A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megfizethető. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megfizethető. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 18., szombat

Ázsiai stílusú húsleves leveles kellel

Maradékhasznósítós ázsiai stílusú leves. Tegnap csirkét sütöttem egyben, és annak mindig megmarad a mellehúsa. (Azt szeretjük a legkevésbé.) Jó sok lé is kisült a csirkéből (bóti), sajnáltam kidobni, mert nagyon jó ízű volt. Átszűrtem, főztem vele alaplevet - plusz a fagyasztóban talált ilyen-olyan csontokból -, gyömbérrel, vöröshagymával, fokhagymával, cukorral, ecettel és szójaszósszal. Átszűrtem, belefőztem a piacon talált leveles kelt, gombát. Tálaláskor belekerült a megmaradt mellehúsa, megszórtam még zöldhagyma zöld szárával, retekcsírával, petrezselyemzölddel. Ja, és a tészta házi ramentészta, sült szódabikarbónás vízzel gyúrtam. Isteni vót.  





Négy tányérhoz kell:
1 csirkefarhát és egy kis darab karajcsont (más is lehet, én ezt tettem bele)
4-5 nagy gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
1 darabka friss gyömbér, 
kb. 2 teáskanál cukor
2 teáskanál rizsecet (nálam fehérborecet)

2 evőkanál világos szójaszósz
leveles kel (helyette kelkáposztalevél is lehet felcsíkozva)
8 darab barna csiperke
kevés fagyasztott zöldborsó
valamilyen csíra (nálam retek)
újhagyma (főleg a zöldje)
korianderlevél (én ahhoz hozzá nem jutok, de nem is szeressem, tehát helyette petrezselyemlevél, de el is hagyható)
sült vagy főtt csirkemell
3 liter víz
plusz
ramentészta



2019. november 2., szombat

Omlós vaddisznógerinc aszaltszilvás pecsenyeszósszal és ribizlizselével



Kaptunk egy kiló nagyon szép vaddisznógerincet egy kedves ismerősünktől. Tegnap este kivettem a fagyasztóból és felöntöttem csurig jó zsíros, 3,6%-os tejjel, abban olvadt ki. Jót tett neki, egyrészt hihetetlenül omlósra és porhanyósra sült, másrészt a vadhúsra jellemző - általam annyira nem kedvelt - erős íze is eltűnt. Egyébként ha vadpörköltet főzök, akkor is mindig előáztatom így a vadhúst.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg vaddisznókaraj csont nélkül
20 dkg mag nélküli aszalt szilva (az a krémes, nem túl száraz fajta)
1 közepes fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
4 dkg vaj
só, frissen őrölt bors
1 púpos evőkanál mustár
1 púpos teáskanál magos mustár
3 teáskanál méz
1 dl száraz fehérbor
1 dl víz
1 mokkáskanál koriandermag
1 kis darabka fahéjrúd
2 babérlevél
5 szem szegfűbors
1 evőkanál világos szójaszósz
ribizlizselé

A húst kivettem a tejből, és kissé lemostam. Jól besóztam, borsoztam, megkentem a mustár, magos mustár, méz keverékével és kivajazott tepsibe tettem, amit kibéleltem a vastag karikákra vágott vöröshagymával, fokhagymagerezdekkel, aszalt szilvával és a fűszerekkel. Aláöntöttem a bort, a vizet és lefóliáztam, majd előmelegített, 170 fokos sütőben 2,5 órát sütöttem. Kivettem, a fahéjrúd és a szegfűborsok kivételével mindent átöntöttem egy kislábosba, és jól elturmixoltam. Az aszalt szilva remekül sűrít, csodás mártás lett belőle. Még fel is kellett higítanom körülbelül a duplájára vízzel. Ízesítettem szójaszósszal és sóval még. A képen látszik is, milyen sűrű, még higíthattam volna rajta igazából. Egyben főtt burgonyával - burgonyafánkkal lett volna az igazi, de most az epém nem szerette volna - és ribizlizselével tálaltam. A ribizlizselé elengedhetetlen hozzá, fantasztikusan kiegészítette a mártás ízét a fanyarságával. Ha nincs ribizlizselénk a kamrában, még málnalekvárral tudom elképzelni vagy meggylekvárral, mindkettővel isteni lenne.
Míg újra felforraltam a szószt, addig visszatettem full hőfokra a húst a sütőbe, hogy kissé meg is piruljon. Elég neki 10 perc.
Körete lehet még a rizs vagy az angolok kedvelte yorkshire pudding, vagy a burgonyafánk vagy burgonya krokett. Ha nincs vadhús, marhából is készíthető, de vadból jobb.



2019. október 8., kedd

Retro vaníliás krémtúró


A minap a Lila Füge fészbuk oldalán jött szembe ez a vaníliás krémtúró, Karai Dávid követte el, én meg örültem, mert mindig is imádtam ezt a finomságot. Csak nem jutott még eszembe hogy itthon is megcsináljam, pedig a neten százezer recept van belőle már régóta. És a boltokban ugye csak icipici adagban árulják. Ráadásul eszméletlen gyorsan elkészül.

Én változtattam kicsit az arányokon, rögtön dupla adaggal csináltam, mert tegnap este vendégeim voltak. 

Az enyémbe került:
50 dkg krémes sovány túró
4 tojás sárgája
4 dl tej
1 és 1/2 púpos evőkanál étkezési keményítő
8 evőkanál cukor (ebből 5 vaníliás)
csipet só
fél marék mazsola
3 cl rum+3 cl víz

Az eredeti receptet és a videót itt találjátok, a Lila Fügén.

Én először a mazsolát áztattam be a víz és rum keverékébe, hagy álljon, így pont be is ázott, mire elkészültem. És én nem a poharak aljára tettem a mazsolát, hanem a turmixolás után csak belekevertem a kész krémbe.
A többi ugyanaz: A tojások sárgáját elkevertem a cukor felével plusz a keményítővel, csipet sóval. A tejet felforraltam a cukor másik felével, majd először egy merőkanállal a tojássárgájákhoz adtam a forró tejből és azonnal jól elkevertem. Aztán még egy evőkanál forró tejet kevertem bele, végül a keveréket visszaöntöttem a lábosba, és kis lángon sűrűsödésig újra felforraltam állandó keverés mellett. Hideg vízfürdőbe tettem, közben néha megkevertem. Mikor langyosra hűlt, a túróval jól összeturmixoltam. Végül a rumos mazsolát is hozzá kevertem. 

