A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ázsiai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ázsiai. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 8., péntek

Kínai pirított tészta tofuval





Tényleg rákattantam az ázsiai konyhára. :)) Villámgyors vegán ebéd - nem csináltam most házitésztát hozzá, durum spagettiből készült -, karanténkaja. 

Hozzávalók 2 főre:
35 dkg spagettitészta
2 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
1 natúr tofu (asszem 18 dkg)
1 kisebb szál sárgarépa
2 kisebb újhagyma zöldjével együtt
1 kis gerezd fokhagyma
3 evőkanál világos szójaszósz
1-2 teáskanál sriracha szósz (el is hagyható)
1 púpos teáskanál sötét nádcukor
2 teáskanál rizsecet (vagy más, semleges ecet)
só, frissen őrölt bors
2 púpos teáskanál sűrített paradicsom

Föltettem forrni vizet sóval, mikor felforrt, beletettem a tésztát. Míg a víz melegedett, minden hozzávalót tisztítottam, aprítottam. A wokba olajat öntöttem, rádobtam a kis kockákra vágott tofut és megpirítottam. Hozzáadtam a karikázott újhagymát és a vékony csíkokra vágott sárgarépát is, jól átpirítottam őket is, majd apróra vágott fokhagymát is tettem rá, épp csak érje a hő, aztán jött a sűrített paradicsom, szójaszósz, ecet, cukor, s felöntöttem kb. 1 dl vízzel. Összerotyogtattam, kóstoltam. Mikor kész volt a tészta, átszedtem a wokba és 4-5 percig nagy lángon pirítottam.

2020. január 18., szombat

Ázsiai stílusú húsleves leveles kellel

Maradékhasznósítós ázsiai stílusú leves. Tegnap csirkét sütöttem egyben, és annak mindig megmarad a mellehúsa. (Azt szeretjük a legkevésbé.) Jó sok lé is kisült a csirkéből (bóti), sajnáltam kidobni, mert nagyon jó ízű volt. Átszűrtem, főztem vele alaplevet - plusz a fagyasztóban talált ilyen-olyan csontokból -, gyömbérrel, vöröshagymával, fokhagymával, cukorral, ecettel és szójaszósszal. Átszűrtem, belefőztem a piacon talált leveles kelt, gombát. Tálaláskor belekerült a megmaradt mellehúsa, megszórtam még zöldhagyma zöld szárával, retekcsírával, petrezselyemzölddel. Ja, és a tészta házi ramentészta, sült szódabikarbónás vízzel gyúrtam. Isteni vót.  





Négy tányérhoz kell:
1 csirkefarhát és egy kis darab karajcsont (más is lehet, én ezt tettem bele)
4-5 nagy gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
1 darabka friss gyömbér, 
kb. 2 teáskanál cukor
2 teáskanál rizsecet (nálam fehérborecet)

2 evőkanál világos szójaszósz
leveles kel (helyette kelkáposztalevél is lehet felcsíkozva)
8 darab barna csiperke
kevés fagyasztott zöldborsó
valamilyen csíra (nálam retek)
újhagyma (főleg a zöldje)
korianderlevél (én ahhoz hozzá nem jutok, de nem is szeressem, tehát helyette petrezselyemlevél, de el is hagyható)
sült vagy főtt csirkemell
3 liter víz
plusz
ramentészta



2020. január 5., vasárnap

Kimchi leves



November végén készítettem kimchit egy szép, méretes kínai kelből. Egy nagyon kevés még maradt belőle, és most már jó savanykás is volt. A többit nyersen ettem meg, ezt most megfőztem levesnek. Brutáljó. :)

Hozzávalók 4 főre:
1 nagy kínai kelnek az 1/8 része kimcsiként és jó éretten
1,5-2 liter víz
3-4 evőkanál szójaszósz
némi só
1 zöldségleves kocka (vagy ha van zöldségalaplé, akkor az)
4-5 evőkanál kész főtt barna rizs
és opcionálisan, ha még dúsítani szeretnénk: 1 tofu felkockázva (lehet pirítani is)

A maradék kimchit laskára vágtam (mert a kimchiben egyben vannak hagyva a kínaikel levelei), felengedtem vízzel, zöldségleves kockát, szójaszószt, kevés sót, főtt rizst adtam hozzá és felforraltam. És készen is volt.
Nagyon-nagyon finom, szerintem a legjobb vegán leves, amit valaha ettem. 
És újra készítek egy adag kimchit. Rá lehet kattanni, na. :)



2019. november 26., kedd

Kimchi



Most volt a "kimchi day", én pedig véletlenül épp pár napja vettem egy szép nagy kínai kelt. Gondoltam - mivel koreai étterembe nem mostanában fogok eljutni -, hogy elkészítem. A fermentálásnak amúgyis nagy divatja van mostanság... Hát, nagyon finom! És nagyon inspiráló. Fogok más zöldségféléket is ennyire bátran fűszerezve savanyítani, a kimchi metódusa szerint. Nem kell nagy mennyiségeket készíteni, mindig csak annyit, ami pár evésre elfogy. S amíg esszük, addig készülhet a következő adag. Hűtőszekrényben pár nap alatt elkészül, de akinek van hűvös kamrája, készíthet többet is, mivel minél tovább áll, annál finomabb lesz. És annál egészségesebb. Ha mindig van kimchi, vagy más fermentált zöldségféle a konyhánkban, egész télen ehetjük a finom vitaminokat, és nem kapszula meg por formájában. Nem beszélve róla, nem az ízetlen salátát, paradicsomot és hasonlókat vesszük meg "zöldségfogyasztás" címén így télen. Ehető önmagában, rizzsel vagy hajában főtt burgonyával, de meg is főzhető, ugyanúgy, mint a mi savanyúkáposztánk, vagyis készíthetünk vele leveseket, egytálételeket is. 
Lelkes rajongó lettem. :)

A korábbi bejegyzésemben található videó alapján készítettem. 



