Aszalt szilvás kacsaszárnytövek

Ezt a fogást akár majd karácsonyra is ajánlom. Akár így pénztárcakímélő módban kacsaszárnytövekkel, akár pecsenyekacsacombokkal. Az úgy volt, hogy olyan szép friss szárnytöveket láttam a piacon, hogy muszáj volt vennem. Szeretjük is, olcsó is. Nálunk 880 Ft kilója. Meg a múlt héten vettem a makói sráctól szintén a piacon egy kiló aszalt szilvát, mert ha megveszem a kilót, úgy 4000 Ft, ha meg kimérve kérem, úgy 7000 Ft. És hát akinek van ugyi szuper vákumozója, annak nem jelent akadályt egy kiló finom aszalt szilva tartósabb eltárolása sem. (Ember már röhög rajtam, aszonta olyan vagyok mint a Tóték, csak én nem dobozolok, hanem vákumozok 😃 ) 

Na szóval, házasítottam őket. Nekem az aszalt szilvás csirkemell nagyon nem jön be, de kacsával, sertéssel (oldalasra gondolok vagy dagadóra, aminek pl. a töltelékébe mehet az aszalt szilva), marhával vagy vaddal nagyon jó párosok. Az étel egyszerű, mindent csak egy nagy tálban össze kell keverni, sütőedénybe tenni, és kész. A többi a sütő, meg az idő dolga, és nagyon finom! 

Hozzávalók 4 főre: 

• 20 db kacsaszárnytő (nagyobb étvágy esetén 24 db) 
• 2 jó nagy fej lilahagyma 
• 4 gerezd fokhagyma 
• 3 evőkanál kacsazsír (olvadva ennyi) 
• 15 dkg aszalt szilva 
• 1 dl száraz, fanyarabb fehérbor (ha nincs, negyed citrom leve) 
• 2 púposabb teáskanál kristálycukor vagy ennek megfelelő méz 
• só, frissen őrölt bors 
• 1 nagyobb késhegynyi őrölt fahéj 
• 1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér 
• 1 csapott mokkáskanál őrölt kardamommag 
• 1 csapott mokkáskanál őrölt köménymag (aki szereti a római köményt, csinálhatja azzal is) 
• 1 teáskanál cayenne bors (elhagyható, ha nem szeretitek a csípőset) 

A szárnyakat megtisztítottam az esetleges kis tokmányoktól, majd sóval alaposan összekevertem egy tálban. A sütőtálat kizsíroztam, beleszeltem rusztikus félkaréjokra a lilahagymát, szeletelve hozzáadtam a fokhagymákat is és a fűszereket, plusz egy pici sót ez a keverék is kapott, és alaposan összekevertem, majd hozzákevertem a húst is, és hozzáadtam az aszalt szilvákat is. Aláöntöttem a bort, alufóliával lefedtem a sütőtálat, és alulról a második sínbe tett rácson 180 fokon alsó-felsőn másfél óráig sütöttem. Majd levettem a fóliát, felkapcsoltam a sütőt 220 fokra és pirulásig sütöttem a szárnytöveket. 

Körete lehet burgonyapüré, kuszkusz, bulgur, rizs (jázmin vagy basmati), de akár egy lágyabb puliszka is.

Klasszikus fish & chips

A mai ebédem fish & chips volt. Szeretem a halat, heti vagy kétheti egyszer biztosan eszem valamilyen formában. Ma a klasszik fish & chips volt soron. Amúgy is a tőkehal nagy kedvencem. Jóízű, tömör húsú hal, és mindenhol kapható. 

A chipssel kell kezdeni, mert azt minden háziasszony (ember) tudja, hogy ha van főtt krumpli maradék, az másnap kisütve bő zsiradékban isteni ropogós tud lenni, a belseje meg finom krémes, hiszen főtt. És só sem kell rá külön, hiszen sós vízben főzzük ugyi a burgonyát. Szóval, másnapos, hűtőben várakozó krumpli kell hozzá, és ne vágjátok vékony hasábokra, inkább ducibbakra. Ha nem olyan jó minőségű a krumplitok (C-s legyen, tehát sütni való), akkor sütés előtt a hideg hasábokat megszórhatjátok étkezési keményítővel. Vagy. Kétszer sütitek: először világosabbra, kiveszitek, hagyjátok 10-20 percig pihenni, és újra mehet a forró olajba. 

Fish: tőkehal, elkészítés előtt egy órával sózzátok meg, óvatosan, aztán mielőtt bunda kerül rá, papírtörlővel alaposan itassátok le. 

Bunda, vagyis a sörtészta: 8 dkg liszt, 6 dkg rizsliszt, 2 dkg étk. keményítő, 1/2 mokkáskanál sütőpor, 1/2 mokkáskanál só, 12 dkg víz, 12 dkg világos sör. Rögtön a sütés előtt keverjétek össze, nem szabad nagyon, az a jó, ha kissé csomós marad. Belemártjátok a halszeleteket, és bő zsiradékban, közepesnél icipicit erősebb tűznél megsütitek mindkét oldalát. Én még rá is csurgattam a tésztából, hogy minél rusztikusabb, ennél fogva minél ropogósabb legyen. 

Azt elmondanám erről a sörtésztáról, hogy annyira jó, hogy nagyon, mert még órák múlva sem puhul be, egyszerre könnyű és nagyon ropogós, de nem kemény, hanem habosan ropogós. Ennyi sörtészta vagy 10-12 szelet tőkehalhoz is elég, ha kevesebbet sütnétek, felezzétek a mennyiségeket. 

Majonéz vagyis tartár, vagyis remulád mártás: majonéz, valamivel kevesebb sűrű tejföl vagy jó sűrű görögjoghurt, só, pici citromlé vagy fehérborecet, és kinek mi szimpatikus bele: kevés salotta hagyma apróra kockázva, csemegeuborka apróra kockázva vagy kapribogyó apróra vágva, és zöldfűszerek: kapor, petrezselyemzöld, snidling. Az enyémben most csak snidling, petrezselyem és apróra kockázott uborka van. Az angolok fogyasztás előtt az egészet meglocsolják enyhe ecettel, én nem tettem.

Savanyú vetrece

Nem vagyunk kedvelői sem a tejfölös raguknak, sem a tokányféléknek, de a savanyú vetrecét szeretjük. Talán a pikánssága miatt. Hasonlóan összetett ízvilága van, mint egy jó vadasnak, csak sokkal kevésbé macerás. Vagy inkább mint egy jó pájslinak, csak ezt azok is megehetik, akik a szalontüdőt nem szeretik, mivel színhús van csak benne. Finom marhahúsból is, sertésből is. Időről-időre eszembe jut, hogy "jaj de régen csináltam vetrecét", és ilyenkor sorra is kerítem. Egyébként a dödölléről jutott eszembe, mert szerintem egy natúr, jó ropogósra pirított dödölle tökéletes körete lehet. 

