A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tojás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tojás. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 7., péntek

Csokis, narancsos keksz tojásfehérjével


A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.

(Fodor Ákos)





Újabb maradékhasznosítás. Habcsókot nem akartam most, a keksz mellett döntötem. Húsvétra is jó ötlet, mert a sok sütögetésből úgyis mindig van tojásfehérje-fölösleg. És korlátlan ideig eláll, ámbár nálunk a holnapot sem nagyon éri meg... Már majd az összes darab elfogyott. :)

Hozzávalók 32-38 darabhoz:
25 dkg liszt
12 dkg porcukor
3 tojásfehérje
15 dkg puha vaj
1/2 mokkáskanál vaníliapor
1/2 mokkáskanál sütőpor
1 nagyobb narancs reszelt héja
7-10 dkg keserűcsokoládé apróbb kockákra vágva
3 csepp narancs illóolaj- el is hagyható ha nincs (100%-os tisztaságú, valódi illóolaj!)
1/2 csapott mokkáskanál finom só
kristálycukor a szóráshoz (ha van otthon barna cukrunk, még mutatósabb lesz a süti vele)
1/2 mokkáskanál kurkuma (elhagyható, de szebb színe lesz, narancsosabb)

A vajat a porcukorral és az illóolajjal habosra kevertem kézi robotgéppel, majd hozzáadtam a tojásfehérjéket is, és tovább habosítottam, végül a liszt-só-vaníliapor keverékét is hozzáadtam, végül belereszeltem a narancs héját, és az apróra vágott csokoládét is hozzákevertem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire olyan diónyi halmocskákat tettem két kanál segítségével, és mielőtt az előmelegített, kb. 170-180 fokos sütőbe tettem volna, kristálycukorral jó alaposan megszórtam a tetejüket. Olyan 8-10 perc sütés elég is a sütiknek.

Tipp: a tetejét a cukor mellett durvára vágott dióval vagy mandulával is megszórhatjuk.

P.s.: Sir Morton teákat ne vegyetek. Legalábbis Earl Grey-t ne. Nagyon szeretem, de azt a márkát, amit megszerettem, már nem lehet nálunk kapni. Azóta vettem minden itt elérhető fajtából, és a Sir Morton végzett a tesztemen leghátul. (Még a CooP-os is jobb, esküszöm.) A kedvenc márkám az Ahmad Earl Grey-e volt, de égen földön nem lelem. Az újabbak között az Aldis Mr. Perkins lett a kedvenc, pedig Dallmayr-t is vettem, ami szerintem messze nem olyan aromás.

2017. február 18., szombat

Tökmaglisztes túrós tészta


Még egy filmajánló. Jim Jarmush a kedvenc rendezőm. A legleg. Minden filmjét nagyon szeretem, és most kerül majd a mozikba legújabb alkotása a Paterson. Nagyon várom. "Kinek ajánljuk? Jim Jarmusch és/vagy Adam Driver rajongóknak, illetve titokban verseket író buszvezetőknek." No és  még művészi énjüket sütögetéssel kiélő nőciknek is. (S.k. szakvélemény egy gasztrobloggertől. :) )

" A 2013-as vámpírmese, a Halhatatlan szeretők után egy egészen más történettel állt elő, amiben hőse egy kisvárosi buszsofőr, aki egyebek közt gyufákról ír szerelmes verseket. Bár foglalkozása ellenére rendkívül művelt és ért is a költészethez, nincsenek művészi ambíciói, egyszerűen csak boldog, ha az érzéseiről írhat. Szereti a világot és legfőképp csinos, fiatal feleségét szereti, aki odahaza a lakástextileken és süteményeken éli ki saját, igencsak túlbuzgó művészi énjét.
Úgy képzelem, hogy Jim Jarmusch így szeretne nyugdíjba menni, egy kisvárosban, ahol mindenkit ismer, ahol nincsenek rossz emberek, és ami mégsem egy porfészek. A címbéli Paterson egy valóban létező, New Jersey állambeli, veretes irodalmi hagyományokkal rendelkező kisváros és a szerény buszsofőr neve is egyben, és ez a kettősség határozza meg a filmet."




Nem tudom az ország más vidékein van-e tökmagliszt, nálunk a piacon kapható. Sütöttem már kenyérbe is, pogácsába is, de kifőtt tésztában most próbáltam először. Jól működik, és ki is érződik kissé az íze.

Hozzávalók 3 főre (leves után) vagy 2 főre (nagyon éhes nagyétkűekre):
a tésztához
25 dkg liszt
10 dkg tökmagliszt
3 tojás
kb. 1 dl víz
a tésztára
10 dkg húsos füstölt szalonna
1 evőkanál repceolaj
25 dkg túró
tejföl ízlés szerint

A hozzávalókból tésztát készítünk, ahogy egyébként is: jól meggyúrjuk, hagyjuk pihenni folpackban fél órácskát. Majd géppel nyújtjuk, és tetszés szerint daraboljuk. (Én csak 5-ös fokozatig nyújtottam és kézzel vágtam szélesmetéltre.)
Közben a szalonnát kis kockákra vágjuk, és egy evőkanálnyi olajon kisütjük, kiszedjük a szalonnapörcöket és félretesszük.
A tésztát forrásban lévő sós vízben kb. 1 percig főztem, majd a szalonnás zsírra kiszedtem. Elkevertem a túróval, megszórtam a ropogós szalonnadarabkákkal. Tejföllel kínáltam.



Böjtben is készíthető, vagy vegáknak is ajánlom, mert szalonna nélkül is finom.

