A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagyböjt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagyböjt. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 12., vasárnap

Búzahús (szejtán) készítése


Salomon úr elmeditált rajtam.
- Erős magában a humanista érzék fiam, ami bizony sok fájdalommal is jár. Ez a lelki intelligencia egy igen ritka formája, úgy is mondhatni, hogy ösztönös rokonszenv az emberiség iránt. Hajdan kiváló misszionárius lehetett volna magából… azokban az időkben, amikor még megették a hittérítőket.

(Émile Ajar)


Ma vettem kenyérsütéshez sikért, s ha már... akkor készítettem egy kis adag szejtánt vagyis búzahúst. Böjtidőszakban jól jön, meg amúgy is érdekelt, milyen az íze, állaga, hogyan lehet felhasználni. 
Nem is bonyolult, és nem is időigényes elkészíteni, s ugyanúgy használható, mint a hús, vagyis lehet rántani, sütni, ragukat csinálni belőle, vagy akár darálni is. Stohr Gréta videója alapján csináltam, köszönetem ezúton is.

Hozzávalók 2-3 főre (ha rántani szeretnénk, akkor 2 főre, ha ragunak készítjük, elég 3-4 embernek is):
10 dkg sikér
1 mokkáskanál só
1 csipetnyi szódabikarbóna
2 dl langyos víz, és
a főzővízbe jó adag só, ugyanúgy, mint a tésztafőzésnél

Tegyünk fel sok vizet forrni bőven sóval vagy zöldségleves-kockával. 
Közben a sikért alaposan elkeverjük a sóval és szódabikarbónával, és ha fűszereznénk is, azokkal is, mert ha víz éri, azonnal gumiszerűen összeáll. Vagyis akkor már nem lehet eloszlatni benne sem a sót, sem a fűszereket. Szoktak hozzáadni vegetát, vagy fokhagyma-granulátumot, vagy zöldfűszereket vagy bármilyen más fűszerőrleményt is, tetszés szerint ízesíthető. (Én leveskockás vizet adtam hozzá, és abban is főztem ki egyébként.)
Tehát szárazon alaposan elkeverünk mindent, s hozzáadjuk a vizet, amivel összedolgozzuk. Kis gumiszerű labdacsot kapunk. Lehet kevesebb vagy több vizet is hozzáadni, de van egy mennyiség, aminél többet amúgy sem vesz fel, szóval nem tudjuk túl hígra vagy lágyra készíteni. Ez a 2 dl a körülbelüli maximum mennyiség. A szódabikarbóna kissé lágyítja, kis buborékok lesznek benne, nem lesz annyira összeállósan gumiszerű, ha teszünk bele.




Majd a forrásban lévő vízbe tesszük, s főzzük 5 percig. Néha megforgatjuk. Aztán kivesszük, és körülbelül 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk (így mikor elkészül, olyan szelet-hús vastagságú lesz, amit akár panírozni is lehet), és visszatesszük főni a forrásban lévő vízbe még 10 percre. Néha ezeket a szeleteket is átforgatgatjuk. Jó nagy fazekat készítsünk oda, sok vízzel, mert olyan, mint a tüdő: kidagad a fazékból. :)




Amikor elkészült, szűrőbe öntjük, s hagyjuk teljesen kicsepegni. De hideg vízzel át is öblíthetjük, mert akkor teljesen ki is tudjuk nyomkodni, és nem marad benne fölös folyadék. Ez sütéskor nem egy hátrány, mert nem fog fröcsögni majd az olaj.




Alaposan összeugrik a vastagsága - ahogy írtam fentebb -, olyan vékony lesz, mint egy szelet sütnivaló hús. Egyből felhasználható, de el is tehető másnapra vagy későbbre, állítólag 1 hétig is eláll hűtőben, ha a főzővizében tesszük el. S így nem is szárad ki.
Ha kockákat szeretnénk belőle, mert mondjuk "pörköltet" készítenénk belőle, akkor vágjuk dupla vastagságúra a szeleteket.




Pácolható, darálható, stb... Bárhogy felhasználható. Nekem ízlik, sokkal jobb, mint a szója. Azt még vega koromban sem ettem, nem jött be. Ez viszont igen, mert nagyon jól helyettesíti a húst. Bő fehérjeforrás, tartalmaz vitaminokat is, pl. a teljes B vitamincsaládot, ha jól rémlik. 
Ebből a 10 dkg sikérből 30 dkg szejtán lett. Vagyis nem is elvetemülten drága, sőt. A többi bio-vegán-paleo és egyéb cuccokhoz képest nagyon olcsó.

Holnap brassóit csinálok belőle. Kíváncsi vagyok. :)

2017. február 27., hétfő

Mentás burgonyaleves

Elkapott a tavaszi láz végre. Idén valahogy nagyon nehezen születtem újjá abból a bizonyos láthatatlan tojásból, mert a tél végi depresszió igencsak bekerített. De lassan kezdek kitörni belőle. Abból vettem észre, hogy elkezdtem leselejtezni ezt-azt: a nem használatos fazekaimat, serpenyőimet többek között. Meg a nagytakarítást tervezgetem, pedig elhihetitek, nem a kedvenc elfoglaltságom. Most mégis szinte vágyom négy sarkából kifordítani a lakást, és kirázni mint egy pállott dunyhát, kitenni a napra, hogy járja át a friss levegő, a telet elfúvó szél. 
Egy-két hétre még bevackolom magam tetemes mennyiségű súrolószer és porrongy társaságában, hogy aztán majd a húsvét már friss és üde helyre érkezhessen. Nyuszikákkal, pirostojással, barkaággal, napot idéző nárciszokkal meg földbarlangjából kibújt medvehagyma brummogásával - szóval a tavasz minden kellékével.




Bár ennek a hétnek az eleje-közepe még a tobzódásról szól, azért én hoztam már egy böjtös levest. A konyhámat hatalmas csokrokban díszíti az ősszel leszedett menta, úgyhogy örültem nagyon, mikor rábukkantam erre a végtelenül egyszerű levesre. Hasonlít a mi krumplifőzelékünkre, de a menta és a barna vaj miatt mégis más az ízhatás. Hamarosan jön a friss medvehagyma, szerintem azzal is megfőzhető.

