A következő címkéjű bejegyzések mutatása: április. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: április. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 29., péntek

Gőzgombóc


- Mit jelent az, hogy „visszaadni az elfogyasztott húst”? - kérdezett rá azonnal.
- A pusztai emberek az életük folyamán elfogyasztott húsért hány és hány élőlényt ölnek meg! És ezzel bűnt követnek el! - válaszolta az öreg. - Haláluk után viszont a saját húsukat adják vissza a pusztának, mert ez így igazságos. Így nem szenved a lélek, és felszállhat Tengribe.

(Jiang Rong: Farkastotem)




Mióta van dagasztós masinám, imádok kelt tésztákat csinálni. Ma kipróbáltam a gőzgombócot, mert muflont készítettem mártással. A muflont egy barátnőm hozta, én megcsináltam. A receptet nem írtam le, mert húst általában exhas készítek, de nagyjából valahogy így volt: a húst hagytam egy éjszakára tejben ázni. Másnap leöblítettem és tepsibe tettem tetemes mennyiségű nagy karikákra vágott vöröshagyma, vagy 7 gerezd fokhagyma társaságában. Került még bele egy félmaréknyi szárított vargánya, amit beáztattam és az áztatóvízzel együtt tettem a husihoz. Babérlevél, szegfűbors, bors, gombapor, friss rozmaring, száraz vörösbor, só, pici méz, kevés sűrített paradicsom és viszonylag sok víz került még a tepsibe. No és rengeteg vaj. Lefóliáztam és nagyon lassú tűzön 5-6 órán át pároltam. Végül a fűszereket eltávolítottam, a visszamaradt szaftot mindenestől turmixoltam, aztán át is szűrtem. Tejszínnel behabartam, málna-ribizli lekvárt is kínáltam hozzá.

No de a gőzgombócot akartam igazából leírni.

Hozzávalók 3-4 főre (háromra biztosan, négyre akkor, ha nem köretes a társaság):
  • 25 dkg liszt (az enyémben 20 dkg fehér és 5 dkg teljes kiőrlésű liszt van)
  • 5 dkg vaj
  • 1 tojás
  • 1 - 1,2 dl langyos tej (attól függ, mennyit vesz fel a liszt)
  • 2 gr só
  • 1 mokkáskanál kristálycukor
  • 1 dkg élesztő
a főzéshez
  • 2 dl tej
  • 1 evőkanál olaj
  • pici só.
A hozzávalókból kelt tésztát dagasztunk, hagyjuk duplájára kelni, majd átgyúrjuk, és kis gombócokat készítünk a tésztából. Én 8-ba vágtam. Hagyjuk kelni, majd egy nagy, magas falú lábosba vagy serpenyőbe kevés tejet öntünk, picit sózzuk, olajat vagy vajat adunk bele, és mikor forr, beletesszük a kis gombócokat. Lefedve nagyon kis lángon hagyjuk főni cirka 30 percig. A tetejét nem szabad levenni közben, mert összeesnek a gombócok. Amikor kész, hagyjuk fedő alatt hűlni, és mikor langyos, szeleteljük és tálaljuk. Itt találtam a receptet, köszönetem érte.
Fontos: ha a raguval együtt készítettem volna a gőzgombócot, akkor nem külön főztem volna, hanem a kész ragu tetejére sorakoztatom. Ezekben a gombócokban az a jó, hogy egy tálban elkészül a ragu is, a köret is. Ráadásul, ha a ragu tetején gőzölődnek, beszívják a finom ízeket-illatokat is. Gőzgombócot készíthetünk pirított zsemlekockásan is, vagy burgonyásan is. Készíthető sütőporosan is, élesztő helyett. A variációk száma végtelen.

2016. április 26., kedd

Brokkoli Dubarry módra


A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván.  

(Paul Gauguin)




Ritkán veszek brokkolit, mert csak én szeretem. Általában köretként szoktam enni, csak egyszerűen megfőzöm - így szeretem a legjobban. Ma viszont máshoz volt kedvem.
A besameles ételeket óvatosan készítem, mert éttermi és menzai emlékeim nagyon rosszak róla. Túl sűrű, túl ízetlen és túl töménytelen (ami alatt eltűnik az étel) - röviden így foglalhatom össze. Ma sem ennék sehol, senkinél, csak ha magam készítem.

Hozzávalók 2 főre:
  • 4 nagyobb szelet karaj csont nélkül vékonyra klopfolva
  • 1/2 kg brokkoli
  • 3 dkg vaj
  • 1 teáskanál olívaolaj
  • só, frissen őrölt bors
  • 1/2 fej vöröshagyma
  • 1 dl száraz vagy félszáraz fehérbor (nekem most csak vörös volt itthon, de ezzel is jó lett)
a besamelhez:
  • 2 evőkanál liszt
  • 3 dkg vaj
  • 2,5 dl tej
  • frissen őrölt bors
  • 1/4 citrom leve
  • 10 dkg reszelt, olvadós sajt

A brokkolit megfőztem enyhén sós vízben. A karajt vékonyra klopfoltam, sóztam, borsoztam és a vaj és olívaolaj keverékén erős lángon elősütöttem, majd egy tányérba félretettem. A maradék vajon kevés sóval megdinszteltem a félkarikákra vágott hagymát, aztán ráöntöttem a bort. Hagytam rotyogni 1-2 percig, hogy az alkohol elillanjon belőle. A sütőtálba visszatettem úgy a hússzeleteket, hogy a hagymát a tetejükre halmoztam, majd a brokkolirózsák következtek.
A vajból, lisztből és tejből besamelt készítettem, amit a végén sóval, borssal, citromlével ízesítettem. Rálocsoltam a rétegezett hozzávalókra, megszórtam reszelt sajttal és forró sütőbe tettem, míg a sajt megpirult a tetején.
Önmagában is jó fejes salátával, de rizzsel vagy burgonyával is köríthetjük. Vagy házi szélesmetélttel.

2016. április 18., hétfő

Svéd húsgombóc (köttbullar)



Vándor és őstölgy akad össze itten,
mint kövült szarvas nagy erős agancsát
nyújtja, és mélyzöld színű vár a háttér:
   ősszel a tenger.

Északon zápor, hol a vackor érik.
Ébren éj mélyén figyel itt az ember
és a csillagkép-sereg imbolyog fenn
   tölgy-terebélyesen.

(Tomas Tranströmer: Vihar, Weöres Sándor fordítása)
 



Ismét egy klasszikus. Több helyütt nézelődtem receptügyben, legelőször is Padparadsánál. De ahogy lenni szokott, ötvöztem több receptet.

