A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi menüajánlat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi menüajánlat. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 17., péntek

Bresaola házilag (olasz érlelt marhasonka)


Ha előbb jön szembe velem ez a videó, meg is csináltam volna húsvétra, mint különlegességet. A bresaola egy nyers, nem füstölt, érlelt olasz marhasonka. Készíthetünk belőle carpaccio-t is, tölthetjük mozzarellával vagy fűszeres ricottával, stb... (Azért majd ha olyan helyen járok, ahol látok szép marhahúst, veszek majd és egy kisebb darabot elkészítek próbaképpen.)




Hozzávalói 1 kg marhahús, 7 borókabogyó, 2 babérlevél összetörve, 3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál friss kakukkfű (vagy fél tk. szárított), 2-3 kb. 5 cm-es ágacska friss rozmaring, kb. 3 liter vörösbor, annyi olívaolaj, amennyi ellepi, s a második fázishoz 4-5 ek. tengeri só, muszlinanyag.





A húst a fűszerekkel és annyi vörösborral, amennyi ellepi, egy olyan edénybe tesszük, amire egy lenyomó szerkezetet is tudunk tenni, hogy a hús a bor alatt maradjon. Tetejére fél cm-nyi olajat öntünk, hogy légmentes legyen. Érleljük két hétig, majd kivesszük a pácból, és alaposan besózzuk. Muszlinba tekerjük, átkötjük és hűvös, szellős helyen fellógatva 2-6 hétig érleljük. Hűtőben is lehet, a videó szerint. Hajszálvékonyra szeletelve fogyasztjuk olívaolajjal, friss vagy pirított kenyérrel, jóféle vörösborral, olajbogyóval, pamezánnal, frissen tört borssal, fügével, stb... 
Szerintem vadhúsból is kipróbálható.

Aztán itt van a sertéshúsból készülő capicola, ez is nagyon finom lehet. Itt a pontos recept. (De találtam itt chorizo receptet is.)

És ez pedig a tradicionális pancetta készítési módja. A fűszerek leírása itt.
Ez pedig a River Cottage videója a házilag készült prosciutto stílusú sonkáról.

2017. február 1., szerda

Klasszikus csokoládétorta

A minap a szülinapi partin beszélgettünk az Artúr mondakörről. (Sógorom szereti a fatasyt, a szerepjátékokat, a Gyűrűk urát, a Csillagok háborúja filmeket, velem egyetemben.) Megemlítettem neki, hogy az Excalibur valóban létezik, és milyen kevesen tudják. Méghozzá nem is oly messze, mert az olaszországi San Galganoban található. Ki hitte volna, igaz? :)




Nagyon egyszerű, klasszikus csokoládétorta, születésnapra sütöttem. Amiért mégis felteszem, az a krémje, ami szintén roppant egyszerű, mégis nagyon finom. A receptjét itt találtam. Egyébként a krém bármivel ízesíthető, amit csak szeretünk.

Hozzávalók a krémhez:
0,5 kg mascarpone (Isten áldja érte az olaszokat, imádom)
3 dl tejszín
10 evőkanál porcukor
40 dkg olvasztott étcsokoládé
2 evőkanál sötét, jó minőségű holland kakaópor
csipet só
és ízesítésként
1 narancs reszelt héja
5 csepp narancs illóolaj (100%-os, tiszta, természetes, én Aromaxot használok)
piskóta:
3 tojás
9 dkg kristálycukor
10 dkg liszt
1 csipet só
1-2 csepp 10%-os ecet
0,5 teáskanál olívaolaj
és ezt 2-szer süsd meg (ha kakaóport teszel az egyikbe, liszttel együtt mérd a súlyát).




A piskótát ez alapján csináltam, 8 tojásból, de úgy, hogy a négy lapot külön sütöttem meg, eltérő kakaótartalommal. Ez volt a kiindulópont, de az én piskótám borzasabb lett, így nem olyan látványos. Utólag rájöttem, hogy elég lett volna két piskótát sütnöm, 3-3 tojásból, amiket kettévágva megkaptam volna a négy lapot. Az egyik kakaós is lehetett volna, és így váltakozva világos-sötét lapokkal is jó lett volna. Utólag mindig okosabb az emberlyánya, és hát a konyha nem az elméletről szól, hanem a gyakorlatról.
Egyébként nem szeretem a tortákat, de ez a csokikrém nagyonnagyon jó, például a klasszikus fatörzshöz is, de akár lúdlábhoz is.

2017. január 6., péntek

Kandírozott narancs/citrom héj


Az embernek meg kell őrülnie, hogy normális legyen és el kell veszítenie az eszét, hogy fel tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember. 

(Hamvas Béla: Karnevál)











Még karácsony előtt feltettem a blogra ezt a videót. Tegnap viszont el is készítettem, és vannak kiegészítéseim hozzá.

Hozzávalók:
5 vastaghéjú narancs (vagy citrom) héja
1,5 liter víz
60 dkg kristálycukor + a hempergetéshez 10 dkg

A narancsokat facsarjuk ki. (De. Ha nem kezeletlen, alaposan mossuk meg dörzsis szivaccsal, mosogatószerrel, forró vízzel, mielőtt bármit is csinálnánk.) Tegyük fel főni, és forrás után még 3 percig főzzük. Majd szűrjük le, és ismét forraljuk fel, ismét főzzük 3 percig, majd öblítsük le. Egy kanál segítségével a belsejéből kaparjuk ki a hártyás részt. Közben tegyünk fel 1,5 liter vizet főni 60 dkg cukorral, amit kevergessünk is el, hogy a cukor feloldódjon. Míg melegszik a szirup, vágjuk csíkokra a narancshéjakat, és amikor felforrt a szirup, tegyünk is bele őket. A videó 3 óra főzést ír, de nekem csak cirka 1,5-2 óra kellett. Szóval ne az órát nézzük, hanem addig kell gyöngyözve forralni, amíg egészen elfővi a vizet. Ezt onnan látjuk, hogy habozni kezd, és megváltozik a forrás hangja is, és a narancshéjak színe is mélyebb narancsra vált. Ha egy evőkanalat beleteszünk a szirupba, és úgy tesszük a konyhapultra, hogy kevés marad benne, akkor pár perc múlva azt kell látnunk, hogy a szirup nem folyik, megszilárdul szinte a kanálban. Ekkor jó. Vegyük ki olyan nagylyukú merőlapáttal (nem tudom, mi a neve, amivel a szalmakrumplit is szoktuk) egy szűrőbe, hagyjuk lecsepegni, és egyesével fektessük ki a kis csíkokat szilikonos sütőpapírra. Mire végzünk az összessel, ki is hűl, és elkezd száradni. A videó azt mondja, hogy 8 órát hagyjuk szikkadni, de akkor már nem fog ráragadni a kristálycukor, úgyhogy azonnal hempergessük is, ne várjunk vele. Ezután hagyjuk száradni olyan 10-12 órát, és el is készült.

