Nyárelö-burgonyasaláta

Könnyű, finom, hűsítő, ajánlom akár a mostani hosszú hétvégére is. 

 

Hozzávalók 4 főre: 

• 1-1,2 kg újburgonya 
• 2 újhagyma 
• 2 kovászos uborka (csemegeuborka is lehet, ha épp nincs kész kovászos ubink) 
• 500 gr görögjoghurt 
• 1/2 csokor friss kapor 
• 5-6 levél friss menta 
• 1 púposkás teáskanál só (kb., érdemes majd fogyasztás előtt kóstolni) 
• frissen őrölt bors 
• 1 teáskanálnyi mustár 
• 2 teáskanál kristálycukor 

A burgonyát megtisztítjuk, megfőzzük, majd szűrőben hideg vízzel átöblítjük, míg szobahőmérsékletű lesz. Hagyjuk lecsepegni. A joghurtot kikeverjük a sóval, cukorral, borssal, mustárral, aprított zöldfűszerekkel, az újhagymákat is belekarikázzuk, a zöld szárrészéből egy keveset félreteszünk a díszítéshez. Az uborkákat pró kockákra vágjuk, és szintén a joghurtos alapba kerül. Végül a burgonyát is belekeverjük, és hagyjuk állni 30 percig, hogy összeérjen. Tálalásnál kevés olívaolajat is csurgathatunk rá. Köretként is tökéletes sültekhez, rántottakhoz, fasírthoz, grillezett húsokhoz, rántott vagy sült májhoz, sőt, halakhoz is. De akár önálló nyáresti vacsora is lehet, ha például még főtt tojást is kockázunk a salátába.

Finn lazacleves (Lohikeitto)

Itt a kaporszezon is, aki szereti, annak érdemes ezt a finom levest kipróbálni ezzel a csodás zöldfűszerrel. 

 

Lohikeitto, vagyis finn lazacleves. Újkrumplival, sok kaporral - bár nem látszanak, mert lenavigáltak a kis huncutok a leves aljára... Könnyű, ugyanakkor laktató, nagyon finom, igazi mindenévszakos leves. Sőt, nekem talán inkább olyan tavasztól-őszig fogás. És még egy előnye van, ami nem kicsi: az egész leves előkészítéssel, főzéssel együtt 30 perc alatt elkészül. Quick & easy. 

Az eredeti azzal a szép narancsrózsaszín lazacfilével készül, de nekem most volt még egy nagyobb szelet vadlazacfilém a fagyasztóban, úgyhogy abból főztem. Szerintem legalább olyan jó, mint a másik, árban viszont sokkal péztárcabarátabb. Valamint szerintem lájtosabb halíze van, így aki nem kedveli az erős halízt, az ezzel a vadlazaccal nyugodtan elkészítheti. 

Hozzávalók 4 főre: 

• 35-40 dkg lazacfilé (vagy vadlazacfilé) 
• 1 nagyobb fej vöröshagyma 
• 2 kisebb vagy 1 nagyobb sárgarépa 
• 4-5 dkg vaj 
• 1 nagyon nagy csokor kapor (úgy finom, ha jó kapros) 
• 50 dkg újkrumpli 
• 1 babérlevél 
• 4 szem szegfűbors 
• 1,5 dl tejszín 
• só, bors 

A kockákra vágott vöröshagymát, és a karikázott sárgarépát a vajon kevés sóval üvegesedésig dinszteltem, majd hozzáadtam a kockázott burgonyát és felöntöttem vízzel. Sóztam, borsoztam, tettem bele egy babérlevelet és a 4 szem szegfűborsot. A burgonya puhulásáig főztem, de vigyázva, hogy ne főjön túl (az újkrumpli pillanatok alatt megfő), aztán hozzáadtam a leveshez a kockákra vágott lazacot is, és az aprított kaprot is, valamint a tejszínt is. Még főztem nem több, mint 5 percig, és készen is volt. Tálaláskor kínáltam hozzá citromot, így mindenki a szájíze szerint savanyíthatja.

Fokhagymás sült cékla fetakrémmel

Két receptet ötvöztem: a fokhagymás sült céklát, és Ottholengi fetakrémes sült padlizsánját. 

 

Ottholengi receptjéből csak a krémet használtam: 25 dkg krémfehér sajtot kikevertem 20 dkg görög joghurttal. Tehát a harissa-olajat nem, csak a fetakrémet.

A sült cékla esetében pedig most vékonyabb karikákra vágtam a céklát, fűszerként csak sót, borsot, oreganot és cayenne borsot kapott a mézen, málnaeceten, fokhagymán, lilahagymán kívül. A kakukkfüvet most kihagytam. Tálalásnál még kapribogyóval és friss kaporral megszórtam, olívaolajjal meglocsoltam.

Isteni a cékla édessége, kissé csípőssége a fetakrém és kapri sósságával. Akár előételként, akár köretként is megállja a helyét. De egy finom rozsos pirítóssal akár önálló vacsora vagy ebéd is lehet.

Köszmétés (egreses) nyári töltött káposzta

Egy újabb, s talán a legizgalmasabb töltött káposzta recept a blogon. Szoktam főzni télen a füstölt húsost, savanyú káposztával. Nyáron pedig szoboszlói nagyanyám paradicsomos, édeskáposztás változatát. Ez is egy hajdúsági recept, Csíki Sándor osztotta meg a Food & Wine oldalon most legutóbb, de Chili & Vaníliánál is megtalálható.