Fantasztikusan finom, tényleg az a retro vaníliás túró íz. Sokszor fogom még készíteni. 

Tipp: Mivel a vaníliarúd aranyárban van, nekem van egy nagy üvegem, tele vaníliás cukorral: egy vaníliarudat kettévágtam, és felöntöttem kristálycukorral. Jó erős vanília íze és illata van. Ha fogy, mindig utántöltöm. A krémtúró akkor finom, ha kellően vaníliás.



2019. augusztus 21., szerda

Ikáriai zöldség-gulyás (Mageirio)



Van egy görög sziget, Ikária. Nevét Ikaroszról kapta, aki a mítosz szerint e sziget partjainál veszett a tengerbe. Ez a kis földdarab arról is nevezetes, hogy lakói igen magas kort érnek meg, 80 évesnek lenni állítólag még fiatalnak számít. Egészségüket többek között (a napfény, a tenger, a jó levegő is hozzájárul persze) étrendjüknek is köszönhetik. Sok zöldséget, csodálatos olívaolajakat és halakat esznek.
Van két híres zöldséggulyásuk, az egyik a Mageirio, a másik pedig a Soufiko. Ahogy elnézegettem a recepteket, csak abban különböznek, hogy a Souficonak kötöttebbek a hozzávalói, míg a Mageirioba gyakorlatilag bármely idénynek megfelelő zöldséget beletehetjük, ami érik a kertben vagy kapható a piacon - a hüvelyesektől a levélzöldségekig. Abszolút szezonja van, mert most tényleg bármit megvehetünk bele, a kertek ilyenkor a legsokszínűbbek és gazdagabbak, minden érik és minden kapható.




Konkrét receptet ne várjatok a belinkelteken kívül, mert tényleg azt és olyan arányban lehet belefőzni ebbe az ételbe, ami épp kéznél van és szimpatikus. A lényege annyi, hogy jó sok olívaolaj megy bele, a hagymát és fokhagymát meg kell dinsztelni az elején, aztán a többi zöldség puhulási sorrendben kerüljön bele, illetve a nehezebben puhuló zöldségekre önteni kell épp annyi vizet, hogy ellepje őket és meg tudjanak tényleg főni-párolódni, s a nagyját el lehet rotyogtatni az étel alól a főzés végére. Burgonya és paradicsom általában mindkét gulyásban van. A videón a néni a krumplit a végén teszi bele, ráadásul paradicsomlét is önt rá, én megcserélném a sorrendet, mert ha paradicsom éri a nyers krumplit, nagyon nehezen puhul be, és ez igaz a fejtett babra, lencsére is, mert azzal is dúsítható, illetve a kukoricára is. Szóval a paradicsomot én csak a legvégén tettem bele. Fűszer csak só és bors kell.

Én most főztem mellé barnarizst is, de önmagában is fogyasztható, vagy kenyérrel például. Egyszerűsége ellenére isteni finom.

2019. június 10., hétfő

Stifado (görög vörösboros marharagu)



Még soha nem készítettem stifado-t, azaz a görögök vörösboros marharaguját. Tegnap átestem a tűzkeresztségen (szó szerint leégett a fél karom, mert kifröccsent az olaj...). Nem marhahúsból főztem, hanem vadból. De a recept autentikusnak mondható, több eredeti görög videnyót is megnéztem hozzá, kivétel a tej használata. A tejjel főzés mániám vadhúsoknál, a pörköltet is így csinálom, mert egyrészt porhanyósabb lesz, másrészt teljesen elveszi azt a nagyon jellegzetes vadhúsízt.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg vad apróhús vagy marhahús (lábszár, lapocka, nyak)
0,5 kg apró vöröshagyma vagy salottahagyma
6 gerezd fokhagyma apróra vágva
4 dkg vaj
3 evőkanál olívaolaj
1 dl száraz vörösbor
1 dl zsírdús tej
1 hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1 kisdobozos sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
2 szem szegfűszeg
1 8-10 cm-es darab fahéjrúd
1 teáskanál kristálycukor
1 teáskanál vörösborecet (el is hagyható)
2 nagyobb babérlevél

A lábosban (én öntöttvasban csináltam) a zsiradékon jól körbepirítottam az egészben hagyott, tisztított apróhagymákat, majd kivettem őket egy tálkába, s azon nyomban sütöttem is a nagyobb darabokban hagyott húst is több részletben, hogy süljön, ne főjön. Mikor minden darabot átpirítottam, visszatettem az egész húsmennyiséget a lábosba, aláöntöttem a zsírdús tejet, a húst sóztam és borsoztam és hagytam forrni nagy lángon - többször átkevergettem közben -, míg az összes tej elfőtt és zsírjára sült a hús. Aztán hozzáöntöttem a vörösbort is, hagytam rotyogni egy percig, s tettem is a raguhoz a többi belevalót is: a paradicsomkonzerveket, a fűszereket, kivétel az apróhagymák. Kevés vizet is öntöttem hozzá, lefedtem és kis lángon hagytam főni úgy 2 órát, míg majdnem puha volt, ekkor került bele az apróhagyma is, és még 20 percet-fél órát hagytam főni, a hús puhulásáig. Közben kóstoltam, ha valami hiányzott, pótoltam: só vagy cukor vagy bor vagy ecet.

Friss, házi sütésű kenyérrel tálaltam. Az a jó, ha sok szaftja van, ennek olyannak kell lennie, hogy lehessen tunkolni. Körete alapvetően a kenyér, de szerintem egyben hagyott apró újburgonyával is nagyon finom, vagy akár rizzsel is.




2019. április 22., hétfő

Háromféle sütnivaló kolbász


Vendégeim voltak tegnap, úgyhogy kolbászt töltöttem és sütöttem. Három félét és mind a három nagyon finom lett, nagy sikerük volt. Nagyképűen elneveztem őket német, olasz és marokkói kolbásznak, valójában az egyik zöldfűszeres (német), a másik nagyon egyszerűen édesköményes (olasz), s a harmadik pedig egzotikus és csípős (marokkói).
Jön a grillszezon, ezek a kolbászok tökéletesek egy kertipartihoz is, grillen sütéshez.