Marad vissza körülbelül 1/2 liter finom, narancs ízű szirup. El ne öntsük! Fánkot csorgathatunk meg vele, például ilyet. De kifacsarhatunk még hozzá kb. 1 kg narancsot, és összefőzhetjük a lével s akkor készen is van a házi jaffa szörp. De ha baklavát készítenénk - vagy bármilyen arab, török, görög szirupos süteményt, azokhoz is kiválóan felhasználható. Sőt, még kávéba vagy forró csokiba is jó. Nem csak a szirup illik a forró csokoládéhoz, de ha az elkészült kandírozott narancshéjakat még csokoládéba is mártjuk, a világ egyik legfinomabb bonbonféléjét ehetjük. Az a felsőfok. Egyetlen falatban a mennyország.
(Legközelebb citromhéjjal csinálom meg, mert én a citromért élek - s haltomban majd, ó jó leányok, egy citromligetbe temessetek, énekelném, ha Szapphó lennék.)



2017. január 1., vasárnap

Csavart sajtos, szezámmagos rudak


Remélem mindenki kiébredte magát a tegnapi éccaka után. :))




Vigyázat csalok! :) Vagyis csak idegen tollakkal ékeskedem, mert a képen látható finomságot sógornőm sütötte szilveszterre, én csak lefotóztam - és persze ettem, nagyon lelkesen. Mert isteni finom. Azt hiszem életemben nem kóstoltam ilyen jól sikerült borkorcsolyát. A tésztája olyan könnyű és levegős, hogy frissen szájbanolvadós volt, így másnapra pedig ahogy megszikkadt, extrán ropogós lett. Szerencsére megvan a recept, Iluskájé a Nosalty oldalon. 

Hozzávalók:
70 dkg rétesliszt
37 dkg margarin
1 evőkanál sertészsír
7 dkg sajt
2 db tojássárgája
3 dkg élesztő
150 g tejföl
1.5 teáskanál só
1 teáskanál őrölt fűszerkömény
0.5 dl tej (az élesztő felfuttatásához)
1 db tojás (a kenéshez)

Az élesztőt felfuttatjuk kevés langyos tejben.
A kimért lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a margarint, a zsírt, a tojássárgákat, a reszelt sajtot, a tejfölt, sót, köménymagot, végül a felfuttatott élesztőt.
Összegyúrunk minden anyagot alaposan. 40  percig hűtőben pihentetjük, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk, és derelyevágóval rudakat vágunk.
A kenéshez a tojásba szórhatunk kis pirospaprikát (szebb színe lesz a tésztának).
Megkenjük a nyújtott, csíkokra vágott tésztát. Megszórjuk szezámmaggal, majd minden egyes szelet tésztát megcsavarunk. Sütőpapíros tepsibe tesszük, halvány színűre sütjük. (3 gáztepsivel lett ebből a mennyiségből.)
  • sütési hőfok: 200°C
  • sütési mód: alul-felül sütés
A tojásra sógornőm cayenne borsot szórt, a másik adagra pedig provanszi fűszerkeveréket. Vagyis tetszés szerint fűszerezhető. Sőt, akár bacon csíkokat is fektethetünk rá, és azzal együtt csavarhatjuk fel. A margarin pedig lecserélhető vajra.



2016. december 31., szombat

Gránátalmás bulgursaláta


Boldog Új Esztendőt Kívánok minden Kedves Olvasómnak! 🍷💞








Azt mondják, ha szilveszterkor lencsét, babot, rizst vagy más apró szemes ételt eszünk, sokasodni fog a szerencsénk. Főzök lencsét is elsejére, de bebiztosítottam magam: készítettem egy finom gránátalmás bulgursalátát is.

30 dkg bulgur
felöntöttem dupla mennyiségű forrásban lévő vízzel. Letakartam és hagytam állni 30 percig. Amikor kihűlt, hozzákevertem  
3 nagy csokor petrezselyemzöldet, 
1 gránátalma magjait, 
1 zöld kaliforniai paprikát apró kockákra vágva,  
1 narancsot szintén apróra vágva és  
3 dkg hagymacsírát. Kevés  
szárított mentát is morzsoltam rá. Az önetete 
0,5 dl olívaolaj, ízlés szerinti mennyiségben 
narancs és citrom leve vegyesen, és a sót a  
sóban eltett citrom héja adta, amit apróra belevágtam az öntetbe. 
A képen az öntet még nincs rajta, majd este bekeverem, hogy addig is frissek maradjanak a zöldségek, gyümölcsök benne. Bármilyen sülthöz kitűnő.

2016. december 30., péntek

Pisztráng papírban sütve


„A démonokat dobokkal elűző bennszülötteket nem értik meg a civilizált népek, akik dudálással próbálják szétoszlatni a dugót.” (graffiti)

Milyen érdekes, hogy így szilveszter táján babonásak leszünk. Még az is, aki egyébként nem. Szerencsére (azért is!) valami különös módon a vérünkben van, mégha igencsak elcsökevényesedett formában is. De a kulturális mémek működnek és átöröklődnek, és igen, még a babona is. 
Ha csak racionálisan látnánk a világot és önmagunkat, elveszítenénk a csodák lehetőségét: mindent, ami kiemel és átlényegít. Az élethez szerencse és váratlan is kell. Valami, ami kívülről jön, ami túl van a mindent irányítani és kézben tartani akaró egónk világának szűk határain. Valami, ami  hetedhét országon is túl van. A posztmodern kor hajlamos lenézni a világ mágikus szemléletéből fakadó hitet, pedig például Carl Jung szerint sem lenézendő (pedig ő tudott egyet és mást s nem keveset a lélekről, divatos szóval a pszichéről), legfeljebb a mai ember tudata kevés az összefüggések megpillantásához.
Nem a varázs tűnt el, hanem tudatunk veszítette el archaikus jellemzőit, s azt hisszük a megismerés csak értelmi aktus lehet. Vagyis mindenben követhető, logikus, leírható. Pedig a világ, és maga az emberi lény is sokkal színesebb és mágikusabb az értelem és logika szűk mezsgyéjénél. 
Egy bizonyos. Varázslat nélkül partra vetett halakként vergődhetünk egy mechanikus, kiüresedett, és végtelenül magányos univerzumban.