Hozzávalók 4 főre:
4 dkg liszt (2 púpos evőkanál)
3 evőkanál olaj
2 dl tej
1,2 dl víz
8 dkg száraztészta (én gyufával csináltam)
50 dkg burgonya kisebb kockákra vágva (tisztítva ennyi)

frissen őrölt bors
1 evőkanálnyi szárított vagy 2 evőkanálnyi friss menta
6 dkg vaj
1 mokkáskanál kristálycukor
1 gerezd citrom leve

A vajat addig melegítsük kis lángon, míg eltűnik a habja és a színe barnára vált, az illata pedig finom karamellre emlékeztet. Hagyjuk a lábost megdöntve állni 10 percet, majd finoman öntsük át a vaj tiszta részét egy tálkába. A fekete kis darabkák maradjanak a kislábosban, az nem kell. A vajba keverjük el az aprított mentát.
A lisztet pirítsuk meg az olajon annyira, hogy érződjön egy finom, diós illat. Majd apránként simára kevergetve öntsük fel a tej-víz keverékkel. Tegyük bele a burgonyakockákat, sózzuk, borsozzuk és forrástól számítva főzzük 10 percig, majd tegyük bele a tésztát is, és addig főzzük, míg minden puha lesz a levesben. Kevergetni kell sűrűn, mert a liszt miatt hajlamos leragadni az alján.
A végén ízesítsük pici cukorral, citromlével és a mentás vajat is keverjük bele. Ha gazdagabban enném, darált marhahúsból készítenék kicsi gombócokat, amiket külön megsütnék, s a tálalásnál minden tányérba tennék pár darabot.

(Legközelebb úgy főzném, hogy feltenném a krumplit, tésztát a tejes vízbe. Külön megpirítanám a lisztet, és csak a végén adnám a leveshez, ahogy a rántást szokás. Hamarabb is főne, nem is ragadna le.)

2015. május 29., péntek

A világ legcsodálatosabb levese :)


Mindig a felnőttek győznek. Soha többé nem lázadozom. De egyszer majd mindketten ugyanannyi idősek leszünk. Nem fogom megcsípni, megkarmolni, megpofozni, megverni, nem fogom a haját húzni, és nem lököm le a lépcsőn. Csak farkasszemet nézek vele, és halkan azt mondom:
– Itt ez a margaréta, nővér. Tépje ki egyenként a szirmait, és akkor megtudja, mennyire szereti magát az Isten.
Remegve és ügyetlenül tépdesi majd a szirmokat. Én pedig derűs nyugalommal nézek rá.
– Isten szeret, nem szeret, szívből, igazán.
– Folytassa, Marie-Josèphe, és ne próbáljon csalni! Az utolsó szirom megmutatja az igazságot, az Úr igazságát.
És aztán elfordulok tőled, ott hagylak a lépcső tövében.
    Megtilthatod, hogy Guenaud növendék elhagyja az intézetet, de nem akadályozhatod meg, hogy Kisdarázs kiszökjön, hogy virágos réteken ugrándozzon, hallgassa a a pacsirta dalát, hogy vakító kékre fesse át az ég szürke színét, hogy télen, amikor hideg van, három napot rajzoljon a képre és mintát a holdra, hadd nevessenek a csillagok, nem akadályozhatod meg, hogy úgy ficánkoljon, mint a törpeharcsák a Voulzie-ban, hogy ő ébressze kukorékolva a kakast, hogy szelek szárnyán elrepüljön a fecskékkel, hogy a tavasz örömére cseresznyevirágot tűzzön a hajába, hogy megcsiklandozza a mohán alvó pillangót, hogy mezítláb gyalogoljon a sárban, hogy beburkolózzon egy rózsaszín, lila vagy éjkék felhőbe, és onnan nézze az aranysárgán izzó, majd az alkonyat szellőjében hűsölő búzatáblákat.

Viviane Villamont: Kisdarázs 



Ez a leves a világ egyik legfinomabbja. Mesés. És alig pár hozzávalóból áll - egy gyermek is el tudja készíteni -, mégis... és épp ezért, egy csoda. Persze a csodákhoz és a gyermeki egyszerűséghez néha nagyon kanyargós ösvényeken jutunk el...
A vargánya ízét semmi sem erősíti meg s hozza ki ennyire, mint ez az egyszerű kis leves. "Egyszerű kis leves" - írom, de valójában csak felsőfokokban lehetne beszélni róla. Az érzékek mámora, ha kóstolod. Nem lehet nem szeretni.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg burgonya (agriát használtam),
2 dkg szárított vargánya,
só,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
citromos kakukkfű.

A vargányát 3 dl meleg vízbe áztattam. A burgonyát meghámoztam és annyi sós vízben, ami épp ellepte, föltettem főni. Amikor megpuhult, botmixerrel tényleg és nagyon krémesre alakítottam. Beletettem a már puha vargányákat és hozzáöntöttem az áztatólevet is óvatosan, mert az alján lehet homok vagy földszemcse. Tejszínt is tettem hozzá. Még plusz vízzel lehet alakítani az állagán, ki mennyire sűrűre vagy krémesen szereti. Végül a vajat is hozzákevertem, szépen beleolvad a levesbe, sűríti és gazdagítja. Kóstoltam, ha só kellett bele, pótoltam. Végül, mikor már lezártam, friss citromos kakukkfűlevélkékkel szórtam meg.
Citromos kakukkfű híjján friss zsályával is mennyei, vagy normál kakukkfűvel is, vagy bazsalikomlevelekkel, vagy akár friss és nagyon leheletnyi rozmaringgal is jó, no és kaporral vagy petrezselyemzölddel is. De nekem a citromos kakukkfű az egyik legszeretettebb fűszerem, így soha nem készíteném mással. :)
Az egyszerű, de erőteljes ízek harmóniája ez a leves. Egyszerűen varázslatos. Már többször készítettem, de mindig olyan gyorsan elfogyott, meg annyira evidens is volt, hogy most jutott csak eszembe megörökíteni is.

2015. március 17., kedd

Csőben sült karfiol "rakott krumpli" módra


Írok, ahogy ő is írt, mert az emlékezet gyönge, és egyetlen emberöltő túlságosan rövid, túl gyorsan lepereg ahhoz, hogy észrevegyük az összefüggéseket, fölmérhessük a cselekedetek következményeit; hiszünk az idő fogalmában, a jelenben, a múltban és a jövőben, pedig lehetséges, hogy minden egyszerre történik, ahogy a három Mora nővér mondta, akik minden idők szellemeit egyszerre tudták látni a térben.