Hozzávalók 4 főre: 

• 8 szelet fél-egy centi vastag hosszúkaraj 
• 1 nagyon nagy fej vöröshagyma 
• 2 gerezd fokhagyma 
• 10-12 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 dl száraz fehérbor 
• 2 kisebb babérlevél 
• 1 kicsi féldiónyi darab friss gyömbér (vagy egy nagyobb késhegynyi őrölt) 
• só 
• frissen őrölt bors 
• 1 nagyobb késhegynyi pirospaprika 
• 1 púpos teáskanál mustár 
• 1 vastagabb karika citrom héjastól (bio) 
• 1 kisdobozos tejföl 
• 1/2 dl zsírosabb tej 
• 1 púposabb evőkanál liszt 
• 1 púpos teáskanál étkezési keményítő 
• a díszítéshez snidling vagy petrezselyemzöld vagy tárkonyzöld ha van 

A húst fél centi széles csíkokra vágtam, és elkevertem a keményítővel és olyan 3 cl vízzel. A szalonnát taréjokra kisütöttem, a visszamaradt zsiradékján nagy lángon átsütöttem a húst, mikor kis színt kapott, mellé került az apróra kockázott vöröshagyma is, kis lángon megdinszteltem, a végén belereszeltem a fazékba a fokhagymát is, átsütöttem, hogy elveszítse a nyerssességét, majd felöntöttem a borral. Nagy lángon rotyogtattam, míg elfőtte az alkoholszagát, aztán felöntöttem a ragut annyi vízzel, amennyi ellepte. Felönthetjük alaplével is, nem fogja elrontani. Tettem bele babérlevelet, a darab gyömbért, sóztam, borsoztam, és lefedve puhára pároltam. A végén a tejfölt elkevertem a mustárral, liszttel, tejjel, és hőkiegyenlítéssel a raghoz keveetem. Végül kinyomkodva hozzáadtam a citromkarikát is, hagytam rotyogni egy-két percig, hogy a liszt-íz eltűnjön, és a citrom kiadhassa a levét. Végül kóstoltam, kell-e még bele citromlé vagy só, vagy mustár vagy bors, és készen is volt. Körete lehet pirított dödölle, natúr nudli, burgonyakrokett, főtt tészta, nokedli, zsemlegombóc, rizs, vagy natúr puliszka is akár. Én most tyúkfül tésztát csináltam hozzá, de nem lett valami szép, mert túl vékonyra nyújtottam a tésztát ahhoz képest, hogy nagyobb fülikéket akartam csinálni. Na majd legközelebb csak négyesig nyújtom a géppel. 

Tipp: ha túl kevés zsírja sül ki a szalonnának, adhatunk hozzá egy kevés vajat is, csak finomabb lesz tőle a vetrece. Valamint szerintem húsgombócokkal is elkészíthető, ha épp ahhoz van kedvünk.

Lusta húsos gombócok

Paradicsomokat kellett mentenem. Írtam már, hogy mindig van egy nagy tálam az étkezőasztalon, tele paradicsommal. Szóval vettem is, kaptam is, és rájöttem: ennyit nem fogunk pár nap alatt megenni. Aztán meg néhány napja egy orosz vlogon szembejött ez az étel, úgyhogy kombináltam a kettőt. Arról is írtam már, hogy szoktam csinálni kínai gyozát, mert imádom. Szóval ez egy lusta gombóc nevezetű orosz fogás, de én olaszosra vettem most a figurát. Vehettem volna kínaiasra is, de el kellett használni a paradicsomokat. 

Két főre mondom. 

Begyúrtam 25 dkg lisztből, 2 tojásból és kevés vízből egy viszonylag kemény tésztát, nylonba tettem és hagytam pihenni. Úgy 20 perc múlva újragyúrtam, s megint hagytam pihenni. 

Negyven deka darálthúshoz adtam fél közepes fej apróra kockázott vöröshagymát, sót, frissen őrölt borsot és egy deci vizet. Kézzel jó krémesre dolgoztam. 

Közben körülbelül fél-egy kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, aztán lehéjaztam őket, majd visszatettem főni. Mikor megfőtt - negyed óra volt - a paradicsom, adtam hozzá egy púpos evőkanál sűrített paradicsomot is és némi vizet, mert kevés lett volna a gombócokhoz a szósz, de ha többet héjaztam volna le, nem kellett volna bele a sűrített. Tehát mikor megfőtt botmixerrel simára dolgoztam. Semmi mással nem ízesítettem, csak sóval, pici cukorral és beledobtam egy szál friss bazsalikomot, amit pürésítés előtt kivettem. 

A tésztát jó nagyra és vékonyra és téglapra kinyújtottam deszkán, rákentem a darált húst, majd feltekertem a hosszabb oldalánál. A tészta szélét bevizeztem, mielőtt ráhajtottam a tekercselt részt, így összeragadt. Aztán szeleteket vágtam belőle. Egy serpenyőbe kevés olajat tettem, és megpirítottam a csigák két oldalát, mint a gyozánál szokás, aztán ráöntöttem a paradicsomszószt, lefedtem, és közepes lángon 15 percig főztem. Parmezánnal megszórva tálaltam. 

Tipp: ha még idén nem főztetek nem konzerv paradicsomból szószt akár tésztára, akár töltött paprikához, itt az idő. El nem lehet mondani, micsoda ízkülönbség van a friss, és a konzerv paradicsomból készült szósz között. Valami brutál finom a friss! 

Tipp2: Ezek a gombócok gyorsan megvannak, és nagyon finomak! 

Ez pedig az eredeti orosz recept: https://www.youtube.com/watch?v=vpgrOCjPMcI

Zöldborsós resztelt máj

Szép friss májat találtam a piacon (ráadásul akciós volt, komoly 100 forintot fizettem 25 deka sertésmájért), így ma resztelt májat ebédeltem. 

Két főre mondom: 

• 30 dkg sertésmáj 
• 1 jó nagy fej vöröshagyma (kb. 15 dkg) 
• 2 nagy gerezd fokhagyma 
• 5-10 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 tk sertés zsír 
• 1 púposabb tk mustár 
• frissen őrölt bors 
• 1 evőkanál majoránna 
• 3 dl marhahúsleves (én kockából csináltam) vagy víz 
• kb. 10 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó 

A májat mostam, vékony csíkokra vágtam. A szalonnát pörcösre vágtam és a zsírban megsütöttem, mikor megpirult kissé, a félfőre vágott hagymát is hozzáadtam és kissé karamellesre sütöttem, végül az apróra vágott fokhagymát is átfuttattam a forró lábosban, rádobtam a májat is, és nagy lángon addig sütöttem kevergetve, míg kifehéredett, aztán felöntöttem az alaplével, fűszereztem borssal, majoránnával. Mikor felforrt, a zöldborsót is beletettem, és még pár percig főztem. Legvégül a mustár ment a többihez, azzal is forraltam fél percig és készen is volt. Főtt burgonyával tálaltam. Káposztasalátával vagy kovászos uborkával kínálhatjuk. Nagyon finom volt, nekem most jobban erre volt gusztusom, nem a hagyományosabb pirospaprikás változathoz. 

