A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hideg leves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hideg leves. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 25., szombat

Sárgabarack gazpacho


A boldogság nem krumpli, amit csak úgy elvetnek a földbe, és megtrágyáznak, hogy jól teremjen. A boldogság mennyei fényként sugárzik ránk a magasból. Mennyei permet, mely egy-egy nyári hajnalon bearanyozza a lelket.

(Charlotte Bronte)




A gazpacho nem csak zöldségekből, hanem gyümölcsökből is készíthető. Ez most egy sárgabarackos változat, mert gyönyörű, nagyszemű, illatos csodákat leltem a piacon. Eredetileg ez a recept sárgadinnyére íródott, érdemes majd azzal is elkészíteni. 

Hozzávalók 2 főre:
  • 0,5 kg nagyszemű, érett sárgabrack
  • 5 dkg lehéjazott mandula
  • 5 dkg fehérkenyérbél,
  • 1 dl száraz, gyümölcsös fehérbor
  • 1 kisebb gerezd fokhagyma
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 2-3 ágacska menta

A barackot és a mandulát forrásban lévő vízbe tettem fél percre, majd leöblítettem és mindkettőről eltávolítottam a héjakat. A kenyérnek levágtam a héjrészeit. A fokhagymát szeletekre vágtam, a barackot daraboltam és minden ment a turmixgépbe. Alaposan pürésítettem, kóstoltam. Ha valami hiányzik, lehet pótolni. Ha nagyon fanyar lenne a gyümölcs vagy a bor, egy levés mézet is lehet beletenni, az ízek kiegyenlítése végett.
Kiöntöttem a gazpacho-t egy kislábosba, pár ágacska mentát a tenyereim között kissé összemorzsoltam, és beletettem a kész levesbe. Hűtőbe tettem 2-3 órára, hogy igazán jól behűljön. Fogyasztás előtt a mentát eltávolítottam belőle. 
Isteni. Lehet jégkockát is tenni bele, ha valaki igazán hűsen szereti. Valamint ha már ettünk sárgabarackot, érdemes nem eldobni a magját. Ki kell tenni a napra, és mikor már alaposan kiszáradt, fel lehet törni, és lehet használni mandula helyett. Úgyanúgy le lehet héjazni, és nagyon finom ízű, ha nem keserűmagú fajta a barack.
Ha gyerekek is esznek belőle, akkor vagy valamilyen enyhe gyümölcsecettel savanykásítsuk, vagy forraljuk a bort pár percig, hogy az alkoholtartalma elillanjon, és így adjuk a leveshez.
És mégegy tipp: a sárgabarackhoz nekem kifejezetten kedvenc fűszerem a kardamommag. Érdemes kipróbálni vele ezt a különleges levest.

2015. június 2., kedd

Csokoládés eperturmix (smoothie)


Devo farmi le ossa, ahogy az olaszok mondják.
„Magamnak kell megteremtenem a csontjaimat.”

Elizabeth Gilbert



A csodálatos eper... ♡ ♡ ♡ Ilyenkor szezonban igyekszem minden nap valamilyen formában fogyasztani belőle. Sikerült nagyon olcsón vennem egy kilót, mert nem első osztályú volt - viszont nagy szemű, édes és alighibás. "Hammbekapni" tökéletes. A képen egy csokoládés, csilis eperturmix divatos nevén smoothie, ami szerintem csak urizálás és különben is leírhatatlan és kiejthetetlen látható. Na hát keresem rá a szavakat, de nem lelem. No nem az angol nyelvtudásom hiánya miatt, mert konyhanyelven szó szerint már nagyon jól beszélek... Azt hittem, a csoki majd elnyomja, de nem, csak teltebbé, erőteljesebbé tette. Minden íz tökéletesen érezhető. Ha az alaparányokat megtartom, lehet ízesíteni akár csilivel (ahogy most én is tettem), akár rózsavízzel, mentával vagy bazsalikommal, vaníliával vagy gyömbérrel, fahéjjal vagy kinek mi jut épp eszébe. :)

Hozzávalók 1/2 liter turmixhoz:
30 dkg tisztított eper,
2 dkg étcsokoládé,
2 evőkanál méz,
1 dl víz,
csipet só.

A vizet felforraltam, lezártam és az apróra vágott csokoládét elkevertem benne a mézzel együtt. Hagytam egészen langyosra hűlni. Aztán a turmixgépbe tettem az eperrel és egy csipet sóval no és egy csipet őrölt cayenne borssal együtt. A só kell bele, mert kihozza a csokoládé (és persze az eper) ízét. Simára turmixoltam, majd jégkockákkal megittam. Pazar.


Ha meggondolom, jól behűtve tálalható leveses csészében is, ugyanis bátran kinevezhetjük jéghideg eperkrémlevesnek is. S akkor lesz belőle - Hamvas Béla után szabadon: a Jóisten ebédje.

Még epres receptek: Triffle, Tabouleh saláta eperrel, Tiramisu, Malpura, Muffin, Mártás, Tejberizs (főzzünk hozzá egy gyors eperöntetet a tetejére), Epres gombóc (vaníliás cukorral ízesítve mondjuk)

2014. március 17., hétfő

Egyszerűen csak: sült alma


A Komoly Tanácsok Boltjában föl-alá sétál a boltos, Doktor Sétamárta. Jönnek a vevők, kérdezik tőle, mondja meg, Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet, hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen.

(Mosonyi Aliz: Boltosmesék)




Most van az az időszak, amikor már semmi sincs és még semmi sincs a piacokon. Úgy értem friss ződ, gyümölcs. Pedig már nagyon kívánom. A salátát, újhagymát. Retket, miegymást. 
Ez az almaköret mostanában többször is asztalra került. Mert alma van. És az alma finom. Főleg így.
Nagyon egyszerű. 

Hozzávalók 2 főre (ha csak ezt esszük köretként):
5 nagy vagy 6 kisebb alma,
1 késhegynyi só,
1 evőkanál nádcukor (nem a sötétbarna, hanem a világosabb) vagy 1 evőkanál méz,
2 dkg vaj,
0,5 dl fehérbor vagy rozébor vagy pezsgő (lehet édes is, muskotályossal meg isteni),
fűszerek tetszés szerint: őrölt fahéj, kardamommag, csillagánizs, szegfűszeg, vanília, citromhéj vagy narancshéj.
(Lehet csatnisabbra is készíteni, vagyis akár csili, hagyma is mehet hozzá, vagy szokatlanabb fűszerek, mint pl. a babérlevél, szegfűbors, stb...)

Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk le nagy darabokban a magházról. Vajat olvasszunk fel egy serpenyőben, dobjuk bele az almadarabokat, ízesítsük cukorral vagy mézzel és tetszés szerint fűszerekkel. Öntsük alá a bort is és nagy lángon süssük, többször rázogatva, megforgatva az almadarabokat. Egészen addig süssük, míg a bor elfő alóla, és a cukor vagy méz kissé karamellizálódik. És már készen is van.
Nem több, mint körülbelül 10 perc. Tényleg nagy lángon csináljuk, hogy az alma ne főjön szét.

Ehetjük csak köretként is. Vagy kiegészítő köretként. Kitűnően illik sertéshúshoz, szárnyasokhoz. De pazar lehet akár egy zöldséges piláf mellé is. Ha turmixgépbe tesszük (ha túl sűrű lenne, kevés vízzel higítható), remek almaszószt kapunk végeredményül. Ha pedig nem köretként fogyasztjuk, használható sütikbe, sütikhez is. Tehetjük palacsintába (akár a tésztájába is, csak akkor kissé daraboljuk fel), stb... De akár levest is varázsolhatunk belőle, akár melegen fogyasztva, akár behűtött gyümölcslevesként tálalva őtet.
Jó étvágyat hozzá! :)

2013. május 11., szombat

Toszkán paradicsomleves


Egy szenvedély, ha valóban szenvedély, akkor az legyen halálos. Különben hobbi, passzió, játék, pótcselekvés, meg ilyesmi. Az igazi az, amibe belehalhat az ember. 

