Hot-dog kifli, hamburger zsömle, sajtos stangli, házi zsömle, házi kifli, zsúrkenyér

Na, most lemértem mindent pontosan, gondoltam majd húsvétra esetleg keresnétek kalácsreceptet. Én már régóta a zsidó kalácsot sütöm: a barheszt vagy challahot, mert szerintem zseniális, nekem sokkal jobban bejön, mint a tejes-vajas kalács. Annyira lágyra, repülősen könnyűre lehet sütni, hogy el sem tudom mondani azt a pihe-puhaságot, amilyen ennek a kalácsnak a belseje. De egyébként a víz helyettesíthető tejjel, az olaj pedig ugyanennyi olvasztott vajjal.

 

 

Recept 10 db hot-dog kiflihez, sajtos stanglihoz, 8-10 db hamburger zsömléhez (attól függ, kisebbeket vagy nagyobbakat akarunk-e sütni), házi zsömléhez, kiflihez vagy egy nagy fonott kalácshoz vagy zsúrkenyérhez:

• 40 dkg liszt 
• 2 dkg friss élesztő 
• 1,3-1,4 dl langyos víz (lisztfüggő) 
• 1,5 közepes tojás 
• 4 cl olaj 
• 4 dkg cukor 
• 8 gr só 
• 1/2 tk sikér (el is hagyható) 
• a teteje kenéséhez 1/2 tojás plusz egy evőkanál víz 

A robotgép keverőtáljában alaposan összekevertem a vizet, cukrot, élesztőt, hozzászitáltam a lisztet, a liszt tetejét megsóztam, szintén ide került a kevés sikér is, az olajat is hozzáöntöttem, és az egy egész tojást is. A másik tojást felvertem, és a felét még a többihez öntöttem a tálba. Kidagasztattam a géppel, majd hagytam duplájára kelni. 

 

10 darabba vágtam, aztán gömbölyítettem a darabokat. Olajozott konyhapulton hosszantilag kinyújtottam őket jó vékonyra (olyan 10-12 cm szélesek lettek az ovális kinyújtott darabok) és hosszában feltekertem. Aztán jól meghengergettem őket, hogy elvékonyodjanak, és fele nagytepsi hosszúak legyenek. Szilikonos papírra tettem őket a nagytepsibe, letakartam és megint hagytam duplára kelni a kifliket. Közben bekapcsoltam a sütőt. 

 

Mikor megkeltek, lekentem őket a kicsit vizezett fél tojással, és 20 percig sütöttem előmelegített, 175 fokos sütőben alsó-felső sütéssel, alulról a második rácshelyen. Félidőben letakartam sütőpapírral az egész tepsit, mert a viszonylag sok cukor miatt nagyon hamar sül a teteje. 

 

Tökéletes húsvéti kalácsnak is, hot-dog kiflinek is, és hamburger buciknak is ez a tészta. Nagyon enyhén édeskés, jó édeshez is, sóshoz is. Ha édesebb kalácsot szeretnétek, akkor mehet hozzá olyan 7-8 dkg cukor a 4 helyett. Ha pedig sajtos stanglit sütnétek, a tojással való megkenés után szórjátok meg a tetejüket bőven reszelt sajttal. Stanglihoz, kiflihez, zsömléhez elég a 2 dkg cukor, nem kell bele a 4 dkg.

 

 

Ha kalácsnak sütnétek egyben, annak 30 perc sülés kell. A házi zsemle tetejét nem kell megkenni tojással, csak le kell spriccelni alaposan sütőbe tétel előtt, és akkor is le szoktam spriccelni kicsit, mikor kivettem a kész zsömléket. A zsömiknek is elég a 20 perc sülés, a sajtos stanglinak is, és a hamburger zsömléknek is.

 

Sajtos stangli

Két hete már sütöttem egy adagot, és valami fergeteges finom volt. Viszont 35 dkg lisztből beterítette a nagytepsimet, teljesen összenőttek, szóval sok volt egy tepsihez ennyi liszt.  

Most kimértem, mennyi liszt az arányos 6 darabhoz: 25 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő, 1 dl víz, 1 teáskanál kristálycukor, 2 cl olaj, 1 szép nagy tojásnak a 3/4-e, 1 csapott teáskanál sikér (el is hagyható), 1 csapott teáskanál só (5 gr.). Mindent a robotgép táljába tettem és szépen kidagasztattam a géppel, majd hagytam duplára kelni. Aztán olajozott pulton hat darabba vágtam, gombócoltam a darabokat. Hagytam letakarva pihenni 15 percet, aztán kinyújtottam a tepsi hosszúságára téglalap alakúra (a rövid oldal kb. 1/3-a lett a hosszúnak). Feltekertem és hagytam a tepsin kelni letakarva. Mikor kétszer akkorák lettek a stanglik, megkentem a maradék kihagyott, vízzel kissé higított tojással, és megszórtam bőven reszelt sajttal. Előmelegített 180 fkos sütőben sütöttem 15 percig alsó-felsőn, majd még 7 percre följebb tettem, alulról a 3. rácsra, hogy a teteje szépen megpiruljon.

 

A francia briós

Gyerekkoromban, az általános iskolában délután mindig kaptunk uzsonnát a napköziben. És az én kedvencem a briós volt. Imádtam. Persze az csak sima kalácstésztából volt, de jó sok kristálycukorral a tetején. 

