2008. október 31., péntek

Parajos-erdei gombás dagadó




A vágyak emlékek, melyek a jövőből érkeznek.

                                                                                                                                                    (R. M. Rilke)



Hozzávalók:

1 szép méretes dagadó,
25 dkg darálthús,
1/2 zsömle,
1 tojás,
1 nagy kupóc friss spenót,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
pár darab erdei gomba (fenyőalja csiperke vagy lilapereszke vagy őzláb),
2-3 dkg-nyi házissonka vagy füstölt kenyérszalonna,
só,
őrölt bors,
1 mokkáskanál zsálya,
1/2 mokkáskanál kakukkfű,
4-5 evőkanál olaj,
5 dkg erősebb ízű sajt (márványsajt vagy gorgonzola).

Ez a recept megint úgy született, hogy mustrát tartottam a hűtőben...
A dagadót a hentes felszúrta nekem. Megmostam, és kívül-belül besóztam. A töltelékhez egy fél zsömlét beáztattam, majd mikor puha lett, jól kinyomkodtam és a darálthúshoz tettem. A parajt csak leszáraztam, megmostam, aztán egy evőkanál olajon az apróbb kockákra vágott erdei gombával és a lereszelt fokhagymával kevés sóval megfuttattam. Addig, míg a gomba zsírjára sült és a spenótlevelek is összeestek. Mikor kicsit hűlt, ezt is a daráthúshoz tettem. Adtam még a keverékhez fűszereket: sót, szárított zsályát, kakukkfüvet, őrölt borsot. Volt a hűtőben egy darabka házisonka, azt jó apróra vágtam, és volt egy darabka gorgonzola - olyan gyufásdobozka nagyságú, azt is beletettem. Plussz hozzáütöttem mindehez egy egész tojást és a vöröshagymát jó apróra felkockázva. Kézzel jól összedolgoztam, majd a dagadóba töltöttem a masszát. Végül a
dagadó nyílását és ahol nagyon vékony hártya fogta csak össze - bevarrtam.

Egy tepsibe tettem, olajat öntöttem alá és rá, és 3 dl vizet. Lealufóliáztam a tetejét, és közepesnél kicsit erősebb lángra tettem sülni a sütőbe. Hagytam a fólia alatt egy egész órát sülni, aztán levettem róla, és kicsit erősebb lángra tettem a sütőt. Piros-ropogósra sütöttem. Ez még körülbelül fél-háromnegyed óra volt. Mikor kész volt, egy deszkára tettem hűlni, aztán eltávolítottam a cérnát belőle.
Finom melegen is, de én most hidegen tálaltam. Jó pár órára hűtőbe tettem és mikor teljesen hideg lett, csak akkor szeleteltem. Ugyanis kihűlés után szépen összeáll, könnyebb felvágni szép mutatósra. Marinált zöldségekkel körítettem.
Marinált zöldségek: amit találtam otthon, azt megtisztítottam, kockáztam és sós-ételízesítős vízben megfőztem. (Burgonya, karfiol, cukkini, sütőtök, zöldborsó.) Készítettem egy ecetes-sós-cukros hagyományos salátalét, és beletettem a zöldségeket. Hagytam ki- és jól behűlni.
Nagyon jól illett a töltött dagadóhoz, mert könnyű, lájtos vacsi volt így. Meg látványos és előre elkészíthető vendégváró fogás is. Persze krumplival, vagy rizzsel is tökéletes.

2008. október 30., csütörtök

Chili con carne


Erről az ételről mindig Colombo hadnagy jut eszembe. Tudjátok... mindig chili con carne-t eszik, ez a kedvence. Bele lehet szeretni abba a csibészes mosolyába, a nagy mozdulataiba, a kedvességébe. Számomra ellenállhatatlanul vonzó, elbűvölő. A nagy Ő. Egyszerűen: tökéletes... :)






Hozzávalók 4 főre:
70 dkg marhalábszár,
1/2 liter száraz vörösbab,
2 közepes-nagyobbacska fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
2 teáskanál cayenne-bors, vagy csípős pirospaprika, vagy sima pirospaprika,
1 mokkáskanál darált erőspaprika,
3-4 chilipaprika,
őrölt bors,
1 darabka fahéj,
1/2 teáskanál koriandermag,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 csapott mokkáskanál kakaópor,
1 kisebb babérlevél,
1/2 csillagánizs,
5 normale paradicsom (vagy egy olyan hámozott paradicsomkonzerv télen),
2 teáskanál kokoricakeményítő v. kukoricaliszt.

A tortillához:
20 dkg kukoricaliszt,
5 dkg fehér finomliszt,
csipet só,
és annyi víz, hogy közepesen kemény, gyúrható tészta legyen belőle.

A vöröshagymát apró kockákra vágva sóval üvegesre dinsztelem az olajon, aztán beleteszem az apróbb kockákra vágott marhahúst (vagy darált húst aki azzal szereti, én az apróbbra vágott húsosat kedvelem), a pirospaprikát, a fokhagymát kisebb darabokra vágva, és a fűszereket is. A kömény- és koriandermagot mozsárban jól áttörtem, úgy tettem az ételbe. Hozzá jön még a paradicsom lehéjazva és felkockázva és kevés víz. (A babérlevél a babhoz megy.) Akik nagyon erősen szeretik (én pl.), tegyék bele nyugodtan még azt a 3-4 darab chilit is, egészben. Pörkölt állagúnak-sűrűségűnek kell lennie, csak az ízesítése más. (És itt szeretném megjegyezni, hogy a nem csípős chilisbab az NEM chilisbab, az babos hús... Nem véletlenül híjják úgy hogy CHILI con carne... Én készítettem már teljesen csípős-mentesen is, vendégek miatt. De nem ugyanaz, teljesen más az összhatás, meg sem közelíti a csípős változatot.) Ezután fölteszem az előző este beáztatott babot is sós, babérleveles vízben főni.
Mikor a hús is, bab is puha, összeöntöm a kettőt, a bab levéből csak annyit téve hozzá, amennyi kell, és még tíz percig együtt főzöm. Végül kukorica keményítővel vagy kukoricaliszttel besűrítem. Tortillával tálalom. Ha éppen van itthon hozzá konzerv vagy fagyasztott kukorica, azt is szoktam tenni hozzá. De nem mindig van. 
Vega chili con carne: ugyanígy, ugyanezzel a fűszerezéssel készül. A lényeg, a titok a vega változatnál csak annyi, hogy ugyan annyi ideig kell a pörköltalapot rotyogtatni, főzni a fűszerekkel, mint amíg a bab is puhára fú a vízben. Mert így van ideje igazán összeállni az alapnak, és olyan kerek, tökéletes íze lesz, hogy a hús nem is hiányzik belőle... A babot mindenképpen, mindkét verziónál külön kell teljesen puhára főzni, mert a paradicsom megkeményítheti és sosem lesz puha. A fenti négyszemélyes adaghoz kell 60 dkg szárazbab és egy konzerv kukorica.
Tipp: a vega változatot a fentiek szerint szoktam készíteni bab helyett csicseriborsóval is.

Krumplilé leves


Az egyszerűség, a "spórolás" sok finom étel születéséhez járult hozzá. Érdemes visszatalálni ezekhez a kincsekhez, mert lásd például az olasz konyhát: ettől lett világhíres. És a magyar konyhában ez az alapréteg ugyanúgy megvan. Csak elfeledtük.





Végtelenül egyszerű, gazdaságos, gyors és finom leves. Akkor szoktam készíteni, mikor főtt krumplit csinálok köretként, vagy nudlit készítek. Egészséges is, mert ami kifő a krumpliból, az a levében benne marad. A krumplifőző vizet nem csak ehhez a leveshez lehet felhasználni, hanem bármilyen leves kiváló alapleve, ha nem öntjük el.

Hozzávalók:
főtt burgonya leve,
1 evőkanálnyi apróra kockázott vöröshagyma,
1 kis gerezd fokhagyma,
1 teáskanál pirospaprika,
cérnametélt (vagy más levestészta),
2 evőkanál olaj vagy 1 púpos teáskanál zsír.

