A lecsó

Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben. Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál. 

(Cserna-Szabó András: Lecsó) 

Lecsó. Ahány ház, annyi szokás. Most leírom, én hogyan tanultam anyutól. Először is, nálunk a lecsó hús nélküli. A legjobban a natúr lecsót szeretjük, vagyis nincs benne kolbász, virsli, szalonna. Ha ilyet ennénk, akkor külön szoktam hozzá sütni ezekből. 

Végy egy nagy, széles lábast. A lecsónak hely kell. Pucolj meg 2 nagy fej hagymát, a lábos aljára önts legalább 6-8 evőkanál olajat. A lecsó nem jó, ha nincs benne elég zsiradék. Mert vizes lesz, nem lesz tunkolható, isteni szaftja. A hagymát én kézből félkaréjokra vágom, egyből a lábosba. Mindent kézből vágok bele egyébként, lecsónál nálam nincs használatban vágódeszka. Ha kissé megpárolódott a vöröshagyma, két cikk fokhagymát is dobj hozzá szeletelve. Kissé futtasd át a forró zsiradékon, aztán adj hozzá egy teáskanál (csapott) pirospaprikát is. Egyből vágj rá 6-7 paradicsomot. Sózd is kissé. Rotyogtasd, hadd eresszen levet a paradicsom. Ő lesz a lecsó sűrű, finom szaftja. Ha már félig megrottyant a paradicsom, mehet rá a 9-10 darab paprika. Én ezt is kézből, és nem karikákra, hanem nagyobb darabokra vágom, és nem TV paprikából, hanem színes, csípős paprikát veszek lecsóhoz mindig. Sózd újra, és nagy lángon rotyogtasd fel, míg minden átmelegedik, aztán tedd közepes lángra és tégy rá fedőt. Olyan 10-15 percig főzd így, és ha úgy ítéled, hogy a paprikák megpuhultak, de még egyben vannak, késznek nyilváníthatod a lecsót. 

Tudom, hogy a legtöbben először a paprikát teszik bele. De én nem szeretem, ha ehetetlenül puhára fő a lecsóban, anyutól is így tanultam, és világbajnok volt a lecsója. Kettő: a paradicsom az, ami a sűrű szaftot adja, tehát először neki kell szétfőnie, a paprikának viszont egyben kell maradnia. Vizet nem teszük a lecsóhoz, ha kellő mennyiségű a paradicsom, fölösleges. 

Innen aztán lehet mellé enni kenyeret, krumplit, rizst, tarhonyát, nokedlit. Lehet rá tojást ütni. 

Ez a mennyiség olyan 4 főre elegendő.

A lecsó, ahogyan én főzöm. Mi casa, mi lecso. 

És a lecsó Gundel Károly szerint: 

1,4 kg zöldpaprika 

60 dkg friss paradicsom 

15 dkg vöröshagyma 

8 dkg zsír 

5 dkg füstölt szalonna 

5 gramm fűszerpaprika 

só 

A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk. A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk. Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne! Zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)

Váratlanvendég krém

A világ legolcsóbb desszertje, nevezhetném a magyar tiramisunak is egyszerűsége, tojásossága okán. Én közel negyven éve ismerem, azóta, mióta anyósomnál először kóstoltam. Ő sokszor készítette, mert imádtuk. Az érdekes a dologban az, hogy a tejbedarát gyerekként is utáltam, most sem szeretem, de ezt a változatát meg bármikor a kedvencek közé sorolom. Egyébként anyóskám anno Horváth Ilona szakácskönyvében lelte, ahol is "váratlanvendég krém" néven ma is megtalálható. 

A natúr krémet ízesíthetjük kakaóval, csoki- fehércsoki krémmel, sós karamellel, kávélikőrrel, fahéjas cukorral, de ilyenkor nyáron szerintem friss gyümölcsöntetekkel a legfinomabb. Nekem épp ezért leginkább egy igazi könnyű nyári desszert, ami egy jó vasárnapi ebéd végét méltón megkoronázza.

Hozzávalók: 

A darakrémhez:

• 10 dkg búzadara 
• 5 dl tej 
• 2 dl víz 
• 8 dkg kristálycukor 
• 2 vaníliás cukor 
• 1/4 mokkáskanál só 
• ------------ 
• 2 tojás 
• 7 dkg porcukor 
• csipet só 

Az öntethez: 

• 20 dkg málna 
• 2 dl víz 
• 15 dkg kristálycukor 
• 1 evőkanál citromlé 
• csipet só 
• 10 gramm étkezési keményítő 
• 1 dl hideg víz 

A tejből, vízből a sóval, cukrokkal tejbedarát főzünk: forrás után addig kevergetjük, míg besűrűsödik. Ez olyan 5 perc. Aztán hidegvízfürdőbe tesszük a mosogatóba, és többszöri átkeveréssel langyosra hűtjük. Közben elkészítjük a gyümölcsöntetet: a málnát felfőzzük a cukorral, sóval, citromlével, 2 dl vízzel, majd besűrítjük a kevés hideg vízben oldott étkezési keményítővel. (Én fagyasztott málnából készítettem, mert harmadába kerül mint a friss, és úgyis eltűnnek a málnaszemek, így tökéletes öntetnek.) Mikor langyosra hűlt a tejbedara, a tojásokat kettéválasztjuk, a porcukor egyik felével és csipet sóval felverjük a fehérjét kemény habbá, majd a porcukor másik felével habosra keverjük a sárgákat is. Aztán először a sárgákat keverjük a tejbedarához spatulával, majd a fehérjehabot. Poharakba töltjük, a poharakat lefolpackozzuk és hűtőbe tesszük őket, a langyosra lehűtött gyümölcsöntetet úgyszintén. Amikor kínáljuk, a tetejére tesszük a gyümölcsöntetet. Ebből az adagból 7-8 pohárnyi desszert jön ki. 

A gyümölcsöntet lehet meggyből, málnából, ribizliből, feketeszederből, áfonyából, egresből, eperből, mangóból, ananászból, passiógyümölcsből, stb...

Ribizlis-habos sütemény

Állítólag ez egy klasszikus retro sütemény, csak én nem tudtam róla. Ugyanis anyu sosem sütött ilyet, pedig volt ribizli bőven anno a hegyen. De ami késik, nem múlik, most megsütöttem én. És marad is a repertoárban, mert szerintem hihetetlenül finom! És olyan egyszerű, hogy még én is meg tudtam csinálni... 

