A következő címkéjű bejegyzések mutatása: desszert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: desszert. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 1., szerda

Klasszikus csokoládétorta

A minap a szülinapi partin beszélgettünk az Artúr mondakörről. (Sógorom szereti a fatasyt, a szerepjátékokat, a Gyűrűk urát, a Csillagok háborúja filmeket, velem egyetemben.) Megemlítettem neki, hogy az Excalibur valóban létezik, és milyen kevesen tudják. Méghozzá nem is oly messze, mert az olaszországi San Galganoban található. Ki hitte volna, igaz? :)




Nagyon egyszerű, klasszikus csokoládétorta, születésnapra sütöttem. Amiért mégis felteszem, az a krémje, ami szintén roppant egyszerű, mégis nagyon finom. A receptjét itt találtam. Egyébként a krém bármivel ízesíthető, amit csak szeretünk.

Hozzávalók a krémhez:
0,5 kg mascarpone (Isten áldja érte az olaszokat, imádom)
3 dl tejszín
10 evőkanál porcukor
40 dkg olvasztott étcsokoládé
2 evőkanál sötét, jó minőségű holland kakaópor
csipet só
és ízesítésként
1 narancs reszelt héja
5 csepp narancs illóolaj (100%-os, tiszta, természetes, én Aromaxot használok)
piskóta:
3 tojás
9 dkg kristálycukor
10 dkg liszt
1 csipet só
1-2 csepp 10%-os ecet
0,5 teáskanál olívaolaj
és ezt 2-szer süsd meg (ha kakaóport teszel az egyikbe, liszttel együtt mérd a súlyát).




A piskótát ez alapján csináltam, 8 tojásból, de úgy, hogy a négy lapot külön sütöttem meg, eltérő kakaótartalommal. Ez volt a kiindulópont, de az én piskótám borzasabb lett, így nem olyan látványos. Utólag rájöttem, hogy elég lett volna két piskótát sütnöm, 3-3 tojásból, amiket kettévágva megkaptam volna a négy lapot. Az egyik kakaós is lehetett volna, és így váltakozva világos-sötét lapokkal is jó lett volna. Utólag mindig okosabb az emberlyánya, és hát a konyha nem az elméletről szól, hanem a gyakorlatról.
Egyébként nem szeretem a tortákat, de ez a csokikrém nagyonnagyon jó, például a klasszikus fatörzshöz is, de akár lúdlábhoz is.

2017. január 25., szerda

10 perces bögrés fánk


A belvárosban lakunk. Több buszjárat is erre jár, és áll meg az ablakunk alatt. Némelyiknek úgy csikorognak a kerekei, pont úgy, mint ahogy a bálnák énekelnek. Ilyenkor mindig elmosolyodom, és azt mondom magamban: igen, hallak benneteket.
Bolondság, de az enyém. Szívem joga.
Egyszer álmodtam az óceánok hatalmas vándorairól. Csodálatos álom volt. Értettem a nyelvüket, éreztem a lényüket. 
Azóta hallom a bálnák énekét. Igen, még egy busz kerékcsikorgásában is tudnak üzenni.



Még tavaly sütöttem először, finom és egyszerű. 
Fura vagyok, mert a főzésre hosszú órákat is képes vagyok rászánni, de a sütésre nem. Pláne, ha egy egyszerűbb variációja valamely sütinek legalább vagy majdnem olyan jó, mint a hosszú időt és babusgatást igénylő verzió. Ez a fánkocska nagyon ízletes és finom, "bögrés" fánk néven találtam, de - szerintem - nem igazán volt jó a recept. Úgyhogy javítottam és pontosítottam.

Hozzávalók 2 főre:
20 dkg liszt
1 tojás
15 dkg tejföl vagy joghurt (én most lájtos tejföllel csináltam)
1 púpos evőkanál kristálycukor
csipet só
1/2 csomag sütőpor
1 dl víz

A hozzávalókat kikeverjük egy tálban (nokedlitésztára kell emlékeztetnie), és evőkanállal adagolva bő olajban kisütjük. Egy adag fánktészta fél evőkanálnyi. A kis fánkocskák maguktól megfordulnak különben, nagyon bírtam ahogy úsznak a kókuszolajban. Közepesnél kicsit kisebb lángon süssük, hogy át tudjanak rendesen sülni. Az első kisült adagból érdemes egyet kettévágni, hogy nem nyers-e a közepe. Így tudjuk ellenőrizni és az olaj hőfokon igazítani, ha szükséges.
Ízesíthetjük reszelt citromhéjjal, vaníliával, rummal is a tésztát. Én egyszerűen csak porcukorral megszórtam és fincsi házilekvárt kínáltam mellé.

Ha nem teszünk bele cukrot, hanem sósan készítjük (akár zöldfűszerekkel), igazán remek körete lehet bármilyen szaftos ragunak vagy sültnek is.
Ha pedig a tésztához némi túrót is keverünk (vagy reszelt sajtot), abból is finom fánk fog kisülni. Akár édesen, akár sósan. Ha pl. túróval készítjük, szuper feltét lehet (és sósan) spenót vagy sóskafőzelékhez, de ha pl. nagyon apróra szaggatjuk, akkor levesbetétnek is kitűnő. Ugye mennyire variálható? :)

2017. január 23., hétfő

Vaníliás szuflé


A meglepődés a konyhában gyakran előforduló tudatállapot. Néha negatív, néha pozitív az előjel. A szuflé lehet az egyik legmarkánsabb hordozója a rácsodálkozás kiváltásának, mert tedd meg, amit megtehetsz, a többit bízd a sütőre. S majd kiderül, feljön-e vagy sem. :)



A "mit süssünk ha semmi más nincs itthon, csak tojás és liszt" kategória nyertese. Vaníliás szuflé. Tényleg alig hozzávalók, és max. 10 perc előkészítés, plusz 10-15 perc sütés. 
Nekem kissé tojás ízű, de nem tudom, milyennek kell lennie egy igazi szuflénak, ugyanis még soha nem ettem, és nem is csináltam máig. Lehet hogy legközelebb kicsit több lisztet és vajat teszek bele, kicsit több tejszínt és ugyanennyi tojást. Majd kipróbálom úgy is. Minden esetre gyönyörűen feljött. :) De ha valakinek van egy tuti szufléreceptje, szóljon most, vagy hallgasson örökre. Vagy mi. :))

Hozzávalók 4 kis szuflés csészéhez:
1 evőkanál lágy sótlan vaj (14gr.) 
1 evőkanál liszt (10 gr.) 
½ csésze tej, a forró (120 ml)
 ½ teáskanál tiszta vanília kivonat 
2 púpos evőkanál porcukor (40gr.) 
2 tojás, közepes méretű
csipet só
és plusz vaj és kristálycukor a kikenéshez, és porcukor a sütemény megszórásához

A formákat kikenjük bőven vajjal, és kristálycukorral ugyanúgy meghempergetjük, mint amikor kilisztezünk valamilyen sütőformát. A vajból és lisztből besamelt készítünk a tejszínnel. Ízesítjük csipet sóval, vaníliával. A tojásokat ketté választjuk, és a kissé kihűlt besamelhez keverjük a sárgájákat. A fehérjéket felverjük, és amikor már jó habosak, hozzáadjuk a porcukrot is, és habcsókhoz hasonló állagig verjük. Végül óvatosan összekeverjük a sárga és a fehér részeket. Körülbelül 180 fokon sütjük 10-15 percig. Azért körülbelül, mert nekem egy ősrégi tűzhelyem van, és soha fogalmam sincs, mit hány fokon sütök.
Ha nincs szufléformánk, csészében is süthetjük, kipróbáltam, a képen a jobb szélen egy kávéscsésze van. 
Azonnal tálaljuk, mert hamar összeesik.

A receptet itt találtam.


