Izmir köfte

A nyári napokban én valahogy mindig elkanyarodom a klasszikus magyar konyhától. Szeretem, de a mediterráneum, a Balkán, a török, görög, arab konyha tud valami olyasmit, amit mi csak most kezdünk tanulni. Hogy a könnyedebb jobb, amikor a Nap forrón lángol, ég, tüzel. Ráadásul kijött az egyik kedenc sorozatom harmadik évada, úgyhogy teljesen beleélem magam a török riviéra hangulatába. Ha már fizikailag nem utazhatok, hát utazom az ízek szárnyán. A sorozat az "Egy másik énem." 

Úgyhogy ma egy igazi török vacsit rittyentettem. Persze kissé magyarosan, mert marhahús helyett sertéssel, római kömény helyett (mert iszonyúan nem szeretem) oreganoval és kevés magyar köménymaggal készítettem a köftéket, de híven követve az eredeti török Izmir köfte receptjét, amit itt találhattok, szuper részletesen leírva: https://www.giverecipe.com/easy-meatballs-with-potatoes/

Az izmiri köfte egy hagyományos török ​​étel, amelyet félig sült burgonyából és húsgombócokból készítenek, ízletes, házi paradicsomszószban sütve. Ez egy klasszikus recept, amely kiemeli a török ​​konyha autentikus ízeit. 

Hozzávalók:

A húsgombócokhoz és burgonyához: 

• 1 közepes fej pürésített hagyma 
•  ¼ csésze zsemlemorzsa vagy 2 szelet száraz fehér kenyér, finomra aprítva vagy aprítógépben összemorzsolva 
• 1 teáskanál fekete bors 
• ½ teáskanál római kömény 
• 1 teáskanál paprika 
• 1 teáskanál só 
• 500 g darált marhahús vagy bárányhús 
• 1 közepes tojás 
• 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem 
• 4 közepes burgonya 
• ½ csésze olívaolaj vagy napraforgóolaj a sütéshez 

Paradicsomszósz: 

• 2 evőkanál olívaolaj 
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 3 közepes paradicsom pürésítve 
• 2 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy pépesítve 
• 1 teáskanál só 
• 2 csésze forró víz 

Feltét: 

• 2 közepes paradicsom 
• 1 közepes zöld kaliforniai paprika vagy 3 török ​​zöldpaprika, darabolva
• 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem

Egy nagy keverőtálban keverjük össze a pépesített hagymát és a zsemlemorzsát. Adjunk hozzá fekete borsot, köményt, paprikát és sót. Jól keverjük össze. Add hozzá a darált marhahúst, a tojást és a petrezselymet. Keverd jól össze a kezeddel. Formázz ovális golyókat belőlük, és tedd egy tányérra. 

Hámozd meg a burgonyákat, szárítsd meg jól, majd vágd vastag szeletekre. Tedd őket papírtörlőre. Itasd fel a nedvességet. Hevíts olajat egy serpenyőben, a burgonyadarabokat sózd, és süsd a krumplikat mindkét oldalukon aranybarnára. Nem kell teljesen megsülniük. Tedd át őket egy tálba, ha készen vannak. Ugyanabban a serpenyőben és olajban süsd meg a húsgombócokat, amíg megbarnulnak. Nem kell teljesen átsülniük. Ha kívülről megváltoztatják a színüket, az már elég. Tedd át őket egy tányérra. 

Paradicsomszósz: Egy lábasban hevítsd fel az olívaolajat. Add hozzá a sűrített paradicsomot, és közepesen alacsony lángon, kevergetve főzd körülbelül egy percig. Add hozzá a pürésített paradicsomot és az apróra vágott fokhagymagerezdeket. Sózd, és főzd 5 percig, időnként megkeverve. Önts hozzá 2 csésze forró vizet, és forrald fel. Vedd vissza a lángot, és hagyd 5 percig főzni. 

Közben melegítsd elő a sütőt 200°C-ra. Tedd át a félig kisütött burgonyát és a húsgombócokat egy kb. 32 × 23 cm-es tepsibe. Öntsd rájuk az összes szószt. A tetejére paradicsomszeleteket és zöldpaprikát tegyél. Fedő nélkül süsd 25-30 percig. Vedd ki a sütőből, díszítsd apróra vágott petrezselyemmel, és tálald.

Pürésített paradicsom: vágd félbe a paradicsomokat, és a négyoldalú reszelő sajtreszelő részén a vágott felüknél kezd el lereszelni a paradicsomokat. Ahogy reszeled, a végén csak a héj fog a kezed alatt maradni, és kész is van.

Nagyon-nagyon finom, nálunk állandó szereplő lesz nyáron, az biztos!

Fehérboros, bazsalikomos, parmezános cukkini krémleves

Szerintem most először készítettem életemben cukkiniből krémlevest. Általában csak bele szoktam kockázni levesekbe: zöldséglevesbe, krumplilé levesbe. Nem vagyok nagy krémleves rajongó, de időnként azért terítékre kerül, ha olyan másodikat főzök, ami elé illik. 

Cukkiniből azt hiszem ezer és egyféleképpen lehet krémlevest csinálni, ez egy variáció a végtelenből - ma ilyen hangulatom volt. Főleg mert volt kibontva reszelt parmezán, amit már muszáj volt elhasználni, fehérbor úgyszintén, bazsalikom meg rengeteg van az ablakomban. 

Négy főre mondom. Egy közepes fej vöröshagymát apróra kockázva megdinszteltem 1 evőkanál olívaolajon, mikor üvegessé vált, két nagy gerezd fokhagymát is belereszeltem a fazékba, pár pillanatig kevergettem, míg az illata felszállt, aztán ment rá kb. 4 cl száraz fehérbor, amivel főztem 1-2 percig, majd hozzátettem 2 darabokra vágott salátacukkinit (olyan 25 cm-esek lehettek), és felengedtem alaplével. (Víz, plusz leveskocka.) Ízesítettem két csipet cukorral, borssal, és egy ágnyi bazsalikomlevéllel. Míg puhára főtt, 3 dl 3,5%-os hideg tejet kikevertem 3 púposkás teáskanál étkezési keményítővel. A puhára főtt cukkinit botmixerrel pürésítettem, majd besűrítettem a hozzáadott keményítős tejjel. Tálalásnál megszórtuk parmezánal, és pirított rozskenyérkockákkal. Nagyon finom volt! 