Hozzávalók egy 36-szor 24-es tepsihez (én egy kicsit kisebben sütöttem, és így is jó): 

A tésztához: 

• 25 dkg liszt 
• 3 tojás sárgája 
• 15 dkg kristálycukor 
• 5 dkg olvasztott vaj 
• 3 evőkanál forró víz 
• 1 dl tej 
• egy csipet só 
• 1 zacskó sütőpor 

A ribizlis habhoz: 

• 50 dkg ribizli (szárastól ennyi) lebogyózva 
• 5 db tojásfehérje 
• 1 evőkanál citromlé 
• 25 dkg kristálycukor 
• egy csipet só 

Mossuk meg és csepegtessük le a ribizlit, majd bogyózzuk le. Béleljünk ki a tepsit sütőpapírral, melegítsük elő a sütőt 180 fokra alsó-felső sütésre. Olvasszuk fel a vajat a tésztához. A tojásokat válasszuk ketté. A sárgákat 3 kanál forró vízzel habosra keverjük, közben hozzáadunk 15 dkg cukrot, és mikor szép fehér és habos már, a vajat és a tejet is belekeverjük. Keverjük össze a sütőport és a csipet sót a liszttel, majd spatulával keverjük bele a krémbe. Öntsük a kibélelt tepsibe és kenjük el egyenletesen. Kissé nehéz, mert sűrű a tészta. 15 percig süssük. Közben verjük habbá a tojásfehérjét egy csipet sóval és a citromlével, majd ha félig felverődött, két-három adagonként adjuk hozzá a cukrot, és verjük egészen kemény habbá. Keverjük hozzá a ribizliszemeket, és kenjük a közben kivett elősütött tésztára. A sütőt állítsuk vissza 150 fokra, és 20 percig süssük még a süteményt.

Almás / ananászos mézes kakukkfüves karaj

Még volt négy almám, amik fonnyadoztak a gyümölcstálban. Meg volt tegnapról maradék nem kevés párolt rizsem is. Először arra gondoltam, család kedvencét kéne csinálnom, mert azt mindig almakompóttal esszük, de nem volt kedvem sütőt begyújtani, több edényt mosogatni, több időt főzéssel tölteni, ráadásul az almakompótnak több óra kellett volna, hogy be is hűljön, mert úgy finom. Így egy almás-kakukkfüves-mézes karaj lett belőlük rizskörettel, ami ráadásul egyserpenyős étel. 

Hozzávalók 4 főre:

• 8 szelet karaj
• só, bors, pirospaprika
• 6 db alma vagy egy kisebb friss ananász
• 1 tk kristálycukor
• 2 nagyobb fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 púpos tk mustár
• 1 púpos evőkanál méz
• 1 dl száraz rozé bor
• friss vagy szárított kakukkfű ízlés szerint
• újhagyma zöld szára
• 1/2 liter alaplé (nálam marhahúsleves kockából)

Az almákat pucoltam, daraboltam, kevés vajon pici sóval, pici cukorral gyors lángon átsütöttem, aztán félretettem egy tálba. A klopfolt karajt sóztam, borsoztam, kevés pirospaprikát is tettem rá hogy szebb színe legyen. Újabb darab vajon hirtelen megsütöttem, majd újabb adag vajon a nem vékony félkarikákra vágott vöröshagymát is átsütöttem karamellizációig, végül az aprított fokhagymát is rádobtam, átforgattam, majd alaplét (kockából) öntöttem rá. Került bele mustár, méz, kakukkfű, száraz rozé bor, és visszatettem a hússzeleteket is. Lefedve puhára pároltam, végül a felaprított újhagymazöldjét és az almadarabokat is hozzátettem, de csak annyi időre, míg átmelegedtek. 

Tipp: alma helyett friss ananásszal is tökéletesen működik a recept.

Retro párizsi saláta

Mikor ettetek utoljára retro párizsi salátát? Bevallom, szerintem én vagy 30-35 évvel ezelőtt. Talán egyszer. Régebben, mikor még dolgoztam, sokszor vettem ebédre franciasalátát. A pultban persze mindig volt párizsi saláta is, de én a franciának voltam kedvelője, így mindig kihagytam. Viszont most az árstopp miatt olcsó a COOP-os parizer, így a mai kártyapartihoz úgy gondoltam, egyszer elmegy. Egyébként jobb, mint amire emlékeztem, bár lehet hogy csak azért, mert házilag készült. Sütöttem hozzá 4 kicsi hökkön sült perecet is. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg párizsi szeletelve (olyan 2,5 mm-es vastagságú szeletek legyenek)
• 25 dkg főtt burgonya kis kockákra vágva
• 3 kisebb-közepes csemege uborka apróra kockázva
• 1/2 zöldalma apróra kockázva
• 3 újhagyma teljes hosszú zöld szárai felszeletelve
• kb. 30 dkg majonéz (nálam bolti)
• 20 dkg 20%-os tejföl vagy ugyanennyi sűrű görögjoghurt
• 1 teáskanál kristálycukor
• 1 púpos teáskanál dijoni mustár
• frissen őrölt bors
• pici só (vigyázzunk, majdnem minden sós a salátában!)

A majonézt, tejfölt, cukrot, sót, mustárt, borsot alaposan összekevertem egy nagyobb tálban. A párizsi szeleteket feleztem és csíkokra vágtam. Minden más hozzávalót is aprítottam, és beletettem a kikevert tartármártásba. Jól összekevertem az egész salátát, és cirka egy órát pihent és ért a hűtőben.

Egyre ügyeljünk szerintem: ne ússzon a tartármártásban a saláta. Legyen rajta, de ne legyen túl sok.

Hökkön sült perec

Pünkösd hétfő volt a hét elején, és a hagyományok szerint ilyenkor kalácsot is szoktak sütni régen. Én most Zala hagyományos kalácsszerű kenyerét, a "hőkön sült perecet" sütöttem meg magunknak. Sütötték ezt Hetésben, az Őrségben, Göcsejben is. 

A kerek perec hagyományosan készítve egy natúr, enyhén sós élesztős kelt tészta, ami mintha átmenetet képezne a kenyér és a kalács között. Mondhatnám viccesen azt is, hogy ami a new yorkiaknak a bagel, az a zalaiaknak a hőkön sült perec. 🙂 Ugyanis lehet formázni az egészen kicsitől az egészen nagyig. 