2017. január 10., kedd

Churro


Mindenki másképpen utazik. Van aki fizikailag, de csak turistaként. Van aki fizikailag, de zarándokként. Van aki nem mozdul, mégis világokat jár be. 
A belső utazásban turista a tudós, aki bár rejtélyeken töpreng koponyája tekervényes rejtekútjait járva, ezek mégis önmagán kívül vannak. És zarándok az, aki saját énjének rétegeit és labirintusát térképezi fel.
Minden lehet út. A zene, a tudomány, a pszichológia, a tanítás, a gyógyítás, a színészet, a gyereknevelés, az olvasás, az írás.
Az én utam a főzés. Egyszerre turistaság és ugyanúgy zarándoklat is.


A churro azt hiszem a világon az egyik legkedveltebb fánkféle. Én most ismerkedtem meg vele először. S azt kell mondnom, méltán szeretik a világ minden táján. (Azt hiszem a kedvencem lett, eszméletlen finom.) A legolcsóbb édesség, mert szinte csak liszt-víz a tésztája, s kis fűszer és cukor a köpenye. Igazából a csokoládémártogató már szinte fölösleges luxus is hozzá, mert önmagában is tökéletes.
Eddig utáltam a fahéjat minden édes süteményben, csak sós ételekben tudtam megenni és azokban szerettem is. De a churron egészen kivételesen érvényesül, sőt, ezen a süteményen egészen átlényegül, megszelídül, ugyanakkor olyan vágykeltően ingerlően csodálatos ízű s illatú, hogy abbahagyni gyakorlatilag lehetetlen. A churro függőséget okoz a maga fahéjas csábításával.
A churrohoz receptet is találtam a Wikipédián. Ez is biztosan jó, de megnéztem több videót is, olvastam több receptet is, és az én változatom most ez lett:

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg liszt
1/2 csapott mokkáskanál finom só
1/2 csapott evőkanál kristálycukor
1/2 csapott mokkáskanál sütőpor
1 csapott evőkanál étkezési keményítő
7 dl forrásban lévő víz
a hempergetéshez:
10 dkg kristálycukor
1 púpos teáskanál fahéj
a csokiöntethez:
2 dl tejszín
10 dkg étcsokoládé
a sütéshez:
4 dl étolaj
nyomózsák

A vizet felforraltam sóval, cukorral, a többi szárazanyagot egymással egy tálban, majd a forrásban lévő vízhez adtam. Addig kevergettem kis lángon hagyva a keveréket, amíg összeállt. 
Hagytam kissé hűlni, majd az olajat egy serpenyőben felhevítettem és nyomózsákkal kis rudakat, csigákat eresztettem a forró, de nem füstölően - vagyis nem túl forró - olajba. Ha gyöngyözve sül, nem túl erőteljesen, hanem egyik-egyik oldalán olyan 2-3 percig, akkor nagyon finom ropogós lesz, sőt, kihűlés után sem puhul be. Ez nem egy hátrány, ha esetleg nagyobb adagot készítünk. Kiszedés után azonnal fahéjas cukorba hempergettem, amit egy tepsi alján terítettem szét.
Sokan tojással csinálják a tésztáját, épp úgy, mint az égetett tésztát. Biztosan az is jó recept, de több eredeti videót megnézve: a spanyolok nem raknak tojást a tésztába.
Egy a lényeg: olyan lágy, de egybenmaradós masszának kell lennie a tésztának. Mint amilyen az égetett tészta is, talán annál kicsit sűrűbbnek.



Majd legközelebb a Wikipédiás receptet is kipróbálom. Érdemes kikísérletezni a legjobb verziót, bár amit most sütöttem, az extraropogós, nagyon finom volt.

Csokoládészósz: a tejszínt felforraljuk, majd lezárjuk a lángot alatta. Az apróra vágott csokoládét addig kevergetjük benne, míg teljesen elolvad.



Ez pediglen egy tök jó churro-torta. :)

2017. január 6., péntek

Kandírozott narancs/citrom héj


Az embernek meg kell őrülnie, hogy normális legyen és el kell veszítenie az eszét, hogy fel tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember. 

(Hamvas Béla: Karnevál)











Még karácsony előtt feltettem a blogra ezt a videót. Tegnap viszont el is készítettem, és vannak kiegészítéseim hozzá.

Hozzávalók:
5 vastaghéjú narancs (vagy citrom) héja
1,5 liter víz
60 dkg kristálycukor + a hempergetéshez 10 dkg

A narancsokat facsarjuk ki. (De. Ha nem kezeletlen, alaposan mossuk meg dörzsis szivaccsal, mosogatószerrel, forró vízzel, mielőtt bármit is csinálnánk.) Tegyük fel főni, és forrás után még 3 percig főzzük. Majd szűrjük le, és ismét forraljuk fel, ismét főzzük 3 percig, majd öblítsük le. Egy kanál segítségével a belsejéből kaparjuk ki a hártyás részt. Közben tegyünk fel 1,5 liter vizet főni 60 dkg cukorral, amit kevergessünk is el, hogy a cukor feloldódjon. Míg melegszik a szirup, vágjuk csíkokra a narancshéjakat, és amikor felforrt a szirup, tegyünk is bele őket. A videó 3 óra főzést ír, de nekem csak cirka 1,5-2 óra kellett. Szóval ne az órát nézzük, hanem addig kell gyöngyözve forralni, amíg egészen elfővi a vizet. Ezt onnan látjuk, hogy habozni kezd, és megváltozik a forrás hangja is, és a narancshéjak színe is mélyebb narancsra vált. Ha egy evőkanalat beleteszünk a szirupba, és úgy tesszük a konyhapultra, hogy kevés marad benne, akkor pár perc múlva azt kell látnunk, hogy a szirup nem folyik, megszilárdul szinte a kanálban. Ekkor jó. Vegyük ki olyan nagylyukú merőlapáttal (nem tudom, mi a neve, amivel a szalmakrumplit is szoktuk) egy szűrőbe, hagyjuk lecsepegni, és egyesével fektessük ki a kis csíkokat szilikonos sütőpapírra. Mire végzünk az összessel, ki is hűl, és elkezd száradni. A videó azt mondja, hogy 8 órát hagyjuk szikkadni, de akkor már nem fog ráragadni a kristálycukor, úgyhogy azonnal hempergessük is, ne várjunk vele. Ezután hagyjuk száradni olyan 10-12 órát, és el is készült.

Marad vissza körülbelül 1/2 liter finom, narancs ízű szirup. El ne öntsük! Fánkot csorgathatunk meg vele, például ilyet. De kifacsarhatunk még hozzá kb. 1 kg narancsot, és összefőzhetjük a lével s akkor készen is van a házi jaffa szörp. De ha baklavát készítenénk - vagy bármilyen arab, török, görög szirupos süteményt, azokhoz is kiválóan felhasználható. Sőt, még kávéba vagy forró csokiba is jó. Nem csak a szirup illik a forró csokoládéhoz, de ha az elkészült kandírozott narancshéjakat még csokoládéba is mártjuk, a világ egyik legfinomabb bonbonféléjét ehetjük. Az a felsőfok. Egyetlen falatban a mennyország.
(Legközelebb citromhéjjal csinálom meg, mert én a citromért élek - s haltomban majd, ó jó leányok, egy citromligetbe temessetek, énekelném, ha Szapphó lennék.)



2016. december 25., vasárnap

Eton Mess


Maradék tojásfehérje hasznosító desszert. Csak nektek. Csak ma. Csak itt. :)) (Mer' úgyis oly kevés sütit eszünk ilyenkor...)







Az ünnepi sütögetésből kimaradt 4 tojásfehérjém. És mivel amúgy is akartam valami könnyű, habos pohárkrémet is készíteni, így habcsók lett belőlük. S már tudtam is, hogy ezt a klasszikus, egyszerű desszertet fogom megcsinálni. Volt három kiwim is, amik nem igazán akartak beérni, ezért őket cukorszirupban felfőztem kevés fehérborral, vaníliával, kardamommal. A narancs frissen került bele.

