A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyári. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyári. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 20., csütörtök

Sütőben sült káposztaszeletek


Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.


Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

(Kányádi Sándor)



Sütöttem már csirágot, zöldbabot is így sütőben fűszerekkel, és most a káposzta volt soron. Finomak voltak ugyan, de kissé rágósak, legalábbis az én ízlésemnek. (Legközelebb kissé előfőzöm őket. Szerintem kell, pár perc mindenképpen. A káposztának is, a zöldbabnak is.) Mindenesetre jó alternatívája a sima főtt zöldségeknek, amiket - valljuk be - senki sem szeret igazán. Bármely módszer érdemes a kísérletezésre, ami változatosabbá és ízletesebbé teszi a föld színes ajándékait.

Hozzávalók:
káposztaszeletek
fűszerek ízlés szerint: köménymag, édesköménymag, fokhagyma-granulátum, szárított görögbazsalikom, só, bors van az enyémen
és olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj vagy szőlőmagolaj

A káposztát úgy vágjuk 1-2 cm vastag szeletekre, hogy a torzsájánál egyben maradjon. Olajjal megkenjük mindkét oldalát alaposan, és szintén alaposan fűszerezzük. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Ma karfiolt sütök majd, de elő fogom főzni kissé. Meglátjuk.
A csirág tökéletes sütve, mint például ebben az ételben. Ha jól emlékszem, az egyik kedvencem lett a spárgás ételek kategóriájában, isteni. És amúgy is itt van már a szezonja.


2017. április 16., vasárnap

GRILL szez ON


Hamarosan itt a nyár, s vele a szabadban lét minden öröme. Köztük a grillezésé, aminek a szezonja már el is kezdődött, hiszen nagyon szép tavaszunk van idén.
Mindig is rajongtam a főzés és sütés ősi módszereiért. Szerintem össze sem lehet hasonlítani a zárt modern konyhák, a fémszínű eszközök és mérőműszerek laboratóriumi sterilitását sugalló környezetét a természet elemeinek intenzitásával. A helyeknek bizony szellemük van. Egy környezet lehet inspiráló, vagy lehangoló.
Biztosan nektek is vannak kedvenc városaitok vagy vidékeitek. Számomra például Oaxaca egy olyan hely, ahova egyszer szívesen elmennék.
Oaxacában tudják, hogyan főzzünk kőlevest, hogy nem minden sírhalom, ami annak látszik és a halottak néha feltámadnak. Oaxacában minden lehetséges.


2017. április 4., kedd

Zöldfűszeres csirkemellpástétom


Hétvégén jártam a városon kívül. Gyönyörűen zöldül minden, a kertek és a fák telis-tele virággal. Ámulatba ejtő látvány, nem is beszélve az állandó madárcsivitelésről, amivel egyszerűen nem tudok betelni. Láttam gólyákat a fészkükben, varjak röpködtek a fejem felett, csőrükben ágdarabokkal - otthont adó fáik felé igyekeztek, ahol lelkesen építik fiókáiknak az égkék háttérben lebegő kis bölcsőket.
Mindig elámulok ezen az ésszel fel nem fogható és hihetetlen intelligencián, ami az élet szédült táncát irányítja és áthatja, a tökéletesnél is tökéletesebben. Honnan jön? És kié?











Egy folyamatosan üzemelő konyhában mindig van maradék... most éppen egy fél sült csirkemell árválkodott a hűtőben. Önmagában már nem volt kedvem megenni, így zöldfűszeres pástétom készült belőle, mert az ablakomban gyönyörűen hajtanak már a fűszernövények is, a medvehagyma pedig állandó lakója a fridzsidernek - szegény, nem engedem ki a hideg barlangból, brumbrumm. 🐻 ☺

Hozzávalók 4 főre:
1 egész sült csirkemell (olyan 60-70 dkg-os sütés előtt)
6 dkg szobahőmérsékletű, puha vaj
1 evőkanálnyi mustár (lehet angol mustárkrém is vagy német, az a darabosabb fajta, de a sima is jó)
2 evőkanálnyi medvehagyma (összevágva ennyi)
1/2 evőkanálnyi friss (citromos) kakukkfű
1/2 evőkanálnyi friss tárkony
só, frissen őrölt bors
1 tubus natúr krémsajt (vagy 4 natúr medvesajt kocka vagy 10 dkg-nyi natúr sajtkrém: philadelphia vagy mascarpone)
1/2 evőkanál sűrű tejföl

A csirkemellet apróra vágtam - könnyű művelet, fölösleges a robotgépet összemaszatolni - majd minden hozzávalót alaposan hozzákevertem. S ennyi lenne. Fincsi. Főleg pirítóson, retekkel vagy uborkával, vagy újhagymával.
Vacsorára tökéletes, de előételnek is beilleszthető egy menüsorba. Vagy svédasztalra is kitűnő, ez esetben én sütnék mini labdacsokat égetett tésztából (tudjátok, a képviselőfánknak a tésztája, amit mi általában édes töltelékkel szoktunk meg, de mivel a tésztában nincs cukor, ezért bármilyen sós krémmel is tölthető), és megtölteném őket ezzel a finom krémmel. Guszta és extra lenne. 👌
Pitetölteléknek is tökéletes, csak akkor a fenti krémhez adjunk még 2 felvert tojást, és vagy 1 dl tejet, vagy még 2 nagy evőkanál tejfölt körülbelül - de egy a lényeg: ne legyen túl folyós a töltelék, hanem krémszerű.  Sima sós, vajas pitetésztába töltve kész is a csirkés pite. Vagy ha nem zárjuk le a tetejét tésztával, akkor a csirkés galette. ☺

2017. március 17., péntek

Bresaola házilag (olasz érlelt marhasonka)


Ha előbb jön szembe velem ez a videó, meg is csináltam volna húsvétra, mint különlegességet. A bresaola egy nyers, nem füstölt, érlelt olasz marhasonka. Készíthetünk belőle carpaccio-t is, tölthetjük mozzarellával vagy fűszeres ricottával, stb... (Azért majd ha olyan helyen járok, ahol látok szép marhahúst, veszek majd és egy kisebb darabot elkészítek próbaképpen.)




Hozzávalói 1 kg marhahús, 7 borókabogyó, 2 babérlevél összetörve, 3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál friss kakukkfű (vagy fél tk. szárított), 2-3 kb. 5 cm-es ágacska friss rozmaring, kb. 3 liter vörösbor, annyi olívaolaj, amennyi ellepi, s a második fázishoz 4-5 ek. tengeri só, muszlinanyag.





A húst a fűszerekkel és annyi vörösborral, amennyi ellepi, egy olyan edénybe tesszük, amire egy lenyomó szerkezetet is tudunk tenni, hogy a hús a bor alatt maradjon. Tetejére fél cm-nyi olajat öntünk, hogy légmentes legyen. Érleljük két hétig, majd kivesszük a pácból, és alaposan besózzuk. Muszlinba tekerjük, átkötjük és hűvös, szellős helyen fellógatva 2-6 hétig érleljük. Hűtőben is lehet, a videó szerint. Hajszálvékonyra szeletelve fogyasztjuk olívaolajjal, friss vagy pirított kenyérrel, jóféle vörösborral, olajbogyóval, pamezánnal, frissen tört borssal, fügével, stb... 
Szerintem vadhúsból is kipróbálható.

Aztán itt van a sertéshúsból készülő capicola, ez is nagyon finom lehet. Itt a pontos recept. (De találtam itt chorizo receptet is.)

És ez pedig a tradicionális pancetta készítési módja. A fűszerek leírása itt.
Ez pedig a River Cottage videója a házilag készült prosciutto stílusú sonkáról.

2017. március 12., vasárnap

Búzahús (szejtán) készítése


Salomon úr elmeditált rajtam.
- Erős magában a humanista érzék fiam, ami bizony sok fájdalommal is jár. Ez a lelki intelligencia egy igen ritka formája, úgy is mondhatni, hogy ösztönös rokonszenv az emberiség iránt. Hajdan kiváló misszionárius lehetett volna magából… azokban az időkben, amikor még megették a hittérítőket.

(Émile Ajar)


Ma vettem kenyérsütéshez sikért, s ha már... akkor készítettem egy kis adag szejtánt vagyis búzahúst. Böjtidőszakban jól jön, meg amúgy is érdekelt, milyen az íze, állaga, hogyan lehet felhasználni. 
Nem is bonyolult, és nem is időigényes elkészíteni, s ugyanúgy használható, mint a hús, vagyis lehet rántani, sütni, ragukat csinálni belőle, vagy akár darálni is. Stohr Gréta videója alapján csináltam, köszönetem ezúton is.