Hozzávalók 12 főre:
2,5 kg darált hús
0,5 kg tokaszalonna bőre nélkül, darálva
és összekeverve

a zöldfűszereshez:
1 kg darált hús
1 dl zsíros tej
2 teáskanál só (körülbelül), frissen őrölt bors
1/2 közepes vöröshagyma lereszelve
8 db medvehagymalevél
1/2 csokor petrezselyemzöld
1 teáskanál szárított oregano
1 mokkáskanál reszelt szerecsendió
csipet cukor

az olaszhoz:
1 kg darált hús
1 dl zsíros tej
2 teáskanál só (körülbelül)
1 mokkáskanál édeskömény mozsárban porrá őrölve
1/2 gerezd zúzott fokhagyma
1 púpos teáskanál frissen tekert bors
csipet cukor

az egzotikus-csípőshöz:
1 kg darált hús
1 dl víz
1/2 gerezd zúzott fokhagyma
1 mokkáskanál cayenne bors
2 teáskanál só (körülbelül), kevés frissen őrölt bors
1 mokkáskanál koriandermag és 1/2 mokkáskanál római kömény valamint
1/2 mokkáskanál köménymag mozsárban porrá őrölve
1 púpos teáskanál pirospaprika
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
csipet cukor

+ 3 hosszú szál sertés vékonybél

A belet mossuk alaposan át és hagyjuk ázni hideg vízben, míg bekeverjük a töltelékeket. A darált húst és a darált szalonnát keverjük össze, majd kilónként tegyük külön tálba és fűszerezzük. Töltsük be, majd a hosszú szálakat helyenként csavarintsuk meg, attól függően, mekkora kolbászkákat szeretnénk sütni. Egy hústűvel böködjük be a kolbászokat, így nem fognak szétdurranni. 

Süthetjük sütőben is, vagy serpenyőben is. Nekem sütőben soha nem sikerül úgy megsütnöm, hogy a bőre elvékonyodjon és ropogóssá váljon, úgyhogy én a serpenyős sütést kedvelem, mert ha kellően hosszú ideig sütjük a kolbikat, a bőre ropogós és jó sült lesz, olyan, mintha grillen sült volna. Viszont én most egyben hagytam a karikákat, de így meg őrült nehéz volt forgatgatni, úgyhogy mikor már megszilárdult a hús, elvágtam darabokra a tekeréseknél a kolbászokat. Legközelebb, ha ekkora mennyiséget csinálok, inkább madzaggal elkötöm a kolbik végeit darabonként, sokkal könnyebb úgy sütni. Víz nem kell alá, fedő sem kell rá, viszont lassú tűzön kell sütni, egyrészt hogy átsüljön, másrészt így lesz ropogós a bőre.

A marokkóit legközelebb marhahúsból készítem, úgy az igazi, vagy 2/3-ad marha, 1/3-ad sertéshúsból. A zöldfűszeresbe pedig mehet másféle zöldfűszer is, épp mi van kéznél, szerintem finom kakukkfűvel, zsályával, rozmaringgal, tárkonnyal, majoránnával, csomborral, bazsalikommal, de akár mentával is. S ebbe a zöldfűszeresbe lehet reszelni akár kevés citromhéjat is.

A kolbászokhoz sütöttem házi kenyeret, fehéret és rozscipót. S persze mustár dukál hozzá, no meg habzó hideg sör vagy üde fröccs.



2019. április 17., szerda

Érlelt (nem füstölt) házi sonka


Éppen elkészült húsvétra a házi karajból érlelt sonkám. Fel is írtam a naptárba, hogy el ne feledjem mikor készítettem. Március 21.-én kezdtem a műveletet, ami abból állt, hogy alaposan besóztam. Ez azért kell, hogy kiengedje a levét. Semmiképpen sem jódozott sóval, hanem jóféle parajdival, méghozzá gyakorlatilag betemettem. Így hagytam 24 órán át, aztán kiástam, leszedtem róla a sót, és kevés fehérborral át is öblítettem de úgy, hogy maradjon is rajta a borból. Készítettem egy fűszerkeveréket: mozsárban a chilipelyhet, koriandermagot, 2 szem szegfűborsot, borsot, 2 babérlevelet porrá őröltem, s még kevertem hozzá kevés füstölt pirospaprikát is, és fél gerezd zúzott fokhagymát. Ezt a keveréket aztán 1 púposabb teáskanál sóval elkevertem, és rákentem a karajra, hogy mindenütt legyen rajta a fűszeres sóból. Alaposan betekertem folpackkal, és sonkahálót is húztam rá. Beluggattam hústűvel mindenhol, hogy tudjon lélegezni. Hűtőbe tettem, és naponta forgattam. Most pár napja kivettem a fóliából, és áttekertem mullpólyával, gyógyszertárban vettem. Csak azért, hogy kicsit gyorsabban száradjon, s készen legyen húsvétra.
Viszont nem jó még, a szélén egy kis rész igen, de ahogy vágtam a szeleteket, a közepe még rózsaszín, vagy éretlen és nyers. Kell még neki 3-4 hét. Vagyis ne vegyétek ki a fóliából, nem lehet gyorsítani. Én is visszacsomagoltam, mg állomásoztatom a hűtőben. Egy ekkora, vagyis kilós darabnak kell két hónap.
 
Amúgy isteni. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy kísérletezzen, mert munka gyakorlatilag nincs vele, csak figyelem és türelem és idő kell hozzá. Főleg a száradást kell figyelni, de tapintásra érződik, mikor már jó. Pontos receptet itt sem lehet írni, szerintem ehhez is gyakorlat kell, ráérzés. Függ a hús víztartalmától, nagyságától, a hely mennyire szellőzik, ahol tároljuk és így tovább. De nem egy bonyolult dolog, szóval bátorság. A végeredmény pedig fantasztikus.


Kellemes Ünnepet kívánok Minden Kedves Olvasómnak!

2019. április 5., péntek

Vadragu medvehagymás szélesmetélttel

Ismét csak maradékhasznosítás. Semmi sem vészhet kárba egy konyhában.