Elsőre bizarrnak tűnhet - főleg itt Zalában, ahol nagyon nem komálják a hús-gyümölcs párosítású ételeket - de higgyétek el, nem az. Valami isteniség. Marad is a repertoáromon, mert a töltött káposzta az egyik legkedvencebb ételem. Könnyű, diétás fogás, ilyenkor nyáron is 3-4 hetente főzök.

Egyébként a másik, amit itt Zalában fel nem foghatok, hogy nem is ismerik az igazi töltött káposztát. Főznek egy paradicsomos-húsgombócos, hosszú lére eresztett valamit, és azt merészelik rá mondani, hogy töltött káposzta. Na, én meg ugrok ilyenkor három hátraszaltót, két leszúrt rittbergert, számolok százig, majd angyali mosollyal, fogaim közt kissé sziszegve és visszafojtva csak ennyit mondok: Tényleg? Ezt a "töltött" káposztát nem ismerem. Magamban még hozzáteszem: nem is akarom. Most lehet engem utálni, de a töltött káposzta azért töltött káposzta, mert be van töltve, ugyi. Jó lehet a gombócos káposzta is, de ne mondja senki rá, hogy az töltött káposzta. Az simán gombócos káposzta. Maradjunk ennyiben.  

(Itt még a töltött paprikát is sokszor paprika nélkül főzik, csak gombóccal, és arra is azt merészelik mondani, hogy töltött paprika, erről ennyit. :)) )

Tehát, lássuk ennek a végtelenül egyszerű, mégis hihetetlenül finom ételnek a hozzávalóit 6 főre:

a töltelékbe:

0,5 kg lapocka darálva

1 tojás

só

frissen őrölt bors

12 dkg nyers, főttlen (lehetőleg kerek szemű) rizs

1 dl víz

a többihez: 1 nagyobb fej  tölteni való (lehetőleg)  lapos káposzta 

20-25 dkg egres

3 karika citrom (magok nélkül)

só

1 nagyobb fej vöröshagyma

2 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 1 púpos evőkanál zsír

kb. 1 - 1,5 evőkanál kristálycukor

1 csokor friss kapor

a tálaláshoz:

tejföl vagy sűrű joghurt

A töltés. Meg se próbáljátok úgy csinálni, ahogy Csíki Sándor vagy Chili & Vanília írja, mert a nyers, ress káposztáról nem lehet leszedni a leveleket! (Vagy aki le tudja, azt nyert nálam egy hangszórót meg egy varázslóigazolványt...) 

Hanem a metódus a következő: fölteszünk egy nagy, kb. 7-8 literes fazékban vizet forrni, úgy hogy a fazék feléig-háromnegyedéig legyen csak a víz (mert a nagy fej káposzta majd kiszorítja). 

Amíg felforr a víz, a darált húst kézzel alaposan összedolgozzuk a tojással, vízzel, sóval, borssal és töltésig hűtőbe tesszük. (A víz azért kell a töltelékbe, mert így nem keményíti meg a tojás.)

Ha felforrt a víz, a káposztát bevagdossuk a torzsájánál körben úgy, hogy a levelek majd le tudjanak válni róla. (Mintha dinnyét lékelnénk, csak itt vigyázunk arra, hogy a bevágások a torzsa mélyén véletlenül se érjenek össze, mert a torzsának benn kell maradnia, legalábbis addig, míg a szükséges mennyiségű levelet leválasztjuk róla.) Egy erős és hosszú húsvillát beleszúrúnk a torzsába, és a forrásban lévő vízbe merítjük a káposztafejet. Hagyjuk 3-4 percig főni, aztán kivesszük egy nagy tálba. Készítsünk elő egy erős lyukacsos lapátot is (egy ilyet, az első balkézről vagy a negyedik) amivel alányúlunk a káposztának, nehogy lecsússzon a villáról és így emeljük ki. A külső 1-2 sor levelet leválasztjuk (maguktól is leesnek egyébként), majd a maradék káposztafejet villástól visszatesszük a forrásban lévő vízbe. Ezt addig csináljuk, míg elég levelet le tudunk szedni a töltéshez. (Nekem 18 töltelékem lett.)

A leveleket felezzük a középső ere mentén úgy, hogy az eret ki is vágjuk. Ezekbe a fél levelekbe töltjük tölcsérszerűen a tölteléket: a vastagabb, ér melletti oldal lesz a tölcsér csúcsa, a vékonyabb rész, a levél széle pedig az, amelyiket behajtogatjuk a töltelékbe.

A maradék káposztalevelekből is kivágjuk a középső, vastag ereket és vékony csíkokra vágjuk. Egy széles, nagy fazékban (5-6 literes legyen) a zsiradékon megdinszteljük az apróra kockázott hagymát, majd a csíkokra vágott káposztalevelek felét rászórjuk egyenletesen. Erre kerül a töltelék, a tetejére megint egy kevés aprókáposzta, a megtisztított egres, az apróra vágott kapor, a citromkarikák. Felöntjük a káposzta abálólevével, sózzuk, cukrozzuk, és ráhelyezünk egy kistányérat, hogy a töltelékek a helyükön maradjanak. A lének a tányér fölött kell lennie pár centivel, mert a rizs majd elég sokat magába szív. Fedőt teszünk rá, hagyjuk felforrni közepes lángon. Forrás után kislángra tesszük és 25 percig főzzük. Míg fő, kóstoljuk a levét, hogy meg tudjuk állapítani, kell-e még bele só vagy cukor vagy citromlé. Ha készen van, még hagyjuk 1 órát a fedő alatt, hogy a rizs teljesen megpuhulhasson. Tálaláskor tejfölt vagy joghurtot kínálunk mellé.

