Pacalperkelt - alias gahh

Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata: különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása és hogy eljusson oda, ahova ember még nem merészkedett.

(Star Trek, The new generation) 

A mai ételemet Ms. Poppynak ajánlom, aki meghirdetett egy játékot: főzzünk könyvből! Nos nem tudom elfogadja-e, mert én kedvenc (enyhén fogalmaztam, mert Star Terek rajongó vagyok) sorozatomat választottam. Több okból is. Először is, mert a napokban tett a NASA bejelentést: új életformára bukkantak, méghozzá arzén alapúra egy tó mélyén, itt a Földön. Ez alapjaiban változtatja meg az űrkutatást és biológiát, hiszen olyan bolygókon is lehet élet, amelyekről eddig nem gondolták hogy alkalmas intelligens létformák kifejlődésére.

A másik okom pedig az volt, hogy a Star Trek sorozatokban rengeteg ételnév hangzik el. Különösen a Voyagerben, ahol Nelix, a talaxiai szakács mindenféle fura dolgot főz. Például csabre-kabre szószt, dzsiváliai krémtortát (ami extra hupikék és csillog), leolagyökér-levest (aminél csak igazán enyhén lehet érezni a penészízt) és Nelix főz chili con carne-t is - igaz a legénység jópár tagja a gyengélkedőn köt ki utána gyomorpanaszokkal, mert Nelix elsokallja a chilit az ételben... és amely sorozatban Janeway kapitány még egy csillagködben is kávét sejt... A sorozatban megjelenik még a híres New York-i túrótorta is, diótorta és pizza, mogyoróvajas kenyér és krumplipüré is, meg rántott csirkecomb krumplisalátával. A Deep Space Nineban pedig Sisko kapitány paprikás csirkét főz és még az is kiderül hogy csakis akkor, ha jókedve van és ünnepel... Konkrétan el is hangzik hogy ez egy magyar étel. Idősebb Siskonak pedig jólmenő étterme van New Orleansban, ahol remek kajun ételeket lehet enni és idősebb Sisko soha, de soha nem enne replikált kaját.

No de térjünk vissza az általam ma főzött ételre ami nem más, mint a pacalperkelt. És hogy jön a pacal a Star Trekhez? Hát úgy, hogy a klingonok kedvenc étele a gahh. Ami persze él és mozog és frissen jó (lárvák vagy giliszták, bár a Deep Space Nineban felsorolnak vagy 20 féle gahhot és mind máshogy mozog a szájban), de néha meg is főzik ha csatákban nem jutnak friss gahhoz a harcosok.

A klingonok harcos nép, életük a küzdelem. Nagyon erősek és bátrak és becsületesek. És nagy hangjuk van és győzelmeiket szeretik operákban és hőskölteményekben megírni...

Szóval ma ahogy ettük a pörköltet, az jutott eszembe: jé! Ez olyan mint a gahh! :)

Nézzétek el nekem. Star Trek függő vagyok. De egyszer úgyis kiírom az összes ételnevet a sorozatból! És le is főzöm! Még a bűnrossz, penészes leolagyökérlevest is. :)

És miért imádom a Star Trek sorozatokat? Mert egy olyan jövőt villant fel, ahol teljesen különböző kultúrák békésen és egymás iránti tisztelettel szépen megférnek. És mert zseniális. És mert... egyszerűen tökéletes. 

A Star Trek, the next generation c. sorozatban egyébként játszik például Woopy Goldberg is: ő Gauinen, a bölcs báros. És ugyanebben a sorozatban megjelenik a híres fizikus, Dawid Hawkins is egy pókerpartiban - önmagát alakítja. De rengeteg érdekessége van a sorozatoknak...

Ja...! És tudja valaki mi az az állapotfüggő asszociatív paradoxon? :)

Hozzávalók a pacalperkelthez (gahhoz) 4 főre:
1 kg előfőzött, tisztított pacal (gahh),
2 közepes-nagyobb fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
só,
4-5 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő zsír,
1 teáskanál erős pista,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
2 csapott evőkanál majoránna,
1 babérlevél,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 chilipaprika,
1 mokkáskanál egész köménymag,
4 cl száraz vörösbor,
frissen őrölt bors.