2017. február 1., szerda

Klasszikus csokoládétorta

A minap a szülinapi partin beszélgettünk az Artúr mondakörről. (Sógorom szereti a fatasyt, a szerepjátékokat, a Gyűrűk urát, a Csillagok háborúja filmeket, velem egyetemben.) Megemlítettem neki, hogy az Excalibur valóban létezik, és milyen kevesen tudják. Méghozzá nem is oly messze, mert az olaszországi San Galganoban található. Ki hitte volna, igaz? :)




Nagyon egyszerű, klasszikus csokoládétorta, születésnapra sütöttem. Amiért mégis felteszem, az a krémje, ami szintén roppant egyszerű, mégis nagyon finom. A receptjét itt találtam. Egyébként a krém bármivel ízesíthető, amit csak szeretünk.

Hozzávalók a krémhez:
0,5 kg mascarpone (Isten áldja érte az olaszokat, imádom)
3 dl tejszín
10 evőkanál porcukor
40 dkg olvasztott étcsokoládé
2 evőkanál sötét, jó minőségű holland kakaópor
csipet só
és ízesítésként
1 narancs reszelt héja
5 csepp narancs illóolaj (100%-os, tiszta, természetes, én Aromaxot használok)
piskóta:
3 tojás
9 dkg kristálycukor
10 dkg liszt
1 csipet só
1-2 csepp 10%-os ecet
0,5 teáskanál olívaolaj
és ezt 2-szer süsd meg (ha kakaóport teszel az egyikbe, liszttel együtt mérd a súlyát).




A piskótát ez alapján csináltam, 8 tojásból, de úgy, hogy a négy lapot külön sütöttem meg, eltérő kakaótartalommal. Ez volt a kiindulópont, de az én piskótám borzasabb lett, így nem olyan látványos. Utólag rájöttem, hogy elég lett volna két piskótát sütnöm, 3-3 tojásból, amiket kettévágva megkaptam volna a négy lapot. Az egyik kakaós is lehetett volna, és így váltakozva világos-sötét lapokkal is jó lett volna. Utólag mindig okosabb az emberlyánya, és hát a konyha nem az elméletről szól, hanem a gyakorlatról.
Egyébként nem szeretem a tortákat, de ez a csokikrém nagyonnagyon jó, például a klasszikus fatörzshöz is, de akár lúdlábhoz is.

2017. január 28., szombat

Parasztreggeli


Vegyetek ma piros ruhát. Lehetőleg vadiújat. Söpörjétek ki a házat, de minden helységet a középpont felé, óvatosan, és a hátsó ajtón vigyétek ki a szemetet. Már ha van hátsó ajtó. Éjfélkor nyissátok ki az összes ajtót és ablakot, hogy minden régi energia el tudjon távozni. Ne sírjatok, és ne mossatok hajat. Bőségesen főzzetek, hogy legyen maradék. Nézzetek sárkánytáncot, mert a sárkány a jószerencse hozója. Talán feltűnik az égen, ha nagyon figyeltek. 😉



Köszöntsük a tűz kakas 公鸡 évét egy tojásos étellel. 🐓🎆 😊 Itt olvashattok előrejelzést is, Padparadsától.
Nem szándékosan főztem, csak a véletlen műve.  Amikor nincs nagyon kedvem főzni, általában valamilyen tojás, vagy krumpliételt készítek. Vagy amikor nincs kedvem piacra menni, mert burgonya, szalonna, sajt, tojás mindig van itthon. Tejföl is akad, mert az is olyan "jóhavanitthon" hozzávaló. Ma az utóbbi eset esett meg velem, nem volt kedvem kimozdulni.
Ebben a laktató lakomában most zöldség nincs, de nyáron meg lehet tuningolni friss paprikával, paradicsommal, cukkinivel, padlizsánnal vagy csillagtökkel is. Kitűnően illik hozzá akár fejes saláta, akár uborka- vagy paradicsom- vagy paprikasaláta is.

Hozzávalók 4 főre (ha tényleg reggelinek készítjük, ha főételnek, akkor 2 éhes nagyétkűnek):
80 dkg burgonya (tisztítva ennyi)
2 közepes fej vöröshagyma (kb. 12-15 dkg)
1 nagyobb gerezd fokhagyma
15-20 dkg húsos, füstölt szalonna
1 evőkanál olívaolaj
5 db tojás
só, frissen őrölt bors
2 dl tejföl
20 dkg olvadós sajt (trappista vagy bármilyen más olvadós sajt)
valamint
kb. 4 dl olaj a krumplisütéshez

A burgonyát meghámoztam, mostam és hosszában félbe, majd cikkekre vágtam. Nagy serpenyőbe 1 ujjnyi magasan olajat öntöttem, majd mikor jó forró lett, a burgonya felét beletettem és szép pirosra sütöttem, aztán a másik felét ugyanígy. Papírtörlővel bélelt tálba szedtem ki. Közben a vöröshagymát vastagabb karikákra vágtam, és a forró olajba tettem azt is, pirosasra sütöttem és egy szűrőkanállal kiszedtem a sült krumpli tetejére. 
Egy kis lábasban a kevés olívaolajon kisütöttem a csíkokra vágott szalonnát, majd mikor lezártam a lángot alatta, a még forró zsiradékba dobtam a szalonnadarabkák mellé az apró kockákra vágott fokhagymát is, és jól átkevertem. Így kissé megfonnyadt. 