Hozzávalók 4 főre:
  • 30 dkg darált sertéshús
  • 30 dkg darált marhahús
  • 1 jó nagy fej vöröshagyma apróra kockázva
  • 1 nagy tojás
  • 3 púposkás evőkanál zsemlemorzsa
  • egy 2 dl-es habtejszínből 2 evőkanálnyi
  • 2 kisebb burgonya főzve, összetörve
  • frissen őrölt bors
  • frissen reszelt szerecsendió vagy szegfűbors mozsárban porrá törve
  • 1/2 csokor petrezselyemzöld (el is hagyható)
  • 1/2 evőkanál olívaolaj vagy repceolaj
  • 10 dkg vaj
a mártáshoz:
  • 2 púposkás evőkanál liszt
  • a maradék habtejszín
  • 1,5 evőkanál szójaszósz
  • 1/2 liter marhaalaplé (kockából is teljesen jó)
  • frissen őrölt bors
  • és ízfokozásként egy csipet cukor
a tálaláshoz:
  • egészben főtt burgonya
  • vörösáfonyalekvár 

   A burgonyákat megmossuk, héjastól feltesszük főni. Mikor készen van, kettőt kiveszünk, a héját eltávolítjuk, villával összetörjük és hagyjuk hűlni. A többi krumplit fedő alatt hagyjuk tálalásig. (A legjobb betenni langyos sütőbe, hogy ne hűljön ki.)
   Míg hűl a tört burgonya, a vöröshagymát a kevés olajon és 1 evőkanál vajon pici sóval üvegesre dinszteljük, őt is hagyjuk kihűlni, majd hozzáadjuk a darált húsokhoz, amihez még megy: tojás, zsemlemorzsa, tört krumpli, tejszín, só, bors, szerecsendió, aprított petrezselyemzöld. A masszát kézzel alaposan összedolgozzuk, kis golyókat formázunk és a vajon kisütjük. Kis lángon csináljuk, hogy át tudjanak sülni a húslabdák.
   A visszamaradt vajhoz öntjük az alaplevet, ízesítjük szójaszósszal, borssal, s ha szükséges kevés sóval, pici cukorral és felforraljuk. Közben a tejszínből és lisztből habarást készítünk 1-2 dl hideg vizet is hozzáadva, amit az alapléhez adunk hőkiegyenlítéssel állandó keverés mellett. Összeforraljuk, majd átszűrjük tálalás előtt, hogy szép sima mártást kapjunk.
   Főtt burgonyával és vörösáfonya dzsemmel tálaljuk.
   Véleményem szerint a svéd húsgombóc íze a vajtól olyan, amilyen. Nem kihagyható, és nem helyettesíthető sem margarinnal, sem olajjal, sem zsírral.

2016. április 16., szombat

Zsidótojás (lengyeltojás)

   
   A rabbinak nem tudásával, nem szakértelmével vagy tanításaival, inkább életmódjával és bölcs tapasztalatával kell kitűnnie. Egy híres hászid rabbit egyszer megkérdeztek tanítványai, miért ment el társához évekig tanulni, mire így válaszolt: - Nem azért kerestem föl a cádikot, hogy a Tórát vagy a Talmudot megtanuljam tőle, hanem, hogy lássam, hogyan köti meg és hogyan oldja ki a saruját.
   Sokan a cádikot csodatevőnek tartják, akihez messze földről vándorolnak a hívek bölcs tanácsért, gyógyulásért vagy csupán azért, hogy lássák, megérintsék. A cádik lakomáján való részvétel külön megtiszteltetésnek számít. Az „igaz ember” alig nyúl hozzá az ételhez, ám a maradék (a „srájem”) fölött mégis valóságos csata alakul ki a jelenlevők közt. A cádik népszerűsége még halála után sem csökken: sátorszerűen kialakított sírjához (az ajhelhoz) éppúgy elzarándokolnak az ájtatos hívek, mint annak idején, életében, asztalához. 

(Raj Tamás: Várj madár várj - A haszidizmusról)


Én még benne vagyok a tavaszi tojásőrületben... húsvét elmúla avagy sem, nekem még nagyon tavasz van, s tojásszezon.
Sokszor szembejött már ez a recept, de még soha nem készítettem. Kár volt. Az egyik legfinomabb krém, amit valaha ettem. És bár az eredetiben nincs medvehagyma, de most így a szezon végén elmondhatom: az egyik legjobb étel amibe medvehagyma kerülhet, az a zsidótojás - más néven lengyeltojás.
Az enyém nem annyira kóser, mert libazsír nem volt itthon, mangalicazsír viszont igen. Véletlenül se készítsük margarinnal (margarinnal semmit se ha lehet...) vagy vajjal, a zsidótojás zsírral tökéletes, krémes, finom. Rajongó lettem na. :)

Hozzávalók:
  • 6 főtt tojás
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma lereszelve
  • kb. 1/2 evőkanálnyi mustár
  • frissen őrölt bors (úgy meglehetősen)
  • kb. 2 púpos evőkanál liba vagy kacsazsír (nálam mangalica)

A tojásokat keményre főzzük, hideg víz alatt hagyjuk kihűlni, majd megtisztítjuk és villával vagy tojásvágóval összetörjük (lehet reszelni is). A hagymát lereszeljük. A tört tojásokhoz hozzáadjuk a zsírt, mustárt, hagymát, sót, borsot és krémesre keverjük. A zsír annyi legyen hozzá, hogy a tojás el tudjon teljesen vegyülni benne, vagyis krém állagot kapjon. Kóstoljuk, a só-mustár-bors-hagyma aránya dönti el, hogy igazán finom lesz-e. Hagyjuk hűtőszekrényben állni 2-3 órát, hogy összeérjenek az ízek.
Lehet díszíteni újhagymazöldjével és ahogy már említettem, a medvehagyma nagyon jó bele szezonban. Aki akarja, kevés pirospaprikával is színezheti vagy díszítheti.
Nagyon finom pirítóson újhagymával, retekkel, uborkával, paradicsommal, paprikával. Egyszerűen isteni.

2016. április 11., hétfő

Kıymalı Pide, Lahmacun (török pizza-félék)


De bármelyik illatot érezte is, Armanousht mindegyik egy-egy ételre emlékeztette, olyannyira, hogy ha kicsit hosszabban időzne itt, feltehetően képes lenne ételként érzékelni Isztambult. A város egy valódi torta volt: belül egy-egy réteg történelem, a teteje vastagon bevonva a nyugatiasodás krémjével, itt-ott bohém díszítésekkel meghintve, a széleire pedig befejezésként keleti szószba kevert reszelt modernség került.

(Elif Şafak: Az isztambuli fattyú)




Már többször készítettem, csak mindig vacsorára, és nem tudtam lefotózni. Sajnos egy erősen addiktív ételről van szó, mert egyszerűen nem lehet nem szeretni. Amúgy a török konyha a szívem egyik csücske, zseniális ételeik vannak... Hát kérem a Kıymalı Pide és a Lahamcun a pizza: török módra.

