A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paradicsom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paradicsom. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 20., csütörtök

Sütőben sült káposztaszeletek


Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.


Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

(Kányádi Sándor)



Sütöttem már csirágot, zöldbabot is így sütőben fűszerekkel, és most a káposzta volt soron. Finomak voltak ugyan, de kissé rágósak, legalábbis az én ízlésemnek. (Legközelebb kissé előfőzöm őket. Szerintem kell, pár perc mindenképpen. A káposztának is, a zöldbabnak is.) Mindenesetre jó alternatívája a sima főtt zöldségeknek, amiket - valljuk be - senki sem szeret igazán. Bármely módszer érdemes a kísérletezésre, ami változatosabbá és ízletesebbé teszi a föld színes ajándékait.

Hozzávalók:
káposztaszeletek
fűszerek ízlés szerint: köménymag, édesköménymag, fokhagyma-granulátum, szárított görögbazsalikom, só, bors van az enyémen
és olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj vagy szőlőmagolaj

A káposztát úgy vágjuk 1-2 cm vastag szeletekre, hogy a torzsájánál egyben maradjon. Olajjal megkenjük mindkét oldalát alaposan, és szintén alaposan fűszerezzük. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Ma karfiolt sütök majd, de elő fogom főzni kissé. Meglátjuk.
A csirág tökéletes sütve, mint például ebben az ételben. Ha jól emlékszem, az egyik kedvencem lett a spárgás ételek kategóriájában, isteni. És amúgy is itt van már a szezonja.


2017. február 11., szombat

Csirkepaprikás


Ezt az ételt Veruska barátnőmnek ajánlom. :) A kedvence.
Sokszor borozunk, dumálunk este, s olyankor valamit kotyvasztunk is. Örülök, hogy vannak még lányok, akik meg akarnak tanulni főzni. Kétszeresen is jó ez, mert az ő élete is gazdagabb lesz, s nekem is öröm, mert van kinek átadni a tudományom.





Már idejét sem számolom, mióta írom a blogot. S a csirkepaprikás még nem került sorra. És ha hiszitek, ha nem, nem csak azért, mert kifelejtettem. Hanem mert nem is főztem. Bevallom, nem vagyok nagy rajongója, pedig ma megállapítottam, hogy nem is rossz étel. Az volt a gondom, hogy általában agyontejfölözik, és ezzel el is tüntetik a karakterét és ízét, s csak a tejföl - számomra - nem túl kedvelt íze marad. Egy savanykás szmötyi, amiben naracssárga pöttyök úsznak itt-ott, s alatta jellegtelen csirkehús. Nos, ez elég kiábrándító: menzai emlékeim vannak róla, meg másnál is így láttam. Nagyon sokan így főzik. Egyébként ma is jobban szeretem a sima csirkepörköltet, vagyis a tejföl nélküli változatot. A képeken a lábosban még ez az állapot látható, a tányéron már a tejfölös, klasszikus csirkepaprikás. Valamint a csirkecombot egyáltalán nem tudom megenni (a nem szeretem enyhe kifejezés, a "nyeles husival" ki lehetne kergetni a világból), a szárnyát viszont igen, úgyhogy nálam a csirkepörkölt kizárólag szárnyából készülhet. A mellehúsa száraz és íztelen, szintén nem alkalmas pörköltnek. (Rántva nagyon finom.)







Ha klasszikusokat főzünk, csináljuk jól, én azt mondom. Mivel ez egy olaszosan egyszerű étel, a hozzávalóknak jóknak kell lenni. Tehát jó hagyma kell bele, jó csirke, a legjobb édesnemes pirospaprika, és jó minőségű tejföl. Hiszen nincs is benne több hozzávaló. Szerencsére én a paprikát az Alföldről kapom, házilag termesztett, szárított és őrölt paprika. Gyönyörű színe van és nagyon finom íze. Nagyon fontos a jó paprika: jártam már úgy, hogy keserűt vettem (mert késett az alföldi szállítmány) és az egész ételt elrontotta. A hagymát egy makói sráctól veszem a piacon. A csirke az bolti, sajnos nem jutok hozzá máshoz, de ez most egészen jóízű, és szép sárga is volt. Persze a tanyasi csirke lenne a nyerő. Tejfölből kimértet veszek, tejszínízű, jó krémes és sűrű.
A paprikás csirkét is el lehet tehát rontani. Először is ha nem jók az alapanyagok, ahogy fentebb írtam. Aztán ha túlhagymázzuk. A hús súlyának cirka 20 százaléka legyen a vöröshagyma, semmiképpen nem több. A harmadik sarkalatos pont, hogy a hagymát kellően meg kell dinsztelni, mielőtt belekerül a csirkehús. Nem jó rostogós hagymadarabokra harapni a szaftban. A negyedik, hogy mindig kissé öntsük csak fel, a túl hosszú lé nem eredményez sűrű, ízletes szaftot. Az ötödik, amit már szintén írtam: ne tejfölözzük túl. S végül: szerintem káromlás bóti tésztával tálalni a paprikás csirkét. Ha nincs türelmünk nokedlit készíteni, nem is érdemeljük meg ezt a finom ragut, ez a véleményem, oszt meg lehet kővel dobálni. :)) Legalább olyan illúzióromboló, mint a menzás lisztes tejfölben úszó csirkepaprikásnak nevezett szörnyedvény. Szerintem.




