Ropogós sajtgolyók

Szerintem mindenki ismeri. Azért felteszem, mert sokféleképpen fűszerezhető, emellett dirib-darab sajtok elhasználására kitűnő mentő-recept (én is ezért csináltam ma), vegáknak szuper feltét pl. főzelékekre, de köretként is szerepeltethető például zöldségraguk mellé, ehető főételként sült krumplival vagy akár önmagában valami jó mártogatóssal - mindemellett villámgyorsan készen van. 
Ízesíthetjük zöldfűszerekkel, hagymával, fokhagymával, chilivel, kápia vagy pritamin paprikával, de a koriandermagtól a köménymagon át a rozmaringig, kakukkfűig, petrezselyemzöldig bármivel. Keverhetünk a masszába szalonnát vagy sonkakockákat vagy akár apró sült gombadarabokat is.

Hozzávalók 12 pingponglabdányi golyóhoz:
25 dkg reszelt sajt (bármilyen olvadós sajt jó: trappista, edami, füstölt sajtok, stb...)
2 kisebb-közepes tojás
só
6 dkg liszt (3 púposabb evőkanál)
zsemlemorzsa (lehetőleg nagyszemű, durva, vagyis panko morzsa legyen)
plusz ízesítők, kinek épp milyen hangulata van, aszerint

A sajtokat reszeld le, add hozzá a tojásokat, lisztet, kevés sót, a választott ízesítőket és keverd jól el a masszát. Vizes kézzel formázz belőle golyókat. Hempergesd meg zsemlemorzsában és nagyon bő olajban, közepes lángon pár perc alatt süsd készre, szép pirosas-barnára. Papírtörlőre szedd ki. És ennyi. Nem folyik szét, garantáltan.

Rókagombás szendvicskrém

A minap belefutottam a fészen egy cikkbe. Érdemes elolvasni, ha valakit érdekel a környezet védelme is, nem csak a gasztronómia.

"Sosem értettem igazán az élelmiszertrendeket. Mármint értem, hogy mi a funkciójuk, de az értelmüket nem. Hogyan lehet egy élelmiszer felkapott? Hogyan jöhet divatba vagy mehet ki a divatból egy élelmiszer? A divatban egy tervező létrehozhat egy új esztétikumot, amely sikeres lehet egy darabig mielőtt végül idejét múlttá válik, majd a tömegek rákapnak az Új Nagy Dologra – ezt értem én, de az élelmiszer egészen más.

Be kell vallanom, hogy ez félig-meddig retorikai kérdés: azért trendi, mert trendi emberek eszik, mert a húszas és harmincas éveikben járó, sok Instagram-követővel rendelkező kozmopoliták szeretnek esztétikailag tetszetős képeket posztolni a divatos, felkapott, Monsanto-mentes összetevőkből készített ételeikről, az egész közösségi média szerte. Néha ezt egészségügyi okokból teszik, néha nem. De akárhogy is, ez még mindig elég abszurd.

Vegyük a quinoa példáját. Ezzel a dél-amerikai gabonával egy hippi barátom ismertetett meg, aki hétvégente előszeretettel sétál mezítláb az angol vidéken, és az „energiáról”, valamint az „univerzumról” beszél, minden irónia nélkül. Peru és Bolívia egyes részein, ahol évezredek óta termesztik, a quinoa ugyanúgy a helyi táplálkozás egyik sarokkövévé vált, akárcsak a rizs Ázsiában vagy a kenyér Európában. Azonban a nyugati kereslet megnövekedésének következtében az ára 2006 és 2013 között megháromszorozódott.

Ennek az időszaknak a végére a quinoa drágább lett Limában, a perui fővárosban, mint a csirke, nem beszélve arról, hogy a kínálat is csökkent, mivel nagyobb haszonnal kecsegtetett azt a pénzes tengerentúli piacokra exportálni. Ez arra kényszerítette a helyi lakosságot, hogy a pénzéből olcsó, nyugati gyorsételeket vásároljon, mert csak azokat tudta megfizetni. Ennyit az egyetemes szeretet hippi ideájáról.