2019. január 21., hétfő

Pak-choi leves thai stílusban

Vettem pak-choit, most először. Mi is ez? Ázsiai bordáskel. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a kínai kel, csak kicsit dámásabb a kinézete. Elegánsabb, de ízében-állagában nem sokban tér el a kínai keltől.




Sokféle módon használható, csakúgy mint közönségesebb rokona. Én most egy thai-szerű levesbe tettem bele. Gasztronagyságok, instagramlédik még levesben is egyben hagyják a leveleket, mert úgy látványosabb, a fotókon nagyon tutin mutat. Ne tegyétek, ehetetlen, egy levéllel kipróbáltam. Szóval flicflanc ide meg oda, szeleteljétek inkább, mert a vastag fehér szárrészében hosszúkásan vannak a viszonylag vastag erek - pont mint a kínai kelnél -, amik szálkákként működnek ha nem daraboljátok fel.

Hozzávalók 4-6 főre:
2 db pak-choi
2 duci gerezd fokhagyma
1 csokor újhagyma
1 csokor friss korianderlevél
1 chilis tofu (natúr is tökéletesen jó)
1 konzerv kókusztej
3 leveskocka (csirke vagy zöldségleves)
1 evőkanál olaj
1 diónyi darabka friss gyömbér
2-3 friss chili
1 teáskanál kurkuma
1 lime leve
1 púpos evőkanál világos nádcukor
üvegtészta (10 dkg ha belefőzitek,
több, ha külön főzitek ki, akkor 25 dkg)
2,5 liter víz

Az apróra kockázott fokhagymát és karikára vágott újhagymát az olajon pici sóval megdinszteltem, mellédobtam a karikázott chiliket is, a kurkumát is hozzákevertem, valamint a reszelt gyömbért is, és felöntöttem a vízzel. Tettem bele leveskockát, kókusztejet is. Amikor felforrt, hozzáadtam az üvegtésztát is, és annak majdnem teljes puhulásáig főztem, mikor hozzákerült a fél centis szeletekre vágott pak-choi, a darabokra vágott tofu is, valamint a cukor, lime lé is. Még pár percig hagytam gyöngyözve forrni, és készen is volt. 

Tálaláskor szórjuk meg friss chilikarikákkal, kínáljunk mellé még limeot, illetve a leves tetejére szórjunk koriander-leveleket.
Hamar elkészülő extra kis leves, elfoglalt házitündéreknek, vegánoknak ajánlom, mert fél óra alatt asztalra varázsolható a mesés Távol-Kelet. 




Tipp: Ha belefőzitek az üvegtésztát, kevesebb is elég, mert megszívja magát, és a levest is besűríti. Ez akkor jó, ha minden cseppje elfogy. Ha úgy tervezitek, hogy lesz maradék, akkor inkább külön főzzétek ki és tároljátok az üvegtésztát. 
Valamint a fotómon petrezselyemzöld van, mert nem kaptam korianderzöldet, meg őszinte leszek: utálom. :)) Szóval ha ti sem szeretitek, helyettesíthetitek nyugodtan.
Egyébként bármilyen más zöldséggel, sőt, tofu helyett csirkehússal vagy hallal is készíthető ez a leves. Illik hozzá a gomba, a zöldbab, a kelkáposzta, a karfiol, brokkoli, pagodakarfiol, a zöldborsó, a kerekrépa, a spenót, a mángold is.

2018. december 26., szerda

egy teljesen indokolt poszt a zsemlemorzsáról

Ezt most itten egy teljesen indokolatlan morzsás poszt - mondhatnám, de meg tudom magyarázni.
Úgy jártam karácsony előtt, hogy túrógombócot csináltam, és már pihent a tészta a hűtöben, mikor észrevettem, hogy elfogyott a zsemlemorzsám. És ilyen még soha nem fordult elő velem, mert mindig én készítem, vagyis soha nem kényszerültem arra, hogy boltit vegyek. Ezidáig. De elmondom most azt is, hogy ez volt az első és egyben utolsó eset is, hogy én azért a szörnyűségért, amit mernek zsemlemorzsának nevezni én pénzt adtam. Én tényleg nem tudtam, hogy a bolti ennyire borzalmas... (No meg ma épp rántott húst sütök ebédre a maradék majonézes krumplisali mellé. Laza karácsonyi levezetésként, és naná, hogy frissen gyártott nagyszemű morzsával.)



