A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tésztaétel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tésztaétel. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 9., csütörtök

"Csuszagne"


Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékot hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.
Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől.

(Popper Péter)

 


Mi van, ha úgy jársz, hogy rájössz (későn), a túrós csuszához mindent vettél, csak csuszatésztát nem? De lasagne lapod van dögivel? Igen. Keresztezed őket, így süthetsz csuszannyét.


Hozzávalók 2 főre:
8 lasagne lap
40 dkg túró
10 dkg szalonna
1 nagy tejföl (330 gr.)
6 ek. olaj
2 db egyszemélyes sütőtál

A tésztalapokat megfőztem al dente, majd hideg vizet csorgattam a fazékba hogy lehűljenek, de a vízben hagytam őket. Így nem ragadnak össze.
A szalonnát kis csíkokra vágtam, és kisütöttem a zsiradékban, majd egy szűrőkanállal kivettem a kis pörcöket egy tálkára.
A tálakat alaposan kiolajoztam. Egy réteg tészta, rá túró, só, pörc, tejföl. És így rétegeztem. Előmelegített sütőben készre sütöttem.



Böjtölők a szalonnát természetesen hagyják ki. Lehet helyettesíteni spenótlevelekkel szerintem. Kaporral vagy medvehagymával fűszerezve is isteni.

2017. február 24., péntek

Udon tészta házilag


Itt van. A böjti szél. Állok a konyhaablakban, a cigarettám parazsát felizzítja ez az őrült hurrikán. Meleg van. Hiába cibál és ijeszteget, tavaszt érzek benne. Hallgatom az orkánszerű dübörgést, és a szomszéd erkélyén a csilingelő szélcsengőt. Bambuszból van. Olyan a zenéje, mint egy no előadásnak. Képzeletemben látom is a szereplőket, a mozdulataikat, a maszkokat. Egyszer megnézhettem egyet - nevezik kabukinak is - és egészen lenyűgözött. Biztos voltam benne, hogy a szélhez köze van, bár ezt tudatosan nem tudtam, s lám, valóban.* A bambusz szélcsengő idézte fel az emléket.
Az ég éjfekete, a felhők is eltűntek, látom a csillagokat. A tér fáinak világítóan mély jádezöld a színük, pont olyan, mint vihar idején a Balaton hullámainak.
Varázslatos ez az éjszaka, talán mert a tavasz ígéretét hordozza. Vagy egy órán át álltam az ablakban, és csak hallgattam, miről mesél a szél.






Most már van a spájzomban egy ilyen feliratú üvegcse is: sült szódabikarbóna. :)) Mert a tennapi éccaka annyira japános hangulatba ringatott, hogy elkezdtem a jutyúbon no szinházat nézni. S aztán meg japán ételeket, mert nekem felkínálja ezt is, szokásom ugyanis gasztro témájú filmeket is nézni. No és persze a rámen. Nem vagyok rajongója a japán konyhának, de a rámen az más. Az egy isteni húsleves udon tésztával. Sok tésztával. Míg az udon búzalisztből készül, a soba hajdinalisztből.
Olvastam már az udonról, többek között azt is, hogy kínai eredetű, és ott egy bizonyos tó enyhén lúgos vizével készítik, attól lesz olyan egyszerre lágy és nyújtható, s ugyanakkor főzés után mégis harapható, al dente, amint az olaszok mondanák. Ezt a tojás nélküli tésztát Kínában inkább nyújtják, Japánban pedig vágják, és sok vastagsága lehet, régiónként eltérő. No és találtam hozzá receptet, hogyan készíthető mégis házilag.




Hozzávalók:
40 dkg liszt
2 csapott teáskanál sült szódabikarbóna
2 dl meleg víz




A szódabikarbónát 120 fokos sütőben süssük 1 órán át. A lisztet szitáljuk tálba. A meleg vízben oldjuk fel a sült szódabikarbónát. (Sokkal nehezebben oldódik, mint a nem sült.) Adjuk hozzá a liszthez a szódás vizet, gyúrjuk tésztává. Hagyjuk pihenni 1 óráig, majd tésztagéppel többször nyújtsuk át. Szép sima legyen. Aztán több darabban 5-ös fokozatig nyújtsuk, végül a gép spagettivágóján is engedjük át. Lehet kézzel is vágni, olyan 3-5 milliméter szélesre. Forrásban lévő sós vízben főzzük ki, ha feljön a víz tetejére kész is van, lehet leszűrni. Majd hideg vízzel öblítsük át. Ázsiai levesekbe, ételekbe használhatjuk. Ha ráment készítenénk, ez a mennyiség olyan 8-10 tál leveshez elegendő.




Én csak egy részét főztem meg, a többit hagyom száradni. Az állaga egész más, mint a tojásos tésztáké, nem ragad annyira, masszívabb, ugyanakkor sima és jól nyújtható. Főzés után csúszós és harapható. Kissé éreztem rajta a szódabikarbóna ízét, de csak mikor önmagában kóstoltam, levesbe téve már nem érződött ki. (Ha a nyújtással próbálkoznék, kicsit lágyabbra készíteném, több vízzel. De ezt inkább meghagyom a kínai tésztamestereknek.)

* Ősi japán mítoszok a Napot jelképező szellemi erőt istennő alakjában őrizték meg. Az Ő neve: Amateraszu. A régi legenda szerint egy nap szörnyen megharagudott fivérére, a Vihar istenére. Bánatában egy barlang mélyére rejtőzött, melynek bejáratát hatalmas sziklatömbbel torlaszolta el. Attól kezdve a világot zord sötétség és hideg borította. Az istenek kétségbeesve próbálták előcsalogatni, bátyja még önkéntes vezeklésbe is kezdett. Mindhiába. A Napistennő hajthatatlan maradt. Ekkor Uzume, a Szépség és Művészet istennője járult a barlang elé és lassú, fenséges áldozati táncot lejtett. Amateraszu nem tudta legyőzni kíváncsiságát. Elhengergette a nyílást torlaszoló hatalmas követ. A csodás tánc annyira lenyűgözte, hogy szíve egészen megengesztelődött, s többé nem tért vissza a barlangba. A hagyomány így emlékszik arra, mikor a színház visszaszerezte a világnak az elveszített napfényt... A „nó" egy igéből származik, jelentése: képesség, tudás, művészet, alkotás. A nó-színház a japán klasszikus színjátszást foglalja magába, melynek alapvonásai megegyeznek a más kultúrákból ismert (pl. görög) színházak jellegével. Vagyis gyökerei a templomokban, ill. a templomok körül zajlódó népünnepélyek misztériumjátékaihoz nyúlnak vissza. A központi szerepet mindenütt a Nap töltötte be. A Fényt – mint a legfőbb jóság, igazság, akarat és bölcsesség szimbólumát – meg kell védelmezni a sötétség erőivel szemben. Az ember figyelmét évről évre vissza kell terelni ahhoz az ősi egységhez, harmóniához, melyből öncélúan kiszakadt. Elvezetni a természet és önmaga természetének lényegéhez; emlékeztetni az istenek és emberek közötti örök szövetségre; megtisztítani; ráébreszteni, mire képes.

