Ribizlis-habos sütemény

Állítólag ez egy klasszikus retro sütemény, csak én nem tudtam róla. Ugyanis anyu sosem sütött ilyet, pedig volt ribizli bőven anno a hegyen. De ami késik, nem múlik, most megsütöttem én. És marad is a repertoárban, mert szerintem hihetetlenül finom! És olyan egyszerű, hogy még én is meg tudtam csinálni... 

Hozzávalók egy 36-szor 24-es tepsihez (én egy kicsit kisebben sütöttem, és így is jó): 

A tésztához: 

• 25 dkg liszt 
• 3 tojás sárgája 
• 15 dkg kristálycukor 
• 5 dkg olvasztott vaj 
• 3 evőkanál forró víz 
• 1 dl tej 
• egy csipet só 
• 1 zacskó sütőpor 

A ribizlis habhoz: 

• 50 dkg ribizli (szárastól ennyi) lebogyózva 
• 5 db tojásfehérje 
• 1 evőkanál citromlé 
• 25 dkg kristálycukor 
• egy csipet só 

Mossuk meg és csepegtessük le a ribizlit, majd bogyózzuk le. Béleljünk ki a tepsit sütőpapírral, melegítsük elő a sütőt 180 fokra alsó-felső sütésre. Olvasszuk fel a vajat a tésztához. A tojásokat válasszuk ketté. A sárgákat 3 kanál forró vízzel habosra keverjük, közben hozzáadunk 15 dkg cukrot, és mikor szép fehér és habos már, a vajat és a tejet is belekeverjük. Keverjük össze a sütőport és a csipet sót a liszttel, majd spatulával keverjük bele a krémbe. Öntsük a kibélelt tepsibe és kenjük el egyenletesen. Kissé nehéz, mert sűrű a tészta. 15 percig süssük. Közben verjük habbá a tojásfehérjét egy csipet sóval és a citromlével, majd ha félig felverődött, két-három adagonként adjuk hozzá a cukrot, és verjük egészen kemény habbá. Keverjük hozzá a ribizliszemeket, és kenjük a közben kivett elősütött tésztára. A sütőt állítsuk vissza 150 fokra, és 20 percig süssük még a süteményt.

Retro párizsi saláta

Mikor ettetek utoljára retro párizsi salátát? Bevallom, szerintem én vagy 30-35 évvel ezelőtt. Talán egyszer. Régebben, mikor még dolgoztam, sokszor vettem ebédre franciasalátát. A pultban persze mindig volt párizsi saláta is, de én a franciának voltam kedvelője, így mindig kihagytam. Viszont most az árstopp miatt olcsó a COOP-os parizer, így a mai kártyapartihoz úgy gondoltam, egyszer elmegy. Egyébként jobb, mint amire emlékeztem, bár lehet hogy csak azért, mert házilag készült. Sütöttem hozzá 4 kicsi hökkön sült perecet is. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg párizsi szeletelve (olyan 2,5 mm-es vastagságú szeletek legyenek)
• 25 dkg főtt burgonya kis kockákra vágva
• 3 kisebb-közepes csemege uborka apróra kockázva
• 1/2 zöldalma apróra kockázva
• 3 újhagyma teljes hosszú zöld szárai felszeletelve
• kb. 30 dkg majonéz (nálam bolti)
• 20 dkg 20%-os tejföl vagy ugyanennyi sűrű görögjoghurt
• 1 teáskanál kristálycukor
• 1 púpos teáskanál dijoni mustár
• frissen őrölt bors
• pici só (vigyázzunk, majdnem minden sós a salátában!)

A majonézt, tejfölt, cukrot, sót, mustárt, borsot alaposan összekevertem egy nagyobb tálban. A párizsi szeleteket feleztem és csíkokra vágtam. Minden más hozzávalót is aprítottam, és beletettem a kikevert tartármártásba. Jól összekevertem az egész salátát, és cirka egy órát pihent és ért a hűtőben.

Egyre ügyeljünk szerintem: ne ússzon a tartármártásban a saláta. Legyen rajta, de ne legyen túl sok.

Kókuszos csiga

A hosszú hétvégére sütöttem. Régen minden karácsonyra és húsvétra megsütötte anyu, mert imádtuk, és mert nem kellett hűteni, ami akkoriban a kicsi Lehel hűtők korában nagy előny volt.

 

Hozzávalók 28-30 darabhoz:

A tésztához: 

• 400 g finomliszt 
• 20 dkg vaj
• 1 csapott mokkáskanál só
  
• 1/2- 1 dl tejföl vagy joghurt (lisztfüggő, mennyivel lesz jó a tészta)
• 2 dkg élesztő 
• 4 tojássárgája 
• 2 tasak vaníliás cukor 
• 1/2 tasak sütőpor
• 1 citrom reszelt héja 

A töltelékhez: 

• 5 tojásfehérje 
• 38 dkg kristálycukor 
• 200 g kókuszreszelék
• csipet só

A tejfölben elkevertem az élesztőt és a vaníliás cukrot. A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, sütőporral, és elmorzsoltam a hideg kisebb kockákra vágott vajjal. Aztán hozzáadtam az élesztős tejfölt, a 4 tojás sárgáját, reszeltem bele citromhéjat és tésztává gyúrtam. Hagytam nylonzacskóba téve a konyhapulton pihenni olyan fél órát, hogy később könnyen nyújtható legyen.

 

 

Közben, mikor már lassan lejárt a fél óra pihentetés, feltettem a tűzhelyre egy lábast az alján 1/3-áig vízzel forrni. A nagy tálba tett tojásfehérjéhez adtam egy csipet sót, és a forrásban lévő vizes lábasra tettem a nagy tálat, majd kézi robotgéppel elkezdtem felverni a fehérjehabot. A tálban lévő víz alatt mérsékeltem a lángot, és arra figyeltem, hogy nehogy beleérjen a tál alja a forró vízbe. 

Amikor a fehérjehab félig felverődött, három részletben hozzáadtam a cukrot és egészen kemény habbá vertem. Levettem a tálat a tűzről, és kézi spatulával hozzá kevertem a kókuszreszeléket. Bekapcsoltam a sütőt 170 fokra, alsó-felső sütésre.

 

 

A tészta nyújtásánál két lehetőség van: vagy eleve kettő gombócban pihentetjük, és aztán kétszer nyújtjuk, vagy ha van egy hosszabb konyhapultrészünk, akkor azon nyújtjuk egyszer, de nagyon hosszúra. Én egyszer nyújtottam a pulton, olyan 85 cm-szer 35 cm-es téglalapra, mert úgy lesz szép a csiga, és úgy aránylik a töltelék, ha jó vékonyra nyújtjuk a tésztát. 

 

 

Aztán megkentem a töltelékkel, az egyik hosszú oldalán hagyva egy 2 cm-es üres részt, az lesz majd az alja. A másik oldalról, ahol a tészta széléig kentem a tölteléket, elkezdtem felgöngyölni. Ha szép egyenletesre nyújtottuk, egy egyforma vastag hengert kell kapnunk.

Egy cérnával aztán 2 cm-enként elvágtam a hengert, és a szilikonos papíros nagytepsire sorakoztattam őket. Két tepsi lesz tele. Előmelegített 170 fokos sütőben sütjük alulról a második rácson 10-15 percig, és a tepsin hagyjuk teljesen kihűlni a csigákat. 