Hozzávalók 4 főre:
12 db csirkeszárny vagy 6 egész comb (kb. 1 kg)
2 normále fej hagyma (kb. 20 dkg)
6 dkg vaj (Ha csak csirkepörköltet készítünk, akkor nyugodtan lehet zsírral vagy olajjal főzni, szerintem ebbe a tejfölös-tejszínes klasszikusba a vaj nagyon jó ízt ad.)
3 púposkás teáskanál édesnemes pirospaprika

1 kis gerezd fokhagyma (el is hagyható, ízlés szerint)
5 dkg sűrű tejföl (2 púpos evőkanál)
2 evőkanál tejszín
1 teáskanál liszt (el is hagyható, ízlés szerint)
A nokedlihez:
50 dkg liszt (nagyevőknek 60 dkg, 4 tojás és kb. 2,5-3 dl víz)
3 tojás
1,5 teáskanál só
kb. 3 -3,5 dl víz (ki mennyire roppanós vagy lágy nokedlit szeret).

A csirkét mindig alaposan megtisztítom, mert nem szeretem, ha tokok, pihék, szőrök maradnak rajta. A szemöldökcsipesz nagy segítség, valamint egy lángot meg szoktam gyújtani a tűzhelyen és lepörkölöm az apró szőröket, majd folyó csapvíz alatt jó alaposan meg is mosom a darabokat. 
A hagymát apróra kockázom, vajon egy mokkáskanál sóval üvegesre párolom, majd egy decinyi vizet  hozzáöntök és hagyom forrni olyan 10 percig. Ezután teszem bele a pirospaprikát, a csirkedarabokat, és visszateszem nagy lángra. Sózom és addig sütöm, míg kifehérednek a húsdarabok. (Kell legyen alatta valamennyi víz is, hogy ne égjen meg a pirospaprika, tehát már itt egy rövid lében van a csirke.) Ha kifehéredtek, felöntöm annyi vízzel, hogy olyan háromnegyedéig érjen a húsdaraboknak. Ha teszek bele fokhagymát is, akkor most és egészben a gerezdet.
Fedő alatt hagyom rotyogni, míg megpuhul a csirke, ez olyan 1-1 és 1/2 óra. Ezalatt a hagyma is szépen szétfő, és sűrű szaftja lesz. Ha nagyon elfőné a levét, kicsivel pótolom. 
Végül a tejfölt elkeverem a tejszínnel, kevés liszttel, és a forró szaftból is keverek hozzá egy merőkanállal, majd ezt öntöm a pörkölthöz, állandó finom keverés közben. (Ne törjük össze a húst, ilyenkor már omlós, puha.) Hagyom még 3-5 percig rotyogni, hogy a lisztíz eltűnjön és a tejföl-tejszín íze hozzáidomuljon a többihez. (Legközelebb liszt nélkül készítem, nem kell bele, elég jó sűrű volt amúgy is a szaftja. Csak mivel sosem főztem még csirkepaprikást, hallgattam a receptekre, de szerintem nem kell bele liszt.)






Amíg rotyog a csirke, addig el tudjuk készíteni a nokedlit is: tegyünk fel egy nagy fazékban vizet forrni 2-3 teáskanál sóval. Közben a tojásokat verjük fel, a lisztet szitáljuk egy tálba, keverjük el benne a sót, adjuk hozzá a tojást és a vizet és keverjük el alaposan. Nem kell simára dolgozni, csak rendesen elkeverni. Amikor forr a víz, nokedliszaggatóval szaggassuk ki, ha feljöttek a felszínre a nokedlik, szűrőkanállal szedjük ki és kissé öblítsük át folyó hideg vízben, majd egy nagy tálba tegyük kevés zsiradékkal, ami lehet vaj, olaj, zsír. Kell a nokedlire, hogy ne ragadjon össze.
Szerintem a csirkepaprikás még nudlival is nagyon finom (csupasz nudlival), vagy puliszkával is, vagy házi tarhonyával. Sőt, a nokedlit fűszerezhetjük tavasszal kaporral is, sőt, keverhetünk a tésztájába túrót is. Házilag készített csipkedett tésztával is mennyei lehet. Rizzsel el nem rontanám. :)
Aki tejfölösebben szereti, természetesen kínálhat a tálalásnál külön kisköcsögben még tejfölt.
Nyáron egy paradicsom, paprika is mehet bele. S természetesen aki csípősen szereti, az valamilyen csilit is főzhet bele.