Még karácsonyi, kissé megkésve. De nem akartam átvinni a következő évre, nehogy elússzon a szerencsém. :)
Pisztráng papírban sütve. Egyszerű, gyors, mennyei.

Hozzávalók per fő:
1 közepes pisztráng
3-4 karika citrom
1 darabka rozmaring (ha nincs friss, akkor babérlevélből tegyünk bele 3-4 darabot)
1 babérlevél

1 nagyobb gerezd fokhagyma
mustármag
koriandermag
olívaolaj
szilikonos sütőpapír
(tűzögép)

A pisztrángot alaposan mossuk meg, lepikkelyezni nem szükséges. Sózzuk be és hagyjuk állni 20 percig. Közben mossuk meg a citromot, karikázzuk fel, melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Vágjunk akkora darabot a szilikonos sütőpapírból, amekkorába kényelmesen elfér a hal. Kicsit olajozzuk, fektessük rá a halat, a belsejébe tegyük a fűszereket, a tetejét is locsoljuk meg olajjal, majd zárjuk le a papírt. Én tűzőgéppel csináltam, úgy nagyon egyszerű. Süssük körülbelül 25 percig.





















 
A papírban sütés az egyik legjobb módja a halak elkészítésének, mert biztos hogy szépen egyben marad, ráadásul a csomagban bennmaradnak a finom aromák is. Kímélő mód, diétákhoz is rendkívül használható. Nem csak halat süthetünk "en papillote", hanem zöldségeket, szárnyast: csirkét, pulykát is. Tulajdonképpen szívósabb húsfajtákat is készíthetünk így, ha nagyon alacsony hőfokon sütünk, és mondjuk én alufóliába is becsomagolnám a papírréteget akkor, mert úgy nem égne meg nagyon.


2016. december 28., szerda

Töltött káposzta


(Frissíteni akartam a bejegyzést új képekkel, erre eltüntette az egészet. Kénytelen vagyok újra feltenni, mert ha rákeresek, azt írja ki: a blog keresett oldala nem létezik. Valahányszor újítanak valamit, egyre bonyolultabbá válik az egész. Ahogy most is. Gratulálok a programozóknak. 😒)


Athéna rövid köntörfalazás után előadta, miként horzsolódott az orra, mocskolódott el a ruhája. Az elbeszélés végeztével az öreg Dobos kifordult a házból, hogy megtekintse a hánytatott sorsú moped maradványait. Fejcsóválva tért vissza a halottasszemléből. Némiképp megnyugtatta két lányának látványa , akik mégiscsak normálisabbak voltak, mint Athéna. A ház ura letelepedett az asztalhoz és főúri mozdulattal engedélyezte asszonyának a vacsora felszolgálását.
Az észbontóan illatozó gulyásleves majdnem megérkezett az éhes család elé. Mindössze három lépés hiányzott ahhoz, hogy belevessék magukat a kalóriaorgiába, amikor Mrs. Dobos elbotlott hitvesének félrehányt cipőjében. A levesestál a magasba emelkedett, a ház asszonya aláhanyatlott. Valamivel később a gulyás is ereszkedni kezdett. Az öreg Dobos nehéz sóhajjal felemelkedett az asztal mellől. Nyakon kapta hű butéliáját és vitte, gondolván, hogy míg a nők eltakarítják a romokat, magához vesz némi vígaszt. Nem bosszankodott túlsággal. A tűzhely sarkán ott álldogált a tízliteres lábaska, csordultig töltött káposztával. A ház ura elnyújtózott a hűvös szobában, lerúgta papucsát és ajkára vonta a butéliát. Meghitt neszeket hallott a konyha felől: női takarítottak. Két lánya, Tatina és Christa mind több fejtörést okozott az atyának. Férjhez kellene adni őket, lehetőleg olyanformán, hogy eme ügylet által a földje is gyarapodjon. Csakhogy errefelé, az Isten Háta Mögött nemigen akadtak számításba jöhető férfiak. Ha belegondolt, férfiak se nagyon. Mindeme gondok hegyébe ott van Athéna, az unokahúga. Vele kapcsolatban szó sem lehet házassági tervek kovácsolásáról, ez régről nyilvánvalónak látszott. Őt tehát ezúttal kihagyta a terveiből. A városban jártában találkozott egy falragasszal., amely a Mesemaraton elnevezésű lovasversenyt hirdette, mégpedig egymilliós fődíjjal. Tatina és Christa kitűnő lovas. Miért ne? Megpróbálhatnák. Holnap utánanéz. Bármelyik lány hozza el a díjat, mindegy. Fő az egymillió. Robaj hallatszott a konyha felől. Dobos dúltan felpattant.
- Töltött káposzta sem lesz? - bömbölte.
Megnyugtatták, hogy ezúttal nem a vacsorának esett bántódása. Újból körülülték az asztalt. Dobos teleszedte tányérját, elábrándozott kissé a fergeteges ízeken, azután sóhajtva megjegyezte:
- Athéna állásának befellegzett. A mopednek úgyszintén. De talán mégis sikerül megjavítani. - Korholó tekintetét imádott, e pillanatban leplezetlenül vihogó lányaira emelte. - Csend legyen! Athéna, a jövő hónaptól lesz munkád. Felszabadul egy pincérnői állás az étteremben. De nem elaludni felszolgálás közben! Továbbá a spanyol ajkú lakosságot nem lenne okos magyar nyelvű szavalatokkal szórakoztatni.
Christa szigorúan tódította.
- Nem a nyájas vendég nyakába borítani a chilimártást, és nem meginni előle a tequilát. Nem elbotlani a saját lábadban és nem belebotorkálni a levesfőző üstbe.
- Beleesni a tulajdonosba. Gazdag szivar. - ajánlotta Tatina.
- Apropó. - Dobos a nyolcadik töltelékgombócot csipegette. - Tatina, Christa! Valami vén szárcsa lovasversenyt szervez. A tét egymillió dolcsi. Holnap kizárólag lóháton fogtok közlekedni. Gyakoroljatok.
- Nem szívesen ábrándítom ki Ottó bácsit, de én is olvastam a versenyfelhívást.
Dobos felmordult. - Van olyan betű, amit te nem olvasol el?! És ezzel még dicsekszel is? Tudod, mikor olvastam utoljára? Két éve, a táblát a szemorvosnál. - Athéna zavartalanul folytatta:
- Nehéz terep várható. A nevezési díj horribilis. Drága mulatság a Mesemaraton. Nem nevezném tömegsportnak.
Dobos a tányérjára szedte a tizenharmadik tölteléket. Kezdett jóllakni, tehát szigorán is enyhített, akár a nadrágszíján.
- Bízd ide. Holnap utánanézek. ha akarsz, nevezhetsz te is. Elvégre van némi pénzed az atyai örökségből.
- Abból a pénzből a zuhatag melletti földet szeretném megvenni.
- Megőrültél! - horkant fel a nagybácsi. - Az emberek mesélik, milyen kísérteties dolgok történnek arrafelé. És mit kezdenél a földdel?
- Mogyorót termesztenék.
- Mogyorót. Verd ki a fejedből. Dobos beleszúrta villáját a tizenhetedik töltelékbe. A gombóccal Athéna felé bökött. - Én még emlékszem, akkor kezdődött veled a baj, mikor megtanultál olvasni.
(Vavyan Fable: Mesemaraton)
 