Tipp: ha kicsit sűrűbb szaftot szeretnénk, akkor meghinthetjük kevés liszttel, miután kifehéredett a máj, és mielőtt felöntjük az alaplével. 

Tipp2: a sertésmáj ellensége valójában nem a só, hanem a túlsütés. Amikor átsül, készen is van, nem szabad tovább sütni-főzni. Az egész étel 15 perc alatt készült el, a burgonyát előbb kellett feltennem főni, hogy egyszerre legyenek készen.

Tipp3: ha valaki nem szereti a sertésmájat, készítheti csirke, vagy kacsa, vagy pulyka májból is.

Izmir köfte

A nyári napokban én valahogy mindig elkanyarodom a klasszikus magyar konyhától. Szeretem, de a mediterráneum, a Balkán, a török, görög, arab konyha tud valami olyasmit, amit mi csak most kezdünk tanulni. Hogy a könnyedebb jobb, amikor a Nap forrón lángol, ég, tüzel. Ráadásul kijött az egyik kedenc sorozatom harmadik évada, úgyhogy teljesen beleélem magam a török riviéra hangulatába. Ha már fizikailag nem utazhatok, hát utazom az ízek szárnyán. A sorozat az "Egy másik énem." 

Úgyhogy ma egy igazi török vacsit rittyentettem. Persze kissé magyarosan, mert marhahús helyett sertéssel, római kömény helyett (mert iszonyúan nem szeretem) oreganoval és kevés magyar köménymaggal készítettem a köftéket, de híven követve az eredeti török Izmir köfte receptjét, amit itt találhattok, szuper részletesen leírva: https://www.giverecipe.com/easy-meatballs-with-potatoes/

Az izmiri köfte egy hagyományos török ​​étel, amelyet félig sült burgonyából és húsgombócokból készítenek, ízletes, házi paradicsomszószban sütve. Ez egy klasszikus recept, amely kiemeli a török ​​konyha autentikus ízeit. 

Hozzávalók:

A húsgombócokhoz és burgonyához: 

• 1 közepes fej pürésített hagyma 
•  ¼ csésze zsemlemorzsa vagy 2 szelet száraz fehér kenyér, finomra aprítva vagy aprítógépben összemorzsolva 
• 1 teáskanál fekete bors 
• ½ teáskanál római kömény 
• 1 teáskanál paprika 
• 1 teáskanál só 
• 500 g darált marhahús vagy bárányhús 
• 1 közepes tojás 
• 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem 
• 4 közepes burgonya 
• ½ csésze olívaolaj vagy napraforgóolaj a sütéshez 

Paradicsomszósz: 

• 2 evőkanál olívaolaj 
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 3 közepes paradicsom pürésítve 
• 2 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy pépesítve 
• 1 teáskanál só 
• 2 csésze forró víz 

Feltét: 

• 2 közepes paradicsom 
• 1 közepes zöld kaliforniai paprika vagy 3 török ​​zöldpaprika, darabolva
• 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem

Egy nagy keverőtálban keverjük össze a pépesített hagymát és a zsemlemorzsát. Adjunk hozzá fekete borsot, köményt, paprikát és sót. Jól keverjük össze. Add hozzá a darált marhahúst, a tojást és a petrezselymet. Keverd jól össze a kezeddel. Formázz ovális golyókat belőlük, és tedd egy tányérra. 

Hámozd meg a burgonyákat, szárítsd meg jól, majd vágd vastag szeletekre. Tedd őket papírtörlőre. Itasd fel a nedvességet. Hevíts olajat egy serpenyőben, a burgonyadarabokat sózd, és süsd a krumplikat mindkét oldalukon aranybarnára. Nem kell teljesen megsülniük. Tedd át őket egy tálba, ha készen vannak. Ugyanabban a serpenyőben és olajban süsd meg a húsgombócokat, amíg megbarnulnak. Nem kell teljesen átsülniük. Ha kívülről megváltoztatják a színüket, az már elég. Tedd át őket egy tányérra. 

Paradicsomszósz: Egy lábasban hevítsd fel az olívaolajat. Add hozzá a sűrített paradicsomot, és közepesen alacsony lángon, kevergetve főzd körülbelül egy percig. Add hozzá a pürésített paradicsomot és az apróra vágott fokhagymagerezdeket. Sózd, és főzd 5 percig, időnként megkeverve. Önts hozzá 2 csésze forró vizet, és forrald fel. Vedd vissza a lángot, és hagyd 5 percig főzni. 

Közben melegítsd elő a sütőt 200°C-ra. Tedd át a félig kisütött burgonyát és a húsgombócokat egy kb. 32 × 23 cm-es tepsibe. Öntsd rájuk az összes szószt. A tetejére paradicsomszeleteket és zöldpaprikát tegyél. Fedő nélkül süsd 25-30 percig. Vedd ki a sütőből, díszítsd apróra vágott petrezselyemmel, és tálald.

Pürésített paradicsom: vágd félbe a paradicsomokat, és a négyoldalú reszelő sajtreszelő részén a vágott felüknél kezd el lereszelni a paradicsomokat. Ahogy reszeled, a végén csak a héj fog a kezed alatt maradni, és kész is van.

Nagyon-nagyon finom, nálunk állandó szereplő lesz nyáron, az biztos!

Fehérboros, bazsalikomos, parmezános cukkini krémleves

Szerintem most először készítettem életemben cukkiniből krémlevest. Általában csak bele szoktam kockázni levesekbe: zöldséglevesbe, krumplilé levesbe. Nem vagyok nagy krémleves rajongó, de időnként azért terítékre kerül, ha olyan másodikat főzök, ami elé illik. 

Cukkiniből azt hiszem ezer és egyféleképpen lehet krémlevest csinálni, ez egy variáció a végtelenből - ma ilyen hangulatom volt. Főleg mert volt kibontva reszelt parmezán, amit már muszáj volt elhasználni, fehérbor úgyszintén, bazsalikom meg rengeteg van az ablakomban. 