Hozzávalók 2-3 főre (ha rántani szeretnénk, akkor 2 főre, ha ragunak készítjük, elég 3-4 embernek is):
10 dkg sikér
1 mokkáskanál só
1 csipetnyi szódabikarbóna
2 dl langyos víz, és
a főzővízbe jó adag só, ugyanúgy, mint a tésztafőzésnél

Tegyünk fel sok vizet forrni bőven sóval vagy zöldségleves-kockával. 
Közben a sikért alaposan elkeverjük a sóval és szódabikarbónával, és ha fűszereznénk is, azokkal is, mert ha víz éri, azonnal gumiszerűen összeáll. Vagyis akkor már nem lehet eloszlatni benne sem a sót, sem a fűszereket. Szoktak hozzáadni vegetát, vagy fokhagyma-granulátumot, vagy zöldfűszereket vagy bármilyen más fűszerőrleményt is, tetszés szerint ízesíthető. (Én leveskockás vizet adtam hozzá, és abban is főztem ki egyébként.)
Tehát szárazon alaposan elkeverünk mindent, s hozzáadjuk a vizet, amivel összedolgozzuk. Kis gumiszerű labdacsot kapunk. Lehet kevesebb vagy több vizet is hozzáadni, de van egy mennyiség, aminél többet amúgy sem vesz fel, szóval nem tudjuk túl hígra vagy lágyra készíteni. Ez a 2 dl a körülbelüli maximum mennyiség. A szódabikarbóna kissé lágyítja, kis buborékok lesznek benne, nem lesz annyira összeállósan gumiszerű, ha teszünk bele.




Majd a forrásban lévő vízbe tesszük, s főzzük 5 percig. Néha megforgatjuk. Aztán kivesszük, és körülbelül 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk (így mikor elkészül, olyan szelet-hús vastagságú lesz, amit akár panírozni is lehet), és visszatesszük főni a forrásban lévő vízbe még 10 percre. Néha ezeket a szeleteket is átforgatgatjuk. Jó nagy fazekat készítsünk oda, sok vízzel, mert olyan, mint a tüdő: kidagad a fazékból. :)




Amikor elkészült, szűrőbe öntjük, s hagyjuk teljesen kicsepegni. De hideg vízzel át is öblíthetjük, mert akkor teljesen ki is tudjuk nyomkodni, és nem marad benne fölös folyadék. Ez sütéskor nem egy hátrány, mert nem fog fröcsögni majd az olaj.




Alaposan összeugrik a vastagsága - ahogy írtam fentebb -, olyan vékony lesz, mint egy szelet sütnivaló hús. Egyből felhasználható, de el is tehető másnapra vagy későbbre, állítólag 1 hétig is eláll hűtőben, ha a főzővizében tesszük el. S így nem is szárad ki.
Ha kockákat szeretnénk belőle, mert mondjuk "pörköltet" készítenénk belőle, akkor vágjuk dupla vastagságúra a szeleteket.




Pácolható, darálható, stb... Bárhogy felhasználható. Nekem ízlik, sokkal jobb, mint a szója. Azt még vega koromban sem ettem, nem jött be. Ez viszont igen, mert nagyon jól helyettesíti a húst. Bő fehérjeforrás, tartalmaz vitaminokat is, pl. a teljes B vitamincsaládot, ha jól rémlik. 
Ebből a 10 dkg sikérből 30 dkg szejtán lett. Vagyis nem is elvetemülten drága, sőt. A többi bio-vegán-paleo és egyéb cuccokhoz képest nagyon olcsó.

Holnap brassóit csinálok belőle. Kíváncsi vagyok. :)

2017. március 2., csütörtök

Ötfűszeres, szójaszószos pácolt sertésszűz


Boldogság...? A színe bizonyára a tavasz zöldje, amit nem tudok jól leírni, amíg meg nem pillantok egy kövön sütkérező fiatal gyíkocskát. Ez a pompás szín, a gyík bőrének ragyogó zöldje ismétlődik minden új levélen. „Az erő, amely a zöld kanócon keresztül életre robbantja a virágot...”, írja valahol Dylan Thomas. Finoman süti a nap a bőrömet, a saját testemben is érzem a „zöld kanócot”. Hullámokban gyűlik bennem az energia.

(Frances Mayes)




A szűzpecsenye akárhogyan készítjük, nagyon finom tud lenni: porhanyós, omlós, szaftos, ugyanakkor könnyű hús. Most keleties pácot kapott, és igencsak jót tett neki. Sosem kóstoltam még a kínai ötfűszer-keveréket, itt volt az ideje. Hihetetlen illata, íze van.

Hozzávalók 2 főre:
1 egész szűzpecsenye
a fűszerkeverékhez:
1 evőkanál szecsuáni bors
1 csapott evőkanál őrölt fahéj
1/2 evőkanál szegfűszeg
1/2 evőkanál édeskömény mag
1 csillagánizs
5 zöld kardamommagnak a kis magjai (nem autentikus bele, de én nagyon szeretem)
a páchoz:
1/2 dl szójaszósz
1/2 evőkanál szezámolaj (az enyémbe dióolaj került)
3 gerezd fokhagyma
1 diónyi darab friss gyömbér
1 dl semleges olaj (én hidegen sajtolt repcét használtam)
plusz 6 db bambuszpálca

A kis bambusznyársakat vízbe áztattam. A fokhagymagerezdeket és a megtisztított gyömbért belereszeltem egy kis tálkába, hozzáöntöttem a szójaszószt is. Hagytam állni fél órácskát. Majd sűrű szűrön leszűrtem, átpasszíroztam, hogy minden ízanyag átjusson, de a fokhagymából és gyömbérből álló reszelék ne - azt kidobtam. Ehhez az ízesített szójaszószhoz adtam a mozsárban porrá őrölt fűszerkeverékből 1 púpos teáskanálnyit, (több lesz belőle, azt el lehet tenni egy következő alkalomra) valamint a kétféle olajat. A húst másfél centi vastag szeletekre vágtam, és alaposan megforgattam a pácban, hogy mindenütt érje. Benne is hagytam egy órán át.
A nyársakra húztam 2-2 szeletet úgy, hogy a vastagságukon ment át a pálcika, nem a közepükön, így úgyanúgy kiterültek, mintha nem is lettek volna nyársra húzva. A serpenyőt felforrósítottam, és mielőtt sütni kezdtem volna, a húsokat megsóztam. A serpenyőbe a pác olajából is tettem a hús alá. Oldalanként elég neki körülbelül 3-4 perc, hamar átsül. Úgy szoktam ellenőrizni megsült-e valami, hogy a húsvilla hátuljával megnyomkodom a hússzeleteket, és ha még lágyak, akkor még nyers, ha már feszes és kemény, olyan "visszarúgós" a felület, akkor lehet megfordítani. És másik oldalon is körülbelül ugyanannyi ideig sütni, s ugyanígy ellenőrizni. Ez a módszer azoknak is jó, akik pl. szeretik a rozé kacsamellet (én nem), mert szuperül lehet érezni, mikor félig-átsült a hús.




Aki kedveli a szezámmagot, sütés előtt szórja meg a szeleteket, nagyon jól illik rá. Édes-savanyú reteksalátával, csírákkal fenséges. De rizsköretet is készíthetünk hozzá. Vagy akár udon-tésztát is, mert a pác maradékát a sütés végén a serpenyőbe lehet önteni, kevés rozé- vagy vörösbor, méz, szójaszósz társaságában és össze lehet forralni. S a tésztát ezzel a szósszal leöntve kínálni a húshoz. Ha nem tél-szezonban készítjük, bármilyen hirtelen sütött ressenős zöldséggel, vagy salátával is kitűnő.
Jó minőségű marha vagy vadhússal is tökéletes lenne szerintem.


2017. február 24., péntek

Udon tészta házilag


Itt van. A böjti szél. Állok a konyhaablakban, a cigarettám parazsát felizzítja ez az őrült hurrikán. Meleg van. Hiába cibál és ijeszteget, tavaszt érzek benne. Hallgatom az orkánszerű dübörgést, és a szomszéd erkélyén a csilingelő szélcsengőt. Bambuszból van. Olyan a zenéje, mint egy no előadásnak. Képzeletemben látom is a szereplőket, a mozdulataikat, a maszkokat. Egyszer megnézhettem egyet - nevezik kabukinak is - és egészen lenyűgözött. Biztos voltam benne, hogy a szélhez köze van, bár ezt tudatosan nem tudtam, s lám, valóban.* A bambusz szélcsengő idézte fel az emléket.
Az ég éjfekete, a felhők is eltűntek, látom a csillagokat. A tér fáinak világítóan mély jádezöld a színük, pont olyan, mint vihar idején a Balaton hullámainak.
Varázslatos ez az éjszaka, talán mert a tavasz ígéretét hordozza. Vagy egy órán át álltam az ablakban, és csak hallgattam, miről mesél a szél.