 

"Hökkön, hőkkön, hőkőn: a hőkön sült perec két ágból font kerek, 20-22 cm átmérőjű, általában 250 g tömegű termék (ritkábban készítik 500 g-os tömegben is). Az összefont két ág tésztavastagsága mintegy 3-5 cm. Felülete vörösesbarna színű, fényes a tojjással való megkenésnek köszönhetően. A fo­nások nyomai a tésztaágak találkozási helyein jól láthatóak. Az alsó lapja világosbarna, vastag héjú. Bélzete jól lazított, rugalmas, egyenlete­sen apró lyukacsú. Íze kellemesen aromás, a tejestésztára jellemző. A hagyományos termék­összetétel: búza finomliszt, cukor, tojás, tej vagy aludttej vagy tejföl, zsír és só. Ma zsír helyett inkább margarint vagy vajat használnak. Ha a perec megkelt, forró kemencében a kemence aljára, a forró kőre (ezért hőkőn sült perec) rakják sülni. 15-20 perc alatt elkészül." 

 

Én általában a nagy változatot szoktam sütni. A recept egyébként ahány ház, annyi. Van, aki tesz a tésztába is tojást, van, aki nem. Van, aki kefírrel (aludttejjel) készíti, van, aki csak tejjel. Van, aki mindkettővel. Van, aki zsírral dolgozik, van, aki vajjal vagy margarinnal. Érdemes tehát a saját jól bevált kenyér vagy kalácstésztánkat használni, vagy kikísérletezni egyet direkt ehhez a finom kerek perechez. 

Az én tésztám: 

• 40 dkg liszt 
• 2 dkg élesztő 
• 1 púpos tk kristálycukor 
• 2,3 dl langyos tej (vagy picivel több, liszttől függ, mennyit vesz fel) 
• 3 dkg olvadt, de szobahőmérsékletű vaj (vagy ugyanennyi zsír) 
• 8 gr só (2 mokkáskanálnyi) 
• 1 L-es tojás 
• + 1 tojás a lekenéshez 

A tésztát a szokásos módon kidagasztjuk vagy géppel vagy kézzel, hagyjuk duplára kelni. (Én a vajat is egyből beleteszem.) Ha nagy perecet szeretnénk, akkor egyben hagyjuk, ha kisebbeket, akkor négy vagy öt egyforma darabra vágjuk. A darabokat gombócoljuk, hagyjuk 10 percet pihenni, majd hosszú szálakat sodrunk belőlük. A szálakat kettévágjuk, megcsavarjuk, illesztjük, kör alakra formáljuk és szilikonos papíros tepsin hagyjuk kelni. Ha megkelt, lekenjük a felvert tojással, és előmelegített, 190 fokos sütőben 20-25 percig sütjük alsó-felső sütéssel. 

Receptet még itt találtok és itt.

 

 

Önmagában is nagyon finom vajjal vagy zsírral megkenve, de kitűnő szendvicsalap is lehet, ha nagyon pici darabokat sütünk, kenőkékhez is kiváló, vagy gulyás és más gazdag levesek kísérőjeként egészen különleges, de sült húsok, grillkolbászok mellé is adhatjuk, vagy szaftos húsokhoz, például pörkölthöz "tunkolásra" is szuper. Mi nagyon szeretjük, gyakran sütöm, bár kemencében sütve lenne az igazi.

Nyárelö-burgonyasaláta

Könnyű, finom, hűsítő, ajánlom akár a mostani hosszú hétvégére is. 

 

Hozzávalók 4 főre: 

• 1-1,2 kg újburgonya 
• 2 újhagyma 
• 2 kovászos uborka (csemegeuborka is lehet, ha épp nincs kész kovászos ubink) 
• 500 gr görögjoghurt 
• 1/2 csokor friss kapor 
• 5-6 levél friss menta 
• 1 púposkás teáskanál só (kb., érdemes majd fogyasztás előtt kóstolni) 
• frissen őrölt bors 
• 1 teáskanálnyi mustár 
• 2 teáskanál kristálycukor 

A burgonyát megtisztítjuk, megfőzzük, majd szűrőben hideg vízzel átöblítjük, míg szobahőmérsékletű lesz. Hagyjuk lecsepegni. A joghurtot kikeverjük a sóval, cukorral, borssal, mustárral, aprított zöldfűszerekkel, az újhagymákat is belekarikázzuk, a zöld szárrészéből egy keveset félreteszünk a díszítéshez. Az uborkákat pró kockákra vágjuk, és szintén a joghurtos alapba kerül. Végül a burgonyát is belekeverjük, és hagyjuk állni 30 percig, hogy összeérjen. Tálalásnál kevés olívaolajat is csurgathatunk rá. Köretként is tökéletes sültekhez, rántottakhoz, fasírthoz, grillezett húsokhoz, rántott vagy sült májhoz, sőt, halakhoz is. De akár önálló nyáresti vacsora is lehet, ha például még főtt tojást is kockázunk a salátába.

Paprika saláta

Ha salátákról van szó, általában a következők jutnak eszünkbe: uborka, paradicsom, káposzta, kukorica. Nagyon ritkán készítünk viszont paprika salátát, pedig egy jó pörkölthöz például tökéletes kiegészítő. Vagy adható akár egy isteni sült oldalashoz, vagy pulled porkhoz, de hamburgerben is el tudom képzelni, sőt. 

 

A képen láthatót tegnap csináltam, és nagyon jól sikerült. Eddig nem így készítettem, de eztán mindig így fogom, és sokkal többször is fog asztalra kerülni, mint eddig. Pláne, hogy én nagyon szeretem a jó paprikákat. 

Pontos receptem nincs, mivel nem mértem, csak csináltam. De a lényege a következő: minél színesebb a saláta, annál szebb és finomabb. 

Karikákra vágtam a paprikákat, kevés újhagymát is vágtam hozzá. Majd lesóztam, és hagytam állni úgy 20 percig. Aztán vízzel felöntöttem, nem sokkal, csak hogy lepje el az egészet. És kóstolgatva adtam hozzá 10%-os ecetet (nem sokat, én nem szeretem a vadsavanyú salátákat), cukrot és még egy kevés sót. A cukorral bánjunk abszolút nagyvonalúan, akkor lesz finom, ha kissé édeskés a saláta összhangja. Hagyjuk állni megint 20 percet, és fogyasztható is. Érdemes annyit készíteni csak, amennyi el is fogy, ha túl sokáig áll az ecetes-sós-cukros lében, nagyon megfonnyad, és úgy már kevéssé élvezhető. Így viszont isteni. Főleg ha kicsit csípős is! Ha vége az újhagyma szezonnak, akkor lehet fehér salátahagymával, vagy lilahagymával készíteni, vagy aki hozzájut salottával.

