A következő címkéjű bejegyzések mutatása: május. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: május. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 30., hétfő

Holstein-szelet fürjtojással, gombával


Az egyszerűség csak az átélt bonyolultságból születhet. Az egyszerűség évtizedek alatt születik. Aki nem volt összetett, komplikált, alaktalan, sokszögű, sokízű, az nem lehet egyszerű, csak együgyű.

(Latinovits Zoltán)




Bevallom - bár régebben sokat jártunk vendéglőkbe enni, és szinte mindegyiknek ott volt az étlapján a holstein-szelet - még soha sem ettem, nem is készítettem. Nem szerettem a tojást. Meg amúgy is, túl egyszerűnek tűnt, én szerettem bonyolultabb fogásokat megkóstolni.
Ez egy cicomázott variáció, mert még mindig túl egyszerűnek találtam, és hát nemrég vettem a piacon fürjtojást, muszáj volt belekreálni valamibe.
Valójában most is csak annyit tudok, hogy a holstein egy-két szelet hús, aminek tükörtojás van a tetején.
Fürjtojással is még mindig egyszerűnek tűnt, így gombát is sütöttem hozzá. De képzeljétek azt, hogy vargánya az a gomba, vagy rókagomba, vagy galambica, vagy erdőszéli vagy mezei csiperke, vagy bármely éppen növő és kapható erdei finomság. Ma nem volt piac sajnos. Szóval az enyém karajból készült (de a csirke vagy pulykamell is jó hozzá szerintem), barnakalapú csiperke van rajta és fürjtojás. A karajt jól kiklopfoltam, mustárral bekentem, sóztam-borsoztam. Hirtelen vajon kisütöttem. (Lehet olajon vagy zsíron is.) A gombát szeleteltem, sóval-borssal, kakukkfűvel hirtelen jól megsütöttem. Egyébként szerintem a gomba is olyan, mint a padlizsán: igazán megpirítva az igazi, akkor jönnek elő a finom ízei. A fürjtojásból pedig tükörtojást sütöttem. A héja nagyon vékony, a belső hártya pedig nagyon masszív, ezért nehéz feltörni. Én egy kés éléhez csapkodtam őket finoman, így sikerült.
Köretnek cukkinit grilleztem és újburgonyát sütöttem, paradicsomsalátát ettem hozzá.
Egyszerű és gyors étel. Burgonya nélkül paleontológusok is ehetik. :))
Ennyi lenne. A sorrend nem feltétlenül így volt, a húst sütöttem a legvégén, minden mást előbb. Még egy ötletem volt hozzá, a gomba helyett ezekkel a sült paradicsomkarikákkal is isteni lenne szerintem, ez amolyan nyári verzió a turbózott holsteinre.

2016. május 12., csütörtök

Csirke csirággal, zöldcitrommal és tárkonnyal


Miután az ember túljutott egy nagy megpróbáltatáson, mélyebb megértéssel ismeri fel, hogy semmit sem veszített, csak illúziókat.

(Robert Earl Burton)



Az idei csirágos étel.

Hozzávalók 3 főre (vagy 2 nagyon éhesnek):
  • 3 egész csirkecomb
  • 1 csomag csirág (0,5 kg)
  • 3 zöldcitrom leve és 2 reszelt héja
  • 6 nagy gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 1 teáskanál méz
  • 1 dl száraz fehérbor (el is hagyható)
  • friss tárkonylevelek
  • só 

A combokat besóztam alaposan, majd a tepsiben mindent hozzáadva kézzel jól elkevertem a hozzávalókat. (A fokhagymagerezdeket csak félbe vágtam, a csirágok végein a fás részeket lepattintottam.) Fóliával lefedtem, 50 percig sütöttem olyan 180 fokon, aztán levettem a fóliát a tepsiről és visszatettem még megpirulni. (Ha nagyon nem lenne lé alatta, kis vizet önthetünk alá, hogy ne égjen meg az alja és maradjon egy kis szaftja.)
Ha újkrumplikat is dobunk mellé, a köret is egykosszal megvan. A csirágot nem így szoktuk meg, de várakozáson felül finom volt így sülve, és az íze is hozzáadódott a csirkéhez. Mivel van szaft is alatta, rizzsel vagy bulgurral, kuszkusszal is remek, de a puliszka is jól illene hozzá.
Lehet citrommal is készíteni, de abból körülbelül csak a fele kell, mert sokkal savanyúbb, mint a lime.

2016. május 2., hétfő

Paratha kenyér


Amikor tésztát gyúrsz, érzed a földet az ereidben.
Amikor húst sütsz, az állat lelke szól hozzád. Meg kell tanulnod tisztelni.
Amikor halat tisztítasz, hallod a tenger morajlását. Óvatosan tisztítod, hogy megszabadítsd a víz emlékétől.

(Elif Shafak)




Tegnap úgy jártam, hogy nem volt már kenyér a piacon délelőtt. Így vacsira sütnöm kellett valamit. Volt egy kevés főtt krumpli maradékom is, azt beledolgoztam a tésztába.
Rajongok a laposkenyerekért. Egyrészt mert finomak, másrészt mert viszonylag gyorsan készen vannak. Parathát most sütöttem először. Nagyon finom, olyan mintha leveles tészta lenne, a hajtogatás és a benne lévő vaj miatt. A fotón a tányéron lévőt eltéptem, hogy látszódjanak a rétegek.
Hozzávaló mennyiséget nem igazán tudok írni, mert nem méricskéltem, de körülbelül 25-30 dkg lehetett a liszt és ehhez volt 2 egész (nem túl nagy) főtt burgonyám. A tésztájába tettem 1 evőkanál olvasztott vajat, a többi a kenegetéshez ment el a 10 dekából. Körülbelül 1-1,5 dl vizet adhattam még hozzá. Apránként, ahogy a tészta felvette. Hat kenyér lett belőle. Itt találtam egy rendes receptet is.
Egy a lényege ennek a kenyérnek: a liszthez sót adunk és olvasztott vajat vagy ghít, azt elmorzsoljuk benne, és annyi vizet adunk hozzá, hogy viszonylag kemény, de mégis rugalmas és gyúrható tésztát kapjunk. Amikor összeáll, jól átgyúrjuk, pihentetjük fél órát majd olyan teniszlabdányi gombócokat készítünk belőle. A gombóckákat is jól átgyúrjuk, hagyjuk 10 percig pihenni, majd kinyújtjuk jó vékonyra. Megkenjük olvasztott vajjal, aztán bevágjuk késsel úgy, hogy a kör sugara lesz a vágás. A szélétől feltekerjük tölcsér alakban, végül a tölcsér csúcsát belenyomjuk a tészta közepébe, így egy csigabigát kapunk. Hagyjuk pihenni, majd újra nyújtjuk egyesével - vajazzuk is mielőtt serpenyőbe kerül -, közben ahogy sül, nyújtjuk a következőt. Közepes lángon süssük, hogy át tudjon sülni.