 

 

Tipp: alapból elég hozzá 4 tojásfehérje is, de én most kisebb tojásokkal dolgoztam, így úgy éreztem, kell az 5 tojásfehérje a kókuszhabhoz. Ha normál, nagyobb tojásokkal csináljátok, elég a 4 fehérje, akkor nem kell plusz egy tojást feltörni.

Falafel isteni mártogatóssal

Pár napja szembe jött velem a fészbukon egy guszta falafel. Nagyon szeretem. De az eddigi két próbálkozásom katasztrófa volt: szétestek az olajban, mikor sütöttem. Csak nem hagyott nyugodni... A gugli a barátom, így körülnéztem a virtuális térben, hátha találok egy jó, megbízható receptet. És találtam is, Fűszeres Eszternél. Tőle már sok mindent főztem, és soha nem csalódtam. Fantasztikus receptjei vannak. 

 

Tegnap késő délután beáztattam 20 dkg csicseriborsót, és ma vettem egy nagy levegőt, és újrapróbálkoztam. És láss csodát, Eszter receptje most is tökéletes volt és működött. 🙂 Örök hálám, mert mifelénk nem lehet sehol nemcsak jó falaeflt, de egyáltalán falafelt sem enni. Szóval aki hozzám hasonlóan rajongója ennek a kis fasírtféleségnek, bátran csinálja meg Eszter receptjét, nem fog csalódni. A recept itt található: https://www.fuszereslelek.hu/tokeletes-falafel

 

Készítettem hozzá egy lilahagymás, petrezselymes paradicsomsalátát (só, pici fehérborecet, olívaolaj), sült krumplit, és egy tahinis, citromos görögjoghurt-mártogatóst: 3 nagy evőkanál görögjoghurthoz hozzákevertem kb. egy csapottabb evőkanál tahinit (pirított szezámmag őrölve, plusz olívaolaj, amennyivel krémes lesz), sót és citrom levét ízlés szerint. Azt kell mondjam, ha a falafelnek nem is mertek nekiállni, ez a tahinis görögjoghurt valami pazar, például akár csak egy jó steakburgonyához, salátához is. Addiktív. Egyébként a falafel igazi könnyű, nyári fogás, és az áztatóidőt leszámítva (de azzal meg úgysincs teendőnk) nagyon gyorsan el is készül. A 20 dkg beáztatott csicseriből nekem pont 10 darab falafel lett.

 

 

És akkor a recept Eszter oldaláról: 

• 50 dkg száraz csicseriborsó egy éjszakára beáztatva 
• 2 tk szódabikarbóna az áztatóvízbe nagyobb csipetnyi sütőpor 
• 1 közepes fej vöröshagyma egészen apróra vágva, esetleg reszelve 
• 4 gerezd fokhagyma reszelve 
• ½ csokor petrezselyemzöld (csak a levelek) 
• ugyanannyi friss korianderzöld 
• 2 ek csicseriborsóliszt, esetleg sima búzaliszt 
• 1 ek őrölt római kömény 
• ½ ek őrölt koriandermag 
• só, bors 

A csicseriborsót beáztatjuk egy éjszakára, de akár egy egész napra is a szódabikarbónás vízbe. Szűrjük le, picit érdemes le is öblíteni, és konyharuhán áttörölgetni, majd az összes többi hozzávalóval a késes aprítóba tenni és nagyon alaposan egészen apróra vágni. Akkor jó, ha belenyúlva és összenyomva nem hullik szét, hanem egyben marad a massza. Szerintem a tökéletes falafel egyik titka, hogy jól össze legyen vágva. Ettől maradnak majd egyben a falafelgolyók. Ezután érdemes még fél órát pihentetni, és csak utána formázni és sütni. Mindig fagyiskanállal porciózom ki a masszát, így egyformák lesznek a golyók és garantáltan egyszerre sülnek meg, nem kell erre is figyelni. Miután kiporcióztam, még a két tenyerem között megformázom, hogy jobban össze legyenek nyomkodva, majd forró, bő olajban megsütöm. Nem szabad spórolni az olajjal, akkor jó, ha vagy egyszer se, vagy csak egyszer kell forgatni. A tökéletes falafel mindig friss! Mivel keveset sütni nem érdemes belőle, akkor a legjobb, ha legalább négyen eszitek, vagy növelve az adagot, akár sokkal többen is. Természetesen meg is lehet melegíteni, de az már nem olyan. Mikrózni szerintem felejtős, a gőzsütők regeneráló programja viszont egész jó megoldás, ha mégis marad belőle. Mit együnk a falafel mellé? Tulajdonképpen egy egyszerű saláta is megteszi, de ha igazán jót akarunk, akkor hummuszt, padlizsánt, valamilyen joghurtos öntetet, sőt, savanyított hagymát és csilipaprikát is kínáljunk mellé!

A magyar macaron: non plusz ultra

Isteni finom. Nem is gondoltam, hogy ennyire jó is tud lenni, mert lakodalmakban gyakorlatilag csak ízetlen, kemény darabokat ettem. Eddig. Az enyémben egyébként a saját eperlekvárom van.

 

 

Hozzávalók:

Tészta: 

• 30 dkg finomliszt (BL 55) 
• 18 dkg margarin vagy vaj 
• 10 dkg porcukor 
• 1 tasak vaníliás cukor 
• 2 db tojássárga (L - es) 
• reszelt citromhéj
• fél mokkáskanál finom szemcséjű só
  

Tojáshab a tetejére: 

• 2 db tojásfehérje (L - es) 
• 20 dkg porcukor 

és lekvár a töltéshez 

A liszthez hozzáadtam a sót, a kockázott hideg vajat és elmorzsoltam, majd a többi hozzávalót is beletettem, és tésztává gyúrtam. Nem nagyon, de azért simára alakítva a tésztát. Hűtőbe tettem fél órára. 

Aztán a tésztát deszkán olyan 3 mm vastagságúra nyújtottam, közepes pogácsaszaggatóval köröket vágtam, és szilikonos papíros nagytepsire egymás mellé jó szorosan kirakosgattam. Nem fognak megnőni, lehet zsúfolni nyugodtan a tepsit.

Mikor mind kész volt, a fehérjét a cukorral habosra vertem. Nem túl habosra, csak olyan nyúlósra, mint az íróka például a mézes sütikhez. Így tud szépen terülni a hab. Egy teáskanállal adagoltam a kis korongok tetejére, nekem egyszerűbb volt, mint nyomózsákkal dolgozni.

Páran írták, hogy nekik leválik a tojásfehérjehab a sütiről. Szerintem ez akkor van, ha lisztes a nyers tészta. Szóval úgy nyújtsátok, hogy a tészta felső részén lehetőleg ne legyen liszt. A másik: sok receptet megnéztem, mindenütt 180 fokot írtak a sütő hőfokának, szerintem az rengeteg, én 160 fokon sütöttem 10 percig a kis korongokat alsó-elsőn, és így is kicsit drapp lett a tojásfehérje rajtuk. Szerintem csak 150 fokon szabad sütni.

Hagyni kell egész kihűlésig a korongokat a tepsiben, aztán lekvárral megkenve össze lehet ragasztani őket. Egy nap kell, hogy a tészta bepuhuljon, és a lekvár összetartsa a két korongot, így ezt kalkuláljuk be a készítési időbe.

A receptért köszönetem TT Konyhájának: https://www.youtube.com/watch?v=1DVD-FLv1dI&t=481s

Szaftos sertéskaraj yorkshire pudinggal

A yorkshire puding nekem nagyon kedvenc köretem. És ma nagyon nem volt kedvünk rizst enni a hús mellé (amúgy sosincs, de ma nagyon nem vót), úgyhogy elővettem ezt a régi jolly jokert. 