Volt fél adag maradék vadpörköltem, aminek jócskán volt szaftja, de csak kb. 12 kocka hús volt benne. Meg volt kb. 20 db medvehagymalevelem, amit már nagyon el kellett használni. 
Úgyhogy a 3 tojást turmixgépben alaposan összeturmixoltam a medvehagymalevelekkel, majd liszt hozzáadásával tésztát gyúrtam belőle. Félretettem pihenni. Közben vajon kevés sóval megpároltam a kis kockákra vágott szárzellert, és a tökreszelőn lereszelt kisebb sárgarépát. Felöntöttem a darabolt paradicsomkonzervvel, és a zöldségek puhulásáig főztem. Aztán hozzáadtam a maradék pörköltet, de a húsdarabokat kissé összevágtam. A pörkölttel együtt főztem még olyan 15 percig, kicsit sóztam kevés cukrot is adtam hozzá. A pörköltben egyébként volt bor, így azt nem kellett most beletenni. 
Közben kinyújtottam és vágtam a tésztát, és sós vízben kifőztem. Azonnal tálaltam, ráreszelt finom keménysajttal, név szerint Old Hollanddal, a Lidlben szoktuk venni, és bevallom őszintén, szerintem finomabb a parmezánnál, állagára ugyanolyan, de ízében zamatosabb. Mennyei volt. :)

Ez két nagy adag, ha előételként fogyasztanátok, akkor 4 főre is elég.

2019. március 21., csütörtök

Szuper szerkentyű házi kolbásztöltéshez (is)

Közeleg a húsvét, ilyenkor sokan sütnek kolbászt is, illetve itt van már lassan a kerti grillpartik szezonja is. Ezért is gondoltam, megosztom veletek legújabb szerzeményemről a tapasztalataimat. Már régebben is próbálkoztunk kolbásztöltéssel. Sajnos, egyetlen olyan asztalszélem sincs, ahova hagyományos húsdarálót fel tudnék tenni, mert hát azzal lenne a legegyszerűbb a művelet. De szerencsémre nemrégen véletlenül Boros Valika konyhájába tévedtem, aki nagyon jó ötletet adott, ezúton is köszönöm!

Megrendeltem ezt a Tescoma Delicia keksznyomót és tortadíszítőt, s ma ki is próbáltam vele a kolbásztöltést. Egyedül is tökéletesen ment, fantasztikusan jól működik ez a kis szerkentyű. Olyan, mint az a régi fajta csehszlovák volt, aminek fém csöve volt, viszont nem volt a kinyomáshoz ilyen segítőkarja. Megörököltem egyet, és abból a készletből az egyik műanyag díszítőcső elejét levágtam, hogy szélesebb legyen a nyílás, aztán körömreszelővel simára reszeltem a vágást, mert ha nem sima, kiszakíthatja a belet. Mert méretileg is egyeznek a régi típussal. Viszont ehhez is van sima elejű kinyomó, lehet azt használni nyugodtan, ahogy Boros Valika képein is látszik. Egyébként hat díszítőcső van hozzá és tíz sütinyomó sablon. Lehet használni tehát kekszkészítésre, tortadíszítésre, vagy churro sütéshez is, illetve égetett tészta kinyomásához, ezzel szebb lesz pl. a képviselőfánk vagy az ecler fánk, mintha csak kanállal halmozzuk a tésztáját a tepsire.


Most csak a sütőkolbászokról, a házi debrecenikről, virslifélékről beszélek, nem a szárított, érlelt, füstölt társairól. Az a lényege a házi kolbásztöltésnek, hogy ízlésünk szerint fűszerezhetjük a darált húst, ezerféle kolbászt készíthetünk, attól függően, éppen milyen ízekhez van kedvünk. 

A hagyományos magyaros ízvilágú kolbászhoz csak sót, pirospaprikát, fokhagymát, borsot, s néhol kevés köménymagot szoktak tenni. Pár tipp: ha nem daráltatok vagy daráltattatok plusz zsírszalonnát is a húshoz (kicsi kell, olyan 20-80 százalékos arányban), kevés sertészsírt tegyetek hozzá, s kevés vizet is, úgy nem lesz kemény a megsült kolbász, ráadásul a zsír miatt a pirospaprika színe is szebben kijön. Régi receptúrák azt ajánlják, hogy az áttört fokhagymát - amivel amúgy is csínján kell bánni - érdemes kevés enyhén sós vízben áztatni, vagyis az egész műveletet ezzel érdemes kezdeni. Így nem lesz harsány az íze, ráadásul könnyebben adagolható is a masszához (hát, én simán meg szoktam kóstolni nyersen...), plusz az a víz is jól jön. Én mindig teszek a töltelékbe egy csipetnyi cukrot is, nagyanyámtól láttam, pirosabbra, szebbre sül, és fokozza az ízeket is. Főleg ha nem vízzel, hanem kevés száraz fehérborral ízesítitek a keveréket. Vagy citromlével.




Amit most töltöttem:
  • 70 dkg zsíros darált hús
  • 1 közepes gerezd fokhagymának a fele áttörve vagy reszelve, 1 dl vízben csipet sóval elkeverve
  • mozsárban összetörtem: 1/2 mokkáskanálkányi köménymagot, kicsit több koriandermagot, 1 szem szegfűborsot, 1/2 teáskanál vegyes borsot, egy húszforintos nagyságú babérlevelet
  • ehhez adtam még 1 púpos teáskanál édesnemes pirospaprikát
  • csipetnyi cukor
  • 2 csapott teáskanál só
  • 1 púpos teáskanál zsír

Mindezt jól összekevertem, és az alaposan kiáztatott bélbe töltöttem. Ennyi húshoz egy méternyi bél elég is volt. Miután betöltöttem, több helyen megcsavartam, látszik is a képen, hogy lehet egész pici koktélkolbászkákat is csinálni így. Sütés előtt hústűvel jól beszurkáltam, így nem repedt ki. Szurkálni kell, akkor is, ha serpenyőben sütjük a kolbászt. Én jobban szeretem a serpenyős sütést, mert ha kellő ideig sül kis lángon, a bél nagyon vékonyra és ropogósra tud sülni, a sütőben sütésnél nem igazán. Viszont így meg együtt lehet sütni burgonyával.
Összegzésként: a víz elengedhetetlen, nagyon finomra sült így, csöppet sem lett kemény, pedig nem volt hozzádarált zsírszalonna benne. Nekem például az is a bajom a bolti sütőkolbászokkal, hogy őrülten zsírosak. Így SK sokkal kímélőbb kolbikat tudunk sütni.

Ennyit mára a tudomány és technika újdonságaiból.