Tipp: szerintem ez az étel marhahússal vagy szárnyashússal is készíthető. Sőt, szőlőlevélbe is tölthető, így akkor nem kell abálni káposztaleveleket, csak apróra vágni egy keveset.

És találtam Chili & Vaníliánál még egy izgalmas köszmétés levest is, ezt is el fogom valamikor készíteni, mert isteni lehet. Segesvári egreses marhahúsleves. 

Magyaros tökleves

Alaptételem, hogy ételt nem dobunk ki. Ez tehát egy újabb maradékmentesítős recept. És bizton mondhatom: nagyon, nagyon finom lett. Csak egy adag maradék tökfőzelék szükséges hozzá. Van egyébként egy hűsítő, hideg változatom is, itt találjátok. Ez most egy meleg leves, magyaros kontúrokkal.

Hozzávalók 4 főre:
1 adag maradék jó kapros tökfőzelék
2 gerezd fokhagyma
10-15 dkg füstölt száraz pirospaprikás parasztkolbász
2 evőkanál hidegen sajtolt repce olaj
2 kisebb-közepes burgonya (olyan 20-25 dkg)
2 tojás megfőzve
só, frissen őrölt bors
1 evőkanálnyi friss csombor (borsikafű) összevágva vagy
1 evőkanálnyi friss erdélyi tárkony összevágva
és ha szükséges pár csepp ecet a végén hozzáadva
a tálaláshoz tejföl

A burgonyát tisztítsd meg, vágd kis (olyan 1cm-szer 1 cm-es) kockákra. Az olajat langyosítsd egy közepes fazékban, és futtasd meg rajta a karikákra vágott kolbászt és az apró kockákra vágott fokhagymát. Öntsd fel körülbelül 2 liter hideg vízzel, tedd bele a burgonyát, sózd, borsozd, fűszered csomborral vagy tárkonnyal és főzd puhára. Amikor kész, keverd hozzá a maradék tökfőzeléket is, és a kockázott főtt tojást is. Hagyd újra felforrni, és már készen is van. 

Kóstold, ha valami hiányzik, pótold: só vagy egy csepp ecet esetleg (ugyan a tökfőzelékben is van egy kevés, de lehet hogy a kész levesbe még kell egy kicsi), mert úgy finom, ha enyhén savanykás. Kínáld tejföllel.

A recept cukkinivel is működik, ha abból készítetted előzőekben a főzeléket.

Çilbir - török buggyantott tojás

Mindenki másképpen szereti a tojást. Én például a krémes, remegős rántottát szeretem, a 4 perces lágytojást és a buggyantott tojást. A főtt tojással és a tükörtojással ki lehetne kergetni a világból, ugyanakkor a shaksukáért rajongok.

És most megkóstoltam a Çilbirt, a törökök kedvencét is. Mit mondjak? Isteni. Csupa olyan hozzávalóból áll, amit imádok: barna vaj, csilipehely, sűrű török joghurt, kapor vagy petrezselyemzöld, fokhagyma.

Hozzávalók fejenként:
1 vagy 2 tojás étvágy szerint
1 - 1,5 dl sűrű török joghurt
1 kisebb gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál tisztított vaj
1/2 csapott teáskanál csilipehely
apróra vágott kapor vagy petrezselyemzöld
1 teáskanál 10 %-os ecet

A joghurtot vegyük ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. A fokhagymát zúzzuk pépesre, és keverjük a joghurthoz.

Aztán készítsünk tisztított vajat. Érdemes nagyobb mennyiséget csinálni, mert máshoz is használható és higgyetek nekem, a legfinomabb zsiradék, amivel főzni lehet. Pazar íze van... 

Ebből vegyünk ki egy kislábosba, melegítsük fel, tegyük bele a csilipelyhet, hagyjuk kissé táncolni benne, hogy a színe és íze kioldódjon, s tegyük félre.

 

Melegítsünk egy közepes lábosban vizet majdnem forrpontig, s mindezt a legkisebb lángon csináljuk a tűzhelyen, mert forrás alatt kell tartani a vizet, olyan 90 fokon. Így lesz szép a buggyantott tojás, egyben és formás marad. Ha túl lobogó vízbe tesszük, szanaszét szalad.

Tehát ha már jó a víz, tegyünk bele kevés ecetet, a tojásokat pedig egyenként egy csészébe üssük, s a csészéből eresszük finoman a vízbe. Hagyjuk főni 3-4 percig, míg a fehérje megszilárdul, így a sárgája még finom krémes és folyós marad.  

Amíg a tojások főnek, készítsük elő a tányérokat: a joghurtot tegyük középre. A joghurtra tegyük a jól lecsepegtetett tojásokat. Sózzuk kissé, locsoljuk meg a csilis vajjal, szórjuk meg kaporral, s már ehetjük is friss pirítóssal tunkolva, vagy friss laposkenyérrel. De jó hírem van a diétázóknak is, mert kenyér helyett nagyon tökéletes épp csak leforrázott spenóttal vagy mángolddal is, roppanósra párolt vagy sütött spárgával vagy zöldbabbal vagy cukkinivel is. És én karikákra szelt, kissé sózott, pár csepp citrommal, olívaolajjal, kevés hagymakarikával megtuningolt érett paradicsomot is kínálnék hozzá.

Fenséges finom étel. Igazi könnyű, nyári fogás.