Van ebben valami szörnyen ironikus. A középosztálybeli liberálisok, akik vegán kávézókban fogyasztják el villásreggelijüket, és képeket töltenek fel a quinoa salátájukról vagy avokádós pirítósukról az Instagramra, valószínűleg úgy tekintenek az étkezési szokásaikra, mint a belső nyitottságuk jelére, pedig ez valójában vitathatatlanul a gyarmatosítás legújabb változata. Ahogyan a britek kifosztották Indiát annak teájáért és fűszereiért, úgy ez a modern berendezkedés is az erősebb pénzügyi hatalmak fölényét biztosítja a szegényebb és kétségbeesett kisebb hatalmak felett. Persze van egyfajta gazdasági csere, és azért nem hasonlítható a rabszolgaság borzalmaihoz, de attól ez még mindig tiszta kizsákmányolás. A pénz csak egy civilizált felszínt biztosít neki, és arra szolgál, hogy egy kissé megnyugtassa a lelkiismeretünket."

A teljes cikk a Latin-Amerika Társaság honlapján olvasható. 

Mivel az idei tavasz és nyár is meglehetősen csapadékos volt eddig, szép számmal jelentek meg az erdei és mezei gombák. Teli a piac vargányával, galambicával, de van szegfűgomba is. No és rengeteg a rókagomba - épp ezért most az ára sem olyan őrült magas. Mivel volt készen ebédünk, csak pár darabot vettem a vacsorára készítendő krémhez.

Hozzávalók 4 főre:
15 dkg rókagomba
1 evőkanál barna vaj, de a sima is jó (mégis, ha tudsz, használj tisztított vajat, karamelles íze tökéletesen kiegészíti és erősíti a rókagomba ízét)
1 mascarpone (25 dkg)
20 dkg brinza (juhtúró)
1 nagyobb gerezd fokhagyma
só, pár csepp citromlé

A gombát tisztítsd meg, vágd kisebb darabokra. A fokhagymát pépesítsd vágódeszkán kés élével. Egy kisebb serpenyőben a vajon kevés sóval süsd meg a gombát, egészen addig, míg levet ereszt, aztán a levét fője el, s piruljon is meg kissé a gomba. Zárd alatta a lángot, tedd hozzá a fokhagymát és kevergesd, míg kissé meglágyul markánssága a forró serpenyőben. Aztán tedd át egy késes aprítóba vagy turmixba, pörgess rajta kettőt-hármat míg jó apró lesz a gomba - majdnem pépes -, s végül add hozzá a túrót, mascarponét is, sózd, pici citromlét is cseppents hozzá, s kevertesd el jól a masinával.

Tipp: a krém gép nélkül is készíthető, csak akkor a gombát, még mielőtt sütnéd, aprítsd jól össze vágódeszkán.

Pirítóssal, vagy sütőben natúr sült újburgonyával isteni. Kínálj hozzá paradicsomot, uborkát, újhagymát, csípős zöld paprikát.

Ezt a krémet készítheted vargányával, szegfűgombával, fekete tölcsérgombával, őzlábbal, vagy más, ízletes erdei gombával is.

Magyaros tökleves

Alaptételem, hogy ételt nem dobunk ki. Ez tehát egy újabb maradékmentesítős recept. És bizton mondhatom: nagyon, nagyon finom lett. Csak egy adag maradék tökfőzelék szükséges hozzá. Van egyébként egy hűsítő, hideg változatom is, itt találjátok. Ez most egy meleg leves, magyaros kontúrokkal.

Hozzávalók 4 főre:
1 adag maradék jó kapros tökfőzelék
2 gerezd fokhagyma
10-15 dkg füstölt száraz pirospaprikás parasztkolbász
2 evőkanál hidegen sajtolt repce olaj
2 kisebb-közepes burgonya (olyan 20-25 dkg)
2 tojás megfőzve
só, frissen őrölt bors
1 evőkanálnyi friss csombor (borsikafű) összevágva vagy
1 evőkanálnyi friss erdélyi tárkony összevágva
és ha szükséges pár csepp ecet a végén hozzáadva
a tálaláshoz tejföl

A burgonyát tisztítsd meg, vágd kis (olyan 1cm-szer 1 cm-es) kockákra. Az olajat langyosítsd egy közepes fazékban, és futtasd meg rajta a karikákra vágott kolbászt és az apró kockákra vágott fokhagymát. Öntsd fel körülbelül 2 liter hideg vízzel, tedd bele a burgonyát, sózd, borsozd, fűszered csomborral vagy tárkonnyal és főzd puhára. Amikor kész, keverd hozzá a maradék tökfőzeléket is, és a kockázott főtt tojást is. Hagyd újra felforrni, és már készen is van. 

Kóstold, ha valami hiányzik, pótold: só vagy egy csepp ecet esetleg (ugyan a tökfőzelékben is van egy kevés, de lehet hogy a kész levesbe még kell egy kicsi), mert úgy finom, ha enyhén savanykás. Kínáld tejföllel.