A pacalt hagyjuk kiengedni, aztán kissé sós vízben előfőzzük. A zacskón az áll hogy 10 percig, de ez kevés. Legalább 40 percig főzzük. Közben készítsük el a pörköltalapot: olajon vagy zsíron dinszteljük meg az apró kockákra vágott vörös és fokhagymát, majd tegyük bele a fűszereket is, aztán húzzuk félre a tűzről. Mikor kellően előfőztük a pacalt, tegyük a pörköltalapba és öntsünk rá annyi kevés vizet, amennyi éppcsak ellepi. Fedő alatt főzzük kis lángon 30 percig, majd levéve róla a fedőt nagy lángon süssük zsírjára, újra öntsük fel kevés vízzel és ezzel is jól forraljuk össze.

A pacal akkor jó, ha kellően puha és jó fűszeres. És extra csípős. Olyan mint a lecsó vagy a halászlé vagy a chili con carne: csípősség (sőt, igazán csípősnek kell lennie) nélkül semmit sem ér.

Egyszerű főtt krumplival vagy friss házikenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.

Kapla! :) (Ez egy klingon köszöntés.)
Hosszú, eredményes életet! (Ez pedig egy vulkáni köszöntés - kéztartás is van hozzá.)

Miért jó fiatalnak lenni? / Az öt tibeti jógagyakorlat

.

Ki kell egészítenem Krisztina kérdésére adott válaszomat, mégpedig Whise Lady kommentje miatt.
Igaz, valóban kellemetlen megtapasztalni, hogy kopik a test, gyengül az erő.

A kiegészítés az 5 tibeti jógagyakorlat nevet viseli, és szerintem sokan ismeritek is már. Lehet kapni könyvvel együtt DVD-n. Öt meglepően egyszerű gyakorlat, amelyek azonban fantasztikus hatásúak. Szívből ajánlom mindenkinek. Én is csináltam egy darabig és nagyon jótékony, tapasztalatból mondhatom. És milyen jó hogy Szepyke útjára indította ezt a kérdést, mert így én is újra fogom kezdeni. Kedvet kaptam újra hozzá!

Ami nagyon fontos, a végén lévő figyelmeztetés, ezt ki is emelem vastag és nagyobb betűkkel. Kötelezően tartsátok be, mert tényleg nagyon erőteljes hatásúak ezek az egyszerűenek tűnő gyakorlatok, nem szabad túlzásba sem vinni. Még egy. A videón 6 gyakorlat látható. Az utolsót ne végezzétek, a légzőgyakorlatot. Csak az első ötöt. Mert ha jól tudom, a hatodik csak hosszabb ideje cölibátusban élőknek ajánlott.

Az öt tibeti jógagyakorlat

Az első rítus:
Az első rítus nagyon egyszerű. Mozdulatait a gyerekek is gyakran végzik játék közben. Célja az energiaáramlás felgyorsítása. Amit tennünk kell, csupán annyi, hogy felállunk és kinyújtott két karunkat oldalt vállmagasságig emeljük. Ezután kezdjünk el saját tengelyünk körül forogni egészen addig, amíg enyhén el nem szédülünk. Nagyon fontos, hogy a forgást balról jobbra végezzük. (Ha egy órát számlapjával felfelé a földre helyezünk, akkor a mutatók járásával megegyező irányban)
Felnőtt emberek kezdetben nem képesek hatnál több alkalommal körbeforogni anélkül, hogy nagyon el ne szédülnének. Kezdőnek nem is szabad többel próbálkoznia. Ha úgy érezzük, hogy a szédülés megszüntetésére legjobb lenne leülnünk vagy lefeküdnünk, mindenképpen tegyük meg. Idővel egyre több forgásra leszünk képesek.

