Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2013

Banánkenyér

Kép
Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni, próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed, próbálkozásaid ellenére.

(Csitáry-Hock Tamás)


A hétvégén egy barátnőm nálam volt vendégségben, és mindketten vettünk banánt... :) Így a gyümölcsöstálamra tekintve mentőötletként jutott eszembe a banánkenyér. Már több helyen is láttam, de még sosem sütöttem. Jó érett darabok kellenek hozzá, ez adva is volt. A süti finom, puha, több napig friss marad a benne lévő krémes gyümölcstől és a joghurttól. Egy csésze finom kávé vagy forró csokoládé mellé ideális kísérő. A recept tökéletes, hálás köszönetem érte Vikinek.

Hozzávalók: 2 pohár liszt
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
kb.…

Mákos guba vaníliaöntettel

Kép
De abban a sötét tengerparti éjszakai csendességben a szívem azt mondta az elmémnek: „Szeretlek, soha nem hagylak el, mindig gondoskodni fogok rólad.” A szívemből felröppenő ígéret ízét szinte a számban éreztem, ahogy elhagytam a partot, és visszaballagtam a kis kulipintyómba. Találtam egy üres jegyzetfüzetet, felütöttem az első oldalon – és ahogy kinyitottam a számat, a szavak kiáramoltak a levegőbe, megtörve ezzel a némaságom. Engedtem, hogy a ceruzám lejegyezze ezt a nagyszabású kijelentést: „Szeretlek, soha nem hagylak el, mindig gondoskodni fogok rólad.” Ezek voltak az első szavak, melyeket abba a személyes jegyzetfüzetbe róttam, amelyet ettől a pillanattól kezdve mindig magamnál tartottam, és amelyet a következő két év folyamán számtalan alkalommal használtam arra, hogy segítséget kérjek – és kapjak – még akkor is, amikor halálosan szomorú vagy rémült voltam. Ez a szeretet ígéretével átitatott jegyzetfüzet volt az egyedüli oka annak, hogy sikerült túlélnem a rákövetkező néhán…