2017. január 31., kedd

Csicseris pulykaragu


   Hangzavar kell ahhoz, hogy a csendet értékelni tudjuk. Mint ahogy általában mindent így tanulunk meg: az ellentétek által.
   A fenti mondatok apropója a fészbuk. Közel öt évig felhasználó voltam. A virtuális világ is világ, így meg kell ismerni, tapasztalni. Ahogy teltek az évek, egyre inkább rájöttem, hogy semmire sem való. Csak arra, hogy elfüstölje az időnket - ahogy a szürke urak teszik -, ha még emlékeztek Momo történetére.
   Vannak akik azt mondják, hogy megkönnyíti a kapcsolattartást ebben a rohanó világban. Szerintem éppenhogy megnehezíti. Sőt. A rohanó világot még rohanóbbá teszi. Akivel kapcsolatot akarsz tartani, azzal kapcsolatot is tartasz. Aki fontos neked, arra időt szánsz. Tehát ehhez nem kell fészbuk. Mert ott viszont azzal is kapcsolatot tartasz, akivel nem akarsz. A nagy testvér figyel, és ott mindenki nagy testvér, így a fészbuk csak kukkolókat teremt. Engem ettől a hideg kiráz, és még finoman fogalmaztam.
   Emellett a félreértések kiapadhatatlan forrása, mert az emberi kommunikációnak csak elenyésző kis hányada a szavak rendszere (és beszélni is milyen kevesen tudnak, nemhogy írásban kommunikálni!), a többi metakommunikáció. Vagyis körülbelül olyan a fészbukon lenni, mintha vakon, süketen, szaglás, tapintás nélkül mennél be az erdőbe. Csak sérülni lehet. Egy érzelmeiben gazdag, érzékeny ember számára rémisztő hely. Hiába próbálsz őszinte, figyelmes lenni, ott mások a szabályok.  De manipulációra kiváló terep, nárcisztikusok előnyben. Egyszóval nemhogy segíti a kapcsolatápolást, de valójában csak tönkreteszi, sőt, megöli azt. Az intimitás lenne az alapja az értelmes emberi kapcsolatoknak. Ahonnan kivész, ott csak felszínességet, kukkolást, minősítgetéseket, pletykát találni. 
   Aztán vannak akik azt mondják, az üzletük elérhetősége a cél. De. Aki meg akar találni, az megtalál a weboldaladon is, mert a gugli a barátod. Sőt, amúgy is oda irányítod a fészbukról is, tehát ahhoz, hogy igaz legyen az a tévhit, hogy ott fellendítheted a boltot, ahhoz az ismerőseid számának kéne hatványos hatvánnyal folyamatosan nőni. De mint tudjuk nem nő, mert mindenki valahol megálljt szab - mert egy bizonyos nagyságú tömeg és információdömping már kezelhetetlen. Még ha csak káposztafejekről is van szó. És az emberek nem káposztafejek, bár a fészbukon annak tűnnek. Elméletileg a hely a megosztásról szól, de azt tapasztaltam, hogy elenyésző azok száma, akik más embereket, tartalmakat is ajánlanak, vagy akik ténylegesen párbeszédre használják a közösségi oldalt. Közösséginek tűnik, de valójában az önkiszolgálásról szól, nem az együttműködésről. (Tisztelet a nagyon, nagyon ritka kivételeknek.) 
   Aztán vannak kapcsolat-vadászok, akik egyfajta társkeresőként vannak jelen. Tapasztalatok alapján ez sem működik, lásd fentebb az emberi kommunikációról írottakat.
   S végül: észrevétlenül is függővé tesz. Pontosan olyan, mint a drog. Ugyanúgy stimulál és ugyanúgy csak a belső ürességet növeli. Bármit is keresel ott, biztos hogy nem azt találod, csak eltévedsz egy árnyakkal teli rengetegben. A fészbuk a szirének szigete.
   Az arcok könyve nem az élet könyve. Épp ellenkezőleg. Hát én erre jutottam.






Maradt a csicseriborsólevesből, így átavanzsált raguvá.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg pulykamell
2 merőkanálnyi görög csicseriborsóleves (vagy 1 csicseriborsókonzerv és 1 nagyobb fej vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál koriandermag
1/2 mokkáskanál édesköménymag (lecserélhető római köményre, aki azt szereti)
1/2 mokkáskanál köménymag
1 teáskanál édesnemes pirospaprika
a csipet csilipehely
1 csapott teáskanál nagyobb szemű só
1 evőkanál olívaolaj
1/2 hámozott, darabolt paradicsomkonzerv (vagy 1 evőkanál sűrített paradicsom)
1 kis fahéjrudacska
1 csokor petrezselyemzöld
plusz a tálalásnál 1-1 szelet citrom, esetleg sűrű natúr joghurt

A húst kockákra vágtam és a következő fűszerkeverékkel bekentem: mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a köménymagokat, majd a sóval a fokhagymagerezdeket is. Egy fűszerpépet készítettem tulajdonképpen. Tehát ezt a pépet és pirospaprikát tettem a húskockákra, és jól eloszlattam rajtuk. Az olívaolajon átsütöttem a húst, többször kevergetve-rázogatva. Aztán hozzáadtam a levesmaradékot, a fél paradicsomkonzervet és a fahéjrudacskát is. Jól összerotyogtattam olyan 5-10 perc alatt. Ha kevés lenne a szaftja, vízzel pótolható, kevés étkezési keményítővel sűríthető is.
Tálalhatjuk rizzsel vagy kuszkusszal vagy bulgurral is, de puliszkával is kitűnő lehet, vagy főtt kölessel. Laposkenyeret is sütöttem mellé.
Tipp: ha nem levesmaradékból készül az étel, akkor egy nagyobb fej vöröshagymát vágjatok apróra, olívaolajon dinszteljétek meg, s erre az alapra készülhet a ragu konzerv csicserivel is. Mivel a görög leves citromos, a raguba is elkél egy kis savanyúság, én tennék bele, szájízem szerint kevés citromlét. A marhahús is illene ehhez a raguhoz szerintem, sőt, akár darálthússal is készíthető.