Most már van a spájzomban egy ilyen feliratú üvegcse is: sült szódabikarbóna. :)) Mert a tennapi éccaka annyira japános hangulatba ringatott, hogy elkezdtem a jutyúbon no szinházat nézni. S aztán meg japán ételeket, mert nekem felkínálja ezt is, szokásom ugyanis gasztro témájú filmeket is nézni. No és persze a rámen. Nem vagyok rajongója a japán konyhának, de a rámen az más. Az egy isteni húsleves udon tésztával. Sok tésztával. Míg az udon búzalisztből készül, a soba hajdinalisztből.
Olvastam már az udonról, többek között azt is, hogy kínai eredetű, és ott egy bizonyos tó enyhén lúgos vizével készítik, attól lesz olyan egyszerre lágy és nyújtható, s ugyanakkor főzés után mégis harapható, al dente, amint az olaszok mondanák. Ezt a tojás nélküli tésztát Kínában inkább nyújtják, Japánban pedig vágják, és sok vastagsága lehet, régiónként eltérő. No és találtam hozzá receptet, hogyan készíthető mégis házilag.




Hozzávalók:
40 dkg liszt
2 csapott teáskanál sült szódabikarbóna
2 dl meleg víz




A szódabikarbónát 120 fokos sütőben süssük 1 órán át. A lisztet szitáljuk tálba. A meleg vízben oldjuk fel a sült szódabikarbónát. (Sokkal nehezebben oldódik, mint a nem sült.) Adjuk hozzá a liszthez a szódás vizet, gyúrjuk tésztává. Hagyjuk pihenni 1 óráig, majd tésztagéppel többször nyújtsuk át. Szép sima legyen. Aztán több darabban 5-ös fokozatig nyújtsuk, végül a gép spagettivágóján is engedjük át. Lehet kézzel is vágni, olyan 3-5 milliméter szélesre. Forrásban lévő sós vízben főzzük ki, ha feljön a víz tetejére kész is van, lehet leszűrni. Majd hideg vízzel öblítsük át. Ázsiai levesekbe, ételekbe használhatjuk. Ha ráment készítenénk, ez a mennyiség olyan 8-10 tál leveshez elegendő.




Én csak egy részét főztem meg, a többit hagyom száradni. Az állaga egész más, mint a tojásos tésztáké, nem ragad annyira, masszívabb, ugyanakkor sima és jól nyújtható. Főzés után csúszós és harapható. Kissé éreztem rajta a szódabikarbóna ízét, de csak mikor önmagában kóstoltam, levesbe téve már nem érződött ki. (Ha a nyújtással próbálkoznék, kicsit lágyabbra készíteném, több vízzel. De ezt inkább meghagyom a kínai tésztamestereknek.)

* Ősi japán mítoszok a Napot jelképező szellemi erőt istennő alakjában őrizték meg. Az Ő neve: Amateraszu. A régi legenda szerint egy nap szörnyen megharagudott fivérére, a Vihar istenére. Bánatában egy barlang mélyére rejtőzött, melynek bejáratát hatalmas sziklatömbbel torlaszolta el. Attól kezdve a világot zord sötétség és hideg borította. Az istenek kétségbeesve próbálták előcsalogatni, bátyja még önkéntes vezeklésbe is kezdett. Mindhiába. A Napistennő hajthatatlan maradt. Ekkor Uzume, a Szépség és Művészet istennője járult a barlang elé és lassú, fenséges áldozati táncot lejtett. Amateraszu nem tudta legyőzni kíváncsiságát. Elhengergette a nyílást torlaszoló hatalmas követ. A csodás tánc annyira lenyűgözte, hogy szíve egészen megengesztelődött, s többé nem tért vissza a barlangba. A hagyomány így emlékszik arra, mikor a színház visszaszerezte a világnak az elveszített napfényt... A „nó" egy igéből származik, jelentése: képesség, tudás, művészet, alkotás. A nó-színház a japán klasszikus színjátszást foglalja magába, melynek alapvonásai megegyeznek a más kultúrákból ismert (pl. görög) színházak jellegével. Vagyis gyökerei a templomokban, ill. a templomok körül zajlódó népünnepélyek misztériumjátékaihoz nyúlnak vissza. A központi szerepet mindenütt a Nap töltötte be. A Fényt – mint a legfőbb jóság, igazság, akarat és bölcsesség szimbólumát – meg kell védelmezni a sötétség erőivel szemben. Az ember figyelmét évről évre vissza kell terelni ahhoz az ősi egységhez, harmóniához, melyből öncélúan kiszakadt. Elvezetni a természet és önmaga természetének lényegéhez; emlékeztetni az istenek és emberek közötti örök szövetségre; megtisztítani; ráébreszteni, mire képes.

2017. február 18., szombat

Tökmaglisztes túrós tészta


Még egy filmajánló. Jim Jarmush a kedvenc rendezőm. A legleg. Minden filmjét nagyon szeretem, és most kerül majd a mozikba legújabb alkotása a Paterson. Nagyon várom. "Kinek ajánljuk? Jim Jarmusch és/vagy Adam Driver rajongóknak, illetve titokban verseket író buszvezetőknek." No és  még művészi énjüket sütögetéssel kiélő nőciknek is. (S.k. szakvélemény egy gasztrobloggertől. :) )

" A 2013-as vámpírmese, a Halhatatlan szeretők után egy egészen más történettel állt elő, amiben hőse egy kisvárosi buszsofőr, aki egyebek közt gyufákról ír szerelmes verseket. Bár foglalkozása ellenére rendkívül művelt és ért is a költészethez, nincsenek művészi ambíciói, egyszerűen csak boldog, ha az érzéseiről írhat. Szereti a világot és legfőképp csinos, fiatal feleségét szereti, aki odahaza a lakástextileken és süteményeken éli ki saját, igencsak túlbuzgó művészi énjét.
Úgy képzelem, hogy Jim Jarmusch így szeretne nyugdíjba menni, egy kisvárosban, ahol mindenkit ismer, ahol nincsenek rossz emberek, és ami mégsem egy porfészek. A címbéli Paterson egy valóban létező, New Jersey állambeli, veretes irodalmi hagyományokkal rendelkező kisváros és a szerény buszsofőr neve is egyben, és ez a kettősség határozza meg a filmet."




Nem tudom az ország más vidékein van-e tökmagliszt, nálunk a piacon kapható. Sütöttem már kenyérbe is, pogácsába is, de kifőtt tésztában most próbáltam először. Jól működik, és ki is érződik kissé az íze.

Hozzávalók 3 főre (leves után) vagy 2 főre (nagyon éhes nagyétkűekre):
a tésztához
25 dkg liszt
10 dkg tökmagliszt
3 tojás
kb. 1 dl víz
a tésztára
10 dkg húsos füstölt szalonna
1 evőkanál repceolaj
25 dkg túró
tejföl ízlés szerint

A hozzávalókból tésztát készítünk, ahogy egyébként is: jól meggyúrjuk, hagyjuk pihenni folpackban fél órácskát. Majd géppel nyújtjuk, és tetszés szerint daraboljuk. (Én csak 5-ös fokozatig nyújtottam és kézzel vágtam szélesmetéltre.)
Közben a szalonnát kis kockákra vágjuk, és egy evőkanálnyi olajon kisütjük, kiszedjük a szalonnapörcöket és félretesszük.
A tésztát forrásban lévő sós vízben kb. 1 percig főztem, majd a szalonnás zsírra kiszedtem. Elkevertem a túróval, megszórtam a ropogós szalonnadarabkákkal. Tejföllel kínáltam.



Böjtben is készíthető, vagy vegáknak is ajánlom, mert szalonna nélkül is finom.

2017. február 11., szombat

Csirkepaprikás


Ezt az ételt Veruska barátnőmnek ajánlom. :) A kedvence.
Sokszor borozunk, dumálunk este, s olyankor valamit kotyvasztunk is. Örülök, hogy vannak még lányok, akik meg akarnak tanulni főzni. Kétszeresen is jó ez, mert az ő élete is gazdagabb lesz, s nekem is öröm, mert van kinek átadni a tudományom.





