Megboldogult lánykoromban lehetett kapni nálunk korpás bucit. Imádtam. Aztán eltűnt a föld színéről. Ma már nincs, vagy amit lehet találni, az nem olyan ízű. Már többször próbáltam rekonstruálni, de talán ez a mostani közelíti meg leginkább. Ez már majdnem olyan. Fura, de a teljes kiőrlésű péksütiket, kenyereket ki nem állhatom, akármilyen kevés teljes kiőrlésű liszt legyen csak bennük, valahogy nekem mindnek fűrészpor íze van. De ezt a korpásat meg mindig imádtam.
Most tölthető kiflire formáztam őket, hogy a maradék, ami nem fogy el frissen, tölthető legyen azzal a klasszik retro parizer-gépsonka-sajt töltelékkel melegszendvicsnek, pontosabban melegkiflinek.
Hozzávalók 8 darabhoz:
35 dkg liszt
2 dkg friss élesztő
1 dl víz
1 dl tej
14 gr kristálycukor
7 gr só
1 csapott teáskanál sikér
10 gr. korpa (4 púpos teáskanál)
1 kisebb tojás (M-es)
3 cl olaj
A vízben a cukorral elkevertem az élesztőt, aztán hozzáadagoltam a többi hozzávalót is, és robotgéppel megdagasztattam a tésztát. Hagytam duplára kelni, majd 8 darabba vágtam, lazán gombócoltam a darabokat, hagytam 10 percet pihenni őket letakarva. Végül kinyújtottam jó hosszúkásra őket és feltekertem. A szilikonos papíros nagytepsin hagytam még kelni 30 percig, aztán előmelegített, 190 fokos sütőben 20 percig sütöttem alsó-felső sütésen.
Lehet formázni bucikra is vagy sima zsömlének is, vagy olyan igazi retro kifli formára is tekerhető. De megsüthető formakenyérnek is, kitűnő szendvicskenyér tészta.
Itt a kaporszezon is, aki szereti, annak érdemes ezt a finom levest kipróbálni ezzel a csodás zöldfűszerrel.
Lohikeitto, vagyis finn lazacleves. Újkrumplival, sok kaporral - bár nem látszanak, mert lenavigáltak a kis huncutok a leves aljára... Könnyű, ugyanakkor laktató, nagyon finom, igazi mindenévszakos leves. Sőt, nekem talán inkább olyan tavasztól-őszig fogás. És még egy előnye van, ami nem kicsi: az egész leves előkészítéssel, főzéssel együtt 30 perc alatt elkészül. Quick & easy.
Az eredeti azzal a szép narancsrózsaszín lazacfilével készül, de nekem most volt még egy nagyobb szelet vadlazacfilém a fagyasztóban, úgyhogy abból főztem. Szerintem legalább olyan jó, mint a másik, árban viszont sokkal péztárcabarátabb. Valamint szerintem lájtosabb halíze van, így aki nem kedveli az erős halízt, az ezzel a vadlazaccal nyugodtan elkészítheti.
Hozzávalók 4 főre:
35-40 dkg lazacfilé (vagy vadlazacfilé)
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 kisebb vagy 1 nagyobb sárgarépa
4-5 dkg vaj
1 nagyon nagy csokor kapor (úgy finom, ha jó kapros)
50 dkg újkrumpli
1 babérlevél
4 szem szegfűbors
1,5 dl tejszín
só, bors
A kockákra vágott vöröshagymát, és a karikázott sárgarépát a vajon kevés sóval üvegesedésig dinszteltem, majd hozzáadtam a kockázott burgonyát és felöntöttem vízzel. Sóztam, borsoztam, tettem bele egy babérlevelet és a 4 szem szegfűborsot. A burgonya puhulásáig főztem, de vigyázva, hogy ne főjön túl (az újkrumpli pillanatok alatt megfő), aztán hozzáadtam a leveshez a kockákra vágott lazacot is, és az aprított kaprot is, valamint a tejszínt is. Még főztem nem több, mint 5 percig, és készen is volt. Tálaláskor kínáltam hozzá citromot, így mindenki a szájíze szerint savanyíthatja.
Szeretem a sült csirkét, és ebben a kategóriában - naná hogy - a citromos sült csirke a kedvencem. Az elkövetkező nyárra ajánlom, mert igazán üdítő, könnyű fogás, akár ebédre, akár vacsorára. Mellé kínálhatjuk az ételbe kerülő bor maradék részét, és vagy egy finom langalót, vagy párolt rizst vagy bulgurt, vagy burgonyát adhatunk. A burgonyával akár együtt is süthetjük a nagy gáztepsiben, csak főzzük elő.
Ez egy nagyon egyszerű, de nagyon finom verzió.
Hozzávalók 4 főre:
4 vagy 6 egész csirkecomb (étvágy szerint és combnagyság szerint)
3 dkg vaj
4 nagy gerezd fokhagyma
1 vastag héjú citrom (ha lehetőség van rá, bio citrom)
só
szárított oregano
1 dl száraz fehérbor
1 teáskanál kristálycukor
A combokat megtisztítjuk, majd besózzuk. Én azon a részén, ami alul lesz a tepsiben, a csontok mellett két-két vágást is szoktam ejteni, így a hús belsejébe is jut a sóból, szóval biztosan nem lesz sótlan.
A citromot alaposan megmossuk, nem túl vékony karikákra vágjuk, a magokat eltávolítjuk. (Mert ezek keserítenek, nem a héj.) A szeleteket kissé kinyomjuk, hogy ne legyen túl sok levük, mert túlsavanyíthatják az ételt. A kissé kinyomott citromszeleteket, a szeletekre vágott fokhagymát a tepsibe tesszük a combokkal együtt. A hús tetejét megszórjuk oreganoval. A bort elkeverjük a cukorral és úgy fél mokkáskanál sóval, és a húsok közé öntjük. A cukor azért kell, mert amik hozzánk eljutnak citromok, azokat nagyon éretlenül szedik le, a cukortartalmuk fele a valódi napérlelte citromoknak. Így tudjuk pótolni.
A húst 180 fokon sütjük alsó-felső sütésen úgy 60 percig, vagyis addig, míg szép pirosra sülnek. Nem kell letakarni a tepsit fóliával. (A képen még 3 szál tárkony is van a combokon, ez elhagyható, de nekem most épp szépen nőttek az ablakomban.)
Egy savanyú káposztás finomság, amit húsvétra is megfőzhettek a sonkafőzés után, vagy ha a levet elteszitek a fagyasztóba, akkor utána is bármikor sorra kerülhet, mert a sonka főzőlevével valami isteni lesz ez az étel. Akkor füstölt hús nem is kell bele, elég ha friss oldalassal vagy dagadó darabokkal főzitek.
