A tökéletes grízgaluska

A mai levesünk. Közepén grízgaluska. Az örök mumus. Úgy hónapról-hónapra felteszik a kérdést a főzős csoportokban, hogy kinek van egy bevált grízgaluska receptje? Olyan, ami nem fő szét, nem marad kemény? Általában a válaszok száma úgy ezer és a végtelen között szokott mozogni. Én megtaláltam az igazit, ami igen komoly dolog, mert grízgaluska esetében a tökéletes receptúra fellelése felér a bölcsek kövének megtalálásával. 

Az érdem Mautner Zsófié, a Chili & Vanília Blog és facebook oldal szerzőjéé. Örök köszönetem. Itt találjátok a posztját: https://www.facebook.com/photo/?fbid=10156835336062020&set=a.326047917019&locale=hu_HU 

Ez a galuska egyrészt atombiztosan elronthatatlan, másrészt a készítési módja a legegyszerűbb, és leggyorsabb is. A módszer a következő: a mérlegre tesszük a tálat, amiben majd összekeverjük az alapanyagokat és kinullázzuk a mérleget. Beleütjük a tojásokat, és ahány gramm, pontosan ugyanannyi gramm grízt adunk hozzá. Ízesítjük sóval, én mindig reszelek bele szerecsendiót, adok hozzá sok aprított petrezselyemzöldet is, és egy kevés fokhagyma granulátumot is szoktam beletenni. Így íze is lesz. Összekeverjük alaposan és a villával, amivel összekevertük, jól lenyomkodjuk a kész masszát, hogy összeálljon és sima legyen a teteje. 15-20 percig hagyjuk állni, majd forrásban lévő sós vízbe szaggatjuk. Szaggatás előtt nem keverjük fel a masszát! A forrást olyan finoman forrdogálósra hagyjuk és 15 percig főzzük a galuskákat. Időnként én át is szoktam forgatni őket. Ez a főzési idő ezekre a közepes galuskákra vonatkozik, ha óriás galuskát főzünk, akkor annak 20-25 perc kell. Nekem ma 98 gramm volt a két tojás, ebből lett 11 közepes méretű galuska.

Sólet (nem kóser)

A fészen szembejött velem Lantos Lili sóletes videója. Megmutattam embernek, erre azt kérdezte, mi miért nem főzünk sóletet?! Hát főztünk. De persze nem lett kóser, mert mifelénk sem füstölt marhaszegyet, sem füstölt libacombot nem kapni (soha nem láttam sehol, sőt nálunk sima marhaszegyet sem lehet kapni), így füstölt oldalassal és marha nyak-tarjával főztem. Persze tudom, a kóserséghez az is hozzá tartozik, hogy kóser vágásból való legyen a hús, és kóser konyhában készüljön a sólet. Viszont annyira jó étel, hogy érdemes átvenni nekünk disznóevő népeknek is. 

Úgy csináltam, ahogy a Lantos Lili videójában láttam: mindent csak belepakoltam a fazékba. Még a tojásokat is megpöccintettem. Első lépésben föltettem a tűzhelyre, de csak annyi időre hogy felforrjon, aztán ment a 90 fokos tűzhelybe. A tetejét rajta hagytam az edénynek. Este 11-kor tettem be, reggel 1/2 9-kor kivettem, és ez a látvány fogadott:

 

A hús gyakorlatilag szétomlott a szánkban, a bab nem főtt szét. Legközelebb már tudom, miből kell több, miből kevesebb. Az én edényem olyan 4 literes, ebbe áztattam be körülbelül fél kiló tarkababot, a hús olyan 80 dkg lehetett, az oldalas pedig 4-5 csontnyi, nem tudom az dekára mennyi. Adtam hozzá egy nagy fej vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát apróra vágva, sót, borsot, pirospaprikát és két félmaréknyi gerslit. És egy púposabb evőkanál zsírt. Felöntöttem vízzel.

Mivel sok lé maradt rajta, a tojásokat kivettem az ételből, visszatettem a sütőbe, de most tető nélkül és 175 fokra. Két óra múltán szépen elfőtte a fölösleges levét. A sósságát is sikerült eltalálnom, mert megkóstoltam nyersen a füstölt oldalast és így próbáltam belőni, hogy mennyi sót engedhet ki. Hát, isteni ebédünk volt, és nem utoljára csináltam sóletet! Ezentúl rendszeres szereplője lesz az étkezőasztalunknak.

A videót megtalálod a facebookon itt: https://www.facebook.com/reel/1317718606507531?locale=hu_HU

Leszűrvén az első főzés tapasztalatait: sóletet nem lehet szigorúan recept alapján főzni. Ahány ház, annyi sólet. (Mi casa, mi sal, tu casa, tu sal. Mondja a művelt spanyol.) Egyrészt fontos, hogy milyen edényed van hozzá: nem lehet kicsi, minimum 3-4 literes kell hozzá. Aztán nem mindegy, hogy öntöttvas, vagy fazekas edény. Másképp működnek, más a forma, más a főzési idő. Az edény nagysága meghatározza, miből mennyit tehetsz bele, ezért nehéz megadni a mennyiségeket, ki kell tapasztalni, a te edényedbe miből mennyi fér el benne. A folyadék és sózás szintén intuitív, mert függ a füstöltektől, amik belekerülnek a fazékba/lábosba. Van aki úgy csinálja, ahogy én is most, hogy csak beleszórja a hagymákat, van, aki elődinszteli, és úgy teszi a sóletbe. Van aki a húsokat is körbesüti, szóval lehet próbálkozni, variálni. A gyakorlat majd tökéletesíti az ételt, s akkor neked is meglesz a tökéletes sólet recepted. Tudod, a te házad, te sóleted. 

Kimchi (vegán)

Annyira szép kínai kelt tudtam venni ma délután a Spárban, hogy nekiálltam megint a kimchi gyártásnak. Annyira imádom! Ráadásul most volt valamelyik multinál ázsiai hét, és egy mini üveg kimchi valami 1500 vagy 1700 forint volt. Őrült drága. Érdemes otthon megcsinálni. Csak előszörre tűnik bonyolultnak, a későbbiekben már könnyedén fogjátok tudni készíteni. Igyekeztem leírni, hát nem volt egyszerű... De ez alapján a videó alapján tényleg nem nehéz feladat: https://www.youtube.com/watch?v=eTucCw1w6Ak&t=917s 

Hozzávalók egy kis adaghoz: 

• 1,10-1,50 kg kínai kel (azaz 1 db kínai kel, az enyém most  1,28 dkg-os volt)

• a sózáshoz: 6 dkg só (nem kell félni a mennyiségtől, mert úgyis lemossuk majd a levelekről) 

• a pasztához: 4 dl víz, 2 evőkanál rizsliszt, 2 evőkanál nádcukor (sima fehér cukor is jó) 

• a püréhez: 3 gerezd fokhagyma, 1 fél centi vastag szeletke friss gyömbér, egy közepes fej vöröshagymának a fele és opcionálisan 1 negyed alma 

• a kihűlt pasztához keverjük a pürét, ízlés szerint 1-2 evőkanál chilipelyhet (én a Lidl-ben kapható cayenne borsot szoktam a kimchibe használni), és én magyarosan keverek hozzá 1-2 teáskanál pirospaprikát is, és kb. 1 csapott teáskanál sót és 1/2-1 sörreteket (attól függ, mekkora, én ilyenkor, mikor még nincs a sörreteknek szezonja, kerekrépát szoktam használni helyette), 1 kisebb sárgarépát, 3-5 szál újhagymát 

A kínai kelt a torzsájánál félbe bevágjuk, majd kézzel szétrepítjük kétfelé, aztán mindkét fél torzsáját újból bevágjuk, de csak bevágjuk, nem repítjük szét. A darabokat alaposan megmossuk, majd besózzuk. Fél óránként fordítunk rajtuk egyet, hogy egyenletesen tudja kiengedni a levét. Körülbelül 2 óra kell neki a sóban álláshoz, ezalatt háromszor fordítjuk. 