2017. február 18., szombat

Tökmaglisztes túrós tészta


Még egy filmajánló. Jim Jarmush a kedvenc rendezőm. A legleg. Minden filmjét nagyon szeretem, és most kerül majd a mozikba legújabb alkotása a Paterson. Nagyon várom. "Kinek ajánljuk? Jim Jarmusch és/vagy Adam Driver rajongóknak, illetve titokban verseket író buszvezetőknek." No és  még művészi énjüket sütögetéssel kiélő nőciknek is. (S.k. szakvélemény egy gasztrobloggertől. :) )

" A 2013-as vámpírmese, a Halhatatlan szeretők után egy egészen más történettel állt elő, amiben hőse egy kisvárosi buszsofőr, aki egyebek közt gyufákról ír szerelmes verseket. Bár foglalkozása ellenére rendkívül művelt és ért is a költészethez, nincsenek művészi ambíciói, egyszerűen csak boldog, ha az érzéseiről írhat. Szereti a világot és legfőképp csinos, fiatal feleségét szereti, aki odahaza a lakástextileken és süteményeken éli ki saját, igencsak túlbuzgó művészi énjét.
Úgy képzelem, hogy Jim Jarmusch így szeretne nyugdíjba menni, egy kisvárosban, ahol mindenkit ismer, ahol nincsenek rossz emberek, és ami mégsem egy porfészek. A címbéli Paterson egy valóban létező, New Jersey állambeli, veretes irodalmi hagyományokkal rendelkező kisváros és a szerény buszsofőr neve is egyben, és ez a kettősség határozza meg a filmet."




Nem tudom az ország más vidékein van-e tökmagliszt, nálunk a piacon kapható. Sütöttem már kenyérbe is, pogácsába is, de kifőtt tésztában most próbáltam először. Jól működik, és ki is érződik kissé az íze.

Hozzávalók 3 főre (leves után) vagy 2 főre (nagyon éhes nagyétkűekre):
a tésztához
25 dkg liszt
10 dkg tökmagliszt
3 tojás
kb. 1 dl víz
a tésztára
10 dkg húsos füstölt szalonna
1 evőkanál repceolaj
25 dkg túró
tejföl ízlés szerint

A hozzávalókból tésztát készítünk, ahogy egyébként is: jól meggyúrjuk, hagyjuk pihenni folpackban fél órácskát. Majd géppel nyújtjuk, és tetszés szerint daraboljuk. (Én csak 5-ös fokozatig nyújtottam és kézzel vágtam szélesmetéltre.)
Közben a szalonnát kis kockákra vágjuk, és egy evőkanálnyi olajon kisütjük, kiszedjük a szalonnapörcöket és félretesszük.
A tésztát forrásban lévő sós vízben kb. 1 percig főztem, majd a szalonnás zsírra kiszedtem. Elkevertem a túróval, megszórtam a ropogós szalonnadarabkákkal. Tejföllel kínáltam.



Böjtben is készíthető, vagy vegáknak is ajánlom, mert szalonna nélkül is finom.

2016. július 6., szerda

Görögbazsalikom pesto fetával



A fűszernövények erős illata legalább akkora örömet okoz a szakácsnak, mint a kóstolgatás.

(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána)





Kiegyeltem a "kiskertemben" (ami valójában csak ablakpárkány) a bazsalikomot. Rengeteg van most, ilyenkor a pesto a legjobb választás. Mivel nekem görögbazsalikomom van, ezért a szószt is fetával készítettem, ami nagyon krémessé tette.






Hozzávalók 2 főre (főételnek):
36 dkg durum spagetti
2 nagy marék bazsalikomlevél
2 gerezd fokhagyma
1 - 1,5 dl olívaolaj
6-8 dkg feta
só.




A spagettit sós vízben kifőztem. Amíg főtt, elkészítettem a mártást. A pesto hozzávalóit turmixgépbe tettem, jó krémesre pépesítettem. Kóstoljuk, és ha kell valami, lehet alakítani az ízén: só kellhet egy kicsi bele, attól függ, mennyi és milyen sós fetával készítjük. Vagy fokhagyma, vagy olívaolaj. A pestot mindig érzésre készítjük, nincs igazán fix recept.






A megfőtt tésztát leszűrtem, a pestoval összekevertem. Nagyon egyszerű, de a bazsalikom íze, illata egyszerűen felülmúlhatatlan.
Cica is szereti. :)


2016. július 4., hétfő

Pastitio (a görög lasagne)


Ha hazafelé tartasz Ithakába,
kívánd, hogy utad jó hosszú legyen,
tele kalanddal és tapasztalással.
Se Laisztrügónoktól, se Küklopszoktól,
de még dühödt Poszeidontól se félj:
ilyeneket útközben nem találsz,
csak ha magas gondolat s lobogó
indulat hasít át testeden, lelkeden:
Laisztrügonok és Küklopszok csak akkor
merülnek fel s a vad Poszeidon is -
akkor lelked eléd vetíti őket,
mert mindezeket ott hordod magadban.

Kívánd hát, hogy utad hosszú legyen.
Sok nyári reggelt élj meg utadon:
milyen öröm lesz, milyen vad gyönyör
kikötni rég-megálmodott öbölben,
föníciai vásárokon ődöngeni:
vennéd halomra a sok drága holmit,
gyöngyházat, korállt, ébengyöngyöket
és mindenféle buja illatszert még,
vérforraló, vad illatszereket.
Járd be Egyiptom városait is mind
s tanulj, csak tanulj azoktól, kik tudnak.

Mindig eszedbe legyen Ithaka.
Sorsod, hogy célhoz érj, éppen ezért
ne erőltesd a hazautazást.
Hadd tartsanak tovább a szép napok,
s öreg fejjel köss ki a szigeten
minden kinccsel, mit útközben szereztél -
ne hidd, hogy kincsekkel vár Ithaka.

Ithaka adta néked ezt a szép utat.
Őnélküle nem keltél volna útra.
Ezt adta, nem tud adni mást.

Bármily koldusszegény, Ithaka mégse csalt meg.
Bölcs lettél és olyan tapasztalt,
hogy már azt is megérted, mit jelent Ithaka.

(Konsztandínosz Kaváfisz: Ithaka)




A görögöknek is van lasagne-jük, úgy hívják: pastitio. Egyszerűbb, mint az olasz változat, és legalább olyan jó. Én most Rick Stein receptjét készítettem el, szeretem nagyon, ahogy főz.

Hozzávalók 6 főre:
  • 35 dkg durum makaróni, vagy penne vagy cavatappi vagy kis átmérőjű hajlítottcső tészta (mindenképpen durumtésztát válasszunk, mert sokkal roppanósabb, rugalmasabb állagú, mint a tojásos tészták)
a szószhoz:
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 50 dkg darált hús (lehet marha is, sertés is, vagy vegyes is)
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 1 olasz hámozott, darabolt paradicsom konzerv
  • 1 kis fémdobozos sűrített paradicsom 
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 kis darabka fahéj
  • 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
  • 1 babérlevél
  • friss görögbazsalikom vagy oregano
  • egy csipet cukor ha szükséges
  • és az enyémben van 3 szál újhagymának a zöld szára is apróra vágva (természetesen kihagyható, csak most mindig van a hűtőmben, mert szezonja van)
a besamelhez:
  • 5 dkg vaj
  • 8 dkg liszt
  • 6 dl tej
  • 3 dkg reszelt sajt (parmezán-jellegű) és 10 dkg olvadós sajt (lehet trappista is)
  • 2 tojás
  • frissen reszelt szerecsendió

Kifőzzük sós vízben a tésztát, átöblítjük hideg vízzel, hogy ne puhuljon tovább, majd alaposan lecsöpögtetjük. (Vigyázzunk, ne főzzük túl, maradjon kissé roppanós.)
A raguhoz felkockázzuk a hagymát, fokhagymát, és olívaolajon megdinszteljük kevés sóval. Hozzáadjuk a darált húst, átsütjük fehéredésig. Felöntjük borral, hagyjuk rotyogni 1-2 percig, majd hozzáadjuk a darabolt paradicsomot is, a sűrített paradicsomot is, sózzuk és fűszerezzük a ragut. Hagyjuk rotyogni 20-30 percig, hogy összeálljanak az ízei, és hogy elfője a levét. Közben elkészítjük a besamelt a vajból, lisztből, tejből. Ízesítjük sóval és szerecsendióval. Lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a reszelt sajtokat, de egy keveset kihagyunk a sajtból, az majd a tetejére kerül. Hozzákeverünk 2 tojást is a sajtos besamelhez, majd 2/3-át hozzákeverjük a főtt tésztához. A maradék besamelt félretesszük, mert az lesz az utolsó réteg, ami majd a tetejére kerül.