Megdinszteltem két nagy fej vöröshagymát olajon egy kislábosban. A darált hús 65 dkg volt, ahhoz adtam a dinsztelt hagyma 1/3-át körülbelül, és egy nagy gerezd fokhagymát pépesítve, valamint sót, őrölt borsot, pirospaprikát és olyan 25 dkg jól átmosott rizst. Két kicsit tojás ment még a gombócba és 1 dl víz, hogy ne legyen túl kemény a gombóc.
Egy nagy fazék aljára csurgattam kevés olajat, rátettem a füstölt oldalascsontokat, erre a savanyú káposzta felét, amit kissé átmostam, mert jó savanyú volt. Az összes savanyú káposzta olyan 50-60 dkg volt. Erre ment a maradék dinsztelt hagyma, 3 teáskanál sűrített paradicsom. Aztán a húsgombócok, végül a savanyú káposzta másik fele. Felöntöttem annyi vízzel, ami épp ellepte, kissé sóztam (óvatosan, mert a füstölt is enged ki sót), valamint egy púpos teáskanál házi édes annát is adtam hozzá, illetve 2 teáskanál őrölt pirospaprikát is. Lehetett volna tenni bele egy babérlevelet is, de a káposzta erősen babéros volt, így azt nem tettem bele. Forrás után lefedtem és kis lángon olyan 50 percig főztem. Ez olyan 5 fős adag cirka.
Na, hát pontos receptem nincs, ez egy kísérlet volt, és igencsak jól végződött. Elképesztően igazi bodzaíze van, nagyon finom.
Úgy 15 bodzavirágot beáztattam 2,5 liter vízbe 24 órára. Három tényleg nagyon nagy almát megpucoltam, és a reszelő tökreszelő részén lereszeltem, a levét alaposan kinyomkodtam. Az almahúst egy lábosba tettem, és hozzáadtam 2 citrom levét, valamint felöntöttem 1-1,2 liter leszűrt bodzalével. Fölforraltam, forrás után még 10 percig főztem, aztán botmixerrel simára turmixoltam. Egy citrom héját is belereszeltem, kb. 40-50 dkg kristálycukorhoz hozzákevertem 2 csomag Haas 3:1-es lekvárzselésítőt, és így adtam a leturmixolt almás bodzaléhez. Kb. fél csapott mokkáskanálnyi sót is tettem a lekvárba, mert felerősíti az ízeket. Újra felforraltam, forrás után még 10 percig főztem, majd csírátlanított üvegekbe töltöttem, és szárazdunsztba tettem 24 órára. Mikor már a cukorral együtt forrt, megkóstoltam, kell-e még bele cukor vagy citromlé vagy só, és ami hiányzott, pótoltam, mielőtt lezártam volna alatta a lángot.
Nyolc erős pistás kis üvegnyi lekvár lett belőle. Nagyon üdítő, friss, citromos-bodzás ízű, az alma egyáltalán nem érződik benne, csak a bodza.
Két hete már sütöttem egy adagot, és valami fergeteges finom volt. Viszont 35 dkg lisztből beterítette a nagytepsimet, teljesen összenőttek, szóval sok volt egy tepsihez ennyi liszt.
Most kimértem, mennyi liszt az arányos 6 darabhoz: 25 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő, 1 dl víz, 1 teáskanál kristálycukor, 2 cl olaj, 1 szép nagy tojásnak a 3/4-e, 1 csapott teáskanál sikér (el is hagyható), 1 csapott teáskanál só (5 gr.).
Mindent a robotgép táljába tettem és szépen kidagasztattam a géppel, majd hagytam duplára kelni. Aztán olajozott pulton hat darabba vágtam, gombócoltam a darabokat. Hagytam letakarva pihenni 15 percet, aztán kinyújtottam a tepsi hosszúságára téglalap alakúra (a rövid oldal kb. 1/3-a lett a hosszúnak). Feltekertem és hagytam a tepsin kelni letakarva. Mikor kétszer akkorák lettek a stanglik, megkentem a maradék kihagyott, vízzel kissé higított tojással, és megszórtam bőven reszelt sajttal. Előmelegített 180 fkos sütőben sütöttem 15 percig alsó-felsőn, majd még 7 percre följebb tettem, alulról a 3. rácsra, hogy a teteje szépen megpiruljon.
Mióta itt a tavasz, és kikerültek a piacok standjaira a friss zöldfélék: újhagyma, kapor, petrezselyem zöldje, snidling, s más friss zöldfűszerek, azóta ezt a szószt szinte napi rendszerességgel készítem. Leginkább az újhagyma zöldje miatt, amit soha nem dobok ki, mert szeretem, hogy a nagyon enyhe hagymaíz ötvöződik benne a friss zöld karakteres ízével.
A chimichurri egy argentin BBQ szósz, hasonlítják az olasz pestohoz, de annál darabosabb és hígabb. Valójában a szintén olasz gremolatahoz hasonlít a leginkább.
Az alap chimichurri valamilyen jóféle olajból (hidegen sajtolt olajokra gondolok: napraforgó, repce, szőlő, kukorica vagy olíva), fokhagymából és petrezselyemzöldből áll. Ez az alap, és ez aztán tetszőlegesen kiegészíthető chilipehellyel vagy friss chilivel, oreganoval, sóval, borssal, vörösborecettel vagy akár citromlével. Nincsenek meghatározott arányok, a chimmichurrit mindenki szája íze szerint készítheti. Ahogy elnézegettem a recepteket, az oregano is eléggé alapfűszere ennek a szósznak.
Az enyémbe most került fél csokor kapor, 2 újhagyma zöld szára, 1 nagy csokor petrezselyem zöldje, 3 nagyobbacska gerezd fokhagyma, só, citromlé és leheletnyi reszelt citromhéj. Mindent aprítottam késsel, s aztán annyi olíva- és repceolaj keverékével öntöttem fel, amennyi éppen ellepte. Ízesítettem sóval, citromlével, reszelt citromhéjjal.
Van, aki robotgéppel készíti, de szerintem a késsel aprított zöldfűszer jobban megőrzi az aromáját, mint a nagyon felszecskázott.