Már idejét sem számolom, mióta írom a blogot. S a csirkepaprikás még nem került sorra. És ha hiszitek, ha nem, nem csak azért, mert kifelejtettem. Hanem mert nem is főztem. Bevallom, nem vagyok nagy rajongója, pedig ma megállapítottam, hogy nem is rossz étel. Az volt a gondom, hogy általában agyontejfölözik, és ezzel el is tüntetik a karakterét és ízét, s csak a tejföl - számomra - nem túl kedvelt íze marad. Egy savanykás szmötyi, amiben naracssárga pöttyök úsznak itt-ott, s alatta jellegtelen csirkehús. Nos, ez elég kiábrándító: menzai emlékeim vannak róla, meg másnál is így láttam. Nagyon sokan így főzik. Egyébként ma is jobban szeretem a sima csirkepörköltet, vagyis a tejföl nélküli változatot. A képeken a lábosban még ez az állapot látható, a tányéron már a tejfölös, klasszikus csirkepaprikás. Valamint a csirkecombot egyáltalán nem tudom megenni (a nem szeretem enyhe kifejezés, a "nyeles husival" ki lehetne kergetni a világból), a szárnyát viszont igen, úgyhogy nálam a csirkepörkölt kizárólag szárnyából készülhet. A mellehúsa száraz és íztelen, szintén nem alkalmas pörköltnek. (Rántva nagyon finom.)







Ha klasszikusokat főzünk, csináljuk jól, én azt mondom. Mivel ez egy olaszosan egyszerű étel, a hozzávalóknak jóknak kell lenni. Tehát jó hagyma kell bele, jó csirke, a legjobb édesnemes pirospaprika, és jó minőségű tejföl. Hiszen nincs is benne több hozzávaló. Szerencsére én a paprikát az Alföldről kapom, házilag termesztett, szárított és őrölt paprika. Gyönyörű színe van és nagyon finom íze. Nagyon fontos a jó paprika: jártam már úgy, hogy keserűt vettem (mert késett az alföldi szállítmány) és az egész ételt elrontotta. A hagymát egy makói sráctól veszem a piacon. A csirke az bolti, sajnos nem jutok hozzá máshoz, de ez most egészen jóízű, és szép sárga is volt. Persze a tanyasi csirke lenne a nyerő. Tejfölből kimértet veszek, tejszínízű, jó krémes és sűrű.
A paprikás csirkét is el lehet tehát rontani. Először is ha nem jók az alapanyagok, ahogy fentebb írtam. Aztán ha túlhagymázzuk. A hús súlyának cirka 20 százaléka legyen a vöröshagyma, semmiképpen nem több. A harmadik sarkalatos pont, hogy a hagymát kellően meg kell dinsztelni, mielőtt belekerül a csirkehús. Nem jó rostogós hagymadarabokra harapni a szaftban. A negyedik, hogy mindig kissé öntsük csak fel, a túl hosszú lé nem eredményez sűrű, ízletes szaftot. Az ötödik, amit már szintén írtam: ne tejfölözzük túl. S végül: szerintem káromlás bóti tésztával tálalni a paprikás csirkét. Ha nincs türelmünk nokedlit készíteni, nem is érdemeljük meg ezt a finom ragut, ez a véleményem, oszt meg lehet kővel dobálni. :)) Legalább olyan illúzióromboló, mint a menzás lisztes tejfölben úszó csirkepaprikásnak nevezett szörnyedvény. Szerintem.




Hozzávalók 4 főre:
12 db csirkeszárny vagy 6 egész comb (kb. 1 kg)
2 normále fej hagyma (kb. 20 dkg)
6 dkg vaj (Ha csak csirkepörköltet készítünk, akkor nyugodtan lehet zsírral vagy olajjal főzni, szerintem ebbe a tejfölös-tejszínes klasszikusba a vaj nagyon jó ízt ad.)
3 púposkás teáskanál édesnemes pirospaprika

1 kis gerezd fokhagyma (el is hagyható, ízlés szerint)
5 dkg sűrű tejföl (2 púpos evőkanál)
2 evőkanál tejszín
1 teáskanál liszt (el is hagyható, ízlés szerint)
A nokedlihez:
50 dkg liszt (nagyevőknek 60 dkg, 4 tojás és kb. 2,5-3 dl víz)
3 tojás
1,5 teáskanál só
kb. 3 -3,5 dl víz (ki mennyire roppanós vagy lágy nokedlit szeret).

A csirkét mindig alaposan megtisztítom, mert nem szeretem, ha tokok, pihék, szőrök maradnak rajta. A szemöldökcsipesz nagy segítség, valamint egy lángot meg szoktam gyújtani a tűzhelyen és lepörkölöm az apró szőröket, majd folyó csapvíz alatt jó alaposan meg is mosom a darabokat. 
A hagymát apróra kockázom, vajon egy mokkáskanál sóval üvegesre párolom, majd egy decinyi vizet  hozzáöntök és hagyom forrni olyan 10 percig. Ezután teszem bele a pirospaprikát, a csirkedarabokat, és visszateszem nagy lángra. Sózom és addig sütöm, míg kifehérednek a húsdarabok. (Kell legyen alatta valamennyi víz is, hogy ne égjen meg a pirospaprika, tehát már itt egy rövid lében van a csirke.) Ha kifehéredtek, felöntöm annyi vízzel, hogy olyan háromnegyedéig érjen a húsdaraboknak. Ha teszek bele fokhagymát is, akkor most és egészben a gerezdet.
Fedő alatt hagyom rotyogni, míg megpuhul a csirke, ez olyan 1-1 és 1/2 óra. Ezalatt a hagyma is szépen szétfő, és sűrű szaftja lesz. Ha nagyon elfőné a levét, kicsivel pótolom. 
Végül a tejfölt elkeverem a tejszínnel, kevés liszttel, és a forró szaftból is keverek hozzá egy merőkanállal, majd ezt öntöm a pörkölthöz, állandó finom keverés közben. (Ne törjük össze a húst, ilyenkor már omlós, puha.) Hagyom még 3-5 percig rotyogni, hogy a lisztíz eltűnjön és a tejföl-tejszín íze hozzáidomuljon a többihez. (Legközelebb liszt nélkül készítem, nem kell bele, elég jó sűrű volt amúgy is a szaftja. Csak mivel sosem főztem még csirkepaprikást, hallgattam a receptekre, de szerintem nem kell bele liszt.)






Amíg rotyog a csirke, addig el tudjuk készíteni a nokedlit is: tegyünk fel egy nagy fazékban vizet forrni 2-3 teáskanál sóval. Közben a tojásokat verjük fel, a lisztet szitáljuk egy tálba, keverjük el benne a sót, adjuk hozzá a tojást és a vizet és keverjük el alaposan. Nem kell simára dolgozni, csak rendesen elkeverni. Amikor forr a víz, nokedliszaggatóval szaggassuk ki, ha feljöttek a felszínre a nokedlik, szűrőkanállal szedjük ki és kissé öblítsük át folyó hideg vízben, majd egy nagy tálba tegyük kevés zsiradékkal, ami lehet vaj, olaj, zsír. Kell a nokedlire, hogy ne ragadjon össze.
Szerintem a csirkepaprikás még nudlival is nagyon finom (csupasz nudlival), vagy puliszkával is, vagy házi tarhonyával. Sőt, a nokedlit fűszerezhetjük tavasszal kaporral is, sőt, keverhetünk a tésztájába túrót is. Házilag készített csipkedett tésztával is mennyei lehet. Rizzsel el nem rontanám. :)
Aki tejfölösebben szereti, természetesen kínálhat a tálalásnál külön kisköcsögben még tejfölt.
Nyáron egy paradicsom, paprika is mehet bele. S természetesen aki csípősen szereti, az valamilyen csilit is főzhet bele.

