A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főzelék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főzelék. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 29., vasárnap

Görög csicseriborsóleves (Revithoszupa)


   A görög tájban négy elem van együtt: az ég, a tenger, a szikla és a növény. A kristályosan átlátszó ég, a bíborszínben lángoló tenger, a fehér szikrázó mészkőszikla és az ezüstzöld levelű növény.  Ebben a tájban minden tiszta, a szemnek külön meg kell szokni az élesen hasító fényt. Van ebben a ragyogásban valami, ami fájdalmas. Mert a végső határon áll. Többet már az ember nem bírna el.  Lángokból van itt minden, színtelen lángból, abból, amelyik a legjobban perzsel. A hely sajátsága ez.  Mint ahogy Hérakeitosz mondja - pürosz tropai, a tűz változása, és hogy az élet présztér, forró lehelet.
   Egész Görögország tája e forró káprázat, még ott is, ahol a tenger nem látszik, mert nem csak a sós párát hozza el a szél, az égen is tündöklik a távoli bíbor.

(Hamvas Béla: Arhai)



Tél derekán járunk... Ilyenkor kerülnek a fazékba a hüvelyes termények: bab, sárgaborsó, lencse, csicseriborsó. Nálunk tipikusan téli ételek, gazdag és melengető levesek, egytálételek készíthetők belőlük. A délebbi országokban azonban például a hummusz és falafel napi szinten fogyasztott kedvenc. Ragukban is szívesen használják a csicserit, nem csak az arab országokban, de Indiában is: dahlok és curryk kedvelt alapanyaga.
Eddig azt hittem, a falafelnél és a hummusznál zseniálisabbat nem lehet kitalálni ebből a csicsergő borsóból (tényleg csicsereg amikor ázik: pattog, koccan a tál falához), de tévedtem. Ez a leves egyszerűen pazar. Igazi mediterrán jelleg érződik rajta: alighozzávalókból, egyszerűen finomat így kell készíteni. Ágni konyhájából való a recept, illetve még Görögországból hoztam haza egy szakácskönyvet, abban is megtaláltam.

Hozzávalók 4 főre:
35 dkg száraz csicseriborsó
2 nagy fej vöröshagyma (kb. 20-25 dkg)
1 nagy babérlevél

1,2 dl olívaolaj
1 - 1,5 citrom leve
és ha dúsítanánk, kiegészítésül
feta sajt, hagyma.

Ezt a levest nem lehet konzervből készíteni, mert együtt kell főnie a hagymával, és sűrűsödésig kell főzni. Tehát a csicserit előző nap beáztatjuk, 12 - 24 órára. Aztán leöblítjük és feltesszük hideg vízben főni, körülbelül úgy, hogy a borsókat 3 ujjnyira lepje el a víz. Mikor felforrt, a habját leszedjük. Hozzáadjuk az apróra kockázott hagymát, sózzuk, és fedő alatt puhulásig főzzük, cirka 1, 1 és 1/2 órán át. Van aki babér nélkül főzi, nekem az egyik kedvenc fűszerem, úgyhogy én tettem a levesbe azt is. (Van aki a sót is a végén teszi a levesbe, én jobban szeretek az elején sózni.)
Tehát amikor puha a csicseri, hozzáöntjük az olívaolajat is, és azzal is főzzük még cirka fél óráig, amíg sűrűsödik a leve. És ekkor, a legvégén öntjük hozzá a citromlevet. Kóstoljuk, szánk íze szerint savanyítsuk, és még forraljuk 3-5 percig, hogy a citromlé is harmonikusan illeszkedjék a leves ízeihez. Találtam olyan recepteket is, amik azt írják, hogy a végén egy evőkanálnyi lisztet keverjünk el a citromlével, és ezt adjuk a leveshez, így sűrűbb lesz.


Én nem sűrítettem, csak amennyire önmagától sűrű lett, addig főztem. Egyébként szerintem úgy is készíthető, hogy a csicseri egy részét összetörjük rusztikusra a levesben, mikor már megfőtt, és így főzzük tovább az olívaolajjal még sűrűsödésig.
Az olívaolaj mennyiség kell bele. Higgyétek el nem sok, felveszi a leves.
Hidegen is kitűnő, talán még intenzívebb az íze. Ha például lilahagymakarikákkal, petrezselyemzölddel dúsítjuk, fetával megszórjuk, még olívával meglocsoljuk, nagyon finom saláta lesz a végeredmény.

2016. november 28., hétfő

Sárgaborsó dahl


Tegnap, mikor meggyújtottam az advent első gyertyáját, láttam hogy a szomszédoknál is világítanak már az ablakdíszek, égnek az erkélykorlátokra feltett pici égők. Jó érzés volt.
Ma délelőtt, ahogy a konyhában ügyködtem, megint észrevettem, hogy nem csak én vagyok itthon: az egyik helyen teregettek, a másikon ablakot pucoltak, a harmadikon szellőztettek. Ez is jó érzés volt, látni, hogy a lakások nem üresek, hanem élők, mert a nők otthon vannak bennük.
Eszembe is jutott erről egy film, amit nagyon szeretek. A szemközti ablak a címe, Ferzan Ozpetek filmje. Ha ráértek adventben, nézzétek meg. Érdemes.








A sárgaborsót nálunk általában csak főzeléknek készítik, amit én - bevallom - nem szeretek. Indiában viszont sokkal izgalmasabban, ezer módon főzik-sütik. Például a dahl-ok egyik állandó főszereplője, amik tulajdonképpen hasonlítanak a mi főzelékeinkre, csak sokkal fűszeresebbek és nincs bennük rántás.
Ha vegetáriánus ételekről van szó, akkor az indiai konyha nagy kedvencem. Az ételeik ízgazdagsága, sokszínűsége felülmúlhatatlan. Ez most egy exhas-dahl, ahogy épp ma, én készítettem. 

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg sárgaborsó
30 dkg vöröshagyma (2 nagy fej) apróra kockázva
2 nagy gerezd fokhagyma apróra kockázva
2 evőkanál ghí (tisztított vaj) vagy 3 evőkanál olaj
1 szeletke friss gyömbér apróra kockázva
1 teáskanál mustármag
1 teáskanál koriandermag
1/2 teáskanál kömény (római lenne az autentikus, de nem szeretem, így magyar köménymagot tettem az ételbe)
1 egész zöld kardamommag
1 babérlevél
1 egész pici piros csili
1 púpos teáskanál őrölt kurkuma
1 púpos teáskanál garam masala (indiai fűszerkeverék)

A sárgaborsót reggel beáztattam, többszörös átmosás után. 
A szárított fűszereket (kömény, mustármag, koriander) beledobtam a kissé felhevített ghí-be, hogy kipattogjanak, majd rádobtam az aprított hagymákat is, és a gyömbért is. Kevés sóval jól megpároltam (a hagyma üvegesedéséig), majd hozzáadtam a sárgaborsót is. Felöntöttem körülbelül kétszer annyi vízzel, amennyi ellepte a sárgaborsót, hozzáadtam a porfűszereket is, a babért, kardamomot, csilit is, sóztam és fedő alatt a sárgaborsó puhulásáig főztem. 
Tálaláskor adjunk hozzá egy gerezd citromot, és friss petrezselyem vagy korianderzöldet is, ha van. Friss mentával is isteni lenne, de akár még sűrű joghurttal is meg lehetne csepegtetni.
Rizzsel és feketekömyénymagos roti-val tálaltam.