A zsemlemorzsát egyébként kétféleképpen szoktam csinálni házilag: vagy az összegyűjtött száraz kenyerekből, zsömlékből és kiflikből darálom, vagy frissen, szikkadt kenyérből vagy zsömléből. Az első a nehezebb ügy, mert nagyon jó daráló kell hozzá (diódaráló), vagy egy bivalyerős robotgép a kellő alkatrészekkel. Nos, emiatt (is) szoktam át a friss gyártásra inkább.

Az első változatot, a száraz pékáruból készült morzsát már jóideje csak édességekhez használom: nudlihoz, túrógombóchoz, szilvalekváros derelyéhez és hasonlókhoz. A frissen készült nagyszemű (panko) morzsába pedig panírozok. Illetve még ezt használom olyan csőben sült ételekhez, amiknek a tetején isteni finom ropogós morzsát szeretnék végeredményül kapni. Szóval ha olyan receptet készítenétek, ami például egy csőben süt zöldség, s a receptben az szerepel: a tetejét megszórjuk zsemlemorzsával, nos az ilyen ételekhez véletlenül sem ajánlom a száraz kenyérből készült száraz, aprószemű zsemlemorzsát. Illúzióromboló és nem lesz ropogós, mivel annyira aprószemű ez a morzsa, hogy nincs felület, ami megpirulhasson. Ennyi erővel lisztet is szórhattok a csőben sült karfiol vagy saláta vagy ceruzabab vagy akármi tetejére. Jájjj... kb. tényleg semmivel sem lesz jobb a kész étel.



A friss nagy szemű (panko) morzsa nagyon egyszerűen készül: a kenyér héját levágod, a belsejét késes aprítóba teszed vagy turmixgépbe vagy olyan robotgépbe, aminek van nagyobb lyukú reszelő korongja. Párat nyomsz a gombon és kézen is van. Szétteríted, hagyod szikkadni pár napig, vagy egyből beteszed a sütőbe a legnagyobb tepsin és sütőpapíron szétterítve olyan 60-80 fokra, hogy csak száradjon. De frissen is használható. Én eleve szikkadt kenyérből szoktam csinálni, könnyebben viszi a robotgép és azonnal használható. (Ha nincs robotgéped semmilyen, készítheted kézi tökreszelővel is, de én nem állnék neki gép nélkül. Kínlódás...)
Aztán előnye még a házi morzsának, hogy ráadásul így nem fogsz kidobni egy gramm kenyeret sem, és még finom morzsád is lesz belőle. Harmadik előny, hogy nem kell a bolti nagyon drága panko morzsát megvenni.
Na, asszem elég jó indokokat soroltam fel a házi zsemlemorzsagyártás elősegítésére. Arról nem is beszélek, hogy a nagyszemű panko morzsában sült rántott hús (amiről régebben írtam már egy hosszú bejegyzést) a legfinomabb, amit valaha ettél.

A panko morzsa egyébként japán, s ha már, akkor ők így készítik a rántott húst, a tonkatsaut, és mindig nyers, sima egyszerű vékonyra vágott káposztával tálalják:




Ilyen panko morzsát rizslisztből, kevés tojással sütött piskótából is szoktam készíteni, tökéletes és gluténmentes. Valamint ezt a nagyszemű panko morzsát lehet ízesíteni is sajttal, sonkával, zöldfűszerekkel, fűszerekkel.

2018. november 13., kedd

Új kedvenc csatornám a jutyúbon: Magic Ingredients

Tegnap valamit kerestem a jutyúbon - már nem tudom mit -, aztán a jobb oldali sávban látom ám ennek a hölgynek az egyik receptvideóját. Rákattintottam, aztán szó szerint tényleg rákattantam. Végignéztem vagy 20 receptjét - elképesztően ügyes, úgy bánik a tésztákkal, a liszttel, hogy öröm nézni. Azt kell mondjam, a croissantjánál szebbet én még nem láttam, pedig jópár séfnek, gasztrobloggernek láttam már a munkáját ebben a vajaskifliműfajban. A pizzája is kiváló, ami nálam egyfajta értékmérő. De bármihez is fog, egy csoda lesz belőle. Ráadásul pontosan kimértek a receptek, ezáltal könnyen elkészíthetőek, plusz jól vannak filmezve is, egyszerűen és korrekten:  mindent látsz, ami fontos - nincs magamutogatás, az étel a főszereplő. Ajánlom figyelmetekbe, de vigyázat: függőséget okoz és azonnali sütésre-főzésre késztet. Veszélyes nő, lángra lobbantja a konyha iránti szenvedélyed, előhozza a gasztromán géneket. 😊
A hölgyet Xiao Gaojie-nek hívják. Köszönjük önzetlen munkáját, egy élmény csak nézni is, amit csinál.




2017. november 22., szerda

Kimchi day

"Nagyjából 3 évezred hagyományai sűrűsödnek össze a Google mai, különleges grafikával prezentált logójában. Ma van a kimchi napja - ez a világ egyik legegészségesebb étele.