(Ancsel Éva)




Imádom a leveseket. A kedvenc műfajom - már a főzésben, evésben természetesen. És a levesek közül is a kenyérlevesekért különösen rajongok. Mert egyszerűek, finomak és ami számomra nagyon fontos: "a semmit sem dobunk ki" kategóriájába tartoznak. Mert nem szívlelem a pazarlást, ételben meg pláne nem. Nem hagyni maradékot és semmiben: ez az élet. Mindent csak teljesen, egészen, maradéktalanul.

Kicsit magyarítottam a levest, újhagymával készítettem, mert szezonja van. A leves gyönyörű színű (vérpezsdítőpiros úgy igazánigazán), tartalmas, ízletes, olcsó és mesésen üdítő.

Hozzávalók 2 főre:
1/2 liter paradicsompüré (a lé és a sűrített paradicsom között van, én most piacon vettem házi paszírozottat, nagyon finom lett vele a leves),
4 dl zöldségerőleves (kockából is jó),
2 nagyobb szelet száraz, szikkadt kenyér,
só,
frissen őrölt bors,
bazsalikom (friss a jobb 2-3 szál vagy kevés szárított),
1 kis fej vöröshagyma vagy 3 szál újhagyma zölddel együtt,
2 gerezd fokhagyma,
5 evőkanál olívaolaj.

A forró húslevessel megáztattam a kenyérszeleteket. Közben az olajon pici sóval megdinszteltem a karikákra vágott újhagymát és a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát. Mikor már puha és üveges volt a hagyma, felöntöttem a paradicsompürével. A kenyérszeleteket kanállal összavagdaltam, mikor már teljesen bepuhultak és a levével együtt hozzáadtam a leveshez. Kóstoltam, sóztam, borsozta, kevés szárított bazsalikommal fűszereztem. (Most még nincs frissem.)
Hagytam főni forrástól számítva 10-15 percig és készen is volt. Ha savanykás lenne, pici cukorral kiegynsúlyozhatjuk az ízét.
Tálaláskor még kevés olívaolajjal meglocsolhatjuk. Száraz, könnyű vörösbor illik mellé.
Nyáron friss paradicsomból is készülhet, és igazi zöld, zsenge bazsalikommal - még finomabb, üdítőbb leves lesz a végeredmény. Melegen, de jól behűtve is kitűnő.

2012. április 20., péntek

Avocado two in one

.

Az egyetlen és valódi mágia: a szeretet. Képes megváltoztatni egy egész világot.



Ez a szépséges avocado is a tálamban érlelődött már lassan két hete. De érdemes volt kivárni: finom krémesre alakult időközben. A héten leveken élek leginkább, mert sikerült benyelnem egy remek kis vírust... Úgyhogy ebből a kedvenc gyümölcsömből is ivólé/leves/akármi lett... Drasztikusan sok fokhagymával, természetes antibiotikumkúra végett. Azért ezt másnak nem ajánlom, csak csínján e gyógyító varázsszerrel. :)
És hogy miért kettő az egyben? Mert maradt belőle egy kevés, azt pedig fejes salátára öntetként tettem és isteni volt úgy is. Csak az öntethez egy csepp mézet is adtam, a levest pedig méz nélkül ettem.


Hozzávalók 2 főre:
1 nagy avocado,
1 nagydobozos natúr joghurt,
1/2 gerezd fokhagyma,
só,
kb. 1-1,5 dl víz (attól függ, mennyire sűrűre akarjuk),
pár csepp citromlé,
1 evőkanálnyi extraszűz olívaolaj,
a díszítéshez-betétként apróra vágott zöldfűszer: korianderzöld vagy bazsalikom vagy kapor vagy petrezselyemzöld vagy menta.
Levesbetétnek: natúr kukoricapehely.

Az avocadonak kanállal kikapartam a lágy, érett húsát és a zöldfűszeren, kukoricapelyhen kívül minden mással turmixgépbe tettem. Krémes állagig kevertettem, ahogy készen volt, azonnal poharakba töltöttem, megszórtam aprított zöldfűszerrel és kukoricapelyhet kínáltam hozzá. Isteniség. Nyáron jégkockákkal teli poharakba merjük a levest, nagyon üdítő és finom.


Nem is krémlevesnek kéne neveznem, hanem habkrémlevesnek, mert valami nagyon könnyű habszerű állaga lett. Friss zöldségeket apróra vágva is adhatunk hozzá, úgy akár grillezett falatokhoz salsaként is működhet.

2012. március 31., szombat

Paradicsomleves betűtésztával

.

Maurine Stuart roshi egy nap épp a barátaival teázott cambridge-i otthonában, mikor megszólalt a telefon.
 - A Buddhák festik a lábkörmüket? - kérdezte egy hétéves telefonáló.
 - Te fested a lábkörmödet? - kérdezett vissza a roshi.
 - IGEN! - sikította a kislány, és letette a kagylót.

(Maurine Stuart)




Vannak elmaradásaim...Mint ez az egyszerű paradicsomleves betűtésztával. Szeressem. Legjobban nyáron, jól behűtve, tészta nélkül. Csészéből elkortyolva. De télen sem rossz, jó forrón, melengetőn.
És a színe, a színe.... mint gyönyörű körömlakk egy hétéves kisbuddha lába körmén.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 liter házi paradicsomlé vagy 1 dupla fémdobozos sűrített paradicsom,
vagy 1 liter 100%-os bolti dobozos natúr paradicsomlé vagy fél liter bolti paradicsompüré,
víz, annyi hogy összesen másfél liter legyen a leves körülbelül,
2 ek. olaj,
2 púpos ek. liszt,
2 csapott teáskanál só (ízlés szerint),
4-6 teáskanál kristálycukor (ízlés és paradicsomsavanyúság függvényében),
5-8 dkg betűtészta (aszerint mennyire tésztásan szeretjük),
1-2 ág zellerzöld vagy 1-2 babérlevél,
1 kis fej vöröshagyma (5-10 dkg).

Rántást készítünk az olajból és lisztből, majd felöntjük apránként a paradicsomlével. (Ha sűrítettből készítjük, azt először kissé higítsuk fel.) Sózzuk, beletesszük a tetején keresztirányban kissé bevágott vöröshagymát, babérleveleket vagy zellerszárakat. Fölengedjük vízzel hogy körülbelül másfél liternyi legyen a leves, és hagyjuk főni 20 percig.Végül a fűszereket eltávolítjuk, beleszórjuk a tésztát és főzzük puhulásáig. Végül ízlés szerint cukorral ízesítjük.



2011. november 25., péntek

Kókuszkrémleves

.

Miért jobb optimistának lenni, mint pesszimistának? Gyermekkoromban, hittanon a pap egy történetet mesélt ennek megvilágítására.
Eszerint a Föld körül két angyal repül, egy fehér és egy fekete, akik figyelik mit gondolnak, mit mondanak az emberek,  rosszat vagy jót várnak a jövőtől. Ha jót várnak -  vagyis optimisták - ,   a fehér angyal azt mondja, úgy legyen, a fekete angyal pedig köteles rámondani, hogy ámen. Aki viszont rosszat vár, keserű, pesszimista, arra a fekete angyal mondja az úgy legyent, a fehér pedig az áment. S az ámen után minden úgy lesz.