 

Most viszont megsütöttem az eredeti változatot, a franciák soktojásos, rengetegvajas brioch-át. Mintha szerelemgyereke lenne a kalácsnak, croissantnak és égetett tésztának. Egyszerre kopogós és hihetetlenül porhanyós-ropogós a héja, a belseje extrakönnyű, extralágy, érződik a vaj és tojás íze a tésztán. Szóval nagyon finom. Viszont rettentően tömény is, egy darabnál - már ha kis méretűeket sütünk - többet nem lehet megenni belőle. 

Viszont akár különleges darabja is lehet a húsvéti ünnepi lakomának.

Én most egy kis adagot csináltam próbaképpen, de ezt nyugodtan duplázhatjátok is, ha családnak, több főre készül. És még valami: géppel dagasszatok, kézzel állati nehéz lenne ennyi vajat beledolgozni a viszonylag kemény tésztába, de a gép elbír vele.

Hozzávalók 5 kis brióshoz:

• 30 dkg liszt
• 3 tojás
• 3 dkg kristálycukor (lehet benne vaníliás is)
• 2 dkg friss élesztő
• 15 dkg szobahőmérsékletű, lágy vaj
• 1 púposkásabb mokkáskanál só
• 1 csapott teáskanál sikér (el is hagyható) 
• a lekenéshez: 1 tojás

A tojásokat felvertem a belemorzsolt élesztővel és a cukorral, majd hozzászitáltam a sikérrel elkevert lisztet is, és a robotgéppel addig kevertettem, míg sima lett a tészta. Ekkor adtam hozzá a vajat és a sót,  és még 10 percig dolgozott a gép magasabb fokozaton, míg a tészta nagyon szép sima lett. Én most nem is kelesztettem duplájára, hanem egyből formáztam, és a szilikonos papíros tepsin hagytam kelni letakarva. Egy nagy és egy kicsi gombócot csináltam minden brióshoz, a nagy közepét benyomkodtam és a mélyedésbe tettem a kicsi golyóbist. Mielőtt az előmelegített, 180 fokos sütőbe tettem volna alsó-felső sütésre, lekentem őket tojással, és ollóval bevagdostam a kicsi és a nagy részüket is több helyen. Olyan 15 percig sütöttem őket, de félidőben letakartam a tetejüket szilikonos sütőpapírral, mert a tésztában viszonylag sok a cukor, így gyorsan színt kap.

 

 

Ez alapján a videó alapján készítettem, ebben a hölgy egyből beleteszi a vajat is a tésztába, szerintem így sem lehet rossz, majd kipróbálom, és ő egyben süti.

A formázást pedig Martha Stewarttól lestem el.

Sörösdobozon sült kürtös kalács

Frankfurti levest főztem, és épp azon tanakodtam, mit készítsek utána, mikor szembe jött a Street Kitchenen a kürtőskalács. Megnéztem a sörösdoboz gyűjtőhelyét emberemnek, és volt is pár darab félretéve. A kérdés eldőlt. 

Én most csak 3 darabot sütöttem, mivel kettőnknek az bőven elég, így feleztem a receptet.

Hozzávalók 3 darabhoz:

• 25 dkg liszt
  
• 1 tojás sárgája
• 1,6 dl langyos tej
• 1 csapott mokkáskanál só
• 2 evőkanál kristálycukor
• 1 csomag szárított élesztő (vagy 2 dkg friss)
• 2 dkg lágy vaj
• A külsejére:
• 6-8 evőkanál kristálycukor
• 2 teáskanál fahéj
• a lekenéshez kevés olvasztott vaj
• és 3 üres sörösdoboz és némi alufólia

A tésztához a lisztet egy tálba szitáltam, elkevertem benne a sót, cukrot, szárított élesztőt, hozzáadtam a tejet, tojássárgáját, vajat is és lágy, de rugalmas tésztát dagasztottam belőle. Letakarva 1 órát hagytam kelni, úgy körülbelül a duplájára is kelt. Közben a sörösdobozokra tekertem szorosan az alufóliát, előmelegítettem 220 fokra a sütőt. A megkelt tésztát 3 egyforma darabra vágtam, és hosszú csíkokká nyújtottam őket. Csak úgy kézzel, nem sodrófával. Végül megvajaztam az alufóliázott dobozokat, és rájuk tekertem a tésztákat. Azokat is vajaztam és megforgattam mindet fahéjas kristálycukorban. Jó bőven kerüljön rájuk a cukorból. Én egy lapos tányérra öntöttem vastagon a fahéjas cukrot, így könnyű volt hempergetni. Aztán egy tepsire állítottam őket és a forró sütőben kb. 15-20 percig sütöttem. Kivétel után újra meghempergettem őket a fahéjas cukorban. Mikor kicsit kihűltek, kivettem a közepükből a sörösdobozokat. Arra kell ügyelni, hogy a tetején a befelé hajló szegélyre kezdjük tekerni a tésztát és jól csípjük össze, és akkor nem fog lecsúzni a dobozról a csigabiga sülés közben.

Hát mit mondjak. Sokszor fogom még sütni, mert egyszerű, és isteni. Köszönetem a receptért!

