Fözés karantén idején

Ha már annyi mindenki a beszél a karanténról, én is. Először is azért, mert egyszerre van és nincs gyakorlatom benne. Mivel hosszú évek óta itthon vagyok, én már régóta egyfajta bezártságban élek. Viszont ez csak egyszemélyes volt, mindenféle külső korlátozástól mentes. Ez a mostani helyzet más, mert gyakorlatilag meg fog állni az élet. 

Gondolom, aki már megtehette, feltöltötte a készleteit. Nem is azért érdemes kicsit felhalmozni (és itt a kicsit szón hangsúly van: józan ésszel gondoljuk át, miből mennyi lesz elég körülbelül 2-3 hónapra, többet nem érdemes felhalmozni, mert aztán meg megy a kukába és azt nem szeretnénk, meg jusson másnak is), mert hogy nem lesz élelmiszer, hanem mert így nem kell kijárni naponta, illetve elkerülhető az esetleges sorban állás, valamint sokaknak munkakiesés is lesz ez az időszak, tehát pénzkiesés is, így a spórolós főzés mindenképpen javallt. Aki még csak eztán tervezi a nagybevásárlást, annak már lesznek nehézségei: tömeg, és kifogyott készletek.

Először is, miből érdemes többet tartani otthon?

• Szárazáruk: bab, sárgaborsó, lencse, csicseriborsó. Meglepődve tapasztaltam ma, hogy a magyar sokkal jobban szereti a sárgaborsót, mint a lencsét, ugyanis előbbit nem kapni sehol, lencse viszont van még mindenhol. Ezt is megértük: felesborsó hiány van. Pedig hogy szidta mindenki anno a menzai betonfőzeléket...
• Gabonafélék: rizs, gersli, zabpehely, kukoricadara, köles, hajdina, bulgur, kuszkusz és a legalapvetőbb: liszt. 
• Cukor, porcukor, só, kakaópor, kávé, teafélék.
• Fűszerkészlet, pirospaprika, leveskockák, ketchup, mustár, majonéz.
• Porélesztő, illetve élesztő, ez utóbbi remekül fagyasztható.
• Akinek van fagyasztója: húsfélék, fagyasztott zöldségek és gyümölcsök.
• Aki tudja tárolni: füstölt húsok, kolbászfélék. Illetve ezek vákumfóliázott változatai. 
• Vákumozott zacskós savanyú káposzta, savanyúságok, lekvárok, befőttek, üveges zöldségfélék: zöldbab, bab, lencse, gomba, stb..., tonhalkonzerv.
• Alma.
• Száraztészták.
• Paradicsomkonzervek, pürék, levek.
• Fóliázott sajtok.
• Tojás, zsemlemorzsa.
• Hagyma, fokhagyma (ilyenkor hasznod a granulátum is), krumpli, fejes káposzta, kelkáposzta, sütőtök, cékla, sárgarépa, fehérrépa, zeller - vagyis az elállós zöldségfélék.
• Zsiradékok: vaj, margarin, zsír, olajok, ecet.
• Alapvető gyógyszerek, C-vitamin, Kalcium, kötszerek, köhögéscsillapító szerek, fertőtlenítők.
• Tisztítószerek, papírzsebkendő, törlőkendők, WC papír, tusfürdő, fogkrém, fogkefe, mosószer, öblítő, hypo, szódabikarbóna, teafaolaj.

A karantén nem csak készletfelhalmozást jelent, hanem a spórolósan főzést is, azt is, hogy mindent felhasználunk, étel nem megy a kukába. Sokunk eddig is így főzött, de sokaknak ezt most kell megtanulni: hogy az étel élet és érték.

Ha van maradék kenyér, ami már több napos: felvágható kenyérkockának, megszárítható és később krémlevesekhez, zsömlegombóchoz kiváló. Bundás kenyér. Kenyérfelfújtak, pl. máglyarakás. Ha még nem annyira száraz, de már nagyon morzsás: zsemlemorzsának vagy robotgéppel, vagy kézzel kimorzsolható, megszárítható. Leves sűrítéséhez, például ilyen a finom nyári hideg gaspacho is, de sok olasz leves is szikkadt kenyeret használ sűrítésre. És itt jön be a képbe még anyukám kedvenc húsleves utáni mártása a főtt hús mellé, a zsemlemártás. De nézzetek körül a leves címkénél, több kenyéralapú levesrecept is van a blogon.

Kenyérsütés házilag. A legegyszerűbb a dagasztás nélküli házikenyér, bárki meg tudja csinálni. Ha spórolnánk az élesztővel, Limara tanácsait érdemes betartani. Ha nem lenne élesztőnk, az ír szódabikarbónás kenyér, vagy a szódás pogácsájuk - ami készíthető sósan is - is süthető. Savanyú tejtermék (kefír, író, joghurt, tejföl) hiányában kevés ecet vagy citromlé is beindítja. Ha nincs semmilyen szerünk a buborékosításra, akkor süthetünk indiai laposkenyereket: csapatit, rotit, paratha kenyeret, tortillát, stb... Csinálhatunk szamoszát, isteni finom.