A chimichurri egy isteni öntet vagy szósz, elképesztően intenzív a frissessége és szinte bármi megkínálható vele: a parázsra sütött újkrumpli valami pazar ezzel a szósszal, de frissensültekre, grillezett halakra is kiváló, sőt, a natúr főtt rizst meg egyenest megkoronázza. A grillezett zöldségek bármelyikét fantasztikusan ízletessé varázsolja: a cukkini, spárga, sárgarépa, zöldbab, karfiol, gomba mind-mind tökéletes vele. Ha pedig felkarikáztok pár érett paradicsomot és meglöttyintitek chimichurrival, kész is az isteni paradicsomsaláta. Uborkával hasonlóképpen jó.
Inkább mindig frissen készítsük, hogy a vitaminok megmaradjanak, de ha nem fogy el, hűtőszekrényben még pár napig eláll. Rá lehet szokni. Sőt. Addiktív. Itt a grillszezon, szerintem ne hagyjátok ki.
Bablevest főztem ma, s ahogy kevergettem a rántást, és szállt fel az isteni mogyorós-karamellás illata a barnára pirított lisztnek, az a gondolat jutott eszembe, hogy elfelejtettük a rántást. Kiment a divatból, ma már maximum csak habarunk, vagy még azt se, hanem étkezési keményítővel sűrítünk, vagy éppen magával az adott zöldséggel, amiből a főzelék készül. (Én nem. Nem állok be a rántástól sikítva menekülők táborába soha.)
Nincsen ez így jól. Azért nincs, mert a pirított lisztnek van egy csodálatos telt íze és illata, amit nem lehet mással helyettesíteni. Például bab- és lencselevest csakis sötét szemleszín rántással lehet igazán finomra főzni, ahogy a rántott levest is. Sokan ezért nem szeretik, mert nem tudják jól főzni. Mert ahhoz is igazán meg kell pirítani a lisztet, hogy kiszabaduljanak az aromák és illatok. És ha jól csináljuk, az egyszerű rántott leves maga a csoda tud lenni.
A rántás elleni ellenszenv is csak egy hisztéria, amit nem is értek. A zsemlében, kenyérben helyénvaló a liszt, de ha levesbe vagy főzelékbe egy kevés belekerül, akkor már az ördögtől való?
kép: net
A rántást egyébként a franciáktól vettük át, náluk roux-nak nevezik, és a korábbi, szikkadt kenyérrel történő sűrítést váltotta fel. A rántás előtt a legegyszerűbb leves ez volt: szikkadt vagy száraz kenyér vízzel felöntve, sózva. Ebből született például a spanyol gazpacho is. Olaszországban is máig főznek sokféle olyan levest, ami úgy végződik a tálalásnál, hogy a tányér aljára egy szelet szikkadt kenyeret tesznek, s arra merik rá a forró levest. Én imádom ezeket a leveseket is, mert egyrészt finomak, másrészt a kenyér minden morzsája felhasználásra kerül, s nem a kukában végzi. Ezt finomították a franciák és helyettesítették a rántással. Például az egyik nagyon híres étel, a gumbo - ami az amerikai dél (Louisiana) talán leghíresebb fogása - francia gyökerekkel bír, és az alapja a csokoládészínűre készített roux.
A magyar konyha egyik sajátossága éppen a rántás elterjedt használata volt, a szakácskönyvek mindig megadták hogy világos, zsemleszín vagy sötét rántást készítsünk az ételhez. Ma már szerintem egyáltalán rántást is kevesen tudnak készíteni. Pontosan így kell csinálni:
A rántásnál alapszabály, hogy forró rántást hideg vízzel, kihűlt rántást forró folyadékkal engedünk fel. A rántást végig kevergetni kell, és mielőtt a folyadékot hozzáöntenénk, le kell húzni a tűzről. Aránya általában egy az egyhez, vagyis amennyi a zsiradék, annyi a liszt is.
Világos rántást besamel mártáshoz és zsenge zöldségfélékhez, valamint krémlevesekhez készítünk, zsemleszín rántást erőteljesebb zöldségekhez, például egy frankfurti leveshez, vagy például vadas mártáshoz, a sötét színű rántás babhoz, lencséhez, vagy barnamártáshoz illik.
Létezik diétás rántás is, ez úgy készül, hogy a liszt szárazon van megpirítva, s aztán felengedve és az ételhez adva.
Ennyit a rántás védelmében.
"Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút
táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk
szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi
humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta
lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy
életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel.
Ezen
az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni.
Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást
teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak
hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket
keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális
élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció
nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap
bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan,
vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok
kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük,
vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A
tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel,
és néha faggyúdarabokat tesznek bele. A rántottleves mindennemű
feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy
szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az
anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel,
ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való,
vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a
legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró
kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató,
annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána,
csak egy pohár félédes bort. A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a
főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást,
mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a
birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó
gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat
egyszerre kimondani. Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el.
Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes
tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze
határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem
lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak
rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami
közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a
leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az
élet kedvességéről mindent megtudott.
A bűncselekmények között
kétségtelenül a legsúlyosabb az élelmiszer hamisítás. Ebben bizonyos
tekintetben együtt van az árulás, a káromlás, a mérgezés, a csalás, a
hazugság, mindez alattomosan és rejtve; gyűlöletes nyereségvágyból
visszaél azzal, hogyha az ember megéhezik, ennie kell. Akármilyen
rettenetes, de úgy van, ahogy dosztojevszkij mondja: rugdaljatok,
püföljetek, alázzatok meg, köpdössetek le, csak adjatok enni, enni. Az
ételhazugságnál csak egy még súlyosabb van, a hamis prófétaság, amely az
embert hazug gondolatokkal mérgezi meg. A nemes és a valódi kenyeret
már csaknem elvesztettük. Alig van ennél nagyobb hiány, s ezért ennél
mélyebb fájdalom. A rántottleves olyan egyszerű és szerény, hogy azt
hamisítani még senkinek sem jutott eszébe. Talán azért is, mert olyan
olcsó, és nem érdemes. Helyzetünk mindenesetre nem reménytelen; még van
Bach-zenénk és Palazzo Pittink, van Velázquezünk és Hölderlinünk, a
normalitás még nem tűnt el teljesen, amíg van rántottlevesünk, krumplink
és főtt rizsünk.
A frittátában azt szeretem, hogy nem csak frissen-forrón jó, mint a
rántotta vagy habart tojás, hanem langyosan vagy kihűlve is. Sőt.
Szerintem langyosan a legfinomabb. Azt is szeretem benne, hogy míg a
rántottához, omletthez, lágy- vagy tükörtojáshoz muszáj kenyeret enni,
addig a frittata tökéletes kenyér nélkül is - mondjuk fejes vagy
paradicsom salátával.