A második rítus:
A következő rítus az eddiginél erőteljesebb működésre ösztönzi a hét energiacentrumot. Feküdjünk le hanyatt a földre, vastag szőnyegre, vagy nem túl kemény talajra. Két karunkat helyezzük kinyújtva szorosan magunk mellé, tenyerünk nézzen lefelé, az ujjainkat zárjuk össze. Emeljük fel a fejünket annyira, hogy állunk szinte fúródjon bele mellkasunkba, ugyanakkor kinyújtott lábainkat is emeljük fel úgy, hogy merőlegesek legyenek a talajra. Ha tudjuk, emeljük lábainkat még tovább a fejünk irányába, de térdünket továbbra se hajlítsuk be.
Azután fejünket és lábunkat egyidejűleg lassan engedjük vissza a talajra. Lazítsuk el izmainkat, majd ismételjük meg a rítust.
A gyakorlatok során vegyünk fel egy állandó légzési ritmust: lélegezzünk be, amikor a fejünket és lábainkat felemeljük, és ki, amikor visszaengedjük őket a talajra. Az ismétlések közti szünetben a lazítás alatt se zökkenjünk ki ebből a ritmusból. Minél mélyebben lélegzünk, annál jobb.

A harmadik rítus:
A harmadik rítust közvetlenül a második után kell csinálni.
Térdeljünk le a földre, a felsőtestünk maradjon egyenes, két karunk a törzs mellett, kezünk a combunkon. Most hajtsuk fejünket előre úgy, hogy állunk szinte a mellkasunkba fúródjon. Azután finoman hajtsuk hátra a fejünket és a nyakunkat, amennyire csak tudjuk, úgy, hogy gerincünk alkosson boltívet. Eközben kapaszkodjunk a combunkba támaszért. Térjünk vissza a kiinduló helyzetbe és kezdjük a rítust előlről.
Akárcsak a második rítusnál, itt is ügyelni kell a szabályos légzésre. Hátrahajlásnál lélegezzünk be, a kiegyenesedésnél pedig ki. Szívjunk annyi levegőt a tüdőnkbe, amennyit csak tudunk. Hogy figyelmünket ne vonja el semmi, összpontosíthatunk csukott szemmel.

A negyedik rítus:
A negyedik rítus első látásra nehéznek tűnik, de egy hét után már könnyedén el lehet végezni.
Üljünk le kinyújtott lábakkal a földre, lábfejeink kb harminc cm távolságban legyenek egymástól. A derekunk maradjon egyenes, és helyezzük két tenyerünket a csípőnk mellé a földre. Ezután hajtsuk a fejünket előre, amíg állunk nem érintkezik a mellkasunkkal. Most pedig engedjük, hogy a fejünk olyan mélyre visszaereszkedjen, amennyire csak lehet, és ezzel egy időben tenyerünkre támaszkodva emeljük el a törzsünket a földtől, úgy, hogy a térdünk behajlik, de a karunk nyújtva marad. Törzsünk alkosson egyenes vonalat felső lábszárunkkal, a talajjal párhuzamosan. Karunk és alsó lábszárunk viszont legyen függőleges a talajra. Ha ezt a helyzetet felvettük, feszítsük meg összes izmainkat. Végül lazítsuk el izmainkat és térjünk vissza a kiinduló ülőhelyzetbe. Kicsit pihenjünk, mielőtt megismételjük a gyakorlatot.
Ezúttal is nagyon fontos a helyes légzés. Amikor felemeljük testünket, mélyen lélegezzünk be. Tartsuk benn a levegőt amíg izmainkat feszítjük, a talajra való visszaereszkedés közben pedig teljesen engedjük ki a levegőt. Az ismétlések közti pihenő alatt is tartsuk magunkat ehhez a légzési ritmushoz.