És itt egy másik étel csirke vagy pulykamellből, hasonlóan délies, mediterrán. 

2017. január 19., csütörtök

Gombás karajszeletek


Mostanában mindenki diétázik, vagy valamilyen trendi étrendet követ. Kezdem kicsit hülyén érezni magam a sok egészségguru között, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül eszem, és azt, amit éppen szeretnék. Mit sem törődve a kilókkal, meg más aggasztó következményekkel. Kihalóban lévő, veszélyeztetett egyed leszek lassan.
Majd szóljatok, ha mindenki egy másik bolygóra költözött, ahol a fű kék, az ég zöld, és az ottlakóknak minden ideje és energiája arra teremtetett, hogy azzal foglalatoskodjék a nap 24 órájában, hogy mi kerül a szájába - de főleg mindenmentes akármi legyen, ami a szájukba kerül, amitől sosem öregszenek, híznak és halnak meg.
Szóval szóljatok. És az utolsó csukja be majd az ajtót. Én maradok. :)

(Kicsit komolyabban. Mindez csak tünet. Annak tünete, amitől menekül, irtózik és fél az egész nyugati kultúra. Amit elrejt a tudattalanjába, ami mégis árnyékként követi őt még az örökkön élők kék füvű, zöld egű bolygójára is. Igen. A halál az. 
Keresi a halhatatlanságot, épp csak rosszul és rossz helyen. Tökéletesen elidegenedett saját szülőföldjétől, csakúgy, mint önmagától. A betegségek okát kinn keresi, mert nem lakik a saját testében, nem érzi azt. Otthontalan lett, és magára maradt. A posztmodern ember Sinatra idegenje az éjszakában.)



Egy ősrégi szakácskönyvemben találtam. Igazából semmi extra, tulajdonképpen gombás omlettel vagy frittátával dúsított karajszeletek. Viszont finom, a karaj nem száraz, és remekül beilleszthető szétválasztós diétába is, vagy a paleontológusoknak is egy kis változatosság lehet.🍄🍗 😏

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg sertéskaraj
25 dkg csiperke gomba (a barna kalapos finomabb)
3 tojás
10 dkg tejföl (a 20%-os finomabb)
1 csokor petrezselyemzöld
1 kis gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
1 kisebb citrom reszelt héja
5 dkg parmezán jellegű ízes, érett keménysajt reszelve
15 dkg trappista reszelve
2 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj

A gombát vékony félszeletekre vágtam, és egy serpenyőben a vajon átsütöttem pirulásig sóval, borssal, kakukkfűvel, aztán a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is hozzáadtam, és azzal is sütöttem a ragut pár percig, állandóan kevergetve. Félretettem hűlni. Közben a karajt vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam, a szélén a hártyarészeknél kissé bevágtam, hogy ne púposodjanak fel majd a sülésnél. Sóztam is a szeleteket. 
Amikor már csak langyos volt a gombakeverék, a tojásokat szétválasztottam úgy, hogy a fehérjéket a robotgép táljába, a sárgájákat egy másik, kisebb tálba tettem. A fehérjét habbá vertem, a sárgáját is átkevertem habverővel, míg kissé kifehéredett. A gombás keveréket ízesítettem még a felaprított petrezselyemzölddel és reszelt citromhéjjal, és a tejfölt, a reszelt sajtokat is a keverékhez adtam. Végül lazán a tojássárgákat is belekevertem, végül pedig a fehérjehabot is, óvatosan, hogy maradjon benne levegő. A hússzeleteket átkentem olívaolajjal, egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsire fektettem egymás mellé jó szorosan, és a gombás habot rájuk halmoztam. Előmelegített, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell neki sok idő, olyan 20 perc alatt meg is sült.





Aki nem szétválasztózik, meg nem paleontológus, az szerintem egy csapott evőkanál lisztet is adhat a keverékhez, amit a tejföllel a legkönnyebb simára keverni. Jobb tartása lesz a tojáshabnak szerintem. És készíthetjük csirke- vagy pulykamellből is.

Párolt rizzsel tálalnám. Vagy vegyes zöldkörettel. Vagy fejes salátával. De ha nyár lenne, egy finom paradicsomsalátát adnék mellé. És persze nyáron vargányával vagy igazi csiperkével, vagy szegfűgombával készülne a hús. Ha ősszel, akkor meg pláne valamilyen finom erdei-mezei gombával készíteném a ragut rá. 


2008. október 12., vasárnap

A lecsó 8 titka


Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben.
Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál.  