(Isabel Allende: Kísértetház)




Az ötletadó Chef Viki istenien kinéző burgonyakörete volt. No meg az, hogy hetek óta vágyam egy jó kis rakott krumplira, de ugye böjt van és nálunk a fincsi házikolbász kihagyhatatlan belőle. De a hűtőszekrény rejtekén rejtegettem egy kis fej karfiolt is én...

Hozzávalók 2 főre fulljóllakásig vagy 3 főnek egy jó leves után:
60 dkg burgonya (lehetőleg kiflikrumpli, és tisztítva ennyi),
40 dkg karfiol rózsáira szedve (tisztítva ennyi),
5 db főtt tojás,
5 dkg olvasztott vaj,
3 dl tejszín (én 3,8-as tejjel készítettem, mert az volt a hűtőben),
fél marék medvehagyma,
2 újhagyma zölddel együtt,
só, frissen őrölt bors,
kakukkfű,
1 teáskanálkányi méz (kóstoljuk),
1 evőkanál mustár,
10 dkg reszelt, olvadós sajt.

Az az igazság, én előfőztem a burgonyát is, a karfiolrózsákat is, így gyorsabbnak és biztosabbnak tűnt a kellően krémes, lágy állag elérése. Tehát a krumplit hámoztam, majd jó vékony karikákra szeltem és föltettem enyhén sós vízbe főni. (Főzhetjük hajában is, ahogy a normále rakott krumplinál szokás, csak én siettem.) A karfiolrózsákat úgyszintén, valamit a tojásokat is. Míg főttek, elkészítettem az öntetet: összekevertem a tejet, az olvasztott vajat, mézet, fűszereket, apróra vágott új- és medvehagymát, mustárt.
Egy tűzálló tálat kivajaztam. Alulra került a burgonya, rá a tojáskarikák, erre a karfiolrózsák, majd meglocsoltam az öntettel. Végül reszelt sajttal borítottam az egészet. Előmelegített sütőben a sajt pirulásáig sütöttem.
Isteni, és az a jó benne, hogy nem besameles, mert hogy őszinte legyek, nem kedvelem e híres mártást. Csak azokban az ételekben használom amikben nagyon muszáj, és akkor is nem túl sűrűre készítem és minimális mennyiséget adok az adott fogáshoz. (lasagne, muszaka)
Egy szó mint száz, nagyon fincsi lett, és hagyományos ecetes-sós-cukros lével tálalt fejes salátával igazi tavaszi fogás.


2015. március 12., csütörtök

Maceszgombóc


Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes és éhező nyomort, hanem az áldott szegénységet, mely szerény és egyszerű, akár a fekete kenyér.

~ Federico García Lorca





Nagyon szeretem a pászkát, más néven maceszt. Általában mindig van itthon, de eddig csak úgy magában rágcsáltam. Viszont múltkorában Fűszeres Eszternél láttam vele egy isteni brokkoliropogóst is (majd azt is elkövetem), és már nagyon régóta ki akartam próbálni levesbe a maceszgombócot, mert sokszor főzök húslevest. Anyu régen grízgaluskát főzött bele, amit rettentően utáltam. Kevés étel van amit nem eszek meg, de ezen rövid listán a grízgaluska ma is vezető helyen áll. Szóval ezért gondoltam, hogy meg kéne mán kóstolni a maceszgombócot, ha már a pászkát alanature is nagyon bírom. És nem csalódtam. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Eszter receptje tökéletes. Ámbár kicsit módosult, de így is maga a csoda lett: könnyű, olyan lebegős, hogy majd' elszálltak a kis gombóckák, és az ízük is pazar. A módosulás a böjt miatt történt egy részről, másrészről pedig mert 5 laponként van egybecsomagolva a pászka, és nem akartam csak egyet felbontani. Most zöldborsólevesbe főztem bele a gombócokat, amiktől egészen extra lett ez az egyszerű kis leves. (Ha majd húslevesbe főzöm, akkor én is zsírral készítem majd.)

Hozzávalók 16-18 gombóchoz:
2 tojás szétválasztva,
2 evőkanál olvasztott vaj,
5 dkg maceszliszt*,
1 maceszlap beáztatva,
só, frissen őrölt bors,
késhegynyi őrölt gyömbér
és reszelt szerecsendió.

A tojások sárgájához hozzákevertem az olvasztott vajat, a fűszereket és a kinyomkodott maceszlapot. A fehérjét felvertem kevés sóval (kézi habverővel, lehet hogy ezért is lett olyan klassz levegős a kész gombóc), majd hozzáforgattam óvatosan a sárgáját és aztán a maceszlisztet is. Hűtőbe tettem pihenni 20-30 percig. Majd vizes kézzel kis gombócokat formáztam és a levesben kifőztem őket. Megdagadnak körülbelül dupla méretre, ezért én egész kicsi gombóckákat csináltam, elkészülve lettek olyan pingponglabda méretűek. Körülbelül 8-10 perc alatt megfőttek. Valóban nagyon könnyűek, levegősek és puhák lettek. Egyet elvágtam ketté hogy látszódjon, milyen buborékos, lyukacsos a szerkezete.
Isteni, sokszor fogok még készíteni. :)



* A maceszlisztet konyhai robotgéppel daráltam. Nálunk szerintem nem is lehet kapni.

2015. február 27., péntek

Házi müzliszelet


Mindenkinek van varázsereje, mindenki képes elérni a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni és tud böjtölni.

(Hermann Hesse)



Már próbálkoztam a müzliszelettel, de most sikerült is. Nagyon szeretem, és ilyenkor nagyböjtben csodálatos csemege. Nagy mennyiséget készítettem, mert amit nem tudtam így szépen formára vágni, abból granola lett - vagyis sült müzli, ami tejjel isteni.

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyihez:
50 dkg nagyszemű zabpehely,
15 dkg csokoládé,
30 dkg vegyes aszalt gyümölcs (az enyémben vörösáfonya, szilva és mazsola van most),
10 dkg mandula durvára vágva,
10 dkg szotyola (nem sózott),
5 dkg szezámmag,
csipet só.
Folyékony összetevők:
20 dkg nádcukor (a világosabb fajta),
10 dkg kristálycukor,
10 dkg repceméz,
3 dl víz.