A recept cukkinivel is működik, ha abból készítetted előzőekben a főzeléket.

Újburgonya leves hajdinával, mángolddal és vargányával

A gluténérzékenységben van jó is. Például olyan terményeket is megeszem, amiket azelőtt nem nagyon használtam a főzéshez. Ilyen például a hajdina. Egyszer már próbálkoztam vele, de borzasztónak találtam az ízét. Viszont legutóbb a bioboltos hölgy felvilágított, hogy talán azért, mert a pirított hajdinát kóstolhattam és azt ő is utálja. Úgyhogy vettem világosat és ez ízlik. Sokkal semlegesebb, simább aromájú, mint a sötét változata. 

Ez egy igazi nyárelő leves. Készíthetitek újkrumplival, friss vargányával vagy más erdei gombával (szegfűgombával, galambicával, erdőszéli csiperkével, bimbós pöffeteggel), újhagymával és újfokhagymával, friss zöldfűszerekkel. 

Hozzávalók 6 főre:
0,5 kg újburgonya
20 dkg mángold
2 félmarék szárított vargánya vagy 20 dkg friss vargánya
10 dkg füstölt szalonna
2 félmarék hajdina
1 közepes fej vöröshagyma (vagy egy csokor újhagyma)
6 gerezd fokhagyma (vagy egy szál újfokhagyma)
3 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
só és frissen őrölt bors
zöldfűszer tetszés szerint: tárkony, kakukkfű, kapor, majoránna, szurokfű, petrezselyemzöld (az én levesemben citromos kakukkfű és tárkony van)
tejföl (a tálaláskor kínáljuk a leveshez)

A kis kockákra vágott hagymákat és a pörcre vágott szalonnát az olajon kevés sóval pároljuk üvegesre. Adjuk hozzá a hadinát, a felszeletelt vargányát, kisebb kockákra vagy karikákra vágott újkrumplit és öntsük fel 3 liter hideg vízzel. Sózzuk és borsozzuk. Amikor már a burgonya majdnem megfőtt, adjuk bele a középső nagy erétől megszabadított, kockákra vágott mángoldot is, és a tetszés szerinti zöldfűszereket is. Főzzük még 3-5 percig. Tejföllel, illetve kevés citromlével vagy fehérborecettel kínáljuk.

Tipp: ha nem juttok mángoldhoz, nyugodtan helyettesítsétek spenótlevelekkel.

Karfiolos csirkecurry

Nem tudom megfigyeltétek-e már, hogy a karfiolokat általában úgy árulják, hogy egy csomó levelet rajtahagynak. Ami elég gáz, mert nem a használhatatlan részeket akarom kifizetni, ráadásul a torzsája és a levelek a nehezebbek. Ma akciós volt a zöldségesnél, 350-ért adták kilóját, mert a leveleik már elsárgultak, de maguk a zöldségek még szépek voltak. Nem fogyott, mert annyi ződ volt rajtuk, hogy kész bokor volt mindegyik. A kiválasztottat félig megkurtítottam, mondtam is az eladólánynak a kasszánál. Kicsit húzta a száját, de nem szólt. Hazajöttem, lemértem. Így is a fél kilós darabból 30 dkg, vagyis több mint a fele levél és torzsa volt. Azért ez annyira bosszantó. Ha mindent rajtahagyok, kétharmada lett volna amit a kukába dobok, tehát számoljuk ki: a nem túl friss zöldség így kb. 1000 Ft/kg-os áron volt. Na ezért nem vette senki.

Aztán majd megy a szemétbe, mikor már eladhatatlan lesz. És még a zöldséges fog sírni, hogy rajta maradt az áru.

Na. Minden bosszankodást félretéve, curryt főztem belőle. A receptet nem is annyira azért osztom meg, mert hűde'extra, hanem mert a jutyúbon találtam hozzá videót (amit persze nem követtem teljesen), amiben az idős indiai néni különlegesen készítette az ételt. Megpirította a vajon a karfiolrózsákat, és ezt még így nem láttam. Nagyon finom, annyira erősen kijön az íze, hogy csuda. Máskor is így adom majd az ételekhez, ha ragut készítek. A karfiolnak nem csak az íze lesz erőteljesebb, de sokkal jobban egyben is marad az ételben.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg csirkemell
25-35 dkg karfiolrózsa
1 teásbögrényi fagyasztott cukorborsó (kb. 10-15 dkg)
5 dkg vaj vagy ghí (tisztított vaj)