Hozzávalók:
1 nagy fej vékonylevelű káposzta (a legjobb a hatházi lapos káposzta),
1 kg savanyúkáposzta,
1 bögre (2,5 dl-nyi) nyers rizs,
1,2 kg dagadó,
40 dkg füstölt tarja vagy 1 pici füstölt csülök,
1 nagy és 1 kisebb fej vöröshagyma,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
10-15 szem egészbors,
2 babérlevél,
1 mokkáskanál borsikafű,
1 mokkáskanál egész köménymag,
4 evőkanál olaj vagy 2 evőkanál zsír,
2 evőkanál liszt,
2 gerezd fokhagyma
1 szál füstölt parasztkolbász (opcionális)
húsos szalonna (szintén opcionális).

Első lépésként elkészítem a tölteléket, mert jó ha áll egy kicsit. A dagadóból kb. 90 dkg-ot ledarálok, a többit felkockázom és félreteszem. A darált húst egy nagyobb tálba teszem, és fűszerezem: sóval, őrölt borssal, pirospaprikával, 2 púpos evőkanálnyi apró kockákra vágott vöröshagymával, 2 gerezd zúzott fokhagymával. Adok hozzá kb 2,5 dl-nyi (egy bögrényi) megmosott rizst, egy egész tojást, 1 evőkanál olajat vagy 1/2 evőkanál zsírt, 2 dl vizet. (Zsírral finomabb.) Kézzel jó alaposan összedolgozom, és hagyom állni, hogy a rizs kicsit beszívhassa a vizet. A töltelék nyersen akkor jó, ha kicsit tocsogós, vagyis jó lágy, mert a rizs dagadni fog úgyis majd. (Ha tojással készítek húsgombócot, mindig teszek hozzá kevés vizet. Így biztosan nem lesz kőkemény a gombóc.)
Mikor ezzel megvagyok, az egész fej káposztát bevágom körben a torzsájánál, hogy majd le tudjanak válni a levelek róla. Egy nagy fazékban vizet forralok, de csak félig engedem fel vízzel, mert mikor belemerül a káposzta, kiszorítja a vizet. Tehát, mikor forr a víz, a káposztát beleengedem úgy, hogy a torzsájába egy jó erős villát vagy húsvillát beleszúrok. Minden alkalommal körülbelül öt percig hagyom a forrásban lévő vízben, aztán kiemelem, és a megpuhult leveleket leemelem a káposztafejről. Ez általában 3-4 levél egyszerre. Aztán visszateszem a forrásban lévő vízbe. Ezt jópárszor megteszem, mert kb. 30-40 töltött káposztalevél kerül majd az ételbe.



Egy nagy fazékba rétegezem a hozzávalókat. Alulra kevés zsírt kenek, erre terítem szét az apró savanyúkáposztát. A káposzta tetejére kerül a kockázott dagadó, és a kockázott füstölt hús. Megszórom a maradék apró kockára vágott vöröshagymával és fűszerezem babérral, köménnyel, borssal, borsikával. Erre teszem a töltelékeket.
Töltés: A káposztalevelek középső, vastag erét elvékonyítom ha kicsi a levél (tehát egészben hagyom a levelet), ha nagy, akkor kettévágom őket úgy, hogy kivágom a középső vastag eret. Bal kézbe veszem a levelet, úgy, hogy az ér felőli oldala legyen a testem közepe felé, mert ezt a vastagabbik felét tekerem össze egészen, ez lesz a tölcsér csúcsa, a káposztalevél vékonyabbik felét pedig ráhajtogatom a töltelékre, az lesz a széles rész. A tág végét benyomkodom középre, sőt, az ujjammal kis mélyedést is nyomok a töltelékbe, középre. Ennyi hely kell majd, mert megdagad. Inkább kisebb töltelékeket készítsünk, mert szerintem az a gusztusos. A nagy bumburnyák töltelék szerintem nem szép. Ha nincs türelmünk a töltéshez, főzzünk mást, mondjuk székelykáposztát, vagy gombócos káposztát. (Nálunk Zalában ez utóbbit nevezik töltött káposztának, de hát az csak akkor hívható így, ha valóban levélbe van burkolva a töltelék, ugyi. Irgum meg burgum.) 😈 😏


