A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rizzsel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rizzsel. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 2., csütörtök

Ötfűszeres, szójaszószos pácolt sertésszűz


Boldogság...? A színe bizonyára a tavasz zöldje, amit nem tudok jól leírni, amíg meg nem pillantok egy kövön sütkérező fiatal gyíkocskát. Ez a pompás szín, a gyík bőrének ragyogó zöldje ismétlődik minden új levélen. „Az erő, amely a zöld kanócon keresztül életre robbantja a virágot...”, írja valahol Dylan Thomas. Finoman süti a nap a bőrömet, a saját testemben is érzem a „zöld kanócot”. Hullámokban gyűlik bennem az energia.

(Frances Mayes)




A szűzpecsenye akárhogyan készítjük, nagyon finom tud lenni: porhanyós, omlós, szaftos, ugyanakkor könnyű hús. Most keleties pácot kapott, és igencsak jót tett neki. Sosem kóstoltam még a kínai ötfűszer-keveréket, itt volt az ideje. Hihetetlen illata, íze van.

Hozzávalók 2 főre:
1 egész szűzpecsenye
a fűszerkeverékhez:
1 evőkanál szecsuáni bors
1 csapott evőkanál őrölt fahéj
1/2 evőkanál szegfűszeg
1/2 evőkanál édeskömény mag
1 csillagánizs
5 zöld kardamommagnak a kis magjai (nem autentikus bele, de én nagyon szeretem)
a páchoz:
1/2 dl szójaszósz
1/2 evőkanál szezámolaj (az enyémbe dióolaj került)
3 gerezd fokhagyma
1 diónyi darab friss gyömbér
1 dl semleges olaj (én hidegen sajtolt repcét használtam)
plusz 6 db bambuszpálca

A kis bambusznyársakat vízbe áztattam. A fokhagymagerezdeket és a megtisztított gyömbért belereszeltem egy kis tálkába, hozzáöntöttem a szójaszószt is. Hagytam állni fél órácskát. Majd sűrű szűrön leszűrtem, átpasszíroztam, hogy minden ízanyag átjusson, de a fokhagymából és gyömbérből álló reszelék ne - azt kidobtam. Ehhez az ízesített szójaszószhoz adtam a mozsárban porrá őrölt fűszerkeverékből 1 púpos teáskanálnyit, (több lesz belőle, azt el lehet tenni egy következő alkalomra) valamint a kétféle olajat. A húst másfél centi vastag szeletekre vágtam, és alaposan megforgattam a pácban, hogy mindenütt érje. Benne is hagytam egy órán át.
A nyársakra húztam 2-2 szeletet úgy, hogy a vastagságukon ment át a pálcika, nem a közepükön, így úgyanúgy kiterültek, mintha nem is lettek volna nyársra húzva. A serpenyőt felforrósítottam, és mielőtt sütni kezdtem volna, a húsokat megsóztam. A serpenyőbe a pác olajából is tettem a hús alá. Oldalanként elég neki körülbelül 3-4 perc, hamar átsül. Úgy szoktam ellenőrizni megsült-e valami, hogy a húsvilla hátuljával megnyomkodom a hússzeleteket, és ha még lágyak, akkor még nyers, ha már feszes és kemény, olyan "visszarúgós" a felület, akkor lehet megfordítani. És másik oldalon is körülbelül ugyanannyi ideig sütni, s ugyanígy ellenőrizni. Ez a módszer azoknak is jó, akik pl. szeretik a rozé kacsamellet (én nem), mert szuperül lehet érezni, mikor félig-átsült a hús.




Aki kedveli a szezámmagot, sütés előtt szórja meg a szeleteket, nagyon jól illik rá. Édes-savanyú reteksalátával, csírákkal fenséges. De rizsköretet is készíthetünk hozzá. Vagy akár udon-tésztát is, mert a pác maradékát a sütés végén a serpenyőbe lehet önteni, kevés rozé- vagy vörösbor, méz, szójaszósz társaságában és össze lehet forralni. S a tésztát ezzel a szósszal leöntve kínálni a húshoz. Ha nem tél-szezonban készítjük, bármilyen hirtelen sütött ressenős zöldséggel, vagy salátával is kitűnő.
Jó minőségű marha vagy vadhússal is tökéletes lenne szerintem.


2017. január 31., kedd

Csicseris pulykaragu


   Hangzavar kell ahhoz, hogy a csendet értékelni tudjuk. Mint ahogy általában mindent így tanulunk meg: az ellentétek által.
   A fenti mondatok apropója a fészbuk. Közel öt évig felhasználó voltam. A virtuális világ is világ, így meg kell ismerni, tapasztalni. Ahogy teltek az évek, egyre inkább rájöttem, hogy semmire sem való. Csak arra, hogy elfüstölje az időnket - ahogy a szürke urak teszik -, ha még emlékeztek Momo történetére.
   Vannak akik azt mondják, hogy megkönnyíti a kapcsolattartást ebben a rohanó világban. Szerintem éppenhogy megnehezíti. Sőt. A rohanó világot még rohanóbbá teszi. Akivel kapcsolatot akarsz tartani, azzal kapcsolatot is tartasz. Aki fontos neked, arra időt szánsz. Tehát ehhez nem kell fészbuk. Mert ott viszont azzal is kapcsolatot tartasz, akivel nem akarsz. A nagy testvér figyel, és ott mindenki nagy testvér, így a fészbuk csak kukkolókat teremt. Engem ettől a hideg kiráz, és még finoman fogalmaztam.
   Emellett a félreértések kiapadhatatlan forrása, mert az emberi kommunikációnak csak elenyésző kis hányada a szavak rendszere (és beszélni is milyen kevesen tudnak, nemhogy írásban kommunikálni!), a többi metakommunikáció. Vagyis körülbelül olyan a fészbukon lenni, mintha vakon, süketen, szaglás, tapintás nélkül mennél be az erdőbe. Csak sérülni lehet. Egy érzelmeiben gazdag, érzékeny ember számára rémisztő hely. Hiába próbálsz őszinte, figyelmes lenni, ott mások a szabályok.  De manipulációra kiváló terep, nárcisztikusok előnyben. Egyszóval nemhogy segíti a kapcsolatápolást, de valójában csak tönkreteszi, sőt, megöli azt. Az intimitás lenne az alapja az értelmes emberi kapcsolatoknak. Ahonnan kivész, ott csak felszínességet, kukkolást, minősítgetéseket, pletykát találni. 
   Aztán vannak akik azt mondják, az üzletük elérhetősége a cél. De. Aki meg akar találni, az megtalál a weboldaladon is, mert a gugli a barátod. Sőt, amúgy is oda irányítod a fészbukról is, tehát ahhoz, hogy igaz legyen az a tévhit, hogy ott fellendítheted a boltot, ahhoz az ismerőseid számának kéne hatványos hatvánnyal folyamatosan nőni. De mint tudjuk nem nő, mert mindenki valahol megálljt szab - mert egy bizonyos nagyságú tömeg és információdömping már kezelhetetlen. Még ha csak káposztafejekről is van szó. És az emberek nem káposztafejek, bár a fészbukon annak tűnnek. Elméletileg a hely a megosztásról szól, de azt tapasztaltam, hogy elenyésző azok száma, akik más embereket, tartalmakat is ajánlanak, vagy akik ténylegesen párbeszédre használják a közösségi oldalt. Közösséginek tűnik, de valójában az önkiszolgálásról szól, nem az együttműködésről. (Tisztelet a nagyon, nagyon ritka kivételeknek.) 
   Aztán vannak kapcsolat-vadászok, akik egyfajta társkeresőként vannak jelen. Tapasztalatok alapján ez sem működik, lásd fentebb az emberi kommunikációról írottakat.
   S végül: észrevétlenül is függővé tesz. Pontosan olyan, mint a drog. Ugyanúgy stimulál és ugyanúgy csak a belső ürességet növeli. Bármit is keresel ott, biztos hogy nem azt találod, csak eltévedsz egy árnyakkal teli rengetegben. A fészbuk a szirének szigete.
   Az arcok könyve nem az élet könyve. Épp ellenkezőleg. Hát én erre jutottam.