Hát kérem szépen... Idén utoljára ehetem a csúcs, a fantasztikus, az isteni lecsót.
Minden véget ér egyszer... :-)
A lecsó egyszerű étel ugyan, mégis minden körülmény fontos. Kevesen tudnak igazán jó lecsót főzni. Legalábbis saját tapasztalataim alapján. Mint minden nagyszerű étel, a lecsó is a jó alapanyagokról és az egyszerűségről szól. Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom, pirospaprika, só. Ennyi a lecsó.  Ha gazdagítjuk, akkor szalonna, jóféle füstölt kolbász kell még bele. Nem kell hozzá bors, meg más fűszer, sem fokhagyma, semmi. Mert az már nem a magyar lecsó.



Először is.
1. A lecsó nem paradicsomos paprika. Vagyis, a paprika súlyaránya mindig legalább kétszer annyi, mint a paradicsomé. De inkább háromszor. Vagyis 1/3 rész-súly paradicsom, 2/3 rész-súly paprika. A hagymának is minimum annyinak kell lennie, mint a paradicsomnak. Vagyis jó lecsót kevés hagymával nem lehet főzni szerintem. A hagyma édessége ellensúlyozza a paradicsom savasságát. Lecsóba cukrot nem teszünk.
2. Aztán. Jó lecsót nem lehet túl lájtosan sem készíteni, kell alá a bő zsiradék. Akár zsír, akár olaj.
3. Az igazi lecsóba nem szabad nagyon apróra vágni a paprika húsát sem. Nagyobb darabokra, rusztikusra kell vágni, nem pedig 5 miliméteres karikákra. Rusztikusan, elnagyolva az igazi, hogy lehessen mire ráharapni.
4. Az alapot: a hagymát és a paradicsomot kevés sóval jól meg kell dinsztelni, hogy a paradicsom szinte szétfőjön. Mert a paradicsomot akarjuk szétfőzni, nem pedig a paprikát...  Ugyanis a lecsóba mindig az abszolút édesre, puhára érett paradicsomokat használjuk. Ezért kerüljön előbb az alapba, mint a paprika. Annak kell egyben maradnia és a paradicsomnak kell szétfőnie: levet, szaftot adnia.  A paradicsomot csak negyedekbe vagy félbe vágom, hogy ne legyen sok pöntyörödött paradicsomhéj a lecsóban. (Ha van időm és kedvem, forró vízbe teszem a paradicsomot és lehúzom a héját. De ez ritkán van.)
5. Ekkor tegyük csak bele a paprikadarabokat és nagy lángon, vagy minimum közepes lángon süssük fedő alatt többször megkeverve, míg megpuhul. De épp csak puhuljon meg, ez a lényeg. Ha túlsütjük, a héjak pöntyörödnek, a paprika meg szétfő és az gusztustalan. A lecsót tehát sütjük, nem pedig főzzük vagy pároljuk - mert nem paprikafőzeléket készítünk...
6. Ezen kívül. A lecsó szerintem csípős vagy erős. Édes lecsó? Brr... Na az olyan, mint a halászlé csípőspaprika nélkül, vagy a csilis bab csili nélkül... A lecsó csípős és ebből nem engedek! :)
Készíthetjük jó kis füstölt szalonnaalapra is vagy tehetünk bele pár karika füstölt parasztkolbászt is, de én most a tényleg az a' la nature változatot írtam-írom le.
7. A lecsó akkor szép, akkor guszta, ha színes paprikából van. Ha van benne sárga, zöld, narancs és piros színű paprika is. Legyen vastagabb húsú, tudjon mi megsülni, különben csak a héja marad. A hagymát vághatjuk a lecsóban úgy is, mint a pörkölthöz szokás kis kockákra, vagy vághatjuk negyed vagy félkarikákra is. Kinek melyik szimpi. Én félkarikákra szoktam.
8. Igazán jó lecsót csak igazi, napérlelte paradicsomból és paprikából lehet főzni. Júliustól egészen októberig.
Hozzávalók 2 főre:
8-10 paprika (ilyenkor ősszel vannak a legfinomabbak),
3 érett paradicsom,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5-6 evőkanál olaj,
1 teáskanál pirospaprika.

Az olajon megdinsztelem sóval a félkarikákra vágott hagymát, aztán rádobom a félbe vagy negyedbe vágott paradicsomot, hagyom fonnyadni, kicsit szétfőni. Ezután már jöhet is bele a paprika és a pirospaprika. Erős tűzön, fedő alatt készítem, többször megkeverem. Saját levet kell engednie, úgy lesz az igazi. Ha nagyon nem engedne levet, egy kevés vizet önthetünk alá, de tényleg csak keveset. A paprika maradjon egyben, ne legyen ressenőskemény, de ne is legyen túl puha sem. Körülbelül 10-15 perc alatt elkészül.
Ez az alap-lecsó, amit aztán lehet variálni. Kolbásszal, virslivel, szalonnával, tojással. Ha szalonnával készítjük, akkor a szalonnakockákat a hagymával együtt sütjük, már az elejétől legyen benne a lecsóban. Így jó kis alapot ad. Köretként friss házikenyeret javaslok. Kizárólag fehérkenyeret, mert a lecsó csak fehérkenyérrel az igazi szerintem. A magos meg barna kenyerek lecsóhoz nem játszanak. Még az enyhén rozsos kenyér elmegy, de magok nélkül. Nálunk zalában a lecsót sokszor eszik nokedlivel, tejfölösen. Isteni finom. A tányérra halmozzuk a nokedlit, rá a lecsót, amit meglocsolunk egy nagy kanál tejföllel. A világ legjobb étele. A nagyapám kedvenc étele a lecsó volt. De nem magában. Hanem túrós csuszával ám! :) Kóstoljátok csak meg, fergeteges!