Rétegezzük a hozzávalókat: kiolajozzuk a tepsit vagy tálat, a tészta felét egyenletesen eloszlatjuk, a ragu felét úgyszintén. Megint tészta, ragu és végül a maradék 1/3-ad besamel és megszórjuk a kihagyott sajttal. Az összeállításnál mindig kicsit nyomkodjuk le a rétegeket, simítsuk őket egymásra.
Előmelegített 180-200 fokos sütőben addig süssük, míg a teteje szép pirosas-barnás lesz.

Isteni és egyszerűbb, mint a lasagne. És olcsóbb is, mert a jóminőségű lasagne lapok nagyon drágák. Nagycsaládosoknak ideális recept, de vendégvárónak is tökéletes, ha társaságra főzünk.

2016. március 17., csütörtök

Káposztás gömböleg (szlovák étel)


Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.

(Szécsi Margit: Március, részlet)




Zsanuáriánál láttam meg a múltkorában, ma pedig éppen megint a "mit főzzek?" megválaszolhatatlansága kerengett az agyamban... Így tél végén, tavasz legelején ez a kérdés igen kínzó tud lenni. Unjuk a nehéz téli ételeket, de még nincsen igazán semmi, de semmi friss zöldségféle, amit persze már nagyon várunk. Én legalábbis. Körülnéztem a hűtőben, és a káposztafejet látván eszembe jutott ez a félretett, majdmegcsinálomegyszer-recept.
Levettem a mennyiséget, és kissé módosítottam is, csak a könnyebb elkészíthetőség kedvéért. (Megtaláltam egyébként a TV Paprika oldalán is.)

Hozzávalók 2 főre (egy jó tányér leves után):
  • 40 dkg káposzta
  • 30 dkg liszt
  • 1 nagyobb tojás
  • 1,5 dl víz
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 5-10 dkg húsos szalonna
  • 10-12 levél medvehagyma
  • 2 evőkanál zsír vagy 4-5 evőkanál olívaolaj (én bevallom olívaolajjal készítettem, így könnyebb az étel, mint zsírral)
  • a tálaláshoz: tejföl és frissen őrölt bors

A káposztát nem túl vékonyan felszeleteltem, majd a  szeleteket még háromba vágtam, hogy ne hosszú szálak legyenek. Megszórtam 1 csapott teáskanál sóval, jól átkevertem és hagytam állni fél óráig, hogy levet eresszen és bepuhuljon.
Közben a szalonnát kis darabkákra vágtam és a félkarikákra vágott vöröshagymával a zsiradékon megsütöttem. Mikor levettem a tűzről, a felaprított medvehagymát is hozzákevertem.
Föltettem egy nagy fazékban vizet forrni sóval. A káposztát kinyomkodtam, de rajta hagytam a levét. Hozzászitáltam a lisztet, beletettem a tojást is és a vizet, és összedolgoztam. Tulajdonképpen nokedlitészta, sok káposztával. Megkóstoltam, kell-e bele még só, mert ilyenkor még lehet hozzáadni.
Begyújtottam a sütőt. Amikor felforrt a víz, két evőkanállal hosszúkás gombóckákat készítettem, vízbe tettem. (Lehet kézzel is formázni, akkor készítsünk a pultra egy hideg vízzel teli kis tálkát is a kezünknek, mert ha vizezzük a tenyerünket, nem ragad rá a tészta.) Miután feljöttek a víz tetejére, onnantól még 7 percig főztem, majd egy tűzálló tálba szedtem ki, a hagymás-szalonnás zsiradékra. Átkevertem, hogy mindenütt egyenletesen legyen a gombóckákon a szalonna és a hagyma is, majd 10-15 percig forró sütőben készre sütöttem.




Sok tejföllel és frissen őrölt borssal kínáljuk, nagyon jól illik hozzá a sok friss bors. Nagyon finom, nem is gondoltam, hogy a káposzta íze ennyire érződik majd a gömbölegeken. Szuper kis recept, köszönetem érte. Nagyon szeretem ezeket az egyszerű parasztételeket.

2015. május 21., csütörtök

Ouarka / Warqa tészta (arab)


Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján megfulladt:
- A verseim! - kiáltotta azután kétségbeesetten.
- Megvannak - mosolygott Yves -, csak átolvastam őket.
- És milyenek, ha szabad érdeklődnöm?
- Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában merengek” című.
- Az véletlenül jól sikerült... - mormolta Troppauer, és lenyelt egy keménytojást egészben.

Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség



Hogy őszinte legyek, ez a találkozás a véletlen szülötte volt. Valami egész mást kerestem tegnap a jutyúbon. Kis nyomozás és arab szövegek guglifordítása után kiderítettem, mi is ez a tünemény. Úgy hívják hogy ouarka vagy másnéven warqa tészta, és tulajdonképpen a filo tészta egy változata. Ami pedig a rétestészta egy változata ugye. Leginkább utcán vagy piacokon készül, mesteri ügyes kezek és nagy rutin kell hozzá. A nevét ha jól értettem, egy fa leveléről kapta, ami ilyen leheletvékony és áttetsző, mint ez a finomság.



De ahogy az lenni szokott - gondolom én - az arab háziasszonyok kitalálták a házi verziót, amit én ki is próbáltam és jelentem: műxik. :)
Aki kedveli az ázsiai konyhát, annak is ajánlom, mert hasonló a tavaszi tekercs tésztájához, csak az rizslisztből készül, ha jól tudom. Tehát eléggé elterjed a világ tőlünk keleti és déli felén.
A megadott mennyiségből nekem 10 darab lett (elég nagy a teflonserpenyőm).

Hozzávalók:
10 dkg liszt,
2 dkg kukoricakeményítő,
só,
1,5 dl víz (nekem kicsit még tennem kellett hozzá, mert túl sűrűnek találtam a tésztát és úgy lett jó, gondolom ez is lisztfüggő, mennyi vizet vesz fel).

A hozzávalókat csomómentesen eldolgozzuk, a serpenyőt kis lángra tesszük és ecsettel körülbelül 2 réteg tésztát kenünk szét palacsintaszerűen. Én nem tettem vízgőz fölé a serpenyőt, tökéletesen sült így is.
Ahogy készen van a tészta, egyből olajozzuk, úgy tesszük őket egymásra és le is takarjuk nylonnal, mert nagyon gyorsan szárad.
Bármivel tölthető, akár édes, akár sós töltelékkel. Vágható csíkokra, azokból kis háromszögek alakíthatók a töltelék köré. Lehet sütni sütőben vagy bő olajban vagy így szárazon serpenyőben, ahogy én is készítettem. Tehát ugyanúgy használható, mint a rétestészta.




Én most a legegyszerűbb és leginkább kéznél lévő dologgal próbáltam ki: ütöttem bele egy tojást, házi harissával megízesítettem, kevés újhagymazöldet szórtam rá és negyedbe hajtottam. Mennyei ropogósra sült a tészta, mikor készen lett. Meglocsoltam olívaolajjal, olajbogyóval, paradicsommal, csilivel ettem.




2015. május 19., kedd

Brokkolis tészta "szénégető" módra


Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. És ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. El tudod képzelni mekkora megkönnyebbülés, amikor soha többé, senkire sem akarsz jó benyomást tenni?

Anthony de Mello


Maradt a brokkoliból 3 rózsa, sajnáltam kidobni, mert nagyon szeretem. És szembejött velem a Bűvös Szakácson a carbonara, ami az egyik kedvencem, úgyhogy "szénégető" módra készítettem egy tésztát ebédre a maradékból. Ez egy nagy tányérnyi, mert mást nem is ettem, úgyhogy fullextrásnagy adag. :)

Hozzávalók 1 főre:
18 dkg spagetti vagy fettuccine vagy linguine,
1 evőkanál olívaolaj,
4 dkg füstölt szalonna,
1 nagy friss falusi tojás,
só, frissen őrölt bors,
pár rózsa brokkoli (10-15 dkg),
3-5 dkg márványsajt vagy bármilyen kékpenészes sajt.

