A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ital. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ital. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 1., vasárnap

Csavart sajtos, szezámmagos rudak


Remélem mindenki kiébredte magát a tegnapi éccaka után. :))




Vigyázat csalok! :) Vagyis csak idegen tollakkal ékeskedem, mert a képen látható finomságot sógornőm sütötte szilveszterre, én csak lefotóztam - és persze ettem, nagyon lelkesen. Mert isteni finom. Azt hiszem életemben nem kóstoltam ilyen jól sikerült borkorcsolyát. A tésztája olyan könnyű és levegős, hogy frissen szájbanolvadós volt, így másnapra pedig ahogy megszikkadt, extrán ropogós lett. Szerencsére megvan a recept, Iluskájé a Nosalty oldalon. 

Hozzávalók:
70 dkg rétesliszt
37 dkg margarin
1 evőkanál sertészsír
7 dkg sajt
2 db tojássárgája
3 dkg élesztő
150 g tejföl
1.5 teáskanál só
1 teáskanál őrölt fűszerkömény
0.5 dl tej (az élesztő felfuttatásához)
1 db tojás (a kenéshez)

Az élesztőt felfuttatjuk kevés langyos tejben.
A kimért lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a margarint, a zsírt, a tojássárgákat, a reszelt sajtot, a tejfölt, sót, köménymagot, végül a felfuttatott élesztőt.
Összegyúrunk minden anyagot alaposan. 40  percig hűtőben pihentetjük, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk, és derelyevágóval rudakat vágunk.
A kenéshez a tojásba szórhatunk kis pirospaprikát (szebb színe lesz a tésztának).
Megkenjük a nyújtott, csíkokra vágott tésztát. Megszórjuk szezámmaggal, majd minden egyes szelet tésztát megcsavarunk. Sütőpapíros tepsibe tesszük, halvány színűre sütjük. (3 gáztepsivel lett ebből a mennyiségből.)
  • sütési hőfok: 200°C
  • sütési mód: alul-felül sütés
A tojásra sógornőm cayenne borsot szórt, a másik adagra pedig provanszi fűszerkeveréket. Vagyis tetszés szerint fűszerezhető. Sőt, akár bacon csíkokat is fektethetünk rá, és azzal együtt csavarhatjuk fel. A margarin pedig lecserélhető vajra.



2016. augusztus 6., szombat

Herbatea émelygésre


A gyógyítás nem az orvostól, hanem a természetből ered. Az orvosnak tehát nyitott elmével a természetből kell kiindulnia.

(Paracelsus)




Néha elkapom az aktuális vírust. Tudjátok azt a fajtát, amitől futni kell egy bizonyos hely felé, ahova a királyok is gyalog jártak. Általában együtt jár émelygéssel, hányingerrel is. 
Ilyenkor
1. herbateát készítek és azt iszogatom 2-3 napig
2. krumplit főzök simán vízben, közben egy egész fej fokhagymát megtisztítok, lereszelem, és kevés sóval, kevés olívaolajjal krémesre keverem, majd a főtt burgonyát a tányéron megcsepegtetem az ütős vámpírriasztó-krémmel és megeszem. A fokhagyma az egyik legerősebb természetes antibiotikum, és nekem nagyon jót szokott ilyenkor tenni.

A herbateában van: egy 3 cm-es darabka gyömbér vékonyan felszeletelve, 1 púpos evőkanál kamillavirág, 2 csapott teáskanál rooibos tea (vöröstea), és 2 teáskanál orbáncfű + 1/2 citrom leve. 

Fél liter vizet felforralok, majd lezárom. Beleteszem a füveket, gyömbért, lefedem és 15-20 percig állni hagyom. Egy 2,5 literes üdítős üvegbe hideg vizet öntök a feléig (vagy előzetesen felforralt, majd lehűtött vizet), és beleszűröm a kész teát is. Hozzáadom a 1/2 citrom levét, és felöntöm egészen vízzel.
Hűtőbe teszem. A kész teát kortyonként, jéggel iszom, mert a jó hideg folyadék is gyomornyugtató.

2016. július 16., szombat

Gelato affogato






Van egy kedvenc strandolós helyünk. A büféablak mellett van mindig a fagylaltos pult is, így délutánonként gelato affogato-t szoktam kérni kávé & desszert gyanánt. Első alkalommal a pultos lány nagyon furcsán nézett rám, nem értette hogyan jön össze a forró kávé a vaníliafagyival. Most már viszont évek óta ha meglát délután a pultnál, tudja miért kérem, hogy nagy bögrébe főzze le a kávét. :) Itthon viszonylag ritkán van részem benne, mert kicsi a fagyasztóm, és nem mindig fér el benne egy nagy doboz fagyi. De most igen, úgyhogy hódoltam is kedvenc nyári édességemnek.






 
 
A gelato affogato roppant egyszerű desszert. Végy hozzá jó minőségű vaníliafagyit 2-3 gombóccal, s öntsd rá a forró eszpresszókávét. Voilá, s ennyi lenne. :) Igazi délutáni, könnyű édesség, s egyben frissítő is.
Az enyémben ALDI-s vaníliafagyi van, nagyon finom, igazi vaníliával készül, látszanak is benne a kis fekete pettyek.
Szeretlek nyár! :)

2015. november 23., hétfő

Gyömbérszörp


Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e? Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz.

(Epiktétosz)





Télen is szoktam szörpöt gyártani, mert én vagyok az az elvetemült egyén, aki a legtutibb ételhez is bor helyett szörpöt iszik... :))) Kövezzetek meg. De úgy vagyok összerakva, hogy csak éhgyomorra esnek jól az alkoholos italok - szóval vagy eszem, vagy iszom. Átmenet nincs.
Így hát nagy szörprajongó vagyok, a boltit viszont nem szeretem, mert tele van műaromával meg ételfestékkel. Gyömbér mindig van itthon, mert nálam a húsleves alapfűszere, és azt elég sokszor főzök. Szoktam indiai ételeket is csinálni, azokba is kell de az igazán nagyon gyömbérhasználós ázsiai konyhát egyáltalán nem szeretem, úgyhogy a gyömbér általában olyan megmaradós. Ilyenkor vagy vékonyan felszelem és megszárítom, vagy szörpöt csinálok belőle. Vagy friss gyömbéres limonádét, de azt inkább nyáron.


Hozzávalók 2 liter szörphöz:

  • 10 dkg friss gyömbér
  • 1 kg cukor
  • 3 citrom leve
  • 1,5 liter víz
  • egy csipet só

A gyömbért meghámoztam, a nagyobb lyukú reszelővel (amivel a tököt is szoktuk) lereszeltem egy lábasba. Hozzáadtam a többi hozzávalót is, kevergettem, hogy a cukor elolvadjon benne. Forrás után még 5 percig hagytam főni, majd a lábosban kihűlni. 
Átszűrve ezután üvegekbe töltöm. Lehet forrón is, és kidunsztolni, akkor jobban eláll. Vagy ha kihűtjük, akkor vagy hamar el kell fogyasztani, vagy nagyon kevés szalicilt hozzákeverni.
Teát is szoktam édesíteni vele.

2015. június 2., kedd

Csokoládés eperturmix (smoothie)


Devo farmi le ossa, ahogy az olaszok mondják.
„Magamnak kell megteremtenem a csontjaimat.”

