- 25 dkg liszt
- 3 tojás sárgája
- 15 dkg kristálycukor
- 5 dkg olvasztott vaj
- 3 evőkanál forró víz
- 1 dl tej
- egy csipet só
- 1 zacskó sütőpor
- 50 dkg ribizli (szárastól ennyi) lebogyózva
- 5 db tojásfehérje
- 1 evőkanál citromlé
- 25 dkg kristálycukor
- egy csipet só
Vettem egy szelet lazacot karácsonyra - olyan 20-25 dkg volt -, amiből krémet készítettem. Hogy ez milyen isteni lett! Az az igazság, hogy a fene veszi meg a 18 ezer forintos kilós áru füstölt lazacszeleteket, szóval gondoltam, megoldom én ezt sufnituninggal is... Meg így a krém 90%-ban lazac és csak 10-ben krémsajt, míg ha füstölt lazacot vettem volna, ez épp fordítva lenne ugyi.
A lazacot sütés előtt 20 perccel besóztam. Aztán kevés olajon körben kérget sütöttem rá, majd egy wokból házi füstölőt csináltam: kibéleltem alufóliával, szórtam bele kb. 3 evőkanál rizst, 3 babérlevelet, és egy fél citromot, erre jött a rács, erre a lazac és lezártam, amennyire tudtam szintén alufóliával. Gázra tettem, olyan 2 perc után már füstölt is. Kis lángra szelidítettem a gázt és 10 percig hagytam füstölődni, majd még 20 percig a láng lezárása után hagytam lefedve. Csak enyhén lett füstös, de épp így akartam.
A lazacszeletről eltávolítottam a bőrét és kézzel darabokra szedtem. Könnyű volt, finom szaftos maradt a lazachús belseje. Adtam hozzá egy Spáros tubusos-kinyomós snidlinges sajtot, úgy egy púposabb evőkanálnyi mascarponét, frissen aprított kaprot és egy negyed gerezd sóban eltett marokkói citromnak a lemosott, sótalanított héját jó apróra vágva és pár csepp citromlét. Ó, és egyetlen, nagyon pici csipet cukrot. Villával krémesre kevertem és készen is volt. Pazarfinom.
Levelestészta-kosárkák: a leveles tésztából egy kb. 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval köröket vágtam, szilikonos papírral bélelt nagytepsire raktam, és lekentem tojással őket. Aztán ugyanennyi kört vágtam ki szintén az 5 cm-es pogácsaszaggatóval, de ezeknek a közepét is kiszaggattam egy 3 cm-es pogiszaggatóval. Így létrejött egy 5 cm-es körgyűrű, 3 cm-es lyukkal a közepén. Ezeket a gyűrűket ráfektettem a tojással megkent körökre, és ezeket is lekentem tojással. Előmelegített, 180 fokos sütőben 15 percig szép prosra sütöttem. Amikor kihűltek, a közepüket benyomtam vigyázva, hogy a talprész egyben maradjon. Így kis kosárkák lettek, amibe bele tudtam tölteni a lazackrémet.
Ez a krém egyébként tökéletes pirítóssal is! Sőt, ha nem akartok vacakolni a füstöléssel, a sima vajon átsütött lazaccal is tökéletes lesz.
Régen csináltam már májat, és ma megint volt a piacon kacsamáj, ami olcsóbb és szerintem finomabb, mint a csirkemáj, szóval vettem belőle, és úgy döntöttem, vacsorára májkrémnek pont tökéletes lesz. (Cica is örült, májfüggő a drágám...) Mivel a heti kártyapartinkra a többiek szoktak hozni valamilyen röviditalt, így most van a spájzomban egy üveg skót whiskey. Nem átallottam egy keveset beletenni a májkrémbe. És milyen jó benne!