A kockákra vágott vöröshagymát és a lereszelt fokhagymát az olajon kevés sóval megfuttatom, míg üveges lesz, aztán félrehúzom a tűzről. Elkeverem benne a pirospaprikát, és mindezt hozzáöntöm a burgonyaléhez és jól összeforralom. Ha szükséges a mennyiség miatt, lehet hozzáönteni még vizet és némi ételízesítőt is tenni bele. Hogy az ízek összeálljanak, negyedórát hagyom főni, aztán belefőzöm a levestésztát is. Nyáron mehet bele paprika, paradicsom, petrezselyem- és zeller- és lestyánlevél is. Friss, nyárias íze lesz tőle.

2008. október 29., szerda

Kapormártás hercegnő-burgonyával és buggyantott tojással


Te tudod, mi az élet? Valami váratlan otthonosság. Valami, amitől a világ fölemelkedik Benned, áttetszővé válik, és ernyőt von köréd, amit Te mutatsz föl körbe mindenkinek. Látjátok, ilyen a világ! Ez a természete! Térdeplő mindentudás. Elfelejtett igazi szerelmed. A Tiéd. A Te lámpásod, amely általad ég. A természetes csoda. A zúgó, morajló, szembeötlő titokzatosság. Leheveredés a fűbe. A Földet átöleled és röpülsz a csillagok között az egyetlen kertbe. A pázsit mámorítja érzékeidet. Némán suhansz a mindenségben. Bőröd párája világoknak üzen. Követelő folyamok áradnak és zúgnak föl benned. Villamosok ablakából nézed az életed. Egy fütty elér, és bábodat levedled. Kereszteződések, találkák várnak rád.

(Grandpierre Attila: A csillagok között) 




A kapor nekem az egyik legszeretettebb fűszerem.
A kapormártás hozzávalói 4 főre:
2 nagy csokor kapor,
1 dl tejföl,
1 dl tejszín (vagy csak tejszín, de akkor 2 dl),
só,
citromlé,
cukor,
2 púpos evőkanál liszt,
egy húsleveskocka vagy ételízesítő,
1 liter víz.

Másfél csokor kaprot jó apróra vágok, és 1 liter hideg vízben fölteszem főni. (Néha egy nagyon kevés, nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát is teszek a kaporhoz. Nem mindig. Így is, úgy is finom. Ízlés és kedv dolga.)
Mikor forr, beleteszem a húsleveskockát, és fedő alatt főzöm jó húsz percig. Közben a lisztet csomómentesre keverem a tejföllel és a tejszínnel (a tejszíntől krémesebb, lágyabb lesz).
Mikor eleget főtt a kapor, egy merőkanálnyit adok a habaráshoz belőle, hogy ne legyen csomós és ne csapódjon ki a tejföl. Ezután adom csak a habarást a mártáshoz. Míg föl nem forr, kevergetem. Forrás után még vagy öt percig főzöm, beletéve a maradék fél csokornyi apróra vágott kaprot is. Ízesítem citromlével (vagy ecettel), és ha szükséges pici cukorral, sóval.

A hercegnő-burgonyát úgy készítettem, hogy volt előző napról maradt főtt krumplim. Kísérleteztem már frissel is, de abból nem lehet igazán jó hercegnőket sütni. Szóval abból a "megfájásodott", magában már nem igazán ehető tegnapi krumplimaradékból jó.
Tehát adtam hozzá egy tojást és kevés lisztet, plusz egy kávéskanálnyi búzadarát is. Jó formázható állagú legyen. Nyomózsákba tettem és egy tálcára kis halmokat csináltam a masszából. Aztán bő és gyöngyözően forró olajban kisütöttem őket.
Megpróbáltam a sütőben sütést is, de ez így sokkal ropogósabb, finomabb lett. Maradok ennél a változatnál. :-)
A buggyantott tojás pedig csak annyi hogy jó bő, forráspont alatt lévő vízbe ütöttem bele finoman a tojásokat és hagytam főni 2-3 percig, aztán szűrőkanállal kiszedtem őket. Nem igazán kedvelem a főtt tojást - nekem száraz. Ez finomabb, krémesebb. Szebb lesz, ha a tojás beletétele előtt kanállal örvényt kavarunk a vízbe.

2008. október 28., kedd

Gomba-brassói


Segítségemre van
a házimunka

Takarítás
Főzés
Mosás

Megpróbáltam festeni

De könnyebb volt krumplit
szeletelni

(Rabí'a)







Hozzávalók 2 főre: 40 dkg gomba, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olaj, só, őrölt bors, 1 csipet ételízesítő, 1/2 mokkáskanálkányi Erős Pista, friss kakukkfű és rozmaring, 1 babérlevél, sült burgonya. 

A hozzávalókat megtisztítom. A gombát negyedekbe vágom és olajon sóval, ételízesítővel, őrölt borssal, apróra kockázott fokhagymával, Erős Pistával, összevágott rozmaringlevelekkel, kakukkfűvel, babérlevéllel és a félkarikákra vágott vöröshagymával kis lángon párolom. Mikor a levét majdnem elfőtte, felöntöm még egy kevés vízzel és erős tűzön "zsírjára" pirítom. Sült burgonyával tálalom. Nagyon finom hozzá a hagyományos fejes saláta, vagy a káposztasaláta. Sajnos mostanában nem sok eső volt, úgyhogy az erdei gomba csak álom... Pedig igazán abból lenne finom. Fenyőalja csiperkéből, vagy lila- és szürkepereszkéből.

2008. október 27., hétfő

Kecskesajt olívaolajban


Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
                                               (Weöres Sándor)




A kecskesajtot fölkockáztam, friss fűszernövényeket és fokhagymát tettem az üvegekbe, aztán olívaolajjal - naná hogy extraszűzzel - nyakon burítottam a fűszeres sajtkockákat. Az egyik üvegcsébe jócskán került tökmagolaj is, persze... A fűszerek az erkélyemen található kiskertemből származnak. Szurokfű, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, zsálya. Igazán csodás kombináció! Hagyom érni pár napot, aztán saláták tetejére téve mennyei lesz! Az öntet nagy részét természetesen a fűszeres olívaolaj fogja képezni. A fűszeres olívaolajos sajt egyébként fetából is készíthető, valami varázslatosan finom az is. Leforrázott szőlőlevélbe is csomagolhatjuk a kockákat, isteni hozzá.

2008. október 26., vasárnap

Kolozsvári rakott káposzta



Az életnek a kiteljesedéséhez nem tökéletességre, hanem teljességre van szüksége. Ehhez hozzátartozik a testbe fúródó tövis, tökéletlenségünk megszenvedése, amely nélkül nincs út sem előre, sem vissza.

(C.G. Jung)




Az egyik kedvenc... :-)
Ezt az ételt csak nagy mennyiségben lehet készíteni. Nagycsaládosok előnyben!

Hozzávalók:
90 dkg lapocka (csont nélkül) vagy dagadó,
1,2 kg savanyúkáposzta,
1 hosszú vagy két rövidebb szál füstölt szárazkolbász,
40 dkg rizs,
2 közepes fej vöröshagyma,
1/2 liter tejföl,
6 evőkanál olaj vagy zsír,
só,
2 teáskanál pirospaprika.

Kicsit macerás étel, de megéri összerakni... Mindent elő kell főzni-sütni ugyanis.
A rizst megmostam, és sós, bő vízben majdnem teljesen puhára főztem, aztán leszűrtem.
A húst nagyon apró kockákra vágtam, és pörköltet készítettem belőle.
A káposztát 2-3 evőkanál olajon, fedő alatt megsütöttem, olyan szép sárgás-barnára. Sokszor kell kevergetni, mert érdemes nagyobb lángon csinálni a műveletet. Nem baj, ha időnként kicsit odakapja, mert ha átkeverjük, eloszlik a barnaság. Igazán úgy finom ez az étel, ha a savanyú káposzta tényleg meg van rendesen párolva-sütve.
A kolbászról lehúztam a bőrét, és vékony karikákra vágtam.
Mikor mindennel elkészültem, egy römertopf-tálba rétegeztem a hozzávalókat. Tepsiben is, vagy egy jó nagy jénaiban is tökéletes egyébként.
Alulra egy kis rizs, rá a pörkölt, rá a kolbász, rá egy öntet tejföl, aztán káposzta. Így rétegezzük, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejét is jó alaposan megtejfölöztem.
Sütőben alaposan összesütöttem - kb. háromnegyed óra kell neki.
Friss kenyérrel, plusz tejföllel kínáljuk, és ajánlott mellé valamilyen jóféle bor is - csapatónak, mert ez nem egy Norbi-update miafene. Ez étel, a javából kérem szépen.