2016. november 7., hétfő

Kerekrépa főzelék (nem savanyított répából)


Vannak napok, amikor semmi sem stimmel. Mintha rontásra kész manók lábatlankodnának mindenütt: amihez csak érünk elromlik, eltörik, szétmegy. Néha a szemünk sarkából láthatók is, mint egy gonosz kis vörös villanás, de persze annyira ügyesek, hogy elhitetik velünk, csak a szemünk káprázik. No igen. Nekik is kell élettér. Meg létjogosultság. Azért örülök, amikor távoznak.







Anikó ötlete alapján készítettem a főzeléket, vagyishogy a tökfőzelék készítését vettem alapul. Nagyon finom lett, köszönöm a sugallatot! :)
Sajnos villanyos, kései fotó sikerült most, mert "a gépek lázadása" nevű nap van ma úgy tűnik a maja naptár szerint - mindkét fényképezőgépem felmondta a szolgálatot. Aztán kellő fenyegetésre irgumburhumkidoblakazablakon! mégiscsak működtek, de csak estére...


Hozzávalók 4 főre:
80 dkg tisztított kerekrépa
1 nagy fej vöröshagyma (tisztítva 15-18 dkg legyen)
2 evőkanál olívaolaj vagy 1/2 evőkanál zsír vagy vaj

1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 csokor friss kapor
1 csapott teáskanál kristálycukor
1 teáskanál 10%-os ecet
2 púpos evőkanál sűrű tejföl
2 púpos evőkanál liszt

A répát hámozás után robotgéppel vastag szálasra szeltem, és jól besóztam. Hagytam állni 1/2 órát, majd felöntöttem vízzel és úgy is hagytam fél órát állni. Aztán átöblítettem és jól kinyomkodtam. A zsiradékon kevés sóval üvegesre pároltam az apró kockákra vágott vöröshagymát, majd rátettem a kinyomkodott répát is, és felöntöttem épp csak annyi vízzel, amennyi ellepte. Sóztam kissé, és gyömbért, apróra vágott kaprot adtam hozzá. Hagytam fedő alatt főni úgy 30 percig, majd behabartam a tejföllel és liszttel. Végül kevés cukorral és ecettel kerekítettem az ízén. A végén kóstolgassuk, úgy lehet a jó só-cukor-ecet arányt eltalálni.



A gyömbért ne hagyjuk ki, mert az az íz az, ami kerekké teszi, nagyon illik a répához! 
Feltétnek jó hozzá bármi: pörkölt, sült kolbász, fasírt, tükörtojás, bundáskenyér.
Ha valaki nagyon kedveli a kerekrépa retekre emlékeztető erőteljes ízét, akkor nem szükséges a sózás és áztatás. Én jobban szeretem, ha nem annyira tolakodóan erőteljes ízű.




No meg sütöttem levezetésnek egy kis csokis muffint.

2015. április 22., szerda

Skót tojás


- Ügyesen főzöl - ismerte el.
- Nincs ebben semmi boszorkányság, csak odafigyelve, érzéssel kell csinálni. Ennyitől is egészen más lesz az étel. Hozzáállás kérdése. Ha a dolgokat igyekszünk szeretettel csinálni, többnyire engednek nekünk és hagyják magukat szeretni.

(Murakami Haruki)




Tudom, húsvét mán rég elmúla, de nem baj, ötletnek mindenképpen és mindenkor jó. Skót tojás, bár nem az "eredeti". Azt még bundázzák is, és bő olajban sütik. Valamint eredetileg kolbászhússal készült, vagyis nyers, kész kolbásztölteléket tettek a főtt tojás köré. Ez most darált húsból készült, nincs bundázva sem és kevés olajban sütöttem.

Hozzávalók 4 főre:
16 db jércetojás (kisebb, mint a normál tojás, olyan 3/4-e körülbelül méretre),
80 dkg darált hús,
20 darab medvehagymalevél,
15 dkg vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
2 tojás,
1 csapott evőkanál mustármag,
4 szem szegfűbors,
reszelt szerecsendió, frissen őrölt bors,
1 csipet cukor,
só,
a sütéshez olaj.

A jércetojásokat keményre főzzük. A darálthúst egy nagy tálba tesszük, és a vöröshagymát, fokhagymát hozzáreszeljük. A mustármagot és szegfűborsot mozsárban porrá törjük. A medvehagymát apróra vágjuk, és a fűszerekkel, a 2 tojással együtt a keverékhez adjuk, és összedolgozzuk az egészet. A tojások köré gombócba formáljuk a darált húst. Egy nagy serpenyőbe kevés olajat öntünk és közepes lángon megsütjük a gombócokat.

Salátával tálaljuk. Mivel volt bőven tormakrém maradékom, majonézt és tormakrémet összekevertem, és ezzel a mártással együtt kínáltam.
De remek lehet főzelékek feltétjeként is.

2015. január 30., péntek

Zsömlemártás


Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.

(Douglas Adams)




Egy nagyon régi és nagyon elfeledett étel. Zsömlemártás, húslevesben főtt husival. Még anyutól tanultam, egyik kedvence volt.
Nagyon egyszerű egyébként és nagyon finom.

Kell hozzá személyenként 1 zsömle és 1 gerezd fokhagyma, némi zsír, frissen őrölt bors és ha van kéznél, friss petrezselyem és természetesen húsleves.
A zsömléket kockázzuk és megpirítjuk. Egy lábosban zsiradékon (kacsa, liba, sertészsír) megfuttatjuk kevés sóval a nagyon apróra kockázott fokhagymát. Hozzátesszük a zsömlekockákat és felöntjük annyi húslevessel, amennyit felszív, de még kissé folyékony is marad - olyan mártás sűrűségű. Jól összeforraljuk, de csak annyira, hogy teljesen ne ázzanak szét a zsömledarabok. Frissen őrölt borssal és ha van, friss, apríott petrezselyemmel tálaljuk.

Tipp: vegák is elkészíthetik, ha főznek egy finom zöldségalaplét. A zsiradék ebben az esetben pl. olívaolaj. Az alaplében főtt zöldségekkel kínálhatják.

2014. november 2., vasárnap

Karfiolfőzelék


Minden relatív. Nemcsak a fény hajlik, hanem minden. Mert relatíve elhajlíthatunk egy kérdést, elhaljíthatjuk az igazságot, elhajlíthatjuk a alkalmazási követelményeket, elhajlíthatjuk a törvényt. D egyenlő emcé négyzet, ahol D a dinasztia, m a rokonok tömege és a c természetesen a korrupció, mely az egyetlen állandó a világegyetemben – mert Indiában még a fény sebessége is a terheléstől és az áramszolgáltatás szeszélyességétől függ.