Ebben a videóban a hölgy a parathá háromféle hajtogatását is bemutatja (a tésztába tojást is tesz, nem kell), szerintem az átvágós, tölcséres a legegyszerűbb, én úgy csináltam (a 4. perctől érdemes nézni). A végeredmény egy nagyon leveles, kívül ropogós, belül foszlós, nagyon ízletes kenyér. Fokhagymás tejfölbe mártogattuk, de lehet pl. fokhagymás-zöldfűszeres vajjal kenni, szerintem isteni kenyér sülne ki/meg belőle.



Egy kis indiai kenyértan: Csapati vagy roti: egyszerű laposkenyér liszt, víz só felhasználásával. Szárazon sütik. A rotit sülés után kenik meg olvasztott vajjal vagy olajjal.
Puri: a tésztájában van vaj is és bő, forró vajban vagy olajban sütik. Szépen felpuffad, van egész kisméretű is, és nagyobb is. Naan vagy nán kenyér: a tésztájában van vaj is, és joghurt is, valamint szódabikarbóna vagy sütőpor, de van aki élesztővel készíti. A nánt szárazon sütik (a tandoori kemencében sült az igazi) és sütés ütán kenik meg vajjal. Rengetegféle töltött nánkenyér létezik, általában valamilyen fűszeres zöldséggel vagy burgonyával töltik. 
Ezek a laposkenyerek nem csak Indiában népszerűek, de a Közel-Keleten is, csak maximum más néven neveztetnek.

2015. május 29., péntek

A világ legcsodálatosabb levese :)


Mindig a felnőttek győznek. Soha többé nem lázadozom. De egyszer majd mindketten ugyanannyi idősek leszünk. Nem fogom megcsípni, megkarmolni, megpofozni, megverni, nem fogom a haját húzni, és nem lököm le a lépcsőn. Csak farkasszemet nézek vele, és halkan azt mondom:
– Itt ez a margaréta, nővér. Tépje ki egyenként a szirmait, és akkor megtudja, mennyire szereti magát az Isten.
Remegve és ügyetlenül tépdesi majd a szirmokat. Én pedig derűs nyugalommal nézek rá.
– Isten szeret, nem szeret, szívből, igazán.
– Folytassa, Marie-Josèphe, és ne próbáljon csalni! Az utolsó szirom megmutatja az igazságot, az Úr igazságát.
És aztán elfordulok tőled, ott hagylak a lépcső tövében.
    Megtilthatod, hogy Guenaud növendék elhagyja az intézetet, de nem akadályozhatod meg, hogy Kisdarázs kiszökjön, hogy virágos réteken ugrándozzon, hallgassa a a pacsirta dalát, hogy vakító kékre fesse át az ég szürke színét, hogy télen, amikor hideg van, három napot rajzoljon a képre és mintát a holdra, hadd nevessenek a csillagok, nem akadályozhatod meg, hogy úgy ficánkoljon, mint a törpeharcsák a Voulzie-ban, hogy ő ébressze kukorékolva a kakast, hogy szelek szárnyán elrepüljön a fecskékkel, hogy a tavasz örömére cseresznyevirágot tűzzön a hajába, hogy megcsiklandozza a mohán alvó pillangót, hogy mezítláb gyalogoljon a sárban, hogy beburkolózzon egy rózsaszín, lila vagy éjkék felhőbe, és onnan nézze az aranysárgán izzó, majd az alkonyat szellőjében hűsölő búzatáblákat.

Viviane Villamont: Kisdarázs 



Ez a leves a világ egyik legfinomabbja. Mesés. És alig pár hozzávalóból áll - egy gyermek is el tudja készíteni -, mégis... és épp ezért, egy csoda. Persze a csodákhoz és a gyermeki egyszerűséghez néha nagyon kanyargós ösvényeken jutunk el...
A vargánya ízét semmi sem erősíti meg s hozza ki ennyire, mint ez az egyszerű kis leves. "Egyszerű kis leves" - írom, de valójában csak felsőfokokban lehetne beszélni róla. Az érzékek mámora, ha kóstolod. Nem lehet nem szeretni.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg burgonya (agriát használtam),
2 dkg szárított vargánya,
só,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
citromos kakukkfű.

A vargányát 3 dl meleg vízbe áztattam. A burgonyát meghámoztam és annyi sós vízben, ami épp ellepte, föltettem főni. Amikor megpuhult, botmixerrel tényleg és nagyon krémesre alakítottam. Beletettem a már puha vargányákat és hozzáöntöttem az áztatólevet is óvatosan, mert az alján lehet homok vagy földszemcse. Tejszínt is tettem hozzá. Még plusz vízzel lehet alakítani az állagán, ki mennyire sűrűre vagy krémesen szereti. Végül a vajat is hozzákevertem, szépen beleolvad a levesbe, sűríti és gazdagítja. Kóstoltam, ha só kellett bele, pótoltam. Végül, mikor már lezártam, friss citromos kakukkfűlevélkékkel szórtam meg.
Citromos kakukkfű híjján friss zsályával is mennyei, vagy normál kakukkfűvel is, vagy bazsalikomlevelekkel, vagy akár friss és nagyon leheletnyi rozmaringgal is jó, no és kaporral vagy petrezselyemzölddel is. De nekem a citromos kakukkfű az egyik legszeretettebb fűszerem, így soha nem készíteném mással. :)
Az egyszerű, de erőteljes ízek harmóniája ez a leves. Egyszerűen varázslatos. Már többször készítettem, de mindig olyan gyorsan elfogyott, meg annyira evidens is volt, hogy most jutott csak eszembe megörökíteni is.

2015. május 28., csütörtök

Barbecue csirkeszárnyak


Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom.
                                                                                     Fodor Ákos




Szombatra napsütést ígért az időjós, lehet végre szabadban lenni s enni. Ez járt ma a fejemben, mikor bevásároltam a piacon délelőtt... A barbecue egyébként nem grillezést jelent, annak épp az ellenkezője. A húsokat - általában nagy darabokat - hosszan és lassú parázson sütik órákon át, így omlós lesz és jó füstös aromájú. A csirkeszárny nem épp barbecuehoz való, de én most sütőben készítettem és valójában csak a pác miatt nevezem barbecue csirkeszárnyaknak. A füstös ízt ez esetben, a szabadtéri sütés hijján a füstölt pirospaprika adja, már ha valaki hozzájut ilyen isteni piros porhoz.
Ez a pác nem csak csirkeszárnyhoz jó, hanem oldalashoz is, tarjához is, vagy marhahúsokhoz is. A valódi barbecuenál a pácot csak a vége felé érdemes a húsra kenni, mert különben nagyon megéghet, vagy kicsit hígabbra kell készíteni, és a megsült natúr hús mellé kínálni szószként.