Fetasajtos tonhalkrém

Imádok pecázni. Miután bedobtam a botot, nem tudhatom, mi lesz a másik végén.
A saját fantáziám van a vízfelszín alatt.

(Robert Altman filmrendező)

Tegnap este körülnéztem, miből varázsolhatnék vacsorát. A finom, magamsütötte magos kenyérhez valami kence jó volna - gondoltam. A spájzban leltem aprított tonhalkonzervet, a hűtőben egy kibontott fetasajtot. Nem azért mondom, de valami csudajó született a házasságukból.

Hozzávalók:
1 aprított vagy darabos tonhalkonzerv (én Tuňák márkájút használtam, 185 grammosat)
7 dkg puha vaj
12 dkg fetasajt vagy krémfehérsajt
só
frissen őrölt bors
1 teáskanál mustár
1 teáskanál frissen facsart citromlé
egy leheletnyi reszelt citromhéj (el is hagyható)

Az aprított tonhalkonzerv nem sok mindenre használható, de ebben a kenőkében tökéletesen megállja a helyét. Használhatunk darabos tonhalat is, ha az van kéznél. 

A konzervet kinyitottam, és a tetejét rajtahagyva s kissé rányomva a halhúsra, lecsöpögtettem róla az összes olajat, hogy csak a hús maradjon. Egy tálban villával összetörtem-nyomkodtam a puha vajjal, fetával, sóztam és borsoztam, citromlét és mustárt adtam hozzá. 

Nagyon jól illik hozzá a lilahagyma, az olajbogyó is. Ha van kéznél kapri, azzal se lesz rossz.

A citromhéj valami mennyei benne, de nagyon kell vigyázni hogy mennyit reszelünk bele. Ha jól találjuk el, nagyon intenzív, teljes citromaroma érezhető benne, ha eltúlozzuk, akkor süteményíze lesz. Tehát csak kb. két-három  kicsi mozdulattal menjünk neki a reszelőnek, nagyon finoman. Akkor isteni lesz.

Kenhető kenyérre, pirítósra, de tölthető szikkadt kiflibe is, pont így. Ez a verzió nagyon addiktív lesz, csak szólok előre: abbahagyhatatlan, a  kifli extrán ropogós lesz, ez a finom krém meg eteti magát. 

Aztán főtt tojással készíthetünk belőle töltött tojást is úgy, hogy a főtt sárgákat belekeverjük a krémbe, és visszatöltjük a fehér részbe.

De tölthető ravioliba vagy tortellinibe is, csak egy kevés paradicsomszósz vagy sima olívaolaj kell rá öntet gyanánt.

Tésztakosárkákat is készíthetünk vele. Nyáron friss kaporral vagy petrezselyemzölddel vagy mentával megszórva még fokozható az ízkavalkád.

Nagyon finom. És kiadós. Tényleg. 😊 (Emberem a lelkemre kötötte, hogy ezt a receptet őrizzem meg... feltétlenül és minden áron 😁 Nagyon ízlett neki, pedig nem egy halkonzerv-rajongó...)

"Csuszagne"

Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékot hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.

Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől.

(Popper Péter)

 

Mi van, ha úgy jársz, hogy rájössz (későn), a túrós csuszához mindent vettél, csak csuszatésztát nem? De lasagne lapod van dögivel? Igen. Keresztezed őket, így süthetsz csuszannyét.


Hozzávalók 2 főre:
8 lasagne lap
40 dkg túró
10 dkg szalonna
1 nagy tejföl (330 gr.)
6 ek. olaj
2 db egyszemélyes sütőtál

A tésztalapokat megfőztem al dente, majd hideg vizet csorgattam a fazékba hogy lehűljenek, de a vízben hagytam őket. Így nem ragadnak össze.

A szalonnát kis csíkokra vágtam, és kisütöttem a zsiradékban, majd egy szűrőkanállal kivettem a kis pörcöket egy tálkára.

A tálakat alaposan kiolajoztam. Egy réteg tészta, rá túró, só, pörc, tejföl. És így rétegeztem. Előmelegített sütőben készre sütöttem.

Böjtölők a szalonnát természetesen hagyják ki. Lehet helyettesíteni spenótlevelekkel szerintem. Kaporral vagy medvehagymával fűszerezve is isteni.

Csirkepaprikás

Ezt az ételt Veruska barátnőmnek ajánlom. :) A kedvence.

Sokszor borozunk, dumálunk este, s olyankor valamit kotyvasztunk is. Örülök, hogy vannak még lányok, akik meg akarnak tanulni főzni. Kétszeresen is jó ez, mert az ő élete is gazdagabb lesz, s nekem is öröm, mert van kinek átadni a tudományom.

Már idejét sem számolom, mióta írom a blogot. S a csirkepaprikás még nem került sorra. És ha hiszitek, ha nem, nem csak azért, mert kifelejtettem. Hanem mert nem is főztem. Bevallom, nem vagyok nagy rajongója, pedig ma megállapítottam, hogy nem is rossz étel. Az volt a gondom, hogy általában agyontejfölözik, és ezzel el is tüntetik a karakterét és ízét, s csak a tejföl - számomra - nem túl kedvelt íze marad. Egy savanykás szmötyi, amiben naracssárga pöttyök úsznak itt-ott, s alatta jellegtelen csirkehús. Nos, ez elég kiábrándító: menzai emlékeim vannak róla, meg másnál is így láttam. Nagyon sokan így főzik. Egyébként ma is jobban szeretem a sima csirkepörköltet, vagyis a tejföl nélküli változatot. A képeken a lábosban még ez az állapot látható, a tányéron már a tejfölös, klasszikus csirkepaprikás. Valamint a csirkecombot egyáltalán nem tudom megenni (a nem szeretem enyhe kifejezés, a "nyeles husival" ki lehetne kergetni a világból), a szárnyát viszont igen, úgyhogy nálam a csirkepörkölt kizárólag szárnyából készülhet. A mellehúsa száraz és íztelen, szintén nem alkalmas pörköltnek. (Rántva nagyon finom.)