Négy főre mondom. Egy közepes fej vöröshagymát apróra kockázva megdinszteltem 1 evőkanál olívaolajon, mikor üvegessé vált, két nagy gerezd fokhagymát is belereszeltem a fazékba, pár pillanatig kevergettem, míg az illata felszállt, aztán ment rá kb. 4 cl száraz fehérbor, amivel főztem 1-2 percig, majd hozzátettem 2 darabokra vágott salátacukkinit (olyan 25 cm-esek lehettek), és felengedtem alaplével. (Víz, plusz leveskocka.) Ízesítettem két csipet cukorral, borssal, és egy ágnyi bazsalikomlevéllel. Míg puhára főtt, 3 dl 3,5%-os hideg tejet kikevertem 3 púposkás teáskanál étkezési keményítővel. A puhára főtt cukkinit botmixerrel pürésítettem, majd besűrítettem a hozzáadott keményítős tejjel. Tálalásnál megszórtuk parmezánal, és pirított rozskenyérkockákkal. Nagyon finom volt! 

Tipp: húskedvelők tálalhatják úgy is, hogy pirítanak apróra-pörcösre -ropogósra jóféle tokaszalonnát, és azzal szórják meg a leves tetejét parmezán helyett, illetve a kisült szalonna zsírjával is kissé megcsepegtethetik a leves tetejét.

Cukkinis stir fry húsos ragu

Szintén az emlegetett kedves szomszédasszonyomtól kaptam anno a zöldbabbal, gyökérzöldségekkel együtt 4 viszonylag nagyobbacska cukkinit is. A kettő legnagyobból rögtön lett is főzelék, az egyik kisebből a minap rántott cukkinit csináltam, ma pedig kínai stílúsú stir fry apróhúst készítettem a legutolsóból. 

Hát receptet ne nagyon kérjetek, de 2 főre kábé: 

4 szelet karajt vékonyan felcsíkoztam, fél tojásfehérjét, egy evőkanálnyi világos szójaszószt és 1 púposkás teáskanál étkezési keményítőt hozzáadtam, jól elkevertem. Hagytam addig pácolódni, míg a cukkinit előkészítettem, illetve a rizst feltettem hozzá főni. Egy wokban 2-3 evőkanál olajon 1 púposabb teáskanál kristálycukrot kissé megkaramellizáltam, majd átsütöttem rajta a húst, és félretettem egy tányérra. Újabb 1 evőkanál olajon a cukkinicsíkokat is gyorsan átsütöttem, majd visszatettem hozzá a húst is. Fűszereztem sóval borssal, kínai ötfűszer keverékkel, kevés őrölt gyömbérrel (frissem most nem volt), cayenne borssal, még egy nagyon kevés szójaszószt és oyster szószt is adtam hozzá, valamint kínai ecet híján kevés fehérborecetet. A végén, mivel volt kibontva egy kukoricakonzervem is, abból is tettem a húshoz. Pár percig így a fűszerekkel együtt sütöttem a cukkinis húst, végül úgy 1,5 dl vizet is adtam hozzá, azzal is jó nagy lángon sütöttem még 2 percig és készen is volt. Nagyon fincsi volt! Azért is szeretem a kínai konyhát, mert ezek a hirtelen sütött zöldséges-húsos raguk nem telnek bele 10 percbe sem sokszor, annyira gyorsan készen vannak. És ízgazdagok, finomak, frissek.

Tárkonyos zöldbableves

Az én drága, aranyos szomszédasszonyomtól kaptam kiskerti bio zöldbabot anyóskája kertjéből, meg olyan isteni pici sárgarépákat, fehérrépát. Köszönöm nagyon ezúton is! 

Adta magát, hogy egy finom tárkonyos zöldbableves legyen belőle, most burgonyagombócokkal. Mert tegnapról maradt krumplipürém, és sajnáltam kidobni. Ha nektek nincs maradék pürétek, főzzetek a levesbe 2 közepes, apróbbra kockázott burgonyát a főzés vége előtt 15 perccel. 

Hozzávalók kb. 6 adaghoz: 

• 3 nagy félmarék zöldbab (kb. 40 dkg) 
• 4 kicsi sárgarépa 
• 2 pici fehérrépa 
• 1 evőkanál zsiradék (nálam olaj) 
• olyan 25 centinyi darab lángolt kolbász 
•  só, frissen őrölt bors 
•  2 teáskanál szárított tárkony (ha van friss, azzal is tökéletes) 
• 3 gerezd fokhagyma 
• 2 csipet kristálycukor 
• 2,5 liter víz 
• 2 húsleves vagy zöldségerőleves kocka 
• 2 közepes burgonya 
• végül ízlés szerint kevés ecet, de el is hagyható 

A rántáshoz: 2 evőkanál zsiradék 2 evőkanál liszt A zöldbabot megtisztítottam, daraboltam, a sárgarépát, fehérrépát karikákra vágtam, és egy evőkanál olajon pici sóval átpároltam, kábé 10 percig. Aztán fölengedtem vízzel, adtam hozzá leveskockát, borsot, tárkonyt, pici cukrot, a 3 félbevágott gerezd fokhagymát, a karikákra vágott kolbászt és hagytam főni. (A kolbászt megszabadítottam előtte a bőrétől: hideg víz alá tartottam 2 percig, így könnyen lejön.) Közben elkészítettem a rántást, amit úgy 2-3 dl hideg vízzel felengedtem, simára kevertem. Mikor készen volt a leves, a leves levéből tettem a rántáshoz egy merőkanálnyit, és elkevertem (vagyis hőkiegyenlítettem), majd a leveshez adtam. Hagytam felforrni, és forrás után még 2-3 percig hagytam buzogni, hogy a rántás összefőjön a levessel. Végül kóstoltam: elég-e benne a só, a pici cukor, esetleg kell-e bele ecet. Nagyon finom leves, olyan igazi, békebeli nagymamaféle. Egy palacsinta elég is utána. 🙂

Tipp: ha van maradék húslevesetek, használjátok azt alapléként nyugodtan.

Teakolbász

Fűszerek 10 kg-hoz:​

• só: 220 g ​
• őrölt fehér bors: 30 g 
• őrölt paprika (édes): 10 g
• őrölt kardamom: 5 g
• őrölt szerecsendióvirág: 5 g ​
• rum aroma vagy sütőrum: 30–40 ml (ízlés szerint) 

Én most kolbász formátumban készítettem el, 1,5 kg marha és sertéshúsból vegyesen. A fűszerek mennyiségét természetesen arányosítottam a levett húsmennyiséghez. Nagyon finom ez a fűszerezés, majd próbálkozom egy krinolin formával is. Ez az adag, a 1,5 kilogramm hús 4-5 főre elegendő.