Hozzávalók 4 darabhoz:
30 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 dl tej (elhagyható, csak ha van kevés maradékom a hűtőben, fel szoktam használni péksüteményekhez, kenyerekhez)
kb. 2 dl víz (amennyit felvesz a tészta)
1 evőkanál olívaolaj
1 mokkáskanál só
1/2 mokkáskanál kristálycukor 
A feltéthez:
30-35 dkg darált hús (bárány kellene, de az nálunk egyáltalán nincs, jó a marha- vagy sertéshús is, vagy vegyesen, de szárnyast nem javaslok, ízetlen ehhez az ételhez)
2 evőkanál olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 hámozott, darabolt olasz paradicsomkonzerv

frissen őrölt bors
1 teáskanál szumák (cserszömörce, el is hagyható, ha valaki nem jut hozzá, nekem a tesókám hozott Isztambulból :) )
1 teáskanál koriandermag mozsárban frissen őrölve
1 mokkáskanál kakukkfű
kevés római kömény őrölve (aki szereti, én nem vagyok oda érte) 
Végül, amikor megsült:
meglocsoljuk natúr joghurttal
és megszórjuk friss zöldhagymaszárral, petrezselyemzölddel (nyáron friss mentával is finom vagy korianderzölddel)

A tésztát megdagasztjuk (ne legyen túl kemény, de nagyon lágy sem), hagyjuk duplájára kelni.
Közben elkészítjük a feltéteket. Az apróra vágott hagymát, fokhagymát üvegesre pároljuk az olajban, majd átsütjük rajta a darált húst fehéredésig. Fűszerezzük, hozzáadjuk a paradicsomot és hagyjuk rotyogni, míg elfővi a levét. Ezzel készen is van. A zöldhagymaszárat és petrezselymet felaprítjuk.
A tésztát négybe gombócoljuk, hagyjuk negyedórát kelni.
Begyújtjuk a sütőt és a legmagasabb hőfokon hagyjuk.
A tésztát kinyújtjuk és a tepsibe helyezzük. Megkenjük a darált hússal, aztán a tészta két végét összecsípjük, papucsot formázva. Kinyújtjuk a következő gombócot, a tepsibe tesszük, kenjük, formázzuk. (A tepsiben kell megkenni a darált hússal, mert ha nem így tennénk, lepotyogna róla a feltét, mikor megpróbáljuk átvarázsolni valahogy a munkalapról a tepsibe a pizzákat...)
Mehet a sütőbe, full hőfokra. Ez fontos, mert vékony a tészta és ha lassan sütnénk, nagyon kiszáradna. Igazából kemencében sütve lenne a legfinomabb, ugyanúgy, ahogyan a pizza is.
Mikor készen van, meglocsoljuk joghurttal, megszórjuk a friss zöldekkel.




Ha vegák is készítenék, az lenne az ötletem, hogy sült padlizsánnal helyettesítsék a húst. Szerintem nagyon finom lenne. A padlizsános verzióra én tennék friss és vékony paradicsomkarikákat is - akár sütés előtt, akár a sütés után.

A Lahmacun egy egészen vékony tésztás, szintén darált húsos változat. Vagy tárcsán, vagy kemencében sütik, otthon az asszonyok serpenyőben, jobb híján. A tésztája szintén kelt tészta (a fenti használható hozzá, de több darab lesz belőle, mert nagyon vékonyra kell nyújtani), és a húsfeltétet nem sütik meg, hanem csak nyersen fűszerezik, így kenik a jól kinyújtott tésztára, amivel aztán együtt sül meg.


2015. április 4., szombat

Mézes-diós pohárkrém


A csókok tüze idővel kialszik, de a főzőtudomány általában csak javulni szokott az évekkel.

(Terry Pratchett)




Rájöttem, én úgy vagyok a sütikkel, mint Fülig Jimmy a teával... A krémet kérném, a tésztát nem. Amúgy még karácsonykor eltörtem a gépem fémkarját, azóta nincs keverőeszközöm robotikailag - na ebből is látszik, mennyi sütit gyártok úgy nagy átlagban. Azért most gondoltam, ha mán ilyen jeles ünnepre virradtunk, mégiscsak kéne valami édesség a nagy eszem-iszomhoz.
A világ legegyszerűbb pohárkrémje, kézi habverővel sem nagy munka elkészíteni. Olaszosan egyszerű, magyaros ízvilágú mégis, a dió, pálinka és méz miatt. 10 perc alatt készen van. Robotika nélkül is!
(Bevallom elég tömény krém, szóval mégiscsak érdemes egy piskótalapot sütni hozzá, és tekercsnek elkészíteni.)

Hozzávalók 6 pohárhoz:
25 dkg mascarpone,
2 nagy friss tojás,
12 dkg darált dió (világos héjú, finom édes ízű dió legyen),
16 dkg vegyes virágméz,
0,5 cl sárgabarack pálinka,
1 csipet só,
a díszítéshez:
lépesméz, babapiskóta és valamilyen mentaféle.

A tojásokat kettéválasztottam: a fehérjéket egy nagy tálba, a sárgájákat egy kisebbe tettem. A sárgákhoz hozzáadtam a mézet és fehéredésig kevertem. Beletettem a mascarponét is, azzal is jól átkevertem, végül belekevertem a darált diót és a kevés pálinkát is.
A fehérjéket csipet sóval kemény habbá vertem, majd a mézes-diós krémet finoman beleforgattam.
Poharakba szervíroztam, tetejüket fél-fél piskótával, egy kis darab lépesmézzel és narancsos mentával díszítettem.
Kellemes Ünnepet kívánok minden Kedves Olvasómnak!

2014. április 28., hétfő

Sóskaleves csicserivel


Zuhog odakint a zápor. Az eresz alól nézem az esőt. Egy csöppecske a tenyerembe is hullott. Beszélgetek vele.
- Nini, csöppike! Nézd, mennyi testvéred van odakint! Kieresszelek-e közéjük?
- Ha hívnak, megyek, hiába marasztalsz. Ha nem hívnak, maradok, hiába küldesz.
- Összeszorítom a markomat. Akkor meg se bírsz mozdulni.
- Úgy eltűnök, hogy észre se veszed.
- Hogy csinálod azt, csöppecske?
- Szállok szárny nélkül, járok láb nélkül. Én vagyok a világ vándora.
- Hol jártál már, csöppikém?
- Patak elvitt a folyóba, folyó elvitt a tengerbe. Tengerből a nap fölkapott, szelek szárnya hordozgatott. Égen szálló felhő voltam, tenyeredbe onnan hulltam.
- Öreg is lehetsz te akkor, mint az országút.
- De megfiatalodom minden percben. Ma vízcsepp vagyok, holnap pára, holnapután harmat a patakparti nefelejcsen.
- Fáradt lehetsz, cseppecském. Tudod mit? Maradj itt nálunk.
- Nem lehet. Már hívnak, mennem kell.
- Hova mennél? Ki parancsol neked?
- A nap az én uram, parancsolóm. Akárhonnan fölszippanthat, ha akarom, ha nem.
- No, én megvédelmezlek, csöppikém. Belebújtatlak egy pohárkába. Leviszlek a méhesbe. Ott ugyan meg nem talál a nap.
Erre már nem felelt a csöppecske. Nézem a tenyeremet: hát már nincs ott. Fölszippantotta a hirtelen kisütő nap. A világ vándora már az égen van aranyszélű felhőben.