Ha klasszikusokat főzünk, csináljuk jól, én azt mondom. Mivel ez egy olaszosan egyszerű étel, a hozzávalóknak jóknak kell lenni. Tehát jó hagyma kell bele, jó csirke, a legjobb édesnemes pirospaprika, és jó minőségű tejföl. Hiszen nincs is benne több hozzávaló. Szerencsére én a paprikát az Alföldről kapom, házilag termesztett, szárított és őrölt paprika. Gyönyörű színe van és nagyon finom íze. Nagyon fontos a jó paprika: jártam már úgy, hogy keserűt vettem (mert késett az alföldi szállítmány) és az egész ételt elrontotta. A hagymát egy makói sráctól veszem a piacon. A csirke az bolti, sajnos nem jutok hozzá máshoz, de ez most egészen jóízű, és szép sárga is volt. Persze a tanyasi csirke lenne a nyerő. Tejfölből kimértet veszek, tejszínízű, jó krémes és sűrű.

A paprikás csirkét is el lehet tehát rontani. Először is ha nem jók az alapanyagok, ahogy fentebb írtam. Aztán ha túlhagymázzuk. A hús súlyának cirka 20 százaléka legyen a vöröshagyma, semmiképpen nem több. A harmadik sarkalatos pont, hogy a hagymát kellően meg kell dinsztelni, mielőtt belekerül a csirkehús. Nem jó rostogós hagymadarabokra harapni a szaftban. A negyedik, hogy mindig kissé öntsük csak fel, a túl hosszú lé nem eredményez sűrű, ízletes szaftot. Az ötödik, amit már szintén írtam: ne tejfölözzük túl. S végül: szerintem káromlás bóti tésztával tálalni a paprikás csirkét. Ha nincs türelmünk nokedlit készíteni, nem is érdemeljük meg ezt a finom ragut, ez a véleményem, oszt meg lehet kővel dobálni. :)) Legalább olyan illúzióromboló, mint a menzás lisztes tejfölben úszó csirkepaprikásnak nevezett szörnyedvény. Szerintem.

Hozzávalók 4 főre:
12 db csirkeszárny vagy 6 egész comb (kb. 1 kg)
2 normále fej hagyma (kb. 20 dkg)
6 dkg vaj (Ha csak csirkepörköltet készítünk, akkor nyugodtan lehet zsírral vagy olajjal főzni, szerintem ebbe a tejfölös-tejszínes klasszikusba a vaj nagyon jó ízt ad.)
3 púposkás teáskanál édesnemes pirospaprika
só
1 kis gerezd fokhagyma (el is hagyható, ízlés szerint)
5 dkg sűrű tejföl (2 púpos evőkanál)
2 evőkanál tejszín
1 teáskanál liszt (el is hagyható, ízlés szerint)
A nokedlihez:
50 dkg liszt (nagyevőknek 60 dkg, 4 tojás és kb. 2,5-3 dl víz)
3 tojás
1,5 teáskanál só
kb. 3 -3,5 dl víz (ki mennyire roppanós vagy lágy nokedlit szeret).

A csirkét mindig alaposan megtisztítom, mert nem szeretem, ha tokok, pihék, szőrök maradnak rajta. A szemöldökcsipesz nagy segítség, valamint egy lángot meg szoktam gyújtani a tűzhelyen és lepörkölöm az apró szőröket, majd folyó csapvíz alatt jó alaposan meg is mosom a darabokat. 

A hagymát apróra kockázom, vajon egy mokkáskanál sóval üvegesre párolom, majd egy decinyi vizet  hozzáöntök és hagyom forrni olyan 10 percig. Ezután teszem bele a pirospaprikát, a csirkedarabokat, és visszateszem nagy lángra. Sózom és addig sütöm, míg kifehérednek a húsdarabok. (Kell legyen alatta valamennyi víz is, hogy ne égjen meg a pirospaprika, tehát már itt egy rövid lében van a csirke.) Ha kifehéredtek, felöntöm annyi vízzel, hogy olyan háromnegyedéig érjen a húsdaraboknak. Ha teszek bele fokhagymát is, akkor most és egészben a gerezdet.

Fedő alatt hagyom rotyogni, míg megpuhul a csirke, ez olyan 1-1 és 1/2 óra. Ezalatt a hagyma is szépen szétfő, és sűrű szaftja lesz. Ha nagyon elfőné a levét, kicsivel pótolom. 

Végül a tejfölt elkeverem a tejszínnel, kevés liszttel, és a forró szaftból is keverek hozzá egy merőkanállal, majd ezt öntöm a pörkölthöz, állandó finom keverés közben. (Ne törjük össze a húst, ilyenkor már omlós, puha.) Hagyom még 3-5 percig rotyogni, hogy a lisztíz eltűnjön és a tejföl-tejszín íze hozzáidomuljon a többihez. (Legközelebb liszt nélkül készítem, nem kell bele, elég jó sűrű volt amúgy is a szaftja. Csak mivel sosem főztem még csirkepaprikást, hallgattam a receptekre, de szerintem nem kell bele liszt.)