Közben elkészítjük a pasztát: a rizsliszttel felforraljuk a vizet, mikor már forr, hozzá adjuk a cukrot is, és jól elkeverjük. Levesszük a tűzről, és hagyjuk teljesen kihűlni. A pasztához való zöldségeket felaprítjuk zsülienre, az újhagymát karikákra vágjuk. 

A püréhez valókat cutterben pürésítjük (hagyma, fokhagyma, gyömbér és ha tesztek bele almát, az is mehet a cutterba). 

A kihűlt cukros, rizslisztes alaphoz hozzákeverjük a pürét, a cayenne borsot, pirospaprikát, a felvágott zöldségeket, a sót. 

A két óra állás után a keldarabokat alaposan megmossuk, majd a torzsabemetszésnél szétválasztjuk a fél keldarabokat, vagyis így negyedeket kapunk. A keldarabokat alaposan hagyjuk lecsöpögni. A pasztát, amiben már minden benne van: a püré, a zöldségek, paprika, só, belekenjük a kel levelei közé. Igyekezzünk, hogy mindenhova jusson belőle. 

Vagy fazekas edénybe, vagy üvegedénybe, vagy BPA-mentes műanyag edénybe tehetjük fermentálódni. Minden esetben jól nyomkodjuk le a kész kimchi darabokat, hogy ne nagyon maradjon levegő a rétegek között. 

 A kész kimchit hagyjuk 36-48 óráig a konyhapulton, utána viszont hűtőben tároljuk.

Én most kerekrépából (tarlórépából) is csináltam egy adag kimchit.

Sült kápia paprika saláta

A paprikákat a sütő rácsán 220 fokon alsó-felsőn 20 percig sütöttem, ez alatt a héjuk szépen megfeketedett. Aztán egy tálba tettem őket 15 percre letakarva egy tányérral, így a gőzben a héj elválik a hústól, és könnyű megtisztítani. Végül csak kevés sót, málnaecetet és olívaolajat tettem rájuk, és egy éjszakát álltak így a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek. Lehet készíteni hagyományos ecetes-sós- cukros lével is, lehet bele fokhagymát, petrezselyemzöldet, bazsalikomot, oreganot, kakukkfüvet is tenni. Sőt, ha nem salátának készítjük, megtölthetők krémes fűszeres feta- vagy kecske- vagy juhsajttal is. Érdemes elkészíteni, a kápiának valami isteni íze van, nagyon különleges, én nagyon szeretem.

 

 

Sült padlizsán fetakrémmel, harissával

Nem vagyok nagy rajongója a padlizsánnak, de ebben a formájában a kedvencem lett, fantasztikusan jó. A recept egyébként Yotam Ottolenghié.

Hozzávalók 4 főre:

• 4 kisebb-közepes padlizsán
• 25 dkg krémfehérsajt (feta)
• 20 dkg görögjoghurt
• 1 kápia paprika
• 2 nagyobb méretű piros chilipaprika (vagy több, ha igazán csípősen ennétek)
• 2 dl olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 teáskanál köménymag (római kömény)
• só, friss kapor vagy menta vagy korianderzöld, vagy petrezselyemzöld

Az eredeti leírásban a padlizsánt serpenyőben kéne körbesütni, de az én padlizsánom olyan dundinagy darab volt, hogy meg sem kíséreltem így sütni, és sokkal jobban jártam. Nem lett tele füsttel a lakás, és gyönyörű feketés-barnásra pirult a sütőben is, szóval felülírtam Ottolenghit. A padlizsánt megmostam, négybe vágtam úgy, hogy a szárrész minden darabon megmaradjon. Sütőbe tettem 200 fokra légkeverésre, és 30 percig sütöttem a sütő rácsán, a vágott felületekkel fölfelé. Mikor langyosra hűltek, a héjakat lehúztam róluk, hosszában két-három csíkban bevagdostam a padlizsánokat finoman, hogy egyben maradjanak, és nagyon kevés sóval meghintettem őket. 

Közben: csináltam egy paprikakrémet. Egy kápia paprikát, két duci gerezd fokhagymát, a két chilipaprikát egy deci olívaolajjal, kevés sóval cutterben jól összeaprítottam, majd föltettem a tűzre, de még adtam hozzá egy deci olajat (kellett még hozzá, mert a paprikák fölvették a nagyját) és egy teáskanál köménymagot. Az eredetiben római kömény van, de én azt nem utálom, a magyar köményt ellenben imádom, szóval ha gondoljátok, használhattok római köményt is. (Ismét egy magyar sajátosság.... a köménymagunk... a világ nem ismeri, és micsoda veszteség ez nekik, mert ezerszer finomabb, mint a római kömény.). Mikor felforrt a harissa-szerű mártás, hagytam pötyörögni pár percig, aztán lehúztam a tűzről, és egy teáskanál őrölt pirospaprikát hozzákevertem. 

Egy 25 dkg-os krémfehér sajtot (fetát) elkevertem 20 dkg görög joghurttal. 

Serpenyőben pirítottam szezám- és tökmagot. (Nálunk a fenyőmag ritka madár, ellenben Zalában a tökmag otthonos.) 

Tálalás: szobahőmérsékleten fogyasztandó. A tányéron elterítettem a fetakrémet, ráfektettem a sült padlizsándarabokat, meglocsoltam őket a harissával, megszórtam pirított szezámmaggal és pirított tökmaggal és zölfűszerekkel: kaporral és petrezselyemzölddel. A zöldfűszerek közül a kapor és a menta a legtutibb az ételhez szerintem. Friss pitakenyeret javasol hozzá Ottolenghi, én friss langalóval, vagyis kenyérlángossal kínáltam, tökéletes volt hozzá. 

A harissából egyébként fog maradni, de nagyon finom, és hűtőben tárolva eláll akár egy-két hétig is. Bármire locsolható: sült krumplira, más zöldségekre (karfiol, brokkoli, zöldbab, stb...), felhasználható ragukba, sültekhez, főzelékre ízesítőnek. Ha nem akarjátok, hogy maradjon belőle, felezzétek nyugodtan az adagot. Fél kápia, egy deci olaj, stb...

P.s.: Ne ijedjetek meg, sokkal bonyolultabb volt leírni, mint elkészíteni. 🙂

Csirke alaplé olcsón

Maradjunk még kicsit az alapleveknél, húslevesnél.

Mostanában sok kínai főzős videót nézek, mert teljesen rákattantam az ázsiai konyhára. Remek trükkjeik és ételeik vannak. Így lett nekem nagyon egyszerű csirke-alaplém, bár nyugodtan nevezhetem húslevesnek is, mert az íze semmivel sem kevesebb vagy rosszabb, mint a mi húslevesünknek. 

