A következő címkéjű bejegyzések mutatása: spenót. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: spenót. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 29., szerda

Rongyoskifli


Visszakapcsolódnék még az előző bejegyzéshez, egy aktualitás okán.
Tudjátok miért szeretem nézni a Harry Pottert? Mert nem csupa fiatal, agyonpalsztikázott, csontsovány "szépség" szerepel benne, hanem mindenféle korú, alkatú nő, férfi, gyerek. Abszolút üdítő látni ezt a sokszínűséget a műtétektől lárvává fagyott maszkok helyett, akik a hollywoodi fellegvárból özönlik el a látóterünket. De az apropót most Y. S. Laurent legújabb közfelháborodást kiváltó kollekciója, illetve annak fotói adják. Az egyébként minősíthetetlen és először szembeötlő, felháborító tartalmon túl: a fotókon a nők arca nem is látszik, csak arc részletek vannak. A teljes eltárgyiasítás, szexualizálás képei. Ezért az úgynevezett "kultúrán" és "művészeten" nagyon el kell gondolkodnunk. Hogy mit közvetít, mit és ki diktál. És hogy mindez érték-e? Vagy csak elmebetegek jól finanszírozott őrülete? A válasz számomra legalábbis, egyértelmű.






Igazán még nem tökéletes a recept, ami miatt mégis megosztom, az a formázás szépsége. Nagyon tetszik ez a kis rongyos kifli. Vagy nem is rongyos, inkább olyan, mint egy dáma, suhogó, gazdagon ráncolt lepelbe burkolva. Bolti réteslapból tökéletes lenne, de nem volt itthon. Így magam készítettem a tésztát, de sodrófával nyújtottam, így nem lett olyan lehelet vékony. A tészta jó, így is ehető volt, de legközelebb vagy egy kevés élesztőt, vagy sütőport is teszek bele.



Hozzávalók 9 kiflihez:
25 dkg liszt
1 kisebb tojás
1 ek. olaj
1,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor



A hozzávalókból jól kidolgozott tésztát készítünk, 9 db kis gombócot formázunk belőle, hagyjuk pihenni, s aztán nyújtjuk jó vékonyra és a tölteléke aztán bármi lehet. Édes, sós, kedvünk szerint. A videóban például egy lencsetöltelék van, én édes túrós kifliket csináltam.


2017. március 9., csütörtök

"Csuszagne"


Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékot hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.
Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől.

(Popper Péter)

 


Mi van, ha úgy jársz, hogy rájössz (későn), a túrós csuszához mindent vettél, csak csuszatésztát nem? De lasagne lapod van dögivel? Igen. Keresztezed őket, így süthetsz csuszannyét.


Hozzávalók 2 főre:
8 lasagne lap
40 dkg túró
10 dkg szalonna
1 nagy tejföl (330 gr.)
6 ek. olaj
2 db egyszemélyes sütőtál

A tésztalapokat megfőztem al dente, majd hideg vizet csorgattam a fazékba hogy lehűljenek, de a vízben hagytam őket. Így nem ragadnak össze.
A szalonnát kis csíkokra vágtam, és kisütöttem a zsiradékban, majd egy szűrőkanállal kivettem a kis pörcöket egy tálkára.
A tálakat alaposan kiolajoztam. Egy réteg tészta, rá túró, só, pörc, tejföl. És így rétegeztem. Előmelegített sütőben készre sütöttem.



Böjtölők a szalonnát természetesen hagyják ki. Lehet helyettesíteni spenótlevelekkel szerintem. Kaporral vagy medvehagymával fűszerezve is isteni.

2017. március 6., hétfő

Gözleme (török töltött lepénykenyér)


A múlt bárcsakjai és a jövő aggodalmai
a jelen pillanatunkat elrabló két tolvaj.