Úgy készítettem, ahogy Bűvös Szakács írta, vagyis egy nagy serpenyőben, kevés vízben főztem a tésztát. Egy kis lábosban az olajon megsütöttem a szalonnát, hagytam kihűlni, majd hozzáadtam a tojást is, borsoztam is, majd jól felvertem a tojást, hogy homogén legyen. Mikor elkészült a tészta (kevés főzővizet hagytam rajta), azon forrón hozzákevertem a kislábos tartalmát, a brokkoliszárakról levágott kicsi virágokat és az elmorzsolt sajtot is. Kóstoltam, ha só kellett, pótoltam. (Óvatosan sóztam a szalonna és a sajt miatt.)
Ötlet: még gazdagabb és finomabb, ha csak tojássárgájával készítjük, én úgy szoktam egyébként. (Csak most nem fogyott volna el a tojásfehérje, így inkább egész tojást tettem a szószba.) Erre az adagra 2 tojássárgáját számolhatunk, akkor lesz kellően krémes a szósz.


Egyébként lehet még egy variációban készíteni: adhatunk hozzá 0,5 dl tejszínt is, illetve a szalonnával egy kis gerezd apróra vágott fokhagymát is megfuttathatunk, mert a brokkolihoz mindkettő jól illik még.
Vega módra is készíthető természetesen, szalonna nélkül. Akkor viszont én fokhagymát mindenképpen tennék bele.

2014. március 25., kedd

Citromos medvehagymakence


Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

                               (Péterfy Bori and Love Band)


Hát ez is egy ötlet inkább csak. Tegnap este készítettem hajában sült krumplihoz és fennséges volt. Aztán rájöttem hogy még mennyi mindenhez jó. Például ezzel a kencével elkészíthetjük a "cigánypecsenyét tavasz módra", mert csak husit kell sütni hozzá és ezt a finomságot rákenni. Jó szárnyasokhoz, halhoz, sertés-, és marhahúshoz is, májhoz nem kevésbé illik. Tökéletes így, ahogy van kifőzött spagettivel elkeverve, finom érett sajttal megszórva. Főzni sem kell, csak a tésztát. Belekeverhetjük zsemlegombóc tésztájába is, csak akkor kevesebb olajjal készítsük, mennyei köret lesz belőle. Keverhetjük egyszerű főtt rizshez, tonhallal például. Tehetjük levesekbe. Mártásokba. Salátaöntetnek. Fejes salihoz. Meleg krumplisalátához, karfiolhoz. Cukkinihez. Retekhez.
A recept csak ennyi: körülbelül 3 dkg medvehagymát aprítunk, elkeverjük 1 dl olívaolaj és 1 evőkanál tökmagolaj keverékében, sózzuk, belereszeljük 1 egész citrom héját is, és ízlés szerint citromlével ízesítjük. Végül egy fél mokkáskanálkányi mézzel lágyítunk a medvehagyma harapósságán. És ha hozzám hasonlóan kaprirajongók vagytok, azt is lehet keverni bele. Nem rontja el... ez 2 főre való mennyiség.

2013. augusztus 9., péntek

Pasta all'arrabbiata


Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában -, de az rettenetes, ha kihűl.

(Ancsel Éva)




Még mindig kánikula van, úgyhogy igazodom hozzá. Tüzes és egyszerű, de nagggyon jó... már annak, aki szereti a csili mérgesfinomcsípős érintését.
Ennél kevesebb hozzávalóval kevés étel készül. Épp ezért ilyenkor a legfinomabb, mert ollan édes kerti paradicsomból csináltam, hogy csak na! És persze erre a klasszikusra is igaz, hogy minél kevesebb a hozzávaló, azok annál jobbak legyenek. Friss házitésztával a legeslegigazibb, de ha nincs kedvünk és időnk éppen rá, nagyon jófajta olasz tésztával is tökéletes. Ezt pl. valamikor egy lidlis olasz héten vettem, ilyenkor bespájzolok - mert ez a fajta tészta igazán nagyon jó.

Most egy főre mondom: kell hozzá finom tészta étvágy szerint (én csak ezt ettem, úgyhogy kb. 18 dkg száraztésztát főztem ki), csilipaprika tűréshatár szerint (én jó erősssen szeretem), friss érett kerti paradicsom (2-3 nagyobb darab), 2 nagyon duci gerezd fokhagyma, olívaolaj bőségesen (3-4 evőkanálnyi), , kevés cukor (paradicsomédesség függvényében), és vagy friss petrezselyemzöld, vagy friss bazsalikom.

Föltettem sós vizet forrni.
Közben az olívaolajon megfuttattam az apró kockákra vágott fokhagymát.
Mikor forrt a víz, beledobtam a paradicsomokat fél percre, majd kivettem, és lehúztam a héjukat.
A tésztát beletettem a forrásban lévő vízbe.
A paradicsomokat fölkockáztam apróra. A fokhagymás olajban, sóval, cukorral, csilivel jól összerotyogtattam. Ha nem lenne elég szaftos a mártás, a főzővízből lehet tenni hozzá. Úgy főztem, hogy mielőtt teljesen kész lett volna a tészta, áttettem a mártásba. Végül ebben főtt készre.
Tálalás előtt friss bazsalikomleveleket kevertem még hozzá.
Mennyei.


2013. április 4., csütörtök

Sonkás nudligombóc tormamártással



Azok között, amiket Pilgrim nem tudott megváltoztatni, szerepelt a múlt, a jelen és a jövő.

(Kurt Vonnegut)





Maradékhasznosítás. Maradt egy nagyon-nagyon kevés főtt sonka és torma. Szeretném leszögezni: nem kalóriaszegény fogás, és emellett abbahagyhatatlanul finom.

Hozzávalók 4 főre:
nudlitészta:
50 dkg burgonya (héjastól mértem, tisztítás előtt),
1 nagy tojás,
2 csapott evőkanál búzadara,
1 evőkanál olaj,
só,
és annyi liszt, amennyivel olyan tésztát kapsz, ami összeáll és úgy, hogy már nem ragad, kb. 10-15 dkg, mert burgonyafajtától is függ.
Töltelék:
10 dkg főtt sonka (az a legjobb ha van rajta zsíros rész is, mert így nem lesz száraz, ha csak száraz sonka maradt, kevés tejföllel lágyíthatunk a masszán, de maradjon formázható, ne legyen híg),
10 dkg reszelt sajt,
őrölt bors,
pici kakukkfű.
Mártás:
4 dkg vaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
1 púpos evőkanál tormakrém,
kb. 4-5 dl tej.
Plussz reszelt sajt a tálaláshoz.


A burgonyát meghámoztam, sós vízben megfőztem, leszűrtem, öszetörtem és hagytam kihűlni. Míg hűlt, a sonkát ledaráltam és elkevertem a többi hozzávalóval.
Mikor kihűlt a tört krumpli, hozzáadtam a tojást, búzadarát, kevés plussz sót, olajat és annyi liszttel, amivel jól formázható sem nem lágy, sem nem kemény tésztát kaptam, jól összedolgoztam. Lisztezett deszkán kinyújtottam fél centi vastagra, kis négyzeteket vágtam (olyan ötször ötösöket) és a közepükre az összedolgozott sonkás masszából kis golyókat formáztam. Aztán rádolgoztam mindegyikre a nudlitésztát, helyes kis gombócokat formáztam. Tényleg kicsiket csináltam, ebből a nagy szerintem nem szép, nem guszta. Olyan 3 centis kis golyóbisok lettek.
Míg formáztam a tésztát, föltettem egy nagyobb fazékban vizet forrni sóval. És elkészítettem a mártást is, mire felforrt a víz.
Vajat olvasztottam egy lábosban, lisztet szórtam bele, kissé átfutattam, aztán apránként tejjel felöntögettem, mindig simára keverve a mártást. Pontos tejmennyiséget ne várjatok, olyan mártás sűrűségű legyen a végére. Aztán belekevertem a tormakrémet és sóztam.
Mikor forrt a víz, beletettem a kis gombócokat, nekem 36 lett ebből a mennyiségből. Onnantól számítva, ahogy feljöttek a víz felszínére, még 5 percig főztem őket, majd szűrőkanállal kiszedtem. Azonnal tálaltam, mártással meglocsolva, reszelt sajttal megdíszítve.
Nos, ez az éltel is a "tudtamtudtam, csak nem sejtettem" hogy ilyen jó kategória. Mert tudjuk: finom a nudli is, a sonka is, a torma is, de így együtt... több mint jó. :)
Ez a töltelék egyébként tortellinibe, ravioliba is tökéletes.