Csokoládés profiterole


A kollektív megoldások, melyben oly sok ember hisz kétségbeesetten, soha nem lehetnek kielégítőek. Hogy megértsük a bennünk, és ezáltal a külvilágban is jelenlévő szenvedést zűrzavart, először önmagunkban kell rálelnünk a tisztánlátásra, ez a tisztánlátás pedig csakis a helyes gondolkodásmód révén valósulhat meg. A helyes gondolkodásra csakis az önismeret által juthatunk el. Ha nem értjük meg önmagunkat, gondolkodásunknak nincs alapja, önismeret nélkül nem lehetnek igazak gondolataink. Ha bizonyos jelképrendszerek tökéletes helytállóságába és felsőbbrendűnek tartott értékeibe vetjük hitünket, az nem a szabadsághoz, csak a történelem és a régi katasztrófák megismétlődéséhez vezet.

(Aldous Huxley)





Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. Ez az édesség is abból készült.

Hozzávalók a tésztához:
1 bögre víz (2,5 dl-es teásbögre),
10 dkg vaj,
1 bögre finomliszt,
4 tojás,
csipetnyi só.
A krémhez:
1/2 bögre cukor,
3 tojássárgája,
2 evőkanál liszt,
kb. 1 bögre tej,
6 dkg darabokra tört étcsokoládé,
1 evőkanál narancslikőr.
A díszítéshez:
20 dkg olvasztott étcsokoládé.

A tésztához a vizet és a vajat a kevés sóval felforraltam, majd hozzáöntöttem a lisztet is. Úgy egy percig kevergettem, míg szép simára össze nem állt az egész. Ekkor félrehúztam a tűzről, és a tojásokat egyenként hozzákevertem - minden tojásnál addig -, míg a tészta szép fényes és sima lett.
Egy nagy tepsit kivajaztam, és teáskanállal kis halmokat tettem sorban egymás mellé. Hagytam helyet is, mert kb. a háromszorosára nő meg sülés közben.
Háromnegyedes lángon sütöttem (előmelegített sütőben) tíz percig, majd feles lángon még tíz-tizenöt percig, aztán kivettem hűlni.




A krémhez a tojássárgájákat addig kevertem a cukorral, míg ki nem fehéredett, és fel nem hólyagosodott, aztán a lisztet is hozzákevertem. A tejet föltettem forrni a likőrrel, és a csokidarabokkal. (Én most aszalt sárgabarackot vágtam nagyon apróra, és azt is a krémhez kevertem, valamint citromhéjat reszeltem bele, mert nem volt itthon sem narancs, sem narancslikőr.) Mikor mindez felforrt, lassanként hozzákevergettem a lisztes tojássárgájákhoz, aztán az egészet visszatettem a tűzre, hogy újra felforrjon, és besűrűsödjön a liszttől.
Amíg a krém hűlt, felvágtam félbe a tésztákat, majd teáskanállal megtöltöttem a kis labdacsokat a krémmel. Aztán egy alufóliára sorakoztattam őket, és a felolvasztott csokoládéval megcsorgattam.

2008. október 25., szombat

Guacamole


Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem. 

(C.G. Jung)




A quacamole egy mexikói mártás, amit ott szinte mindenhez kínálnak. Avokadóból készül, és tényleg nagyon finom. És nagyon egészséges. Az avokadónak nagyon tetemes a természetes olajtartalma, és rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Ahány ház, annyi féle quacamole...
Lényeges, hogy az avokadó jó érett, puha legyen. Félbevágjuk, a magját eltávolítjuk, és kanállal kikaparjuk a húsát egy tálba, amit aztán villával összetörünk-nyomiszkolunk. Adunk hozzá némi olívaolajat, nagyon kevés jó apróra vágott vöröshagymát, lehet bele tenni fokhagymát is, apróra vágott csilipaprikát is, apróra kockázott paradicsomhúst, és ami elengedhetetlen: a citromlé. Természetesen sózzuk is.
Lehet kísérletezni az arányokkal és hozzávalókkal. Pirítóssal mennyei, de bármilyen sült mellé is kiváló. Ha több olívaolajjal készítjük, salátaöntetként is megállja a helyét. Én néha egész krémesre szoktam pépesíteni botmixerrel, és adok hozzá majonézt. Avonéznek hívom...

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/avokado.html


Cékla-narancs koktél


És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen.

(C.G. Jung) 





Egy ilyen borongós reggelen, amilyen a mai is, igazán lélekderítő és testfrissítő ez a koktél reggelire! A cékla és a narancs igazán finom együtt. Legjobb arány az 1/3-ad céklalé, 2/3-ad narancslé szerintem.
Egy gyümölcscentrifuga kell csak hozzá.
Egészségünkre!

2008. október 22., szerda

Citromos csirkecomb



A főzésben van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fűszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak rendelte alá. Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak a kevesek méltányolnak.

(Joanne Harris)





Hozzávalók4 főre:
étvágytól függő mennyiségű csirkecomb (4 egész comb),
1,5 citrom,
4 alma,
egy diónyi méretű friss gyömbér,
1 teáskanál méz,
só,
frissen őrölt bors,
4 gerezd fokhagyma,
szerecsendió,
személyenként 2-3 közepes burgonya,
2 dl tej,
3-4 dkg vaj.

A krumplit meghámoztam, mostam, aztán karikákra vágtam egy tepsibe. Sóztam, borsot és szerecsendiót őröltem rá frissen és az egészet kézzel jól átkevertem, majd elterítettem a tepsi alján. A csirkecombokat megtisztítottam, a csontok mellett kissé bevágtam, majd sóztam, kevés ételízesítőt szórtam rá. A fokhagymacikkekből szeletkéket vágtam, és a csibe csontjaihoz dugdostam, némi vajdarabkákkal egyetemben. Az almát daraboltam, és elterítettem a burgonya tetején, a citromot jól megmostam, és karikákra vágva szintén a krumplira helyeztem. A gyömbérből szeleteket vágtam, és azt is elszórtan, a maradék fokhagymadarabokkal együtt az egész étel tetejére rakosgattam. Mindezt megkoronáztam a combokkal, amiket ismét borsoztam, szerecsendiót reszeltem rá, és megcsorgattam a mézzel. Vajdarabkák kerültek a tetejére. A tejet is ráöntöttem - pontosabban alá - minderre. Lefóliáztam, és előmelegített sütőbe tettem, nagy lángra. Háromnegyed óra elteltével a fóliát levettem, és szép pirosig hagytam sülni.



Nagyon harmonikus ízű étel lett. A tejtől nem kell megijedni, ugyanis a burgonya teljesen felszívta, viszont isteni krémes-lágy ízű lett tőle.
Ha nyáron készítjük, az alma el is maradhat. Helyette az almahiányos időszakban mazsolát javasolnék az ételbe az alma helyett.
Ez egy igazi mediterrán-jellegű étel, igazi délszaki finomság. Jófajta könnyű, gyümölcsös, száraz fehérborok nálunk is akadnak. Kifejezetten illenék egy ilyen borocska az ételhez.
Tipp: készíthető rizzsel is. Akkor 4 főre 3 dl rizst mérjünk ki, és 6 dl vizet (vagy alaplevet) öntsünk rá. Erre tegyük a combokat. 

2008. október 20., hétfő

Franciasaláta



Szépséges fekete lepkeszárnyak,
Virágról virágra szállnak.
Minden virág én vagyok,
A pillangó is én vagyok.

Látom az egész virágoskertet.








Nagyon szeretem a franciasalátát. De csak amit én gyártok. A bolti általában illúzióromboló, úgyhogy inkább mindig megcsinálom, ha rákívánok.