(Salman Rushdie)




Karfiolszezon van, én pedig hetek óta eszem, mert 160 forint kilója a piacon... meg mert nagyon szeretem is. Főzeléket azonban még nem főztem belőle, és nem is értem, miért? Hiszen tipikusan alkalmas erre a műfajra ez a finom zöldség. Na most pótoltam eme hiányt, amúgy isteni, és a fűszerezése hajlítható akár ezer irányba is - ez most egy kissé indiai hangulatú lett.

Hozzávalók 2 éhes embernek (vagy 3 kevéssé éhesnek):
50 dkg karfiol (tisztítás után ennyi),
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.),
2 gerezd fokhagyma,
1 üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható, 400 grammos),
4 dkg vaj,
8 dkg liszt,
2 dl tejszín,
kb. 2,5 dl karfiolfőzővíz zöldségleveskockából (vagy alaplé ha van kéznél),
só,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 csapott teáskanál frissen őrölt koriandermag,
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió,
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma,
késhegynyi őrölt római kömény (a magyar kömény is tökéletes ha nincs római),
1 csokor petrezselyemzöld,
ízlés szerint csipet cukor,
és ízlés szerint pár csepp ecet.
A tetejére:
2-3 evőkanál fokhagymás olívaolaj,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csipet só,
1 pici piros friss csili kimagozva és apróra vágva.

A karfiolt apró rózsáira szedtem, és forrásban lévő zöldségalaplében megfőztem, de ügyeltem rá, hogy épp megpuhuljon csak, ne főjön szét.
Az apróra vágott vörös és fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam a vajon, majd hozzákevertem a fűszereket is. Liszttel rántást készítettem belőle, amit tejszín és karfiolfőzőlé keverékével engedtem fel. Folyamatosan kevertem, hogy csomómentes legyen. Annyi karfiolfőző-vizet adtam hozzá, hogy olyan főzelék sűrűségű legyen: se nem híg, se nem túl sűrű. Apróra vágott petrezselymet, alaposan leöblített csicserit adtam hozzá, és a karfiolrózsákat is beletettem. Hagytam egyszer összerottyanni és készen is volt. Érdemes kóstolni, nagyon kevés cukor és ecet még izgalmasabbá teheti, de el is hagyható.
Az olívaolajban elkevert csilis, enyhén sós pirospaprikás öntettel meglocsolva tálaltam. (Mindig készítek fokhagymás olívaolajat, mert salátákra is remek: fél liter olívaolajban érlelek 1 egész fej megtisztított, gerezdekre szedett fokhagymát úgy 1 hónapig, aztán leszűröm. A gerezdeket nagyobb darabokba vágva teszem az olajba, így jobban kijön az íze.)

Így önmagában is tökéletes fogás valamilyen finom házi kenyérfélével. De adható hozzá natúr sült hús is, hal is.
Ez az elkészítési mód is nagyon illene hozzá, nem csak zöldbabbal jó, szerintem a főtt tojás a karfiolnak is jó kiegészítője.
És szerintem ahogy a paradicsomos káposztát főzzük, az karfiollal is isteni lehet.

Sűríthetjük valamilyen alternatív módon is: étkezési keményítővel, burgonyával is. De bevallom, nekem a főzelék így régimódiasan (liszttel sűrítve) az igazi.

2013. december 31., kedd

Citromos-kolbászos lencse újévre


Harctéri sebek doktora,
Hazátlanoknak otthona,
Mézes bor, édes babona,
Gyönyörűm, te segíts engem!

Piaci csarnok álmosa,
Nyomorúságnak táncosa,
Szilveszter-éji harsona,
Gyönyörűm, te segíts engem!

                                                   (Nagy László: Himnusz minden időben, részlet)



Tudom, kissé azt hiszem, megkésve, de mégis. Életem legfinomabb lencsés étele lett...

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg lencse,
75 (inkább 1 kg körülbelül) dkg nyers sütőkolbász,
2 kisebb-közepes fej vörshagyma,
6 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 -1 kezeletlen citrom karikázva (attól függ, mennyire nagy vagy savanyú a citrom, kóstoljunk),
só, frissen őrölt bors,
4 nagy levél babérlevél,
1 teáskanálnyi méz (ízlés szerint),
4 evőkanál olívaolaj.
Tálaláshoz: friss házkenyér szeletek, finom bor vagy pezsegó.

Vettem a hentesnél frisss sütőkolbászt, amit kis darabokra alakítottam: lesz maradék, mert túltöltött, ki kell nyomni a kolbázhúst a végeken. Vagyis körülbelül 1 kiló kolbász kell, hogy 75 dkg apró kolbászkát tudjunk készíteni.(A kinyomott maradék külön megsüthető kis gömböcökben, vagy levesbetétnek házi ravioliba töltve.)
A lencsét alaposan megmostam többször váltott vízben. Föltettem főni háromszoros mennyiségű kissé sós, babérleveles vízben. (Az összes babért beletettem a főzővízbe.) Hamar megfő, cirka 25-30 perc.
A kolbászkákat olívaolajon erős tűzön átsütöttem, majd kivettem a zsiradékból. A félkarikákra vágott vöröshagymát és az apró kockákra vágott fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a lencsét is főzővízzel, babérral együtt. Magas lángon rotyogtattam, beletettem a kolbászkákat is. Sóztam, frissen őrölt borssal, citromkarikákkal fűszereztem, úgy hogy a karikákat alaposan megnyomkodtam kézzel, hogy a levük jól kicsurogjon az ételbe. Körülbelül 10-15 percig hagytam nagy lángon rotyogni és észen is volt. Ha túl savanykás lenne, kevés mézzel igazíthatunk az ízén, de nem szükséges, csak ha úgy ítéljük. Kenyérrel, borral, pezsgővel vagy sörrel fogyasztandó. Valami isteni.
Vegák is elkészíthetik: hajában főtt, majd fűszeres (pirospaprikás-borsos-fokhagymagranulátumos-köményes) olívaolajon átsütött burgonyadarabokkal helyettesíthetik a kolbászkákat.

B   U   É   K!    :)

2013. június 4., kedd

Borsópüré


   Minden földi nő potenciális hősnő. Főszereplője saját élettörténetének, annak az utazásnak, amely a születésével kezdődik, és egész élete folyamán tart. Amint járja a maga útját, bizonyára találkozik szenvedéssel, magánnyal, bizonytalansággal, sebeket kap, és korlátok, akadályok keresztezik szándékait. Megtalálhatja az élete értelmét, kiérlelheti személyiségét, megélheti a szerelmet, vagy a kegyelem állapotát, és bölcsességre tehet szert.
   Az ember lényét, emberségét döntései, a bizalomra és a szeretetre való képessége formálja, az, hogy önnön tapasztalataiból épül, és vállalja mindazt, amire elkötelezte magát.

(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők)



Már régóta terveztem megkóstolni, ma sorra került. Máskor is fog szerepelni az étlapon, nagyon finom... Sokmindenhez illik, akár köretként, akár plusz íz- és textúraélményként. Érdemes többmindenhez kipróbálni.

Hozzávalók 3-4 főre:
0,5 kg kifejtett cukorborsó,
5 dkg vaj,
ha még szükséges: só, frissen őrölt bors,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1 kisebb csokor petrezselyemzöld,
6-7 mentalevél,
2 evőkanálnyi tejszín.
A főzővízbe:
só,
1-2 csapott teáskanál kristálycukor.