Maradt a csicseriborsólevesből, így átavanzsált raguvá.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg pulykamell
2 merőkanálnyi görög csicseriborsóleves (vagy 1 csicseriborsókonzerv és 1 nagyobb fej vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál koriandermag
1/2 mokkáskanál édesköménymag (lecserélhető római köményre, aki azt szereti)
1/2 mokkáskanál köménymag
1 teáskanál édesnemes pirospaprika
a csipet csilipehely
1 csapott teáskanál nagyobb szemű só
1 evőkanál olívaolaj
1/2 hámozott, darabolt paradicsomkonzerv (vagy 1 evőkanál sűrített paradicsom)
1 kis fahéjrudacska
1 csokor petrezselyemzöld
plusz a tálalásnál 1-1 szelet citrom, esetleg sűrű natúr joghurt

A húst kockákra vágtam és a következő fűszerkeverékkel bekentem: mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a köménymagokat, majd a sóval a fokhagymagerezdeket is. Egy fűszerpépet készítettem tulajdonképpen. Tehát ezt a pépet és pirospaprikát tettem a húskockákra, és jól eloszlattam rajtuk. Az olívaolajon átsütöttem a húst, többször kevergetve-rázogatva. Aztán hozzáadtam a levesmaradékot, a fél paradicsomkonzervet és a fahéjrudacskát is. Jól összerotyogtattam olyan 5-10 perc alatt. Ha kevés lenne a szaftja, vízzel pótolható, kevés étkezési keményítővel sűríthető is.
Tálalhatjuk rizzsel vagy kuszkusszal vagy bulgurral is, de puliszkával is kitűnő lehet, vagy főtt kölessel. Laposkenyeret is sütöttem mellé.
Tipp: ha nem levesmaradékból készül az étel, akkor egy nagyobb fej vöröshagymát vágjatok apróra, olívaolajon dinszteljétek meg, s erre az alapra készülhet a ragu konzerv csicserivel is. Mivel a görög leves citromos, a raguba is elkél egy kis savanyúság, én tennék bele, szájízem szerint kevés citromlét. A marhahús is illene ehhez a raguhoz szerintem, sőt, akár darálthússal is készíthető.

És itt egy másik étel csirke vagy pulykamellből, hasonlóan délies, mediterrán. 

2017. január 17., kedd

KFC csirke


A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.
                                                                       (Weöres Sándor)

Mindenhonnan azt halljuk mostanság, hogy nekünk boldognak kell lennünk. Tényleg? Miért is zavar bárkit, hogy te boldog vagy-e vagy sem? Elárulom, ez pusztán indok arra, hogy beleüssék az orrukat abba, amihez semmi közük: az életedbe. Az egész ezo-spiri-pszicho világ olyan cukormázzal van leöntve, hogy ha beleesel a gödrükbe, úgy beleragadsz, hogy sosem szabadulsz.
Az igaz út nem boldogságkergetés. Soha nem is volt az.




Hogy ne csak mindig a hagyományos panírral készüljön a bundázás. A Kentucky Fried Chicken-t 1929-ben alapította Harland Sanders, és 1952-ben vált franchise vállalattá. Nemrégiben előkerült egy véletlen folytán az eredeti receptúra. Ami lényegében csak annyit jelent, hogy mi az a 11 fűszer, amit a csirke bundázásához a liszthez kevernek. Nos, igyekeztem követni a receptet. (Még zellersóm is volt itthon, mert szoktam csinálni, ha olyan zellert sikerül vennem, aminek nagy, bokros és szép zöldje van.) Az az igazság, talán egyszer ettem sok éve, mikor Pesten tanultam. Úgyhogy nem tudom, olyan-e? :) Minden esetre finom. Van, amin kissé módosítottam.

Hozzávalók egy egész csirkemellhez (kb. 70-80 dkg húshoz):
15 dkg liszt
10 dkg kukoricapehely mozsárban durvára törve
1/2 teáskanál kakukkfű
1/2 teáskanál bazsalikom
1/3 teáskanál oregánó
1 teáskanál zellersó
1 teáskanál feketebors
1 teáskanál mozsárban finomra őrölt mustármag
1 teáskanál paprika
1 csapott teáskanál fokhagymasó
1 teáskanál őrölt gyömbér
A bunda folyékony részéhez:
10 dkg liszt
2,3 dl víz

A csirkemellről levágtam a kis szárnyarészt. A nagyobbik részről szintén levágtam a csúcsos, vékonyabbik részét, a vastag részt pedig félbevágtam úgy, hogy fele vastagságú legyen, majd az így kapott darabokat kis kockákra vágtam, olyan 3-4 centisekre, tehát falatkákra.
Kissé be is sóztam őket. Félretettem, majd elkészítettem a panírhoz a folyékony és a száraz részt is.
A folyékony: a 10 dkg lisztet elkevertem a 2,3 dl vízzel és ennyi. A szárazhoz pedig a lisztet, a durvára tört kukoricapelyhet és a fűszereket kevertem össze.
Nagyon bő olajat forrósítottam egy kisebb serpenyőben. Amíg melegedett az olaj, bepaníroztam először a folyékony, majd a száraz panírba a csirkedarabokat és a pultra sorakoztattam őket, aztán a közepesen forró olajba tettem egy adagot. Ne süssük túl gyorsan, nagy lángon, hanem közepesen. Egyrészt így biztosan átsül, másrészt a bunda is ropogósabb lesz.
Papírtörlőre szedtem ki. Bármilyen mártogatós jó hozzá, amit csak szeretünk, vagy ízlik: lehet joghurt lapú, lehet majonézes, vagy ketchupos, illetve paradicsomszósz. Én most majonézt és édes csiliszószt kevertem össze.









Szerintem lehet sütőben is sütni, ha kímélőbben szeretnénk enni. Sorakoztassuk sütőpapírra a panírozott darabokat, és kissé spricceljük meg olívaolajjal. Körülbelül 180 fokos sütőben süssük pirosra.

Ha nincs zellersónk, akkor egy nagyon kicsi csipet szárított lestyánt tehetünk helyette a keverékbe. És aki szereti a csípőset, ízlés szerint cayenne borsot is tehet bele.
És itt egy másik híres, csirkemellből készíthető finomság, a csirke tikka masala.

És az autentikus KFC pediglen így készül, köszönöm a hozzászólást, s főleg a receptet P. Gy.-nek! :)
"Egy éjszakára bepácolják kefirbe (buttermilk). Itt talán a kaukázusi kefir hasonlít legjobban rá. Másnap jó alaposan lecsöpögtetik. A fűszeres lisztbe tesznek egy csipet sütőport, vagy szódabikarbónát, ettől lesz ropogós és levegős. Megforgatom a lisztes keverékben a csirkét (ezt úgy teszem, hogy nagy papírzacskóba teszem a lisztes keveréket és ott rázom össze a csirke darabokkal), utána beteszem a kefirbe (amiben előzőleg 1-2 gerezd fokhagymát belereszeltem), aztán megint a lisztes keverék. Jó az olajat olyan 180 fok körül tartani - ebben segít a vas serpenyő. Kiegyensúlyozottabban tartja a zsiradékot. Mindig tesznek az olajhoz, vagy szalonna zsírt, vagy sima zsírt.
Hagyományosan krumpli pürét és káposzta salátát (Coleslaw) adnak hozzá."

2010. október 29., péntek

Avgolemono: görög citromos rizsleves




Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek
más: mért féljek hát fölfedezni, ki vagyok?

(Szophoklész: Oidipusz király)




























Nemrég kaptam kölcsön sógoromtól - aki maga is remekül főz és süt és még jó színész is :) - több szakácskönyvet. Az az igazság le vagyok maradva e téren... Amúgy sincs sok könyvem a gasztronómia területéről és azokat is százezer éve vettem. Jólesett átlapozgatni őket, új recepteket olvasgatni. Legalábbis nekem újakat. Ez az egyszerű, de nagyszerű görög leves is az egyik kölcsönkönyvből való. Kiváló húsleves, vagy zöldségerőleves maradékának felhasználására. Nekem nagyon-nagyon ízlett. Hát ppppeeeersze. Hát citromos. :)

Hozzávalók 4 főre:

1 liter húsleves vagy zöldségerőleves,
1 közepes citrom leve,
2 tojás sárgája,
8 evőkanál rizs,
1-2 evőkanál extraszűz olívaolaj.