 

Kell a 12 darabos muffin-formához: 20 dkg liszt, 2 dl tej, 4 tojás, egy csapott tk. só és vaj vagy olaj a sütéshez. Úgy kezdjük, hogy előmelegítjük 190 fokra a sütőt. Mikor már meleg, betesszük a muffinsütőt úgy, hogy minden mélyedésbe öntünk egy evőkanál olajat. Miközben melegszik a sütőben az olajos sütőforma, kikeverjük a tészta hozzávalóit simára. Tulajdonképpen egy sűrű palacsintatészta. Majd kivesszük a felhevült olajos formát a sütőráccsal együtt és minden mélyedést megtöltünk úgy félig-háromnegyedig. Betesszük a sütőbe és kb. 20 percig sütjük 190 fokon. Mikor lekapcsoljuk a sütőt, egy fakanállal kitámasztjuk a sütő ajtaját, hogy épp csak résnyire legyen nyitva, és így hagyjuk a pudingokat kicsit hűlni. Bármilyen szaftos hús mellé kiváló köret. Tipp: egyben is süthető, egy közepes tepsiben. Kevéssé macerás, de kevésbé is látványos. Íme Jaime Olvier yorkshire pudingja, a videó alapján könnyű elkészíteni.

Szaftos hús: A karajt klopfoltam, sóztam, borsoztam, megkentem mustárral. Vajon elősütöttem serpenyőben, kiszedtem, a visszamaradt zsiradékra dobtam egy nagyobb darabokra vágott sárgarépát, kevés zellert, egy kisebb fej negyedbe vágott vöröshagymát, két gerezd fokhagymát, 2 tk. kristálycukrot és jól megpirítottam, aztán egy fél evőkanál sűrített paradicsomot is átsütöttem egy percig a zöldségekkel, majd fél-egy deci száraz fehérborral felöntöttem. Hagytam rotyogni egy percet, hogy az alkohol elmenjen, és vízzel felöntöttem az egészet annyira, hogy a visszatett karajszeleteket majdnem teljesen ellepje. Egy fél erőleveskockát is adtam hozzá. Hagytam kis lángon főni, míg a karaj omlós-puha lett, ez kb. 20-30 perc. Aztán kivettem a husikat, leszűrtem a mártást, csak a levét használtam, amit megszórtam kb. 2 tk liszttel és alaposan elkevertem, ezzel sűrítettem be, illetve kellett kissé higítani is, mert elfőtte a lét, míg puhult a hús. Azt hiszem, nagyjából ennyi volt. Fűszerként a két kedvenc, sertéshúshoz kiválóan illő fűszeremet használtam: egy kis babérlevél került a szaftba és egy mokkáskanálnyi, mozsárban frissen porrá őrölt édesköménymag. Tipp: édesköményt csak fitotékákban tudtok beszerezni, sajnos nálunk nem jellemző fűszer, pedig a sertéshúshoz kiválóan illik. Akár kolbászok ízesítéséhez is, vagy egészben sültekhez is.

Öszibarack sütemény

Nekem egyik kedvenc sütim. De csak amelyiket én csinálom. :) Valaha lakodalmi sütemény volt, de úgy gondolom, otthon is el lehet készíteni egy-egy ünnepi alkalomra. Például húsvétra. Ráadásul nem is annyira bonyolult és munkás süti, szerintem kezdők is bátran nekiállhatnak. A receptet a Gyergyói ízőrzőtől, Alíztól kölcsönöztem, köszönetem érte.

Hozzávalók 16-18 db barackhoz:

• 10 dkg zsír
• 15 dkg cukor
• 1 tojássárga
• 2 tasak vaníliás cukor
• 1/2 tasak sütőpor
• 1 dl tej
• 1/2 mokkáskanál só
• 40 dkg liszt

A töltelékhez: 

• a sütemény kikapart belseje
• 3 evőkanál baracklekvár
• 10 dkg porcukor, 
• 5 dkg vaj
• 2 evőkanál kakaó
• kb. 1/2  dl tej
• 2-3 evőkanál rum
• ha szükséges egy csipet só

A díszítéshez: 

• narancs, sárga, piros, zöld élelmiszerfesték (aroma), 
• kb. 15 dkg kristálycukor
• 1 tojásfehérje
• zöld levelek

A zsírt a cukorral, vaníliás cukorral, sóval, sütőporral, tojás sárgájával kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet és a tejet is, és tésztává gyúrjuk, majd egy órát hűtőben pihentetjük. (Könnyen gyúrható tésztának kell lennie.) A tésztát rúddá sodorjuk, aztán akkora darabokra vágjuk, hogy diónyi golyókat tudjunk formázni a darabokból. A gombócokat szilikonos papíros tepsire sorakoztatjuk, kissé lelapítjuk őket, hogy félgömb formájuk legyen, és előmelegített, 180 fokos sütőben világosra sütjük. A tésztadarabok között hagyjunk 4-4 centiket, mert megnőnek.

Ha kihűlt a tészta, a közepüket kivájjuk az aljuknál, a kivájt tésztát kézzel teljesen morzsásítjuk, hogy ne maradjanak benne nagyobb egyben darabok, majd ízesítjük a hozzávalókkal. Mindenképpen kóstoljátok meg, kellően ízes és szaftos legyen! De ne legyen se túl folyós, se túl kemény, mert ezt kell visszatölteni a kikapart héjakba és ezzel ragasztunk össze egy-egy betöltött félgömböt. Végül aromákkal olyan barackosra színezzük ecset segítségével, hagyjuk megszáradni, majd megkenjük tojásfehérjével, aztán kristálycukorba forgatjuk. Végül valamilyen zöld levélkével díszítjük, lehetőleg ehetővel, pl. mentalevéllel, ázsiai bazsalikomlevéllel vagy valamilyen gyümölcsfa levelével.

 

 

Tippek: a tölteléket mindenképpen kóstoljátok, ugyanis sokan azért nem szeretik ezt a süteményt, mert lagzikban íztelen, száraz darabokat ettek. Ha jól be van ízesítve a töltelék házi barack lekvárral, rummal, kakaóporral, akkor nagyon finom tud lenni! Tehát kóstoljátok, úgy ízesítsétek a szátok íze szerint. Vannak olyan receptek, ahol darált dió is kerül a töltelékbe. Úgy is nagyon finom lehet, érdemes kipróbálni, hogy a kikapart tészta egy részét lecseréljük durvára darált, serpenyőben kissé megpirított dióra.

Lehet kapni minden COOP boltban azokat a műanyag flakonos aromákat (mandula, császárkörte, stb...), azokkal tökéletesen lehet színezni. Ecsettel dolgozzatok, csináljatok átmeneteket és akkor gyönyörű barackos lesz. A mandulaaromát keverjétek valamelyik sárga színű aromával, vagy a császárkörte aromával, mert túl műzöld, és én a zöldet higítanám is vízzel, hogy nagyon lágy árnyalata legyen csak.

Kossuth kifli

Eredetileg citromos ízesítésű, én most naranccsal készítettem. 