Tipp: húskedvelők tálalhatják úgy is, hogy pirítanak apróra-pörcösre -ropogósra jóféle tokaszalonnát, és azzal szórják meg a leves tetejét parmezán helyett, illetve a kisült szalonna zsírjával is kissé megcsepegtethetik a leves tetejét.

Cukkinis stir fry húsos ragu

Szintén az emlegetett kedves szomszédasszonyomtól kaptam anno a zöldbabbal, gyökérzöldségekkel együtt 4 viszonylag nagyobbacska cukkinit is. A kettő legnagyobból rögtön lett is főzelék, az egyik kisebből a minap rántott cukkinit csináltam, ma pedig kínai stílúsú stir fry apróhúst készítettem a legutolsóból. 

Hát receptet ne nagyon kérjetek, de 2 főre kábé: 

4 szelet karajt vékonyan felcsíkoztam, fél tojásfehérjét, egy evőkanálnyi világos szójaszószt és 1 púposkás teáskanál étkezési keményítőt hozzáadtam, jól elkevertem. Hagytam addig pácolódni, míg a cukkinit előkészítettem, illetve a rizst feltettem hozzá főni. Egy wokban 2-3 evőkanál olajon 1 púposabb teáskanál kristálycukrot kissé megkaramellizáltam, majd átsütöttem rajta a húst, és félretettem egy tányérra. Újabb 1 evőkanál olajon a cukkinicsíkokat is gyorsan átsütöttem, majd visszatettem hozzá a húst is. Fűszereztem sóval borssal, kínai ötfűszer keverékkel, kevés őrölt gyömbérrel (frissem most nem volt), cayenne borssal, még egy nagyon kevés szójaszószt és oyster szószt is adtam hozzá, valamint kínai ecet híján kevés fehérborecetet. A végén, mivel volt kibontva egy kukoricakonzervem is, abból is tettem a húshoz. Pár percig így a fűszerekkel együtt sütöttem a cukkinis húst, végül úgy 1,5 dl vizet is adtam hozzá, azzal is jó nagy lángon sütöttem még 2 percig és készen is volt. Nagyon fincsi volt! Azért is szeretem a kínai konyhát, mert ezek a hirtelen sütött zöldséges-húsos raguk nem telnek bele 10 percbe sem sokszor, annyira gyorsan készen vannak. És ízgazdagok, finomak, frissek.

Tárkonyos zöldbableves

Az én drága, aranyos szomszédasszonyomtól kaptam kiskerti bio zöldbabot anyóskája kertjéből, meg olyan isteni pici sárgarépákat, fehérrépát. Köszönöm nagyon ezúton is! 

Adta magát, hogy egy finom tárkonyos zöldbableves legyen belőle, most burgonyagombócokkal. Mert tegnapról maradt krumplipürém, és sajnáltam kidobni. Ha nektek nincs maradék pürétek, főzzetek a levesbe 2 közepes, apróbbra kockázott burgonyát a főzés vége előtt 15 perccel. 

Hozzávalók kb. 6 adaghoz: 

• 3 nagy félmarék zöldbab (kb. 40 dkg) 
• 4 kicsi sárgarépa 
• 2 pici fehérrépa 
• 1 evőkanál zsiradék (nálam olaj) 
• olyan 25 centinyi darab lángolt kolbász 
•  só, frissen őrölt bors 
•  2 teáskanál szárított tárkony (ha van friss, azzal is tökéletes) 
• 3 gerezd fokhagyma 
• 2 csipet kristálycukor 
• 2,5 liter víz 
• 2 húsleves vagy zöldségerőleves kocka 
• 2 közepes burgonya 
• végül ízlés szerint kevés ecet, de el is hagyható 

A rántáshoz: 2 evőkanál zsiradék 2 evőkanál liszt A zöldbabot megtisztítottam, daraboltam, a sárgarépát, fehérrépát karikákra vágtam, és egy evőkanál olajon pici sóval átpároltam, kábé 10 percig. Aztán fölengedtem vízzel, adtam hozzá leveskockát, borsot, tárkonyt, pici cukrot, a 3 félbevágott gerezd fokhagymát, a karikákra vágott kolbászt és hagytam főni. (A kolbászt megszabadítottam előtte a bőrétől: hideg víz alá tartottam 2 percig, így könnyen lejön.) Közben elkészítettem a rántást, amit úgy 2-3 dl hideg vízzel felengedtem, simára kevertem. Mikor készen volt a leves, a leves levéből tettem a rántáshoz egy merőkanálnyit, és elkevertem (vagyis hőkiegyenlítettem), majd a leveshez adtam. Hagytam felforrni, és forrás után még 2-3 percig hagytam buzogni, hogy a rántás összefőjön a levessel. Végül kóstoltam: elég-e benne a só, a pici cukor, esetleg kell-e bele ecet. Nagyon finom leves, olyan igazi, békebeli nagymamaféle. Egy palacsinta elég is utána. 🙂

Tipp: ha van maradék húslevesetek, használjátok azt alapléként nyugodtan.

Teakolbász

Fűszerek 10 kg-hoz:​

• só: 220 g ​
• őrölt fehér bors: 30 g 
• őrölt paprika (édes): 10 g
• őrölt kardamom: 5 g
• őrölt szerecsendióvirág: 5 g ​
• rum aroma vagy sütőrum: 30–40 ml (ízlés szerint) 

Én most kolbász formátumban készítettem el, 1,5 kg marha és sertéshúsból vegyesen. A fűszerek mennyiségét természetesen arányosítottam a levett húsmennyiséghez. Nagyon finom ez a fűszerezés, majd próbálkozom egy krinolin formával is. Ez az adag, a 1,5 kilogramm hús 4-5 főre elegendő.

Forrás és köszönetem a szuper receptért:

https://www.facebook.com/reel/2087772419286515?locale=hu_HU

Sajtos fehér grillkolbász

A nyár nem csak a rekkenő melegről, napfényről, vízpartokról és fürdőzésekről szól, de a grillezésről is. 

Már akinek van kertje vagy terasza hozzá ugyi. Sajnos nekünk nincs. Ennek ellenére én rendszeresen töltök házilag grillkolbászokat, mert egyrészt amiket lehet kapni drágák, másrészt nem biztos hogy finomak is. Amikor vennem kellett új konyhai robotgépet, direkt olyat választottam, amihez van húsdaráló is, illetve kolbásztöltő tartozék is. Így seperc elkészül nálam egy sütni való kolbász. 