2019. március 19., kedd

Szűzérmék spenótos linguine-vel



Ma ismét maradékhasznosítós ebédem volt, így hát korrekt receptet ne várgyatok. :) 
Volt egy nagyon kevés fokhagymakrémlevesem tegnapról (fokhagymagirizdek lereszelve, kis sóval vajon megfuttatva, húslevessel felöntve, borssal, szerecsendióval fűszerezve, majd tejszínnel behabarva), meg egy pici darab szűzpecsenyém, mert azzal együtt vettem egy darab karajt. Tehát a fokhagymakrémlevesbe tettem pár kocka fagyasztott spenótot (COOP-ban veszem, átlátszó zacskós, és kockákban van lefagyasztva az aprított spenót, tök jól használható, mert nem kell mindig az egész), és felforraltam. Közben főztem mellé linguine-t, s míg az főtt, natúran, csak sóval de vajon sütöttem pár szelet sertésszüzet. Mikor a tészta megfőtt, átforgattam a spenótos szószban és azonnal tálaltam is a szűzérmékkel. Én még meglocsoltam mindezt citromnak a levével is, jól illett hozzá. Fincsi volt. És most talán már lassan lesz kerti friss spenót is.




Ha előbb gondolkodom, akkor szalonnát is sütöttem volna hozzá úgy, hogy a felkarikázott szűzérmék közé került volna egy-egy vékony szelet szalonna, s mindezt nyársra húztam volta, körbesütöm, s aztán 20-25 percre sütőbe teszem. A nyársakat személyenként csináltam volna, de későn jutott eszembe. Így is finom volt, csak kevésbé látványos.

2019. március 7., csütörtök

Mogyoróvajas pöffeteg



Akciós volt a teszkóban a mogyoróvaj, gondoltam, ideje megkóstolni. Tádááám: mogyoróíze van. :)) Én kenyéren nem tudnám megenni, ahogy az amcsik szeretik - túl tömény -, viszont sütiben finom.

Hozzávalók 25 darabhoz:
22 dkg liszt
8 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 tojás
8 dkg mogyoróvaj
12 dkg cukor (egy része vaníliás is lehet)
0,5 dl tej
8 gr sütőpor
csipet só

a beforgatáshoz porcukor

Az enyémben ánizsmag is van, mert imádom, és nagyon jól illik a mogyoró ízéhez. De ízesíthetjük ezt a sütit például reszelt narancshéjjal, őrölt gyömbérrel, csillagánizzsal, szerecsendióval, durvára aprított földimogyoróval, csokicseppekkel vagy fahéjjal is akár, ezek mind jól illenének a mogyoróvajas ízhez.

A vajat kikevertem kézi robotgéppel a cukorral jó habosra, aztán a mogyoróvajjal is kevertem, meg a tojásokkal is, végül a tejjel is. Majd hozzákevertem spatulával a sütőporos lisztet is, és az ánizsmagokat is. Hűtőbe tettem 2 órára, majd begyújtottam a sütőt olyan 170 fokra. Kis gombócokat formáztam a tésztából vizes kézzel egy tálcára, végül a gombóckákat porcukorban alaposan meghengergettem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket egymástól olyan 10-10 centire, hogy legyen helyük a növekedésre. Tíz-tizenöt perc sülés elég is nekik.




Villámgyors és nagyon puha, repülősen könnyű, isteni finom. Azért is csináltam ilyen kis mennyiségben, mert ez nem az a fajta aprósüti, ami hetekig-hónapokig eláll egy dobozban, állagára és karakterében inkább olyan mint a mézes puszedli. Lefedve ez is eláll pár napig, de a legfinomabb frissen.

2019. február 20., szerda

Ananászos sült pulyka felsőcomb

Na, az ilyen ételekhez nem tudok receptet írni. Mert nem lehet, mert érzésre rakom össze... Ananászos sült pulyka felsőcomb, alatta sült vörös rizzsel kevert jázmin rizzsel.




A pulykát pácoltam fél lime levével, chiliszósszal, magos mustárral, sóval és borssal, mozsárban tört koriander- és édesköménymaggal, feketeköménymaggal, kevés friss rozmaringgal, pici cukorral, kevés olajjal. (Nem hagytam most állni.) A tálat kiolajoztam, elszórtam rá egy vékony rétegben a rizst, rászórtam az ananászdarabok felét, rá kerültek a combdarabok, s még ananász és egy lime karikázva. Az ananász többi részéből gyümölcscentrifugával kinyertem a levét, ehhez adtam még vizet, némi illatos fehérbort, sót és cukrot. Kicsit több volt a keverék súlya, mint  a rizs súlyának duplája. Óvatosan a tálba öntöttem ezt a keveréket, gyakorlatilag ellepte a húsdarabokat. Olyan 160 fokon sütöttem 3 órán át. Isteni vót. 

Csirkével is készíthető, akkor kevesebb idő elég a sütéshez.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy intuitíve főzzön. Ezek az ételek - amiket nem méricskélünk - szoktak általában a legjobban sikerülni. Ráadásul csak össze kell készíteni, a többit elvégzi a sütőnk.

2019. február 17., vasárnap

Ropogós sajtgolyók


Szerintem mindenki ismeri. Azért felteszem, mert sokféleképpen fűszerezhető, emellett dirib-darab sajtok elhasználására kitűnő mentő-recept (én is ezért csináltam ma), vegáknak szuper feltét pl. főzelékekre, de köretként is szerepeltethető például zöldségraguk mellé, ehető főételként sült krumplival vagy akár önmagában valami jó mártogatóssal - mindemellett villámgyorsan készen van. 
Ízesíthetjük zöldfűszerekkel, hagymával, fokhagymával, chilivel, kápia vagy pritamin paprikával, de a koriandermagtól a köménymagon át a rozmaringig, kakukkfűig, petrezselyemzöldig bármivel. Keverhetünk a masszába szalonnát vagy sonkakockákat vagy akár apró sült gombadarabokat is.

Hozzávalók 12 pingponglabdányi golyóhoz:
25 dkg reszelt sajt (bármilyen olvadós sajt jó: trappista, edami, füstölt sajtok, stb...)
2 kisebb-közepes tojás

6 dkg liszt (3 púposabb evőkanál)
zsemlemorzsa (lehetőleg nagyszemű, durva, vagyis panko morzsa legyen)
plusz ízesítők, kinek épp milyen hangulata van, aszerint

A sajtokat reszeld le, add hozzá a tojásokat, lisztet, kevés sót, a választott ízesítőket és keverd jól el a masszát. Vizes kézzel formázz belőle golyókat. Hempergesd meg zsemlemorzsában és nagyon bő olajban, közepes lángon pár perc alatt süsd készre, szép pirosas-barnára. Papírtörlőre szedd ki. És ennyi. Nem folyik szét, garantáltan.