Hozzávalók 2-3 főre:
2 közepes krumpli,
2 nagy sárgarépa,
1 nagy fehérrépa,
2 félmaréknyi cukorborsó,
1 körülbelül a fehérrépa súlyának-nagyságának megfelelő zellerdarab,
2 közepes csemegeuborka,
1/2 alma,
1 fél diónyi darab vöröshagyma,
3 dl majonéz,
2 dl tejföl,
1 mokkáskanál mustár,
kristálycukor,
só, pici őrölt bors.

A krumplit héjában megfőztem, és egyből hidegvíz alá tettem hűlni. A zöldségeket megtisztítottam, kockákra vágtam, majd forrásban lévő sós- kissé cukros vízben megfőztem, leszűréskor szintén hideg vízzel alaposan leöblítettem, hogy kihűljön. A csemegeuborkát és az almadarabot kis kockákra vágtam, a vöröshagymát pedig egészen apró kockákra. A közben kihűlt burgonyát meghámoztam, és szintén kockákra vágtam.
A majonézt vegyítettem a tejföllel, adtam hozzá sót, őrölt borsot, cukrot és mustárt is. Jól elkevertem, és az összes hozzávalót belekevertem. Egy órát hagytam összeérni. Önmagában is finom kenyérrel (rozskenyérből készült pirítóssal a legfinibb), de sültek, rántott finomságok mellé köretként is fenséges.

2008. október 17., péntek

Prósza



Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.
Zsolti - 4 éves

A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.
Robi - 7 éves

A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd.
Nóri - 7 éves

Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izlületgyulladása van. Ez a szeretet.
Rebeka - 8 éves

A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele.
Marika, 4 éves

Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.
Judit, 7 éves






A prósza egy remek étel. Gyorsan elkészül, és szinte a végtelenig variálható. A finomságáról nem is beszélek, mert isteni... :-)

Hozzávalók 4 főre:

1 kg burgonya (tisztítatlanul mértem),
1/2 liter kefír vagy aludttej (az aludttej az autentikus),
1 púposabb teáskanál só,
1 gerezd fokhagyma (elhagyható),
15 dkg liszt (körülbelül),
4 evőkanál olaj.

A burgonyát nyersen lereszelem - mint a sajtot szokás, úgy - a vékonyabb, kisebb lyukú reszelővel. Hozzáöntöm a kefírt (aludttejet), az olajat, sózom, és a fokhagymagerezdet is belereszelem. Hozzákeverem a lisztet is. Annyi kell hozzá, hogy olyan jó sűrű palacsintatészta-állaga legyen. Ezért írtam csak körülbelüli mennyiséget. Ha túl lisztes úgy sem jó, ha túl folyós úgy sem, mert nem fog összeállni a tészta - és mindez a krumpli víztartalmától is függ.
Teflonserpenyőben sütöm ki. Egy merőkanálnyit belemerek, aztán evőkanállal jó vékonyra ellapítom. Közepes láng kell neki, úgy átsül, és szép piros-ropogós lesz.
A képen látható prószát most szalonnásra csináltam. Kisütöttem a kis darabokra vágott szalonnát, és zsírjával együtt belekevertem a prószatésztába. (Olajat így nem tettem bele, a szallonnazsír helyettesítette.)
Ehető így önmagában is, vagy megtejfölözve. De reszelhetünk rá sajtot is.
A tésztájába bármi belekeverhető, én készítettem már spenóttal, reszelt cukkinivel is. Ehetjük úgy is, hogy készítünk egy vegyes salátát hozzá. Süthetünk apróhúst, azt rátehetjük a prósza egyik felére, a másikkal meg betakarjuk. Tejfölözzük, ketchupot, mustárt teszünk rá... Így lesz magyaros gyros belőle... :-)
Használhatjuk a tésztát bundázásra is. Csirke- vagy pulykamell darabkákat sózunk, lisztbe forgatjuk, majd a prószatésztába, és így sütjük ki.
Szóval mindenhogy finom!

2008. október 15., szerda

Gulyásleves


A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk - s ami valószínűleg megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól - az, hogy szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodozik.

(Kurt Vonnegut)





Hozzávalók 8-10 főre:
1,5 kg marhahús (lábszár vagy lapocka),
5 közepes nagyságú burgonya,
1 nagyon nagy fej, vagy két közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma egészben,
5 evőkanál olaj,
1 közepes fehérrépa,
2 közepes sárgarépa,
1 darabka zeller,
2 kisebb paradicsom,
1 sárga paprika,
1 piros csípős paprika,
só,
1 teáskanálnyi egészbors,
1 teáskanálnyi köménymag,
2 babérlevél,
2 teáskanál pirospaprika,
1 teáskanál ételízesítő.

Gulyást képtelen vagyok kisebb mennyiségben készíteni. Javaslom, aki nem egy hadsereget lát vendégül, csinálja a fele mennyiséget. Második fogásnak is készíthetünk klasszikusokat: túrós csuszát, grízes tésztát (a kedvencem), diós- vagy mákostésztát, palacsintát, barátfülét, vagy valamilyen kelt tésztát: buktát, fánkot, túrósbagyut, stb...
Lássuk a gulyást: Az apró kockákra vágott vöröshagymát az olajon üvegesre párolom, majd a kockázott húst hozzáteszem, a pirospaprikát is, és kevés vizet gyorsan aláöntök. Sózom, és hagyom nagy lángon rotyogni vagy tíz percig, aztán felöntöm 3-4 liter vízzel. Hozzá teszem a kisebb darabokra vágott zöldségeket is, és a fűszereket is. Mikor puha a hús benne, beleteszem az apróbb kockákra vágott burgonyát is, és annak puhulásáig főzöm. (Ha nagyon elfővi a levét, pótolom, mikor a krumplit is beleteszem a levesbe.)
A végén a nem belevalókat kiszedegetem: paradicsomhéj, paprikahéj, stb.
Friss kenyérrel tálalom.
Néha csipetkével készítem, Alföldön így szokás. Ehhez az adaghoz 2 egész tojás kell, némi só, és annyi liszt, hogy jó kemény tészta legyen belőle. A tésztát aztán kis gombócokká kell csipkedni: a hüvelyk- és a mutatóujjal lecsippentünk egy kis darabot és a két ujjunk között kis gombóccá formáljuk. Nagyjából borsónyi méretűeket kell gyártani. (Nem egy gyors munka... )


Gulyás készülhet sertés vagy szárnyashúsból is. A csipetke pedig Alföldön és a cigány konyhában egy klasszikus tésztaféle, a cigány konyhában nem csak levesbetétként szolgál, de köretként is, például lecsós ragukhoz (lecsós máj).

2008. október 14., kedd

Képviselőfánk


A tökéletes virág nagyon ritka. Van, aki egy életen át keresi. És az élete... nem hiába való. Te láttál már sok mindent.
- Úgy van.
- Nem félsz a haláltól... sőt, néha vágysz a a halálra. Vagy tévedek?
- Nem. - Ezt ismerem. Azok vannak így ezzel, akik látták, amit mi... Sokszor eljövök ide, az őseim otthonába, és itt eszembe jut, hogy akárcsak e virágok, mind meghalunk. Az élet ott van minden sóhajban, minden csésze teában, minden kioltott életben. Ezt látja meg a harcos. Ez a Bushido.

(Az utolsó szamuráj)





Nagyon egyszerű, könnyű megcsinálni, és nagyon finom.

Hozzávalók:
20 dkg liszt,
15 dkg vaj (a margarint ehhez a sütihez nem ajánlom),
6 tojás,
2 dl víz,
egy csipet só,
a töltelékhez:
1 habfixáló,
4 dl tejszín,
0,5 dl tej,
1 vaníliás pudingpor,
és kb. 3 evőkanál kristálycukor.