Tipp.: Szerintem, ha szép világosra sütjük, és kivétel után egy kis sárkánytűzzel (az a kézi szakácsfáklya, tudjátok) meglángoljuk, akkor rákaramellizálódna a cukor, és akkor egészen hasonló lenne a parázs felett sülthöz.

Fahéjas babka kalács

 Ha sütnétek valami extrább kalácsot is Húsvétra.

 

Hozzávalók egy 30-szor 10-es, normál kenyérsütőformányihoz:
30 dkg liszt
1,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál kristálycukor
5 dkg olvasztott vaj
1/2 tojás
a töltelékhez:
8 evőkanál kristálycukor
3 enyhén púpos teáskanál őrölt fahéj
4 dkg olvasztott vaj
fél marék mazsola
fél marék tortadara
a tetejére:
1/2 tojás a lekenéshez

A tésztát megdagasztjuk, a vajat csak a végén adjuk hozzá, mikor már fényes, sima a tészta és addig dagasztjuk, míg teljesen felveszi a vajat is. Lágy tészta legyen, mert úgyis formában sül, foszlósabb lesz és könnyű. Mikor duplára kel, nyújtsuk ki nagy téglalappá, kenjük meg olvasztott vajjal, szórjuk meg fahéjas cukorral, mazsolával és tortadarával. Tekerjük fel a hosszabb oldalának irányából, majd vágjuk hosszában kétfelé a tekercset. Kicsit potyogni fog belőle ez-az, de majd visszatesszük a redőkbe. Fonjuk össze úgy, hogy mindig a vágott rész legyen felül. Tegyük szilikonos sütőpapírral bélelt formába, kenjük meg tojással, és letakarva még kelesszük fél órát, s aztán előmelegített, 180 fokos sütőben süssük 30-35 percig. Én most sziruppal nem locsoltam meg, de lehet, nem túl édes így sem. Ha sziruppal is megöntenénk, akkor készítsünk egy-egy arányban cukor és víz keveréket, kb. összesen 3 dl-nyit, forraljuk be, míg csak másfél deci marad, és öntsük a kalács tetejére, miután kivettük a sütőből, s míg forró. Hűlés után szeleteljük. Töltelékként lehet akár durvára vágott diót vagy mandulát vagy mogyorót is beletenni. Ez egyébként egy nagyon jó kalácstészta, sima kalácsnak is tökéletes.

Zürichi kenyér

Mióta úgy döntöttem, hogy kigyógyultam a gluténérzékenységből, folyamatosan sütöm a kenyereket. Teljesen beleszerettem, mert annyira varázslatos! Tiszta alkímia, a szó szoros értelmében. Élő folyamat az egész, a dagasztástól a sütőből kivétel pillanatáig. Mindig meglepetés, mégha ugyanazt a receptet használom is, a végeredmény mindig más. Úgy szoktam várni a pillanatot, mikor leveszem a kacsasütő tetejét a kenyérről sütés közben, mint a gyerekek ahogy a karácsonyt várják: vajon milyen szépséget pillantok meg, mivé formálódott, alakult a tészta a tűzben. Kenyeret sütni egyszerűen csodálatos. 

Többfélével is próbálkoztam (a vadkovászos nem lett a kedvencem), például az öregtésztás módszerrel is, ami nagyon jó, csak egyrészt általában elfelejtem, hogy kb. 20 dkg-mal több tésztát dagasszak be, mert az majd kell a következő sütéshez, másrészt olyan pici, régi Lehel hűtőm van, hogy sokszor még az a hely is kell, amit az öregtészta foglalna el. (Pláne hogy most már a szódát is hűtőbe kell tenni, és nem fér el a hűtóajtóban...) Ezért a zürichi kenyér névre hallgató kenyér lett a kedvencem. Nagyon klassz tésztája van, rugalmas, lágy, ugyanakkor formatartó, szép buborékos, könnyű, mikor megsül. Imádom.

A recept Limaránál is megtalálható, illetve ez alapján a videó alapján is könnyű elkészíteni. Én aszkorbinsavat és burgonyapelyhet nem szoktam beletenni, és nem vajjal, hanem olajjal sütöm.

Általában nem mérem ki a kenyereket, nagyjából már tudom, a szitámban mennyi az annyi, és a vizet is meg tudom saccolni. A Limara receptjénél megadott aktív kovászt nem használom, csak készítek előző este egy sima élesztős kovászt: 2 dl víz, 0,5 dkg élesztő és 15 dkg BL55-ös liszt. Ezt jól elkeverem egy nagy kelesztőtálban, és hagyom állni lefedve másnap reggelig.

Másnap újabb 2 dl vízben elkeverek újabb 0,5 dkg élesztőt, és ezzel felhigítom az előző esti kovászt. Majd hozzászitálom a liszteket, amikből sütni akarok. Itt már a fehér liszt BL80-as, kell, mert ez a liszt ad tartást a kenyérnek. Például ez a mai úgy állt össze, hogy benne van a 15 dkg BL55-ös liszt, ami az előző esti kovászba került, van benne 15 dkg világos rozsliszt, és 35 dkg BL80-as fehér kenyérliszt. Plusz még szoktam beletenni 1 evőkanál hidegen sajtolt repceolajat, és 2 csapottabb teáskanál sót is. Bedagasztom, olajjal kissé meglocsolom a tálat, tésztát, hogy ne ragadjon, lefedem és duplájára hagyom kelni. Kétszer hajtogatom olyan 1/2-3/4 óránként, a második hajtogatás után is hagyok fél órát és formázom. Nem lisztezem a felületet. Ez a mai szép mintást rizslisztbe forgattam formázás után, pengével a kis mintákat megcsináltam és szilikonos sütőpapírral bélelt kacsasütőbe tettem, fedőt rá és hagy keljen. Közben jól befűtöttem a sütőt, és mikor duplájára kelt a tészta, csináltam egy nagy és mély hosszú bevágást is, lefedtem és 25 percig full hőfokon sütöttem fedővel, majd még 40 percig fedő nélkül.