(Popper Péter)





Van nekem egy színész sógorom, aki minden karácsonykor a menüben valamilyen különleges hideg gyümölcslevest is készít. Sokfélét kóstoltam már tőle és mind nagyon finom volt. Ma összefutottam pár friss kókuszdióval és egyből Ő jutott eszembe. Mert kókuszkrémlevest még sosem csinált szenteste. És mert én meg ha látok kókuszt, a legtöbbször veszek is, mert nagyon szeretem. Ezt a leves tehát Neki ajánlom. :)
Már tavaly karácsony előtt emlegettem egyébként, csak akkor nem került megvalósításra. De ma sem, mert ez meg egy másik változat. :)

A kókusszal jó ha körültekintőek vagyunk. Mert nagyon magas a zsírtartalma és ebből kifolyólag nagyon hamar avasodik is. Csak olyant vegyünk meg, amit ha megrázunk és a fülünkhöz tartunk, halljuk benne a kókuszvíz locsogását. És aminek az egyik végén lévő három sötétebb kis pettye nem sérült. Még így is belefuthatunk romlottba, ezért ha vendégeket is várunk, érdemes kettőt is venni - ha az egyik nem lenne jó. Ha avas, akkor nagyon rossz ízű a víz is benne és maga a kókusz húsa is élvezhetetlen,. Savanykás, kifejezetten rossz, az ember ki is köpi egyből. De ha friss a dió, akkor a benne lévő víz is finom, illatos, a húsa is édes és nagyon finom.
Csináltam fázisfotókat a bontásáról, nem olyan bonyolult egyébként. Én egy százas szöggel mindhárom lyukat ki szoktam fúrni (kalapácscal könnyű) és kifolyatom belőle aztán a kókuszvizet. Majd rácsapok jó nagyot valamelyik kis bordájára (három van neki, hosszanti irányban), ha kell többször is. Pár ütésre keresztben szét is szokott repedni a dió. Aztán egy kis, vékonypengéjű kést a hús és a héj közé becsúsztatok, és kipattintgatom a húsát. Ekkor még van rajta egy vékony barna héjréteg - ezt késsel, hámozókéssel könnyen levághatjuk róla. És meg is kaptuk a szép hófehér kókuszhúst. Öblítsük át kicsit, mert általában kókuszrost is kerül rá.


A leves alapja a kókusztej. Ami úgy készült, hogy lereszeltem a kókuszhúst, aztán 7 dl (olyan 80 fokos) forróvízzel leöntöttem és krumplinyomóval jól meg is nyomiszkoltam. Lefedtem és hagytam állni 1-2 órát, időnként a krumlinyomóval megnyomkodtam. Aztán egy sűrű szitán átszűrtem. A visszamaradt reszeléket pedig kézzel jól ki is nyomkodtam, hogy minden folyadék kijöjjön belőle. A kókuszreszeléket felhasználhatjuk bármilyen süteménybe. Ha nem használjuk fel azonnal, terítsük szét sütőpapíron és hagyjuk megszáradni - a boltban kapható kókuszreszelék ugyanilyen eljáráson esik át, tehát azonos vele. Száradás után tegyük zacsiba és bármikor felhasználhatjuk.
A leveshez használhatunk dobozos kókusztejet is természetesen. Bár az csak 3 dl körüli mennyiség és még akciósan is 400 forint. A kókuszdió pedig 200, ebből lett 7 dl kókusztej és temérdekregiment kókuszreszelék. Frissebb is, finomabb is, de a dobozos is jó hozzá.
A kókusztejet használhatjuk turmixitalok készítéséhez is, vegánok figyelmébe különösen ajánlom. De bármilyen ázsiai, indiai leves vagy kari kihagyhatatlan alkotórésze is. És persze süteményekbe is felhasználható, tej helyett például. A kókusz igen sokrétű magféle gyümölcs? és nem csak a húsa használható fel ilyen sokoldalúan, hanem a rostjai is. Amióta az eszemet tudom, rajongok érte, és itt a friss kókuszdióra gondolok. Nagyon finom. Még macskuszunkat is Kókusznak hívják, nem véletlenül. :)
Tehát a leves. A kókusztejet felforraltam kevés sóval, ízlés szerint mézzel, vaníliamagokkal és rúddal és 1 zöld kardamom porrá tört magjaival. Forrás után tejszínt is öntöttem hozzá 2 decit, hagytam újra felforrni. Kevés hidegvízben elkevertem 2 púpos teáskanál kukoricakeményítőt és hozzáöntöttem. Mikor újra felforrt és besűrűsödött, le is vettem a tűzről. Hozzáöntöttem az átszűrt kókuszvizet is. Kóstoltam, kell-e még csipet só vagy méz bele. Pirított mandulaforgáccsal és kókuszreszelékkel díszítettem.
Ha van otthon fehér rumunk vagy kókuszlikőrünk, azt is keverhetünk hozzá tálalás előtt, pikánsabb lesz tőle.
Ha van maradék tojásfehérjénk, főzhetünk ki vízben kis habgaluskákat is, mint a madártejnél és kínálhatjuk azzal is.
Tipp:: ha azt szeretnénk hogy hófehér maradjon a leves, ne mézet, hanem vaníliás cukrot tegyünk bele. Keményítő helyett sűríthetjük 1 banánnal is, vagy akár sütőtökkel. De az már egy másik recept. :)

2011. június 7., kedd

Jéghideg citromos paradicsomleves

.

Az öt tiglio, vagyis hársfa nem hoz gyümölcsöt. Árnyékot adnak a ház melletti széles teraszon, ahol hűsölhetünk, amikor a tűző nap nem engedi, hogy a ház teraszán lebzseljünk. Szinte minden nap a hársfák alatt ebédelünk. Virágaik gyöngy fülbevalóhoz hasonló bimbókból bomlanak ki - mind az öt fa szinte ugyanazon a napon bontotta virágát, és illatukkal betöltik a völgyet. Virágzáskor az emeleti teraszon üldögélünk alig pár méternyire a hársaktól, és próbáljuk azonosítani az illatot. Szerintem olyan, mint a vegyesboltban a parfümrészleg illata. Ed szerint Syll bácsi használt ilyen illatú hajzselét. Mindenesetre a környék összes méhét ide vonzza a hársak illata, még este is szorgoskodnak, mikor mi már kávézunk. Olyan hangon döngicsélnek, mintha egy egész hadsereg közeledne.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)




Azt hiszem már párszor említettem, hogy a kedvenc műfajom a leves. Legyen akár tél, akár nyár. Ilyenkor persze a könnyű, szinte üdítőital-számba menők a nyerők.
Ez most a "végtelenegyszerű" kategóriájába tartozik, viszont fordítottan arányosan jóízű és finom. Polcz Alaine receptje.

Hozzávalók 4 főre:

1 liter paradicsompüré vagy 1,5 liter paradicsomlé,
1 egész citrom héja,
8-10 db szegfűszeg,
só,
méz ízlés szerint,
1,5 dl tejszín,
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő.

A paradicsompüréhez hozzáadtam 5 dl vizet, hogy normále sűrűségű legyen (a paradicsomléhez nem kell víz), tettem bele sót, mézet (lehet egészen fanyarra is, de egészen édeskésre is készíteni - minkét változatban finom, a szánk íze szerint), egy egész citrom körben egyben levágott héját, szegfűszeget és forraltam 10-15 percig, hogy átvegye az ízeket. (Akinek van citromlevele, azzal is ízesítheti vagy citromfűvel is kitűnő íze lesz, bele is főzhetjük, majd eltávolítjuk, tálalásnál friss levelekkel díszítjük a levest.) Végül hozzáöntöttem a tejszínt is, újra kóstoltam és ha kellett még sót, méz, adtam hozzá. Mikor újra felforrt, fél deciliter hideg vízben elkevert 1 csapott evőkanál kukoricakeményítővel besűrítettem. Aztán eltávolítottam a fűszereket belőle, nehogy megkeserítsék a levest. Hagytam hűlni, majd hűtőbe tettem.
Jégbe hűtve tálaljuk.
Kerti-paradicsom idényben természetesen készítsük friss paradicsomból: paszírozzuk ki, aztán a többi mint fent.
Tipp: Ha tartalmasabban ennénk, főzhetünk bele rizst, vagy árpagyöngyöt vagy kölest, tehetünk bele pirított vagy natúr kukoricakását (polentát) is, szikkadt kenyérdarabkákat is.

Még gyűjthető a hársfa virágja szárításra. Ne út mellől szedjük, hanem tiszta, védett helyekről. Teája kitűnő  meghűlésre, valamint nyugtató is, csakúgy mint a méze.

2011. június 1., szerda

Hideg zöldfűszeres tökleves forró napokra

.

