A következő címkéjű bejegyzések mutatása: villámgyors. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: villámgyors. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 20., csütörtök

Sütőben sült káposztaszeletek


Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.


Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

(Kányádi Sándor)



Sütöttem már csirágot, zöldbabot is így sütőben fűszerekkel, és most a káposzta volt soron. Finomak voltak ugyan, de kissé rágósak, legalábbis az én ízlésemnek. (Legközelebb kissé előfőzöm őket. Szerintem kell, pár perc mindenképpen. A káposztának is, a zöldbabnak is.) Mindenesetre jó alternatívája a sima főtt zöldségeknek, amiket - valljuk be - senki sem szeret igazán. Bármely módszer érdemes a kísérletezésre, ami változatosabbá és ízletesebbé teszi a föld színes ajándékait.

Hozzávalók:
káposztaszeletek
fűszerek ízlés szerint: köménymag, édesköménymag, fokhagyma-granulátum, szárított görögbazsalikom, só, bors van az enyémen
és olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj vagy szőlőmagolaj

A káposztát úgy vágjuk 1-2 cm vastag szeletekre, hogy a torzsájánál egyben maradjon. Olajjal megkenjük mindkét oldalát alaposan, és szintén alaposan fűszerezzük. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük.

Ma karfiolt sütök majd, de elő fogom főzni kissé. Meglátjuk.
A csirág tökéletes sütve, mint például ebben az ételben. Ha jól emlékszem, az egyik kedvencem lett a spárgás ételek kategóriájában, isteni. És amúgy is itt van már a szezonja.


2017. április 17., hétfő

Tárkonyos gombócleves sonakfőzőlével


Az ünnepnap azért kápráztat el,
Mert szürke napokból ragyog elő,
Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel
Itt-ott egy-egy igazi drágakő.

                                                                     (William Shakespeare)



Ugye nem öntöttétek el a sonka főzőlevét? Mert a világ legjobb alapleve. Bármilyen levest vagy mártást készíthetünk vele, nem csak a töltött káposztának ad kitűnő ízt. Én most egy gombóclevest csináltam belőle, mert gyönyörű a friss tárkony és lestyán is az ablakomban, és még medvehagyma is volt itthon. Úgyhogy ez egy igazi tavaszifűszeres káposztaleves.

Hozzávalók 6 főre:
1 kis szál fehérrépa
1 közepes szál sárgarépa
1/2 teniszlabdányi zeller
1/4 karalábé
1 kis fej káposztának a fele (olyan 40-50 dkg)
2 liter sonkafőzőlé+víz
4-5 szál friss tárkony (vagy 1 evőkanálnyi szárított)
4-5 lestyánlevél
8-10 szem egészbors
2 dl tejszín
a gombócokhoz:
1/2 csirkemell (35-45 dkg)
1 egész tojás 1 evőkanál vízzel higítva és felverve
8 dkg rizs
1 kisebb fej vöröshagymának a negyede
1 beáztatott zsemle
1 púpos evőkanál liszt (lehet rizsliszt is)
4-5 nagy levél medvehagyma

1 csapott teáskanál pirospaprika

A rizst bő vízben előfőzzük nem túl puhára, leszűrjük, hagyjuk a szűrőkanálban felhasználásig. A zöldségeket megtisztítjuk, és kicsi darabokra vágjuk. A sonkalében feltesszük főni őket annyi vízzel, amennyi oldja a sonkalé sósságát, mert az ugye mindig egy kicsit sós. Beletesszük a laskára vágott káposztát is, és az aprított zöldfűszereket, borsot is. Közben elkészítjük a gombócokat: a zsemlét beáztatjuk, a csirkemellet apró kockákra vágjuk, majd a késsel még tovább aprítjuk, ahogy a zöldfűszereket szokás. Egy tálba tesszük, hozzáadjuk a vízzel kissé higított tojást, a kinyomkodott zsemlét, az előfőzött rizst, a szálakra vágott medvehagymát, az apró kockákra vágott vöröshagymát, sót, pirospaprikát, lisztet. Összedolgozzuk, és mikor már puhák a zöldségek a levesben (ami hamar bekövetkezik, olyan 20 perc fővés elég is nekik), vizes kézzel gombócokat formázunk a masszából és beleengedjük őket a pötyörgő levesbe. (A gombócok nyers állaga viszonylag lágy legyen, mert ha túl sok lisztet teszünk hozzá, kemények lesznek a gombócok. Tehát olyan éppencsak-formázható állag legyen.) Hagyjuk főni őket olyan 5 percig, végül a tejszínt is a leveshez öntjük. S már tálalhatjuk is. A végén az ízeket lehet kissé fokozni egy csipet cukorral, teáskanálka enyhe ecettel vagy citromlével.

Tipp: ebben a levesben a tejszínt kiválthatjuk paradicsomlével is. Akkor nem kell a sonkaléhez víz, hanem olyan 7-8 dl paradicsomlét adjunk hozzá. Természetesen ha túl sűrű lenne a leves, vízzel vagy még sonkalével, paradicsomlével beállítható a jó sűrűje-leve arány.
Másik tippem, hogy húsgombócok helyett ilyen gombócokkal is készíthetjük, ekkor a sonkafőzőlét a krumpli főzőlevével higítjuk, amit nem sózunk. (Hanem csak majd a főzőléből kivett főtt és áttört burgonyát sózzuk csak a nudlitésztában.) Ehhez a fajta gombócos káposztaleveshez a tejszín illik. 


2017. április 16., vasárnap

GRILL szez ON


Hamarosan itt a nyár, s vele a szabadban lét minden öröme. Köztük a grillezésé, aminek a szezonja már el is kezdődött, hiszen nagyon szép tavaszunk van idén.
Mindig is rajongtam a főzés és sütés ősi módszereiért. Szerintem össze sem lehet hasonlítani a zárt modern konyhák, a fémszínű eszközök és mérőműszerek laboratóriumi sterilitását sugalló környezetét a természet elemeinek intenzitásával. A helyeknek bizony szellemük van. Egy környezet lehet inspiráló, vagy lehangoló.
Biztosan nektek is vannak kedvenc városaitok vagy vidékeitek. Számomra például Oaxaca egy olyan hely, ahova egyszer szívesen elmennék.
Oaxacában tudják, hogyan főzzünk kőlevest, hogy nem minden sírhalom, ami annak látszik és a halottak néha feltámadnak. Oaxacában minden lehetséges.


2017. április 13., csütörtök

Erős Pistás tepsis sült csirke


Az Erős Pista nálam házi. Nem Univeres szerencsére, mert amúgy asszonyverős magyarkodós elmebajos cégek kíméljenek.



A tegnapi ebédünk. Sok dolgom volt, úgyhogy egyszerű és gyors fogást akartam készíteni. A "mindent bedobálok a tepsibe és már indulok is" kategória egyik újabb darabja. Semmi extra, de nekünk nagyon ízlett. 