A vizet fölteszem forrni, és mikor már buzog, beleteszem a sót, a vajat és a lisztet is, folyamatosan kevergetve. Mikor összeáll, leveszem a tűzről, és egyenként hozzákeverem a tojásokat is. El kell válnia a lábos falától, és szép simán egyben maradnia. A masszát nyomózsákba teszem, és vajazott tepsire kis halmocskákat nyomok belőle. Körülbelül olyan nagyobbacska diónyi méretűeket, mert nőni fognak. Tehát helyet is kell hagyni a halmocskák között. Ha nincs nyomózsák, egy kanál is megteszi. Előmelegített, közepes sütőbe teszem a tepsit, és kb. 10-15 percig sütöm, majd mérsékelem a lángot, és még úgy öt percig benn hagyom a fánkocskákat a sütőben. Közben végig ne nyissuk ki a sütőajtót, mert az nem tesz jót a tésztának.
Míg a fánkok sülnek, megcsinálom a vaníliás pudigot a kristálycukorral. A tejszínt pedig felverem habfixálóval.
A fánkocskákat kettévágom és ha kell, a közepüket kikaparom. Megtöltöm félig a pudinggal, félig a tejszínhabbal őket. Végül porcukorral megszórom.


2008. október 12., vasárnap

A lecsó 8 titka


Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben.
Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál.  





Hát kérem szépen... Idén utoljára ehetem a csúcs, a fantasztikus, az isteni lecsót.
Minden véget ér egyszer... :-)
A lecsó egyszerű étel ugyan, mégis minden körülmény fontos. Kevesen tudnak igazán jó lecsót főzni. Legalábbis saját tapasztalataim alapján. Mint minden nagyszerű étel, a lecsó is a jó alapanyagokról és az egyszerűségről szól. Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom, pirospaprika, só. Ennyi a lecsó.  Ha gazdagítjuk, akkor szalonna, jóféle füstölt kolbász kell még bele. Nem kell hozzá bors, meg más fűszer, sem fokhagyma, semmi. Mert az már nem a magyar lecsó.



Először is.
1. A lecsó nem paradicsomos paprika. Vagyis, a paprika súlyaránya mindig legalább kétszer annyi, mint a paradicsomé. De inkább háromszor. Vagyis 1/3 rész-súly paradicsom, 2/3 rész-súly paprika. A hagymának is minimum annyinak kell lennie, mint a paradicsomnak. Vagyis jó lecsót kevés hagymával nem lehet főzni szerintem. A hagyma édessége ellensúlyozza a paradicsom savasságát. Lecsóba cukrot nem teszünk.
2. Aztán. Jó lecsót nem lehet túl lájtosan sem készíteni, kell alá a bő zsiradék. Akár zsír, akár olaj.
3. Az igazi lecsóba nem szabad nagyon apróra vágni a paprika húsát sem. Nagyobb darabokra, rusztikusra kell vágni, nem pedig 5 miliméteres karikákra. Rusztikusan, elnagyolva az igazi, hogy lehessen mire ráharapni.
4. Az alapot: a hagymát és a paradicsomot kevés sóval jól meg kell dinsztelni, hogy a paradicsom szinte szétfőjön. Mert a paradicsomot akarjuk szétfőzni, nem pedig a paprikát...  Ugyanis a lecsóba mindig az abszolút édesre, puhára érett paradicsomokat használjuk. Ezért kerüljön előbb az alapba, mint a paprika. Annak kell egyben maradnia és a paradicsomnak kell szétfőnie: levet, szaftot adnia.  A paradicsomot csak negyedekbe vagy félbe vágom, hogy ne legyen sok pöntyörödött paradicsomhéj a lecsóban. (Ha van időm és kedvem, forró vízbe teszem a paradicsomot és lehúzom a héját. De ez ritkán van.)
5. Ekkor tegyük csak bele a paprikadarabokat és nagy lángon, vagy minimum közepes lángon süssük fedő alatt többször megkeverve, míg megpuhul. De épp csak puhuljon meg, ez a lényeg. Ha túlsütjük, a héjak pöntyörödnek, a paprika meg szétfő és az gusztustalan. A lecsót tehát sütjük, nem pedig főzzük vagy pároljuk - mert nem paprikafőzeléket készítünk...
6. Ezen kívül. A lecsó szerintem csípős vagy erős. Édes lecsó? Brr... Na az olyan, mint a halászlé csípőspaprika nélkül, vagy a csilis bab csili nélkül... A lecsó csípős és ebből nem engedek! :)
Készíthetjük jó kis füstölt szalonnaalapra is vagy tehetünk bele pár karika füstölt parasztkolbászt is, de én most a tényleg az a' la nature változatot írtam-írom le.
7. A lecsó akkor szép, akkor guszta, ha színes paprikából van. Ha van benne sárga, zöld, narancs és piros színű paprika is. Legyen vastagabb húsú, tudjon mi megsülni, különben csak a héja marad. A hagymát vághatjuk a lecsóban úgy is, mint a pörkölthöz szokás kis kockákra, vagy vághatjuk negyed vagy félkarikákra is. Kinek melyik szimpi. Én félkarikákra szoktam.
8. Igazán jó lecsót csak igazi, napérlelte paradicsomból és paprikából lehet főzni. Júliustól egészen októberig.
Hozzávalók 2 főre:
8-10 paprika (ilyenkor ősszel vannak a legfinomabbak),
3 érett paradicsom,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5-6 evőkanál olaj,
1 teáskanál pirospaprika.

Az olajon megdinsztelem sóval a félkarikákra vágott hagymát, aztán rádobom a félbe vagy negyedbe vágott paradicsomot, hagyom fonnyadni, kicsit szétfőni. Ezután már jöhet is bele a paprika és a pirospaprika. Erős tűzön, fedő alatt készítem, többször megkeverem. Saját levet kell engednie, úgy lesz az igazi. Ha nagyon nem engedne levet, egy kevés vizet önthetünk alá, de tényleg csak keveset. A paprika maradjon egyben, ne legyen ressenőskemény, de ne is legyen túl puha sem. Körülbelül 10-15 perc alatt elkészül.
Ez az alap-lecsó, amit aztán lehet variálni. Kolbásszal, virslivel, szalonnával, tojással. Ha szalonnával készítjük, akkor a szalonnakockákat a hagymával együtt sütjük, már az elejétől legyen benne a lecsóban. Így jó kis alapot ad. Köretként friss házikenyeret javaslok. Kizárólag fehérkenyeret, mert a lecsó csak fehérkenyérrel az igazi szerintem. A magos meg barna kenyerek lecsóhoz nem játszanak. Még az enyhén rozsos kenyér elmegy, de magok nélkül. Nálunk zalában a lecsót sokszor eszik nokedlivel, tejfölösen. Isteni finom. A tányérra halmozzuk a nokedlit, rá a lecsót, amit meglocsolunk egy nagy kanál tejföllel. A világ legjobb étele. A nagyapám kedvenc étele a lecsó volt. De nem magában. Hanem túrós csuszával ám! :) Kóstoljátok csak meg, fergeteges!


A lecsónak természetesen minden délibb népnél megvan a maga változata. Tesznek bele padlizsánt, cukkinit is.

Húsos paradicsomos káposzta


 

"A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne."


(Philip K. Dick)





Hozzávalók 5-6 főre:
70 dkg dagadó,
1 kisebb fej káposzta,
1 nagy fej vöröshagyma,
só, pici ételízesítő,
1 mokkáskanál egészbors,
1 teáskanál köménymag,
2 babérlevél,
1 mokkáskanálnyi csombor (borsikafű),
kb. 6 dl 100%-os paradicsomlé (ízesítetlen),
4 evőkanál olaj,
2 púpos evőkanál liszt.

A húst kockákra vágom, és fölteszem sok vízbe főni. Mikor forr, a habját leszedem, aztán beízesítem: sóval, egészborssal, babérlevéllel, csomborral, köménymaggal, kevés ételízesítővel, és az apró kockákra vágott vöröshagymával. (Elég sok levét elfővi, de nem pótolom, mert a pótlás a paradicsomlés rántás lesz majd.) Mikor félig puha a hús, hozzáadom a káposztát is. Közben elkészítem a rántást az olajjal és a liszttel. A paradicsomlével öntöm fel. Mikor már puha a káposzta is, a levéből teszek a paradicsomos rántáshoz, elkeverem, majd így adom a rántást az ételhez. Kevergetem, míg fölforr, és még hagyom vagy úgy 5 percig főni.
Friss házikenyérrel tálalom.