                                                                                          (Üstün Dökmen)




Maradékból finomat. Semmit sem szeretek kidobni, ami étel. Jelen esetben még egy adagnyi főtt burgonyát sem, hiszen valaki sokat fáradozott vele: elültette, gondozta, leszedte, piacra vitte, s én csak mindennek a jutalmát élvezem, a finom krumplit. Néhány alap-hozzávaló, egyszerűség, de a végeredmény mégis abbahagyhatatlan. (A változatosság gyönyörködtet, különösen böjtidőszakban.)
A gözleme töltött lepénykenyér, a török konyha népszerű finomsága. Van ahol élesztővel készül a tésztája, van ahol nem. Tölteléke leggyakrabban spenót, sajt (fetához hasonló vagy olvadós is lehet), burgonya, de lehet fűszeres darált hús is. A lényege az, hogy nagyon vékonyra nyújtják a tésztát, s vagy levélformára vagy félhold alakra hajtják a töltelékre. Eredetileg tárcsán, szabad tűzön sütik. Persze a háziasszonyok otthon is készítik.
Én élesztős tésztát csináltam hozzá, a krumpli adott volt, és hát medvehagyma szezon van. :)

Hozzávalók 8 darabhoz:
a tésztához:
32 dkg liszt
1 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
2,5 dl langyos víz.
a töltelékhez:
50 dkg burgonya (tisztítva)
1 kicsi fej vöröshagyma
5 evőkanál olívaolaj

medvehagyma ízlés szerint
a kenegetéshez:
4 dkg olvasztott vaj

A lisztből, vízből, élesztőből szép sima tésztát dagasztunk. Ez fontos, mert ha kellően kidolgozott, akkor könnyen, nagyon vékonyra nyújtható. Én a robotgép dagasztókarjával csináltattam. Letakarjuk, hagyjuk duplájára kelni.
Közben megfőzzük a hámozott, kockázott burgonyát sós vízben, leszűrjük. Egy kislábaskában az olajon megdinszteljük kis lángon kevés sóval az apróra kockázott vöröshagymát, majd a főtt burgonyához adjuk, és villával a krumplit össze is törjük. Mikor már csak langyos a töltelék, az apróra vágott medvehagymát is hozzákeverjük.
Ha megkelt a tészta, nyolc gombócra formázzuk. Letakarva hagyjuk 10-15 percet állni, majd egyesével lisztezett deszkán vagy a konyhapulton kinyújtjuk - ha félholdat készítünk, a serpenyő méretére, ha levél alakra formázzuk, akkor nagyobbra. Megtöltjük, hajtogatjuk, s a közben felmelegített serpenyőbe tesszük. Közepes lángon süssük, hogy kellően átsüljön. Mielőtt megfordítanánk, a tetejét megkenjük olvasztott vajjal, s mielőtt kivennénk a serpenyőből ismét megfordítjuk, és a másik felét is megkenjük. Sorban nyújtjuk és sütjük.




Sűrű török joghurttal kínáljuk. Addiktív, csak szólanék előre. :) 
Ez a tészta, ha nem lisztezett felületre borítjuk hanem olajozott pultra, lángosként is kisüthető, hiszen egy egyszerű kelt tészta. (Lángos sütéskor nem szabad lisztezni, mert az olajban megég, és nem lesz jóízű a lángosunk. Csak olajjal szabad nyújtani a lángostésztát.)

Hasonló fogások a török konyhából:
 
 
 

2010. július 14., szerda

33 fok celsius árnyékban: arab spenótos hús


Hát itt a hőség - úgy igazán, nagyon-nagyon nyár van! Harminchárom fok árnyékban, még kimondani is sok(k). De élvezem ám... :)





Valójában itthon vagyok csak, de lazábbra veszem ilyenkor a tempót. A konyhalátogatásaimat már egy hete csak a hűtőszekrény nyitogatására korlátozom. Jégkockagyártásban csúcsot döntöttem.
Enni sem nagyon eszünk ilyenkor, csak hideget. Vagy valami tényleg gyorsat és egyszerűt. Strandos kajákat. Rántott vagy sörtésztában vagy natúran sült zöldségeket, húsokat, halakat. Salátát. Napközben szinte semmi, csak folyadék (sör, citromos sör, fröccs, jeges tea, limonádé, hideg főzés nélküli gyümölcslevesek, stb.) vagy hideg gyümölcs. Komolyabb étel úgy este 11 óra felé - kánikulában csak késő este éhezik meg igazán az ember.
Voltunk kertipartikon is. Az egyiken 15 emberre sütöttem pizzát kemencében. Életemben először. A tésztát egy lavórban kevertem ki. :)) Siker volt, mert azt mondták a többiek, ilyen jó pizzát még pizzériákban sem ettek. A gépemet persze itthon felejtettem...