Mikor a töltelékeket is beletettem a fazékba, egy kistányért rájuk teszek, így a helyükön maradnak. Fölöntöm az egészet a káposzta abálólevével, amibe belekevertem egy kis fémdobozos sűrített paradicsomot is. Sózom is, Hát ezt érzésre. :) Fölteszem főni, fedőt is teszek rá. Mikor felforrt, kis lángra teszem, és kb. 40-50 percig főzöm. Ekkor leveszem a tűzről, és kiveszem a tányért, majd egy nagy tálba kiveszem a töltelékeket is, majd a fazekat az aprókáposztával, és húsdarabokkal visszateszem a tűzre. Rántást készítek 2 -3 evőkanál olajból vagy 1 evőkanál zsírból, 2 csapott evőkanál lisztből, pirospaprikázom kissé, és hozzáadom az ételhez. Hagyom lassan forrdogálni 20-25 percig. Rántást nem feltétlenül kell beletenni, csak nálunk a hosszú lére eresztett töltött káposzta mindenki kedvence, így kicsit be szoktam rántani, hogy a leve ne legyen víz-híg. De aki normále módon főzi: vagyis nincs is szinte leve a töltelékeknek, ebben az esetben teljesen fölösleges a rántás. Én a tölteléket külön tartom, könnyebb arányosan tálalni, ha nem búvár módjára kell a fazék alján keresni az aprókáposztát és húsdarabokat a töltelékekhez.
Friss fehérkenyérrel tálalom. Az asztalra készítek külön edénykébe tejfölt. Isteni étek! Csak egyszer macerás, utána jópár napig megvan az ebéd, vacsora. (Nekem reggeli is, mert imádom reggelire is... ) Karácsonykor, húsvétkor, szüretkor elmaradhatatlan. Sokáig eláll, ha mindig csak annyit melegítünk, amennyit meg is eszünk. És szoktam szabolcsit töltött káposztát is készíteni, de azt inkább nyáron, mert paradicsomosabb - vagyis savanykásabb - és nem teszek bele füstölt húst sem, így könnyű, igazi nyári ételnek számít nálam.

2016. december 24., szombat

Boldog Karácsonyt! ✩


Áldott, megvilágosító, fényességes, boldogszép Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! ✩✴✸



✩✴✸


2016. december 23., péntek

Flódni


Ha mond az a szó valamit, hogy tobzódás, tegyük talonba. Amíg valaki nem kóstolt igazi jó flódnit, az nem tudja, mint jelent az említett kifejezés. Hogy úgy mondjam, szinonímaként lehetne szótárazni őket. De a szótár száraz gyűjtemény, így hát inkább maradjunk a süteménynél, ami egy szaftos, minden földi jót magában foglaló égi tünemény. Na, ez meg egy oximoron. Nézzétek el nekem reggeli dadogásom. Csak próbálom leírni, hogy a "minden jót" kifejezést rögtön megértjük, ha szánkba kerül akár csak egy falat is ebből a csodából. Akárki készít neked, vagy kínál meg vele, biztos lehetsz benne: szeret téged. :)





Több receptet is megnéztem, végül összeállt a sajátom. Fűszer & Léleknél találtam két nagyon jó receptet, egy hagyományost és egy egészen extrát, és Juditka konyhájában egy harmadikat. Mivel a flódniban rengeteg töltelék van, muszáj kialakítani a magunk receptúráját, ahhoz a tepsihez, amelyik családilag megfelel és adott. Mivel úgy gondoltam, a kicsi adaggal nem érdemes - főleg ilyenkor ünnepek táján - bajlódni, egyből dupláztam a mennyiséget. Így viszont féltem, hogy a legnagyobb tepsimbe sem fér el a négy réteg töltelék és öt réteg tészta. Ezért az én sütimben csak 3 töltelék van, és a szilvalekvárnak nem készítettem külön helyet, hanem megkentem mindhárom töltelék alatt a kinyújtott tésztát. (Viszont ha most leírom magamnak a pontos mennyiségeket, ebből már tudok számolni, ha kisebb adagot vagy négyrétegű flódnit szeretnék.)

Hozzávalók egy 36-szor 24-es, magas oldalú tepsihez:
A tészta 4 rétegéhez:
80 dkg liszt
30 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 egész tojás (nagyon keveset hagyjunk ki a süti tetejének megkenéséhez)
2 tojás sárgája
1/2 csapott mokkáskanál só
2,5 dl száraz fehérbor
A diótöltelék:
40 dkg dió darálva
20 dkg cukor (ebből a fele nálam vaníliás)
1 nagy narancs héja reszelve
1,5 narancs leve
0,5 dl száraz fehérbor
csipet só
A máktöltelék:
36 dkg darált mák
20 dkg cukor
1,5 citrom reszelt héja
1/2 citrom leve
0,5 dl száraz fehérbor
csipet só
Az almatöltelék:
2 kg alma lereszelve (nem hámozás és csutka nélkül mérve hanem cakumpakk)
5 dkg mazsola
2-3 evőkanál világos nádcukor
0,5 citrom leve
0,5 dl száraz fehérbor
1 teáskanál őrölt fahéj
1/2 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg
csipet só
plusz: egy nagyobb (kb. fél literes) üveg szilvalekvár

Először elkészítjük a töltelékeket, mert teljesen ki kell hűlniük, mire a süteménybe kerülnek. A dió- és máktölteléket beízesítjük, és összefőzzük. Az almákat meghámozzuk, és lereszeljük tökreszelőn a csutkájáról körben. Majd kinyomkodjuk a levét - ez fontos, mert én a 2 kg almából több, mint 8 dl levet préselem ki -, mert ha egy kicsit is nedves marad, eláztatja a tésztát. Tehát kinyomkodjuk, ízesítjük és addig főzzük, amíg nem marad leve. (A finom friss almalevet pedig jóízűen megisszuk.)
Ha a töltelékek készen vannak, hozzáláthatunk a tésztának. A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a porcukrot, kevés sót, és a kockázott hideg vajat. Kézzel addig morzsoljuk, míg a vaj és liszt elegye finom morzsára kezd hasonlítani. Ekkor adjuk hozzá a bort, tojást, tojássárgájákat, és összedolgozzuk. Nem kell nagyon, csak álljon össze a tészta. Folpackkal beburkoljuk és hűtőbe tesszük 1-2 órára.