(Móra Ferenc: A világ vándora)




Tegnap este arab padlizsánkrémet (baba ganusht) készítettem. A tahinimártásból maradt egy kevés, így ma a levesben nyert új értelmet és szép véget. Kicsit indiai, kicsit arabos beütésű, gazdag, laktató fogás, főleg frissen sütött lapos kenyérrel tálalva.

Hozzávalók 4 főre:
10 dkg friss sóskalvél,
1/2 csokor újhagyma zölddel együtt,
2 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 kicsit púpos evőkanál liszt,
1,5 liter zöldségalaplé (leveskockából is jó),
só (nem feltétlen kell),
frissen őrölt bors,
1 teáskanál kurkumapor,
1 mokkáskanál gyömbérpor,
1/2 mokkáskanál római kömény,
4 evőkanál szezámöntet (tahinimártás),
1 üveg főtt csicseriborsó (DM-ben kapható, 400 grammos),
1 teáskanálnyi méz.
Plussz tálaláskor szórjuk meg friss, vágott mentával.

A sóskát megmostam, a középső vastag ereket eltávolítottam, majd apróra vágtam. Az újhagymának a fehér részeit a vajon és olajon pici sóval üvegesedésig megfuttattam, megszórtam liszttel, 1-2 percig kevergetve pirítottam, majd alaplével apránként és jól elkevergetve felöntöttem. Beletettem a sóskát, az apróra vágott újhagymazöldeket, a fűszereket, a tahiniszószt, mézet, a jól átmosott és lecsöpögtetett csicserit, és hagytam felforrni. Forrás után kb. 10 percig hagytam főni és készen is volt. Kóstoljuk a végén, és ízesítsük, ha valami hiányozna belőle (só, citromlé, fűszerek, méz.). Frissen sütött lapos kenyérrel tálaljuk, megszórjuk friss mentával, kevés olívaolajjal is meglocsolhatjuk. Isteni.

Tahiniszósz: 4 púpos evőkanál szezámmagot száraz serpenyőben megpirítottam (vigyázzunk, nagyon óvatosan, mert hamar megég, mikor már érezzük a finom illatát vegyük le a tűzről és tegyük tálba), kávédarálóval finomra őröltem. Hozzákevertem 1/4 citrom levét, adtam hozzá sót, 1/2 evőkanálnyi olívaolajat és annyi vizet, amennyivel krémes és szósz állagúra tudtam keverni. Nem kell sok hozzá, óvatosan adagoljuk, ne legyen híg. Mondtam már hogy imádom a tahiniszószt?! :)


2014. április 25., péntek

Alapragu - bármilyen zöldséggel kiegészíthető



A tudattalan és a tudatos tudat mélyrétegei alkotják a termőföldet, amelyben létünk gyökerei táplálékot keresve szétterjedhetnek, hogy az életet adó szellemi táplálékot magukba szívják.
Szigorúan egyéni folyamatról van szó. A külvilággal kapcsolatos elvárások, a tekintélyre való hagyatkozás, a csodavárás gátolja lelki gyökereink terjeszkedését azon eltemetett középpont felé, ahonnan a bennünk lüktető Élet fakad.

(Robert Linsen)



Annak idején nagyon szerettem Keith Flojd műsorait. Amit a legjobban szerettem benne, hogy remek ragukat készített. Sajnos, nincs meg a szakácskönyve... Szóval ahogy az élelmiszer-árak kúsznak már nem is lassan az égig és nem is addig, hanem má' a csillagokig, úgy döntöttem, létra köll, vagyis valahogy úgy kell főzni, hogy hó végén ne csak zsíroskenyér legyen bár az is isteni újhagymával meg retekkel. A jót, finomat, olcsón enni egyik alapköve a jó ragu szerintem. Így hát kreáltam egy alapragut, ez dúsítható aztán mindenféle zöldséggel, aminek épp szezonja van. Kerülhet bele zöldborsó, sárgarépa, karfiol, káposzta, cukkini, paprika, paradicsom, padlizsán, zöldbab, és még sorolhatnám... Lehet tejszínnel is lágyítani a végén, vagy akár elvinni olaszosabb-paradicsomosabb irányba is. A tejfölt sem utasítja vissza. A hozzá adható köretek is sokfélék lehetnek, például zsömlegombóc, nudli, krokett, főtt krumpli, rizs, kukoricapuliszka, tészta, nokedli, tarhonya, stb... Bármelyikkel isteni.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg hús (lehet sertés, szárnyas, marha - ez most lapocka),
10 dkg vöröshagyma (tisztítva),
1 csokor újhagyma (ha nincs, anélkül is jó),
5 gerezd fokhagyma,
1/2 evőkanál mustár,
kb. 1/2 evőkanál liszt,
3 dkg vaj,
2 evőkanál olívaolaj (vagy 1 nagy evőkanál zsír),
só,
mozsárba frissen tört:
1 teáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál édesköménymag,
1/2 mokkáskanál bors,
3 szem szegfűszeg,
1 pici darabka fahéj,
1/2 marék szárított vargánya,
0,5 dl száraz fehérbor (vagy rozé),
1/2 evőkanál sűrített paradicsom,
alaplé (leveskockából is jó),
és egy csipet cukor az ízek kereksége miatt.
Ehhez jönnek külön megfőzve az aktuális zöldségek, majd a főzés végén a raguhoz keverve.

A húst kockákra vágtam, sóztam, vékonyan bekentem mustárral és megszórtam kevés liszttel. A vajon és olajon az apró kockákra vágott hagymákat kis sóval üvegesedésig dinszteltem, aztán nagyra vettem a lángot és a húst jól átsütöttem-pirítottam. Ráöntöttem a bort és hagytam majdnem elfőni, ekkor felöntöttem alaplével (kevéssel, mindig csak apránként adtam hozzá a főzés során, ahogy elfőtt róla), fűszereztem, tettem bele sűrített paradicsomot is. Közben kóstoltam és ha kellett valami pótoltam. (só, fűszer, cukor.)
Közben külön edényben megfőztem a belevaló zöldségeket. Mikor kész volt a ragu, hozzákevertem őket.



2014. április 14., hétfő

Borscs


Üres kézzel születünk,
Üres kézzel távozunk.
A valódi életet
üres kézzel éltem át.

(Marlo Morgan)




Na. Úgy jártunk drága szomszédasszonyommal, hogy a mélyhűtője meghalt, mert szeretett. És szoktak benne ideiglenesen állomásozni az én konyhámból való dolgok is, mivel nekem csak egy pici, normál hűtőm van. Szóval leeresztett a fagyasztó, benne egy szép darab marhalábszárral, amivel más terveim voltak ugyan mer' az osobuccot nagyonnagyon, de most muszáj volt gyorsan cselekednem és hát ami még volt mellé, azzal készítettem. Mer' soha semmi nem veszhet el, csak átalakulhat, főleg egy boszorkánykonyhában... Az én hűtőmben nem ideiglenesen állomásozott némi cékla, fél fej káposzta, sárgarépa, zeller - úgyhogy borscs varázsolódott a szép husiból. Valamint áldozatul esett még szomszédasszonyom 25 dkg isteni brinzája is, amit rám hagyományozott végrendeletileg, azt meg sörkifli tésztájába dolgoztam bele... mennyei lett a leves mellé. Csak úgy megjegyzem, ez a borscs nevezetű nem véletlen lett és méltán viághíres. Nagyon finom.