Hozzávalók 20 db csirkeszárnyhoz:
5 gerezd fokhagyma,
1/2 fej vöröshagyma (közepes hagymának a fele),
1 teáskanál csilipehely,
1 púpos teáskanál koriandermag,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 csapott teáskanál füstölt pirospaprika (ha van, ha nincs, akkor sima),
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
2 evőkanál mustár,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
3 dkg olvasztott vaj,
1 evőkanál balzsamecet,
1 evőkanál szójaszósz,
só,
3 evőkanál víz.

A vöröshagymát és fokhagymát nagyon apró kockákra vágtam, a koriander- és köménymagot mozsárban megtörtem, úgy kevertem a többi hozzávalóhoz. Jó sűrű krém lesz belőle, ami szépen megmarad a husikon. A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral - érdemes, mert a cukros máz különben iszonyúan rá tud égni a tepsire - , és egybehalmoztam középre a szárnyakat, ráöntöttem a mázat, majd minden szárnyat jól megforgattam benne.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-50 percig sütöttem.


2015. május 26., kedd

Maradékhasznósítós muszaka


Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita


A gasztronómiában épp fordítva igazak a fenti sorok, hiszen a szem sokszor becsaphat, de a száj soha. Az evésben azt szeretem, hogy a nyelv soha nem hazudik: érzed, hogy egy étel jó-e vagy sem. Ízlik-e vagy sem. Nos, ez esetben sem a nyelv, sem a szem nem leplezi az igazságot: ez egy "fúziós" muszaka. Pontosabban csak maradékhasznósítós, mer'azúgyvolt, hogy a hétvégére többek között rizseshúst is csináltam. Maradt belőle, és mivel semmit sem szeretek kidobni bár husi az már nem sok volt benne így átalakult muszakává, mert két kis cukkinit is rejtegettem a hűtőszekrény mélyén.

Ez így 3 emberes vagy 4 kisebb adag leves után:
0,5 kg kész rizseshús (vagy kész rizs a'la natúran),
40 dkg cukkini,
3 nagy egész szál újhagyma zöldjével együtt,
25 dkg trappista sajt,
1 nagy paradicsom,
olívaolaj, só.
A besamelhez:
3 dkg vaj,
3 dkg liszt,
5,5 dl tej,
1 gerezd fokhagyma,
1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj,
só.

A cukkinit karikáztam olyan 3-4 milliméteres vastagságra és kevés olívaolajon kevés sóval nagy lángon meggrilleztem serpenyőben. Jó füstösre, feketésre sütöttem. Még egy kevés olíván szintén kevés sóval átsütöttem a karikázott újhagymát is.
Elkészítettem a besamelt: a vajon a lisztet kissé átpirítottam, majd apránként a tejjel fölengedtem, sűrűn kevergetve. A végén hozzáreszeltem egy gerezd fokhagymát, sóztam és kevés fahéjjal ízesítettem. A sajtot lereszeltem, a paradicsomot vékony félkarikákra vágtam.
Egy tűzálló tálban rétegeztem a hozzávalókat: cukkini, hagyma, paradicsom, besamel, sajt, rizs, stb... a végére sajt, majd arra besamel került.
Forró sütőben összesütöttem, hagyományos ecetes-sós-cukros lében készített fejes salátával tálaltam. Mindig megállapítom, hogy a maradékot kidobni vétek. :)


2015. május 21., csütörtök

Ouarka / Warqa tészta (arab)


Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján megfulladt:
- A verseim! - kiáltotta azután kétségbeesetten.
- Megvannak - mosolygott Yves -, csak átolvastam őket.
- És milyenek, ha szabad érdeklődnöm?
- Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában merengek” című.
- Az véletlenül jól sikerült... - mormolta Troppauer, és lenyelt egy keménytojást egészben.

Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség



Hogy őszinte legyek, ez a találkozás a véletlen szülötte volt. Valami egész mást kerestem tegnap a jutyúbon. Kis nyomozás és arab szövegek guglifordítása után kiderítettem, mi is ez a tünemény. Úgy hívják hogy ouarka vagy másnéven warqa tészta, és tulajdonképpen a filo tészta egy változata. Ami pedig a rétestészta egy változata ugye. Leginkább utcán vagy piacokon készül, mesteri ügyes kezek és nagy rutin kell hozzá. A nevét ha jól értettem, egy fa leveléről kapta, ami ilyen leheletvékony és áttetsző, mint ez a finomság.



De ahogy az lenni szokott - gondolom én - az arab háziasszonyok kitalálták a házi verziót, amit én ki is próbáltam és jelentem: műxik. :)
Aki kedveli az ázsiai konyhát, annak is ajánlom, mert hasonló a tavaszi tekercs tésztájához, csak az rizslisztből készül, ha jól tudom. Tehát eléggé elterjed a világ tőlünk keleti és déli felén.
A megadott mennyiségből nekem 10 darab lett (elég nagy a teflonserpenyőm).

Hozzávalók:
10 dkg liszt,
2 dkg kukoricakeményítő,
só,
1,5 dl víz (nekem kicsit még tennem kellett hozzá, mert túl sűrűnek találtam a tésztát és úgy lett jó, gondolom ez is lisztfüggő, mennyi vizet vesz fel).

A hozzávalókat csomómentesen eldolgozzuk, a serpenyőt kis lángra tesszük és ecsettel körülbelül 2 réteg tésztát kenünk szét palacsintaszerűen. Én nem tettem vízgőz fölé a serpenyőt, tökéletesen sült így is.
Ahogy készen van a tészta, egyből olajozzuk, úgy tesszük őket egymásra és le is takarjuk nylonnal, mert nagyon gyorsan szárad.
Bármivel tölthető, akár édes, akár sós töltelékkel. Vágható csíkokra, azokból kis háromszögek alakíthatók a töltelék köré. Lehet sütni sütőben vagy bő olajban vagy így szárazon serpenyőben, ahogy én is készítettem. Tehát ugyanúgy használható, mint a rétestészta.