Az ötödik rítus:
Az ötödik rítus kiindulóhelyzetéhez egy kinyújtott karú, fekvőtámasz-szerű pozíciót kell felvennünk. Ehhez ereszkedjünk a talajra úgy, hogy csak a lábujjunk és tenyerünk támaszkodjon a földre, és így tartsuk meg magunkat a levegőben. A két tenyér és a két lábfej egymástól való távolsága egyaránt hatvan cm körüli legyen. Karjaink és lábaink legyenek kinyújtva. Ebben a pozícióban karunk merőleges a talajra, a gerinc homorúan meghajlik, és a test a vállak és a lábfej között szinte lóg a levegőben.
Ezután finoman hajtsuk a fejünket hátra, majd emeljük meg törzsünket úgy, hogy csípőnk elinduljon felfelé, amíg testünk egy fordított V alakját veszi fel. Ugyanakkor fejünket hajtsuk előre, állunk pedig érintkezzen a mellkasunkkal. Majd térjünk vissza a kiindulóhelyzetbe, és kezdjük előlről a gyakorlatot.
Ez a rítus egyike a legkönnyebbeknek. Ha gyakorlottságra teszünk szert benne, a visszaereszkedést próbáljuk meg úgy csinálni, hogy testünket a fordított V helyzetből hagyjuk majdnem a földig süllyedni. Izmainkat egy pillanatra feszítsük meg a fordított V pozícióban, majd a leeresztett pozícióban is.
Az ismert légzési metódust kell itt is alkalmazni. Mélyen lélegezzünk be, miközben testünket felemeljük, és engedjük ki a levegőt, amint testünket leeresztjük.

A gyakorlatok jótékony hatással vannak a merev ízületekre és erősítik az izmokat. De nem ez az elsődleges céljuk, hanem az, hogy az energiaközpontok forgási sebességét normalizálják, vagyis egy egészséges, huszonöt év körüli személyben meglévő természetes állapotot hozzanak létre. Az ilyen emberben az összes energiaforgó (csakra vagy csokor) egyforma sebességgel mozog.
Kezdetnek elég, ha az első héten mindegyiket háromszor végezzük naponta. Azután hetenként növelhetjük ezt a mennyiséget napi két ismétléssel egészen addig, amíg minden egyes rítust el nem végzünk huszonegyszer naponta. A második héten napi öt rítus, a harmadik héten hét, a negyedik héten kilenc, és így tovább. Tíz hét elteltével eljutunk oda, hogy mindegyik gyakorlatot huszonegyszer csináljuk naponta.
Ha valakinek nehézségei támadnak ennek a mennyiségnek a kapcsán az első rítus végzése közben, az nyugodtan csökkentse le forgásai számát annyira, amennyitől még nem szédül. Előbb-utóbb úgyis képes lesz huszonegy egymás utáni pörgésre.
Elég rítusonként a huszonegy ismétlés reggel vagy este.

A légzési ritmus fontossága:
Nemcsak az egyes gyakorlatok ismétlései közti rövid szünetben kell magunkat az egyenletes légzéshez tartani, hanem akkor is, amikor az egyik rítusról kis pihenés után áttérünk a következőre. Ilyenkor álljunk egyenesen és karunkat tegyük a csípőnkre. Mélyen és egyenletesen lélegezzünk.
A rítusok után javasolt egy langyos, de nem hideg fürdő.
Hetenként egy napnál többet sose hagyjunk ki!
Az öt rítus együttesen nem tart tovább húsz percnél.

(Peter Kelder: A fiatalság forrása)

(Forrás: innen)

Kékszőlős-szilvás máktorta (VKF 28.)

Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni.

(Hamvas Béla)

 

A szőlő olyan ősi kultúrnövénye a Földnek, mint az emberiség emlékezete. Mintha együtt teremtődött volna az idők hajnalán a szőlő, a bor, az ember.

Legtöbbet erről a mítikus gyümölcsről talán a görögök tudtak. Dionüszosz a bor, a mámor, a szenvedélyeket felfakasztó extázis istene. A görög színház kialakulása szintén elválaszthatatlan Dionüszosztól. Bővebben ITT olvashatsz róla.

A szüretről vannak saját élményeim is, az évkörben az egyik legkedvesebb ünnepem.

Hajnalban megérkezünk a szőlőbe - minden párás, hideg még. Egy jó kupica pálinka azonban felmelegít, étvágyat csinál. Szüretelni nem lehet reggeli nélkül, így körbeüljük a gazdagon megterített asztalt. Van kenyér, töpörtyű, szalonna, kalács, pogácsa, lilahagyma, paprika, paradicsom, kolbász és sonka. S persze mindezt leöblítendő, egy-két kancsó pincehideg óbor.