2013. március 23., szombat

Medvehagymás spagetti

  
A szél mögé szegezem szárnyaim
Nem talál rám senki és semmi
Mint szennyes ruhákból úgy bújok ki
Minden fájdalomból és elutasítottságból
Egyetlen feladatom van a Földön
Életet kell menteni!

Kuplerájtól Mennyországig koptatták e titkot
Mégis ez az egyetlen út:
Engedem hogy megszeress
S te engedd meg hogy szeresselek

                                                                         (Tornay András) 





Az egyik kedvencem lett, mert annyira finom... a sajtos-tejfölös tészta kicsit extrább, olaszosabb változata. Ha egyszer kóstoltad, többször el fogod készíteni, mert isteni.

Hozzávalók 2 főre:
25-35 dkg spagettitészta (étvágy szerint),
2 félmarék medvehagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 dl fehérbor,
3 dkg vaj,
kevés olívaolaj,
só, frissen őrölt bors,
1 kisdobozos tejföl (zsírdús),
5-10 dkg reszelt olvadós sajt (lehet benne kevés füstölt is).

Tegyünk fel vizet sóval forrni a tésztának. Közben a vajat olvasszuk fel egy nagy serpenyőben, adjunk hozzá egy teáskanálnyi olívaolajat is. A fokhagymát vágjuk apró kockákra és futtassuk meg kevés sóval kis lángon a vajon. Majd öntsük hozzá a fehérbort, tegyük nagyobb lángra az egészet. Hagyjuk kissé forrni, hogy az alkohol elpárolgoghasson belőle. Tegyük bele a jól összeaprított medvehagymát is, sózzuk, borsozzuk, majd a tejfölt is keverjük hozzá. Kóstoljuk. Ha savanykás lenne a bortól, csipetnyi cukorral kerekítsük az ízét. Végül keverjük hozzá a reszelt sajtot is, hagyjuk teljesen elolvadni.
A kifőtt spagettitésztát szedjük bele a szószba, és jól keverjük át. Kevés főzővizet is löttyinthetünk hozzá, ha túl sűrű lenne a mártás. (Épp ezért a sózással óvatosan, mert a főzővíz ugye elég sós.)
Tálaláskor meglocsolhatjuk a tányérban még plussz olívaolajjal vagy tökmagolajjal. Tényleg nagyon finom.
Ha valaki nem jut medvehagymához, szerintem snidlinggel vagy petrezselyemzölddel helyettesíthető.
 

2012. november 7., szerda

Erdeigombás canelloni



A csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól.

(Rejtő Jenő)




Úgy tűnik, mintha mostanában csak tésztákat ennénk, pedig nem :) ... főztem én vadast is gombás zsömlegombóccal, meg savanyúrépát is, meg más finomságokat is, csak ezek voltak most az újdonságok.
Bármilyen erdei gombával jó, én rizikével (fenyőaljával) készítettem.

Hozzávalók 1 doboz canelloni tésztához (22 darab van benne), ez főételként 3 nem túl éhes embernek elegendő:
75 dkg gomba,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
4-5 db szegfűszeg (ez csak akkor, ha rizikével készül),
3-4 evőkanál zsemlemorzsa,
1 doboz canelloni tészta (22 db).
A szószhoz:
3/4 liter paradicsompüré,
kb. 1 teáskanál só,
kb. 2 teáskanál kristálycukor,
2 dl víz.
A tetejére:
10 dkg sajt.

A gombát megtisztítottam és körülbelül egyszer egy centis kis kockákra vágtam. Az olajon megdinszteltem az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymát, aztán hozzáadtam a gombát is és a fűszerekkel addig sütöttem, míg levet engedett. Hagytam 1-2 percig rotyogni, de nem főztem el a levét. A végén kivettem a szegfűszegeket, nehogy valaki ráharapjon. (Ha nem erdei gombával készítjük, fűszerezhetjük kevés kakukkfűvel, vagy petrezselyemzölddel is a ragut szegfűszeg helyett.) Végül belekevertem annyi zsemlemorzsát, ami fölszívta a gomba szaftját.
A szószhoz csak sóztam-cukroztam a paradicsompürét és vizet adtam hozzá.
Egy sütőtálat kiolajoztam, kevés szószt öntöttem bele. (Ez azért kell, mert ahogy elkezdi felszívni a folyadékot a megtöltött canelloni, ha nem tesszük kevés szószba, végigreped, mivel nyers.) Betöltögettem a canellonikat (nem kell túltölteni őket, épp csak lazán) és egymás mellé sorakoztattam a tálban. A maradék szószt is ráöntöttem, alufóliával lefedtem és 40 percre nagy lángra, előmelegített sütőbe tettem. Végül a fóliát levettem, reszelt sajttal megszórtam és még 5 percre visszatettem a sütőbe.
Lasagne-ként is készíthető, de akkor nem kell a gombaraguba a zsemlemorzsa. És dupla ennyi sajt kell hozzá.

2012. október 28., vasárnap

Gombás tortellini



- Borzasztó dolog meghalni.
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe.

(Wass Albert)



Megint gombás étel, mert addig, míg van, s lehet. :) És mi lehetne léleknyugtatóbb ebben a szeles, hideg és már egészen télies időben, mint a jó meleg konyhában elszöszmötölni egy finom étellel? Kevés jobb dolgot ismerek ennél. Kibontani egy üveg finom bort, beszélgetni, rá-rá pillantani az elégedetten durmicoló cicára és főzni...
Nagyon szeretem a tésztaételeket. Ennél jobban csak a gombás tésztaételeket szeretem... Tisztatésztának ajánlva, az aktuális VKF! kiírására.

Hozzávalók 2 főre, ha főételnek készítjük:
A tésztához:
25 dkg liszt,
2 tojás,
kevés víz.
A töltelékhez:
20 dkg erdei gomba (az enyémben rizike és vargánya van),
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
csipet kakukkfű,
frissen reszelt szerecsendió,
1/2 citrom reszelt héja,
pár csepp citromlé.
A tetejére:
4 dkg vaj,
tejföl,
valamilyen jóféle sajt vagy
apróra vágott petrezselyemlevél.

A lisztből, tojásokból, pici vízből tésztát gyúrunk, és félretesszük nylonzacsiban, míg elkészítjük a tölteléket.
A gombákat megtisztítjuk, majd konyhai robotgéppel ledaráljuk. Serpenyőben a vajon, olajon megfuttatjuk kissé az apróra kockázott fokhagymát, majd rádobjuk a gombát is és fűszerezzük (kivétel a reszelt citromhéj és lé). Addig sütjük, míg a levét elveszti és jó sűrű gombapép lesz belőle. A végén reszeljük bele a citrom héját és pár csepp citromlével pikánsabbá tesszük a tölteléket.
A tésztát kinyújtjuk, és 5 centiszer 5 centis kis kockákra vágjuk. Minden kocka közepébe egy kevés tölteléket teszünk, majd megformázzuk a videón látható módon.
Vizet forralunk sóval. Közben a 4 dkg vajat addig melegítjük egy kis lábosban, míg finom karamelles illata és színe lesz. Félretesszük tálalásig. (Figyeljünk rá, mert nagyon hamar kramellás színt, aromát kap, nehogy megégessük.)
A tortelliniket a forrásban lévő vízben kifőzzük. Azonnal tálaljuk tejföllel, barnított vajjal megcsurgatva. Vagy reszelt sajtot vagy aprított petrezselyemlevelet szórhatunk még rá.
Csodálatos finom.