Kínai kel, zöldhagyma, halszósz vagy garnélarákszósz, őrölt chilipaprika, rizsliszt, só, gyömbér, retek, répa és fokhagyma.
A gasztrotörténeti kutatások szerint az étel nagyjából 2600-3000 éves múlttal rendelkezik, ma ismert formáját pedig valamikor a 18. században nyerte el, ugyanis azóta tesznek bele őrölt pirospaprikát, chilit. Ez persze csak a mesterrecept, mert a kimchinek rengetegféle variánsa létezik, még az anyaországot jelentő Koreán belül is más-más helyeken egy kicsit máshogy készítik.
Egyes becslések szerint a dél-koreaiak napi átlagban számolva 50-200 grammnyi kimchit fogyasztanak el. Ehhez persze rengeteget kell előállítani is, ennek pedig éppen most van itt az ideje: a november kimcshikészítés szezonja, a kimdzsang. A népi hagyomány szerint ha valaki ekkor, különösen a november 22-ei kimchi napon sózza meg a télire elrakott kimchijét, akkor lesz a legfinomabb a koreai savanyúság."

A teljes cikket a HVG.hu-n olvashatjátok erről az ikonikus ételről, amelyet az UNESCO felvett a szellemi kulturális örökségek listájára.

Akik pedig szeretnék elkészíteni, azoknak hoztam egy feliratozott videót Maangchi konyhájából. Nem ördöngösség, egy próbát megér. Rossz nem lehet, amiben chili, fokhagyma és gyömbér is van.



A magyar feliratot a videón megjelenő  kis kerékre (ami a "beállítások"-at takarja) kattintva tudjátok kiválasztani.

2017. november 5., vasárnap

Ancle Ben bátyó édes-savanyú csirkéje a'la homemade

Uncle Ben's édes-savanyú csirke. Ezzel a klasszikussal már többször kísérletet tettem, de eddig egyik receptúra sem nyerte el igazán a tetszésemet. Ez most igen. Tudom, ősi (uncsi), de én szeretem és repertoáron tartom, mert nagyon kevés ételhez vagyunk képesek a rizst megenni köretként, és ez az egyik, amihez igen.



Hozzávalók:
50 dkg csirke vagy pulykamell
3 púpos evőkanál étkezési keményítő
0,5 dl hideg víz

frissen őrölt bors
3 evőkanál olaj a sütéshez
a szószhoz:
1 közepes fej vöröshagyma (8-10 dkg)
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
20 dkg sűrített paradicsom
1 közepes szál sárgarépa (kb. 10-15 dkg)
1 zöld, piros vagy narancs kaliforniai paprika
3 levél káposzta (elhagyható, az enyémben most van, mert volt itthon, ellenben ananász nem)
10 dkg bambuszrügy (nálam kerekrépa)
ananászkockák (friss vagy konzerv, bármelyik jó)

1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 evőkanál világos szójaszósz
fehérborecet (ízlés szerint, kb. 2 teáskanálnyi)
2 csapott evőkanál kristálycukor vagy ennek megfelelő méz vagy világosbarna nádcukor
7 deciliter víz
1 csapott evőkanál étkezési keményítő

A húst sózzuk-borsozzuk és a vízzel elkevert keményítővel elkeverjük, felforrósított olajon egy serpenyőben 2 adagban megsütjük úgy, hogy egy kis színe is legyen.

Az apróra kockázott hagymákat az olajon kevés sóval üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a sárgarépadarabokat és felöntjük a vízzel. Kissé sózzuk, és hagyjuk forrni addig, míg a répa kissé megpuhul, majd hozzátesszük a többi szintén kockákra darabolt zöldséget is, és még 2-3 percig forraljuk. Tegyük bele a sűrített paradicsomot, ízesítsük sóval, cukorral, szójaszósszal, ecettel, gyömbérrel, tegyük bele a kisült húsdarabokat is, az ananászkockákat is, és forraljuk össze. Fél deciliter hideg vízben keverjünk el egy evőkanál étkezési keményítőt, és adjuk a rotyogó szószhoz, hagyjuk besűrűsödni, s ezzel el is készült a ragu.


Párolt rizzsel kínáljuk: a kimért rizst szűrőkanálban alaposan mossuk többször át, amíg a rizsen átfolyó víz tiszta és áttetsző lesz. Pontosan 2-szeres mennyiségű vízzel öntsük fel (ha túl sok vizet adunk a rizshez, kása lesz belőle, ezért a kétszeres mennyiségű víz nagyon szűken kétszeres, inkább kicsit kevesebb, mint több legyen és ez minden fehér rizsfajtára igaz), adjunk hozzá 2 szem szegfűszeget (finom illatos lesz tőle a rizs, ez még anyukám ezeréves trükkje, mindig tett a rizshez szegfűszeget, ha nem petrezselymesen csinálta), sózzuk, fedjük le, és nagyon kis lángon főzzük addig, amíg épp csak látunk a rizs tetején egy kevéske vizet. (Ezért egyszer muszáj a fedő alá kukkantani, úgy nagyjából 7-8 perc főzés után.) Ekkor zárjuk le alatta a lángot, és hagyjuk állni a fedő alatt még 20-25 percig. Addig az étel is éppenpont elkészül. Személyenként 10 dkg rizst számoljunk, nagyobb étkűek 12 dkg-ot is kimérhetnek.