Extra ropogós bunda halakhoz, zöldségekhez, húsokhoz

Ezt a ropogós bundát a kedvenc indiai séfemnél láttam a minap. Ő karfiolrózsákat panírozott be vele, én ezt a hekket, mivel nem igazán szeretem a sima lisztes panírozást, mert sülésnél lejön a halról és tönkreteszi az olajat. Amit én mindig átszűrök, mert viszonylag sokszor eszünk halat, így 2-szer, 3-szor is tudom használni halsütéshez. 

 

Ez a bunda szenzációsan ropogós, hasonlít a sörtésztához, de annál ropogósabb. És bármivel fűszerezhető. Én a halsütéshez most csak pirospaprikát tettem bele, de a videóban a séf fűszeresebben csinálja, szokásos indiai módi szerint. (A fűszerhez is fűszert, ugyi.) Nem csak halhoz fogom használni, hanem zöldségekhez, húshoz is. És gluténmentes, csak mondom. A recept egyszerű: amennyi a rizsliszt, ugyanannyi az étkezési keményítő is, jelen esetben másfél csésze. Ehhez jön 3 evőkanál joghurt, némi só, és annyi víz, amennyivel egy se nem sűrű, se nem híg masszát kapunk. Illetve mikor felforrósítottunk a sütéshez az olajat, abból is jön bele egy evőkanálnyi. Ha extra roppanósságot akarunk, kétszer sütjük, amit sütünk, bár elmondom, hogy elsőre is szuper jó ropogós ez a bunda. Viszont ha kétszer sütünk, később sem fog bepuhulni a bundázás.

Görögjoghurtos grillezett cukkini saláta

Az új kedvencem cukkiniből: serpenyőben grillezzett cukkinikarikák görögjoghurtos, majonézes mártásban, amibe kevertem chimichurrit is. Brutáljó! 

 

A kence vagy szósz a cukkiniken: 25-30 dkg görögjoghurt, a joghurt mennyiségének egy ötöde bóti majonéz, pici cukor, só, frissen őrölt bors, és 1 nagy teáskanál chimichurri. Ez most egy nagyobbacska salátacukkinihez készült. Extra könnyű nyári fogás, mégis krémes, kényeztető és ízletes. És villámgyorsan elkészíthető. Az biztos, hogy még párszor tányérra kerül a nyár-ősz folyamán.

Darált húsos cukkini

Cukkinis, könnyű, nyárias, finom, és extra gyorsan készen van.

 

Hozzávalók 6 főre: 

• 1,2 kg cukkini (piciből ennyi, ha magos, akkor mag nélkül)
• 80 dkg darált hús (marha, vagy marha-sertés vegyesen)
• 2 evőkanál szemne (tisztított vaj) vagy sima vaj
• 5-6 evőkanál olívaolaj
• só
• frissen őrölt bors
• 4-5 szem mozsárban összetört szegfűbors
• 1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
• 3 gerezd fokhagyma
• 1/2 citrom leve
• A tálaláshoz: rizs, natúr joghurt. 

A megmosott cukkinit 2-3 milliméter vékonyra karikáztam. A darált húst a vajon és egy teáskanálnyi olívaolajon a fűszerekkel addig pirítottam, míg zsírjára sült, aztán hozzáadtam a cukkinikarikákat is, amivel még 8-10 percig együtt pároltam. Tálalás előtt a húst meglocsoltam bőven még olívaolajjal és a fél citrom levével. A tányérra szedtem főtt rizst, ráhalmoztam a cukkinis ragut és még meglocsoltam natúr joghurttal. Langyosan a legfinomabb.

Citromlekvár

Főztem eperlekvárt, és ha már így benne voltam, gondoltam csinálok citromlekvárt is, a legnagyobb kedvencemet. Főleg, hogy a Spárban gyakorlatilag 2-300 Ft-al drágább csak a biocitrom is, és a kezeletlen héjú citrom is a normál citromnál. 

 

Mindössze 1 kg biocitromból készült, lett belőle 10 kisebb üveg citromíz. Nekünk más lekvárokkal együtt bőven elég. 

A citromokat alaposan megmostam, majd karikákra vágtam, a magokat kiszedtem, mert azok keserítik meg a lekvárt. A karikákat negyedeltem és egy tálban annyi hideg vízzel öntöttem fel, amennyi ellepte. Hagytam 24 órát állni, aztán leöntöttem róla a vizet, és egy nagyobb fazékba tettem a gyümölcsöt. Adtam hozzá 1,2 liter vizet és felforraltam. Forrás után még főztem fedő alatt 20-30 percig, hogy megpuhuljanak a héjak. (Itt nem cél elforralni róla a nedvességet.) Majd botmixerrel aprítottam. Hagytam benne kevés nagyobb héjdarabokat is, hogy ne legyen teljesen homogén. Visszatettem a tűzre és adtam hozzá 2 db Haas 2:1-es lekvársűrítővel elkevert 1 kg kristálycukrot, és kb. 1/2 csapott mokkáskanál sót is. Forrás után állandóan kevergetve hagytam még 5 percig forrni, végül csírátlanított üvegekbe töltöttem, és szárazdunsztba tettem. 

Valami pazarfinom, el sem tudom mondani mennyire. Mondjuk én citromfüggő és rajongó vagyok... Ez egyébként az angolok híres marmalade, vagyis narancslekvár receptje, amit anno egy angol blogról fordítottam le - főleg a mértékegységekkel kellett megküzdenem. Mert nem sok jó híresült el az angol konyhából, de a narancslekvárjuk a gasztronómiájuk egyik vitathatatlanul sajátos ékköve. Ha narancsból készítenétek, ugyanennyi cukor kell hozzá. Maximum, ha spórolnátok vele, 20 dkg-ot vegyetek csak le a kiló cukorból, többet ne. És tilos kivágni a fehér részeit a héjnak, az kell az állaghoz is, és a kissé kesernyés-fanyarkás ízhez. Ez a citromra is igaz.

Ha darabosabban készítenétek, érdemes az elején kicsit többet törődni vele: vékony karikákra vágjátok, és a karikákat is minimum 8 vagy 12 cikkre, így nem kell botmixert használni, hanem a héjdarabok szépen megmaradnak a lekvárban.

