A következő címkéjű bejegyzések mutatása: padlizsán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: padlizsán. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 20., csütörtök

Sütőben sült káposztaszeletek


Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.


Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

(Kányádi Sándor)



Sütöttem már csirágot, zöldbabot is így sütőben fűszerekkel, és most a káposzta volt soron. Finomak voltak ugyan, de kissé rágósak, legalábbis az én ízlésemnek. (Legközelebb kissé előfőzöm őket. Szerintem kell, pár perc mindenképpen. A káposztának is, a zöldbabnak is.) Mindenesetre jó alternatívája a sima főtt zöldségeknek, amiket - valljuk be - senki sem szeret igazán. Bármely módszer érdemes a kísérletezésre, ami változatosabbá és ízletesebbé teszi a föld színes ajándékait.

Hozzávalók:
káposztaszeletek
fűszerek ízlés szerint: köménymag, édesköménymag, fokhagyma-granulátum, szárított görögbazsalikom, só, bors van az enyémen
és olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj vagy szőlőmagolaj

A káposztát úgy vágjuk 1-2 cm vastag szeletekre, hogy a torzsájánál egyben maradjon. Olajjal megkenjük mindkét oldalát alaposan, és szintén alaposan fűszerezzük. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Ma karfiolt sütök majd, de elő fogom főzni kissé. Meglátjuk.
A csirág tökéletes sütve, mint például ebben az ételben. Ha jól emlékszem, az egyik kedvencem lett a spárgás ételek kategóriájában, isteni. És amúgy is itt van már a szezonja.


2017. március 29., szerda

Rongyoskifli


Visszakapcsolódnék még az előző bejegyzéshez, egy aktualitás okán.
Tudjátok miért szeretem nézni a Harry Pottert? Mert nem csupa fiatal, agyonpalsztikázott, csontsovány "szépség" szerepel benne, hanem mindenféle korú, alkatú nő, férfi, gyerek. Abszolút üdítő látni ezt a sokszínűséget a műtétektől lárvává fagyott maszkok helyett, akik a hollywoodi fellegvárból özönlik el a látóterünket. De az apropót most Y. S. Laurent legújabb közfelháborodást kiváltó kollekciója, illetve annak fotói adják. Az egyébként minősíthetetlen és először szembeötlő, felháborító tartalmon túl: a fotókon a nők arca nem is látszik, csak arc részletek vannak. A teljes eltárgyiasítás, szexualizálás képei. Ezért az úgynevezett "kultúrán" és "művészeten" nagyon el kell gondolkodnunk. Hogy mit közvetít, mit és ki diktál. És hogy mindez érték-e? Vagy csak elmebetegek jól finanszírozott őrülete? A válasz számomra legalábbis, egyértelmű.






Igazán még nem tökéletes a recept, ami miatt mégis megosztom, az a formázás szépsége. Nagyon tetszik ez a kis rongyos kifli. Vagy nem is rongyos, inkább olyan, mint egy dáma, suhogó, gazdagon ráncolt lepelbe burkolva. Bolti réteslapból tökéletes lenne, de nem volt itthon. Így magam készítettem a tésztát, de sodrófával nyújtottam, így nem lett olyan lehelet vékony. A tészta jó, így is ehető volt, de legközelebb vagy egy kevés élesztőt, vagy sütőport is teszek bele.



Hozzávalók 9 kiflihez:
25 dkg liszt
1 kisebb tojás
1 ek. olaj
1,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor



A hozzávalókból jól kidolgozott tésztát készítünk, 9 db kis gombócot formázunk belőle, hagyjuk pihenni, s aztán nyújtjuk jó vékonyra és a tölteléke aztán bármi lehet. Édes, sós, kedvünk szerint. A videóban például egy lencsetöltelék van, én édes túrós kifliket csináltam.