2008. október 10., péntek

Palócleves



A Birodalom az elmezavar intézménye, kodifikációja; őrült, és őrületét erőszakkal kényszeríti ránk, hiszen a természete az erőszak. Ki a Birodalommal harcba száll, azt megfertőzi az elmezavar. Ez a paradoxon: aki legyőzi a Birodalom egy szegmensét, maga lesz a Birodalom, vírusként szaporodik, ellenségeire erőlteti akaratát. Így lesz saját ellenségévé.


(Tractatus Criptica Scriptura, a Valis függeléke, Philip K. Dick)







Talán az egyik legfinomabb étel, ami zöldbabból készül.

Hozzávalói 8 főre:
1 kg dkg marhalábszár (azt hiszem, eredetileg birkahusiból készül),
1 kg zöldbab,
2 fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1/2 kg burgonya,
6-7 evőkanálnyi olaj,
2 teáskanál pirospaprika,
1 paradicsom,
1 zöldpaprika,
köménymag vagy őrölt kömény,
só, kevés ételízesítő,
egészbors,
2-3 babérlevél,
2 dl tejföl,
1 evőkanál liszt.

Úgy készül, mit a gulyás. Tehát olajon üvegesre pároljuk a kockázott vöröshagymát, aztán rádobjuk a kockázott húst, pirospaprikát és kevés vizet. Sózzuk,és és 5 perci erős lángon kevergetjük, majd felöntjük 2 dl vízzel. Ezt addig tesszük, míg a hús puha nem lesz. Tehát egy pörköltalapot csinálunk.
Aztán hozzáadjuk a darabolt zöldségeket, a többi fűszert is, felöntjük és puhulásig főzzük. Végül tejföllel behabarjuk. Friss kenyérrel vagy pogácsával, erőspaprikával kínáljuk.
Vegetáriusok figyelmébe is ajánlom, mert hús nélkül is egy nagyon ízletes és gazdag - és finom! - leves ez. Ekkor a krumpli és a zöldbab adja a "pörköltalapot". A fűszerezés teljesen megegyezik.

Sültpaprika saláta


– Olyan szörnyű bátortalannak lenni? 
– Nem. Ha halhatatlan vagy, akkor nem. De ha halandó vagy, akkor nincs idő a bátortalankodásra, egyszerűen azért, mert ettől valami olyasmihez ragaszkodsz, ami csak a fejedben létezik. A bátortalanság nyugtat, amíg a dolgok átmenetileg csendesek, csakhogy aztán a lélegzetelállító, titokzatos világ kitátja száját, hogy bekapjon, ahogy ez mindannyiunknál bekövetkezik. És ekkor rájössz, hogy biztos módszereid egyáltalán nem voltak biztosak. A bátortalanság megakadályoz abban, hogy megvizsgáljuk és kihasználjuk emberi sorsunkat. 
– Évekig tart majd, mire meggyőzöd magad, és azután további évekig, mire megfelelően is cselekszel. Csak azt remélem, hogy van időd. 
– Megijedek, amikor ezt mondod – szóltam. Komoly arckifejezéssel vizsgált meg. 
– Említettem már, hogy fura ez a világ – mondta. – Az embereket vezérlő erők kiszámíthatatlanok, lenyűgözők, ám tündöklésük tanújának lenni nem akármi. 

(Castaneda: Ixtláni utazás)



 


A piacon nagyon olcsón gyönyörű vastaghúsú piros paprikákat lehet vásárolni. Hm... finomak, igazi őszi csodák. A paprika, paradicsom nálunk Magyarországon ilyenkor ősszel a legízletesebb és ilyenkor találhatjuk a legváltozatosabb fajtákat is az árusoknál. (Már akinek nincs kertje, ugye...)A paprikákat egy hosszúnyelű fogó segítségével nyílt láng fölött szenesre-feketére kell sütni. (Ha nagyobb mennyiséget készítünk, érdemes faszénparázs fölött csinálni, vagy a jó forró sütőben.) Sülés után egy tálba kell tenni őket, majd pár percre letakarni egy fedővel, így még könnyebben lejön a héjuk. Attól ugyanis megszabadítjuk őket. Aztán kicsit le kell mosni, hogy ne maradjanak fekete darabkák a paprikahúson. Aztán ki kell vágni a magházukat, és eltávolítani a magokat is, majd csíkokra vágni a szép piros húst.


  
Én a következőképpen ízesítettem: kevés hagymát és még kevesebb fokhagymát adtam a paprikaszeletekhez. Dióolajat, citromlét csöpögtettem rá, aztán sóztam. Hagytam összeérni egy órácskát. Tálaláskor frissen tört koriandermaggal megszórtam. Készíthetjük hagyományos salátalében is, úgy is nagyon finom: víz, ecet, só, cukor, olívaolaj. Így igazi marinált paprika lesz belőle. Felséges!

2008. október 9., csütörtök

Dödölle

.

Egyszer egy tavaszon provance-i házában főzni tanutam Simone Becktől. Tisztán emlékszem minden szavára. Volt ott egy diák, egy szakács-oktató, valami vendéglátó-ipari iskola tanára, aki örökké a dolgok "technikájára" volt kíváncsi, és Simca minden szavát leírta a noteszébe, folyamatosan jegyzetelt. A többi négy diákot sokkal jobban érdekelte, hogy milyen lett az íze az ételnek, amelyet Simca főzött. Simca egyszer megelégelte a kérdezősködését, és kissé durván csak ennyit mondott: "Nincs technika! Egyszerűen csinálni kell. Most méricskélünk, vagy főzünk?"
Itt, Toszkánában én is megtanultam, hogy az egyszerűség felszabadít. Simca filozófiájának jegyében már mi sem méricskélünk a konyhában, csak főzünk. Minden szakács tudja, hogy az éppen rendelkezésre álló hozzávalók határozzák meg, hogy mit lehet, és mit nem. Különben is, a legtöbb étel, amelyet itt főzünk, annyira egyszerű, hogy lehetetlen megadni a receptjét, csak azt lehet elmondani, hogyan csináljuk.

(Frances Mayers: Napsütötte Toscana)







A dödölle... szerintem mindenki szereti. :-) Hm...

A burgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Majd a fele vizet leöntjük róla. Annyi maradjon csak, hogy a burgonya háromnegyedéig érjen körülbelül.
Aztán úgy ahogy van a burgonya, a főzővízzel együtt jó alaposan összetörjük, majd lisztet adagolunk és keverünk hozzá. És ha szükséges, még sózzuk. A keverés műveletét feltétlenül úgy végezzük, hogy a fazekat visszatesszük a tűzre, kis lángra. Ha nem így teszünk, az egész massza csak elfolyósodik. Szóval láng fölött csináljuk, és annyi lisztet adjunk hozzá, hogy teljesen kemény állagot kapjunk. A fakanálnak meg kell állnia benne, és a végén már annyira nehéznek kell lennie a keverésnek, hogy leizzadjunk tőle... :-) Na, ekkor jó! Igazság szerint annyira sűrűnek kell lennie, hogy a végén már nem is tudjuk keverni, csak a Jóisten tudja, hogyan, de valahogy elkalimpáljuk a burgonyás masszában a lisztet. Na ez a végső állag: "a-Jóisten-tudja-hogyan-bírtam-összekeverni"-sűrűség. :))

Úgy nagyjából azonban 4 főre: 80 dkg burgonya (lisztesebb fajta, én agriát használtam, és hámozva ennyi a krumpli), 35-40 dkg liszt.


Serpenyőben szoktam készíteni. Egy evőkanállal kisebb darabokat szaggatok a kevés olajba, és apróra vágott vöröshagymát is szórok rá. Szép piros-ropogósra süljön mindkét fele.
Ha több emberre készül, úgy szokták csinálni, hogy kiolajoznak egy tepsit, és abba szaggatják a dödölletésztát, majd megszórják vöröshagymakockákkal, és a tetejét is meglocsolják olajjal. A sütöben is szép pirosra tud sülni.
Ehetjük főételként önmagában tejföllel, vagy valamilyen salátával. Szaftos húsételek körteként is nagyon finom. Itt Zalában a vadpörkölthöz kizárólag dödölle jár köretként.
A nyári újkrumpli nem igazán alkalmas dödöllének, mert nagyon friss, vizes olyankor még ez a föld-csemege. Nyár végére, és aztán egészen az újkrumpli-szezonig alkalmas rá a régi, keményítős-lisztes érett burgonya.