A borsót kifejtettem és sós-cukros forrásban lévő vízbe tettem. Körülbelül 10 percig főztem a félbevágott fokhagymagerezddel együtt. (Nem szabad sokáig, mert megkeményedik.)
Majd robotgépbe tettem fokhagymagerezdestül, hozzáadtam a vajat, fűszereket, a tejszínt és pürévé mixeltem. Mennyei finom, főleg friss cukorborsóból. De bármikor készíthető mirelitből is.
Ha valaki nem kedvelné a mentát, el is hagyható. Bár szerintem nagyon izgalmassá és finommá teszi a pürét. És bátran kísérletezhetünk más zöldfűszerrel is, akár bazsalikommal, zsályával, tárkonnyal, zellerrel, majoránnával, kakukkfűvel is akár.

2013. január 20., vasárnap

Fokhagymás, citromos kelkáposzta



Megismerhetetlenül szeszélyes mester az élet, oly csodálatos módon önti formába a maga dolgait, ahogy rajta kívül senki. Megcáfol, felrúg minden törvényt, minden emberi okoskodást, és hinnünk kell az ő bölcsességének.

(Lakatos Menyhért)




Sokan nem kedvelik a kelkáposztát, én viszont nagyon szeretem. És ez tényleg nem a megszokott főzelékforma. (Nem mintha azzal baj lenne, mert azt is imádom.) Tökéletes köretként is, de akár önálló fogásként is, mondjuk párolt rizzsel.

Hozzávalók 2 főre:
1 kisebb-közepes fej kelkáposzta,
5 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
só,
1 citrom levágott héja és pár csepp leve,
szárított oregano ízlés szerint,
2 teáskanálnyi sós lében eltett zöldbors vagy
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 fej fokhagyma,
1 teáskanálkányi méz.

A kelkáposztát megtisztítottam és a torzsán keresztül 8 cikkbe vágtam (így egyben marad), aztán kissé sós forrásban lévő vízbe tettem és majdnem készre megfőztem.
Közben a vajon-olívaolajon megsütöttem a fokhagymagerezdeket és a nagyobb darabokban hagyott citromhéjakat kevés sóval, oreganoval, mézzel, pici citromlével. Kóstoljuk, úgy lehet az édes-savanykás ízt összhangba hozni. Aki nem szereti a kesernyés ízt, csak a citrom héjának sárga részét tegye bele.
(Ne süssük túl nagy lángon, mert megéghet a fokhagyma.)
Mikor már puha volt a fokhagyma is, a citromhéjak is, hozzátettem a zöldborsot is, és a kelkáposztacikkeket is. Most már nagy lángon jól átsütöttem, hogy igazán összesimuljon az egész étel.
Citromlé helyett savanyítható kevés fehérborral is, ha épp az van kéznél.
És igazán sóban eltett citromhéjjal finom, ha van otthon készleten.

2012. október 9., kedd

rica-rica kukorica... mártás



…mert ha az ember ábrándozik, akkor már képzeljen valami érdemlegeset…

(Lucy Maud Montgomery: Annie otthonra talál)




Vasárnap készült ez a kukoricamártás a húslevesben főtt pulykanyakhoz. Mindenképpen mártást akartam főzni hozzá (mert szeretjük nagyon a főtt húst mártással), és mostanában spórolósabb lettem. Mivel előző nap vettem 2 cső kukoricát, gondoltam nem költök külön kaporra vagy spenótra vagy sóskára most, így avanzsált e finom csemege mártássá. Semmi extra, de finom volt a hús mellé.
Apropó, spórolás. Már az utóbbi hónapokban is észrevettem, hogy minden jóval drágább lett. Úgyhogy mostanában sokkal jobban odafigyelek arra, mit veszek, mennyit veszek, és hogy semmi, de tényleg semmi ne menjen a kukába. Két hónapja van egy fix havi koszt- és cigarettapénzkeretem, abból igyekszem kijönni. Ez erősen ösztönző, mert tényleg be kell osztani minden forintot. Ennek ellenére eddig kijöttem a pénzemből, sőt, kifejezetten élvezem a kihívást. Kezd olyan Avonlea-s hangulatom lenni... Tudjátok, mint amilyen a Zöldmanzádos házban volt Marillánál. Dolgos hétköznapok, spórolás, de finomságok a kamrában és az asztalon. Megbecsülni mindent, ami van. És ha kevés van, ahogy Anne (szigorúan e-vel!) mindig mondogatta: akkor legalább tág tere nyílik a képzeletnek! :)

"-Az öt harmincas vonat már meg is érkezett, és fél órával ezelőtt el is ment – jelentette ki a szapora beszédű vasutas. – De itthagytak magának egy utast, egy kislányt. Odakint ül, a zsindelyeken. Kértem, hogy üljön be a hölgyek számára fenntartott váróterembe, de komolyan közölte velem, hogy szívesebben várna kint. „Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek”, mondta. Szerintem nem mindennapi eset."

:) De nem ám... Úgyhogy itthon, nálunk a Rőtmanzardban (mert tetőtérben lakunk mi is) most én is spórolok, és ügyeskedem, mint Marilla és Anne.

"A főzésben nincs igazán tere a képzeletnek. Az ember kénytelen szabályokhoz tartani magát. Amikor legutóbb tortát sütöttem, kifelejtettem belőle a lisztet. Éppen kettőnkről találtam ki egy gyönyörű mesét. Azt képzeltem, hogy te súlyosan megbetegszel himlőben, és amikor mindenki elhagy, én bátran odalépek a betegágyadhoz, és addig ápollak, amíg fel nem gyógyulsz, de akkor meg én kapom meg a himlőt, és bele is halok, és eltemetnek a temetői ezüstnyárfák alá, és te egy rózsatövet ültetsz a síromra, és a könnyeiddel öntözöd, és soha, de soha nem felejted el ifjú napjaid barátját, aki érted áldozta az életét. Olyan szívszorító volt, Diana, hogy csak úgy ömlöttek a könnyek a szememből, amíg a tésztát kevertem. De a lisztet kifelejtettem, és a torta gyászosan sikerült."