Nem nagyon írnék pontos receptet, mert fölösleges. Bármilyen gyümölccsel készíthető, akár frissen, akár így főzve, de inkább a friss a klasszikus. Az eton mess lényegében ugyanaz, mint a pavlova torta, csak kehelyben. Tehát habcsók, tejszínhab, gyümölcs. A habcsókot úgy készítettem, hogy lemértem a tojásfehérje súlyát, és annak 75 százalékát adtam hozzá cukorban, de úgy, hogy a cukormennyiség szintén 75 százaléka kristálycukor volt, ezzel vertem fel - és 1 gerezd citrom kifacsart levét is hozzáadtam - egészen, a maradék pedig átszitált porcukor, amit a végén épp csak hozzákevertem, a már amúgy is jó sűrű tojásfehérjehabhoz. Egy órán át szárítottam a sütő legalacsonyabb hőfokán. Belül lágy és krémes maradt, kívül finom ropogós lett.




Én rétegeztem, de úgy is készítik, hogy az egészet összekeverik: vagyis a felvert tejszínhabba belekeverik a kis darabokra tört habcsókot, és a lecukrozott gyümölcsöt is, és azonnal tálalják. A tejszínhabot úgy készítettem - mivel nálunk olyan igazán zsírdús, sűrű tejszínt nem lehet kapni -, hogy 25 dkg mascarponét elkevertem 2 dl tejszínnel, és ezt a keveréket vertem fel 2 csapott evőkanál porcukorral jó sűrű, nagyon krémes tejszínhabbá. Ez kb. 5 pohárhoz elegendő tejszínhab, s ehhez a tejszínhab mennyiséghez elég 2 tojásfehérjéből habcsókot készíteni.




Nagyon könnyű kis desszert és nagyon finom. :) Parfénak sem utolsó....


2016. december 23., péntek

Flódni


Ha mond az a szó valamit, hogy tobzódás, tegyük talonba. Amíg valaki nem kóstolt igazi jó flódnit, az nem tudja, mint jelent az említett kifejezés. Hogy úgy mondjam, szinonímaként lehetne szótárazni őket. De a szótár száraz gyűjtemény, így hát inkább maradjunk a süteménynél, ami egy szaftos, minden földi jót magában foglaló égi tünemény. Na, ez meg egy oximoron. Nézzétek el nekem reggeli dadogásom. Csak próbálom leírni, hogy a "minden jót" kifejezést rögtön megértjük, ha szánkba kerül akár csak egy falat is ebből a csodából. Akárki készít neked, vagy kínál meg vele, biztos lehetsz benne: szeret téged. :)





Több receptet is megnéztem, végül összeállt a sajátom. Fűszer & Léleknél találtam két nagyon jó receptet, egy hagyományost és egy egészen extrát, és Juditka konyhájában egy harmadikat. Mivel a flódniban rengeteg töltelék van, muszáj kialakítani a magunk receptúráját, ahhoz a tepsihez, amelyik családilag megfelel és adott. Mivel úgy gondoltam, a kicsi adaggal nem érdemes - főleg ilyenkor ünnepek táján - bajlódni, egyből dupláztam a mennyiséget. Így viszont féltem, hogy a legnagyobb tepsimbe sem fér el a négy réteg töltelék és öt réteg tészta. Ezért az én sütimben csak 3 töltelék van, és a szilvalekvárnak nem készítettem külön helyet, hanem megkentem mindhárom töltelék alatt a kinyújtott tésztát. (Viszont ha most leírom magamnak a pontos mennyiségeket, ebből már tudok számolni, ha kisebb adagot vagy négyrétegű flódnit szeretnék.)

Hozzávalók egy 36-szor 24-es, magas oldalú tepsihez:
A tészta 4 rétegéhez:
80 dkg liszt
30 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 egész tojás (nagyon keveset hagyjunk ki a süti tetejének megkenéséhez)
2 tojás sárgája
1/2 csapott mokkáskanál só
2,5 dl száraz fehérbor
A diótöltelék:
40 dkg dió darálva
20 dkg cukor (ebből a fele nálam vaníliás)
1 nagy narancs héja reszelve
1,5 narancs leve
0,5 dl száraz fehérbor
csipet só
A máktöltelék:
36 dkg darált mák
20 dkg cukor
1,5 citrom reszelt héja
1/2 citrom leve
0,5 dl száraz fehérbor
csipet só
Az almatöltelék:
2 kg alma lereszelve (nem hámozás és csutka nélkül mérve hanem cakumpakk)
5 dkg mazsola
2-3 evőkanál világos nádcukor
0,5 citrom leve
0,5 dl száraz fehérbor
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg
csipet só
plusz: egy nagyobb (kb. fél literes) üveg szilvalekvár

Először elkészítjük a töltelékeket, mert teljesen ki kell hűlniük, mire a süteménybe kerülnek. A dió- és máktölteléket beízesítjük, és összefőzzük. Az almákat meghámozzuk, és lereszeljük tökreszelőn a csutkájáról körben. Majd kinyomkodjuk a levét - ez fontos, mert én a 2 kg almából több, mint 8 dl levet préselem ki -, mert ha egy kicsit is nedves marad, eláztatja a tésztát. Tehát kinyomkodjuk, ízesítjük és addig főzzük, amíg nem marad leve. (A finom friss almalevet pedig jóízűen megisszuk.)
Ha a töltelékek készen vannak, hozzáláthatunk a tésztának. A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a porcukrot, kevés sót, és a kockázott hideg vajat. Kézzel addig morzsoljuk, míg a vaj és liszt elegye finom morzsára kezd hasonlítani. Ekkor adjuk hozzá a bort, tojást, tojássárgájákat, és összedolgozzuk. Nem kell nagyon, csak álljon össze a tészta. Folpackkal beburkoljuk és hűtőbe tesszük 1-2 órára.























Amikor a töltelékek is kihűltek, összerakjuk a süteményt. A tepsit kivajazzuk, lisztezzük. A tésztát négybe vágjuk, gombócoljuk. Kinyújtjuk az elsőt a tepsinek megfelelő méretű téglalapra, behelyezzük a tepsi aljára. Megkenjük szilvalekvárral, ráterítjük a diótölteléket. Kinyújtjuk a második tésztagombócot, ráfektetjük a diótöltelékre. Kézzel kissé le is nyomkodjuk. Megkenjük lekvárral, majd a máktölteléket elsimítjuk rajta. Megint tésztalap következik, amit ismét kissé lenyomkodunk, megkenjük lekvárral és erre jön az almatöltelék. Végül befedjük az utolsó lappal, lenyomkodjuk, kissé beszurkáljuk a tésztát villával és megkenjük a kihagyott kevés tojással.
Előmelegített, kb. 160 fokos sütőben 1 órán át sütjük - mert nagy adag, tömör sütemény -, majd legalább 12 órát hagyjuk pihenni, mielőtt felvágnánk.
A sorrendet tartsuk be, mert ha esetleg az almás töltelékünk kissé nedvesebb lenne, akkor sem fogja eláztatni a süteményt, ha legfelülre kerül. De még ennél is fontosabb, hogy minden töltelék lémentes legyen. Tehát addig főzzük őket, amíg az összes folyadék eltűnik. (Lehet látni ahogy keverjük, a lábos alján.)

S ha már ez egy csodálatos zsidó sütemény, hagy meséljek el egy szép zsidó legendát is nektek.

