Omlós vaddisznógerinc aszaltszilvás pecsenyeszósszal és ribizlizselével

Kaptunk egy kiló nagyon szép vaddisznógerincet egy kedves ismerősünktől. Tegnap este kivettem a fagyasztóból és felöntöttem csurig jó zsíros, 3,6%-os tejjel, abban olvadt ki. Jót tett neki, egyrészt hihetetlenül omlósra és porhanyósra sült, másrészt a vadhúsra jellemző - általam annyira nem kedvelt - erős íze is eltűnt. Egyébként ha vadpörköltet főzök, akkor is mindig előáztatom így a vadhúst.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg vaddisznókaraj csont nélkül
20 dkg mag nélküli aszalt szilva (az a krémes, nem túl száraz fajta)
1 közepes fej vöröshagyma
3 nagy gerezd fokhagyma
4 dkg vaj
só, frissen őrölt bors
1 púpos evőkanál mustár
1 púpos teáskanál magos mustár
3 teáskanál méz
1 dl száraz fehérbor
1 dl víz
1 mokkáskanál koriandermag
1 kis darabka fahéjrúd
2 babérlevél
5 szem szegfűbors
1 evőkanál világos szójaszósz
ribizlizselé

A húst kivettem a tejből, és kissé lemostam. Jól besóztam, borsoztam, megkentem a mustár, magos mustár, méz keverékével és kivajazott tepsibe tettem, amit kibéleltem a vastag karikákra vágott vöröshagymával, fokhagymagerezdekkel, aszalt szilvával és a fűszerekkel. Aláöntöttem a bort, a vizet és lefóliáztam, majd előmelegített, 170 fokos sütőben 2,5 órát sütöttem. Kivettem, a fahéjrúd és a szegfűborsok kivételével mindent átöntöttem egy kislábosba, és jól elturmixoltam. Az aszalt szilva remekül sűrít, csodás mártás lett belőle. Még fel is kellett higítanom körülbelül a duplájára vízzel. Ízesítettem szójaszósszal és sóval még. A képen látszik is, milyen sűrű, még higíthattam volna rajta igazából. Egyben főtt burgonyával - burgonyafánkkal lett volna az igazi, de most az epém nem szerette volna - és ribizlizselével tálaltam. A ribizlizselé elengedhetetlen hozzá, fantasztikusan kiegészítette a mártás ízét a fanyarságával. Ha nincs ribizlizselénk a kamrában, még málnalekvárral tudom elképzelni vagy meggylekvárral, mindkettővel isteni lenne.

Míg újra felforraltam a szószt, addig visszatettem full hőfokra a húst a sütőbe, hogy kissé meg is piruljon. Elég neki 10 perc.

Körete lehet még a rizs vagy az angolok kedvelte yorkshire pudding, vagy a burgonyafánk vagy burgonya krokett. Ha nincs vadhús, marhából is készíthető, de vadból jobb.

Blitva (mándoldos burgonya) grillezett kalamárikkal

Egy ideje figyelek rá, hogy több halfélét együnk. Például halászlevet is rendszeresen főzök mostanában, hála a házunk alatt lévő remek halboltnak. Tegnap is a halleves végett tértem be, de épp nem volt friss kárászuk, ellenben megláttam ezeket a szépséges tintahalakat. Ahogy az a végzet által történni szokott, egész más zsákmánnyal jöttem ki a boltból, mint amiért mentem... Úgyhogy reprodukáltam a nemrégiben, Szabadkán evett ételünket, mert nagyon ízlett. És a halastól azt is megtudtam, hogyan nevezik a szerbek és horvátok által nagyon kedvelt mándoldos krumplit, amit előszeretettel készítenek halak, illetve tenger gyümölcsei mellé. A neve egyszerűen blitva, s ha jól tudom, ez a mángold neve náluk. Ami kihívást jelentett, az a kalamári tisztítása és sütése volt, még soha nem csináltam egyiket sem. De jelentem: remekül sikerült mindkettő.

A kalamári tisztítása: általában fagyasztva kapható, ezért este későn letettem a fagyasztóból a normál hűtőbe, így reggelre ki is olvadt. Azzal kell kezdeni, hogy a fejénél megfogjuk, és kihúzzuk a belsejét. Aztán kihúzzuk a kis áttetsző csontját, ami úgy néz ki, mint egy kis műanyag, hosszúkás levélke. Könnyen kijön. Aztán egy hosszúnyelű kiskanállal kikaparjuk a belsejét, hogy teljesen tiszta legyen, a külsejéről pedig eltávolítjuk a két kis úszót és a vékony bőrt. Majd alaposan megmossuk. Aztán a fejrészről levágjuk a kis csápokat a szemek mögött, így egyen maradnak a kis úszók. Ahogy elvágjuk, egy kis gömbölyű porcos rész marad a csápok közepén, azt is eltávolítjuk, majd alaposan megmossuk a letisztított csápokat is. Ezeken marad kis szürkés bőr, ami nem eltávolítható, szóval ezzel együtt sütjük. Végül besózzuk és visszatesszük a hűtőbe sütésig. 

A kalamári sütése: vághatjuk karikákra is, de egyben is hagyhatjuk a törzseket. Én egyben hagytam. A fölösleges vizet öntsük le a kalamárikról, hogy ne fröcsköljön nagyon sütésnél. Egy serpenyőt nagyon forrósítsunk fel, mert tulajdonképpen grillezni fogjuk. Amikor már jó forró a serpenyő, kevés olívaolajat öntsünk bele és helyezzük a serpenyőbe a tintahalakat: mind a törzseket, mint a kis csápokat. Rázogassuk a serpenyőt időnként, hogy minden oldalról tudjanak a darabok grilleződni. A tintahalnál nagyon kell ügyelni arra, hogy ne süssük túl, mert egyik pillanatról a másikra cipőtalp állagúra tud keményedni. Én olyan három percig sütöttem, és hihetetlenül omlós és puha lett, ugyanakkor gyönyörű színt is kapott. Ennyi pont elég neki, tökéletesen átsül.

A blitva hozzávalói 2 főre: 

70 dkg burgonya

25 dkg mángold

só, frissen őrölt bors

2 evőkanál olívaolaj

2 nagy gerezd fokhagyma

A burgonyát hajában megfőzzük, majd megtisztítjuk. A mángoldot megmossuk és a középső, vastag ereket kivesszük, aztán a leveleket nagyobb négyzetekre vágjuk. Egy serpenyőbe kockázzuk a főtt burgonyát, sózzuk, borsozzuk és olívaolajjal megöntjük, majd kissé átpirítjuk. Végül hozzáadjuk a mángoldot is, és az apróra vágott fokhagymát is. Addig sütjük, míg a mángold összeesik.

Mivel mi kaptunk hozzá Szabadkán egy egyszerű öntetet is, én is elkészítettem, mert nagyon illett a sült kalamárira.

Az öntet: fél-egy deciliter olívaolajban elkeverünk fél csokor apróra vágott petrezselyemzöldet, egy nagy gerezd zúzott fokhagymát és pici sót, majd alaposan összekeverjük.

Tálalás: a blitvát tálaljuk a grillezett kalamárival a tányéron, mellé adjuk az öntetet és én paradicsomsalátát is készítettem: paradicsom félkarikázva, egy szál újhagyma zöldjével együtt karikázva, sózva, citromlével kissé meglocsolva, olívaolajjal is kissé megöntve. Mindezek mellé még citromgerezdeket is tettem az asztalra, mert a kalamárinak nagyon jót tesz, ha nemcsak ezzel a petrezselymes-fokhagymás öntettel kínáljuk meg, de kevés citromlével is. 

Ez a petrezselymes-fokhagymás öntet nagyon jó a rántott padlizsánkarikákra is, csakúgy mint pár csepp citromlé - mert azt is sütöttem ma, mármint rántott padlizsánkarikákat. Isteni volt hozzá ez a fokhagymás öntet, csakúgy, mint a paradicsomsaláta.

Nem ördöngösség és mennyei finom étel. Méltón búcsúztattuk az idei nyarat, azt hiszem. Tipp: ha nem kapunk mángoldot, helyettesíthetjük spenótlevelekkel is.