Aztán sütöttünk rablóhúst is a hugoméknál, no és megcsináltam Sedith miccsét is - nagyon finom volt. Mentás-citromos-olívaolajas joghurtot ettünk mellé mártogatónak. A sógorom teljesen oda volt érte!




Ettem piacos lángost. Meg ettem parizeres zsömlét is a héten. Nálam ilyenkor van szezonja. Irtó jólesik egy pohár jéghideg kultúrával.
A kultúrát amúgy is imádom. Még a joghurtnál, kefírnél, aludttejnél is jobban. Még szerencse hogy 3 tejbolt is van nagyon közel hozzánk, ahol kimért tejet, tejfölt, túrót és kultúrát árulnak.
Máshol nevezik írónak is.
Valójában napközben ezen élek, mert tartalmas, megtölti a gyomrot, pótolja a sóveszteséget és nagyon jó szomjoltó. Az arab vidékek elkészítési módja szerint iszom. Egy sékerben fele kultúra (joghurt, kefír vagy aludttej), fele víz, kevés só, sok jégkocka jól összeráz és már iható is. Így, igazán jegeshidegen a legfinomabb.




Viszont ma kellett főznöm is, mert múlt héten egy barátnőmtől kaptam regement spenótot, amit ha ma nem készítek el, tönkre is ment volna. Ráadásul életem párja úgy jött haza, hogy nagyon éhes. Sebaj! De semmi gusztusom nem volt sem a hagyományos spenótfőzelékhez, sem spenótos lasagne-hoz, sem spagettihez, semmihez, ami tejszínes vagy tészta. A tészta engem nagyon eltelít, nagyon laktat. Tudom. Furán vagyok összerakva...

Ilyenkor az arab konyha a nyerő! Legalábbis nálam. Az első oldalon, amire rákattintottam a Terebessen, meg is találtam a tökéletes receptet.
Egyébként szerintem ilyen kánikulában a darált húsos ételek nagyon jók, mert tíz perc alatt elkészülnek. Ez az ebéd amit ma főztem, mindennel összességében 25 perc alatt készen volt (rizsfőzéssel együtt), és mondhatom, valami fergeteges finom és könnyű. Máskor is fogom készíteni. Ráadásul sok spenót kell hozzá, szóval akinek túlburjánzik a kertjében a futóspenót, csak bátran nyúljon ehhez a recepthez. Csak egy tipp: vékonyra szeletelt cukkinivel is készíthető, már többször csináltam így is és nagyon finom. Abból mindenütt van bőven, ha spenót nincs is. Szóval cukkinivel ugyanilyen tökéletes!




A neve Lehme biszbanah, vagyis spenót hússal.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg spenót,
80 dkg darált hús (bárány, birka vagy marha),
2 evőkanál szemne (tisztított vaj) vagy sima vaj,
2 evőkanál olívaolaj,
1-1 és 1/2 kávéskanál só,
frissen őrölt bors,
6 szem mozsárban összetört szegfűbors,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
2 gerezd fokhagyma,
1/2 citrom leve.
A tálaláshoz:
rizs,
natúr joghurt.

A megmosott spenótleveleket forrásban lévő vízbe dobtam és 2-3 percig főztem, majd leszűrtem. A darált húst (én disznóból készítettem) a vajon és egy teáskanálnyi olívaolajon a fűszerekkel addig pirítottam, míg zsírjára sült, aztán hozzáadtam a spenótleveleket is, amivel még 3-4 percig együtt pároltam. És ennyi lenne. Ugye milyen gyors és egyszerű?





Tálalás előtt a húst meglocsoltam bőven még olívaolajjal és a fél citrom levével. A tányérra szedtem főtt rizst, ráhalmoztam a spenótos húst és még meglocsoltam natúr joghurttal. Isteni!
Langyosan a legfinomabb.

2008. október 31., péntek

Parajos-erdei gombás dagadó




A vágyak emlékek, melyek a jövőből érkeznek.