Akkor érdemes készíteni, ha többen vagyunk rá, én most 10 tojásból csináltam és öten bőségesen jóllaktunk vele.
A frittatához az a jó, ha van olyan teflonos serpenyőnk, vagy egy úgynevezett "szeletsütönk", ami fém nyelű vagy fülű, mert sütőbe is kell tenni. Nekem egy jó nagy van, 28 cm átmérőjű.
Elkészítése: négy olyan 15-20 cm-es cukkinit karikáztam föl, vaj és kevés olaj keverékén sóval, borssal pirosra sütöttem. Mikor majdnem készen volt, egy újhagymát is hozzákarikáztam, és annak puhulásáig sütöttem a cukkinikkel együtt. Közben 15 dkg trappistát (a parmezánom épp elfogyott, de így is isteni volt) kisebb kockákra vágtam, a tojásokat kevés tejjel, sóval felvertem, ebbe jöttek a sajtkockák is. Mindezt ráöntöttem a sült cukkinikre, és betettem a sütőbe 180 fokra a serpenyőt, míg szép pirosasra megsült a tojáslepény teteje.
Vastag ronggyal megfogva a serpenyőt kivettem a sütőből, és átcsúsztattam egy nagy pizzástányérra a kész frittatát.
A frittatában az is jó, hogy bármilyen kallódó zöldséget, sajtokat, szalámikat, kolbászvégeket és szalonnadarabokat bele lehet varázsolni, aztán a jóízűen evő társaságnak azt lehet mondani, mikor dicsérik, hogy igen, pont így van a recept. 🙂 Vagyis a frittata egy tökéletes maradékmentő falatoznivaló is amellett, hogy könnyű, finom, és hamar elkészül. Igazi jó kánikulaétel.
Aki azt mondja: minden mulandó, az hazudik. Igenis vannak örök szerelmek. Például a bodza illata, íze, egyszerű szépsége feletti soha nem múló csodálkozás ilyen. Ha a világ is tűnne el, ez az illat mindig velem maradna, soha nem feledhetem. Ha létezik mennyország vagy édenkert, ezek az édes kis csillagvirágszirmok biztosan helyet kaptak benne.
Egy nemrecept. Inkább csak ötlet. A gulyáshoz készítettem. Elmentünk bodzát szedni szörpnek, és ilyenkor mindig csinálok valamilyen bodzás édességet is.
Főzz egy vaníliapudingot. Porból - nem szépítem, mert az elfoglalt háziasszon barátja Dr. Oetker. Amikor a puding langyosra hűl, keverj bele jó sok bodzavirágot. Hagyd állni a krémet legalább 3-4 órán át, hogy átvegye a virág illatát s ízét. Aztán keverd ki a jól bevált palacsintatésztádat egy csapott evőkanálnyi kakaóporral. Süsd ki, töltsd meg a krémmel, szórd meg bodzavirággal s kevés porcukorral, majd tálald. Ennyi lenne. 😏
De ha nem akarsz porpudingot készíteni, akkor csinálj túrókrémet kevés tejfellel, tojás sárgájával, s abba keverd ezeket a pirinyó, illatos gyönyörűségeket.
Mert hallottam este, a piacon,
míg dolgozott a nedves agyagon
a fazekas, hogy sóhajtott a sár;
„Ne durván, testvér, kérlek, nagyon fáj!”
Omar Khajjám(Nisápúr, 1048. május 18. - 1131. december 4; perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász)
Tavasz ide vagy oda, ma setét, esős délelőtt volt. Nem volt kedvem piacra menni, körülkémleltem hát összes termeimet. S leltem egy zacskó sárgaborsót. A főzeléket nagyon nem szeressük, így gulyást főztem belőle. Megállapítást nyert, hogy ilyet máskor is elkövethetek, s legalább eszünk majd ebből a nem túl kedvelt hüvelyesből is kicsit többször, mert ebben a formában abszolút fogyasztható. (És... Nem csak a levest készítettem én, de a tálat is. Na jó "kis" segítséggel. 😏 Kicsit csálé, kicsit ollan amilyen, deazenyém.)
Hozzávalók 6 főre:
40 dkg sertéslapocka
30 dkg sárgaborsó
10 dkg húsos füstölt szalonna
1 szál fehérrépa (5-10 dkg)
1 nagyobb szál sárgarépa (15-20 dkg)
1 kis darab zeller (kb. 5 dkg)
1 nagyobb fej vöröshagyma (kb. 10-15 dkg)
2 nagyobb gerezd fokhagyma
1 evőkanál zsír
2 teáskanál pirospaprika
1 nagy babérlevél
1 teáskanál köménymag és
1 teáskanál koriandermag mozsárban frissen összezúzva
1 mokkáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
só, frissen őrölt bors
2 nagy karika citrom
A sárgaborsót beáztattam. A hagymát apróra vágtam és egy nagy, 4 literes fazékban a zsiradékon kevés sóval üvegesre pároltam, a szintén apróra vágott fokhagymával együtt. A párolásnak valamikor a közepe táján a kis hosszúkás darabokra vágott szalonnát is a hagymákhoz adtam, s addig sütöttem őket együtt, míg a szalonna is megsült. Ekkor hozzáadtam a kisebb kockákra vágott lapockát is, és nagy lángon átpirítottam mindezt a hús fehéredéséig. Kis vizet aláöntöttem, és beletettem a pirospaprikát, a köményt és a koriandermagot is. Még kevés vizet aláöntöttem, sóztam-borsoztam és pörköltszerűen majdnem puhára főztem a húst fedő alatt.
Közben megtisztítottam és karikákra vágtam a zöldséget is. Mikor majdnem puha volt a hús, felöntöttem bőven vízzel, beletettem a sárgaborsót is, a zöldségeket is, fűszereztem kurkumával, gyömbérrel és a borsó puhulásáig főztem. A végén a két citromkarikát is hozzáadtam, s még pár percig főztem, míg a citromnak kioldódott az íze, savanykája.
A Boszporusz látványa valamiféle metafizikai jelentést hordozhat, talán
azért van, hogy az isztambuli lakásokban a tengerre néző ablak olyan
jelentőséggel bír, mint a dzsámik Mekka felé néző imafülkéje, a mihráb
(vagy a templomokban lévő oltár és a zsinagógákban álló mizrah), és
ezért néznek a nappaliban álló fotelek, díványok, székek és
ebédlőasztalok mindig a szoros felé. És ha valaki, aki ismeri ezt a
szenvedélyt, a Márvány-tenger felől érkezik Isztambulba, annak a város
is olyannak tűnik, mint millió egymást keresztező mohó tekintet, amely
az ablakokból a hajókat és a Boszporuszt kémleli.