Hozzávalók:
A májat megtisztítottam. A vaj és olívaolaj keverékén a félfőre vágott vöröshagymát, és a szeletekre vágott fokhagymát kevés sóval megdinszteltem, erre jött a máj, amit fehéredésig nagy lángon sütöttem, aztán megkínáltam a whiskeyvel, és meg is gyújtottam, vagyis flambíroztam. Majd közepes lángon sütöttem tovább a fűszerekkel: sóval, frissen őrölt borssal, majoránnával olyan 15 percig, vagyis amíg a máj teljesen átsült.
Mikor készen volt, azon melegében botmixerrel krémesítettem, közben hozzáadva a tejet is. Végül tálkába tettem, a tetejére olvasztott vajat öntöttem, kicsit megdíszítettem, és mikor meghűlt, hűtőben kidermesztettem. Isteni finom és krémes. Talán életem eddigi legfinomabb májkréme lett.
Tulajdonképpen ez a kijevi krémes, csak kókusszal. De épp olyan ízélmény, mintha raffaellot ennénk. Habkönnyű, nagyon fini sütemény.
Hozzávalók:
a habhoz:
a krémhez:
A krémmel kezdünk, mert míg a tészták sülnek, a krém ki is tud hűlni. A pudingporokat a vaníliás cukrokkal a szokásos módon megfőzzük, majd hidegvízfürdőbe tesszük a mosogatóba. Időnként megkeverjük, hogy ne bőrösödjön meg.
A vajat habosra keverjük a cukorral, és ha kihűlt a puding, robotgéppel összedolgozzuk őket.
A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval, sütőporral, cukorral, és a kockákra vágott vajat elmorzsoljuk benne. Majd szétválasztjuk a tojásokat, a fehérjéket egy nagy tálba, a sárgákat a tésztába tesszük. A liszthez adjuk a tejfölt is, és tésztává gyúrjuk. Szép sima, könnyen kezelhető tésztát kell kapnunk. Három egyenlő részre osztjuk, és téglalap alakra kinyújtjuk. Olyan 22-24-szer 30-32 cm-esre. Vagyis jó vékonyra, körülbelül 1-2 mm vastagságra. Majd a fehérjékbe egy csipet sót teszünk, és elkezdjük kézi robotgéppel felverni habbá. Ha már félig felverődött, hozzáadjuk a kristálycukor felét, verjük tovább, mikor már jó kemény habos, hozzáadjuk a cukor másik felét is, és még tovább verjük. Végül jó kemény habnak kell lennie, mint a habcsóknál. Az első kinyújtott tésztát szilikonos papíros nagytepsire tesszük, rákenjük a kókuszos hab harmadát, és előmelegített, 155 fokos sütőbe tesszük 15 percre. Közben kinyújtjuk a második tésztát is, szilikonos papíros nagytepsire tesszük, megkenjük a hab második harmadával. Ha kisült az első, mehet be a második lap, közben előkészítjük a harmadik tésztalapot is az előzőekhez hasonlóan. (Ha az egyik nagytepsink mélyebb, akkor annak a hátoldalán süssük a lapot.) Ha kisült a második lap, betesszük az utolsót is sülni.
Ha kihűltek a lapok, megkenjük őket a krémmel, amit felezni kell, hiszen három lapunk van, vagyis két réteg krém kerül a lapok közé.
Körülbelül 4-6 órára hűtőbe tesszük fogyasztás előtt, hogy a krém megdermedhessen kissé.
Tipp: ezt a sütit tehát csinálhatjuk darált dióval, vagy lehéjazott, darált mandulával is.
Hát én most nem akartam aprósütit sütni, de így jártam. Nagytakarítunk, és a hűtőpucolás előkerített egy hete lejárt mascarponét. Megkóstoltam, semmi baja nem volt, de krémbe már nem tettem volna bele, ellenben pogácsafélékben még tökéletesen jó tud lenni minden ilyen épplejáratos tejföl, joghurt, vaj. Meg amúgyis, nem szeressük a linzereket, száraz édes aprósütiket, ellenben a sósakra szívesen rájárunk.