 

Hozzávalók egy közepes tepsihez: 

• 25 dkg liszt 
• 15 dkg ghí vagy jászvaj (lehet sima olvasztott vaj is) 
• 6 nagyobb méretű tojás 
• 30 dkg porcukor (ebből 3 db vaníliás cukor) 
• 1 narancs reszelt héja 
• 1,5 dl narancs leve 
• 1 tasak sütőpor 
• csipet só 
• a tetejére: 15 dkg durvára vágott dió, 3 evőkanál kristálycukor 

A diót megpirítottam egy serpenyőben. (Óvatosan pirítsátok, mert nagyon könnyen megég, és akkor keserű lest, szóval végig kevergessétek és felügyeljétek.) A tojásokat szétválasztottam, a cukrot szintén. A narancs héját belereszeltem a fehérjékbe, és felvertem habbá a csipet sóval és a fele cukorral. A tojássárgájákat fehéredésig-habosodásig felvertem a cukor másik felével, majd hozzákevertem a jászvajat is és a narancs levét is. A sütőporral elkevert lisztet hozzákevertem a tojássárgájákhoz, majd ehhez a felvert fehérjehabot is. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát és a tetejét megszórtam a 3 evőkanál kristálycukorral elkevert pirított dióval. A 180 fokos előmelegített sütőbe tettem sülni 20 percre. Csináltam tűpróbát, mielőtt kivettem. Mikor kihűlt, egy nagy pogácsaszaggatóval félholdakra szaggattam. 

Tipp: Ha van házilag készített kandírozott narancshéjunk, azt vágjuk apróra, és keverjük bele a tésztába. Akkor nem is kell a narancslé bele. Ha citrommal készítjük, akkor csak egy fél citrom leve kell bele.

Tipp2: A dió pirítását nehogy kihagyjátok! Ég és föld a különbség, ha előre pirított dióval sül, mintha csak simán megszórnátok pirítatlan dióval a süti tetejét.

A francia briós

Gyerekkoromban, az általános iskolában délután mindig kaptunk uzsonnát a napköziben. És az én kedvencem a briós volt. Imádtam. Persze az csak sima kalácstésztából volt, de jó sok kristálycukorral a tetején. 

 

Most viszont megsütöttem az eredeti változatot, a franciák soktojásos, rengetegvajas brioch-át. Mintha szerelemgyereke lenne a kalácsnak, croissantnak és égetett tésztának. Egyszerre kopogós és hihetetlenül porhanyós-ropogós a héja, a belseje extrakönnyű, extralágy, érződik a vaj és tojás íze a tésztán. Szóval nagyon finom. Viszont rettentően tömény is, egy darabnál - már ha kis méretűeket sütünk - többet nem lehet megenni belőle. 

Viszont akár különleges darabja is lehet a húsvéti ünnepi lakomának.

Én most egy kis adagot csináltam próbaképpen, de ezt nyugodtan duplázhatjátok is, ha családnak, több főre készül. És még valami: géppel dagasszatok, kézzel állati nehéz lenne ennyi vajat beledolgozni a viszonylag kemény tésztába, de a gép elbír vele.

Hozzávalók 5 kis brióshoz:

• 30 dkg liszt
• 3 tojás
• 3 dkg kristálycukor (lehet benne vaníliás is)
• 2 dkg friss élesztő
• 15 dkg szobahőmérsékletű, lágy vaj
• 1 púposkásabb mokkáskanál só
• 1 csapott teáskanál sikér (el is hagyható) 
• a lekenéshez: 1 tojás

A tojásokat felvertem a belemorzsolt élesztővel és a cukorral, majd hozzászitáltam a sikérrel elkevert lisztet is, és a robotgéppel addig kevertettem, míg sima lett a tészta. Ekkor adtam hozzá a vajat és a sót,  és még 10 percig dolgozott a gép magasabb fokozaton, míg a tészta nagyon szép sima lett. Én most nem is kelesztettem duplájára, hanem egyből formáztam, és a szilikonos papíros tepsin hagytam kelni letakarva. Egy nagy és egy kicsi gombócot csináltam minden brióshoz, a nagy közepét benyomkodtam és a mélyedésbe tettem a kicsi golyóbist. Mielőtt az előmelegített, 180 fokos sütőbe tettem volna alsó-felső sütésre, lekentem őket tojással, és ollóval bevagdostam a kicsi és a nagy részüket is több helyen. Olyan 15 percig sütöttem őket, de félidőben letakartam a tetejüket szilikonos sütőpapírral, mert a tésztában viszonylag sok a cukor, így gyorsan színt kap.

 

 

Ez alapján a videó alapján készítettem, ebben a hölgy egyből beleteszi a vajat is a tésztába, szerintem így sem lehet rossz, majd kipróbálom, és ő egyben süti.

A formázást pedig Martha Stewarttól lestem el.

Wellington szüzpecsenye

A múltkorában nagyon szép és akciós szűzpecsenyéket vettem. Az egyikből rántott hús készült, a másikat pedig most wellington-módra készítettem el.

 

Hozzávalók:

• 1 szűzpecsenye
• 25 dkg barna csiperke
• 1/2 marék szárított vargánya (vagy kevés fagyasztott szegfűgomba vagy rókagomba)
  
• só, bors,
• 1 mk. kakukkfű
• 1 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 tk. olaj
• 3 tk. (nálam magos) mustár 
• 15 dkg jó minőségű, vékonyra szeletelt sonka (ne az a magyarosan túlfüstölt, túlsózott fajta legyen, inkább fekete-erdei, pármai, spanyol vagy prágai típusú, vagyis nem füstölt, hanem érlelt - vagy még a szeletelt bacon is jó, az nem erősen füst-ízű)
• 1 csomag leveles tészta
• 1 tojás a kenéshez
• és nem kötelező, de én éjszakára tejbe áztattam a húst

A vargányát beáztattam kevés vízben. Mikor megpuhult, kicsavartam és a többi gombával együtt ledarátam cutterben, majd egy teáskanálnyi olvasztott vajon sóval, borssal, kakukkfűvel addig sütöttem, míg az összes levét elfőtte, a legvégén pedig átfuttattam még benne egy gerezd zúzott fokhagymát, hogy épp csak kapjon hőkezelést, és elveszítse a nyers jellegét. Félretettem, hagytam kihűlni.

A húsról lemostam a tejet, papírtörlővel szárazra töröltem. Sóztam, frissen őrölt borsot tettem rá úgy meglehetősen, és a vaj maradékán plusz egy teáskanál olajon körbepirítottam, de úgy rendesen. Igazán pirult lett, a vaj közben megkaramellizálódott, ettől a hús kapott egy kis füstös jelleget, mintha faszénen sült volna. Miután kivettem a serpenyőből, mustárral körbekentem.

 

Egy folpack darabot kiterítettem a konyhapultra, beterítettem sonka szeletekkel, rákentem a gombapépet, rátettem a húst és feltekertem. A folpack két végét megcsavartam, hogy szoros henger legyen. Itt fagyasztóba kellett volna tenni legalább másfél órára, de siettem, így azonnal beletekertem a leveles tésztába is. Kissé ki is repedt az egyik oldala, de az ízén nem változtatott, nagyon finom lett így is. Egy tepsit kivajaztam, beletettem a húscsomagot, megdíszítettem a tetejét a tészta leeső darabjaival, lekentem tojással és előmelegített, 190 fokos sütőben alsó-felsőn 30 percig sütöttem. Kivétel után pihentettem 10-15 percig, mielőtt felszeltem. Vajas zöldborsóval, sárgarépával és burgonyapürével tálaltam.

Gordon Ramsay-t megnézetem a jutyúbon előtte, a technika végett. 