4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
2 csokor újhagyma zöldjével együtt
4 gerezd fokhagyma
3 evőkanál sűrített paradicsom (vagy 1 kis fémdobozos)
1 doboz kókusztej
a fűszerek:
só, frissen őrölt bors
1 teáskanál frissen mozsárban zúzott koriandermag
1/2 mokkáskanál mozsárban zúzott édesköménymag
1 csapottabb mokkáskanál fekete köménymag (nigella)
1 babérlevél
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma
1 teáskanál őrölt garam masala
1 mokkáskanál cayenne bors
1 kicsi szárított piros chili
3 csapottabb teáskanál világos nádcukor
kb. 1 kisebb gerezd citrom leve

A húst vastagabb csíkokra vágjuk, kevés sóval átsütjük pirulásig a vaj és olaj keverékén egy magas falú, nagy serpenyőben és félretesszük egy tányérba. Aztán a kis rózsákra szedett, enyhén sózott karfiolt is megsütjük a zsiradékban, jó barnásra, s ezt is a húshoz tesszük. A visszamaradt vaj-olaj keveréken megdinszteljük a karikákra vágott újhagymát és a kis kockákra vágott fokhagymát is. Az sem baj, ha kissé karamellizálódik a hagyma, csak legyen tisztességgel átsütve. Hozzáadjuk a fűszereket, ezeket is fél percig hagyjuk sülni, közben kevergetjük a hagymát. Hozzátesszük a sűrített paradicsomot is, a kókusztejet is, és beletesszük a húst meg a karfiolt is. Hagyjuk rotyogni 15-20 percig, ha kevés leve lenne, adjunk hozzá vizet. Végül a borsót is beletesszük, főzzük még 5 percig. A végén kevés cukorral, citromlével beállítjuk az ízét. Friss petrezselyem- vagy korianderzölddel megszórva tálaljuk. Kitűnő valamilyen indiai laposkenyérrel (roti, csapati, paratha) is, vagy egyszerű főtt jázminrizzsel is. Vagy mindkettővel. :)

Ha nem akartok curryt főzni, akkor ezt a receptet nyugodtan csinálhatjátok a zöldborsó helyett karfiollal, és így, hogy a hús pirítása után a visszamaradt zsiradékban a karfiolrózsákat is jól átsütitek. (A húscsíkokat nem kell lisztezni, vagy előbb süssétek a karfiolt, aztán a húst.)

Fűszerkömény mizéria

Biztosan olvastátok már, hogy ismét csattanó maszlaggal szennyezett fűszerköménytől származó mérgezések történtek. A Nébih ugyan újfent kitette a figyelmeztetést a honlapján, de őszintén szólva, nem sokat ér.
Egyrészt, mert több tonnányi fűszer érkezik egyszerre, ami állítólag nem homogénen szennyeződött. Vagyis visszakövethetetlen, melyik zacskóban lehet maszlag, melyikben nem, hiába ellenőrzik szúrópróba-szerűen. Másrészt annyi kézenközön megy át a fűszer mire az üzletek polcaira ér, hogy alig lehet nyomon követni a származási helyet. Én több boltban is megnéztem, de például a Spár saját márkás tasakján csak annyi van írva: forgalmazza Interspár. A Luccullus fűszereken rajta van a forgalmazó, de a származási hely ezeken a zacskókon sincs feltüntetve. És sorolhatnám. Hiába írta ki a Nébih, hogy valószínűleg Egyiptomból érkezett a kritikus adag kömény, és hogy senki se vásároljon ellenőrizhetetlen és bizonytalan eredetű fűszert, nos, próbáld kinyomozni - garantáltan nem fog sikerülni, ha mégis, nyertél nálam egy Sherlock Holmes díjat. Szóval gyakorlatilag ezen információk használhatatlanok. 

fűszerkömény

Ismét arra jutottam, a modern ember nem képes józanul gondolkodni, mindent agyonbonyolít. Az információ elveszik a rendszer fölösleges útvesztőiben.

Egyszerűen annyit kellett volna kiírni, hogy őrölt fűszerköményt senki se használjon egy darabig. Másodszor a csattanó maszlagról elég lett volna egy fotó, mert azon tisztán látszik, mennyire más mint a köménymag. Vagyis ha valaki egész köményt vásárol, át tudja nézni, van-e benne datura mag. Ha nincs, használható. Ha van, kidobandó. És ennyi. A hatóság sem tudja nálad jobban, mi van a fűszeres üvegcsédben. Felnőtt vagy, át tudod vizsgálni, fel tudod ismerni. Ez a legbiztosabb és legegyszerűbb módszer.

csattanó maszlag

Medvehagyma gremolata

Egy ritka egyszerű poszt következik. Inkább csak ötlet, de ha David Lebovicz külön írhat a gremolátáról, akkor én is. 😉

Burgonyapüré medvehagyma gremolátával és rántott laskagombával

Már többször említettem az ossobucco kapcsán, most a medvehagyma-szezonban újra előveszem, ugyanis eme kora tavaszi zöldben egyesül mind a fokhagymaíz, mind a zöld-ség, ha értitek mire gondolok. A friss, harsány tavaszi zöld érzését értem zöld-ség alatt, s ami a petrezselyemben is megvan. Tehát, ez a tavaszi gremoláta: friss medvehagyma és reszelt citromhéj keveréke.

