Velös pirítós

A velős pirítós is egy megosztó étel. Vagy nagyon szereti valaki, vagy utálja, tapasztalataim szerint.

Két főre mondom, mert egy nagyobb családban is maximum 2 ember rajong érte. 

• 40 dkg nagyon friss sertésvelő
• 15 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 nagy kanál sertészsír
• só
• jó sok frissen őrölt bors
• kevés majoránna (el is hagyható)
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• és TÉNYLEG csak egy késhegynyi őrölt kömény

A velőt megtisztítottam a hártyáitól. A vöröshagymát a zsíron kevés sóval üvegesre, vagy annál kicsit karamellizáltabbra sütöttem. Rátettem a velőt, fehéredésig sütöttem, közben fűszereztem is. Kóstolni kell, mert a sót igen kevéssé veszi fel, nehogy elsózzuk. Mikor kifehéredett, kevés vizet is adtam hozzá apránként, és még olyan 8-10 percig pirítottam. (Ne vizezzük túl, de egy keveset felvesz, krémesebb lesz tőle.) És ennyi lenne. Velőrajongóknak többet nem is kell mondanom - olyan ez, mint mikor a pap azt mondja házasságkötéskor, hogy most szóljon aki akar, vagy hallgasson örökre... Tökmagos rozsos házi kenyérből készült pirítóssal tálaltam. Lilahagyma mindenképp kell rá, de bármilyen friss zöldségnek örül: paprikák, retek, újhagyma, paradicsom. Fokhagyma rajongók a pirítóst megküldhetik egy kis fokhagymás simogatással is. 

Tipp: csak akkor vásároljatok velőt, ha tényleg nagyon friss. Könnyen romlik.

Gombás darálthúsragu kínai stílusban

Kiadós, gyorsan elkészíthető ebéd: gombás darálthúsos ragu kínai stílusban. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg darált hús
• 8 közepes (normál) méretű csiperke gomba
• 3 dkg vaj
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
• 3 szem szegfűbors mozsárban összetörve (vagy őrölt szecsuáni bors)
• 2 evőkanál világos szójaszósz (vagy 1 evőkanál gombás szójaszósz)
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál fehérborecet (vagy rizsecet)
• 0,5 liter alaplé (kockából is tökéletes)
• só
• cayenne bors (opionális, ha szeretitek a csípőset)

Vaj-olaj keverékén sóval, őrölt borssal megpirítottam a gombaszeleteket, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, lapkákra vágott fokhagymát, pár percig tovább pirítottam, aztán hozzáadtam a darált húst is, annak fehéredéséig pirítottam egy teáskanál sűrített paradicsommal együtt. Felöntöttem alaplével (leveskockából), adtam hozzá csipet cukrot, pár csepp fehérborecetet, 2-3 szegfűborsot mozsárban porrá törve, egy evőkanál szójaszószt, és kb. 10 percig nagy lángon hagytam főni, míg zsírjára nem sült. Végül egy teáskanál étkezési keményítős hideg vízzel felöntöttem, és hagytam felforrni-besűrűsödni. Rizzsel tálaltam. Isteni finom, és tényleg gyorsan készen van. Tipp: ha van gomba-szójaszószotok, tegyetek bele azt, én is így tettem, ha nincs, a sima is jó. Ha van rizsecet otthon, a fehérborecet helyett használhattok azt is. És a szegfűborsot lecserélhetitek szecsuáni borsra is, ha van készleten. Készíthető wokban, ha nincs, sima serpenyőben. 

Készíthető marhahússal is.

Körete lehet rizs, vagy tészta (üvegtészta is, vagy sima kínai tészta). 

Tipp maradékhasznosításra: maradt fél adagom, és volt csontlevesem is egy adag, a ragut összeforraltam a levessel, plusz tészta is volt benne, tökéletes volt.

A SZÓJASZÓSZOKRÓL 

Írtam, hogy gombás szójaszószt is tettem a raguba. Nem mindenhol kapható, de nálunk az egyik kínai boltban szokott lenni. Nagyon finom, extrán gombás aromája van, szerintem gombalevesekhez, mártásokhoz, ragukhoz nélkülözhetetlen. Legalábbis nekem most már az, hogy megismertem, mennyire jó. 

Szójaszósz rendkívül sok fajta van, és nem csak kínai. Van japán, koreai, thai és még több, más nemzetiségű is. Én kínait használok, mert nálunk ez elérhető, és három félét: a gombásat, a világos és a sötét szójaszószt. 

Ha egy receptben a hozzávalók között szerepel a szójaszósz, és nincs külön kiírva hogy milyen, a világos fajtát értjük alatta. Ha sötét kell egy ételhez, azt szokták külön jelezni. A világos szójaszósz nem színez annyira, de így is intenzív aromájú. A sötét nagyon színez, ízét-színét a hozzáadott melasz változtatja meg kissé, nem erősebb aromájú, mint a világos, csak kicsit más. A gombáshoz pedig egy gombakivonatot adnak, és a sötét (dark) szójaszósz az alapja. 

A szójaszósz egy fermentált termék, amit már évezredek óta használnak, szülőhelye Kína. Szójababból, pörkölt gabonaféléből: búzalisztből vagy rizslisztből vagy árpalisztből, egy gombakultúrából és sóból áll. A fermentáiós ideje körülbelül fél év. Vegyi úton is állítanak elő szójaszószt, ami jelentősen - pár napra - rövidíti le a fermentáiós időt, de ezek a szószok megközelítőleg sem olyanok, mint a valódi, tradicionálisan készített szószok, ezért érdemes a kicsit drágább, de valódi szójaszószokat használni. 

A szójaszósz színtiszta umami-íz, erőteljes és természetes ízfokozó, ami szerintem ma már egy magyar konyhában is jó ha van, mert nem csak ázsiai ételekhez használható.

Narancsos pecsenyekacsasült rizságyon

Nálunk régen, mikor még anyuéknál laktam, mindig narancsos kacsasült volt Szenteste az ünnepi fogás. Anyué egy kicsit bonyolultabb recept mint az enyém, de ez is van majdnem olyan jó. Azért csak majdnem, mert olyan narancsos kacsasültet senki sem tud a világon, mint amilyet anyu tudott sütni. Próbáljátok ki bátran, tényleg egyszerű és nagyon, nagyon finom. Különösen a kacsa alatt sült rizs, na az valami pazar. Négy főre fogom írni a receptet, bár most két főre sütöttem csak magunknak.