A mostani receptre Hargitai György you tube csatornáján bukkantam, ezúton is köszönetem Húsmesternek! Ma ezt ebédeltük kenyérrel és mustárral, és mondhatom, hogy nagyon nagyon finom volt. Pontosan követtem a receptet, két kivétellel: szárított petrezselyem helyett frisset használtam, és mivel cheddar sajt nem volt itthon (meg közeli boltokban sem), ezért a COOP saját márkás ömlesztett füstölt sajtját használtam hozzá, és nagyon jól működött a receptben. Én csak 75 dkg húsból készítettem, a hozzávalókat arányosan lecsökkentve. Négy főre viszont készítsétek másfél kg húsból. Ez a kolbász készülhet marhahúsból is, vagy vegyesen sertés-marha húsból, de akár csirke- vagy pulykamellből is.

 

SAJTOS FEHÉR GRILLKOLBÁSZ 

Hozzávalók kb. 15 pár kolbászhoz: 3 kg sertéslapocka, 1 kg bőr nélküli hasaalja szalonna, 72 gramm só, 12 gramm őrölt fehér bors, 16 gramm őrölt majoránna, 20 gramm szárított petrezselyem, 4 gramm őrölt szerecsendió, 4 gramm őrölt kömény, 1 citrom reszelt sárga héja, 1 gramm őrölt gyömbér, 5 gramm cukor, 4 dl jeges víz, 40 dkg vörös chedar sajt, 40 dkg füstölt edami sajt, 10 méter sertésvékonybél. 

Az elkészítéséről a videót itt találjátok: https://www.youtube.com/watch?v=tCzfJY-eqSQ&t=69s

A lecsó

Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben. Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál. 

(Cserna-Szabó András: Lecsó) 

Lecsó. Ahány ház, annyi szokás. Most leírom, én hogyan tanultam anyutól. Először is, nálunk a lecsó hús nélküli. A legjobban a natúr lecsót szeretjük, vagyis nincs benne kolbász, virsli, szalonna. Ha ilyet ennénk, akkor külön szoktam hozzá sütni ezekből. Pont azért szeretjük a lecsót, mert egy könnyű, mediterrán nyári étel, forróságban az egyik legjobb, épp ezért nem teszek bele nehéz füstölteket, és nem zsírral főzöm. A magyar konyhának amúgy is igen kevés gyomorkímélő fogása van, miért is ne hagynánk meg azt a keveset ilyennek, miért nehezíteném, téliesíteném el a lecsót? Nem szoktam. Tehát. 

Végy egy nagy, széles lábast. A lecsónak hely kell. Pucolj meg 2 nagy fej hagymát, a lábos aljára önts legalább 6-8 evőkanál olajat. A lecsó nem jó, ha nincs benne elég zsiradék. Mert vizes lesz, nem lesz tunkolható, isteni szaftja. A hagymát én kézből félkaréjokra vágom, egyből a lábosba. Mindent kézből vágok bele egyébként, lecsónál nálam nincs használatban vágódeszka. Ha kissé megpárolódott a vöröshagyma, két cikk fokhagymát is dobj hozzá szeletelve. Kissé futtasd át a forró zsiradékon, aztán adj hozzá egy teáskanál (csapott) pirospaprikát is. Egyből vágj rá 6-7 paradicsomot. Sózd is kissé. Rotyogtasd, hadd eresszen levet a paradicsom. Ő lesz a lecsó sűrű, finom szaftja. Ha már félig megrottyant a paradicsom, mehet rá a 9-10 darab paprika. Én ezt is kézből, és nem karikákra, hanem nagyobb darabokra vágom, és nem TV paprikából, hanem színes, csípős paprikát veszek lecsóhoz mindig. Sózd újra, és nagy lángon rotyogtasd fel, míg minden átmelegedik, aztán tedd közepes lángra és tégy rá fedőt. Olyan 10-15 percig főzd így, és ha úgy ítéled, hogy a paprikák megpuhultak, de még egyben vannak, késznek nyilváníthatod a lecsót. 

Tudom, hogy a legtöbben először a paprikát teszik bele. De én nem szeretem, ha ehetetlenül puhára fő a lecsóban, anyutól is így tanultam, és világbajnok volt a lecsója. Kettő: a paradicsom az, ami a sűrű szaftot adja, tehát először neki kell szétfőnie, a paprikának viszont egyben kell maradnia. Vizet nem teszük a lecsóhoz, ha kellő mennyiségű a paradicsom, fölösleges. 

Innen aztán lehet mellé enni kenyeret, krumplit, rizst, tarhonyát, nokedlit. Lehet rá tojást ütni. 

Ez a mennyiség olyan 3-4 főre elegendő.

A lecsó, ahogyan én főzöm. Mi casa, mi lecso. 

És a lecsó Gundel Károly szerint: 

1,4 kg zöldpaprika 

60 dkg friss paradicsom 

15 dkg vöröshagyma 

8 dkg zsír 

5 dkg füstölt szalonna 

5 gramm fűszerpaprika 

só 

A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk. A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk. Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne! Zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)

Lyoni hagymás kacsamáj

Volt egy nagyobb mennyiségű, egyszer már használt olajam átszűrve. Meg kaptam a piacon nagyon szép friss kacsamájat. Nem volt kérdés, hogy az olajat beáldozom lyoni hagyma sütéséhez.

Hozzávalók 4 főre:

a lyoni hagymához:

• 3 extra nagy méretű vöröshagyma
• 10 dkg liszt
• bő olaj

a májhoz:

• 90 dkg kacsamáj
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• sok majoránna
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 evőkanál kacsazsír (vagy más zsiradék)
• 2 dl alaplé (leveskockából is tökéletes)
• 0,5 dl száraz fehérbor
• egyetlen kis csipet cukor

Először a lyoni hagymát készítettem el. A hagymákat félkaréjokra vágtam, nem túl vékonyan. Egy nagy tálba tettem, és meghintettem a liszttel, aztán alaposan összeforgattam. Közben már melegedett az olaj egy mélyebb, nagyobb lábosban. Mikor kellően forró lett, három adagban kisütöttem benne a hagymákat úgy, hogy olajba tétel előtt a fölös lisztet leszitáltam róluk egy nagy lyukú szűrőkanálban. Miután megsültek, egy konyhai papírtörlővel bélelt tálba szedtem ki. Figyelem: a hagymát nem sózzuk, mert vizesedik tőle, és nem lesz könnyen kisüthető és nem lesz igazán ropogós!