A nyári ebédekhez nélkülözhetetlen egy hosszú tavola. Most, hogy elkészült a konyha, nekünk is kell egy kerti asztal. Minél hosszabb, annál jobb. Egyrészt azért, mert a heti piacon mindig túlságosan megrakom a szatyrokat, másrészt azért, mert gyakran toppannak be barátok, ismerősök - az otthoni barátaink, a rokonaink barátrai, akik csak beköszönnek, ha már erre jártak, meg az itteni új barátaink, akik természetesen magukkal hozzák az ő barátaikat is. Ilyenkor pár marékkal több tésztát zuttyantok a fazékba, kihozok még néhány tányért és poharat, meg pár széket. Az asztal és a konyha kötelez.
Alaposan átgondoltam, mekkora legyen az asztalom és milyen. Ha gyerek lennék, bemászhassak a végtelenül hosszú asztal alá a sárga fénybe, és megbújhassak az abrosz menedékében. Hallgatnám a hangos nevetést az asztal körül, a poharak koccanását, a felnőttek beszédét, a "Salute" és a "Cin-cin" vándorlását körbe-körbe; bámulnám a lábakat, a hőség miatt felhajtott szoknyákat. Egy ilyen asztal körül egy kutya is nyugodtan rohangászhat. Az asztal végében mindenképpen lenne egy hatalmas váza, melyben elférne az összes virág, amely nyílik a vidéken. Az asztal éppen olyan széles lenne, hogy középen kézről-kézre lehessen adogatni a tálakat, de elférnének rajta a felgyűlő boros és ásványvizes palackok is, meg a hideg vizes tál, melyben a szőlő és a körte hűl. És lenne helye egy letakarható tálnak is, melyben ott pihen a gorgonzola és a caciotta, egy helyi lágy sajt. Az olajbogyó magját a hátuk mögé dobhatják a vendégeink is. Egy ilyen asztalhoz vagy pasztellszínű, például világoskék kockás vagy zöld-piros skótkockás abrosz való, semmi esetre sem hófehér, mert attól káprázik az ember szeme. Azért is fontos, hogy elég hosszú legyen az asztal,, mert akkor nem kell folyamatosan ki-be rohangászni a konyhába, mindent ki lehet hozni egyszerre. Egy ilyen asztal minden élvezetek legnagyobbikát nyújtja: az elhúzódó ebédekét a fák árnyékában. A szabad levegő könnyeddé, lazává, szabaddá tesz. Ilyenkor az ember saját maga vendége - ez a legjobb a nyárban, ilyen az igazi nyaralás.
(......) A szabadban elköltött hosszú ebéd után csak egyetlen dolog következhet: a szieszta. A nappalt kettéosztó háromórás ájulás tökéletesen logikus. Hóna alá csapja az ember a Piero della Francescáról szóló könyvet, és irány az ágy.

Abban biztos vagyok, hogy fából készült asztalt szeretnék. Felhívtuk Marcót és Rudolfót, a szerény, csöndes asztalosokat. Mindig jól szórakoznak rajtunk, amikor itt dolgoznak. A tíz személyes, festett asztal ötlete váratlanul éri őket. Ők a gesztenyepáchoz vannak szokva. Biztos, hogy azt akarjuk? Látom, hogy lapos pillantásokat küldenek egymás felé. Két év múlva át kell festeni...! Nem praktikus. Vázlatot is csináltunk Eddel, és a festékminta is megvan. Sárga.
Négy nap múlva már hozzák is az asztalt, befestve. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsak voltak, hiszen mindig nagyon sok a munkájuk. Nevetnek. Szerintük az asztal világítani fog a sötétben. Hát, tényleg jó erős a színe. A helyére állítják, oda, ahol a legszebb a völgyre nyíló panoráma. Az árnyékban tényleg ragyog a sárga, csábít, hogy hozzuk a poharakat, a tálakat, a gőzölgő ételt, a gyümölcsöt a kiskosárban, a friss sajtot a szőlőlevélben.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)





Megint sikerült rábukkannom egy nagyon egyszerű, ugyanakkor könnyű és finom hideg zöldséglevesre, mely a forró nyári napokra kitűnő fogás lehet. Egészen mást kerestem... és épp volt egy minitök a hűtőben. A sors útjai kifürkészhetetlenek, ugye. :) Tavaly a hideg uborkalevesnek is nagy sikere volt...
Beírom ide az eredeti receptet, amit a Terebessen találtam. A leves az üzbég konyha remeke.


Hozzávalók 4-6 főre:
 
40 dkg tök (tisztítva)
4 dl víz
1 pohár rizs (2 dl)
2 l tej
1 kávéskanál só
10 dkg vaj
só, bors, sáfrány,
kapor ízlés szerint.
A tököt lehéjazzuk, megmossuk, kimagozzuk, kockára vágjuk. Egy fazékba tesszük a vajat, a megmosott rizst átpirítjuk rajta üvegesedésig, majd hozzáadjuk a tökkockákat, felöntjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, sáfrányt, kaprot hintünk bele.
Félig megfőzzük.
Majd ráöntjük a tejet és tíz percig együtt főzzük.
Ezután jégre téve lehűtjük.


Ez az eredeti recept. De lehet ezt variálni is.
Tippek: más zöldfűszerekkel is készíthető szerintem. Pl.: menta, bazsalikom, kakukkfű, citromfű, lestyán, metélőhagyma, fokhagyma, újhagyma, tárkony lehet még a fűszere. Egyszerre csak egyet használnék, a leves egyszerűségéhez nem illik véleményem szerint a túlfűszerezés. A tárkonyról jutott eszembe az Alíznál látott erdélyi tartósítási mód, és ehhez a leveshez az a sóval, ecettel eltett tárkony kitűnően illenék. Csak akkor tejszínnel készíteném a levest, mert valószínűleg a tejet szétcsapná az ecet, a tejszínt viszont nem.
Víz helyett használhatunk hozzá zöldségalaplevet is. 
Én vízzel és tejjel készítettem, viszont tettem bele egy csipet cukrot is, még kerekebb lett az íze. És nem volt itthon sáfrány, így sáfrányos szeklicével díszítettem. És vaj nélkül főztem, így is tökéletes volt.
Vaj helyett tálaláskor meglocsolhatjuk extra szűz olívaolajjal is, vagy tökmagolajjal is.




Rizs helyett főzhetünk bele árpagyöngyöt is vagy kölest is, vagy tehetünk bele szikkadt, másnapos házikenyérdarabokat is. Készíthetjük cukkiniből, csillagtökből, sütőtökből, céklából, salátából, sóskából, spenótból is. 
Ha savanyítanánk a főzés végén citromlével vagy valamilyen finom ecettel, akkor tejszínnel készítsük a levest.
Elkészíthetjük nyersen is ugyanúgy, mint a hideg uborkalevest. Nagyon egészséges.

2011. május 24., kedd

Kókusztejes eperkrémleves

.

Őszintének lenni pofon egyszerű, ha nem félsz attól, hogy ezáltal elveszítesz valamit. Az őszinteség a lehető legnagyobb elégedettséget adja, általa beleszeretsz abba, ami van.

Nem az a lényeg, hogy mások megértsenek bennünket, hanem hogy mi megértsük magunkat. Ez a lehető legnagyobb boldogság kulcsa.
 A dolgok nélkülem is megtörténnek, és így van ez az emberek elismerésével is. Az egésznek semmi köze hozzám. Nem kell mást tennem, minthogy élem az életem, olyan rendesen és intelligensen, ahogy csak tudom.

(Byron Katie)





Hagyományos gyümölcslevest készültem főzni tegnap este, aztán eszembe jutott, hogy a párom mostanában nem nagyon bírja a tejes dolgokat. Készítettem egy finom epres semifreddo-t is a múlt héten, de a tejszín sok volt neki benne. Úgyhogy lekaptam egy kókusztejet a stelázsipolcról. Nagyon egyszerű, könnyű kis gyümölcsleves lett a végeredmény.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg eper (mer' 10 dekát úgyis elkóstolgat az ember...),
1 kókusztej,
1 nagyobb szál citromfű,
1/2 lime leve,
pici só,
ízlés szerint cukor vagy méz.