Elizabeth Gilbert



A csodálatos eper... ♡ ♡ ♡ Ilyenkor szezonban igyekszem minden nap valamilyen formában fogyasztani belőle. Sikerült nagyon olcsón vennem egy kilót, mert nem első osztályú volt - viszont nagy szemű, édes és alighibás. "Hammbekapni" tökéletes. A képen egy csokoládés, csilis eperturmix divatos nevén smoothie, ami szerintem csak urizálás és különben is leírhatatlan és kiejthetetlen látható. Na hát keresem rá a szavakat, de nem lelem. No nem az angol nyelvtudásom hiánya miatt, mert konyhanyelven szó szerint már nagyon jól beszélek... Azt hittem, a csoki majd elnyomja, de nem, csak teltebbé, erőteljesebbé tette. Minden íz tökéletesen érezhető. Ha az alaparányokat megtartom, lehet ízesíteni akár csilivel (ahogy most én is tettem), akár rózsavízzel, mentával vagy bazsalikommal, vaníliával vagy gyömbérrel, fahéjjal vagy kinek mi jut épp eszébe. :)

Hozzávalók 1/2 liter turmixhoz:
30 dkg tisztított eper,
2 dkg étcsokoládé,
2 evőkanál méz,
1 dl víz,
csipet só.

A vizet felforraltam, lezártam és az apróra vágott csokoládét elkevertem benne a mézzel együtt. Hagytam egészen langyosra hűlni. Aztán a turmixgépbe tettem az eperrel és egy csipet sóval no és egy csipet őrölt cayenne borssal együtt. A só kell bele, mert kihozza a csokoládé (és persze az eper) ízét. Simára turmixoltam, majd jégkockákkal megittam. Pazar.


Ha meggondolom, jól behűtve tálalható leveses csészében is, ugyanis bátran kinevezhetjük jéghideg eperkrémlevesnek is. S akkor lesz belőle - Hamvas Béla után szabadon: a Jóisten ebédje.

Még epres receptek: Triffle, Tabouleh saláta eperrel, Tiramisu, Malpura, Muffin, Mártás, Tejberizs (főzzünk hozzá egy gyors eperöntetet a tetejére), Epres gombóc (vaníliás cukorral ízesítve mondjuk)

2015. május 18., hétfő

Jégkrém


   Rosa mama azt mondja, hogy az élet lehet nagyon szép, de azt még nem találták fel, és addig is élni kell.
   Nyaltam a fagylaltot. Nem volt lelkierőm, és a jó dolgok még jobban ízlenek, amikor az embernek nincs lelkiereje. Már sokszor megfigyeltem. Ha az ember legszívesebben megdöglene, akkor a csokoládé a mindennaposnál is finomabb.

Emile Ajar: Előttem az élet



No egy nemrecept. Merthogy minden jégkrémforma más, így nehéz mennyiségeket megadni. Az enyém, amit most vettem, hat darabos és körülbelül 4,5 dl folyadék fér el a hat rekeszben.
De elmondhatom, mi mindennel lehet tölteni a kis formákat.
A képen narancs jégrém van. Volt itthon még pár darab narancsom, kifacsartam, átszűrtem, cukorszirupot adtam hozzá és mehetett is a fagyasztóba.
A cukorszirup szuper dolog, nekem mindig van készen. Azzal édesítem a kávét, teát, limonádét, jeges teát. Úgy csinálom, hogy 1 kg cukorhoz 8 dl vizet adok, tűzre teszem és oldódásig keverem, majd felforrás után még 5-10 percig hagyom rotyogni, aztán hagyom kihűlni és üvegbe teszem.
Tehát a gyümölcsös jégkrém úgy készül, hogy leturmixoljuk a gyümölcsöt, ha magos akkor átszűrjük és cukorszirupot adunk hozzá ízlés szerint. Ha jó édes a gyümölcs, nem is kell hozzá sok. Lehet fűszerezni is, ha felfőzzük a gyümölcsalapot.
Lehet joghurttal is keverni a gyümölcsöket. Lehet tejjel vagy tejszínnel jegeskávét készíteni és azt lefagyasztani. Lehet csokikrémet is csinálni tejszínnel, tejszínhabbal például. Márthatjuk olvadt csokiba is, még istenibb lesz.
Szóval igazán variálható a dolog. Ahol gyerekek is vannak, ott kihagyhatatlan a nyári szezonból szerintem. :)


2014. május 23., péntek

Bodzás limonádé


Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.

(Cserna-Szabó András)




Kivétel a limonádé, mert mindig jólesik, mert üde, s pezseg mint az élet...
Az idei bodzaszörp kissé módosult, mert szirupot főztem limonádé-alapnak. Aki hozzám hasonlóan él & hal ezért a finom italért mármint a limonádéért, az tudja, hogy a cukor milyen nehezen oldódik fel hideg italban, ha pedig még sok buborékkal is szeretjük - mint én is -, még macerásabb a helyzet, mert ha a szódás folyadékot kevergetjük, akkor meg a bubik tűnnek el nyomtalanul... szóval. A legjobb szirupot készíteni, mindig így csinálom, és most a bodza amiért szintén rajongok épp nyílik, tehát kérdés sem volt hogy e kettőt párrá tegyem. Számomra ez a nyár legfinomabb üdítőitala.

Hozzávalók:
1 normále nylonzacsi bodzavirág: kb. 30-40 tenyérnyi virágernyő (tudjátok, az a közepes lehelletvékony nylonzacskó, aminek fülei vannak, és amik mindig a legrosszabbkor szakadnak el),
4 liter víz,
5 kg kristálycukor,
2 kezeletlen héjú citrom,
10 normále citrom,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
és én tettem bele kevés szalicilt is, mert a lakás nagyon meleg nyáron, lévén tetőtér...

A bodzavirágokat nem mostam meg, hogy ízesebb legyen a szirup. Egy napig hagytam állni a vízben, aztán leszűrtem. Föltettem egy jó nagy fazékba a cukorral együtt és a két karikákra vágott, kinyomkodott kezeletlen héjú citrommal főni. A többi citromnak kifacsartam a levét, azt is hozzáöntöttem. Pici sót is tettem bele, mert fokozza az ízt. (A szalicilt is hozzáadtam, 1 mokkáskanálnyit, bár szerintem a sok cukortól e nélkül is elállna, de nem akartam megkockáztatni.) Hagytam felforrni, forrás után még 5 percig főztem.
Másnapra kihűlt és üvegekbe töltöttem ismét átszűrve.

Limonádé:
Van egy literesnél kicsit nagyobb csatos üvegem. Beletöltök 1 liter szódavizet (azért először a szódát, mert a szirup is, a citromlé is iszonyúan tud habozni ha fordítva csináljuk), hozzáöntök kb. 1/2 dl szirupot (ízlés szerint), és még egy vagy másfél citrom kicsavart és átszűrt levét. A csatos üvegben nem megy ki belőle a buborék, és a hűtőajtóba is tökéletesen befér. A cukor soknak tűnhet a receptben, de egy liter limonádéhoz épp csak kell belőle, mert nagyon tömény. És isteni bodzaíze van...
És még lehet fokozni pl. friss mentalevelekkel: epres mentával, narancsosmentával, vagy citromfűvel, bazsalikommal, citromos kakukkfűvel... No és isteni házi radlert is ihatunk, ha ezt a fincsi limonádét sörrel keverjük. Garantáltan nem citromízű aromát fogunk inni, mint a boltban kaphatóban.