Én most a legegyszerűbb és leginkább kéznél lévő dologgal próbáltam ki: ütöttem bele egy tojást, házi harissával megízesítettem, kevés újhagymazöldet szórtam rá és negyedbe hajtottam. Mennyei ropogósra sült a tészta, mikor készen lett. Meglocsoltam olívaolajjal, olajbogyóval, paradicsommal, csilivel ettem.




2015. május 19., kedd

Brokkolis tészta "szénégető" módra


Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. És ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. El tudod képzelni mekkora megkönnyebbülés, amikor soha többé, senkire sem akarsz jó benyomást tenni?

Anthony de Mello


Maradt a brokkoliból 3 rózsa, sajnáltam kidobni, mert nagyon szeretem. És szembejött velem a Bűvös Szakácson a carbonara, ami az egyik kedvencem, úgyhogy "szénégető" módra készítettem egy tésztát ebédre a maradékból. Ez egy nagy tányérnyi, mert mást nem is ettem, úgyhogy fullextrásnagy adag. :)

Hozzávalók 1 főre:
18 dkg spagetti vagy fettuccine vagy linguine,
1 evőkanál olívaolaj,
4 dkg füstölt szalonna,
1 nagy friss falusi tojás,
só, frissen őrölt bors,
pár rózsa brokkoli (10-15 dkg),
3-5 dkg márványsajt vagy bármilyen kékpenészes sajt.

Úgy készítettem, ahogy Bűvös Szakács írta, vagyis egy nagy serpenyőben, kevés vízben főztem a tésztát. Egy kis lábosban az olajon megsütöttem a szalonnát, hagytam kihűlni, majd hozzáadtam a tojást is, borsoztam is, majd jól felvertem a tojást, hogy homogén legyen. Mikor elkészült a tészta (kevés főzővizet hagytam rajta), azon forrón hozzákevertem a kislábos tartalmát, a brokkoliszárakról levágott kicsi virágokat és az elmorzsolt sajtot is. Kóstoltam, ha só kellett, pótoltam. (Óvatosan sóztam a szalonna és a sajt miatt.)
Ötlet: még gazdagabb és finomabb, ha csak tojássárgájával készítjük, én úgy szoktam egyébként. (Csak most nem fogyott volna el a tojásfehérje, így inkább egész tojást tettem a szószba.) Erre az adagra 2 tojássárgáját számolhatunk, akkor lesz kellően krémes a szósz.


Egyébként lehet még egy variációban készíteni: adhatunk hozzá 0,5 dl tejszínt is, illetve a szalonnával egy kis gerezd apróra vágott fokhagymát is megfuttathatunk, mert a brokkolihoz mindkettő jól illik még.
Vega módra is készíthető természetesen, szalonna nélkül. Akkor viszont én fokhagymát mindenképpen tennék bele.

2015. május 17., vasárnap

Citromos, rozmaringos sertésmáj


A lét magányossága. Ez az elszigeteltség a legörömtelibb kapcsolati szféra és a legalaposabb önismeret ellenére is fennmarad. Létezésünk elszigeteltsége arra az áthidalhatatlan szakadékra utal, ami az egyén és a többi élő között húzódik. Az egzisztenciális elszigeteltség tehát az egyedüllét siralomvölgye, ahova sokféleképpen el lehet jutni. A szembesülés a halállal és a szabadsággal elkerülhetetlenül ebbe a völgybe vezeti az egyént.

Irvin D. Yalom



Bármi ami citromos, az csak jó lehet azt hiszem, ez az örök sarkalatos szlogenem, mert vannak dolgok, amiket nem lehet eléggé szeretni sem megunni.
Egyszerű fogás, olcsó is, hamar el is készül.

Hozzávalók 4 főre pukkadásig:
80 dkg sertésmáj,
8 dkg vaj,
4 evőkanál olívaolaj,
kevés liszt,
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 közepes citrom,
1 púpos evőkanálnyi apróra vágott friss rozmaringlevél,
1 leveskocka,
só,
1 teáskanál méz,
4 dl víz.
Garnírung: 1,2 kg újburgonya, 2 fej brokkoli (1 kg).

A májat mosd meg, csepegtesd le alaposan. Vágd fél centi vastag szeletekre. A fokhagymát és a rozmaringleveleket aprítsd fel. Egy nagy serpenyőbe tedd bele a vaj és olívaolaj felét, majd vékonyan forgasd meg lisztben a májszeleteket és közepes lángon süsd meg mindkét felükön őket jó ropogós-pirosra. (Akkor jó, ha a közepe is átsül, de épp csak, mert ha lassan sütöd, túlsütöd és kemény lesz. Körülbelül 3-3 perc elég egy-egy oldaluknak.)
Ha minden szeletet megsütöttél, tedd félre és tartsd melegen.
A maradék vajat és olajat tedd a serpenyőbe, a citromot karikázd fel, a magjait távolítsd el (mert az keseríti meg az ételt ha benne marad) és kissé megnyomkodva a szeleteket süsd nagy lángon a mézzel együtt, hogy kissé megkaramellizálódjanak a citromszeletek. Ha ez megvan, vedd kicsire a lángot és add hozzá a zöldfűszert is, a fokhagymadarabokat is, és pici sóval futtasd meg a zsiradékon. Ezután öntsd fel vízzel, tégy bele egy leveskockát és forrald össze. A végén kóstold, ha hiányzik valami, pótold. (Só, méz vagy citromlé még.)
Tipp: még citromosabb lesz, ha a végén egy citrom héját is belereszeled.
Elég híg lesz ez az öntet, viszont jó intenzív az íze, nemcsak a májhoz illik, de a brokkolihoz és az újkrumplihoz is kiváló.


Brokkoli: tégy fel sós-enyhén cukros vizet forrni egy nagyobb, széles lábosba. A brokkolit szedd rózsáira, mosd meg és mikor forr a víz, tedd bele és főzd 10 percig, majd szűrd le róla a vizet.
Krumpli: mosd meg alaposan a burgonyát, egy nagyobb teflonos lábosba tedd, sózd meg, adj hozzá 3 evőkanál olívaolajat és jól keverd el. Tedd kis lángra fedő alá és párold időnként kevergetve-rázogatva 20-25 percig, míg megpuhul a burgonya. Ha puha, vedd le a fedőt és nagy lángon süsd, amíg szép pirosas-barnás lesz.