Forrás és köszönetem a szuper receptért:

https://www.facebook.com/reel/2087772419286515?locale=hu_HU

Sajtos fehér grillkolbász

A nyár nem csak a rekkenő melegről, napfényről, vízpartokról és fürdőzésekről szól, de a grillezésről is. 

Már akinek van kertje vagy terasza hozzá ugyi. Sajnos nekünk nincs. Ennek ellenére én rendszeresen töltök házilag grillkolbászokat, mert egyrészt amiket lehet kapni drágák, másrészt nem biztos hogy finomak is. Amikor vennem kellett új konyhai robotgépet, direkt olyat választottam, amihez van húsdaráló is, illetve kolbásztöltő tartozék is. Így seperc elkészül nálam egy sütni való kolbász. 

A mostani receptre Hargitai György you tube csatornáján bukkantam, ezúton is köszönetem Húsmesternek! Ma ezt ebédeltük kenyérrel és mustárral, és mondhatom, hogy nagyon nagyon finom volt. Pontosan követtem a receptet, két kivétellel: szárított petrezselyem helyett frisset használtam, és mivel cheddar sajt nem volt itthon (meg közeli boltokban sem), ezért a COOP saját márkás ömlesztett füstölt sajtját használtam hozzá, és nagyon jól működött a receptben. Én csak 75 dkg húsból készítettem, a hozzávalókat arányosan lecsökkentve. Négy főre viszont készítsétek másfél kg húsból. Ez a kolbász készülhet marhahúsból is, vagy vegyesen sertés-marha húsból, de akár csirke- vagy pulykamellből is.

 

SAJTOS FEHÉR GRILLKOLBÁSZ 

Hozzávalók kb. 15 pár kolbászhoz: 3 kg sertéslapocka, 1 kg bőr nélküli hasaalja szalonna, 72 gramm só, 12 gramm őrölt fehér bors, 16 gramm őrölt majoránna, 20 gramm szárított petrezselyem, 4 gramm őrölt szerecsendió, 4 gramm őrölt kömény, 1 citrom reszelt sárga héja, 1 gramm őrölt gyömbér, 5 gramm cukor, 4 dl jeges víz, 40 dkg vörös chedar sajt, 40 dkg füstölt edami sajt, 10 méter sertésvékonybél. 

Az elkészítéséről a videót itt találjátok: https://www.youtube.com/watch?v=tCzfJY-eqSQ&t=69s

A lecsó

Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben. Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál. 

(Cserna-Szabó András: Lecsó) 

Lecsó. Ahány ház, annyi szokás. Most leírom, én hogyan tanultam anyutól. Először is, nálunk a lecsó hús nélküli. A legjobban a natúr lecsót szeretjük, vagyis nincs benne kolbász, virsli, szalonna. Ha ilyet ennénk, akkor külön szoktam hozzá sütni ezekből. Pont azért szeretjük a lecsót, mert egy könnyű, mediterrán nyári étel, forróságban az egyik legjobb, épp ezért nem teszek bele nehéz füstölteket, és nem zsírral főzöm. A magyar konyhának amúgy is igen kevés gyomorkímélő fogása van, miért is ne hagynánk meg azt a keveset ilyennek, miért nehezíteném, téliesíteném el a lecsót? Nem szoktam. Tehát. 

Végy egy nagy, széles lábast. A lecsónak hely kell. Pucolj meg 2 nagy fej hagymát, a lábos aljára önts legalább 6-8 evőkanál olajat. A lecsó nem jó, ha nincs benne elég zsiradék. Mert vizes lesz, nem lesz tunkolható, isteni szaftja. A hagymát én kézből félkaréjokra vágom, egyből a lábosba. Mindent kézből vágok bele egyébként, lecsónál nálam nincs használatban vágódeszka. Ha kissé megpárolódott a vöröshagyma, két cikk fokhagymát is dobj hozzá szeletelve. Kissé futtasd át a forró zsiradékon, aztán adj hozzá egy teáskanál (csapott) pirospaprikát is. Egyből vágj rá 6-7 paradicsomot. Sózd is kissé. Rotyogtasd, hadd eresszen levet a paradicsom. Ő lesz a lecsó sűrű, finom szaftja. Ha már félig megrottyant a paradicsom, mehet rá a 9-10 darab paprika. Én ezt is kézből, és nem karikákra, hanem nagyobb darabokra vágom, és nem TV paprikából, hanem színes, csípős paprikát veszek lecsóhoz mindig. Sózd újra, és nagy lángon rotyogtasd fel, míg minden átmelegedik, aztán tedd közepes lángra és tégy rá fedőt. Olyan 10-15 percig főzd így, és ha úgy ítéled, hogy a paprikák megpuhultak, de még egyben vannak, késznek nyilváníthatod a lecsót. 

Tudom, hogy a legtöbben először a paprikát teszik bele. De én nem szeretem, ha ehetetlenül puhára fő a lecsóban, anyutól is így tanultam, és világbajnok volt a lecsója. Kettő: a paradicsom az, ami a sűrű szaftot adja, tehát először neki kell szétfőnie, a paprikának viszont egyben kell maradnia. Vizet nem teszük a lecsóhoz, ha kellő mennyiségű a paradicsom, fölösleges. 

Innen aztán lehet mellé enni kenyeret, krumplit, rizst, tarhonyát, nokedlit. Lehet rá tojást ütni. 

Ez a mennyiség olyan 3-4 főre elegendő.

A lecsó, ahogyan én főzöm. Mi casa, mi lecso. 

És a lecsó Gundel Károly szerint: 

1,4 kg zöldpaprika 

60 dkg friss paradicsom 

15 dkg vöröshagyma 

8 dkg zsír 

5 dkg füstölt szalonna 

5 gramm fűszerpaprika 

só 

A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk. A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk. Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne! Zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)

Lyoni hagymás kacsamáj

Volt egy nagyobb mennyiségű, egyszer már használt olajam átszűrve. Meg kaptam a piacon nagyon szép friss kacsamájat. Nem volt kérdés, hogy az olajat beáldozom lyoni hagyma sütéséhez.

Hozzávalók 4 főre:

a lyoni hagymához:

• 3 extra nagy méretű vöröshagyma
• 10 dkg liszt
• bő olaj

a májhoz:

• 90 dkg kacsamáj
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• sok majoránna
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 evőkanál kacsazsír (vagy más zsiradék)
• 2 dl alaplé (leveskockából is tökéletes)
• 0,5 dl száraz fehérbor
• egyetlen kis csipet cukor

Először a lyoni hagymát készítettem el. A hagymákat félkaréjokra vágtam, nem túl vékonyan. Egy nagy tálba tettem, és meghintettem a liszttel, aztán alaposan összeforgattam. Közben már melegedett az olaj egy mélyebb, nagyobb lábosban. Mikor kellően forró lett, három adagban kisütöttem benne a hagymákat úgy, hogy olajba tétel előtt a fölös lisztet leszitáltam róluk egy nagy lyukú szűrőkanálban. Miután megsültek, egy konyhai papírtörlővel bélelt tálba szedtem ki. Figyelem: a hagymát nem sózzuk, mert vizesedik tőle, és nem lesz könnyen kisüthető és nem lesz igazán ropogós!