Hozzávalók 4 főre:
8 csirke felsőcomb és 8 csirkeszárnya (persze lehet egész comb is, melle is, ki mit szeret)
1,5 kg krumpli
8 gerezd fokhagyma
5 babérlevél (kisebb)
2 teáskanál szárított oregano vagy kakukkfű vagy zsálya vagy tárkony vagy majoránna vagy bazsalikom (szabadon választott zöldfűszer)

1 púpos evőkanál Erős Pista
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
2 teáskanálnyi méz
2 dl száraz fehérbor
2 dl víz
4-6 evőkanálnyi olívaolaj

A húst megtisztítjuk, majd besózzuk finoman (mert az Erős Pista is sós), aztán az Erős Pistát, sűrített paradicsomot is hozzáadjuk 2 evőkanál olívaolaj társaságában, valamint a választott zöldfűszerrel együtt. A bor felét és a mézet is rácsurgatjuk a húsra. Azt egészet alaposan összekeverjük. Hagyjuk állni ebben a finom pácban a csirkét, míg megtisztítjuk a burgonyát és a fokhagymagerezdeket.
A krumplit nagyobb darabokra vágjuk, a fokhagymagerezdeket egyben hagyjuk, sózzuk, olajozzuk alaposan és elterítjük a nagy gáztepsiben, a babérleveleket is a krumplidarabok közé téve. Rátesszük a pácolt csirkedarabokat is. A maradék bort a krumpli alá öntjük a vízzel együtt, az egészet alufóliával lefedjük és 180 fokon 40 percig sütjük, majd levéve a fóliát, sütjük még 20 percig, míg a  burgonya is, és a csirkedarabok is pirosas színt kapnak.
Ha nagyon elsülné a levét pótoljuk vízzel, mikor levesszük a fóliát. Úgy süljön készre, hogy a fokhagymagerezdek ne égjenek meg, és egy pici szaft maradjon az étel alatt. 

Fejes salátával tálaljuk.
Tipp: Nem csak csirkével jó ez a pác, de sertésoldalasból sütve is nagyon finom. Almadarabokat, májat is tehetünk a tepsibe, nem fogja elrontani.

2017. április 7., péntek

Csokis, narancsos keksz tojásfehérjével


A történet zártvonalú
- s bármily tág - kör, akár az élet.
Mitől függ: víg? vagy szomorú?
- hogy hol kezded s meddig meséled.

(Fodor Ákos)





Újabb maradékhasznosítás. Habcsókot nem akartam most, a keksz mellett döntötem. Húsvétra is jó ötlet, mert a sok sütögetésből úgyis mindig van tojásfehérje-fölösleg. És korlátlan ideig eláll, ámbár nálunk a holnapot sem nagyon éri meg... Már majd az összes darab elfogyott. :)

Hozzávalók 32-38 darabhoz:
25 dkg liszt
12 dkg porcukor
3 tojásfehérje
15 dkg puha vaj
1/2 mokkáskanál vaníliapor
1/2 mokkáskanál sütőpor
1 nagyobb narancs reszelt héja
7-10 dkg keserűcsokoládé apróbb kockákra vágva
3 csepp narancs illóolaj- el is hagyható ha nincs (100%-os tisztaságú, valódi illóolaj!)
1/2 csapott mokkáskanál finom só
kristálycukor a szóráshoz (ha van otthon barna cukrunk, még mutatósabb lesz a süti vele)
1/2 mokkáskanál kurkuma (elhagyható, de szebb színe lesz, narancsosabb)

A vajat a porcukorral és az illóolajjal habosra kevertem kézi robotgéppel, majd hozzáadtam a tojásfehérjéket is, és tovább habosítottam, végül a liszt-só-vaníliapor keverékét is hozzáadtam, végül belereszeltem a narancs héját, és az apróra vágott csokoládét is hozzákevertem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire olyan diónyi halmocskákat tettem két kanál segítségével, és mielőtt az előmelegített, kb. 170-180 fokos sütőbe tettem volna, kristálycukorral jó alaposan megszórtam a tetejüket. Olyan 8-10 perc sütés elég is a sütiknek.

Tipp: a tetejét a cukor mellett durvára vágott dióval vagy mandulával is megszórhatjuk.

P.s.: Sir Morton teákat ne vegyetek. Legalábbis Earl Grey-t ne. Nagyon szeretem, de azt a márkát, amit megszerettem, már nem lehet nálunk kapni. Azóta vettem minden itt elérhető fajtából, és a Sir Morton végzett a tesztemen leghátul. (Még a CooP-os is jobb, esküszöm.) A kedvenc márkám az Ahmad Earl Grey-e volt, de égen földön nem lelem. Az újabbak között az Aldis Mr. Perkins lett a kedvenc, pedig Dallmayr-t is vettem, ami szerintem messze nem olyan aromás.

2017. április 4., kedd

Zöldfűszeres csirkemellpástétom


Hétvégén jártam a városon kívül. Gyönyörűen zöldül minden, a kertek és a fák telis-tele virággal. Ámulatba ejtő látvány, nem is beszélve az állandó madárcsivitelésről, amivel egyszerűen nem tudok betelni. Láttam gólyákat a fészkükben, varjak röpködtek a fejem felett, csőrükben ágdarabokkal - otthont adó fáik felé igyekeztek, ahol lelkesen építik fiókáiknak az égkék háttérben lebegő kis bölcsőket.
Mindig elámulok ezen az ésszel fel nem fogható és hihetetlen intelligencián, ami az élet szédült táncát irányítja és áthatja, a tökéletesnél is tökéletesebben. Honnan jön? És kié?











Egy folyamatosan üzemelő konyhában mindig van maradék... most éppen egy fél sült csirkemell árválkodott a hűtőben. Önmagában már nem volt kedvem megenni, így zöldfűszeres pástétom készült belőle, mert az ablakomban gyönyörűen hajtanak már a fűszernövények is, a medvehagyma pedig állandó lakója a fridzsidernek - szegény, nem engedem ki a hideg barlangból, brumbrumm. 🐻 ☺

Hozzávalók 4 főre:
1 egész sült csirkemell (olyan 60-70 dkg-os sütés előtt)
6 dkg szobahőmérsékletű, puha vaj
1 evőkanálnyi mustár (lehet angol mustárkrém is vagy német, az a darabosabb fajta, de a sima is jó)
2 evőkanálnyi medvehagyma (összevágva ennyi)
1/2 evőkanálnyi friss (citromos) kakukkfű
1/2 evőkanálnyi friss tárkony
só, frissen őrölt bors
1 tubus natúr krémsajt (vagy 4 natúr medvesajt kocka vagy 10 dkg-nyi natúr sajtkrém: philadelphia vagy mascarpone)
1/2 evőkanál sűrű tejföl

A csirkemellet apróra vágtam - könnyű művelet, fölösleges a robotgépet összemaszatolni - majd minden hozzávalót alaposan hozzákevertem. S ennyi lenne. Fincsi. Főleg pirítóson, retekkel vagy uborkával, vagy újhagymával.
Vacsorára tökéletes, de előételnek is beilleszthető egy menüsorba. Vagy svédasztalra is kitűnő, ez esetben én sütnék mini labdacsokat égetett tésztából (tudjátok, a képviselőfánknak a tésztája, amit mi általában édes töltelékkel szoktunk meg, de mivel a tésztában nincs cukor, ezért bármilyen sós krémmel is tölthető), és megtölteném őket ezzel a finom krémmel. Guszta és extra lenne. 👌
Pitetölteléknek is tökéletes, csak akkor a fenti krémhez adjunk még 2 felvert tojást, és vagy 1 dl tejet, vagy még 2 nagy evőkanál tejfölt körülbelül - de egy a lényeg: ne legyen túl folyós a töltelék, hanem krémszerű.  Sima sós, vajas pitetésztába töltve kész is a csirkés pite. Vagy ha nem zárjuk le a tetejét tésztával, akkor a csirkés galette. ☺

2017. március 3., péntek

Camambert krém (obatzter)


Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait.

(Márai Sándor: Március)




Ma már volt a piacon medvehagyma. :) Ezt a receptet Évinél láttam meg, és nagyon tetszett. Nem ismertem, pedig egy közismert krém, mint nálunk például a körözött.