Bélszínből csak akkor érdemes elkészíteni, ha érleltet kapunk, ami nálunk Magyarországon nincs. Legalábbis egészben nincs. Valamint szerintem a szárított vargánya nagyon kell bele, ahogy a vaj sem kihagyható, ad egy olyan plusz fergeteges ízt, amit semmilyen olaj nem tud adni. Köretként a vajas párolt zöldségek illenek hozzá igazán, a burgonyapüré is passzol, de egy rafinált friss salátával is el tudom képzelni.

Csirke "piccata" (citromos-kapris csirkemell)

Szerintem a csirkének négy olyan fűszere van, amitől csak jó lehet: só, vaj, citrom, fokhagyma. Ebben a fogásban mindegyik megvan, sőt, a kapri és a petrezselyemzöld még emel rajta. Elegáns, egyszerű, akár ünnepinek is mondható étel, és a nem elhanyagolható ráadás: a 20 perces extra gyors ételek nem túl nagy táborát erősíti. És még azt is mondom, az unalmas csirkemell-ételek közül maximálisan kiragyog, mert se nem unalmas, se nem íztelen. És ha én dicsérem, az már valami, mert egyáltalán nem szeretem a csirkemellet.

 

Hozzávalók 4 főre:

• 1 nagy egész csirkemell csont és bőr nélkül (de aki szereti a pirult csirkebőrt, nyugodtan hagyja rajta)
• 1 evőkanál olívaolaj
• 5 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• kevés liszt 
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz vagy félszáraz fehérbor
• 1 kis üveg kapribogyó
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 1 biocitrom
• 4 dl csirke alaplé vagy ennyi víz és egy fél tyúkhúsleveskocka

A csirkemellet kb. 0,5-1 cm vastag szeletekre vágjuk, kissé sózzuk, borsozzuk és lisztben megforgatjuk. A vaj és olaj keverékén előpirítjuk, majd hozzáadjuk a nagyon apróra vágott fokhagymát és csak átfuttatjuk a forró zsiradékban, aztán rögtön fel is öntjük a fehérborral. Fél percig forraljuk, végül felöntjük 4 dl csirke alaplével, hozzáadjuk az előzőleg szűrőben leöblített kapribogyókat (hogy ne sózza el az ételt, mert az üveges kapri nagyon sós), a vágott petrezselyemzöldet, és a felkarikázott citrom felét. Forraljuk 5 percig, majd kóstoljuk és ha még szükséges sózzuk, vagy citromlét adunk hozzá. A citromossága egyéni ízléstől függ: ki mennyire savanykásan szereti. Ezért először csak egy fél citromot adjuk hozzá. 

 

Míg fő a csirke, a spagetti is készen van hozzá. Jó még szerintem rizskörettel is, illetve pulykamellből is ugyan ilyen tökéletes.

Zalai krumpliprósza

Az országban gyakorlatilag mindenütt sütnek hasonlót, de van egy lényeges különbség a lepcsánkához, cicegéhez, görhönyhöz, latkeszhez képest: a prószában nincs tojás, ellenben van valamilyen savanyított tejtermék: aludttej (régen ezzel készült), kefír, joghurt vagy kultúra (más néven író). És míg a felsoroltakat kis, tenyérnyi méretűre sütik, addig a prószát a serpenyőben palacsinta méretűre, egyben sütjük. Illetve régen az alaposan kizsírozott nagytepsiben sütötték a sütőben, s mikor elkészült, olyan 10-szer 10 cm-es kockákra vágva kínálták.

Egyébként még a latkesz is eltér a cicegétől, lepcsánkától, ugyanis abba a tökreszelőn, vastagra reszeljük a burgonyát, és bővebb olajban sütjük, hogy a kilógó kis burgonyaszálak extra ropogósra sülhessenek. Tehát a prósza és a latkesz külön műfaj a többihez képest, bármely néven is neveztessen ez a kis krumplilepény az ország különböző pontjain.

 

Hozzávalók 3 darab, palacsinta méretű prószához: 

• 35 dkg sütnivaló, vagyis C-s burgonya (tisztítva ennyi! és nálam Agria fajtájú)
• 1 kis dobozos kefír (140 gr)
• 10 dkg liszt
• 2 mokkáskanál só
• a sütéshez olaj vagy zsír
• A tálaláshoz: tejföl, sajt (opcionális)

A burgonyát lereszeltem a négyszögletes reszelő sajtreszelő részén, hozzákevertem a lisztet, kefírt, sót. Serpenyőben jó vékonyan elterítettem a tésztát 1 evőkanál olajon, és közepes lángon mindkét felét szép pirosra sütöttem. 

Ez az alaptészta. Ebbe aztán keverhetünk újhagymát, snidlinget, fokhagymát, medvehagymát (az enyémben most az van), szalonnát, sonkát, gombát, stb... Illetve ezt a tésztát használhatjuk hús bundázásához is.

 

A recept persze burgonya-függő, olyan értelemben, hogy nem egyformán eresztenek levet, a lisztet tehát ehhez képest adagoljuk. Nem kell megijedni ettől, ha már kétszer-háromszor sütöttünk prószát, tudni fogjuk a jó állagot, a jó krumpli-liszt arányt.

A húslevesröl

Akkor pár szót erről a jófajta, aranylóan sárga, áttetsző, ízletes csodáról, ami még a holtakat is életre kelti. 

Húslevest mindenki tud főzni. Még az is, aki úgy hiszi, hogy nem. Pusztán csak pár szabályt kell betartani. Még annyit így előzetesen, hogy húslevesből nem érdemes keveset főzni, minimum legyen egy 4-5 literes fazekatok hozzá. Hűtőben leszűrve több napig eláll, sőt, le is fagyasztható. 

 

 

1. Húslevest mindig csontos húsrészekből főzünk. Csirke: farhát, lába, szárnya, combja. Kacsa, liba: farhát szárny. Sertés: orjaleves, azaz karajcsont, lapockacsont, tarjacsont. Marha: szegy, lábszár, fartő, ököruszály: azaz marhafarok, de általában úgy is árulják a levesbe való marhahúst, hogy húsos csont. Fácán, gyöngytyúk, tyúk. kakas: egészben. Pulyka: nyak, szárny, comb. A leves készülhet egy fajta állat húsából, de lehet vegyesen is főzni. 

2. Körülbelül amennyi a hús súlya, háromszor, három és félszer annyi víz mehet rá. Tehát egy kilogramm hús = 3-3,5 liter víz. 

3. Van, aki sok zöldséggel, van, aki kevesebbel készíti a levest. Mindkettő tökéletesen jó: gondoljunk csak a kocsonyára, amelyben zöldségként csak hagyma és fokhagyma szerepel, és milyen pazar íze van. 

Tehát az összes zöldség súlya olyan 3/4-e a hús súlyának. Arányai: amennyi súlyú a sárgarépa (2 nagy szál), fele annyi a petrezselyemgyökér (1 szál), a zeller, a karalábé. Vöröshagymából egy kisebb-közepes fej elég, különben nagyon édesíti a levest, és mehet héjastól megmosva, szép színt ad a levesnek. Fokhagymából én a 4 literes fazekamba 2-3 gerezdet szoktam tenni. A vöröshagymát is a 4 literes fazékhoz mondtam. A többi zöldség szabadon választható: van aki tesz bele kelkáposztalevelet vagy kelbimbót, gombát, karfiolt, brokkoliszárat. Lehet bele tenni lestyánlevelet, zellerzöldet, petrezselyemzöldet, nyáron paprikát, paradicsomot. Húslevesbe mindig nagy darabokra vágva tesszük a zöldségeket, nem karikákra aprítva. 