2017. január 31., kedd

Csicseris pulykaragu


   Hangzavar kell ahhoz, hogy a csendet értékelni tudjuk. Mint ahogy általában mindent így tanulunk meg: az ellentétek által.
   A fenti mondatok apropója a fészbuk. Közel öt évig felhasználó voltam. A virtuális világ is világ, így meg kell ismerni, tapasztalni. Ahogy teltek az évek, egyre inkább rájöttem, hogy semmire sem való. Csak arra, hogy elfüstölje az időnket - ahogy a szürke urak teszik -, ha még emlékeztek Momo történetére.
   Vannak akik azt mondják, hogy megkönnyíti a kapcsolattartást ebben a rohanó világban. Szerintem éppenhogy megnehezíti. Sőt. A rohanó világot még rohanóbbá teszi. Akivel kapcsolatot akarsz tartani, azzal kapcsolatot is tartasz. Aki fontos neked, arra időt szánsz. Tehát ehhez nem kell fészbuk. Mert ott viszont azzal is kapcsolatot tartasz, akivel nem akarsz. A nagy testvér figyel, és ott mindenki nagy testvér, így a fészbuk csak kukkolókat teremt. Engem ettől a hideg kiráz, és még finoman fogalmaztam.
   Emellett a félreértések kiapadhatatlan forrása, mert az emberi kommunikációnak csak elenyésző kis hányada a szavak rendszere (és beszélni is milyen kevesen tudnak, nemhogy írásban kommunikálni!), a többi metakommunikáció. Vagyis körülbelül olyan a fészbukon lenni, mintha vakon, süketen, szaglás, tapintás nélkül mennél be az erdőbe. Csak sérülni lehet. Egy érzelmeiben gazdag, érzékeny ember számára rémisztő hely. Hiába próbálsz őszinte, figyelmes lenni, ott mások a szabályok.  De manipulációra kiváló terep, nárcisztikusok előnyben. Egyszóval nemhogy segíti a kapcsolatápolást, de valójában csak tönkreteszi, sőt, megöli azt. Az intimitás lenne az alapja az értelmes emberi kapcsolatoknak. Ahonnan kivész, ott csak felszínességet, kukkolást, minősítgetéseket, pletykát találni. 
   Aztán vannak akik azt mondják, az üzletük elérhetősége a cél. De. Aki meg akar találni, az megtalál a weboldaladon is, mert a gugli a barátod. Sőt, amúgy is oda irányítod a fészbukról is, tehát ahhoz, hogy igaz legyen az a tévhit, hogy ott fellendítheted a boltot, ahhoz az ismerőseid számának kéne hatványos hatvánnyal folyamatosan nőni. De mint tudjuk nem nő, mert mindenki valahol megálljt szab - mert egy bizonyos nagyságú tömeg és információdömping már kezelhetetlen. Még ha csak káposztafejekről is van szó. És az emberek nem káposztafejek, bár a fészbukon annak tűnnek. Elméletileg a hely a megosztásról szól, de azt tapasztaltam, hogy elenyésző azok száma, akik más embereket, tartalmakat is ajánlanak, vagy akik ténylegesen párbeszédre használják a közösségi oldalt. Közösséginek tűnik, de valójában az önkiszolgálásról szól, nem az együttműködésről. (Tisztelet a nagyon, nagyon ritka kivételeknek.) 
   Aztán vannak kapcsolat-vadászok, akik egyfajta társkeresőként vannak jelen. Tapasztalatok alapján ez sem működik, lásd fentebb az emberi kommunikációról írottakat.
   S végül: észrevétlenül is függővé tesz. Pontosan olyan, mint a drog. Ugyanúgy stimulál és ugyanúgy csak a belső ürességet növeli. Bármit is keresel ott, biztos hogy nem azt találod, csak eltévedsz egy árnyakkal teli rengetegben. A fészbuk a szirének szigete.
   Az arcok könyve nem az élet könyve. Épp ellenkezőleg. Hát én erre jutottam.






Maradt a csicseriborsólevesből, így átavanzsált raguvá.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg pulykamell
2 merőkanálnyi görög csicseriborsóleves (vagy 1 csicseriborsókonzerv és 1 nagyobb fej vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál koriandermag
1/2 mokkáskanál édesköménymag (lecserélhető római köményre, aki azt szereti)
1/2 mokkáskanál köménymag
1 teáskanál édesnemes pirospaprika
a csipet csilipehely
1 csapott teáskanál nagyobb szemű só
1 evőkanál olívaolaj
1/2 hámozott, darabolt paradicsomkonzerv (vagy 1 evőkanál sűrített paradicsom)
1 kis fahéjrudacska
1 csokor petrezselyemzöld
plusz a tálalásnál 1-1 szelet citrom, esetleg sűrű natúr joghurt

A húst kockákra vágtam és a következő fűszerkeverékkel bekentem: mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a köménymagokat, majd a sóval a fokhagymagerezdeket is. Egy fűszerpépet készítettem tulajdonképpen. Tehát ezt a pépet és pirospaprikát tettem a húskockákra, és jól eloszlattam rajtuk. Az olívaolajon átsütöttem a húst, többször kevergetve-rázogatva. Aztán hozzáadtam a levesmaradékot, a fél paradicsomkonzervet és a fahéjrudacskát is. Jól összerotyogtattam olyan 5-10 perc alatt. Ha kevés lenne a szaftja, vízzel pótolható, kevés étkezési keményítővel sűríthető is.
Tálalhatjuk rizzsel vagy kuszkusszal vagy bulgurral is, de puliszkával is kitűnő lehet, vagy főtt kölessel. Laposkenyeret is sütöttem mellé.
Tipp: ha nem levesmaradékból készül az étel, akkor egy nagyobb fej vöröshagymát vágjatok apróra, olívaolajon dinszteljétek meg, s erre az alapra készülhet a ragu konzerv csicserivel is. Mivel a görög leves citromos, a raguba is elkél egy kis savanyúság, én tennék bele, szájízem szerint kevés citromlét. A marhahús is illene ehhez a raguhoz szerintem, sőt, akár darálthússal is készíthető.

És itt egy másik étel csirke vagy pulykamellből, hasonlóan délies, mediterrán. 

2017. január 28., szombat

Parasztreggeli


Vegyetek ma piros ruhát. Lehetőleg vadiújat. Söpörjétek ki a házat, de minden helységet a középpont felé, óvatosan, és a hátsó ajtón vigyétek ki a szemetet. Már ha van hátsó ajtó. Éjfélkor nyissátok ki az összes ajtót és ablakot, hogy minden régi energia el tudjon távozni. Ne sírjatok, és ne mossatok hajat. Bőségesen főzzetek, hogy legyen maradék. Nézzetek sárkánytáncot, mert a sárkány a jószerencse hozója. Talán feltűnik az égen, ha nagyon figyeltek. 😉



Köszöntsük a tűz kakas 公鸡 évét egy tojásos étellel. 🐓🎆 😊 Itt olvashattok előrejelzést is, Padparadsától.
Nem szándékosan főztem, csak a véletlen műve.  Amikor nincs nagyon kedvem főzni, általában valamilyen tojás, vagy krumpliételt készítek. Vagy amikor nincs kedvem piacra menni, mert burgonya, szalonna, sajt, tojás mindig van itthon. Tejföl is akad, mert az is olyan "jóhavanitthon" hozzávaló. Ma az utóbbi eset esett meg velem, nem volt kedvem kimozdulni.
Ebben a laktató lakomában most zöldség nincs, de nyáron meg lehet tuningolni friss paprikával, paradicsommal, cukkinivel, padlizsánnal vagy csillagtökkel is. Kitűnően illik hozzá akár fejes saláta, akár uborka- vagy paradicsom- vagy paprikasaláta is.

Hozzávalók 4 főre (ha tényleg reggelinek készítjük, ha főételnek, akkor 2 éhes nagyétkűnek):
80 dkg burgonya (tisztítva ennyi)
2 közepes fej vöröshagyma (kb. 12-15 dkg)
1 nagyobb gerezd fokhagyma
15-20 dkg húsos, füstölt szalonna
1 evőkanál olívaolaj
5 db tojás
só, frissen őrölt bors
2 dl tejföl
20 dkg olvadós sajt (trappista vagy bármilyen más olvadós sajt)
valamint
kb. 4 dl olaj a krumplisütéshez

A burgonyát meghámoztam, mostam és hosszában félbe, majd cikkekre vágtam. Nagy serpenyőbe 1 ujjnyi magasan olajat öntöttem, majd mikor jó forró lett, a burgonya felét beletettem és szép pirosra sütöttem, aztán a másik felét ugyanígy. Papírtörlővel bélelt tálba szedtem ki. Közben a vöröshagymát vastagabb karikákra vágtam, és a forró olajba tettem azt is, pirosasra sütöttem és egy szűrőkanállal kiszedtem a sült krumpli tetejére. 
Egy kis lábasban a kevés olívaolajon kisütöttem a csíkokra vágott szalonnát, majd mikor lezártam a lángot alatta, a még forró zsiradékba dobtam a szalonnadarabkák mellé az apró kockákra vágott fokhagymát is, és jól átkevertem. Így kissé megfonnyadt. 




Egy sütőtálat kikentem a szalonna leszűrt zsírjával és beleterítettem a krumplit, hagymát, fokhagymás szalonnát. Ráütöttem 4 nyers tojást, amiket borsoztam is, aztán a tejfölt elkevertem 1 tojással és ezzel a keverékkel megcsorgattam a tetejét. Végül reszelt sajttal megszórtam és forró - körülbelül 180 fokos - sütőbe tettem. A sajt pirulásáig süssük, olyan 20-25 percig.
Úgy is készíthetitek, hogy a tojásos tejfölbe keveritek a reszelt sajtot, és ezt öntitek a tetejére, így kevéssé ég meg a sajt.