A májakat megtisztítottam, megmostam, lecsepegtettem a vizet róluk. A fűszerekkel meghintettem (só, bors, majoránna) és jól elkevertem, majd a felhevült zsiradékban szép pirosra sütöttem őket. A legvégén hozzájuk dobtam a vastagabb szeletekre vágott fokhagymát is, őket is átfuttattam a forró serpenyőben, hogy a nyerssességüket elveszítsék. Majd hozzájuk öntöttem a fehérbort is, és még két percig sütöttem nagy lángon a serpenyőben a májakat. Végül felöntöttem az alaplével az ételt, és a kevés pirospaprikát is hozzáadtam. Leheletnyi cukorral megszórtam, és pár percig rotyogtattam, és készen is volt.

Burgonyapürével és rizzsel, illetve a lyoni hagymával tálaltam. Nagyon fincsi volt.

Arabos-keleties füszerezésü sült kacsaszárnytövek

Szeretjük a kacsát. Húslevest például a legtöbbször kacsanyakból főzök, mert nagyon jóízű levest ad. És szeretjük a kacsszárnytövet is, ha szép frisset látok, szoktam venni. Nagyon jó sütve, és abszolút megfizethető. A mai ebédünk is nagyon finom lett, sikerült egy igazán kacsához illő fűszerezést adnom neki. Le is írom, mert nem akarom hogy feledésbe merüljön, szerintem máskor is fogom még így sütni. 

Hozzávalók egy leves után 2 főre:

• 10 db kacsaszárnytő
• 1 evőkanálnyi mustár
• 1 nem túl púpos teáskanál kristálycukor (vagy ennek megfelelő méz)
• 1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
• 1/2 mokkáskanálnyi frissen reszelt szerecsendió
• 1 késhegynyi őrölt fahéj
• 1 mokkáskanálnyi cayenne bors
• 1 nagy, duci gerezd fokhagyma
• só
• 1 teáskanálnyi kacsazsír (vagy ennek megfelelő vaj)

A szárnytöveket letisztítottam és besóztam, majd a kacsazsírral és mustárral is bekentem. Rájuk szórtam sorban a fűszereket is, és alaposan bedörzsöltem velük a húst. A tepsit vékonyan kikentem zsírral, a duci gerezd fokhagymát négy vastagabb szeletre vágva a szárnytövek alá tettem. A hús alá öntöttem 1/2 dl vizet, lefedtem a tepsit alufóliával, és 180 fokosra állított sütőbe tettem alsó-felső sütésre. Másfél órát hagytam a fólia alatt, majd föltettem a legfelső rácsra és 200 fokra állítva a sütőt, hagytam szépen megpirulni őket. Csak 10 perc kellett nekik.

Nagyon ízletes, igazán finom, vajpuha husi lett a végeredmény. 

Köretként illik hozzá a petrezselymes burgonya, a burgonyapüré, a párolt rizs, sáfrányos rizs, krémes puliszka, vagy a kuszkusz is. Kísérőnek lehet adni hozzá egy alma vagy őszibarack kompótot, illik hozzá.

Gombás darálthúsragu kínai stílusban

Kiadós, gyorsan elkészíthető ebéd: gombás darálthúsos ragu kínai stílusban. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg darált hús
• 8 közepes (normál) méretű csiperke gomba
• 3 dkg vaj
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
• 3 szem szegfűbors mozsárban összetörve (vagy őrölt szecsuáni bors)
• 2 evőkanál világos szójaszósz (vagy 1 evőkanál gombás szójaszósz)
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál fehérborecet (vagy rizsecet)
• 0,5 liter alaplé (kockából is tökéletes)
• só
• cayenne bors (opionális, ha szeretitek a csípőset)

Vaj-olaj keverékén sóval, őrölt borssal megpirítottam a gombaszeleteket, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, lapkákra vágott fokhagymát, pár percig tovább pirítottam, aztán hozzáadtam a darált húst is, annak fehéredéséig pirítottam egy teáskanál sűrített paradicsommal együtt. Felöntöttem alaplével (leveskockából), adtam hozzá csipet cukrot, pár csepp fehérborecetet, 2-3 szegfűborsot mozsárban porrá törve, egy evőkanál szójaszószt, és kb. 10 percig nagy lángon hagytam főni, míg zsírjára nem sült. Végül egy teáskanál étkezési keményítős hideg vízzel felöntöttem, és hagytam felforrni-besűrűsödni. Rizzsel tálaltam. Isteni finom, és tényleg gyorsan készen van. Tipp: ha van gomba-szójaszószotok, tegyetek bele azt, én is így tettem, ha nincs, a sima is jó. Ha van rizsecet otthon, a fehérborecet helyett használhattok azt is. És a szegfűborsot lecserélhetitek szecsuáni borsra is, ha van készleten. Készíthető wokban, ha nincs, sima serpenyőben. 

Készíthető marhahússal is.

Körete lehet rizs, vagy tészta (üvegtészta is, vagy sima kínai tészta). 

Tipp maradékhasznosításra: maradt fél adagom, és volt csontlevesem is egy adag, a ragut összeforraltam a levessel, plusz tészta is volt benne, tökéletes volt.

A SZÓJASZÓSZOKRÓL 

Írtam, hogy gombás szójaszószt is tettem a raguba. Nem mindenhol kapható, de nálunk az egyik kínai boltban szokott lenni. Nagyon finom, extrán gombás aromája van, szerintem gombalevesekhez, mártásokhoz, ragukhoz nélkülözhetetlen. Legalábbis nekem most már az, hogy megismertem, mennyire jó. 

Szójaszósz rendkívül sok fajta van, és nem csak kínai. Van japán, koreai, thai és még több, más nemzetiségű is. Én kínait használok, mert nálunk ez elérhető, és három félét: a gombásat, a világos és a sötét szójaszószt. 

Ha egy receptben a hozzávalók között szerepel a szójaszósz, és nincs külön kiírva hogy milyen, a világos fajtát értjük alatta. Ha sötét kell egy ételhez, azt szokták külön jelezni. A világos szójaszósz nem színez annyira, de így is intenzív aromájú. A sötét nagyon színez, ízét-színét a hozzáadott melasz változtatja meg kissé, nem erősebb aromájú, mint a világos, csak kicsit más. A gombáshoz pedig egy gombakivonatot adnak, és a sötét (dark) szójaszósz az alapja. 