Egy sütőtálat kikentem a szalonna leszűrt zsírjával és beleterítettem a krumplit, hagymát, fokhagymás szalonnát. Ráütöttem 4 nyers tojást, amiket borsoztam is, aztán a tejfölt elkevertem 1 tojással és ezzel a keverékkel megcsorgattam a tetejét. Végül reszelt sajttal megszórtam és forró - körülbelül 180 fokos - sütőbe tettem. A sajt pirulásáig süssük, olyan 20-25 percig.
Úgy is készíthetitek, hogy a tojásos tejfölbe keveritek a reszelt sajtot, és ezt öntitek a tetejére, így kevéssé ég meg a sajt.



Szalonna nélkül vegák is készíthetik, már akik esznek tojást és tejterméket. :)

2017. január 25., szerda

10 perces bögrés fánk


A belvárosban lakunk. Több buszjárat is erre jár, és áll meg az ablakunk alatt. Némelyiknek úgy csikorognak a kerekei, pont úgy, mint ahogy a bálnák énekelnek. Ilyenkor mindig elmosolyodom, és azt mondom magamban: igen, hallak benneteket.
Bolondság, de az enyém. Szívem joga.
Egyszer álmodtam az óceánok hatalmas vándorairól. Csodálatos álom volt. Értettem a nyelvüket, éreztem a lényüket. 
Azóta hallom a bálnák énekét. Igen, még egy busz kerékcsikorgásában is tudnak üzenni.



Még tavaly sütöttem először, finom és egyszerű. 
Fura vagyok, mert a főzésre hosszú órákat is képes vagyok rászánni, de a sütésre nem. Pláne, ha egy egyszerűbb variációja valamely sütinek legalább vagy majdnem olyan jó, mint a hosszú időt és babusgatást igénylő verzió. Ez a fánkocska nagyon ízletes és finom, "bögrés" fánk néven találtam, de - szerintem - nem igazán volt jó a recept. Úgyhogy javítottam és pontosítottam.

Hozzávalók 2 főre:
20 dkg liszt
1 tojás
15 dkg tejföl vagy joghurt (én most lájtos tejföllel csináltam)
1 púpos evőkanál kristálycukor
csipet só
1/2 csomag sütőpor
1 dl víz

A hozzávalókat kikeverjük egy tálban (nokedlitésztára kell emlékeztetnie), és evőkanállal adagolva bő olajban kisütjük. Egy adag fánktészta fél evőkanálnyi. A kis fánkocskák maguktól megfordulnak különben, nagyon bírtam ahogy úsznak a kókuszolajban. Közepesnél kicsit kisebb lángon süssük, hogy át tudjanak rendesen sülni. Az első kisült adagból érdemes egyet kettévágni, hogy nem nyers-e a közepe. Így tudjuk ellenőrizni és az olaj hőfokon igazítani, ha szükséges.
Ízesíthetjük reszelt citromhéjjal, vaníliával, rummal is a tésztát. Én egyszerűen csak porcukorral megszórtam és fincsi házilekvárt kínáltam mellé.

Ha nem teszünk bele cukrot, hanem sósan készítjük (akár zöldfűszerekkel), igazán remek körete lehet bármilyen szaftos ragunak vagy sültnek is.
Ha pedig a tésztához némi túrót is keverünk (vagy reszelt sajtot), abból is finom fánk fog kisülni. Akár édesen, akár sósan. Ha pl. túróval készítjük, szuper feltét lehet (és sósan) spenót vagy sóskafőzelékhez, de ha pl. nagyon apróra szaggatjuk, akkor levesbetétnek is kitűnő. Ugye mennyire variálható? :)

2017. január 23., hétfő

Vaníliás szuflé


A meglepődés a konyhában gyakran előforduló tudatállapot. Néha negatív, néha pozitív az előjel. A szuflé lehet az egyik legmarkánsabb hordozója a rácsodálkozás kiváltásának, mert tedd meg, amit megtehetsz, a többit bízd a sütőre. S majd kiderül, feljön-e vagy sem. :)



A "mit süssünk ha semmi más nincs itthon, csak tojás és liszt" kategória nyertese. Vaníliás szuflé. Tényleg alig hozzávalók, és max. 10 perc előkészítés, plusz 10-15 perc sütés. 
Nekem kissé tojás ízű, de nem tudom, milyennek kell lennie egy igazi szuflénak, ugyanis még soha nem ettem, és nem is csináltam máig. Lehet hogy legközelebb kicsit több lisztet és vajat teszek bele, kicsit több tejszínt és ugyanennyi tojást. Majd kipróbálom úgy is. Minden esetre gyönyörűen feljött. :) De ha valakinek van egy tuti szufléreceptje, szóljon most, vagy hallgasson örökre. Vagy mi. :))

Hozzávalók 4 kis szuflés csészéhez:
1 evőkanál lágy sótlan vaj (14gr.) 
1 evőkanál liszt (10 gr.) 
½ csésze tej, a forró (120 ml)
 ½ teáskanál tiszta vanília kivonat 
2 púpos evőkanál porcukor (40gr.) 
2 tojás, közepes méretű
csipet só
és plusz vaj és kristálycukor a kikenéshez, és porcukor a sütemény megszórásához

A formákat kikenjük bőven vajjal, és kristálycukorral ugyanúgy meghempergetjük, mint amikor kilisztezünk valamilyen sütőformát. A vajból és lisztből besamelt készítünk a tejszínnel. Ízesítjük csipet sóval, vaníliával. A tojásokat ketté választjuk, és a kissé kihűlt besamelhez keverjük a sárgájákat. A fehérjéket felverjük, és amikor már jó habosak, hozzáadjuk a porcukrot is, és habcsókhoz hasonló állagig verjük. Végül óvatosan összekeverjük a sárga és a fehér részeket. Körülbelül 180 fokon sütjük 10-15 percig. Azért körülbelül, mert nekem egy ősrégi tűzhelyem van, és soha fogalmam sincs, mit hány fokon sütök.
Ha nincs szufléformánk, csészében is süthetjük, kipróbáltam, a képen a jobb szélen egy kávéscsésze van. 
Azonnal tálaljuk, mert hamar összeesik.