2013. november 14., csütörtök

Citrom-fokhagyma elixír


Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.

                                                                                                                                                                   (David B. Agus)



Már többször megcsináltam ezt a citrom-fokhagyma elixírt és kúrát. Úgyhogy már vannak tapasztalataim róla. Hatásos, úgy vettem észre. Emellett finom is, én nagyon szeretem az ízét is - persze nekem bármi jöhet, ami citromos. A citrom és én... na ez szerelemi viszony...
Az elixír azért ilyen sárga, mert fel szoktam kissé turbózni. Az eredeti recept csak citromot, fokhagymát és vizet tartalmaz. Az enyémbe mindig kerül friss gyömbér és kurkumapor is. Utóbbitól ilyen szép sárga.
Mi a hatása? Remek értisztító, energizáló, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, rosszindulatú sejtburjánzást gátló, stb....

Hozzávalók egy 3 hetes kúrához:
5 kezeletlen citrom (az is jó, amit természetes viasszal kezelnek, Aldiban, Lidliben, Spárokban lehet kapni),
30 gerezd fokhagyma,
1 liter víz.
Plusz az enyémben van:
1 csapott evőkanál kurkumapor,
1/2 teniszlabdányi friss gyömbér.

A fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, a citromot alaposan megmossuk és darabokra vágjuk. (Én a gyömbért is itt tettem hozzá tisztítva, darabolva.) Konyhai késes robotgépbe (vagy turmixba tesszük a víz egy részével) tesszük és jól összedaraboljuk. Hozzáöntünk 1 liter vizet és az első buggyanásig forraljuk. (A kurkumát akkor kevertem hozzá, mikor felöntöttem vízzel a citrom-fokhagyma-gyömbér keveréket.)
Hagyjuk kihűlni, aztán átszűrjük és hűtőben tároljuk. Minden reggel éhgyomorra egy kis kupicával iszunk belőle. Bár rengeteg fokhagymát tartalmaz, cseppet sem büdös. A főzés lelágyítja mind az ízét, mind a szagát ennek a csodás, rontásűző növénynek.
A kúrát 3 hét elteltével lehet ismételni. Én kb. félévente megcsinálom.

A citrom -  AntalVali.com
A fokhagyma
A kurkuma, a szent por - itt olvashatsz róla
A gyömbér gyógyhatásai - szintén itt olvashatsz róla

Váljék egészségünkre! :)

2012. szeptember 7., péntek

Körtedzsúz



Nincs olyan inga, amelyik csak az egyik irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni... De érdemes?

(Popper Péter)



Csak ötletnek szánom, mert sütőtökből már készítettem, és fenn is van a blogon.
Sokaknak van olyan körtefájuk, amelyik úgy terem, hogy egyszerre beérik a sok körte, és egyből puhul is. Magyarán valamennyit meg lehet enni belőle frissen, a többi meg tönkremegy, mert túl nagy a mennyiség. Vagy pálinkába kerül, de nem mindenki főz vagy főzet pálinkát sem belőle. A körte lekvárnak is kissé jellegtelen, ezért szerintem ez a dzsúz talán a legjobb módja a feldolgozásának, tartósításának. Ha az üvegeket abszolút tisztára mossuk, majd sütőben vagy mikróban sterilizáluk is, akkor tartósítószer nélkül is eláll, ha jól ki is dunsztoljuk. Ha félünk, hogy megromlik, akkor kevés nátrium benzoáttal tartósítható is. A recept őszibarackból és sárgabarackból is tökéletesen működik, bár már véget ért a szezonjuk, de a körte még aktuális.
Ha "köves" a körte, azon is lehet segíteni: a turmixolás után szűrőn szűrjük át és akkor finom sima lesz.

Hozzávalók 1,5 liter dzsúzhoz:
60 dkg körte (tisztítás után ennyi),
8 dl víz,
10-15 dkg kristálycukor (ízlés és körteédesség függvényében),
1/2 citom leve,
1 csipet só.

A körtét meghámozzuk és levágjuk a húsát a magházról. Fazékba tesszük a vízzel, cukorral, sóval, citromlével. Fölforraljuk és puhulásig főzzük, ez körülbelül 10 perc. Majd botmixerrel vagy turmixgéppel simára pürésítjük. Mivel minden körte más, ha sűrű lenne, természetesen vízzel még higítható.
Csírátlanított üvegekbe töltjük így forrón és szárazdunsztba tesszük. Kihűlés után eldugjuk a kamrában, mert nagyon fogy. :)
Tipp: ha akarunk helyet spórolni, mert sok körténk van, akkor készítsük kevesebb vízzel a dzsúzt, s majd mikor felbontunk egy üveget, akkor higítsuk a megfelelő sűrűségűre, fogyasztás előtt. Így kevesebb üveget kell venni és tárolni.


2012. július 17., kedd

A többezer éves azték "szendvics" és az igazi mexikói forró csokoládé

.
Delia a karomnál fogva odavezetett a nőkhöz és kérte, segítsek nekik a különféle kosarakban lévő porcelántálakat, kristálypoharakat, választékos evőeszközöket elővenni. A nők nem szóltak hozzám, sem egymáshoz. Csak gyönyörködve sóhajtottak, amiket Mariano Aureliano leemelte a felszolgálótálak tetejét; amikben tamalék, enchiládák, erős chiliragu és kézzel készített tortillák voltak. Nem lisztből készült tortillák – ahogy ez Észak-Mexikóban szokás volt, és amiért nem lelkesedtem különösen – hanem kukorica tortillák.
Delia odanyújtott egy tálat nekem, amin mindenből volt egy kicsi. Olyan mohón ettem, hogy mindenkit megelőzve fejeztem be az evést. – Ez volta legfinomabb étel, amit valaha ettem – áradoztam, reménykedve, hátha kapok még, de senki sem kínált meg. 

 * * *
 
A konyhában, melyet az ebédlőtől egy keskeny folyosó és egy boltozatos előszoba választott el, egy fél kanna champurradót és egy tálon letakart édes tamalét találtam. Túlságosan éhes voltam ahhoz, hogy felmelegítsem. Kitöltöttem magamnak egy bögrényi sűrű csokoládét, és kibontottam a kukoricahéjba csomagolt három kukoricasüteményt. Tele volt ananászdarabokkal, mazsolával és mandulával, nagyon finom volt.

(Florinda Donner: Álomban ébren)


Tamales
 (kép innen)
Most hogy lehűlt az idő, valamelyik nap volt már kedvem, figyelmem is az olvasáshoz. A könyvben egy érdekes étel nevére lettem figyelmes. Utána is néztem a neten, mi is ez. S kiderült hogy egy többezer éves, már az azték és maya civilizációban létezett, tradicionális Latin-Amerikai ételről van szó. Állítólag a harcosok, utazók, vadászok étele volt, mert a kis csomagocskákat magukkal tudták vinni, csak ki kellett bontani és elfogyasztani útközben. Azért is osztom meg veletek amit találtam róla, mert épp aktuális. Ugyanis kukoricacsuhé kell hozzá. Az étel neve tamale.