A szójaszósz egy fermentált termék, amit már évezredek óta használnak, szülőhelye Kína. Szójababból, pörkölt gabonaféléből: búzalisztből vagy rizslisztből vagy árpalisztből, egy gombakultúrából és sóból áll. A fermentáiós ideje körülbelül fél év. Vegyi úton is állítanak elő szójaszószt, ami jelentősen - pár napra - rövidíti le a fermentáiós időt, de ezek a szószok megközelítőleg sem olyanok, mint a valódi, tradicionálisan készített szószok, ezért érdemes a kicsit drágább, de valódi szójaszószokat használni. 

A szójaszósz színtiszta umami-íz, erőteljes és természetes ízfokozó, ami szerintem ma már egy magyar konyhában is jó ha van, mert nem csak ázsiai ételekhez használható.

Sólet (nem kóser)

A fészen szembejött velem Lantos Lili sóletes videója. Megmutattam embernek, erre azt kérdezte, mi miért nem főzünk sóletet?! Hát főztünk. De persze nem lett kóser, mert mifelénk sem füstölt marhaszegyet, sem füstölt libacombot nem kapni (soha nem láttam sehol, sőt nálunk sima marhaszegyet sem lehet kapni), így füstölt oldalassal és marha nyak-tarjával főztem. Persze tudom, a kóserséghez az is hozzá tartozik, hogy kóser vágásból való legyen a hús, és kóser konyhában készüljön a sólet. Viszont annyira jó étel, hogy érdemes átvenni nekünk disznóevő népeknek is. 

Úgy csináltam, ahogy a Lantos Lili videójában láttam: mindent csak belepakoltam a fazékba. Még a tojásokat is megpöccintettem. Első lépésben föltettem a tűzhelyre, de csak annyi időre hogy felforrjon, aztán ment a 90 fokos tűzhelybe. A tetejét rajta hagytam az edénynek. Este 11-kor tettem be, reggel 1/2 9-kor kivettem, és ez a látvány fogadott:

 

A hús gyakorlatilag szétomlott a szánkban, a bab nem főtt szét. Legközelebb már tudom, miből kell több, miből kevesebb. Az én edényem olyan 4 literes, ebbe áztattam be körülbelül fél kiló tarkababot, a hús olyan 80 dkg lehetett, az oldalas pedig 4-5 csontnyi, nem tudom az dekára mennyi. Adtam hozzá egy nagy fej vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát apróra vágva, sót, borsot, pirospaprikát és két félmaréknyi gerslit. És egy púposabb evőkanál zsírt. Felöntöttem vízzel.

Mivel sok lé maradt rajta, a tojásokat kivettem az ételből, visszatettem a sütőbe, de most tető nélkül és 175 fokra. Két óra múltán szépen elfőtte a fölösleges levét. A sósságát is sikerült eltalálnom, mert megkóstoltam nyersen a füstölt oldalast és így próbáltam belőni, hogy mennyi sót engedhet ki. Hát, isteni ebédünk volt, és nem utoljára csináltam sóletet! Ezentúl rendszeres szereplője lesz az étkezőasztalunknak.

A videót megtalálod a facebookon itt: https://www.facebook.com/reel/1317718606507531?locale=hu_HU

Leszűrvén az első főzés tapasztalatait: sóletet nem lehet szigorúan recept alapján főzni. Ahány ház, annyi sólet. (Mi casa, mi sal, tu casa, tu sal. Mondja a művelt spanyol.) Egyrészt fontos, hogy milyen edényed van hozzá: nem lehet kicsi, minimum 3-4 literes kell hozzá. Aztán nem mindegy, hogy öntöttvas, vagy fazekas edény. Másképp működnek, más a forma, más a főzési idő. Az edény nagysága meghatározza, miből mennyit tehetsz bele, ezért nehéz megadni a mennyiségeket, ki kell tapasztalni, a te edényedbe miből mennyi fér el benne. A folyadék és sózás szintén intuitív, mert függ a füstöltektől, amik belekerülnek a fazékba/lábosba. Van aki úgy csinálja, ahogy én is most, hogy csak beleszórja a hagymákat, van, aki elődinszteli, és úgy teszi a sóletbe. Van aki a húsokat is körbesüti, szóval lehet próbálkozni, variálni. A gyakorlat majd tökéletesíti az ételt, s akkor neked is meglesz a tökéletes sólet recepted. Tudod, a te házad, te sóleted. 

Sokhagymás sülthús

A hétvégén kérdeztem sógoromtól, mi lesz náluk a vasárnapi menü, s ezt a hagymás sültet mondta burgonyapürével. Mikor kértem a receptet - mivel nagyon szép oldalast sikerült tegnap vennem, így arra gondoltam, akkor megcsinálom én is -, akkor derült ki, hogy az általa hagymás sültként emlegetett fogás a "család kedvence" egyszerűbb verziója, amit valamikor jó régen (tán az özönvíz előtt, a világ teremtése után valamikor) mindketten anyósomtól tanultunk.   

Hozzávalók 2-3 főre:

• 80 dkg oldalas 
• 60 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál olaj
• 4 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• mustár
• 1/2 dl száraz fehérbor
• 1 mokkáskanál kristálycukor

A húst sózzuk, borsozzuk, bekenjük vékonyan mustárral, és szép piros-pecsenyésre elősütjük egy serpenyőben az olaj és vaj keverékén. Félretesszük egy tányérra, és a visszamaradt zsiradékon némi sóval nagy lángon átsütjük a nem túl vékony félfőre vágott vöröshagymát. A végén hozzáadjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymacikket is, aláöntjük a bort, megszórjuk a cukorral és addig sütjük, míg a bor kimegy alóla. Szép karamelles színe legyen a végére.

Egy sütőtál aljára terítjük a sült hagymát, ráhalmozzuk az elősütött húst, lefedjük alufóliával (vagy ha römertopfban készítjük, rátesszük a tetejét), és 170 fokos sütőben alsó-felsőn 2 órán át sütjük. A végén levesszük a fóliát, a sütőt 200 fokra állítjuk, és 10 percig még sütjük, hogy szép piros-ropogós legyen a hús felülete.

Köretként illik hozzá a burgonyapüré, a sima főtt burgonya, a párolt rizs, a puliszka. Kitűnő hozzá egy hagyma nélküli, petrezselymes paradicsomsaláta szezonban, vagy egy káposztasaláta, vagy bármilyen gyümölcskompót.