Ezt a fajtát most csináltam először, de nem utoljára. Jelen pillanatban ő lett a kedvencem, mert nevével ellentétben csöppet sem nehéz, hanem porhanyósan, szájbanolvadósan könnyű, a sok vajtól extrafinom, és hetek múlva is ugyanúgy élvezhető, mint frissen. De úgysem éri meg azokat a heteket... A receptet TT Konyháján találtam, köszönetem. (Érdemes a sütijei között szétnézni, szuper ügyes a srác.)
Hozzávalók:
A robotgép táljába tettem az átszitált lisztet, elkevertem a sóval, a vajat kockázva szintén a tálba tettem, csakúgy, mint a 3 tojás sárgáját. A dagasztókarral porhanyósra kevertettem, majd belekerült a mascarpone is. Mikor nagyjából összeállt a tészta, deszkán simára gyúrtam, folpackba csomagoltam, hűtőbe tettem 1 órára. Ha nem kinyújtva teszitek hidegre, mint TT a videóban, figyelni kell, nehogy túl sokáig bent hagyjátok, mert a sok vajtól kőkeményre szilárdul a tészta, és nem lehet dolgozni vele. Szóval épp akkor kell kivenni, mikor kissé már megkeményedett, de még nyújtható.
Kivettem a hűtőből, a sütőt bemelegítettem 180 fokra, alsó-felső sütésre. A tésztát kissé lisztezett deszkán kinyújtottam 1 cm vastagra, lekentem a tojássárgájával, villával meghullámoztam a tetejét, majd kb. 5-6 cm széles csíkokra vágtam. Itt lehet variálni, hogy minden csíkot más maggal megszórni, de nálunk - az az igazság -, a köményes mindent visz, szóval én nem variáltam.
Ezután a csíkokat kis rudakba vágtam, szilikonos papíros tepsire sorakoztattam, és az előmelegedett sütőben kb. 20 percig sütöttem.
Tipp: lehet sajttal is megszórni a tetejét, de szerintem ha vajjal dolgoztok, fölösleges, mert így is van egy kis sajtos beütése a vajtól, és ahogy ráolvad a sajt, az olyan nyúlóssá tud válni másnapra, míg a magokkal porhanyós-ropogós marad.
Gyerekkoromban, az általános iskolában délután mindig kaptunk uzsonnát a napköziben. És az én kedvencem a briós volt. Imádtam. Persze az csak sima kalácstésztából volt, de jó sok kristálycukorral a tetején.
Most viszont megsütöttem az eredeti változatot, a franciák soktojásos, rengetegvajas brioch-át. Mintha szerelemgyereke lenne a kalácsnak, croissantnak és égetett tésztának. Egyszerre kopogós és hihetetlenül porhanyós-ropogós a héja, a belseje extrakönnyű, extralágy, érződik a vaj és tojás íze a tésztán. Szóval nagyon finom. Viszont rettentően tömény is, egy darabnál - már ha kis méretűeket sütünk - többet nem lehet megenni belőle.
Viszont akár különleges darabja is lehet a húsvéti ünnepi lakomának.
Én most egy kis adagot csináltam próbaképpen, de ezt nyugodtan duplázhatjátok is, ha családnak, több főre készül. És még valami: géppel dagasszatok, kézzel állati nehéz lenne ennyi vajat beledolgozni a viszonylag kemény tésztába, de a gép elbír vele.