A májakat megtisztítottam, megmostam, lecsepegtettem a vizet róluk. A fűszerekkel meghintettem (só, bors, majoránna) és jól elkevertem, majd a felhevült zsiradékban szép pirosra sütöttem őket. A legvégén hozzájuk dobtam a vastagabb szeletekre vágott fokhagymát is, őket is átfuttattam a forró serpenyőben, hogy a nyerssességüket elveszítsék. Majd hozzájuk öntöttem a fehérbort is, és még két percig sütöttem nagy lángon a serpenyőben a májakat. Végül felöntöttem az alaplével az ételt, és a kevés pirospaprikát is hozzáadtam. Leheletnyi cukorral megszórtam, és pár percig rotyogtattam, és készen is volt.

Burgonyapürével és rizzsel, illetve a lyoni hagymával tálaltam. Nagyon fincsi volt.

Arabos-keleties füszerezésü sült kacsaszárnytövek

Szeretjük a kacsát. Húslevest például a legtöbbször kacsanyakból főzök, mert nagyon jóízű levest ad. És szeretjük a kacsszárnytövet is, ha szép frisset látok, szoktam venni. Nagyon jó sütve, és abszolút megfizethető. A mai ebédünk is nagyon finom lett, sikerült egy igazán kacsához illő fűszerezést adnom neki. Le is írom, mert nem akarom hogy feledésbe merüljön, szerintem máskor is fogom még így sütni. 

Hozzávalók egy leves után 2 főre:

• 10 db kacsaszárnytő
• 1 evőkanálnyi mustár
• 1 nem túl púpos teáskanál kristálycukor (vagy ennek megfelelő méz)
• 1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
• 1/2 mokkáskanálnyi frissen reszelt szerecsendió
• 1 késhegynyi őrölt fahéj
• 1 mokkáskanálnyi cayenne bors
• 1 nagy, duci gerezd fokhagyma
• só
• 1 teáskanálnyi kacsazsír (vagy ennek megfelelő vaj)

A szárnytöveket letisztítottam és besóztam, majd a kacsazsírral és mustárral is bekentem. Rájuk szórtam sorban a fűszereket is, és alaposan bedörzsöltem velük a húst. A tepsit vékonyan kikentem zsírral, a duci gerezd fokhagymát négy vastagabb szeletre vágva a szárnytövek alá tettem. A hús alá öntöttem 1/2 dl vizet, lefedtem a tepsit alufóliával, és 180 fokosra állított sütőbe tettem alsó-felső sütésre. Másfél órát hagytam a fólia alatt, majd föltettem a legfelső rácsra és 200 fokra állítva a sütőt, hagytam szépen megpirulni őket. Csak 10 perc kellett nekik.

Nagyon ízletes, igazán finom, vajpuha husi lett a végeredmény. 

Köretként illik hozzá a petrezselymes burgonya, a burgonyapüré, a párolt rizs, sáfrányos rizs, krémes puliszka, vagy a kuszkusz is. Kísérőnek lehet adni hozzá egy alma vagy őszibarack kompótot, illik hozzá.

Gombás darálthúsragu kínai stílusban

Kiadós, gyorsan elkészíthető ebéd: gombás darálthúsos ragu kínai stílusban. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg darált hús
• 8 közepes (normál) méretű csiperke gomba
• 3 dkg vaj
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
• 3 szem szegfűbors mozsárban összetörve (vagy őrölt szecsuáni bors)
• 2 evőkanál világos szójaszósz (vagy 1 evőkanál gombás szójaszósz)
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál fehérborecet (vagy rizsecet)
• 0,5 liter alaplé (kockából is tökéletes)
• só
• cayenne bors (opionális, ha szeretitek a csípőset)

Vaj-olaj keverékén sóval, őrölt borssal megpirítottam a gombaszeleteket, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, lapkákra vágott fokhagymát, pár percig tovább pirítottam, aztán hozzáadtam a darált húst is, annak fehéredéséig pirítottam egy teáskanál sűrített paradicsommal együtt. Felöntöttem alaplével (leveskockából), adtam hozzá csipet cukrot, pár csepp fehérborecetet, 2-3 szegfűborsot mozsárban porrá törve, egy evőkanál szójaszószt, és kb. 10 percig nagy lángon hagytam főni, míg zsírjára nem sült. Végül egy teáskanál étkezési keményítős hideg vízzel felöntöttem, és hagytam felforrni-besűrűsödni. Rizzsel tálaltam. Isteni finom, és tényleg gyorsan készen van. Tipp: ha van gomba-szójaszószotok, tegyetek bele azt, én is így tettem, ha nincs, a sima is jó. Ha van rizsecet otthon, a fehérborecet helyett használhattok azt is. És a szegfűborsot lecserélhetitek szecsuáni borsra is, ha van készleten. Készíthető wokban, ha nincs, sima serpenyőben. 

Készíthető marhahússal is.

Körete lehet rizs, vagy tészta (üvegtészta is, vagy sima kínai tészta). 

Tipp maradékhasznosításra: maradt fél adagom, és volt csontlevesem is egy adag, a ragut összeforraltam a levessel, plusz tészta is volt benne, tökéletes volt.

A SZÓJASZÓSZOKRÓL 

Írtam, hogy gombás szójaszószt is tettem a raguba. Nem mindenhol kapható, de nálunk az egyik kínai boltban szokott lenni. Nagyon finom, extrán gombás aromája van, szerintem gombalevesekhez, mártásokhoz, ragukhoz nélkülözhetetlen. Legalábbis nekem most már az, hogy megismertem, mennyire jó. 

Szójaszósz rendkívül sok fajta van, és nem csak kínai. Van japán, koreai, thai és még több, más nemzetiségű is. Én kínait használok, mert nálunk ez elérhető, és három félét: a gombásat, a világos és a sötét szójaszószt. 

Ha egy receptben a hozzávalók között szerepel a szójaszósz, és nincs külön kiírva hogy milyen, a világos fajtát értjük alatta. Ha sötét kell egy ételhez, azt szokták külön jelezni. A világos szójaszósz nem színez annyira, de így is intenzív aromájú. A sötét nagyon színez, ízét-színét a hozzáadott melasz változtatja meg kissé, nem erősebb aromájú, mint a világos, csak kicsit más. A gombáshoz pedig egy gombakivonatot adnak, és a sötét (dark) szójaszósz az alapja. 