A tamale-be kerül masa, vagyis un. nixtamalizáción átesett kukoricaliszt, és tetszés szerint bármilyen fűszeres töltelék hússal vagy babbal, kerülhet bele piros vagy zöld salsa, de a tamale lehet édes is, aszalt gyümölcsökkel, mézzel. A kukoricaleveleket megszárítják, majd használatkor forróvízben áztatják, így visszapuhul és tölthetővé válik. Mexikó egyes részein a tölteléket csomagolják banánlevélbe vagy mángold, illetve avocadolevélbe is, ezeket meg is lehet enni a töltelékkel együtt. Nemzeti étel, mert nagy ünnepeken elmaradhatatlan, például karácsonykor, halottak napján vagy Mexikó függetlenségi napján. Népszerű reggeli illetve vacsora, amit általában az idézetben is olvasható champurradóval kínálnak. S mivel kis csomagocskák, népszerű utcai étel is. Olyannyira, hogy Kubában még egy híressé vált dal is íródott a tamaléhoz. 


Tehát nem csak Mexikóban népszerű, hanem Kubában, El Salvadorban, Quatemalában, Nicaraguában, Panamában, Argentínában, Peruban, Chilében is.

Az általában hozzá járó champurradót - vagyis a mexikói forró csokoládéitalt pedig ITT találtam (kép is innen), recept is van az oldalon.
Világörökség lett a mexikói konyha 2010-ben
Az UNESCO hivatalosan is a világ szellemi kulturális örökségének a szintjére emelte a latin-amerikai ország gasztronómiáját. Ez az első eset, hogy egy nemzeti konyha ilyen tekintélyes elismerésben, besorolásban részesült. A kitüntető cím tartalma a kulináris hagyományokkal együtt magába foglalja a mexikói gasztrokulturális, vallási/rituális szokásokat is. A Mexikói Gasztrokulturális Konzervatórium, valamint a Történelmi és Antropológiai Nemzeti Intézet egy évtizedes előkészítő és dokumentációs munkája előzte meg az UNESCO-hoz benyújtott kérelmet a nemzeti konyha kulturális örökségi besorolására.

2012. április 20., péntek

Avocado two in one

.

Az egyetlen és valódi mágia: a szeretet. Képes megváltoztatni egy egész világot.



Ez a szépséges avocado is a tálamban érlelődött már lassan két hete. De érdemes volt kivárni: finom krémesre alakult időközben. A héten leveken élek leginkább, mert sikerült benyelnem egy remek kis vírust... Úgyhogy ebből a kedvenc gyümölcsömből is ivólé/leves/akármi lett... Drasztikusan sok fokhagymával, természetes antibiotikumkúra végett. Azért ezt másnak nem ajánlom, csak csínján e gyógyító varázsszerrel. :)
És hogy miért kettő az egyben? Mert maradt belőle egy kevés, azt pedig fejes salátára öntetként tettem és isteni volt úgy is. Csak az öntethez egy csepp mézet is adtam, a levest pedig méz nélkül ettem.


Hozzávalók 2 főre:
1 nagy avocado,
1 nagydobozos natúr joghurt,
1/2 gerezd fokhagyma,
só,
kb. 1-1,5 dl víz (attól függ, mennyire sűrűre akarjuk),
pár csepp citromlé,
1 evőkanálnyi extraszűz olívaolaj,
a díszítéshez-betétként apróra vágott zöldfűszer: korianderzöld vagy bazsalikom vagy kapor vagy petrezselyemzöld vagy menta.
Levesbetétnek: natúr kukoricapehely.

Az avocadonak kanállal kikapartam a lágy, érett húsát és a zöldfűszeren, kukoricapelyhen kívül minden mással turmixgépbe tettem. Krémes állagig kevertettem, ahogy készen volt, azonnal poharakba töltöttem, megszórtam aprított zöldfűszerrel és kukoricapelyhet kínáltam hozzá. Isteniség. Nyáron jégkockákkal teli poharakba merjük a levest, nagyon üdítő és finom.


Nem is krémlevesnek kéne neveznem, hanem habkrémlevesnek, mert valami nagyon könnyű habszerű állaga lett. Friss zöldségeket apróra vágva is adhatunk hozzá, úgy akár grillezett falatokhoz salsaként is működhet.

2012. április 17., kedd

A tél utolsó maradványa - sütőtöklé

.

Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bűn révén az erényt.

(Carl Gustav Jung)




Még röjtögettem egy sütőtököt a gyümölcsöstálamban hetek óta. Ideje volt felhasználni. És lapultak reszelt héjú narancsok is mellette. Leveshez most nem volt hangulatom, így ivólé lett belőlük.

Hozzávalók:

80 dkg sütőtök (hámozva-tisztítva),
2 narancs leve,
1 fél citrom leve,
1,5 liter víz,
csipet só,
ízlés szerint cukor vagy méz (én 20 dkg cukrot tettem bele).


A sütőtököt meghámoztam, kivájtam, felkockáztam és másfél liter vízben feltettem főni a citrusok levével, a cukorral, csipet sóval. A tök puhulásáig főztem, majd botmixerrel jó simára, krémesre alakítottam.
Kihűlés után azonnal fogyasztható. Ha szeretnénk eltenni, akkor forrón keverjünk bele egy nagyobb késhegynyi nátrium-benzoátot, tegyük csírátlanított üvegbe, dunsztoljuk ki és mehet a kamrapolcra. Ha nem akarunk bele tartósítót tenni, akkor folpackkal zárjuk le az üvegeket, erre tegyünk egy csipet szalicilt vagy n.b.-ot, csavarjuk rá a kupakot is így tegyük dunsztba.
(A nátrium-benzoát meleg hozzávalókba teendő, a szalicilt viszont nem szabad főzni!)


Nagyon finom. Dúsíthatjuk almával, vagy körtével is akár. Természetesen a sűrűségén tetszés szerint alakíthatunk, csak vizet kell adni hozzá, ha sűrűnek tűnik. Fűszerezhető is, például jól illik bele a friss gyömbér vagy a kardamom, vagy a vanília, vagy a menta, stb... Bátran lehet kísérletezni.

2012. március 20., kedd

Egy szupertitkos ital receptje: Cola házilag

.

Szervusz, Laitana. A nevem Josep Mascaro. Százkét éves vagyok. Szerencsés fickónak érzem magam. Mert megszülettem. Ahogy te is meg fogsz hamarosan. Mert átölelhettem a feleségemet. Mert ismerhettem a barátaimat, és el is búcsúzhattam tőlük. És szerencsésnek, mert még mindig itt lehetek.
Miért jövök el ma hozzád?
Mert mindenki azt mondja majd, hogy rosszabbkor nem is születhettél volna. Válság van. De hidd el, ettől csak erősebb leszel. Megéltem én már ennél nehezebb időket is, de a végén úgyis csak a jóra emlékszik az ember.
Ne vesztegesd az időd értelmetlen dolgokra, inkább keresd meg azt, ami igazán boldoggá tesz. Mert az idő rohan. Én már 102 évet megéltem, és remélem, adatik még pár. Az élettel az a baj, hogy néha túl rövidnek tűnik. Használd ki minden percét., mert azért jöttél erre a világra, hogy boldog légy.