Hozzávalók egy nagy fazóknyi leveshez:
az alapléhez:
90 dkg marhalábszár,
20 dkg vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
3 babérlevél,
1 teáskanál koriandermag,
1 mokkáskanál köménymag,
1 mokkáskanál egészbors,
só,
4 liter víz.
belevalók:
10 dkg vöröshagyma,
1/2 evőkanál zsír,
30 dkg fehérkáposzta,
30 dkg cékla,
15 dkg zeller,
20 dkg sárgarépa,
30 dkg burgonya,
só,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
2 csapott evőkanál sűrített paradicsom,
2 teáskanál 10%-os ecet,
plussz a tálaláskor tejföl.

A husit föltettem főni 20 dkg egészben hagyott, de bevagdosott vöröshagymával, hasonlóképpen a 4 gerezd fokhagymával és a többi fűszerrel. Forrás után hagytam kis lángon pötyögni vagy 2 órán át. Aztán egy nagy serpenyőben (vagy lábosban) a zsíron megfuttattam üvegesedésig a kis kockákra vágott vöröshagymát, rádobtam a megtisztított, kockákra vágott zellert, sárgarépát, céklát és sűrített paradicsomot. Sütöttem kevés vízzel, sóval, cukorral körülbelül 10-15 percig, majd kevés vizet aláöntve, fedő alatt pároltam még 15 percig. Közben kivettem a léből a hagymát, azt kidobtam. A húst is kivettem és apróbb darabokra vágva visszatettem a levesbe. A zöldségekre ráöntöttem az ecetet is, átsütöttem pár pillanatig, és ezt is hozzáadtam a leveshez. Főztem még jó 20 percig, aztán a krumli és káposztakockákat is beletéve addíg, míg ezek is megpuhultak. Végül kóstoltam és ha kellett valami, pótoltam. (Cukor vagy só vagy ecet.)
Tejföllel és sörkiflivel tálaltam. Pazar, mesés, isteni.

 

2013. április 28., vasárnap

Fehércsokoládés kókuszos puding




  Ketutnak tanítás közben is fülig ér a szája. „Ülj és mosolyogj.” Hát ez csúcs.
  – Tanult jógát Indiában, Liss? – kérdi.
  – Igen, Ketut.
  – Gyakorolhatja a jógát – mondja –, de jóga túl nehéz. – Itt egy görcsös lótuszpózba gyömöszöli magát, és arcát komikus módon összeráncolja, mint aki a vécén ülve erőlködik. 
  – Mért mindig olyan komolyak a jógában? Ilyen komoly arcot vág, és elijeszti jó energiát. Ha meditálni akar, csak mosolyogni kell. Mosolyogjon az arcával, az elméjével, és a jó energia eljön magához, és elmossa a piszkos energiát. Még a májában is mosolyogjon. Gyakorolja este a hotelban. Ne siessen, és ne erőltesse. Túl komoly és megbetegszik. Meghívhatja a jó energiát a mosolyával. Mára befejeztük mindet. See you later, alligátor. Jöjjön vissza holnap. Nagyon örülök, hogy láthattam, Liss. Vezesse a lelkiismerete. Ha jönnek nyugati barátai Balira, küldje őket hozzám tenyérolvasásra. A bomba óta nagyon üres vagyok a bankomban.

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)





A mai vasárnapi menü: köménymagos rántottleves pirított rozsos kenyérkockákkal; fűszeres sajttal és medvehagymával töltött gombafejek rántva petrezselymes krumplival no és fejes salátával; desszertnek pedig ez az egyszerű fehércsokis, kókuszos puding. Hm...szép az élet... :)

Hozzávalók 5 nagyobb vagy 6 kisebb adaghoz:
7 dl tej,
10 dkg fehércsokolédé,
12 dkg kristálycukor,
4 dkg étkezési keményítő,
5 dkg+ 2 dkg kókuszreszelék,
1 csipet só,
vaníliaesszencia vagy 3 csepp narancsolaj.

A tejből félretettem 1 decinyit, a többiben elkevertem a cukrot, narancsolajat (csakis 100%-os, eredeti olajat szabad használni), kókuszreszeléket, és föltettem forrni. Forrás után félrehúztam a tűzről és addig kevergettem benne a feldarabolt fehércsokit, míg elolvadt. A félretett hideg tejben elkevertem az étkezési keményítőt. A csokis tejet visszatettem a tűzre és újraforrás után belekevertem a keményítős tejet is. Hagytam hogy besűrűsödjön és már készen is volt. Poharakba töltöttem, tetejét kókuszreszelékkel meghintettem. Kihűlés után hűtőszekrénybe tettem még 1-2 órácskára.
Kóksuzreszelék helyett eperszeletekkel díszítve is finom ám... :)


2013. április 21., vasárnap

Kucsmagomba leves és "búbos hús"



   Azok a barátaim, akik már hosszú ideje tanulmányozzák a jógát, azt mondják, hogy az ember addig nem is érzi igazán az asram hatását, amíg el nem hagyja a helyet, és vissza nem tér a megszokott, hétköznapi életébe. – Akkor veszed csak észre – mondja a volt dél-afrikai apáca –, hogy a belső polcrendszered teljesen átrendeződött. – Bár ebben a pillanatban nem igazán tudom, mi számít megszokott életnek. Úgy értem, éppen arra készülök, hogy összeköltözzem egy vén indonéz füvesemberrel – ez hétköznapi életnek számít? Talán… Ki tudja? Mindenesetre a barátaim szerint a változások később tűnnek csak fel. Egyszer csak azt veszed észre, hogy azok a rögeszmék, amelyek egész életed során elkísértek, most eltűnnek, vagy hogy utálatos szokásaid végre megváltoznak. Apró bosszúságok, melyek valaha az őrületbe kergettek, nem zavarnak többé, míg azokat a régi kínokat, melyeket csupán megszokásból tűrtél el mostanáig, ezután már öt percig sem tolerálod. A mérgező kapcsolataidat kiszellőzteted vagy megszabadulsz tőlük, és derűs, jótékony hatású emberek tűnnek fel az életedben.

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)




Bár már nagyon sokfajta gombát kóstoltam, ez a nagyon ízletes kucsmagomba eddig kimaradt a repertoárból. Most viszont tudtam venni kedvenc gombász bácsimtól a piacon. Készült leves belőle és töltelék húsokhoz. Tényleg nagyon aromás, remek gombafajta.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg kucsmagomba,
1 nagy fej saláta,
3 nagyobb gerezd fokhagyma,
3 szál újhagyma zölddel együtt,
3-4 dkg vaj,
só, frissen őrölt bors.
1 csapott evőkanál szárított tárkony,
kevés kakukkfű,
2 zöldségleveskocka vagy zöldségalaplé
vagy ha van krumlifőzőlé az is tökéletes,
1/2 dl száraz fehérbor,
1 mokkáskanálkányi kristálycukor,
1/2 dl tejszín.
Betétnek: szikkadt kenyérszeletek vagy
bármi más, ami szimpatikus: tészta, krumpligombóc,
gersli, vagy akár rántottadarabok.