Sopa de lima (mexikói zöldcitromos csirkeleves)

A mexikói Yukatán-félsziget híres csirkehúslevese. Isteni finom, és nagyon üdítő.

Hozzávalók 6 főre:

• 3 egész csirkecomb
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• só
• 10-15 szem egészbors
• a szofrítóhoz:
• 2 szál újhagyma a zöldjével együtt
• 3 paradicsom lehéjazva
• 2 hosszú hegyes erős zöldpaprika
• 1 evőkanál olaj
• plusz a levesbe:
• 1 egész lime felkarikázva
• a tálaláshoz:
• 1 lime cikkekre vágva
• 6 frissen készült tortilla felcsíkozva és bő olajban ropogósra kisütve
• korianderlevelek (vagy petrezselyem)
• friss vagy szárított chilipaprika
• újhagyma zöldje

A combokat feltesszük főni alaplének hideg vízben a félbevágott vöröshagymával és a három gerezd fokhagymával, sóval, szemesborssal. Forrás után kis lángon főzzük egy órán át. Közben elkészítjük a szofrítót: apróra vágjuk az újhagyma fejrészét (fejesebb legyen), a zöldjét is felaprítjuk, de azt majd csak a legvégén adjuk a kész leveshez. A paradicsomot forró vízbe tesszük fél percre és lehéjazzuk, majd kis kockákra aprítjuk. A zöldpaprikát is kis kockákra vágjuk. 

Tortillát készítünk fele-fele kukoricalisztből és sima fehér lisztből, 10-10 dkg legyen mindkettő. Adunk a lisztekhez egy mokkáskanál sót és annyi vizet, amennyivel összeáll a tészta, kellően lágy legyen, de ne ragadjon. Ez körülbelül 1,5-2 dl víz. Formázzunk belőle 6 db gombócot, hevítsünk fel egy serpenyőt, nyújtsuk ki az első gombócot 1 milliméter vékonyra és süssük meg a forró serpenyőben. Míg sül, nyújtsuk is a második gombócot, süssük egyből azt is. És így tegyünk, míg az összes gombócból tortillát nem sütöttünk. Mikor langyosra hűlnek, vágjuk félbe a tortillákat és csíkozzuk fel őket fél centi szélesen, majd süssük ki bő forró olajban piros ropogósra. 

Mikor megfőtt a levesünk, egy nagy lábosban egy evőkanál olajon süssük a szofrítót úgy 5 percig, majd vegyük ki a levesünkből a combokat és szűrjük át a levét a szofrítóra. Tegyünk a levesbe még egy felkarikázott limeot is. Főzzük még úgy 10 percig, közben a csontokról fejtsük le a húst és kis darabokban adjuk a leveshez és készen is van.

Tálaljuk plusz zöldcitrommal, korianderzölddel, újhagymaszár karikákkal, chilivel és a sült, ropogós tortillacsikokkal.

Stifado (görög vörösboros marharagu)

Még soha nem készítettem stifado-t, azaz a görögök vörösboros marharaguját. Tegnap átestem a tűzkeresztségen (szó szerint leégett a fél karom, mert kifröccsent az olaj...). Nem marhahúsból főztem, hanem vadból. De a recept autentikusnak mondható, több eredeti görög videnyót is megnéztem hozzá, kivétel a tej használata. A tejjel főzés mániám vadhúsoknál, a pörköltet is így csinálom, mert egyrészt porhanyósabb lesz, másrészt teljesen elveszi azt a nagyon jellegzetes vadhúsízt.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg vad apróhús vagy marhahús (lábszár, lapocka, nyak)
0,5 kg apró vöröshagyma vagy salottahagyma
6 gerezd fokhagyma apróra vágva
4 dkg vaj
3 evőkanál olívaolaj
1 dl száraz vörösbor
1 dl zsírdús tej
1 hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1 kisdobozos sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
2 szem szegfűszeg
1 8-10 cm-es darab fahéjrúd
1 teáskanál kristálycukor
1 teáskanál vörösborecet (el is hagyható)
2 nagyobb babérlevél

A lábosban (én öntöttvasban csináltam) a zsiradékon jól körbepirítottam az egészben hagyott, tisztított apróhagymákat, majd kivettem őket egy tálkába, s azon nyomban sütöttem is a nagyobb darabokban hagyott húst is több részletben, hogy süljön, ne főjön. Mikor minden darabot átpirítottam, visszatettem az egész húsmennyiséget a lábosba, aláöntöttem a zsírdús tejet, a húst sóztam és borsoztam és hagytam forrni nagy lángon - többször átkevergettem közben -, míg az összes tej elfőtt és zsírjára sült a hús. Aztán hozzáöntöttem a vörösbort is, hagytam rotyogni egy percig, s tettem is a raguhoz a többi belevalót is: a paradicsomkonzerveket, a fűszereket, kivétel az apróhagymák. Kevés vizet is öntöttem hozzá, lefedtem és kis lángon hagytam főni úgy 2 órát, míg majdnem puha volt, ekkor került bele az apróhagyma is, és még 20 percet-fél órát hagytam főni, a hús puhulásáig. Közben kóstoltam, ha valami hiányzott, pótoltam: só vagy cukor vagy bor vagy ecet.

Friss, házi sütésű kenyérrel tálaltam. Az a jó, ha sok szaftja van, ennek olyannak kell lennie, hogy lehessen tunkolni. Körete alapvetően a kenyér, de szerintem egyben hagyott apró újburgonyával is nagyon finom, vagy akár rizzsel is.

Grillezett zöldbab

Ez egy nem-recept. Csak ez is olyan, hogy muszáj megemlítenem. Annyira finom, hogy abbahagyhatatlan. 

Olyan zöldbabot válasszatok hozzá, amilyen a képen is van, és akár a zöld, akár a sárga változata tökéletes a grillezéshez. Zsenge legyen, mert ha szálkás, akkor élvezhetetlen lesz. A széles, lapos fajta nem jó, az nehezebben puhul. Azt főzzétek meg levesnek vagy főzeléknek.

Egy gerezd fokhagymát kaparjatok le pépesre késsel deszkán. Keverjétek el valamilyen nemesebb olajban: olívában vagy hidegen sajtolt repcében vagy szőlőmagolajban. Keverjétek jól el, és hagyjátok leülepedni. Aztán öntsétek le a fokhagymáról az olajat, csak rá lesz szükség. (A fokhagyma megéghet a forró serpenyőben, és akkor keserű lesz és az nem jó.)