Az eper nagyobbik felét föltettem kevés vízben főni sóval, cukorral, citromfűvel, lime lével. Forrástól számítva 5 percig főztem, majd a citromfüvet eltávolítottam és botmixerrel simára pürésítettem a levest. Hozzáöntöttem a kókusztejet is, újra fölforraltem és kóstoltam. Ízesítettem, ami hiányzott, pótoltam (cukor, só, lime lé). Mikor lekapcsoltam alatta a lángot, akkor tettem bele a maradék negyedekre vágott epret. Így nem fő meg, csak kicsit átveszi a leves ízét, szépen egyben marad a gyümölcs. Hidegvízfürdőbe tettem, majd egyből hűtőszekrénybe.




Tálalásnál díszíthetjük még eperrel, citromfűvel.

2011. március 30., szerda

Vörösboros sült cékla krémleves

.

Hasznos életszabály, ha egyszerűen azt mondjátok magatoknak: "Jöjjön, aminek jönnie kell."

(Paramhansza Jogananda)

A boldogság titka az élet igenlésében rejlik, nem pedig annak irányításában.

(Joe Vitale: Hoponopono)




Igazából nem-recept. Hanem ez is a konyhai maradékok újrahasznosításához egy ötlet, csakúgy mint a nemrég feltett kenyérmaradék-hasznosítási bejegyzésem.
A sült, párolt zöldségek igazán csak frissen finomak. Azonban nem kell kidobnunk ha lenne maradék belőlük, mert krémlevesnek például még tökéletesek másnaposan is.
Tegnap sült céklát készítettem (tejszín nélkül csak fűszerekkel és olívaolajjal), ez alakult át ma levessé. Egyébként is. A leves a kedvenc műfajom a gasztronómia palettájáról.
Most sok fokhagymagerezddel, zsályával és édesköménnyel fűszereztem a sült céklát, no meg olívaolaj, balzsamecet és méz került még rá sütéskor.


Ma aztán feltettem annyi folyadékkal főni, amennyi ellepte. Ez 1 narancs levéből, körülbelül 0,5 dl száraz vörösborból és vízből állt. A cékla 30 dkg volt, ez 2 főre pont elegendő.
Fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, még kevés mozsárban összetört édesköménymaggal, kevés mézzel és 1/4 zöldségleveskockát is tettem bele. Akinek van zöldségalapleve azzal készítse, persze sokkal jobb mint a leveskocka - de kinek van mindig otthon alapleve?
Mikor főtt úgy 15 perce, botmixerrel pürésítettem. Tálaláskor sűrű natúr joghurt került még bele.



Gersliropogóssal ettük, így valódi egytálétel lett ebből a kis egyszerű levesből.
Ropogós nélkül, csak önmagában ehetjük jól behűtve is, igazi nyári hideg levesként.

2010. december 15., szerda

Kókuszos halleves meg még ezer ötlet...

.

A kimagaslóan tehetséges ember sohasem kötelességszerűen teljesít, tevékenységét nem a siker és az elismerés motiválja: az ilyen embert egyszer megfogja valami, és többé nem tud szabadulni tőle.

(Ranschburg Jenő)


A masssska maradékát ebédeltem. :)) Ez lenne az. Na jó. Mielőtt félreértés lenne. Megvettem őszőrmók uraságának a heti nyershal-adagját és kicsit több lett - nekem is maradt egy szép nagy filé. Megsütni kevés lett volna, de levesbe pont elegendő volt. Egyébként, aki kedveli a megszokottól kissé eltérő ízeket, bátran ajánlhatom. Nagyon finom volt. Ez a leves is úgy készült, hogy menet közben vagy ezer ötletvariáció eszembe jutott. Úgyhogy a receptírás végére el fogunk jutni a kókuszlikőrig is, kassskaringós utakon... :)

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tengeri halfilé,
1 nagy póréhagymának a zöld levelei,
1 doboz kókusztej,
1 evőkanál olaj,
0,5 l erőleves vagy víz és 1 leveskocka,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál koriandermag,
1 piros vagy zöld csili (szárított is jó vagy csilipehely is jó),
2-3 citromfalevél (ha nincs akkor citromhéj is jó),
1-2 citrom vagy 2-4 zöldcitrom,
1 doboz csicseriborsókonzerv.
Levesbetétnek:
vagy 2 félmarék barnarizs előfőzve,
vagy 2 félmarék fehérrizs,
vagy 1 fél zacskó ázsiai spagetti tészta vagy
félzacskó üvegtészta.
Vagy amit én készítettem: szezámmagos tésztaháromszögek.

A leves nagyon egyszerű. A pórénak a zöld részét levágjuk és alaposan megmossuk, majd vékony szeletekre vágjuk. A halfiléket nagyobb kockákra vágjuk, besózzuk és frissen őrölünk rá borsot. Egy lábosban olajat hevítünk (napraforgót) és rádobjuk a halkockákat és a pórécsíkokat. Épp csak kapja meg nagy lángon, ne nagyon kevergessük, mert akkor széttörhetjük a halkockákat. Fölengedjük kókusztejjel, alaplével. (Ennek híjján vízzel és erőleveskockával). Fűszerezzük frissen tört koriandermaggal és nagyon apróra összevágott citromlevéllel, csilipaprikával. Ha nincs citromfácskánk, a jó alaposan megmosott citromnak a lereszelt héja is megteszi. Akár sárga, akár zöldcitroménak. Csavarunk bele citromlevet, jó bőven. Citromból kb. 1/2 citrom levét, zöld citromból 2 darabnak a levét. Beletesszük a koncerv csicserit is, levestől. Ha nincs csicserikonzerv, a leves anélkül is tökéletes. Hagyjuk fölforrni majd kis lángon pötyögni 10-15 percig. Ha rizst is főzünk bele, azt egyből a fölengedés után szórjuk a levesbe, 15 perc alatt roppanós-puhára fő. Ha barnarizzsel készítenénk, akkor már megfőtt rizst adjunk a leveshez, mert a barnarizs sokkal lassabban puhul meg. Ha tésztával főzzük, azt a vége előtt 7-8 perccel főzzük bele. Ha üvegtésztát használunk, azt külön edényben csak forróvízzel leöntjük míg áttetszővé válik, majd leöblítjük és csak a kész leveshez hozzákeverjük.




Én kis szezámmagos rágcsákat sütöttem a leves mellé, mert a kókusztej édességéhez a pirult szezámmag gazdag diós aromája jutott eszembe. Valójában, ha nem teszünk csicseriborsót a levesbe, ezzel a ropogós sült tésztacsipsszel is tökéletes. Ha teszünk a levesbe csicserit, nem kell a szezámmagos ropogtatnivaló, mert a csicseriborsónak is van egy kissé diós aromája.



És a szezámos rágcsa: 6 dkg kukoricaliszt, 6 dkg sima liszt, csipet só, 1 púpos evőkanál szezámmag, 8 cl víz, 1 csapott mokkáskanál sütőpor. A tésztát összedolgozzuk, kissé lisztezett deszkán kinyújtjuk, megszórjuk még szezámmaggal és azt is kissé belesodorjuk a sodrófával. 4 centis csíkokra vágjuk a tésztát, majd a csíkokat háromszögekre vágjuk és bő, forró olajban kisütjük.