Hozzávalók 4 főre: 

• 6-8 db pecsenyekacsa comb (étvágy szerint) vagy 2 egész kicsi pecsenyekacsa (1 kg-os) szétbontva (a farhátjából lehet finom csontlevest főzni) 
• 2 narancs reszelt héja 
• 4 narancs leve 
• só
• 2 evőkanál olíva olaj vagy sima napraforgó olaj 
• 2 evőkanál méz (ne túl púposan, a narancs is édes) 
• 4 evőkanál világos szójaszósz 
• 1 teáskanál őrölt gyömbér 
• 1 evőkanál fehér- vagy vörösborecet 
• 40 dkg rizs 

A kacsacombokat megtisztítjuk, megmossuk és besózzuk. Egy tálban összekeverjük az öntetet: a mézet, narancslevet és héjat, a gyömbért, szójaszószt. Mindezzel meglocsoljuk a húst, lefedjük a tálat és hagyjuk állni egy órát a konyhapulton. Egy tepsit alaposan kikenünk az olajjal, és a megmosott rizst egy rétegben elterítjük az alján. A rizsrétegre fektetjük a kacsacombokat. A megmaradt páclét lemérjük egy mérőpohárban, és kiegészítjük annyi vízzel, hogy pontosan 9 dl legyen. A pácléhez adunk még egy kevés sót is, annyit, amennyit gondolunk hogy kell a rizshez. (Kalkuláljuk bele, hogy a szójaszósz is valamennyire sós.) Ezt a felhigított páclevet öntsük nagyon óvatosan a tepsibe úgy, hogy a rizs ne kavarodjon fel. Fedjük le alufóliával a tepsit, és 175 fokon süssük 2 órán át. Majd vegyük le a fóliát, a tepsit tegyük a harmadik felső rácshelyre és a sütőt állítsuk 210 fokra. Süssük így még 10-15 percig, míg szép piros lesz a kacsa bőre. Ha mindent jól csináltunk, a végén a kacsa omlóspuha lesz, a bőre ropogós, a rizs a hús alatt ragacsosan puha és valami hihetetlenül ízes, az alja pedig egy picit odapirul, amely rétegért konkrétan belharc fog kialakulni, hogy kinek mennyi juthat belőle. Jó étvágyat hozzá!

P.s.: adhatunk mellé almaszószt is, nem fogja elrontani. 

Ps.2.: amit ma sütöttem, az pont egy 1 kilós kis pecsenyekacsa volt, így nem lett túl zsíros az étel. Ha vastagabb zsírréteggel rendelkező kacsát sütnétek, talán az az ötletem, hogy a pácolás után érdemes lenne elősütni a combokat beirdalva a bőrét, így talán a felesleges zsír egy része ki tudna sülni belőle. 

P.s.3: csirkecombbal is működik a recept, annak elég 1 óra is alufólia alatt. (Sőt, sertésoldalassal is csináltam már, és isteni azzal is.)

Sólet (nem kóser)

A fészen szembejött velem Lantos Lili sóletes videója. Megmutattam embernek, erre azt kérdezte, mi miért nem főzünk sóletet?! Hát főztünk. De persze nem lett kóser, mert mifelénk sem füstölt marhaszegyet, sem füstölt libacombot nem kapni (soha nem láttam sehol, sőt nálunk sima marhaszegyet sem lehet kapni), így füstölt oldalassal és marha nyak-tarjával főztem. Persze tudom, a kóserséghez az is hozzá tartozik, hogy kóser vágásból való legyen a hús, és kóser konyhában készüljön a sólet. Viszont annyira jó étel, hogy érdemes átvenni nekünk disznóevő népeknek is. 

Úgy csináltam, ahogy a Lantos Lili videójában láttam: mindent csak belepakoltam a fazékba. Még a tojásokat is megpöccintettem. Első lépésben föltettem a tűzhelyre, de csak annyi időre hogy felforrjon, aztán ment a 90 fokos tűzhelybe. A tetejét rajta hagytam az edénynek. Este 11-kor tettem be, reggel 1/2 9-kor kivettem, és ez a látvány fogadott:

 

A hús gyakorlatilag szétomlott a szánkban, a bab nem főtt szét. Legközelebb már tudom, miből kell több, miből kevesebb. Az én edényem olyan 4 literes, ebbe áztattam be körülbelül fél kiló tarkababot, a hús olyan 80 dkg lehetett, az oldalas pedig 4-5 csontnyi, nem tudom az dekára mennyi. Adtam hozzá egy nagy fej vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát apróra vágva, sót, borsot, pirospaprikát és két félmaréknyi gerslit. És egy púposabb evőkanál zsírt. Felöntöttem vízzel.

Mivel sok lé maradt rajta, a tojásokat kivettem az ételből, visszatettem a sütőbe, de most tető nélkül és 175 fokra. Két óra múltán szépen elfőtte a fölösleges levét. A sósságát is sikerült eltalálnom, mert megkóstoltam nyersen a füstölt oldalast és így próbáltam belőni, hogy mennyi sót engedhet ki. Hát, isteni ebédünk volt, és nem utoljára csináltam sóletet! Ezentúl rendszeres szereplője lesz az étkezőasztalunknak.

A videót megtalálod a facebookon itt: https://www.facebook.com/reel/1317718606507531?locale=hu_HU

Leszűrvén az első főzés tapasztalatait: sóletet nem lehet szigorúan recept alapján főzni. Ahány ház, annyi sólet. (Mi casa, mi sal, tu casa, tu sal. Mondja a művelt spanyol.) Egyrészt fontos, hogy milyen edényed van hozzá: nem lehet kicsi, minimum 3-4 literes kell hozzá. Aztán nem mindegy, hogy öntöttvas, vagy fazekas edény. Másképp működnek, más a forma, más a főzési idő. Az edény nagysága meghatározza, miből mennyit tehetsz bele, ezért nehéz megadni a mennyiségeket, ki kell tapasztalni, a te edényedbe miből mennyi fér el benne. A folyadék és sózás szintén intuitív, mert függ a füstöltektől, amik belekerülnek a fazékba/lábosba. Van aki úgy csinálja, ahogy én is most, hogy csak beleszórja a hagymákat, van, aki elődinszteli, és úgy teszi a sóletbe. Van aki a húsokat is körbesüti, szóval lehet próbálkozni, variálni. A gyakorlat majd tökéletesíti az ételt, s akkor neked is meglesz a tökéletes sólet recepted. Tudod, a te házad, te sóleted. 