A húslevest felforraljuk, aztán beletesszük az átmosott rizst. Körülbelül 10-12 percig főzzük, csak úgy al dente legyen, ne főjön szét. Ekkor a tojások sárgájához nagyon apránként és mindig kevergetve hozzáadagoljuk a citrom leszűrt levét. Majd óvatosan adagolva hozzákeverünk a forrásban lévő levesből is 5-6 evőkanállal. Folyamatosan keverni kell, nehogy kicsapódjon a sárgája. Aztán lezárjuk a leves alatt a lángot és ezt a citromos, levessel higított tojássárgáját az egész fazék tartalmához hozzákeverjük. Így azon forrón tálaljuk. A tányérban meglocsolhatjuk a tetejét extraszűz olívaolajjal is. Én elfelejtettem. Isteni. :)




Tipp: akinek van sóban eltett citromja, készítheti azzal is. Csak a sótartalommal vigyázzunk ez esetben.

2010. október 19., kedd

Kertészleves - a magyar mindestrone



Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
(József Attila: Kertész leszek)





Kertészleves is ahány ház, annyi féle. Ez a magyar minestrone. Bármilyen zöldségféle kerülhet bele, ami csak kéznél van, aminek éppen szezonja van. Amitől nálam konkrétan ez a leves a kertészleves - és nem egyszerűen csak zöldségleves, az az, hogy mindig csontalaplére hangolom. Csirkemellet mindig csontosat veszek, karajból is ekképpen, pont az ilyesfajta jó kis levesekre előrelátóan gondolva.
Vagyis akkor készítek kertészlevest, ha vannak félretett húsos csontok a mélyhűtőben és sokféle zöldségem is van itthon. Ma ez a helyzet állt elő, ugyanis legutóbbi nagy piacos bevásárlásomkor rengeteg zöldségfélét vettem - elcsábított a gazdag őszi kínálat.

Hát a recepttel bizony bajban vagyok... :)
Mi került a fazekamba?
Az alaplébe jutott:
1 csirkemellcsont
1 darab karajcsont,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1/2 paprika,
1 kicsi paradicsom,
8-10 szem egészbors,
1 pici darab szerecsendió,
pár szem koriandermag,
só,
1 brokkolinak a szára.

A csontokat föltettem 3 liter hideg vízben főni, mikor felforrt, leszedtem a habját. Ízesítettem a fenti alapanyagokkal és fedő alatt kis lángon főztem másfél órán át. A kertészleves esetében nem baj, ha rendesen forr, nem kell annyira kímélni, mint egy húslevest.
Közben a zöldségeket megtisztítottam és daraboltam.

A zöldségek sora:
1 fél teniszlabdányi zeller,
ugyanekkora karalábédarab,
6 darab kelbimbó,
2-3 közepes szál sárgarépa,
1 nagyobb szál fehérrépa,
4-5 rózsácska karfiol,
4-5 szál zellerszárnak a nagy levelei letépdesve.
Plussz került bele:
2 evőkanálnyi száraztészta (lúdgége).

De kerülhetett volna még a levesbe zöldborsó, zöldbab, burgonya, sütőtök, cukkini is akár. Vagy fejes káposzta, spenótlevelek is. Sőt, még kukoricát is láttam a piacon.



Amikor a levesalap elkészült, a csontokat kivettem egy tányérra, a levest pedig átszűrtem egy lábosba. A feldarabolt zöldségeket beletettem, a karfiol kivételével. Forrás után főztem 15 percig, majd a kicsire szétszedett karfiolrózsácskákat is beletettem, valamint a közben a csontról leszedegetett húsdarabokat is és a száraztésztát is. Még 10 percig hagytam forrdogálni.
Hát ennyi lenne az én kertészlevesem. Tulajdonképpen egy csontleves alapú nagyon gazdag zöldségleves, húsfalatokkal, tésztával.
De főzhetünk bele akár rizst is, vagy gerslit (árpagyöngyöt) is levesbetétnek. Vagy akár bulgurt is.
Vegák is elkészíthetik, természetesen akkor már a darabolt zöldségekkel indítsunk és egyszerűen főzzünk belőle egy gazdag zöldséglevest. Házi vegeta azért nem árt bele.

2010. október 16., szombat

Fetás-kapris csirkemell


A kapri... egyszer hozott az egyik hugicám valamelyik görög szigetről (mert sűrűn jár arrafelé) igazi, házilag eltett, nagyszemű bogyókat. Hát mit mondjak. A különbséget csak úgy tudnám leírni, mint az olajbogyó esetében. Aki evett már görög nagyszemű, házi olajbogyót, az tudja hogy a boltban kaphatók meg sem közelítik. Ég és föld. A kapri esetében is igaz ez. Ráadásul a néni - mert egy idős nénitől vette a húgom - zsenge ághajtásokat is tett az üvegbe. A bogyók is isteniek voltak, de azok finom ágvégek... Az a pár falat házi kapribogyó és ágacska életem legfinomabb falatjai közé tartozik. És nem túlzok. Kevés jobbat ettem. (Mély sóhaj...)







Nagyon szeretem a kapribogyót. Mégis ritkán jut eszembe használni, valahogy elbújik mindig a spájz mélyére. De ma szomszédasszonyomnál trécseltem délelőtt - szokásos szombat reggeli program - és ilyenkor megbeszéljük azt is, ki mit főz a hétvégére. Ismeritek, nem? Az örök dilemmát, kérdést, agyramenő agyalást: má' megint mit főzzek?! Na Ő említette ezt a receptet, valamelyik régi szakácskönyvéből származik. Kapva kaptam az ötleten, minden volt itthon hozzá. Egyszerű, gyors, finom, kiadós.

Hozzávalók 4 főre:

2 nagy egész csirkemell vagy 3 kisebb,
1 kis üveg kapribogyó,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (vagy 2 kisebb),
5-6 gerezd fokhagyma,
frissen őrölt bors,
1 ágacska friss rozmaring (szárított ha nincs friss),
20 dkg feta sajt,
4-5 dkg vaj és 1 teáskanál olívaolaj,
1 dl tejszín,
1 nagy csokor petrezselyem.

A csirkemellet kicsontoztam, bőröztem és e két alkatrészt eltettem a fagyasztóba. Jó lesz levesbe.
A mellekről levettem azt a kis szárnyacskarészt, a nagy részeket pedig egyszerűen csak félbevágtam keresztben. A melldarabokat sóztam (csak finoman mert a feta nagyon sós) és frissen őröltem rá borsot is. A vaj és olívaolaj keverékén szép pirosra körbesütöttem a husikat. majd tettem mellé rusztikus félkarikákra vágott vöröshagymát, szeletekre vágott fokhagymát, egy ágacska rozmaringot, és a kaprit. Kevés vizet aláöntve fedő alatt puhára pároltam. Elég neki 15-20 perc. A végén a fetát villával összenyomkodtam, és kikevertem a tejszínnel, illetve a hús szaftjával, majd az egészet az ételhez adtam. Jól összeforraltam és már készen is volt.




Tényleg egyszerű és finom és gyors. Párolt rizst készítettem hozzá.
Köretként akár bulgurt is, vagy barnarizst is el tudok képzelni hozzá. Sőt, még egy tipp: szerintem ez hallal is nagyszerűen működő recept. Bármilyen vastagabb, tömörebb halfilé tökéletesen illik bele - persze hús helyett.
És száraz, jóféle fehérbort kínáljunk mellé, mert megérdemli. :)

2010. augusztus 26., csütörtök

Az imám elájult - Imam bayildi



Nem gázlom, mint gém, az időt,
partján se heverek hanyatt.
Testem előtt, testem mögött
nyílik s zárul a pillanat.
Különös látomás színe
hálóvá köt minden alakot,
szélben a fák levele se
olyan kecses, mint én vagyok.
Némaság malma a fejem,
garatja üresen sose szól.
Bensőm, akár a meztelen,
üdvözült dervis, csupa mosoly.
Világ gyökere csontjaimon
indaként fut, úgy érzem én,
óriás mennyet szelve úszom
s befog a fény, befog a fény.
 