Most már lehet menni a sorok közé. A házigazda gondosan elmondja, mit szedjünk, mit ne. S elindulunk, párosával. Egyik-egyik oldalán a tőkének. Közben pedig beszélgetünk, viccelődünk, nevetünk. Ha az ember kimelegedik, elfárad kissé, hoznak neki egy jó fröccsöt, csak a kiszáradás elhárítása végett.

Mire minden fürt a pincébe és a présbe kerül, már virágos kedvünk van.

Délre, kettő óra tájban vége is a munkának. Előkerül a bogrács, a tűznek való fa, az ebédnekvaló alapanyagok. A férfiak gondosan fát raknak, tüzet gyújtanak, helyére kerül a nagy bogrács. Az asszonyok főznek, a férfiak a pincében szorgoskodnak. Már tudni, hány fokos a must - persze ebből komoly következtetéseket vonnak le a hozzáértők a majdani újbor természetéről.

Fröccsözés, nevetés, jókedv. Kész az étel is. A házigazda tósztot mond egy pohár borral a kezében. Mielőtt inna, egy kortynyi bort a földre önt, Földanyának tiszteletül - megköszönve mind a tavalyi, mind az idei termést. Koccintunk, s eszünk.

Szeretem a szüretet...

Sütöttem mandalát. Valójában egy egyszerű mákos kevert, gyümölccsel gazdagítva.

Hozzávalók:

10 dkg liszt,

5 dkg darált mák,

2 tojás,

1 teáskanál sütőpor,

10-15 dkg porcukor (ki milyen édesen szereti),

3 evőkanál szőlőmagolaj (lehet ám sima napraforgóolaj is),

csipet só,

1 evőkanál vaníliás cukor,

4 evőkanál víz vagy tej.

A díszítéshez: kékszőlő és szilva.

A szilvát, kékszőlőszemeket félbevágtam, kimagoztam. A tésztához valókat robotgéppel habosra-hólyagosra kevertem. A formát kiolajoztam és liszteztem. Beleöntöttem a kész masszát és díszítettem. Amilyen rövid a recept, olyan hamar megvan valóban ez a kis kevert sütemény.

Háromnegyedes lángon sütöttem 10-15 percig.

A Magyar Trikolor tizenkét hónapja - fotópályázat

*

Kókusz cica híres lett! :)





Ismét - legnagyobb meglepődésemre - bekerült egy képem a Magyar Trikolor tizenkét hónapja című naptárba. Először 2007-ben pályáztam, a legelső kiadványba. Akkor kaptam meg a kis fényképezőgépemet, talán ha 3 napja lehetett nálam. Az a kép tulajdonképpen a legelső fotóm volt... Május elejénél a kicsi kép, a színes paprikákból és fokhagymából kirakott magyar zászló. (Ha rákkattintasz a képekre, nagyobban is láthatod őket.)



A 2010-es naptárba már nagy képpel kerültem be - és naná, hogy cicástul... :)
A kép a tavalyi nyaralásunk alkalmával készült, Badacsonytomajban. Van egy nagyon kedves család, náluk szoktunk nyaralni ha nagyobb társasággal vagyunk. Gyönyörű helyen laknak, a kert a Badacsony lábánál fekszik. Reggel, mikor a kerti kis kiülőben kávézom - a heggyel szemezek és beszélgetek... Még a sasokat is látni, ahogy köröznek méltóságteljesen.
Meglepődtem. Nagyon. :)

Ezúton is felhívom minden fotózni szerető figyelmét a pályázatra. Lehet küldeni anyagokat, csak bátran erre a címre: http://www.magyartrikolor.com/