2016. december 18., vasárnap

Klasszikus creme brulee


Annyi okosságot olvastam mostanában: "az ünnep nem az ajándékozásról szól, ne hajtsd túl magad lyányom, légy inkább a szeretteiddel, a karácsony már a nyakunkon, pedig a szívünkbe' kellene hogy legyen, stb... :)
Tán ez az egy ünnep maradt meg varázslatosnak, túlvilági szépnek, együttvárósnak, szentnek vagy épp profánnak, szóval 
csak mindannyiunknak gyermeki csodavárást kívánok, akár őrült hajszával, akár lecsendesült várakozással, akár kívánságokkal vagy plázás csatangolásokkal,
egyszóval  élje meg ki így, ki úgy, mert már csak pár kanyar s itt az ünnep. Mer' ahogy az ismereten falfirkász is mondotta volt: karácsonykor minden út haza vezet. :) Boldog, jókedvű készülődést kívánok mindenkinek!







Tudom, sokan ismerik s szeretik, de én most készítettem először, mert most tettem szert sárkánytűzre, ami elengedhetetlen hozzá. Mer' a krémbrülé nem krémbrülé roppanós karamellréteg nélkül, ugyi.

Hozzávalók 4 kis tálkához (azokhoz a klasszikus creme brulee-s tálkákhoz):
5 tojás sárgája
3 dl zsíros tej
1 dl tejszín
12 dkg vaníliás cukor (nekem van üvegben vaníliarúddal készült) vagy sima kristálycukor + 1 rúd vanília vagy esszencia vagy őrlemény
csipet só
+ 4 evőkanál kristálycukor a karamellhez

A tojások sárgáját habosodásig-fehéredésig elkevertem a vaníliás cukorral, csipet sóval. Közben felforraltam a tejet, és forrás után apránként, állandóan kevergetve hozzáöntöttem a cukros tojássárgákhoz. Ha valakinek nincs otthon készleten házi vaníliás cukra, akkor a tejbe dobjon bele egy hosszában szétvágott rúd vaníliát, és még a tejbe tétel előtt a kikapart magjait is. Ez esetben mielőtt átöntené a sárgákra a tejet, vegye ki a vaníliarudat. (Amit egyébként le lehet mosni, megszárítani és aztán kristálycukorba tenni.)
A kis tálkákat egy tepsibe tettem, elosztottam bennük a krémet (jó csurig lesznek, de úgyis csökken a szintjük a gőzölődés alatt majd), félig felöntöttem forrásban lévő vízzel, és az előmelegített, kb. 110 fokos sütőbe tettem egy órára.
Amikor elkészült, folpackkal lefedtem őket és hűtőbe tettem. (Kifejezetten jót tesz neki 4-6 óra hidegben tartózkodás.) Tálalás előtt megszórtam kristálycukorral, és a szakácsfáklyával megkaramellizáltam a tetejét. 

Klasszikus desszert, egyszerű is, karácsonyra is ajánlom. Pazarfinom és ellenállhatatlan. Előre elkészíthető, tényleg nincs vele macera. A maradék fehérjékből pedig lehet pavlovát vagy gyümölcskenyeret sütni, vagy habcsókot, vagy ahogy én is teszem most: a mézes puszedli mázának éppen pont jó lesz a sok tojásfehérje.
Ha valakinek nincs klasszikus brulee-s tálkája, szerintem bármilyen kerámia, vagy vastagabb üvegtálka is megteszi, mert nagyon alacsony hőfokon kell gőzölni. Vagy akár a most újra divatos zománcos kis bögrék is jók hozzá, vagy szélesebb szájú, kis űrtartalmú befőttes üvegek is alkalmasak szerintem.
Lehet más ízesítéssel is készíteni, de a tojás sárgája és a vanília íze együttesen szerintem csodás páros.




Kandírozott narancshéj


Hátha valaki hozzájut kezeletlen héjú narancshoz. Sok sütibe - főleg karácsonyiakba - rendkívül finom a kandírozott narancshéj. Vagy citromhéj. És ajándéknak sem utolsó.




Én eddig nagyon bonyolult leírásokat olvastam róla, de ez a videó rendkívül egyszerűen bemutatja, hogyan készül.

Panpepato


Mélyzengésű, dús sütemény.
Éjsötét, tápláló tél-étel.
Szájnak ingere, fognak gyönyöre.
Ki mondta, hogy a költészet csak szavak tengere?







Isteniség, na. Tömörgyönyör. Extracsokis. Extramagos. Minden falat... tökéletes. Dolce Vita receptje.

Annyiban tértem el a recepttől, hogy a dióból 10 dekával kevesebbet tettem, ellenben mézből nem 15 dkg-ot, hanem 22 tettem bele. És így sem édes, épp tökéletes. És csipet só is került bele, mert az hozza ki igazán a csokoládé ízét, ki ne hagyjátok, mert ez a sütemény igazi fűszere! Muskotályos bor van benne. És hosszabb ideig szárítottam. Dupla ideig. Valamint ha olyan szép formásra akarjuk, mint Krisztáé, akkor egy tortaformába simítsuk a tésztát, különben a széle nem lesz olyan magas, mint a közepe. Az alja nem kell a formának, csak a pereme.
Az enyémben egyébként aszalt eper van mazsola helyett, és ánizsmagokat tettem bele, nem borsot. A többi stimmel. :)

2016. november 10., csütörtök

Sütőtökös kevert sütemény (muffin)


A fiatalság örök lángjában égünk. Legjobb esetben is úgy tekintünk öregjeinkre, mint fogyatékosokra. Csakúgy, mint a gyerekeinkre. Pedig ez a két kor az, amely közel van a szentséghez. Közel lehetne. És mesélhetne.
Mintha az élet egyetlen és elfogadott formája az őrült mókuskerék-cselekvés lenne. Mintha szemlélődő, lassú, meditatív élet nem is létezne. Talán már nem is létezik.

Emberek, olvassatok az ifjú Lin-csi vándorlásairól. Vagy hallgassátok a bölcs, öreg Lin-csit...


Ha karácsonyillatú és ízű sütire vágyunk, tökéletes választás. Eredetileg muffin recept, de tegnap így egyben, tortaformában sütöttem meg. Ha kissé ki is díszítjük, szívből ajánlom majd a fenyőünnepre is. Nemcsak azért mert finom, hanem mert nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető sütiről van szó, ami az ünnepekre való készülődést megkönnyítheti. Nagyobb családokban lehet duplázni is, mert igen gyorsan fogy. :)

Hozzávalók 12 muffinhoz vagy egy közepes tortaformához:
15 dkg liszt
25 dkg sütőtökpüré (főtt vagy sült sütőtök pürésítve)
1 púpos teáskanál sütőpor
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 gr.)
5 dkg olvasztott vaj + valamennyi a forma kikenéséhez
2 kicsi vagy 1 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só
5 dkg barna vagy világos nádcukor
1 és 1/2 csapott teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
vagy:
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
1/2 mokkáskanálka frissen reszelt szerecsendió
1/2 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
1/2 mokkáskanál őrölt kardamommag
vanília kivonat vagy por.

A tortaformát kivajaztam és liszteztem. Előmelegítettem a sütőt olyan 160 fokra. A liszthez adtam a sót, fűszereket, sütőport és jól elkevertem, majd ehhez jött a felvert tojás, a sütőtökpüré, a sűrített tej, cukor, olvasztott vaj. Csak fakanállal jól összekevertem. Körülbelül 25-30 percig sütöttem. Lehet tűpróbázni, megsült-e. A püré miatt kell kicsit hosszabban sütni, a nedvességtartalom miatt.
Kedves párom nem annyira sütőtök rajongó, de úgy kapásból 3 nagy szeletett megevett belőle.



2016. október 27., csütörtök

Sütőtök kompót


Emlékeztető. 
Meghalok én is. Meghalsz te is. Meghal a fa is, a macska, a virág is. Meghal a nap, még a fekete lyuk is. Meghal minden, ami él. Múlt idők csillagporából vagyunk, múlt idők csillagpora leszünk. De addig is.
Élni jár belénk a lélek.