Krumpli, tészta főzővizét nem öntjük el, remek alaplének.

Ha otthon gyúrnánk a tésztákat, ilyenkor érdemes spórolni a tojással, vagyis nem az olasz alapszabályt betartani, miszerint ahány 10 dkg liszt, annyi tojás, hanem mondjuk 30-40 dkg lisztenként egy tojás, a többi víz.

Ez az időszak remek például arra is, hogy megtanuljunk házitésztákat csinálni, mert sokaknak lesz rá ideje. Ajánlom a csodás, gyakorlott olasz nagyikat.  

Ha szeretjük a joghurtot vagy kefírt, lehet otthon készíteni akár tartós tejből is.

Ha nincs túl nagy fagyasztód, süss le húst sok zsírban (azaz konfitáld), tedd vindőbe (mondaná nagyanyám), azaz olyan fém vagy üveg tálba, edénybe, aminek van fedője is, és így hűvös helyen sokáig tudod tárolni a húst.

Végül: nincs olyan ételmaradék, ami nem alakítható át egy kis kreativitással, bátran kísérletezhetünk.

Perpill ennyi jutott hirtelen eszembe. Nézelődjetek a blogon. Olvassatok, sétáljatok a természetben, nézzétek meg az elmaradt filmjeiteket, sorozataitokat, hallgassatok koncerteket, nézzetek előadásokat, színházi közvetítéseket, meditáljatok, fessetek, varrjatok, kössetek, kertészkedjetek, cseteljetek órákat a családdal, barátokkal. stb... annyi mindent lehet otthon is csinálni.

Baraka BAZÁR (ezüst ékszerek)

Kedveseim! Van egy új oldalam (szó szerint és átvitt értelemben is), ajánlom magamat!

Baraka BAZÁR ezüst ékszerek blog

Baraka BAZÁR Facebook oldal

Voltunk Szabadkán

Elmentünk kicsit nyaralni Szabadkára. Nem bántuk meg, mert gyönyörű város. Ami elsőre feltűnt, az az volt, hogy ilyen fás várost én még nem láttam. Minden utcáján, és tényleg minden utcáján 3-5 méterenként dús lombú fák vannak. Nem kell kalap vagy más fejfedő a 35 fokos kánikulában sem, mert bármerre jártunk, árnyas hűs utcákon sétáltunk.

Nálunk is vannak fák, de a legtöbb olyan, aminek kis csinosra nyírt gömb koronája van, így gyakorlatilag árnyékot nem ad, csak szépíti a környezetet. Amikor pár éve felújították a piacteret, a nagy üres placcra is ilyen minifákat ültettek. Nehogy már a vásárlók meg az árusok árnyékban legyenek, á, süljenek csak a napon.

Szóval Szabadka a világ legfásabb városa, ez biztos. Emellett gyönyörű, telistele szecessziós épületekkel, a legtöbb fel is van újítva. Rengeteg kapualj van, benn hátul kis udvarok, amik magas kőfalakkal vannak elválasztva, azok is tele fával és virágokkal, meg bokrokkal. És a sok a különleges balkon. Szerintem ha Shakespeare járt volna Szabadkán, valószínűleg a híres erkély-jelenet nem Veronában, hanem itt játszódna... Aztán a kapuk nem csak kapuk, a korlátok sem simán azok, hanem gyönyörű kovácsoltvas remekek. És nagyon sok a templom, kápolna, és van mecset is.

Nagy város, nem is gondoltam, hogy ekkora. Rengeteg híres szülötte is volt, sok a szobor is, a park is. Nagyon sok épülete csodálatos, de a Zsinagóga, az valami... gyönyörűség. Belépőjegy van, lehet  fényképezni is.

Egyébként talán kicsit a Budapestre emlékeztet Szabadka hangulata, de szerintem sokkal több szép épülete van, emberibb léptékű és egyáltalán nem büdös. Minden városnak van illata is, ezt már megfigyeltem, és Budapest nagyon büdös. Szabadkának jó illata van.

Voltunk a piacon is, ami hatalmas. Kétszer mentünk, egyszer tényleg rászántuk az időt, másodjára célirányosan, mielőtt hazaindultunk. De szerintem a felét sem láttuk, mert olyan nagy. Iszonyú közel vannak az árusok, alig lehet elmenni a vékony kis közökben. Épp ezért szerencsénkre hétközben voltunk, mert állítólag a szombat és a vasárnap az igazi piacnap, de szerintem akkor meg sem lehet ott mozdulni. Így is gyakorlatilag az árusok négyötöde nyitva volt, vagyis nem maradtunk le semmiről, csak a nagy tömegről. Magyarországról is rengetegen járnak át, mert nagyon közel van a határhoz, és minden olcsóbb, mint nálunk. A kenyér felébe kerül, és el kell mondjam, olyan pékárujuk van, hogy a hazai pékségek és kenyérboltok, üzemek termékei meg sem közelítik a szabadkaiakét. Nem felfújtak, ugyanakkor nagyon puhák belül, kívül ropogósak, egyszóval isteniek.