A receptet itt találtam.


2017. január 19., csütörtök

Gombás karajszeletek


Mostanában mindenki diétázik, vagy valamilyen trendi étrendet követ. Kezdem kicsit hülyén érezni magam a sok egészségguru között, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül eszem, és azt, amit éppen szeretnék. Mit sem törődve a kilókkal, meg más aggasztó következményekkel. Kihalóban lévő, veszélyeztetett egyed leszek lassan.
Majd szóljatok, ha mindenki egy másik bolygóra költözött, ahol a fű kék, az ég zöld, és az ottlakóknak minden ideje és energiája arra teremtetett, hogy azzal foglalatoskodjék a nap 24 órájában, hogy mi kerül a szájába - de főleg mindenmentes akármi legyen, ami a szájukba kerül, amitől sosem öregszenek, híznak és halnak meg.
Szóval szóljatok. És az utolsó csukja be majd az ajtót. Én maradok. :)

(Kicsit komolyabban. Mindez csak tünet. Annak tünete, amitől menekül, irtózik és fél az egész nyugati kultúra. Amit elrejt a tudattalanjába, ami mégis árnyékként követi őt még az örökkön élők kék füvű, zöld egű bolygójára is. Igen. A halál az. 
Keresi a halhatatlanságot, épp csak rosszul és rossz helyen. Tökéletesen elidegenedett saját szülőföldjétől, csakúgy, mint önmagától. A betegségek okát kinn keresi, mert nem lakik a saját testében, nem érzi azt. Otthontalan lett, és magára maradt. A posztmodern ember Sinatra idegenje az éjszakában.)



Egy ősrégi szakácskönyvemben találtam. Igazából semmi extra, tulajdonképpen gombás omlettel vagy frittátával dúsított karajszeletek. Viszont finom, a karaj nem száraz, és remekül beilleszthető szétválasztós diétába is, vagy a paleontológusoknak is egy kis változatosság lehet.🍄🍗 😏

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg sertéskaraj
25 dkg csiperke gomba (a barna kalapos finomabb)
3 tojás
10 dkg tejföl (a 20%-os finomabb)
1 csokor petrezselyemzöld
1 kis gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
1 kisebb citrom reszelt héja
5 dkg parmezán jellegű ízes, érett keménysajt reszelve
15 dkg trappista reszelve
2 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj

A gombát vékony félszeletekre vágtam, és egy serpenyőben a vajon átsütöttem pirulásig sóval, borssal, kakukkfűvel, aztán a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is hozzáadtam, és azzal is sütöttem a ragut pár percig, állandóan kevergetve. Félretettem hűlni. Közben a karajt vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam, a szélén a hártyarészeknél kissé bevágtam, hogy ne púposodjanak fel majd a sülésnél. Sóztam is a szeleteket. 
Amikor már csak langyos volt a gombakeverék, a tojásokat szétválasztottam úgy, hogy a fehérjéket a robotgép táljába, a sárgájákat egy másik, kisebb tálba tettem. A fehérjét habbá vertem, a sárgáját is átkevertem habverővel, míg kissé kifehéredett. A gombás keveréket ízesítettem még a felaprított petrezselyemzölddel és reszelt citromhéjjal, és a tejfölt, a reszelt sajtokat is a keverékhez adtam. Végül lazán a tojássárgákat is belekevertem, végül pedig a fehérjehabot is, óvatosan, hogy maradjon benne levegő. A hússzeleteket átkentem olívaolajjal, egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsire fektettem egymás mellé jó szorosan, és a gombás habot rájuk halmoztam. Előmelegített, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell neki sok idő, olyan 20 perc alatt meg is sült.





Aki nem szétválasztózik, meg nem paleontológus, az szerintem egy csapott evőkanál lisztet is adhat a keverékhez, amit a tejföllel a legkönnyebb simára keverni. Jobb tartása lesz a tojáshabnak szerintem. És készíthetjük csirke- vagy pulykamellből is.

Párolt rizzsel tálalnám. Vagy vegyes zöldkörettel. Vagy fejes salátával. De ha nyár lenne, egy finom paradicsomsalátát adnék mellé. És persze nyáron vargányával vagy igazi csiperkével, vagy szegfűgombával készülne a hús. Ha ősszel, akkor meg pláne valamilyen finom erdei-mezei gombával készíteném a ragut rá. 


2016. május 30., hétfő

Holstein-szelet fürjtojással, gombával


Az egyszerűség csak az átélt bonyolultságból születhet. Az egyszerűség évtizedek alatt születik. Aki nem volt összetett, komplikált, alaktalan, sokszögű, sokízű, az nem lehet egyszerű, csak együgyű.