 

 

Végtelenül egyszerű: végy kettő darab farhátat, add hozzá egy kisebb vöröshagymának a felét, 3 nagyobb gerezd fokhagymát félbevágva (hámozni sem kell csak félbevágni), sózd, tegyél a lábosba még kb. 10 szem feketeborsot is, és öntsd fel 1,8 liter hideg vízzel. Forrás után pötyörögtetve főzd egy órácskát. Szűrd le, és kész. Használhatod hagyományos húslevesként is a levét, de főzhetsz bele vagy hozzá zöldségeket is, és természetesen tésztát. Megszórhatod újhagymazölddel, petrezselyem vagy korianderlevéllel, lehet belőle wonton leves (a levesbetét ilyenkor vékonytésztás batyuk darálhúsos töltelékkel), lehet belőle húsgombócleves, májgombócleves, maceszgombócleves, zöldborsó, karfiol, karalábéleves, avgolemono - vagyis citromos rizsleves, és még folytathatnám, mert úgy jártam, mint Forest Gamp katonatársa a folyosó súrolása közben a rákételek végeérhetetlen sorolásával.

Ha ázsiai levest csinálok belőle, akkor szoktam egy nagyon kevés szójaszószt, nagyon kevés cukrot és nagyon kevés fehérborecetet is, és egy szeletke gyömbért is beletenni az alaplébe.

Tehát. A farhát 90 Ft volt, a fél fej kicsi hagyma 5 dkg azaz 20 Ft, a fokhagyma 2 dkg vagyis 40 Ft, a bors mondjuk 10 Ft. Végeredményben van tehát 160 Ft-ból 1,7 l csirkehúslevesünk. Vagyis ha négy főre számolom, akkor 4,25 dl leves, azaz 40 Ft per adag. És macera sincs vele, mert csak mindent beleteszel a fazékba és mikor kész, lezárod.

Nagyon sokszor főzöm, mert sok zöldséges leveshez is remek alap, illetve ha olyan kedvem van, akkor esszük wontonnak vagy húsgombóclevesnek, vagy simán csak tésztával csontlevesnek. Rizottókhoz is tökéletes.

Külön ajánlom azoknak, akiknél a húslevesben főtt zöldségeknek nincs keletje, mert így nem kell sem kínban megenni, sem kidobni őket.

Ha túl zsírosnak találnátok a levest, egy konyhai papírtörlővel le lehet itatni a tetejéről a felesleges zsírt. De én szeretem az aranyló karikákat.

Özlábgombával töltött csirkecombok

 

Kaptam a piacon úgy 40 dekányi őzlábgombát. A szebbjét kirántottam azon frissiben, a maradékból pedig töltött csirkecombokat készítettem. 

Egy nagyon pici fej vöröshagymát (diónyi méretűt) apróra kockázva vajon dinszteltem egy kis fej szintén apróra kockázott fokhagymával, és nagyon apróra vágott kevés kolozsvári szalonnával. Aztán hozzáadtam az apróra vágott őzláb-fejeket is. Sóztam, borsoztam, kakukkfűvel ízesítettem, majd kevés száraz fehérbort öntöttem hozzá, és hagytam teljesen elsülni a gombás keverék alól. Végül petrezselyemzöldet is tettem hozzá és egy csipet cukrot, kikerekítette az ízeket. A két combhoz mindössze egy fél zsemlét áztattam csak be, ezt kinyomkodtam, adtam bele egy kisebb tojást és a gombás keveréket. Míg a töltelék sült, a combokon a bőrt fellazítottam és besóztam, aztán kevés pirospaprikával is bedörzsöltem. Szebb színe lesz - gondoltam - ha megsül. (És tényleg.) Betöltöttem a keveréket a bőr alá, kivajaztam egy tálat, beletettem a combokat, a tetejükre is tettem kevés vajat, alá öntöttem cirka 4 cl vizet és lefedtem alufóliával. Egy órán át sütöttem 180 fokon, majd levéve a fóliát még negyed óráig nagyobb hőfokon rápirítottam. Egyszerű olívaolajos-fehérborecetes fejes salátával és párolt rizzsel tálaltam.

Tipp: a maradék őzláb 10 dkg volt. Ez elég akár négy combhoz is, de akkor két zsemlét áztassatok be hozzá.

Mediterrán citromos csirke borral és fehér babbal

Megsütöttem Eszter (Fűszer & Lélek) citromos, fehérbabos csirkéjét. Köszönetem, fantasztikus! :) Sokféleképpen szoktam citromos csirkét sütni, mert imádjuk. Így babosan még nem csináltam, de egy biztos: repertoáron marad. Igazi mediterrán fogás. Kissé módosult, mert egyrészt elfelejtettem spenótot venni, úgyhogy az kimaradt most belőle, másrészről tajinban sütöttem. Legközelebb nagyobb tepsiben csinálom, így kissé túlzsúfolt lett, úgyhogy a citromok nem pirultak meg igazán, pedig a citromos csirke akkor az igazi, ha karamellizálódik a citrom, szóval fél adagot kellett volna csak beletenni az edénybe. Majd legközelebb, még szokom az új tajinomat. Valamint még tavasszal, a karanténra készülvén vettem egy kg viszonylag nagyszemű fehér szárazbabot, így előző nap beáztattam a felét, úgyhogy a sütést azzal kezdtem, hogy megfőztem a babot.

Hozzávalók 4 főre:

• 0,5 kg fehérbab előző nap beáztatva
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1 evőkanál kristálycukor vagy nádcukor vagy méz
• 1 nagyon nagy vagy két kisebb fej fokhagyma
• 4 zsályalevél (nekem még van friss az ablakomban)
• 2 közepes paradicsom (még volt itthon igazi kertim) 
• 20 dkg spenótlevél (el is hagyható)
• 4 evőkanál olívalaj
• 4 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• 4 egész csirkecomb
• mustár
• 1 vastaghéjú citrom (a legjobb ha bio)
• 2 dl száraz fehérbor (én most Dóka Éva zseniális pinot blac-ját használtam) 

A babot puhára főztem, majd a vöröshagymát viszonylag vastagabb félkarikákra vágva a cukorral az olívaolaj és vaj keverékén karamellizáltra sütöttem. Hozzáadtam a főtt, lecsöpögtetett babot, a zsályát, a karikákra szelt paradicsomot, sóztam, borsoztam. Az edény alján elterítettem, beletettem a félbevágott fej fokhagymát, a karikákra szelt citromot (a magokat eltávolítottam) is elrendeztem a tetején, majd a besózott, borsozott, mustárral megkent csirkecombokat elhelyeztem a bab tetején. Aláöntöttem a fehérbort, lefedtem és olyan 180 fokos sütőbe tettem. Egy órát rajta volt a tajin teteje, aztán levettem, a sütőtt full hőfokra téve rápirítottam a combokra. Isteni finom! 

Túrós pite

Pihe-puha, isteni és könnyű túrós pite. Azt hiszem nincs ember, aki ne szeretné. Most cukormentesen, édesítővel készült, de természetesen cukorral is készíthető. 