Hozzávalók személyenként:
  • 1 camembert sajt
  • 4 dkg szobahőmérsékletű vaj
  • 4 nagy medvehagymalevél
  • 4 dkg érett márványsajt vagy bármilyen kéksajt

A camembert kalapját éles késsel levágjuk, a belsejét kiskanállal kikaparjuk. Hozzáadjuk a vajat, kéksajtot, sót, apróra vágott medvehagymát és villával teljesen krémesre alakítjuk, majd visszatöltjük a kivájt helyre.
Pirítóssal tálaljuk. Amúgy nagyon látványos lehet egy svédasztalon, remek partifogás is. Gyakorlatilag bárhogyan ízesíthető, kedvünk, hangulatunk szerint. Nekem sokkal jobban ízlik, mint a sült camembert.

2017. március 2., csütörtök

Ötfűszeres, szójaszószos pácolt sertésszűz


Boldogság...? A színe bizonyára a tavasz zöldje, amit nem tudok jól leírni, amíg meg nem pillantok egy kövön sütkérező fiatal gyíkocskát. Ez a pompás szín, a gyík bőrének ragyogó zöldje ismétlődik minden új levélen. „Az erő, amely a zöld kanócon keresztül életre robbantja a virágot...”, írja valahol Dylan Thomas. Finoman süti a nap a bőrömet, a saját testemben is érzem a „zöld kanócot”. Hullámokban gyűlik bennem az energia.

(Frances Mayes)




A szűzpecsenye akárhogyan készítjük, nagyon finom tud lenni: porhanyós, omlós, szaftos, ugyanakkor könnyű hús. Most keleties pácot kapott, és igencsak jót tett neki. Sosem kóstoltam még a kínai ötfűszer-keveréket, itt volt az ideje. Hihetetlen illata, íze van.

Hozzávalók 2 főre:
1 egész szűzpecsenye
a fűszerkeverékhez:
1 evőkanál szecsuáni bors
1 csapott evőkanál őrölt fahéj
1/2 evőkanál szegfűszeg
1/2 evőkanál édeskömény mag
1 csillagánizs
5 zöld kardamommagnak a kis magjai (nem autentikus bele, de én nagyon szeretem)
a páchoz:
1/2 dl szójaszósz
1/2 evőkanál szezámolaj (az enyémbe dióolaj került)
3 gerezd fokhagyma
1 diónyi darab friss gyömbér
1 dl semleges olaj (én hidegen sajtolt repcét használtam)
plusz 6 db bambuszpálca

A kis bambusznyársakat vízbe áztattam. A fokhagymagerezdeket és a megtisztított gyömbért belereszeltem egy kis tálkába, hozzáöntöttem a szójaszószt is. Hagytam állni fél órácskát. Majd sűrű szűrön leszűrtem, átpasszíroztam, hogy minden ízanyag átjusson, de a fokhagymából és gyömbérből álló reszelék ne - azt kidobtam. Ehhez az ízesített szójaszószhoz adtam a mozsárban porrá őrölt fűszerkeverékből 1 púpos teáskanálnyit, (több lesz belőle, azt el lehet tenni egy következő alkalomra) valamint a kétféle olajat. A húst másfél centi vastag szeletekre vágtam, és alaposan megforgattam a pácban, hogy mindenütt érje. Benne is hagytam egy órán át.
A nyársakra húztam 2-2 szeletet úgy, hogy a vastagságukon ment át a pálcika, nem a közepükön, így úgyanúgy kiterültek, mintha nem is lettek volna nyársra húzva. A serpenyőt felforrósítottam, és mielőtt sütni kezdtem volna, a húsokat megsóztam. A serpenyőbe a pác olajából is tettem a hús alá. Oldalanként elég neki körülbelül 3-4 perc, hamar átsül. Úgy szoktam ellenőrizni megsült-e valami, hogy a húsvilla hátuljával megnyomkodom a hússzeleteket, és ha még lágyak, akkor még nyers, ha már feszes és kemény, olyan "visszarúgós" a felület, akkor lehet megfordítani. És másik oldalon is körülbelül ugyanannyi ideig sütni, s ugyanígy ellenőrizni. Ez a módszer azoknak is jó, akik pl. szeretik a rozé kacsamellet (én nem), mert szuperül lehet érezni, mikor félig-átsült a hús.




Aki kedveli a szezámmagot, sütés előtt szórja meg a szeleteket, nagyon jól illik rá. Édes-savanyú reteksalátával, csírákkal fenséges. De rizsköretet is készíthetünk hozzá. Vagy akár udon-tésztát is, mert a pác maradékát a sütés végén a serpenyőbe lehet önteni, kevés rozé- vagy vörösbor, méz, szójaszósz társaságában és össze lehet forralni. S a tésztát ezzel a szósszal leöntve kínálni a húshoz. Ha nem tél-szezonban készítjük, bármilyen hirtelen sütött ressenős zöldséggel, vagy salátával is kitűnő.
Jó minőségű marha vagy vadhússal is tökéletes lenne szerintem.


2017. január 31., kedd

Csicseris pulykaragu


   Hangzavar kell ahhoz, hogy a csendet értékelni tudjuk. Mint ahogy általában mindent így tanulunk meg: az ellentétek által.
   A fenti mondatok apropója a fészbuk. Közel öt évig felhasználó voltam. A virtuális világ is világ, így meg kell ismerni, tapasztalni. Ahogy teltek az évek, egyre inkább rájöttem, hogy semmire sem való. Csak arra, hogy elfüstölje az időnket - ahogy a szürke urak teszik -, ha még emlékeztek Momo történetére.
   Vannak akik azt mondják, hogy megkönnyíti a kapcsolattartást ebben a rohanó világban. Szerintem éppenhogy megnehezíti. Sőt. A rohanó világot még rohanóbbá teszi. Akivel kapcsolatot akarsz tartani, azzal kapcsolatot is tartasz. Aki fontos neked, arra időt szánsz. Tehát ehhez nem kell fészbuk. Mert ott viszont azzal is kapcsolatot tartasz, akivel nem akarsz. A nagy testvér figyel, és ott mindenki nagy testvér, így a fészbuk csak kukkolókat teremt. Engem ettől a hideg kiráz, és még finoman fogalmaztam.
   Emellett a félreértések kiapadhatatlan forrása, mert az emberi kommunikációnak csak elenyésző kis hányada a szavak rendszere (és beszélni is milyen kevesen tudnak, nemhogy írásban kommunikálni!), a többi metakommunikáció. Vagyis körülbelül olyan a fészbukon lenni, mintha vakon, süketen, szaglás, tapintás nélkül mennél be az erdőbe. Csak sérülni lehet. Egy érzelmeiben gazdag, érzékeny ember számára rémisztő hely. Hiába próbálsz őszinte, figyelmes lenni, ott mások a szabályok.  De manipulációra kiváló terep, nárcisztikusok előnyben. Egyszóval nemhogy segíti a kapcsolatápolást, de valójában csak tönkreteszi, sőt, megöli azt. Az intimitás lenne az alapja az értelmes emberi kapcsolatoknak. Ahonnan kivész, ott csak felszínességet, kukkolást, minősítgetéseket, pletykát találni. 
   Aztán vannak akik azt mondják, az üzletük elérhetősége a cél. De. Aki meg akar találni, az megtalál a weboldaladon is, mert a gugli a barátod. Sőt, amúgy is oda irányítod a fészbukról is, tehát ahhoz, hogy igaz legyen az a tévhit, hogy ott fellendítheted a boltot, ahhoz az ismerőseid számának kéne hatványos hatvánnyal folyamatosan nőni. De mint tudjuk nem nő, mert mindenki valahol megálljt szab - mert egy bizonyos nagyságú tömeg és információdömping már kezelhetetlen. Még ha csak káposztafejekről is van szó. És az emberek nem káposztafejek, bár a fészbukon annak tűnnek. Elméletileg a hely a megosztásról szól, de azt tapasztaltam, hogy elenyésző azok száma, akik más embereket, tartalmakat is ajánlanak, vagy akik ténylegesen párbeszédre használják a közösségi oldalt. Közösséginek tűnik, de valójában az önkiszolgálásról szól, nem az együttműködésről. (Tisztelet a nagyon, nagyon ritka kivételeknek.) 
   Aztán vannak kapcsolat-vadászok, akik egyfajta társkeresőként vannak jelen. Tapasztalatok alapján ez sem működik, lásd fentebb az emberi kommunikációról írottakat.
   S végül: észrevétlenül is függővé tesz. Pontosan olyan, mint a drog. Ugyanúgy stimulál és ugyanúgy csak a belső ürességet növeli. Bármit is keresel ott, biztos hogy nem azt találod, csak eltévedsz egy árnyakkal teli rengetegben. A fészbuk a szirének szigete.
   Az arcok könyve nem az élet könyve. Épp ellenkezőleg. Hát én erre jutottam.