A gomba egyébként kitűnő bármilyen tésztával. Gondolkodtam gombás galette-n is, pitén is, de készíthettem volna a hortobágyi palacsinta módjára is. (Ha hortobágyinak készítjük, ne aprítsuk fel a gombát, csak szeleteljük és így készítsünk pörköltet belőle, hogy legyen szaftja. A végén aprítsuk a gombát, a szaftból kivéve.) Köretként például vadashoz készíthetünk gombás zsömlegombócot is, ha lesütött gombát is keverünk a zsömlegombóc tésztájába. És még folytathatnám a sort.... Ez a töltelék egyébként lasagne-hoz is kiváló, csak akkor ne aprítsuk ennyire össze, hanem késsel vágjuk szeletekre a gombát. Nagyon jól illik hozzá a besamel, sajt.
Tipp: Ez a gombapép egyébként (ha többet készítünk belőle és marad) melegszendvicskrémnek is kiváló! Kenjük kenyérre, szórjuk meg jó bőven reszelt sajttal és mehet is pironkodni. Egy pohár borral tökéletes és mesés.


A tortellini formázása:


Jó étvágyat hozzá! :)

2012. szeptember 11., kedd

Sűrű mediterrán tésztaleves Rachel Allentől



Az éberség nem ugyanaz, mint a gondolkodás. Túl van a gondolkodáson, bár használja a gondolkodást, tisztelve annak értékét és erejét. Az éberség sokkal inkább olyan, mint egy edény, amely képes tartalmazni a gondolkodásunkat, és segít bennünket abban, hogy gondolatokként lássuk és ismerjük a gondolatainkat, ahelyett hogy valóságként látnánk őket, és a fogságukba esnénk. A gondolkodó elme időnként igen széttöredezett lehet. Sőt, szinte mindig az. Ilyen a gondolat természete. Ugyanakkor az éberség, melyet tudatos szándékkal, nagy odafigyeléssel találunk meg minden egyes pillanatban, segíthet érzékelnünk, hogy alapvető  természetünk már e töredezettség közepette is teljes és egész. Nemcsak hogy nem korlátozza gondolkodó elménk összevisszasága, hanem az éberség az az edény, mely minden töredéket magába foglal, mint ahogy a leveses fazékban is benne van az összes apróra vágott répa, zöldbab, hagyma és a többi, és az teszi lehetővé, hogy mindez egyetlen egésszé, levessé főjön össze. Az éberség viszont mágikus edény, olyan, mint a varázsló üstje, mert úgy főzi meg a dolgokat, hogy semmit sem kell tennünk érte, még alá sem kell gyújtanunk. Maga az éberség főz, mindaddig, amíg fenntartják. Az embernek csupán hagynia kell kavarogni a tört részeket, miközben az éberségben tartja őket. Bármi bukkan fel a tudatban vagy a testben, az megy az edénybe, s a leves része lesz.

(Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy)




No és akkor még egy Rachel Allen recept, "A család kedvencei" című könyvéből, amit a T.bálint Kiadó jóvoltából forgathatok ilyen lelkesen. :) Abszolút aktuális, hiszen a paradicsomtövek még ontják finom édes gyümölcseiket. A három kipróbált recept alapján ma arra jutottam, hogy minden receptet ki fogok próbálni a könyvből. Elsőre olyan egyszerűnek tűnnek - megfőzni valóban az -, mégis a végeredmény hihetetlenül jó. Ennél a levesnél is ezt tapasztaltam. Tudtam-tudtam-csak-nem-sejtettem, hogy ilyen finom lesz. Az igazi nyárízű friss paradicsom zamata könnyűvé, pikánssá, igazán frissé teszi az ételt, a sok zöldfűszer pedig kész íz-szimfónia. A finom sajt és a bazsalikompesto pedig a crescendo.
Apropo, finom sajt. A recept parmezánt ír, de ahhoz én nem is tudok hozzájutni. Néha tudok venni grada padano-t, ami szintén parmezánféle és nagyon finom, de egyrészt ritkán kapni, másrészt nagyon drága. Az igazi parmezánról nem is beszélve. Aranyárban mérik. Viszont találtam egy hazai sajtot, ami ízében nagyon erőteljes, isteni és szerintem hasonlít a parmezánra. Úgyhogy én ezzel a sajttal helyettesítem, a neve Hortobágyi Gulya sajt. Coop boltokban lehet kapni, kilója 2000 forint, illetve múltkor akciósan 1200-ért vettem. Fantasztikus íze van, bátran ajánlom a parmezán helyettesítésére. A trappista sajt egyáltalán nem jó sem olaszos tésztaételekre, sem salátákra, sem semmi olyan ételhez, amibe egyébként parmezán kéne. Régebben is, ha nem volt itthon grada padano, akkor inkább nem tettem semmilyen sajtot olaszos ételbe, mert a trappista illúzióromboló és egyáltalán nem illik az olasz ízekhez. Főleg a manapság kapható kritikán aluli minőségű trappisták. Szóval örültem ennek a sajtnak mikor megjelent a boltokban, mert nagyon finom, aromás.

Hozzávalók 4 főre:
2 ek olívaolaj,
25 dkg chorizo karikákra vágva (spanyol pikáns pirospaprikás kolbász, jól helyettesíthető a magyar parasztkolbásszal),
1 nagy fej vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 db 400 grammos aprított paradicsomkonzerv vagy 900 gr friss paradicsom lehéhajzva és felkockázva,
900 ml csirkealaplé vagy 2 húsleveskocka,
2 ek aprított zöldfűszer ( az én levesemben zsálya, kakukkfű és petrezselyem van),
1 csipet cukor (el is hagyható a paradicsom édességének függvényében),
25 dkg száraztészta (valamilyen kisebb formájú: orzo, fusilli, az enyémben copfocska van),
15 dkg spenót.
A tálaláshoz:
frissen reszelt parmezán (az enyémben Hortobágyi Gulya sajt van),
kis tálka bazsalikompesto

Még egy dolgot én lecseréltem, mert elfelejtettem venni. Kolbász helyett mangalicasonka került a levesembe, ezzel is tökéletes volt.
Egy nagy lábosban fölhevítjük az olajat és megpirítjuk a kockákra vágott sonkát. Majd hozzáadjuk a felkockázott vöröshagymát is, és a nagyon felaprított fokhagymát. Mérsékeljük a lángot és kevés sóval, borssal addig pároljuk, míg a hagyma üveges lesz és megpuhul. Hozzáadjuk a lehéjazott és felkockázott paradicsomokat és felöntjük az alaplével. Vagy vízzel és forráskor teszünk bele 2 leveskockát. Még borsozzuk, esetleg sózzuk ha szükséges, és a felaprított zöldfűszereket is hozzáadjuk a leveshez. Hagyjuk körülbelül negyed óráig forrdogálni, hogy összeálljanak az ízek.