Ikáriai zöldség-gulyás (Mageirio)

Van egy görög sziget, Ikária. Nevét Ikaroszról kapta, aki a mítosz szerint e sziget partjainál veszett a tengerbe. Ez a kis földdarab arról is nevezetes, hogy lakói igen magas kort érnek meg, 80 évesnek lenni állítólag még fiatalnak számít. Egészségüket többek között (a napfény, a tenger, a jó levegő is hozzájárul persze) étrendjüknek is köszönhetik. Sok zöldséget, csodálatos olívaolajakat és halakat esznek.

Van két híres zöldséggulyásuk, az egyik a Mageirio, a másik pedig a Soufiko. Ahogy elnézegettem a recepteket, csak abban különböznek, hogy a Souficonak kötöttebbek a hozzávalói, míg a Mageirioba gyakorlatilag bármely idénynek megfelelő zöldséget beletehetjük, ami érik a kertben vagy kapható a piacon - a hüvelyesektől a levélzöldségekig. Abszolút szezonja van, mert most tényleg bármit megvehetünk bele, a kertek ilyenkor a legsokszínűbbek és gazdagabbak, minden érik és minden kapható.

Konkrét receptet ne várjatok a belinkelteken kívül, mert tényleg azt és olyan arányban lehet belefőzni ebbe az ételbe, ami épp kéznél van és szimpatikus. A lényege annyi, hogy jó sok olívaolaj megy bele, a hagymát és fokhagymát meg kell dinsztelni az elején, aztán a többi zöldség puhulási sorrendben kerüljön bele, illetve a nehezebben puhuló zöldségekre önteni kell épp annyi vizet, hogy ellepje őket és meg tudjanak tényleg főni-párolódni, s a nagyját el lehet rotyogtatni az étel alól a főzés végére. Burgonya és paradicsom általában mindkét gulyásban van. A videón a néni a krumplit a végén teszi bele, ráadásul paradicsomlét is önt rá, én megcserélném a sorrendet, mert ha paradicsom éri a nyers krumplit, nagyon nehezen puhul be, és ez igaz a fejtett babra, lencsére is, mert azzal is dúsítható, illetve a kukoricára is. Szóval a paradicsomot én csak a legvégén tettem bele. Fűszer csak só és bors kell.

Én most főztem mellé barnarizst is, de önmagában is fogyasztható, vagy kenyérrel például. Egyszerűsége ellenére isteni finom.

Háromféle sütnivaló kolbász

Vendégeim voltak tegnap, úgyhogy kolbászt töltöttem és sütöttem. Három félét és mind a három nagyon finom lett, nagy sikerük volt. Nagyképűen elneveztem őket német, olasz és marokkói kolbásznak, valójában az egyik zöldfűszeres (német), a másik nagyon egyszerűen édesköményes (olasz), s a harmadik pedig egzotikus és csípős (marokkói).
Jön a grillszezon, ezek a kolbászok tökéletesek egy kertipartihoz is, grillen sütéshez.

Hozzávalók 12 főre:
2,5 kg darált hús
0,5 kg tokaszalonna bőre nélkül, darálva
és összekeverve

a zöldfűszereshez:
1 kg darált hús
1 dl zsíros tej
2 teáskanál só (körülbelül), frissen őrölt bors
1/2 közepes vöröshagyma lereszelve
8 db medvehagymalevél
1/2 csokor petrezselyemzöld
1 teáskanál szárított oregano
1 mokkáskanál reszelt szerecsendió
csipet cukor

az olaszhoz:
1 kg darált hús
1 dl zsíros tej
2 teáskanál só (körülbelül)
1 mokkáskanál édeskömény mozsárban porrá őrölve
1/2 gerezd zúzott fokhagyma
1 púpos teáskanál frissen tekert bors
csipet cukor

az egzotikus-csípőshöz:
1 kg darált hús
1 dl víz
1/2 gerezd zúzott fokhagyma
1 mokkáskanál cayenne bors
2 teáskanál só (körülbelül), kevés frissen őrölt bors
1 mokkáskanál koriandermag és 1/2 mokkáskanál római kömény valamint
1/2 mokkáskanál köménymag mozsárban porrá őrölve
1 púpos teáskanál pirospaprika
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
csipet cukor

+ 3 hosszú szál sertés vékonybél

A belet mossuk alaposan át és hagyjuk ázni hideg vízben, míg bekeverjük a töltelékeket. A darált húst és a darált szalonnát keverjük össze, majd kilónként tegyük külön tálba és fűszerezzük. Töltsük be, majd a hosszú szálakat helyenként csavarintsuk meg, attól függően, mekkora kolbászkákat szeretnénk sütni. Egy hústűvel böködjük be a kolbászokat, így nem fognak szétdurranni. 

Süthetjük sütőben is, vagy serpenyőben is. Nekem sütőben soha nem sikerül úgy megsütnöm, hogy a bőre elvékonyodjon és ropogóssá váljon, úgyhogy én a serpenyős sütést kedvelem, mert ha kellően hosszú ideig sütjük a kolbikat, a bőre ropogós és jó sült lesz, olyan, mintha grillen sült volna. Viszont én most egyben hagytam a karikákat, de így meg őrült nehéz volt forgatgatni, úgyhogy mikor már megszilárdult a hús, elvágtam darabokra a tekeréseknél a kolbászokat. Legközelebb, ha ekkora mennyiséget csinálok, inkább madzaggal elkötöm a kolbik végeit darabonként, sokkal könnyebb úgy sütni. Víz nem kell alá, fedő sem kell rá, viszont lassú tűzön kell sütni, egyrészt hogy átsüljön, másrészt így lesz ropogós a bőre.

A marokkóit legközelebb marhahúsból készítem, úgy az igazi, vagy 2/3-ad marha, 1/3-ad sertéshúsból. A zöldfűszeresbe pedig mehet másféle zöldfűszer is, épp mi van kéznél, szerintem finom kakukkfűvel, zsályával, rozmaringgal, tárkonnyal, majoránnával, csomborral, bazsalikommal, de akár mentával is. S ebbe a zöldfűszeresbe lehet reszelni akár kevés citromhéjat is.

A kolbászokhoz sütöttem házi kenyeret, fehéret és rozscipót. S persze mustár dukál hozzá, no meg habzó hideg sör vagy üde fröccs.

Hentes tokány

Régi klasszikus, de szerintem én még soha sem ettem. És épp volt is minden hozzá itthon. A tokány egyébként egy pörköltféle, de mégsem az, inkább a raguk közé sorolnám. Létezik borsos, csikós, gombás, stb... tokány, sok verziója van.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg sertés lapocka
10 dkg kolozsvári szalonna (de jó a toka vagy hasaalja is)
10 dkg sonka
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olvasztott zsír vagy 3 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
1/2 evőkanál sűrített paradicsom
1 púpos evőkanál mustár
0,5 dl száraz fehérbor
só, frissen őrölt bors
1 közepes csemegeuborka (vagy 2 kisebb)
és fűszerezhetjük még akár kakukkfűvel vagy szurokfűvel vagy éppen zsályával, bármelyik remekül illik a raguhoz

A húst vágjuk csíkokra, borsozzuk és mustározzuk. A zsiradékon kis lángon olvasszuk ki a vékony csíkokra vágott szalonnát, s vele együtt dinszteljük a kockázott vöröshagymát is, és a zúzott fokhagymát. Ha már üvegesek, adjuk hozzá a húscsíkokat is, és a sűrített paradicsomot is, és nagy lángon süssük át, míg minden engedett levét elfővi, és valóban sülni kezd. Ekkor öntsük fel a borral, azt is forraljuk be, amjd engedjük fel annyi vízzel, ami épp ellepi. Tegyük bele a vékony csíkokra vágott sonkát is, és nagy lángon forraljuk, míg a szaft a feléig elfő. Kóstoljuk, ha kell bele só (a sonka és a szalonna is sós!) vagy bors még, pótoljuk. Tegyük kis lángra és fedő alatt a hús puhulásáig főzzük. Amikor már puha a hús, engedjük vissza kevés vízzel a szaftot, tegyük bele a vékony csíkokra vágott uborkát is, és nagy lángon forraljuk ismét kissé vissza a szaftját.

Tálalhatjuk rizzsel, kissé pirított vagy hasábburgonyával, valamilyen tésztával (tarhonya, szélesmetélt), vagy csupasz nudlival is.

Tipp: ha a húscsíkokat finoman lisztbe forgatjuk sütés előtt, az sűríti a szaftját, és meg is védi a húst a kiszáradástól, omlósabb, porhanyóbb marad. (Csak én  ugyi nem ehetek lisztet...)