Amikor a töltelékek is kihűltek, összerakjuk a süteményt. A tepsit kivajazzuk, lisztezzük. A tésztát négybe vágjuk, gombócoljuk. Kinyújtjuk az elsőt a tepsinek megfelelő méretű téglalapra, behelyezzük a tepsi aljára. Megkenjük szilvalekvárral, ráterítjük a diótölteléket. Kinyújtjuk a második tésztagombócot, ráfektetjük a diótöltelékre. Kézzel kissé le is nyomkodjuk. Megkenjük lekvárral, majd a máktölteléket elsimítjuk rajta. Megint tésztalap következik, amit ismét kissé lenyomkodunk, megkenjük lekvárral és erre jön az almatöltelék. Végül befedjük az utolsó lappal, lenyomkodjuk, kissé beszurkáljuk a tésztát villával és megkenjük a kihagyott kevés tojással.
Előmelegített, kb. 160 fokos sütőben 1 órán át sütjük - mert nagy adag, tömör sütemény -, majd legalább 12 órát hagyjuk pihenni, mielőtt felvágnánk.
A sorrendet tartsuk be, mert ha esetleg az almás töltelékünk kissé nedvesebb lenne, akkor sem fogja eláztatni a süteményt, ha legfelülre kerül. De még ennél is fontosabb, hogy minden töltelék lémentes legyen. Tehát addig főzzük őket, amíg az összes folyadék eltűnik. (Lehet látni ahogy keverjük, a lábos alján.)

S ha már ez egy csodálatos zsidó sütemény, hagy meséljek el egy szép zsidó legendát is nektek.

2016. december 22., csütörtök

Fetás, spenótos göngyölt karaj



Hátha valakinek még ötlet kellene az ünnepekre. Még jövök majd a flódnival, ha jól sikerül. :)



Hozzávalók 4 főre

90 dkg hosszúkaraj (csont nélkül)
50 dkg darált hús,
1 tojás
12 dkg feta
1 nagy vagy 2 kisebb pritaminpaprika
2-3 dkg vaj
20 dkg spenótlevél
2 evőkanál szárított bazsalikom (vagy friss bazsalikomlevelek ha van)
só, frissen őrölt bors

A karajt úgy szeltem fel, hogy két-két szelet egyben maradt a hártyánál, vagyis duplára kiteríthető lett. Jó vékonyra kiklopfoltam a szeleteket, majd sóztam őket.
A darált húshoz apróra vágott pritaminpaprikát, sót, frissen őrölt borsot, szárított bazsalikomot és durvára tördelt fetát kevertem, no és egy tojást. A kiterített hússzeletekre spenótleveleket terítettem, erre jött a töltelék vékony rétegben. (Blansírozhatjuk is a spenótot, ha úgy könnyebb vele dolgozni vagy szimpatikusabb.) Föltekercseltem, madzaggal kissé átkötöttem őket.
A tepsibe vajat kentem, a tekercseket is kissé megkentem, kevés vizet is öntöttem alájuk. Alufóliával lefedve, kb. 180 fokon 1 óráig sütöttem, majd a fóliát levéve még kis ideig, hogy színt kapjanak a húsok.
Fóliával letakarva hagytam kihűlni, hogy ne száradjon ki, majd szintén darabonként fóliába tekerve hűtőbe tettem. Néhány óra múlva gyönyörűen lehetett szeletelni a hidegtálra.
Melegen is kitűnő, pulyka vagy csirkemellel is készíthető.
Ha van friss bazsalikomunk, azzal még finomabb. Akkor a spenótlevélrétegre tegyünk a levelekből, és erre következhet a darált keverék.

2016. december 20., kedd

Hasselback burgonya



Olyan jó ilyenkor begyújtani a sütőt...




Egy elhíresült sültburgonya, amit egy stockholmi vendéglőben készítettek legelőször, innen kapta a nevét. Látványos, finom és variálható is.

A burgonyát alaposan megmostam, megtöröltem. Éles késsel bevagdostam 2-3 milliméterenként úgy, hogy az alja épp csak egyben maradt. Besóztam óvatosan a szeletkéket (ez azért is jó, mert így széthajtogattam legalább a krumplilapocskákat), majd olívaolajjal meglocsoltam a burgonyákat. Előmelegített forró sütőben pirosra sütöttem. A héjánál mennyei ropogós, a belseje meg finom puha.




Az olajba lehet fokhagymát is tenni, zöld vagy szárított fűszereket is, lehet mustárral is keverni. A lapocskák közé akár hajszálvékonyra szelt szalonnacsíkok vagy hagymakarikák is kerülhetnek. De meglocsolhatjuk olvasztott vajjal is, vagy zsírral - kinek mi a kedvence.

2016. december 19., hétfő

Sütőtök fetával


Olyan sötét volt ma egész nap, hogy villanyt kellett kapcsolnom. Tudtátok, hogy a fény alapvetően befolyásolja a hangulatunkat? Ha sokáig kevés, depresszívek leszünk, ha túl sok, eufórikusak és pörgünk. Ha sokáig tévézünk vagy számítógépezünk, nem tudunk mélyen aludni. Pedig a mélyalvásra nagyon nagy szükségünk van, mert az regenerál bennünket igazán. Az évkör is olyan, mint az alvás-ébrenlét ciklusaink: a nyár az ébrenlét, az ősz az álomba merülés, a tél a mélyalvás, a tavasz az ébredés. 
A természet nem csak kívül van, és nem csak látvány, hanem bennünk is működik. Ilyen a természetünk. Milyen pontos és találó a magyar nyelv.




Egyszerű hétköznapi ebéd, csak be kell tenni a sütőbe. De nagyon finom. Mi hajában sült burgonyával ettük, de akár extra köret is lehet húshoz, halhoz.

Hozzávalók 4 főre (főételnek):
1,2 kg sütőtök (tisztítva)
4-5 evőkanál olívaolaj
1/2 dl száraz fehérbor
1 teáskanálka méz
só, frissen őrölt bors
zöldfűszerek (nálam görögbazsalikom és zsálya, de a kakukkfű, oregano vagy rozmaring is nagyon jó hozzá)
1 nagy fej lilahagyma (vagy fehér salátahagyma vagy salotta)
10-15 dkg fetasajt

A sütőtököt megtisztítottam, nagyobb kockákra-darabokra vágtam, mézzel, olívaolajjal és a fűszerekkel összeforgattam a tepsiben, kevés bort öntöttem alá és előmelegített, forró sütőben cirka 50 percig sütöttem. Mikor kivettem, fetát morzsoltam rá.
Lehet kínálni hozzá citromlevet vagy borecetet vagy balzsamecetet még, mert a sütőtökök nem egyformán édesek. 
Ha maradna belőle, a sütőtökkockákat salátához is felhasználhatjuk. Ruccolával vagy cikóriával  kiváló szerintem.