(Orhan Pamuk Nobel-díjas török író: Isztambul)
Szép padlizsánokat vettem. És ha már törökparadicsom, akkor a legjobb névadó otthonában receptet keresni hozzá. (A törököknek zseniális padlizsános receptjeik vannak.) A sarma azt jelenti: töltött, tekercs(elt). Lehet káposztalevél, szőlőlevél, karalábélevél, cukkini, padlizsán, egyszóval bármi, amibe tölteni lehet. Jellemző az egész Balkánon, de tovább kelet felé is az arab vidékeken. Ezt az ételt készítvén egyértelművé vált, amit eddig is sejtettem: a töltött káposztánk bizony török étel. :)
Ezt a videnyót találtam, és milyen jó hogy vannak már ilyenek, és milyen jó hogy kipróbálni a legbiztosabb mégis egy receptet. Ugyanis úgy jártam, hogy hittem a hölgyeknek és nyersen tettem én is bele a krumplit. Hát elő kellett volna főzni, mert nyers maradt, úgyhogy mikor kivettem a sütőből az ételt, külön ki kellett szednem a kis burgonyákat és fedő alatt külön még megpárolni. Szóval: az a biztos recept, amit kipróbáltál. Egyébként a padlizsán salmába nem jár automatice a krumpli, az alaprecept csak a tekercsek paradicsomos szószban, és rizst vagy bulgurt kínálhatunk hozzá, plusz finom friss laposkenyeret.
Hozzávalók 4 főre (20 db sarmához):
2 nagy duci padlizsán vagy 3 kisebb a töltelékhez:
80 dkg darált hús (marha, de én sertésből csináltam)
2 újhagyma zöldjével együtt
1 kisebb fej vöröshagyma reszelve (6-8 dkg)
1 nagy gerezd fokhagyma reszelve
só, frissen őrölt bors
1 mokkáskanál római kömény (az enyémben magyar kömény van 1 mk.kanálnyi plusz 1/4 mk.kanálnyi római kömény)
1 teáskanál kakukkfű
1 teáskanál sűrített paradicsom
1 kisebb csokor petrezselyemzöld aprítva
1 tojás
4 cl víz a többihez:
kb. 2-3 dl olívaolaj vagy hidegen sajtolt repce vagy szőlőmagolaj
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
1 teáskanál édes anna
1 teáskanál pirospaprika
2,5 dl víz
só
1 csapott teáskanál kristálycukor
2 nagy vagy 3 közepes friss paradicsom
2 hegyes erős zöld paprika
és előpárolt újkrumplik ha valaki így kompletten készítené
Nekem ez a sütőtálam jó nagy, 30 cm átmérőjű, így a burgonya is belefért, de ha kissebb tálunk van, készítsük krumpli nélkül.
A padlizsánokat megmossuk, a szárukat levágjuk és hosszában 0,5 cm-nél nem vastagabb szeleteket vágunk belőlük. Egy serpenyőben minden sütésnél kb. 2 evőkanálnyi olajat hevítünk és a padlizsánszeleteket mindkét oldalukon pirosra-feketésre sütjük. Jól lecsepegtetjük, mikor kivesszük őket egy tálba.
A darált húst megfűszerezzük, kézzel alaposan összedolgozzuk. (Nem minden recept ír tojást bele, el is hagyható.)
A paradicsomokat kockákra vágjuk, a paprikákat karikákra.
A padlizsánszeletekbe kis hengerformájú hústöltelékeket göngyölünk. Ami olaj a padlizsános tál alján maradt, azzal kikenjük a sütőtálat. A legszélét körben megszórjuk a paradicsomkockákkal, majd körben elrendezzük a padlizsán sarmákat. Középre megint paradicsomkockák jönnek és a zöldpaprika tetszés szerint körbe rendezve.
A sűrített paradicsomot kikeverjük a vízzel, a darált paprikával (édes anna) és az őrölt pirospaprikát is hozzákeverjük némi só és cukor társaságában. Ezt öntjük a padlizsántekercsekre illetve alájuk.
Egyszerűen pazarfinom. Újabb recept került a házi kedvencek listájára. Sokszor fogom még készíteni. Egyébként szerintem ez az étel cukkinivel, szőlőlevéllel is isteni lehet. A legközelebb szőlőlevélbe göngyölöm, úgy készítem majd el. Világbajnok étel.
Képzelj el egy vak teknőst, amely világnyi méretű óceán mélyén bolyong.
Felette úszik egy fagyűrű, amelyet a hullámok ide-oda lökdösnek. A
teknős minden száz évben egyszer feljön a felszínre. A buddhisták azt
mondják, hogy emberi lénynek születni még sokkal nehezebb, mint hogy az a
teknősbéka a felszínre emelkedve véletlenül a fejével beletaláljon a
fagyűrűbe. S még azok között is, akiknek emberi születés az
osztályrésze, kevesen vannak, akiknek megadatik, hogy kapcsolatba
kerüljenek a tanításokkal,
olyan kevesen, mint „csillagok a nappali égbolton”.
A fájdalom, szenvedés, veszteség, az állandó frusztráció valóságos és
meghatározó célt szolgálnak: azt, hogy felébresszenek bennünket. Saját cselekedeteink sötét, szűk ketrecébe vagyunk zárva, s azt hisszük,
hogy ez a világmindenség. Csak nagyon kevesen gondolkodnak el azon, hogy esetleg lehetséges a valóságnak egy másik dimenziója
is.
A meditálás fokozatosan megtisztítja a közönséges tudatot, lemezteleníti
és elsöpri szokásait és látomásait, hogy a megfelelő pillanatban
felismerhessük, hogy kik is vagyunk valójában. A meditáció az, ami hazaviszi a tudatunkat.
(Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról)
Most volt nálunk mangalica és pálinka fesztivál, és az egyik barátosném is sütött beugrósként gofrit a sokadalomban. Elő is vettem a spájz mélyéről a készülékemet.
A házi gofri sosem lesz olyan, mint amit piacokon, vásárokon árulnak, egyrészt mert tojásporból, tejporral készül, másrészt amiben sütik, az sem a háztartási verziójú sütő, harmadrészt a gofri ízében a gyerekkori emlékek édessége is benne van: valaha ez a finomság valóban különlegességnek számított, és kivárni, beleharapni maga volt a mennyország. De azért lehet hasonlóra készíteni, ha jó a receptünk. Azért sem került fel eddig a blogra, mert a ropogósat szeretem, és eddig sajnos amiket kipróbáltam recepteket, egyik sem volt olyan, amilyenre vágytam. Ez finom. Kívül ropogós, belül puha. Viszont azonnal fogyasztandó, mert kihűlés után ez is bepuhul. A receptet itt találtam, köszönetem. A mennyiséget harmadoltam, mert a harmadából is 5 darab nagy gofri sült ki.