*

Toroskáposzta

Az ősi társadalmakban az ember az élelmet az Isten, a Szellemek és az eltávozott ősök szellemeinek az ajándékának tekintette, és ezért minden családi étkezés egyúttal családi ételáldozat is volt. Az étkezés előtt az elkészült ételből áldozatot mutattak be az Istennek, az ősök szellemeinek, kérve az áldásukat a családra és kérve segítségüket, hogy a családnak a jövőben is meglegyen az elegendő élelme. Az étkezések, imák és kommunikációs kapcsolatteremtések is voltak az ember, az Isten, az ősök szellemei és földöntúli erők között. A sámángyakorlatú ősi magyar vallásrendszer áldozati ételét áldosnak hívták. Az áldos készítésének a szabályait az ősi sámángyakorlatú hitvilág értékei határozták meg. Ezeknek az értékeknek a legfontosabb alapelve az összhang, a harmónia létrehozása volt: összeköttetés meghatározó elemei (víz, tűz, föld, levegő, fém, fa) az égi, a földi és földalatti világ termékei és az állat és növényvilág között. Ezért az áldos alapanyagait mindig szabadtűzön, vízzel telt bográcsban főzték össze (víz, tűz, föld, fém, levegő, fa), olyan módon, hogy harmóniát hozzanak létre az állat- és növényvilág között ( a feláldozott állat apróra vágott húsa és összevágott növények) és az égi (virágok) a földi (földön lévő növények, például gabona vagy káposzta) és a földalatti világ (például hagyma, só, föld alatt kifejlődő gyökeres zöldségek) termékei között. Az áldos tehát egy hosszú lére eresztett leveses jellegű ételt jelentett, melyet minden sűrítés, zsír és olaj hozzáadása nélkül készült el.

(Cey-Bert Róbert Gyula)

Hát áldost sajnos most nem főzhettem, mivel nincsen kertem. Az ablakpárkány pedig elég szűkös... Viszont a toroskáposzta azt hiszem mégis egytálétel, csak épp: üstöny-féle - elkészíthettem volna aképpen is, de én most a közvetlen és közelebbi ősök szellemét hívtam segítségül. Tehát a hagyma elmaradt, és zsírral készült.
Ez a toroskáposzta joggal pályázhat a világ legegyszerűbb egytálétele címére. Mindössze három összetevője van az ételnek. A három összetevő azonban nagyon fontos, hogy jó minőségű legyen. Nem készíthető gyorsérlelt káposztából, csak igazi házi hordóskáposztából. S ha így nézem, az étel valóban egyszerű, de a káposzta bizony sok figyelmet, babusgatást és munkát igényel, mire savanyúvá válik. Másik fontos összetevője a jóféle házi disznózsír. Olajjal nem készíthető, csak zsírral. A harmadik szereplő legfontosabb tulajdonsága pedig a frissessége. Hát, egytálétel vagy sem, számomra minden benne van ami fontos és tápláló, mert furcsa étek ez... Furcsa dolog az idő és a tér...
Ezt az ételt gyerekkoromban ettem utoljára, akkor is tán egyszer. Nagyanyám főzte, még most is számban érzem az ízét. Ahhoz, hogy el tudjam ugyanúgy készíteni, meg kellett idéznem az ősök szellemét a tűzhelyemhez. Nagynyámét, az ő anyjáét, az ő anyjáét... ez a lánc az idő ködébe burkolózik, de nem vész el. Olyan hosszú, hogy tán ezerszer is körbeérné a világot és olyan ősi, mint Földanya. A nők ételeken keresztül is őrzik anyáik, nagyanyáik emlékét és szellemét.
Ezt az ételt nagymamámnak ajánlom. 

Hozzávalók 4 főre:
1 kg disznóhús vegyesen (lapocka és oldalas),
1 evőkanálnyi mangalicazsír vagy jóféle házi disznózsír,
1 kg házi hordóskáposzta,
só.
A húsféléket megmostam, majd rusztikusabb darabokra vágtam. A zsírt felhevítettem, így tettem bele a húsdarabokat. Szép pirosasra sütöttem nagy lángon, hogy finom pörzsanyagok képződjenek a zsírban. Ezután kevés vízzel felöntöttem, sóztam. Mikor a hús félig puha lett, hozzáadtam a hordóskáposztát is és fedő alatt hagytam puhulni. Pici vizet mindig öntöttem alá. Mikor a hús is, káposzta is megpuhult, zsírjára sütöttem.

Nagymama tényleg jelen volt, mert az étel íze egészen olyan lett, mint amire emlékeztem.
Friss kenyérrel, vörösborral tálaltam. Nagyon jól illik még hozzá a hajában sült burgonya is. Nagyon laktató, nagyon finom.