(Latinovits Zoltán)




Bevallom - bár régebben sokat jártunk vendéglőkbe enni, és szinte mindegyiknek ott volt az étlapján a holstein-szelet - még soha sem ettem, nem is készítettem. Nem szerettem a tojást. Meg amúgy is, túl egyszerűnek tűnt, én szerettem bonyolultabb fogásokat megkóstolni.
Ez egy cicomázott variáció, mert még mindig túl egyszerűnek találtam, és hát nemrég vettem a piacon fürjtojást, muszáj volt belekreálni valamibe.
Valójában most is csak annyit tudok, hogy a holstein egy-két szelet hús, aminek tükörtojás van a tetején.
Fürjtojással is még mindig egyszerűnek tűnt, így gombát is sütöttem hozzá. De képzeljétek azt, hogy vargánya az a gomba, vagy rókagomba, vagy galambica, vagy erdőszéli vagy mezei csiperke, vagy bármely éppen növő és kapható erdei finomság. Ma nem volt piac sajnos. Szóval az enyém karajból készült (de a csirke vagy pulykamell is jó hozzá szerintem), barnakalapú csiperke van rajta és fürjtojás. A karajt jól kiklopfoltam, mustárral bekentem, sóztam-borsoztam. Hirtelen vajon kisütöttem. (Lehet olajon vagy zsíron is.) A gombát szeleteltem, sóval-borssal, kakukkfűvel hirtelen jól megsütöttem. Egyébként szerintem a gomba is olyan, mint a padlizsán: igazán megpirítva az igazi, akkor jönnek elő a finom ízei. A fürjtojásból pedig tükörtojást sütöttem. A héja nagyon vékony, a belső hártya pedig nagyon masszív, ezért nehéz feltörni. Én egy kés éléhez csapkodtam őket finoman, így sikerült.
Köretnek cukkinit grilleztem és újburgonyát sütöttem, paradicsomsalátát ettem hozzá.
Egyszerű és gyors étel. Burgonya nélkül paleontológusok is ehetik. :))
Ennyi lenne. A sorrend nem feltétlenül így volt, a húst sütöttem a legvégén, minden mást előbb. Még egy ötletem volt hozzá, a gomba helyett ezekkel a sült paradicsomkarikákkal is isteni lenne szerintem, ez amolyan nyári verzió a turbózott holsteinre.

2016. április 16., szombat

Zsidótojás (lengyeltojás)

   
   A rabbinak nem tudásával, nem szakértelmével vagy tanításaival, inkább életmódjával és bölcs tapasztalatával kell kitűnnie. Egy híres hászid rabbit egyszer megkérdeztek tanítványai, miért ment el társához évekig tanulni, mire így válaszolt: - Nem azért kerestem föl a cádikot, hogy a Tórát vagy a Talmudot megtanuljam tőle, hanem, hogy lássam, hogyan köti meg és hogyan oldja ki a saruját.
   Sokan a cádikot csodatevőnek tartják, akihez messze földről vándorolnak a hívek bölcs tanácsért, gyógyulásért vagy csupán azért, hogy lássák, megérintsék. A cádik lakomáján való részvétel külön megtiszteltetésnek számít. Az „igaz ember” alig nyúl hozzá az ételhez, ám a maradék (a „srájem”) fölött mégis valóságos csata alakul ki a jelenlevők közt. A cádik népszerűsége még halála után sem csökken: sátorszerűen kialakított sírjához (az ajhelhoz) éppúgy elzarándokolnak az ájtatos hívek, mint annak idején, életében, asztalához. 

(Raj Tamás: Várj madár várj - A haszidizmusról)


Én még benne vagyok a tavaszi tojásőrületben... húsvét elmúla avagy sem, nekem még nagyon tavasz van, s tojásszezon.
Sokszor szembejött már ez a recept, de még soha nem készítettem. Kár volt. Az egyik legfinomabb krém, amit valaha ettem. És bár az eredetiben nincs medvehagyma, de most így a szezon végén elmondhatom: az egyik legjobb étel amibe medvehagyma kerülhet, az a zsidótojás - más néven lengyeltojás.
Az enyém nem annyira kóser, mert libazsír nem volt itthon, mangalicazsír viszont igen. Véletlenül se készítsük margarinnal (margarinnal semmit se ha lehet...) vagy vajjal, a zsidótojás zsírral tökéletes, krémes, finom. Rajongó lettem na. :)

Hozzávalók:
  • 6 főtt tojás
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma lereszelve
  • kb. 1/2 evőkanálnyi mustár
  • frissen őrölt bors (úgy meglehetősen)
  • kb. 2 púpos evőkanál liba vagy kacsazsír (nálam mangalica)

A tojásokat keményre főzzük, hideg víz alatt hagyjuk kihűlni, majd megtisztítjuk és villával vagy tojásvágóval összetörjük (lehet reszelni is). A hagymát lereszeljük. A tört tojásokhoz hozzáadjuk a zsírt, mustárt, hagymát, sót, borsot és krémesre keverjük. A zsír annyi legyen hozzá, hogy a tojás el tudjon teljesen vegyülni benne, vagyis krém állagot kapjon. Kóstoljuk, a só-mustár-bors-hagyma aránya dönti el, hogy igazán finom lesz-e. Hagyjuk hűtőszekrényben állni 2-3 órát, hogy összeérjenek az ízek.
Lehet díszíteni újhagymazöldjével és ahogy már említettem, a medvehagyma nagyon jó bele szezonban. Aki akarja, kevés pirospaprikával is színezheti vagy díszítheti.
Nagyon finom pirítóson újhagymával, retekkel, uborkával, paradicsommal, paprikával. Egyszerűen isteni.

2009. november 19., csütörtök

Francia tojásleves


Az egészséges elme nem más, mint a valósághoz való feltétlen ragaszkodás. Életünket egy valós világban éljük. Hogy jól éljünk, szükséges, hogy a lehető legjobban megértsük a világot. Ez a megértés nem könnyű. A valóság és a valósággal vállalt viszonyunk számos eleme kellemetlen és fájdalmas számunkra. Csak a szenvedés és az erőfeszítés vezethet el a megértésig. Ezt mindannyian szívesen elkerülnénk, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Bizonyos kellemetlen tényeket kilökünk tudatunkból. Azaz: megpróbáljuk tudatunkat oltalmazni a valóságtól. Erre különböző módszereket alkalmazunk, amelyeket a pszichiátria védekező mechanizmusoknak nevez. Mindannyian alkalmazzuk a védekező mechanizmusokat, így korlátozva tudatosságunkat. Ha lustaságból vagy a szenvedéstől való félelemből sikeresen védelmezzük tudatunkat, a világról alkotott képünk igen kevéssé fog hasonlítani a való világhoz. 