Maradt a csicseriborsólevesből, így átavanzsált raguvá.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg pulykamell
2 merőkanálnyi görög csicseriborsóleves (vagy 1 csicseriborsókonzerv és 1 nagyobb fej vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál koriandermag
1/2 mokkáskanál édesköménymag (lecserélhető római köményre, aki azt szereti)
1/2 mokkáskanál köménymag
1 teáskanál édesnemes pirospaprika
a csipet csilipehely
1 csapott teáskanál nagyobb szemű só
1 evőkanál olívaolaj
1/2 hámozott, darabolt paradicsomkonzerv (vagy 1 evőkanál sűrített paradicsom)
1 kis fahéjrudacska
1 csokor petrezselyemzöld
plusz a tálalásnál 1-1 szelet citrom, esetleg sűrű natúr joghurt

A húst kockákra vágtam és a következő fűszerkeverékkel bekentem: mozsárban összetörtem a koriandermagokat és a köménymagokat, majd a sóval a fokhagymagerezdeket is. Egy fűszerpépet készítettem tulajdonképpen. Tehát ezt a pépet és pirospaprikát tettem a húskockákra, és jól eloszlattam rajtuk. Az olívaolajon átsütöttem a húst, többször kevergetve-rázogatva. Aztán hozzáadtam a levesmaradékot, a fél paradicsomkonzervet és a fahéjrudacskát is. Jól összerotyogtattam olyan 5-10 perc alatt. Ha kevés lenne a szaftja, vízzel pótolható, kevés étkezési keményítővel sűríthető is.
Tálalhatjuk rizzsel vagy kuszkusszal vagy bulgurral is, de puliszkával is kitűnő lehet, vagy főtt kölessel. Laposkenyeret is sütöttem mellé.
Tipp: ha nem levesmaradékból készül az étel, akkor egy nagyobb fej vöröshagymát vágjatok apróra, olívaolajon dinszteljétek meg, s erre az alapra készülhet a ragu konzerv csicserivel is. Mivel a görög leves citromos, a raguba is elkél egy kis savanyúság, én tennék bele, szájízem szerint kevés citromlét. A marhahús is illene ehhez a raguhoz szerintem, sőt, akár darálthússal is készíthető.

És itt egy másik étel csirke vagy pulykamellből, hasonlóan délies, mediterrán. 

2017. január 25., szerda

10 perces bögrés fánk


A belvárosban lakunk. Több buszjárat is erre jár, és áll meg az ablakunk alatt. Némelyiknek úgy csikorognak a kerekei, pont úgy, mint ahogy a bálnák énekelnek. Ilyenkor mindig elmosolyodom, és azt mondom magamban: igen, hallak benneteket.
Bolondság, de az enyém. Szívem joga.
Egyszer álmodtam az óceánok hatalmas vándorairól. Csodálatos álom volt. Értettem a nyelvüket, éreztem a lényüket. 
Azóta hallom a bálnák énekét. Igen, még egy busz kerékcsikorgásában is tudnak üzenni.



Még tavaly sütöttem először, finom és egyszerű. 
Fura vagyok, mert a főzésre hosszú órákat is képes vagyok rászánni, de a sütésre nem. Pláne, ha egy egyszerűbb variációja valamely sütinek legalább vagy majdnem olyan jó, mint a hosszú időt és babusgatást igénylő verzió. Ez a fánkocska nagyon ízletes és finom, "bögrés" fánk néven találtam, de - szerintem - nem igazán volt jó a recept. Úgyhogy javítottam és pontosítottam.

Hozzávalók 2 főre:
20 dkg liszt
1 tojás
15 dkg tejföl vagy joghurt (én most lájtos tejföllel csináltam)
1 púpos evőkanál kristálycukor
csipet só
1/2 csomag sütőpor
1 dl víz

A hozzávalókat kikeverjük egy tálban (nokedlitésztára kell emlékeztetnie), és evőkanállal adagolva bő olajban kisütjük. Egy adag fánktészta fél evőkanálnyi. A kis fánkocskák maguktól megfordulnak különben, nagyon bírtam ahogy úsznak a kókuszolajban. Közepesnél kicsit kisebb lángon süssük, hogy át tudjanak rendesen sülni. Az első kisült adagból érdemes egyet kettévágni, hogy nem nyers-e a közepe. Így tudjuk ellenőrizni és az olaj hőfokon igazítani, ha szükséges.
Ízesíthetjük reszelt citromhéjjal, vaníliával, rummal is a tésztát. Én egyszerűen csak porcukorral megszórtam és fincsi házilekvárt kínáltam mellé.

Ha nem teszünk bele cukrot, hanem sósan készítjük (akár zöldfűszerekkel), igazán remek körete lehet bármilyen szaftos ragunak vagy sültnek is.
Ha pedig a tésztához némi túrót is keverünk (vagy reszelt sajtot), abból is finom fánk fog kisülni. Akár édesen, akár sósan. Ha pl. túróval készítjük, szuper feltét lehet (és sósan) spenót vagy sóskafőzelékhez, de ha pl. nagyon apróra szaggatjuk, akkor levesbetétnek is kitűnő. Ugye mennyire variálható? :)

2017. január 23., hétfő

Vaníliás szuflé


A meglepődés a konyhában gyakran előforduló tudatállapot. Néha negatív, néha pozitív az előjel. A szuflé lehet az egyik legmarkánsabb hordozója a rácsodálkozás kiváltásának, mert tedd meg, amit megtehetsz, a többit bízd a sütőre. S majd kiderül, feljön-e vagy sem. :)



A "mit süssünk ha semmi más nincs itthon, csak tojás és liszt" kategória nyertese. Vaníliás szuflé. Tényleg alig hozzávalók, és max. 10 perc előkészítés, plusz 10-15 perc sütés. 
Nekem kissé tojás ízű, de nem tudom, milyennek kell lennie egy igazi szuflénak, ugyanis még soha nem ettem, és nem is csináltam máig. Lehet hogy legközelebb kicsit több lisztet és vajat teszek bele, kicsit több tejszínt és ugyanennyi tojást. Majd kipróbálom úgy is. Minden esetre gyönyörűen feljött. :) De ha valakinek van egy tuti szufléreceptje, szóljon most, vagy hallgasson örökre. Vagy mi. :))