No igen, van ilyen velem is... De nem ma, ma citromtortát sütöttem maradék tojásfehérjéből és nagyon jól sikerült. Liszt is volt benne. :))
Visszatérve a spórolásra. Egyrészt elteszek mindent, amit csak lehet. A spájzom kész kincsestár: tele finom lekvárokkal, házi savanyúsággal, erős pistával és hasonlókkal.
Amikor nagy leárazás van valami sokszorhasználatosból: olajból, lisztből, satöbbiből, abból bekészletezek. Így legtöbbször csak a friss hozzávalókat kell megvennem, mert minden más van itthon.
Ha húslevest főzök, ahhoz első nap mindig valamilyen mártást készítek a húshoz. Ha nagyon sokra sikerül a húsleves, akkor harmadnap átalakítom valamilyen más levessé, vagy rizottót főzök vele.
Itthon sütöm a kenyeret, és mióta így van, nem nagyon gyűlik a morzsának való. Mert azt is gyűjtöm, szárítom, darálom. A krumpliléből mindig levesalap lesz (ugyanolyan ízletes, mint egy jó húsleves, kiváltható vele a leveskocka), vagy kenyeret dagasztok vele. Sosem dobom ki.
Sokszor készül őszi-téli-tavaszi időszakban valamilyen gazdagabb leves, s utána egy egyszerű diós vagy mákos vagy darás tészta, vagy bukta vagy aranykaluska vagy nudli, valamilyen egyszerű kevert tészta, palacsintafélék és társai.
Egyre több zöldséges ragut főzök, mert abba sokkal kevesebb hús kell, mintha frissensülteket készítenék. A rizseshúsfélék is újabban népszerűek nálam, pl. a rizses hús, a jambalaya. Valamint a rakott ételek is spórolósak.
Ti hogyan spóroltok? Minden trükk és praktika érdekel. :)




Hozzávalók 4 főre:
4 cső kukorica,
4 dkg vaj,
2 evőkanál olaj,
2 púposabb evőkanál liszt,
só,
kb. 1 teáskanál cukor (ízlés és kukoricaédesség függvényében),
2-3 dl kukoricafőzőlé,
2 dl tejszín vagy 3 dl tej,
1 csokor petrezselyemzöld (kaporral is finom),
kis csokor friss menta (szárítottal is jó).

A kukoricákat megfőztem csövestül (így jobb íze van és a főzővize is jobb ízű), majd késsel levágtam a szemeket. Készítettem egy besamel mártást vajból, olajból, lisztből, fölengedtem körülbelül 3 dl kukoricafőzővízzel és tejszínnel, sóztam, cukroztam, frissen aprított petrezselyemmel és mentával fűszereztem. Annyi főzővízzel higítsuk (+ tejjel vagy tejszínnel), amennyivel olyan normále mártás sűrűsége lesz.
Főt húshoz tálaljuk. Bármilyen husihoz illik, és természetesen kukoricakonzervből is készíthető vagy fagyasztott kukoricából is.
Vegáknak is ajánlom sült krumplihoz, főtt tojással például.

2011. augusztus 17., szerda

Mángold citrommal, fokhagymával



Sokan közületek hallották a híres zen mondást: "fát vágni, vizet hordani". A zen csodálatos, nem magyarázza a dolgokat. A zen élet, mondják: "fát vágni és vizet hordani". Nem meglepő, hogy számos ember 20 éve tanulmányozza és nem tudja megfejteni a lényegét. Napjainkban a nyugati világban nem sok olyan ember maradt, aki fát vág és vizet hord. Ha fűteni akarsz, vagy főzni valamit, elfordítasz egy kapcsolót, vízért pedig megnyitod a csapot. De több száz éven keresztül ez volt a főbb tevékenységek egyike, ismétlődvén nap mint nap, különösen a zen kolostorokban, de mindenütt a világban. Ez jellemezte a zen szerzetes életét. Hétköznapi tevékenység... Felfedezni a rendkívülit az élet hétköznapiságában. Azzal, hogy tudatosságot, jelenlétet viszel a hétköznapiba, hogy tudatos leszel a hétköznapiság egy másik dimenziójára. 

(Eckhart Tolle: A jelenlét művészete)






Kedvenc Pistagazdámtól vettem gyönyörű mángoldot a piacon. Nyár van - hála az Égnek - ilyenkor szeretem az egyszerű és könnyű falatokat. Önmagában is tökéletes pirítóssal és egy pohár finom borral, de köretként is bevethető pl. grillezett húsok mellé. 
Személyenként 35-45 dkg mángoldot megmosunk, a levélkezdetig levágjuk a vastag szárát, majd párolni kezdjük sóval, reszelt citromhéjjal, citromlével, 1-2 gerezd vékony lapokra vágott fokhagymával, kevés frissen ráőrölt borssal, olívaolajjal. Addig hagyjuk a tűzön, míg összeesik, levet enged. És már tálalható is. 





Jó melegen is, hidegen is. Készíthetjük spenótból is. Ha önálló ételként fogyasztjuk, morzsolhatunk rá  fetasajtot vagy juhtúrót vagy sima tehéntúrót vagy friss kecskesajtot is. Az olívát ne sajnáljuk róla.
(Én egyébként sóban eltett citrommal készítettem.)

Bodzától (anyukájától) kaptunk egy isteni mángoldos receptet! :) Lásd a kommentet!

2011. március 3., csütörtök

Babfőzelék szalonnába tekert kolbászkákkal

.
  
A karám a pásztor nép hajléka: fecskerakású fal, nád födél, kívül kirúgó eresz, az alatt áll a polcra elrakva az egész hétre való kenyér, s nagy fabödönben az étel, amelyet a csikósnak, gulyásnak a városban lakó felesége hoz ki vasárnaponként. Csupa savanyú lére készített ételek: fehér ecetes kaszáslé, töltött káposzta, espékes, savanyú paszuly. Ez a puszták szakácskönyve.

(Jókai Mór)




Ez nagyon furcsa. Mármint az hogy még sosem főztem babfőzeléket. Pedig nagyon szeretem. Anyu istenien csinálta... Tegnap aztán sorra került mert babot áztattam be előző este, lesz belőle ami lesz alapon. A babfőzelékre szavaztunk mindketten. Horváth Ilona szakácskönyvéből néztem ki de nem olyan lett, mint anyué szokott lenni. Nem vagyok megelégedve vele. Anyu szerintem nem tett a rántásba apróra vágott vöröshagymát sem és fokhagymát sem. Szerintem ezeket csak belefőzte a főzővízbe. És nem tett bele pirospaprikát sem. Nem volt így sem rossz, de nem az az íz.
Ti hogy főzitek a babfőzeléket?!
És most melyiket írjam le? Amit gondolok, vagy amit megfőztem?

És a kép sem jó, mert a látszat ellenére rengeteg bab van a tányérban, csak mind az alján, az összes lé meg a tetején...
Leírom mindkettőt, az a biztos.

A Horváth Ilonás változat:

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg tarka szárazbab,
1 babérlevél,
só,
1 darab szalonnabőrke,
1 kisebb fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
3 púpos evőkanál liszt,
1 mokkáskanál pirospaprika,
1 teáskanál 10%-os ecet,
1 dl tejföl (20 %-os).

A babot előző napon beáztatjuk. Másnap átmossuk és babérlevéllel, sóval, szalonnabőrkével megfőzzük annyi vízben, amennyi ellepi. Az apróra kockázott vöröshagymát az olajon megdinszteljük, majd a reszelt fokhagymát is hozzáadjuk és azt is átfuttatjuk a zsiradékon. Hozzáadjuk a lisztet is és rántást készítünk. Végül pirospaprikát is keverünk hozzá, majd felengedjük hideg vízzel. Vagy ha a főzés elején készítjük és közben kihűl, akkor a bab főzővizével. Az ételhez adjuk, kissé kevergetjük míg újra felforr. Forrás után még pár percig rotyogtatjuk, hogy a rántás lisztíze eltűnjön és belesimuljon az ételbe. Végül tejfölt is adunk hozzá hőkiegyenlítéssel, hogy ne legyen csomós.
Mikor lezárjuk alatta a tüzet, kevés ecettel pikánsabbá tesszük.