(M. Scott Peck: A járatlan út)


Ma két olyan ételt is készítettem, amihez hús-, csont-, vagy zöldségalaplé kell. Volt maradékom, hamis húslevesből.

Hozzávalók 2 főre:
2 kemény tojás,
1 dl tejföl,
6-7 dl húsleves vagy zöldségerőleves
(ha nincs, leveskocka is megteszi),
só,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
2-4 cl száraz fehérbor
(ha nincs, borecet vagy sima ecet is megteszi),
1-2 dkg vaj,
1 csapott evőkanál liszt,
pirítós szeletek.

A vajból és a lisztből világos rántást készítettem, aztán felöntöttem az alaplével. Ha valakinek nincs, nyugodtan készítse erőleveskockával. (Tudom, sokan sikítanak tőle de azt gondolom, ritkán van itthon csontlé vagy húsleves leve - legalábbis nálam. Úgyhogy bátran elő a leveskockával, nem egyetértők pedig sikítsanak...)
Hagytam felforrni, majd petrezselyemzöldet is tettem bele apróra vágva. Hagytam tíz percig finoman forrni, végül kevés borecettel savanyítottam. Nem volt itthon száraz fehérborom.
Míg forrdogált a leves, addig a főtt tojások sárgáját kikevertem a tejföllel. A fehérjéket pedig kis kockákra vágtam, valamint sütöttem pirítósokat is.





Tálaláskor a tányér aljára teszünk egy kevés tojássárgájás tejfölt, rá tojásfehérje darabokat, majd ráöntjük a tűzforró levest. Pirítóssal tálaljuk.
Nagyon gyors és finom leveske, F. Nagy Angéla egyik szakácskönyvében leltem.

2009. május 15., péntek

Tepertőkrém



Bort Mezopotámiában egyetlen alkalommal láttam, akkor is csak messziről, a Hotel Baghdad éttermében rendelte valamelyik merész káfir, hatalmas ezüsttálcán szolgálták fel, maga az üzletvezető szervírozta, mögötte ment a helyettese, aztán a pincérek rangsor szerint, drámai arckifejezéssel és ünnepélyesen lassú léptekkel, Rákóczi hamvainak hazahozatala lehetett ehhez hasonló, bár annak nem volt ily sűrű metafizikai háttere. A művelet teatralitása persze érthető, ha belegondolunk, hogy a közeli országok egyikében-másikában az ilyesmiért azonnali és szigorított lenyakazással büntették volna az összes pincért, az összes vendéget, és mindenki mást, akit a sors véletlenül épp arra vetett.

(Váncsa István: Lakoma)



Ez a recept kedvenc szomszédasszonyomtól származik. Zseniális, ahogy csinálja. Rendszeresen készíti hétvégi szőlős kiruccanásaink alkalmával. Isteni finom tud lenni ott a friss levegőn, a fizikai munka után igazi hűvös pinceföldi borral leöblítve. Roppanós-puha házikenyérrel, újhagymával, uborkával, retekkel, paprikával, paradicsommal... mennyei.

Hozzávalók:
25 dkg darált tepertőkrém (ne ízesített legyen, vagy a legjobb a házi),
4 egész főtt tojás,
só,
jó sok frissen őrölt vagy tört bors,
1 teáskanálnyi Erős Pista vagy Édes Anna vagy Piros Arany,
2 teáskanálnyi mustár,
1/2 fej vöröshagyma (közepes méretű).

A tojásokat keményre főzzük, majd lehűtjük és tojásvágóval egyszer hosszában, egyszer keresztben elvágjuk. A tepertőkrémet kinyomjuk egy tálba, és a kockázott tojást is hozzátesszük. Adunk hozzá mustárt, paprikakrémet, nagyon apróra kockázott vöröshagymát és jó sok őrölt borsot. Ha szükséges, sózzuk is. Elkeverjük és hagyjuk állni 20 percig. Ennyi a recept. De közben kóstoljunk, mert minden bolti tepertőkrém kicsit más ízű. Harmonikus legyen, ennyi a lényeg.

2009. április 10., péntek

Nagypénteki menü: krumpli leves, tojásos nokedli


Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

(Jézus mester - János könyve)




Végre kaptam csodás, zsenge fejes salátát! Nem azt a műtrágyázott bőrleveles fajtát, hanem igazi kerti harmatgyenge gyönyörűséget. Ez el is döntötte a nagypénteki menü java részét: tojásos nokedli dukál hozzá. Emellé készítettem ezt az egyszerű és gyors kis levest. A hűtőben ugyanis még lapult egy kicsi cukkini, és teljesen jó állapotban volt - gondoltam itt az ideje elhasználni ezt is.

Tehát a leves hozzávalói 4 főre:
1 kicsi cukkini,
4 kisebb burgonya,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
2-3 evőkanálnyi olaj,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
zellerlevelek,
1 mokkáskanálnyi ételízesítő.
A kölesegombóchoz:
4 evőkanál köles,
2 evőkanál tojás,
só,
1 púpos evőkanál liszt.