Közben elkészíthetjük a pesto-t. Én mozsárban csináltam, mert nem kell belőle nagy adag. Nem klasszikus pestot készítettem, mert erre mifelénk a fenyőmag is nehezen beszerezhető, de nem is hiányzott a végeredmény ízét érezve. Tehát 6-7 szál friss bazsalikomról lecsipkedtem a leveleket, késsel kissé összevágtam, aztán a mozsárban csipet sóval és kevés olívaolajjal és egy egészen leheletnyi fokhagymadarabkával pépesre zúztam. Végül még körülbelül 3 evőkanálnyi olívaolajat öntöttem rá és azzal is jól elkevertem.
Amikor már elég ideig forrt a leves, beletettem a tésztát is, és annak puhulásáig főztem. Mikor már puha volt a tészta is, a nagyobb darabokra vágott spenótleveleket is beletettem, épp csak annyi időre, hogy összeessenek. Jó sűrű, tartalmas, a szokásos magyar levesekétől jóval sűrűbb leves. Igazából mi már erre azt mondjuk: egytálétel. Könnyű, ugyanakkor gazdag hozzávalókban, ízben is. Ha túl sűrű lenne - mert a tészta nagyon magába tudja szívni a folyadékot -, természetesen higíthatjuk plusz alaplével még kissé a levest. De alapvetően sűrűnek kell lennie. Csak legyen azért valamennyi leve is, hiszen leves.
Tálaláskor reszelt sajtot és a bazsalikompestot is kínáljuk hozzá.
A leves húsféle nélkül is nagyon telt, ezért vegáknak is ajánlom, nagyon finom, nyárízű leves. 


2012. július 25., szerda

Citromos, tejszínes vargányaragu

.

Az öreg két kézre fogta a tokaji borral telt fazekat. Nézett rá nagy áhítattal. Aztán fölemelte és megszagolta. Belekóstolt. Arca szinte átszellemült. A levegőbe nézett. Aztán újra ivott.
– Ez mán töszi – mondotta olyan hangon, amellyel inkább azt lehetett volna mondani: – Gloria in excelsis Deo. – De az öreg nem tudott latinul.

(Gárdonyi Géza: Kék pille)

(Gloria in excelsis Deo: Dicsőség a magasságban Istennek!)


Végre van újra gomba az erdők alján. Igaz, még csak pár ember kínálta a portékát a piacon, de legalább már árultak valamit. Talán ettől a párás, esős időtől beindul a tömegesebb érés is, s végre érdemes lesz elindulni gombászni nekünk is. Addig is vettem egy kis vargányát ebédre, úgyis rég volt már gomba terítéken.
Azt említettem már, hogy a gombát nem szeretem pörköltnek. Úgyhogy most egy tejszínes ragut készítettem belőle.

Hozzávalók 2 főre:
30 dkg vargánya,
4 nagy gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olaj (lehet olíva is),
2 dkg vaj,
só,
frissen őrölt bors,
kevés frissen reszelt szerecsendió,
1 mokkáskanálkányi friss (szárított is jó) kakukkfűlevélke,
3-4 cm-es hajtáscsúcsnyi friss rozmaring,
1 citrom reszelt héja,
1/4 citrom leve,
1,5 dl félédes fehérbor,
1,5 dl tejszín.

A gombát késsel megkapirgáltam ahol földes volt, aztán szeletekre vágtam. Serpenyőben sóval, borssal, kakukkfűvel, apróra vágott rozmaringgal zsírjára pirítottam a vaj-olaj keverékén. Felöntöttem a borral, hozzáreszeltem a citrom héját, csorgattam bele citromlevet is, és hagytam pár percig forrdogálni, hogy a borból kifőhessen az alkohol, és csak az íze maradjon. Ekkor felöntöttem tejszínnel, kevés szerecsendiót is reszeltem bele és 1-2 percig ismét forraltam. És készen is volt.
Petrezselyemzöldes, deszkán hosszúkásra kiszaggatott nokedlit csináltam mellé. A vele készült borral kínálhatjuk, mert borral együtt kerek ez az étel. Illetve aki velem együtt nem kedveli a félédes borokat, szárazzal öblítse le. Én épp ezért használom ezt a bort főzésre, mert amúgy egy nagyon finom nedű, de nem szeressem a félédest... ételbe viszont kitűnő. Isteni volt.


Tipp: Ha nem teszünk hozzá tejszínt és zsírjára sütjük, akkor pirítóson is kitűnő jóféle házikenyérrel.
De keverhetünk hozzá túrót vagy ricottát is bőségesen és tölthetjük canelloniba is, vagy nagy kagylótésztába. De házi szélesmetélttel is remek, tejszínes raguként. A puliszka is illik hozzá még köretként, illetve a burgonyagombóc is. (Burgonyagombóc: nudlitészta kis, 1.5 cm-es gombócokká formázva, így kifőzve.)

2012. július 10., kedd

Padlizsános manti* barna vajjal

.

Egy valódi meghitt kapcsolatban nem őrizzük meg a függetlenségünket, hanem vállaljuk az egybetartozás kockázatát és felelősségét. Amit megőrzünk, az a szabadságunk.

 (Pál Feri atya)




Na ennél finomabbat nem sokszor ettem. Az inspirációt megint a fantasztikus Casa Moro könyvből kaptam. Szerintem a világ legjobb szakácskönyve.
Az eredeti receptben bárányhús szerepel, én lecseréltem padlizsánra. Megérdemelt volna egy jobb fotót, de éppen két adagot csináltam és éhesek voltunk. Meg házassági évfordulós ünnepi lakomát nem fogok órákig fotózgatni... :) Majd legközelebb.

*manti = török, örmény, kazah, közép-keleti ravioliféleség (magyarul derelye)

Hozzávalók 2 főre (főételként, 6 főre előételként):
a töltelékbe
35 dkg padlizsán (úgy mértem, hogy a szárát már levágtam, tehát szár nélkül),
1 kisebb fej vöröshagyma (kb. 5 dkg),
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
3-4 evőkanál olaj,
5 szem szegfűbors,
2 csipet frissen mozsárban őrölt római kömény,
1/2 teáskanál szárított menta,
1/2 csapott mokkáskanál őrölt fahéj.
A tésztához:
25 dkg liszt,
2 tojás,
annyi kevéske víz, amennyivel a tészta rugalmas, se nem lágy-se nem kemény lesz.
A joghurthoz:
2 dl natúr joghurt,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1/4 gerezd fokhagyma,
pici só.
A barna vajhoz:
5 dkg vaj.
A tetejére még:
darált csilipaprika (csípős pirospaprika).

A tésztát összeállítottam, jól átgyúrtam, tiszta nylonzacsiba tettem és hagytam pihenni míg elkészítettem a tölteléket.
 A padlizsánt fél centis szeletekre vágtam és forró serpenyőben 1-1 evőkanálnyi olajon kicsit szenesre-füstösre sütöttem. (Tényleg süssük meg jól, kell bele ez a füstös íz, mert a padlizsán borzasztó rossz tud lenni, ha nincs elég feketésre-barnásra sütve.) Végül kevés olajon az apró kockákra vágott vörös-és fokhagymát is megdinszteltem. Mindezeket robotgépbe tettem, fűszereztem és ledaráltam jó egyneműre. Végül kóstoltam, elég sós-e. Az állaga abszolút olyan volt egyébként, mint a nyers darált húsé. Ha valaki hússal készítené egyébként, az negyed kiló darálthúst vegyen 2 főre.

Megcsináltam a barna vajat is: kislábosban fölmelegítettem és addig hagytam közepes lángon rotyogni, míg lement a habja és szép barna színe lett, és finom karamellillata. Ne ijedjünk meg, mert az aljára le fog égni a vajban lévő fehérje egy része, kis apró feketés gyöngyöcskék formájában. Semmi baj ezzel. Mikor kész a barna vaj, a lábost állítsuk meg az élén valahogy ügyesen, hagyjuk pár percig leülepedni, aztán finoman öntsük le róla egy kis csészébe a vajat.

A joghurtot is elkészítettem: a nagyon kis darab fokhagymát mozsárban jól összedörzsöltem a csipet sóval, ezt adtam a joghurthoz, és persze az apróra vágott petrezselyemzöldet is.