Hozzávalók 4 kis szuflés csészéhez:
1 evőkanál lágy sótlan vaj (14gr.) 
1 evőkanál liszt (10 gr.) 
½ csésze tej, a forró (120 ml)
 ½ teáskanál tiszta vanília kivonat 
2 púpos evőkanál porcukor (40gr.) 
2 tojás, közepes méretű
csipet só
és plusz vaj és kristálycukor a kikenéshez, és porcukor a sütemény megszórásához

A formákat kikenjük bőven vajjal, és kristálycukorral ugyanúgy meghempergetjük, mint amikor kilisztezünk valamilyen sütőformát. A vajból és lisztből besamelt készítünk a tejszínnel. Ízesítjük csipet sóval, vaníliával. A tojásokat ketté választjuk, és a kissé kihűlt besamelhez keverjük a sárgájákat. A fehérjéket felverjük, és amikor már jó habosak, hozzáadjuk a porcukrot is, és habcsókhoz hasonló állagig verjük. Végül óvatosan összekeverjük a sárga és a fehér részeket. Körülbelül 180 fokon sütjük 10-15 percig. Azért körülbelül, mert nekem egy ősrégi tűzhelyem van, és soha fogalmam sincs, mit hány fokon sütök.
Ha nincs szufléformánk, csészében is süthetjük, kipróbáltam, a képen a jobb szélen egy kávéscsésze van. 
Azonnal tálaljuk, mert hamar összeesik.

A receptet itt találtam.


2017. január 19., csütörtök

Gombás karajszeletek


Mostanában mindenki diétázik, vagy valamilyen trendi étrendet követ. Kezdem kicsit hülyén érezni magam a sok egészségguru között, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül eszem, és azt, amit éppen szeretnék. Mit sem törődve a kilókkal, meg más aggasztó következményekkel. Kihalóban lévő, veszélyeztetett egyed leszek lassan.
Majd szóljatok, ha mindenki egy másik bolygóra költözött, ahol a fű kék, az ég zöld, és az ottlakóknak minden ideje és energiája arra teremtetett, hogy azzal foglalatoskodjék a nap 24 órájában, hogy mi kerül a szájába - de főleg mindenmentes akármi legyen, ami a szájukba kerül, amitől sosem öregszenek, híznak és halnak meg.
Szóval szóljatok. És az utolsó csukja be majd az ajtót. Én maradok. :)

(Kicsit komolyabban. Mindez csak tünet. Annak tünete, amitől menekül, irtózik és fél az egész nyugati kultúra. Amit elrejt a tudattalanjába, ami mégis árnyékként követi őt még az örökkön élők kék füvű, zöld egű bolygójára is. Igen. A halál az. 
Keresi a halhatatlanságot, épp csak rosszul és rossz helyen. Tökéletesen elidegenedett saját szülőföldjétől, csakúgy, mint önmagától. A betegségek okát kinn keresi, mert nem lakik a saját testében, nem érzi azt. Otthontalan lett, és magára maradt. A posztmodern ember Sinatra idegenje az éjszakában.)



Egy ősrégi szakácskönyvemben találtam. Igazából semmi extra, tulajdonképpen gombás omlettel vagy frittátával dúsított karajszeletek. Viszont finom, a karaj nem száraz, és remekül beilleszthető szétválasztós diétába is, vagy a paleontológusoknak is egy kis változatosság lehet.🍄🍗 😏

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg sertéskaraj
25 dkg csiperke gomba (a barna kalapos finomabb)
3 tojás
10 dkg tejföl (a 20%-os finomabb)
1 csokor petrezselyemzöld
1 kis gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
kakukkfű
1 kisebb citrom reszelt héja
5 dkg parmezán jellegű ízes, érett keménysajt reszelve
15 dkg trappista reszelve
2 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj

A gombát vékony félszeletekre vágtam, és egy serpenyőben a vajon átsütöttem pirulásig sóval, borssal, kakukkfűvel, aztán a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is hozzáadtam, és azzal is sütöttem a ragut pár percig, állandóan kevergetve. Félretettem hűlni. Közben a karajt vékony szeletekre vágtam, kiklopfoltam, a szélén a hártyarészeknél kissé bevágtam, hogy ne púposodjanak fel majd a sülésnél. Sóztam is a szeleteket. 
Amikor már csak langyos volt a gombakeverék, a tojásokat szétválasztottam úgy, hogy a fehérjéket a robotgép táljába, a sárgájákat egy másik, kisebb tálba tettem. A fehérjét habbá vertem, a sárgáját is átkevertem habverővel, míg kissé kifehéredett. A gombás keveréket ízesítettem még a felaprított petrezselyemzölddel és reszelt citromhéjjal, és a tejfölt, a reszelt sajtokat is a keverékhez adtam. Végül lazán a tojássárgákat is belekevertem, végül pedig a fehérjehabot is, óvatosan, hogy maradjon benne levegő. A hússzeleteket átkentem olívaolajjal, egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsire fektettem egymás mellé jó szorosan, és a gombás habot rájuk halmoztam. Előmelegített, 180 fokos sütőben pirulásig sütöttem. Nem kell neki sok idő, olyan 20 perc alatt meg is sült.





Aki nem szétválasztózik, meg nem paleontológus, az szerintem egy csapott evőkanál lisztet is adhat a keverékhez, amit a tejföllel a legkönnyebb simára keverni. Jobb tartása lesz a tojáshabnak szerintem. És készíthetjük csirke- vagy pulykamellből is.

Párolt rizzsel tálalnám. Vagy vegyes zöldkörettel. Vagy fejes salátával. De ha nyár lenne, egy finom paradicsomsalátát adnék mellé. És persze nyáron vargányával vagy igazi csiperkével, vagy szegfűgombával készülne a hús. Ha ősszel, akkor meg pláne valamilyen finom erdei-mezei gombával készíteném a ragut rá. 


2017. január 17., kedd

KFC csirke


A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.
                                                                       (Weöres Sándor)

Mindenhonnan azt halljuk mostanság, hogy nekünk boldognak kell lennünk. Tényleg? Miért is zavar bárkit, hogy te boldog vagy-e vagy sem? Elárulom, ez pusztán indok arra, hogy beleüssék az orrukat abba, amihez semmi közük: az életedbe. Az egész ezo-spiri-pszicho világ olyan cukormázzal van leöntve, hogy ha beleesel a gödrükbe, úgy beleragadsz, hogy sosem szabadulsz.
Az igaz út nem boldogságkergetés. Soha nem is volt az.




Hogy ne csak mindig a hagyományos panírral készüljön a bundázás. A Kentucky Fried Chicken-t 1929-ben alapította Harland Sanders, és 1952-ben vált franchise vállalattá. Nemrégiben előkerült egy véletlen folytán az eredeti receptúra. Ami lényegében csak annyit jelent, hogy mi az a 11 fűszer, amit a csirke bundázásához a liszthez kevernek. Nos, igyekeztem követni a receptet. (Még zellersóm is volt itthon, mert szoktam csinálni, ha olyan zellert sikerül vennem, aminek nagy, bokros és szép zöldje van.) Az az igazság, talán egyszer ettem sok éve, mikor Pesten tanultam. Úgyhogy nem tudom, olyan-e? :) Minden esetre finom. Van, amin kissé módosítottam.