Tipp: nem csak oldalasból jó, lehet készíteni tarjából, lapockából vagy dagadóból is. A combot nem javaslom, nagyon száraz lesz. És szerintem marhahússal is finom lenne, sőt. Legközelebb azzal fogom elkészíteni. (És az is lehet, hogy a marhahússzeletek közé dobok még pár szem aszalt szilvát is...)

Karajcsont föételként koreai stílusban fözve

Tudom, hogy itthon Magyarhonban a karajcsontot csak húsleveshez szokta mindenki venni, de én már többször vettem csak azért, hogy főtt karajcsontot tudjak enni. Ugyanis az egyik legnagyobb kedvencem a főtt karajcsont lerágcsálása. 

Viszont Koreában főzik csak magáért a húsos csontért, nem a levesért. Úgyhogy most ide a blogra is felteszem, hátha valaki rajtam kívül még hasonlóan nagy rajongója a főtt karajcsontnak. 

Ez alapján a videó alapján készítettem: https://www.youtube.com/watch?v=y7t0GG0cA7Y (a 38. perctől). 

Igaz, abban nem volt krumpli és kínai kel, de a fűszerezést és főzést ugyanúgy csináltam, mint ahogy láttam. Azt nem tudom, mennyire ehte koreai az, amit főztem, de nem is lényeges, mert isteni, és főleg a húsos csont volt benne nagyon ízletes. A leve kicsit a mi halászlénkre emlékeztet, csak nem hallal, hanem hússal. 

Így készült: vettem egy kiló karajcsontot, amit először csak vízben felforraltam, aztán leöntöttem róla a lét és átmostam a húst, majd újra feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepte. Kapott sót, egészborsot, pirospaprikát, cayenne borsot, fokhagymát, kevés vöröshagymát, szójaszószt, és egy csipet cukrot. Főztem jó 2 órán át, akkor beletettem pár burgonyaszemet is, amikor az is puhára főtt, akkor kivettem a húsokat és tettem a lében kínai kel leveleket is, amikkel még pár percig forraltam a lét. 

Míg a karajcsont főtt, gyúrtam, nyújtottam, s vágtam hosszúmetéltet is hozzá, amit külön főztem ki. Pazar egytálétel. Az alaplé nagyon ízletes, nem is lehet sokat enni belőle egyszerre, csak pár kanállal, a tésztát ízesítendően. Majd leszűröm és elteszem a fagyasztóba, jó alaplé lesz például lencséhez, vagy babhoz.

Csirke Celestine (Poulet Célestine)

A csirke Celestine-módra egy francia fogás, amit egy francia szakács kreált az 1800-as évek közepén, aki szerelmes lett egy Celestine nevű hölgybe, így neki ajánlotta. Az étel ízlett, a hölgy hozzáment a szakácshoz. Az unokájuk pedig a világhírű Paul Bocuse, a Bocuse d'Or gasztronómiai verseny alapítója, akit a „század séfjének” is neveznek.

A recept pár napja Aleda konyháján jött szembe, ezúton is köszönöm szépen. Illetve megtaláltam a Bűvös Szakácsnál is. 

Azért is készítettem el, mert most kezdődött úgy egy hete a paradicsom-szezon, vagyis már isteni napérlelte, nem fóliás darabokat lehet venni a piacon, másrészt pedig végre nagyon hosszú száraz időszak után voltak esők, így tudtam venni hozzá ma erdei gombát, jelesül galambicát. Mégiscsak finomabb, mint a termesztett csiperke. (Sokkal finomabb.)

Hozzávalók 4 főre:

• 4 egész csirkecomb
• 6 dkg vaj
• 12-15 szem kisebb csiperke gomba (vagy erdei gomba)
• 5 nagyobb érett, lehéjjazott, apróra kockázott kerti paradicsom
• só
• frissen őrölt bors
• ízlés szerint cayenne bors
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl szárnyas alaplé (tyúkhúsleves kockából tökéletes)
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 cl konyak

A csirkecombokat megtisztítjuk, kettévágjuk az ízületnél. Sózzuk, és vajon szép pirosra körbesütjük. Kivesszük a serpenyőből egy tányérra őket, és a darabolt gombákat is átsütjük a maradék vajon. Ha nem félünk, a sütés végénél a konyakkal flambírozzuk, de ha félünk tőle, csak ráöntjük a gombára, sütjük egy-két percig, aztán ráöntjük a fehérbort is, azzal is sütjük egy-két percig. Majd jöhet rá a darabolt paradicsom, az alaplé és tegyük bele a csirkecombokat is. Borsozzuk, ízlés szerint cayenne borsot is adjunk hozzá. Lefedve 25-30 percig főzzük, majd a végén az apróra vágott fokhagymát és petrezselymet is az ételhez adjuk, egyet hagyjuk még rottyanni az utolsó két fűszerrel is, és tálalható is.

Körete lehet friss fehér vagy rozs kenyér, burgonyapüré, rizs, vagy puliszka, vagy akár egy finom házi szélesmetélt is.

Almás / ananászos mézes kakukkfüves karaj

Még volt négy almám, amik fonnyadoztak a gyümölcstálban. Meg volt tegnapról maradék nem kevés párolt rizsem is. Először arra gondoltam, család kedvencét kéne csinálnom, mert azt mindig almakompóttal esszük, de nem volt kedvem sütőt begyújtani, több edényt mosogatni, több időt főzéssel tölteni, ráadásul az almakompótnak több óra kellett volna, hogy be is hűljön, mert úgy finom. Így egy almás-kakukkfüves-mézes karaj lett belőlük rizskörettel, ami ráadásul egyserpenyős étel. 