A legfinomabb másnap, mert ha van maradék a dödölletésztából, az még szárad, keményedik, így a kis dödölléket még ropogósabbra, pirosabbra lehet sütni. Ha van maradékunk, hagyjuk hűvös helyen és ne tegyünk rá fedőt - hagy száradjon csak meg egy kissé.
Ha elfolyósodik a masszánk, az azt jelenti, hogy a lisztel való kikeverés műveletét elfelejtettük a tűzön, láng fölött végezni. Nem kihagyható "apróság", hanem ez a dödöllekészítés egyetlen és nagy titka. Ha ezt nem tesszük meg, nem dödöllét készítünk, hanem valamiféle krumplis masszát, ami ahogy adagoljuk hozzá a lisztet, csak egyre folyósabbá fog válni. Meg mi is egyre folyósabbá válunk: sírni fogunk és nem értjük, miért nem sikerült a dödöllénk.

2008. október 8., szerda

Párolt káposzta

.


Istenem, ments meg a szeretet, az elfogadás és az elismerés utáni sóvárgástól. Ámen.

(Byron Katie)

 


Hozzávalók 4 főre:

1/2 fej fehérkáposzta (fél kg),
1/2 fej lilakáposzta (fél kg),
5 dkg vöröshagyma,
3-5 evőkanál olaj,
kb. 2 evőkanál 10 %-os ecet,
kb. 2 csapott evőkanál kristálycukor,
só.

A káposztát vékony szeletekre vágjuk, közben a vöröshagymát nagyon apróra kockázva megdinszteljük az olajon. Mikor üveges a hagyma, hozzátesszük a káposztát is, jól megsózzuk,és fedő alatt pároljuk hogy levet engedjen. (Ha kissé gyorsítani akarjuk a folyamatot, kevés vizet alá-aláöntve végezzük a párolást, s a végén a fedőt levéve elsütjük a fölösleges levet alóla.) Mikor már félig készen van, ecetezzük és cukrozzuk ízlés szerint és puhulásig pároljuk. Csak így magában is nagyon finom, de általában sültek és hurkafélék köreteként tálaljuk.
Többször kóstoljuk ecetezés és cukrozás után, mert felveszi, magába issza e két hozzávalót. Lehet hogy csak a 3.-4. utánízesítésre lesz tökéletes a káposztánk - muszáj kóstolni többször is, csak így lehet igazán finom, ízletes, pikáns, jó párolt káposztát készíteni. A só-cukor-ecet aránynak tökéletesnek kell lennie és azt csak ízleléssel tudjuk beállítani. És még egy tipp: van, aki köménymagot is tesz bele, úgy is finom. És lehet pezsgővel vagy borral is savanyítani, lehet almát, gesztenyét is belepárolni.


2008. október 7., kedd

Karalábéleves


- Nos, az élőknek mindössze két csoportja van, akikkel ebből a szempontból érdemes foglalkoznunk: a mágusok és a halandók - kezdte Merlin. - A halandó nem magányos, hiszen annyiféle személyiség küzd benne. A mágus pedig azért nem magányos, mert nem lakozik benne személyiség.
- Nem értem. Ki más volna bennem saját magamon kívül?
- Először is azt kéne megvizsgálni, ki vagy mi az, amit saját magadnak mondasz. Ugyan egyedülálló személyiségnek érzed magad, valójában számos személyiség összessége vagy, s ezek a személyiségeid nem mindig jönnek jól ki egymással, sőt! Tucatnyi részre szabdaltak, ezek aztán a tested birtoklásáért küzdenek.
- Így vannak ezzel mások is? - kérdezte a fiú.
- Igen. Amíg nem találod meg saját szabadságodat, addig a benned lakó egyéniségek harcának foglya vagy.

(Deepak Chopra: A mágus útja)



Tízperces "gyorsleves" és olcsó. És finom.

Hozzávalók 4 főre:

2 közepes, zsenge karalábé,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
3 evőkanál olaj,
1 evőkanál liszt,
só, fél mokkáskanálnyi kristálycukor,
1/2 húsleveskocka.
A galuskához:
1 tojás,
só, 4 evőkanál liszt,
kb. 1 dl víz.


A karalábét megtisztítom, és kis kockákra vágom. Olajon sóval fedő alatt, kis lángon puhára párolom, majd lisztet adok hozzá. Egy pecig együtt kevergetem, aztán felöntöm apránként 1-1,2 dl hideg vízzel. Sózom, beleteszem a leveskockát, az apróra vágott petrezselyemzöldet, a cukrot, és néhányszor keverve felforralom. Mikor már forr, beleszaggatom a galuskát, amit egy levesestányérba felütött, felvert tojásból készítek. Sózom, és lisztet és vizet keverek hozzá, galuska-sűrűségűre. Amikor feljön a tetejére az összes galuska, kész is a leves.
Van, aki tejfölösre készíti, én így natúran sokkal jobban szeretem. és a csipetnyi cukor kell bele, kihozza a karalábé felséges ízét.

2008. október 5., vasárnap

Friss körtelekvár (csatni)

.
Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz. Boldogságra születtél.

(Theodor)




Ezt az nagyon finom lekvárt (csatnit) tulajdonképpen szósznak, vagy mártásnak készítettem sült hús mellé.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg körte,
1 kg alma,
1 db birsalma,
1 darabka friss gyömbér,
1 citrom leve,
csipet só,
cukor ízlés szerint (én jó édesre csináltam),
csipet őrölt szegfűszeg és fahéj,
és a titkos összetevő: egy mokkáskanálnyi jázminos zöld tea.

A gyümölcsöket meghámoztam, és levágtam nagyobb darabokban a magházukról, és egy nagyobb lábosban föltettem főni, a fűszerekkel együtt. A gyömbért hámoztam, és reszeltem bele. A birsalmát nagyon vékony szeletekre vágtam, mert az nehezebben puhul. Mikor már elfőtte a levét, botmixerrel kicsit pürésítettem, és készen is volt.

Savanyú tojásleves


A napjainkat nem túlélni kell.

Hanem megélni.





Ez az egyik kedvenc levesem. Anyu így főzte, és imádtam, most is szeretem. Végtelenül egyszerű, és igazi quick & easy fogás.

Hozzávalók 4 főre:
1 púposkás evőkanál zsír (felolvadva olyan 2 evőkanálnyi),
2 evőkanál liszt (4 dkg),
1 kisebb fej vöröshagyma (8-10 dkg),
2 db babérlevél,
1 púpos teáskanál pirospaprika,
1 és 1/2 csapott teáskanál só (kb.),
2-3 teáskanál 10%-os ecet (ízlés szerint, ki mennyire savanyún szereti, kóstoljunk),
4 db tojás
1,5 liter víz.

A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágom, és az olajon kis sóval üvegesre párolom, majd lisztet adok hozzá és kevergetem egy-két percig, majd a tűzről levéve pirospaprikázom, aztán apránként hideg vízzel felöntöm. Visszateszem a tűzre, beleteszem a babérleveleket és a sót. Közben néha keverek egyet rajta mert lisztes, így az alja leragadhat. Figyeljünk nagyon a forrásra, mert felhabzik és kifut, ha nem kevergetjük és nem tesszük kis lángra, mikor forr. Forrás után már elpötyög, de addig vigyázzunk rá. :) Forrás után még 10-15 percig főzöm. Végül a felvert tojásokat belecsurgatom úgy, hogy folyamatosan finoman keverem a levest, hogy a tojás ne nagy tömbökben szilárduljon, hanem egyenletesen. Hagyom hogy újra fölforrjon, és már kész is a leves. Az ecetet csak a láng elzárása után adom hozzá, mert fölhabzik tőle.