(Ahmet Hamdi Tanpinar, török költő)




Kedden piacoztam végre. Sok dolgot nem vettem, de gyönyörű kerti padlizsánok kínáltatták magukat nagyon olcsón. Két kilónyival tértem haza. Ajvárt szeretnék készíteni egy részéből, a másik feléből pedig töltött padlizsán készült. Az imam bayildi, vagy az ájult imám egy nagyon híres török étel. Méltán híres, mert nagyon-nagyon finom. Hogy miért ájult el az imám? A válaszra a Terebessen találtam rá:

Imam bayildi (az imám elájult) A vegetáriánusok álma is lehetne ez a töltött padlizsánféle, amelynek szó szerinti jelentése: az imám elájult. A legenda szerint történt egyszer, hogy egy hosszabb vallási ünnep után egy derék muszlim annyira megszédült a friss, gőzölgő padlizsán illatától, amellyel kínálták, hogy eszméletét vesztve rogyott össze. Hozzávalók: 1 kg hagyma, 6 db kisméretű padlizsán, 2 db tölteni való paprika, 0,5 kg paradicsom, 2 fej fokhagyma, petrezselyem, 1 mokkáskanálnyi só, 1 mokkáskanálnyi kristálycukor, fél pohár olívaolaj, étolaj (a sütéshez) Elkészítési módja: Megtisztítjuk a hagymákat és karikára vágjuk. Az egyik paprikát és a paradicsom felét apróra daraboljuk. A hagymát megpirítjuk az olívaolajban és hozzáadjuk a paprikát és az elaprított fokhagymát. 5 percig pirítjuk. Hozzáadjuk a paradicsomot, majd ismét 5 percig pirítjuk. Megsózzuk, megcukrozzuk, felöntjük kb. egy pohár vízzel, felforraljuk és 5 percig főzzük. Leszűrjük és a levét félre tesszük. A padlizsánt - két végét kihagyva - meghámozzuk. A két végét azért nem hámozzuk meg, hogy ne essen szét. A padlizsánt egyik oldalán felhasítjuk, és sós vízben egy óráig állni hagyjuk. Miután kivettük, kinyomjuk belőle a vizet. Forró olajban mindkét oldalát megsütjük. Lecsepegtetjük róla az olajat és vágott részével felfelé tepsibe helyezzük. Kanál végével kinyitjuk a hasítékot és beletöltjük a tölteléket. Hosszában vágott paprikával és paradicsom-szeletekkel lefedjük a padlizsánt. A félretett lével meglocsoljuk és 2-3 percig forró sütőben átsütjük. Megszórjuk petrezselyemmel és hidegen kínáljuk.

(Recept innen.)





Én kétféle verziót készítettem. Mivel az ájult imám jól behűtve, hidegen az igazi olívaolajjal, citromlével, esetleg kevés natúr joghurttal meglocsolva - ezt vacsorára szántam. Egyébként remek svédasztalos fogás, remek vendégváró étel.



Délben az ember meleg ételre vágyik. Ezért csináltam egy darálthúsos verziót is, amit rizzsel, salátával ettünk, joghurttal meglocsolva. Csak annyit tudok mondani, a vega variáns a növényevők álma tényleg, a húsos pedig a húsevők kedvence lehet. Egy biztos: először, de nem utoljára készítettem. A török konyhaművészet az egyik nagy kedvencem, és most sem csalódtam a török nép finom ételeiben.
A húsos verzió úgy készült, hogy megcsináltam duplán a vega változathoz leírtakat, majd mikor leöntöttem a levét, a fennmaradt hagymás-paradicsomos ragut ketté vettem és az egyik feltéthez hozzákevertem egy adag darált húst. Kissé utánfűszereztem: sóztam, borsoztam és így töltöttem a padlizsánokra. Amiket grillserpenyőben természetesen a receptben leírtak szerint elősütöttem.



Amit nem ír a recept. Én mindkét verzióba tettem őrölt fahéjat. Isteni bele.
Valamint a padlizsánt nem tudtam szétnyitni - nekem tört össze-vissza, ezért én csak meghámoztam és egész egyszerűen ketté vágtam őket hosszában. A ducibb darabokat még feleztem, úgy hogy megálljanak a tepsin és tölthetőek legyenek.
Mikor minden darabot megtöltöttem, a finom félretett paradicsomos lét rá és alá öntöttem. Jó 3/4 órát sütöttem 3/4-es lángon. A szaft összesűrűsödött a padlizsánok alatt és valami mesés íze lett. (Ha a képekre kattintasz, azok nagyban is megjelennek.)

2010. július 14., szerda

33 fok celsius árnyékban: arab spenótos hús


Hát itt a hőség - úgy igazán, nagyon-nagyon nyár van! Harminchárom fok árnyékban, még kimondani is sok(k). De élvezem ám... :)





Valójában itthon vagyok csak, de lazábbra veszem ilyenkor a tempót. A konyhalátogatásaimat már egy hete csak a hűtőszekrény nyitogatására korlátozom. Jégkockagyártásban csúcsot döntöttem.
Enni sem nagyon eszünk ilyenkor, csak hideget. Vagy valami tényleg gyorsat és egyszerűt. Strandos kajákat. Rántott vagy sörtésztában vagy natúran sült zöldségeket, húsokat, halakat. Salátát. Napközben szinte semmi, csak folyadék (sör, citromos sör, fröccs, jeges tea, limonádé, hideg főzés nélküli gyümölcslevesek, stb.) vagy hideg gyümölcs. Komolyabb étel úgy este 11 óra felé - kánikulában csak késő este éhezik meg igazán az ember.
Voltunk kertipartikon is. Az egyiken 15 emberre sütöttem pizzát kemencében. Életemben először. A tésztát egy lavórban kevertem ki. :)) Siker volt, mert azt mondták a többiek, ilyen jó pizzát még pizzériákban sem ettek. A gépemet persze itthon felejtettem...








Aztán sütöttünk rablóhúst is a hugoméknál, no és megcsináltam Sedith miccsét is - nagyon finom volt. Mentás-citromos-olívaolajas joghurtot ettünk mellé mártogatónak. A sógorom teljesen oda volt érte!




Ettem piacos lángost. Meg ettem parizeres zsömlét is a héten. Nálam ilyenkor van szezonja. Irtó jólesik egy pohár jéghideg kultúrával.
A kultúrát amúgy is imádom. Még a joghurtnál, kefírnél, aludttejnél is jobban. Még szerencse hogy 3 tejbolt is van nagyon közel hozzánk, ahol kimért tejet, tejfölt, túrót és kultúrát árulnak.
Máshol nevezik írónak is.
Valójában napközben ezen élek, mert tartalmas, megtölti a gyomrot, pótolja a sóveszteséget és nagyon jó szomjoltó. Az arab vidékek elkészítési módja szerint iszom. Egy sékerben fele kultúra (joghurt, kefír vagy aludttej), fele víz, kevés só, sok jégkocka jól összeráz és már iható is. Így, igazán jegeshidegen a legfinomabb.




Viszont ma kellett főznöm is, mert múlt héten egy barátnőmtől kaptam regement spenótot, amit ha ma nem készítek el, tönkre is ment volna. Ráadásul életem párja úgy jött haza, hogy nagyon éhes. Sebaj! De semmi gusztusom nem volt sem a hagyományos spenótfőzelékhez, sem spenótos lasagne-hoz, sem spagettihez, semmihez, ami tejszínes vagy tészta. A tészta engem nagyon eltelít, nagyon laktat. Tudom. Furán vagyok összerakva...

Ilyenkor az arab konyha a nyerő! Legalábbis nálam. Az első oldalon, amire rákattintottam a Terebessen, meg is találtam a tökéletes receptet.
Egyébként szerintem ilyen kánikulában a darált húsos ételek nagyon jók, mert tíz perc alatt elkészülnek. Ez az ebéd amit ma főztem, mindennel összességében 25 perc alatt készen volt (rizsfőzéssel együtt), és mondhatom, valami fergeteges finom és könnyű. Máskor is fogom készíteni. Ráadásul sok spenót kell hozzá, szóval akinek túlburjánzik a kertjében a futóspenót, csak bátran nyúljon ehhez a recepthez. Csak egy tipp: vékonyra szeletelt cukkinivel is készíthető, már többször csináltam így is és nagyon finom. Abból mindenütt van bőven, ha spenót nincs is. Szóval cukkinivel ugyanilyen tökéletes!




A neve Lehme biszbanah, vagyis spenót hússal.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg spenót,
80 dkg darált hús (bárány, birka vagy marha),
2 evőkanál szemne (tisztított vaj) vagy sima vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
1-1 és 1/2 kávéskanál só,
frissen őrölt bors,
6 szem mozsárban összetört szegfűbors,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
2 gerezd fokhagyma,
1/2 citrom leve.
A tálaláshoz:
rizs,
natúr joghurt.