Ez a két régebbi (alsó két kép) sütés ugyanez, csak ez nincs rizslisztbe forgatva és mintázva. Mindkét kenyeret kézzel dagasztottam, egyszerűen imádom, át nem adnám a dagasztógépnek ezt a munkát. :)

♡ 🍞 ♡

Fahéjas csiga

A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogyan éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?

(Bakancslista c. film)

Itt van az ősz, s ezzel együtt a tartalmasabb levesek időszaka is. Nem szoktam egy gazdag bableves vagy gulyás után mást csinálni, mint valami süteményfélét, édes tésztát vagy felfújtat.

Hozzávalók 16 darabhoz:
30 dkg liszt
1,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál kristálycukor
5 dkg olvasztott vaj
1/2 tojás
a töltelékhez:
8 evőkanál kristálycukor
3 enyhén púpos teáskanál őrölt fahéj
4 dkg olvasztott vaj
a tetejére:
1/2 tojás a lekenéshez
porcukor

A langyos tejet keverjük el a cukorral, az élesztővel és futtassuk kissé fel, majd adjuk a sóval elkevert liszthez, a fél tojással (verjük fel az egész tojást, aztán körülbelül a felét adjuk a tésztához) és az éppcsak langyos olvasztott vajjal együtt, és dagasszuk szép fényes, sima tésztává. Takarjuk le, és hagyjuk duplájára kelni.

Nyújtsuk ki lisztezett deszkán sodrófával olyan 3-4 milliméter vastagra és téglalap alakúra, kenjük meg az olvasztott vajjal és hintsük meg a fahéjjal elkevert kristálycukorral. Tekerjük fel szorosan egy nagy hengerré, majd vágjuk 16 szeletre. 

Egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy gáztepsire sorakoztassuk egymás mellé a szeleteket fektetve úgy, hogy kissé lelapogatjuk őket, hogy csak olyan 2 cm magasak legyenek. Kenjük le a maradék tojással, és előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt süssük készre. Tálalás előtt meghinthetjük kevés porcukorral is.

A fahéj egyszer már meglepett. Nem tartozik a kedvenc fűszereim közé, de hús- vagy padlizsánételekhez szoktam használni. Viszont mióta a churrost megkóstoltam, átértékelődött bennem ezaz: például ha csak a fahéj íze dominál, akkor isteni tud lenni édesen is. 

Ezt a csigát már sütöttem kakaósan is, de meg sem közelíti ezt a fahéjas változatot. 

A tésztája egy nagyon jó alap-kelttészta, ami bármivel tölthető akár édesen, akár sósan (akkor a cukrot ki kell hagyni belőle), és formázható másképp is. Ismét Antukné Ildikónál találtam a receptet, de csak fél adagot sütök mindig belőle, mert így is 16 db csiga lesz, ami kettőnknek bőven elég, és éppen elfér a nagy gáztepsimre.

Nosztalgiakifli

Amióta az emberiség elsajátította a beszéd képességét, minden generáció elmondja, hogy "már nem úgy mennek a dolgok, mint régen".

 (Emma Hartley)

No igen... Van ami jó ha változik, és vannak dolgok, amik úgy jók, ahogy megszerettük őket.

Mióta nincs az az őrült meleg, újra folyamatosan én sütöm a kenyereinket, péksütijeinket. Kelt tésztákat nagyon szeretek csinálni, mégha az ezeréves, sütésre alkalmatlan tűzhelyem előtt kell is varázslótáncot járnom minden alkalommal, hogy el ne égjen, se sületlen se legyen, és a többi előre nem látható katasztrófa, ami csak bekövetkezhet ilyenkor, no az mind elhárítandó bármilyen mágiával, ami csak létezik.

Ez a kifli mostanában több helyről is megtalált, s amúgy is bojkottálom a Lipóti Pékség nosztalgiakiflijét, mióta megváltoztatták a receptjét és 50 Ft-ért (lehet hogy már 60-ért, nem tudom) felfújt, száraz kiflit vehetnék. Nem teszem, inkább megsütöm. Antukné Ildikónak hálás köszönetem a receptért. Én kissé növeltem a mennyiségeket, így 12 db szép, normál méretű kifli lett belőle.