A levest plussz citromgerezdekkel tálaljuk, mert ahogy összeáll az íze, a kókusztej édessége jelentősen tompítja a citrom fanyarságát. Így pedig mindenki maga szájíze szerint savanyíthatja a levesét.
Főzés közben eszembe jutott egy akár karácsonyra való elegáns édes, jól behűtött kókuszkrémleves is. Nagyon egyszerű. Úgy készíteném 4 főre, hogy 2 tojás sárgáját kikevernék 1 evőkanál kukoricaliszttel, pici vízzel. Egy doboz kókusztejet fölforralnék 4 dl vízzel, zöld kardamommagokkal, vaníliával, csipet sóval, pici cukorral, majd hozzákeverném a forró levest a lisztes sárgájákhoz. Visszatenném a tűzre és kis lángon folyamatos keveréssel besűríteném, majd egyből hidegvízfürdőbe tenném. Ekkor egy kevés fehér rumot is tennék bele. Hűtőbe tenném jópár órára, hogy úgy igazán lehűljön. Olvasztanék kis lábosban barna nádcukrot, szórnék bele kókuszreszeléket, pici fahéjjal. Egy vékonyan kiolajozott tányérra simítanám, míg kihűl és megszilárdul a karamell. Aztán mozsárban ripityára törném. :) Ezzel szórnám meg tálaláskor a leves tetejét, és ha lenne még otthon banáncsipsz, azt is tennék a tetejére.
Lehet hogy holnap megcsinálom, és akkor külön is felteszem a blogra, majd még meglátom. :)

Na és erről a hideg, édes kókuszkrémlevesről jutott eszembe a kókuszlikőr. Azt meg úgy csinálnám, hogy 1 doboz kókusztejet felforralnék ugyanannyi vízzel, ízesíteném vaníliával, cukorral, 3 tojás sárgáját kikevernék habosra, majd a felforrt kókuszlével fölengedném. Visszatenném a tűzre és kissé besűríteném. Azonnal hűteném, tennék bele vagy 1 dl fehérrumot és hűtőben hagynám várakozni legalább 12 órát. Ezt a likőrt nem lehet sokáig tárolni, izibe el kell fogyasztani. :)
Na. Csak elértünk a kókuszlikőrig... :)

2010. november 8., hétfő

Puliszka, alias polenta

.
Idehallgass – mondotta azután komolyan –, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek. – Ujját magyarázólag emelte föl. – Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére –, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szív, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal és az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka! Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet... nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! A puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya.-magányosan is. Azt meg kell enni. 

(Wass Albert: A funtinelli boszorkány)

 

A tegnapi igazán finomra sikeredett túróval töltött hústekercsek mellé ajánlottam a puliszkát - vagy olaszul polentát köretnek. Az az igazság, elég ritkán készítem én is, ezért csak utólag jutott eszembe. No majd legközelebb. De ma reggel készítettem egy kis adagot. Abszolút helye van külön bejegyzésként. A puliszka nagyon sokoldalúan szerepelhet az étlapunkon. Akár főételként, akár köretként, akár vacsora vagy reggeli étekként is. A végtelenségig variálható. 
Régen a szegények eledele volt, népélelmezési cikk. Nálunk magyarhonban ugyanúgy, mint akár Mexikóban, akár az olaszoknál. A kukorica valóban nagyon sokoldalú növény. Nagyon tápláló, emellett magas a rosttartalma és nem tartalmaz glutént sem. Tehát lisztérzékenyek, cukorbetegek is bátran fogyaszthatják.
Még egy nagy előnye, hogy roppant gyorsan elkészül, mindössze egy negyedórácska alatt tálalhatjuk.
Emlékszem anyu mesélte, hogy a háború alatt és után szinte semmi más nem volt, csak kukoricaliszt meg dara. Anyu utálta is rendesen, ha jól rémlik soha nem főzött semmit kukoricalisztből vagy darából. Pedig itt nálunk Zalában is igencsak gyakran főztek-főznek puliszkát. Az is mutatja, hogy még mindig népszerű, hogy a piacon sok idős néninél lehet venni házilag készített kukoricadarát. Nálunk itt talán az édes kukoricaprósza a legtöbbször készített étel belőle. Házi szilvalekvárral megpötyögtetve.

Bevallom őszintén, én a puliszkát a lehető legegyszerűbben szeretem a legjobban. Frissen, forrón tányér aljára tenni, aztán jó hideg tejjel leönteni és elkanalazgatni. Nagyon szeretem a kukorica kissé sós ízét a tej lágy, selymes édességével - csak így egyszerűen, a'la nature. Ezt lehet fokozni például reggelire azzal, hogy megszórjuk durvára vágott pörkölt dióval vagy mogyoróval és megcsurgatjuk mézzel is. Hm... tényleg isteni finomság.
A puliszkát kínálhatjuk finoman-lágyan-remegősen, azon frissen-forrón, ahogy elkészült. Vizes kanállal kis galuskákat formázva belőle. Ha egy vizes tányérra kilapítjuk és hagyjuk állni egy órát, bármilyen formára vághatjuk, szaggathatjuk.
Kínálhatjuk így natúran is, de meg is grillezhetjük.
Megadom az alapreceptet, ez szerintem tökéletes így mert frissen elég lágy, de elég neki 1/2 óra állás és remekül formázhatóvá válik. Ha még folyósabban, remegősebben szeretjük, vegyünk le egy keveset a dara mennyiségéből. Ne 10 dkg-ot tegyünk 4 dl vízbe, hanem elég a 8 dkg is. Víz helyett főzhetjük tejben is, teltebb, krémesebb lesz. És a végén, tálalás előtt keverhetünk bele egy kevés vajat is, szintén a krémességén javít. Ehhez a mennyiséghez 1 dkg vajat körülbelül. A puliszka készülhet kukoricalisztből is, vagy liszt-dara keverékéből is.

Alaprecept puliszkához 2 főre:

6 dl víz,
15 dkg kukoricadara,
1/2 mokkáskanál só.

A sós vizet fölforraljuk, aztán egy kézi habverővel hozzákeverjük a kukoricadarát, állandóan keverve hogy ne legyen csomós. Addig kevergetjük, amíg besűrűsödik. Ez körülbelül 5-8 perc. Ha azonnal tálaljuk köretként, vajat is keverünk bele. És víz helyett, ahogy említettem, tejjel is készülhet.
Ezt a lágyabb puliszkát elteríthetjük sűtőedényben, tehetünk rá juhtúrót, sima túrót, friss gomolyatúrót, szalonnapörcöt, tejfölt, sült hagymát, spenótkrémet, stb... Bármivel rétegezhető.
Nálam egy nagyon finom és egyszerű sóskaleves készült régebben puliszkavirágokkal.

2010. június 10., csütörtök

Uborkaleves jéghidegen


..


A sivatagon keresztül lovagló cowboy belebotlott egy indiánba, amint az, az úton feküdt, fejét és fülét a földhöz tapasztva.
– Mizujs, főnök? – kérdezte a cowboy.
– Nagy sápadt arcú, vörös hajjal, vezet sötétzöld Mercedest, benne németjuhász kutya, és rendszámtábla SDT 965, nyugatra tart.
– A mindenit, főnök, azt akarod mondani, hogy te mindezt a föld hallgatásából tudod?
– Nem a földet hallgatom. Az, az őrült keresztülhajtott rajtam.


(A. de Mello)



Állítom, hogy a nyár leggyorsabb és legfinomabb levesei közé tartozik. Aki egyszer kóstolta, utána a rabja lesz... És kánikulában hetente többször is el fogja készíteni ezt a nagyszerű levest.
(Csak hogy később ne mondjátok hogy nem szóltam, hogy erős függőséget okoz!)

Hozzávalók 4 főre:
2 nagydobozos natúr joghurt,
30 cm-es darab kígyóuborka,
1 csapott teáskanál só (kb.),
1 gerezd citrom leve,
pár szál kapor,
pár szál menta,
1 gerezd fokhagyma,
jégkockák.
A díszítéshez:
apróra kockázott uborka, paradicsom,
menta és kaporlevelek,
esetleg extraszűz olívaolaj.

Az uborkát meghámoztam, majd szeletelve a turmixgépbe tettem a többi hozzávalóval együtt. A mentát leveleire csipkedtem, a kaprot csak nagyobb darabokra téptem. A robotgépben alaposan elturmixoltam.
Tálaláskor a tálkákba vagy poharakba jégkockákat tettem, erre öntöttem az uborkalevest.
A tetejét megszórhatjuk kis paradicsom- és uborkakockákkal, vagy meglocsolhatjuk egy kevés olívaolajjal is. De egyszerűen megihatjuk csak úgy is, mindenféle flinc-flanc nélkül is. Valami fergetegesen üdíző és jó! :)
(Nem beszélve arról, hogy roppant diétás és egészséges is: tisztítja és lúgosítja a szervezetet, vízhajtó, bőrtisztító, hajerősítő, gyulladáscsökkentő.)