A szójaszósz egy fermentált termék, amit már évezredek óta használnak, szülőhelye Kína. Szójababból, pörkölt gabonaféléből: búzalisztből vagy rizslisztből vagy árpalisztből, egy gombakultúrából és sóból áll. A fermentáiós ideje körülbelül fél év. Vegyi úton is állítanak elő szójaszószt, ami jelentősen - pár napra - rövidíti le a fermentáiós időt, de ezek a szószok megközelítőleg sem olyanok, mint a valódi, tradicionálisan készített szószok, ezért érdemes a kicsit drágább, de valódi szójaszószokat használni. 

A szójaszósz színtiszta umami-íz, erőteljes és természetes ízfokozó, ami szerintem ma már egy magyar konyhában is jó ha van, mert nem csak ázsiai ételekhez használható.

Sólet (nem kóser)

A fészen szembejött velem Lantos Lili sóletes videója. Megmutattam embernek, erre azt kérdezte, mi miért nem főzünk sóletet?! Hát főztünk. De persze nem lett kóser, mert mifelénk sem füstölt marhaszegyet, sem füstölt libacombot nem kapni (soha nem láttam sehol, sőt nálunk sima marhaszegyet sem lehet kapni), így füstölt oldalassal és marha nyak-tarjával főztem. Persze tudom, a kóserséghez az is hozzá tartozik, hogy kóser vágásból való legyen a hús, és kóser konyhában készüljön a sólet. Viszont annyira jó étel, hogy érdemes átvenni nekünk disznóevő népeknek is. 

Úgy csináltam, ahogy a Lantos Lili videójában láttam: mindent csak belepakoltam a fazékba. Még a tojásokat is megpöccintettem. Első lépésben föltettem a tűzhelyre, de csak annyi időre hogy felforrjon, aztán ment a 90 fokos tűzhelybe. A tetejét rajta hagytam az edénynek. Este 11-kor tettem be, reggel 1/2 9-kor kivettem, és ez a látvány fogadott:

 

A hús gyakorlatilag szétomlott a szánkban, a bab nem főtt szét. Legközelebb már tudom, miből kell több, miből kevesebb. Az én edényem olyan 4 literes, ebbe áztattam be körülbelül fél kiló tarkababot, a hús olyan 80 dkg lehetett, az oldalas pedig 4-5 csontnyi, nem tudom az dekára mennyi. Adtam hozzá egy nagy fej vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát apróra vágva, sót, borsot, pirospaprikát és két félmaréknyi gerslit. És egy púposabb evőkanál zsírt. Felöntöttem vízzel.

Mivel sok lé maradt rajta, a tojásokat kivettem az ételből, visszatettem a sütőbe, de most tető nélkül és 175 fokra. Két óra múltán szépen elfőtte a fölösleges levét. A sósságát is sikerült eltalálnom, mert megkóstoltam nyersen a füstölt oldalast és így próbáltam belőni, hogy mennyi sót engedhet ki. Hát, isteni ebédünk volt, és nem utoljára csináltam sóletet! Ezentúl rendszeres szereplője lesz az étkezőasztalunknak.

A videót megtalálod a facebookon itt: https://www.facebook.com/reel/1317718606507531?locale=hu_HU

Leszűrvén az első főzés tapasztalatait: sóletet nem lehet szigorúan recept alapján főzni. Ahány ház, annyi sólet. (Mi casa, mi sal, tu casa, tu sal. Mondja a művelt spanyol.) Egyrészt fontos, hogy milyen edényed van hozzá: nem lehet kicsi, minimum 3-4 literes kell hozzá. Aztán nem mindegy, hogy öntöttvas, vagy fazekas edény. Másképp működnek, más a forma, más a főzési idő. Az edény nagysága meghatározza, miből mennyit tehetsz bele, ezért nehéz megadni a mennyiségeket, ki kell tapasztalni, a te edényedbe miből mennyi fér el benne. A folyadék és sózás szintén intuitív, mert függ a füstöltektől, amik belekerülnek a fazékba/lábosba. Van aki úgy csinálja, ahogy én is most, hogy csak beleszórja a hagymákat, van, aki elődinszteli, és úgy teszi a sóletbe. Van aki a húsokat is körbesüti, szóval lehet próbálkozni, variálni. A gyakorlat majd tökéletesíti az ételt, s akkor neked is meglesz a tökéletes sólet recepted. Tudod, a te házad, te sóleted. 

Sokhagymás sülthús

A hétvégén kérdeztem sógoromtól, mi lesz náluk a vasárnapi menü, s ezt a hagymás sültet mondta burgonyapürével. Mikor kértem a receptet - mivel nagyon szép oldalast sikerült tegnap vennem, így arra gondoltam, akkor megcsinálom én is -, akkor derült ki, hogy az általa hagymás sültként emlegetett fogás a "család kedvence" egyszerűbb verziója, amit valamikor jó régen (tán az özönvíz előtt, a világ teremtése után valamikor) mindketten anyósomtól tanultunk.   

Hozzávalók 2-3 főre:

• 80 dkg oldalas 
• 60 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál olaj
• 4 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• mustár
• 1/2 dl száraz fehérbor
• 1 mokkáskanál kristálycukor

A húst sózzuk, borsozzuk, bekenjük vékonyan mustárral, és szép piros-pecsenyésre elősütjük egy serpenyőben az olaj és vaj keverékén. Félretesszük egy tányérra, és a visszamaradt zsiradékon némi sóval nagy lángon átsütjük a nem túl vékony félfőre vágott vöröshagymát. A végén hozzáadjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymacikket is, aláöntjük a bort, megszórjuk a cukorral és addig sütjük, míg a bor kimegy alóla. Szép karamelles színe legyen a végére.

Egy sütőtál aljára terítjük a sült hagymát, ráhalmozzuk az elősütött húst, lefedjük alufóliával (vagy ha römertopfban készítjük, rátesszük a tetejét), és 170 fokos sütőben alsó-felsőn 2 órán át sütjük. A végén levesszük a fóliát, a sütőt 200 fokra állítjuk, és 10 percig még sütjük, hogy szép piros-ropogós legyen a hús felülete.

Köretként illik hozzá a burgonyapüré, a sima főtt burgonya, a párolt rizs, a puliszka. Kitűnő hozzá egy hagyma nélküli, petrezselymes paradicsomsaláta szezonban, vagy egy káposztasaláta, vagy bármilyen gyümölcskompót.

Tipp: nem csak oldalasból jó, lehet készíteni tarjából, lapockából vagy dagadóból is. A combot nem javaslom, nagyon száraz lesz. És szerintem marhahússal is finom lenne, sőt. Legközelebb azzal fogom elkészíteni. (És az is lehet, hogy a marhahússzeletek közé dobok még pár szem aszalt szilvát is...)