Ha maradna a sült májból, lehet házi májkrémmé varázsolni. Daráld le a májat húsdarálón vagy késes robotgéppel, adj hozzá zsírban dinsztelt hagymát, fokhagymát, fűszereket, és még házizsírral keverd ki jó krémesre. Nekem kb. 35 dkg máj maradt, ahhoz olyan 10-12 dkg zsírt kevertem és a maradék citromos-fokhagymás szaftot adtam hozzá, plusz friss majoránnát vágtam bele és jól meg is borsoztam. Isteni pirítóssal, újhagymával, paradicsommal, paprikával.

2015. április 22., szerda

Skót tojás


- Ügyesen főzöl - ismerte el.
- Nincs ebben semmi boszorkányság, csak odafigyelve, érzéssel kell csinálni. Ennyitől is egészen más lesz az étel. Hozzáállás kérdése. Ha a dolgokat igyekszünk szeretettel csinálni, többnyire engednek nekünk és hagyják magukat szeretni.

(Murakami Haruki)




Tudom, húsvét mán rég elmúla, de nem baj, ötletnek mindenképpen és mindenkor jó. Skót tojás, bár nem az "eredeti". Azt még bundázzák is, és bő olajban sütik. Valamint eredetileg kolbászhússal készült, vagyis nyers, kész kolbásztölteléket tettek a főtt tojás köré. Ez most darált húsból készült, nincs bundázva sem és kevés olajban sütöttem.

Hozzávalók 4 főre:
16 db jércetojás (kisebb, mint a normál tojás, olyan 3/4-e körülbelül méretre),
80 dkg darált hús,
20 darab medvehagymalevél,
15 dkg vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
2 tojás,
1 csapott evőkanál mustármag,
4 szem szegfűbors,
reszelt szerecsendió, frissen őrölt bors,
1 csipet cukor,
só,
a sütéshez olaj.

A jércetojásokat keményre főzzük. A darálthúst egy nagy tálba tesszük, és a vöröshagymát, fokhagymát hozzáreszeljük. A mustármagot és szegfűborsot mozsárban porrá törjük. A medvehagymát apróra vágjuk, és a fűszerekkel, a 2 tojással együtt a keverékhez adjuk, és összedolgozzuk az egészet. A tojások köré gombócba formáljuk a darált húst. Egy nagy serpenyőbe kevés olajat öntünk és közepes lángon megsütjük a gombócokat.

Salátával tálaljuk. Mivel volt bőven tormakrém maradékom, majonézt és tormakrémet összekevertem, és ezzel a mártással együtt kínáltam.
De remek lehet főzelékek feltétjeként is.

2014. május 31., szombat

Eperpuding


Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.

(Winston Churchill)





Nem is tudom, feltegyem-e... :) sima kis retro pudig, bóti porral, de igazi eperrel. Sz'val eperturmixra készültem, aztán ez lett belőle, megoldván a hétvégi édességkérdést.
Nézzétek el nekem. Nem vagyok egy süteménygyártó kisiparos, sose vótam, sose leszek.

Hozzávalók 6 pohárhoz:
25 dkg tisztított eper,
15 dkg kristálycukor,
1 CBA-s vaníliapuding,
csipetnyi só,
1 dl víz,
6 dl tej,
1 dl tejszín.

Az epreket feleztem és 1 dl vízzel és a cukor felével föltettem főni. Forrás után még 5 percig hagytam, hogy az eper teljesen bepuhuljon. Aztán turmixban teljesen pépesítettem. Átszűrtem egy közepes lábosba, hogy ne maradjanak benne magok.
A pudingport a maradék cukorral és csipet sóval és kb. 2 dl tejjel simára kevertem. A maradék tejet és a tejszínt hozzáöntöttem az eperléhez és felforraltam. Mikor forrt, hozzáadtam a kikevert pudingport. Kevergettem míg besűrűsödött és készen is volt.
Poharakba töltöttem, a poharak tetejére azonnal folpackot tettem, hogy a puding ne bőrösödjön be.
Kihűlés után egy éjjelre hűtőbe tettem. Tálaláskor eperdarabokkal, tejszínhabbal díszítettem.




2014. május 29., csütörtök

Almás galette



Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

(Michel de Montaigne)




Galette. A franciák nagy találmánya. Mikor először rábukkantam már akkor tudtam, hogy étkezéseink egyik állandó szereplője lesz. Nagyon egyszerű elkészíteni és ezerféle tölteléke lehet mind a sós, mind az édes íztartományban. A tésztája is variálható: készülhet zabliszttel, kukoricaliszttel, rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, egyszóval pompás alap. Lehet desszert, sör- vagy borkorcsolya, főfogás, reggeli vagy vacsora. Két főre is könnyen kivitelezhető, de készülhet nagy családi összejövetelekre is menüsorba illesztve, vagy svédasztalra egy esti partihoz. Formázhatjuk egészen kis falatkákra, de pizzaszerűen nagyra is. Ugye nektek is tetszik ez a variálhatóság és egyszerűség? Mintha csalogatna, hogy újra és újra elkészítsük... fantáziánkat nem hagyja nyugodni, kísérletezésre sarkall. Ez most egy édes, almás változat, mert a gyümölcsöstálamban még állomásozott pár szépség. Ha eperrel készítenétek, ne főzzétek, mert nagyon sok levet enged. Hanem csak kevés morzsát vagy darált hántolt mandulát szórjatok a kinyújtott tésztára, erre tegyétek az eperszemeket, amiket kevés mézzel vagy cukorral, menta vagy más zöldlevélkével, vaníliával, pici rózsavízzel ízesíthettek előzőleg, s még a tejföl is jól illik rá.

Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
8 dkg sima fehér liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
3,5 dkg hideg vaj,
1 mokkáskanál porcukor,
csipetnyi só,
kb. 2,5 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
2 nagy alma vagy 3 kicsi,
2 dkg vaj,
1/2 evőkanál sötétbarna nádcukor,
1/2 evőkanál kristálycukor,
csipetnyi só (tényleg csipetnyi),
3 zöld kardamomnak a kis magjai mozsárban összetörve
(vagy 1 késhegynyi őrölt kardamom),
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 narancs reszelt héja (vagy 3 csepp 100%-os, eredeti narancs illóolaj),
1 evőkanálnyi narancslé,
1 marék durvára vágott dió.