(Coca-cola reklám szövege)




Eszter befőz oldalán találtam a receptet (Ő pedig a New York Times-ban olvasta), és persze roppant kíváncsi lettem, tényleg hasonlít-e a kólára a szörp íze? Nos. Nem lehetne eladni kólaként, de finom, fűszeres szörpital lett belőle. Én módosítottam a receptet a közbeni kóstolgatások alkalmával. Azt hiszem, a végső változat sokkal inkább hasonlít erre a híres italra. No nem nagyon, de nyomokban azért igen. :) A kóla egyébként kokacserjéből készül (az ízesítésére pedig kóladiót használnak), ami a kokain alapja is. Bár ma már állítólag nem tartalmaz - vagy csak minimális mértékben - kokaint az ital, szerintem mégis ennek köszönheti nagy rajongótárborát. A télen többször is vettem, és saját tapasztalatból mondom: bizony függőséget okoz. Akármit is állítanak róla, nem csak az ízéért szeretjük. Élénkítő hatását is a kokacserjének köszönheti.
A Wikipédián elolvashatod, mi e híres ital hiteles története, ki találta fel, miért, mikor palackozták először és hogyan lett világhírű. 
Nem is tudom. Lehet hogy nekem is titkosítanom kéne a receptemet?! :))

Az eredeti New York Times-os receptet Eszternél olvashatod, ide a saját változatomat teszem közzé. Valóban érdemes rögtön duplázni vagy triplázni vagy négyszerezni is akár a mennyiséget, mert az alapreceptből igen kevés szirup lesz. Sokkal sűrűbb egyébként, mint egy szörp, ezért legalább hatszorosan lehet szódázni. Ja. És iszonyúan habzik, ezért javaslom először szódával megtölteni a poharat, aztán beletenni a szörpöt és elkeverni.
Tehát ez a legkisebb adag receptje.



Hozzávalók:
1 közepes méretű narancs reszelt héja (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta narancs illóolaj)
1 nagy citrom reszelt héja (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta citrom illóolaj),
1/8-ad teáskanál őrölt fahéj vagy egy 5-10 centis egész fahéjrúd,
2 szegfűszeg,
1 kissé megtört szegfűbors,
2 csapott teáskanál fekete tea (nem filteres, én Earl Grey-t használtam)
1/8-ad teáskanál frissen reszelt szerecsendió
1 cikkely csillagánizs (nem egy egész!)
2 teáskanál szárított levendulavirág
1 teáskanál reszelt friss gyömbér
4 centis vaníliarúd, félbevágva (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta vanília illóolaj)
1/4 teáskanál citromsav
300 g cukor (karamellizálva szerintem igazibb, főleg ha nincs barna nádcukrunk, akkor mindenképpen karamellizáljuk a cukrot)
10 dkg sötétbarna nádcukor,
1/2 liter víz.

Az összes ízesítőt fél liter vízzel felforraljuk, és kis lángon fedőt rátéve főzzük 20 percig. Majd átszűrjük egy vászondarabon, visszatesszük a lábosba és hozzáadjuk a cukrokat is. Ha nincs barna cukrunk, akkor előtte karamellizáljuk meg a cukrot. Ha van, akkor nem szükséges. A cukorral még főzzük nagy lángon cirka 5 percig. Csírátlanított üvegekbe töltjük (már ha többszörös mennyiséget készítettünk) és szárazdunsztba tesszük. Ha csak dupla vagy tripla adagot készítettünk, nem szükséges, mert hamar el fog fogyni. Emellett nagyon tömény, inkább szirup, mint szörp, ezért szerintem nem is nagyon tud megromlani a magas cukortartalom miatt.




2011. január 12., szerda

Karamellás tej - gyerekkori ízek

.

Szemem elől vedd el
A tél-hideg tányért,
Etess szerelemmel,
Hogy ne legyek árnyék.

                                              (Nagy László, versrészlet)



Mindenkinek megvan a kedvenc tejes itala azt hiszem. Van aki a kakaót, van aki a tejet, van aki a tejeskávét, van aki a forró csokoládét és van aki a karamellás tejet szereti a legjobban. Emlékszem, megbódogúút lyánykoromban lehetett kapni zacskós változatban. Lehet hogy ma is van, nem figyeltem. Rajongtam érte, imádtam.
Egyébként ritkán iszom tejet. Nyáron szinte soha, de ilyenkor télen valahogy néha-néha rákívánok. A karamellás tej kis reszelt szerecsendióval vagy fahéjjal amolyan nagymamás-otthonos éjszakai álombaringató ital... Nincs nyűgös és fáradt gyerek, akit ezzel ne lehetne megnyugtatni. Elalvás előtt furcsa nosztalgikus hangulatba hoz - édes álmokat ígérve, olyan álmokat, mikor még hittünk a mesevilág kalandos és szépséges, mindig jóra forduló és láthatatlan, ám annál élőbb és létezőbb világában.
Ha vacsoraételként fogyasztom, akkor natúr roppanós kukoricapehellyel szeretem a legjobban. De nagyon finom puliszkával is, ha épp nincs otthon kukoricapehely.
Elkészítése roppant egyszerű, ám annál inkább variálható.

Hozzávalók 1 csészéhez:
2 púpos evőkanál kristálycukor,
2,5 dl tej (2,8-as vagy 3,5-ös).
Vagy: 2 evőkanál barna nádcukor,
2,5 dl tej.
Vagy: 2 evőkanál bármilyen cukor,
2 dl tej és 1/2 dl tejszín.
Ízesíthető:
őrölt szerecsendióval,
őrölt fahéjjal,
vaníliával,
kardamommaggal,
csillagánizzsal,
rózsavízzel,
narancsvirágvízzel,
mentával,
earl grey teával,
rummal,
konyakkal, whiskeyvel, kókuszlikőrrel,
stb.....

Egy nyeles kisábosban felolvasztom a cukrot egészen addig, míg mély borostyánszínt nem kap. Aztán felöntöm tejjel és addig kevergetem, míg a cukor újra elolvad benne. Vigyázzunk, mert mikor hozzáöntjük a tejet, nagyon bugyborékol és felcsap a gőz - álljunk biztonságos távolsága és a kezünket ne felejtsük a lábas felett!
Tejszínhabbal. Azzal is nagyon jó. Önmagában egy-két szelet kaláccsal, kenyérrel, bundáskenyérrel önálló vacsora. Tépkedhetünk bele száraz kenyeret, s ha a finom karamelles-vaníliás íz átjárta és felpuhította, a mennyországba kanalazhatjuk magunkat...
Ha alkoholos itallal ízesítjük, forrón fogyasztva úgy átmelegít, hogy az északi sark se lenne hideg hely. Ha pedig ugyanezt az italt behűtjük, egy finom karamelles likőrt kortyolgathatunk. Ím, gyerek és felnőtt is szeretheti.
Használhatjuk banán- alma- körteturmix alapnak is... no az még a holtakat is életre csókolja, s a szívüket szerelemre gyújtja...
Tudom, nem-recept. De megérdemel egy bejegyzést, mert. Mert ez olyan, hogy ha a világon a legkisebb helyet kéne megneveznem otthonként, az elférne egy csészében. Egy kis csészében, amiben karamellás tej van. Ez a Tejút végtelenje, s annak összes fénylő csillaga. Vannak ilyen otthon-ízek. Otthon illatok. Illatok... Amit a karamellás tejhez párosítanék, az a szantálfa illata lenne... Mesevilág ez. :)



.