Sokhagymás sülthús

A hétvégén kérdeztem sógoromtól, mi lesz náluk a vasárnapi menü, s ezt a hagymás sültet mondta burgonyapürével. Mikor kértem a receptet - mivel nagyon szép oldalast sikerült tegnap vennem, így arra gondoltam, akkor megcsinálom én is -, akkor derült ki, hogy az általa hagymás sültként emlegetett fogás a "család kedvence" egyszerűbb verziója, amit valamikor jó régen (tán az özönvíz előtt, a világ teremtése után valamikor) mindketten anyósomtól tanultunk.   

Hozzávalók 2-3 főre:

• 80 dkg oldalas 
• 60 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál olaj
• 4 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• mustár
• 1/2 dl száraz fehérbor
• 1 mokkáskanál kristálycukor

A húst sózzuk, borsozzuk, bekenjük vékonyan mustárral, és szép piros-pecsenyésre elősütjük egy serpenyőben az olaj és vaj keverékén. Félretesszük egy tányérra, és a visszamaradt zsiradékon némi sóval nagy lángon átsütjük a nem túl vékony félfőre vágott vöröshagymát. A végén hozzáadjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymacikket is, aláöntjük a bort, megszórjuk a cukorral és addig sütjük, míg a bor kimegy alóla. Szép karamelles színe legyen a végére.

Egy sütőtál aljára terítjük a sült hagymát, ráhalmozzuk az elősütött húst, lefedjük alufóliával (vagy ha römertopfban készítjük, rátesszük a tetejét), és 170 fokos sütőben alsó-felsőn 2 órán át sütjük. A végén levesszük a fóliát, a sütőt 200 fokra állítjuk, és 10 percig még sütjük, hogy szép piros-ropogós legyen a hús felülete.

Köretként illik hozzá a burgonyapüré, a sima főtt burgonya, a párolt rizs, a puliszka. Kitűnő hozzá egy hagyma nélküli, petrezselymes paradicsomsaláta szezonban, vagy egy káposztasaláta, vagy bármilyen gyümölcskompót.

Tipp: nem csak oldalasból jó, lehet készíteni tarjából, lapockából vagy dagadóból is. A combot nem javaslom, nagyon száraz lesz. És szerintem marhahússal is finom lenne, sőt. Legközelebb azzal fogom elkészíteni. (És az is lehet, hogy a marhahússzeletek közé dobok még pár szem aszalt szilvát is...)

Karajcsont föételként koreai stílusban fözve

Tudom, hogy itthon Magyarhonban a karajcsontot csak húsleveshez szokta mindenki venni, de én már többször vettem csak azért, hogy főtt karajcsontot tudjak enni. Ugyanis az egyik legnagyobb kedvencem a főtt karajcsont lerágcsálása. 

Viszont Koreában főzik csak magáért a húsos csontért, nem a levesért. Úgyhogy most ide a blogra is felteszem, hátha valaki rajtam kívül még hasonlóan nagy rajongója a főtt karajcsontnak. 

Ez alapján a videó alapján készítettem: https://www.youtube.com/watch?v=y7t0GG0cA7Y (a 38. perctől). 

Igaz, abban nem volt krumpli és kínai kel, de a fűszerezést és főzést ugyanúgy csináltam, mint ahogy láttam. Azt nem tudom, mennyire ehte koreai az, amit főztem, de nem is lényeges, mert isteni, és főleg a húsos csont volt benne nagyon ízletes. A leve kicsit a mi halászlénkre emlékeztet, csak nem hallal, hanem hússal. 

Így készült: vettem egy kiló karajcsontot, amit először csak vízben felforraltam, aztán leöntöttem róla a lét és átmostam a húst, majd újra feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepte. Kapott sót, egészborsot, pirospaprikát, cayenne borsot, fokhagymát, kevés vöröshagymát, szójaszószt, és egy csipet cukrot. Főztem jó 2 órán át, akkor beletettem pár burgonyaszemet is, amikor az is puhára főtt, akkor kivettem a húsokat és tettem a lében kínai kel leveleket is, amikkel még pár percig forraltam a lét. 

Míg a karajcsont főtt, gyúrtam, nyújtottam, s vágtam hosszúmetéltet is hozzá, amit külön főztem ki. Pazar egytálétel. Az alaplé nagyon ízletes, nem is lehet sokat enni belőle egyszerre, csak pár kanállal, a tésztát ízesítendően. Majd leszűröm és elteszem a fagyasztóba, jó alaplé lesz például lencséhez, vagy babhoz.

Csirke Celestine (Poulet Célestine)

A csirke Celestine-módra egy francia fogás, amit egy francia szakács kreált az 1800-as évek közepén, aki szerelmes lett egy Celestine nevű hölgybe, így neki ajánlotta. Az étel ízlett, a hölgy hozzáment a szakácshoz. Az unokájuk pedig a világhírű Paul Bocuse, a Bocuse d'Or gasztronómiai verseny alapítója, akit a „század séfjének” is neveznek.

A recept pár napja Aleda konyháján jött szembe, ezúton is köszönöm szépen. Illetve megtaláltam a Bűvös Szakácsnál is. 

Azért is készítettem el, mert most kezdődött úgy egy hete a paradicsom-szezon, vagyis már isteni napérlelte, nem fóliás darabokat lehet venni a piacon, másrészt pedig végre nagyon hosszú száraz időszak után voltak esők, így tudtam venni hozzá ma erdei gombát, jelesül galambicát. Mégiscsak finomabb, mint a termesztett csiperke. (Sokkal finomabb.)

Hozzávalók 4 főre:

• 4 egész csirkecomb
• 6 dkg vaj
• 12-15 szem kisebb csiperke gomba (vagy erdei gomba)
• 5 nagyobb érett, lehéjjazott, apróra kockázott kerti paradicsom
• só
• frissen őrölt bors
• ízlés szerint cayenne bors
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl szárnyas alaplé (tyúkhúsleves kockából tökéletes)
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 cl konyak

A csirkecombokat megtisztítjuk, kettévágjuk az ízületnél. Sózzuk, és vajon szép pirosra körbesütjük. Kivesszük a serpenyőből egy tányérra őket, és a darabolt gombákat is átsütjük a maradék vajon. Ha nem félünk, a sütés végénél a konyakkal flambírozzuk, de ha félünk tőle, csak ráöntjük a gombára, sütjük egy-két percig, aztán ráöntjük a fehérbort is, azzal is sütjük egy-két percig. Majd jöhet rá a darabolt paradicsom, az alaplé és tegyük bele a csirkecombokat is. Borsozzuk, ízlés szerint cayenne borsot is adjunk hozzá. Lefedve 25-30 percig főzzük, majd a végén az apróra vágott fokhagymát és petrezselymet is az ételhez adjuk, egyet hagyjuk még rottyanni az utolsó két fűszerrel is, és tálalható is.