A liszteket szitáld tálba, keverd el a sóval, cukorral, majd add hozzá a kockázott hideg vajat, morzsold el a liszttel, míg morzsaszerű nem lesz. Add hozzá a vizet, annyit amennyivel összeáll a tészta úgy, hogy sem kemény, sem túl lágy nem lesz. Nem szabad nagyon összedolgozni, nem kell gyúrni sem. Akkor lesz finom, ha nem sokat dédelgetjük, mert a porhanyósságát így őrzi meg majd sütés után is. Ha összeállt a tészta, csomagold folpackba és tedd egy órára a hűtőbe. Az egy óra a minimum, de ha reggelire készítenéd főtt tojásos-sonkás vagy túrós vagy sajtos vagy bármilyen töltelékkel, egész éjszakára is maradhat a hidegben. Valójában akár 48 órát is várakozhat.
Amíg a tészta pihen, készítsd el a tölteléket: 2 nagy almát hámozz meg, nagy darabokban vágd le a húsát a magházról. Egy serpenyőben olvaszd fel a vajat a cukrokkal, és tedd bele a darabolt almát. Fűszerezd, hagyd rotyogni pár percig és készen is van.
Melegítsd elő a sütőt 170 fokra. A nagytepsit béleld szilikonos sütőpapírral. A tésztát tedd lisztezett deszkára, vágd kétfelé, és mindkettőt nyújtsd vékony, 2-3 milliméter vastagságú kerek lappá. Tedd őket a tepsibe és töltsd meg a töltelékkel úgy, hogy a tészta szélein 3 centis üres részt hagysz: először megszórod a tésztát dióval, ráhalmozod az almát, majd megint megszórod dióval. A kihagyott tésztaszélt ecsettel vizezd be, majd hajtogasd rá a töltelékre úgy, hogy körben összecsippentgeted. A végeredmény egy látványos, rusztikus sütemény lesz. Mehet is a sütőbe 20-25 percre. Langyosan a legfinomabb, vaníliafagyival!

2014. május 27., kedd

szegfűgombás vaj


El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van.

(A Karib-tenger kalózai)



A fűszervajak nagy kedvenceim. Kiválóak reggelinél vagy vacsoránál pirítósra kenve, de fantasztikusak például hajában sült burgonyához is. Ha serpenyőben felolvasztjuk, akármit is süssünk velük, biztosan csodás ízeket élvezhetünk. Alkalmasak leves, ragu vagy rizotto alapnak is. Grillszezonban is jól használhatók.
Ez most egy szegfűgombás változat, de bármilyen ízesítésűt készíthetünk. Keverhetünk a vajba aprított zöldfűszereket, fokhagymát, pritamin vagy kápia paprikát, aszalt paradicsomot, olajbogyót, kaprit, márványsajtot, és a sor még folytatható lenne.

Hozzávalók:
10 dkg szegfűgomba,
15 dkg szobahőmérsékletű vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
1 kisebb gerezd fokhagyma
só,
1 újhagymának a zöld szárrésze vékonyra karikázva,
ízlés szerint kakukkfű vagy citromos kakukkfűlevélkék.

A szegfűgombát szűrőkanálban mosd meg és csepegtesd le alaposan. Az olívaolajat hevítsd fel kissé serpenyőben, majd a gombát sóval és a nagyon apróra kockázott fokhagymával süsd addig, míg a levét egészen elfővi. Adj hozzá karikázott újhagyma-zöldeket is, és csak addig kevergesd a gombával együtt, míg a roppanósságát kissé elveszíti. Végül szórj hozzá citromos kakukkfűlevélkéket is. Hagyd kihűlni, aztán keverd el a vajjal. Kissé sózd, és feltétlenül kóstold meg. A só adagolásával és kóstolással tudod tökéletesre alakítani a vajkrém ízét, mert a fűszervaj akkor igazán finom, ha kissé sós.
Így is nagyon finom, de még jobb, ha késes robotgépben krémesre kevertetjük. Ez így rusztikus, inkább hajában burgonyához, kenyérre kenve jó, ha pedig összedaráljuk benne a gombát, bármi máshoz is kiváló. 

És utólag jutott eszembe, hogy a legfinomabb verzió az lett volna, ha a vajban sütöm meg a gombát, a sok vajban, ami mégjobban átvette volna az ízt, de majd legközelebb... 

2014. május 25., vasárnap

Epres triffle & rántott padlizsán


   Óriási termekben rohangáltunk,
   a srácok meg én.
   Minden teremnek három ajtaja volt,
   olyasfélék, mint az étteremben,
   csak be kellett lökni őket.
   A három közül kettő
   mindig koromsötétbe nyílt,
   de a harmadik mögött újabb terem volt.
   Rohantuk egyiktől a másikig,
   tovább, tovább,
   de sose volt vége.

   Álmodtál már ilyesmit?

(Ingrid Sjöstrand, Ami a szívedet nyomja, mai svéd gyerekversek)



A mai ebéd. Egyszerű de pazar, legalábbis számomra. Epres triffle és extra rántott padlizsán újburgonyával, salátával. A triffle egy angol réteges desszert, Anikónál láttam meg, és épp valami hasonlót terveztem. Bár módosult, mert pudingporom nem volt itthon, ellenben fehér csokoládéból egész készletet rejtegetek titkos páncélrekeszemben, és úgy gondoltam az eperhez nagyon jól illik.

Hozzávalók egy nagy tálnyihoz:
50 dkg eper,
10 db babapiskóta (az az olasz, amit tiramisuhoz is használunk),
3 cl fehér rum (ha nincs, bármilyen nem túl jellegzetes ízű pálinka vagy likőr is megteszi, de pálinkából kevesebbet tegyünk bele),
6 dl tejszín,
15 dkg fehér csokoládé,
csipet só,
1 púpos evőkanál porcukor,
1 dl bodzaszirup vagy eperszörp,
1 dl víz,
epres menta levelek.

A fehér csokit apró darabokra vágtam, 1,5 dl tejszínt felforraltam, majd addig kevergettem benne, míg teljesen elolvadt. Hagytam kihűlni. Az epret letisztítottam, jól megmostam, félbevágtam, a porcukor felét, a bodzaszirupot, csipet sót adtam hozzá és jól átkevergettem. Hagytam kicsit állni, hogy levet eresszen. Mikor már szép eperpiros volt a lé rajta, lecsepegtettem és a léhez hozzáadtam a rumot és a vizet. A maradék tejszínt a porcukor másik felével habbá vertem, aztán finoman elkevertem a kihűlt folyékony fehércsokival. A piskótákat félbe tördeltem és a szirupos folyadékba mártogattam. Alulra került egy réteg piskóta, rá eperdarabok, arra krém és még egyszer ugyanígy, végül a tetejét a maradék eperszemekkel és mentalevelekkel díszítettem. Folpackkal lefedtem a tálat és 3-4 órára hűtőbe tettem.