Bármire szórható, amire csak megkívánjuk. Egy dolog: késsel vagy mezzalunával aprítsuk a medvehagymát, mert ahogy minden kényes levélzöld, ő sem szereti, ha aprítóba téve minden aromát kisajtolnak belőle. A kézi vágás szelíd, meghagyja az illóolajokat, a növény ízét. Másik dolog: frissen készítsük ha lehetséges, ha viszont marad, akkor jól zárható üvegcsébe téve még körülbelül 2 napig megőrzi az aromáját.

Mustáros-fűszeres sült burgonya

Ez a burgonya olyan ízletes, hogy önmagában is ehető egy salátával. De remekül működik köretként is, vagy adhatjuk feltétnek például sóska- vagy spenótfőzelékhez vagy kapormártáshoz is. 

Hozzávalók 4 főre: 
12 db közepes burgonya
3 evőkanál mustár (lehet magos is)
só
fűszerek ízlés szerint, most nálam:
cayenne bors, oregano, fokhagymapor
4 evőkanál olívaolaj

A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy nagy gáztepsit béleljünk ki szilikonos sütőpapírral.
A mustárhoz adjuk hozzá az általunk választott fűszereket, és ez tényleg nincs kőbe vésve, mindenki saját ízlésének megfelelően variálhat velük. Öntsük hozzá az olívaolajat is, sót is tegyünk hozzá, és keverjük krémmé.

A burgonyákat alaposan mossuk meg, és vágjuk negyedekbe. Tegyük őket egy nagy tálba és forgassuk össze a fűszeres krémmel. Tegyük sütőbe és körülbelül 1 órán át süssük piros-ropogósra. 

Úgy is készíthetjük, hogy nem mustárkrémet használunk, hanem mozsárban porrá őrölünk mustármagot, és azt keverjük a többi fűszerrel és az olívaolajjal. Ha nem sózzuk meg a keveréket, ropogósabbra sül, de ez csak a mustárporos verzióra igaz, mert a mustárkrémekben van só.

A kávé, mint fűszer

Most olvasom, hogy a kávés ételek "trendik". Na, megelőztem a koromat, jócskán. 😏

"Saláta kávés vinaigrette mártással, eszpresszós-kakukkfüves metélt, kávékocsonya marhahúslevessel és ossobuco fűszeres kávészószban? Első pillantásra szokatlannak tűnhetnek, de ezek az innovatív receptek valójában aromákban gazdag, kiegyensúlyozott ízvilágú ételeket eredményeznek. Az őrölt kávét vagy az eszpresszót nem a megszokott módon, italként elkészítve vagy desszertek, torták alapanyagaként használják. Hihetetlenül változatos aromavilágukat - egyesek szerint 800-1200 különféle változat létezik - elsősorban a pörkölési technika határozza meg. Ettől függően a kávé ízében felfedezhetünk csípős, füstös, csokoládés, fűszeres vagy diós jegyeket, máskor pedig vanília, szegfűszeg vagy karamell íz adhatja meg az ételnek azt a bizonyos pluszt." (Forrás: Miele, kulináris trendek)

 

Van nekem egy isteni kávés marhatokány receptem, még 2009-ből. Máig emlékszem az ízére.

Ajánlom a már nem oly távoli ünnepekre is akár: egy karácsonyi menüsor legkülönlegesebb, legfinomabb és legmeglepőbb fogása is lehet egy kávéval megbolondított étel. Én a csokoládét vagy kakaóport is bátran használom egyébként fűszerként már jóideje, mert lenyűgöző, telt, izgalmas alaptónust, egyfajta mély zengést ad sok ételnek. A kávé is hasonló fűszerként használva. Megkóstolod az ételt, és hallod Puccinit a füledben, vagy látsz egy füstös tánctermet valahol Buenos Airesben, s közben argentin tangó vad hangjai csendülnek fel benned... vagy valami ilyesmi. 😃