Szalonna nélkül vegák is készíthetik, már akik esznek tojást és tejterméket. :)

2017. január 25., szerda

10 perces bögrés fánk


A belvárosban lakunk. Több buszjárat is erre jár, és áll meg az ablakunk alatt. Némelyiknek úgy csikorognak a kerekei, pont úgy, mint ahogy a bálnák énekelnek. Ilyenkor mindig elmosolyodom, és azt mondom magamban: igen, hallak benneteket.
Bolondság, de az enyém. Szívem joga.
Egyszer álmodtam az óceánok hatalmas vándorairól. Csodálatos álom volt. Értettem a nyelvüket, éreztem a lényüket. 
Azóta hallom a bálnák énekét. Igen, még egy busz kerékcsikorgásában is tudnak üzenni.



Még tavaly sütöttem először, finom és egyszerű. 
Fura vagyok, mert a főzésre hosszú órákat is képes vagyok rászánni, de a sütésre nem. Pláne, ha egy egyszerűbb variációja valamely sütinek legalább vagy majdnem olyan jó, mint a hosszú időt és babusgatást igénylő verzió. Ez a fánkocska nagyon ízletes és finom, "bögrés" fánk néven találtam, de - szerintem - nem igazán volt jó a recept. Úgyhogy javítottam és pontosítottam.

Hozzávalók 2 főre:
20 dkg liszt
1 tojás
15 dkg tejföl vagy joghurt (én most lájtos tejföllel csináltam)
1 púpos evőkanál kristálycukor
csipet só
1/2 csomag sütőpor
1 dl víz

A hozzávalókat kikeverjük egy tálban (nokedlitésztára kell emlékeztetnie), és evőkanállal adagolva bő olajban kisütjük. Egy adag fánktészta fél evőkanálnyi. A kis fánkocskák maguktól megfordulnak különben, nagyon bírtam ahogy úsznak a kókuszolajban. Közepesnél kicsit kisebb lángon süssük, hogy át tudjanak rendesen sülni. Az első kisült adagból érdemes egyet kettévágni, hogy nem nyers-e a közepe. Így tudjuk ellenőrizni és az olaj hőfokon igazítani, ha szükséges.
Ízesíthetjük reszelt citromhéjjal, vaníliával, rummal is a tésztát. Én egyszerűen csak porcukorral megszórtam és fincsi házilekvárt kínáltam mellé.

Ha nem teszünk bele cukrot, hanem sósan készítjük (akár zöldfűszerekkel), igazán remek körete lehet bármilyen szaftos ragunak vagy sültnek is.
Ha pedig a tésztához némi túrót is keverünk (vagy reszelt sajtot), abból is finom fánk fog kisülni. Akár édesen, akár sósan. Ha pl. túróval készítjük, szuper feltét lehet (és sósan) spenót vagy sóskafőzelékhez, de ha pl. nagyon apróra szaggatjuk, akkor levesbetétnek is kitűnő. Ugye mennyire variálható? :)

2017. január 23., hétfő

Vaníliás szuflé


A meglepődés a konyhában gyakran előforduló tudatállapot. Néha negatív, néha pozitív az előjel. A szuflé lehet az egyik legmarkánsabb hordozója a rácsodálkozás kiváltásának, mert tedd meg, amit megtehetsz, a többit bízd a sütőre. S majd kiderül, feljön-e vagy sem. :)



A "mit süssünk ha semmi más nincs itthon, csak tojás és liszt" kategória nyertese. Vaníliás szuflé. Tényleg alig hozzávalók, és max. 10 perc előkészítés, plusz 10-15 perc sütés. 
Nekem kissé tojás ízű, de nem tudom, milyennek kell lennie egy igazi szuflénak, ugyanis még soha nem ettem, és nem is csináltam máig. Lehet hogy legközelebb kicsit több lisztet és vajat teszek bele, kicsit több tejszínt és ugyanennyi tojást. Majd kipróbálom úgy is. Minden esetre gyönyörűen feljött. :) De ha valakinek van egy tuti szufléreceptje, szóljon most, vagy hallgasson örökre. Vagy mi. :))

Hozzávalók 4 kis szuflés csészéhez:
1 evőkanál lágy sótlan vaj (14gr.) 
1 evőkanál liszt (10 gr.) 
½ csésze tej, a forró (120 ml)
 ½ teáskanál tiszta vanília kivonat 
2 púpos evőkanál porcukor (40gr.) 
2 tojás, közepes méretű
csipet só
és plusz vaj és kristálycukor a kikenéshez, és porcukor a sütemény megszórásához

A formákat kikenjük bőven vajjal, és kristálycukorral ugyanúgy meghempergetjük, mint amikor kilisztezünk valamilyen sütőformát. A vajból és lisztből besamelt készítünk a tejszínnel. Ízesítjük csipet sóval, vaníliával. A tojásokat ketté választjuk, és a kissé kihűlt besamelhez keverjük a sárgájákat. A fehérjéket felverjük, és amikor már jó habosak, hozzáadjuk a porcukrot is, és habcsókhoz hasonló állagig verjük. Végül óvatosan összekeverjük a sárga és a fehér részeket. Körülbelül 180 fokon sütjük 10-15 percig. Azért körülbelül, mert nekem egy ősrégi tűzhelyem van, és soha fogalmam sincs, mit hány fokon sütök.
Ha nincs szufléformánk, csészében is süthetjük, kipróbáltam, a képen a jobb szélen egy kávéscsésze van. 
Azonnal tálaljuk, mert hamar összeesik.

A receptet itt találtam.


2017. január 19., csütörtök

Gombás karajszeletek


Mostanában mindenki diétázik, vagy valamilyen trendi étrendet követ. Kezdem kicsit hülyén érezni magam a sok egészségguru között, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül eszem, és azt, amit éppen szeretnék. Mit sem törődve a kilókkal, meg más aggasztó következményekkel. Kihalóban lévő, veszélyeztetett egyed leszek lassan.
Majd szóljatok, ha mindenki egy másik bolygóra költözött, ahol a fű kék, az ég zöld, és az ottlakóknak minden ideje és energiája arra teremtetett, hogy azzal foglalatoskodjék a nap 24 órájában, hogy mi kerül a szájába - de főleg mindenmentes akármi legyen, ami a szájukba kerül, amitől sosem öregszenek, híznak és halnak meg.
Szóval szóljatok. És az utolsó csukja be majd az ajtót. Én maradok. :)

(Kicsit komolyabban. Mindez csak tünet. Annak tünete, amitől menekül, irtózik és fél az egész nyugati kultúra. Amit elrejt a tudattalanjába, ami mégis árnyékként követi őt még az örökkön élők kék füvű, zöld egű bolygójára is. Igen. A halál az. 
Keresi a halhatatlanságot, épp csak rosszul és rossz helyen. Tökéletesen elidegenedett saját szülőföldjétől, csakúgy, mint önmagától. A betegségek okát kinn keresi, mert nem lakik a saját testében, nem érzi azt. Otthontalan lett, és magára maradt. A posztmodern ember Sinatra idegenje az éjszakában.)



Egy ősrégi szakácskönyvemben találtam. Igazából semmi extra, tulajdonképpen gombás omlettel vagy frittátával dúsított karajszeletek. Viszont finom, a karaj nem száraz, és remekül beilleszthető szétválasztós diétába is, vagy a paleontológusoknak is egy kis változatosság lehet.🍄🍗 😏

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg sertéskaraj
25 dkg csiperke gomba (a barna kalapos finomabb)
3 tojás
10 dkg tejföl (a 20%-os finomabb)
1 csokor petrezselyemzöld
1 kis gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
1 kisebb citrom reszelt héja
5 dkg parmezán jellegű ízes, érett keménysajt reszelve
15 dkg trappista reszelve
2 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj

A gombát vékony félszeletekre vágtam, és egy serpenyőben a vajon átsütöttem pirulásig sóval, borssal, kakukkfűvel, aztán a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is hozzáadtam, és azzal is sütöttem a ragut pár percig, állandóan kevergetve. Félretettem hűlni. Közben a karajt vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam, a szélén a hártyarészeknél kissé bevágtam, hogy ne púposodjanak fel majd a sülésnél. Sóztam is a szeleteket. 
Amikor már csak langyos volt a gombakeverék, a tojásokat szétválasztottam úgy, hogy a fehérjéket a robotgép táljába, a sárgájákat egy másik, kisebb tálba tettem. A fehérjét habbá vertem, a sárgáját is átkevertem habverővel, míg kissé kifehéredett. A gombás keveréket ízesítettem még a felaprított petrezselyemzölddel és reszelt citromhéjjal, és a tejfölt, a reszelt sajtokat is a keverékhez adtam. Végül lazán a tojássárgákat is belekevertem, végül pedig a fehérjehabot is, óvatosan, hogy maradjon benne levegő. A hússzeleteket átkentem olívaolajjal, egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsire fektettem egymás mellé jó szorosan, és a gombás habot rájuk halmoztam. Előmelegített, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell neki sok idő, olyan 20 perc alatt meg is sült.