Körete lehet friss fehér vagy rozs kenyér, burgonyapüré, rizs, vagy puliszka, vagy akár egy finom házi szélesmetélt is.

Almás / ananászos mézes kakukkfüves karaj

Még volt négy almám, amik fonnyadoztak a gyümölcstálban. Meg volt tegnapról maradék nem kevés párolt rizsem is. Először arra gondoltam, család kedvencét kéne csinálnom, mert azt mindig almakompóttal esszük, de nem volt kedvem sütőt begyújtani, több edényt mosogatni, több időt főzéssel tölteni, ráadásul az almakompótnak több óra kellett volna, hogy be is hűljön, mert úgy finom. Így egy almás-kakukkfüves-mézes karaj lett belőlük rizskörettel, ami ráadásul egyserpenyős étel. 

Hozzávalók 4 főre:

• 8 szelet karaj
• só, bors, pirospaprika
• 6 db alma vagy egy kisebb friss ananász
• 1 tk kristálycukor
• 2 nagyobb fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 púpos tk mustár
• 1 púpos evőkanál méz
• 1 dl száraz rozé bor
• friss vagy szárított kakukkfű ízlés szerint
• újhagyma zöld szára
• 1/2 liter alaplé (nálam marhahúsleves kockából)

Az almákat pucoltam, daraboltam, kevés vajon pici sóval, pici cukorral gyors lángon átsütöttem, aztán félretettem egy tálba. A klopfolt karajt sóztam, borsoztam, kevés pirospaprikát is tettem rá hogy szebb színe legyen. Újabb darab vajon hirtelen megsütöttem, majd újabb adag vajon a nem vékony félkarikákra vágott vöröshagymát is átsütöttem karamellizációig, végül az aprított fokhagymát is rádobtam, átforgattam, majd alaplét (kockából) öntöttem rá. Került bele mustár, méz, kakukkfű, száraz rozé bor, és visszatettem a hússzeleteket is. Lefedve puhára pároltam, végül a felaprított újhagymazöldjét és az almadarabokat is hozzátettem, de csak annyi időre, míg átmelegedtek. 

Tipp: alma helyett friss ananásszal is tökéletesen működik a recept.

Retro párizsi saláta

Mikor ettetek utoljára retro párizsi salátát? Bevallom, szerintem én vagy 30-35 évvel ezelőtt. Talán egyszer. Régebben, mikor még dolgoztam, sokszor vettem ebédre franciasalátát. A pultban persze mindig volt párizsi saláta is, de én a franciának voltam kedvelője, így mindig kihagytam. Viszont most az árstopp miatt olcsó a COOP-os parizer, így a mai kártyapartihoz úgy gondoltam, egyszer elmegy. Egyébként jobb, mint amire emlékeztem, bár lehet hogy csak azért, mert házilag készült. Sütöttem hozzá 4 kicsi hökkön sült perecet is. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg párizsi szeletelve (olyan 2,5 mm-es vastagságú szeletek legyenek)
• 25 dkg főtt burgonya kis kockákra vágva
• 3 kisebb-közepes csemege uborka apróra kockázva
• 1/2 zöldalma apróra kockázva
• 3 újhagyma teljes hosszú zöld szárai felszeletelve
• kb. 30 dkg majonéz (nálam bolti)
• 20 dkg 20%-os tejföl vagy ugyanennyi sűrű görögjoghurt
• 1 teáskanál kristálycukor
• 1 púpos teáskanál dijoni mustár
• frissen őrölt bors
• pici só (vigyázzunk, majdnem minden sós a salátában!)

A majonézt, tejfölt, cukrot, sót, mustárt, borsot alaposan összekevertem egy nagyobb tálban. A párizsi szeleteket feleztem és csíkokra vágtam. Minden más hozzávalót is aprítottam, és beletettem a kikevert tartármártásba. Jól összekevertem az egész salátát, és cirka egy órát pihent és ért a hűtőben.

Egyre ügyeljünk szerintem: ne ússzon a tartármártásban a saláta. Legyen rajta, de ne legyen túl sok.

Citromos csirkecombok

Szeretem a sült csirkét, és ebben a kategóriában - naná hogy - a citromos sült csirke a kedvencem. Az elkövetkező nyárra ajánlom, mert igazán üdítő, könnyű fogás, akár ebédre, akár vacsorára. Mellé kínálhatjuk az ételbe kerülő bor maradék részét, és vagy egy finom langalót, vagy párolt rizst vagy bulgurt, vagy burgonyát adhatunk. A burgonyával akár együtt is süthetjük a nagy gáztepsiben, csak főzzük elő.

 

Ez egy nagyon egyszerű, de nagyon finom verzió. 

Hozzávalók 4 főre:

• 4 vagy 6 egész csirkecomb (étvágy szerint és combnagyság szerint)
• 3 dkg vaj
• 4 nagy gerezd fokhagyma
• 1 vastag héjú citrom (ha lehetőség van rá, bio citrom)
• só
• szárított oregano
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 teáskanál kristálycukor 

A combokat megtisztítjuk, majd besózzuk. Én azon a részén, ami alul lesz a tepsiben, a csontok mellett két-két vágást is szoktam ejteni, így a hús belsejébe is jut a sóból, szóval biztosan nem lesz sótlan.

A citromot alaposan megmossuk, nem túl vékony karikákra vágjuk, a magokat eltávolítjuk. (Mert ezek keserítenek, nem a héj.) A szeleteket kissé kinyomjuk, hogy ne legyen túl sok levük, mert túlsavanyíthatják az ételt. A kissé kinyomott citromszeleteket, a szeletekre vágott fokhagymát a tepsibe tesszük a combokkal együtt. A hús tetejét megszórjuk oreganoval. A bort elkeverjük a cukorral és úgy fél mokkáskanál sóval, és a húsok közé öntjük. A cukor azért kell, mert amik hozzánk eljutnak citromok, azokat nagyon éretlenül szedik le, a cukortartalmuk fele a valódi napérlelte citromoknak. Így tudjuk pótolni.

A húst 180 fokon sütjük alsó-felső sütésen úgy 60 percig, vagyis addig, míg szép pirosra sülnek. Nem kell letakarni a tepsit fóliával. (A képen még 3 szál tárkony is van a combokon, ez elhagyható, de nekem most épp szépen nőttek az ablakomban.) 