A megmosott spenótleveleket forrásban lévő vízbe dobtam és 2-3 percig főztem, majd leszűrtem. A darált húst (én disznóból készítettem) a vajon és egy teáskanálnyi olívaolajon a fűszerekkel addig pirítottam, míg zsírjára sült, aztán hozzáadtam a spenótleveleket is, amivel még 3-4 percig együtt pároltam. És ennyi lenne. Ugye milyen gyors és egyszerű?





Tálalás előtt a húst meglocsoltam bőven még olívaolajjal és a fél citrom levével. A tányérra szedtem főtt rizst, ráhalmoztam a spenótos húst és még meglocsoltam natúr joghurttal. Isteni!
Langyosan a legfinomabb.

2010. május 23., vasárnap

Joghurtos újkrumpli

.

Nem volt olyan idő, amikor Én nem léteztem, s öröktől fogva
vagy te és ezek a királyok is. A jövőben sem fog megszűnni
életünk, létünk végtelen.

(Bhagavad-Gíta; 12. vers, 2. fejezet)






Ismét egy indiai étel. A Terebessen találtam Rosta Erzsébet: Vegetáriánus konyha Indiában című könyvében.
Valójában Fűszeres Eszter nagyon guszta újkrumli-egytálját néztem ki, de elfelejtettem krémasajtot venni. Házi joghurtom viszont volt itthon. Eszterét majd legközelebb, ki nem hagynám fejes salátával!

Hozzávalók 4 főre:
1-1,2 kg apró szemű újkrumpli (étvágy szerint),
6 dl joghurt,
2 dl víz,
1 csapott mokkáskanál római kömény,
1 teáskanál kurkuma,
1 csokor összevágott petrezselyem vagy korianderlevél,
1 összevágott zöld csili vagy jópár karika hegyes erős zöldpaprika,
2 teáskanál alap maszala,
só,
1 mokkáskanál őrölt piros csilipor vagy csilipehely,
5 dkg vaj,
jó bő olaj a sütéshez.
(Én tettem bele egy kis gerezd fokhagymát is, apróra kockázva.)

A krumplikat megkapargattam, megmostam, majd leszárítottam konyharuhával. Nagyon bő, forró olajban pirosra sütöttem. Közben elkészítettem a joghurtos alapot: egy nagyobb lábosban vajat melegítettem, mikor már elég forró volt, beledobtam a római köményt és kissé kipattogtattam. Aztán hozzákevertem a kurkumát is és egyből beleöntöttem a joghurtot. A kurkumával vigyázzunk, mert ha megég, keserű lesz. Aki fél ettől, inkább a joghurthoz keverje. Vizet is öntöttem a lábosba, sóztam, a fokhagymát is beletettem, az alap masalát is, a petrezselyemzöldet és a zöldpaprikát is. Forraltam pár percig, aztán a kisült krumplikat ebbe a mártásba szedtem bele az olajból. Fedő alatt addig főztem kis lángon, míg a burgonya megpuhult. Nekem nem volt elég sok a joghurtom, teljesen beszívta a krumpli, mire elkészült. De így is nagyon finom volt.
Az alap masala a következő fűszerekből áll: 1 csésze köménymag, 1/2 csésze koriandermag, 1 teáskanál fahéj, 6 kardamommag, 12 szem szegfűszeg. A fűszereket szárazon serpenyőben pirítsuk meg, majd porrá őrölve használjuk. (A kardamom száraz héjából szedjük ki a kis fekete magokat és csak azokat használjuk.)





Az ételt szegfűszeges párolt rizzsel és puri-val ettük. A puri is lapos indiai kenyér, de bő olajban sütik.
Én 1/2 csésze teljes kiőrlésű lisztből és 1 csésze fehérlisztből készítettem. Kell bele 1/2 teáskanál só és kb. 1-2-3/4 csésze melegvíz. Rugalmas, jól összeálló tésztát kell kapnunk. Se kemény, se lágy ne legyen.
Pihenni hagyjuk 20 percig, aztán diónyi kis golyókat formázunk belőle. Vékonyra nyújtjuk és bő, forró olajban mindkét felét megsütjük. Nagyon gyorsan sül, szinte azonnal kell is fordítani. A lapáttal mikor beletesszük az olajba, nyomkodjuk le a felszín alá, így szépen felfújódik.
De itt egy videó róla, így egyszerűbb ha látható is:




Nagyon laktató és finom volt ez a joghurtos újkrumpli így rizzsel és purival. Szerintem még egy kis csatnit is készíthettem volna mellé, de majd legközelebb. A puri finom ropogós, oylan mint a lángos, csak sokkal vékonyabb a tésztája.

2010. május 15., szombat

Zöldcsirágos rizotto

.

Gondolkozz, ahogy apád tanított. Élj, ahogy anyád tanított.

(Leonardo da Vinci)





Ez az egyszerű kis rizotto volt a tegnapi vacsorám. Nem vagyok rajongója egyébként ennek az olasz rizsételnek, de spárgával nagyon finom volt - mert ennek a zöldségfélének a főzőleve is nagyon finom, intenzív. Vétek kiönteni. A rizotto így adta magát, hiszen a főzővízzel felöntve készíthetjük el és nagyon jó ízt ad neki.

Hozzávalók 2 főre:
2 dl rizs (arborio vagy más kerekszemű rizs),
1/2 csomag zöldspárga (1/4 kg),
újhagyma zöld szárrésze úgy meglehetősen bőven,
1/2 fej közepes vöröshagyma,
1 kis gerezd fokhagyma,
só,
1 teáskanál kristálycukor,
1 citrom reszelt héja,
citromlé vagy fehérbor,
1 csokor petrezselyemzöld,
2 dkg vaj,
1 teáskanál olívaolaj,
reszelt parmezán.

A spárgát megmostam és feldaraboltam 2 cm-es darabokra. Forrásban lévő sós-cukros vízbe tettem (a fejeket nem, azokat csak a végén dobtam bele). Közben egy nyeles kislábosban felolvasztottam a vajat az olívaolajjal, aztán hozzáadtam az apróra kockázott vörös- és fokhagymát pici sóval. Üvegesre dinszteltem, majd a mosatlan rizst is beletettem a lábosba. Kis ideig kevergettem-pirítottam, majd a spárga főzővizéből adtam hozzá 1 merőkanállal. Kis lángon főztem, mindig akkor adva hozzá újabb merőkanálnyi főzővizet, mikor az előző adagot a rizs beszívta. (Közben mikor megfőtt a spárga, lekapcsoltam alatta a lángot.) Az apróra vágott petrezselyemzöldet is a főzés elejénél adtam az ételhez, mert így erőteljesebben átadta az ízét. És persze belereszeltem egy citrom héját is. Én most citromlével ízesítettem, mert nem volt itthon fehérbor. Akinél van kéznél, száraz fehérborral teheti pikánsabbá.
Mikor majdnem elkészült a rizs, beletettem a megfőtt csirágdarabokat is, és a felaprított zöldhagyma-szárakat is. A rizottonál az utolsó víz hozzáadásakor még jó tocsogósnak kell lennie, szinte főzelékszerűen folyósnak. De ekkor már roppanósan puha legyen benne a rizs. Tehát az utolsó víz hozzáadásakor jó szaftos maradjon, szinte follyon - ekkor lezárjuk alatta a lángot és fedő alatt hagyjuk 3-4 percig.
Kissé beszívja a vizet, de lágy, ragacsos marad - ez a jó állag. Azonnal, forrón tálaljuk.
Tálalás előtt reszelhetünk rá parmezánt, amit belekeverünk az ételbe, illetve ha még krémesebbre akarjuk készíteni, akkor tálalás előtt még egy kevés vajjal is elkeverhetjük.
Annyira jó íze volt egyébként, hogy nekem a parmezán sem hiányzott belőle.

2010. május 14., péntek

Paradicsomos, csirágos, házisajtos szabji

.

Akik odaadással imádnak Engem,
transzcendentális Formámon meditálva,
azoknak elhozom, amire szükségük van,
s megőrzöm, amijük van.

(Bhagavad-Gitá, IX, 22.-ik vers)




Ezt a nagyon finom és egyszerű ételt néztem ki a töltött naan kenyér mellé, mert Vegavarázs azt írta, hogy általában szabjit adnak mellé. Én mondom, fergetegesen finom volt mind a szabji, mind a kenyér és együtt tényleg szenzációsan jó.
Mindenkinek nagyon-nagyon ízlett!
El tudnék élni indiai koszton, rajongok érte... Fantasztikus ételei vannak ennek az évezredes népnek és kultúrának. Be kell valljam, a távol-keleti konyhákat egyáltalán nem kedvelem. Bajban lennék ha Japánban vagy Kínában kéne élnem. A mediterrán és arab ételeket viszont szintén nagyon szeretem. (És persze a magyar konyhát is.) Telt ízek, változatos ételek. És ez az indiai konyhára a legmesszebbmenőkig igaz.