Hozzávalók 5 darab csillag alakú gofrihoz:
16 dkg liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
1 tojás
3 púposkás evőkanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
vanília (cukor, por vagy esszencia, kinek mi van készleten)
2 dl víz
0,6 dl olaj
A tojás sárgáját, fehérjét külön-külön tálba tesszük. A lisztet elkeverjük a sütőporral, sóval. A sárgáját habosodásig keverjük a cukorral, aztán hozzákeverjük a vizet, olajat is, végül a lisztet is. A fehérjét habbá verjük és a kész masszához keverjük finoman.
A felmelegített sütőt ecsettel kissé megolajozzuk és egy kisebb evőkanálnyi masszát teszünk rá. Összecsukjuk és közepes hőfokon készre sütjük olyan 3-4 perc alatt. Ne süssük magas hőfokon, mert akkor sem lesz ropogós.
Finom csokiöntettel & tejszínhabbal, vagy karamellszósszal & tejszínhabbal, vagy lemon curddel & tejszínhabbal, vagy pl. eperöntettel & tejszínhabbal is.
(A lentebbi ostyareceptről jutott eszembe, hogy lehet hogy érdemes lenne kipróbálni ezt a receptet csak tojásfehérjével. Lehet hogy az lenne az igazán igazi, ropogós változat. Egyet habbá vernék, egyet pedig simán belekevernék a tésztába. No legközelebb úgy sütöm, egy próbát megér.)
Sósra is készíthető a tészta - izgalmas kísérletekre adhat módot, ha kilépünk az édes kategóriából. A gofrisütőben süthetünk ostyalapokat is, amit fagyi mellé kínálhatunk.
P.s.: Azt tudtátok hogy már a IX-X. században is létezett a gofri? Vagyis a waffle.
Egy tavalyi recept, és kár lenne, ha a feledés homályába veszne. Merthogy közeleg a bodzaszezon. :)
Hozzávalók 3 rúdhoz:
12 réteslap
5-10 dkg olvasztott vaj
9 dkg búzadara
6 dl tej
2 tojás
15 dkg kristálycukor
vanília (vagy rúdból vagy esszencia)
csipet só
6 tányér bodzavirág
a sziruphoz:
15 dkg cukor
2 dl víz
1 citrom leve
3 tányér bodzavirág
Először
elkészítettem a szirupot. A cukrot a vízzel és citrom
levével sziruppá főztem, aztán félretettem hűlni, s mikor már épp csak langyos volt, belekevertem a levágott bodzavirágokat is.
A
búzadarát elkevertem kevés tejben, hozzáadtam a felvert tojásokat is, a
cukrot is, és mikor sima volt, felöntöttem a maradék tejjel is.
Beletettem 3 tányér bodzának az ollóval levágott virágait is. Lassú
tűzön főzni kezdtem, és mikor besűrűsödött, le is vettem a tűzről. Ne
főzzük túl és nagy lángon, és ne forraljuk fel, mert nem rántottát szeretnénk készíteni. Félretettem
hűlni, de előbb még a maradék 3 tányér bodzáról is levágtam a virágokat
és a krémbe kevertem.
Begyújtottam a sütőt.
A
réteslapokat egyenként megkentem olvasztott vajjal. Egy rúdhoz 4 lapot
használtam. Mikor a 4 lap egymáson volt, az egyik oldalára csíkban tettem a krémből,
a széleken hagytam 2-2 cm-nyi üres helyet. Ezt ráhajtottam a
töltelékre, majd feltekertem rúdba. Szilikonos sütőpapírral bélelt
tepsire tettem. A másik 2 rúddal is így jártam el. Végül mindhárom rúd
tetejét is megkentem az olvasztott vajjal. Sütőbe tettem olyan 170
fokra, és 15-20 perc alatt készre sütöttem.
Mikor kissé kihűlt, ferdén felszeltem, és a tányérokon megcsorgattam a sziruppal. Díszítésként még szórtam rá bodzavirágot.
Egészen, nagyonnagyon bodzás. :)
Készíthetitek baklavaként is ugyanezzel a töltelékkel, de akkor én megszórnám hántolt, durvára vágott mandulával is a rétegeket.
Azegyszerűség csak az átélt bonyolultságból születhet. Azegyszerűség évtizedek alatt születik. Aki nem volt összetett, komplikált, alaktalan, sokszögű, sokízű, az nem lehet egyszerű, csak együgyű.
(Latinovits Zoltán)
Bevallom - bár régebben sokat jártunk vendéglőkbe enni, és szinte
mindegyiknek ott volt az étlapján a holstein-szelet - még soha sem
ettem, nem is készítettem. Nem szerettem a tojást. Meg amúgy is, túl
egyszerűnek tűnt, én szerettem bonyolultabb fogásokat megkóstolni.
Ez egy cicomázott variáció, mert még mindig túl egyszerűnek találtam, és
hát nemrég vettem a piacon fürjtojást, muszáj volt belekreálni
valamibe.
Valójában most is csak annyit tudok, hogy a holstein egy-két szelet hús, aminek tükörtojás van a tetején.
Fürjtojással is még mindig egyszerűnek tűnt, így gombát is sütöttem
hozzá. De képzeljétek azt, hogy vargánya az a gomba, vagy rókagomba,
vagy galambica, vagy erdőszéli vagy mezei csiperke, vagy bármely éppen
növő és kapható erdei finomság. Ma nem volt piac sajnos. Szóval az enyém karajból készült (de a csirke vagy pulykamell is jó hozzá szerintem), barnakalapú csiperke van rajta és fürjtojás. A karajt jól kiklopfoltam, mustárral bekentem, sóztam-borsoztam. Hirtelen vajon kisütöttem. (Lehet olajon vagy zsíron is.) A gombát szeleteltem, sóval-borssal, kakukkfűvel
hirtelen jól megsütöttem. Egyébként szerintem a gomba is olyan, mint a
padlizsán: igazán megpirítva az igazi, akkor jönnek elő a finom ízei. A
fürjtojásból pedig tükörtojást sütöttem. A héja nagyon vékony, a belső
hártya pedig nagyon masszív, ezért nehéz feltörni. Én egy kés éléhez
csapkodtam őket finoman, így sikerült.