4. Hideg vízben tesszük föl és először csak a húst. Ha felforrt, kis lángra tesszük, és a tetejéről leszedjük a habot. Vannak, akik leöntik az első főzővizet, de szerintem azzal értékes ízeket öntünk ki. Nem kell. LEHABOZNI pediglen nem AZÉRT KELL, mert zavarossá teszi A HÚSLEVEST - és ebben szerintem mindenki téved -, hanem azért, MERT BESZÜRKÍTI A LEVEST. Ugyanis ha nem habozzuk le, ellenben gyöngyözően, lassan pötyörögtetve főzzük, akkor is tiszta marad a levesünk. Tehát a zavarossá válásnak a főzés intenzitásához van köze, nem a habhoz. Ha lobogtatva főzzük, akkor lesz zavaros, még ha le is szedtük róla a habot. Viszont, ha rajta marad a hús habja, de szépen lassan főzzük, akkor ugyan nem lesz szép aranyló sárga, hanem szürke lesz a leve, ellenben nem lesz zavaros. 

5. Ha lehaboztuk a tetejét, mehetnek bele a zöldségek, a só, 15-20 szem egész bors. Én mindig teszek egy késhegynyi kurkumát is, nemcsak a szép szín végett, hanem mert a kurkuma egy szupergyógynövény, és így legalább sűrűn fogyasztjuk, ha nem is nagy mennyiséget. Valamint én a 4 literes fazekamba teszek még egy csapott teáskanál vegetát is. El is hagyható, de én húsleveshez használom, meg zöldséglevesekhez néha. 

6. Ha újra felforrt a levesünk, tegyük annyira kis lángra, hogy a tetején épp csak gyöngyözzön a leves. Ha túlságosan forr, zavaros lesz, ha forrás alatt marad, nem fő meg. 

7. Amíg fő a levesünk NEM NYÚLUNK HOZZÁ! Nincs belekevergetés, piszkálódás. Ha belekevergetünk, szintén zavarossá válik a leve. Maximum egyszer a főzés közepe felé érdemes megkóstolni, hogy elég sót tettünk-e bele. Ilyenkor nyugodtan pótoljuk. 

8. A jó húsleves hozzávalói közé az időt is fel kell jegyeznem, mert a jó húsleves egyik titka, hogy sokáig fő. Marhahúsnál, tyúknál, fácánnál, gyöngytyúknál minimum olyan 5-6 óra főlés kell, sertésnél, pulykánál 4 óra, csirkénél 2,5-3 óra. 

 

9. Mikor elkészült, egy hosszú szárú fogóval vagy csipesszel kiveszegetjük belőle a zöldségeket, húsokat. Aztán hagyjuk 10 percig ülepedni a levét, és egy sűrű szűrőn átszűrjük merőkanalanként egy másik fazékba. A főzős fazék alján maradó zavarosabb kis réteget már nem szűrjük hozzá a többihez, kiöntjük - hiszen ezért hagytuk ülepedni. Egyébként nekem az a 100 forintos boltokban kapható színes műanyag szűrőm van, aminek extrasűrű a hálója. Azt szoktam egy nagy szűrőkanálba beletenni és úgy az üres fazék tetejére. Nagyon szépen megszűri a levest. És azért kell leszűrni, mert ha benne hagyjuk a zöldségeket akár egy-két óráig is, megváltozik az íze, édes és zöldségízű lesz a levesünk. 

10. A levesbetétet mindig külön, bő, sós vizet forralva úgy főzzük, mint az olasz tésztákat: szinte al'dentére. Főleg igaz ez a vékonymetélre. Ha megfőtt, egy nagy szűrőkanálba öntjük és csap alatt, bő hideg vízzel alaposan leöblítjük, majd alaposan lecsöpögtetjük. Így nem fő tovább, és a liszttel, keményítővel teli főzővizet is leöblítjük róla, ami zavarossá tenné a szép tiszta levesünket. A levesbetétet soha nem tesszük bele a levesbe, minden tányérba külön-külön szervírozzuk. Ugyanez igaz a zöldségekre is. 

11. Ha marad a főtt húsból, azt visszatehetjük a maradék levesbe, így nem szárad ki.

12. Ha túl zsírosnak ítélnénk a húslét, evőkanállal, majd konyhai papírtörlővel leszedhetünk belőle. Vagy ha csak másnap tálaljuk, és hűtőbe tesszük, akkor megfagy rajta a zsírréteg, és egyben le tudjuk szedni róla. 

13. A húslevest, kocsonyát MINDIG fedő nélkül főzzük. Ha fedőt tennénk rá, túlforrná magát, és zavarossá válna.

Preckedli

Pont ezt a sütit akartam megcsinálni húsvétra, és Hankkánál éppen szembejött velem. Ezúton is hálásan köszönöm a receptet, isteni finom lett! 

 

Én kissé csökkentettem a mennyiségeket, mert így is bőséges adag lett belőle. Ámbár egy 4-5 tagú családnál simán elfogy a nagyobb mennyiség is, ugyanis nagyon eteti magát. 

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg porcukor
• 15 dkg vaj
• 15 dkg zsír
• 1 mokkáskanál só
• 1/2 sütőpor
  
• 1 nagy méretű tojás (vagy 2 jércetojás, vagyis kisméretű)
• 1 nagy tojás sárgája (vagy kettő kicsié)
• 1 citrom reszelt héja
• 1 citrom leve
• 1 vaníliás cukor

A tetejére:

• 15 dkg durvára darált dió
• 10 dkg kristálycukor (nálam házi vaníliás kristálycukor)
• 1 nagy vagy 2 kicsi tojás fehérje

A tojásoknál azért adtam meg a két méretet, mert nekem mostanában jércetojások vannak készleten, vagyis kisméretű tojások. 

A lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, porcukrot, vaníliás cukrot, sütőport is, és a kockákra vágott hideg vajjal és hideg zsírral elmorzsoltam a lisztes keveréket. Belereszeltem a citrom héját, beleütöttem a tojásokat is, és apránként, ahogy dolgoztam össze a tésztát a citrom levét is hozzácsepegtettem. Nekem kellett az egész citrom leve a tésztába, de érdemes először csak a felének a levét hozzátenni, mert a tojások méretétől is függ, mikor áll össze a tészta. Ami egy szép sima, se nem lágy, se nem kemény, nagyon jól formázható tészta lett. Mikor készen volt, folpackba csomagoltam és egy órára hűtőbe tettem.

 

Közben a diót durvára ledaráltam késes aprítóval és serpenyőben kissé megpirítottam. Ne hagyjátok ki ezt a műveletet, mert ettől lesz ez a sütemény igazán utolérhetetlen, holott egyetlen recept sem írja ezt a mozzanatot. A diónak valami pazar íze lesz a pirítástól, tényleg ég és föld a különbség a pirítatlan verzióhoz képest. Csak arra vigyázzatok, nehogy megégessétek. Amikor kihűlt a dió, hozzá kevertem a házi vaníliás kristálycukromat is, és az egészet átettem egy kisebb tálkába.

Mikor lehűlt a tészta, lisztezett deszkán kinyújtottam olyan 3 mm vastagságra, és tetszőleges formákat szaggattam belőle. Nekem hold, csillag, szív és virág kiszúróm van, így azokat használtam. Szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire sorakoztattam a kiszúrt formákat, majd soronként megkentem a kissé felvert tojásfehérjével a tésztákat, aztán finoman belenyomkodtam a cukros dióba őket a kent felükkel a dió felé, így bőségesen ragadt rájuk a finom keverékből. Előmelegített 180 fokos alsó-felső sütéssel kb. 8-10 percig sütöttem.