A tésztát géppel kinyújtottam jó vékonyra (az én gépemen 6-os fokozat) és a raviolikészítő adapterrel megcsináltam a kis derelyéket. Ha kézzel készítjük: jó vékonyra nyújtjuk a tésztát, körülbelül 10 cm-es csíkokra vágjuk, aztán gondolatban két sorra osztjuk és keresztben is kockázzuk, s minden kis kocka közepére teszünk egy mokkáskanálkányi tölteléket. A töltelékek között ecsettel megvizezzük a tésztát, egy másik 10 centis üres tésztacsíkot ráhelyezünk, alaposan összenyomkodjuk és derelyevágóval kockákra vágjuk. De készíthetjük kicsit nagyobb kockákra is, amit előzőleg el is vágunk, mindnek a közepébe tölteléket teszünk, körben megvizezzük a tésztakocka széleit és egyik sarkot átlósan ráhajtjuk a másikra, alaposan lenyomkodjuk. Így háromszögeket fogunk kapni. De körökre is szaggathatjuk a tésztát - tényleg mindegy, ahogy kedvünk tartja.
Forrásban lévő sós vízben kifőztem (1-2 percig főztem), azonnal tálaltam barna vajjal és a fűszeres joghurttal bőven megcsurgatva. A tetejét őrölt csilivel díszítettem.

Mennyei étel.

2012. május 7., hétfő

Zöldfűszeres-túrós spagetti


Az ideális körülmény nagyon ritka, de az optimálisat mi hozzuk létre.
.
(Geszti Péter)



Ma fúzionáltattam a magyar és az olasz konyhát. Remekül sikerült. :) 
Volt a hűtőben tegnap estéről maradék zöldfűszeres túróm. Pirítóssal is isteni volt, de így tésztával legalább olyan jó! 
A túrókrém a következőkből készült: 25 dkg túró (juh- vagy kecsketúró is lehet, sőt), 2 evőkanálnyi kapribogyó, 3 dkg vaj, 2 evőkanál 20%-os tejföl, só, és egy nagy marék zöldfűszer apróra vágva: friss kapor, petrezselyemzöld, újhagyma zöld szára (vagy akár medvehagyma is lehet).

Hozzávalók a spagettihez 4 főre:
50 dkg durumspagetti, 
25 dkg a fenti zöldfűszeres túrókrémből,
olívaolaj,
só.

A spagettit sós vízben megfőztem és egyszerűen rámertem a túróra. Jól összekevertem, tálaláskor pedig a tányérra került spagettit még jócskán meglocsoltam extraszűz olívaolajjal. 
Hát. Bekerült az első 5-be, a tésztaételek kategóriájában.
A friss zöldfűszer bármi lehet, ami van otthon, vagy a kertben: snidling, oregano, kakukkfű, bazsalikom, stb... És készülhet túró helyett friss házi ricottából is. 


Köretként is működhet, halhoz, csirkéhez, pulykához, lecsóhoz.

2012. március 28., szerda

Bolognai ragu

.


Ne félj a tökéletességtől! Úgysem éred el sohasem. 

                                                                                                                                    (Salvadore Dali)
   



Böjt ide vagy oda, úgy jártam, hogy nulláznom kell a hűtőm kis fagyasztórekeszét húsvétra. Úgyhogy bolognai készült házi szélesmetélttel. 
Általában szeretek ex-has főzni. De ha híres és klasszikus étel kerül terítékre, akkor ragaszkodom az autentikussághoz - legalábbis, amennyire hazai körülmények között lehetséges. Utána szoktam olvasni, mik az adott receptúra ismérvei. Nagyon nem szeretem, mikor lebutítanak egy eredeti fogást, például emlékszem a 80-as években a bolognait szinte minden háziasszony gyíkhúsból (darálthúskonzerv) készítette ketchuppal és ripityára tört spagettivel... brrrr. :)
Ha olaszos tésztát eszünk, legtöbbször csak egyszerű paradicsomszósszal szoktam készíteni, ezért utánanéztem a bolognai ragunak.
Először ezt az oldalt találtam meg. Föl is tettem a ragut, s közben rábukkantam a Bűvös Szakács írására is. Bár kissé csorbult az eredetiség, mert csak sertéshús volt itthon. Legközelebb marhából készítem, de így is valami olyan fergeteges finom lett, hogy én is meglepődtem... És csak olasz asztali vörösbor volt kéznél, így az került az ételbe a fehér nedű helyett, és persze a környéken nem lehet kapni szárzellert sem, úgyhogy zellergumót reszeltem az ételbe. De nem baj, mert így is egy élmény lett. Sokáig fogom még emlegetni a mai ebédünket.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg darált marhahús (nem száraz húsból),
25 dkg vöröshagyma (tisztíva ennyi),
5 evőkanál olívaolaj,
6 dkg zeller (tisztítva),
10 dkg sárgarépa (tisztítva),
1 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv,
1,5 dl tej,
1,5 dl fehérbor ( vagy könnyű száraz vörös),
kb. 1 csapott teáskanál kristálycukor (ízlés szerint, a bor és paradicsom savassága függvényében),
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
2 szegfűszeg,
8 dkg vaj.
A tálaláshoz: parmezán.

Az olívaolajon dinsztelni kezdtem az apró kockákra vágott hagymát és a lereszelt zellert és sárgarépát. (Sajtreszelőn reszeltem.) Pároltam kevés sóval, míg megfonnyadtak a zöldségek, aztán hozzáadtam a húst is. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem rá és most nagy lángon fehéredésig sütöttem. Mikor átsült, hozzáöntöttem a tejet. Nem tévedés! És ne hagyjuk ki, mert ettől lesz olyan fantasztikus a bolognai ragu. A tejjel addig főztem, míg az összes elpárolgott a raguból és újra zsírjára sült. Ekkor öntöttem hozzá a bort, tettem hozzá a paradicsomkonzervet és dobtam bele 2 szem szegfűszeget. Fölforraltam, s mikor forrni kezdett, kis lángra vettem és fedő alatt pároltam jó 3 órán át. Mikor már kevés volt a folyadék alatta, egy kevés vízzel mindig utánahigítottam. Közben kóstoltam is, és eszerint ízesítettem kevés cukorral. A végén úgy fejeztem be a főzést, hogy minden szaftját elsütöttem. Mert a bolognai nem bő lében úszik, hanem egy tömörgyönyör sűrű ragu. Mikor elfőtte a levét, lekapcsoltam a lángot alatta és hozzákevertem a vajat is.
Házi szélesmetélttel (mert ez a ragu megérdemli) és parmezánnal tálaltam.
Mit mondjak? Valami észveszejtően finom!





2012. március 24., szombat

Nudli medvehagymás vajjal

.

Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?

(Müller Péter)



És ha mán köpültem egy kis vajat, hát ezzel a finomsággal készült az ebédem is. Medvehagymás vajat készítettem először, gondoltam jó lesz vacsira. Aztán végül az ebédembe is került belőle. Valami isteniség lett ez a nudli. És olyan zalaias. :)

Forróvízbe áztattam egy félmaréknyi szárított vargányát. Nudlit készítettem, amit azon forrón-frissiben a medvehagymás vajra szedtem ki. Sóztam kissé és a beáztatott vargányát is hozzákevertem. Kevés tökmagolajjal is meglocsoltam, átkevertem. Pazarfinom. És ha lett volna itthon még egy kevés friss kecskesajtom is, vagy fetám, azt is tördeltem volna bele. De így egyszerűen is nagyon finom volt. Aki nem böjtöl, az készítheti szalonnával is. Süsse ki pörcösre a szalonnát és a kisült zsírra szedje ki a nudlit. (Persze a pörc is maradjon benne.) Jól felaprított medvehagymával még keverje el, és ha van kecskesajt vagy feta, az is mehet rá.


A leves is megvolt egyből, a krumpli főzővizét sem öntöttem ki, hanem a vargánya áztatóvizével megtuningolva krumplilé levest készítettem belőle. Komplett, olcsó és szuperfinom ebéd. :)