Hozzávalók 4 főre:

• 8 szelet karaj
• só, bors, pirospaprika
• 6 db alma vagy egy kisebb friss ananász
• 1 tk kristálycukor
• 2 nagyobb fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 púpos tk mustár
• 1 púpos evőkanál méz
• 1 dl száraz rozé bor
• friss vagy szárított kakukkfű ízlés szerint
• újhagyma zöld szára
• 1/2 liter alaplé (nálam marhahúsleves kockából)

Az almákat pucoltam, daraboltam, kevés vajon pici sóval, pici cukorral gyors lángon átsütöttem, aztán félretettem egy tálba. A klopfolt karajt sóztam, borsoztam, kevés pirospaprikát is tettem rá hogy szebb színe legyen. Újabb darab vajon hirtelen megsütöttem, majd újabb adag vajon a nem vékony félkarikákra vágott vöröshagymát is átsütöttem karamellizációig, végül az aprított fokhagymát is rádobtam, átforgattam, majd alaplét (kockából) öntöttem rá. Került bele mustár, méz, kakukkfű, száraz rozé bor, és visszatettem a hússzeleteket is. Lefedve puhára pároltam, végül a felaprított újhagymazöldjét és az almadarabokat is hozzátettem, de csak annyi időre, míg átmelegedtek. 

Tipp: alma helyett friss ananásszal is tökéletesen működik a recept.

Retro párizsi saláta

Mikor ettetek utoljára retro párizsi salátát? Bevallom, szerintem én vagy 30-35 évvel ezelőtt. Talán egyszer. Régebben, mikor még dolgoztam, sokszor vettem ebédre franciasalátát. A pultban persze mindig volt párizsi saláta is, de én a franciának voltam kedvelője, így mindig kihagytam. Viszont most az árstopp miatt olcsó a COOP-os parizer, így a mai kártyapartihoz úgy gondoltam, egyszer elmegy. Egyébként jobb, mint amire emlékeztem, bár lehet hogy csak azért, mert házilag készült. Sütöttem hozzá 4 kicsi hökkön sült perecet is. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg párizsi szeletelve (olyan 2,5 mm-es vastagságú szeletek legyenek)
• 25 dkg főtt burgonya kis kockákra vágva
• 3 kisebb-közepes csemege uborka apróra kockázva
• 1/2 zöldalma apróra kockázva
• 3 újhagyma teljes hosszú zöld szárai felszeletelve
• kb. 30 dkg majonéz (nálam bolti)
• 20 dkg 20%-os tejföl vagy ugyanennyi sűrű görögjoghurt
• 1 teáskanál kristálycukor
• 1 púpos teáskanál dijoni mustár
• frissen őrölt bors
• pici só (vigyázzunk, majdnem minden sós a salátában!)

A majonézt, tejfölt, cukrot, sót, mustárt, borsot alaposan összekevertem egy nagyobb tálban. A párizsi szeleteket feleztem és csíkokra vágtam. Minden más hozzávalót is aprítottam, és beletettem a kikevert tartármártásba. Jól összekevertem az egész salátát, és cirka egy órát pihent és ért a hűtőben.

Egyre ügyeljünk szerintem: ne ússzon a tartármártásban a saláta. Legyen rajta, de ne legyen túl sok.

Citromos csirkecombok

Szeretem a sült csirkét, és ebben a kategóriában - naná hogy - a citromos sült csirke a kedvencem. Az elkövetkező nyárra ajánlom, mert igazán üdítő, könnyű fogás, akár ebédre, akár vacsorára. Mellé kínálhatjuk az ételbe kerülő bor maradék részét, és vagy egy finom langalót, vagy párolt rizst vagy bulgurt, vagy burgonyát adhatunk. A burgonyával akár együtt is süthetjük a nagy gáztepsiben, csak főzzük elő.

 

Ez egy nagyon egyszerű, de nagyon finom verzió. 

Hozzávalók 4 főre:

• 4 vagy 6 egész csirkecomb (étvágy szerint és combnagyság szerint)
• 3 dkg vaj
• 4 nagy gerezd fokhagyma
• 1 vastag héjú citrom (ha lehetőség van rá, bio citrom)
• só
• szárított oregano
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 teáskanál kristálycukor 

A combokat megtisztítjuk, majd besózzuk. Én azon a részén, ami alul lesz a tepsiben, a csontok mellett két-két vágást is szoktam ejteni, így a hús belsejébe is jut a sóból, szóval biztosan nem lesz sótlan.

A citromot alaposan megmossuk, nem túl vékony karikákra vágjuk, a magokat eltávolítjuk. (Mert ezek keserítenek, nem a héj.) A szeleteket kissé kinyomjuk, hogy ne legyen túl sok levük, mert túlsavanyíthatják az ételt. A kissé kinyomott citromszeleteket, a szeletekre vágott fokhagymát a tepsibe tesszük a combokkal együtt. A hús tetejét megszórjuk oreganoval. A bort elkeverjük a cukorral és úgy fél mokkáskanál sóval, és a húsok közé öntjük. A cukor azért kell, mert amik hozzánk eljutnak citromok, azokat nagyon éretlenül szedik le, a cukortartalmuk fele a valódi napérlelte citromoknak. Így tudjuk pótolni.

A húst 180 fokon sütjük alsó-felső sütésen úgy 60 percig, vagyis addig, míg szép pirosra sülnek. Nem kell letakarni a tepsit fóliával. (A képen még 3 szál tárkony is van a combokon, ez elhagyható, de nekem most épp szépen nőttek az ablakomban.) 

Rántott sertésmáj

Tudom, hogy faék egyszerű ételről van szó, ellenben kevesen készítik, mert félnek attól, hogy ehetetlenül kemény borzalom lesz belőle. Azt hiszem, erről a rántott cipőtalpról mindannyiunknak vannak menzás vagy családi emlékei. 

 

Nagyon finom tud lenni, ha jól van sütve, én például jobban szeretem rántva a sertésmájat a csirkemájnál. 

A trükk a következő: a körülbelül fél-egy centi vastagságúra vágott májszeleteket nem klopfoljuk és nem sózzuk. És LEGFŐKÉPPEN!!! (ezt még háromszor alá is húznám) nem áztatjuk tejbe sem!!! A városi legenda nem igaz, hogy így omlósabb lesz, pont az ellenkezője az igaz: keményíti a májat. Valamint nem lassan sütjük, mert akkor kemény lesz, és túl gyorsan sem, mert akkor nem sül át rendesen, miközben a panír villámgyorsan meg tud égni rajta. Közepes láng kell, hogy oldalanként olyan 4-4 perc alatt süljön meg. Ennyi a titka. Sózni pedig csak a tányéron sózzuk, mikor már fogyasztjuk.

 

A máj nagyon egészséges, érdemes legalább hetente fogyasztani. Tömve van vitaminokkal és ásványi anyagokkal, gazdag vasban, rézben, cinkben, mangánban és szelénben, emellett jó kalcium- és káliumforrás is. Ráadásul a májban lévő vasat a szervezet könnyen emészti és hasznosítja. A D-vitamin pótlására is a legalkalmasabb a máj, a halmájolaj és a tojás.