Tippek-trükkök: 
  • Sok receptnél olvastam tojást a hús bundázásához, de nem kell - mert rántottaízt produkál -, sokkal jobb tojás nélkül. 
  • A húst megsüthetjük teljesen natúran is, sóval-borssal. Viszont ez a kis bunda omlósan és puhán tartja a húst. Sokkal kevésbé száraz, mint amikor csak natúran sütjük.
  • Mindenképpen kóstoljuk a ragut, mikor már minden benne van, mert csak így tudjuk a tökéletes édes-savanyú ízt beállítani. 
  • És chilirajongóknak mondjuk egy friss piros chili is kötelező bele. A habanero virágos-gyümölcsös íze tökéletesen illik ehhez a raguhoz szerintem.
  • A recept nagyon tuti vega módra (sőt, vegán) is, sült tofukockákkal. 
  • Az édes-savanyú ragu tökéletes ananász nélkül is, csak zöldségekkel, ahogy most én is készítettem.

2017. július 4., kedd

Barackos pulykaragu

Nemrégiben végignéztem egy sorozatot, a McLeod lányait. Amolyan szappanopera ausztrál-módra, de egy farmon játszódott, ahol nagyon szívesen élnék magam is. Gyönyörű táj, állatsereglet, s persze mindig valami gubanc, mer'azélet úgyjó, ha zajlik. No de nem a sorozatról akartam regélni nektek, hanem egy ételről, amit felette sokat emlegettek. A barackos csirkéről van szó.
Nézelődtem, s megtaláltam a szóban forgó ikonikus ételt, mert úgy hiszem, Ausztráliában és az USÁ-ban klasszikusnak számít. Vagy számított, mert egy retro kutyulmány ám. Csupa porból: szárított hagymás (franciának mondott) hagymelevesporból, kész mártásból, ami valami orosz-szósz névre hallgat, és szárított sárgabarackból kreált étel. Szót se vesztegessünk többet rá, mert közben meg találtam nagyon jó recepteket is. Volt köztük indiai barackos curry, marokkói barackos csirke tagine, de még Martha Stewartnál is megtaláltam.



Ez most tulajdonképpen egy Uncle Ben's-szerű édes-savanyú verzió. Készíthető őszibarackkal is véleményem szerint, sőt. Ugyanis a sárgabarackkal az a gond, hogy olyan fajtát kell venni, ami nem folyik szét a főzésnél, s azt nem mindenhol lehet kapni. Egy kötöttebb húsú, nem túl érett őszibarack viszont bírja a "strapát", tehát nyugodtan fel lehet cserélni a barackféleségeket. Én most pulyka-medalionból csináltam a ragut, de csirkéből is ugyanilyen jó, természetesen.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg pulyka vagy csirkemell
10 nagy sárga- vagy őszibarack (héjpucolás, magozás után olyan 30-40 dkg)
3 evőkanál hidegen sajtolt repce vagy napraforgóolaj
2 lila salottahagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
1 teáskanál frissen reszelt gyömbér (ha nincs 1 csapott mokkáskanál gyömbérpor is megteszi)
1 teáskanál koriandermag és 2 szem szegfűbors mozsárban porrá őrölve
2 teáskanál sűrített paradicsom
1 evőkanál világos szójaszósz
2 evőkanálnyi méz vagy 2 evőkanál házi sárgabarack-lekvár (vagy ennek megfelelően cukor, lehet világos nádcukor is, jó ízt ad)
3 teáskanál fehérborecet vagy almaecet
1 kis csokor petrezselyemzöld
2 szál friss almás menta (elhagyható, nekem kész bokrom van az ablakomban)
aki csípősen szereti: édes ázsiai csiliszósz ízlés szerint
4 dl csirkealaplé (kockából is tökéletes)
1 púpos teáskanál étkezési keményítő + 1 dl hideg víz

Sok a hozzávaló, de az étel egyszerű. A pulyka vagy csirkemelleket daraboljuk tetszés szerint. Lehet nagyobb darabokban is hagyni, de lehet falatokra is vágni, csíkokban vagy kockákra. Sózzuk és borsozzuk, majd a felhevített olajon megsütjük készre. Tehát süljön át. Kivesszük, félretesszük, és a visszamaradt zsiradékon az apróra vágott hagymát és fokhagymát kevés sóval megfonnyasztjuk. Öntsük fel kissé vízzel, úgy hamarabb puhára fő, rotyogtassuk kb. 10-15 percig, nehogy nyers maradjon. Majd öntsük fel a csirkealaplével és fűszerezzük. Beletesszük a mézet vagy baracklekvárt is, az ecetet is, és a sűrített paradicsomot is. Visszatesszük bele a húsdarabokat is, és még így együtt is főzzük olyan 10 percig, hogy az ízek összefőjenek. Végül hozzáadjuk a lehéjazott, negyedekre vágott barackokat is. Hagyjuk újra felforrni és főni egy-két percig (ne tovább, maradjon egyben a gyümölcs), aztán a hideg vízben elkevert keményítővel besűrítjük.



A friss mentát csak itt a végén adjuk hozzá. Jázmin rizzsel tálaljuk, friss petrezselyemmel megszórjuk. Ha baracklekvárral édesítjük, az a legjobb. A végén mindenképpen kóstoljuk, mert a tökéletes édes-savanyú ízt úgy tudjuk beállítani, s ha kell még bele só vagy lekvár vagy ecet, pótoljuk.
Ha valami ressenősebbet is tennék a raguba, akkor gyufaszálra vágott csillagtököt tennék, de csak egészen a főzés végén. 
A barack (sárga) szerintem kacsához is zseniális lenne.