Hozzávalók egy 21-szer 24-es tepsihez:

• a tésztához kell:
• 13 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 1,5 tojás
• 80 gr tejföl
• 35 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• csipet só
• a tetejére:
• 1/2 tojás
• a töltelékhez kell:
  
• 2 dl tejből és 3 dkg vaníliás pudingporból főzött sűrű, kihűlt puding
  
• 75 dkg krémes túró
• 2 tojás sárgája
• 2 tojás felvert fehérjéje
  
• 1 púpos evőkanál tejföl
• 1 citrom reszelt héja
• fél marék mazsola
• csipet só
• és ízlés szerint folyékony édesítőszer vagy cukor, ha cukorral készül, az jó vaníliás legyen

Először a pudingot készítettem el. Aztán összeállítottam a tésztát: a tojást, vajat és tejfölt jól kikevertem, majd hozzáadtam a sütőporos, picit sós lisztet és tésztává gyúrtam. Nem kell nagyon megdolgozni, épp csak álljon össze. Hűtőbe tettem, míg megcsináltam a tölteléket és közben előmelegítettem a sütőt is olyan 170 fokra, a tepsit pedig kibéleltem szilikonos sütőpapírral.

A fehérjét jó kemény habbá vertem, majd a tojássárgájákat robotgéppel összekevertem a túróval, pudinggal. Belereszeltem a citrom héját, beletettem a mazsolát is, jól elkevertem, adtam hozzá édesítőszert, majd fellazítottam a fehérjehabbal.

A tésztát kettőbe vettem és lisztezett felületen kinyújtottam az első gombócot a tepsi formájának megfelelően olyan 2-3 mm vastagra. Tepsibe tettem, villával beszurkáltam, majd rásimítottam a tölteléket. Kinyújtottam a második tésztagombócot is, ráhelyeztem a töltelékre, kissé rá is nyomkodtam, megkentem a maradék fél tojással, és ismét megszurkáltam. Ment is a sütőbe 30 percre. Kihűlés után szeleteltem.

A tésztából maradt egy kevés, de így könnyebb formára igazítani, meg a maradékkal meg is lehet díszíteni csilivilire a tetejét, ha valakinek épp van kedve hozzá. :)

Retro vaníliás krémtúró

A minap a Lila Füge fészbuk oldalán jött szembe ez a vaníliás krémtúró, Karai Dávid követte el, én meg örültem, mert mindig is imádtam ezt a finomságot. Csak nem jutott még eszembe hogy itthon is megcsináljam, pedig a neten százezer recept van belőle már régóta. És a boltokban ugye csak icipici adagban árulják. Ráadásul eszméletlen gyorsan elkészül.

Én változtattam kicsit az arányokon, rögtön dupla adaggal csináltam, mert tegnap este vendégeim voltak. 

Az enyémbe került:
50 dkg krémes sovány túró
4 tojás sárgája
4 dl tej
1 és 1/2 púpos evőkanál étkezési keményítő
8 evőkanál cukor (ebből 5 vaníliás)
csipet só
fél marék mazsola
3 cl rum+3 cl víz

Az eredeti receptet és a videót itt találjátok, a Lila Fügén.

Én először a mazsolát áztattam be a víz és rum keverékébe, hagy álljon, így pont be is ázott, mire elkészültem. És én nem a poharak aljára tettem a mazsolát, hanem a turmixolás után csak belekevertem a kész krémbe.

A többi ugyanaz: A tojások sárgáját elkevertem a cukor felével plusz a keményítővel, csipet sóval. A tejet felforraltam a cukor másik felével, majd először egy merőkanállal a tojássárgájákhoz adtam a forró tejből és azonnal jól elkevertem. Aztán még egy evőkanál forró tejet kevertem bele, végül a keveréket visszaöntöttem a lábosba, és kis lángon sűrűsödésig újra felforraltam állandó keverés mellett. Hideg vízfürdőbe tettem, közben néha megkevertem. Mikor langyosra hűlt, a túróval jól összeturmixoltam. Végül a rumos mazsolát is hozzá kevertem. 

Fantasztikusan finom, tényleg az a retro vaníliás túró íz. Sokszor fogom még készíteni. 

Tipp: Mivel a vaníliarúd aranyárban van, nekem van egy nagy üvegem, tele vaníliás cukorral: egy vaníliarudat kettévágtam, és felöntöttem kristálycukorral. Jó erős vanília íze és illata van. Ha fogy, mindig utántöltöm. A krémtúró akkor finom, ha kellően vaníliás.

Körömpörkölt

Múlkorában két helyen is szóba került a körömpörkölt. És a blogon sincs még fönn, mert ezer éve nem főztem (az is lehet hogy sohase' már nem emlékszem), meg akciós is volt a köröm, úgyhogy most sort kerítettem rá. 

Az a kategória ez az étel, amit valaki vagy nagyon imád, vagy nagyon utál. Mi szeretjük. Lehet főzni más hússal együtt is, például lapockával vagy csülökkel szokták összeházasítani. Szerintem annyira tömény és ízgazdag, hogy nem kell bele más, persze ha bográcsban, nagyobb társaságnak készül, akkor érdemes dúsítani. 

És egy fontos megjegyzés: mivel mondtam kedvenc hentesemnek (mindig megkérdi, mi lesz az ebéd), hogy pörkölt lesz, ezért esélyem sem volt szólni, hogy ne darabolja fel a körmöket. Sajnos ha bárddal szétcsapkodják, nagyon szilánkosra törnek a csontok, lehetetlen minden kis csontdarabkát eltávolítani, akárhogy is próbálkozunk. Szóval: ne daraboltassátok, hagyjátok egyben a körmöket. Ha nagyon úgy gondoljátok, hogy vágni kéne, akkor csak hosszában hagyjátok szétvágni a hentesnek, úgy sokkal kevésbé lesz szilánkos, mintha keresztben is szétüti a bárddal több helyen. 

Hozzávalók 4 főre:
4 köröm (ha lehet első, kisebbek és kevésbé csontosak, de a hátsó is jó persze)
3 nagyobb fej vöröshagyma (olyan 30-40 dkg összesen)
2 normál gerezd fokhagyma
1 evőkanál zsír
2 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 mokkáskanál köménymag (vagy őrölt kömény)
1 nagyon picike babérlevél fele
1 szem szegfűbors
só
1 evőkanál darált és sóban eltett kápiapaprika (közismertebb nevén: Édes Anna vagy Erős Pista)
2 teáskanál sűrített paradicsom

A körmöket mossuk meg, eldobható borotvával az esetlegesen rajta hagyott szőröket borotváljuk le, a szilánkokat alaposan mossuk ki. Egy széles, nagy lábosban vagy fazékban olvasszuk fel a zsírt és kevés sóval dinszteljük meg rajta az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymát. Adjuk hozzá a pirospaprikát, babérlevelet, a szem szegfűborsot, a köményt, darált paprikát, sűrített paradicsomot, tegyük bele a húst is és öntsük fel annyi vízzel, hogy a körmöknek olyan háromnegyedéig érjen. Sózzuk is. Hagyjuk nagy lángon rotyogni vagy 10 percig, aztán fedjük le, és kis lángon főzzük cirka 2-2,5 órán át. A végén ismét vegyük le a fedőt, és ha túl sok szaftja lenne, tegyük ismét nagy lángra a gázt, és rotyogtassuk el a fölös folyadékot. Ha nem is túl sok rajta a szaft, akkor sem árt neki a végén egy 10 perces nagy lángon főzés. Sűríti. Kóstoljuk, és ha elég puhának érezzük a körmöket, elkészült. Natúr főtt burgonyával vagy olyan "kaszálósszeletre" szelt friss házikenyérrel és savanyúsággal (uborka, ecetes almapaprika, csalamádé, stb...) vagy valamilyen salátával (tejfölös uborkasaláta, svéduborka saláta vagy káposztasaláta) tálaljuk. A savanyúság vagy saláta szerintem kell hozzá, elmaradhatatlan a körömpörkölt mellől.