Gombócos káposzta

Egy savanyú káposztás finomság, amit húsvétra is megfőzhettek a sonkafőzés után, vagy ha a levet elteszitek a fagyasztóba, akkor utána is bármikor sorra kerülhet, mert a sonka főzőlevével valami isteni lesz ez az étel. Akkor füstölt hús nem is kell bele, elég ha friss oldalassal vagy dagadó darabokkal főzitek.

 

Megdinszteltem két nagy fej vöröshagymát olajon egy kislábosban. A darált hús 65 dkg volt, ahhoz adtam a dinsztelt hagyma 1/3-át körülbelül, és egy nagy gerezd fokhagymát pépesítve, valamint sót, őrölt borsot, pirospaprikát és olyan 25 dkg jól átmosott rizst. Két kicsit tojás ment még a gombócba és 1 dl víz, hogy ne legyen túl kemény a gombóc. 

Egy nagy fazék aljára csurgattam kevés olajat, rátettem a füstölt oldalascsontokat, erre a savanyú káposzta felét, amit kissé átmostam, mert jó savanyú volt. Az összes savanyú káposzta olyan 50-60 dkg volt. Erre ment a maradék dinsztelt hagyma, 3 teáskanál sűrített paradicsom. Aztán a húsgombócok, végül a savanyú káposzta másik fele. Felöntöttem annyi vízzel, ami épp ellepte, kissé sóztam (óvatosan, mert a füstölt is enged ki sót), valamint egy púpos teáskanál házi édes annát is adtam hozzá, illetve 2 teáskanál őrölt pirospaprikát is. Lehetett volna tenni bele egy babérlevelet is, de a káposzta erősen babéros volt, így azt nem tettem bele. Forrás után lefedtem és kis lángon olyan 50 percig főztem. Ez olyan 5 fős adag cirka. 

Falafel isteni mártogatóssal

Pár napja szembe jött velem a fészbukon egy guszta falafel. Nagyon szeretem. De az eddigi két próbálkozásom katasztrófa volt: szétestek az olajban, mikor sütöttem. Csak nem hagyott nyugodni... A gugli a barátom, így körülnéztem a virtuális térben, hátha találok egy jó, megbízható receptet. És találtam is, Fűszeres Eszternél. Tőle már sok mindent főztem, és soha nem csalódtam. Fantasztikus receptjei vannak. 

 

Tegnap késő délután beáztattam 20 dkg csicseriborsót, és ma vettem egy nagy levegőt, és újrapróbálkoztam. És láss csodát, Eszter receptje most is tökéletes volt és működött. 🙂 Örök hálám, mert mifelénk nem lehet sehol nemcsak jó falaeflt, de egyáltalán falafelt sem enni. Szóval aki hozzám hasonlóan rajongója ennek a kis fasírtféleségnek, bátran csinálja meg Eszter receptjét, nem fog csalódni. A recept itt található: https://www.fuszereslelek.hu/tokeletes-falafel

 

Készítettem hozzá egy lilahagymás, petrezselymes paradicsomsalátát (só, pici fehérborecet, olívaolaj), sült krumplit, és egy tahinis, citromos görögjoghurt-mártogatóst: 3 nagy evőkanál görögjoghurthoz hozzákevertem kb. egy csapottabb evőkanál tahinit (pirított szezámmag őrölve, plusz olívaolaj, amennyivel krémes lesz), sót és citrom levét ízlés szerint. Azt kell mondjam, ha a falafelnek nem is mertek nekiállni, ez a tahinis görögjoghurt valami pazar, például akár csak egy jó steakburgonyához, salátához is. Addiktív. Egyébként a falafel igazi könnyű, nyári fogás, és az áztatóidőt leszámítva (de azzal meg úgysincs teendőnk) nagyon gyorsan el is készül. A 20 dkg beáztatott csicseriből nekem pont 10 darab falafel lett.

 

 

És akkor a recept Eszter oldaláról: 

• 50 dkg száraz csicseriborsó egy éjszakára beáztatva 
• 2 tk szódabikarbóna az áztatóvízbe nagyobb csipetnyi sütőpor 
• 1 közepes fej vöröshagyma egészen apróra vágva, esetleg reszelve 
• 4 gerezd fokhagyma reszelve 
• ½ csokor petrezselyemzöld (csak a levelek) 
• ugyanannyi friss korianderzöld 
• 2 ek csicseriborsóliszt, esetleg sima búzaliszt 
• 1 ek őrölt római kömény 
• ½ ek őrölt koriandermag 
• só, bors 

A csicseriborsót beáztatjuk egy éjszakára, de akár egy egész napra is a szódabikarbónás vízbe. Szűrjük le, picit érdemes le is öblíteni, és konyharuhán áttörölgetni, majd az összes többi hozzávalóval a késes aprítóba tenni és nagyon alaposan egészen apróra vágni. Akkor jó, ha belenyúlva és összenyomva nem hullik szét, hanem egyben marad a massza. Szerintem a tökéletes falafel egyik titka, hogy jól össze legyen vágva. Ettől maradnak majd egyben a falafelgolyók. Ezután érdemes még fél órát pihentetni, és csak utána formázni és sütni. Mindig fagyiskanállal porciózom ki a masszát, így egyformák lesznek a golyók és garantáltan egyszerre sülnek meg, nem kell erre is figyelni. Miután kiporcióztam, még a két tenyerem között megformázom, hogy jobban össze legyenek nyomkodva, majd forró, bő olajban megsütöm. Nem szabad spórolni az olajjal, akkor jó, ha vagy egyszer se, vagy csak egyszer kell forgatni. A tökéletes falafel mindig friss! Mivel keveset sütni nem érdemes belőle, akkor a legjobb, ha legalább négyen eszitek, vagy növelve az adagot, akár sokkal többen is. Természetesen meg is lehet melegíteni, de az már nem olyan. Mikrózni szerintem felejtős, a gőzsütők regeneráló programja viszont egész jó megoldás, ha mégis marad belőle. Mit együnk a falafel mellé? Tulajdonképpen egy egyszerű saláta is megteszi, de ha igazán jót akarunk, akkor hummuszt, padlizsánt, valamilyen joghurtos öntetet, sőt, savanyított hagymát és csilipaprikát is kínáljunk mellé!