A vöröshagymát, fokhagymát, burgonyát apró kockákra vágtam, és az olajon pici sóval 5 percig pároltam. Aztán pirospaprikáztam, felöntöttem vízzel, tettem hozzá még zellerleveleket, sót és némi ételízesítőt. Mikor már majdnem puha volt a krumpli, beletettem a kis kockákra vágott cukkinit is. Puhulásig főztem.
A kölest megfőztem sós vízben, majd leszűrtem. Kevertem hozzá tojást és lisztet, olyan állagúra hogy formázni tudjam. Lobogóan forró sós vízben főztem 4-5 percig. Kölön kis tálkába szedtem.
A kölesgolyó helyettesíthető grízgaluskával is, aki szereti.
De el is hagyható. Zellerlevél sem kötelező bele, de én nagyon szép csokrot kaptam kedvenc árusomtól, és nagyon fini volt a levesben. Egyébként szinte teljesen azonos a krumlilé levessel, csak most benne is maradt a burgonya is. A kedvenc levesem!
A tojásos nokedli nagy kedvenc nálunk így tavasszal. De csak és kizárólag fejes salátával vagyok hajlandó megenni, és csak és kizárólag hagyományosan készítve: sós-cukros-ecetes bő lében.
Szeretem a mindenféle olívaolajas, balzsamecetes, stb. salátákat, de a tojásos nokedli csak ezzel a salátával finom és igazi. Sosem készítenék mellé más salátát. Kóstoltam már mással is - szomszédban, barátoknál - de nem jött be.
A tojásos nokedlinek is van egy titka. No semmi komolyra ne gondoljunk. Mindössze annyi a csínja, hogy sok olajat kíván. Ha nem elég a zsiradék rajta, akkor ehetetlenül ízetlen és száraz lesz. Nem egy élmény. Tehát bőven locsoljuk meg a kész nokedlit olajjal, mielőtt ráütnénk a tojást.




Hozzávalók 4 főre a nokedlihez:
60 dkg liszt,
2 nagy vagy 3 kisebb tojás,
1 teáskanál só,
kb. 4 dl víz.
A rávaló:
6-8 evőkanál olaj,
5 db tojás,
1/2 dl tej vagy tejszín.

A nokedlitésztát csak akkor keverjük ki, amikor a bő, sós főzővíz már forr. a hozzávalókat épp-csak rusztikusan keverjük össze, nem kell teljesen simára, mert nem palacsintát készítünk. A tojás azért keveredjen teljesen el benne, de akkor jó ha kicsit csomóskás marad. A vizet részleteiben adjuk hozzá, liszttől is függ, mennyit vesz fel. Olyan sűrű palacsintatészta állagot kell kapnunk. Amikor forr a víz, gyorsan beleszaggatjuk több részletben a tésztát. Minden alkalommal öblítsük át kicsit a csap alatt hideg vízzel a szűrőkanálban, jól rázzuk le, és így tegyük a lehetőleg teflonos lábosba. Mikor az összes nokedli kész, keverjük el az olajjal. Sok kell hozzá. A tojásokat felverjük a tejjel vagy tejszínnel (krémesebb lesz), sóval, és a nagy lángra tett nokedlire öntjük. Végig kevergetjük, míg a tojás egésze megszilárdul rajta. Túlsütni sem ajánlatos, éppen csak ne legyen nyers rajta a tojás.
A fejes salátát én mindig leveleire szedem, és alaposan, folyó vízben levelenként átmosom. Vendéglőkben szokták nagyon elegánsan félbe vagy negyedbe vágva tálalni a salátát, de én nem szeretem. Képtelenség rendesen megtisztítani. A közepe tele lehet homokszemcsékkel és élőlényekkel. A léhez nem tudok mennyiségeket írni, csak nagyjából, mert attól függ, mekkora tálban készítjük. Az én tálamba körülbelül 1 liter víz fér. Ehhez kell 1 teáskanál só, 2-3 evőkanál kristálycukor, és 1-2 teáskanál 20 %-os ecet. Mindenképpen kóstoljunk. Csak szájjal lehet a jó salátalé arányait eltalálni. És ízesebbnek kell lennie, mert a megmosott levelekről belekerülő víz még higít rajta.
A salátaleveleket csak étkezés előtt tegyük a lébe, mert hamar megfonnyadnak az ecettől-sótól. Tehát frissen készítsük, vagy tartsuk külön a megmosott leveleket és a levet, és mindig csak annyit tegyünk a salátalébe, amennyit megeszünk. Több helyütt divat a forrázott saláta, de én nem kedvelem. A frisset szeretem.
A jól elkészített tojásos nokedli friss fejes salátával az egyik legfinomabb étel tud lenni. :)

2008. október 5., vasárnap

Savanyú tojásleves


A napjainkat nem túlélni kell.

Hanem megélni.





Ez az egyik kedvenc levesem. Anyu így főzte, és imádtam, most is szeretem. Végtelenül egyszerű, és igazi quick & easy fogás.

Hozzávalók 4 főre:
1 púposkás evőkanál zsír (felolvadva olyan 2 evőkanálnyi),
2 evőkanál liszt (4 dkg),
1 kisebb fej vöröshagyma (8-10 dkg),
2 db babérlevél,
1 púpos teáskanál pirospaprika,
1 és 1/2 csapott teáskanál só (kb.),
2-3 teáskanál 10%-os ecet (ízlés szerint, ki mennyire savanyún szereti, kóstoljunk),
4 db tojás
1,5 liter víz.