A lecsónak természetesen minden délibb népnél megvan a maga változata. Tesznek bele padlizsánt, cukkinit is.

Húsos paradicsomos káposzta


 

"A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne."


(Philip K. Dick)





Hozzávalók 5-6 főre:
70 dkg dagadó,
1 kisebb fej káposzta,
1 nagy fej vöröshagyma,
só, pici ételízesítő,
1 mokkáskanál egészbors,
1 teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1 mokkáskanálnyi csombor (borsikafű),
kb. 6 dl 100%-os paradicsomlé (ízesítetlen),
4 evőkanál olaj,
2 púpos evőkanál liszt.

A húst kockákra vágom, és fölteszem sok vízbe főni. Mikor forr, a habját leszedem, aztán beízesítem: sóval, egészborssal, babérlevéllel, csomborral, köménymaggal, kevés ételízesítővel, és az apró kockákra vágott vöröshagymával. (Elég sok levét elfővi, de nem pótolom, mert a pótlás a paradicsomlés rántás lesz majd.) Mikor félig puha a hús, hozzáadom a káposztát is. Közben elkészítem a rántást az olajjal és a liszttel. A paradicsomlével öntöm fel. Mikor már puha a káposzta is, a levéből teszek a paradicsomos rántáshoz, elkeverem, majd így adom a rántást az ételhez. Kevergetem, míg fölforr, és még hagyom vagy úgy 5 percig főni.
Friss házikenyérrel tálalom.

2008. szeptember 19., péntek

Hagymás lencse - amit Piedone is szeretne


Ha tanulni akarsz, nyisd ki a szemed és csukd be a szád.

(Bud Spencer)





Hogy lesz Piedone hagymás babjából lencse? Hát úgy, hogy tegnap hagymás babot ettem vóna. Csakhogy nem áztattam be előző este a belevalót, mer' hirtelen jött rákívánás volt. A lencsét meg legalább annyira szeretem mint a babot, és fél óra alatt meg is fő áztatás nélkül is - a lencse igazi "gyorsétel". Szóval így lett Bud Specer hagymás babjából hagymás lencse... A képen látható szép nagy edényt csurig főztem. Ehhez képest mára már csak az edény alján maradt belőle.

Hozzávalók 4-5 éhes emberre: 60 dkg lencse, 60 dkg vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, 1 babérlevél (zsályával is tökéletes), 1 csilipaprika, 1 púpos teáskanál pirospaprika, só, frissen őrölt bors, jó sok olívaolaj (kb. 1 dl), 1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv, 1 csapott evőkanál étkezési keményítő (el is hagyható). 

A lencsét alaposan megmostam, aztán feltettem főni babérlevéllel és sóval. Közben a hagymákat megtisztítottam és félkarikákra vágtam. Bő olívaolajon sóval megpároltam a hagymát, mikor már majdnem készen volt, a vékony szeletekre szelt fokhagymagerezdeket is hozzáadtam és azt is megpároltam. Levettem a tűzről és borsoztam, meg csilipaprikát karikáztam bele (szárított volt készleten) és elkevertem a pirospaprikával is. Mikor a lencse megfőtt, hozzáadtam a hagymát és beletettem a paradicsomkonzervet is. Jól összerotyogtattam - egy negyed órát főztem még felforrás után. Végül kevés keményítővel besűrítettem. Ezt el is hagyhatjuk. Az étel variálható, mert szelhetünk bele parasztkolbász karikákat, szalonnát, tehetünk hozzá darált húst (a hagymán süssük át, mielőtt a lencséhez adnánk), és készülhet paradicsomkonzerv nélkül is, csak hagymásan-pirospaprikásan is. Fehér házikenyeret vagy házi rozskenyeret adjunk mellé és egy jó pohár vörösbor is dukál hozzá. Tálaláskor még meglocsolhatjuk a tetejét extraszűz olívaolajjal is.

2008. augusztus 30., szombat

Cukkinis & padlizsános spagetti


A vágy nagyon fura dolog. Szerintem senki nem tudja, honnan jön vagy mi az, de még az egysejtű organizmusoknak is van vágyuk. Tehát az élet valahogyan egyenlő a vággyal. 

(Feldmár András)






Igazi szezonja van mind a cukkininek, mind a finom, igazi napon ért paradicsomoknak. Az étel tökkel, csillagtökkel, padlizsánnal is elkészíthető.