Kínai csirkehúsos gombócok (gyoza)

Hozzávalók 2 főre:

• 1/2 csirkemellfilé (egy nagyobbacska)
• 1 szál újhagyma zöldjével együtt
• 3 nagyobb levél kelkáposzta (vagy cukkini)
• só, frissen őrölt bors
• 1/2 mokkáskanál kínai ötfűszer keverék
• 1 teáskanál világos szójaszósz
• 1 kicsi gerezd fokhagyma

a tésztához:

• 15 dkg fehér liszt
• körülbelül 1/2 dl víz (amennyivel kemény tésztát tudunk gyúrni)

az öntethez:

• 1/2 dl olaj
• 1 teáskanál chilipehely 

A lisztből a vízzel kemény tésztát gyúrunk, majd nylonzacskóba csomagolva 2 órát pihentetjük. A kelleveleket megmossuk, majd 2 mm vékony csíkokra vágjuk és kissé besózzuk, végül állni hagyjuk. 

Mikor a kel kiengedte a levét, kinyomkodjuk. A csirkemellet késes aprítóban pépesítjük, fűszerezzük sóval, borssal, ötfűszerkeverékkel, szójaszósszal, és hozzákeverjük a kinyomkodott kelkáposztát is. A sózással csínján bánjunk, mert a szójaszósz is,a  kel is sós.

Felmelegítünk forróra egy deciliter olajat a mártogatóshoz, közben egy kis tálkába tesszük a chilit, és erre öntjük a forró olajat, s már kész is a mártogatósunk.

A tésztából kb. 1,5 cm vastag hengert formázunk, és eldaraboljuk szintén 1,5 cm-es nagyságú darabokra. A darabkákat kissé lenyomjuk, majd egy kicsi sodrófával 1 mm vékony körlapokká nyújtjuk őket. A szélüket körben kissé bevizezzük, a közepükre tölteléket teszünk, félbehajtjuk és összenyomkodjuk a félkörív mentén. Hajtásokat is csinálhatunk. 

Egy nagy serpenyő aljára teszünk fél evőkanál olajat, és a gombócokat belehelyezzük talpukkal lefelé, hogy a hajtások legyenek fölfelé. Egy percig sütjük, míg a gombócok alja megpirul, majd a serpenyőbe öntünk 2 dl vizet és lefedjük. Közepes lángon főzzük 10 percig, ha nem főné el a vizet, 10 perc után vegyük le a tetőt és hagyjuk elpárologni. 

A gombócokat a mártogatóssal kínáljuk, díszitjük újhagymazölddel.

Retro kolbászkrém házilag

Van aki rajtam kívül emlékszik még a hajdani tubusos kolbászkrémre? 🙂 Hát most elkészítettem házilag. A neten mindenütt majdnem ugyanaz az egyszerű recept van fönn: kolbász, vaj, mustár, só, bors, tejföl. Én kicsit variáltam rajta. Szerintem így finomabb, a tejföl, mustár és a bors nekem nem illik bele. 

 

Hozzávalók: 

• 🌶 20 dkg füstölt parasztkolbász - ha puhább, az a jobb ehhez a krémhez, a nagyon szárazat nehéz krémesíteni, valamint szerintem a csípős a még jobb, mert ennek a kencének kifejezetten jól áll a csípősség 
• 🌶 10 dkg szobahőmérsékletű vaj 
• 🌶 1 műanyag tömlős natúr sajtkrém (10-15 dkg, attól függ, milyet vesztek) 
• 🌶 só 
• 🌶 3 szem szegfűbors, 5-6 darab édesköménymag (helyettesíthető sima őrölt köménnyel) mozsárban porítva 
• 🌶 kevés reszelt szerecsendió 

A kolbászt annyi ideig hideg víz alá tesszük, amíg felpuhul a bőre, aztán megszabadítjuk tőle. (Pár perc elég neki.) Vagy húsdarálóval, vagy késes cutterrel ledaráljuk, aztán a többi hozzávalót is hozzákeverjük. Finom és kiadós. Melegszendvicskrémként is fogyaszthatjuk, valamint pl. sörkiflit is süthetünk vele, ha a nyers tésztára kenjük és úgy tekerjük fel. Vagy bolti vajas tésztára is kenhető, lehet csigákat vagy sodrott rudakat ízesíteni vele. Pogácsatésztába is tehető. És töltött tojáshoz is jó, ha a sárgájákat ízesítjük vele, majd húsvétra a hidegtálra kifejezetten illő darab lehet.

Csicseriborsós pulykaragu

Mostanában csicserit ennék csicserivel. 

Hozzávalók: 4 főre: 

• 80 dkg pulykamedalion 
• 1,5 csomag (20 dkg-os) bacon szalonna 
• 1 nagy fej vöröshagyma 
• 2 nagy gerezd fokhagyma 
• 3 dkg vaj 
• 1 evőkanál plusz 1/2 evőkanál olaj 
• 1 csicseriborsó konzerv 
• 1,5 dl száraz fehér vagy rozé bor 
• só, frissen őrölt bors 
• ízlés szerint cayenne bors 
• 1 teáskanál őrölt gyömbér 
• 1/2 liter csirke-alaplé (kockából tökéletes) 
• 1 csipet cukor 
• 1 csokor friss petrezselyem zöld 

A húst lehártyáztam, megmostam, leszárítottam, amelyik medalion nagyobb volt, azt feleztem. Fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, cayenne borssal, tettem rá fél evőkanál olajat is, és jól átkevertem a húst ezzel a keverékkel, majd betekertem bacon szeletekkel. A vaj és olaj keverékén szép pirosra megpirítottam a húsokat, aztán felöntöttem a borral, forraltam pár percig, majd az alaplét is hozzáöntöttem, valamint belekerült a rusztikus félkaréjokra vágott vöröshagyma és a kettőbe vágott fokhagymagerezdek is, és az őrölt gyömbér is, valamint az alaposan leöblített csicseriborsó is. Felforrás után kis lángra tettem és fedőt is kapott a serpenyő, és körülbelül háromnegyed órát pároltam így a húsokat. A végén kóstoltam, és csipet cukrot kívánt a bor fanyarkássága miatt, valamit megszórtam friss, vágott petrezselyem zöldjével is. Egyszer pótoltam a ragun lévő folyadékot, mert úgy finom, ha marad alatta szaft. Párolt rizzsel tálaltam. A recept készíthető csirkecombból, csirke- vagy pulykamellből is. Aki szereti a tejszínes vagy tejfölös szószos húsokat (mi nem), az a végén nyugodtan tehet bele egy kevés tejszínt vagy tejfölt is.

Ízletes-füszeres sült pulyka alsócomb

Tudom, Márton nap közeleg, de sajnos, a libahúst én egyáltalán nem tudom megenni. De sütöttem tegnap finom pulyka alsócombot, amit ha nem is Márton-napra, de például akár a karácsonyi asztalra szívből ajánlok.  