Tipp: ennek a pörköltnek pontosan olyan íze van, mint amilyet anyukám főzött régen. Teljesen. Viszont lehet abszolút minimalista stílusban is készíteni: zsír, vöröshagyma, pirospaprika, só és víz. Úgy is tökéletes lesz.

Zsebes egybensült karaj

Szeretem a sütőben egybensülteket, mert csak elő kell készíteni, s a többit elvégzi a tűz. Persze vannak fortélyai, hogy finom omlós legyen és jóízű. Az egyik az, hogy kellően be kell sózni a húst. A másik, hogy érdemes kicsi vizet aláönteni és lefóliázni. Garantáltan nem lesz száraz. Én a vízbe is szoktam kevés sót tenni, biztos ami ziher alapon. És mindig így a jó, mert ha a szaftja sós is lesz kissé, maga a hús így lesz tökéletes ízében. A harmadik: minél alacsonyabb hőfokon sütjük, annál porhanyósabb lesz a végeredmény. S végül a sütés végén ha levesszük az alufóliát és nagy lángra tesszük a sütőt, a sültünk valóban sült lesz: szépen megkérgesedik, megpirul a külseje.

A zsebes karaj akkor jó ötlet, ha nem akarsz kínlódni valamilyen göngyölt hússal - mert ízhatásában ugyanaz, csak nem kell óvatosan és nagy ügyességgel kiterített nagy szeleteket vágni, nem kell klopfolgatni és nem kell kínlódni a tekercseléssel. Bevallom, én ritkán göngyölök, mert macerás, és hát oké, finom, de annyira nem, mint amennyire munkás. Szóval a zsebes a nyerő. (Amúgy ha ízesített egybensültet akarok, általában dagadót veszek és azt töltöm mindenféle dolgokkal.)

Hozzávalók 4 főre:
1,2 kg karaj csont nélkül
16-18 vékony szelet kolozsvári szalonna (ne bacont vegyünk, mert az borzalmas, vegyünk igazi kolozsvárit és szép vékonyan szeleteljünk belőle)
2 salotta hagyma karikákra vágva (lehet lilahagyma is)
1 kápia paprika
5 dkg vaj olvasztva
só
frissen őrölt bors
1 gerezd fokhagyma pépesítve
1 teáskanál mozsárban porított koriandermag
1 csapott evőkanál szárított majoránna
1 mokkáskanál pirospaprika
1 dl víz

A sütőt gyújtsuk be olyan 150 fokra. A sütőedényt vajazzuk ki. A maradék vajba keverjük bele a fűszereket a só kivételével. A karajt vagdossuk be úgy, mintha szeletelnénk, de az alján hagyjuk egyben: értelemszerűen a hártyás rész kerül alulra és a csontról lefejtett, hártya nélküli húsrész pedig felülre. Így a viszonylag erős hártyája összetartja. Olyan fél-egy centinként vagdossuk be. Sózzuk be alaposan, majd kenjük meg a fűszeres vajjal, minden szelet közé is kerüljön a keverékből. Aztán minden résbe tegyünk egy szelet szalonnát, egy karika hagymát és egy karika paprikát. Én a megtöltött karaj két végét hústűkkel rögzítettem. Kevés vizet öntöttem alá, azt is kissé sóztam, lefóliáztam és két órán át sütöttem, végül levettem a takarást, és a legnagyobb fokozaton rásütöttem, míg szép pirosbarnás lett. 

A sütőből való kivétel után vissza szoktam tenni a húsra a fóliát, és pihentetem 10-15 percig, így szebben lehet szelni és nem is hűl ki. Ferdén szeleteljük, srévizavé, mert akkor szép legyezőmintás szeleteket kapunk. 

Tipp: ha hidegtálra szánjuk, akkor ne csak hústűt használjunk, hanem kötözzük is át a sültet, jobban összeragad, jobban egyben marad. Hagyjuk fóliába tekerve kihűlni, majd legalább 12 órát hagyjuk hűtőszekrényben is pihenni. Ezután gyönyörűen lehet átlósan szeletelni, s hidegtálra tenni. A hidegtálon kevés zselatinnal dúsított alaplével kenjük meg, csillogóvá teszi és nem szárad ki. (Annyi zselatin kell, amennyit a kocsonyához ír a tasak.)

Végül: a fűszerezése bármilyen lehet, amilyet éppen kitalálunk vagy ennénk. A töltelék is változhat, abszolút variálható.

♡ 🍞 ♡

Rizikés-sütőtökös rizotto

Gyorsebéd. Még mindig van erdei-mezei gomba, és hihetetlen, de ez a csudaszép fenyőalja ugyanannyiba kerül most, mint a termesztett csiperke - pedig zongorázni lehetne  a különbséget.🍄😏

Hozzávalók 2 főre (ha csak előételnek szánjuk, akkor 4-6 főnek is bőven elegendő):
25 dkg kerekszemű rizs
15 dkg rizike (fenyőalja gomba)
15 dkg sütőtök
5 dkg füstölt szalonna vagy sonka
1 evőkanál olívaolaj
1/2 dl száraz fehérbor
1 kisebb fej vöröshagyma
1,2 liter alaplé (zöldség vagy csirke)
só, frissen őrölt bors
2 szem szegfűszeg
4 dkg vaj
5 dkg parmezán jellegű keménysajt

Az olívaolajon pici sóval megdinszteljük az apróra kockázott vöröshagymát, majd hozzáadjuk a kockázott sonkát vagy szalonnát is, kicsit pirítjuk. S aztán a megtisztított, felszeletelt gombát is, és az apróbb kockákra vágott sütőtököt is a lábosba tesszük. Együtt pirítjuk pár percig, míg a gomba kicsit átsül, aztán hozzáadjuk a rizst is (át ne mossuk), és újabb pár perc együtt pirítás után beleöntjük a bort. Hagyjuk elpárologni, majd lassanként felöntögetjük az alaplével, sűrűn kevergetve. Ha kell, kicsit még sózzuk, borsozzuk, beletesszük a szegfűszeget is. Addig kavargatjuk-öntögetjük hozzá merőkanalanként az alaplevet, míg a rizs megpuhul. A végén, mikor már lezárjuk alatta a lángot, hozzákeverjük a vajat is, és a reszelt sajtot is. Azonnal tálaljuk. 

Tipp: Rizotto rizst használjunk hozzá. Én a Sparban szoktam venni: sajátmárkás, kerekszemű. Valójában nagykunsági magyar rizs, ami nem kerül 300 forintba sem. Nem olyan nagy szemű, mint az arborio, de majdnem és tökéletes rizottónak, amint a képen is látszik. Ajánlom, szuper minőség és hazai.