Hozzávalók 4 főre: 1 csomag durum spagettitészta, 10 nagyobb paradicsom, egy kicsi cukkini (1 közepes padlizsán), 1 kisebb-közepes fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál olívaolaj, só, friss vagy szárított bazsalikom (jó bőven), friss vagy szárított zsályalevél (4-5 levél), 2 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz, parmezán sajt vagy friss ricotta.

A paradicsomokat 20 másodpercre forrásban lévő vízbe dobom - így könnyen lejön a héjuk. A hagymát apróra vágva egy evőkanál olívaolajon sóval kis lángon üvegesre párolom, aztán hozzáadom az apróra kockázott fokhagymagerezdeket, ezeket is átfuttatom az olajon, majd a kis kockákra vágott paradicsomokat is. Sózom és kevés cukrot is teszek bele. Erős lángon főzöm hogy besűrűsödjön, aztán mikor már jól szétfőtt a paradicsom, hozzáteszem a vékony szeletekre vágott cukkintit is. Puhára párolom, ami pár perc. Végül az apróra vágott friss fűszerekkel ízesítem. A kész tésztát leszűröm és a mártásba teszem, jól összekeverem. Reszelt parmezánnal vagy morzsolt ricottával megszórva tálalom. Sajt nélkül is tökéletes.

A padlizsános kissé eltér: kis kockákra vágom a padlizsánt és először őt sütöm át kevés olívaolajon sóval és frissen ráőrölt kevés borssal. Jól megpirítom, kissé feketésre, füstös ízűre, mert a padlizsánnak csak akkor van jó íze, ha alaposan megsütjük. Tehát megsütöm a kis darabkákat, és félreteszem egy tálkába. Ezután jön az olívaolajon átdinsztelt hagyma, fokhagyma, paradicsom bele és ekkor teszem hozzá az átsütött padlizsánt. Együtt rotyogtatom sóval, cukorral, míg a paradicsom besűrűsödik, a végén hozzáteszem a friss zöldfűszereket. (A képen a padlizsános változat van, de csak az utolsó falatokat tudtam elkapni, mert annyira finom volt. Házi szélesmetéltet készítettem hozzá.)

2008. augusztus 13., szerda

Paradicsom saláta


A világ olyan változatos, hogy legszívesebben havonta felcsapnék egy atlaszt, böknék egyet, és elutaznék körülnézni.

(Uma Thurman)





Ez az egyik legkedvencebb salátám. Végtelenül egyszerű és finom. Egy titka van. Mindig abszolút frissen készítem. Ha csak magamnak, akkor nem is keverem össze tálban, csak rétegezem a tányéron a hozzávalókat: egy réteg hagymakarika (ezüst- vagy gyöngyhagyma), egy réteg paradicsom, megint hagyma, megint paradicsom. Zöldként bazsalikomlevelek ízesítik még a nyár vérvörös ajándékait. De szoktam készíteni zeller- vagy petrezselyemzölddel is, nagyon jól illik hozzá mindkettő. Természetesen meglocsolom olívaolajjal, pár csepp ecettel, és sózom. (Én most tökmagolajat is csepegtettem rá.) Mindössze ennyi az elkészítése... viszont fordítottan arányosan jóízű!
Ha nagyobb adagot készítek, tálban keverem hozzá az ecetet, olívaolajat, sót. De ekkor is abszolút frissen készítem! Nem szabad állni hagyni, mert a paradicsom pillanatok alatt levet ereszt, és úgy már nem jó.

2008. június 4., szerda

Muszaka


Ha majd elindulsz Ithaka felé,
Válaszd hozzá a leghosszabb utat,
Mely csupa kaland és felfedezés.

(Konsztantinosz P. Kavafisz)




Szerintem a legjobb, ami cukkinivel történhet, az hogy muszaka lesz belőle. Főleg hogy napok óta Zorán profétikus szövege jár a fejemben: "ne várd a májust, hiszen közelít a tél"... Szóval ebben a zord időben a második legjobb dolog begyújtani a konyhában a sütőt, az első, amint már említettemvolt, a muszaka.
Amit leírok, viszonylag nagy mennyiség, mert kevesebbel nem érdemes kezdeni, ugyanis kissé macerás étel, másrészt mert a legnagyobb hosszúkás tepsimre van kalibrálva (36-szor 24-es).

Hozzávalók 6 főre:
  • 80 dkg salátacukkini
  • 80 dkg burgonya (tisztítva ennyi)
  • kevés olívaolaj a sütéshez
a raguhoz:
  • 80 dkg darált marhahús (bárány lenne az igazi, de mifelénk egyáltalán nincs)
  • 25 dkg vöröshagyma (tisztítva, ez kb 2 nagyon nagy fej)
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 4 nagyobb gerezd fokhagyma
  • 1 hámozott, darabolt olasz paradicsom konzerv
  • só, frissen őrölt bors
  • 1/2 mokkáskanálnyi őrölt római kömény
  • 1 mokkáskanálnyi kakukkfű
  • 1 mokkáskanál őrölt fahéj
a besamelhez:
  • 6 dkg vaj
  • 5 dkg liszt
  • 6,5 dl tej
  • só, frissen reszelt szerecsendió
  • 2 tojás
  • 10 dkg reszelt olvadós sajt