Aki nem szétválasztózik, meg nem paleontológus, az szerintem egy csapott evőkanál lisztet is adhat a keverékhez, amit a tejföllel a legkönnyebb simára keverni. Jobb tartása lesz a tojáshabnak szerintem. És készíthetjük csirke- vagy pulykamellből is.

Párolt rizzsel tálalnám. Vagy vegyes zöldkörettel. Vagy fejes salátával. De ha nyár lenne, egy finom paradicsomsalátát adnék mellé. És persze nyáron vargányával vagy igazi csiperkével, vagy szegfűgombával készülne a hús. Ha ősszel, akkor meg pláne valamilyen finom erdei-mezei gombával készíteném a ragut rá. 


2017. január 17., kedd

KFC csirke


A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.
                                                                       (Weöres Sándor)

Mindenhonnan azt halljuk mostanság, hogy nekünk boldognak kell lennünk. Tényleg? Miért is zavar bárkit, hogy te boldog vagy-e vagy sem? Elárulom, ez pusztán indok arra, hogy beleüssék az orrukat abba, amihez semmi közük: az életedbe. Az egész ezo-spiri-pszicho világ olyan cukormázzal van leöntve, hogy ha beleesel a gödrükbe, úgy beleragadsz, hogy sosem szabadulsz.
Az igaz út nem boldogságkergetés. Soha nem is volt az.




Hogy ne csak mindig a hagyományos panírral készüljön a bundázás. A Kentucky Fried Chicken-t 1929-ben alapította Harland Sanders, és 1952-ben vált franchise vállalattá. Nemrégiben előkerült egy véletlen folytán az eredeti receptúra. Ami lényegében csak annyit jelent, hogy mi az a 11 fűszer, amit a csirke bundázásához a liszthez kevernek. Nos, igyekeztem követni a receptet. (Még zellersóm is volt itthon, mert szoktam csinálni, ha olyan zellert sikerül vennem, aminek nagy, bokros és szép zöldje van.) Az az igazság, talán egyszer ettem sok éve, mikor Pesten tanultam. Úgyhogy nem tudom, olyan-e? :) Minden esetre finom. Van, amin kissé módosítottam.

Hozzávalók egy egész csirkemellhez (kb. 70-80 dkg húshoz):
15 dkg liszt
10 dkg kukoricapehely mozsárban durvára törve
1/2 teáskanál kakukkfű
1/2 teáskanál bazsalikom
1/3 teáskanál oregánó
1 teáskanál zellersó
1 teáskanál feketebors
1 teáskanál mozsárban finomra őrölt mustármag
1 teáskanál paprika
1 csapott teáskanál fokhagymasó
1 teáskanál őrölt gyömbér
A bunda folyékony részéhez:
10 dkg liszt
2,3 dl víz

A csirkemellről levágtam a kis szárnyarészt. A nagyobbik részről szintén levágtam a csúcsos, vékonyabbik részét, a vastag részt pedig félbevágtam úgy, hogy fele vastagságú legyen, majd az így kapott darabokat kis kockákra vágtam, olyan 3-4 centisekre, tehát falatkákra.
Kissé be is sóztam őket. Félretettem, majd elkészítettem a panírhoz a folyékony és a száraz részt is.
A folyékony: a 10 dkg lisztet elkevertem a 2,3 dl vízzel és ennyi. A szárazhoz pedig a lisztet, a durvára tört kukoricapelyhet és a fűszereket kevertem össze.
Nagyon bő olajat forrósítottam egy kisebb serpenyőben. Amíg melegedett az olaj, bepaníroztam először a folyékony, majd a száraz panírba a csirkedarabokat és a pultra sorakoztattam őket, aztán a közepesen forró olajba tettem egy adagot. Ne süssük túl gyorsan, nagy lángon, hanem közepesen. Egyrészt így biztosan átsül, másrészt a bunda is ropogósabb lesz.
Papírtörlőre szedtem ki. Bármilyen mártogatós jó hozzá, amit csak szeretünk, vagy ízlik: lehet joghurt lapú, lehet majonézes, vagy ketchupos, illetve paradicsomszósz. Én most majonézt és édes csiliszószt kevertem össze.









Szerintem lehet sütőben is sütni, ha kímélőbben szeretnénk enni. Sorakoztassuk sütőpapírra a panírozott darabokat, és kissé spricceljük meg olívaolajjal. Körülbelül 180 fokos sütőben süssük pirosra.

Ha nincs zellersónk, akkor egy nagyon kicsi csipet szárított lestyánt tehetünk helyette a keverékbe. És aki szereti a csípőset, ízlés szerint cayenne borsot is tehet bele.
És itt egy másik híres, csirkemellből készíthető finomság, a csirke tikka masala.

És az autentikus KFC pediglen így készül, köszönöm a hozzászólást, s főleg a receptet P. Gy.-nek! :)
"Egy éjszakára bepácolják kefirbe (buttermilk). Itt talán a kaukázusi kefir hasonlít legjobban rá. Másnap jó alaposan lecsöpögtetik. A fűszeres lisztbe tesznek egy csipet sütőport, vagy szódabikarbónát, ettől lesz ropogós és levegős. Megforgatom a lisztes keverékben a csirkét (ezt úgy teszem, hogy nagy papírzacskóba teszem a lisztes keveréket és ott rázom össze a csirke darabokkal), utána beteszem a kefirbe (amiben előzőleg 1-2 gerezd fokhagymát belereszeltem), aztán megint a lisztes keverék. Jó az olajat olyan 180 fok körül tartani - ebben segít a vas serpenyő. Kiegyensúlyozottabban tartja a zsiradékot. Mindig tesznek az olajhoz, vagy szalonna zsírt, vagy sima zsírt.
Hagyományosan krumpli pürét és káposzta salátát (Coleslaw) adnak hozzá."

2017. január 3., kedd

Krémleves harmónia zöldség-alaphangokra


A hetes szinte minden kultúrkörben különleges szám. Talán mert a teljességet (a hat irányt), ugyanakkor az oktávlépés lehetőségét is jelenti, hiszen páratlan. Épp ezért egy csöppnyi kiegyensúlyozatlanságot is érzékelünk benne. Ez a "kiegyensúlyozatlanság" a mozgás maga. Ahogy a fénynek is 7 színe  van, úgy a zenei skálát is 7 alaphangra bontjuk fel. Guido D'Arezzo volt a névadó.
A Do - Dominus: az Isten. Re - rerum: matéria, anyag. Mi - miraculum: csoda. Fa - familias planetárium: a bolygók családja, a naprendszerünk. Sol - solis: a nap. La - lactea via: tejut. Si - siderae: égbolt. 
Elbűvölőnek találom a neveket. Illik a muzsikához, amely ha valóban szép, mondhatni páratlan, akkor úgy érezzük, a szférák zenéjét halljuk. A Nagy Harmóniát.




Ez a leves is egy harmónia. Íz-harmónia. Ősz végén, télen sokszor készítek vegyes sült gyökérzöldségeket a sütőben. Mindig az kerül a tepsibe, ami éppen kéznél és itthon van. Általában azért méz és valamilyen finom ecet kerül rá (most éppen eperecet, még az ősszel vettem a piacon egy hölgytől és isteni), kevés olívaolaj és mindig hangulattól függő fűszerek.

A zöldségeket földarabolom, a tepsiben összekeverem alaposan az olajjal, fűszerekkel, kevés vizet öntök alá, fóliával lefedem és 1-1,5 óráig sütöm. Ha finom pirítottabb darabokat is szeretnénk, vegyük le a sütés végén a fóliát, és hagyjuk megpirulni-karamellizálódni a zöldségeket.
Mindig van maradék, ahogy most is. Ha másnap nincs kedvem ugyanúgy enni, általában levest készítek belőle. Csak vizet adok hozzá, tíz percig forralom, aztán pürésítem. Kóstolom, és ha valami hiányzik, pótolom. Ehhez a keverékhez most kevés tejszínt is adtam a végén, nagyon jót tett neki, lágyította és kihozta az ízeket. Semmilyen sűrítőt nem szoktam beletenni, maguk a zöldségek adják a leves sűrűségét. Lehet bele valamilyen betétet is tenni: kenyérkockákat, sajtot, kölesgolyót, kukoricapelyhet, stb... De most semmi sem hiányzott belőle, csak pár kakukkfűlevélkével szórtam meg. Mindig pazarfinom ez a sült-főtt zöldségleves, bármi is kerüljön éppen bele.
A sült zöldségeket önmagukban szoktam enni egyébként, néha barna rizzsel vagy kuszkusszal, néha kevés krumplipürével. De bármilyen sült mellé kitűnő köret is lehet.