Ez az eredeti recept, ebből 8 darab lesz:
350 g búzaliszt (BL55)
250 ml 2,8%-os tej
25 g élesztő (friss)
1 teáskanál só
1 kávéskanál kristálycukor
25 g vaj (olvasztott)
a kenéshez
1 evőkanál 2,8%-os tej

A növelt mennyiség 12 darabhoz:
45 dkg liszt (Bl55, nálam COOP liszt)
3 dl tej (bő 3 dl, nem szűken mért)
2 dkg friss élesztő
3 dkg olvasztott vaj
1 és 1/2 teáskanál só (csapottabb)
1 kávéskanál kristálycukor
a kenéshez
2 evőkanál tej

Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatjuk, majd a sóval elkevert liszthez adjuk és szép sima tésztává dagasztjuk. Ekkor hozzáadjuk az éppcsak langyos olvasztott vajat is, és azt is beledolgozzuk, míg újra szép fényes lesz a tészta, és nem ragad a tálhoz. Letakarjuk és hagyjuk a duplájára kelni.

Majd 3 egyforma méretű darabba vágjuk és gombócoljuk. Letakarjuk, megint hagyjuk kicsit kelni. 

Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. A tepsiket sütőpapírral kibéleljük.

A gombócokat egyesével kinyújtjuk, és 4 negyedre vágjuk, majd a cikkelyek azon részét, amik a középpont felé mutatnak, alaposan kinyújtjuk sodrófával, amennyire csak tudjuk. Így egy nagyon hosszított háromszöget kapunk, és kell is, mert csak így lesz sok hajtás a kiflin. Ildikó receptjénél vannak fázisfotók is.

Amikor kinyújtottunk egy cikkelyt, jó szorosan feltekerjük. (Én több tejet készítettem elő a kenéshez, ezért feltekerés előtt, de már nyújtás után a cikkelyeket is megkentem vékonyan, így könnyebben összeragad ahogy tekerjük, és később sem fog szétnyílni, ugyanakkor mikor már esszük, gyönyörűen legöngyölődik, vagyis a rétegek szépen elválnak. Ki lehet húzni a belsejét és csigabigában van benne a lágy tészta, ahogy egy valamirevaló, igazi kiflinél lennie kell.)

A kész péksütiket a tepsikre tettem, letakartam és még 10-15 percig hagytam állni őket. Sütőbe tétel előtt a tetejüket megkentem a tejjel. Aztán az előmelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sültek.

Nagyon finom, igazi békebeli vajas kifli. Igaz, a recept kelesztés nélküli, de azért én mindenütt ráhagytam időket mert kevesebb élesztővel csináltam, mint amennyit megadott az eredeti recept és nagyon finom könnyű, lyukacsos, pihepuha darabok lettek.
Ha nem fogy el mind, a szikkadt darabokból el lehet készíteni ezt az isteni, addiktív töltött kiflit. 

És találtam még egy jó receptet, legközelebb ezt is kipróbálom: békebeli tejes kifli. A tejmennyiséget keveslem a receptnél, szerintem minimum 3,5 dl kell ennyi liszthez, no de. Ez zsírral készül, és a hajtogatás más módszerrel történik: darabonként van adagolva a tészta, és jó hosszúkásra van aztán kinyújtva. Ez is egy szuper módszer, talán még jobb, mint amit leírtam fentebb.

Ropogós gofri

   Képzelj el egy vak teknőst, amely világnyi méretű óceán mélyén bolyong. Felette úszik egy fagyűrű, amelyet a hullámok ide-oda lökdösnek. A teknős minden száz évben egyszer feljön a felszínre. A buddhisták azt mondják, hogy emberi lénynek születni még sokkal nehezebb, mint hogy az a teknősbéka a felszínre emelkedve véletlenül a fejével beletaláljon a fagyűrűbe. S még azok között is, akiknek emberi születés az osztályrésze, kevesen vannak, akiknek megadatik, hogy kapcsolatba kerüljenek a tanításokkal, olyan kevesen, mint „csillagok a nappali égbolton”.

   A fájdalom, szenvedés, veszteség, az állandó frusztráció valóságos és meghatározó célt szolgálnak: azt, hogy felébresszenek bennünket. Saját cselekedeteink sötét, szűk ketrecébe vagyunk zárva, s azt hisszük, hogy ez a világmindenség. Csak nagyon kevesen gondolkodnak el azon, hogy esetleg lehetséges a valóságnak egy másik dimenziója is.

   A meditálás fokozatosan megtisztítja a közönséges tudatot, lemezteleníti és elsöpri szokásait és látomásait, hogy a megfelelő pillanatban felismerhessük, hogy kik is vagyunk valójában. A meditáció az, ami hazaviszi a tudatunkat. 

(Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról)

Most volt nálunk mangalica és pálinka fesztivál, és az egyik barátosném is sütött beugrósként gofrit a sokadalomban. Elő is vettem a spájz mélyéről a készülékemet.

A házi gofri sosem lesz olyan, mint amit piacokon, vásárokon árulnak, egyrészt mert tojásporból, tejporral készül, másrészt amiben sütik, az sem a háztartási verziójú sütő, harmadrészt a gofri ízében a gyerekkori emlékek édessége is benne van: valaha ez a finomság valóban különlegességnek számított, és kivárni, beleharapni maga volt a mennyország. De azért lehet hasonlóra készíteni, ha jó a receptünk. Azért sem került fel eddig a blogra, mert a ropogósat szeretem, és eddig sajnos amiket kipróbáltam recepteket, egyik sem volt olyan, amilyenre vágytam. Ez finom. Kívül ropogós, belül puha. Viszont azonnal fogyasztandó, mert kihűlés után ez is bepuhul. A receptet itt találtam, köszönetem. A mennyiséget harmadoltam, mert a harmadából is 5 darab nagy gofri sült ki. 