Egy nagy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat. A nagyobb fajta aszalt gyümölcsöket kicsire daraboljuk, úgy tegyük bele.
A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, a sütőt begyújtjuk, 160 fokra. A cukrokat, mézet a vízzel fölforraljuk, majd összekeverjük a száraz hozzávalókkal. A masszát elsimítjuk a tepsiben, és egy evőkanál hátával jól le is nyomkodjuk. Ha vizezzük a kanalat, nem ragad. Körülbelül 20-30 percig sütjük, figyeljünk, mert hamar megéghet.
Amíg még langyos, újra összetömörítjük mégjobban egy kanál aljával. Mikor teljesen kihűlt, éles késsel szeleteljük. A lemorzsálódó részeket nagy zárható üvegbe tesszük, sokáig eláll, majd tejjel fogyasztjuk. A szeleteket én folpackba csomagolva tettem el egy sütisdobozba. Nagyon fincsi.
Kicsit morzsálódik, de ha kb. 20 %-al több nedves hozzávalót készítünk a receptben megadottnál, akkor tuti mégjobban összeáll. De így is működik, csak lesznek leváló darabok, nem lehet az egész mennyiséget szépen felszelni.


2015. február 22., vasárnap

Kelkáposztás pitetorta


Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.

~ Fodor Ákos



Laktató. Mennyei. Húsmentes. Kelkáposztás pite, medvehagymával! Valójában inkább torta. De igaziból csak csőben sült kelkáposzta, tésztakéregben. A költői kérdésére válaszoltam, jelesül: Minek nevezzelek? Az ízt csak a kóstolás után tudod úgyis csak meg. :)
Egy biztos: még azok is szeretni fogják, akik amúgy nem rajonganak a kelkáposztáért.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához, vagy egy 26-os laposabb piteformához:
a tésztához:
20 dkg liszt,
12 dkg hideg vaj,
1 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
4 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
1 kis fej kelkáposzta (35-40 dkg-os),
2 dkg vaj,
1 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
1 evőkanálnyi majoránna,
1 citrom reszelt héja,
kevés citromlé ízlés szerint,
egy maréknyi friss medvehagyma,
1 tojás,
2 dl tejföl,
20 dkg trappista sajt,
12 dkg füstölt feta sajt,
2 evőkanálnyi zsemlemorzsa.
A legtetejére:
1 dl tejföl kevés vízzel higítva, annyira, hogy csurgatható legyen,
1 tojás.

A lisztet keverjük el a sóval és morzsoljuk el a kockákra vágott hideg vajjal, majd adjuk hozzá a tojást, a vizet is. A vízzel óvatosan, annyi kell csak, hogy összeálljon és enyhén lágy legyen a tészta. Ne dolgozzuk nagyon ki a tésztát, mert akkor lesz ropogós, ha épp csak összeállítjuk. Tegyük folpackba és hűtőbe, míg elkészítjük a belevalót.
A kelkáposztát vékonyabb csíkokra vágjuk.A fokhagymát nagyon apró kockákra, és megfuttatjuk egy nagy serpenyőben a felolvasztott vajon. Vigyázzunk, ne égjen meg. Hozzáadjuk a kelcsíkokat, kevés vizet öntünk alá. Hogy össze tudjon esni. Fűszerezzük, de egyenlőre csak sóval (óvatosan, mert a sajtok is sósak!), borssal, majoránnával. Hagyjuk addig rotyogni, míg rendesen összeesik a kel és elpárolódik alóla a víz is. Tegyük félre hűlni. Keverjük el a tejfölt a tojással, adjuk hozzá a trappistát reszelve, a fetát darabokra tördelve.
Gyújtsuk be a sütőt 170 fokra. A tortaformát vajazzuk ki, a tésztát nyújtsuk olyan nagyságúra, hogy a formán körben oldalt is legyen tészta. Elég magasan, mert sok a töltelék. Béleljük ki a tésztával a formát, az alját szórjuk meg zsemlemorzsával. (Így tán kevéssé ázik el a tészta.)
A töltelékhez miután kihűlt, keverjük hozzá a tojásos-sajtos keveréket is, adjuk hozzá az apróra vágott medvehagymát is, reszeljünk bele citromhéjat is, és kevés lével ízesítsük is. Kóstoljuk meg.
Ha jó  a töltelék, öntsük a tésztába. Kissé nyomogassuk le, hogy homogén legyen a teteje. Külön keverjünk el 1 deci tejföllel egy tojást (kevés vízzel higítva) és csorgassuk a tetejére. Medvehagyma levelekkel díszítsük.
Háromnegyed órán át süssük az előmelegített sütőben.
Mikor kivesszük, hagyjuk a formában langyosra hűlni, hogy a töltelék kissé megszilárdulhasson. Finom langyosan is, kihűlve is.
Egy jófajta száraz fehérbor abszolút kívánkozik hozzája, vagy valamilyen finom sör.



2015. február 8., vasárnap

Sütőben sült fűszeres krumplikarikák


Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian.
A könyvek számomra otthonok. A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy – akárcsak egy ajtót – kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk. 
Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.
Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén.

Minden boldogtalan család a csöndre esküszik. Elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit, annyi, mint arra kérni, hogy szűnjön meg létezni. 
Szeretni élénk színekkel lehet. Sosem vágytam a fakó változatra. A szeretet méregerős. Sosem kívántam felhígítani. Nem ijedtem meg a hatalmasságától, de fogalmam sem volt, hogy olyan megbízható is lehet, amilyen a nap járása. Hogy a szeretet naponta meg tud virradni.

(Jeanette Winterson)




Szeleshűvös télestékre való finomság... no és be lehet gyújtani a sütőt is. :) És ezzel a mozzanattal már regélem is a receptet! :) Eztán a burgonyát alaposan mosd meg, majd vágd fél centi vastag karikákra egy tálba. Locsolj rá olívaolajat, mozsárban frissen tört koriandert, mustármagot, köményt, no és némi borsot is tégy rá. Alaposan keverd át, aztán egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsiben terítsd szét. Olyan 200-220 fokon süsd, míg pirosropogósak nem lesznek a fűszeres csipszek.
Kínálhatod mustárral, ketchuppal, édes arab paradicsomdzsemmel, ajvárral, citromos sűrű joghurttal vagy tejföllel is. Még nagyon illik hozzá egy finom tea vagy forralt bor és egy jó film, vagy könyv. :)

2014. november 2., vasárnap

Karfiolfőzelék


Minden relatív. Nemcsak a fény hajlik, hanem minden. Mert relatíve elhajlíthatunk egy kérdést, elhaljíthatjuk az igazságot, elhajlíthatjuk a alkalmazási követelményeket, elhajlíthatjuk a törvényt. D egyenlő emcé négyzet, ahol D a dinasztia, m a rokonok tömege és a c természetesen a korrupció, mely az egyetlen állandó a világegyetemben – mert Indiában még a fény sebessége is a terheléstől és az áramszolgáltatás szeszélyességétől függ.

