Retro kolbászkrém házilag

Van aki rajtam kívül emlékszik még a hajdani tubusos kolbászkrémre? 🙂 Hát most elkészítettem házilag. A neten mindenütt majdnem ugyanaz az egyszerű recept van fönn: kolbász, vaj, mustár, só, bors, tejföl. Én kicsit variáltam rajta. Szerintem így finomabb, a tejföl, mustár és a bors nekem nem illik bele. 

 

Hozzávalók: 

• 🌶 20 dkg füstölt parasztkolbász - ha puhább, az a jobb ehhez a krémhez, a nagyon szárazat nehéz krémesíteni, valamint szerintem a csípős a még jobb, mert ennek a kencének kifejezetten jól áll a csípősség 
• 🌶 10 dkg szobahőmérsékletű vaj 
• 🌶 1 műanyag tömlős natúr sajtkrém (10-15 dkg, attól függ, milyet vesztek) 
• 🌶 só 
• 🌶 3 szem szegfűbors, 5-6 darab édesköménymag (helyettesíthető sima őrölt köménnyel) mozsárban porítva 
• 🌶 kevés reszelt szerecsendió 

A kolbászt annyi ideig hideg víz alá tesszük, amíg felpuhul a bőre, aztán megszabadítjuk tőle. (Pár perc elég neki.) Vagy húsdarálóval, vagy késes cutterrel ledaráljuk, aztán a többi hozzávalót is hozzákeverjük. Finom és kiadós. Melegszendvicskrémként is fogyaszthatjuk, valamint pl. sörkiflit is süthetünk vele, ha a nyers tésztára kenjük és úgy tekerjük fel. Vagy bolti vajas tésztára is kenhető, lehet csigákat vagy sodrott rudakat ízesíteni vele. Pogácsatésztába is tehető. És töltött tojáshoz is jó, ha a sárgájákat ízesítjük vele, majd húsvétra a hidegtálra kifejezetten illő darab lehet.

Pácolt camembert sajt

Idén úgy gondoltam, az ünnepi estékre összeállítok egy hidegtálat, vagy mini-svédasztalt magunknak. Amire rá lehet járni, el lehet nasizni. Ugyanis egyikünk sem édesszájú különösebben, mi a sósakat csipegetjük, ha csipegetünk. 

 

 

A fotón pácolt camambert látható, ez lesz az egyik finomság. És vettem a piacon még fenyő alakú füstölt parenyicát is. 🙂 

Az üvegbe a két cikkekre vágott camambert mellé került két nagy gerezd fokhagyma, lilahagyma, aszalt paradicsom, szárított vargánya, capribogyó, és kakukkfű. Rétegeztem és felöntöttem napraforgó olajjal. Kell neki pár nap-egy hét érés, és pirítóssal isteni lesz. 🙂

Az a jó ebben a pácolt camembertben, hogy saját szánk íze szerint fűszerezhetjük, a variációk száma végtelen. 

Nehéz sós teasütemény

Hát én most nem akartam aprósütit sütni, de így jártam. Nagytakarítunk, és a hűtőpucolás előkerített egy hete lejárt mascarponét. Megkóstoltam, semmi baja nem volt, de krémbe már nem tettem volna bele, ellenben pogácsafélékben még tökéletesen jó tud lenni minden ilyen épplejáratos tejföl, joghurt, vaj. Meg amúgyis, nem szeressük a linzereket, száraz édes aprósütiket, ellenben a sósakra szívesen rájárunk.

Ezt a fajtát most csináltam először, de nem utoljára. Jelen pillanatban ő lett a kedvencem, mert nevével ellentétben csöppet sem nehéz, hanem porhanyósan, szájbanolvadósan könnyű, a sok vajtól extrafinom, és hetek múlva is ugyanúgy élvezhető, mint frissen. De úgysem éri meg azokat a heteket... A receptet TT Konyháján találtam, köszönetem. (Érdemes a sütijei között szétnézni, szuper ügyes a srác.)

 

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 30 dkg szobahőmérsékletű vaj (vagy margarin)
• 3 db tojás sárgája + 1 a kenéshez (én tejjel kissé higítottam, mert kevés lett volna az egy sárgája)
• 1,5-2 dl habtejszín (az enyémbe ehelyett 25 dkg mascarpone került)
• 2 csapottabb teáskanál só
• a szóráshoz: lenmag, szezámmag, köménymag, fekete szezámmag, tökmag, mák

A robotgép táljába tettem az átszitált lisztet, elkevertem a sóval, a vajat kockázva szintén a tálba tettem, csakúgy, mint a 3 tojás sárgáját. A dagasztókarral porhanyósra kevertettem, majd belekerült a mascarpone is. Mikor nagyjából összeállt a tészta, deszkán simára gyúrtam, folpackba csomagoltam, hűtőbe tettem 1 órára. Ha nem kinyújtva teszitek hidegre, mint TT a videóban, figyelni kell, nehogy túl sokáig bent hagyjátok, mert a sok vajtól kőkeményre szilárdul a tészta, és nem lehet dolgozni vele. Szóval épp akkor kell kivenni, mikor kissé már megkeményedett, de még nyújtható.

Kivettem a hűtőből, a sütőt bemelegítettem 180 fokra, alsó-felső sütésre. A tésztát kissé lisztezett deszkán kinyújtottam 1 cm vastagra, lekentem a tojássárgájával, villával meghullámoztam a tetejét, majd kb. 5-6 cm széles csíkokra vágtam. Itt lehet variálni, hogy minden csíkot más maggal megszórni, de nálunk - az az igazság -, a köményes mindent visz, szóval én nem variáltam.

Ezután a csíkokat kis rudakba vágtam, szilikonos papíros tepsire sorakoztattam, és az előmelegedett sütőben kb. 20 percig sütöttem.

Tipp: lehet sajttal is megszórni a tetejét, de szerintem ha vajjal dolgoztok, fölösleges, mert így is van egy kis sajtos beütése a vajtól, és ahogy ráolvad a sajt, az olyan nyúlóssá tud válni másnapra, míg a magokkal porhanyós-ropogós marad.