2016. december 18., vasárnap

Klasszikus creme brulee


Annyi okosságot olvastam mostanában: "az ünnep nem az ajándékozásról szól, ne hajtsd túl magad lyányom, légy inkább a szeretteiddel, a karácsony már a nyakunkon, pedig a szívünkbe' kellene hogy legyen, stb... :)
Tán ez az egy ünnep maradt meg varázslatosnak, túlvilági szépnek, együttvárósnak, szentnek vagy épp profánnak, szóval 
csak mindannyiunknak gyermeki csodavárást kívánok, akár őrült hajszával, akár lecsendesült várakozással, akár kívánságokkal vagy plázás csatangolásokkal,
egyszóval  élje meg ki így, ki úgy, mert már csak pár kanyar s itt az ünnep. Mer' ahogy az ismereten falfirkász is mondotta volt: karácsonykor minden út haza vezet. :) Boldog, jókedvű készülődést kívánok mindenkinek!







Tudom, sokan ismerik s szeretik, de én most készítettem először, mert most tettem szert sárkánytűzre, ami elengedhetetlen hozzá. Mer' a krémbrülé nem krémbrülé roppanós karamellréteg nélkül, ugyi.

Hozzávalók 4 kis tálkához (azokhoz a klasszikus creme brulee-s tálkákhoz):
5 tojás sárgája
3 dl zsíros tej
1 dl tejszín
12 dkg vaníliás cukor (nekem van üvegben vaníliarúddal készült) vagy sima kristálycukor + 1 rúd vanília vagy esszencia vagy őrlemény
csipet só
+ 4 evőkanál kristálycukor a karamellhez

A tojások sárgáját habosodásig-fehéredésig elkevertem a vaníliás cukorral, csipet sóval. Közben felforraltam a tejet, és forrás után apránként, állandóan kevergetve hozzáöntöttem a cukros tojássárgákhoz. Ha valakinek nincs otthon készleten házi vaníliás cukra, akkor a tejbe dobjon bele egy hosszában szétvágott rúd vaníliát, és még a tejbe tétel előtt a kikapart magjait is. Ez esetben mielőtt átöntené a sárgákra a tejet, vegye ki a vaníliarudat. (Amit egyébként le lehet mosni, megszárítani és aztán kristálycukorba tenni.)
A kis tálkákat egy tepsibe tettem, elosztottam bennük a krémet (jó csurig lesznek, de úgyis csökken a szintjük a gőzölődés alatt majd), félig felöntöttem forrásban lévő vízzel, és az előmelegített, kb. 110 fokos sütőbe tettem egy órára.
Amikor elkészült, folpackkal lefedtem őket és hűtőbe tettem. (Kifejezetten jót tesz neki 4-6 óra hidegben tartózkodás.) Tálalás előtt megszórtam kristálycukorral, és a szakácsfáklyával megkaramellizáltam a tetejét. 

Klasszikus desszert, egyszerű is, karácsonyra is ajánlom. Pazarfinom és ellenállhatatlan. Előre elkészíthető, tényleg nincs vele macera. A maradék fehérjékből pedig lehet pavlovát vagy gyümölcskenyeret sütni, vagy habcsókot, vagy ahogy én is teszem most: a mézes puszedli mázának éppen pont jó lesz a sok tojásfehérje.
Ha valakinek nincs klasszikus brulee-s tálkája, szerintem bármilyen kerámia, vagy vastagabb üvegtálka is megteszi, mert nagyon alacsony hőfokon kell gőzölni. Vagy akár a most újra divatos zománcos kis bögrék is jók hozzá, vagy szélesebb szájú, kis űrtartalmú befőttes üvegek is alkalmasak szerintem.
Lehet más ízesítéssel is készíteni, de a tojás sárgája és a vanília íze együttesen szerintem csodás páros.




Kandírozott narancshéj


Hátha valaki hozzájut kezeletlen héjú narancshoz. Sok sütibe - főleg karácsonyiakba - rendkívül finom a kandírozott narancshéj. Vagy citromhéj. És ajándéknak sem utolsó.




Én eddig nagyon bonyolult leírásokat olvastam róla, de ez a videó rendkívül egyszerűen bemutatja, hogyan készül.

Empanadas


Ha netán lenne sült maradék a nagy ünnepi dínom-dánomból, mert nem csak frissen vásárolt darált húsból készíthető (amilyen az eredeti), hanem a videón is láthatóan maradék sültekből is tökéletes lehet. Vagy ha már a szilveszteri menünk is gondolkodunk, mert az empanada remek partiétel is.




Tészta:
50 dkg liszt
1 tk. szárított élesztő (vagy 1 dkg friss)
1 tk. pirospaprika
2 dl víz

1 dl olívaolaj (a tészta receptjének forrása: street kitchen)
Ennyi tésztához én olyan 80 dkg darált húst vennék.

Valójában a tésztát lehet vajjal és sütőporral is készíteni, vagy csak simán egy egyszerű vajas tésztát is készíthetünk. De nekem a fent leírt a legszimpatikusabb.
És persze nem csak hússal tölthető, ez a fogás a vegák álma is lehet. Bármilyen hüvelyessel, zöldséggel is tölthető.

Fasírtrolád


Fasírtrajongóknak.




A megszokott fasírt kissé más, talán ünnepibb formája. Nekem nagyon tetszik. Akár karácsonykor is feltálalható, mert melegen is finom, de svédasztalon is látványos, különleges.
Ízlés szerint fűszerezhetjük a darált húst is, és kerülhet bele rukkola, vagy bazsalikom is a bébispenót helyett. 
Én 1 kg darálthúshoz tennék 2 tojást, a zsemlemorzsát el is hagynám, friss fokhagymával fűszerezném, borssal, apróra tört koriandermaggal, sóval, szerecsendióval hinteném. De ez tényleg a fantáziánkra és ízlésünkre van bízva. Készíthetjük szárnyashúsból, sertésből vagy marhából is. Vagy bárányból is. Én ha melegen tálalnám, és sertésből vagy marhából készíteném, sült almát adnék köretként hozzá. Ha pulykából vagy csirkemellből csinálnám, akkor egy fantáziadús téli salátával kínálnám.