Hozzávalók 5 darab csillag alakú gofrihoz:
16 dkg liszt
1 csapott teáskanál sütőpor
1 tojás
3 púposkás evőkanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
vanília (cukor, por vagy esszencia, kinek mi van készleten)
2 dl víz
0,6 dl olaj

A tojás sárgáját, fehérjét külön-külön tálba tesszük. A lisztet elkeverjük a sütőporral, sóval. A sárgáját habosodásig keverjük a cukorral, aztán hozzákeverjük a vizet, olajat is, végül a lisztet is. A fehérjét habbá verjük és a kész masszához keverjük finoman. 

A felmelegített sütőt ecsettel kissé megolajozzuk és egy kisebb evőkanálnyi masszát teszünk rá. Összecsukjuk és közepes hőfokon készre sütjük olyan 3-4 perc alatt. Ne süssük magas hőfokon, mert akkor sem lesz ropogós. 

Finom csokiöntettel & tejszínhabbal, vagy karamellszósszal & tejszínhabbal, vagy lemon curddel & tejszínhabbal, vagy pl. eperöntettel & tejszínhabbal is.

(A lentebbi ostyareceptről jutott eszembe, hogy lehet hogy érdemes lenne kipróbálni ezt a receptet csak tojásfehérjével. Lehet hogy az lenne az igazán igazi, ropogós változat. Egyet habbá vernék, egyet pedig simán belekevernék a tésztába. No legközelebb úgy sütöm, egy próbát megér.)

Sósra is készíthető a tészta - izgalmas kísérletekre adhat módot, ha kilépünk az édes kategóriából. A gofrisütőben süthetünk ostyalapokat is, amit fagyi mellé kínálhatunk.

P.s.: Azt tudtátok hogy már a IX-X. században is létezett a gofri? Vagyis a waffle.

Gözleme (török töltött lepénykenyér)

A múlt bárcsakjai és a jövő aggodalmai
a jelen pillanatunkat elrabló két tolvaj.

                                                                                          (Üstün Dökmen)

Maradékból finomat. Semmit sem szeretek kidobni, ami étel. Jelen esetben még egy adagnyi főtt burgonyát sem, hiszen valaki sokat fáradozott vele: elültette, gondozta, leszedte, piacra vitte, s én csak mindennek a jutalmát élvezem, a finom krumplit. Néhány alap-hozzávaló, egyszerűség, de a végeredmény mégis abbahagyhatatlan. (A változatosság gyönyörködtet, különösen böjtidőszakban.)

A gözleme töltött lepénykenyér, a török konyha népszerű finomsága. Van ahol élesztővel készül a tésztája, van ahol nem. Tölteléke leggyakrabban spenót, sajt (fetához hasonló vagy olvadós is lehet), burgonya, de lehet fűszeres darált hús is. A lényege az, hogy nagyon vékonyra nyújtják a tésztát, s vagy levélformára vagy félhold alakra hajtják a töltelékre. Eredetileg tárcsán, szabad tűzön sütik. Persze a háziasszonyok otthon is készítik.

Én élesztős tésztát csináltam hozzá, a krumpli adott volt, és hát medvehagyma szezon van. :)

Hozzávalók 8 darabhoz:
a tésztához:
32 dkg liszt
1 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
2,5 dl langyos víz.
a töltelékhez:
50 dkg burgonya (tisztítva)
1 kicsi fej vöröshagyma
5 evőkanál olívaolaj
só
medvehagyma ízlés szerint
a kenegetéshez:
4 dkg olvasztott vaj

A lisztből, vízből, élesztőből szép sima tésztát dagasztunk. Ez fontos, mert ha kellően kidolgozott, akkor könnyen, nagyon vékonyra nyújtható. Én a robotgép dagasztókarjával csináltattam. Letakarjuk, hagyjuk duplájára kelni.

Közben megfőzzük a hámozott, kockázott burgonyát sós vízben, leszűrjük. Egy kislábaskában az olajon megdinszteljük kis lángon kevés sóval az apróra kockázott vöröshagymát, majd a főtt burgonyához adjuk, és villával a krumplit össze is törjük. Mikor már csak langyos a töltelék, az apróra vágott medvehagymát is hozzákeverjük.

Ha megkelt a tészta, nyolc gombócra formázzuk. Letakarva hagyjuk 10-15 percet állni, majd egyesével lisztezett deszkán vagy a konyhapulton kinyújtjuk - ha félholdat készítünk, a serpenyő méretére, ha levél alakra formázzuk, akkor nagyobbra. Megtöltjük, hajtogatjuk, s a közben felmelegített serpenyőbe tesszük. Közepes lángon süssük, hogy kellően átsüljön. Mielőtt megfordítanánk, a tetejét megkenjük olvasztott vajjal, s mielőtt kivennénk a serpenyőből ismét megfordítjuk, és a másik felét is megkenjük. Sorban nyújtjuk és sütjük.

Sűrű török joghurttal kínáljuk. Addiktív, csak szólanék előre. :) 

Ez a tészta, ha nem lisztezett felületre borítjuk hanem olajozott pultra, lángosként is kisüthető, hiszen egy egyszerű kelt tészta. (Lángos sütéskor nem szabad lisztezni, mert az olajban megég, és nem lesz jóízű a lángosunk. Csak olajjal szabad nyújtani a lángostésztát.)