Ahogy (szerintem) anyukám főzte 4 főre:

40 dkg tarka szárazbab,
só,
1 babérlevél,
1 darab szalonnabőrke,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 dl tejföl,
4 evőkanál olaj,
3 púpos evőkanál liszt,
1 teáskanál 10 %-os ecet,
1 csipet cukor.

A babot előző nap beáztatjuk majd babérlevéllel, szalonnabőrkével, a negyedbe bevágott vöröshagymával, az egészben hagyott fokhagymagerezddel, sóval puhára főzzük annyi vízben, amennyi ellepi. Ha közben nagyon lefőne róla a víz, pótoljuk.
Rántást készítünk lisztből és olajból, majd a főzés végén a főzelékhez adjuk. Hagyjuk főni még 5-10 percig, majd hőkiegyenlítéssel a tejfölt is hozzá adjuk. Végül ecettel és kevés cukorral kiegyensúlyozzuk az ízét.
Anyué sima volt, nem voltak benne apró hagymadarabok és nem volt erőteljesen fokhagymás ízű, mint a Horváth Ilonás főzelék. Nekem a fokhagymaíz nagyon nem illett bele. Elvitte azt a jó babos ízt amit a finom tarkabab tud produkálni - nagyon harsogó volt az ételben. Ha csak egészben főzzük a főzelékbe, nem érződik ki csak teltséget, jó ízt kölcsönöz.
Fontos hogy a babon tényleg csak annyi víz legyen amennyi ellepi, mert akkor a bab sűríti a főzeléket és nem a rántás.
Viszont a kolbászkák nagyon finomak lettek, amit hozzá készítettem. Mert szerintem a babfőzelékhez legjobban a jó sült házikolbász illik. Csak most nem volt itthon bél, és nem volt kedvem húst sem darálni és tölteni sem. Nem mintha nagy fáradság lenne csak a grissinik sütésével foglalatoskodtam, szóval darált húst vettem és bél helyett bacon-be tekercseltem.

Hozzávalók 4 főre (feltétként):


60 dkg darált sertéshús,
bacon szalonna (kb. 25 dkg),
só,
frissen tekert bors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
1 gerezd lereszelt fokhagyma,
diónyi nagyságú vöröshagyma,
1 evőkanál olaj,
3 evőkanálnyi víz,
egy csipet cukor.


A darált húst befűszerezzük sóval, borssal, paprikával, hozzáadunk nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát, reszelt fokhagymát, olajat és vizet és egy csipetnyi cukrot. Jól összedolgozzuk, majd egy fém tálcán (így könnyű) kis kolbászkákat formázunk-sodorgatunk. Hamar megy, és a fémhez nem ragad hozzá a darált hús.




Majd betekergetjük őket szorosan bacon szalonnába. Ezt is könnyebb a fém tálcán csinálni: csak leterítjük a szalonnacsíkot, rá a kolbászkát és végighengergetjük.
Körülbelül 1/2 cm-nyi olajon, közepes lángon megsütjük.




A babfőzelék (feltétként lesózott lilahagyma karikákkal vagy lisztbe forgatott, ropogósra sütött hagymakarikákkal) kitűnő böjti fogás. Ezek a kolbászkák pedig remekül beválnak parti-ételnek is.

2010. augusztus 31., kedd

Tojásos zöldbab



Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.

(Nelson Mandela 1994-es beszéde - részlet, írta Marianne Williamson)



Hozzávalók 4 főre:

70 dkg zöldbab (sárga, zöld),
5 db főtt tojás,
4 evőkanálnyi olaj vagy 4 dkg vaj,
1 kis fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
1 nagyon nagy csokor petrezselyemzöld,
só,
2 teáskanál kristálycukor,
1 kis pohár tejföl,
2 csapottabb evőkanál liszt,
1 mokkáskanálkányi 10%-os ecet vagy kevés citromlé.

A tojásokat megfőzzük, de úgy, hogy a sárgája még kissé krémes maradjon. Az összevágott zöldbabot sós, cukros vízben megfőzzük. Az olajon megfuttatjuk a vöröshagymát, a fokhagymát, aztán rántást készítünk a liszt hozzáadásával, amit a zöldbab főzőlevével engedünk fel. Majd beletesszük a megfőtt zöldséget is. Összeforraljuk, majd tejfölt is adunk hozzá. Pici ecetet teszünk bele, majd megkóstoljuk. Ha só, cukor vagy ecet még kell bele, pótoljuk. Hozzákeverjük a kockákra vágott tojásokat is, az aprított petrezselyemzöldet is. (Tárkonyt is tehetünk bele, jól illik hozzá.)
Egy-egy szelet natúran megsütött halfilé is, vagy akár csirke- vagy pulykamell is kísérheti, de sült burgonyával is isteni.

2010. július 5., hétfő

Paradicsomos káposzta




A karma az emberi szabadság örök érvényesülése... Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkbõl szövõdik a háló körénk.

(Vivekananda)





Az a bizonyos klasszikus paradicsomos káposzta. Én nagyon szeretem. Ízletes, gyorsan elkészül és könnyű étel.

Hozzávalók 4 főre:
1 kisebb fej káposzta (70-80 dkg),
4 evőkanál olaj,
3 púposabb evőkanál liszt,
1 doboz sűrű paradicsomlé (1/2 literes olasz paradicsompüré),
1 közepes fej vöröshagyma,
kb. 1 csapott teáskanál só,
kb. 6 csapott teáskanál kristálycukor (ízlés szerint).

A káposztát feleztem, a torzsáját kivágtam, majd hosszában félbevágtam, aztán 1/2 cm-es csíkokra vágtam. Egy nagyobb fazékba tettem, csakúgy, mint az apró kockákra vágott vöröshagymát. Vízzel fölengedtem, de csak 3/4-ig, mert a káposzta hamar összeesik benne és ha túl sok vízzel higítanám, sok lenne nagyon a leve. Sóztam is.
Míg a káposzta főtt, egy kisebb lábosban az olajjal és a liszttel világos rántást készítettem, amit a paradicsomlével engedtem fel. Csomómentesre kevertem, majd a káposzta forrásból való vizéből is adtam hozzá. Ezután az egészet a káposztához öntöttem. Kevergettem, míg újra felforrt. Cukorral is ízesítettem, és hagytam forrni még 5 percig. Ha túl sűrű lenne, kevés vizet adhatunk hozzá.
Használhatunk házi paradicsomlevet is, vagy sűrített paradicsomot is. Vagy nyár végén friss paradicsommal is készülhet. Sűrítettből én egy dupla fémdobozost adnék hozzá. Amit én használtam, az egy olasz dobozos paradicsompüré. Nem olyan sűrű mint a sűrített paradicsom, és nem olyan híg, mint a magyar literes paradicsomlevek.
Ha jól rémlik a Lidliben vettük, Nostia márkanevű és igencsak meg vagyok elégedve vele. Nagyon finom, igazi paradicsomíze van - olyan, mint a jó érett kerti nyárvégi paradicsomoké. Használhatunk magyar literes dobozos levet is, akkor 3/4 - 1 litert tennék bele.
A paradicsomos káposzta önmagában is tökéletes friss házikenyérrel, de bármilyen feltéttel is kínálhatjuk. Sült oldalassal, sült tarjával, sült virslivel, pörkölttel - ki mit szeret.