2017. március 12., vasárnap

Búzahús (szejtán) készítése


Salomon úr elmeditált rajtam.
- Erős magában a humanista érzék fiam, ami bizony sok fájdalommal is jár. Ez a lelki intelligencia egy igen ritka formája, úgy is mondhatni, hogy ösztönös rokonszenv az emberiség iránt. Hajdan kiváló misszionárius lehetett volna magából… azokban az időkben, amikor még megették a hittérítőket.

(Émile Ajar)





Ma vettem kenyérsütéshez sikért, s ha már... akkor készítettem egy kis adag szejtánt vagyis búzahúst. Böjtidőszakban jól jön, meg amúgy is érdekelt, milyen az íze, állaga, hogyan lehet felhasználni. 
Nem is bonyolult, és nem is időigényes elkészíteni, s ugyanúgy használható, mint a hús, vagyis lehet rántani, sütni, ragukat csinálni belőle, vagy akár darálni is. Stohr Gréta videója alapján csináltam, köszönetem ezúton is.

Hozzávalók 2-3 főre (ha rántani szeretnénk, akkor 2 főre, ha ragunak készítjük, elég 3-4 embernek is):
10 dkg sikér
1 mokkáskanál só
1 csipetnyi szódabikarbóna
2 dl langyos víz, és
a főzővízbe jó adag só, ugyanúgy, mint a tésztafőzésnél

Tegyünk fel sok vizet forrni bőven sóval vagy zöldségleves-kockával. 
Közben a sikért alaposan elkeverjük a sóval és szódabikarbónával, és ha fűszereznénk is, azokkal is, mert ha víz éri, azonnal gumiszerűen összeáll. Vagyis akkor már nem lehet eloszlatni benne sem a sót, sem a fűszereket. Szoktak hozzáadni vegetát, vagy fokhagyma-granulátumot, vagy zöldfűszereket vagy bármilyen más fűszerőrleményt is, tetszés szerint ízesíthető. (Én leveskockás vizet adtam hozzá, és abban is főztem ki egyébként.)
Tehát szárazon alaposan elkeverünk mindent, s hozzáadjuk a vizet, amivel összedolgozzuk. Kis gumiszerű labdacsot kapunk. Lehet kevesebb vagy több vizet is hozzáadni, de van egy mennyiség, aminél többet amúgy sem vesz fel, szóval nem tudjuk túl hígra vagy lágyra készíteni. Ez a 2 dl a körülbelüli maximum mennyiség. A szódabikarbóna kissé lágyítja, kis buborékok lesznek benne, nem lesz annyira összeállósan gumiszerű, ha teszünk bele.





Majd a forrásban lévő vízbe tesszük, s főzzük 5 percig. Néha megforgatjuk. Aztán kivesszük, és körülbelül 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk (így mikor elkészül, olyan szelet-hús vastagságú lesz, amit akár panírozni is lehet), és visszatesszük főni a forrásban lévő vízbe még 10 percre. Néha ezeket a szeleteket is átforgatgatjuk. Jó nagy fazekat készítsünk oda, sok vízzel, mert olyan, mint a tüdő: kidagad a fazékból. :)




Amikor elkészült, szűrőbe öntjük, s hagyjuk teljesen kicsepegni. De hideg vízzel át is öblíthetjük, mert akkor teljesen ki is tudjuk nyomkodni, és nem marad benne fölös folyadék. Ez sütéskor nem egy hátrány, mert nem fog fröcsögni majd az olaj.




Alaposan összeugrik a vastagsága - ahogy írtam fentebb -, olyan vékony lesz, mint egy szelet sütnivaló hús. Egyből felhasználható, de el is tehető másnapra vagy későbbre, állítólag 1 hétig is eláll hűtőben, ha a főzővizében tesszük el. S így nem is szárad ki.
Ha kockákat szeretnénk belőle, mert mondjuk "pörköltet" készítenénk belőle, akkor vágjuk dupla vastagságúra a szeleteket.




Pácolható, darálható, stb... Bárhogy felhasználható. Nekem ízlik, sokkal jobb, mint a szója. Azt még vega koromban sem ettem, nem jött be. Ez viszont igen, mert nagyon jól helyettesíti a húst. Bő fehérjeforrás, tartalmaz vitaminokat is, pl. a teljes B vitamincsaládot, ha jól rémlik. 
Ebből a 10 dkg sikérből 30 dkg szejtán lett. Vagyis nem is elvetemülten drága, sőt. A többi bio-vegán-paleo és egyéb cuccokhoz képest nagyon olcsó.

Holnap brassóit csinálok belőle. Kíváncsi vagyok. :)

2017. március 2., csütörtök

Ötfűszeres, szójaszószos pácolt sertésszűz


Boldogság...? A színe bizonyára a tavasz zöldje, amit nem tudok jól leírni, amíg meg nem pillantok egy kövön sütkérező fiatal gyíkocskát. Ez a pompás szín, a gyík bőrének ragyogó zöldje ismétlődik minden új levélen. „Az erő, amely a zöld kanócon keresztül életre robbantja a virágot...”, írja valahol Dylan Thomas. Finoman süti a nap a bőrömet, a saját testemben is érzem a „zöld kanócot”. Hullámokban gyűlik bennem az energia.