Panpepato


Mélyzengésű, dús sütemény.
Éjsötét, tápláló tél-étel.
Szájnak ingere, fognak gyönyöre.
Ki mondta, hogy a költészet csak szavak tengere?







Isteniség, na. Tömörgyönyör. Extracsokis. Extramagos. Minden falat... tökéletes. Dolce Vita receptje.

Annyiban tértem el a recepttől, hogy a dióból 10 dekával kevesebbet tettem, ellenben mézből nem 15 dkg-ot, hanem 22 tettem bele. És így sem édes, épp tökéletes. És csipet só is került bele, mert az hozza ki igazán a csokoládé ízét, ki ne hagyjátok, mert ez a sütemény igazi fűszere! Muskotályos bor van benne. És hosszabb ideig szárítottam. Dupla ideig. Valamint ha olyan szép formásra akarjuk, mint Krisztáé, akkor egy tortaformába simítsuk a tésztát, különben a széle nem lesz olyan magas, mint a közepe. Az alja nem kell a formának, csak a pereme.
Az enyémben egyébként aszalt eper van mazsola helyett, és ánizsmagokat tettem bele, nem borsot. A többi stimmel. :)

A szeretet


Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.

Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.

(Pál apostol első levele a korintusiakhoz, részlet)






2016. december 12., hétfő

Retró a konyhában: kijevi csirkemell


Van, ami nem változik. És van, ami igen. 







Igyekeztem a képen is visszaadni a korhű retró-fílinget. Emlékeztek? Kinyitottunk egy szakácskönyvet vagy újságot, és hasonló fotók voltak benne. És hasonló ételek. 
Szeretem az újításokat a gasztronómiában, figyelem a divatokat is, de úgy gondolom, vannak ételek, amik nem szorulnak sem újragondolásra, sem javításra. És mindig jók. (Már ha jól vannak elkészítve, természetesen.) És bizton állíthatom, hogy a legjobb, ami egy csirkemellel történhet, az az, hogy kijevit készítünk belőle, mert az amúgy száraz mellehúsa és a minőségi vaj párosa az égben köttetett.
Bár ezzel a kijelentésemmel kissé bajban vagyok, mert azt hiszem, nincs ember, aki meg tudná mondani, milyen is az igazi kijevi jércemell. Próbáltam utánanyomozni, nem sok sikerrel. Itt és itt olvashattok utána. Van, aki Chicago városát jelöli meg forrásnak, mások szerint ukrán eredetű. Még hites uram régi főiskolai könyvében is megnéztem a receptet, ami szerint a csirkemellet felszúrjuk, és vaj-reszelt sajt keverékével megtöltjük, amit sóval-borssal-szerecsendióval fűszerezünk. De én úgy hiszem, az eredetiben talán nem volt sajt, csak fűszeres vaj. 
Mára már azt hiszem ez az étel is arra a sorsra jutott, hogy ahány ház, annyi féle változat létezik. Ez az enyém, ami tulajdonképpen gremolátával töltött csirkemell. Mert citromhéj mindenbe kell. 😉

Hozzávalók 2 főre:
2 fél csirkemell (a kis szárnya nélkül)
2 kisebb csokor petrezselyemzöld
8 dkg vaj (nem margarin!)

1 kicsi citrom reszelt héja
1 kisebb gerezd fokhagyma
a panírozáshoz:
2 tojás + 2 evőkanál víz jól felverve pici sóval
liszt
zsemlemorzsa
a sütéshez:
bő olaj.

A szobahőmérsékletű vajhoz hozzákevertem a felaprított petrezselyemzöldet, reszelt citromhéjat, nagyon apróra vágott fokhagymát, sót, aztán betettem a fagyasztóba 10 percre, hogy kissé szilárduljon, mert úgy könnyű betölteni. Ha nagyon lágy a vaj, csak kínlódni fogunk vele.
A csirkemellről a kis szárnyacskarészt levágtam, azt csak simán bepaníroztam. A két nagy darabot felszúrtam a vastagabb végétől indulva, hogy zseb keletkezzen. Ebbe az üregbe töltöttem a fűszervajat. A nyílásokat fogvájóval összetűztem. Duplán bepaníroztam a húsokat, és közepesen forró olajban pirosra sütöttem. Az olaj ne legyen túl forró, mert vastag a hús, át kell sülnie, szóval kisebb lángon süssük, és olyan magasságú legyen a serpenyőben az olaj, hogy minimum a hús vastagságának feléig érjen.
Tálalás előtt a fogvájót távolítsuk el, és abszolút forrón, frissen tálaljuk. Körete bármi lehet, amit szeretünk.

Karácsonyi változatnak úgy készíteném, hogy reszelt narancshéjat és frissen reszelt szerecsendiót adnék a vajhoz, no és friss bazsalikomot vágnék apróra (s persze a fokhagyma is maradna). Lehet bunda nélkül is sütni kevés vajon vagy jófajta olajon, úgy könnyebb, egészségesebb fogás lehet. De a belsejéből a minőségi vajat semmiképpen ne spóroljuk ki. Lehetne bonyolítani ezt az ételt, de a kijevire fokozottan igaz: a kevesebb több. Maradjunk az egyszerűségnél.

2016. december 11., vasárnap

Az öröm


 Az öröm bennünk az adüton, a legrejtettebb szentély.

(Hamvas Béla: Patmosz)




Egy, a Kolumbia partjainál fekvő Neguá városába való férfi fel tudott mászni az égbe.
Visszatérve elbeszélte az utazását. Elmondta, hogyan látta az emberi életet odafentről. Azt mondta, pici lángok tengerei vagyunk.
- A világ - mesélte -, a sok ember, pici lángok tengere.
Minden egyes ember a saját lángjával világít.
Nincs két egyforma láng. Vannak nagy lángok és kis lángok mindenféle színben. Vannak olyan lángok, melyek annyira mozdulatlanok, hogy még a szélben sem rezdülnek meg, mások lángja olyan vad, hogy szikrával szórja tele a levegőt. Vannak bolond lángok, melyek sem nem égnek, sem nem világítanak, másokban viszont olyan vadul izzik az élet, hogy rájuk sem lehet nézni pislogás nélkül, és ha a közelükbe ér az ember, maga is lángra kap.

(Eduardo Galeano: Ölelések könyve, fordította Ingrid Alexovics)