A serpenyőt nagyon melegítsétek fel, dobjátok bele a megtisztított zöldbabot, kissé sózzátok is meg: attól puhul is, nem csak sül. Öntsetek rá egy evőkanálnyit a fokhagymás olajból és végig nagyon nagy lángon grillezzétek. Pár perc alatt készen is van. 

Tálalásnál kevés citromlével, joghurttal meg is lehet locsolni, zöldfűszerrel dúsítani, így egyfajta meleg saláta lesz belőle. De megszórható friss kecske- vagy juh- vagy tehéntejből készült sajttal is, a fetát is kedveli. Kiváló köret hal, hús mellé, de buggyantott tojáshoz is kiváló.

A sütőben soha nem lesz ilyen. Ropogós lesz ugyan, de kemény marad, serpenyőben viszont épp annyira meg is puhul, amennyire kell. Ráadásul a nyári melegben nem kell a sütőt sem begyújtani. Egy hátránya van: igen füstöl.

De ha kerti grillparti van, és tárcsán süttök, azon tökéletes lesz, ki ne hagyjátok. :)

Rókagombás szendvicskrém

A minap belefutottam a fészen egy cikkbe. Érdemes elolvasni, ha valakit érdekel a környezet védelme is, nem csak a gasztronómia.

"Sosem értettem igazán az élelmiszertrendeket. Mármint értem, hogy mi a funkciójuk, de az értelmüket nem. Hogyan lehet egy élelmiszer felkapott? Hogyan jöhet divatba vagy mehet ki a divatból egy élelmiszer? A divatban egy tervező létrehozhat egy új esztétikumot, amely sikeres lehet egy darabig mielőtt végül idejét múlttá válik, majd a tömegek rákapnak az Új Nagy Dologra – ezt értem én, de az élelmiszer egészen más.

Be kell vallanom, hogy ez félig-meddig retorikai kérdés: azért trendi, mert trendi emberek eszik, mert a húszas és harmincas éveikben járó, sok Instagram-követővel rendelkező kozmopoliták szeretnek esztétikailag tetszetős képeket posztolni a divatos, felkapott, Monsanto-mentes összetevőkből készített ételeikről, az egész közösségi média szerte. Néha ezt egészségügyi okokból teszik, néha nem. De akárhogy is, ez még mindig elég abszurd.

Vegyük a quinoa példáját. Ezzel a dél-amerikai gabonával egy hippi barátom ismertetett meg, aki hétvégente előszeretettel sétál mezítláb az angol vidéken, és az „energiáról”, valamint az „univerzumról” beszél, minden irónia nélkül. Peru és Bolívia egyes részein, ahol évezredek óta termesztik, a quinoa ugyanúgy a helyi táplálkozás egyik sarokkövévé vált, akárcsak a rizs Ázsiában vagy a kenyér Európában. Azonban a nyugati kereslet megnövekedésének következtében az ára 2006 és 2013 között megháromszorozódott.

Ennek az időszaknak a végére a quinoa drágább lett Limában, a perui fővárosban, mint a csirke, nem beszélve arról, hogy a kínálat is csökkent, mivel nagyobb haszonnal kecsegtetett azt a pénzes tengerentúli piacokra exportálni. Ez arra kényszerítette a helyi lakosságot, hogy a pénzéből olcsó, nyugati gyorsételeket vásároljon, mert csak azokat tudta megfizetni. Ennyit az egyetemes szeretet hippi ideájáról.

Van ebben valami szörnyen ironikus. A középosztálybeli liberálisok, akik vegán kávézókban fogyasztják el villásreggelijüket, és képeket töltenek fel a quinoa salátájukról vagy avokádós pirítósukról az Instagramra, valószínűleg úgy tekintenek az étkezési szokásaikra, mint a belső nyitottságuk jelére, pedig ez valójában vitathatatlanul a gyarmatosítás legújabb változata. Ahogyan a britek kifosztották Indiát annak teájáért és fűszereiért, úgy ez a modern berendezkedés is az erősebb pénzügyi hatalmak fölényét biztosítja a szegényebb és kétségbeesett kisebb hatalmak felett. Persze van egyfajta gazdasági csere, és azért nem hasonlítható a rabszolgaság borzalmaihoz, de attól ez még mindig tiszta kizsákmányolás. A pénz csak egy civilizált felszínt biztosít neki, és arra szolgál, hogy egy kissé megnyugtassa a lelkiismeretünket."

A teljes cikk a Latin-Amerika Társaság honlapján olvasható. 

Mivel az idei tavasz és nyár is meglehetősen csapadékos volt eddig, szép számmal jelentek meg az erdei és mezei gombák. Teli a piac vargányával, galambicával, de van szegfűgomba is. No és rengeteg a rókagomba - épp ezért most az ára sem olyan őrült magas. Mivel volt készen ebédünk, csak pár darabot vettem a vacsorára készítendő krémhez.

Hozzávalók 4 főre:
15 dkg rókagomba
1 evőkanál barna vaj, de a sima is jó (mégis, ha tudsz, használj tisztított vajat, karamelles íze tökéletesen kiegészíti és erősíti a rókagomba ízét)
1 mascarpone (25 dkg)
20 dkg brinza (juhtúró)
1 nagyobb gerezd fokhagyma
só, pár csepp citromlé

A gombát tisztítsd meg, vágd kisebb darabokra. A fokhagymát pépesítsd vágódeszkán kés élével. Egy kisebb serpenyőben a vajon kevés sóval süsd meg a gombát, egészen addig, míg levet ereszt, aztán a levét fője el, s piruljon is meg kissé a gomba. Zárd alatta a lángot, tedd hozzá a fokhagymát és kevergesd, míg kissé meglágyul markánssága a forró serpenyőben. Aztán tedd át egy késes aprítóba vagy turmixba, pörgess rajta kettőt-hármat míg jó apró lesz a gomba - majdnem pépes -, s végül add hozzá a túrót, mascarponét is, sózd, pici citromlét is cseppents hozzá, s kevertesd el jól a masinával.

Tipp: a krém gép nélkül is készíthető, csak akkor a gombát, még mielőtt sütnéd, aprítsd jól össze vágódeszkán.

Pirítóssal, vagy sütőben natúr sült újburgonyával isteni. Kínálj hozzá paradicsomot, uborkát, újhagymát, csípős zöld paprikát.