2010. december 16., csütörtök

Narancsos ágyaspályinka

.
Minden szabad nékem,
de nem minden használ;
minden szabad nékem,
de nem minden épít.

                                                    (Pál apostol)




Ezt most "dobtam" össze így hirtelenjében reggel. Karácsonyig összeérik. Narancsos ágyaspálinka. Végy fél liter jó minőségű házipályinkát, szelj bele jól megmosott narancshéjat, narancsszeletet, egy csillagánizst és tégy bele egy evőkanálnyi kristálytiszta virágmézet. Facsard ki a narancs levét és azt is öntsd hozzá leszűrve. Aztán bírd ki, hogy ne járj rá karácsonyig. Óóó. És csak módjával! :)

Az a nagy helyzet, hogy sajnos nem vagyok likőrrajongó (rosszul vagyok szó szerint az édes italoktól), ellenben a jó gyümölcspálinkáért odavagyok. Ágysért csak így, enyhén, kevés édessel. (Valójában én a mézet kihagytam...)
Sajnos, a tipikus karácsonyi ízeket sem szeretem. Utálom együtt a fahéjat, csillagánizst, szegfűborsot, szegfűszeget... Pontosítok. Sütikben ki nem állhatom. Ezek számomra egy jó sülthús fűszerei, de nem édességeké. Szóval elnézést a blogolvaóktól, de idén sem készítek tipikus karácsonyi sütiket. A mézeskalácsról nem is beszélek... Brrr. Sorry... Azonban ez az ágyaspálinka még nálam is belefér. :)


Megbízható és jó mézeskalács receptért térjetekbe Moha Konyhájába. A látványról nem is beszélnék, mert a Hölgyemény egy igazi művész. Csodálatos mézecskalácsai vannak.

2010. december 15., szerda

Kókuszos halleves meg még ezer ötlet...

.

A kimagaslóan tehetséges ember sohasem kötelességszerűen teljesít, tevékenységét nem a siker és az elismerés motiválja: az ilyen embert egyszer megfogja valami, és többé nem tud szabadulni tőle.

(Ranschburg Jenő)


A masssska maradékát ebédeltem. :)) Ez lenne az. Na jó. Mielőtt félreértés lenne. Megvettem őszőrmók uraságának a heti nyershal-adagját és kicsit több lett - nekem is maradt egy szép nagy filé. Megsütni kevés lett volna, de levesbe pont elegendő volt. Egyébként, aki kedveli a megszokottól kissé eltérő ízeket, bátran ajánlhatom. Nagyon finom volt. Ez a leves is úgy készült, hogy menet közben vagy ezer ötletvariáció eszembe jutott. Úgyhogy a receptírás végére el fogunk jutni a kókuszlikőrig is, kassskaringós utakon... :)

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tengeri halfilé,
1 nagy póréhagymának a zöld levelei,
1 doboz kókusztej,
1 evőkanál olaj,
0,5 l erőleves vagy víz és 1 leveskocka,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál koriandermag,
1 piros vagy zöld csili (szárított is jó vagy csilipehely is jó),
2-3 citromfalevél (ha nincs akkor citromhéj is jó),
1-2 citrom vagy 2-4 zöldcitrom,
1 doboz csicseriborsókonzerv.
Levesbetétnek:
vagy 2 félmarék barnarizs előfőzve,
vagy 2 félmarék fehérrizs,
vagy 1 fél zacskó ázsiai spagetti tészta vagy
félzacskó üvegtészta.
Vagy amit én készítettem: szezámmagos tésztaháromszögek.

A leves nagyon egyszerű. A pórénak a zöld részét levágjuk és alaposan megmossuk, majd vékony szeletekre vágjuk. A halfiléket nagyobb kockákra vágjuk, besózzuk és frissen őrölünk rá borsot. Egy lábosban olajat hevítünk (napraforgót) és rádobjuk a halkockákat és a pórécsíkokat. Épp csak kapja meg nagy lángon, ne nagyon kevergessük, mert akkor széttörhetjük a halkockákat. Fölengedjük kókusztejjel, alaplével. (Ennek híjján vízzel és erőleveskockával). Fűszerezzük frissen tört koriandermaggal és nagyon apróra összevágott citromlevéllel, csilipaprikával. Ha nincs citromfácskánk, a jó alaposan megmosott citromnak a lereszelt héja is megteszi. Akár sárga, akár zöldcitroménak. Csavarunk bele citromlevet, jó bőven. Citromból kb. 1/2 citrom levét, zöld citromból 2 darabnak a levét. Beletesszük a koncerv csicserit is, levestől. Ha nincs csicserikonzerv, a leves anélkül is tökéletes. Hagyjuk fölforrni majd kis lángon pötyögni 10-15 percig. Ha rizst is főzünk bele, azt egyből a fölengedés után szórjuk a levesbe, 15 perc alatt roppanós-puhára fő. Ha barnarizzsel készítenénk, akkor már megfőtt rizst adjunk a leveshez, mert a barnarizs sokkal lassabban puhul meg. Ha tésztával főzzük, azt a vége előtt 7-8 perccel főzzük bele. Ha üvegtésztát használunk, azt külön edényben csak forróvízzel leöntjük míg áttetszővé válik, majd leöblítjük és csak a kész leveshez hozzákeverjük.




Én kis szezámmagos rágcsákat sütöttem a leves mellé, mert a kókusztej édességéhez a pirult szezámmag gazdag diós aromája jutott eszembe. Valójában, ha nem teszünk csicseriborsót a levesbe, ezzel a ropogós sült tésztacsipsszel is tökéletes. Ha teszünk a levesbe csicserit, nem kell a szezámmagos ropogtatnivaló, mert a csicseriborsónak is van egy kissé diós aromája.



És a szezámos rágcsa: 6 dkg kukoricaliszt, 6 dkg sima liszt, csipet só, 1 púpos evőkanál szezámmag, 8 cl víz, 1 csapott mokkáskanál sütőpor. A tésztát összedolgozzuk, kissé lisztezett deszkán kinyújtjuk, megszórjuk még szezámmaggal és azt is kissé belesodorjuk a sodrófával. 4 centis csíkokra vágjuk a tésztát, majd a csíkokat háromszögekre vágjuk és bő, forró olajban kisütjük.