A sütőtököt nagyon szeretem. Csodálatos zöldség, annyi mindent lehet belőle készíteni. Variálhatóságának csak ötleteink végessége szabhat határt. 
No és igen. Tudom, mindig jövök a kis kompótjaimmal. Sajnálom. De imádatom a kompótok iránt nem csökkent az évekkel. Szóval, aztán sütőtökből kompótot főzetetek-e már? :))
(Amúgy csak megjegyzem, ami az olaszoknak a panna cotta vagy más hasonló könnyű desszert, az nálunk a magyar konyhában szerintem a kompót.)

Hogy őszinte legyek, a kompót is egy olyan műfaj, amit nem recept alapján főzünk, hanem hangulat szerint. De vannak azért betartható tanácsaim. 
Először mindig a levét tesszük fel azután, hogy megtisztítottuk és összekészítettük a belevaló gyümölcsöket. Nagyjából igyekezzünk csak annyi vizet feltenni a tűzre, amennyi majd épp ellepi a belevalókat. Ezért érdemes összekészíteni a gyümölcsöket, mert akkor látjuk a mennyiséget. 
Cukrozzuk és fűszerezzük a vizet. Kellően édesnek kell lennie. Használhatunk cukrot, mézet, nyírfacukrot vagy édesítőszert is. Ezt ellensúlyozandó, savanyítani is kell a szirupot, tehát citromlét is adunk hozzá. Vagy fanyar narancs levét, vagy grapefruit levét, de nagyon finomak a borral savanykásított kompótok is. Hogy a két íz: az édes és a savanyú jól kiemelődjön, sót is kell a kompótlébe tenni. Mindig egy kicsit többet, mint amit egy csipetnek gondolunk. Sokszor csak az a tényleg "még egy csipetnyi só" hozza ki egészen a gyümölcsök és fűszerek ízét. Tehát fűszer is kell a lébe. Ezt gyümölcstől függően variálhatjuk. A gyömbér, a csillagánizs, a kardamommag, a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, a boróka, az ánizs, a citrom vagy narancshéj mind mind illenek a kompótokba. De mondhatnám a vaníliát is, vagy egy-két zöldfűszert is, mint a bazsalikom, rozmaring, citromos kakukkfű, stb.
Tehát a levet hagyjuk körülbelül 10 percig forrni, hogy a fűszerekkel együtt összeálljanak benne az ízek. A megtisztított és darabolt gyümölcsöt csak ezután tesszük a lébe, és csak éppen 1-2 percre, hogy a ressenősségük épp csak eltűnjön. Ezután azonnal hidegvízfürdőbe állítjuk a mosogatóba, hogy gyorsan lehűljön, mert ha nem tesszük ezt meg, a gyümölcsök túlpuhulnak a sokáig forró lében.
Vannak olyan gyümölcsök, amiket csak akkor szoktam a kompótlébe tenni, amikor már kézlangyosra hűlt: például a málnát, ribizlit, áfonyát. 
Amikor hűl a kompót, akkor mindig kóstolom, mert ilyenkor még lehet pótolni, ha valami hiányzik belőle: cukor vagy savanyúság, vagy só.
Amikor langyosra hűlt, és beállítottam az ízét is véglegesen, hűtőbe teszem. Kitűnő könnyű desszertnek is, de húsok mellé is fantasztikus. Ha pedig jól behűtött pezsgővel vagy borral kissé felöntjük a jól behűtött, ízeiben igazán összeért kompótot, csodálatos gyümölcskoktélokat is ihatunk.



A sütőtökhöz jól illik a nádcukor, a méz, a fahéj, szegfűszeg, vanília, csillagánizs, kardamommag, szegfűbors, a narancs vagy citromlé, a fehérbor. Főzhetjük kicsit tovább, mint a gyümölcsöket, olyan 4-5 perc elég neki.
Tálalhatjuk egy kifaragott tökhéjban is, ha netán halloween partira készülne. :)

Ez pedig David Lebovicz sütőtök jam-je. Érdemes kipróbálni.

2016. szeptember 27., kedd

Levendulás, citromos keksz


A teremtés eredeti állapotában, az Édenkertben, a növények őrizték a világ spiritualitásának leggyengédebb és legillanóbb olajait. Minden növény tulajdonképpen géniusz, vagyis angyal, s ezt a kis daimónt alakjáról, vagy színéről, vagy virágáról, vagy gyümölcséről is felismerhetem, de nem közvetlenül, hanem csak absztraktul, ahogy a szem valamit fel képes ismerni. Közvetlenül az élő növényről csak az orr szerezhet tapasztalatot, mert a legmélyebbet benne az élő olaj mondja meg. Az illat a növényi lény titka. Gyermekkoromtól fogva sétáimon a növényekkel úgy ismerkedtem meg, hogy levelüket letéptem, ujjammal eldörzsöltem, és hosszasan szagolgattam. Ezt még ma is megteszem, de már nem találok idegen szagot. Ismerem a mentát, a kakukkfüvet, a bürköt, az ezerjófüvet, a rozmaringot, a bazsalikomot, a zellert, az achilleát, a krizantémumot; ó, a babért, és ismerem őt is, szívem legkedvesebb kis tündérét, a bűbájos levendulát. 

(Hamvas Béla: A bor filozófiája)




Ki mondta, hogy egy felnőtt nem játszhat? :)
Rákaptam a kekszekre. Pedig az elmúlt majd' fél évszázadomban egyáltalán nem ettem, valahogy kimaradt. Talán mert nem vagyok nassolós típus. És a keksz számomra átmenetet képviselt a normális sütemény és a nem normális sütemény között. A normális sütemény extrahaboskrémes, a nemnormális pedig mondjuk a kakaós csiga, amiből néha - már amikor kevésszer kóstoltam - megpróbáltam kienni a csokitölteléket, de sosem sikerült, mert a tészta folyton útban volt. Na, a keksz pedig valahol a senkiföldjén termett. 
Aztán mostanság rájöttem, hogy ha desszertre vágyom, egy-egy keksz éppenpont elég ahhoz, hogy érezzem, ettem valami édeset. Meg fagyis vagyok... a fagyi mindig aktuális: reggel, délben, este, télen, nyáron, akármikor. És a keksz meg a fagyi egész jó páros. :)

Rendeltem is mintázókat, gondolván ha már nagyiparilag fogok eztán a gyártásba fogni, hát adjuk meg a módját. Tóth Lóránt fafaragó készítette nekem, amit nagyon szépen köszönök innen is. :)
Egyébként kekszet sütni, és mintázni éppen olyan, mint gyerekkorunkban a nyomdajáték volt. Hihetetlenül élvezem. :))

Hozzávalók:
20 dkg liszt
5 dkg kukoricaliszt
13 dkg vaj
csipet só
2 csapott evőkanál szárított levendulavirág
1 csapott mokkáskanál kurkuma
1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (elhagyható)
1 kisebb méretű tojás
1 csepp levendulaolaj*
5 csepp citromolaj*
2 cl frissenfacsart citromlé
+ ha extrábban szeretnénk: 20 dkg fehércsokoládé

A száraz hozzávalókat (a virágok nélkül) keverjük össze egy tálban, majd az apróra kockázott hűtőhideg vajat morzsoljuk el a lisztkeverékkel. Adjuk hozzá a tojást, a citromlét és az illóolajokat is, valamint a levendulavirágot is. Ha lágy lenne a tészta, kevés lisztet adhatunk hozzá, ha nehezen állna össze, akkor még egy kevés citromlét. Gyúrjuk tésztává, majd folpackkal becsomagolva tegyük a hűtőbe egy órácskára.
Lisztezett deszkán nyújtsuk 2 mm vastagra, szaggassuk ki és mintázzuk. Tegyük sütőpapírral bélelt tepsire, és előmelegített, 170-180 fokos sütőben süssük 5 percig.
Ha kihűltek, gőz fölött olvasztott fehércsokoládéval ragasszunk össze a kekszeket, vagy csak mártsuk bele az alját.
Nagyon különleges ízű, egészen extra keksz, csokival meg a "luxury" kategória.