Asszem bébipulyka lehetett, mert egyrészt fele akkora volt, mint egy normál pulykacomb, és nagyon hamar omlós-puhára sült (látszik is, hogy leomlott a csontról), valamint csak egy szálka volt benne. Az öregebb pulykacombban legalább 8-10 szálka van. Mondjuk engem nem zavar, mert ha nagyon puhára sül, simán kihúzható. 

A combot megtisztítottam, besóztam alaposan. Csináltam egy keveréket 1 evőkanál mustárból, 1 mokkáskanál sűrített paradicsomból, 1 fél evőkanál olajból. Ehhez adtam egy mokkáskanál pirospaprikát, cayenne borsot, sima borsot, 1 teáskanál gyömbérport, fél evőkanál kristálycukrot (lehet mézet is), egy teáskanálnyi mozsárban porrá őrölt koriandermagot és 1 teáskanál világos szójaszószt. Ezzel kentem be alaposan a combot. 

A sütőtálat kiolajoztam alaposan, szórtam a hús alá egy pici vöröshagymát, egy nagy gerezd fokhagymát lapokra vágva, 3-4 szem szegfűborsot, és felöntöttem úgy fél-egy deci száraz fehérborral. Ezt is picit sóztam, és alufóliával lefedve 160 fokon sütöttem 2,5 óráig. Nagyon finom ízletes és vajpuha lett. A saját házi málnalekvárommal, és a hús visszamaradt isteni szaftjával meglocsolt burgonyapürével ettem.

Kifejezetten illik mellé valamilyen fanyarabb lekvár, például málna, ribizli, vörösáfonya, meggy. Ha elegánsabban köríteném, hercegnő burgonyát adnék mellé. De a párolt sima vagy mazsolás rizs megszórva pirított mandulaforgáccsal is tökéletes lenne hozzá.

Cordon bleu

Vannak ételek, amiket nagyon szoktunk szeretni, de vendéglőkben nem ajánlott rendelni őket. Ilyenek például a bolognai, a hortobágyi palacsinta, a pasta carbonara, a sima rántott hús, vagy amiről most esik szó: a cordon bleu. Ami nem gordon bleu... Már ott kezdődik ennek a finom fogásnak a bántalmazása, lefokozása, hogy mennyi étlapon látom rosszul írva. A cordon francia szó, szalagot jelent, a bleu pedig kéket. Vagyis az étel neve kék szalag. Ami egyébként régen éppenpont a kiválóságért járt: a francia Chivalric Order of the Holy Spirit (Szentlélek Lovagrend) nevű rend egyik kitüntetése volt. Később a „cordon bleu” kifejezés a gasztronómiában is meghonosult, és változatlanul a kiválóságot képviselte. Hát, kerekszép hazánkban azt hiszem, kevés szakács nyerhetné el.

 

A cordon bleu nagyon finom tud lenni, de csak ha jól van elkészítve. Így hát itthon magam csinálom, bár elég ritkán. Ezért nálam akár  ünnepi fogásként is szóba szokott jönni. 

Az eredeti borjúhússal készül, de ahogy egyre népszerűbbé vált az idők folyamán, a borjúhús lecserélődött sertés-, csirke- vagy pulykahúsra. Én sertéshúsból szeretem, a karaj, vagy méginkább a szűzpecsenye a legjobb hozzá. Szárnyasok esetében pedig a mellehús.

Hogy lehet elrontani? 📌Nem jó húst választunk. Például nem készíthető sertéscombból, mert rágós lesz és íze sincs olyan jó, mint a karajnak, vagy a szűzpecsenyének. 📌Nem jó fajta sonkát - valódi érlelt, vagy füstölt sonkát -, sajtot töltünk bele, hanem valami olcsó gépsonkát, csak trappistát, abból sem a jobb minőségűt. Sonkából lehet gépsonkát is használni, vagyis szendvicssonkát, ha az jó minőségű. 📌Érezhetetlenül kevés töltelék kerül a húsok közé. 📌Bolti panírral dolgozunk, egy jó házi szemlemorzsa helyett. 📌A sütést elrontjuk: túl nagy lángon sütjük, így nem sül át, viszont a panír megég rajta, vagy túl lassan sütjük, így kiszárítjuk.

A hozzávalóit nem érdemes pontosan megadni, mert bármely alkatrész szabadon választható: a hús fajtája is, lényeg, hogy 📌a sertés hús legyen finoman megklopflova, a csirkét, pulykát nem kell, csak megfelelően vékonyra szelni. 📌Találjuk el a besózását a húsnak, ha túl sós sonkát választunk, vigyázzunk a sóval. Ugyanez igaz a sajt töltelékre is. Ami lehet füstölt sajt, mozzarellaféle, de bármely ízesebb sajt is: parmezán, gouda, cheddar, stb...

📌Ha lehet, házi morzsát használjunk. Pankót nem, szerintem a normál méretű morzsa áll jól neki. 📌Bő zsiradékban süssük, akkor tud szépen, egyenletesen és úgy sülni, hogy nem szívja tele magát a zsiradékkal. 📌Közepes lángon sütjük, nem kell lefedni. 

📌A legtöbb vendéglátóhelyen tekercs formára készítik, nem szükséges. Sokkal jobban és könnyebben tölthető, ha két sima szelet hús közé kerül a töltelék. Valószínűleg az eredeti is így készült, nem tekercsként. Ha nem vagyunk profik (én sem vagyok az), akkor nyugodtan használjunk hústűket a szeletek összetartására, mert mikor kisültek a finom husikák, utána úgyis könnyedén el tudjuk őket távolítani. Körete bármi lehet, ami kedvünk szerint való. 

Dagasztás nélküli, extra gyors lángos

 

 

L55-ös lisztből: 

• 40 dkg liszt 
• 3 dkg friss élesztő (vagy egy csomag szárított) 
• 1 teáskanál kristálycukor 
• 3 - 3,2 dl langyos víz (liszttől függ, pl. a tüskeszentpéteri nekem általában több folyadékot kíván) 
• 4 cl olaj 
• 1 dkg só 
• 1 púposabb teáskanál sikér (elhagyható) 

A cukorral, egy deci vízzel kikeverjük az élesztőt, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is, és fakanállal "nokedlitésztává" keverjük. A vizet apránként adjuk, hogy lássuk, mennyit vesz fel a lisztünk. A tészta ne legyen se száraz, se túlzottan lágy. Nem kell nagyon kikeverni, de csomók ne maradjanak benne. Mikor duplára kelt, sziromszerűen meghajtogatjuk 4-szer-5-ször, majd ha újra megkelt, még egyszer. (A második hajtás el is hagyható, ha sietünk.) Ha újra megkelt, olajozott pulton darabokra vágjuk a tésztát, majd gombócoljuk és hagyjuk kicsit kelni, mielőtt kihúzogatnánk-nyújtanánk. Bő, gyöngyöző olajban sütjük úgy, hogy a tésztát a közepénél jól széthúzkodjuk. Én szoktam direkt kis lyukakat-szakadásokat csinálni, mert akkor a közepe nagyon fini ropogósra tud sülni.