Amíg rotyog a csirke, addig el tudjuk készíteni a nokedlit is: tegyünk fel egy nagy fazékban vizet forrni 2-3 teáskanál sóval. Közben a tojásokat verjük fel, a lisztet szitáljuk egy tálba, keverjük el benne a sót, adjuk hozzá a tojást és a vizet és keverjük el alaposan. Nem kell simára dolgozni, csak rendesen elkeverni. Amikor forr a víz, nokedliszaggatóval szaggassuk ki, ha feljöttek a felszínre a nokedlik, szűrőkanállal szedjük ki és kissé öblítsük át folyó hideg vízben, majd egy nagy tálba tegyük kevés zsiradékkal, ami lehet vaj, olaj, zsír. Kell a nokedlire, hogy ne ragadjon össze.

Szerintem a csirkepaprikás még nudlival is nagyon finom (csupasz nudlival), vagy puliszkával is, vagy házi tarhonyával. Sőt, a nokedlit fűszerezhetjük tavasszal kaporral is, sőt, keverhetünk a tésztájába túrót is. Házilag készített csipkedett tésztával is mennyei lehet. Rizzsel el nem rontanám. :)

Aki tejfölösebben szereti, természetesen kínálhat a tálalásnál külön kisköcsögben még tejfölt.
Nyáron egy paradicsom, paprika is mehet bele. S természetesen aki csípősen szereti, az valamilyen csilit is főzhet bele.

Sztrapacska

A sztapacska szlovák étel. Nagyon finom, és többféleképpen is ízesíthető. Az alapja egy nyers burgonyás nokedlitészta: (4 főre) egy kiló burgonya nyersen almareszelőn lereszelve, kb. 30-40 dkg liszt (a burgonyától függ, mennyit vesz fel), só. 

A reszelt burgonyából sóval és liszttel sűrűbb nokedlitésztát készítünk. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük - tovább kell főnie mint a sima nokedlinek, mert a burgonyának is meg kell főnie. Épp ezért, nagyobb lyukú nokedliszaggatón kell kiszaggatni is. 

Túrósan: juhtúróval vagy tehéntúróval elkeverjük a kisült szalonnapörc zsírjával a kiszedett nokedlit, tejföllel, szalonnapörccel meglocsolva tálaljuk. Sütőbe is tehetjük, hogy összesüljön és a teteje kissé megpiruljon. A túrós lehet kapros is - nagyon finom - ha valaki kaporrajongó, ajánlom! 

Káposztásan: savanyúkáposztát szép piros-barnára sütünk olajon, és a kifőtt nokedlit elkeverjük vele. 

Hagymásan: kis fej vöröshagymát apróra kockázunk, és olajon sóval megdinszteljük, a kész nokedlit ebbe a hagymás zsiradékba szedjük ki. Akár így natúran, akár tejföllel is tálalható.Vagy szalonnapörcöt készítünk, a kis húsdarabokat kivesszük és a zsírjáben dinszteljük üvegesre a vöröshagymát. Majd hozzákeverjük a szalonnapörcöket is. 

 

 

Kapormártás hercegnő-burgonyával és buggyantott tojással

Te tudod, mi az élet? Valami váratlan otthonosság. Valami, amitől a világ fölemelkedik Benned, áttetszővé válik, és ernyőt von köréd, amit Te mutatsz föl körbe mindenkinek. Látjátok, ilyen a világ! Ez a természete! Térdeplő mindentudás. Elfelejtett igazi szerelmed. A Tiéd. A Te lámpásod, amely általad ég. A természetes csoda. A zúgó, morajló, szembeötlő titokzatosság. Leheveredés a fűbe. A Földet átöleled és röpülsz a csillagok között az egyetlen kertbe. A pázsit mámorítja érzékeidet. Némán suhansz a mindenségben. Bőröd párája világoknak üzen. Követelő folyamok áradnak és zúgnak föl benned. Villamosok ablakából nézed az életed. Egy fütty elér, és bábodat levedled. Kereszteződések, találkák várnak rád.

(Grandpierre Attila: A csillagok között) 

A kapor nekem az egyik legszeretettebb fűszerem.

A kapormártás hozzávalói 4 főre:

2 nagy csokor kapor,

1 dl tejföl,

1 dl tejszín (vagy csak tejszín, de akkor 2 dl),

só,

citromlé,

cukor,

2 púpos evőkanál liszt,

egy húsleveskocka vagy ételízesítő,

1 liter víz.

Másfél csokor kaprot jó apróra vágok, és 1 liter hideg vízben fölteszem főni. (Néha egy nagyon kevés, nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát is teszek a kaporhoz. Nem mindig. Így is, úgy is finom. Ízlés és kedv dolga.)

Mikor forr, beleteszem a húsleveskockát, és fedő alatt főzöm jó húsz percig. Közben a lisztet csomómentesre keverem a tejföllel és a tejszínnel (a tejszíntől krémesebb, lágyabb lesz).

Mikor eleget főtt a kapor, egy merőkanálnyit adok a habaráshoz belőle, hogy ne legyen csomós és ne csapódjon ki a tejföl. Ezután adom csak a habarást a mártáshoz. Míg föl nem forr, kevergetem. Forrás után még vagy öt percig főzöm, beletéve a maradék fél csokornyi apróra vágott kaprot is. Ízesítem citromlével (vagy ecettel), és ha szükséges pici cukorral, sóval.

A hercegnő-burgonyát úgy készítettem, hogy volt előző napról maradt főtt krumplim. Kísérleteztem már frissel is, de abból nem lehet igazán jó hercegnőket sütni. Szóval abból a "megfájásodott", magában már nem igazán ehető tegnapi krumplimaradékból jó.