Hozzávalók 4 főre:
3 doboz konzerv paradicsom (vagy nyáron ennyinek megfelelő friss paradicsom),
6 dkg vaj vagy 6 evőkanál ghí vagy olaj,
3 liter tejből készült panír,
1 közepes fej karfiol (vagy brokkoli) vagy 6 nagymarék spenót vagy 30 dkg zöldborsó vagy 0,5 kg zöld csirág vagy 2 kisebb cukkini vagy 1 közepes-nagyobbacska csillagtök,
2 dl tejszín,
3 csapott kávéskanál lepkeszegmag,
só,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
2 csapottabb teáskanál kurkuma,
1 csapott kávéskanál csilipor vagy 2 csili apróra szelve.

A vajat felolvasztottam, kissé megpirítottam benne az őrölt lepkeszegmagot, majd hozzáadtam az darabolt paradicsomkonzerveket. Fűszereztem sóval, cukorral, kurkumával, csilivel és hagytam rotyogni. Közben sós-cukros vizet forraltam, és megfőztem benne a 2 cm-es darabokra vágott csirágot, de csak roppanós állagig. A spárgafejeket csak a főzés vége felé tettem a vízbe, mert annak sokkal kevesebb idő kell.
Mikor besűrűsödött a paradicsommártás, beletettem a csirágdarabokat és a kockákra vágott házisajtot is. Hagytam még 5 percig főni, majd belecsorgattam a tejszínt is és még egyszer összeforraltam.
Tényleg nagyon finom. Tálalhatjuk rizzsel, bármilyen indiai lepénykenyérrel: csapatival, rotival vagy naannal.

2010. április 14., szerda

Kreol csirkecombok

.

Minden macskatulajdonos tudja, hogy az önző kis bestiák elképesztően hálátlanok tudnak lenni.


Vannak napok, amikor dorombolnak, dörgölőznek, hízelegnek és minden elképzelhető módon udvarolnak kenyéradó gazdájuknak, más napokon viszont következetesen keresztülnéznek gazdájukon, hacsak nincs a kezében konzervnyitó.

Ha ön érzelmileg kiegyensúlyozatlan típus, és könnyekre fakad valahányszor a kis szörnyeteg oda se bagózik önre, térjen át a házilag elkészíthető macskabarát illatszerek használatára. A szükséges hozzávalókat megtalálja a kamrában és a konyhaszekrényben.

Ajánlat: szardellás arcszesz, tonhalas kölni, pisztrángos parfüm, füstölt makrélás tusfürdő.


(Martin Baxendale: A macska működése - Túlélési kalauz gyakorló gazdiknak)




Ma bútorpakolás, falfúrás, rendrakás - egyenlőre rendetlenségfokozás - és egyéb szépségek voltak soron. Valami "könnyen-gyorsan" ételben gondolkodtam, amit csak be kell tenni a sütőbe. Körülnéztem a spájzban, a gyümölcsöskosarakban, és ezt a kókuszos csirkét kreáltam.

Hozzávalók 4 főre:
4 egész csirkecomb,
1/2 doboz kókusztej,
2 evőkanál kókuszreszelék,
2 banán,
2 evőkanál mazsola,
3 teáskanál barna nádcukor,
1 citrom leve és reszelt héja,
só,
2-3 dkg vaj,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
5-6 szem szegfűszeg.




A csirkecombokat alaposan megtisztítottam, megmostam, majd alul - a nem bőrős oldalán - bevágtam kissé a csontok mellett. Így sóztam be a combokat, a bevágásokba is a csontokig juttatva a sóból. Egy jénaiban egymás mellé sorakoztattam őket.
A vajat egy kislábosban felolvasztottam és elkevertem a barnacukorral, a kókusztejjel és reszelékkel, a mazsolával, a citrom levével és héjával és pici sóval. Ezt a keveréket ráöntöttem a húsra és végül a két banánt is rákarikáztam. Alufóliával lefedve hideg sütőbe tettem, és lefedve egy órát sütöttem nagy lángon. Majd a fóliát levéve kicsit mérsékeltebb tűznél megpirítottam. Egyszerű párolt rizzsel tálaltam.

2010. március 13., szombat

Sárgaborsós húsgombócok

.– Amikor türelmetlen vagy – folytatta –, fordulj balra és kérj tanácsot a halálodtól. Rengeteg elpárolog a kicsinyességedből, ha a halálod feléd int, ha megpillantod, vagy akár csak ha érzed, hogy társad ott van és les.

(Castaneda: Ixtláni utazás)





Ez az étel a maradékhasznosítás jegyében született. Készítettem ugyanis a héten sárgaborsókrémet, de jócskán maradt belőle. Aztán meg volt a fagyasztóban egy kevés duplán darált húsom is. Ötvöztem őket. Így született meg a sárgaborsós húsgombóc, ami egyébként meglepően finom lett.

A hozzávalókkal kicsit bajban vagyok... azért próbálkozom,

tehát 4 főre, előételként:
40 dkg darálthús,
6 evőkanálnyi főtt rizs,
1 kis fej vöröshagyma,
1 tojás,
só,
frissen őrölt bors.
A mártogatóhoz:
2 kis dobozos natúr joghurt,
1 kis gerezd fokhagyma,
kevés citromlé,
só,
olívaolaj.
A sütéshez:
bő olaj.

Egy tálban alaposan összekevertem kézzel a gombócbavalókat. Kissé lágy állagú lett, de formázható és sülésnél remekül egyben is maradt. Tehát vizes kézzel kis gombócokat formáztam és közepesen forró olajban kisütöttem őket. Míg pironkodtak, kikevertem a joghurtot sóval, fokhagymával, kevés citromlével és olívaolajjal.
A recept szerintem úgy is működik, ha a sárgaborsókrém receptje szerint megfőzzük a borsót, de csak villával rusztikusra törjük és így keverjük a darált húshoz.
A forró gombóckákat a hideg joghurtba mártogatjuk - nagyon finom így együtt, a citrom kitűnően illik hozzá. Javasolnék mellé még valamilyen egyszerű zöldsalátát is - majd ha lesz már kerti fejessaláta.
A gombóckák egyébként hidegen is nagyon jók, akár vendégváró svédasztalra is ajánlom. Főételként is tökéletes, csak akkor nagyobb menyniséget készítsünk, valamilyen körettel. Például krumlipürével.

2010. január 23., szombat

Egy nemzetközi és retrospektív "újrahasznosítva" VKF

.

Mint mindig, most is úgy jártam, hogy nem akartam VéKáeFezni. De tegnap kínomban rizseshúst főztem - a má' megint mit főzzek pánik hatására - és rájöttem éppen jó az "újrahasznosítva" témához. Akár maradék pörköltünk, akár maradék rizsünk van.




A recept rendkívül egyszerű. Főzz egy sima normále sertéspörköltet, aztán mikor puha a hús, tegyél bele megmosott rizst. Öntsd fel annyi vízzel, amennyi a rizs körülbelüli dupla mennyisége - a szaftot is kalkuláld bele. Tégy rá fedőt és kis lángon főzd addig, míg a rizs majdnem minden folyadékot beszívott. Ekkor vedd le a tűzről és hagyd a fedőt rajta még negyed óráig. A rizs belekerülése után már ne kevergesd az ételt. Ennyi. (Én 45 dkg lapockához egy púpos teásbögre nyers rizst tettem.) Ha maradék rizsünk van, egyszerűen csak melegítsük össze a pörkölttel szaftostól.
Ez egy retrospektív ebéd volt - otthon sokat főzte anyu. Mert jóatyám rizs és pörköltmániás. Én most házi savanyúságokkal tálaltam, de ha apu elé tettem volna, akkor behűtött almakompót járt volna hozzá.

De ha már VKF meg rizses hús... Eszembe jutott egy nagyon híres mindent bele rizses étel. Nem a paella. Hanem a kajun vagy kreol jambalaya. Még dal is született róla.