Zöldpaprika saláta

Nagyon szép és nagyon olcsó zöldpaprikát kaptam a piacon, úgyhogy salátát készítettem egy részéből. 

Hozzávalók 4 főre:
6-8 zöldpaprika (nagyságtól függően)
1 nagy szál újhagyma a zöldjével együtt (vagy egy kisebb fehér salátahagyma)
1 pici gerezd fokhagyma
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó
1 csapott mokkáskanál só
az öntethez:
2 teáskanál mustár (dijoni)
1 csapott teáskanál cukor vagy méz
1-2 teáskanál fehérborecet (ízlés szerint, mennyire savanyúan szeretjük a salátát)
2 evőkanál majonéz
3 evőkanál olívaolaj
frissen őrölt bors
friss kapor vagy petrezselyemzöld vagy tárkony

A paprikákat mossuk meg, csumázzuk ki, a magokat kopogtassuk ki belőlük, majd vágjuk őket vékony karikákra. Az újhagymát szintén karikázzuk, a fokhagymát zúzzuk pépesre és adjuk a paprikához, majd sózzuk le, keverjük alaposan össze és hagyjuk állni 20 percig.

Közben keverjük ki az öntetet: a mustárhoz keverjük hozzá az olívaolajat apránként, aztán a majonézt, fűszereket, ecetet. Amikor már összeestek a sótól a paprikakarikák, keverjük el az öntettel, adjuk hozzá a kapribogyókat is, és kóstoljuk. Ha valami hiányozna, pótoljuk és adjunk neki egy órácska pihenőt, hogy összeérhessen.

Legjobban grillezett vöröshúsokhoz: marhához és sertéshez illik, vagy hajában sült krumplihoz, mivel elég tömény, laktató a saláta. Ha önmagában enném, megszórnám még valamilyen kéksajttal, úgy komplett, önálló fogásnak is megtenné.

Kolbászos gombaleves

Szerencsére volt egy kis eső, így lett egy kis erdei-mezei gomba is. Amilyen száraz az ősz, szerintem itt a vége, fuss el véle.
Ezt a levest sima termesztett csiperkéből vagy termesztett laskából is nyugodtan megcsinálhatjátok. De jó más erdei vagy mezei gombából is. Egyszerű, nem cifráztam túl.

Hozzávalók4-6 főre:
40 dkg gomba (jelen esetben fenyőalja vagy más néven rizike)
30 dkg burgonya
5 dkg fehérrépa
5 dkg zeller
10 dkg sárgarépa
20 dkg vöröshagyma
3 nagyobb gerezd fokhagyma
10-15 dkg füstölt parasztkolbász
3 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
2 csapott teáskanál pirospaprika
1 evőkanál darált pritamin vagy kápia paprika (piros arany)
frissen őrölt bors, só
1 babérlevél
1 szem szegfűszeg
a tálaláshoz tejföl

Az apróra kockázott vörös- és fokhagymát kevés sóval pároljuk üvegesre a zsiradékon, adjuk hozzá a darabolt gombát is, borsozzuk és süssük át kevergetve nagy lángon, míg összeesik és levet enged. Végül a karikázott kolbászt is süssük át, míg zsírját kiengedi, aztán pirospaprikázzuk és engedjük fel olyan 3-3,5 liter vízzel. Tegyünk bele babérlevelet, egy szegfűszeget, a darált paprikát, a vékonyra karikázott leveszöldséget is és a nem túl nagy kockákra vágott burgonyát is adjuk bele. Kóstoljuk és sózzuk is meg. Főzzük, míg a krumpli is, a zöldségek is megpuhulnak.
Tökéletes tejföl nélkül is, de aki jobban tejfölös, az egy vékony habarással bele is forralhat olyan 1,5 dl tejfölt, de lehet csak kínálni is hozzá tálaláskor. Ha akad kéznél petrezselyem zöldje, apríthatunk, s a végén beleszórhatjuk a levesbe. Kissé frissíti.
Jó tartalmas leves, elég utána egy fahéjas csiga vagy bármi hasonló kis édes tészta.
Vegák készítsék kolbász nélkül, úgy is tömör, gazdag és laktató.

Körömpörkölt

Elméletileg ősz van, de csak naptárilag. Pedig írhattam volna, hogy itt az ideje a téliesebb ételeknek, mint amilyen például a körömpörkölt. De hát... lehet hogy tél sem lesz. Ma egy hosszú kötött kardigában voltam a városban, és lesült rólam. Nagyon fura nekem ez a lassan novemberi nyár.

Múlkorában két helyen is szóba került a körömpörkölt. És a blogon sincs még fönn, mert ezer éve nem főztem (az is lehet hogy sohase' már nem emlékszem), meg akciós is volt a köröm, úgyhogy most sort kerítettem rá. 

Az a kategória ez az étel, amit valaki vagy nagyon imád, vagy nagyon utál. Mi szeretjük. Lehet főzni más hússal együtt is, például lapockával vagy csülökkel szokták összeházasítani. Szerintem annyira tömény és ízgazdag, hogy nem kell bele más, persze ha bográcsban, nagyobb társaságnak készül, akkor érdemes dúsítani. 

És egy fontos megjegyzés: mivel mondtam kedvenc hentesemnek (mindig megkérdi, mi lesz az ebéd), hogy pörkölt lesz, ezért esélyem sem volt szólni, hogy ne darabolja fel a körmöket. Sajnos ha bárddal szétcsapkodják, nagyon szilánkosra törnek a csontok, lehetetlen minden kis csontdarabkát eltávolítani, akárhogy is próbálkozunk. Szóval: ne daraboltassátok, hagyjátok egyben a körmöket. Ha nagyon úgy gondoljátok, hogy vágni kéne, akkor csak hosszában hagyjátok szétvágni a hentesnek, úgy sokkal kevésbé lesz szilánkos, mintha keresztben is szétüti a bárddal több helyen. 

Hozzávalók 4 főre:
4 köröm (ha lehet első, kisebbek és kevésbé csontosak, de a hátsó is jó persze)
3 nagyobb fej vöröshagyma (olyan 30-40 dkg összesen)
2 normál gerezd fokhagyma
1 evőkanál zsír
2 púpos teáskanál őrölt pirospaprika
1 mokkáskanál köménymag (vagy őrölt kömény)
1 nagyon picike babérlevél fele
1 szem szegfűbors
só
1 evőkanál darált és sóban eltett kápiapaprika (közismertebb nevén: Édes Anna vagy Erős Pista)
2 teáskanál sűrített paradicsom

A körmöket mossuk meg, eldobható borotvával az esetlegesen rajta hagyott szőröket borotváljuk le, a szilánkokat alaposan mossuk ki. Egy széles, nagy lábosban vagy fazékban olvasszuk fel a zsírt és kevés sóval dinszteljük meg rajta az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymát. Adjuk hozzá a pirospaprikát, babérlevelet, a szem szegfűborsot, a köményt, darált paprikát, sűrített paradicsomot, tegyük bele a húst is és öntsük fel annyi vízzel, hogy a körmöknek olyan háromnegyedéig érjen. Sózzuk is. Hagyjuk nagy lángon rotyogni vagy 10 percig, aztán fedjük le, és kis lángon főzzük cirka 2-2,5 órán át. A végén ismét vegyük le a fedőt, és ha túl sok szaftja lenne, tegyük ismét nagy lángra a gázt, és rotyogtassuk el a fölös folyadékot. Ha nem is túl sok rajta a szaft, akkor sem árt neki a végén egy 10 perces nagy lángon főzés. Sűríti. Kóstoljuk, és ha elég puhának érezzük a körmöket, elkészült. Natúr főtt burgonyával vagy olyan "kaszálósszeletre" szelt friss házikenyérrel és savanyúsággal (uborka, ecetes almapaprika, csalamádé, stb...) vagy valamilyen salátával (tejfölös uborkasaláta, svéduborka saláta vagy káposztasaláta) tálaljuk. A savanyúság vagy saláta szerintem kell hozzá, elmaradhatatlan a körömpörkölt mellől.

Tipp: ennek a pörköltnek pontosan olyan íze van, mint amilyet anyukám főzött régen. Teljesen. Viszont lehet abszolút minimalista stílusban is készíteni: zsír, vöröshagyma, pirospaprika, só és víz. Úgy is tökéletes lesz.

Almás karfiolleves

Az alma és a karfiol nagyon jó páros. Még ha elsőre szokatlannak tűnik is.