A gombát felvágtam szeletekre és sóval, a fűszerekkel a vajon megpároltam, míg összeesett. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát is, azt is megdinszteltem. Felöntöttem fehérborral, és hagytam 2-3 percig erősen forrni, hogy az alkohol elillanjon belőle. Felöntöttem vízzel, és beletettem az apróra összevágott salátaleveleket is. Forráskor a 2 leveskockát is beletettem, meg a pici cukrot, mert így lett telt, kerek az íze. Forraltam 10 percig, végül a tejszínt is hozzáöntöttem.
A tányér aljára szikkadt kenyérszeletet tettem, és arra mertem rá a levest. Isteni finom.




Biztosan emlékeztek a "búbos húsra", ma már igazi retroételnek számít... Viszont finom. A kucsmagomba másik feléből tölteléket csináltam.

Hozzávalók 4-6 szelet húshoz (karajhoz vagy csirkecombhoz):
2 zsömle,
20 dkg kucsmagomba,
3 dkg vaj,
3-4 szál újhagyma zölddel együtt,
1 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 tojás
és ha van otthon: 1 mokkáskanál gombapor
és szeletelt bacon szalonna.

A gombát szeleteltem, a vajon megsütöttem sóval, fűszerekkel (apróra vágott fokhagymával együtt), egészen addig, míg már nem volt leve. A zsömlét beáztattam, kinyomkodtam, hozzáadtam a kihűlt sült gombát, a felszeletelt újhagymát, a tojásokat és jól összekevertem.
Tölthetjük csirkecomb bőre alá is, dagadóba is, de búbos hús is készülhet vele: a húst klopfoljuk ki, sózzuk be és tegyünk rá a töltelékből. Szeletelt baconszalonnába göngyöljük be, tegyük kivajazott tepsibe és előmelegített sütőben 200 fokon süssük cirka 25-30 percig.

2013. április 9., kedd

Zöld hummusz


A legalapvetőbb mágia, amit egy nő csinálhat, az maga a főzés. Nem véletlenül mondják, hogy egy férfit a hasán át lehet megfogni. Teljesen természetesen így van, hiszen a férfi életét azzal az élelemmel fogom táplálni, amit én csinálok neki. És ha szeretettel csinálom, az hat arra a férfira. Akkor azt a férfit magamhoz kötöttem. Az élet tele van apró mágiákkal. És ma nem használjuk őket. Mert nincs rá idő. De megkérdezem: akkor mire van ma idő?

(Géczy Gábor, előadásrészlet)




Aki szereti az eredeti hummuszt (én rajongok érte bevallom), az ezt is nagyon fogja szeretni. Medvehagymás változat: roppant egészséges, és legalább annyira finom is. És ha azt mondom öt perc alatt elkészült, sokat mondtam. Igaz, most nem én főztem a csicserit, és nem én szedtem hozzá a medvehagymát, de ez így elfoglalt háziasszonyoknak tökéletes megoldás. Azért azt a kis mágiát így is bele lehet varázsolni... hogy maradjon másra is idő. Nem. Nem a tévézésre gondoltam.

Hozzávalók 2 főre:
1 üveges konzerv csicseriborsó (DM-ben szoktam venni, bio változat),
1/2 marék medvehagyma (2 dkg),
só,
kevés friss citromlé ízlés szerint,
1 evőkanál tökmagolaj,
annyi víz vagy főzőlé (amennyiben mi főzzük is), amennyivel krémes állagot kapunk.
Plussz tökmagolaj a díszítéshez.

A konzerv csicserit szűrőkanálban alaposan átmostam folyó vízzel, egészen addig, hogy már nem volt habja. Késes robotgépbe tettem a medvehagymával, sóval, citromlével, tökmagolajjal, kevés vízzel együtt és krémesre daráltam. Kóstolni kell, ha hiányzik valami, pótoljuk. (Citromlé, víz, olaj, só.)
Tálaláskor megcsorgattam még tökmagolajjal. Házi pászkával kínáltam, de bármilyen arab, indiai kovásztalan laposkenyérrel tökéletes (pita, csapati, roti, tortilla, stb...)
Vagy pirítóssal, ha valaki a hagyományos kenyeret jobban kedveli. Isteni. A medvehagymáról itt olvashatsz, s kérlek, ha gyűjtöd, vigyázz a növényre, hogy jövőre is teremhessen. :)


2013. április 4., csütörtök

Sonkás nudligombóc tormamártással



Azok között, amiket Pilgrim nem tudott megváltoztatni, szerepelt a múlt, a jelen és a jövő.

(Kurt Vonnegut)





Maradékhasznosítás. Maradt egy nagyon-nagyon kevés főtt sonka és torma. Szeretném leszögezni: nem kalóriaszegény fogás, és emellett abbahagyhatatlanul finom.

Hozzávalók 4 főre:
nudlitészta:
50 dkg burgonya (héjastól mértem, tisztítás előtt),
1 nagy tojás,
2 csapott evőkanál búzadara,
1 evőkanál olaj,
só,
és annyi liszt, amennyivel olyan tésztát kapsz, ami összeáll és úgy, hogy már nem ragad, kb. 10-15 dkg, mert burgonyafajtától is függ.
Töltelék:
10 dkg főtt sonka (az a legjobb ha van rajta zsíros rész is, mert így nem lesz száraz, ha csak száraz sonka maradt, kevés tejföllel lágyíthatunk a masszán, de maradjon formázható, ne legyen híg),
10 dkg reszelt sajt,
őrölt bors,
pici kakukkfű.
Mártás:
4 dkg vaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
1 púpos evőkanál tormakrém,
kb. 4-5 dl tej.
Plussz reszelt sajt a tálaláshoz.