Hasonló fogások a török konyhából:

• Lahmacun & Kıymalı Pide

10 perces bögrés fánk

A belvárosban lakunk. Több buszjárat is erre jár, és áll meg az ablakunk alatt. Némelyiknek úgy csikorognak a kerekei, pont úgy, mint ahogy a bálnák énekelnek. Ilyenkor mindig elmosolyodom, és azt mondom magamban: igen, hallak benneteket.

Bolondság, de az enyém. Szívem joga.

Egyszer álmodtam az óceánok hatalmas vándorairól. Csodálatos álom volt. Értettem a nyelvüket, éreztem a lényüket. 

Azóta hallom a bálnák énekét. Igen, még egy busz kerékcsikorgásában is tudnak üzenni.

Még tavaly sütöttem először, finom és egyszerű. 

Fura vagyok, mert a főzésre hosszú órákat is képes vagyok rászánni, de a sütésre nem. Pláne, ha egy egyszerűbb variációja valamely sütinek legalább vagy majdnem olyan jó, mint a hosszú időt és babusgatást igénylő verzió. Ez a fánkocska nagyon ízletes és finom, "bögrés" fánk néven találtam, de - szerintem - nem igazán volt jó a recept. Úgyhogy javítottam és pontosítottam.

Hozzávalók 2 főre:

20 dkg liszt
1 tojás
15 dkg tejföl vagy joghurt (én most lájtos tejföllel csináltam)
1 púpos evőkanál kristálycukor
csipet só
1/2 csomag sütőpor
1 dl víz

A hozzávalókat kikeverjük egy tálban (nokedlitésztára kell emlékeztetnie), és evőkanállal adagolva bő olajban kisütjük. Egy adag fánktészta fél evőkanálnyi. A kis fánkocskák maguktól megfordulnak különben, nagyon bírtam ahogy úsznak a kókuszolajban. Közepesnél kicsit kisebb lángon süssük, hogy át tudjanak rendesen sülni. Az első kisült adagból érdemes egyet kettévágni, hogy nem nyers-e a közepe. Így tudjuk ellenőrizni és az olaj hőfokon igazítani, ha szükséges.

Ízesíthetjük reszelt citromhéjjal, vaníliával, rummal is a tésztát. Én egyszerűen csak porcukorral megszórtam és fincsi házilekvárt kínáltam mellé.

Ha nem teszünk bele cukrot, hanem sósan készítjük (akár zöldfűszerekkel), igazán remek körete lehet bármilyen szaftos ragunak vagy sültnek is.
Ha pedig a tésztához némi túrót is keverünk (vagy reszelt sajtot), abból is finom fánk fog kisülni. Akár édesen, akár sósan. Ha pl. túróval készítjük, szuper feltét lehet (és sósan) spenót vagy sóskafőzelékhez, de ha pl. nagyon apróra szaggatjuk, akkor levesbetétnek is kitűnő. Ugye mennyire variálható? :)

Egérkék narancsszirupban

Egér, egér, kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
Adok neked csontfogat!

(Benedek Elek: Egér, egér, kisegér - részlet)

Horváth Ilona egérke néven nevezi. Férjuram elnevezte palacsintafánknak. Valamint közölte, hogy ilyet ugye máskor is csinálsz majd?

A recept villámgyors és egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:

25 dkg liszt,

1 csipet só,

1 csapott evőkanál kristálycukor,

kb. 1 és 1/2 dl tej,

2 evőkanál mazsola,

1 vaníliás cukor vagy vanília-kivonat,

1 narancs reszelt héja,

1 teáskanál sütőpor.

A sziruphoz:

3-4 narancs leve rostosan,

2 evőkanál barna nádcukor,

4 evőkanál kristálycukor,

3 cl rum.

A tésztához valókat alaposan kikevertem és hagytam állni 20 percet. Az állagának a "sűrű palacsintatészta" kategóriánál is kicsit sűrűbbnek kell lennie. Épp hogy lefolyjon a teáskanálról, mert ilyen kicsi kanállal szaggatjuk majd.

Míg állt a tészta, elkészítettem a szirupot: a narancsok levét kifacsartam egy kislábosba, hozzákevertem a cukrokat és a rumot is, majd 10 percig főztem felforrás után hogy kicsit besűrűsödjön.

A szirupba is reszelhetünk egyébként narancshéjat. Egyszerre édes és üdítő. Az egérkéket a sziruppal leöntve, forrón tálaltam.

Az egérkéket egyébként tálalhatjuk lekvárral is, vagy azon forrón ahogy kiszedjük az olajból bele lehet forgatni fahéjas vagy kakaós porcukorba is. Vagy akár tojásfehérjés cukormázba is. Még este is ropogós és nagyon finom volt.

A mazsola, reszelt narancshéj el is hagyható a fánktésztából.

Hamburger házilag (zsömle+húspogácsa)

.

Egy kisvárosban jártunk, ahol hétvégén mindenki a turistákat igyekszik kiszolgálni, ezért hétfőn szinte semmi sincs nyitva. Csak egy helyre mehettünk: a Burger-tanya nevű hamburgerezőbe. Ezt azonban még említeni se igen akartam, mert úgy gondoltam, hogy Dr. Hew Len nem szívesen enne egészségtelen ételt. De azért megemlítettem a helyet.