2017. március 18., szombat

Joghurtos török padlizsánsaláta


Néha azért én is olvasok híreket. Most éppen azt, hogy Romániában már milyen komoly a kanyarójárvány, sőt, átlépte a határokat is. 
Általában az alternatív medicinát alkalmazom és preferálom, de nem fanatikusan. Vannak a modern orvoslásnak is eredményei, kifejezetten előnyös alkalmazási területei: például a traumatológia, amikor hirtelen, gyorsan kell beavatkozni - vagy történetesen a vakcinák, amik embermilliók életét mentik és mentették már meg. Én felnőttként, 21 évesen kaptam el ezt a veszélyes betegséget, mert volt anno pár évfolyam, akik rossz szérumot kaptak gyerekkorukban, és pont benne voltam. Három vagy négy hétig nyomtam az ágyat, és volt két éjszakám, amikor éreztem hogy nem biztos, megérem a reggelt. És örülhetek hogy semmilyen szövődmény nem maradt vissza: például meg is vakulhattam volna. Szóval ez nem játék. Megértem, hogy azok a szülők is a legjobbat akarják, akik nem adatják be a védőoltást, de érdemes elgondolkodni, hogy mi is az a legjobb. Hogy valóban látják-e, mi válik javára gyermeküknek, vagy éppen csak saját megszállottságukat akarják igazolni?





Gyönyörű ákciós padlizsánt vettem. (Lassan már vadászatnak kéne neveznem az alapanyag-beszerzést, amilyen árak vannak... 😌)
Szerintem padlizsánból a törökök készítik a legzseniálisabb ételeket. (Elnézést az erdélyiektől, ez csak a személyes ízlésem, nem kőbe vésett kijelentés. 😍) Az imám elájultnál istenibbet el sem tudok képzelni, ahogy salátából sincs ennek a krémes-joghurtosnak párja, és én kencéből is bizony a baba ganush-t szeretem a legjobban - ami lehet hogy nem egészen török eredetű, de arab, az biztos.




Ennek a salátának a legnagyobb titka a krémes, sűrű joghurt. Enélkül hozzá se kezdjünk, és ez nem túlzás. 😏 Ha hozzájutunk vagy török, vagy görög joghurthoz, ami jó minőségű, akkor nincs gond, de ha nem, akkor egy kis macera van vele, de megéri. Én úgy állítottam elő, hogy 7 dl natúr joghurtot (amit a Zalaco-nál vettem kimérve és finom, selymes) és 1 dl tejszínt összekevertem, és egy éjszakára hűtőbe tettem kicsöpögni: vékony, de sűrű szövésű pamutanyagot teszek egy nagy szűrőbe, azt pedig beleállítom egy fazékba. Minél tovább hagyjuk a szűrőkanálban, annál sűrűbb lesz a kész joghurt. Általában olyan 8-12 órán át csepegtetem. Ha van itthon mascarpone, akkor csak a joghurtot csöpögtetem, és a kész, sűrű joghurthoz keverek 1 púpos evőkanál mascarponét, mert a görög és török joghurt nem csak attól olyan krémes, hogy sűrű, de attól is, hogy van zsírtartalma, ami a magyar joghurtokról nem mondható el. Ezért ezt pótolni kell vagy tejszínnel az elején, vagy mascarponéval a végén. (Zalzikihez is mindig ilyet készítek.)

Hozzávalók 4 főre:
3 nagyobb padlizsán
2 gerezd fokhagyma
2 csokor petrezselyemzöld
só, frissen őrölt bors
1/2 mokkáskanál őrölt római kömény
1 mokkáskanál őrölt koriander
olívaolaj
citromlé
7 dl natúr joghurt + 1 dl tejszín kicsepegtetve
vagy 4 dl görög vagy török joghurt

A sütőt előmelegítjük a legmagasabb fokozatra. A padlizsánt felkockázzuk, olyan 2-szer 2 cm-es kockákra. A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, és a kockákat eloszlatjuk rajta úgy, hogy előtte a sütőpapírt kissé megolajoztuk. Majd gyengéden sózzuk, borsozzuk a padlizsánt, és mehet is a jó forró sütőbe. Ennek a salátának, sőt, általában minden padlizsános ételnek a titka az, hogy jó feketésre kell sütni a padlizsánt. Tehát addig sütjük, amíg szép színt kapnak a kockák. Ha készen van, kivesszük, s hagyjuk teljesen kihűlni.