A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágom, és az olajon kis sóval üvegesre párolom, majd lisztet adok hozzá és kevergetem egy-két percig, majd a tűzről levéve pirospaprikázom, aztán apránként hideg vízzel felöntöm. Visszateszem a tűzre, beleteszem a babérleveleket és a sót. Közben néha keverek egyet rajta mert lisztes, így az alja leragadhat. Figyeljünk nagyon a forrásra, mert felhabzik és kifut, ha nem kevergetjük és nem tesszük kis lángra, mikor forr. Forrás után már elpötyög, de addig vigyázzunk rá. :) Forrás után még 10-15 percig főzöm. Végül a felvert tojásokat belecsurgatom úgy, hogy folyamatosan finoman keverem a levest, hogy a tojás ne nagy tömbökben szilárduljon, hanem egyenletesen. Hagyom hogy újra fölforrjon, és már kész is a leves. Az ecetet csak a láng elzárása után adom hozzá, mert fölhabzik tőle.

2008. október 3., péntek

Spenótfőzelék tükörtojással


A meditáció a jelenre való éberség.

(d.)





A klasszikusok... mindig jók. :-)
Spenótfőzelék tükörtojással, krumplival. Egyszerű és mennyei.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy kupóc spenót (két nagy markolásnyi, kb. 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 evőkanál liszt,
kb. fél liter tej,
1 dl tejszín,
só,
csipet szerecsendió reszelve,
2 gerezd fokhagyma,
1 csipet kristálycukor.

A spenótot megtisztítottam, és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, majd leszűrtem, hideg vízzel hűtöttem és a vizet jól kinyomkodtam belőle. Deszkán kicsit összeaprítottam. Vajas rántást készítettem, majd a spenótot is hozzáadtam, és tejjel apránként, állandóan kevergetve fölengedtem. Sózta, reszeltem bele fokhagymát, pici szerecsendiót, és némi cukrot, tejszínt is. Állandóan kevergetve fölforraltam, aztán botmixerrel még krémesítettem.


A spenótnak van egy másik változata. Apu mindig így eszi, az alföldön divat. De tudom ajánlani kisgyerekeseknek is, mert isteni, szerintem így megeszik a gyerekek is.
Ugyanígy készítjük a főzeléket, csak nagyon-nagyon kevés, vagy semennyi fokhagymával. Viszont, sok cukrot teszünk bele. Egy teljesen édes krémet kell végeredménynek kapnunk. Először nekem is szokatlan volt, régebben nem szerettem, de mostanság sokszor én is így eszem.
És van egy harmadik verzió is, mikor tejbe áztatott zsömlével sűrítjük be a főzeléket. Az is nagyon finom.


2008. szeptember 27., szombat

Tiramisu


Megálltunk egy árusnál, vettünk valami forró fekete italt a ráncos öregtől, aki kalap gyanánt cserzett madártetemet hordott a fején. Megmutatta, hogyan készíti az italt: valami magot megpörkölt, aztán porrá őrölte és forró vízbe keverte. Mindezt kénytelen volt elmutogatni, merthogy olyan nyelven beszélt, amihez hozzá se tudtunk szagolni. Aztán mézet kevert az italba, és odanyújtotta, de amikor belekóstoltam, még mindig nem volt jó. Olyan, nem is tudom, sötét volt. Egy nő épp egy kecskét vezetett arra, én meg kikaptam Józsua kezéből a csészét, és utánaszaladtam. A nő engedélyével a kecske tőgyéből egy kis tejet fejtem mindkét csészébe. Az öreg kézzel-lábbal tiltakozott, mintha szentségtörést követnénk el, de a meleg és habos tej elvette a fekete ital keserű ízét. Józsua lehajtotta az övét, aztán még kettőt kért az öregtől, és a kecskés nőnek is adott egy rezet. A második csészét odaadta az öregnek, hogy kóstolja meg, aki nagy fintorogva belekortyolt, s lássatok csodát, széles vigyor terült el fogatlan száján, és egyből nekiállt üzletet kötni a kecskés nővel. Az öreg megőrölte a magokat a rézhengerben, az asszony meg egy mély agyagedénybe fejte a kecske tejét. Mellettük egy fűszerkereskedő árult. Mélyen beszívtam a földön kosarakban kirakott fahéj, fokhagyma és szegfűbors illatát.
– Tudod, mit? – mondtam a nőnek. – Ha ez már megy, hintsetek rá egy kis őrölt fahéjat. Szerintem tuti lesz.

(Christopher Moore: Biff evangéliuma)


Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. A tiramisut ebből készítettem, bár kicsit módosítva. Én több cukorral szeretem, mert egy édesség igenis legyen édes!

Hozzávalók egy 17-szer 28-as jénaihoz vagy tepsihez (ez 8 adag):

20-25 dkg porcukor,
1 csomag vaníliás cukor,
8 adag erős feketekávé,
fél dl Amaretto likőr (más is jó),
50 dkg mascarpone,
4 tojás (ha a mennyiséget növelni akarjuk 5, ha sűrűbb krémet akarunk akkor 4 és mindkét variáció jó és finom),
27-30 darab babapiskóta (az az olasz, aminek az egyik oldala cukormázas és 4-szer 12 db van egy nagy csomagban),
2-3 evőkanál kakaópor.


A tojássárgájákat a cukrokkal habosra keverem robotgéppel, majd hozzákeverem a mascarponét is, aztán a fehérjéket habbá verem. Majd a kettőt óvatosan összekeverem.

A kávét egy levesestányérba öntöm, a likőrrel együtt. Aztán a babapiskótákat egyesével belemártogatom, és rétegezem egy téglalap alakú, nagyobb jénai tálba. Egy réteg piskóta, egy réteg krém, egy réteg piskóta, egy réteg krém. A tetejét meghintem kakaóporral, és hűtőszekrénybe teszem pár órára.
Isteni, krémes és könnyű! A legkedvencebb desszertjeim között van az első 5-ben. És még sütni sem kell...