Hozzávalók 4 főre:
1 kisebb fej karfiol (tisztítva olyan 25-30 dkg)
1 nagy keményhúsú, savanykás alma
2 evőkanál hajdina (vagy köles vagy gersli)
2 dkg vaj
3 zöldségleveskocka (vagy 2 liter alaplé)
1 nagy csokor petrezselyemzöld
só
frissen őrölt bors
1 cm-es darab gyömbér tisztítva, nagyon apróra vágva (vagy 1 mokkáskanál szárított)
frissen reszelt szerecsendió
1 mokkáskanál kurkuma
1 csapott teáskanál kristálycukor
1 teáskanál alma- vagy fehérborecet
1 dl tejszín (nem kötelezően)
friss sárga vagy piros chili karikákra vágva (szintén nem kötelező)

A karfiolt rózsáira szedtem, amik nagyok voltak, daraboltam. Egy nagyobb fazékban a vajon kevés sóval pároltam úgy 5 percig fedő alatt a rózsákat, majd felöntöttem kb. 2 - 2,5 liter vízzel, tettem bele 3 zöldségleveskockát, sót, borsot, szerecsendiót, hozzáadtam az apróra vágott petrezselyemzöldet is, a gyömbért is, valamint a hajdinát is hozzáadtam. Hagytam főni, míg minden puha lett a levesben (20 perc), aztán a kockázott, hámozott almát is beletettem. Főztem még 5 percig, a legvégén pici cukorral, ecettel még ízesítettem. A tejszín nem kötelező elem, külön lehet kínálni, ki hogyan szereti, úgy ehesse. Jó így is, úgy is.

Tipp: ha nem akartok leveskockát használni (nekem nincs bajom vele, de hátha vannak faxnisabbak is :)) ), akkor 2 közepes hagymát vágjatok nem túl vékony félkarikákra, és mikor felengeditek a levest vízzel, tegyétek bele azt is. Jó ízt fog adni, és így kikerülhető a leveskocka vagy vegeta.

Friss chilikarikákkal még finomabb!

Sütőtökös majdnem' püspökkenyér (gluténmentes)

Megvolt az idei első sütőtöksütés. Hihetetlenül édes, zamatos darabot sikerült kifognom. De maradt belőle egy nagyon kevés, és sajnáltam kidobni. Készült vele egy egyszerű kis desszert az ebédünkhöz. Gluténmentes, de senki meg nem mondhatja, hogy az: puha, nem száraz, szerintem tökéletes lett. Én ánizzsal fűszereztem, mert nagyon szeretjük - nem is értem, ez a fűszer miért ment ki a divatból, pedig hihetetlenül finom - , de aki nem rajong érte, készítse mézeskalács fűszerkeverékkel. Én meg azért nem rajongok. :) (Ki nem állhatom, konkrétan...)

Hozzávalók egy őzgerincformányi sütihez:
2 közepes tojás
12 dkg sült sütőtök villával összetörve
10 dkg rizsliszt               |  kiváltható 12 dkg
2 dkg kukoricaliszt         |  sima liszttel
1 sütőpor
1 dl natúr joghurt vagy kultúra
12 dkg kristálycukor
1/2 csapott mokkáskanál só
10 dkg dió, mazsola, aszalt vörösáfonya vegyesen
1/2 mokkáskanál ánizsmag vagy 1 csapott teáskanál mézesfűszer
5 dkg olvasztott vaj
+
2 dkg vaj a forma kikenéséhez
kukoricaliszt a forma kilisztezéséhez
12 dkg porcukor és 1-2 evőkanál citromlé (vagy narancslé) a mázhoz

A sütőt begyújtottam olyan 170 fokra. A liszteket összekevertem egymással is, és sütőporral is. A tojásokat a cukorral és sóval jó alaposan felvertem kézi robotgéppel, majd hozzákevertem szintén a robottal a sütőtökpürét is, az olvasztott vajat is, és a joghurtot is. Végül spatulával belekevertem a mazsolát, diót, áfonyát, ánizst is, és a lisztkeveréket is. A kivajazott, lisztezett sütőformába öntöttem és 25 percig sütöttem.

A mikor kihűlt a süti, a porcukorhoz nagyon apránként adagolva a citromlét kikevertem olyan éppcsak cseppenős-csurgós sűrűségű krémmé, és rácsorgattam a sütemény tetejére. 

(Persze siettem, a fotón még nincs megszilárdulva rajta a cukormáz, és a sütemény belseje is borzas, mert langyos kissé. Szebben lehet szelni, ha tökéletesen kihűl.)

Délutáni tea vagy kávé mellé is tökéletes, vagy este egy pohár hideg tejjel vacsorának is elmegy. De egy gazdag leves (gulyás, minestrone, székelykáposzta, savanyú répa, csülkös bableves, stb...) után is kínálható.

Boeuf bourguignon (burgundi marharagu)

Na kérem, a híres burgundi marharagu, ím a konyhámban is elkészült. Itt magyarhonban a Julie & Julia című gasztrofilm miatt híresült el, addig nemigen tudtak a jónépek nálunk erről a híres francia pörköltről. Eredete nem tisztázott, vagy egy királynak készült (ilyet is olvastam) vagy a burgundi vidék remek marhahúsának és vörösborának háziasításából született a paraszti konyhákban. 

Az ételt egyfajta mítikus felhő lengi körül, ezt én most kicsit lerombolnám. Mármint azt a részét, hogy hű de nehéz elkészíteni. Mert nem. Én abból indulok ki, hogy parasztételről van szó, vagyis a túlbonyolítás már csicsamicsa, és fölösleges. A parasztételek egyszerűek. Tégy bele mindent a fazékba: kevés dolgot, de jó dolgokat, a többit pedig az idő és a tűz elintézi. Egy jó ragu, főleg ha marha-, vad-, bárány-, birka- vagy kecskehúsból készül, az bizony sok órán át lesz omlós puha. S ami sok órán át párolódik, az bizony finoman összefő, tökéletes ízharmóniát alkotva. A jó ragu legfontosabb hozzávalója tehát az idő. És ennyi a titok. Az már, hogy tesz-e valaki a burgundi raguba szalonnát vagy gombát, elhanyagolható kérdés. (Az eredetiben úgy tudom nincs egyik sem.)

Szóval nem kell félni tőle. Mert amúgy érdemes megcsinálni, mert nagyon, nagyon finom lesz a végeredmény. 

Hozzávalók 4 főre:
1,2 kg marhalábszár (én csontosat vettem, olyat, amiből az ossobuco is készül) ha csontos, ha csont nélküli, akor elég az 1 kg is
6 dkg vaj
1-2 evőkanál olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj
25 dkg sárgarépa olyan centi vastag karikákra vágva
25 dkg apró vöröshagyma vagy gyöngyhagyma
25 dkg gomba, ha lehet erdei vagy mezei (de el is hagyható, én nem főztem most bele)
15 dkg szalonna (elhagyható, az enyémben sincs)
15 dkg vöröshagyma
2 duci gerezd fokhagyma
1 nagy vagy 2 kisebb babérlevél
8-10 szem bors
1 ágacska kakukkfű
1 ágacska rozmaring (csak olyan 5 cm-nyi, de el is hagyható)
1 evőkanál sűrített paradicsom
4 dl száraz vörösbor (a burgundi az autentikus, de bármilyen jófajta száraz vörösbor használható)
4 dl marhahúsleves (ennek híján én 2 marhahúsleves kockát tettem az ételbe)
2 csipet kristálycukor

A vaslábasomban felolvasztottam a vajat, adtam hozzá fél evőkanálnyi olívaolajat is, és a nagyobb darabokra vágott, papírtörlővel víztelenített marhahúsdarabokat átpirítottam három menetben, hogy ne főjön, hanem tényleg piruljon. A visszamaradt zsiradékba tettem a nem túl vékony karikákra vágott sárgarépát és a kockázott vörös- és fokhagymát is. Kissé sóztam, és üvegesre pároltam. Felöntöttem a borral, beletettem a fűszereket, a sűrített paradicsomot, az alaplét és a megsütött húsdarabokat. Még sóztam kicsit és pici cukrot is tettem hozzá. Ez is elhagyható, de kerekebb lesz az íze. Felforraltam, hagytam rotyogni olyan öt percig, aztán kis lángra tettem és lefedtem. Három órát főztem a legkisebb láng legkisebb fokozatán. (Be lehet tenni a sütőbe is, ha olyan az edényünk, de nem akartam nagyon bemelegíteni a lakást.)