A levest plussz citromgerezdekkel tálaljuk, mert ahogy összeáll az íze, a kókusztej édessége jelentősen tompítja a citrom fanyarságát. Így pedig mindenki maga szájíze szerint savanyíthatja a levesét.
Főzés közben eszembe jutott egy akár karácsonyra való elegáns édes, jól behűtött kókuszkrémleves is. Nagyon egyszerű. Úgy készíteném 4 főre, hogy 2 tojás sárgáját kikevernék 1 evőkanál kukoricaliszttel, pici vízzel. Egy doboz kókusztejet fölforralnék 4 dl vízzel, zöld kardamommagokkal, vaníliával, csipet sóval, pici cukorral, majd hozzákeverném a forró levest a lisztes sárgájákhoz. Visszatenném a tűzre és kis lángon folyamatos keveréssel besűríteném, majd egyből hidegvízfürdőbe tenném. Ekkor egy kevés fehér rumot is tennék bele. Hűtőbe tenném jópár órára, hogy úgy igazán lehűljön. Olvasztanék kis lábosban barna nádcukrot, szórnék bele kókuszreszeléket, pici fahéjjal. Egy vékonyan kiolajozott tányérra simítanám, míg kihűl és megszilárdul a karamell. Aztán mozsárban ripityára törném. :) Ezzel szórnám meg tálaláskor a leves tetejét, és ha lenne még otthon banáncsipsz, azt is tennék a tetejére.
Lehet hogy holnap megcsinálom, és akkor külön is felteszem a blogra, majd még meglátom. :)

Na és erről a hideg, édes kókuszkrémlevesről jutott eszembe a kókuszlikőr. Azt meg úgy csinálnám, hogy 1 doboz kókusztejet felforralnék ugyanannyi vízzel, ízesíteném vaníliával, cukorral, 3 tojás sárgáját kikevernék habosra, majd a felforrt kókuszlével fölengedném. Visszatenném a tűzre és kissé besűríteném. Azonnal hűteném, tennék bele vagy 1 dl fehérrumot és hűtőben hagynám várakozni legalább 12 órát. Ezt a likőrt nem lehet sokáig tárolni, izibe el kell fogyasztani. :)
Na. Csak elértünk a kókuszlikőrig... :)

2010. december 5., vasárnap

Santa Claus grog

 .

Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!

(Zeke László)




Ne felejtsétek el ma kipucolni a csizmákat és este kitenni az ablakba! Akár hisztek a Mikulásban, akár nem.  Mert tudjátok, az nem úgy van, hogy hiszem ha látom. Hanem úgy, hogy ha hiszel, akkor látod is! :)
Sz'val, ha mégis összefutnátok, ezzel a forró itallal megkínálhatod.

Mikulás grogja (2 főre):

2 tojássárgája,
2 teáskanál vaníliás cukor,
4 cl rum,
3 dl narancslé,
1 adag espresso kávé,
és egy csipetnyi őrölt fahéj vagy szerecsendió.

A tojás sárgáit keverd ki fehéredésig és habosra a cukorral. Forrald föl a narancslevet a rummal és a kávéval, majd állandó keverés mellett öntsd hozzá a forró rumos kávét a kikevert tojások sárgájához. Azonnal kínáld, egy csipet fahéjjal vagy szerecsendióval megszórva az ital tetejét. Csirio!