Köretnek cukkinit grilleztem és újburgonyát sütöttem, paradicsomsalátát ettem hozzá.
Egyszerű és gyors étel. Burgonya nélkül paleontológusok is ehetik. :))
Ennyi lenne. A sorrend nem feltétlenül így volt, a húst sütöttem a
legvégén, minden mást előbb. Még egy ötletem volt hozzá, a gomba helyett
ezekkel a sült paradicsomkarikákkal is isteni lenne szerintem, ez amolyan nyári verzió a turbózott holsteinre.
3 egész csirkecomb
1 csomag csirág (0,5 kg)
3 zöldcitrom leve és 2 reszelt héja
6 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál méz
1 dl száraz fehérbor
friss tárkonylevelek
só
A combokat besóztam alaposan, majd a tepsiben mindent hozzáadva kézzel jól elkevertem a hozzávalókat. (A fokhagymagerezdeket csak félbe vágtam, a csirágok végein a fás részeket lepattintottam.) Fóliával lefedtem, 50 percig sütöttem olyan 180 fokon, aztán levettem a fóliát a tepsiről és visszatettem még megpirulni. (Ha nagyon nem lenne lé alatta, mikor levesszük a fóliát, kis vizet önthetünk alá, hogy ne égjen meg az alja és maradjon egy kis szaftja.)
Ha újkrumplikat is dobunk mellé, a köret is egykosszal megvan. A
csirágot nem így szoktuk meg, de várakozáson felül finom volt így sülve,
és az íze is hozzáadódott a csirkéhez. Mivel van szaft is alatta,
rizzsel vagy bulgurral, kuszkusszal is remek, de a puliszka is jól
illene hozzá.
Lehet citrommal is készíteni, de abból körülbelül csak a fele kell, mert sokkal savanyúbb, mint a lime.
Amikor tésztát gyúrsz, érzed a földet az ereidben.
Amikor húst sütsz, az állat lelke szól hozzád. Meg kell tanulnod tisztelni.
Amikor halat tisztítasz, hallod a tenger morajlását. Óvatosan tisztítod, hogy megszabadítsd a víz emlékétől.
(Elif Shafak)
Tegnap úgy jártam, hogy nem volt már kenyér a piacon délelőtt. Így
vacsira sütnöm kellett valamit. Volt egy kevés főtt krumpli maradékom
is, azt beledolgoztam a tésztába.
Rajongok a laposkenyerekért. Egyrészt mert finomak, másrészt mert
viszonylag gyorsan készen vannak. Parathát most sütöttem először. Nagyon
finom, olyan mintha leveles tészta lenne, a hajtogatás és a benne lévő
vaj miatt. A fotón a tányéron lévőt eltéptem, hogy látszódjanak a
rétegek.
Hozzávaló mennyiséget nem igazán tudok írni, mert nem méricskéltem, de
körülbelül 25-30 dkg lehetett a liszt és ehhez volt 2 egész (nem túl
nagy) főtt burgonyám. A tésztájába tettem 1 evőkanál olvasztott vajat, a
többi a kenegetéshez ment el a 10 dekából. Körülbelül 1-1,5 dl vizet
adhattam még hozzá. Apránként, ahogy a tészta felvette. Hat kenyér lett
belőle. Itt találtam egy rendes receptet is.
Egy a lényege ennek a kenyérnek: a liszthez sót adunk és olvasztott
vajat vagy ghít, azt elmorzsoljuk benne, és annyi vizet adunk hozzá,
hogy viszonylag kemény, de mégis rugalmas és gyúrható tésztát kapjunk.
Amikor összeáll, jól átgyúrjuk, pihentetjük fél órát majd olyan
teniszlabdányi gombócokat készítünk belőle. A gombóckákat is jól
átgyúrjuk, hagyjuk 10 percig pihenni, majd kinyújtjuk jó vékonyra.
Megkenjük olvasztott vajjal, aztán bevágjuk késsel úgy, hogy a kör
sugara lesz a vágás. A szélétől feltekerjük tölcsér alakban, végül a
tölcsér csúcsát belenyomjuk a tészta közepébe, így egy csigabigát
kapunk. Hagyjuk pihenni, majd újra nyújtjuk egyesével - vajazzuk is
mielőtt serpenyőbe kerül -, közben ahogy sül, nyújtjuk a következőt.
Közepes lángon süssük, hogy át tudjon sülni.
Ebben a videóban a hölgy a parathá háromféle hajtogatását is bemutatja (a tésztába tojást is tesz, nem kell), szerintem az átvágós, tölcséres a legegyszerűbb, én úgy csináltam (a 4. perctől érdemes nézni).
A végeredmény egy nagyon leveles, kívül ropogós, belül foszlós, nagyon
ízletes kenyér. Fokhagymás tejfölbe mártogattuk, de lehet pl.
fokhagymás-zöldfűszeres vajjal kenni, szerintem isteni kenyér sülne
ki/meg belőle.
Egy kis indiai kenyértan: Csapati vagy roti: egyszerű
laposkenyér liszt, víz só felhasználásával. Szárazon sütik. A rotit
sülés után kenik meg olvasztott vajjal vagy olajjal.
Puri: a tésztájában van vaj is és bő, forró vajban vagy olajban sütik. Szépen felpuffad, van egész kisméretű is, és nagyobb is. Naan vagy nán
kenyér: a tésztájában van vaj is, és joghurt is, valamint
szódabikarbóna vagy sütőpor, de van aki élesztővel készíti. A nánt
szárazon sütik (a tandoori kemencében sült az igazi)
és sütés ütán kenik meg vajjal. Rengetegféle töltött nánkenyér létezik,
általában valamilyen fűszeres zöldséggel vagy burgonyával töltik.
Ezek a laposkenyerek nem csak Indiában népszerűek, de a Közel-Keleten is, csak maximum más néven neveztetnek.
Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom. Fodor Ákos
Szombatra napsütést ígért az időjós, lehet végre szabadban lenni s enni. Ez járt ma a fejemben, mikor bevásároltam a piacon délelőtt... A barbecue egyébként nem grillezést jelent, annak épp az ellenkezője. A húsokat - általában nagy darabokat - hosszan és lassú parázson sütik órákon át, így omlós lesz és jó füstös aromájú. A csirkeszárny nem épp barbecuehoz való, de én most sütőben készítettem és valójában csak a pác miatt nevezem barbecue csirkeszárnyaknak. A füstös ízt ez esetben, a szabadtéri sütés hijján a füstölt pirospaprika adja, már ha valaki hozzájut ilyen isteni piros porhoz.