Szóval a jambalaya tartalmaz húst, füstölt kolbászt, szalonnát, sonkát, zöldségféléket és rizst. Gyakorlatilag mindent beletettek, ami kéznél volt, így készítve egy tartalmas egytálételt.
Azt írja a wikipédia, hogy a kreol és a kajun jambalaya annyiban különbözik, hogy a kajun változatba nem tesznek paradicsomot. Vöröshagyma, zeller, piros kaliforniai paprika mindenképpen kerül a kajun változatba. Húsként tartalmazhat rákot, kagylót, aligátort, kacsát, vaddisznót, őzet, stb. Kerestem nektek egy videót is, többet is megnéztem és azt hiszem, ez a legautentikusabb jambalaya. Valójában ez nem egy újrahasznosításból született étel, de mégis a témához illőnek érzem. Hiszen a szükségből alakult ilyen színesre, tarkára, tartalmasra - abból a szükségből hogy mindent felhasználjanak, ami a konyhában megtalálható.



A harmadik étel, ami illik még a VKF témához, a nemrég főzött francia hagymalevesem. A húsleves fantasztikus átalakulása.

A mezőny nagyon nemzetközi lett. Globalizálódom. :)

2009. december 21., hétfő

Kacsamáj mandarinos banáncsatnival

. Ma van a Téli Napforduló. Egy kis kitekintés az ünnepről Föld-szerte:

"A fény újjászületését ott is megünnnepelték, ahol tavasszal fordult az év: A IV. században Gyula pápa rendelte el, hogy december 25.-re essen a keresztény Karácsony (ősi mitológiánkban Kerecseny sólyom ünnepe, innen a karácsony szavunk a téli napfordulóra) ünnepe, mivel e nap egybeesett a Téli Napforduló körüli rituálékkal, amikor a pogány népek a Nap Újjászületését ünnepelték. A pápa célja a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt.

Babilónia

A Yule-szokások egy része babilóniai eredetû: például a gyertyagyújtás az oltáron a babilóniai isteneknek szólt.

Brit szigetek

Az ünnepség alatt leginkább ale-t vagy almabort fogyasztottak Ehhez kötõdik a fakupában körülhordott sör, ennek szertartása a betlehemezés szokásai szerint zajlott le. Az ivászat során himnuszt énekeltek a fához, jó egészséget , termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel vagy más módon zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.
A London Newspaper 1851-es számában leírnak egy tréfás hagyományt, az Almafák Dáridóját. Devonshire-ben a Tizenkettedik Éjszakán (január 7.-én) a gazdák fogták puskáikat, és kimentek almáskertjükbe. Kiválasztották a legöregebb fát, körbeálltak és így énekeltek:
Here's to thee, old apple tree
Whence thou mayst bud and whence thou mayst blow
And whence thou mayst bear apples enow:
Hats full, caps full,
Bushels, bushels, sacks full,
And my pockets full too!
Huzza! Huzza!
A férfiak almabort ittak, mulatoztak, lövöldöztek a fára (csak puskaporral), majd visszaindultak a házba. Az asszonyok azonban addig nem engedték be õket, akármilyen zord idõ is lehetett, míg valamelyikük ki nem találta, milyen sült várja õket odabenn. Aki kitalálta a megfejtést, az lett az "Est Királya", és õ vezett a további mulatságot az éjszaka során..

Etiópia

Ganna: A legenda szerint a pásztorok úgy megörültek, amikor meghallották, hogy megszületett a Kisjézus, hogy örömükben meghajlítgatták kampós botjaikat és tárgyaikat, és Gannát játszottak. Ez a játék eredete, amit az etióp férfiak és fiúk hagyományosan Karácsony napján játszanak (a régi dátum szerint, január hetedikén).

Germán népek

Yule sötét éjszakái az elmélyülés, az õsök imádásának idõszaka. A teuton gondolkodásmód szerint megvilágosodásunk gyökereit az õsökre való emlékezésben találhatjuk meg. Õseinkön keresztül kapcsolódhatunk a múlthoz, és ezt a kapcsolatot tisztelnünk kell, szertartásokkal, rítusokkal. A germán Yule és a kelta Samhain közt szoros kapcsolat áll fönn. Az új esztendõ áldását csakis õseink nevének és szellemének kijáró tisztelet megadása után várhatjuk el.

Itália

La Befana: a kedves boszorkány, seprûnyélen utazik, a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz az itáliai gyerekek harisnyájába. A legenda szerint La Befana söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták õt, nézze meg a Kisjézust. "Most nem érek rá", felelte La Befana. Késõbb meggondolta magát, de akkor már késõ volt. Ezért azóta is minden Karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy "neki".

Japán

Hari-Kuyo: a Törött Tûk Fesztiválja. Buddhista szertartás, minden év december 8.-án tartják országszerte. Már isz. 400-ban is ünnepelték. Valamikor csak a szabók és ruhakészítõk ünnepe volt, ma már mindenkié, aki tût vesz a kezébe.
Speciális szentély épült a tûk számára, ahol fogadalmi ételeket, ollókat és gyûszûket helyeznek el. A szentély közepére tofut állítanak ki, ebbe szúrják az elgörbült és törött tûket. Közben a varró különleges imát mormol, hálát adva a tûnek az elmúlt évben tett jószolgálatért. A tûk a tenger mélyén lelik meg végsõ nyughelyüket, miután a hívek papírba csomagolják a tofut és vízbe dobják kinn a tengeren.

Kelták

Druida hagyomány szerint az év legrövidebb napján szertartásokat tartottak a kijelölt szent helyeken. (Skóciában, Írországban, Britanniában.) Ilyenkor a druidák a Napistent köszöntötték, és a tavasz közeledtét jelzõ egyre hosszabbodó napoknak örvendeztek. A szabadban nagy örömtüzet gyújtottak, a Yule-tuskóval, azt körbetáncolták, énekeltek. Minden zaj és dáridó a Nap ébredését segítette elõ és a tavaszt sürgette.

Mexikó

A Retek Éjszakája: e szokatlan esemény helyszíne minden év december 23.-án Oaxaca. A XIX. sz. közepétõl él az ünnep, ekkor ismerték meg a mexikóiak a retket, amit a spanyol telepesek hoztak be elõször. A mexikói sziklás talajban csavart, torz formájú retkek teremnek. Szokatlan formájuk megihlette a helyi mûvészeket, bibliai, történelmi és azték legenda-jeleneteket faragnak belõlük. A legjobbnak ítélt alkotásokat díjazzák, majd látványos tûzijátékkal ér véget az est.

Mezopotámia

Marduk világrajöttét segítették ünnepi rítusokkal, és támogatták harcában a káosz, a sötétség erõi ellen.

Pakisztán

Chaomos: a téli napforduló idején egy õsi félisten évrõl évre visszatér, hogy összegyûjtse az imádságokat és elvigye Dezaónak, a legfõbb istenségnek. Az ünnep során asszonyok és lányok rituális fürdõt vesznek. A férfiak vizet hintenek fejükre, közben kenyeret tartanak a magasba. Aztán a férfiak és fiúk megmosakszanak, és estig nem ülhetnek székre, ekkor kecskevérrel meghintik arcukat. Ezután kezdõdik a nagy fesztivál, énekelnek, táncolnak, örömtüzeket gyújtanak, kecskepacalt és más különlegességeket lakmároznak

Róma

  • Saturnus (a termõföld) újjászületése, Saturnalia
  • Mithrász (Sol Invictus, a Legyõzhetetlen Nap újjászületése, december 25. Azon a napon a gyõzedelmes isten fa alakjában újra megjelent a földön.)

Skandináv népek

Julbock, Julbukk, Joulupukki, Yule-bak (Ld. Bak) A hátán viszi a Yule-manót, amikor körbejár, hogy elvigye a jelent, és elfogadja zabkása-ajándékát. (A finnek Joulupukkija biciklivel jár! :-) A Yule-manó neve a svédeknél Jultomten, a norvégoknál Julesvenn, Dániában és Norvégia egy részén Jule-nissen. (Vö. kelta Lepracaun)
Norvégiában Yule idején megáll a munka, nem forog a kerék, nincs vadászat.

Izland

Yule-macska : megeszi a lusta embereket!