2010. október 26., kedd

Puncs Halloweenra


Virginia belépett az ajtón, mert meg akarta kérni, hogy tűzze össze a szoknyáját. Legnagyobb meglepetésére azonban ki más volt ott, mint maga a canterville-i kísértet! Az ablak mellett ült, és elnézte, mint repül a szélben a sárguló fák pusztuló aranya, s mint táncolnak a barna levelek a fasorban. Fejét a kezére támasztotta, és egész testtartása végső csüggedést árult el. Valóban olyan nyomorultan és szánalomra méltóan festett, hogy a kis Virginia, aki először el akart szaladni, hogy szobá­jába zárkózzék, megszánta, s elhatározta, hogy megvigasztalja és kedvre deríti. Oly könnyű volt a járása, és oly mélységes a kísértet bánata, hogy nem is vette észre a leányt, míg az meg nem szólította.
- Nagyon sajnálom magát - mondotta -, de öcsikéim holnap reggel visszamennek Etonba, és akkor, ha jól fog viselkedni, senki sem fogja többé bántani.
- Abszurdum azt kívánni tőlem, hogy jól viselkedjem - felelte a kísértet, s megdöbbenve nézte a kedves kis leányt, aki meg merte őt szólítani -, teljes abszurdum! - Nekem az a köteles­ségem, hogy csörgessem a láncaimat, nyöszörgéseket hallassak a kulcslyukakon keresztül, és éjfélkor bejárjam a házat - ha ezt érti rossz viselkedésen. Az én létezésemnek nincs más értelme.
- Egyáltalán nincs értelme az ilyen létnek, és maga jól tudja, hogy milyen gonosz volt életében. Umney asszonyság elmesélte nekünk érkezésünk első napján, hogy ön meggyilkolta a feleségét.
- Igaz, beismerem - szólt a kísértet dacosan -, de ez tisztán belső családi ügy, és senkinek semmi köze hozzá.
- Nagyon csúnya dolog, bárkit is megölni - szólt Virginia, akit néha csókolni való puritán komolyság fogott el, melyet valamelyik New England-i ősétől örökölhetett.
- Ó, gyűlölöm az absztrakt morál olcsó szigorúságát! A feleségem csúf teremtés volt, sohasem keményítette ki rendesen a kézelőimet, és semmit sem értett a főzéshez. Egyszer éppen egy nagyszerű szarvasbikát terítettem le a hogleyi erdőben, egy pompás gímet, és tudja, hogy mit tálalt föl nekem belőle? Ámbár, hagyjuk ezt, úgysem lehet már rajta segíteni, azonban mégse tartom valami szép dolognak, hogy az asszony bátyjai halálra éheztettek csak azért, mert megöltem a nővérüket.
- Halálra éheztették? Ó, kedves kísértet, azaz Sir Simon, azt akarja talán mondani, hogy éhes? Van egy vajas kenyér a kosárkámban. Parancsolja?
- Nem, köszönöm, én már rég leszoktam az evésről; mindamellett nagyon kedves öntől. Való­ban nagyon szeretetreméltó, nem olyan, mint kiállhatatlan, durva, közönséges és becstelen családjának többi tagjai.
- Hallgasson! - kiáltotta Virginia, és lábával toppantott -, maga a durva, kiállhatatlan és közönséges, ami pedig a becstelenséget illeti, nagyon jól tudja, hogy ki lopta ki a festékes dobozomból a színeket, hogy visszakenje azt a nevetséges vérfoltot a könyvtár padlójára. Először elvitt minden vörös festéket, a cinóbert is beleszámítva, úgyhogy azóta nem tudok napnyugtát festeni, aztán elvitte a smaragdzöldet és a krómsárgát, végül nem hagyott meg egyebet, mint az indigót és a kínai fehéret, úgyhogy csupa holdfényes estét kellett pingálnom, ami nem könnyű munka, s amellett nagyon nyomott hangulatot kelt. De azért nem árultam el magát, bár nagyon bosszankodtam, s az egészet fölötte nevetségesnek tartottam. Ki hallott valaha smaragdzöld vérről?
- De hát - felelt a kísértet kissé megszeppenve -, mit tett volna ön a helyemben? Manapság igen nehéz valódi vérhez jutni, és ha már az ön bátyja csúffá tett engem a Reklám Folttisz­títóval, nem látom be, miért ne csenhettem volna el az ön festékeit. Ami pedig a színeket illeti, az már ízlés dolga: a canterville-i grófoknak például kék vérük van, a legkékebb egész Angliában; de tudom, hogy önök, amerikaiak nem törődnek az ilyesmivel.
- Maga semmit sem tud Amerikáról. Legjobb volna, ha kivándorolna, s ott egy kis művelt­séget szerezne. Atyám nagyon fog örülni, ha szabadjegyet szerezhet magának, s bár ott nagy adóval sújtanak minden szellemi terméket, azért magának, mint szellemnek, nem lesz baja a fináncokkal, mert azok mind tagjai a demokrata pártnak. Ha egyszer New Yorkba ér, nagy sikerre számíthat. Ismerek egy csomó embert, akik százezer dollárt adnának egy nagyapáért, és talán ennél is többet egy kísértetért.
- Nem hinném, hogy jól érezném magamat Amerikában.
- Valószínűleg azért nem, mert nincsenek várromjaink és régiségeink - mondotta Virginia gúnyosan.
- Nincsenek várromok és régiségek! - felelte a kísértet -, de van helyettük haditengerészetük és modoruk.
- Jó éjszakát! Megyek apához, s megkérem, hogy hosszabbítsa meg egy héttel az ikrek vakációját.
- Az istenért, ne menjen, Virginia kisasszony - kiáltott a kísértet -, olyan elhagyatott és bol­dogtalan vagyok, és igazán nem tudom, hogy mihez fogjak. Szeretnék aludni, és nem bírok.
- Képtelenség! Feküdjön le egyszerűen az ágyba, és fújja el a gyertyát. Ébren maradni nehéz dolog néha, kivált a templomban, de mi nehézség van az alvásban? Hiszen még a csecsemők is tudják, pedig alig van eszük hozzá.
- Háromszáz éve, hogy nem hunytam le a szememet - szólt a kísértet szomorúan, mire Virginia csodálkozásában tágra nyitotta gyönyörű kék szemét -, háromszáz esztendeje, hogy nem aludtam, s olyan fáradt vagyok.
Virginia elkomolyodott, és apró ajka elkezdett remegni, mint a rózsa szirma. Odament a kísértethez, letérdelt melléje, és belenézett öreg, hervadt arcába.
- Szegény jó kísértet - suttogta -, hát nincs ahova a fejét álomra lehajtsa?
- Messze innen, túl a fenyőerdőn - felelte a kísértet halk, álmatag hangon - van egy kis kertecske. Ott magasra nő a selymes, zöld fű, bürökvirág nagy fehér csillagai nyílnak, és a csalogány egész éjszaka énekel, s a hideg, kristályos hold lebámul, és a tiszafa kiterjeszti óriási ágait az alvók fölé.
Virginia szemét elfutotta a könny, és arcát a kezébe rejtette.
- Ugye, a halál kertjére gondol? - kérdezte suttogva.
- Igen, a halálra. A halál olyan gyönyörű lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fűszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik. Segítsen rajtam, kis Virginia. Maga megnyithatja számomra a halál házának kapuját, mert a maga szívében szeretet lakozik, és a szeretet erősebb a halálnál.
Virginia összerezdült, és hideg borzalom futott végig rajta. Néhány pillanatig csöndben voltak. A leány úgy érezte, mintha szörnyűt álmodna.
A kísértet aztán újra megszólalt, és hangja olyan volt, mint a szél sóhaja.
- Nem olvasta soha a régi jóslatot a könyvtár ablakán?
- Ó, de hányszor - kiáltott a kisleány föltekintve -, hiszen kívülről tudom. Különös fekete betűkkel van odapingálva, és nehezen olvasható. Csupán hat sorból áll:
Ha egy aranyhajú leány
Imát fakaszt a bűn ajakán,
S igéz virulni száraz ágat
S a gyermek szeme könnybe lábad,
Akkor a kísértés eláll
És Canterville-be béke száll.
Csakhogy nem tudom az értelmét.
- Az értelme az - felelte a kísértet szomorúan -, hogy magának sírnia kell az én bűneimért, mivel nekem nincsenek könnyeim, és imádkoznia kell velem a lelki üdvösségemért, mivel nekem nincs hitem, és aztán, ha életében mindig kedves és jó és szíves volt, a halál angyala meg fog könyörülni rajtam. De vigyázzon, rettentő rémképeket fog látni a sötétben, és gonosz hangok fognak suttogni a fülébe, de nem árthatnak magának, mert a kisgyermek tisztasága ellen nincs a pokloknak semmi hatalma.
Virginia nem felelt, és a kísértet vad kétségbeesésében tördelte a kezeit, amint tekintete ráesett a lehajtott aranyhajú fejecskére. Egyszerre azonban a leány fölállott sápadtan, és szemében különös fény ragyogott.
- Nem félek - mondta határozott hangon -, meg fogom kérni a halál angyalát, hogy könyö­rül­jön magán.
A kísértet halkan fölsikoltott örömében, fölállt a székről, régimódi bókkal a leány keze fölé hajolt és megcsókolta. Az ujjai hidegek voltak, mint a jég, és ajka égett, mint a tűz, de Virgi­nia nem remegett, mikor a kísértet keresztülvezette a sötét szobán. A kopott zöld gobelinre apró vadászok voltak hímezve. Ezek belefújtak bojtos kürtjeikbe, és apró kezükkel integettek feléje, hogy forduljon vissza. „Fordulj vissza, kis Virginia - kiáltották -, fordulj vissza!” De a kísértet szorosabban megfogta kezét, és a leány behunyta szemét, hogy ne lásson semmit. A kandallón gyíkfarkú és üvegszemű szörnyek voltak kifaragva, és azt súgták feléje: „Vigyázz, kis Virginia, vigyázz! Talán sohasem fogunk viszontlátni.” De a kísértet gyorsan elsuhant vele, és Virginia nem hallgatott rájuk. Mikor a terem végére értek, a kísértet megállott, és néhány érthetetlen szót mormogott. A leány kinyitotta szemét, és látta, amint a fal lassanként eloszlik, mint a köd, és egy barlang tárul föl előtte. Hideg szél süvöltött feléje, és érezte, hogy valaki rángatja a ruháját.
- Gyorsan, gyorsan - kiáltott a kísértet -, mielőtt még késő lenne - s egy pillanat múlva bezárult mögötte a faburkolat, és a gobelinteremben nem volt senki.



Közeledik Halloween éjszakája... egy forró puncs bátorságot önt a lélekbe. Végül is egy kísértetek járta éjszakán jó felkészülni mindenre...

Hozzávalók egy nagy bóléstálhoz:

6 evőkanál barna nádcukor vagy lehet sima kristálycukor is,
4 dl barna rum,
1 liter jó erős feketetea,
1 citrom leve,
3 narancs leve,
2 narancs vékonyan levágott héja,
3-4 fahéjrúd,
1 teáskanálnyi szegfűszeg.

Főzzünk jó erős feketeteát. Szűrjük le. A cukrot egy nagyobb lábosban karamellizáljuk meg, majd óvatosan - mert a gőz fel fog csapni - adjuk hozzá a feketeteát és a fűszereket. Valamint a citromlét, a narancslét is. Forraljuk fel és főzzük 10 percig, hogy a fűszerek kiadják az ízüket. Végül öntsük hozzá a rumot is és szűrjük át az egészet egy bóléstálba. Narancs és cirtom karikákkal díszítsük.

Ihatjuk ezt az italt hidegen is, találtam egy jó halloweenes ötletet hozzá: egy gumikesztyűt töltsünk meg zöld ételfestékes vízzel és tegyük fagyasztóba előző nap. Másnap vágjuk le a gumikesztyűt a jégről (úgy könynebb ha kevés vizet engedünk rá előbb) és ezt tegyük díszítésként a bóléstálba. :))