2010. április 8., csütörtök

Medvehagymaolajos karfiolkrémleves

.

A Medve a mi kultúrkörnyezetünkben a négylábúak királya volt, ő volt az erősek legerősebbje. Ha egy sámánutazásodon, vagy álmodban hírnökként találkozol vele, akkor a hírei valószínűleg nagyon fontosak és nagyon személyre szólók. A Medve erőteljes gyógyító. Képes felismerni és használni a gyógynövényeket. Így lehetséges, hogy az üzenete az egészségi állapotodra és energiaháztartásodra vonatkozik.
Mint téli álmot alvó a következőt mondhatja neked: Pihenj egy kicsit! Nyugodj meg és próbáld megemészteni, amit magadba szívtál. Másrészt egy felnőtt hím Medve a férfias princípiumokkal is kapcsolatban állhat, egy felnőtt nőnemű Medve, pedig a nőiesekkel. Ha arról van szó, hogy jó apává vagy anyává kell lenni vagy válni - vagyis, ha gyermeket vársz illetve, mint apa vagy anya a gyermekedhez nem megfelelően viszonyulsz -, akkor a Medve segítségedre lehet. A további leckék, amit ez az erőállat megoszthat veled: Bátorság, Hatalom és Sebezhetetlenség.

A Medve szent állat volt és ma is az. Már a neandervölgyiek is az állatok uraként tisztelték. A germán Wodan isten egyik reinkarnációja is egy Medve volt. Harcosai, a berserkerek, medvebőröket hordtak és a harc folyamán, és sokszor személyesítették meg a medvét a harc folyamán.
A keltáknál a medve istenség Artois volt, amely a Nagymedve Sarkcsillagával volt kapcsolatban. "Art" Medvét jelent, Artus vagy Artur pedig "Medveembert" jelent. Így kapcsolódik össze az ősi sámánizmus medveképe Artúr király mítoszának druida hagyományival. Diana/Artemis istennő gyakran vette fel állatok alakját, de mindenek előtt a medvét.
A kereszténységben a Medve Szent Gallusnak, Szent Columbának és Columbannak a jelképe. Ez utóbbi kettőnek nagy szerepe volt a kelta kereszténységben, akik majdnem egy időben éltek és gyakran keverték össze őket. E két szent erőállatai tehát a Medve és a Galamb voltak.

(Forrás ITT)





Az idén nagyon kiszámoltam a húsvéti adagokat. Volt mindenből egy-egy csipet maradék, de már tegnap az utolsó morzsája is elfogyott. Viszont még ünnepek előtt vettem karfiolt, medvehagymát, miegymást... Így hűtőnullázásba kezdtem.
Kaptam egy barátnőmtől sok krémsajtot - úgy adták a munkahelyén nyuszicsomagban. Egy részét megkaptam, fel is használtam valamennyit belőle a krémleveshez is.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej karfiol,
fél maréknyi medvehagymalevél,
1 dl olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanál vegeta vagy
kevés zöldégalaplé,
4 kocka tejszínes krémsajt,
1/2 dl tejszín,
pirított kenyérkockák.

A karfiolt rózsáira szedtem és sós, ételízesítős vízben puhulásig főztem, aztán beletettem a krémsajtokat is, a tejszínt is és botmixerrel pürésítettem. (A sóval csak csínján!) Én eleve kevesebb vízzel tettem föl főni, mert úgy akartam, hogy a karfiol sűrítse a levest. Hát ennyi a recept. :)
Míg főtt a karfiol, a medvehagymát olajjal jól összeturmixoltam. Egy serpenyőben pedig kis darabokra tépkedtem kenyeret és átpirítottam.
Tálalásnál minden tányér levesre 1 teáskanálnyi medvehagymás olajat locsoltam. Plussz kenyérkockákkal tálaltam.

A medvehagyma így olajjal elturmixolva nagyon kiadja az ízét. Hihetetlenül intenzív lett az olaj, ezért módjával érdemes használni ételekhez, hogy az olaj is, az alapétel is jól érvényesülhessen.
Ez az olaj egy hétig eláll a hűtőben, használható bármire. Krumplira, rizsre, húsokra, halakra, olaszos tésztákra, salátaöntetként... Belekeverhető túró vagy sajtkrémekbe is. Csak a fantáziánk szabhat határt.
Hidegen is fogyasztható, nyári hűsítő levesként.

2009. december 5., szombat

Mandarinkrémleves (citruskrémleves)



Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

(Márai)




(Remélem, nem unjátok Márait. Én mostanában teljesen beleszerettem...)

Már az ünnepi menün gondolkodom. Karácsonykor - egyik nap legalábbis - szeretem a különlegesebb, hideg krémleveseket. Jól indul velünk a lakoma. Valójában egyik kedvenc sógorom szokása ez. Mindig nagyon-nagyon finom hideg gyümölcsleveseket készít ilyenkor. Nem csak jó színész, de remek szakács is! Gondoltam, folytatom a hagyományt, amit Ő teremtett.
Ezt a leveskét ma kreáltam, mert nem volt itthon semmi "levesnekvaló", viszont tele volt a nagy tálam mandarinnal és naranccsal. Néztem őket, aztán egyszer csak egymásra kacsintottunk. Rendben - gondoltam. Legyen. És lőn. :)

Hozzávalók 4 főre:
jó sok mandarin és narancs (???? személyenként talán 5-6 mandarin és 2 narancs),
vagy 100%-os tényleg finom narancslé (de akkor narancskrémleves lesz - úgyse baj),
2 csapott evőkanál vaníliás pudingpor,
1 darab fahéj,
8-10 szem szegfűszeg,
csipet só,
ízlés szerint cukor,
1 kis löttyintésnyi rum,
fél marék mazsola,
2-3 dl tej vagy tejszín,
durvára darált dió,
2 narancs vékonyan levágott héja.

A mandarinok és narancsok levét kifacsartam és átszűrtem hogy ne maradjon benne mag és rost.
A felét föltettem főni a két narancs vékonyan levágott héjával, fahéjjal, szegfűszeggel, sóval, cukorral és rummal. Míg fölforrt, kikevertem csomómentesre a maradék narancslevet a pudingporral.
A fűszeres narancslét hagytam forrni pár percig, hogy a fűszerek íze kioldódjon, aztán átszűrtem egy másik lábosba. Ekkor tettem bele a megmosott mazsolát is. Mikor újra felforrt, hozzákevertem a pudingporos mandarinlevet és állandó keverés mellett hagytam újra felforrni.
Most öntöttem csak hozzá a tejet és le is kapcsoltam alatta a tüzet. Az egész művelet körülbelül 20-25 perces.
Hidegvízfürdőbe állítva addig kevergettem, míg langyosra hűlt, aztán tettem is be a hűtőbe.
Durvára darált dióval megszórva tálaljuk. Tejszínhabrózsákat is nyomhatunk rá, isteni lesz azzal is. Kínálhatunk mellé rolettit is.
Akinek van esetleg - mint nekem - sűrű cukorszirupban eltett narancshéjreszeléke, azzal is megdíszítheti. Mit mondjak? Röviden: rettentő finom! :)
Ja! Szerintem citromból is működik! Csak ahhoz nem kell fejenként 2,5 dl lé. Én almával sűríteném a citromosat.

Tipp: édességként is ehető. Ha van pl. sok maradék tojásfehérjénk amivel nem igazán tudunk mit kezdeni, elhasználhatjuk. Készíthetünk rá habot. Mandarinmadártejként, habgaluskákkal.... desszertnek sem utolsó! :) Habgaluskával együtt készítve sem több az elkészítési idő, mint 3/4 óra.