A kávé, mint fűszer

Most olvasom, hogy a kávés ételek "trendik". Na, megelőztem a koromat, jócskán. 😏

"Saláta kávés vinaigrette mártással, eszpresszós-kakukkfüves metélt, kávékocsonya marhahúslevessel és ossobuco fűszeres kávészószban? Első pillantásra szokatlannak tűnhetnek, de ezek az innovatív receptek valójában aromákban gazdag, kiegyensúlyozott ízvilágú ételeket eredményeznek. Az őrölt kávét vagy az eszpresszót nem a megszokott módon, italként elkészítve vagy desszertek, torták alapanyagaként használják. Hihetetlenül változatos aromavilágukat - egyesek szerint 800-1200 különféle változat létezik - elsősorban a pörkölési technika határozza meg. Ettől függően a kávé ízében felfedezhetünk csípős, füstös, csokoládés, fűszeres vagy diós jegyeket, máskor pedig vanília, szegfűszeg vagy karamell íz adhatja meg az ételnek azt a bizonyos pluszt." (Forrás: Miele, kulináris trendek)

 

Van nekem egy isteni kávés marhatokány receptem, még 2009-ből. Máig emlékszem az ízére.

Ajánlom a már nem oly távoli ünnepekre is akár: egy karácsonyi menüsor legkülönlegesebb, legfinomabb és legmeglepőbb fogása is lehet egy kávéval megbolondított étel. Én a csokoládét vagy kakaóport is bátran használom egyébként fűszerként már jóideje, mert lenyűgöző, telt, izgalmas alaptónust, egyfajta mély zengést ad sok ételnek. A kávé is hasonló fűszerként használva. Megkóstolod az ételt, és hallod Puccinit a füledben, vagy látsz egy füstös tánctermet valahol Buenos Airesben, s közben argentin tangó vad hangjai csendülnek fel benned... vagy valami ilyesmi. 😃 

Extraropogós bőrős, hosszan sült karaj

Tegnap ahogy főztem, letettem egy kiürült üveget a hűtőszekrény és a konyhapult közötti résbe. Pont egy pezsgő mellé. Megálltam, mint ahogy a film is megáll, ha elakad a vetítőben. Azt a pezsgőt egy barátunktól kaptuk. Egy olyan barátunktól, aki pár hete ment át a nagy kapun. 

A halálban, gyászban az a legnehezebb, hogy a személy már nincs itt, de a tárgyak, amikhez kötődött, még nagyon sokáig maradnak. Az átmenet nem egy pillanat, hanem egy folyamat. Ki tudná megmondani, mikor s hol kezdődünk, és végződünk?

Hosszúhétvégére gondoltam. Vagy majd karácsonyra vagy szilveszterre. Tavaly megsütöttem évbúcsúztatónak, Chili&Vanília instrukciói alapján, amit ezúton is még egyszer köszönök, mert isteni lett akkor is, most is. Tényleg elronthatatlan. Csak ránézésre túlsült, mert a bőre extraropogós - csak jófogúaknak -, belül meg omlós, szaftos és puha a hús. Ez a képen süldő, de lehet sütni malacból is, viszont én ezelőtt sertésből készítettem, vagyis sokkal vastagabb zsírréteg volt a bőr alatt, így a hús is lágyabb lett. 

A módszer úgy kezdődik, hogy a bőrt egy dekoratőr-szikével beirdaljuk.

Mással nagyon nehéz elvágni, a szike tökéletes hozzá. Én jobban szeretem párhuzamosan, csíkosra, mert így mikor kisül a hús, minden szeletre jut ropogós bőrke is, és könnyű szeletelni is. Tehát olyan egy cm-es távolságokat szoktam hagyni, mert ahogy összesül a hús, pont a bemetszéseknél lehet szeletelni a karajt, bőrrel együtt. 

Amíg ügyködünk a húson, gyújtsuk be a sütőt, mert először brutál forrónak kell lennie.

A következő lépés hogy jól besózzuk. Alaposan kell, hiszen egyben hagyjuk a sütnivalót, ne legyen hát ízetlen. Zsírozzuk/vajazzuk/olajozzuk ki a tepsit, a húst is kenjük meg kissé. Ha besóztuk, fűszerezhetjük is, kinek mi szimpatikus, azzal. Én mustárral bekentem, koriandermagokkal megszórtam, és a tepsibe köré még szórtam szegfűborsot, babérleveleket, hagymát és fokhagymagerezdeket. Tavaly debreceniként sütöttem, vagyis kolbászt töltöttem bele, úgy is nagyon finom volt. De lehet keletiesebben is fűszerezni cukorral vagy mézzel, szójaszósszal, keleti fűszerekkel. Tehát ízlés szerint.

Ezután mehet a nagyon forró sütőbe, 15 percre. Ne fedjük le. A 15 perc eltelte után lekapcsoljuk a  sütőt 100 fokra és hagyjuk hogy a tűzhelyünk végezze a dolgát, olyan 5-6-8 óra alatt. Húsmennyiségtől is függ, időnktől is függ. Elég az 5-6 óra is, de ha úgy akarjuk beosztani az időnket, akkor 8 órát is bennmaradhat, pl. este betesszük, reggel kivesszük, ha például hideg sültnek szánjuk. 

Én ezt mindig csonttal együtt sütöm, sokkal jobb íze lesz, szaftosabb marad, tehát érdemes a csonton hagyni a húst.

Sütőtök kompót

Emlékeztető. 

Meghalok én is. Meghalsz te is. Meghal a fa is, a macska, a virág is. Meghal a nap, még a fekete lyuk is. Meghal minden, ami él. Múlt idők csillagporából vagyunk, múlt idők csillagpora leszünk. De addig is.
Élni jár belénk a lélek.

A sütőtököt nagyon szeretem. Csodálatos zöldség, annyi mindent lehet belőle készíteni. Variálhatóságának csak ötleteink végessége szabhat határt. 

No és igen. Tudom, mindig jövök a kis kompótjaimmal. Sajnálom. De imádatom a kompótok iránt nem csökkent az évekkel. Szóval, aztán sütőtökből kompótot főzetetek-e már? :))

(Amúgy csak megjegyzem, ami az olaszoknak a panna cotta vagy más hasonló könnyű desszert, az nálunk a magyar konyhában szerintem a kompót.)

Hogy őszinte legyek, a kompót is egy olyan műfaj, amit nem recept alapján főzünk, hanem hangulat szerint. De vannak azért betartható tanácsaim. 

Először mindig a levét tesszük fel azután, hogy megtisztítottuk és összekészítettük a belevaló gyümölcsöket. Nagyjából igyekezzünk csak annyi vizet feltenni a tűzre, amennyi majd épp ellepi a belevalókat. Ezért érdemes összekészíteni a gyümölcsöket, mert akkor látjuk a mennyiséget. 