Hozzávalók egy egész csirkemellhez (kb. 70-80 dkg húshoz):
15 dkg liszt
10 dkg kukoricapehely mozsárban durvára törve
1/2 teáskanál kakukkfű
1/2 teáskanál bazsalikom
1/3 teáskanál oregánó
1 teáskanál zellersó
1 teáskanál feketebors
1 teáskanál mozsárban finomra őrölt mustármag
1 teáskanál paprika
1 csapott teáskanál fokhagymasó
1 teáskanál őrölt gyömbér
A bunda folyékony részéhez:
10 dkg liszt
2,3 dl víz

A csirkemellről levágtam a kis szárnyarészt. A nagyobbik részről szintén levágtam a csúcsos, vékonyabbik részét, a vastag részt pedig félbevágtam úgy, hogy fele vastagságú legyen, majd az így kapott darabokat kis kockákra vágtam, olyan 3-4 centisekre, tehát falatkákra.
Kissé be is sóztam őket. Félretettem, majd elkészítettem a panírhoz a folyékony és a száraz részt is.
A folyékony: a 10 dkg lisztet elkevertem a 2,3 dl vízzel és ennyi. A szárazhoz pedig a lisztet, a durvára tört kukoricapelyhet és a fűszereket kevertem össze.
Nagyon bő olajat forrósítottam egy kisebb serpenyőben. Amíg melegedett az olaj, bepaníroztam először a folyékony, majd a száraz panírba a csirkedarabokat és a pultra sorakoztattam őket, aztán a közepesen forró olajba tettem egy adagot. Ne süssük túl gyorsan, nagy lángon, hanem közepesen. Egyrészt így biztosan átsül, másrészt a bunda is ropogósabb lesz.
Papírtörlőre szedtem ki. Bármilyen mártogatós jó hozzá, amit csak szeretünk, vagy ízlik: lehet joghurt lapú, lehet majonézes, vagy ketchupos, illetve paradicsomszósz. Én most majonézt és édes csiliszószt kevertem össze.









Szerintem lehet sütőben is sütni, ha kímélőbben szeretnénk enni. Sorakoztassuk sütőpapírra a panírozott darabokat, és kissé spricceljük meg olívaolajjal. Körülbelül 180 fokos sütőben süssük pirosra.

Ha nincs zellersónk, akkor egy nagyon kicsi csipet szárított lestyánt tehetünk helyette a keverékbe. És aki szereti a csípőset, ízlés szerint cayenne borsot is tehet bele.
És itt egy másik híres, csirkemellből készíthető finomság, a csirke tikka masala.

És az autentikus KFC pediglen így készül, köszönöm a hozzászólást, s főleg a receptet P. Gy.-nek! :)
"Egy éjszakára bepácolják kefirbe (buttermilk). Itt talán a kaukázusi kefir hasonlít legjobban rá. Másnap jó alaposan lecsöpögtetik. A fűszeres lisztbe tesznek egy csipet sütőport, vagy szódabikarbónát, ettől lesz ropogós és levegős. Megforgatom a lisztes keverékben a csirkét (ezt úgy teszem, hogy nagy papírzacskóba teszem a lisztes keveréket és ott rázom össze a csirke darabokkal), utána beteszem a kefirbe (amiben előzőleg 1-2 gerezd fokhagymát belereszeltem), aztán megint a lisztes keverék. Jó az olajat olyan 180 fok körül tartani - ebben segít a vas serpenyő. Kiegyensúlyozottabban tartja a zsiradékot. Mindig tesznek az olajhoz, vagy szalonna zsírt, vagy sima zsírt.
Hagyományosan krumpli pürét és káposzta salátát (Coleslaw) adnak hozzá."

2017. január 10., kedd

Churro


Mindenki másképpen utazik. Van aki fizikailag, de csak turistaként. Van aki fizikailag, de zarándokként. Van aki nem mozdul, mégis világokat jár be. 
A belső utazásban turista a tudós, aki bár rejtélyeken töpreng koponyája tekervényes rejtekútjait járva, ezek mégis önmagán kívül vannak. És zarándok az, aki saját énjének rétegeit és labirintusát térképezi fel.
Minden lehet út. A zene, a tudomány, a pszichológia, a tanítás, a gyógyítás, a színészet, a gyereknevelés, az olvasás, az írás.
Az én utam a főzés. Egyszerre turistaság és ugyanúgy zarándoklat is.


A churro azt hiszem a világon az egyik legkedveltebb fánkféle. Én most ismerkedtem meg vele először. S azt kell mondnom, méltán szeretik a világ minden táján. (Azt hiszem a kedvencem lett, eszméletlen finom.) A legolcsóbb édesség, mert szinte csak liszt-víz a tésztája, s kis fűszer és cukor a köpenye. Igazából a csokoládémártogató már szinte fölösleges luxus is hozzá, mert önmagában is tökéletes.
Eddig utáltam a fahéjat minden édes süteményben, csak sós ételekben tudtam megenni és azokban szerettem is. De a churron egészen kivételesen érvényesül, sőt, ezen a süteményen egészen átlényegül, megszelídül, ugyanakkor olyan vágykeltően ingerlően csodálatos ízű s illatú, hogy abbahagyni gyakorlatilag lehetetlen. A churro függőséget okoz a maga fahéjas csábításával.
A churrohoz receptet is találtam a Wikipédián. Ez is biztosan jó, de megnéztem több videót is, olvastam több receptet is, és az én változatom most ez lett:

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg liszt
1/2 csapott mokkáskanál finom só
1/2 csapott evőkanál kristálycukor
1/2 csapott mokkáskanál sütőpor
1 csapott evőkanál étkezési keményítő
7 dl forrásban lévő víz
a hempergetéshez:
10 dkg kristálycukor
1 púpos teáskanál fahéj
a csokiöntethez:
2 dl tejszín
10 dkg étcsokoládé
a sütéshez:
4 dl étolaj
nyomózsák

A vizet felforraltam sóval, cukorral, a többi szárazanyagot egymással egy tálban, majd a forrásban lévő vízhez adtam. Addig kevergettem kis lángon hagyva a keveréket, amíg összeállt. 
Hagytam kissé hűlni, majd az olajat egy serpenyőben felhevítettem és nyomózsákkal kis rudakat, csigákat eresztettem a forró, de nem füstölően - vagyis nem túl forró - olajba. Ha gyöngyözve sül, nem túl erőteljesen, hanem egyik-egyik oldalán olyan 2-3 percig, akkor nagyon finom ropogós lesz, sőt, kihűlés után sem puhul be. Ez nem egy hátrány, ha esetleg nagyobb adagot készítünk. Kiszedés után azonnal fahéjas cukorba hempergettem, amit egy tepsi alján terítettem szét.
Sokan tojással csinálják a tésztáját, épp úgy, mint az égetett tésztát. Biztosan az is jó recept, de több eredeti videót megnézve: a spanyolok nem raknak tojást a tésztába.
Egy a lényeg: olyan lágy, de egybenmaradós masszának kell lennie a tésztának. Mint amilyen az égetett tészta is, talán annál kicsit sűrűbbnek.



Majd legközelebb a Wikipédiás receptet is kipróbálom. Érdemes kikísérletezni a legjobb verziót, bár amit most sütöttem, az extraropogós, nagyon finom volt.

Csokoládészósz: a tejszínt felforraljuk, majd lezárjuk a lángot alatta. Az apróra vágott csokoládét addig kevergetjük benne, míg teljesen elolvad.