Svédország

Midwinterblot: "télközépi vér": a viking hagyományban létezõ állat-és emberáldozatra emlékeztet. Bizonyos kultuszhelyeken végezték, többnyire e helyeken emelték késõbb az ókeresztény svéd templomokat is. A pogány szokást a XII. századi misszionáriusok szüntették meg. (Na persze, kezdetben õket is feláldozták a vikingek. ;-) - Az áldozatokat engesztelõ céllal mutatták be helyi isteneiknek, hogy rábírják õket, enyhítsék a zord telet.
Jul: a elf-hez hasonló szörnyecske, róla kapta a svéd Karácsony a nevét, a manó még a Kisjézusnál és a Mikulásnál is fontosabb szerepet játszott a svédek ünneplésében.

Tibet

Dosmoche: A Meghaló Év ünnepe. Öt napig tartó fesztivál, melynek során a májusfához hasonló mágikus fát állítanak föl, amit drótból hajlított csillagokkal, keresztekkel és pentagrammákkal ékesítene fel. Ijesztõ maszkokba öltözött táncosok riasztják el az új év ártó szellemeit. Egész nap ünnepelnek és imádkoznak, végül a városi nép lerombolja a fát.
Vajszobrászfesztivál: Az új év megünneplésére a buddhista szerzetesek minden évben megrendezik, szobraikat yak-vajból készítik, mintegy 10 m magasra, és speciális vajlámpásokkal világítják meg. Különbözõ jeleneteket, meséket ábrázolnak a szobrok. A legjobbnak ítélt alkotásért díjat kap a szobrász.

Zsidók

Hanukka -- zsidó történelmi eseményhez kötõdik, de a régi napfordulós ünnep adoptálása.
Menóragyújtás ~ a fény növekedése
Ajándékozás, társasjáték, kártyázás (a Saturnalia idején is)."





Csak az ökör következetes... Tényleg nem volt tervben hogy jövök még karácsonyig, de ma nem voltam jól, így a takarítás elmaradt. De főztem, mert ez az étel nagyon hamar elkészül. És mert enni kell, mégha épp nyög is az ember.

Hozzávalók 4 főre:
75 dkg pecsenyekacsa máj,
só, frissen őrölt bors,
3-4 dkg vaj,
1 teáskanál olaj.
A banáncsatnihoz:

4 nagyobb banán,
4 mandarin,
1/2 citrom leve,
2 evőkanálnyi borecet vagy balzsamecet,
2 teáskanál szójaszósz,
1 teáskanál worchester mártás,
2 teáskanál ketchup,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1/2 mokkáskanálnyi koriandermag,
3-4 húzintásnyi reszelt szerecsendió,
10 dkg kristálycukor.
A burgonyakorongokhoz:
3 közepes bzrgonya,
1/2 fej vöröshagyma.
A mazsolás rizshez:
1 nagy bögre rizs (3 dl),
1 evőkanál olaj,
1/2 marék mazsola,
4-5 szegfűszeg,
1 darab fahéj,
só.



Már reggel, felkelés után elkészítettem a csatnit, mert jót tesz neki ha áll pár órát. A vöröshagymát nagyon apróra kockáztam, a fokhagymát úgyszintén. A citrom levével, a borecettel (én balzsamecettel csináltam) és citromos sóval addig főztem, míg elfőtte a levét. Ezután hozzáadtam a cukrot és a fűszereket. A koriandert mozsárban összetörtem, úgy tettem a mártásba. Belevágtam egy banánt is. Hagytam rotyogni pár percet, kóstoltam. Nagyon édesnek és kicsit savanykásnak is kell lennie. Végül mikor már lezártam a lángot alatta, belekarikáztam a többi banánt is, valamint tettem bele mandaringerezdeket is, amikről eltávolítottam a hártyát.
A csatni tehát elkészül nem több, mint negyedóra alatt.
Még ezelőtt négy héttel tettem el üvegbe sóval citromot. A recepteket lásd itt és itt. A lényege, hogy az így beérlelt citrom héja nem keserű és bármilyen ételbe belevágható. Mikor kihasználjuk az összes citromot az üvegből, a visszamaradó só fantasztikus ízesítő, mert a citrom illóolajai, a leve - szóval az íze töményen bennmarad a sóban. Egészen kivételes illata van. Férjuram azt mondta mikor beleszagolt az üvegebe, hogy szerinte a híres sci-fiben, a Dűnében a fűszernek tutira ilyen illata volt. Egészen kábító, ellenállhatatlan, szóval ezt tényleg olyan. Rabságba és függésbe dönt, vigyázat!
Délben aztán megcsináltam a többit. Krumplit gyalultam le tökgyalun, vastagabb szálasra egy tálba. Hozzákevertem fél vöröshagymát félkarikákra vágva és sóztam.
A rizst szűrőben megmostam, majd olajon üvegesre sütöttem kevergetve, aztán felöntöttem dupla mennyiségű vízzel. Fűszereztem sóval, szegfűszeggel, fahéjjal. Addig főztem fedő alatt kis lángon, míg már csak a tetején volt 2-3 milliméternyi víz. Ekkor lezártam és hagytam fedő alatt. Beszívja az összes vizet és be is puhul. Egyszer sem kevertem meg, míg kis lángon pötyögött.
Míg a rizs puhult, megsütöttem kevés olajban a burgonyakorongokat. Finom ropogósak. Nem igazán kell az ételhez, de nálunk semmit sem készíthetek csak rizskörettel, mert kedves párom - velem együtt - nem szereti a rizst. Szóval megesszük néhanap, de csak ha van mellé krumpli is...
A májat sóztam, borsoztam, majd vajon és olajon fedő alatt szép pirosra sütöttem. Egy-egy oldalának elég2-3 perc. Fedő azért kell, mert nagyon durrog. Szerintem pulykamájból is elkészíthető ez az ételkombináció. De ez a csatni kitűnően illene sült kacsamellhez, vagy combhoz is.
A csatni nagyon-nagyon édes, isteni a májhoz szerintem. Azt mondják, a jó csatni olyan csípős, hogy nem lehet megenni és olyan édes, hogy nem lehet otthagyni. A nagyon csípős ízt én most kihagytam, nem kívántam. De abszolút illik bele a csilipaprika is, szóval csak bátran. Vegetáriánus fogások fantasztikus kiegészítői is a csatnik.
A csatniról a Terebessen: Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáévá tette, és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni!
A magyar konyhába is beilleszthető: vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. Bármikor feladható saláták, savanyúságok, kompótok, a megszokott mártások helyett. Kiegészítheti a hideg vagy meleg előételeket.

2009. december 3., csütörtök

Majdnem sütőtökcsatni

.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.
(Márai)

 


Ma elkészítettem az egyik kedvenc téli köretemet. Mindössze 10-15 percet vesz igénybe. A sütőtököt meghámoztam, kivájtam és kockákra vágtam. Serpenyőben kevés vajat hevítettem pici olívaolajjal együtt és mikor forró volt, rádobtam a sütőtökkockákat. Sóztam, mézet tettem rá, fűszereket és kevés citromlét.
Erős tűzön pirítottam úgy 4-5 percig. Roppanós maradt, de mégis átsült, én így szeretem. A fűszerek most kevés frissen reszelt gyömbér, kakukkfű és oregano voltak. Még mindig nagyon szépek a párkányomon.
Ezt az alapételt lehet mással is fűszerezni: fahéjjal, koriandermaggal, kurkumával, zsályával, rozmaringgal, bazsalikommal, citromlé helyett narancsléval, stb. Kinek-kinek ízlése szerint.
A lényege, hogy kellően édes legyen. Én két teáskanál mézet tettem egy adagra.
Ez az édes, karamellizálódott sütőtök nagyon finom így önmagában is. De szoktam készíteni sima párolt rizs mellé is, vagy natúr hús, hal köreteként is.
A nagy helyzet az, hogy csatnit akartam most készíteni belőle, de annyira finom volt, hogy mire észbe kaptam, a fotózás közben az egészet elkóstolgattam...
Szóval. Ezt az édes-sós-citromos sült sütőtököt megcsinálhatjuk csatninak is. Csak akkor picit tovább kell sütni, hogy puhább legyen. Mikor készen van, robotgépben pürésítjük és kiegészítjük pici csilipaprikával, még egy kevés citromlével. Egészen fantasztikus csatninak is a sütőtök. Szintén rizs mellé, párolt zöldségek mellé, vagy húsok mellé.
Tudom ajánlani a karácsonyi menübe is, mert villámgyorsan készen van és nagyon-nagyon finom.




Az Ő hangjánál szebbet... én még nem halottam. És ahogy a Csendes éjt énekli... Na, azt, majd akkor.