Közben elkészítjük a többit: a sűrű joghurtot elkeverjük a felaprított petrezselyemzölddel, a mozsárban porrá őrölt fűszerekkel és a zúzott fokhagymával, s némi sóval. A kihűlt padlizsánkockákat végül beleforgatjuk, s olyan 2-3 órára hűtőbe tesszük, hogy összeérjen. Tehetünk a joghurtba egy kevés citromlét már a készítéskor is, de nem feltétlen muszáj, lehet tálaláskor is kínálni hozzá, és a tetejét még meglocsolhatjuk olívaolajjal is.

Isteni friss lepénykenyérrel, de én sült krumplival is imádom. Ez a saláta grillezett cukkinivel is pazar lehet, és nyáron friss mentát is tehetünk bele.

2017. március 8., szerda

Grillezett cukkini paradicsommártásban


Manapság sok fiatalember jár iskolába és egyetemre, ahol azt várják, hogy okosabbak lesznek és megtanulnak megbirkózni a világ problémáival. A modern egyetemek és iskolák azonban ehelyett olyan gyárak lettek, melyekben bonyolult állatias mentalitást hoznak létre. Mivelhogy a tudományos érdeklődés manapság sokkal inkább adatgyűjtő tevékenység, mintsem az igazi, örök tudás keresése, nem foglalkozik az egyes személyek lényegével - a lélekkel. Ehelyett a relatív értékek és objektív tudás hangsúlyozásával ösztönzi az érzékek kielégítését, a manipulációt és a kizsákmányolást. Lelki gyökereink megértése nélkül mind inkább a beteljesülés bizonytalan, illuzórikus formáiban bízunk, az olyanokban, mint a pénz, a presztízs, a rang és a rajongás. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az átmenetivel helyettesítsük a lényegeset, pedig az igazi kultúra célja az, hogy segítsen kifejezni valódi személyiségünket és kreativitásunkat. Az igazi kultúra magas fokon lelki, és lehetővé teszi számunkra, hogy kapcsolatot teremtsünk legmélyebb lényünkkel.  De ha a többi emberi lényt, és magát ezt a bolygót is csak egy olyan entitásnak és objektumnak tekintjük, melyet saját önző céljaink érdekében manipulálhatunk, akkor semmi sem fog motiválni bennünket arra, hogy tekintettel legyünk cselekedeteink következményeire és velejáróira.

(Bhakti Thirta Swámi)



Nem is tudom, miért maradt ki eddig ez az egyszerű étel, pedig sokszor készítem. (Talán épp azért, mert olyan egyszerű...) Nem csak cukkinivel, de padlizsánnal, zöldbabbal, karfiollal, brokkolival is.

Hozzávalók 4 főre:
4 salátacukkini (80-90 dkg)
2 gerezd fokhagyma
1 olasz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv
30 dkg mozzarella vagy más olvadós sajt (de tökéletes fetával is, vagy morzsolt tofuval)
só, frissen őrölt bors
friss vagy szárított bazsalikom
pici cukor
olívaolaj

A cukkiniket fél centis karikákra vágtam, serpenyőben kevés olívaolajon meggrilleztem sóval, borssal. Egy tálba tettem a megsült adagokat. Végül a serpenyőbe megint kevés olajat tettem, és az apróra kockázott fokhagymát kevés sóval kissé megfuttattam, majd hozzáadtam a darabolt paradicsomot is. Pici vízzel higítottam a szószt, sóztam, kevés cukorral kiegyensúlyoztam az ízét, bazsalikommal fűszereztem. Hagytam pár percig rotyogni, hogy összeérjenek az ízek.
Egy jénaiba sorakoztattam a grillezett cukkinikarikákat, elosztottam rajtuk a paradicsomszószt, és reszelt sajttal is megszórtam. A sajt olvadásáig sütöttem.
Padlizsánnal ugyanígy készítem. A zöldbabot, karfiolt elő szoktam főzni, de csak al dente, s aztán átgrillezem kissé őket is. A többi ugyanaz, mint fent. A brokkolit is előfőzöm, de tényleg csak 2-3 percig szoktam, őneki kell a legkevesebb előfőzés, és nem grillezem.