2019. január 21., hétfő

Pak-choi leves thai stílusban

Vettem pak-choit, most először. Mi is ez? Ázsiai bordáskel. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a kínai kel, csak kicsit dámásabb a kinézete. Elegánsabb, de ízében-állagában nem sokban tér el a kínai keltől.




Sokféle módon használható, csakúgy mint közönségesebb rokona. Én most egy thai-szerű levesbe tettem bele. Gasztronagyságok, instagramlédik még levesben is egyben hagyják a leveleket, mert úgy látványosabb, a fotókon nagyon tutin mutat. Ne tegyétek, ehetetlen, egy levéllel kipróbáltam. Szóval flicflanc ide meg oda, szeleteljétek inkább, mert a vastag fehér szárrészében hosszúkásan vannak a viszonylag vastag erek - pont mint a kínai kelnél -, amik szálkákként működnek ha nem daraboljátok fel.

Hozzávalók 4-6 főre:
2 db pak-choi
2 duci gerezd fokhagyma
1 csokor újhagyma
1 csokor friss korianderlevél
1 chilis tofu (natúr is tökéletesen jó)
1 konzerv kókusztej
3 leveskocka (csirke vagy zöldségleves)
1 evőkanál olaj
1 diónyi darabka friss gyömbér
2-3 friss chili
1 teáskanál kurkuma
1 lime leve
1 púpos evőkanál világos nádcukor
üvegtészta (10 dkg ha belefőzitek,
több, ha külön főzitek ki, akkor 25 dkg)
2,5 liter víz

Az apróra kockázott fokhagymát és karikára vágott újhagymát az olajon pici sóval megdinszteltem, mellédobtam a karikázott chiliket is, a kurkumát is hozzákevertem, valamint a reszelt gyömbért is, és felöntöttem a vízzel. Tettem bele leveskockát, kókusztejet is. Amikor felforrt, hozzáadtam az üvegtésztát is, és annak majdnem teljes puhulásáig főztem, mikor hozzákerült a fél centis szeletekre vágott pak-choi, a darabokra vágott tofu is, valamint a cukor, lime lé is. Még pár percig hagytam gyöngyözve forrni, és készen is volt. 

Tálaláskor szórjuk meg friss chilikarikákkal, kínáljunk mellé még limeot, illetve a leves tetejére szórjunk koriander-leveleket.
Hamar elkészülő extra kis leves, elfoglalt házitündéreknek, vegánoknak ajánlom, mert fél óra alatt asztalra varázsolható a mesés Távol-Kelet. 




Tipp: Ha belefőzitek az üvegtésztát, kevesebb is elég, mert megszívja magát, és a levest is besűríti. Ez akkor jó, ha minden cseppje elfogy. Ha úgy tervezitek, hogy lesz maradék, akkor inkább külön főzzétek ki és tároljátok az üvegtésztát. 
Valamint a fotómon petrezselyemzöld van, mert nem kaptam korianderzöldet, meg őszinte leszek: utálom. :)) Szóval ha ti sem szeretitek, helyettesíthetitek nyugodtan.
Egyébként bármilyen más zöldséggel, sőt, tofu helyett csirkehússal vagy hallal is készíthető ez a leves. Illik hozzá a gomba, a zöldbab, a kelkáposzta, a karfiol, brokkoli, pagodakarfiol, a zöldborsó, a kerekrépa, a spenót, a mángold is.

2018. december 8., szombat

Házi csirkemellszalámi

Egy remek alternatíva a bolti seízű, ráadásul irgalmatlanul drága szalámik kiváltására. Ez sem sokkal olcsóbb - körülbelül 1500 Ft-ra jön ki kilója a bolti 2200-2500 Ft-os felvágottakkal szemben -, viszont úgy ízesítjük, ahogy akarjuk, és garantáltan színtiszta hús lesz benne.




Épp ezért nehéz konkrét receptet írni hozzá. Egy a lényeg: végy egy csirkemellet csont és bőr nélkül. Én márványoztam: vagyis vannak benne húskockák is, nem daráltam le az egészet. De ha nagyon egyszerűsíteni akarod, akkor mind mehet az aprítóba. Én nem húsdarálóval csináltam, hanem késes aprítóval. Szóval tedd bele a kockázott csibemellet, fűszerezd 1 púpos teáskanál sóval és olyan fűszerekkel, amilyenekkel csak akarod. Én sóztam, kissé borsoztam és egy fél mokkáskanálnyi fokhagyma granulátumot tettem még bele. Valamint tegyél hozzá 2 cl vizet is. Könnyebben lesz pépes, és a fűszerek is jobban kioldódnak. Daráld alaposan meg, aztán ha valamit még tennél bele, azt most lehet: nekem volt kibontva egy harmadüvegnyi kapribogyóm, azt is belekevertem a fűszerezett húskockák társaságában a masszába. Húskockák: sóztam és füstölt pirospaprikával valamint szárított bazsalikommal alaposan elkevertem a kockázott mellet, hogy jól ragadjon rá a keverék a húsdarabokra. 
Készíts ki egy darab folpackot a konyhapultra, és formázd hengerré a masszát. Majd a két végét alaposan csavarintsd meg, úgy nézzen ki, mint egy nagy szaloncukor. Én be is kötöttem a két végét, így kevésbé fog belefolyni a víz. Aztán duplán még alufóliába is ugyanígy betekertem, és nem forrásban lévő vízbe, hanem olyan 90 fokosban másfél órát abáltam. A víz teljesen lepje el. 




Amikor már kézzel foghatóra hűlt, kiszedtem a burkolatból, és durvára tört bors valamint pirospaprika keverékével alaposan megszórtam kívülről. Becsomagoltam és hűtőbe tettem. Pár óra hűlés után szép vékonyan szeletelhető. 
Összességében: munka alig van vele, és nagyon finom és garantáltan hús, és mindenféle e-mentes.