* Figyelem! Csakis kizárólag 100%-os, eredeti, nem műanyag illóolajat használjunk!
Ha valaki kevésbé levendulásra készítené, csak virágot tegyen a kekszbe. Ha nincs citrom illóolajunk, a reszelt citromhéj tökéletesen megfelel.
A kukoricaliszt aránya elmehet egészen 1/3 arányig is szerintem.

2016. szeptember 16., péntek

Szilvás cobbler


Sok évekkel ezelőtt, hol voltunk, hol nem voltunk, de volt egy házacska a Balatonnál, a Tűhegyen még jóval innen, de Badacsonyon túl, a villanyoszlopnál a kanyar után, egy szép szőlőben.  Ennek a pici házikónak a szintén pici konyhája roppant egyszerűen volt felszerelve. 
Mégis mindent meg tudtam csinálni benne. Akkor jöttem rá, mennyi sok fölösleges kacatot halmozunk fel az évek során. A konyhában is, meg másutt is. Emlékszem akkor meg is fogadtam, hogy nem bővítek, nem veszek csábító kütyüket. Be is tartottam, csak a legszükségesebb eszközeim vannak ma is. A konyhában is, meg másutt is.








A cobbler egy amcsi sütemény, ami a brownie-hoz hasonlóan egyszerű, de elképesztően finom. És ami a lényeg: gyümölcsös. Mert késő tavasztól ősz végéig, amíg érnek a finomságok a fákon, bokrokon, levelek alatt, szeretek idénynek megfelelő desszerteket készíteni. És a cobbler az egyik legjobb választás ehhez. Pillanatok alatt össze lehet dobni, és mindig isteni. Főleg ha még egy-két gombóc vaníliafagyit is teszünk mellé a tálalásnál.

Hozzávalók egy normále sütőtálhoz
A gyümölcsös réteghez:
1 kg szilva (magozva 80-90 dkg)
3-4 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint és lehet sötét vagy világos nádcukor is)
csipet só
1 mokkáskanálka vaníliapor (vagy vaníliás cukor)
1 csillagánizsnak 3 szirmocskája
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1 evőkanál rum
1 evőkanál étkezési keményítő
1 dl hideg víz.
A tésztához:
6 dkg zabpehelyliszt
14 dkg fehér liszt
5 dkg porcukor
7 dkg hideg vaj
3 evőkanál natúr joghurt
1 kisebb tojás
1 púpos teáskanál sütőpor
1/2 csapott mokkáskanálkányi só.
A tetejére:
kristálycukor, zabpehely

A szilvát kimagoztam, majd a cukorral, fűszerekkel feltettem főni. Mikor már kevés levet engedett, a vízben elkevert keményítőt is hozzáadva besűrítettem.
A tálat kivajaztam, a sütőt előmelegítettem olyan 170 fokra.
A tészta száraz hozzávalóit összekevertem egy tálban és elmorzsoltam a kisebb kockákra vágott vajjal, majd a felvert tojást és a joghurtot is hozzátéve fakanállal kikevertem a tésztát.
A sütőtál aljába került a szilvás krém, rá pedig az evőkanállal galuskákra formázott tészta. Végül a tészta tetejét megszórtam cukorral, és zabpehellyel is. (A cukor szuperül ropog, mikor esszük.)






A tésztájába lehet nyugodtan a zabpehelyliszt helyett akár teljes kiőrlésű lisztet, vagy kukoricalisztet, vagy rozslisztet is tenni. Bátran variálható.

2016. szeptember 6., kedd

Tonkababos, nutellás keksz


Az élet nem fehér és fekete, szokták mondani, és ez így is van. Mégis, óriási különbség van aközött, hogy valódi színeket használok és aközött, hogy összemosom a palettát. Egyik esetben felismerhető képet kapok, a második esetben azonban egy szürke, seszínű homogén képtelenséget. Vagy más példával: nem mindegy, hogy a menüt sorban, elkülönítve tálalom, vagy mindent egy fazékban. Egyik esetben finom és gusztusos ételeket fogok enni, a második esetben azonban... tudjuk mit.
Van jó jó és rossz jó. És van rossz rossz és rossz jó is. Meg kell tanulnunk megkülönböztetni. Ma divatos mindent összemosni. Azt hiszem, a vízöntő kor árnya a mindentegyenlővé-tenni akarás.







Ez a keksz élesen kontúros, színeiben is, ízében is. A receptet a legutóbbi Kifőztük magazinban láttam meg, Katucikonyha készítette. A tonkababot a "Saját levében" blog gazdasszonyától kaptam még valamikor régen, csak valahogy eddig nem tudtam, mibe is használjam el.
Érdekes illata van... ahogy reszeltem belőle, nagyon erőteljes volt, engem az amaretti keksz illatára emlékeztetett, vagyis határozottan mandulás jellege van. Az íze már leírhatatlan: kóstolni kell.

Most már jönnek a hűvösebb idők. Be lehet gyújtani a sütőt, lehet pepecselni a konyhában. Fel lehet tölteni a sütisdobozokat, a gyerekek elemózsiás dobozát, s iskolába vinni az otthon készült finomságokat.

Hozzávalók kb. 25 kekszhez:
18 dkg fehér liszt
7 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 dkg kakaópor
10 dkg porcukor
1/4 csapott mokkáskanálkányi só (két csipet)
13 dkg vaj
1 kisebb tojás
1 tonkabab reszelve
kb. 2-3 cl tejszín
1/2 mokkáskanál vaníliapor
1/2 mokkáskanál sütőpor
a töltéshez nutella.

Kimértem a száraz hozzávalókat, tálba szitáltam, a tonkababot lereszeltem. A hideg vajat kisebb kockákra vágtam és elmorzsoltam az elkevert szárazanyagokkal, majd a tojást és a kevés tejszínt hozzáöntve összegyúrtam tésztává. Hűtőbe tettem 1-2 órára.
Előmelegítettem a sütőt kb. 160 fokra, közben kinyújtottam a tésztát lisztezett deszkán olyan 2-3 milliméter vastagra és mintáztam, majd kiszaggattam a kekszeket. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsin 8-10 perc alatt megsültek, aztán kihűlés után nutellával (én az Aldiban kapható csíkos nutellát használtam, amelyik tejszínkrém és mogyorókrém kettőse) összeragasztgattam őket.


A keksz tonkabab nélkül is isteni, és ez esetben lehet kicsit több kakaóporral készíteni. Lekvárral, vagy más krémmel is tölthető.

2016. augusztus 15., hétfő

Szilvás-mákos pite


Amikor valami jó elmúlik, kicsit szomorúan, nehezen engedjük el. Idővel aztán megtanuljuk, hogy mindenben ritmus van. A nyár után mindig ősz lesz, azután tél, majd tavasz, és újra nyár.
Ha már kellően sok ciklust megéltünk, elkezdjük követni ezt a nagyobb, természetes és bölcsebb körtáncot. Tudjuk már, hogy minden emelkedőt völgy követ, a völgyet hegy. Mindegyik táj kicsit más, mégis. Már felismerünk csapdákat, járható vagy járhatatlan utakat. Megtanulunk akadályokat legyőzni, kitartani, hallgatni az ösztöneinkre.
És mindenek előtt: bízunk a folyamatban.



Edith oldalán láttam meg ezt a pitét. Igazi ősz-íz-kombináció. Sajnos aktuális, hiszen igencsak ősziesre fordult már az idő kereke. S maguk a piték is, mint sütemények - számomra legalábbis - az ősz és tél desszertjei. Például egy gazdag, laktató leves után tökéletesen elégséges egy-egy szelet finom, gyümölcsös pite.