Szerintem aprósüti kategóriában az egyik legjobb sütemény: extrán omlós a tésztája, a pirított diótól pedig csodálatosan, extrán diós íze van. Sütisdobozban sokáig eláll, de úgysem lesz rá esélye. :)

Wonton leves

Rajongásom a hússal töltött kínai, japán gombócok (kínaiul jiǎozi, vagy japánul gjóza vagy gyoza) iránt töretlen. Gyakran készítem, és mivel a húslevesek iránt is hasonló rajongást érzek, egyértelmű, hogy a wonton az egyik kedvenc levesem, mikor is húslevesbe főzzük bele a gombócokat.

 

 

 

Hozzávalók az alapléhez:

• 2 nagyobbacska csirkefarhát
  
• 1 viszonylag kis fej vöröshagyma vagy 2-3 szál újhagyma
• 1 nagy gerezd fokhagyma
• só, 10 szem egészbors
• 1-2 szeletke gyömbér
• és nálam, de ez opcionális: 5-6 darab szárított vargánya
• 1 mokkáskanál vegeta (ritkán használom, gyakorlatilag csak húslevesbe, és abba is keveset, el is hagyható)
• 2,5 liter víz

a gombócokhoz: 

• 15 dkg darált csirkemell vagy sertéshús
• só, frissen őrölt bors
• 1 teáskanál világos szójaszósz
• 1 mokkáskanál kristálycukor
• 1 mokkáskanál kínai főzőecet (nálam fehérborecet)
• 1/2 szál újhagyma, annak is a zöldje
• 1/2 gerezd reszelt fokhagyma (el is hagyható)
• 20 dkg liszt
• 19 dkg víz

vagy 

• kész wonton vagy gyoza tészta (és akkor nem kell a liszt és víz)

a tálaláshoz:

• pak choji vagy kínai kel vagy kelkáposzta vagy fodroskel vagy brokkoli 
• jégcsapretek (nálam tarlórépa)
• korianderlevelek, aki szereti, az újhagymának a zöldéből karikák, chilipehely

A tészta hozzávalóit összegyúrom, lefedem. Így, ahogy a videóban van.

Alaplét főzök a farhátakból a fenti hozzávalókkal, majd ha másfél óra múlva elkészült, átszűröm a levest. Ha túl zsíros lenne, a felesleges zsiradékot eltávolítom róla.

Közben 15 perc elteltével átgyúrom a tésztát. Lefedem, majd újabb 15 perc múlva átgyúrom, lefedem és 30-50 percig hagyom pihenni. Végül az olasz tésztagépemmel kinyújtom. Nekem 7 fokozata van a gépemnek, de csak az 5-ösig vékonyítom, mert ebben a tésztában nincs tojás, ha túl vékony, elázik a levesben. Olyan 8-szor 8-as, vagy 10-szer 10-es nagyságú négyzeteket vágok belőle, középre teszek a közben a fenti hozzávalókkal bekevert darált csirkemellből egy kiskanálnyit, és egyszerű batyukat formázok belőlük. Lásd a videót. Lehet tortellinire is formázni, ha az a szimpatikusabb. A gombócokat végül a forrásban lévő levesben kifőzzük. Körülbelül 5 perc elég is nekik. Vagy külön sós vízben főzzük ki, ha több a levesünk, mint amennyit megeszünk. A zöldségekkel ugyanígy járunk el: ha egyből meg is esszük, a levesben blansírozzuk őket, ha lesz maradék, akkor külön sós vízben.

Így tálaljuk: teszünk a tányérba pak chojt (nálam most kelkáposzta és tarlórépa csíkok vannak a levesben), tésztabagyukat és és alaplét. Megszórjuk újhagymazöld karikákkal, aki szereti friss korianderleveleket is tehet a tetejére és chilipelyhet is.

Tipp: az alaplét másból is főzhetjük, sertés vagy marha csontokból is. Ha nem ragaszkodunk az autentikussághoz, a tészta készülhet a szokásos módon is: tojással. Akkor viszont nyújtsuk egy fokkal vékonyabbra, mint a kínai tésztát.

Maradékhasznosítós savanyúkáposztalé leves

Abszolút maradékhasznosítós leves, emellett valami isteni finom. Erdélyben készítik elsősorban, és ahogy olvasgattam a recepteket, ahány ház, annyiféle káposztalé leves van. Ez most az én változatom.

 

Még december elején főztem füstölt csülköt. A levét leszűrtem, zsírtalanítottam, és eltettem a fagyasztóba. És készült nemrégen nagyanyám-féle toros káposzta is, így a savanyú káposztának a levét is megtartottam. (És milyen jól tettem...)

Hozzávalók hat főre egy 3 literes lábashoz:

• 1,5 liter füstölt sonka- vagy csölökfőzőlé
• 4 dl savanyúkáposzta lé
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 közepes-nagyobbacska szál sárgarépa
• 1 közepes szál fehérrépa
• 3 evőkanál olaj vagy 1 púposabb evőkanál zsír
  
• 7 dkg rizs
• 40-50 dkg darált sertéshús
• 1 gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• 1 csapott evőkanál pirospaprika
• 1 púpos teáskanál szárított csombor (borsikafű)

Az apróra kockázott vöröshagymát, csíkokra vágott sárga- és fehérrépát pici sóval megdinszteltem a zsiradékon, majd felöntöttem a csülöklével. Adtam még hozzá annyi vizet, amennyivel majdnem tele lett a 3 literes fazekam, ez kb. egy liter volt.

Közben elkészítettem a kolbász ízesítésű gombócoknak valót: a darált húst összekevertem alaposan a zúzott fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával. (Én egy fél tojást is adtam hozzá, mert előző napról maradt a panírozásból. De nem szükséges.) Mikor felforrt a leves, beletettem a szűrőben átmosott rizst is a lébe, majd úgy 5 perc múlva az addigra elkészített kis húsgombócokat is. Olyan mogyorónál nagyobb, de diónál kisebb méretű gombócokat gyártottam. Még főztem negyed órát, végül a káposzta levét is hozzáadtam. Hagytam hogy újra felforrjon, majd le is zártam a lángot, készen is volt.

Tipp: a sózással csínján bánjunk, mert általában a sonka vagy csülök leve is sós, és a káposztalé is.

Gigantes plaki (paradicsomos sült óriás fehérbab)

Ez a sült paradicsomos bab a vegák, sőt vegánok kedvence lehet. Tömény umami íz, valami isteni. Tavaly Görögországban kaptunk ilyet egy étteremben, friss fehér kenyérrel, előételként. Sikerült tökéletesen olyanra elkészítenem, amilyet ott kóstoltam. :) Egyébként nem csak Görögországra jellemző ez a paradicsomos sült bab, hanem az egész Balkánra. Készítik az albánoknál is, szerbeknél is, makedónoknál is (tavče gravče), kisebb eltérésekkel. A macedónban, szerbben, albánban van paprika is.