A padlizsánt általában nem rántva képzeljük el... mindenkinek a krém vagy a grillezett változat jut eszébe róla, amiből aztán bármi készíthető (pl. ez az isteni manti barna vajjal) vagy a muszaka vagy a török padlizsánsaláta vagy az imám elájult és még folytathatnám a sort... De állítom, hogy a zöldségfélék közül rántva a padlizsán a legeslegfincsibb. Legalábbis így extrásítva elképesztően ízletes. Ha jól sütjük, egyáltalán nem olajos, belül krémes, kívül ropogós.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy padlizsán (vagy 2 kisebb étvágy szerint különben meg...),
2 tojás,
1 csapott mokkáskanál fokhagymagranulátum,
liszt,
3 dkg natúr kukoricapehely,
6 dkg zsemlemorzsa,
1 evőkanál szezámmag,
bő olaj a sütéshez.

A padlizsánt mostam, szárazra töröltem és fél centis karikákra vágtam. A héja maradhat rajta. Megsóztam a szeleteket. A tojásokat felütöttem, nagyon pici vízzel higítottam, kissé sóztam és hozzáadtam a fokhagymagranulátumot. Alaposan felvertem, hogy a granulátum oldódni tudjon. A zsemlemorzsához hozzákevertem a szezámmagot és a kézzel csak úgy nagyjából, rusztikusra összemorzsolt kukoricapelyhet. Tettem fel egy serpenyőben 2 centinyi olajat melegedni. Bepaníroztam a szeleteket, majd sütöttem közepes lángon. Ha nem elég forró az olaj, akkor szívja meg magát, tehát a közepes, kellően felforrósodott olaj a jó hőfok. Papírtörlőre szedtem ki őket.Újburgonyával és joghurtos cukorsalátával mennyei volt.

2014. május 23., péntek

Bodzás limonádé


Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.

(Cserna-Szabó András)




Kivétel a limonádé, mert mindig jólesik, mert üde, s pezseg mint az élet...
Az idei bodzaszörp kissé módosult, mert szirupot főztem limonádé-alapnak. Aki hozzám hasonlóan él & hal ezért a finom italért mármint a limonádéért, az tudja, hogy a cukor milyen nehezen oldódik fel hideg italban, ha pedig még sok buborékkal is szeretjük - mint én is -, még macerásabb a helyzet, mert ha a szódás folyadékot kevergetjük, akkor meg a bubik tűnnek el nyomtalanul... szóval. A legjobb szirupot készíteni, mindig így csinálom, és most a bodza amiért szintén rajongok épp nyílik, tehát kérdés sem volt hogy e kettőt párrá tegyem. Számomra ez a nyár legfinomabb üdítőitala.

Hozzávalók:
1 normále nylonzacsi bodzavirág: kb. 30-40 tenyérnyi virágernyő (tudjátok, az a közepes lehelletvékony nylonzacskó, aminek fülei vannak, és amik mindig a legrosszabbkor szakadnak el),
4 liter víz,
5 kg kristálycukor,
2 kezeletlen héjú citrom,
10 normále citrom,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
és én tettem bele kevés szalicilt is, mert a lakás nagyon meleg nyáron, lévén tetőtér...

A bodzavirágokat nem mostam meg, hogy ízesebb legyen a szirup. Egy napig hagytam állni a vízben, aztán leszűrtem. Föltettem egy jó nagy fazékba a cukorral együtt és a két karikákra vágott, kinyomkodott kezeletlen héjú citrommal főni. A többi citromnak kifacsartam a levét, azt is hozzáöntöttem. Pici sót is tettem bele, mert fokozza az ízt. (A szalicilt is hozzáadtam, 1 mokkáskanálnyit, bár szerintem a sok cukortól e nélkül is elállna, de nem akartam megkockáztatni.) Hagytam felforrni, forrás után még 5 percig főztem.
Másnapra kihűlt és üvegekbe töltöttem ismét átszűrve.

Limonádé:
Van egy literesnél kicsit nagyobb csatos üvegem. Beletöltök 1 liter szódavizet (azért először a szódát, mert a szirup is, a citromlé is iszonyúan tud habozni ha fordítva csináljuk), hozzáöntök kb. 1/2 dl szirupot (ízlés szerint), és még egy vagy másfél citrom kicsavart és átszűrt levét. A csatos üvegben nem megy ki belőle a buborék, és a hűtőajtóba is tökéletesen befér. A cukor soknak tűnhet a receptben, de egy liter limonádéhoz épp csak kell belőle, mert nagyon tömény. És isteni bodzaíze van...
És még lehet fokozni pl. friss mentalevelekkel: epres mentával, narancsosmentával, vagy citromfűvel, bazsalikommal, citromos kakukkfűvel... No és isteni házi radlert is ihatunk, ha ezt a fincsi limonádét sörrel keverjük. Garantáltan nem citromízű aromát fogunk inni, mint a boltban kaphatóban.

2014. május 12., hétfő

Svájci gyökérkenyér


- Talán madár? - kérdezte az apját Lucien.
Père Lessard a pékség hátsó helyiségében a dagasztóasztal felett állt, és mintákat rajzolt a lisztbe az ecsettel olyan lelkesen, hogy fehér alkarja nagy havas sonkának látszott.
- Vitorlás hajó - felelte.
Lucien előbb erre, majd arra billentette a fejét. - Á, igen, már látom. - Dehogy látta.
Az apja meggörnyedt, és hirtelen kimerültnek látszott. - Dehogy látod. Nem művész vagyok, Lucien, hanem pék. Apám is pék volt, és az ő apja is. A családunk kétszáz éve eteti az embereket itt a dombon. Egész életemben az élesztőt szagoltam és a lisztport szívtam be. A családunk és barátaink egy nap sem maradtak éhen, még háború idején sem. A kenyér az életem, fiam, és mire meghalok, egymillió veknit megsütök.
- Igen, papa - mondta Lucien. Látta már apját búskomornak, általában pirkadat előtt, mint most, amikor az első vekniket várták a kemencéből. Megpaskolta apja karját, mert tudta, a kenyér hamarosan megsül, és a pékség nyüzsgése nem hagy időt madárnak látszó hajókon búsulni.

(Christopher Moore)





A recept Szemirámisztól származik, köszönetem érte. Hasonlít a dagasztás nélküli kenyérhez, mivel csak össze kell keverni fakanállal a hozzávalókat, aztán Isten nevében kelni hagyni. Nevét a gyökérhez hasonlatos formájáról kapta.

Hozzávalók 2 darabhoz:
50 dkg liszt (ha hozzájutunk BL80-as),
4 dl langyos víz,
1,8 dkg friss élesztő (vagy 0,5 dkg szárított),
1,5 dkg só (csapott teáskanálnyi),
1 mokkáskanál cukor.
Plussz: ha ízesítetten készítenénk, fűszerek vagy magok vagy aszalt paradicsom, olajbogyó, stb...