A második óra után a megtisztított kicsi vöröshagymákat kevés olívaolajon egy serpenyőben full lángon meggrilleztem, tényleg itt-ott feketésre sütöttem. Majd a főzés vége előtt fél órával hozzáadtam a raguhoz. Ha tennétek bele valamilyen finom gombát: vargányát, szegfűgombát, lila pereszkét, erdei csiperkét, őzlábat vagy galambicát, azt ugyanúgy nagy lángon süssétek meg, mint az apró hagymákat, és a hagymákkal együtt a főzés vége előtti fél órával azok is mehetnek a raguba.

Mivel nem ehetek lisztet, ezért nem sűrítettem a ragut. Így is tökéletes volt, de ha kissé sűrűbb szaftra vágytok, akkor a főzés elején, mikor megpárolódott az apróra vágott vörös és fokhagyma, hintsétek meg liszttel, kissé pirítsátok-kevergessétek át, és úgy öntsétek föl apránként a vörösborral. A másik variáció az, ha nagyon finoman lisztbe forgatjátok a húsdarabokat pirítás előtt, s úgy sütitek át az elején. Ettől a liszt is kap egy jó ízt, és védi is a húst a kiszáradástól, szóval én így csinálnám. :)

Körete a sok vajjal készített, ezért igazán kényeztető és krémes burgonyapüré, én is most azzal kínáltam. Plusz gyönyörű zöld ceruzababot vettem a piacon, egyben hagyva őket megfőztem sós-cukros vízben, majd átgrilleztem a serpenyőben és még ezt is a tányérra tettem a ragu és püré mellé, nagyon jól illett hozzá. De tálalhatjuk jófajta házikenyérrel is, amivel ki lehet tunkolni a szaftját. Nekem puliszkával is bejönne, vagy dödöllével is.

Legalább olyan jó, mint a mi marhapörköltünk, sőt. Talán még finomabb.

Kétszersült körtés pite

Érnek már a finom körték is, tényleg itt van az ősz. A heti tarokkpartinkra hozta Eszter barátnőm ezt az isteni pitét, igaz, ő almával készítette. El is kértem gyorsan a receptet, ma meg is sütöttem, mert zöldbabos csirkegulyást főztem, s gondoltam, második fogásnak a leves után tökéletes lesz. Először készítettem, de nem utoljára. Igazi idénygyümölcsvarázs recept, lehet csinálni almával, körtével, banánnal, cseresznyével, meggyel, ribizlivel, málnával, szederrel, áfonyával, sárga- vagy őszibarackkal, szőlővel, ananásszal...😃

Én gluténmentesítettem, de a rizsliszt pontosan ugyanannyi sima liszttel helyettesíthető. A fűszerezése pedig attól függően változtatható, hogy éppen milyen gyümölccsel készül.

Hozzávalók egy 20 cm-es tortaformához:
a tésztához:
8 dkg szobahőmérsékletű puha vaj
10 dkg porcukor
12 dkg barna rizsliszt

csipet só
2 tojás
1 lime reszelt héja
1/4 lime leve
1/2 sütőpor
a gyümölcsréteg:
2 vékony szeletekre vágott körte
2 félmarék aszalt vörösáfonya (helyettesíthető mazsolával)
2 félmarék világosabb nádcukor
a tetejére:
2 tojás
1 nagy dobozos joghurt vagy tejföl (350-400 gr.)
1 nagy csipet őrölt kardamom vagy 2 kardamom mozsárban porított magjai
2 evőkanál porcukor
3/4 lime leve
csipet só

A sütőt előmelegítjük 170 fokra. A tortaformát kibéleljük szilikonos sütőpapírral.
A körtéket hámozzuk, vékony szeletekre (3-4 milliméter vastag) vágjuk.
A puha vajat kikeverjük a cukorral és sóval, majd egyenként hozzákeverjük a tojásokat is. Reszelünk bele lime héjat, végül pedig a sütőporral elkevert lisztet is belekeverjük. Beleöntjük a formába, a tetejét kirakjuk körtével, megszórjuk áfonyával és a nádcukorral.
Sütőbe tesszük 25 percre, közben elkészítjük a kutyulékot a tetejére: a tojást felverjük egy kézi habverővel, s aztán hozzákeverjük a joghurtot vagy tejfölt, a cukrot, csipet sót, a maradék limelevet és a kardamomot. Leöntjük a tortát vele és újabb 25-35 percre sütőbe tesszük.
Szobahőmérsékletre hűlve kínáljuk. Isteni finom.

Édes-csípős ázsiai padlizsán

Ha egy dzsinn teljesítené egy kívánságomat, visszamennék az időben. Csöndet hallani. Mert azt bizony lehet. El tudjátok képzelni, hogy nem zakatoltak vonatok, autók, gyárak és más gépezetek? 

A csönd tapintható egy ilyen világban. Megszűnik a zaklatottság. Béke van.

Alig várom, hogy vége legyen a forróságnak és újra lehessen csukott ablaknál aludni. Egyre nehezebben viselem a folyamatos autóricsajt, a hétvégéken a hálószobába illetlenül becsörtető szörnyű lakodalmas nyivákokat (zenének nem nevezném), az éccakai virágöntőzőkocsi folyamatos berregését. 

Csöndet szeretnék. Egy csöndfürdőt, ahol csakis kizárólag macskanyávogást, a szél zúgását, lovak nyerítését, az ég dörgését, kotkodácsolást és madártrillákat akarnék hallgatni. Ha embert se látnék egy évig, azt se bánnám.

Chili & Vaníliának köszönhető a recept - és köszönöm is -, ami az egyik legjobb padlizsánétel, amit valaha ettem. 

Ezzel a zöldséggel felemás a viszonyom. Nem igazán szeretem például kencének (kivétel a feta sajtos görög változat), viszont imádom a muszakát belőle és az imám elájultat. És még rántva szeretem. De ez az étel meglepett, mert nem vagyok rajongója az ázsiai konyhának, mégis, bekerült a kedvencek sorába. Hihetetlenül jól áll a padlizsánnak az ázsia-ruha. 

Némi változtatásokat (szájamíze szerint) eszközöltem Zsófi receptjéhez képest: én szeletekre vágtam a padlizsánt és serpenyőben, olajban sütöttem ki. Nem kettő, csak egy kanál nádcukrot használtam. Mivel halszószom nincs, ezért nem kettő, hanem 3 evőkanál szójaszószt használtam, és 1/2 evőkanál málnaecettel kissé oldottam az étel tömény édességét. Valamint nagyon, de tényleg nagyon utálom ételekben a mogyorót, azt kihagytam, helyette még plusz friss csilikarikákkal és a thai bazsalikom mellett még petrezselyemzölddel szórtam meg a kész ételt.

Hozzávalók 2 főre:
a padlizsán sütéséhez
0,5 kg padlizsán (lehetőleg kerti, nem multis)
4-5 evőkanál hidegen sajtolt repce olaj
só, frissen őrölt bors
a szószhoz
3 evőkanál világos szójaszósz
1 evőkanál nádcukor
1 kávéskanál chilipaszta vagy chiliszósz vagy chilipehely
1 dl víz
az ételhez még
1 csokor friss thai bazsalikom
1 közepes fej lilahagyma vékony félkarikákra vágva
1 nagy gerezd fokhagyma finomra aprítva
2 cm-es darab friss gyömbér finomra aprítva
1/2 evőkanál málnaecet

1 púpos teáskanál étkezési keményítő
3 evőkanál hidegvíz
a tálaláshoz
friss bazsalikomlevelek
friss petrezselyem vagy koriander zöldje
friss piros chili apróra vágva
főtt jázmin rizs

A padlizsánokat megmostam, leszárítottam, a szárukat levágtam és fél centis szeletekre vágtam. Egy serpenyőben 4-5 evőkanál olajat hevítettem, és kisütöttem benne szép barnára a szeleteket, amiket a sülés elején sóztam (óvatosan, mert a szójaszósz is sós) és borsoztam is. 

Közben a szójaszószt, a chiliszószt, cukrot, az ecetet, a vizet egy tálkában összekevertem.

A visszamaradt olajban megfuttattam a lilahagymát, gyömbért, fokhagymát nagy tűzön, míg kissé karamellizálódott a hagyma. Nem hagytam magára, rázogatva-kevergetve sütöttem végig, nem szabad megégnie. Végül hozzáadtam a sült padlizsánszeleteket, a bazsalikomleveleket, ráöntöttem a folyékony keveréket, és egy percig nagy lángon forraltam. Végül a hideg vízzel elkevert keményítővel besűrítettem.