A cukkiniknek levágtam a két végét, megmostam, megtöröltem, hosszában kb. 3-5 mm-es szeletekre vágtam. A burgonyát szintén, csak azt hámoztam is. Egy nagy serpenyőben mindig kevés olívaolajat öntve bele, megsütöttem mind a cukkiniket, mind a krumpliszeleteket. Inkább grillezésnek lehet mondani, jó barnásra érdemes sütni. (Ez legfőképpen akkor igaz, ha padlizsánmuszakát készítünk. A padlizsán borzasztó, ha nincs megsütve feketésre, alaposan.)
Ezt a műveletet lehet sütőben is végezni, a nagy gáztepsit szépen kirakjuk a hozzávalókkal, s alaposn megsütjük. Nekem a serpenyőben grillezés egyszerűbb, így mindig így csinálom.
Elkészítettem az alap besamelt vajból, lisztből, tejből. Hagytam langyosra hűlni, aztán felvertem alaposan, jó habosra két tojást, amit a mártáshoz kevertem a reszelt sajttal együtt.
Közben, míg hűlt a besamel, a vöröshagymát, fokhagymát apróra kockáztam, olívaolajon kevés sóval megdinszteltem, majd hozzáadtam a darált húst, amit a fűszerekkel fehéredésig sütöttem. Ezután adtam hozzá a paradicsomkonzervet is, és alaposan összerottyantottam, annyira, hogy elfője a levét.
A tepsit alaposan kiolajoztam olívaolajjal. Alulra került a krimpliréteg, rá a cukkini, rá a darált hús, végül a tojásos-sajtos mártás. Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg a teteje szép pirosasbarnára sült.
Tálaláskor megszórhatjuk aprított petrezselyemzölddel, vagy mentával.
Hát isteni.




Padlizsánból ugyanígy készül. Vega módra is lehet csinálni, ha a paradicsomszószt csak üresen, magában készítjük. Sokszor csináltam hús nélkül is még vega koromban, az egyik kedvencem volt úgy is. Vegánok csinálhatják valamilyen növényi tejjel a besamelt, természetesen tojás és sajt nélkül.

2008. március 10., hétfő

Cukkinicsónakok paradicsommártással


Emberlét

Még megmenekülhetek - gondolta
Ikarosz,
s tovább zuhant.




Hozzávalók 4 főre: 4 cukkini, 40 dkg darált hús, 3/4 bögre rizs, 1 kisebb fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, tört vagy őrölt édeskömény, zsálya, 1 tojás, 1 löttyintésnyi tejszín, 2-3 dkg vaj. A paradicsommártáshoz: egy nagy fémdobozos sűrített paradicsom, 1 evőkanálnyi olaj, só, cukor. 

A rizst bő, kicsit sós vízben fölteszem főni. A cukkiniket megmosom, majd félbevágom és teáskanállal kivájom. A vajon üvegesre dinsztelem a kockákra vágott vöröshagymát és a reszelt fokhagymát is. Aztán hozzáadom a cukkini kivájt húsát és a darálthúst is és együtt párolom tovább, természetesen fűszerezve. Kb. 10-15 perc elteltével leveszem a tűzről, és hagyom kicsit hűlni. Közben a rizs is megfő, leszűröm, hozzáadom a húshoz. Egy felvert tojást is elkeverek benne és némi tejszínt is, hogy ne legyen nagyon száraz. Betöltöm a cukkinikbe a keveréket és mehet is a sütőbe. Negyed óra elteltével kiveszem, megszórom reszelt sajttal. Olvadásig sütöm. Míg sül a cukkini, elkészítem a mártást: az olajon pirítom a lisztet egy-két percig, aztán hozzákeverem a sűrített paradicsomot is. Mikor jól elkeveredett a liszttel, hideg vízzel folyamatosan felengedem, állandóan simára kevergetve. Végül sózom, cukrozom és pár percig forralom, hogy az íze összeálljon. Ez egy magyarosabb paradicsommártás. De készíthetjük egyszerűen csak kevés sóval, cukorral sűrűre főzött paradicsomszósszal is az ételt, és akkor így nincs liszt benne - ez meg egy olaszos változat akkor. Darált hús helyett készíthető pl. gombával is.

2008. január 24., csütörtök

Olaszos paradicsomleves



Hozzávalók:
1/2 l csirkehúsleves
1/2 liter paradicsompüré
3 szelet szikkadt kenyér
2 gerezd fokhagyma
fél fej vöröshagyma
olívaolaj

A kenyeret vágd apró kockákra, és serpenyőben pici olívaolajon pirítsd meg. A felaprított vörös- és fokhagymát egy lábosban futtasd meg kevés sóval, majd a paradicsompürét öntsd hozzá, és a húslevessel öntsd fel. Hagyd, hogy alaposan összesűrűsödjön, és már kész is. Tálaláskor locsold meg olívaolajjal, díszítésként friss bazsalikomleveleket is tehetsz rá.