Ezt a krémet készítheted vargányával, szegfűgombával, fekete tölcsérgombával, őzlábbal, vagy más, ízletes erdei gombával is.

Magyaros tökleves

Alaptételem, hogy ételt nem dobunk ki. Ez tehát egy újabb maradékmentesítős recept. És bizton mondhatom: nagyon, nagyon finom lett. Csak egy adag maradék tökfőzelék szükséges hozzá. Van egyébként egy hűsítő, hideg változatom is, itt találjátok. Ez most egy meleg leves, magyaros kontúrokkal.

Hozzávalók 4 főre:
1 adag maradék jó kapros tökfőzelék
2 gerezd fokhagyma
10-15 dkg füstölt száraz pirospaprikás parasztkolbász
2 evőkanál hidegen sajtolt repce olaj
2 kisebb-közepes burgonya (olyan 20-25 dkg)
2 tojás megfőzve
só, frissen őrölt bors
1 evőkanálnyi friss csombor (borsikafű) összevágva vagy
1 evőkanálnyi friss erdélyi tárkony összevágva
és ha szükséges pár csepp ecet a végén hozzáadva
a tálaláshoz tejföl

A burgonyát tisztítsd meg, vágd kis (olyan 1cm-szer 1 cm-es) kockákra. Az olajat langyosítsd egy közepes fazékban, és futtasd meg rajta a karikákra vágott kolbászt és az apró kockákra vágott fokhagymát. Öntsd fel körülbelül 2 liter hideg vízzel, tedd bele a burgonyát, sózd, borsozd, fűszered csomborral vagy tárkonnyal és főzd puhára. Amikor kész, keverd hozzá a maradék tökfőzeléket is, és a kockázott főtt tojást is. Hagyd újra felforrni, és már készen is van. 

Kóstold, ha valami hiányzik, pótold: só vagy egy csepp ecet esetleg (ugyan a tökfőzelékben is van egy kevés, de lehet hogy a kész levesbe még kell egy kicsi), mert úgy finom, ha enyhén savanykás. Kínáld tejföllel.

A recept cukkinivel is működik, ha abból készítetted előzőekben a főzeléket.

Çilbir - török buggyantott tojás

Mindenki másképpen szereti a tojást. Én például a krémes, remegős rántottát szeretem, a 4 perces lágytojást és a buggyantott tojást. A főtt tojással és a tükörtojással ki lehetne kergetni a világból, ugyanakkor a shaksukáért rajongok.

És most megkóstoltam a Çilbirt, a törökök kedvencét is. Mit mondjak? Isteni. Csupa olyan hozzávalóból áll, amit imádok: barna vaj, csilipehely, sűrű török joghurt, kapor vagy petrezselyemzöld, fokhagyma.

Hozzávalók fejenként:
1 vagy 2 tojás étvágy szerint
1 - 1,5 dl sűrű török joghurt
1 kisebb gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál tisztított vaj
1/2 csapott teáskanál csilipehely
apróra vágott kapor vagy petrezselyemzöld
1 teáskanál 10 %-os ecet

A joghurtot vegyük ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. A fokhagymát zúzzuk pépesre, és keverjük a joghurthoz.

Aztán készítsünk tisztított vajat. Érdemes nagyobb mennyiséget csinálni, mert máshoz is használható és higgyetek nekem, a legfinomabb zsiradék, amivel főzni lehet. Pazar íze van... 

Ebből vegyünk ki egy kislábosba, melegítsük fel, tegyük bele a csilipelyhet, hagyjuk kissé táncolni benne, hogy a színe és íze kioldódjon, s tegyük félre.

 

Melegítsünk egy közepes lábosban vizet majdnem forrpontig, s mindezt a legkisebb lángon csináljuk a tűzhelyen, mert forrás alatt kell tartani a vizet, olyan 90 fokon. Így lesz szép a buggyantott tojás, egyben és formás marad. Ha túl lobogó vízbe tesszük, szanaszét szalad.

Tehát ha már jó a víz, tegyünk bele kevés ecetet, a tojásokat pedig egyenként egy csészébe üssük, s a csészéből eresszük finoman a vízbe. Hagyjuk főni 3-4 percig, míg a fehérje megszilárdul, így a sárgája még finom krémes és folyós marad.  

Amíg a tojások főnek, készítsük elő a tányérokat: a joghurtot tegyük középre. A joghurtra tegyük a jól lecsepegtetett tojásokat. Sózzuk kissé, locsoljuk meg a csilis vajjal, szórjuk meg kaporral, s már ehetjük is friss pirítóssal tunkolva, vagy friss laposkenyérrel. De jó hírem van a diétázóknak is, mert kenyér helyett nagyon tökéletes épp csak leforrázott spenóttal vagy mángolddal is, roppanósra párolt vagy sütött spárgával vagy zöldbabbal vagy cukkinivel is. És én karikákra szelt, kissé sózott, pár csepp citrommal, olívaolajjal, kevés hagymakarikával megtuningolt érett paradicsomot is kínálnék hozzá.

Fenséges finom étel. Igazi könnyű, nyári fogás.

Epres, túrós kalácstorta

Ma mosogatás közben... a mosogatáson jártak a gondolataim. Agatha Christie állítólag ekkor találta ki gyilkos történeteit és ugyan én is "Christie" vagyok, nekem nem bűnügyi rejtélyek szoktak megformálódni a "szürkeállományomban" (hogy Herkules Poirot-t idézzem), hanem mindenféle máson tűnődöm ilyenkor, mert a mosogatás remek alkalom eme csillámló elmetevékenységre.  

Azon morfondíroztam, hogy a sokat hangoztatott "fenntartható fejlődéshez" az is hozzátartozik, hogy nem gépesítünk mindent agyon. Mert ha igen, nekünk embereknek nem marad mit csinálni. Tenni-venni pedig kell, mert a jól végzett munka öröme semmihez sem fogható. Nem vagyok a modern világ ellen, mert áldás a mosógép, a központi fűtés, a botmixer és még sok minden, de azt hiszem, az automatizálást sem jó - ahogy semmi mást sem - túlzásba vinni. Nem is akartam mosogatógépet. És ha felújíthatnám a konyhámat, akkor sem akarnék. Szeretek mosogatni, igencsak meditatív cselekvés.