Karajcsont föételként koreai stílusban fözve

Tudom, hogy itthon Magyarhonban a karajcsontot csak húsleveshez szokta mindenki venni, de én már többször vettem csak azért, hogy főtt karajcsontot tudjak enni. Ugyanis az egyik legnagyobb kedvencem a főtt karajcsont lerágcsálása. 

Viszont Koreában főzik csak magáért a húsos csontért, nem a levesért. Úgyhogy most ide a blogra is felteszem, hátha valaki rajtam kívül még hasonlóan nagy rajongója a főtt karajcsontnak. 

Ez alapján a videó alapján készítettem: https://www.youtube.com/watch?v=y7t0GG0cA7Y (a 38. perctől). 

Igaz, abban nem volt krumpli és kínai kel, de a fűszerezést és főzést ugyanúgy csináltam, mint ahogy láttam. Azt nem tudom, mennyire ehte koreai az, amit főztem, de nem is lényeges, mert isteni, és főleg a húsos csont volt benne nagyon ízletes. A leve kicsit a mi halászlénkre emlékeztet, csak nem hallal, hanem hússal. 

Így készült: vettem egy kiló karajcsontot, amit először csak vízben felforraltam, aztán leöntöttem róla a lét és átmostam a húst, majd újra feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepte. Kapott sót, egészborsot, pirospaprikát, cayenne borsot, fokhagymát, kevés vöröshagymát, szójaszószt, és egy csipet cukrot. Főztem jó 2 órán át, akkor beletettem pár burgonyaszemet is, amikor az is puhára főtt, akkor kivettem a húsokat és tettem a lében kínai kel leveleket is, amikkel még pár percig forraltam a lét. 

Míg a karajcsont főtt, gyúrtam, nyújtottam, s vágtam hosszúmetéltet is hozzá, amit külön főztem ki. Pazar egytálétel. Az alaplé nagyon ízletes, nem is lehet sokat enni belőle egyszerre, csak pár kanállal, a tésztát ízesítendően. Majd leszűröm és elteszem a fagyasztóba, jó alaplé lesz például lencséhez, vagy babhoz.

Csirke Celestine (Poulet Célestine)

A csirke Celestine-módra egy francia fogás, amit egy francia szakács kreált az 1800-as évek közepén, aki szerelmes lett egy Celestine nevű hölgybe, így neki ajánlotta. Az étel ízlett, a hölgy hozzáment a szakácshoz. Az unokájuk pedig a világhírű Paul Bocuse, a Bocuse d'Or gasztronómiai verseny alapítója, akit a „század séfjének” is neveznek.

A recept pár napja Aleda konyháján jött szembe, ezúton is köszönöm szépen. Illetve megtaláltam a Bűvös Szakácsnál is. 

Azért is készítettem el, mert most kezdődött úgy egy hete a paradicsom-szezon, vagyis már isteni napérlelte, nem fóliás darabokat lehet venni a piacon, másrészt pedig végre nagyon hosszú száraz időszak után voltak esők, így tudtam venni hozzá ma erdei gombát, jelesül galambicát. Mégiscsak finomabb, mint a termesztett csiperke. (Sokkal finomabb.)

Hozzávalók 4 főre:

• 4 egész csirkecomb
• 6 dkg vaj
• 12-15 szem kisebb csiperke gomba (vagy erdei gomba)
• 5 nagyobb érett, lehéjjazott, apróra kockázott kerti paradicsom
• só
• frissen őrölt bors
• ízlés szerint cayenne bors
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl szárnyas alaplé (tyúkhúsleves kockából tökéletes)
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 cl konyak

A csirkecombokat megtisztítjuk, kettévágjuk az ízületnél. Sózzuk, és vajon szép pirosra körbesütjük. Kivesszük a serpenyőből egy tányérra őket, és a darabolt gombákat is átsütjük a maradék vajon. Ha nem félünk, a sütés végénél a konyakkal flambírozzuk, de ha félünk tőle, csak ráöntjük a gombára, sütjük egy-két percig, aztán ráöntjük a fehérbort is, azzal is sütjük egy-két percig. Majd jöhet rá a darabolt paradicsom, az alaplé és tegyük bele a csirkecombokat is. Borsozzuk, ízlés szerint cayenne borsot is adjunk hozzá. Lefedve 25-30 percig főzzük, majd a végén az apróra vágott fokhagymát és petrezselymet is az ételhez adjuk, egyet hagyjuk még rottyanni az utolsó két fűszerrel is, és tálalható is.

Körete lehet friss fehér vagy rozs kenyér, burgonyapüré, rizs, vagy puliszka, vagy akár egy finom házi szélesmetélt is.

Almás / ananászos mézes kakukkfüves karaj

Még volt négy almám, amik fonnyadoztak a gyümölcstálban. Meg volt tegnapról maradék nem kevés párolt rizsem is. Először arra gondoltam, család kedvencét kéne csinálnom, mert azt mindig almakompóttal esszük, de nem volt kedvem sütőt begyújtani, több edényt mosogatni, több időt főzéssel tölteni, ráadásul az almakompótnak több óra kellett volna, hogy be is hűljön, mert úgy finom. Így egy almás-kakukkfüves-mézes karaj lett belőlük rizskörettel, ami ráadásul egyserpenyős étel. 

Hozzávalók 4 főre:

• 8 szelet karaj
• só, bors, pirospaprika
• 6 db alma vagy egy kisebb friss ananász
• 1 tk kristálycukor
• 2 nagyobb fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 púpos tk mustár
• 1 púpos evőkanál méz
• 1 dl száraz rozé bor
• friss vagy szárított kakukkfű ízlés szerint
• újhagyma zöld szára
• 1/2 liter alaplé (nálam marhahúsleves kockából)

Az almákat pucoltam, daraboltam, kevés vajon pici sóval, pici cukorral gyors lángon átsütöttem, aztán félretettem egy tálba. A klopfolt karajt sóztam, borsoztam, kevés pirospaprikát is tettem rá hogy szebb színe legyen. Újabb darab vajon hirtelen megsütöttem, majd újabb adag vajon a nem vékony félkarikákra vágott vöröshagymát is átsütöttem karamellizációig, végül az aprított fokhagymát is rádobtam, átforgattam, majd alaplét (kockából) öntöttem rá. Került bele mustár, méz, kakukkfű, száraz rozé bor, és visszatettem a hússzeleteket is. Lefedve puhára pároltam, végül a felaprított újhagymazöldjét és az almadarabokat is hozzátettem, de csak annyi időre, míg átmelegedtek. 

Tipp: alma helyett friss ananásszal is tökéletesen működik a recept.