Tehát adtam hozzá egy tojást és kevés lisztet, plusz egy kávéskanálnyi búzadarát is. Jó formázható állagú legyen. Nyomózsákba tettem és egy tálcára kis halmokat csináltam a masszából. Aztán bő és gyöngyözően forró olajban kisütöttem őket.

Megpróbáltam a sütőben sütést is, de ez így sokkal ropogósabb, finomabb lett. Maradok ennél a változatnál. :-)

A buggyantott tojás pedig csak annyi hogy jó bő, forráspont alatt lévő vízbe ütöttem bele finoman a tojásokat és hagytam főni 2-3 percig, aztán szűrőkanállal kiszedtem őket. Nem igazán kedvelem a főtt tojást - nekem száraz. Ez finomabb, krémesebb. Szebb lesz, ha a tojás beletétele előtt kanállal örvényt kavarunk a vízbe.

Zalziki

Táncolni kell uram! A zene majdcsak megjön valahonnan...

(N. Kazantzakisz: Zorba, a görög)

Egy híres görög előétel. A titka a sűrű görög joghurt, amit nálunk nemigen lehet kapni. Viszont házilag előállítható, nagyon egyszerűen.
Végy fél liter natúr joghurtot és 2,5 deciliter zsírdús tejfölt, s a kettőt keverd össze. Egy nagy szűrőkanálba tégy egy vékony vászonanyagot és a keveréket öntsd bele. Ezt tedd rá egy magasabb lábosra és mehet a hűtőbe 24-36 órára. Sűrű, krémes állagú joghurtot fogsz kapni. (A kicsöpögtetett joghurtot én mindig boltiból készítem. Valamiért a házi joghurt nem igazán csöpög ki, nem lesz igazán sűrű.) Minél hosszabb ideig csöpögteted, annál sűrűbb lesz a joghurt. 

Másik verzió: csöpögtess ki 8 dl natúr joghurtot, s amikor már készen van, keverj hozzá 20-25 dkg mascarponét.
Zalziki: 2 normále kígyóuborkát moss meg, ha nagyon vastag a héja, akkor hámozd is. Majd tökgyaluval reszeld szálasra, hintsd meg egy csapott teáskanál sóval és hagyd álni, hogy a levét kiengedje. A jól kinyomkodott uborkát keverd a joghurttal, ízesítsd fél csokor apróra vágott kaporral (el is hagyható, lehet készíteni csak mentával is), evőkanálnyi olívaolajjal, egy gerezd fokhagymával és 8-10 apróra vágott mentalevéllel (el is hagyható, lehet készíteni csak kaporral is) és ízlés szerint sóval. Kevés citromlé sem árt meg neki, de el is hagyható. Jól hűtsd be, tálald pirítóssal, paradicsommal, tetejét csurgasd meg olívaolajjal alaposan.

Ez ha előételnek szánod, négy főnek bőven elegendő. Ha vacsinak, két emberes adag.

Tipp: A zalziki salátának is készíthető, ha híg natúr joghurttal készíted a fenti ízesítéssel.

Tökfözelék

Tökfőzelék nélkül lehet élni. De érdemes? :)) Imádom.

A hozzávalók 2 főre:

egy szép tök - olyan 1-1,3 kg-os

egy nagy fej vöröshagyma

egy nagy csokor zsenge kapor

2 evőkanál olaj vagy 4 dkg vaj

egy kisdobozos 20%-os tejföl 

1 púpos evőkanál liszt

só, cukor, ecet és

víz, ha szükséges a higításhoz.

A tököt félbevágom, egy leveseskanállal kimagozom, majd hámozom, lereszelem. A kockákra vágott hagymát a zsiradékon üvegesre dinsztelem némi sóval. Ezután beleteszem a lábosba a gyalult tököt is, a kaprot is, kicsit sózom és fedő alatt kis lángon hagyom párolódni cirka 10 percig. Vizet nem teszek hozzá. Közben a tejfölt egy kisebb keverőtálba teszem, és habverővel szép simára keverem a liszttel együtt. Aztán adok hozzá kb. két deci vizet is, azzal is simára keverem. Mikor puha már a tök, hozzáadom a lisztes tejfölt, forrásig kevergetem. Hagyom még 3 percig kis lángon rotyogni. A végén beízesítem: kevés cukrot, ecetet adok hozzá. A tökfőzelék akkor finom, ha a sós-édes-savanyú íz jó arányban van. Nem szabad túlsavanyítani sem, és túlédesíteni sem. 

Ez az egyik titok. A másik az, hogy a sűrűségét ne a liszt adja, hanem a tök. A harmadik pedig, hogy elég hagyma legyen alatta, mert attól lesz igazán ízletes.

Nos, tökfőzelékről vagy jót, vagy semmit!:)

Legfinomabb - szerintem - valamilyen barna, magos, rozsos kenyérrel. Feltétnek adható hozzá fasírt, pörkölt, sült hús, sült kolbász, bundáskenyér, főtt-, tükör-, vagy buggyantott tojás is, és lencse vagy gerslifasírt is.

Házi savanyúságok (bedobálós vagy hordós savanyúság)

Mindig én teszem el a savanyúságot, mert nagyon egyszerű a dolog. És nem is kell nagy mennyiség egy-egy fajából, így több körben készítem - mikor minek van szezonja, illetve mikor a legolcsóbbak a piacon a hozzávalók.