Ahogy ténykedtem, néztem a szűrőkanalat, a tányérokat, evőeszközöket. A sorozatgyártás korát éljük. A régi korokban a tárgyaknak még volt valami kisugárzásuk, szépek, mívesek voltak. Ma ez ritkán jellemző. De például azzal, hogy kézbe veszem az eszközeimet és rájuk nézek, észreveszem őket: létezővé válnak. Azzal, hogy szeretném, hogy visszanyerjék ragyogásukat és szépségüket, mégiscsak némi lélek is költözik beléjük. Hamvas Béla jutott eszembe... "Gyakran járkáltam piacon, s a legszívesebben ott álldogáltam, ahol a háztartás tárgyait árulták. Szép tiszta cirokseprőt, étvágygerjesztő, símára gyalult gyúródeszkát, sodrófát, fakanalat. El voltam ragadtatva e tárgyak szerény egyszerüségétől, hogy mennyire a haszon látszatába tudták rejteni szépségüket."

Hát ezeken tűnődtem ma így a nap végén.

A húsvét utolsó morzsái ma hasznosultak, egy finom sütemény formájában. Maradt egy kevés kalács és sajnáltam kidobni. 

Hozzávalók egy 28 cm-es tortaformához (talán a 25-ösbe is éppen belefér):
8 tenyérnyi szelet kalács
2-3 dkg vaj
a krémhez:
25 dkg túró
25 dkg eper
kb. 15-20 dkg porcukor
1 tojás
2 dl tej
20 dkg zsíros tejföl
1/2 mokkáskanál só
vaníliaeszencia vagy vaníliás cukor
1/2 citrom leve vagy 2 evőkanál rózsavíz
4 dkg étkezési keményítő

Az epret feldaraboltam és lecukroztam alaposan, aztán hagytam állni egy órát, hogy levet engedhessen.

A kalácsszeleteket megpirítottam a vajban.

A krémhez valókat (a cukron és az epren kívül) botmixerrel teljesen simára turmixoltam. Végül a cukros epret is hozzákevertem a levével együtt. Itt érdemes kóstolni, kell-e még bele valami, cukor vagy citromlé vagy rózsavíz.

A tortaforma oldalát kivajaztam, az aljába szilikonos sütőpapírt vágtam úgy, hogy nagyobb legyen a forma átmérőjénél, lehessen fölfelé is 3-5 centire a forma oldalához simítani. Mert híg a krém, s ha esetleg nem zárna jól a forma, ne csurogjon ki.

Alulra kiraktam a kalácsszeleteket, jó szorosan, hogy teljesen töltse ki a forma alját. Ráöntöttem finoman az epres túrókrémet, és a 120 fokra előmelegített sütőbe tettem 50 percre. 

Hagyjuk kihűlni hogy megszilárdulhasson, s leheletnyi porcukorral megszórva díszítsük.

Jól kiérződik a vajas pirított kalács íze is, a túróé is, szóval fincsi.

Sült, töltött paradicsomok

Nyáron nagyon szeretem a sült, töltött zöldségeket. Könnyűek, ízletesek, és kitűnőek szobahőmérsékleten fogyasztva. Sőt. Úgy a legjobbak, vagyis ideális kánikula-ételek. Sütni sem kell őket hosszasan, arra a 30-40 perce be lehet gyújtani a sütőt. Érdemes többet készíteni, s aztán rájárni. Most a paradicsom került sorra, már vagy 2 hete tonnaszám eszem nyersen is, mert a zöldségesben olyan édes, mámorító nyárízű csodákat lehet kapni, hogy képtelen vagyok akár egy napot is kihagyni ebből az élvezetből. Ráadásul ablakaimban burjánzanak a zöldfűszerek is, szívem bokros, illatos kis csücskei.

Hozzávalók:
6 nagyobb paradicsom
10 dkg köles (vagy: fehér vagy barnarizs, kuszkusz, bulgur, árpagyöngy)
1,7 dl víz (rizshez, árpagyöngyhöz a súlyuk duplája kell, kuszkuszhoz, bulgurhoz ez az arány jó)
2 már fejesedő, nagyobb újhagyma zöldjével együtt
2 nagy gerezd fokhagyma
kb. 20 szem fekete olajbogyó
25 dkg feta sajt (vagy panír)
kb. 1,5 dl olívaolaj (lehet kevesebbel is sütni, mondjuk csak 0,5 dl-rel, de én imádom a minden ízt magába szívó, ízes olajat kenyérrel kitunkolni...)
1 csapott teáskanál édesnemes paprika
1 pici csili karikákra vágva
1 kicsi érett citrom
zöldfűszerek: bazsalikom, kakukkfű, menta

A hagymát karikákra vágtam, a fokhagymát apróra kockáztam. Körülbelül 2 evőkanálnyi olívaolajon kevés sóval megdinszteltem, majd hozzáadtam a kölest is, és együtt is átpirítottam-kevergettem őket. Felöntöttem a vízzel, és kis lángon néha kevergetve addig főztem, míg majdnem az összes vizet beszívta a köles. Lefedtem, hagytam állni 10 percig. Közben kalapot vágtam a paradicsomoknak, és kivájtam őket. A kivájt belsejüket apróra vágtam, a sütőtálba tettem, enyhén sóztam, pirospaprikáztam, a vékony karikákra vágott csilit is és 1 dl olívaolajat is elkevertem vele. Egy kisebb citromot karikákra vágtam, és azt is a tál aljára tettem a szószba.

A megpuhult köleshez kevertem a darabokra morzsolt feta nagy részét, az olajbogyó felét, amit szeletekre vágtam, az aprított zöldfűszerek nagy részét is, majd betöltöttem a paradicsomokba, amiket a tálba sorakoztattam. Köréjük szórtam a megmaradt fetát, olajbogyót, fűszereket és a paradicsomok kalapját is kissé megcsepegtettem olívaolajjal, s mehetett is a sütőbe, olyan 200-220 fokra.

Ha nem annyira édesek a paradicsomok, a citromkarikát hagyjátok ki belőle. Bármilyen tölthető zöldséggel működik: cukkinivel, minibb csillagtökkel, padlizsánnal, paprikával, káposzta, kelkáposzta levéllel, szőlőlevéllel, hagymával. Darált húst is lehet a töltelékbe tenni, ha kiadósabban ennénk. Egy biztos: bármivel is töltsünk bármit, az összesütve csak jó lehet, nagyot nem tévedhetünk. 😏

Frissen sült kenyérrel vagy laposkenyérrel mennyei és kiadós, önmagában előételként vagy sör- illetve borkorcsolyaként is kínálható.