Köretként bármit kínálhatunk mellé, ami csak szimpatikus: barnarizst, kölest, bulgurt vagy kuszkuszt, árpagyöngyöt, burgonyát, stb. Önmagában is jó, vagy ha egyszemélyes szuflés tálkákban sütjük, előételnek is tökéletes.

2008. október 12., vasárnap

A lecsó 8 titka


Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben.
Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál.  





Hát kérem szépen... Idén utoljára ehetem a csúcs, a fantasztikus, az isteni lecsót.
Minden véget ér egyszer... :-)
A lecsó egyszerű étel ugyan, mégis minden körülmény fontos. Kevesen tudnak igazán jó lecsót főzni. Legalábbis saját tapasztalataim alapján. Mint minden nagyszerű étel, a lecsó is a jó alapanyagokról és az egyszerűségről szól. Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom, pirospaprika, só. Ennyi a lecsó.  Ha gazdagítjuk, akkor szalonna, jóféle füstölt kolbász kell még bele. Nem kell hozzá bors, meg más fűszer, sem fokhagyma, semmi. Mert az már nem a magyar lecsó.



Először is.
1. A lecsó nem paradicsomos paprika. Vagyis, a paprika súlyaránya mindig legalább kétszer annyi, mint a paradicsomé. De inkább háromszor. Vagyis 1/3 rész-súly paradicsom, 2/3 rész-súly paprika. A hagymának is minimum annyinak kell lennie, mint a paradicsomnak. Vagyis jó lecsót kevés hagymával nem lehet főzni szerintem. A hagyma édessége ellensúlyozza a paradicsom savasságát. Lecsóba cukrot nem teszünk.
2. Aztán. Jó lecsót nem lehet túl lájtosan sem készíteni, kell alá a bő zsiradék. Akár zsír, akár olaj.
3. Az igazi lecsóba nem szabad nagyon apróra vágni a paprika húsát sem. Nagyobb darabokra, rusztikusra kell vágni, nem pedig 5 miliméteres karikákra. Rusztikusan, elnagyolva az igazi, hogy lehessen mire ráharapni.
4. Az alapot: a hagymát és a paradicsomot kevés sóval jól meg kell dinsztelni, hogy a paradicsom szinte szétfőjön. Mert a paradicsomot akarjuk szétfőzni, nem pedig a paprikát...  Ugyanis a lecsóba mindig az abszolút édesre, puhára érett paradicsomokat használjuk. Ezért kerüljön előbb az alapba, mint a paprika. Annak kell egyben maradnia és a paradicsomnak kell szétfőnie: levet, szaftot adnia.  A paradicsomot csak negyedekbe vagy félbe vágom, hogy ne legyen sok pöntyörödött paradicsomhéj a lecsóban. (Ha van időm és kedvem, forró vízbe teszem a paradicsomot és lehúzom a héját. De ez ritkán van.)
5. Ekkor tegyük csak bele a paprikadarabokat és nagy lángon, vagy minimum közepes lángon süssük fedő alatt többször megkeverve, míg megpuhul. De épp csak puhuljon meg, ez a lényeg. Ha túlsütjük, a héjak pöntyörödnek, a paprika meg szétfő és az gusztustalan. A lecsót tehát sütjük, nem pedig főzzük vagy pároljuk - mert nem paprikafőzeléket készítünk...
6. Ezen kívül. A lecsó szerintem csípős vagy erős. Édes lecsó? Brr... Na az olyan, mint a halászlé csípőspaprika nélkül, vagy a csilis bab csili nélkül... A lecsó csípős és ebből nem engedek! :)
Készíthetjük jó kis füstölt szalonnaalapra is vagy tehetünk bele pár karika füstölt parasztkolbászt is, de én most a tényleg az a' la nature változatot írtam-írom le.
7. A lecsó akkor szép, akkor guszta, ha színes paprikából van. Ha van benne sárga, zöld, narancs és piros színű paprika is. Legyen vastagabb húsú, tudjon mi megsülni, különben csak a héja marad. A hagymát vághatjuk a lecsóban úgy is, mint a pörkölthöz szokás kis kockákra, vagy vághatjuk negyed vagy félkarikákra is. Kinek melyik szimpi. Én félkarikákra szoktam.
8. Igazán jó lecsót csak igazi, napérlelte paradicsomból és paprikából lehet főzni. Júliustól egészen októberig.
Hozzávalók 2 főre:
8-10 paprika (ilyenkor ősszel vannak a legfinomabbak),
3 érett paradicsom,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5-6 evőkanál olaj,
1 teáskanál pirospaprika.