Tálaláskor megszórtam a kész ételt még bazsalikom és petrezselyem levelekkel és chilikarikákkal. 

Görög burgonyasaláta

Nyáron szeretjük a salátákat és nem csak a könnyű zöldségekből készülteket, hanem a burgonyasalátát is minden formájában. Hetente készítek valamilyen változatot: ez a nyári almás, zellerleveles ecetes a kedvencünk, de imádom a sima joghurttal (vagy kultúrával vagy kefírrel) készültet is. Ez hasonló a majonézeshez, de sokkal könnyebb, "lájtosabb" és finomabb. Majonézest évente csak egyszer csinálok, karácsonykor. Azt szeretjük a legkevésbé.

És van ez az olívaolajos, citromos is, végtelen egyszerű, de szintén nagyon finom.

Végy hozzá egy kilogramm sárga héjú burgonyát, mosd meg és főzd meg hajában. Ha elkészült, azonnal tett a mosogatóba lábosostul, engedj rá hideg vizet, amit többször cserélj míg a burgonya teljesen kihűl. Szabadítsd meg a héjától és egy nagy tálba vágd karikákra. Egy másik, kicsi tálába önts fél-egy deciliter (nem tévedés) olívaolajat, fél-egy citrom levét, sót, és egy teáskanál szárított szurokfüvet. Jól keverd el. Karikázz fel egy kisebb fehér salátahagymát, add a burgonyához, s még tegyél hozzá egy fél marék olajbogyót, s két csípős kosszarv paprikát karikákra vágva. Öntsd nyakon mindezt az öntettel, óvatosan keverd el, kóstold. Ha valami - só, citromlé - hiányzik, pótold.

Tipp: A paprika ki is hagyható, helyette dúsítható a saláta karikákra vágott, serpenyőben meggrillezett padlizsánnal vagy cukkinivel is, akkor komplett étel önmagában is. A padlizsánoshoz kínálj egyszerűen karikákra vágott paradicsomot.

Ha jársz olyan helyen, ahol kimérve van igazi görög olajbogyó, többféle: zöld, barna, fekete, kis és nagy szemű, azzal még finomabb, vegyél hozzá ilyeneket.
Az olívaolajat ne sajnáld, nem lesz finom a saláta, ha száraz.

béka a lyukban (toad in the hole)

Ezt a receptet azóta őrizgetem, mióta láttam Borbás Marcsi műsorában. Aztán vettünk sütőkolbászt a minap, úgyhogy gondoltam, most eljött az ideje.

A finomság neve béka a lyukban, és egy angol pub-ételről van szó. Nagyon egyszerű: sült kolbász palacsintatésztában. Persze variálható kényünkre s kedvünkre.

Mivel gluténmentesen nehéz jó kenyeret enni, és kolbász mellé bizony jó kenyér dukálna, ezért úgy éreztem, a recept tökéletes lesz gluténmentes palacsintatésztával is. Nem csalódtam. Ugyan nem buborékozik fel oly szépen, mint a búzalisztes, de így is tökéletes, mert körben csodás ropogósra sült, ahol az edény falával találkozott.

Aki teheti, készítse hagyományos palacsintatésztával, semmi extra receptje nincs: ahogy amúgy is ki szoktad keverni, az tökéletes. Egy adaghoz 10 dkg lisztet és egy tojást számolj. 

Hozzávalók 2 főre:
4 sütnivaló kolbász (vagy mivel sokféle hosszúságú és vastagságú létezik a kolbászvilágban, személyenként kb. 25 dkg)
1 nagy fej lilahagyma (a képen ugyan nem látszik, mert alul van, de nagyon jó bele)
3 dkg vaj
2 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
9 dkg rizsliszt               ⇂                   vagy:
1 dkg kukoricaliszt       ⇂           10 dkg búzaliszt
1 kisebb tojás
só
2 dl tej
fürtös vagy sima paradicsom
zsályalevelek vagy más zöldfűszer

A sütődet melegítsd elő full hőfokra.

A kolbászt süsd meg a tálban, majd vedd ki, s aztán a vastagabb karéjokra vágott lilahagymát is karamellizáltra pirítsd.

Keverd ki a palacsintatésztát.

Melegítsd vissza most már a kolbászokkal együtt a hagymát és öntsd rá a palacsintatésztát. Tegyél rá zöldfűszert, paradicsomot, vagy akár paprikacsíkokat is.

Tedd a forró sütőbe 10-15 percre.

Habzó sörrel vagy üde fröccsel kínáld.

a 39. perctől

Almás morzsasüti (gluténmentes)

Kaptam egy zacskónyi nyári almát. Nem is kellett gondolkodnom, mi legyen belőle, mert semmi másra nem alkalmas, csak pitének vagy morzsasütinek vagy galettnek. Kompótot nem lehet főzni belőle, mert túl lágy és kásás a húsa. Pedig milyen finom is az ilyenkor, jól behűtve, jó citromosan! No de nem akartam hogy tönkremenjen, mert a nyári alma arra is nagyon rövid időn belül hajlamos. Úgyhogy bekapcsoltam a sütőt bár nem szívesen...

Kicsit kevés lett bele a töltelék, mert sokat el kellett pucolnom az almából. Meg le sem mértem, de igazából nem is nagyon kell, a lényeg a tészta, hogy ki mennyi töltelékkel csinálja, az már nem méricskélés dolga. Ennyi tésztához szerintem két kiló almát nyugodtan meg lehet pucolni, de lehet hogy többet is.

A morzsa hozzávalói egy 22-szer 36-os tepsihez:
20 dkg barna rizsliszt
10 dkg masa harina, vagyis mexikói kukoricaliszt (helyettesíthető hajdinaliszttel)
6 dkg sima kukoricaliszt
20 dkg hideg vaj apróra kockázva
2 tojás felverve
1/2 csomag sütőpor
csipet só
5 dkg porcukor
Almatöltelék:
2-3 kg nyári alma
citromlé
csipet só
ízlés szerint kristálycukor (lehet barna is)
őrölt fahéj
rizsdara

A liszteket vegyítettem, elkevertem a sóval, cukorral, sütőporral is, aztán a vajjal morzsásítottam. Végül hozzá adtam a tojásokat is, jól elkevertem, finoman gyúrtam, végül az összeállóbb darabokat újfent morzsásra alakítottam. Hűtőbe tettem, míg az almát megtisztítottam és lereszeltem. 

Reszelés után a tölteléket kevés sóval elkevertem és kinyomkodtam, hogy ne legyen túl sok leve. Ízlés szerint cukrot, kevés citromlevet és sok őrölt fahéjat kevertem hozzá. Végül adtam hozzá kb. 2 evőkanálnyi rizsdarát is, hogy felszívhassa a még keletkezett almalevet.

A tepsit kibéleltem egy szilikonos sütőpapírral, a morzsa felét elterítettem az alján, rákentem az almatölteléket, végül megszórtam a morzsa másik felével. Előmelegített, 180 fokos sütőben 30 percig, a morzsa pirulásáig sütöttem. 

Bevallom, finomabb mint a búzalisztes morzsasüti, könnyebb a tészta és ropogósabb. 

Ha akad a frizsiderben vanília vagy karamella vagy mogyoró fagyi, nyugodtan kínáljuk hozzá.

Joghurtos karfiolfőzelék és vörös rizs

A karfiolt nagyon szeretem. Már írtam egyszer arról, hogy nem is értem, miért nem főzzük főzeléknek, mikor tipikusan arra is tökéletes. Ez most egy másik, egyszerűbb változat, joghurttal. (Mert mióta először jártam Görögországban, azóta lecseréltem a tejfölt joghurtra. A tejfölt nem szeretem, ellenben a krémes, lágy joghurtot nagyon.) De akinek magyaros gyomra van, természetesen készítheti tejföllel is.

S aztán majd beszéljünk a rizsekről. A képen barna- és vörösrizs keveréke van egyébként.