2009. július 30., csütörtök

Zölborsófőzelék



Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része. A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra. Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire? Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem. Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják? Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik? Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?


(Marcus Aurelius: Elmélkedések)





Még van nálunk a piacon zöldborsó. Nagyon szeretem, petrezselymesen. Egyszerű kis étel - de nagyon finom. Emlékszem, anno a suliban mindig bélszínrolóval adták. Na azt nagyon utáltam...
Nagyon sok féle feltéttel ehetjük: fasírttal, lencsefasírttal, gombafasírttal, tükörtojással, főtt tojással, töltött tojással, buggyantott tojással, bundáskenyérrel, borzacskával, sült sonkaszelettel... Szóval bármivel jó. Ja. Virslivel vagy sült párizsival is. Ó igen. Szerintem natúr halfilével, lazacszelettel is isteni.

Hozzávalók 4 főre:
1, 5 kg hüvelyes zöldborsó (vagy 1 kg fejtett),
1 nagyobbacska csokor petrezselyemzöld,
1 teáskanál olaj,
3 dkg vaj,
2 közepesen púpos evőkanál liszt,
2 dl víz,
kb. 1/2 liter tej,
só,
2-3 teáskanál kristálycukor,
esetleg 1 decinyi tejszín.

A borsót kifejtettem, majd az olaj és vaj keverékén fedő alatt, kis lángon sóval, kevés cukorral puhára pároltam. Majd megszórtam lisszttel, jól elkevertem, hogy ne maradjon csomós. Aztán először egy decinyi vízet tettem rá, majd a tejet apránként, mindig jól elkeverve. A végén kevés tejszínnel még krémesebbé tehető. Hozzákevertem az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Kóstoltam, még sót és a maradék cukrot is belekevertem.

Mennyei finomság. :) Olyan jó, hogy a magyar konyha "kitalálta" a főzelékeket. Én nagyon szeretem szinte mindet.
Készíthető fagyasztott borsóból is, természetesen. De frissből a legfinomabb.

2009. június 2., kedd

Eper-meggy mártás főtt hússal, pirított darával


Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.
 
Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.
 
Virágzik a cseresznyefa
ma is, amíg a szem elér
és a hajam fehér.

(Ki no Tomonori)


Hát kérem. Mártás-szezon van. Az évnek ebben a szakában rengeteg finom mártás készíthető. Például kapor-, sóska-, spenót-, gombamártás. Tele a piac vargányával, rókagombával és szegfűgombával. Mindnek abszolút ideje van. És a gyümölcsmártások. Készíthető csak eperből, csak meggyből, vagy vegyesen is, ahogy én csináltam ma. Csinálhatjuk cseresznye-meggy kombinációban is. A tiszta cseresznyének nincs igazán jellegzetes íze, ezért azt kombináljuk vagy meggyel, vagy eperrel, vagy mindkettővel. Készülhet fekete és piros ribizliből, köszmétéből (egresből), őszibarackból (sárgabarack levével kombinálva), feketeszederből (kimagozva).
Ráadásnak nem beszélve a húslevesről, ami ilyenkor szintén nagyon finom tud lenni a sok zsenge zöldségféle miatt. És most meleg sincs, tehát jól is esik a forró leves még.
A mártások persze nem csak főtt húshoz alkalmazhatók, hanem natúr sültek mellé is. Tehát nem elengedhetetlen, hogy húsleves is főjön a tűzhelyen.
Ez az egyik kedvencem. Meggy és eper mártás, főtt hússal, pirított darával. A világ legfinomabb ételeinek egyike. Azt is el kell mondanom, hogy addig, míg nem én főztem, egyáltalán nem szerettem. A suliban és anyu is otthon tejföllel habarta be. És úgy ma sem szeretem. Vagy tejjel, vagy tejszínnel készítsük.

Hozzávalók 4 főre:
40-50 dkg eper és meggy vegyesen,
1/4 citrom leve,
kb. 3 csipet só,
kb 4 csapott evőkanál kristálycukor (ízlés szerint),
2 dl tejszín,
3 csapott evőkanál liszt.

A gyümölcsöt megtisztítottam, a meggyet kimagoztam, az epret negyedeltem. Annyi vízben, amennyi éppen csak ellepte, föltettem főni. Sóztam, cukroztam, citromlevet facsartam bele. Közben elkészítettem a tejszínes habarást. Mikor a tejszínnel csomómentesre kevertem, utána még vízzel higítottam. A mártást forrás után még 4 percig főztem, aztán behabartam. Állandóan kevergetve hagytam fölforrni. Forrás után még 1 percig főztem.
A mártás sűrűségén vízzel tudunk állítani a végén.
Ez a mártás nem egészen tíz perc alatt elkészül. Több idő, míg azt a kevés meggyet kimagozzuk... Nagyon-nagyon-nagyon finom húsival és darával. Mindenképpen kóstoljuk a végén, mert kellhet bele még vagy só, vagy cukor, vagy egy kis citromlé. Ezt a mártást is "szájjal" főzzük - csak kóstolással tudjuk igazán finomra ízesíteni. Ne féljünk attól, hogy édesre csináljuk. Édesen az igazi. A sós hús mellé fantasztikus ízélmény. És a színélményről még nem is szóltam... Elképesztően gyönyörű színe van!


Pirított dara: személyenként 3 púpos evőkanál dara, forró víz, só, személyenként 1 teáskanál olaj. A darát az olajon megpirítom, aztán sózom, majd apránként fölöntögetem forróvízzel. Mindig megvárom, míg a dara fölveszi a folyadékot.
Ha nem akarunk szöszölni a darával, akkor kuszkuszt is adhatunk mellé - majdnem ugyan az, mint a dara, mert a kuszkusz apró búzatöret. A kuszkusszal csak annyi a dolgunk, hogy egy tálba tesszük, dupla mennyiségű forróvízzel felöntjük, jól letakarjuk és hagyjuk állni10-15 percig, míg a kuszkusz beszívja az összes vizet. És voilá, készen is van.

2009. február 26., csütörtök

Lencsefasírt


Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.
Arisztippusz megjegyezte:
- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.
Mire Diogenész ezt válaszolta:
- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.

(Anthony de Mello)





Ez a kedvenc vega fasírtom, irtó jó íze van! Viszont senki se próbálja meg tojás nélkül elkészíteni... Én ma megpróbáltam. Nem lehet, teljesen szétesik.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg lencse,
2 tojás,
só,
őrölt bors,
1 teáskanál pirospaprika,
1 mokkáskanál frissen tört köménymag,
1 mokkáskanál frissen tört koriandermag,
1 mokkáskanál ételízesítő,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
2 babérlevél,
1 csapott evőkanál búzadara,
zsemlemorzsa,
1 teáskanál olaj.