                                                                                                                                                    (R. M. Rilke)



Hozzávalók:

1 szép méretes dagadó,
25 dkg darálthús,
1/2 zsömle,
1 tojás,
1 nagy kupóc friss spenót,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
pár darab erdei gomba (fenyőalja csiperke vagy lilapereszke vagy őzláb),
2-3 dkg-nyi házissonka vagy füstölt kenyérszalonna,
só,
őrölt bors,
1 mokkáskanál zsálya,
1/2 mokkáskanál kakukkfű,
4-5 evőkanál olaj,
5 dkg erősebb ízű sajt (márványsajt vagy gorgonzola).

Ez a recept megint úgy született, hogy mustrát tartottam a hűtőben...
A dagadót a hentes felszúrta nekem. Megmostam, és kívül-belül besóztam. A töltelékhez egy fél zsömlét beáztattam, majd mikor puha lett, jól kinyomkodtam és a darálthúshoz tettem. A parajt csak leszáraztam, megmostam, aztán egy evőkanál olajon az apróbb kockákra vágott erdei gombával és a lereszelt fokhagymával kevés sóval megfuttattam. Addig, míg a gomba zsírjára sült és a spenótlevelek is összeestek. Mikor kicsit hűlt, ezt is a daráthúshoz tettem. Adtam még a keverékhez fűszereket: sót, szárított zsályát, kakukkfüvet, őrölt borsot. Volt a hűtőben egy darabka házisonka, azt jó apróra vágtam, és volt egy darabka gorgonzola - olyan gyufásdobozka nagyságú, azt is beletettem. Plussz hozzáütöttem mindehez egy egész tojást és a vöröshagymát jó apróra felkockázva. Kézzel jól összedolgoztam, majd a dagadóba töltöttem a masszát. Végül a
dagadó nyílását és ahol nagyon vékony hártya fogta csak össze - bevarrtam.

Egy tepsibe tettem, olajat öntöttem alá és rá, és 3 dl vizet. Lealufóliáztam a tetejét, és közepesnél kicsit erősebb lángra tettem sülni a sütőbe. Hagytam a fólia alatt egy egész órát sülni, aztán levettem róla, és kicsit erősebb lángra tettem a sütőt. Piros-ropogósra sütöttem. Ez még körülbelül fél-háromnegyed óra volt. Mikor kész volt, egy deszkára tettem hűlni, aztán eltávolítottam a cérnát belőle.
Finom melegen is, de én most hidegen tálaltam. Jó pár órára hűtőbe tettem és mikor teljesen hideg lett, csak akkor szeleteltem. Ugyanis kihűlés után szépen összeáll, könnyebb felvágni szép mutatósra. Marinált zöldségekkel körítettem.
Marinált zöldségek: amit találtam otthon, azt megtisztítottam, kockáztam és sós-ételízesítős vízben megfőztem. (Burgonya, karfiol, cukkini, sütőtök, zöldborsó.) Készítettem egy ecetes-sós-cukros hagyományos salátalét, és beletettem a zöldségeket. Hagytam ki- és jól behűlni.
Nagyon jól illett a töltött dagadóhoz, mert könnyű, lájtos vacsi volt így. Meg látványos és előre elkészíthető vendégváró fogás is. Persze krumplival, vagy rizzsel is tökéletes.

2008. október 3., péntek

Spenótfőzelék tükörtojással


A meditáció a jelenre való éberség.

(d.)





A klasszikusok... mindig jók. :-)
Spenótfőzelék tükörtojással, krumplival. Egyszerű és mennyei.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy kupóc spenót (két nagy markolásnyi, kb. 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 evőkanál liszt,
kb. fél liter tej,
1 dl tejszín,
só,
csipet szerecsendió reszelve,
2 gerezd fokhagyma,
1 csipet kristálycukor.

A spenótot megtisztítottam, és forrásban lévő vízbe dobtam pár percre, majd leszűrtem, hideg vízzel hűtöttem és a vizet jól kinyomkodtam belőle. Deszkán kicsit összeaprítottam. Vajas rántást készítettem, majd a spenótot is hozzáadtam, és tejjel apránként, állandóan kevergetve fölengedtem. Sózta, reszeltem bele fokhagymát, pici szerecsendiót, és némi cukrot, tejszínt is. Állandóan kevergetve fölforraltam, aztán botmixerrel még krémesítettem.