Ez pediglen egy tök jó churro-torta. :)

2010. július 14., szerda

33 fok celsius árnyékban: arab spenótos hús


Hát itt a hőség - úgy igazán, nagyon-nagyon nyár van! Harminchárom fok árnyékban, még kimondani is sok(k). De élvezem ám... :)





Valójában itthon vagyok csak, de lazábbra veszem ilyenkor a tempót. A konyhalátogatásaimat már egy hete csak a hűtőszekrény nyitogatására korlátozom. Jégkockagyártásban csúcsot döntöttem.
Enni sem nagyon eszünk ilyenkor, csak hideget. Vagy valami tényleg gyorsat és egyszerűt. Strandos kajákat. Rántott vagy sörtésztában vagy natúran sült zöldségeket, húsokat, halakat. Salátát. Napközben szinte semmi, csak folyadék (sör, citromos sör, fröccs, jeges tea, limonádé, hideg főzés nélküli gyümölcslevesek, stb.) vagy hideg gyümölcs. Komolyabb étel úgy este 11 óra felé - kánikulában csak késő este éhezik meg igazán az ember.
Voltunk kertipartikon is. Az egyiken 15 emberre sütöttem pizzát kemencében. Életemben először. A tésztát egy lavórban kevertem ki. :)) Siker volt, mert azt mondták a többiek, ilyen jó pizzát még pizzériákban sem ettek. A gépemet persze itthon felejtettem...








Aztán sütöttünk rablóhúst is a hugoméknál, no és megcsináltam Sedith miccsét is - nagyon finom volt. Mentás-citromos-olívaolajas joghurtot ettünk mellé mártogatónak. A sógorom teljesen oda volt érte!




Ettem piacos lángost. Meg ettem parizeres zsömlét is a héten. Nálam ilyenkor van szezonja. Irtó jólesik egy pohár jéghideg kultúrával.
A kultúrát amúgy is imádom. Még a joghurtnál, kefírnél, aludttejnél is jobban. Még szerencse hogy 3 tejbolt is van nagyon közel hozzánk, ahol kimért tejet, tejfölt, túrót és kultúrát árulnak.
Máshol nevezik írónak is.
Valójában napközben ezen élek, mert tartalmas, megtölti a gyomrot, pótolja a sóveszteséget és nagyon jó szomjoltó. Az arab vidékek elkészítési módja szerint iszom. Egy sékerben fele kultúra (joghurt, kefír vagy aludttej), fele víz, kevés só, sok jégkocka jól összeráz és már iható is. Így, igazán jegeshidegen a legfinomabb.




Viszont ma kellett főznöm is, mert múlt héten egy barátnőmtől kaptam regement spenótot, amit ha ma nem készítek el, tönkre is ment volna. Ráadásul életem párja úgy jött haza, hogy nagyon éhes. Sebaj! De semmi gusztusom nem volt sem a hagyományos spenótfőzelékhez, sem spenótos lasagne-hoz, sem spagettihez, semmihez, ami tejszínes vagy tészta. A tészta engem nagyon eltelít, nagyon laktat. Tudom. Furán vagyok összerakva...

Ilyenkor az arab konyha a nyerő! Legalábbis nálam. Az első oldalon, amire rákattintottam a Terebessen, meg is találtam a tökéletes receptet.
Egyébként szerintem ilyen kánikulában a darált húsos ételek nagyon jók, mert tíz perc alatt elkészülnek. Ez az ebéd amit ma főztem, mindennel összességében 25 perc alatt készen volt (rizsfőzéssel együtt), és mondhatom, valami fergeteges finom és könnyű. Máskor is fogom készíteni. Ráadásul sok spenót kell hozzá, szóval akinek túlburjánzik a kertjében a futóspenót, csak bátran nyúljon ehhez a recepthez. Csak egy tipp: vékonyra szeletelt cukkinivel is készíthető, már többször csináltam így is és nagyon finom. Abból mindenütt van bőven, ha spenót nincs is. Szóval cukkinivel ugyanilyen tökéletes!




A neve Lehme biszbanah, vagyis spenót hússal.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg spenót,
80 dkg darált hús (bárány, birka vagy marha),
2 evőkanál szemne (tisztított vaj) vagy sima vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
1-1 és 1/2 kávéskanál só,
frissen őrölt bors,
6 szem mozsárban összetört szegfűbors,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
2 gerezd fokhagyma,
1/2 citrom leve.
A tálaláshoz:
rizs,
natúr joghurt.

A megmosott spenótleveleket forrásban lévő vízbe dobtam és 2-3 percig főztem, majd leszűrtem. A darált húst (én disznóból készítettem) a vajon és egy teáskanálnyi olívaolajon a fűszerekkel addig pirítottam, míg zsírjára sült, aztán hozzáadtam a spenótleveleket is, amivel még 3-4 percig együtt pároltam. És ennyi lenne. Ugye milyen gyors és egyszerű?





Tálalás előtt a húst meglocsoltam bőven még olívaolajjal és a fél citrom levével. A tányérra szedtem főtt rizst, ráhalmoztam a spenótos húst és még meglocsoltam natúr joghurttal. Isteni!
Langyosan a legfinomabb.

2010. február 9., kedd

Egérkék narancsszirupban


Egér, egér, kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
Adok neked csontfogat!

(Benedek Elek: Egér, egér, kisegér - részlet)




Horváth Ilona egérke néven nevezi. Férjuram elnevezte palacsintafánknak. Valamint közölte, hogy ilyet ugye máskor is csinálsz majd?

A recept villámgyors és egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:
A tésztához:
25 dkg liszt,
1 csipet só,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
kb. 1 és 1/2 dl tej,
2 evőkanál mazsola,
1 vaníliás cukor vagy vanília-kivonat,
1 narancs reszelt héja,
1 teáskanál sütőpor.
A sziruphoz:
3-4 narancs leve rostosan,
2 evőkanál barna nádcukor,
4 evőkanál kristálycukor,
3 cl rum.

A tésztához valókat alaposan kikevertem és hagytam állni 20 percet. Az állagának a "sűrű palacsintatészta" kategóriánál is kicsit sűrűbbnek kell lennie. Épp hogy lefolyjon a teáskanálról, mert ilyen kicsi kanállal szaggatjuk majd.
Míg állt a tészta, elkészítettem a szirupot: a narancsok levét kifacsartam egy kislábosba, hozzákevertem a cukrokat és a rumot is, majd 10 percig főztem felforrás után hogy kicsit besűrűsödjön.
A szirupba is reszelhetünk egyébként narancshéjat. Egyszerre édes és üdítő. Az egérkéket a sziruppal leöntve, forrón tálaltam.
Az egérkéket egyébként tálalhatjuk lekvárral is, vagy azon forrón ahogy kiszedjük az olajból bele lehet forgatni fahéjas vagy kakaós porcukorba is. Vagy akár tojásfehérjés cukormázba is. Még este is ropogós és nagyon finom volt.
A mazsola, reszelt narancshéj el is hagyható a fánktésztából.

2009. május 15., péntek

Tepertőkrém



Bort Mezopotámiában egyetlen alkalommal láttam, akkor is csak messziről, a Hotel Baghdad éttermében rendelte valamelyik merész káfir, hatalmas ezüsttálcán szolgálták fel, maga az üzletvezető szervírozta, mögötte ment a helyettese, aztán a pincérek rangsor szerint, drámai arckifejezéssel és ünnepélyesen lassú léptekkel, Rákóczi hamvainak hazahozatala lehetett ehhez hasonló, bár annak nem volt ily sűrű metafizikai háttere. A művelet teatralitása persze érthető, ha belegondolunk, hogy a közeli országok egyikében-másikában az ilyesmiért azonnali és szigorított lenyakazással büntették volna az összes pincért, az összes vendéget, és mindenki mást, akit a sors véletlenül épp arra vetett.