Cukrozzuk és fűszerezzük a vizet. Kellően édesnek kell lennie. Használhatunk cukrot, mézet, nyírfacukrot vagy édesítőszert is. Ezt ellensúlyozandó, savanyítani is kell a szirupot, tehát citromlét is adunk hozzá. Vagy fanyar narancs levét, vagy grapefruit levét, de nagyon finomak a borral savanykásított kompótok is. Hogy a két íz: az édes és a savanyú jól kiemelődjön, sót is kell a kompótlébe tenni. Mindig egy kicsit többet, mint amit egy csipetnek gondolunk. Sokszor csak az a tényleg "még egy csipetnyi só" hozza ki egészen a gyümölcsök és fűszerek ízét. Tehát fűszer is kell a lébe. Ezt gyümölcstől függően variálhatjuk. A gyömbér, a csillagánizs, a kardamommag, a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, a boróka, az ánizs, a citrom vagy narancshéj mind mind illenek a kompótokba. De mondhatnám a vaníliát is, vagy egy-két zöldfűszert is, mint a bazsalikom, rozmaring, citromos kakukkfű, stb.

Tehát a levet hagyjuk körülbelül 10 percig forrni, hogy a fűszerekkel együtt összeálljanak benne az ízek. A megtisztított és darabolt gyümölcsöt csak ezután tesszük a lébe, és csak éppen 1-2 percre, hogy a ressenősségük épp csak eltűnjön. Ezután azonnal hidegvízfürdőbe állítjuk a mosogatóba, hogy gyorsan lehűljön, mert ha nem tesszük ezt meg, a gyümölcsök túlpuhulnak a sokáig forró lében.

Vannak olyan gyümölcsök, amiket csak akkor szoktam a kompótlébe tenni, amikor már kézlangyosra hűlt: például a málnát, ribizlit, áfonyát. 

Amikor hűl a kompót, akkor mindig kóstolom, mert ilyenkor még lehet pótolni, ha valami hiányzik belőle: cukor vagy savanyúság, vagy só.

Amikor langyosra hűlt, és beállítottam az ízét is véglegesen, hűtőbe teszem. Kitűnő könnyű desszertnek is, de húsok mellé is fantasztikus. Ha pedig jól behűtött pezsgővel vagy borral kissé felöntjük a jól behűtött, ízeiben igazán összeért kompótot, csodálatos gyümölcskoktélokat is ihatunk.

A sütőtökhöz jól illik a nádcukor, a méz, a fahéj, szegfűszeg, vanília, csillagánizs, kardamommag, szegfűbors, a narancs vagy citromlé, a fehérbor. Főzhetjük kicsit tovább, mint a gyümölcsöket, olyan 4-5 perc elég neki.

Tálalhatjuk egy kifaragott tökhéjban is, ha netán halloween partira készülne. :)

Ez pedig David Lebovicz sütőtök jam-je. Érdemes kipróbálni.

Csillagtök savanyítva

"Ha nő lettem volna, szenvedélyesen szerettem volna tálalni. Meg vagyok győződve róla, hogy szendvicseim híresek lettek volna, mert a citrom, a lazac, a szardínia, a sonka, a tojás, a petrezselyem színharmóniáit és formáit messze földön senki oly becsvággyal nem válogatta volna össze és nem tudta volna olyan leleményesen kombinálni. Egy teadélutánra készített tálam szebb lett volna, mintha Ruysdael festette volna. Kamrámban a befőttes üvegek, a cukor, a dara és a tarhonya úgy állott volna, mint a katona, vagy a balettáncosnő, zárt rendben."

Írja Hamvas Béla A bor filozófiájában. Anyu kamrája pont ilyen volt. Tőle tanultam, így hát az enyém is ilyen. A birsalmasajttól a négyféle szárazbabon át a fügelekvárig, a savanyúságokig minden kincsem van benne.
Jó, ha van tartalék. Az életben bármikor akármi is adódhatik, ugyi.

Már annyira nem aktuális, hiszen a savanyúság eltevése augusztustól október eleje-közepéig időszerű. Mostanra már beértek amiket eltettem. Kóstoltuk őket, s ezért is gondoltam, felelevenítem a jólbevált anyukámféle receptet. Valójában azért teszem mindezt, mert rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan zöldségek amik - szerintem - csakis és kifejezetten savanyúságnak valók. Ilyen pl. a csillagtök. A pfefferoni paprika. A csicsóka. 

Tulajdonképpen mindhárom ehető zöldség, de én valahogy nem találtam helyet nekik a konyhámban - úgy értem, hagyományos ételként. Egyszerűen ki nem állhatom őket: a csillagtök halízű és furán síkos felvágva (arról nem is szólva, hogy ha már vastag a héja, lehetetlen normálisan megpucolni, alakja miatt lehetetlen normálisan darabolni is), a csicsóka rémisztő és ehetetlen megfőzve, a pfefferoni pedig szegény kilóg az "imádokmindentamipaprika" kategóriájából, mert vékonyhúsú, túlzöldízű kis semmiség. Ellenben! Ha savanyúságlébe kerülnek, teljesen átlényegülnek. Elnyerik valódi ízüket, nagyságukat. 

És most szeretném kiemelni a csillagtököt. Mozgalmat indítanék, hogy a kertészek szedjék le olyan 3-8 cm-es nagyságban, mert úgy a legfinomabb, leggusztább és nem csak savanyúságnak. (Azokra is gondolok, akik velem ellentétben egyébként is szeretik a csillagtököt.) Egyben lehet hagyni, mag még nem igazán van benne, és kellően vékony a héja is. Sajnos mivel égen-földön nem lehet mini patiszont beszerezni, a szokásos nagyságot tettem el, kimagozva, szeletelve. Így is nagyon jó, de egészben, miniben... na az az igazi. Az lenne az igazi.

Szóval... ööö jövőre, ha valakinek a kertjében túltengene a csillagtök, kérem szóljon, én átveszem mini méretben, savanyúságnak. :)

Tehát az alaplé a következő:
2 liter víz,
2,5 - 3 dl 20%-os ecet,
2-3 evőkanál só,
7-10 evőkanál kristálycukor,
1 mokkáskanál borkénpor (ettől szép színűk marad),
1 csapott teáskanál szalicil (vagy Na-Benzoát, de én azt utálom).
Kell még: torma, babérlevél, kapor, bors, szegfűbors, mustármag, koriandermag, tárkonylevelek, meggyfalevél, stb... vagyis fűszerek.

Ez a lémennyiség olyan 2-3 kg zöldséghez elegendő. Amit édesebbre szoktam csinálni a többinél, vagyis nem 7, hanem 10 evőkanál cukorral: a zöld dinnye, a zöld paradicsom, a csillagtök, a csicsóka. Ezek édeskésebben finomabbak, de ez természetesen egyéni szájíz-függő.

Nem kell felforralni a levet, csak így hidegen, csapvízből kikeverni. Mikor kóstolunk, nagyon tiszta kanállal tegyük. A savanyúságos üvegeket nagyon alaposan mossuk el, és a zöldségeket is úgyszintén alapos mosás, válogatás után tegyük csak üvegekbe. Ahol nem ép a zöldség, ott vágjuk ki azt a részt. Az uborkákat én körömkefével szoktam megsikálni, úgy az összes föld- és homokszemcse kijön a kis szöszeik közül. Minden üvegbe teszek tormaszeletet, fél-fél mokkáskanálnyi mustár- és koriandermagot is. Az uborkás üvegek aljára egy-egy szál kaprot is teszek.
A káposztás paprikához a káposztát szép vékonyra gyalulom, besózom és állni hagyom. Mikor levet enged, jól kinyomkodom, és egész köménymagokkal elkeverem. Így töltöm jó szorosan a csumájától megszabadított paprikába.
Jó szorosan beleteszem a zöldségeket az üvegekbe (az almaparikát, hagymát félbevágva), aztán jó csurig öntöm őket a lével. Folpackot teszek a tetejükre duplán, majd alaposan rácsavarom a fémtetőket is. Mehetnek a spájzba. Körülbelül egy-másfél hónap múlva fogyaszthatók.

