2013. február 27., szerda

Banánkenyér

A hétvégén egy barátnőm nálam volt vendégségben, és mindketten vettünk banánt... :) Így a gyümölcsöstálamra tekintve mentőötletként jutott eszembe a banánkenyér. Már több helyen is láttam, de még sosem sütöttem. Jó érett darabok kellenek hozzá, ez adva is volt. A süti finom, puha, több napig friss marad a benne lévő krémes gyümölcstől és a joghurttól. Egy csésze finom kávé vagy forró csokoládé mellé ideális kísérő. A recept tökéletes, hálás köszönetem érte Vikinek.





Hozzávalók:
2 pohár liszt
1 tk. szódabikarbóna
1/2 tk. sütőpor
kb. 120g puha vaj
1/2 pohár barna cukor
1/2 pohár kristálycukor
1/2 tk. só
2 tojás
1/2 tk. vanília aroma
4 ev. joghurt
5 érett banán
Még robotgép sem kell hozzá... Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A sütőformát kibéleljük sütőpapírral.
A lisztet elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, sóval.
A puha, szobahőmérsékletű vajat kikeverjük a cukrokkal, majd a tojásokat egyenként hozzákeverjük, s aztán a vaníliakivonatot, banánpépet, joghurtot is hozzákeverjük. Végül öszekeverjük a sütőporos, szódabikarbónás liszttel. Nem kell nagyon kikeverni, csak úgy lazán összedolgozni. Formába öntjük, és 45-55 percig sütjük.
A banánt nagyon egyszerűen krumlinyomóval törtem össze. Ha jó érett, nem kell hozzá botmixer vagy robotgép sem.
Csokidarabkákkal még extrábbá tehetjük, vagy akár kaphat egy karamella-cukormázat is, elrontani nem fogja. :)

2013. február 18., hétfő

Mákos guba vaníliaöntettel


Azt mondják, a tölgyfát két, egyidejűleg ható erő hozza a világra. Az egyik természetesen nem más, mint a makk: a mag, mely magában hordozza mindazt a jövőbeni lehetőséget és ígéretet, amelyből aztán idővel kifejlődik a fa. Ez mindenki számára világos. De csak kevesen jönnek rá arra, hogy egy másik erő is működésbe lép – a jövőbeni fa maga, mely olyannyira szeretne megvalósulni, hogy létrehozza a makkot, a vágyakozásának erejével a semmiből előhívja a facsemetét, amit aztán a teljes kifejlődés felé vezérel. Ebből a szemszögből nézve, mondja a zen, maga a tölgyfa az, amely létrehozza a makkot, melyből aztán kifejlődik.
(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek) 



Életemben először készítettem mákos gubát. Nálunk valamiért sosem volt családi hagyomány karácsonykor sem az elkészítése. Mivel böjt van hamisgulyást főztem, s második fogásnak tökéletes volt hozzá a guba. A recepttel viszont megint bajban vagyok...

Hozzávalók 4 főre:
személyenként 2 normále kifli,
kb. 3 dl tej (attól függ, mennyire szárazak a kiflik),
kb. 10 dkg mák, 10 dkg porcukor (vagy méz),
vaj a forma kikenéséhez.
A vaníliasodó receptje pedig itt található. (Ehhez a kis adaghoz a fele mennyiség is elég.)


A kifliket felkarikáztam előző este és elől hagytam, hogy megszikkadhassanak. Másnap egy formát kikenetem vajjal, aztán a kiflikarikákat egymás mellé sorakoztattam egy rétegben. Meglocsolgattam a fölmelegített tejjel és megszórtam a tetejét a cukros mákkal (ha mézzel készítjük, akkor szórjuk meg mákkal majd csorgassuk meg mézzel). Aztán megint egy sor kifli, tej, mák. Lefedtem és körülbelül 200 fokon 25-30 percig sütöttem.
A vaníliaöntettel kezdtem, mert annak hűlnie kell, csak utána raktam össze és sütöttem meg a gubát.
A tej mennyisége attól is függ, ki mennyire lágyan szereti ezt az édességet. Én nem szeretem ha nagyon szétázik a kifli, úgyhogy ha valaki "tocsogósabban" enné, több tejet használjon.