A lisztet nagy tálba szitáljuk, belemorzsoljuk a friss élesztőt, hozzáadjuk a sót, cukrot is és a vízzel kikeverjük. Nem kell nagyon, épp csak álljon össze a tészta. Lefedjük tiszta nylonzacsival a tálat és ha este készítjük, reggel formázzuk és sütjük, ha pedig reggel keverjük össze, este sütjük.
Amikor megkelt, lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, kettőbe vágjuk. A darabokat téglalap alakúra kilapogatjuk-nyújtjuk jó vékonyra, majd feltekerjük, hogy bagett-formája legyen. Aztán megcsavarjuk párszor, hogy a gyökér formát elnyerje. Szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire rakjuk őket, vízzel megspricceljük (vagy csettel megkenjük), liszttel finoman meghintjük. Újra letakarjuk és hagyjuk kelni még körülbelül 1 órán át. Közben a sütőt előmelegítjük 180-200 fokra és cirka 30 percig sütjük.
Ha fűszereznénk, azt akkor mikor kilapítjuk: szórjuk meg és úgy tekerjük fel a kenyeret.

2013. május 28., kedd

Fetakrém zöldfűszerekkel


Ha lelki vezért kellene választanom… biztosan Zorbászt választanám. Mert benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni s el is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)


Hát ez a kence a topten lista első három helyének valamelyikére rögtön felküzdötte magát... még jó hogy ezt a keveset meg tudtam menteni a fotózáshoz. Jön a paprika, paradicsom, uborka szezon, mellé ez a krém... s hozzá egy pohár finom bor és jóféle házikenyér pirítva... na jó. Azért az a tenger lehetne kicsit közelebb is. :)

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg fetasajt (vagy krémfehérsajt),
1 tubus natúr krémsajt (vagy 5-6 kockasajt vagy 10-15 dkg natúr krémsajt (mascarpone)),
annyi sűrű, 25%-os tejföl, amennyivel egy jól kenhető krémet kapunk,
1 csokor vegyes zöldfűszer (ebben most kakukkfű, tárkony, majoránna és zsálya került),
10-12 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2-3 evőkanálnyi magozott olajbogyó (ebben most pritaminnal töltött került),
extraszűz olívaolaj a tetejére.

A hozzávalókat krémmé dolgozzuk, s mikor kész, a krémet még meglocsoljuk olívaolajjal is és ennyi lenne. (A zöldfűszereket apróra vágjuk, az olajbogyót is, az aszalt paradicsomot is természetesen.)
Pirítóssal, s finom borral kínáljuk. Ez a krém töltelékként is nagyon jó.

2013. május 26., vasárnap

Epres tabulé


Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.

(William James)







Nagyon szeretem az epret... én nem a hagymát is hagymával, sokkal inkább az epret is eperrel! És nem csak magában, nem csak porcukorral s tejföllel, nem csak fagyinak, nem csak sütiben. Hanem például az egyik kedvenc salátámban, a tabuléban is! Akik kedvelik a különleges, ezeregyéjszakás ízvilágot, azoknak nagyon be fog jönni azt hiszem.

Hozzávalók 2 főre (előételnek):
10 dkg kuszkusz,
3 dl forróvíz,
40 dkg eper,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
kb. 15 nagyobb levél menta,
2 újhagymának a zöld szára (el is hagyható),
10 dkg főtt csicseriborsó (vagy ugyanennyi dióbél durvára vágva).
Az öntethez:
2 evőkanál eperszörp,
1 késhagynyi őrölt fahéj,
ízlés szerint só (1 csapott kiskanálnyi kb.),
1 pici gerezd fokhagymának is csak a fele péppé zúzva,
1 evőkanál víz,
2 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1/2 csapott mokkáskanál csilipehely
és ízlés szerint ha megkívánja a saláta: pár csepp citromlé.

A kuszkuszt tegyük egy nagyobb tálba, öntsük rá a forrásban lévő vizet és fedjük le 10-15 percre egy tányérral. Közben vágjuk apróra a zöldfűszereket, mossuk meg az epret, szedjük le a leveleit és vágjuk negyedekbe. Amikor a kuszkusz beszívta a vizet, vegyük le a tányért róla és hagyjuk langyosra hűlni. Közben készítsük el az öntetet is. Mindent keverjünk el jó alaposan.
Végül az epret, csicserit, zöldfűszereket keverjük el a kuszkusszal, s aztán az öntettel is. Kóstoljuk, s ha valami még hiányzik, pótoljuk. Nagyon extra, szerintem isteni finom.
Főtt kölessel is tökéletes a kuszkusz helyett.
Inspiráció: Casa Moro (a világ legjobb szakácskönyve... )


2013. május 23., csütörtök

... kölcsönbe kaptuk e Földet...


“Jelenleg egy új vetőmag-szabályozást készítenek elő Brüsszelben. Ha megvalósulnak az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának tervei, akkor több régi és ritka gyümölcs-, zöldség- és gabonafajta fog eltűnni a piacról. 


Ezen változatos, illetve biotermesztéshez alkalmazkodott fajták használatát a bürokrácia megnehezítené, miközben a mezőgazdasági nagyvállalatok befolyása tovább erősödne. Az új európai uniós vetőmag-szabályozás aktuális tervezete elősegíti, hogy a vetőmagpiac néhány vetőmagipari vállalat kezében összpontosuljon. Ez elfogadhatatlan. Az új európai uniós vetőmag-szabályozásnak lehetővé kell tennie a fajták változatosságának megőrzését, a kis-léptékű gazdálkodásban alkalmazható fajták használatát, valamint az ökológiai alkalmazkodáson alapuló nemesítést. A változatos fajtákat ne csak a génbankokon keresztül lehessen elérni, hanem nyíltan a piacokon is, bármiféle bürokratikus korlátozás nélkül.”


Aki úgy érzi, a gyerekeitől és unokáitól kapta kölcsönbe e Földet azért hogy vigyázzon rá, óvja és szeresse, kérem, írja alá a petíciót. Hogy az elkövetkező nemzedékeknek is legyen hol élnie és legyen mit ennie. Köszönöm.

Ez itt pedig egy Monsanto elleni (génmódosítás) elleni petíció:

http://www.avaaz.org/en/monsanto_vs_mother_earth_loc/?fSDeKeb&pv=44

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.




2013. május 20., hétfő

Tele szájjal enni, hangosan szeretni

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

 
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!




Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
Jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!