A burgonyát meghámoztam, sós vízben megfőztem, leszűrtem, öszetörtem és hagytam kihűlni. Míg hűlt, a sonkát ledaráltam és elkevertem a többi hozzávalóval.
Mikor kihűlt a tört krumpli, hozzáadtam a tojást, búzadarát, kevés plussz sót, olajat és annyi liszttel, amivel jól formázható sem nem lágy, sem nem kemény tésztát kaptam, jól összedolgoztam. Lisztezett deszkán kinyújtottam fél centi vastagra, kis négyzeteket vágtam (olyan ötször ötösöket) és a közepükre az összedolgozott sonkás masszából kis golyókat formáztam. Aztán rádolgoztam mindegyikre a nudlitésztát, helyes kis gombócokat formáztam. Tényleg kicsiket csináltam, ebből a nagy szerintem nem szép, nem guszta. Olyan 3 centis kis golyóbisok lettek.
Míg formáztam a tésztát, föltettem egy nagyobb fazékban vizet forrni sóval. És elkészítettem a mártást is, mire felforrt a víz.
Vajat olvasztottam egy lábosban, lisztet szórtam bele, kissé átfutattam, aztán apránként tejjel felöntögettem, mindig simára keverve a mártást. Pontos tejmennyiséget ne várjatok, olyan mártás sűrűségű legyen a végére. Aztán belekevertem a tormakrémet és sóztam.
Mikor forrt a víz, beletettem a kis gombócokat, nekem 36 lett ebből a mennyiségből. Onnantól számítva, ahogy feljöttek a víz felszínére, még 5 percig főztem őket, majd szűrőkanállal kiszedtem. Azonnal tálaltam, mártással meglocsolva, reszelt sajttal megdíszítve.
Nos, ez az éltel is a "tudtamtudtam, csak nem sejtettem" hogy ilyen jó kategória. Mert tudjuk: finom a nudli is, a sonka is, a torma is, de így együtt... több mint jó. :)
Ez a töltelék egyébként tortellinibe, ravioliba is tökéletes.

2013. április 3., szerda

Van Gogh levágott füle és a prérifarkasok üvöltése avagy...


Ma este ebben a zord tavaszi! télvilágban puha tarakróba burkolózva, összekuporodva mint egy cica, olvasgattam. Mellettem a kisasztalon egy finom pohár bor, kezemben cigaretta. (És ezt is, azért is.) Persze hogy szakácskönyvet. Mert ha nem főzök éppen, akkor olvasom, ami életem egyik legkedvesebb elfoglaltsága: a konyha varázslatos világában elmerülni.
A könyv Isabel Allendétől az Aphrodité. Tele jó történettel, erotikával és remek recepttel. No és persze latin temperamentummal, szívvel és szenvedéllyel. Ez a részlet különösen tetszett, úgy nevettem, hogy a könnyeim potyogtak közben... Mi köze a szélzúgásnak, a prérifarkasok hipnotikus letargiát kiváltó üvöltésének Van Gogh levágott füléhez és a női szívek meghódításához? Kiderül a részletben. Jó éjt, szép álmokat, no ne prérifarkasokról. Valami másról álmodjatok.
S ha netán  főzni is kedvetek támadna... Spaghetti al limone, a kedvencem. Egyszerű, finom és nagyszerű. Csakhogy étel is legyen az asztalon. És hogy éjjel? Ugyan már... ilyenkor kezdődik az élet. Nincs rohanás. Nincs zaklatottság. Csak csend, ami beburkol, és átölel.


A nő legszebb ékítménye a sugárzó mosoly, jelentette ki egy híres divattervező, miközben valami áttetsző, alig hétezer dollárt érő rongyot aggatott egy bulimiás modell csontozatára. Olykor valóban ez minden, amire szükség van, de sajnos kissé későn ébredtem rá, miután sok felesleges időt fecséreltem arra, hogy a szekrényem előtt toporzékoljak, most pedig már abban a korban vagyok, amikor a meztelenkedésnek már kevés a csábereje.
   Minden étel érzéki, amit az ember kifejezetten a kedvesének főz, és még inkább az, ha mindketten részt vesznek az előkészületekben, és kihasználják az alkalmat, hogy miközben hámozzák a hagymát és leveleire szedik az articsókát, magukat is kicsomagolják a ruhákból. A férjem remek szakács, de nem eléggé magakellető. Pedig milyen szívesen elnézném, amint edények közt buzgólkodva levegőbe szórja ruhadarabjait... Meséltem neki az adamitákról, arról a II. századi keresztény szektáról, amelynek tagjai mezítelenül kezdtek járni abból a meggondolásból, hogy ezáltal szerezhetik vissza Ádám ártatlanságát a bűnbeesés előtt, de hát nem egy férfira vallana, ha elértené a célzásokat, úgyhogy mind ez ideig nem sikerült elérnem, hogy levegye a zsíros farmerjét, amelyben megkérdőjelezhetetlen konyhai tekintélyét gyakorolja. Már akkor vonzónak találtam őt, amikor elmesélte hihetetlen történetét - amit első találkozásunkkor sem érzett elhamarkodottnak, és amivel ötödik könyvemet, az Elmosódó önarcképet inspirálta -, de végérvényesen néhány órával később szerettem bele, amikor elnéztem, ahogy a vacsorát készíti nekem. Megismerkedésünk után egy nappal hívott meg otthonába. Nagyon kevés latin-amerikai nőnek adatik meg hasonló tapasztalat, mert földrészünk hímjei általában minden háztartási munkát úgy tekintenek, mint veszélyt szüntelenül fenyegetve érzett férfiasságukra. Bevallom: miközben ő főzött, én gondolatban kihámoztam a ruháiból. Amikor vendéglátóm alágyújtott a rostélynak, majd kegyetlen bárdjával kettéhasította egy csirke tetemét, bennem a vegetáriusi félelem és a primitív bűvölet keveredett. Amikor később friss fűszernövényeket húzkodott ki az ágyásból, a konyhaszekrényből pedig fűszeres tégelyeket szedegetett elő, akkor már biztos voltam benne, hogy egy kiváló anyagokból gyúrt lehetséges jelölt áll előttem, aki néhány velem töltött év után igazi kinccsé válhat. És amikor leakasztott a falról egy szablyaszerű szerszámot, és négy szamurájmozdulattal terjedelmes boglyává varázsolt egy jelentéktelen fejes salátát, a térdeim rogyadozni kezdtek, és az agyamban obszcén képek peregtek. Ami gyakran még ma is megesik velem. Ez tartja izzásban a kapcsolatunkat.
   Bennünket, nőket mindig elbűvölnek azok a férfiak, akik értenek az ételek készítéséhez, ami fordítva már nem áll. Egy férfi, ha főz, szexi, a nő korántsem az, talán mert erősen emlékeztet a háztartási cseléd archetípusára. A kontraszt és a meglepetés erotikus hatású: egy útonállónak öltözött, motoron lovagló lány lehet nagyon izgató, ellenben egy férfi ugyanilyen külsőségekkel nem több, mint nevetséges macsó. Én sosem mondom, hogy tudok főzni, mert az végzetes lehet.  Hannah barátnőm, akinek újhullámos melódiáját nyakra-főre játsszák mostanában szépségklinikákon és fogorvosi várókban, és a jelenlegi férje kiváló példa arra, amit állítok. Hannah a harmadik házasságát követő rövid egyedüllét után válaszolt valamelyik újság párkereső hirdetésére. A telefonbeszélgetéskor a férfi tökéletesnek tetszett: azzal kereste a kenyerét, hogy kutyákat tanított be vak emberek számára, önkéntesként pedig iskolákat épített Guatemalában, ahol egy eltévedt golyó levitte az egyik fülét. Barátnőm, aki járatlan volt a személyes közlések megítélésében és némileg elkeseredett, vacsorára hívta magához az illetőt, mielőtt személyesen látta volna. (Meg sem fordult a fejében, hogy a vaktában létrejött találkák nagyon veszélyesek.) Ilyenkor egy rövid randevú a legjobb valamilyen semleges hlyen, ahonnan mindkét fél méltósággal vissza tud vonulni, egy kettesben elfogyasztott vacsora viszont hosszadalmas kínszenvedéssé fajulhat. Barátnőm Che Guevara érettebb változatát várta, helyette azonban Vincent van Gogh egyik utánzata jött el. Személy szerint neki semmi kifogása sincs az impresszionista festészet ellen, még ha lakása falain szívesebben is lát stilizált csillagjegyeket, csakhogy az az idegen a sárgarépaszínű hajával és ijedt tekintetével maga volt a kiábrándulás. Alig hogy megpillantotta, már bánta is az egészet. De ha már ott állt, mégsem csaphatta be az ajtót az orra előtt csak azért, mert nemigen van füle. Barátnőm nem volt olyan helyzetben, hogy fennakadjon minden részleten, de az az ember lesújtóbb volt megjelenésében, mint amilyet nyomasztó magányában valaha is elképzelt. Eredetileg úgy tervezte, hogy ygertyát gyújt, és aláfestő zenének kiválaszt néhány lassú brazil szambát, de most, hogy már nem szerette volna vendégét nemkívánatos kezdeményezésekre buzdítani, felkapcsolt minden villanyt, és saját, szélzúgásokból és prérifarkasok üvöltéséből összeállított szerzeményét tette fel, amely többnyire hipnotikus letargiát vált ki hallgatójából.