 

Ez egyébként a gyökérkenyér tésztája BL55-ös lisztből, és nem éjszakai kelesztéses, hanem extra gyors. Ezt a tésztát használom a gyökérkenyérhez, a lángoshoz és a pizzához is.

Szaftos sertéskaraj yorkshire pudinggal

A yorkshire puding nekem nagyon kedvenc köretem. És ma nagyon nem volt kedvünk rizst enni a hús mellé (amúgy sosincs, de ma nagyon nem vót), úgyhogy elővettem ezt a régi jolly jokert. 

 

Kell a 12 darabos muffin-formához: 20 dkg liszt, 2 dl tej, 4 tojás, egy csapott tk. só és vaj vagy olaj a sütéshez. Úgy kezdjük, hogy előmelegítjük 190 fokra a sütőt. Mikor már meleg, betesszük a muffinsütőt úgy, hogy minden mélyedésbe öntünk egy evőkanál olajat. Miközben melegszik a sütőben az olajos sütőforma, kikeverjük a tészta hozzávalóit simára. Tulajdonképpen egy sűrű palacsintatészta. Majd kivesszük a felhevült olajos formát a sütőráccsal együtt és minden mélyedést megtöltünk úgy félig-háromnegyedig. Betesszük a sütőbe és kb. 20 percig sütjük 190 fokon. Mikor lekapcsoljuk a sütőt, egy fakanállal kitámasztjuk a sütő ajtaját, hogy épp csak résnyire legyen nyitva, és így hagyjuk a pudingokat kicsit hűlni. Bármilyen szaftos hús mellé kiváló köret. Tipp: egyben is süthető, egy közepes tepsiben. Kevéssé macerás, de kevésbé is látványos. Íme Jaime Olvier yorkshire pudingja, a videó alapján könnyű elkészíteni.

Szaftos hús: A karajt klopfoltam, sóztam, borsoztam, megkentem mustárral. Vajon elősütöttem serpenyőben, kiszedtem, a visszamaradt zsiradékra dobtam egy nagyobb darabokra vágott sárgarépát, kevés zellert, egy kisebb fej negyedbe vágott vöröshagymát, két gerezd fokhagymát, 2 tk. kristálycukrot és jól megpirítottam, aztán egy fél evőkanál sűrített paradicsomot is átsütöttem egy percig a zöldségekkel, majd fél-egy deci száraz fehérborral felöntöttem. Hagytam rotyogni egy percet, hogy az alkohol elmenjen, és vízzel felöntöttem az egészet annyira, hogy a visszatett karajszeleteket majdnem teljesen ellepje. Egy fél erőleveskockát is adtam hozzá. Hagytam kis lángon főni, míg a karaj omlós-puha lett, ez kb. 20-30 perc. Aztán kivettem a husikat, leszűrtem a mártást, csak a levét használtam, amit megszórtam kb. 2 tk liszttel és alaposan elkevertem, ezzel sűrítettem be, illetve kellett kissé higítani is, mert elfőtte a lét, míg puhult a hús. Azt hiszem, nagyjából ennyi volt. Fűszerként a két kedvenc, sertéshúshoz kiválóan illő fűszeremet használtam: egy kis babérlevél került a szaftba és egy mokkáskanálnyi, mozsárban frissen porrá őrölt édesköménymag. Tipp: édesköményt csak fitotékákban tudtok beszerezni, sajnos nálunk nem jellemző fűszer, pedig a sertéshúshoz kiválóan illik. Akár kolbászok ízesítéséhez is, vagy egészben sültekhez is.

Bakonyi húsgombócok

Már nem is tudom, hol jött szembe ez az étel. De mindegy is, megcsináltam, és még jobban ízlik, mint a sima bakonyi sertésszelet. Reménykedtem benne, hogy kucsmagombával csinálhatom, de sajnos bár az ország egyes részein már előbújtak, nálunk még nem. Szóval finom sima csiperkével is, de erdei-mezei vad gombákkal még ütősebb lenne.

 

Hozzávalók 4 főre:

a gombócokhoz:

• 60 dkg darált sertéshús, (ebből 5 dkg füstölt szalonna lehet, ha van otthon húsdarálótok)
• 1 nagyobb tojás
• só, frissen őrölt bors
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 cl víz

a mártáshoz:

• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olaj
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 teáskanál sűrített paradicsom
• só, 1 csipet kristálycukor
• 1 teáskanál kakukkfű
• 20 dkg csiperke gomba (vagy bármilyen vadon termő gomba)
• frissen őrölt bors
• 1 dl tejföl
• 1 púposkás evőkanál liszt
• 8 deciliter víz
• 1 zöldségleves vagy erőleves vagy húsleves kocka vagy ha van, házi alaplé

A darált húst befűszerezzük, hozzáadjuk a tojást, vizet és jól összegyúrjuk, majd kisebb gombócokat formázunk belőle. Olyan 20 darab jön ki ebből a mennyiségből.

Egy serpenyőben a szeletelt gombát kevés olajon pici sóval, borssal megsütjük szép pirossasra, majd kivesszük egy tálba. Újra kevés olajat öntünk a serpenyőbe, és kisebb lángon megsütjük a húsgombócokat. De ha egyszerűsíteni akarunk, szilikonos papírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, kissé megolajozzuk, és előmelegített, 180 fokos sütőben pirulásig sütjük.

Közben egy lábosban pörköltalapot készítünk: olajon megdinszteljük az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, a végén kissé átsütjük benne a sűrített paradicsomot is, pirospaprikázzuk, és felöntjük vízzel. Teszünk bele egy leveskockát, kakukkfüvet, egy csipet cukrot, s ha szükséges, még egy kevés sót is, plusz a sült gombát. Alaposan összerotyogtatjuk, míg sülnek a gombócok. Végül tejfölös habarással besűrítjük, azzal is rotyogtatjuk még 5 percig és beletesszük a húsgombócokat is, s még adunk neki 5 percet, hogy összeálljanak az ízek teljesen. (Én most a végén apróra vágott medvehagymát is tettem bele.)