(Salman Rushdie)




Karfiolszezon van, én pedig hetek óta eszem, mert 160 forint kilója a piacon... meg mert nagyon szeretem is. Főzeléket azonban még nem főztem belőle, és nem is értem, miért? Hiszen tipikusan alkalmas erre a műfajra ez a finom zöldség. Na most pótoltam eme hiányt, amúgy isteni, és a fűszerezése hajlítható akár ezer irányba is - ez most egy kissé indiai hangulatú lett.

Hozzávalók 2 éhes embernek (vagy 3 kevéssé éhesnek):
50 dkg karfiol (tisztítás után ennyi),
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.),
2 gerezd fokhagyma,
1 üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható, 400 grammos),
4 dkg vaj,
8 dkg liszt,
2 dl tejszín,
kb. 2,5 dl karfiolfőzővíz zöldségleveskockából (vagy alaplé ha van kéznél),
só,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 csapott teáskanál frissen őrölt koriandermag,
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió,
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma,
késhegynyi őrölt római kömény (a magyar kömény is tökéletes ha nincs római),
1 csokor petrezselyemzöld,
ízlés szerint csipet cukor,
és ízlés szerint pár csepp ecet.
A tetejére:
2-3 evőkanál fokhagymás olívaolaj,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csipet só,
1 pici piros friss csili kimagozva és apróra vágva.

A karfiolt apró rózsáira szedtem, és forrásban lévő zöldségalaplében megfőztem, de ügyeltem rá, hogy épp megpuhuljon csak, ne főjön szét.
Az apróra vágott vörös és fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam a vajon, majd hozzákevertem a fűszereket is. Liszttel rántást készítettem belőle, amit tejszín és karfiolfőzőlé keverékével engedtem fel. Folyamatosan kevertem, hogy csomómentes legyen. Annyi karfiolfőző-vizet adtam hozzá, hogy olyan főzelék sűrűségű legyen: se nem híg, se nem túl sűrű. Apróra vágott petrezselymet, alaposan leöblített csicserit adtam hozzá, és a karfiolrózsákat is beletettem. Hagytam egyszer összerottyanni és készen is volt. Érdemes kóstolni, nagyon kevés cukor és ecet még izgalmasabbá teheti, de el is hagyható.
Az olívaolajban elkevert csilis, enyhén sós pirospaprikás öntettel meglocsolva tálaltam. (Mindig készítek fokhagymás olívaolajat, mert salátákra is remek: fél liter olívaolajban érlelek 1 egész fej megtisztított, gerezdekre szedett fokhagymát úgy 1 hónapig, aztán leszűröm. A gerezdeket nagyobb darabokba vágva teszem az olajba, így jobban kijön az íze.)

Így önmagában is tökéletes fogás valamilyen finom házi kenyérfélével. De adható hozzá natúr sült hús is, hal is.
Ez az elkészítési mód is nagyon illene hozzá, nem csak zöldbabbal jó, szerintem a főtt tojás a karfiolnak is jó kiegészítője.
És szerintem ahogy a paradicsomos káposztát főzzük, az karfiollal is isteni lehet.

Sűríthetjük valamilyen alternatív módon is: étkezési keményítővel, burgonyával is. De bevallom, nekem a főzelék így régimódiasan (liszttel sűrítve) az igazi.

2013. január 19., szombat

Téli vitaminsaláta


Minden titkos emberi kapcsolat - barátság, szerelem s azok a különös kötöttségek, mikor ellenfelek találkoznak és szegődnek el, életre-halálra! - ezzel a varázsos megérintettséggel kezdődik; az álomszerű érzékeléssel, amely igazán olyan, mintha az álomban a valóságot érzékelné az ember: tömegben, idegenek között egyszerre megérint egy szempár, egy hang, s mintha elszédülnél, mintha a jelent egyszer már megélted volna, mintha előre tudnád mindazt, ami történni fog, a szavakat és mozdulatokat is; s mindez a legkomolyabb, végzetes valóság; s ugyanakkor álomszerű.

(Márai Sándor)



Jó régen nem jelentkeztem, most meg jövök egy nemrecepttel... :) Csak egy egyszerű téli vitaminbombasaláta, de nagyon finom. Lereszeltem egy nagy sárgarépát, egy darabka zellert, egy darabka céklát, tettem hozzá fél fehér salátahagymát, megsimogattam a lelkét egy kevés balzsammal ecettel, sóztam, pici mézet is tettem rá, s olívaolajt, tökmagolajat. Borsozható is, de én a csilit is csilivel, úgyhogy azt morzsoltam rá... mert tényleg imádom... A kézitáskámban pl. mindig van parfüm mert az illat, az illat... az kell, napszemüveg csak mert dögös és olyan olaszosszínésznős és persze csili mert vannak olyan elvetemült rokonok és vendéglősök, akik nem tartanak készleten, és persze kagylóhéjak és szép kavicsok és madártollak. Ezek fontosak.




Önmagában is finom, de... hm. Hajában sült krumplival meg. Isteni. Nem beszélve arról, milyen jó meleget csinál a tűzhely a konyhában ebben a zord télben. És a saláta színe is... maga a tűz.


2012. február 15., szerda

Forróvizes gyorskenyér - kubai kenyér

 - kubai kenyér.

Az ima nem Istent, hanem az imádkozót változtatja meg.

                                                                                                                                                       (Erhard F. Freitag)



Ma blogszomszédolós nap volt... Kenyeret is sütöttem, mert egy morzsa nem sok, annyi sem volt itthon. Máginál láttam meg ezt a csodát ma délelőtt. Míg sült a hús, összeállítottam a kenyeret, s mikor kivettem a finom narancsos illatot árasztó sültet, tettem is be a helyére ezt a forróvizes forradalmi, 100 perces gyorskenyeret. Mire befejeztük az ebédet, ki is sült. Ráadásul. Én a cukrot ki is felejtettem belőle annak rendje és módja szerint. És még így is szépen és gyorsan megkelt.
Én is hitetlenkedtem, de egy próbát megért. Leginkább mert Mági képein olyan gyönyörűek voltak a kenyérkék. Hittem neki. Valóban gyors, valóban nem haláloznak el időelőtt az élesztőgombák a forróvíztől. Valóban ropogós a héja (ami később sem puhul be) és puha, finom a belseje. Máskor is sütöm! :) Hogy mitől kubai? No ezt nem tudom... :) Talán a forróvíz miatt. Köszönet a szuper receptért! :)

Hozzávalók:
50 dkg liszt (én most 30 dkg fehérlisztből, 5 dkg réteslisztből és teljes kiőrlésű búzalisztből készítettem),
1,5- 2 csapott teáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
2,5 dkg friss élesztő,
3 dl forróvíz.