Hozzávalók 5 kis brióshoz:
A tojásokat felvertem a belemorzsolt élesztővel és a cukorral, majd hozzászitáltam a sikérrel elkevert lisztet is, és a robotgéppel addig kevertettem, míg sima lett a tészta. Ekkor adtam hozzá a vajat és a sót, és még 10 percig dolgozott a gép magasabb fokozaton, míg a tészta nagyon szép sima lett. Én most nem is kelesztettem duplájára, hanem egyből formáztam, és a szilikonos papíros tepsin hagytam kelni letakarva. Egy nagy és egy kicsi gombócot csináltam minden brióshoz, a nagy közepét benyomkodtam és a mélyedésbe tettem a kicsi golyóbist. Mielőtt az előmelegített, 180 fokos sütőbe tettem volna alsó-felső sütésre, lekentem őket tojással, és ollóval bevagdostam a kicsi és a nagy részüket is több helyen. Olyan 15 percig sütöttem őket, de félidőben letakartam a tetejüket szilikonos sütőpapírral, mert a tésztában viszonylag sok a cukor, így gyorsan színt kap.
Ez alapján a videó alapján készítettem, ebben a hölgy egyből beleteszi a vajat is a tésztába, szerintem így sem lehet rossz, majd kipróbálom, és ő egyben süti.
A formázást pedig Martha Stewarttól lestem el.
És most közzéteszem a család legtitkosabb, legimádottabb karácsonyi sültjét, ami nélkül nálunk nem lehetett ünnep. Anyukám karácsonyi narancsos kacsasültje.
Hozzávalói 6 főre:
A kacsát alaposan meg kell tisztítani, aztán fűszerezve (só, őrölt bors) egy serpenyőben kacsazsíron elősütni. Aztán fűszerezett vízben puhára főzzük a combokat: a főzővízbe teszünk 1 dl vörösbort, sót, 2 szegfűszeget, 1 szegfűborsot, reszelt narancshéjat és 2 narancsnak a levét. Mikor puha a hús, kivesszük a darabokat és félretesszük egy tálba. Érdemes leszedni a zsírt a víz tetejéről, mert kacsától függően igen vastag zsírréteg is lehet a főzővíz tetején.
Elkészítjük a rizs párolólevét, ami a maradék narancsok a levéből, maradék kacsafőzővízből, mustárból, 1 dl vörösborból, cukorból, reszelt narancshéjból, 3 szem szegfűszegből, 1 szegfűborsból és őrölt borsból áll. Sózzuk is természetesen. Annyi vizet adunk még ehhez a léhez, hogy a kimért rizsnek súlyban a duplája legyen összesen. Tehát az 50 dkg rizshez összesen egy liter legyen a rizspáclé. Aránya pedig úgy alakuljon, hogy a narancslé, kacsafőzővíz, bor keveréke kb. 60-40 % legyen a vízzel. Az sem jó, ha túlízesítjük a rizs főzővizét.
Egy tepsi alját kizsírozzuk a főzővízről lemert zsírral, erre terítjük rá a megmosott rizst. Ráhelyezzük a hámozott, cikkekre vágott almát, kacsadarabokat, majd finoman ráöntjük a fűszeres-narancsos lét úgy, hogy ne kavarodjon fel a rizs. Alufóliával lefedjük, és kb. 170 fokos sütőbe helyezzük. Egy és negyed órán át pároljuk (a rizs miatt), majd a fóliát levéve róla szép pirosra sütjük a kacsadarabokat. Ha nem lenne a sütés végére tökéletesen puha a rizs, akkor a kivett, kész ételt még egyszer fóliázzuk le, és hagyjuk alatta 20 percig. A gőzben be fog puhulni a rizs. Almaszósszal vagy sült almával tálaljuk.
A rizsnek valami elképesztő szép lilás-rózsaszínes színe lesz, és az íze... mennyei. Én nem szeretem a rizst (rossz kínai lennék), de a narancsos kacsa alatt sült rizs a világ egyik legfinomabbja. Még egy hozzáfűzés: ne sajnáljátok a sót. Túlsózni sem bíztatlak benneteket, de ha nem kapja meg az étel a kelló sómennyiséget, nem jönnek elő az ízei.
(A kép a netről van, mert sosem fotóztam le, mindig Szenteste ettük, és hát villanyfénynél nem lehetett normális képet lőni róla.)