(Frances Mayes)





A szűzpecsenye akárhogyan készítjük, nagyon finom tud lenni: porhanyós, omlós, szaftos, ugyanakkor könnyű hús. Most keleties pácot kapott, és igencsak jót tett neki. Sosem kóstoltam még a kínai ötfűszer-keveréket, itt volt az ideje. Hihetetlen illata, íze van.

Hozzávalók 2 főre:
1 egész szűzpecsenye
a fűszerkeverékhez:
1 evőkanál szecsuáni bors
1 csapott evőkanál őrölt fahéj
1/2 evőkanál szegfűszeg
1/2 evőkanál édeskömény mag
1 csillagánizs
5 zöld kardamommagnak a kis magjai (nem autentikus bele, de én nagyon szeretem)
a páchoz:
1/2 dl szójaszósz
1/2 evőkanál szezámolaj (az enyémbe dióolaj került)
3 gerezd fokhagyma
1 diónyi darab friss gyömbér
1 dl semleges olaj (én hidegen sajtolt repcét használtam)
plusz 6 db bambuszpálca

A kis bambusznyársakat vízbe áztattam. A fokhagymagerezdeket és a megtisztított gyömbért belereszeltem egy kis tálkába, hozzáöntöttem a szójaszószt is. Hagytam állni fél órácskát. Majd sűrű szűrön leszűrtem, átpasszíroztam, hogy minden ízanyag átjusson, de a fokhagymából és gyömbérből álló reszelék ne - azt kidobtam. Ehhez az ízesített szójaszószhoz adtam a mozsárban porrá őrölt fűszerkeverékből 1 púpos teáskanálnyit, (több lesz belőle, azt el lehet tenni egy következő alkalomra) valamint a kétféle olajat. A húst másfél centi vastag szeletekre vágtam, és alaposan megforgattam a pácban, hogy mindenütt érje. Benne is hagytam egy órán át.
A nyársakra húztam 2-2 szeletet úgy, hogy a vastagságukon ment át a pálcika, nem a közepükön, így úgyanúgy kiterültek, mintha nem is lettek volna nyársra húzva. A serpenyőt felforrósítottam, és mielőtt sütni kezdtem volna, a húsokat megsóztam. A serpenyőbe a pác olajából is tettem a hús alá. Oldalanként elég neki körülbelül 3-4 perc, hamar átsül. Úgy szoktam ellenőrizni megsült-e valami, hogy a húsvilla hátuljával megnyomkodom a hússzeleteket, és ha még lágyak, akkor még nyers, ha már feszes és kemény, olyan "visszarúgós" a felület, akkor lehet megfordítani. És másik oldalon is körülbelül ugyanannyi ideig sütni, s ugyanígy ellenőrizni. Ez a módszer azoknak is jó, akik pl. szeretik a rozé kacsamellet (én nem), mert szuperül lehet érezni, mikor félig-átsült a hús.






Aki kedveli a szezámmagot, sütés előtt szórja meg a szeleteket, nagyon jól illik rá. Édes-savanyú reteksalátával, csírákkal fenséges. De rizsköretet is készíthetünk hozzá. Vagy akár udon-tésztát is, mert a pác maradékát a sütés végén a serpenyőbe lehet önteni, kevés rozé- vagy vörösbor, méz, szójaszósz társaságában és össze lehet forralni. S a tésztát ezzel a szósszal leöntve kínálni a húshoz. Ha nem tél-szezonban készítjük, bármilyen hirtelen sütött ressenős zöldséggel, vagy salátával is kitűnő.
Jó minőségű marha vagy vadhússal is tökéletes lenne szerintem.


2017. február 24., péntek

Rámen tészta házilag


Itt van. A böjti szél. Állok a konyhaablakban, a cigarettám parazsát felizzítja ez az őrült hurrikán. Meleg van. Hiába cibál és ijeszteget, tavaszt érzek benne. Hallgatom az orkánszerű dübörgést, és a szomszéd erkélyén a csilingelő szélcsengőt. Bambuszból van. Olyan a zenéje, mint egy no előadásnak. Képzeletemben látom is a szereplőket, a mozdulataikat, a maszkokat. Egyszer megnézhettem egyet - nevezik kabukinak is - és egészen lenyűgözött. Biztos voltam benne, hogy a szélhez köze van, bár ezt tudatosan nem tudtam, s lám, valóban.* A bambusz szélcsengő idézte fel az emléket.
Az ég éjfekete, a felhők is eltűntek, látom a csillagokat. A tér fáinak világítóan mély jádezöld a színük, pont olyan, mint vihar idején a Balaton hullámainak.
Varázslatos ez az éjszaka, talán mert a tavasz ígéretét hordozza. Vagy egy órán át álltam az ablakban, és csak hallgattam, miről mesél a szél.