A liszteket és a sót, cukrot, elmorzsolt élesztőt alaposan összekeverjük, majd hozzáöntjük a forróvizet. Én fakanállal kezdtem összedolgozni, mert tényleg forrásban lévő vizet adtam a liszthez és nincs dagasztós masinám. Szóval fakanállal összekutyultam, amennyire tudtam. Aztán óvatosan kézzel is nekibátorodtam, de csak finoman mert először tényleg forró volt. Mikor már nem kellett hozzá azbesztkéz, a konyhai munkalapon jól átgyúrtam. Szép sima a tészta, rugalmas, valóban nagyon jó gyúrni. A kenyérgombócot vékonyan beolajoztam olívaolajjal. A tepsibe sütőpapírt tettem, kissé beliszteztem. Erre tettem a tésztagombócot, pengével keresztben bemetszettem és letakartam egy nagy tiszta nylonzacsival. Hagytam pihenni míg a sütőm szabad nem lett. Máginál csak negyed órát kelt, nálam kicsit többet. De én kifelejtettem a cukrot ugye. :)
Az én sütőm már meleg volt, de nem előmelegítettet ír a recept. Hideg sütőbe tesszük 200 fokra és 40-45 percig sütjük. De így előmelegített sütőbe téve is szépséges lett. :)

2011. december 7., szerda

Csicsóka krémleves

..

- Elnézést! Hol vagyok, kérem?
- Mióta itt vagyok, én is jónéhányszor eltűnődtem ezen... és arra a következtetésre jutottam, hogy félúton vagyunk a világvége és a nagy semmi között.
- Á. És az hol van a térképen?
- Eltévedt?
- Nem. Csak nem tudom, hol vagyok.

(Miért éppen Alaszka?)






Hozzávalók 2 főre:

35 dkg csicsóka,
1 kis fej vöröshagyma (5 dkg),
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
citromos kakukfű,
1 cl száraz fehérbor,
olívaolaj,
pirított kenyérkockák.
Aki selymesebben szereti:
1 dl tejszín.

A meghámozott csicsókát föltettem vízben főni az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymával, sóval, szerecsendióval, citromos kakukkfűvel. Főztem 20 percig, majd kevés borral savanykásabbá tettem (mert a csicsóka elég édes önmagában) és végül botmixerrel krémesítettem. Tálaláskor olívaolajjal meglocsoltam, pirított kenyérkockákkal dúsítottam.
Aki krémesebb állagra-ízre vágyik, fél-egy decinyi tejszínt is hozzáönthet a végén. Én nem tettem bele, így is tökéletes volt.
Ha ünnepi levesnek készítenénk, tejszínt mindenképpen javaslok bele, és lehet gazdagítani frissen sült apró rákkal vagy garnélával, szerintem nagyon jól illene hozzá. Ha nincs citromos kakukkfüvünk, reszelt citromhéjjal és citromlével (a fehérbor helyett) is ízesíthetjük!
De a pirított házisonka is különlegessé tenné, mint levesbetét.


2011. november 11., péntek

Céklás lencsesaláta

Átvágok az omladozó város piacán, és szívem megtelik valami megmagyarázhatatlan, érthetetlen szeretettel, ahogy elnézem, amint egy fekete gyapjúkalapot viselő öregember egy halat belez ki a vevőjének (szája sarkában, mint varrónők szájában a gombostű, úgy lóg a cigaretta; kése áhítatos precízióval hántja le a pikkelyeket). Félénken megkérdezem ettől a halásztól, hol tudnék vacsorázni ma este, és társalgásunk végén egy újabb kis papírfecnivel a tulajdonomban távozom, amely egy névtelen kis étteremhez vezet, ahol, amint helyet foglalok, a pincér elém rak egy tál légiesen könnyű, pisztáciával meghintett ricottát, aromás olajakban úszó kenyérdarabkákat, kistányéron felvágottakat és olívabogyót, valamint hideg narancssalátát petrezselymes, hagymás öntettel. Mindezt még az előtt, hogy hallanék a ház sült tintahal specialitásáról. Platón szerint egy olyan város sem élhet békében, bármilyen törvényekkel rendelkezik is, amelynek lakosait az evésen, iváson és a testi örömökön kívül nem érdekli semmi más. De vajon tényleg annyira elítélendő ez a fajta élet, ha csak egy rövid időszakról van szó? Tényleg olyan borzasztó dolog lenne az életünkből néhány hónapot úgy eltölteni, hogy nincs nagyobb vágyunk annál, mint megtalálni a következő finom falatot? Vagy megtanulni egy nyelvet, csupán azért, mert a hangzása jólesik a fülünknek? Vagy ebéd után szundikálni egyet a kertben, a kedvenc szökőkutunk mellett, a napfényben? És másnap megismételni ugyanezt? Természetesen az ember nem élhet így örökké. A valódi életünk, a háborúskodásaink, a sérüléseink, a halandóságunk előbb-utóbb utolér minket.

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)



A saláta a maradékhasznosítás szülötte. Tegnap a pásztorpitéhez több lencsét főztem meg, mint amennyi kellett bele. Sajnáltam kidobni a többit, ezért ma saláta készült belőle. Méghozzá kész céklasalátával, mert az is van a hűtőben. Rántott sajthoz remek volt, de sültekhez, sőt. Halakhoz is tökéletes - vagy akár egyszerűen csak pirítóssal vagy hajában sült krumplival.
Mennyiségeket ne várjatok... Kell hozzá főtt lencse lecsöpögtetve, a lencse mennyiségének körülbelül egyötöde kész céklasaláta (csíkokra vágva), tartármártás, egy kevés tormakrém és lilahagyma félkaraikázva. Keverd össze, hagyd állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is.

Készíthettem volna így is, mint a babsalátát. Vagy készíthettem volna céklasalátával keverve (lencsefőzőlé és céklasalátalé adta volna a levét) - csak ecetesen, nem tartárosan, úgy is nagyon finom lett volna. No, ez már mindjárt 3 variáció. :) Jó étvágyat hozzá!