Hozzávalók 2 főre:
1 kisebb-közepes fej karfiol (olyan 80 dkg körüli)
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.)
3 dkg vaj
só
1-2 dl víz
friss zölfűszerek, nálam most:
citromos kakukkfű és narancsos menta
kb. egy evőkanál liszt (nálam rizsliszt)
2-3 dl sűrű, krémes joghurt
1 csipet cukor, ha savanykásabb a joghurt s úgy érezzük, kell bele

A karfiolt tisztítsd meg a levelektől, mosd meg, és szedd kis rózsákra. A vöröshagymát kockázd apróra és a vajon kevés sóval üvegesedésig dinszteld. Add hozzá a karfiolrózsákat, önts alá kevés vizet, fűszerezd valamilyen zöldfűszerrel és fedd le. Kis lángon hagyd párolódni a zöldség puhulásáig. (Nem kell ellepnie a víznek a karfiolt, csak legyen alatta egy kevés, hogy meg tudjon puhulni.) 

A karfiolhoz egyébként sokféle zöldfűszer illik: kakukkfű, tárkony, petrezselyemzöld, zsálya, borsika, menta, szurokfű, kapor, medvehagyma, metélőhagyma, újhagyma zöldje. 

Amikor már puhák a rózsák, szórd meg kevés liszttel, keverd el alaposan. Vedd le a tűzről, és add hozzá a joghurtot is. Ha úgy érzed, pici cukorral kiegyensúlyozhatod az ízét.

Tálalhatod főzelékként valamilyen feltéttel: pörkölt, fasírt, sült kolbász, stb... De lehet mártása is natúr sült csirke- vagy pulykamellnek, halnak. De rizzsel is tökéletes, így olyan, mint az indiai szabjik.

Múltkorában vettem vörösrizst, mert mostanában barátkozom a rizsekkel. Utána is néztem a neten, és találtam egy jó kis rizsösszefoglalót.  

"A rizs a búza után az emberiség legfontosabb növényi tápláléka. Bár a gabonák között a legtöbb szénhidrátot tartalmazza, mégis diétásnak lehet nevezni, mert egészségesebb a tésztánál. Több fajtája létezik. Több mint 40000 fajtája ismert.

Barna rizs

Legalább olyan tápláló étel, mint az anyatej. A barna rizs rengeteg vitamint, ásványi anyagot, fehérjét tartalmaz és rostokban is gazdag. A vitaminok közül E- és B-vitaminban gazdag, sok-sok kalciumot, cinket, folsavat találhatunk benne. Remek méregtelenítő, tisztítja a beleket, és mindenféle emésztési problémák esetén hatékony megoldást, és védelmet nyújt. Az idegrendszer egyik legjobb barátja, nyugtatja az idegeket, kimerültség, stressz és fáradékonyság esetén is érdemes fogyasztani.

Fehér rizs

A fehér rizs egyik nagy előnye, hogy nagyon magas a proteintartalma, így a húsok mellett az egyik legkiválóbb fehérjeforrás. Nem véletlen hát a csirke-rizs-saláta kombináció bármely sportolói, vagy alakformáló diéta esetén. Számos jótékony hatása mellett érdemes kiemelni, hogy a rizs koleszterinmentes, így azoknak, akiknek a koleszterinszintjükkel van problémája, az egyik legjobb táplálék. Ezen kívül pedig segíti a szervezet méregtelenítését úgy, hogy eltávolítja a szervezetből a káros zsírokat.

Vörös rizs

A vörös rizst 800 éve fogyasztják és használják a különböző betegségek kezelésre, és fehér társához hasonlóan, a vörös rizs szintén képes csökkenteni a „rossz” LDL koleszterinszintet. Különleges színét a Monascus purpureus élesztőgombának köszönheti. Egyik alkotóeleme, a monakolin K gyakorlatilag természetes, növényi változata az egyik legnagyobb forgalmú koleszterincsökkentő sztatin gyógyszernek.

Jázmin rizs

Elszakadva a „színes” rizsektől a jázmin rizs a basmati rizs egyik alfajtája. Enyhe jázmin illatú, hosszú szemű fehér rizs. Ez a rizs rendelkezik a legmagasabb Glikémiás indexel. Konkrétan 109, ami a tiszta glükóznál is több. Bár ez a rizs szintén bővelkedik A- és B-vitaminba, és antioxidánsokat is tartalmaz, komoly vércukor-ingadoztató hatása miatta fogyasztása nem mindenkinek ajánlott. Az ázsiai ételekhez kiváló, de süteményeket és rizottót nem ajánlott belőle készíteni.

Basmati rizs

A rizsek között a legalacsonyabb glikémiás indexe (58). Ez azt jelenti, hogy a szénhidráttartalma minden más rizsnél lassabban szívódik fel a véráramba, így ez tekinthető a legdiétásabbnak. Fontos B-vitaminokat tartalmaz, mint például a tiamin és a niacin. Segít a szív, az izmok és az idegrendszer normális működésének fenntartásában. A rostjai pedig segítenek csökkenteni a koleszterin- és a vércukorszintet.

Vadrizs

A sötét színű vadrizs, valójában nem is rizs, hanem egy fűféle termése, de mégis rizsként használható. B-vitamin, niacin és riboflavin tartalma magas, ráadásul teljes értékű fehérjeforrás, tartalmazza az összes aminosavat. Élelmi rost, fehérje- és kalóriatartalma a barna rizshez hasonló.​ Íze igen intenzív, ezért a leggyakrabban valamilyen rizsfajtával elkeverve ajánlott fogyasztani."

A cikket a Wellnesscafén találtam.

Rókagombás szendvicskrém

A minap belefutottam a fészen egy cikkbe. Érdemes elolvasni, ha valakit érdekel a környezet védelme is, nem csak a gasztronómia.

"Sosem értettem igazán az élelmiszertrendeket. Mármint értem, hogy mi a funkciójuk, de az értelmüket nem. Hogyan lehet egy élelmiszer felkapott? Hogyan jöhet divatba vagy mehet ki a divatból egy élelmiszer? A divatban egy tervező létrehozhat egy új esztétikumot, amely sikeres lehet egy darabig mielőtt végül idejét múlttá válik, majd a tömegek rákapnak az Új Nagy Dologra – ezt értem én, de az élelmiszer egészen más.

Be kell vallanom, hogy ez félig-meddig retorikai kérdés: azért trendi, mert trendi emberek eszik, mert a húszas és harmincas éveikben járó, sok Instagram-követővel rendelkező kozmopoliták szeretnek esztétikailag tetszetős képeket posztolni a divatos, felkapott, Monsanto-mentes összetevőkből készített ételeikről, az egész közösségi média szerte. Néha ezt egészségügyi okokból teszik, néha nem. De akárhogy is, ez még mindig elég abszurd.

Vegyük a quinoa példáját. Ezzel a dél-amerikai gabonával egy hippi barátom ismertetett meg, aki hétvégente előszeretettel sétál mezítláb az angol vidéken, és az „energiáról”, valamint az „univerzumról” beszél, minden irónia nélkül. Peru és Bolívia egyes részein, ahol évezredek óta termesztik, a quinoa ugyanúgy a helyi táplálkozás egyik sarokkövévé vált, akárcsak a rizs Ázsiában vagy a kenyér Európában. Azonban a nyugati kereslet megnövekedésének következtében az ára 2006 és 2013 között megháromszorozódott.

Ennek az időszaknak a végére a quinoa drágább lett Limában, a perui fővárosban, mint a csirke, nem beszélve arról, hogy a kínálat is csökkent, mivel nagyobb haszonnal kecsegtetett azt a pénzes tengerentúli piacokra exportálni. Ez arra kényszerítette a helyi lakosságot, hogy a pénzéből olcsó, nyugati gyorsételeket vásároljon, mert csak azokat tudta megfizetni. Ennyit az egyetemes szeretet hippi ideájáról.

Van ebben valami szörnyen ironikus. A középosztálybeli liberálisok, akik vegán kávézókban fogyasztják el villásreggelijüket, és képeket töltenek fel a quinoa salátájukról vagy avokádós pirítósukról az Instagramra, valószínűleg úgy tekintenek az étkezési szokásaikra, mint a belső nyitottságuk jelére, pedig ez valójában vitathatatlanul a gyarmatosítás legújabb változata. Ahogyan a britek kifosztották Indiát annak teájáért és fűszereiért, úgy ez a modern berendezkedés is az erősebb pénzügyi hatalmak fölényét biztosítja a szegényebb és kétségbeesett kisebb hatalmak felett. Persze van egyfajta gazdasági csere, és azért nem hasonlítható a rabszolgaság borzalmaihoz, de attól ez még mindig tiszta kizsákmányolás. A pénz csak egy civilizált felszínt biztosít neki, és arra szolgál, hogy egy kissé megnyugtassa a lelkiismeretünket."