(nem saját fotó)

Amióta növénytermesztés van a földön, a megtermett finomságokat tartósítani is kellett. A múlt század hajnaláig nem volt fagyasztó és hűtőszekrény, ezért pl. aszaltak, sóztak, füstöltek, dzsemeket és lekvárokat főztek, és persze savanyítottak. Régen az élelmiszer érték volt, pazarlásnak helye nem volt. (Jó lenne visszatérni erre az értékrendre... A gazdag nyugati országokban eszméletlen pazarlás folyik, amitől nekem a szívem szakad meg. Egyszerűen szentségtelen dolognak tartom.)

"Kovászos uborkát állítólag már i.e. 2000 körül készítettek a Közel-Keleten, legalábbis a híres görög vígjátékíró, Arisztophanész legjelentősebb riválisa, előbb barátja, majd ellensége (egy plágiumvita fordította szembe Arisztophanésszal), az i.e. 5. században élt Eupolisz egyik darabjában történő utalás erre enged következtetni. A savanyúságokról egyébként a Bibliában is néhányszor említés történik." - írja  
Csíki Sándor a Food&Wine oldalán.

Májgombócleves

Az őszben az ízeket és illatokat szeretem a legjobban. Ilyenkor még gazdag a természet, tele vannak a kertek színpompás zöldségekkel. Egy melengető levesben az évszak izzó bőségét, mint ízletes kavalkádot, egybeforralhatjuk a fazék alatt lobogó tűz melegével.

A köd, nyirkosság, hideg nem az én világom. De bentről nézve... úgy már elmegy. 

Azt szokták mondani, mindenben meg lehet találni a szépséget, még abban is, amit nem kedvelünk. Valóban így van ez. A sülő gesztenye, alma, a forralt bor illata, a páratlan és gazdag levesek íze mind-mind erről tanúskodnak nekem.

Nem is akartam föltenni a blogra ezt az egyszerű levest, de mint menet közben kiderült, nem nagyon van a neten megbízható májgombóc recept. Több helyen is megnéztem, majdnem ugyanúgy írta mindenki - gondoltam, akkor biztosan jó lesz. Hát nem. Nekem szétesett a gombóc, és még szerencse, hogy egyet próbaképpen beleengedtem a levesbe, de többet nem szaggattam, várván milyen lesz... hát atomjaira hullott. Úgyhogy mégiscsak megőrzöm az utókornak - meg legfőképpen magamnak - az átvariált változatot. 

Az alapleves az előző napi krumplifőzőlé, benne egy kevés apróra kockázott burgonyával. Tehát így kezdődik a történet: végy egy kis fej vöröshagymát és egy nagy gerezd fokhagymát, kockázd nagyon apróra és 2 evőkanál olajon vagy 1 evőkanál zsíron kevés sóval dinszteld üvegesre. Pirospaprikázd, majd öntsd fel az előző napról félretett burgonyavízzel. (Ha aznap főzöl krumpliköretet, úgyis jó, persze.) Mivel nekem volt egy öklömnyi kis fej karfiolom, azt is beletettem, kis rózsáira szedve. (De mehetett volna a levesbe akár zöldbab is, fehér és sárgarépa is, vagy cukkini, csillagtök, brokkoli, sütőtök, kerekrépa is akár.) Önts még kevés vizet hozzá, sózd, úsztass meg benne 4-5 szem egészborsot és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet is tégy bele. Ízesítsd egy fél paradicsommal és paprikával is. (Ha van zellerzölded vagy lestyánod, abból is tehetsz egy szállal, a  leves csak még ízletesebb lesz tőle. No és aki szereti a csípőset, csilit is tehet bele.)

Amíg fő a leves, készítsd el a májgombócot így

4 főre  -
25 dkg csirkemájat
2 szikkadt zsömlét
1 nagy tojást
1 egészen kis fej vöröshagymát
1 evőkanál olajat vagy vajat vagy fél evőkanál zsírt
sót, borsot, majoránnát ízlés szerint
és kb. 15-20 dkg lisztet
dolgozz össze gombóctésztává a következőképpen:

a nagyon apróra kockázott vöröshagymát kevés sóval párold üvegesre a zsiradékon. A zsömléket áztasd vízbe. Aztán a májat vágd kis kockákra, és utána még a késsel a deszkán aprítsd, ahogy a zöldfűszereket szokás. Tedd egy tálba a májat, add hozzá a hagymás zsiradékot, a kinyomkodott zsömléket és a tojást is. Fűszerezd sóval, borssal, majoránnával. Adj hozzá annyi lisztet, amennyivel egy nagyon sűrű, nokedliszerű tésztát kapsz. Olyan sűrűnek kell lennie, hogy ha akarnád, vizes kézzel akár gombóckákra is formázhatnád. (Tehát jóval masszívabb legyen, mint a nokedlitészta, de azért még kissé lágy legyen.)

Ha készen van, evőkanállal szaggasd a forrásban lévő levesbe. Miután feljöttek a felszínre, hagyd még őket 3-4 percig lubickolni, vagyis annyi ideig, míg átfőnek. S már készen is van a leves.

Ha két napra főzöd, akkor inkább külön, sós vízben főzd ki a galuskákat, és egy lefedhető tálban külön tedd a hűtőszekrénybe, és másnap a levessel együtt melegítsd. Mert ha áll, a galuskák nagyon beszívják a levet, így másnapra az a meglepetés érhet, hogy eltűnt a leves. :)

Sütőtökös palacsinta

 

Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,

hagyjon a véletlen
a mézben vagy a sárban,
magam-varrta sorsot
hordjon mindég vállam. 

 

(Weöres Sándor)

Sütőtökpüré újratöltve. Volt még maradékom, palacsinta lett belőle.

Hozzávalók 3-4 főre (12 darab lesz belőle):
30 dkg sütőtökpüré,
15 dkg liszt,
4 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
5 dkg kristálycukor vagy 3 evőkanál méz,
1 dl tejszín,
kb. 1,5 dl szódavíz,
zsiradék a sütéshez.

A hozzávalókból palacsintatésztát kevertem, és hagyományos öntöttvas sütőben kisütöttem. A tészta sűrűbb, mint a hagyományos palacsintatészta, a serpenyőben is lassabban terül szét, de sülés után finom lágy lesz, cseppet sem gumiszerűen vastag és nyúlós. A sütőtök íze is jól érződik, azért is tettem bele ennyi cukrot, mert az hozza ki.
Bármivel tölthető tulajdonképpen, én 25 dkg mascarponét fellazítottam kb. fél deci tejszínnel, darált mákot és porcukrot kevertem bele, isteni volt.
A sütőtökpüréből remek amerikai palacsintát is süthetünk, de tölteléknek is fincsi, hagyományos palacsintába is, rummal, fűszerekkel lehet tuningolni, karamellöntettel sem utolsó. :)