Az olajon megdinsztelem sóval a félkarikákra vágott hagymát, aztán rádobom a félbe vagy negyedbe vágott paradicsomot, hagyom fonnyadni, kicsit szétfőni. Ezután már jöhet is bele a paprika és a pirospaprika. Erős tűzön, fedő alatt készítem, többször megkeverem. Saját levet kell engednie, úgy lesz az igazi. Ha nagyon nem engedne levet, egy kevés vizet önthetünk alá, de tényleg csak keveset. A paprika maradjon egyben, ne legyen ressenőskemény, de ne is legyen túl puha sem. Körülbelül 10-15 perc alatt elkészül.
Ez az alap-lecsó, amit aztán lehet variálni. Kolbásszal, virslivel, szalonnával, tojással. Ha szalonnával készítjük, akkor a szalonnakockákat a hagymával együtt sütjük, már az elejétől legyen benne a lecsóban. Így jó kis alapot ad. Köretként friss házikenyeret javaslok. Kizárólag fehérkenyeret, mert a lecsó csak fehérkenyérrel az igazi szerintem. A magos meg barna kenyerek lecsóhoz nem játszanak. Még az enyhén rozsos kenyér elmegy, de magok nélkül. Nálunk zalában a lecsót sokszor eszik nokedlivel, tejfölösen. Isteni finom. A tányérra halmozzuk a nokedlit, rá a lecsót, amit meglocsolunk egy nagy kanál tejföllel. A világ legjobb étele. A nagyapám kedvenc étele a lecsó volt. De nem magában. Hanem túrós csuszával ám! :) Kóstoljátok csak meg, fergeteges!


A lecsónak természetesen minden délibb népnél megvan a maga változata. Tesznek bele padlizsánt, cukkinit is.

2008. augusztus 30., szombat

Cukkinis & padlizsános spagetti


A vágy nagyon fura dolog. Szerintem senki nem tudja, honnan jön vagy mi az, de még az egysejtű organizmusoknak is van vágyuk. Tehát az élet valahogyan egyenlő a vággyal. 

(Feldmár András)






Igazi szezonja van mind a cukkininek, mind a finom, igazi napon ért paradicsomoknak. Az étel tökkel, csillagtökkel, padlizsánnal is elkészíthető.

Hozzávalók 4 főre: 1 csomag durum spagettitészta, 10 nagyobb paradicsom, egy kicsi cukkini (1 közepes padlizsán), 1 kisebb-közepes fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál olívaolaj, só, friss vagy szárított bazsalikom (jó bőven), friss vagy szárított zsályalevél (4-5 levél), 2 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz, parmezán sajt vagy friss ricotta.

A paradicsomokat 20 másodpercre forrásban lévő vízbe dobom - így könnyen lejön a héjuk. A hagymát apróra vágva egy evőkanál olívaolajon sóval kis lángon üvegesre párolom, aztán hozzáadom az apróra kockázott fokhagymagerezdeket, ezeket is átfuttatom az olajon, majd a kis kockákra vágott paradicsomokat is. Sózom és kevés cukrot is teszek bele. Erős lángon főzöm hogy besűrűsödjön, aztán mikor már jól szétfőtt a paradicsom, hozzáteszem a vékony szeletekre vágott cukkintit is. Puhára párolom, ami pár perc. Végül az apróra vágott friss fűszerekkel ízesítem. A kész tésztát leszűröm és a mártásba teszem, jól összekeverem. Reszelt parmezánnal vagy morzsolt ricottával megszórva tálalom. Sajt nélkül is tökéletes.