Ez a pác nem csak csirkeszárnyhoz jó, hanem oldalashoz is, tarjához is, vagy marhahúsokhoz is. A valódi barbecuenál a pácot csak a vége felé érdemes a húsra kenni, mert különben nagyon megéghet, vagy kicsit hígabbra kell készíteni, és a megsült natúr hús mellé kínálni szószként.
A vöröshagymát és fokhagymát nagyon apró kockákra vágtam, a koriander- és köménymagot mozsárban megtörtem, úgy kevertem a többi hozzávalóhoz. Jó sűrű krém lesz belőle, ami szépen megmarad a husikon. A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral - érdemes, mert a cukros máz különben iszonyúan rá tud égni a tepsire - , és egybehalmoztam középre a szárnyakat, ráöntöttem a mázat, majd minden szárnyat jól megforgattam benne.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-50 percig sütöttem.
A lét magányossága. Ez az elszigeteltség a legörömtelibb kapcsolati
szféra és a legalaposabb önismeret ellenére is fennmarad. Létezésünk
elszigeteltsége arra az áthidalhatatlan szakadékra utal, ami az egyén és
a többi élő között húzódik. Az egzisztenciális elszigeteltség
tehát az egyedüllét siralomvölgye, ahova sokféleképpen el lehet jutni. A
szembesülés a halállal és a szabadsággal elkerülhetetlenül ebbe a
völgybe vezeti az egyént.
Irvin D. Yalom
Bármi ami citromos, az csak jó lehet azt hiszem, ez az örök sarkalatos szlogenem, mert vannak dolgok, amiket nem lehet eléggé szeretni sem megunni.
Egyszerű fogás, olcsó is, hamar el is készül.
A májat mosd meg, csepegtesd le alaposan. Vágd fél centi vastag szeletekre. A fokhagymát és a rozmaringleveleket aprítsd fel. Egy nagy serpenyőbe tedd bele a vaj és olívaolaj felét, majd vékonyan forgasd meg lisztben a májszeleteket és közepes lángon süsd meg mindkét felükön őket jó ropogós-pirosra. (Akkor jó, ha a közepe is átsül, de épp csak, mert ha lassan sütöd, túlsütöd és kemény lesz. Körülbelül 3-3 perc elég egy-egy oldaluknak.)
Ha minden szeletet megsütöttél, tedd félre és tartsd melegen.
A maradék vajat és olajat tedd a serpenyőbe, a citromot karikázd fel, a magjait távolítsd el (mert az keseríti meg az ételt ha benne marad) és kissé megnyomkodva a szeleteket süsd nagy lángon a mézzel együtt, hogy kissé megkaramellizálódjanak a citromszeletek. Ha ez megvan, vedd kicsire a lángot és add hozzá a zöldfűszert is, a fokhagymadarabokat is, és pici sóval futtasd meg a zsiradékon. Ezután öntsd fel vízzel, tégy bele egy leveskockát és forrald össze. A végén kóstold, ha hiányzik valami, pótold. (Só, méz vagy citromlé még.)
Tipp: még citromosabb lesz, ha a végén egy citrom héját is belereszeled.
Elég híg lesz ez az öntet, viszont jó intenzív az íze, nemcsak a májhoz illik, de a brokkolihoz és az újkrumplihoz is kiváló.
Brokkoli: tégy fel sós-enyhén cukros vizet forrni egy nagyobb, széles lábosba. A brokkolit szedd rózsáira, mosd meg és mikor forr a víz, tedd bele és főzd 10 percig, majd szűrd le róla a vizet.
Krumpli: mosd meg alaposan a burgonyát, egy nagyobb teflonos lábosba tedd, sózd meg, adj hozzá 3 evőkanál olívaolajat és jól keverd el. Tedd kis lángra fedő alá és párold időnként kevergetve-rázogatva 20-25 percig, míg megpuhul a burgonya. Ha puha, vedd le a fedőt és nagy lángon süsd, amíg szép pirosas-barnás lesz.
Ha maradna a sült májból, lehet házi májkrémmé varázsolni. Daráld le a májat húsdarálón vagy késes robotgéppel, adj hozzá zsírban dinsztelt hagymát, fokhagymát, fűszereket, és még házizsírral keverd ki jó krémesre. Nekem kb. 35 dkg máj maradt, ahhoz olyan 10-12 dkg zsírt kevertem és a maradék citromos-fokhagymás szaftot adtam hozzá, plusz friss majoránnát vágtam bele és jól meg is borsoztam. Isteni pirítóssal, újhagymával, paradicsommal, paprikával.
- Ügyesen főzöl - ismerte el.
- Nincs ebben semmi boszorkányság, csak odafigyelve, érzéssel kell
csinálni. Ennyitől is egészen más lesz az étel. Hozzáállás kérdése. Ha a
dolgokat igyekszünk szeretettel csinálni, többnyire engednek nekünk és
hagyják magukat szeretni.
(Murakami Haruki)
Tudom, húsvét mán rég elmúla, de nem baj, ötletnek mindenképpen és mindenkor jó. Skót tojás, bár nem az "eredeti". Azt még bundázzák is, és bő olajban sütik. Valamint eredetileg kolbászhússal készült, vagyis nyers, kész kolbásztölteléket tettek a főtt tojás köré. Ez most darált húsból készült, nincs bundázva sem és kevés olajban sütöttem.
Hozzávalók 4 főre:
16 db jércetojás (kisebb, mint a normál tojás, olyan 3/4-e körülbelül méretre),
80 dkg darált hús,
20 darab medvehagymalevél,
15 dkg vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
2 tojás,
1 csapott evőkanál mustármag,
4 szem szegfűbors,
reszelt szerecsendió, frissen őrölt bors,
1 csipet cukor,
só,
a sütéshez olaj.
A jércetojásokat keményre főzzük. A darálthúst egy nagy tálba tesszük, és a vöröshagymát, fokhagymát hozzáreszeljük. A mustármagot és szegfűborsot mozsárban porrá törjük. A medvehagymát apróra vágjuk, és a fűszerekkel, a 2 tojással együtt a keverékhez adjuk, és összedolgozzuk az egészet. A tojások köré gombócba formáljuk a darált húst. Egy nagy serpenyőbe kevés olajat öntünk és közepes lángon megsütjük a gombócokat.
Salátával tálaljuk. Mivel volt bőven tormakrém maradékom, majonézt és tormakrémet összekevertem, és ezzel a mártással együtt kínáltam.
De remek lehet főzelékek feltétjeként is.