2017. január 2., hétfő

Corn Dog (kukoricatésztában sült virsli)


Ünnepekkor bizony van úgy, hogy nem fogy annyi étel, amennyit készítettünk vagy bekészleteztünk. De nem szükséges ugyanúgy enni minden alkalommal a megmaradt finom falatokat. 
Varietas dēlectat. Cicero óta tudjuk - legalábbis ő volt, aki ki is mondta -, hogy a változatosság gyönyörködtet.




(kép innen)


Mit kezdjünk a szilveszterről megmaradt virslivel? Hát készítsünk corn dogot! Mondja Street Kintchen
Nálunk az adventi időszakban árulták is a Tütüből a téren, a forralt borok, forró csokik mellett. De otthon is nagyon könnyen elkészíthető.

Hozzávalók kb. 8 corn doghoz
8 db virsli
8 db grill pálcika / hurkapálca
250 g kukoricaliszt
50 g kukoricadara
1 tojás
Kb. 2-2,5 dl tej (vagy víz)
1 csapott teáskanál sütőpor
1 púpozott teáskanál cukor
1 teáskanál pirospaprika
1 teáskanál fokhagymapor
1 csapott teáskanál tört bors
Kevés chilipehely, ha nem bírjátok ki csípős nélkül
1 teáskanál só
2-3 evőkanál liszt a virsli hempergetéshez




Ez pedig egy másik recept, Antukné Ildikóé, az Apróséf oldalról:

12 db virsli
1 bögre búzaliszt (BL55)
1 bögre kukoricaliszt
1 csipet feketebors (őrölt)
1 teáskanál só
0.5 teáskanál kristálycukor
12 g sütőpor
1.25 bögre 3,5 %-os tej
1 db tojás (közepes, "M"-es méretű)
és a sütéshez étolaj

2017. január 1., vasárnap

Csavart sajtos, szezámmagos rudak


Remélem mindenki kiébredte magát a tegnapi éccaka után. :))




Vigyázat csalok! :) Vagyis csak idegen tollakkal ékeskedem, mert a képen látható finomságot sógornőm sütötte szilveszterre, én csak lefotóztam - és persze ettem, nagyon lelkesen. Mert isteni finom. Azt hiszem életemben nem kóstoltam ilyen jól sikerült borkorcsolyát. A tésztája olyan könnyű és levegős, hogy frissen szájbanolvadós volt, így másnapra pedig ahogy megszikkadt, extrán ropogós lett. Szerencsére megvan a recept, Iluskájé a Nosalty oldalon. 

Hozzávalók:
70 dkg rétesliszt
37 dkg margarin
1 evőkanál sertészsír
7 dkg sajt
2 db tojássárgája
3 dkg élesztő
150 g tejföl
1.5 teáskanál só
1 teáskanál őrölt fűszerkömény
0.5 dl tej (az élesztő felfuttatásához)
1 db tojás (a kenéshez)

Az élesztőt felfuttatjuk kevés langyos tejben.
A kimért lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a margarint, a zsírt, a tojássárgákat, a reszelt sajtot, a tejfölt, sót, köménymagot, végül a felfuttatott élesztőt.
Összegyúrunk minden anyagot alaposan. 40  percig hűtőben pihentetjük, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk, és derelyevágóval rudakat vágunk.
A kenéshez a tojásba szórhatunk kis pirospaprikát (szebb színe lesz a tésztának).
Megkenjük a nyújtott, csíkokra vágott tésztát. Megszórjuk szezámmaggal, majd minden egyes szelet tésztát megcsavarunk. Sütőpapíros tepsibe tesszük, halvány színűre sütjük. (3 gáztepsivel lett ebből a mennyiségből.)
  • sütési hőfok: 200°C
  • sütési mód: alul-felül sütés
A tojásra sógornőm cayenne borsot szórt, a másik adagra pedig provanszi fűszerkeveréket. Vagyis tetszés szerint fűszerezhető. Sőt, akár bacon csíkokat is fektethetünk rá, és azzal együtt csavarhatjuk fel. A margarin pedig lecserélhető vajra.



2016. december 30., péntek

Pisztráng papírban sütve


„A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót.” (graffiti)

Milyen érdekes, hogy így szilveszter táján babonásak leszünk. Még az is, aki egyébként nem. Szerencsére (azért is!) valami különös módon a vérünkben van, mégha igencsak elcsökevényesedett formában is. De a kulturális mémek működnek és átöröklődnek, és igen, még a babona is. 
Ha csak racionálisan látnánk a világot és önmagunkat, elveszítenénk a csodák lehetőségét: mindent, ami kiemel és átlényegít. Az élethez szerencse és váratlan is kell. Valami, ami kívülről jön, ami túl van a mindent irányítani és kézben tartani akaró egónk világának szűk határain. Valami, ami  hetedhét országon is túl van. A posztmodern kor hajlamos lenézni a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, pedig például Carl Jung szerint sem lenézendő (pedig ő tudott egyet és mást s nem keveset a lélekről, divatos szóval a pszichéről), legfeljebb a mai ember tudata kevés az összefüggések megpillantásához.
Nem a varázs tűnt el, hanem tudatunk veszítette el archaikus jellemzőit, s azt hisszük a megismerés csak értelmi aktus lehet. Vagyis mindenben követhető, logikus, leírható. Pedig a világ, és maga az emberi lény is sokkal színesebb és mágikusabb az értelem és logika szűk mezsgyéjénél. 
Egy bizonyos. Varázslat nélkül partra vetett halakként vergődhetünk egy mechanikus, kiüresedett, és végtelenül magányos univerzumban.









Még karácsonyi, kissé megkésve. De nem akartam átvinni a következő évre, nehogy elússzon a szerencsém. :)
Pisztráng papírban sütve. Egyszerű, gyors, mennyei.

Hozzávalók per fő:
1 közepes pisztráng
3-4 karika citrom
1 darabka rozmaring (ha nincs friss, akkor babérlevélből tegyünk bele 3-4 darabot)
1 babérlevél

1 nagyobb gerezd fokhagyma
mustármag
koriandermag
olívaolaj
szilikonos sütőpapír
(tűzögép)

A pisztrángot alaposan mossuk meg, lepikkelyezni nem szükséges. Sózzuk be és hagyjuk állni 20 percig. Közben mossuk meg a citromot, karikázzuk fel, melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Vágjunk akkora darabot a szilikonos sütőpapírból, amekkorába kényelmesen elfér a hal. Kicsit olajozzuk, fektessük rá a halat, a belsejébe tegyük a fűszereket, a tetejét is locsoljuk meg olajjal, majd zárjuk le a papírt. Én tűzőgéppel csináltam, úgy nagyon egyszerű. Süssük körülbelül 25 percig.





















 
A papírban sütés az egyik legjobb módja a halak elkészítésének, mert biztos hogy szépen egyben marad, ráadásul a csomagban bennmaradnak a finom aromák is. Kímélő mód, diétákhoz is rendkívül használható. Nem csak halat süthetünk "en papillote", hanem zöldségeket, szárnyast: csirkét, pulykát is. Tulajdonképpen szívósabb húsfajtákat is készíthetünk így, ha nagyon alacsony hőfokon sütünk, és mondjuk én alufóliába is becsomagolnám a papírréteget akkor, mert úgy nem égne meg nagyon.


2016. december 28., szerda

Malacsült & porchetta


Szilveszterre sokan sütnek malacot vagy bőrös sertéshúst. De hogyan lehet extra omlósra sütni a húst, ugyanakkor extraropogósra a bőrét (méghozzá nem kemény ropogósra, hanem levegős, harapható ropogósra), egy tavalyi Gasztroangyal adásból kiderül. Az említett recept a 20. perctől a 27. percig tart.






Az olaszok ropogós bőrű malacsültje a porchetta. Szerintem szilveszterre is tökéletes választás. A cikkben van recept is, és egy videó arról, hogyan készül.





A kép innen származik, recept is van hozzá.