Kicsit módosítottam, ahogy az lenni szokott. A szilva mennyiségét dupláztam, és alaposan fűszereztem is. Az övé azért sokkal szebb, mint az enyém.:)

Hozzávalók egy 36-szor 28-as tepsihez:
a tésztához
50 dkg liszt
25 dkg hideg vaj
2 tojássárgája
10 dkg porcukor
csipet só
2 teáskanál sütőpor
1 nagyon nagy evőkanál tejföl
a szilvás réteghez
1,2 kg szilva (magozva olyan 1-1,1 kg)
kb. 15-20 dkg cukor (függ a szilva édességétől)
1/4-1/2 citrom leve (függ a szilva édességétől)
10 dkg étkezési keményítő
csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
1 mokkáskanál vaníliapor (vagy esszencia)
1 evőkanál rózsavíz
2 evőkanál sütőrum
a mákos réteghez
15 dkg darált mák
10 dkg porcukor + 1 evőkanál a tojásfehérje felveréséhez
3 dl tej
5 púpos evőkanál dara + a fehérjehab hozzákeverése után még 
3 púpos evőkanál rétesliszt
csipet só.

A szilvát magozzuk, lecukrozzuk, fűszerezzük. Rummal is meglocsoljuk, hagyjuk állni egy órát.
A hideg vajat kisebb kockákra vágjuk, a lisztet kimérjük és tálba szitáljuk. Hozzáadjuk a sót, porcukrot, sütőport, elkeverjük, majd a lisztkeveréket a hideg vajjal elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojások sárgáját és a tejfölt is, és összedolgozzuk tésztává. Nem kell túldolgozni, mert akkor lesz porhanyós, ha nem melegedik fel a vaj a kezünktől. Folpackkal betakarjuk, és nyújtásig hűtőbe tesszük.
Közben elkészítjük a krémeket: a mákot felfőzzük a cukorral, sóval, tejjel, és mikor már forr, hozzáadunk 5 evőkanál darát. Addig kevergetjük, míg alaposan besűrűsödik. Hagyjuk kihűlni.
A szilvát ledaráljuk késes robotgéppel, de csak a gyümölcsöt a levétől lecsepegtetve. Föltesszük főni, hagyjuk rotyogni, míg a színe szép lilásvörös lesz, és megpuhul a gyümölcs. Botmixerrel simára dolgozzuk és visszatesszük a tűzre. A szilva levét kikeverjük az étkezési keményítővel, és a rotyogó szilvakrémhez öntjük. Állandó keverés mellett besűrítjük. Amikor kész, levesszük a tűzről, és hagyjuk langyosra hűlni. Ha kihűlt, kóstoljuk meg, mert lehet utólag ízesíteni, ha valami hiányozna belőle: só, cukor, citromlé, rum vagy valamilyen fűszer.
A sütőt begyújtjuk.



A tojásfehérjét felverjük, amikor már habos, hozzáadjuk az evőkanál porcukrot, és szép kemény, fényes habbá verjük. Egy-két evőkanálnyit a máktöltelékhez keverünk, hogy könnyebb legyen beledolgozni a többit. Lazán keverjük hozzá a fehérjehabot, hogy maradjon benne levegő. Végül még 3 púpos evőkanál lisztet is beledolgozunk.
A tepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral. A tésztát kettőbe vágjuk, kinyújtjuk az elsőt a tepsi méretére, beletesszük a sodrófa segítségével. Megszurkáljuk villával, aztán rásimítjuk a mákos krémet, erre pedig a szilvakrémet. A második lapot is kinyújtjuk, rátesszük a többire. Megszurkáljuk, és az előmelegített, 170-180 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. Amikor kivesszük, megszórjuk porcukorral a tetejét.
Kihűlés után szeleteljük. Naggyon szilvás, naggyon mákos. :) Istenijó.

Más szilvás finomságok:

2016. augusztus 12., péntek

Nektarinos házi rétes


   Vannak dolgok, amikre meg kell érnünk. Amikor elkezdünk főzni, a legegyszerűbb ételekkel kezdjük. Pörkölt, sült húsok, levesek. Aztán mikor már gyakorlottabbak vagyunk, bele merünk fogni bonyolultabb műveletekbe is, mint például egy rakott étel elkészítése. 
   A főzés az egyetlen olyan művészet, aminél minden érzékünk bevetésre kerül. Ezért egyformán kell fejlődnie a kézügyességünknek is, az ízérzékünknek, a művészi érzékünknek is - lásd tálalás -, a hallásunknak is, mert sokszor egy étel sercegése, hanga mondja meg, elkészült-e már. Vagy néha csak az illata.
   Ha minden érzékünk kiélesedett már, akkor jön elő a mindent átfogó, legfontosabb érzék, az a bizonyos "hatodik": az intuíció. Azt hiszem azokat nevezik mesternek az adott szakmájukban, akik kiélesítették érzékeiket, játékos könnyedségre tettek szert a sok gyakorlás által, s emiatt már minden munkájukban az intuíció vezeti őket. Ekkor készülnek olyan művek, amikre azt mondjuk: mestermű.
   A főzésben a kézzel készített tészták - akár a főtt tészták, akár a keltek, akár a rétestészta - a mesterfokozatok azt hiszem. Ki ne emlékezne a nagymamájára vagy a dédire, akit nézni is gyönyörűség volt, mikor nyújtotta, darabolta a metéltet a túrós vagy mákos tésztához. S azt mondjuk: sosem fogok tudni olyat csinálni, mint ő. Ez így is van, mert a mesterműben a mester a lényeg: benne van ő, az ember, a lénye, ami áthatja a kész alkotást.
   Gyakorlat teszi a mestert. Mély igazság van ebben a kurta mondatban.



Végre sikerült bekalibrálnom a "kicsinyített" házi rétes módját és mennyiségeit is. Amit most leírok, az pontosan 6 kicsi rúd réteshez elegendő tészta. Az állaga tökéletes volt, gyönyörűen nyúlt, öröm volt dolgozni vele.

Hozzávalók 6 gombócka tésztához:
25 dkg liszt
1/2 tojás
1 mokkáskanál ecet (10%-os)
1/2 teáskanál só
2 dkg aj vagy zsír
1,5-2 dl langyos víz.

A vízben elkevertem a sót, ecetet, a lisztet tálba szitáltam, beleütöttem a tojást, hozzátettem a vajat és szétmorzsoltam kissé, majd a vizet apránként hozzáadva összegyúrtam a tésztát. Azért apránként, mert a folyadékmennyiség attól függ, milyen liszttel dolgozunk. A tészta lágy legyen, de ne ragadjon, hanem váljon el a kéztől is, az edény falától is. Én a dagasztós masinámmal dolgoztattam ki, csodálatos sima tésztát kaptam végeredményül. De kézzel is meg lehet csinálni. Ez alapján a videó alapján csináltam a tésztát, csak a mennyiségek felét vettem.




Ha nagyobb mennyiségű rétest készítenénk, érdemes a fiatalember módszerét követni. De mi ketten vagyunk, és az én emberem nagyon szereti a rétest. Süteményeket egyáltalán nem eszik, de a rétesért odavan. :) Tehát ki kellett találnom, hogyan tudok kis mennyiségben is házilag rétes készíteni.






Tehát az elkészült tésztát 6 egyforma gombóckára gömbölyítettem, vajaztam és letakarva hagytam pihenni minimum 1 órát.
Aztán a konyhapultot alaposan letisztítottam, majd vajjal bekentem. Ezen a vajas felületen nyújtottam a lapokat téglalap alakúra, amilyen hosszan a pult engedte. Így körülbelül akkora lett, mint 2 bolti réteslap egymás mellett. Megszórtam a töltelékkel - most nektarinos, és túrós-nektarinos rétest készítettem - és szépen felgöngyölítettem. A vajazott pulton megy ez abrosz nélkül is.