 

 

 

Hozzávalók 4 főre előételként:

• 40 dkg nagyszemű fehér bab
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 4 evőkanál olívaolaj
• 1 nagy babérlevél
• őrölt bors
• só
• 1 teáskanál oregano
• 1 darabolt paradicsom konzerv
• 1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
• 2 csapottabb teáskanál kristálycukor

 

Az óriás fehérbabot beáztatjuk 12 órára, majd nagyon enyhén sós vízben megfőzzük. Vigyázzunk, hogy ne főzzük szét. Az olívaolajon megdinszteljük az apróra kockázott vörös- és fokhagymát, majd hozzáadjuk a darabolt paradicsomot és a sűrítettet is. Fűszerezzük babérlevéllel, sóval, borssal, oreganoval, cukorral. Felforraljuk és főzzük 10 percig, majd hozzákeverjük a megfőtt babot is, és egy kevés főzőlét is adunk hozzá. Jó bőséges lében legyen a bab, de azt kalkuláljuk bele, hogy túl hosszú lé se legyen rajta, mert akkor nagyon sok ideig tart elsütni rajta.

Tegyük előmelegített, 200 fokos sütőbe alsó-felső sütésre, és addig süssük, míg a paradicsomos szaft nagyja szépen elsül róla, és besűrűsödik. Ez olyan bő egy óra lehet.

Hagyjuk kihűlni, majd óvatosan keverjük át, és szobahőmérsékleten tálaljuk friss fehér kenyérrel.

Sajtos tallér sütöben sütve

Hetente egyszer tarokkozunk este. Ilyenkor kell valami az italok mellé, és ez a sajtos tökéletes rágcsa. Mivel tallérsütőm nincs, sütőben sütöttem, ráadásul valamikor még tavaly egy vásárban vettem ezt a rózsaszín sütinyomót, amit eddig nem is használtam, de most nagyon jól jött, mert ha nem mintázzuk meg valami ilyesmivel a kinyújtott tésztát - ami kellően be is "vagdossa" a felületét -, a tallérok felpúposodnak. Jól rá kell nyomkodni, ez a trükk, meg nagyon vékonyra kell kinyújtani a tésztát, illetve a szokásosnál sötétebbre kell sütni, és akkor tökéletesen ropogós lesz. Ha meg nem, az sem baj, mert nagyon finom úgy is.

Hozzávalók:
40 dkg finomliszt (ebből 5 dkg rétesliszt)
1/2 csomag sütőpor
20 dkg reszelt sajt (trappista vagy edami vagy más olvadós sajt)
10 dkg hideg vaj felkockázva
4 cl olaj
1 tojás
kb. 250 gr 20%-os tejföl
1 teáskanál só
2 csapott teáskanál köménymag
1 csapott teáskanál fekete szezámmag
3 púpos teáskanál fehér szezámmag

Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. Két nagy tepsit kibélelünk szilikonos sütőpapírral.

A lisztet elkeverjük a sóval és a sütőporral. Majd elmorzsoljuk a hideg vajjal és az olajjal (lehet olíva is, az enyémben hidegen sajtot repceolaj van), hozzáadjuk a reszelt sajtot, tojást, és kezdetnek a megadott tejföl háromnegyedét. Összegyúrjuk, és ha még kell tejföl, adunk hozzá. A tészta állagának viszonylag keménynek, de gyúrhatónak kell lennie, és nem szabad ragacsosnak lennie sem. Háromba gombócoljuk a tésztát, az elsőt kinyújtjuk, addig a többit hűtőszekrényben pihentetjük. Mintázzuk, szaggatjuk, sütjük. Majd így járunk el a többi gombóccal is, közben folyamatosan sütjük a gáztepsinyi adagokat. A tésztamaradékot összegyúrjuk, kinyújtjuk, mintázzuk, szaggatjuk, sütjük. Addig ismételjük, míg az összes tészta elfogy.

Ha nincs ilyen mintázótok, vagy igazi tallérsütőtök, akkor meg lehet mintázni húsklopfolóval is, vagy lehet sütni gofrisütőben is.

a görög "rántott sajt"

Egy időben nagyon népszerű volt nálunk a sült vagy rántott camembert sajt. Bevallom, nem értettem az érte való rajongást... egyszer kóstoltam, de nem estem hasra tőle, sőt. A camembert szerintem úgy jó, ahogy van, sütve kifejezetten rossz. Viszont.

Ettetek már görög "rántott sajtot"? Ha nem, próbáljátok ki. Filo (vagy rétes) tésztába csomagolják a fetasajtot, forró olívaolajban ropogósra sütik, mézzel megcsorgatják, és fehér ill. fekete szezámmaggal megszórják. Pazar és egyszerű. Az előételek, étvágycsinálók táborába tartozik. Egy nyáresti kerti parti kimaradhatatlan darabja szerintem, mert egyszerre édes és sós íze egy menüsorban megtöri a csak sós falatok egyhangúságát.  

Chimichurri

Mióta itt a tavasz, és kikerültek a piacok standjaira a friss zöldfélék: újhagyma, kapor, petrezselyem zöldje, snidling, s más friss zöldfűszerek, azóta ezt a szószt szinte napi rendszerességgel készítem. Leginkább az újhagyma zöldje miatt, amit soha nem dobok ki, mert szeretem, hogy a nagyon enyhe hagymaíz ötvöződik benne a friss zöld karakteres ízével.

A chimichurri egy argentin BBQ szósz, hasonlítják az olasz pestohoz, de annál darabosabb és hígabb. Valójában a szintén olasz gremolatahoz hasonlít a leginkább.
Az alap chimichurri valamilyen jóféle olajból (hidegen sajtolt olajokra gondolok: napraforgó, repce, szőlő, kukorica vagy olíva), fokhagymából és petrezselyemzöldből áll. Ez az alap, és ez aztán tetszőlegesen kiegészíthető chilipehellyel vagy friss chilivel, oreganoval, sóval, borssal, vörösborecettel vagy akár citromlével. Nincsenek meghatározott arányok, a chimmichurrit mindenki szája íze szerint készítheti. Ahogy elnézegettem a recepteket, az oregano is eléggé alapfűszere ennek a szósznak. 

Az enyémbe most került fél csokor kapor, 2 újhagyma zöld szára, 1 nagy csokor petrezselyem zöldje, 3 nagyobbacska gerezd fokhagyma, só, citromlé és leheletnyi reszelt citromhéj. Mindent aprítottam késsel, s aztán annyi olíva- és repceolaj keverékével öntöttem fel, amennyi éppen ellepte. Ízesítettem sóval, citromlével, reszelt citromhéjjal.

Van, aki robotgéppel készíti, de szerintem a késsel aprított zöldfűszer jobban megőrzi az aromáját, mint a nagyon felszecskázott. 

A chimichurri egy isteni öntet vagy szósz, elképesztően intenzív a frissessége és szinte bármi megkínálható vele: a parázsra sütött újkrumpli valami pazar ezzel a szósszal, de frissensültekre, grillezett halakra is kiváló, sőt, a natúr főtt rizst meg egyenest megkoronázza. A grillezett zöldségek bármelyikét fantasztikusan ízletessé varázsolja: a cukkini, spárga, sárgarépa, zöldbab, karfiol, gomba mind-mind tökéletes vele. Ha pedig felkarikáztok pár érett paradicsomot és meglöttyintitek chimichurrival, kész is az isteni paradicsomsaláta. Uborkával hasonlóképpen jó.

Inkább mindig frissen készítsük, hogy a vitaminok megmaradjanak, de ha nem fogy el, hűtőszekrényben még pár napig eláll. Rá lehet szokni. Sőt. Addiktív. Itt a grillszezon, szerintem ne hagyjátok ki.