Tipp: Készíthetjük csirkemell és disznóhús keverékéből is, például bőrös császárhúskockákkal is megmárványozhatjuk. Vagy készíthetünk disznósajtot is, vagy ahhoz hasonlót is ezzel a módszerrel. Ha ezen törném a fejem, nem vizet adnék a keverékhez, hanem vízben oldott zselatint, az összetartaná tökéletesen.


2018. december 3., hétfő

Sütőtökös-vörösáfonyás-csokoládés fatörzs

Ez a süti úgy született hogy egyszer csak itt lett... Mert volt tisztítva maradék fél kg sütőtököm és gondoltam, valamit kéne kezdeni vele. Aztán kitaláltam hogy piskótatekercs, aztán meg beúszott szemeim elé a kép: fatörzs lészen belőle. Hát valahogy így. Olyan szép és ünnepi lett, hogy karácsonyra is ajánlom. Ja, és persze csodafinom is! :)



Fotózni sajnos csak így tudtam, mert a csokinak idő kellett volna még a szilárduláshoz, de addigra meg fény nem lett volna, szóval képzeljétek el, hogy egy szép tortatálon vagy tálcán van. 

Hozzávalók:
a piskótához:
5 tojás
5 evőkanál kristáéycukor
1 evőkanál kakaópor
4 evőkanál rizsliszt (búzaliszt)
csipet só
1/2 sütőpor
a krémhez:
0,5 kg sütőtök tisztítva (az a keményebb fajta, a szürke héjú, gömbölű)
2 narancs leve
2 narancs reszelt héja
1 félmarék aszalt vörösáfonya
ízlés szerint kristálycukor (körülbelül 10 dkg, függ a sütőtök édességétől is)
1/4 citrom leve
csipet só
3 púpos teáskanál étkezési keményítő
1 dl hideg víz
a csokimázhoz:
20 dkg étcsokoládé
1 mokkáskanál hidegen sajtolt repceolaj
a díszítéshez:
durvára darált dió
porcukor
vörösáfonya
levelek (zsálya, menta, bazsalikom, amilyen akad)

A sütőtököt kisebb darabokra vágtam és forró sütőben egy órát sütöttem. Mikor már langyos volt, kicsi darabokra apróztam, hozzáadtam a narancsok levét, csipet sót, cukrot és a vörösáfonyát. Alaposan felforraltam. Kóstoljátok, tulajdonképpen ez ez a krém egy sütőtök-lekvár, tehát lehet édes. Pár perc forralás után besűrítettem egy decinyi hideg vízben elkevert étkezési keményítővel. 


Hagytam kihűlni, közben megsütöttem a klasszikus piskótatekercset: a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét csipet sóval felvertem habbá, a sárgáját a cukorral szintén jól felhabosítottam, majd spatulával óvatosan összekevertem a fehérjehabot a sárgájával, végül szintén óvatosan hozzákevertem a sütőporral és kakaóporral elkevert lisztet is. Szilikonos, enyhén kiolajozott sütőpapírra öntöttem a nagy gáztepsiben, és 180 fokon 10 percig sütöttem. Kivétel után leválasztottam a papírról, és feltekertem még melegen, így hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, megkentem a sütőtöklekvárral, és egy kis darabot átlósan levágtam belőle. Hozzáillesztettem a nagyobb darabhoz, és gőz fölött felolvasztott csokival lekentem. Villával megcsíkoztam, tettem rá vörösáfonyákat, megszórtam darált dióval és porcukorral, ráillesztettem a levélkéket. 

Tipp: aki szereti a mézeskalács-fűszerkeveréket, ízesítheti vele akár a piskótát, akár a lekvárt is. (Én nem szejetem.)

2018. december 1., szombat

Rakott kel (klasszikus)

Leginkább azért írom le, hogy nekem meglegyenek a mennyiségek. Olcsó, kiadós, finom. Apró trükkjei vannak azért, például hogy ne legyen száraz, de alapvetően egyszerű elkészíteni is. Azt hiszem, mindenki ismeri, az egyik legjobb téli rakott étel szerintem. (Bár ritkán csinálom, mert emberem nem rajong valami nagyon érte.)




Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej kelkáposztának a fele (a torzsa kivágása után a netto súly kb. 50 dkg)
25 dkg rizs
30-40 dkg sertéslapocka vagy comb (általában darálva, de én nem úgy szeretem)
4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj vagy 4 evőkanál olvadt zsír
1 jó nagy fej vöröshagyma
1 púpos teáskanál pirospaprika
1 nagy gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
majoránna
40 dkg tejföl (zsíros)
5-10 dkg parasztkolbász vagy bacon szalonna kisütve (elhagyható)

Azt hiszem mindenki darált hússal készíti, de én apróra kockázottal szeretem. Tehát a húst nagyon kis kockákra vágom, közben 2 evőkanál olajon kevés sóval megdinsztelem a kis kockákra vágott vöröshagymát, s mikor jó, ráteszem a kockázott húst, sózom és nagy lángon sütöm, míg levet enged és míg elfővi a levét és picit át is pirul a hús. Ekkor lehúzom a tűzről, pirospaprikát keverek hozzá, és azonnal fel is öntöm 1-2 dl vízzel. Vagyis pörköltet készítek belőle. Hagyom fedő alatt főni, míg puha lesz a hús. Hagyok kellő mennyiségű szaftot is alatta, nem főzöm nagyon rövid lére. 

Míg fő a pörkölt, egy nagyobb lábosban vizet teszek fel forrni. A kelkáposztát megmosom, félbevágom, az egyik felét szintén félbevágom és mindkét negyednek kivágom a torzsáját. (A másik felét a káposztának hűtőbe teszem, sokáig eláll, majd lehet levest főzni belőle vagy főzeléket, de natúr sütve fokhagymás olívaolajon köretnek is nagyon jó.) Ha forr a víz, beleteszem a kelleveleket. Körülbelül öt percig főzöm, vagyis puhulásig. Ha készen van, leöntöm róla a forróvizet, és hideg vízzel felöntöm. Többször is, hogy végül tényleg hideg legyen rajta a víz. Így nem fő tovább, a színe is szép marad. Végül ha kihűlt, teljesen leöntöm róla a vizet.
A rizst alaposan átöblítem, átmosom egy nagy szűrőkanálban és kétszeres mennyiségű enyhén sós vízben megfőzöm. Kis láng kell neki, fedő, és hagyom állni a gáz lekapcsolása után még 20 percig a fedő alatt. 