Csócsamócsa (egyszerűsített somlói)


Sok vallás van, és sok szertartás született, de semmi sem fogható a teázás szertartásához: egyszerűen kortyolgatni a teát, és azt ünnepelni! Egyszerűen főzni az ételt, és azt ünnepelni! Egyszerűen venni egy fürdőt, feküdni a kádban, és azt ünnepelni, vagy állni a zuhany alatt, és azt ünnepelni.


(Osho)





A csócsamócsa név a hugomtól származik.:-)
Ez a süti egyfajta "hamis" somlói.

Hozzávalók a tésztához:
10 dkg liszt,
10 dkg porcukor,
2 tojás,
1/2 sütőpor,
2 evőkanál víz,
1 vaníliás cukor.

A hozzávalókat robotgéppel alaposan összekeverem, és vajazott-lisztezett közepes tepsiben, előmelegített sütőben megsütöm. Tíz perc elég neki. (Egyébként ez annak a bizonyos lapos gyümölcstortának a tésztája.)

Hozzávalók a krémhez:
2 db vaníliás pudingpor,
kb. 5 evőkanál kristálycukor,
1 maréknyi megmosott mazsola,
1 liter tej.
A hozzávalókból pudingot főzök, úgy hogy a mazsolát is beleteszem a tejbe.
Hozzávalók a csokiöntethez:
6 evőkanál kakaópor,
6 evőkanál kristálycukor,
4 dl víz,
5 dkg vaj.
A kakaóport a cukorral együtt folyamtosan kevergetve fölforralom a vízzel. Hagyom kb. 5 percig kis lángon forrni, majd lekapcsolom a lángot. A vajat ekkor keverem el benne. Hagyom kihűlni, és hűtőbe teszem.
Plussz hozzávalók:
durvára darált dió, rum, tejszínhab.

Soknak tűnik a leírás, pedig egyszerű a történet:
Egy nagyobb tálba rétegezem a hozzávalókat. A tésztát kisebb darabokra tépkedve teszem bele. Alulra egy sor tészta, ezt megcsöpögtetem rummal, megszórom darált dióval. Aztán egy réteg puding jön, aztán megint tészta, rum, darált dió. Amíg a készlet tart... :-)
A tetejét darált és egész diószemekkel díszítem, hagyom kihűlni, és hűtőbe teszem jópár órára. Ha vendégeket várunk, érdemes előző este elkészíteni.
El tudok képzelni egy meggyes változatot is, rumosmeggyel, vagy meggybefőttel. Ekkor a mazsola kimarad a pudingból.
Vagy kistányérra, vagy üvegpohárban tálalom. Evőkanállal galuskákat szaggatok a nagy tálból, meglocsolom csokiöntettel, tejszínhabot teszek a tetejére, és még egy kis csoki, csak a díszítés kedvéért. Isteni! :-)



2008. október 3., péntek

Spenótfőzelék tükörtojással


A meditáció a jelenre való éberség.

(d.)





A klasszikusok... mindig jók. :-)
Spenótfőzelék tükörtojással, krumplival. Egyszerű és mennyei.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy kupóc spenót (két nagy markolásnyi, kb. 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 evőkanál liszt,
kb. fél liter tej,
1 dl tejszín,
só,
csipet szerecsendió reszelve,
2 gerezd fokhagyma,
1 csipet kristálycukor.

A spenótot megtisztítottam, és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, majd leszűrtem, hideg vízzel hűtöttem és a vizet jól kinyomkodtam belőle. Deszkán kicsit összeaprítottam. Vajas rántást készítettem, majd a spenótot is hozzáadtam, és tejjel apránként, állandóan kevergetve fölengedtem. Sózta, reszeltem bele fokhagymát, pici szerecsendiót, és némi cukrot, tejszínt is. Állandóan kevergetve fölforraltam, aztán botmixerrel még krémesítettem.


A spenótnak van egy másik változata. Apu mindig így eszi, az alföldön divat. De tudom ajánlani kisgyerekeseknek is, mert isteni, szerintem így megeszik a gyerekek is.
Ugyanígy készítjük a főzeléket, csak nagyon-nagyon kevés, vagy semennyi fokhagymával. Viszont, sok cukrot teszünk bele. Egy teljesen édes krémet kell végeredménynek kapnunk. Először nekem is szokatlan volt, régebben nem szerettem, de mostanság sokszor én is így eszem.
És van egy harmadik verzió is, mikor tejbe áztatott zsömlével sűrítjük be a főzeléket. Az is nagyon finom.


Nudli


Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.


(William Blake)


A nudli mindig jó ötlet, bármilyen formát is öltsön... :-)
Most a hagyományos, édes változatát készítettem.

Hozzávalók 4 főre (jó bőven...):
1 kg megpucolt krumpli (Agria),
2 kisebb tojás (vagy 1 nagy),
2 púpos evőkanál búzadara vagy rétesliszt,
3 evőkanál olaj,
só,
30 dkg + 10 dkg liszt,
20 dkg zsemlemorzsa,
10 evőkanál olaj.

A krumplikat hámoztam és kockákra vágva, sós vízben megfőztem. Leszűrtem (a levéből ilyenkor mindig krumplilé-levest csinálok, nem öntöm ki), összetörtem jó alaposan, és hagytam kihűlni.
Közben egy széles, nagy lábosban az olajon zsemlemorzsát pirítottam.
A kihűlt tört burgonyához hozzáadtam a tojásokat, a búzadarát, az olajat, kevés sót és 30 dkg lisztet. Összedolgoztam, majd lisztezett deszkára borítottam a tésztagombócot. Közben egy nagy fazékban sós vizet tettem föl forrni. Azért írtam 30 dkg + 10 dkg lisztet, mert eredetileg 30 dkg ment hozzá a krumplihoz. A plussz tíz elment a lisztezésekre, illetve arra, hogy a tésztát két darabba vágtam és először csak az egyik gombócot nyújtottam ki és alakítottam nudlivá. Mire a második gombóc sorra került, kissé meglágyult a tészta, ezért azt még egy kevés liszttel átgyúrtam a deszkán a nyújtás előtt. Ez a 30 dkg lisztmennyiség elég pontos, de ha 5-8 dkg-mal több megy bele az is lehetséges, mert a krumplik nem egyformán lisztesek. Azért is írtam oda, hogy én Agriát használok hozzá. Ez egy sárga belű, nagyon jó ízű krumpli és mindennek alkalmas. A lényeg az, hogy a nudlitészta ne legyen túl lágy sem, ne ragadjon, de ne gyúrjuk be keményre sem, mert akkor nem lesz finom. Ezek a mennyiségek így jók, pontosak.
Sodrófával a tésztát fél centi vastagra kilapítottam, és pizzavágóval másfél centis csíkokra vágtam. Milyen jó találmány is a pizzavágó! Régebben mindezt késsel csináltam, de folyton ráragadt a tészta, és csak gezemicéltem vele, de vágni?! A pizzavágó viszont nagyon éles, forog... isteni dolgozni vele.
Szóval, a csíkokat aztán fél centis kis csíkokra metéltem, és a deszkán átsodorgattam őket.
A lobogó, forrásban lévő vízben kisebb adagokban kifőztem. Meg kell várni, míg följönnek a víz tetejére, és még egy percig hagyni őket, aztán szűrővel kiemelni, és zsupsz a morzsába! És nem keverni, csak rázogatni.... Mit szólna ehhez James Bond?! :-) Szóval jó méretes, nagy lábosba készítsük a morzsát, hogy legyen hely rárázogatni a morzsát. Különben összetörne a nudli.





Az olaszok gnocchija ugyan ez.
A nudli kitűnő natúran is, zsírra vagy olajra kiszedve. Köretként szaftos ragukhoz fantasztikus. De bármivel ehető, ugyanúgy, mint a tészták, túróval, tejföllel, stb... Egyszerűen szalonnapörcös-hagymás zsírba forgatva is tökéletes.

A mákos nudli is nagyon finom. Akkor nem kell morzsára szedni csak csupaszon hagyni, kevés olajjal elkeverve hogy ne ragadjon össze. A tetejére szórjuk egyszerűen a tányérokon a porcukorral elkevert darált mákot.