Tálaláskor megszórhatjuk aprított petrezselyemzölddel frissítésképpen. Körete változatos lehet: tökéletes rizzsel is, hasábburgonyával, hercegnőburgonyával, burgonyakrokettel, csupasz nudlival is, de spagettivel, pennével, szélesmetélttel vagy bármilyen más tésztával is jó, a zsömlegombóc, knédli is kiváló mellé, akárcsak a nokedli.

Wellington szüzpecsenye

A múltkorában nagyon szép és akciós szűzpecsenyéket vettem. Az egyikből rántott hús készült, a másikat pedig most wellington-módra készítettem el.

 

Hozzávalók:

• 1 szűzpecsenye
• 25 dkg barna csiperke
• 1/2 marék szárított vargánya (vagy kevés fagyasztott szegfűgomba vagy rókagomba)
  
• só, bors,
• 1 mk. kakukkfű
• 1 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 tk. olaj
• 3 tk. (nálam magos) mustár 
• 15 dkg jó minőségű, vékonyra szeletelt sonka (ne az a magyarosan túlfüstölt, túlsózott fajta legyen, inkább fekete-erdei, pármai, spanyol vagy prágai típusú, vagyis nem füstölt, hanem érlelt - vagy még a szeletelt bacon is jó, az nem erősen füst-ízű)
• 1 csomag leveles tészta
• 1 tojás a kenéshez
• és nem kötelező, de én éjszakára tejbe áztattam a húst

A vargányát beáztattam kevés vízben. Mikor megpuhult, kicsavartam és a többi gombával együtt ledarátam cutterben, majd egy teáskanálnyi olvasztott vajon sóval, borssal, kakukkfűvel addig sütöttem, míg az összes levét elfőtte, a legvégén pedig átfuttattam még benne egy gerezd zúzott fokhagymát, hogy épp csak kapjon hőkezelést, és elveszítse a nyers jellegét. Félretettem, hagytam kihűlni.

A húsról lemostam a tejet, papírtörlővel szárazra töröltem. Sóztam, frissen őrölt borsot tettem rá úgy meglehetősen, és a vaj maradékán plusz egy teáskanál olajon körbepirítottam, de úgy rendesen. Igazán pirult lett, a vaj közben megkaramellizálódott, ettől a hús kapott egy kis füstös jelleget, mintha faszénen sült volna. Miután kivettem a serpenyőből, mustárral körbekentem.

 

Egy folpack darabot kiterítettem a konyhapultra, beterítettem sonka szeletekkel, rákentem a gombapépet, rátettem a húst és feltekertem. A folpack két végét megcsavartam, hogy szoros henger legyen. Itt fagyasztóba kellett volna tenni legalább másfél órára, de siettem, így azonnal beletekertem a leveles tésztába is. Kissé ki is repedt az egyik oldala, de az ízén nem változtatott, nagyon finom lett így is. Egy tepsit kivajaztam, beletettem a húscsomagot, megdíszítettem a tetejét a tészta leeső darabjaival, lekentem tojással és előmelegített, 190 fokos sütőben alsó-felsőn 30 percig sütöttem. Kivétel után pihentettem 10-15 percig, mielőtt felszeltem. Vajas zöldborsóval, sárgarépával és burgonyapürével tálaltam.

Gordon Ramsay-t megnézetem a jutyúbon előtte, a technika végett. 

Bélszínből csak akkor érdemes elkészíteni, ha érleltet kapunk, ami nálunk Magyarországon nincs. Legalábbis egészben nincs. Valamint szerintem a szárított vargánya nagyon kell bele, ahogy a vaj sem kihagyható, ad egy olyan plusz fergeteges ízt, amit semmilyen olaj nem tud adni. Köretként a vajas párolt zöldségek illenek hozzá igazán, a burgonyapüré is passzol, de egy rafinált friss salátával is el tudom képzelni.

Majoránnás sertéspecsenye (most gombával)

Sokszor készítettem már, nagyon szeretjük. Mivel volt még a magam készített üveges gombámból maradék, azt is tettem hozzá. 

 

Hozzávalók 4 főre: 

• 8 szelet hosszúkaraj (csontossal még finomabb) vagy tarja 
• 5-6 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő zsír vagy vaj 
• 1 nagyobb fej vöröshagyma 
• 4 gerezd fokhagyma 
• só, frissen őrölt bors 
• mustár 
• 1 csapott mokkáskanál őrölt köménymag 
• 2 evőkanál majoránna 
• 1/2 erőleves kocka vagy marhahúsleves kocka 
• 1 evőkanálnyi sűrített paradicsom 
• 1 mokkáskanál kristálycukor 
• kevés liszt 
• és most pluszban konzerv gombafejek 

A húst kiklopfoltam, a szélein a hártyákat kissé átvágtam, hogy ne púposodjon sülés közben. A szeleteket mustárral megkentem, sóval, frissen őrölt borssal ízesítettem és kevés lisztben megforgattam, a zsiradékon hirtelen átsütöttem mindkét oldalukat. Majd a visszamaradt zsiradékon (ha felvenné a hús, pótoljuk ki) kevés sóval átsütöttem kissé a nagy félszeletekre vágott vöröshagymát, és a szeletelt fokhagymát, aztán hozzáadtam a sűrített paradicsomot is, és azt is pár percig sütöttem, folyamatosan kevergetve. Végül visszatettem a serpenyőbe a hússzeleteket, felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte őket és fűszereztem majoránnával, köménnyel, valamint hozzáadtam a leveskockát is. Fedő alatt kis lángon pároltam puhulásig, ez olyan 30 percvolt körülbelül. Végül kóstoltam, és pici cukorral állítottam az ízén, illetve a gombafejeket is beletettem a serpenyőbe. Nagy lángon elsütöttem róla annyi vizet, hogy sűrű, finom, de bő szaftja maradjon. Párolt rizzsel, hajában főtt burgonyával tálaltam. Aki rajong a füstölt szalonnáért, készítheti úgy is, hogy először kisüt kakastaréjokat, és a visszamaradt szalonnazsíron főzi meg az ételt. Tálalásnál pedig a szeletekre helyezi a szalonnakarikákat. 

 

Ha friss gombával csinálnátok, azt a főzés legelején a zsiradékban süssétek minden nélkül szép pirosra, vegyétek ki a serpenyőből, és a végén adjátok csak hozzá a kész ételhez.

Aki kedveli a tejfölös ételeket, a végén kevés tejfölt vagy tejszínt is adhat a szószhoz.