2009. július 27., hétfő

Szeder"leves"


- Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a mester.
Sok feleletet kapott:
- Van-e Isten?
- Ki az Isten?
- Hogyan juthatunk el Istenhez?
- Van-e élet a halál után?
- Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?
A tanítványok jobban megértették, hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
- Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
- Igen - válaszolt a prédikátor.
- És a tested a sírba kerül?
- Igen.
- És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?
(Anthony de Mello)



Inkább csak emlékeztetőnek szánom - és mert szederből a legszebb. Elképesztő színe tud lenni. :) Valójában az elmúlt egy-másfél hónapban szinte naponta készült és készül ez az egyszerű "leves" - már tavaly is írtam róla ITT.
Nagyon szeretem az ízét - ha valamilyen formában fel van dolgozva, rajongok e gyümölcsért. Önmagában viszont nem szeretem. Nekem nagyon fanyar. De így isteni.
Vagy fagyinak - az egyik legkedvencebb jeges finomság számomra a szederfagyi. (A citromfagyi után mindjárt...)


A gyártási technológia roppant egyszerű: vettem egy kis dobozka szedret a piacon. Beleburítottam a turmixgépbe, egy nagydobozos natúr joghurttal együtt. Mézet, kevés száraz vörösbort, pici őrölt fahéjat és őrölt szegfűszeget tettem még bele - no meg egy csipet sót. Jól összeturmixoltam, aztán szitán átszűrtem, hogy ne legyen magos.
Jégbe hűtve tálaltam.
Egyébként lefagyasztva szerintem isteni jégkrém lesz belőle.

2009. július 15., szerda

Gazpacho



Pumuklivers

  Fényforrónyár.
    Nyárfényforró.
      Forrónyárfény.
    Hűs habok.
  Létezés.
Öröm.
 Leállt az agyam.

   De szeretem a nyarat!
                                                    (duende)



Rekkenő forróság, igazi nyár van. Az ember lánya nem kíván mást, mint egy kis jégbe hűtött levest. Készüljön akár gyümölcsből, akár zöldségfélékből. A késő esti vacsora ilyenkor a fő étkezés nálunk. Mikor már alábbhagy a hőség.
A gazpacho a spanyol konyha híres hideg, nyers zöldséglevese. Nagy melegben kellemesen hűsít és nagyon egészséges is, mert nyersen maradnak benne a zöldségek. Tájegységenként kicsit eltérően készítik, de az alap megegyezik: paradicsom, hagyma, fokhagyma, uborka, paprika, kenyérbél vagy morzsa, olívaolaj, borecet vagy citromlé kerül a turmixgépbe.
A gazpacho csak ilyenkor nyáron az igazi, mert csak friss, igazi jóízű zöldségekből készülhet. Mélyhűtött, vagy melegházi ízetlen paradicsomból nem lesz finom.
A recept R. Szepessy Ilona: Spanyol konyha című könyvéből származik.

Hozzávalók 5-6 adaghoz:

5 érett paradicsom,
1 kisebb kígyóuborka,
1 fej édes fehér salátahagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál extraszűz olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanálnyi őrölt kömény,
frissen őrölt bors,
2 szelet fehérkenyér héj nélküli belseje,
1 zöldcitrom leve,
2 dl víz.

A paradicsomot forróvízbe dobjuk, majd lehéjazzuk és a magokat is eltávolítjuk. Az uborka 1/3-át félretesszük. A hozzávalókat Aztán turmixgépbe tesszük, és alaposan pépesítjük. Egy tálba vagy lábosba öntjük, kóstoljuk. Ha kell még bele só, bors vagy kömény, pótoljuk. Jégkockákat teszünk bele (legalább 10-15 kockát), így tesszük a hűtőszekrénybe. A jégkocka hűti is, illetve ahogy olvad, pont annyira higítja, hogy kellemes leves sűrűségű lesz. Mert a turmixolás után jó sűrű pépet kapunk, így a plusz víz kell még bele.
Jégkockával és uborkadarabokkal tálaljuk, mert ez a leves csakis jéghidegen az igazi.
Ez a recept granadai gazpacho névre hallgat a szakácskönyvemben. A legtöbb gazpachoba tesznek egy vagy két paprikát is. Illetve a legtöbbször nem citromlével, hanem borecettel savanyítják.

Tippek:
Érdemes kikísérletezni a saját változatunkat - ahogy nekünk a legjobban ízlik. Egy jótanács: ne a magyar könnyfakasztóan erős vöröshagymát használjuk ehhez az ételhez, hanem valamilyen édes hagymafélét. Édes lilahagymát vagy fehér édes salátahagymát vagy salottahagymát ajánlanék hozzá. Valamint kihagyható belőle a kenyérbél is, ha nekünk úgy jobban ízlik. Bár az autentikus gazpacho tulajdonképpen többek között a szikkadt kenyér hasznosításából született úgynevezett kenyérleves.

Gazpacho tulajdonképpen bármiből készülhet. Alapja mindig a paradicsom. Tehetünk hozzá tökféléket is akár - cukkinit, tököt, csillagtököt -, zeller vagy petrezselyemlevelet, kaprot.

Gyümölcsökből is készíthető. A szakácskönyvemben találtam gazpacho-t sárgadinnyéből például: kell hozzá egy érett sárgadinnye, 5 dkg fehérkenyérbél, 5 dkg darált mandula, 1 gerezd fokhagyma, másfél dl olaj, 5 dl száraz fehérbor és jégkockák.

2009. július 10., péntek

Kardamomos sárgabarack krémleves


Elias Schwartz figyelmesen szemügyre vette a lábbeliket. Hangjába bánat vegyült, amikor kijelentette, hogy javításra már nem érdemesek. Elfogadtam a kedvezőtlen ítéletet. Aztán fogta a cipőket és eltűnt az üzlet hátsó traktusában. Meglepetten várakoztam. Egy barna papírzacskóba csomagolva hozta vissza, gondoltam azért, hogy haza tudjam vinni.
Amikor otthon este kinyitottam a zacskót, két ajándékot és egy cédulát találtam benne. A cipőkben egy-egy papírba csomagolt csokoládés keksz volt, a cédulán pedig ez állt: „Ha nem is érdemes megcsinálni valamit, azért érdemes jól nem megcsinálni”. Elias Schwartz.

(Robert Fulghum)




Tegnap este sárgabaracklekvárt főztem be. Egy keveset félretettem belőle krémlevesnek, ami mára nagyon jól be is hűlt a hűtőben.
A legtöbb gyümölcslevest fahéjjal és szegfűszeggel ízesítem, a sárgabarackhoz is illett volna. De most más ízre vágytam. Zöld kardamommaggal ízesítettem, és nagyon finom lett. Még hűsítőbb az ízhatás.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg kimagozott, lehéjazott sárgabarack,
1 csapott evőkanál vaníliapuding,
1 kevés só,
ízlés szerint cukor,
2 zöld kardammommagnak a magjai mozsárban porrá őrölve,
1/4 citrom leve,
1 liter víz,
5 dl tej.
A díszítéshez:
tisztított sárgabarackmag,
citromfű,
barackszeletek,
esetleg tejszínhab.

A barackokat forróvízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen le tudjam húzni a héjukat. Majd így megtisztítva föltettem főni egy csipet sóval, citromlével, és egy megtört zöld kardamom magjaival. (Bioboltokban kapható kardamommag.) A vaníliapudingot kikevertem cukorral és tejjel. Mikor a gyümölcs már főtt kb. tíz perce, botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a kikevert pudingot, és állandó keverés mellett felforraltam. A végén mindenképpen kóstoljuk, lehet hogy só vagy cukor még kell bele. A tejjel lehet állítani a sűrűségén.
Isteni finom, nagyon hűsítő hatású, különleges ízű leves lett. A barackmagokat lehéjaztam és megpirítottam, ezzel díszítettem. Desszertként is megállja a helyét, afféle "sárgabarckmadártejként" - tejszínhabgaluskákkal is fokozhatjuk, vagy ha van maradék tojásfehérjénk, el is használhatjuk hozzá habgaluskának.
És még egy tipp: szoktam ezt készíteni hidegen is. Egyszerűen összeturmixolok lehéjazott sárgabarackot, cukrot, porrá zúzott kardamommagot és natúr joghurtot. Jégkockákkal teli tálkában szervírozom. Akár levesként, akár sárgabarck lassiként is iható. :)