Az alaplé mindnél ugyanaz, de természetesen ízlés szerint lehet édesebbre, sósabbra vagy ecetesebbre készíteni. A fűszerek is alapvetően megegyeznek.

Tehát az alaplé:

3 liter víz,

3 dl 20%-os ecet,

10 dkg só,

35 dkg kristálycukor,

1 és fél mokkáskanál borkénpor (ettől szép színűk marad),

1 és fél csapott teáskanál szalicil.

Nem kell felforralni, csak így hidegen kikeverni. Érdemes kóstolni, így a szánk íze szerint készül biztosan. Ez a lé viszonylag savanyú, de ettől nem kell megijedni, kell ennyi ecet, hogy a zöldségek be tudják szívni, megízesedhessenek tőle. Mikor kóstolunk, nagyon tiszta kanállal tegyük.

A savanyúságos üvegeket nagyon alaposan mossuk el, a zöldségeket is úgyszintén alapos mosás, válogatás után tegyük csak üvegekbe. Ahol nem ép a zöldség, ott vágjuk ki azt a részt. Az uborkákat én körömkefével szoktam megsikálni, úgy az összes föld- és homokszemcse kijön a kis szöszeik közül, sőt a szöszök is lejönnek róluk. Minden üvegbe teszek tormaszeletet, fél-fél mokkáskanálnyi mustár- és koriandermagot is. Az uborkás üvegek aljára egy-egy szál kaprot is teszek.

A káposztás (alma)paprikához a káposztát szép vékonyra gyalulom, besózom és állni hagyom. Mikor levet enged, jól kinyomkodom, és egész köménymagokkal elkeverem. Így töltöm jó szorosan a csumájától megszabadított paprikába.

Szorosan beleteszem a zöldségeket az üvegekbe (az almapaprikát, hagymát félbevágva), aztán jó csurig öntöm őket a lével. Folpackot teszek a tetejükre duplán, majd alaposan rácsavarom a fémtetőket is. Mehetnek a spájzba. Körülbelül egy-másfél hónap múlva fogyaszthatók.

Savanyúságnak tehetünk el: almapaprikát simán vagy káposztával töltve, zöld dinnyét, kosszarv paprikát, zöld paradicsomot, gyöngyhagymát vagy apró vöröshagymát, uborkát önmagában vagy a kovászos uborka is téliesíthető, illetve eltehetjük az öregebbjét svéduborkának, karfiolt, cseresznyepaprikát, csillagtököt, csicsókát.

Kovászos uborka

Azt hiszem, ha a nyárnak - a rekkenő, forró nyárnak - lenne íze, az a kaporral elvarázsolt, nap-alkímiával megérlelt uborka enyhén savanykás, épp eltaláltan sós üdítő zamata lenne. 

A recept nagyon egyszerű. Kell hozzá egy nagy üveg, egyforma méretű - kb. 10-15 centis - frissen szedett, roppanós uborkák (ez fontos, puha vagy túl nagy uborkából soha nem lesz finom roppanós koviubi), kapor, sóval elkevert meleg víz. Egy liter vízhez egy kicsit púpos evőkanál só kell. 

Az uborkák szárrészét levágom, majd alaposan megmosom őket - körömkefével szoktam, nem túl erősen -, a kaprot úgyszintén megmosom. Aztán hosszában félbevágom őket, úgy hogy a teteje, alja egyben maradjon, majd még egy ilyen vágást ejtek, pont keresztben. Így négy gerezd lesz majd egy uborkából. A kaprot az üveg aljára teszem, rá az uborkákat. Jó forró vizet engedek egy lábosba kimérve, és sózom, elkeverem. A sós meleg vizet ráöntöm, annyit hogy ellepjen mindent. Az uborkák tetejére én egy jól megmosott lapos követ szoktam tenni, hogy a lé alatt maradjanak. Kirakom a napra egy csészealátéttel lefedve. Körülbelül 3 nap alatt beérik, ha jó meleg van. 

Mikor kész, az uborkákat egy lefedhető edénybe teszem, a levet ráöntöm és mehet a hűtőbe. Ha elfogy az uborka, a levét szódával felengedve igyuk meg, isteni ital. Szomjoltó, sópótló, savanykásan üdítő.

S kihangsúlyoznám: sem kenyeret, sem krumplit nem teszek rá. Nem kell. A fermentálódás nem a kenyértől és nem a krumplitól indul be, az a sima sós víztől is megtörténik. Az ízén sem javít, sőt, csak ront a kenyér, a levét meg csak zavarossá teszi. Szerintem régen egyszerűen egy szelet száraz kenyeret tettek az ubik tetejére, hogy a lé alatt maradjanak, ne kapjanak levegőt. Így lett a kenyeres uborkából városi legenda. 

Van erről egy zen történet is: "Amikor a tanító és tanítványai leültek az esti meditációhoz, a kolostorban élő macska olyan zajt csapott, hogy elvonta a tanítványok figyelmét. A tanító ezért elrendelte, hogy a meditáció idejére a macskát meg kell kötni. Eltelt néhány év, és a tanító meghalt. A tanítványok a meditáció idejére továbbra is minden alkalommal megkötötték a macskát. Ismét eltelt néhány év. Végül a macska is elpusztult. A tanítványok szereztek egy másik macskát, és a meditáció idejére megkötötték. Századokkal később a lelki tanító nagy tudású utódai tudományos értekezéseket írtak a meditáció idejére megkötött macska vallásos jelentőségéről."

Ezzel a módszerrel nyáron káposztát vagy más zöldségeket is savanyíthatunk.