A fokhagymát péppé zúzom (vagy reszelhetjük is) egy kis tálkába, kissé meg is sózom és hagyom állni 10 percig. Aztán hozzákeverem a tejfölhöz egy kanál olaj társaságában.  

Begyújtom a sütőt 180 fokra. 
Ha minden elkészült, kiolajozom egy kanálnyi olajjal a tálat, a szélét is körben és rétegezem a hozzávalókat: alulra rizs (én szeretem, ha kissé lepirul), rá egy réteg kolbász, rá a pörkölt és szaft fele, rá a kellevelek fele, amit sózok és borsozok, valamint majoránnával is megszórok, rá a tejföl harmada, s előröl: rizs, kolbász, pörkölt, kel, végül a maradék tejföl. Minden réteget igyekszem lelapogatni, kissé tömöríteni, hogy a sülés után szépen egyben maradjon az étel - így szebben lehet majd tálalni, nem esik szét. Negyven-ötven percig sütöm.

Tipp: a rizst össze is keverhetjük a pörkölttel, nem feltétlenül kell külön rétegeknek lenniük. 

2018. november 28., szerda

Zapekanka - orosz túrótorta

Rajongok a jó túrótortákért. Inkább a sültekért, a nyers túróhoz nekem valahogy a retek, hagyma, paradicsom, paprika jobban illik. :)
A receptért köszönetem Chili&Vaníliának, isteni, megtartom. A fent említett okból is meg azért is, mert elkészíthető gluténmentesen is: vagyis az enyém nem búzadarával, hanem kukoricadarával készült és tökéletes.
Van már a blogon egy ehhez nagyon-nagyon hasonlító sütemény, tényleg majdnem ugyanez és mégis más. Azt kekszalappal készítem, és maga a túrós része lágyabb, remegősebb, viszont ez a Zsófi-féle meg sokkal egyszerűbb és legalább olyan finom, és az sem hátrány, hogy ezt a változatot lehet készíteni egy gazdag leves vagy akár egy székelykáposzta után is.



Én levettem a mennyiségből, mert kettőnknek sok lett volna - így sem kevés, hat embernek is kiadós desszert lesz belőle.
És Zsófi írta, hogy krémes túró kell hozzá, hát én tegnap belefutottam a Zalaconál egy 50%-os leértékelésbe (ha nagyon közeli a lejárati dátuma a kimért túrójuknak, mindig féláron adják), és hát nem mindegy. Náluk csak rögös túró van, de a krémes túrótortánál már megszokott botmixeres pépesítés ennél a receptnél is tökéletesen bevált. De egyszerűbb persze eleve krémes túróval készíteni.




Hozzávalók egy 18-as 
vagy 22-es tortaformához:

50 dkg krémes túró
3 tojás
12 dkg porcukor
13 dkg tejföl
5 dkg kukoricadara
3+2 dkg olvasztott vaj
3/4 teáskanál só
1 citrom reszelt héja
7 dkg mazsola


A túrót, cukrot, tojásokat, a tejfölt, az olvasztott vajat egy nagy tálban botmixerrel teljesen simára mixeljük, majd hozzákeverjük a kukoricadarát is, lefedjük és fél órát állni hagyjuk, hogy a dara kissé megszívhassa magát. Aztán ízesítjük sóval, reszelt citromhéjjal és beletesszük a mazsolát is. 
Bemelegítjük a sütőt 180 fokra.
A tortaformát kibéleljük szilikonos sütőpapírral vagy kikenjük vajjal, és 45-50 percig, tűpróbáig sütjük.





Langyosan a legfinomabb, de én kóstoltam ma reggel is: szobahőmérsékleten, nem teljesen frissen is tökéletes. Nem keményedik meg és nem száraz.
Gyümölcslekvárral és tejföllel kínáljuk, vagy kompóttal, de szerintem egy karamellöntet sem tenne rosszat neki.


2018. november 20., kedd

Hentes tokány

Régi klasszikus, de szerintem én még soha sem ettem. És épp volt is minden hozzá itthon. A tokány egyébként egy pörköltféle, de mégsem az, inkább a raguk közé sorolnám. Létezik borsos, csikós, gombás, stb... tokány, sok verziója van.





Hozzávalók 4 főre:
50 dkg sertés lapocka
10 dkg kolozsvári szalonna (de jó a toka vagy hasaalja is)
10 dkg sonka
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olvasztott zsír vagy 3 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
1/2 evőkanál sűrített paradicsom
1 púpos evőkanál mustár
0,5 dl száraz fehérbor
só, frissen őrölt bors
1 közepes csemegeuborka (vagy 2 kisebb)
és fűszerezhetjük még akár kakukkfűvel vagy szurokfűvel vagy éppen zsályával, bármelyik remekül illik a raguhoz

A húst vágjuk csíkokra, borsozzuk és mustározzuk. A zsiradékon kis lángon olvasszuk ki a vékony csíkokra vágott szalonnát, s vele együtt dinszteljük a kockázott vöröshagymát is, és a zúzott fokhagymát. Ha már üvegesek, adjuk hozzá a húscsíkokat is, és a sűrített paradicsomot is, és nagy lángon süssük át, míg minden engedett levét elfővi, és valóban sülni kezd. Ekkor öntsük fel a borral, azt is forraljuk be, amjd engedjük fel annyi vízzel, ami épp ellepi. Tegyük bele a vékony csíkokra vágott sonkát is, és nagy lángon forraljuk, míg a szaft a feléig elfő. Kóstoljuk, ha kell bele só (a sonka és a szalonna is sós!) vagy bors még, pótoljuk. Tegyük kis lángra és fedő alatt a hús puhulásáig főzzük. Amikor már puha a hús, engedjük vissza kevés vízzel a szaftot, tegyük bele a vékony csíkokra vágott uborkát is, és nagy lángon forraljuk ismét kissé vissza a szaftját.

Tálalhatjuk rizzsel, kissé pirított vagy hasábburgonyával, valamilyen tésztával (tarhonya, szélesmetélt), vagy csupasz nudlival is.

Tipp: ha a húscsíkokat finoman lisztbe forgatjuk sütés előtt, az sűríti a szaftját, és meg is védi a húst a kiszáradástól, omlósabb, porhanyóbb marad. (Csak én  ugyi nem ehetek lisztet...)