- Hamburger? Remekül hangzik! - mondta látható izgatottsággal.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem.

- Hát persze. Imádom a jó hamburgert!

  Elhajtottunk az étkezdébe és leparkoltunk. Bementünk és leültünk az egyik asztalhoz. Az étlapon nem volt túl nagy választék egészséges ételekből. 

- Hamburgert kérek dupla adag hússal, dupla adag sajttal, fehér zsemlével - rendelt Dr. Hew Len.

Leesett az állam. Ettől az ételtől szívrohamot lehet kapni, gondoltam. Hús? Sajt? És fehér zsemle? Nem akartam elhinni. Ami azonban még jobban meglepett, hogy én is ugyan ezt rendeltem. Gondoltam, ha a nagy sámánnak megfelel ez az étel, nekem is megteszi. 

- Nem gond a hús, sajt meg fehér liszt? - kédeztem.

- Csöppet sem. Hangzott a válasz. - Reggelire mindig csilis, csípős ételt eszem. Imádom ezeket a kajákat!

- Nem mondod?

- Nem az étel a veszélyes - magyarázta -, hanem az, amit az ételről gondolsz!

  Már megint az történt, hogy Dr. Hew Len világlátása meghökkentett és észhez térített. Ménkü hosszú időt töltöttem el azzal, hogy egészségügyi problémákról és a különféle ételek ilyen-olyan veszélyeiről olvastam. A végére szinte már üldözési mánia alakult ki bennem, és képtelenné váltam arra, hogy jóízűen megegyek egy hamburgert. 

- Soha életemben nem ettem még ilyen finom hamburgert - jelentette ki.

Annyira ízlett neki az étel, hogy kiment a konyhába és köszönetet mondott érte. A szakács nem szokott hozzá, hogy a vendégek megköszönjék neki az olajban sült hamburgert. Nem is talált szavakat...

Ahogy én sem.

(Joe Vitale, Dr. Hew Len: Hoponopono)

 

Hozzávalók 8-10 db hamburger zsömléhez (attól függ, kisebbeket vagy nagyobbakat akarunk-e sütni):

 

• 40 dkg liszt 
• 2 dkg friss élesztő 
• 1,3-1,4 dl langyos víz (lisztfüggő) 
• 1,5 közepes tojás 
• 4 cl olaj 
• 4 dkg cukor 
• 8 gr só 
• 1/2 tk sikér (el is hagyható) 
• a teteje kenéséhez 1/2 tojás, plusz egy evőkanál víz 

A robotgép keverőtáljában alaposan összekevertem a vizet, cukrot, élesztőt, hozzászitáltam a lisztet, a liszt tetejét megsóztam, szintén ide került a kevés sikér is, az olajat is hozzáöntöttem, és az egy egész tojást is. A másik tojást felvertem, és a felét még a többihez öntöttem a tálba. Kidagasztattam a géppel, majd hagytam duplájára kelni. 10 darabba vágtam, aztán gömbölyítettem a darabokat. Olajozott konyhapulton hosszantilag kinyújtottam őket jó vékonyra (olyan 10-12 cm szélesek lettek az ovális kinyújtott darabok) és hosszában feltekertem. Aztán jól meghengergettem őket, hogy elvékonyodjanak, és fele nagytepsi hosszúak legyenek. Szilikonos papírra tettem őket a nagytepsibe, letakartam és megint hagytam duplára kelni a kifliket. Közben bekapcsoltam a sütőt. Mikor megkeltek, lekentem őket a kicsit vizezett fél tojással, és 20 percig sütöttem előmelegített, 175 fokos sütőben alsó-felső sütéssel, alulról a második rácshelyen. Félidőben letakartam sütőpapírral az egész tepsit, mert a viszonylag sok cukor miatt nagyon hamar sül a teteje. 

Hamburgerhús: 70 dkg darált marhahús, só és őrölt bors, fél dl víz. A húskeveréket jól összedolgoztam, golyókat formáztam, majd ellapítottam a serpenyőben. Kevés olajon sütöttem meg mindkét felét. Salátalevél (télen kínai kel), hagyma, uborka (vagy savanyú uborka), paradicsom jön még hozzá - no meg ketchup, mustár és persze az isteni sült krumpli sem maradhat el.

Persze lehet még extrásabbra készíteni, különböző házi szószokkal, a húsfélék keverésével és ízesítésével, a zöldségek vagy savanyúságok változatos kínálásával. 

Szerintem ha a magyarok zöme evett volna már igazi jó házi hamburgert, vezető helyen lenne a kedvencek listáján. Épp ezért legalább egyszer érdemes házilag elkészíteni.

Tipp: tudom hogy gasztromán körökben a hamburger is elitesítve van, és mindenféle csilivili húsból csinálják, de én azt mondom, hogy ha sikerül kifogni öregebb, inasabb húst, a legjobb, ami történhet vele az az, hogy ledaráljuk és hamburger húspogácsa lészen belőle. Egyébként például az arab konyha teli van darált húsból készült ételekkel, mert sok hús - akár bárány, akár marha - önmagában nemigen értékes, de darálva tökéletesen használható. Szerintem a hamburger is valószínűleg ezért és így született meg, minden esetre remek találmány.