A spenótnak van egy másik változata. Apu mindig így eszi, az alföldön divat. De tudom ajánlani kisgyerekeseknek is, mert isteni, szerintem így megeszik a gyerekek is.
Ugyanígy készítjük a főzeléket, csak nagyon-nagyon kevés, vagy semennyi fokhagymával. Viszont, sok cukrot teszünk bele. Egy teljesen édes krémet kell végeredménynek kapnunk. Először nekem is szokatlan volt, régebben nem szerettem, de mostanság sokszor én is így eszem.
És van egy harmadik verzió is, mikor tejbe áztatott zsömlével sűrítjük be a főzeléket. Az is nagyon finom.


2008. szeptember 18., csütörtök

Spenótos-zöldfűszeres krumplileves


"A szokás -
E szörny, ez ördög, mely öntudatát
Elnyeli tetteinknek - angyal ebben:
Hogy a szép s jó foglalkozásra is
Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve
Ráillik éppen.
Türtözzél ma éjjel;
S a holnap-éji megtartózkodás
Könnyebb leend; még könnyebb azután;
Mert képes a természet bélyegét
Kicserélni mintegy a szokás, lebírni
Az ördögöt, vagy csuda hatalommal
Kidobni."

(Shakespeare: Hamlet)



Hozzávalók 4 főre:
4 db közepes nagyságú krumpli,
egy csokor vegyes friss zöldfűszer: kapor, zellerlevél, petrezselyemzöld,
2 maréknyi spenótlevél,
1 kis fej vöröshagyma,
2 dl tejföl,
só,
1 mokkáskanál ételízesítő,
1 csapott evőkanál liszt.

A krumplit megtisztítottam és kis kockákra vágva föltettem főni sós, ételízesítős vízben az apróra vágott zöldfűszerekkel és vöröshagymával együtt. Mikor már majdnem megpuhult benne a krumpli, beletettem a laskára vágott spenótot is. Pár perc elteltével behabartam, és hagytam forrni még kb. 2 percet, és el is készült a leves. Figyelem! Nagyon finom, és tízperces gyorsleves. Előbb elkészül, mint egy zacskós műanyag "leves".
Jó étvágyat!

2008. február 17., vasárnap

Spenótos nudli


Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.


Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-felhőt.

Tanulni kell mézet, diót,
Jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

(Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell)





A nudli az egyik legjobban variálható étel. Nekem most volt itthon fagyasztott spenótpürém. Amit viszont nem volt hangulatom hagyományos főzelékként elfogyasztani...

Hozzávalói... - és most megint bajban vagyok, mert sacc/kb. szoktam főzni... Szóval 4 főre kb: 80 dkg burgonya, 2 tojás, kb. 20 dkg liszt, 1 evőkanál búzadara, só, egy parajpüré fölengedve, egy közepes fej vöröshagyma, egy kis gerezd fokhagyma, őrölt bors, 6-7 dkg vaj, egy teáskanál olívaolaj, 3-4 deci tejszín, reszelt parmezán.

A burgonyát sós vízben kockázva megfőzöm, majd egyből át is töröm. Hagyom kihűlni. Hozzáadok 2 tojást, a búzadarát, a kinyomkodott parajpürét, sót, és annyi lisztet, amennyit fölvesz. Álljon össze, de ne legyen túl folyós sem, túl kemény sem. Egy nagyobb fazékban vizet forralok, sóval, kevés olajjal. Egy lábosban pedig a vajon és olívaolajon kevés sóval, borssal megdinsztelem az apró kockákra vágott vöröshagymát. Mikor már üveges, hozzákeverem a reszelt fokhagymát is. Mikor ez utóbbi is megüvegesedett, belelöttyintem a tejszínt is, és kicsit beforralom. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtom kb. fél centi vastagra. Aztán 2 centi széles csíkokra vágom, majd a csíkokat egy centi széles kis párnácskákra. Forrásban lévő vízben kifőzöm, és a hagymás vajra szedem ki. Megcsurgatom a hagymás tejszínnel. Tálaláskor megszórom reszelt parmezánnal. Jó étvágyat hozzá!