Főzni nem kell, mert bárhol a városban is és a piacon is egy pljeskavica, azaz szerb hamburger átszámolva cirka 550 Ft, és majdnem akkora, mint egy kistányér. Körülbelül három mekis hamburger tesz ki egy szerbet nagyságra. És finom, igazi húspogácsa van benne, vagy kolbászkarika, vagy bármilyen platnin sült natúr hússzelet. És végig kint a pultnál kis tárolókban vannak a zöldségek: káposztasláta, savanyú uborka, savanyú zöld erőspaprika, paradicsom, hagyma, újhagyma, stb... és a szószok: zalziki, tejföl, ketchup, csípős pirospaprikás tejfölös túró, ajvár, stb... Azt teszel a hamburgeredbe, amit csak szeretnél.

Emellett mindenhol lehet bureket vagy gibanicát is enni, nagyon finomak. Van túrós, sajtos, húsos, meggyes, krumplis. Mind finom. A tejfölük isteni, ahogy a túrójuk is. Édes mindkettő, nem savanyúak, mint itthon. Vagyis tulajdonképpen a szerb túró az ricotta. A joghurt is nagyon finom, szeretik, ezért a boltokban másfél literes üvegekben árulják, nem aprózzák el. 

A kolbászaik szerintem jobbak a magyarnál, minőségibb, finomabb, nem tesznek bele mindenféle mócsingot meg csontszilánkot. A pirospaprikájuk is nagyon finom, és felébe sem kerül az itthoninak. Amit vettem, nem keveset még: mandula, mogyoró, ugyanis cirka harmadáron van mint itthon, a piacon kimérve árulják. A pálinka detto, itthon nem ittam még olyan finom barackot, szilvát és birset, mint kint és kevesebb, mint felébe kerül mint itthon, ezer forint literje. A nagy piacon egyébként minden árus kérdezi, forinttal vagy dínárral akarsz-e fizetni, a kis piacon, a tejpiacon nem, ott csak dínárral lehetett fizetni. És Jelen voltunk, mert a sörüket ittuk, aminek Jelen a neve és baromi jó sör. A cigaretta is sokkal olcsóbb és nincs hülye nemzeti dohánybolthálózatuk, simán kapni az ABC-ben.

Emellett, ahogy Görögországban, itt is úgy van, hogy bárhova ülsz le enni vagy inni, gyakorlatilag majdnem egy áron van minden. Vagyis a legtutibb belvárosi sétálóutcán lévő étteremben épp annyi minden, mint egy város széli kis kifőzdében. Ha mi itthon a váci utcára ülnénk be bármire, a húsz- vagy ötvenszeresét is kifizetnénk egy üdítőnek vagy ételnek, de Szabadkán nem. A legelegánsabb étteremben ettünk két nagy adag grillezett tintahalat mángoldos burgonyával, kemencében sült mini lepénynel, olívaolajba kevert fokhagymával és petrezselyemzölddel, ittunk két pálinkát, három korsó sört és fizettünk cirka 10 000 Ft-ot. És a kalamári isteni volt, vajpuha, a kemencés kis kenyérlángost frissen, forrón hozták, és a hely olyan szép volt, hogy életemben ilyen gyönyörű helyen nem vacsoráztam még. A sétálóutcáról nyílt, volt pizzériája is, és este kilenckor is csurig volt, alig találunk asztalt.

Az esték nagyon hangulatosak Szabadkán, az utcákon hömpölyög a tömeg, a rengeteg kávézó, étterem, söröző, fagyizó csurig emberrel, este későn is. Ja, találtunk egy Időgép nevű cukrászdát, ahol szerintem életem eddigi legjobb fagyijait ettem. A papaja, a mangó, maracuja, ananász tiszta full gyümölcsből volt, és minden fagyijuk olyan krémes volt, hogy hihetetlen. Visszajártunk minden nap. És náluk egy gombóc cirka 150 forint volt, és nem húzták le a fagyis kanalat, vagyis kábé tulajdonképpen két gombócot adtak mindenből. 

S persze hoztunk haza rizses csokit is, meg banános csokit is. 

Hát, még maradtam volna... A Palicsi tavat nem néztük meg, mert ezer fok volt és nincs klíma a kocsiban, szóval azt majd legközelebb. Pedig a Palicsi tó környéke is nagyon szép. Sétálni így is rengeteget sétáltunk, de szerintem a város felét sem láttuk, pedig tényleg igyekeztünk felfedezni és majd' egy hetet voltunk...

S vettem három, azaz három doboz cigi áráért egy nagyon édes fazekat, itthon gyorsan ki is próbáltam: zalai gulyást főztem benne (csak hús, krumpli és vargánya), szuperül működik. Azt hiszem, töltött káposztának is tökéletes lesz. És vettem egy szuper fenőkövet késélezéshez, két finomságú, egyik fele durvább, a másik finomabb. Itthon ilyet egyáltalán nem lehet kapni.
Hát, ennyit szabadkai kalandunkról. :)