A padlizsános kissé eltér: kis kockákra vágom a padlizsánt és először őt sütöm át kevés olívaolajon sóval és frissen ráőrölt kevés borssal. Jól megpirítom, kissé feketésre, füstös ízűre, mert a padlizsánnak csak akkor van jó íze, ha alaposan megsütjük. Tehát megsütöm a kis darabkákat, és félreteszem egy tálkába. Ezután jön az olívaolajon átdinsztelt hagyma, fokhagyma, paradicsom bele és ekkor teszem hozzá az átsütött padlizsánt. Együtt rotyogtatom sóval, cukorral, míg a paradicsom besűrűsödik, a végén hozzáteszem a friss zöldfűszereket. (A képen a padlizsános változat van, de csak az utolsó falatokat tudtam elkapni, mert annyira finom volt. Házi szélesmetéltet készítettem hozzá.)

2008. augusztus 13., szerda

Fetasajtos padlizsánkrém


Egy este, mikor visszajött, nyugtalanul megkérdezte: - Van Isten, vagy nincs? Mit szólsz te mindehhez, jó uram? És ha van - minden lehetséges -, hogyan képzeled el?
Vállat vontam, nem válaszoltam.
- Én, ne nevess, jó uram, az Istent pontosan olyannak képzelem, mint magam vagyok. Csak magasabbnak, erősebbnek, bolondabbnak és halhatatlannak. Lágy báránybőr bundákon ül lustálkodva, és az ég a kunyhója. Nem ilyen pléhdobozokból összetákolt kunyhó, mint a miénk, hanem felhőből van. Jobb kezében nem kardot tart, nem is mérleget - az efféle szerszámok gyilkosok és mészárosok kezébe valók -, hanem egy nagy szivacsot, teli vízzel, mint a felhő. Balról van a paradicsom, jobbról a pokol. Jön a szegény lélek, meztelenül, mert elvesztette a testét, és remeg. Az Isten szemügyre veszi, és kuncog a bajusza alatt, de játssza a félelmetest: „Gyere ide - mondja neki, és mélyíti a hangját -, gyere ide, átkozott!" És elkezdi a vallatást. A lélek Isten lábához veti magát. „Irgalom, kegyelem - kiáltja -, bűnös vagyok!" és mondja, mondja a bűneit. Beszél, se vége, se hossza. Az Isten meg unja, és ásítozik. „Hallgass már - kiált neki -, megsüketülök!" És zsupsz, veszi a szivacsot, törül rajta egyet, és már föl is oldotta minden bűnéből. „Mars a paradicsomba! Péter, ereszd be a szerencsétlent!" Mert tudnod kell, jó uram, hogy az Isten hatalmas, nagylelkű úr, és a nagylelkűség megbocsátást jelent.
Aznap este, emlékszem, mikor Zorbász mindezeket felsorolta, nevettem rajtuk, de azóta „Isten nagylelkűsége" együttérzően, bőkezűen és mindenhatóan gyökeret vert bennem.

(Nikosz Kazantakisz: Zorbász, a görög)





Ahány ház, annyi padlizsánkrém... Ez is kicsit más, mint a többi. A fetától egészen krémessé válik, a füstölt sajttól pedig egészen megbolondul... :-) Én így szeretem a legjobban.

Hozzávalók: 2 db padlizsán, 5 dkg fetasajt, 2-3 dkg füstölt sajt (az a sivatagi menetes...), 1 evőkanál extraszűz olívaolaj, só, 1 nagy gerezd fokhagyma, diónyi vöröshagyma, citromlé ízlés szerint.
A padlizsán késsel több helyen beszúrom, aztán forró sütőbe teszem 25-30 percre. Ha a szurkálást elfelejted, robbantott padlizsánt fogsz készíteni... de az egy másik recept... :)))
Közben a hagymát, fokhagymát kockázom, a fetát úgyszintén, a füstölt sajtot pedig lereszelem. Mindezt beleteszem egy konyhai robotgépbe, az olívaolajjal, sóval, citromlével együtt, végül a héjától megszabadított sült padlizsán is a többi hozzávaló mellé kerül. (Csak ki kell kanállal kaparni a héjból a belsejét.) Jó krémesre apríttatom a géppel. Végül kóstolom, és ha még kell bele valami, pótolom.