2011. október 24., hétfő

Meleg burgonyasaláta harissával

.

Aludtam, és azt álmodtam, hogy az élet merő élvezet.
Felébredtem, és láttam, hogy az élet szolgálat.
Szolgáltam, és felfedeztem, hogy a szolgálat élvezet.

                                                                                                                                (Rabindranath Tagore)






Mai ebédemet az eső, a hűtőszekrény és a fonott kosaram tartalma határozta meg. Egész nap szakadt, így körülnéztem, mit találok itthon. Volt a kosárban salátának való krumpli, a hűtőben meg találtam hozzá fél fej karfiolt, újhagymát és ott vigyorgott velem szemben a kibontott üveg harissa is. Készítettem hát (a finom görög házi olívaolajammal) egy meleg burgonyasalátát, harissás öntettel. Isteni lett. Azt hiszem, a közelgő tél kedvence lesz. A meleg salátákat nagyon szeretem, és télen nem is kívánom a hagyományos hideg fajta társaikat. Legalábbis önmagukban semmiképpen, maximum valami meleg étel mellé.
Ez ugyan egy meleg saláta, fogyasztható így önmagában is, de ha fejes saláta ágyon tálaljuk, az is nagyon finom hozzá - együk csak meg mellé a "lepedőt" is. :) Nekem ma nem volt itthon salátám, így magában ettem.

Hozzávalók 4 főre:
1,2 kg kiflikrumli vagy más salátakrumpli,
1 nagyobb fej karfiol,
3 szál újhagyma zölddel együtt.
Az öntethez:
1 dl olívaolaj,
1 púpos evőkanál harissa,
plusz só,
1 csipet cukor,
kevés citromlé.
Ha nincs otthon harissa:
2 teáskanál erős pista,
1 dl olívaolaj,
kevés citromlé,
1 csipet cukor,
mozsárban durvára őrölt 1 gerezd fokhagyma, 1/2 mokkáskanál koriandermag, 1 nagyobb csipet köménymag, pár darab római kömény és bors, plusz pár levél menta.

A burgonyát föltettem hajában főni, mikor majdnem készen volt, a karfiolrózsákat is forrásban lévő sós vízben megfőztem. Egyszerre készüljenek el és a karfiol ne főjön túl.
Közben fölkarikáztam az újhagymát és elkészítettem az öntetet is: egyszerűen keverjük ki a hozzávalókat.
A kész burgonyát még forrón hámozzuk meg egy villa segítségével. Egy nagy tálba tegyük a karikára vágott krumplit, a karfiolt, az újhagymaszeleteket és öntsük rá az öntetet. Finoman keverjük el, és már tálalható is.

Tipp: Karfiol helyett jól illik ebbe a saliba a zöldbab, vagy zöldborsó, vagy a brokkoli is. Padlizsánnal is kitűnő lehet, azonban azt kis kockákra vágva alaposan, jó füstös-feketésre süssük meg előzőleg. Vagy kelkáposztadarabokkal is, de azt is süssük vagy főzzük meg előzőleg.
Húsevőknek különleges köretként ajánlom, bármilyen egyszerű sült mellé.

2011. március 7., hétfő

Nagyböjt előtt

.

Holnaptól indul a nagyböjt. Még ha el is felejtettem volna, a tegnapi böjti szelek emlékeztettek rá rendesen. Ők nem nézik a naptárt, mégis itt vannak és mint minden évben: fújnak, fújnak, fújnak. A csontunkig hatolnak s kifújnak belőlünk minden régit, minden fölöslegeset.
Holnap, vagyis húshagyó kedden még eszünk húst.
Hamvazó szerdán nem és torkos csütörtökön még el lehet fogyasztani a maradék húsos falatokat. És péntektől már valóban elkezdődik a húsvétig tartó nagyböjt.
Sokan azt gondolják, ez csak valamifajta vallásos önmegtartóztatás vagy valami ilyesmi. De nem. Bár nem vagyok híve semmilyen fajta aszkétizmusnak (ismertek már ennyire), de a böjt időnként szükséges és nagyon áldásos. Ahogy a lakásunkat vagy autónkat kitakarítjuk időnként, úgy a testünket is szükséges alávetni a tisztításnak. A testi megtisztulás mellett a böjt a lelki tisztulást is megcélozza, tehát a böjt - hogy divatos szóval éljek - holisztikus. Ha valaki elszánja magát rá, akkor ezen időszak alatt nem kellene tévét sem nézni, internetezni sem. Vagy csak minimálisra korlátozni mindkettőt. Azokat az időket amiket a gép és képernyő előtt töltünk úgy egyébként, meditációra, befelé fordulásra kéne szánni inkább.
Érdemes naplót is vezetni ilyenkor, a bennünk zajló folyamatokról. Fantasztikus mennyi mindenre ráláthatunk ezáltal önmagunkban.
A tavaszi nagyböjt a természet ritmusába illeszkedik, annak leképezése. Ahogy tavasszal minden megújul, úgy az embernek is szüksége van erre. Elhagyni minden salakot és új lényként az új évkör új ciklusaiba integrálódni - ez a nagyböjt lényege. Együtt létezni és dobbanni a természet, a Föld ritmusával.
A 40 nap misztikus időtartam. Illést egy angyal segítette mikor kimerülten, elfásultan elindult a Sínai Hóreb-hegyre, hogy 40 nap alatt odaérjen, s Istent új módon tapasztalhassa meg. Mózes 40 nap és 40 éjszaka maradt a hegyen. Az özönvíz 40 napig tartott. A zsidóság 40 évig vándorolt a pusztában. Jézus 40 nap és 40 éjszaka böjtölt - szintén a pusztában. A tibeti halottaskönyv szerint az elhunyt lelkek még körülbelül 40 napig tartózkodnak a Föld szférájában. A 40 nap tehát egyfajta választóvonal. A változásokhoz ennyi idő kell, hogy valóban elmélyüljenek és meg is maradjanak.
Azt hiszem ma érdemes leülnünk és megfontolnunk, belevágjunk-e a nagyböjtbe. Van aki ilyenkor csak a húst hagyja el, de halat eszik. Van aki azt sem. És van aki minden tejes dolgot is elhagy. Van aki a húst, halat nem eszi, minden mást igen, viszont egy nap csak egyszer eszik jóllakásig. Gondoljuk végig, számunkra melyik lehet az ideális. Ilyenkor érdemes gyógynövényteákat is inni, segítik a tisztulást. Különösen a csalán, a citromfű. A gyömbér és a ginzeng például vitalizál. A zöld tea pedig egyszerre tisztít, erősít, regenerál. Válasszunk olyat, amit szeretünk, ami jólesik. Használjuk a teák kiválasztásánál az intuíciónkat, hiszen nem vagyunk egyformák. Segédeszközként Kinga bejegyzését ajánlom, a Fűben-fában orvosság c. blogjáról.
Aki úgy dönt végig csinálja, annak kívánok kitartást, megújulást, feltöltődést és teljes megtisztulást!