Átlépve a bevezető pohár boron meg a többi udvarias formaságon, egyenest a konyhába vezette a férfit azzal a szándékkal, hogy kifőz neki valami félkész tésztát, sebesen megeteti vele, és búcsút vesz tőle még az édesség előtt. A férfi engedelmesen követte, a csalódottság minden jele nélkül, mint aki hozzászokott már ennél nyersebb fogadtatásokhoz is, de a konyhába egy csapásra megváltozott a viselkedése, mert teleszívta tüdejét, mellkasa kifeszült, gerince egyenes lett, nyúlszemével végigpásztázott mindenen, birtokba vette és meghódította a terepet. Ha megengedi, mondta, és nem adva Hannahnak alkalmat a tiltakozásra, szelíden kivette kezéből a kötényt, a saját derekára kötötte, a háziasszonyt pedig leültette egy székre. Lássuk, mi van itt, mondta magának, ahogy sorra szedegette elő a hűtőből azokat az élelmiszereket, amelyeket barátnőm másnapra tartogatott, meg azokat, amelyekre már nem is emlékezett. Ezek után Van Gogh fazekakért és serpenyőkért nyúlt olyan természetességgel, mintha e négy fal között született volna. A kést kecsesen és váratlan ügyességgel táncoltatta a kezében, ahogy a zöldségeket és tengeri herkentyűket aprította, mielőtt játszi könnyedséggel aranyszínűre párolta őket olívaolajon, a tésztát forrásban lévő vízbe eresztette, és szempillantás alatt áttetsző mártást készített korianderből és citromléből, miközben közép-amerikai kalandjait mesélte barátnőmnek. Az ügyefogyott kis ember  percek alatt átalakult: pojácafrizurája férfias oroszlánsörénnyé dúsult, a hajótörött savanyú kifejezése, ami az arcán ült, derűs összpontosításba váltott, ami egy olyan nő számára, mint Hannah, ellenállhatatlanná tud tenni egy férfit. A serpenyőből felszabaduló illatfelhő és a víz zubogása egyre nagyobb várakozással töltötte el, érezte, hogy a hátán izzadtságcseppek indulnak lefelé, átitatják a blúzát, hogy combja nedves lesz, a szájában összeszalad a nyál, és ráeszmélt, hogy a férfinak kifejezetten elegáns keze és széles válla van. A heroikus guatemalai eseményekről és a vakvezető kutyákról hallott történetek könnyeket csaltak a szemébe; az a levágott fül már egy háborús érdeméremmel ért fel a szemében, és ellenállhatatlan vágya támadt, hogy megsimogassa a sebhelyet, aminek már a gondolatába is beleremegett tetőtől talpig. Amikor Van Gogh az asztalra helyezte a tálat a gőzölgő tésztával fogd ki magad módra, ahogy nevezte, a barátnőm legyőzötten sóhajtott fel. Elővette rejtekéből azt az üveg francia bort, amit egy érdemesebb jelölt számára tartogatott, lekapcsolta a villanyt, gyertyákat gyújtott, és feltett a lemezjátszóra egy lassú brazil szambát. Várjon egy pillanatig, búgta macskadorombolással, felkapok valami kényelmesebbet...


(Isabel Allende: Aphrodité, Utazás az érzéki emlékezet tájain,
a dalok a "Terítéken a nő" című filmből valók)

2013. április 1., hétfő

Meleg burgonyasaláta mediterrán módra


Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a fél hónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó.

(Brihadáranyaka-upanisad, 1.1.1.)




Nem. Nem húsvéti. Mediterrán, nyáridéző, tengertlátó, melegséghozó. Mert az idén úgy tűnik elmarad a tavasz. Mintha kiestünk volna az időből, mintha belefagytunk volna a télbe, mintha nem akarnánk elereszteni az elmúlt pillanatok jégycsapujjaival belénk csimpaszkodó kezét. Hát nem jól van így, mert tovább kell menni, mert életre kell kelni. Bármilyen varázslat állította is meg az időt, nem állhat meg örökre. Nem rekedhetünk két világ között, a senki földjén. Jöjj tavasz, jöjj nyár végre már!

A mennyiség vagy egy főre szól - ha nagyon éhes vagy és mást nem eszel ha megkóstolod nem is akarsz majd mást enni, és két főre ha csak köretként vagy előéltelként szerepel a menüben.

Hozzávalók:
3 nagyobb burgonya,
2 evőkanál kapribogyó,
8-10 darab aszalt paradicsom,
1 nagyobb gerezd fokhagyma fele,
1/2 citrom lereszelt héja és kevés leve is,
só, frissen őrölt bors és koriandermag,
bőségesen olívaolaj - kb. 1/2-1 decinyi (ne sajnáld,a  burgonya csak úgy issza ezt a finom nedűt),
és más azt hiszem nem is kell rá.

A krumplit süsd meg előmelegített forró sütőben hajával együtt - egy óra elég neki. Tíz perccel azelőtt, hogy kivennéd, csináld meg az öntetet. Mozsárban zúzd össze a fél gerezd fokhagymát durva szemű sóval, borssal, korianderrel. Öntsd fel olívaolajjal, tégy hozzá kevés citromlét is, reszelt citromhéjat is és jól keverd el. Add hozzá a kaprit és a csíkokra vágott aszalt paradicsomot is. A burgonyát hámozd meg, vágd kockákra és jól keverd össze az öntettel még forrón. Azonnal fogyasztandó.