(Váncsa István: Lakoma)



Ez a recept kedvenc szomszédasszonyomtól származik. Zseniális, ahogy csinálja. Rendszeresen készíti hétvégi szőlős kiruccanásaink alkalmával. Isteni finom tud lenni ott a friss levegőn, a fizikai munka után igazi hűvös pinceföldi borral leöblítve. Roppanós-puha házikenyérrel, újhagymával, uborkával, retekkel, paprikával, paradicsommal... mennyei.

Hozzávalók:
25 dkg darált tepertőkrém (ne ízesített legyen, vagy a legjobb a házi),
4 egész főtt tojás,
só,
jó sok frissen őrölt vagy tört bors,
1 teáskanálnyi Erős Pista vagy Édes Anna vagy Piros Arany,
2 teáskanálnyi mustár,
1/2 fej vöröshagyma (közepes méretű).

A tojásokat keményre főzzük, majd lehűtjük és tojásvágóval egyszer hosszában, egyszer keresztben elvágjuk. A tepertőkrémet kinyomjuk egy tálba, és a kockázott tojást is hozzátesszük. Adunk hozzá mustárt, paprikakrémet, nagyon apróra kockázott vöröshagymát és jó sok őrölt borsot. Ha szükséges, sózzuk is. Elkeverjük és hagyjuk állni 20 percig. Ennyi a recept. De közben kóstoljunk, mert minden bolti tepertőkrém kicsit más ízű. Harmonikus legyen, ennyi a lényeg.

2009. január 17., szombat

Zöldborsós szelet


A modern kor hozta magával először a városi ember számára azt a jogot, hogy önmaga lehessen. Ezért szeretem annyira a várost. A város esélyt jelent. Sokan rossz szemmel nézünk a városra. Negatív, pesszimista képünk van róla. Úgy gondoljuk, hogy a város lélekvesztő, hiszen csupa elszigetelt, individualista, egoista embert nevel. Szerintem megteremti azt a távolságot, amely mindenkinek megadja, hogy megválassza önmagát, akarja önmagát, kitalálja önmagát.

(Henri Boulad)





A zöldborsós szelet készíthető bármilyen húsból: szárnyasból, vagy disznóból is. Én most sertéshúsból készítettem, kivételesen combot vettem. De karajból, vagy lapockából is finom. Üdítő színfolt, mert a legtöbb ragus hús tejfölös. Ez viszont nem. Nem szeretem a tejfölös ragukat.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg hús,
4 félmarék zöldborsó,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 csokor petrezselyemzöld,
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
mustár,
só, őrölt bors,
1 gerezd fokhagyma,
csontlé vagy 1 húsleveskocka,
némi liszt,
3 cl száraz fehérbor.

A húst szeleteltem, aztán kiklopfoltam. Sóztam, borsoztam, mustároztam, majd lisztbe forgatva elősütöttem erős tűzön a vaj és olívaolaj keverékén. Mikor minden szelet megsült, az addig félretetteket visszatettem a széles lábosba, a tetejére szórtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, a cukorborsót, az aprított petrezselyemzöldet, az erőleveskockát és felöntöttem vízzel. Fedő alatt hagytam párolódni körülbelül fél órát, majd a bort is hozzáöntöttem. Kóstoltam, kell-e még só bele és puhulásig főztem, ami még 10-15 perc volt körülbelül. Közben egyszer pótoltam a vizet. Azért van lisztbe is van forgatva a hús, mert a párolás alatt leoldódik a liszt és finom sűrű szaftot képez.
Egyszerűen főtt burgonyával tálaltam. Rizzsel is nagyon finom, vagy rizsgombóccal. Vagy burgonyakrokettel. Vagy bulgurral. Kinek mi éppen a szíve csücske.
Ha a húst csíkokra vágjuk és ha csirke- vagy pulykamellből készítjük, még hamarabb elkészül. Ez csak egy időspóroló tipp a recepthez.


Zöldborsós szelet 2: a húst csíkokra vágjuk, sózzuk, kissé borsozzuk, lisztbe mártjuk és vajon elősütjük, majd a visszamaradt vajban sóval fedő alatt megpároljuk a borsót is. Mikor már puha a borsó, visszatesszük a húscsíkokat, felöntjük alaplével, ízesítjük petrezselyemzölddel és kevés frissen reszelt szerecsendióval. Forraljuk 5 percig, végül kevés tejszínt is teszünk bele. Végül kóstoljuk, s ha szükséges, kevés cukorral ízesítjük.

2008. október 30., csütörtök

Krumplilé leves


Az egyszerűség, a "spórolás" sok finom étel születéséhez járult hozzá. Érdemes visszatalálni ezekhez a kincsekhez, mert lásd például az olasz konyhát: ettől lett világhíres. És a magyar konyhában ez az alapréteg ugyanúgy megvan. Csak elfeledtük.





Végtelenül egyszerű, gazdaságos, gyors és finom leves. Akkor szoktam készíteni, mikor főtt krumplit csinálok köretként, vagy nudlit készítek. Egészséges is, mert ami kifő a krumpliból, az a levében benne marad. A krumplifőző vizet nem csak ehhez a leveshez lehet felhasználni, hanem bármilyen leves kiváló alapleve, ha nem öntjük el.

Hozzávalók:
főtt burgonya leve,
1 evőkanálnyi apróra kockázott vöröshagyma,
1 kis gerezd fokhagyma,
1 teáskanál pirospaprika,
cérnametélt (vagy más levestészta),
2 evőkanál olaj vagy 1 púpos teáskanál zsír.

A kockákra vágott vöröshagymát és a lereszelt fokhagymát az olajon kevés sóval megfuttatom, míg üveges lesz, aztán félrehúzom a tűzről. Elkeverem benne a pirospaprikát, és mindezt hozzáöntöm a burgonyaléhez és jól összeforralom. Ha szükséges a mennyiség miatt, lehet hozzáönteni még vizet és némi ételízesítőt is tenni bele. Hogy az ízek összeálljanak, negyedórát hagyom főni, aztán belefőzöm a levestésztát is. Nyáron mehet bele paprika, paradicsom, petrezselyem- és zeller- és lestyánlevél is. Friss, nyárias íze lesz tőle.

2008. október 28., kedd

Gomba-brassói


Segítségemre van
a házimunka

Takarítás
Főzés
Mosás

Megpróbáltam festeni

De könnyebb volt krumplit
szeletelni

(Rabí'a)







Hozzávalók 2 főre: 40 dkg gomba, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olaj, só, őrölt bors, 1 csipet ételízesítő, 1/2 mokkáskanálkányi Erős Pista, friss kakukkfű és rozmaring, 1 babérlevél, sült burgonya. 

A hozzávalókat megtisztítom. A gombát negyedekbe vágom és olajon sóval, ételízesítővel, őrölt borssal, apróra kockázott fokhagymával, Erős Pistával, összevágott rozmaringlevelekkel, kakukkfűvel, babérlevéllel és a félkarikákra vágott vöröshagymával kis lángon párolom. Mikor a levét majdnem elfőtte, felöntöm még egy kevés vízzel és erős tűzön "zsírjára" pirítom. Sült burgonyával tálalom. Nagyon finom hozzá a hagyományos fejes saláta, vagy a káposztasaláta. Sajnos mostanában nem sok eső volt, úgyhogy az erdei gomba csak álom... Pedig igazán abból lenne finom. Fenyőalja csiperkéből, vagy lila- és szürkepereszkéből.