Recepteket a vega tematikus recepttárban találtok.

2009. április 10., péntek

Nagypénteki menü: krumpli leves, tojásos nokedli


Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

(Jézus mester - János könyve)




Végre kaptam csodás, zsenge fejes salátát! Nem azt a műtrágyázott bőrleveles fajtát, hanem igazi kerti harmatgyenge gyönyörűséget. Ez el is döntötte a nagypénteki menü java részét: tojásos nokedli dukál hozzá. Emellé készítettem ezt az egyszerű és gyors kis levest. A hűtőben ugyanis még lapult egy kicsi cukkini, és teljesen jó állapotban volt - gondoltam itt az ideje elhasználni ezt is.

Tehát a leves hozzávalói 4 főre:
1 kicsi cukkini,
4 kisebb burgonya,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
2-3 evőkanálnyi olaj,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
zellerlevelek,
1 mokkáskanálnyi ételízesítő.
A kölesegombóchoz:
4 evőkanál köles,
2 evőkanál tojás,
só,
1 púpos evőkanál liszt.

A vöröshagymát, fokhagymát, burgonyát apró kockákra vágtam, és az olajon pici sóval 5 percig pároltam. Aztán pirospaprikáztam, felöntöttem vízzel, tettem hozzá még zellerleveleket, sót és némi ételízesítőt. Mikor már majdnem puha volt a krumpli, beletettem a kis kockákra vágott cukkinit is. Puhulásig főztem.
A kölest megfőztem sós vízben, majd leszűrtem. Kevertem hozzá tojást és lisztet, olyan állagúra hogy formázni tudjam. Lobogóan forró sós vízben főztem 4-5 percig. Kölön kis tálkába szedtem.
A kölesgolyó helyettesíthető grízgaluskával is, aki szereti.
De el is hagyható. Zellerlevél sem kötelező bele, de én nagyon szép csokrot kaptam kedvenc árusomtól, és nagyon fini volt a levesben. Egyébként szinte teljesen azonos a krumlilé levessel, csak most benne is maradt a burgonya is. A kedvenc levesem!
A tojásos nokedli nagy kedvenc nálunk így tavasszal. De csak és kizárólag fejes salátával vagyok hajlandó megenni, és csak és kizárólag hagyományosan készítve: sós-cukros-ecetes bő lében.
Szeretem a mindenféle olívaolajas, balzsamecetes, stb. salátákat, de a tojásos nokedli csak ezzel a salátával finom és igazi. Sosem készítenék mellé más salátát. Kóstoltam már mással is - szomszédban, barátoknál - de nem jött be.
A tojásos nokedlinek is van egy titka. No semmi komolyra ne gondoljunk. Mindössze annyi a csínja, hogy sok olajat kíván. Ha nem elég a zsiradék rajta, akkor ehetetlenül ízetlen és száraz lesz. Nem egy élmény. Tehát bőven locsoljuk meg a kész nokedlit olajjal, mielőtt ráütnénk a tojást.




Hozzávalók 4 főre a nokedlihez:
60 dkg liszt,
2 nagy vagy 3 kisebb tojás,
1 teáskanál só,
kb. 4 dl víz.
A rávaló:
6-8 evőkanál olaj,
5 db tojás,
1/2 dl tej vagy tejszín.

A nokedlitésztát csak akkor keverjük ki, amikor a bő, sós főzővíz már forr. a hozzávalókat épp-csak rusztikusan keverjük össze, nem kell teljesen simára, mert nem palacsintát készítünk. A tojás azért keveredjen teljesen el benne, de akkor jó ha kicsit csomóskás marad. A vizet részleteiben adjuk hozzá, liszttől is függ, mennyit vesz fel. Olyan sűrű palacsintatészta állagot kell kapnunk. Amikor forr a víz, gyorsan beleszaggatjuk több részletben a tésztát. Minden alkalommal öblítsük át kicsit a csap alatt hideg vízzel a szűrőkanálban, jól rázzuk le, és így tegyük a lehetőleg teflonos lábosba. Mikor az összes nokedli kész, keverjük el az olajjal. Sok kell hozzá. A tojásokat felverjük a tejjel vagy tejszínnel (krémesebb lesz), sóval, és a nagy lángra tett nokedlire öntjük. Végig kevergetjük, míg a tojás egésze megszilárdul rajta. Túlsütni sem ajánlatos, éppen csak ne legyen nyers rajta a tojás.
A fejes salátát én mindig leveleire szedem, és alaposan, folyó vízben levelenként átmosom. Vendéglőkben szokták nagyon elegánsan félbe vagy negyedbe vágva tálalni a salátát, de én nem szeretem. Képtelenség rendesen megtisztítani. A közepe tele lehet homokszemcsékkel és élőlényekkel. A léhez nem tudok mennyiségeket írni, csak nagyjából, mert attól függ, mekkora tálban készítjük. Az én tálamba körülbelül 1 liter víz fér. Ehhez kell 1 teáskanál só, 2-3 evőkanál kristálycukor, és 1-2 teáskanál 20 %-os ecet. Mindenképpen kóstoljunk. Csak szájjal lehet a jó salátalé arányait eltalálni. És ízesebbnek kell lennie, mert a megmosott levelekről belekerülő víz még higít rajta.
A salátaleveleket csak étkezés előtt tegyük a lébe, mert hamar megfonnyadnak az ecettől-sótól. Tehát frissen készítsük, vagy tartsuk külön a megmosott leveleket és a levet, és mindig csak annyit tegyünk a salátalébe, amennyit megeszünk. Több helyütt divat a forrázott saláta, de én nem kedvelem. A frisset szeretem.
A jól elkészített tojásos nokedli friss fejes salátával az egyik legfinomabb étel tud lenni. :)