A teljes cikk a Latin-Amerika Társaság honlapján olvasható. 

Mivel az idei tavasz és nyár is meglehetősen csapadékos volt eddig, szép számmal jelentek meg az erdei és mezei gombák. Teli a piac vargányával, galambicával, de van szegfűgomba is. No és rengeteg a rókagomba - épp ezért most az ára sem olyan őrült magas. Mivel volt készen ebédünk, csak pár darabot vettem a vacsorára készítendő krémhez.

Hozzávalók 4 főre:
15 dkg rókagomba
1 evőkanál barna vaj, de a sima is jó (mégis, ha tudsz, használj tisztított vajat, karamelles íze tökéletesen kiegészíti és erősíti a rókagomba ízét)
1 mascarpone (25 dkg)
20 dkg brinza (juhtúró)
1 nagyobb gerezd fokhagyma
só, pár csepp citromlé

A gombát tisztítsd meg, vágd kisebb darabokra. A fokhagymát pépesítsd vágódeszkán kés élével. Egy kisebb serpenyőben a vajon kevés sóval süsd meg a gombát, egészen addig, míg levet ereszt, aztán a levét fője el, s piruljon is meg kissé a gomba. Zárd alatta a lángot, tedd hozzá a fokhagymát és kevergesd, míg kissé meglágyul markánssága a forró serpenyőben. Aztán tedd át egy késes aprítóba vagy turmixba, pörgess rajta kettőt-hármat míg jó apró lesz a gomba - majdnem pépes -, s végül add hozzá a túrót, mascarponét is, sózd, pici citromlét is cseppents hozzá, s kevertesd el jól a masinával.

Tipp: a krém gép nélkül is készíthető, csak akkor a gombát, még mielőtt sütnéd, aprítsd jól össze vágódeszkán.

Pirítóssal, vagy sütőben natúr sült újburgonyával isteni. Kínálj hozzá paradicsomot, uborkát, újhagymát, csípős zöld paprikát.

Ezt a krémet készítheted vargányával, szegfűgombával, fekete tölcsérgombával, őzlábbal, vagy más, ízletes erdei gombával is.

Kölesfelfújt vörösáfonyával

Ugyanaz, mint a rizskoch, csak kölessel. Egy gazdagabb leves után tökéletes fogás.

Hozzávalók 4-6 (repetával 4, anélkül 6 embernek is bőven elég) főre:
15 dkg köles
4,5 dl tej
4 tojás
10 dkg kristálycukor
2 dkg vaj
csipet só
2 vaníliás cukor (vagy kivonat vagy por)
1 félmarék aszalt vörösáfonya (kb. 3 dkg)
1 citrom reszelt héja
+ vaj a forma kikenéséhez
kevés kölesliszt a forma kikenéséhez

A kölest föltesszük főni a tejbe kevés sóval, 2 dkg (egy evőkanál) cukorral, áfonyával, valamint a vajjal. Nagyon kis lángon főzzük fedő alatt, időnként megkeverve egészen addig, míg majdnem az összes folyadékot felveszi. Ekkor lekapcsoljuk a lángot és hagyjuk még 20-30 percig gőzölődni. Végül levesszük a fedőt, villával fellazítjuk és hagyjuk teljesen kihűlni. Közben a formát kivajazzuk, kölesliszttel behintjük (a lisztezés el is maradhat).

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat felverjük jó habosra a maradék cukorral, a fehérjéket szintén habbá verjük csipet sóval. Majd a kölest a felhabosított sárgájához keverjük a reszelt citromhéjjal együtt, végül a fehérjehabbal is óvatosan elkeverjük. A formába öntjük és előmelegített, 170 fokos sütőben 30-35 percig sütjük.

Langyosra hűlve vagy lekvárral, vagy friss gyümölcsöntettel kínáljuk, mindig a szezonnak megfelelően. 

Tipp: most például készíthetünk bodzaszirupot cukorral és mézzel. Ezzel megöntözve kínáljuk a felfújtat, bodzavirágokkal díszítve.

Karfiolos csirkecurry

Nem tudom megfigyeltétek-e már, hogy a karfiolokat általában úgy árulják, hogy egy csomó levelet rajtahagynak. Ami elég gáz, mert nem a használhatatlan részeket akarom kifizetni, ráadásul a torzsája és a levelek a nehezebbek. Ma akciós volt a zöldségesnél, 350-ért adták kilóját, mert a leveleik már elsárgultak, de maguk a zöldségek még szépek voltak. Nem fogyott, mert annyi ződ volt rajtuk, hogy kész bokor volt mindegyik. A kiválasztottat félig megkurtítottam, mondtam is az eladólánynak a kasszánál. Kicsit húzta a száját, de nem szólt. Hazajöttem, lemértem. Így is a fél kilós darabból 30 dkg, vagyis több mint a fele levél és torzsa volt. Azért ez annyira bosszantó. Ha mindent rajtahagyok, kétharmada lett volna amit a kukába dobok, tehát számoljuk ki: a nem túl friss zöldség így kb. 1000 Ft/kg-os áron volt. Na ezért nem vette senki.

Aztán majd megy a szemétbe, mikor már eladhatatlan lesz. És még a zöldséges fog sírni, hogy rajta maradt az áru.

Na. Minden bosszankodást félretéve, curryt főztem belőle. A receptet nem is annyira azért osztom meg, mert hűde'extra, hanem mert a jutyúbon találtam hozzá videót (amit persze nem követtem teljesen), amiben az idős indiai néni különlegesen készítette az ételt. Megpirította a vajon a karfiolrózsákat, és ezt még így nem láttam. Nagyon finom, annyira erősen kijön az íze, hogy csuda. Máskor is így adom majd az ételekhez, ha ragut készítek. A karfiolnak nem csak az íze lesz erőteljesebb, de sokkal jobban egyben is marad az ételben.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg csirkemell
25-35 dkg karfiolrózsa
1 teásbögrényi fagyasztott cukorborsó (kb. 10-15 dkg)
5 dkg vaj vagy ghí (tisztított vaj)

4 evőkanál hidegen sajtolt repceolaj
2 csokor újhagyma zöldjével együtt
4 gerezd fokhagyma
3 evőkanál sűrített paradicsom (vagy 1 kis fémdobozos)
1 doboz kókusztej
a fűszerek:
só, frissen őrölt bors
1 teáskanál frissen mozsárban zúzott koriandermag
1/2 mokkáskanál mozsárban zúzott édesköménymag
1 csapottabb mokkáskanál fekete köménymag (nigella)
1 babérlevél
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma
1 teáskanál őrölt garam masala
1 mokkáskanál cayenne bors
1 kicsi szárított piros chili
3 csapottabb teáskanál világos nádcukor
kb. 1 kisebb gerezd citrom leve

A húst vastagabb csíkokra vágjuk, kevés sóval átsütjük pirulásig a vaj és olaj keverékén egy magas falú, nagy serpenyőben és félretesszük egy tányérba. Aztán a kis rózsákra szedett, enyhén sózott karfiolt is megsütjük a zsiradékban, jó barnásra, s ezt is a húshoz tesszük. A visszamaradt vaj-olaj keveréken megdinszteljük a karikákra vágott újhagymát és a kis kockákra vágott fokhagymát is. Az sem baj, ha kissé karamellizálódik a hagyma, csak legyen tisztességgel átsütve. Hozzáadjuk a fűszereket, ezeket is fél percig hagyjuk sülni, közben kevergetjük a hagymát. Hozzátesszük a sűrített paradicsomot is, a kókusztejet is, és beletesszük a húst meg a karfiolt is. Hagyjuk rotyogni 15-20 percig, ha kevés leve lenne, adjunk hozzá vizet. Végül a borsót is beletesszük, főzzük még 5 percig. A végén kevés cukorral, citromlével beállítjuk az ízét. Friss petrezselyem- vagy korianderzölddel megszórva tálaljuk. Kitűnő valamilyen indiai laposkenyérrel (roti, csapati, paratha) is, vagy egyszerű főtt jázminrizzsel is. Vagy mindkettővel. :)

Ha nem akartok curryt főzni, akkor ezt a receptet nyugodtan csinálhatjátok a zöldborsó helyett karfiollal, és így, hogy a hús pirítása után a visszamaradt zsiradékban a karfiolrózsákat is jól átsütitek. (A húscsíkokat nem kell lisztezni, vagy előbb süssétek a karfiolt, aztán a húst.)