A lencsét jó alaposan átmostam, majd föltettem főni a babérlevelekkel és sóval. Mikor megpuhult (elég neki 30 perc), leszűrtem és egy nagyobb tálba tettem. Villával csak úgy rusztikusra törtem. Mikor langyosra hűlt, a hagymákat apró kockákra vágva adtam hozzá és fűszereztem. Beleütöttem a két tojást is, hozzátettem a darát, olajat és jól összedolgoztam. Ha folyós lenne, kevés áztatott zsömlével, vagy zsemlemorzsával lehet javítani az állagán. Én zsemlemorzsát kevertem még hozzá egy keveset. Formáztam, zsemlemorzsába forgattam és bő, forró olajban kisütöttem. Nem kell kislángon sütni, hiszen a lencse már főtt benne és csak beszívná az olajat, ha túl hosszadalmasan sütnénk.

Nagyon emlékeztet az igazi fasírtra, tényleg nagyon finom. Alkalmas bármilyen főzelékhez feltétként is. Finom rizzsel is, krumplipürével is, franciasalátával vagy krumplisalátával is. Én ez utóbbit készítettem hozzá. Mennyei ebédünk volt! :)

2008. december 11., csütörtök

Menzaromantika: krumplifőzelék sült párizsival



Minden csak játék.

Minden olyan könnyed, egyszerű, tiszta.





Főzelék ehetnékem volt... És krumplifőzeléket ezer és egy esztendeje nem főztem már, pedig nagyon szeretem. Plusz volt itthon tegnapról párizsimaradékom.
Gyors, egyszerű, olcsó és finom.

Hozzávalók 4 főre:
4 nagy, vagy 6-7 közepes krumpli,
2 dl tejföl,
2 evőkanál liszt,
só,
1 mokkáskanál pirospaprika,
1 nagyobb babérlevél,
1 teáskanál 10 %-os ecet,
1 pici (diónyi méretű) fej vöröshagyma,
2 evőkanál olaj.

A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágtam és az olajon sóval üvegesre pároltam. Majd hozzáadtam a karikákra vágott krumplit, és fedő alatt még vagy tíz percig hagytam dinsztelődni. Aztán fölöntöttem vízzel, tettem bele egy babérlevelet, még sóztam. Mikor puhára főtt, a tejfölből, a pirospaprikából és a lisztből habarást csináltam, és ezzel sűrítettem a főzeléket. Öt percig hagytam rotyogni, de kevergettem közben. Aztán mikor már lekapcsoltam alatta a lángot, kevés ecettel ízesítettem. csak pici kell bele, hogy pikánsabb legyen. Parizert sütöttem hozzá feltétnek.

2008. november 21., péntek

Kelkáposztafőzelék

.


Én nem vagyok iszákos, se biskó, de szent se vagyok. Egy sámán ne legyen szent. Szerezzen a saját bőrén tapasztalatokat, érezze, milyen a mélység és a magasság, a kétségbeesés és az öröm, a káprázat és a valóság, a bátorság és a félelem, érezzen mindent, amit a népe érez­het. Legyen képes olyan mélyre süllyedni, mint a pondró, és olyan magasra szárnyalni, mint a sas. Amíg nem élte át mindkét szélsőséges lelkiállapotot, nem jó sámán.
Betegség, börtön, szegénység, részegség - mindezt ki kellett próbál­nom. Bűnök elkövetésével tartjuk forgásiján a világot. Senki sem lehet olyan megátalkodott, olyan embertelen, hogy habtiszta akarjon maradni, lelkét makulátlan műanyag zacskóba burkolja. Az embernek istennek és ördögnek is kell lennie. Jó sámánnak lenni annyit tesz, hogy bele a közepibe, ne vond ki magad semmiből. A sámánnak saját tapasztalatából kell megismernie mindazt, ami az életben csak előfordulhat. Nem szabad visszariadnia attól, hogy néhanapján dühbe jöhet és bolondot csinálhat magából. Az is szent dolog.
A természet, a Nagy Szellem - ők sem tökéletesek. A világ nem bírná ki, ha azok lennének. A szellemnek megvan a jó és a rossz oldala. Néha a rossz oldalból többet tanulok, mint a jóból.


(Sánta Őz, sziú sámán)




A kelkáposzta főzelék az egyik nagy kedvencem. Talán soha nem szerettem volna meg, ha nincs gyerekkoromban egy csúnya szalmonellám - ami azt eredményezte, hogy másfél hétig teán éltem. Másfél hét után pedig nagyon meg tud éhezni az ember, ugye. És anyu épp kelkáposztafőzeléket főzött.
Életemben olyan jól nem esett azóta sem étel, mint akkor az a tányér főzelék. Maga volt a mennyország... Így hát, ezt a finomságot ma is nagyon szeretem.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej kelkáposzta,
2-3 közepes méretű burgonya,
2 gerezd fokhagyma,
3-4 evőkanál olaj,
4 evőkanál liszt,
só,
1 teáskanál ételízesítő,
1 csapott mokkáskanálnyi köménymag,
1 púpos teáskanál majoránna,
1/2 mokkáskanálnyi csombor (borsikafű),
1 mokkáskanál pirospaprika.

A kelkáposztát leveleire szedtem és megmostam. A burgonyát hámoztam, kisebb kockákra vágtam, bele egy nagy lábosba. A kelleveleket 1 centis csikokra szeltem, amik szintén a lábosban kötöttek ki, a krumplikockák mellett. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte és fűszereztem. A fokhagymagerezdeket apró kockákra vágva tettem bele.
Közben az olajjal és a liszttel rántást készítettem, pirospaprikát tettem bele mikor elkészült. Mikor minden puha volt a fazékban, hozzáadtam a rántást is és még 5 percig hagytam forrni, hogy összeálljon az íze.
Friss fehér kenyérrel ettem. Finom rá bármilyen feltét, de én most böjtölök a napfordulóig.

2008. november 2., vasárnap

Lencsefőzelék










Hozzávalók 4 főre:
50 dkg lencse,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 kisebb gerezd fokhagyma,
só,
1 mokkáskanál ételízesítő,
2 babérlevél,
borsikafű,
1 mokkáskanálnyi 10%-os ecet,
4 evőkanál olaj,
4 evőkanál liszt.

A lencsét alaposan megmosom, több vízben váltva, míg egészen tiszta nem lesz. Aztán kábé 3-szoros mennyiségű vízben felteszem főni a babérlevelekkel, a félbevágott vösös- és fokhagymákkal, kevés csomborral (borikával), sóval és az ételízesítővel. Míg fő, elkészítem a rántást a négy evőkanál olajból és a négy evőkanál lisztből. Hideg vízzel engedem föl, nem túl hígra.
Mikor a lencse elkészült, a levéből adok a rántáshoz, elkeverem, és így csurgatom bele a főzelékbe. Állandó kevergetés mellett hagyom forrni 2-3 percig, hogy a liszt íze eltűnjön. Mikor készen van, pici ecettel pikánsabbá teszem. A hagymadarabokat, babért eltávolítom a főzelékből. Vagy sült kolbásszal, vagy friss, karikákra vágott lilahagymával tálalom.