A töltelék 0,5 kg nektarin volt (tisztítva ennyi), amit lecukroztam, fűszereztem vaníliaporral és őrölt kardamommaggal, valamint kevés citromlével, és állni hagytam. Három rúdba csak gyümölcs került, háromba pedig túró és gyümölcs. A túrót, ami 20 dkg volt, egy evőkanál tejföllel elkevertem, hogy krémszerű legyen. Amikor megpöttyöztem vele a rétestésztát, még kevés kristálycukorral is megszórtam, majd a gyümölcsöt is elszórtam közé. A nektarin levet engedett, azt is ellocsolgattam a lapokon, és mindegyik rétes töltését azzal kezdtem, hogy megszórtam édes morzsával kissé. Ezt babapiskótából szoktam készíteni.







A kész rudakat hagytam kicsit szikkadni, aztán még egy kevés vajjal lekentem őket és 20 percre, olyan 170 fokos, előmelegített sütőbe tettem. Végül porcukorral megszórtam őket, mikor még forróak voltak.







Arra kell ügyelni, hogy nagyon vékony a tészta, így csak kevés töltelék kell, így lesz arányos. Nem szabad túltölteni, mert akkor nem lesz tésztája a rétesnek.





Így nagyon hamar és könnyen elkészítettem egy kisebb adag házi rétest. Formázhatjuk burek vagy gibanica módra is, készülhet tehát sós töltelékekkel is.

2016. július 29., péntek

Bazsalikomos citromtorta


Az idő olyan, tudod, mintha dadogna az öröklét.

(Umberto Eco)



Már tudom, az olaszok miért tesznek mindenbe bazsalikomot. Mert van. :)) És mert isteni finom. Nem csak sós ételekben. Születésnapra készítettem ezt a tortát. Csakhogy csuklani is tudjon kicsit az az öröklét, ha majd az ünnepelt - és ha - emlékszik erre a napra, majdan a távoli jövőben, egyszer.

Hozzávalók egy nagy 22 cm-es tortához
A piskótához:
35 dkg liszt
5 dkg kukoricadara
10 dkg kukoricaliszt
6 közepes tojás
1 tasak sütőpor
1/2 mokkáskanál só
20 dkg olvasztott, szobahőmérsékletű vaj.
A sziruphoz:
2 vastaghéjú citrom
30 dkg kristálycukor
1 csokor görögbazsalikom (vagy sima bazsalikom)
3 dl víz.
Ebből kell a tésztához:
3 dl szobahőmérsékletre hűlt, átszűrt szirup
a citromkarikák apróra darabolva.
A krémhez:
a maradék citromos szirup: 1,5 dl
20 dkg fehércsoki
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
75 dkg mascarpone
1 marék bazsalikomlevélke.

A két citromot jól megmostam (lehetőleg bio legyen), majd fél cm-es karikákra vágtam és kimagoztam. (Mert a mag keserít igazán, nem a héj.) Feltettem főni a cukor és víz keverékében egy csokor görögbazsalikommal együtt. Főztem olyan 20 percig, amíg a citromok héja megpuhult. Hagytam kihűlni, aztán a szirupot leszűrtem, a citromkarikákat pedig apróra kockáztam. 
A tortaformát kivajaztam, liszteztem. A tojásokat habosra kevertettem 3 dl cukorsziruppal, majd hozzá kevertem az olvadt vajat is, a citromhúsdarabokat is, és a sütőporral elkevert liszteket is. Formába öntöttem, és olyan 170 fokon 45 percig sütöttem. Hagytam kihűlni.
Közben felolvasztottam kis lángon a maradék cukorszirupban a fehércsokit. Levettem a tűzről, és hozzákevertem 10 dkg vajat is, míg beleolvadt. Hagytam langyosra hűlni, majd hűtőbe tettem. 
Mikor jól lehűlt a fehércsokis keverék, a mascarponét kikevertem a porcukorral, végül hozzákevertem a fehércsokis krémet is, és tettem bele egy maréknyi görögbazsalikom-levélkét is.
A tésztát 3 részre vágtam, majd a rétegekre kentem a krémből, végül a maradék krémmel bevontam az egész tortát is. Bazsalikomlevélkékkel díszítettem.



Nem túl látványos torta, viszont csodásan érződik benne a citrom is, a bazsalikom is, és nagyon jók együtt, annyi szent. Valójában egy egyszerű, rusztikus sütemény, egyszerű, de nagyon finom. Látszólag sok bele a 75 dkg mascarpone, de igazából semmi más nincs is a krémben. És szép nagy torta, 16 szelet (nem is kicsi) kijön belőle.
Ha valaki tartana a fűszeres íztől, a krémbe ne tegyen bazsalikomot, csak a tetejét szórja meg díszítésképpen vele.

2016. július 23., szombat

Csokis-túrós-meggyes kevert sütemény


A legértékesebb idő az, amit a családunkkal tölthetünk. Egymásból tudunk leginkább energiát meríteni.

(Csisztu Zsuzsa)



Én is készítettem sütit a kertipartira, mert nem tudtam, hogy sógorom rétest készül sütni. :)
Sajnos egyetlen mini kockát sikerült lefotóznom, mert a gépemet elfelejtettem elvinni, és ennyit hagytam itthon kóstolóban. 
Itt az eredeti recept, de azt írom le, amit én készítettem. Másfeles adagot csináltam a nagy létszám miatt, így módosultak az arányok. 
Az enyém nem lett olyan látványos mint amit belinkeltem, viszont mindenkinek nagyon ízlett. Ez a süti szerintem jól működik meggy helyett áfonyával, sárgabarackkal, ribizlivel vagy málnával is.

Hozzávalók egy közepes tepsihez:
  • 15 dkg étcsokoládé
  • 20 dkg vaj
  • 25 dkg cukor (lehet kristály is)
  • 5 tojás
  • 25 dkg liszt
  • 1,5 tk. sütőpor
  • 50 dkg túró
  • 1/2 dl tejszín
  • 50 dkg meggy (magozva ennyi)
  • kevés só
  • 1/2 mokkáskanál vaníliapor, őrölt szegfűszeg, őrölt fahéj.

A meggyet kimagoztam, 2 csapott evőkanál kristálycukorral és a fűszerekkel jól elkevertem. Hagytam állni. Közben összeállítottam a túrós és a csokis réteget is, begyújtottam a sütőt is. 
A túrót 2 felvert tojással, a tejszínnel és 10 dkg cukorral jól elkevertem. 
A csokit apróra vágtam és a vajjal, valamint a közben a meggyből kicsorgó lével egy lábosban kis lángon felolvasztottam a maradék 15 dkg cukorral és kevés sóval együtt. Három tojást felvertem, és hozzákevertem a csokis masszához. Végül a sütőporos lisztet is belekevertem.
A tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral, aztán rétegeztem a hozzáavlókat: csokis tészta, túró, megszórva a meggy felével, tészta, túró másik fele a maradék meggyel, végül ismét tészta.
Olyan 160 fokon sütöttem 40 percig.

2016. július 16., szombat

Gelato affogato






Van egy kedvenc strandolós helyünk. A büféablak mellett van mindig a fagylaltos pult is, így délutánonként gelato affogato-t szoktam kérni kávé & desszert gyanánt. Első alkalommal a pultos lány nagyon furcsán nézett rám, nem értette hogyan jön össze a forró kávé a vaníliafagyival. Most már viszont évek óta ha meglát délután a pultnál, tudja miért kérem, hogy nagy bögrébe főzze le a kávét. :) Itthon viszonylag ritkán van részem benne, mert kicsi a fagyasztóm, és nem mindig fér el benne egy nagy doboz fagyi. De most igen, úgyhogy hódoltam is kedvenc nyári édességemnek.






 
 
A gelato affogato roppant egyszerű desszert. Végy hozzá jó minőségű vaníliafagyit 2-3 gombóccal, s öntsd rá a forró eszpresszókávét. Voilá, s ennyi lenne. :) Igazi délutáni, könnyű édesség, s egyben frissítő is.
Az enyémben ALDI-s vaníliafagyi van, nagyon finom, igazi vaníliával készül, látszanak is benne a kis fekete pettyek.
Szeretlek nyár! :)