Most már van a spájzomban egy ilyen feliratú üvegcse is: sült szódabikarbóna. :)) Mert a tennapi éccaka annyira japános hangulatba ringatott, hogy elkezdtem a jutyúbon no szinházat nézni. S aztán meg japán ételeket, mert nekem felkínálja ezt is, szokásom ugyanis gasztro témájú filmeket is nézni. No és persze a rámen. Nem vagyok rajongója a japán konyhának, de a rámen az más. Az egy isteni húsleves udon vagy soba vagy ramen tésztával. Sok tésztával. Míg az udon búzalisztből készül, kézzel vágják, a soba hajdinalisztből, szintén kézzel vágott, a rámentészta nyújtott.
Olvastam már erről a tésztáról, többek között azt is, hogy kínai eredetű, és ott egy bizonyos tó enyhén lúgos vizével készítik, attól lesz olyan egyszerre lágy és nyújtható, s ugyanakkor főzés után mégis harapható, al dente, amint az olaszok mondanák. Ezt a tojás nélküli tésztát Kínában inkább nyújtják, Japánban pedig vágják, és sok vastagsága lehet, régiónként eltérő. No és találtam hozzá receptet, hogyan készíthető mégis házilag.





Hozzávalók:
40 dkg liszt
2 csapott teáskanál sült szódabikarbóna
2 dl meleg víz




A szódabikarbónát 120 fokos sütőben süssük 1 órán át. A lisztet szitáljuk tálba. A meleg vízben oldjuk fel a sült szódabikarbónát. (Sokkal nehezebben oldódik, mint a nem sült.) Adjuk hozzá a liszthez a szódás vizet, gyúrjuk tésztává. Hagyjuk pihenni 1 óráig, majd tésztagéppel többször nyújtsuk át. Szép sima legyen. Aztán több darabban 5-ös fokozatig nyújtsuk, végül a gép spagettivágóján is engedjük át. Lehet kézzel is vágni, olyan 3-5 milliméter szélesre. Forrásban lévő sós vízben főzzük ki, ha feljön a víz tetejére kész is van, lehet leszűrni. Majd hideg vízzel öblítsük át. Ázsiai levesekbe, ételekbe használhatjuk. Ha ráment készítenénk, ez a mennyiség olyan 4-5 tál leveshez elegendő.




Az állaga egész más, mint a tojásos tésztáké, nem ragad annyira, masszívabb, ugyanakkor sima és jól nyújtható. Főzés után csúszós és harapható.

* Ősi japán mítoszok a Napot jelképező szellemi erőt istennő alakjában őrizték meg. Az Ő neve: Amateraszu. A régi legenda szerint egy nap szörnyen megharagudott fivérére, a Vihar istenére. Bánatában egy barlang mélyére rejtőzött, melynek bejáratát hatalmas sziklatömbbel torlaszolta el. Attól kezdve a világot zord sötétség és hideg borította. Az istenek kétségbeesve próbálták előcsalogatni, bátyja még önkéntes vezeklésbe is kezdett. Mindhiába. A Napistennő hajthatatlan maradt. Ekkor Uzume, a Szépség és Művészet istennője járult a barlang elé és lassú, fenséges áldozati táncot lejtett. Amateraszu nem tudta legyőzni kíváncsiságát. Elhengergette a nyílást torlaszoló hatalmas követ. A csodás tánc annyira lenyűgözte, hogy szíve egészen megengesztelődött, s többé nem tért vissza a barlangba. A hagyomány így emlékszik arra, mikor a színház visszaszerezte a világnak az elveszített napfényt... A „nó" egy igéből származik, jelentése: képesség, tudás, művészet, alkotás. A nó-színház a japán klasszikus színjátszást foglalja magába, melynek alapvonásai megegyeznek a más kultúrákból ismert (pl. görög) színházak jellegével. Vagyis gyökerei a templomokban, ill. a templomok körül zajlódó népünnepélyek misztériumjátékaihoz nyúlnak vissza. A központi szerepet mindenütt a Nap töltötte be. A Fényt – mint a legfőbb jóság, igazság, akarat és bölcsesség szimbólumát – meg kell védelmezni a sötétség erőivel szemben. Az ember figyelmét évről évre vissza kell terelni ahhoz az ősi egységhez, harmóniához, melyből öncélúan kiszakadt. Elvezetni a természet és önmaga természetének lényegéhez; emlékeztetni az istenek és emberek közötti örök szövetségre; megtisztítani; ráébreszteni, mire képes.

2008. augusztus 25., hétfő

Keleties céklaleves




Hozzávalók 4 főre: 1 nagy, vagy két közepes cékla, 1 nagy csokor zellerzöld (vagy korianderzöld), 1 közepes fej vöröshagyma, só, őrölt bors, 2-3 evőkanál szójaszósz, ízlés szerint ecet, 1 púpos teáskanál Erős Pista, 1-2 teáskanál méz vagy cukor, 1,5 liter alaplé (leveskockából is jó), 1/2 evőkanál olaj, 1 csomag üvegtészta. 

A céklát az apróra vágott hagymával együtt az olajon sóval párolom fedő alatt, kb negyed óráig. Majd felöntöm vízzel, ízesítem a hozzávalókkal és puhulásig főzöm. A végén a zellerleveleket is beleteszem a levesbe, a karikákra vágott szárral együtt. Üvegtésztával tálalom. Mindenképpen kóstoljunk, mert ez egy csípős-édes-savanyú leves, és az ízeknek egyensúlyban kell lennie. Nagyon finom, és nagyon egyszerű leves.

Tipp: sima vagy sült tofukockákkal még dúsítható.Tálalásnál a tetejére szórhatunk valamilyen friss csírát is (pl. retekcsírát.)