2012. február 29., szerda

Szecsuáni csirke (most csak zöldségből)

.
Ha a negatív energiát pozitív gátolja, akkor minden lény virágozni kezd.
Ha a pozitív energia visszatér a negatívba, akkor minden lény békés. A
virágzás gyarapodás, a béke boldogság, a boldogság rend.
Amikor a lényeket a negatív rombolja, akkor a pozitív hátrahúzódik. Ha
a negatív jár elöl, akkor hitvány emberek hatalomra tesznek szert, a
megvilágosodottak pedig menekülnek a veszély elől. Ilyen a Természet Útja.
Ha pozitív energia serénykedik, akkor a tízezer lény békés és rátalál
önmagára.

                                                                                                                                                                                (Wen-Ce: Lao-Ce utolsó tanításai)





Tálalónál láttam még januárban (Ő meg Citromhabnál látta), akkor el is készítettem magamnak ebédre. De annyira éhes voltam, hogy elfelejtettem lefotózni. Ma megint megcsináltam, mert ideális ebéd, ha egyedül vagyok. Párom egyáltalán nem eszi az ázsiai konyhát, én sem kedvelem. Azért néha rákívánok, mert volt egy időszak az életemben, mikor Pesten dolgoztam és a közelben csak kínai büfé volt. Szóval valamennyire azért szocializálódtam erre a konyhára is. És a wokot mindezek mellett is szeretem használni. Mert pillanatok alatt elkészül benne minden. Ráadásul a húsok szaftosak és porhanyósak lesznek benne, a zöldségek is nagyon hamar puhulnak és megőrzik jó ízüket. Lehet hogy kitalálom a fúziós magyar konyhát wokban főzésre hangoltan... :)
Egyébként ez a szecsuáni csirke egyszerűsége ellenére nagyon finom. És tényleg a "csak dobjuk össze" kategória, mert rizsfőzéssel együtt cakumpakk 25-30 perc alatt készen is van.

Hozzávalók 4 főre:
1 egész csirkemell csont és bőr nélkül,
2 evőkanál olaj (nálam dió és napraforgó keveréke),
2 kisebb sárgarépa (25-30 dkg),
3 közepes vöröshagyma (30 dkg),
1-2 csilipaprika vagy csilipehely,
2 evőkanál étkezési keményítő,
3-4 evőkanál szójaszósz,
só, pici cukor.

Először elkészítettem a rizst és míg az főtt, hozzáláttam a ragunak is. A csirkemelleket felkockázzuk, megszórjuk a keményítővel és elkeverjük. A sárgarépát hosszúkás csíkokra vagy szeletekre vágjuk, a hagymát nem túl vékony félkarikákra, a fokhagymát apró kockákra. A jól felhevített wokba olajat öntünk, mikor az is felforrósodott, kevergetve átpirítjuk a húsdarabokat. Majd a hagymát és répát is hozzátesszük. Fűszerezzük szójaszósszal, pici sóval, csilivel és átpirítjuk annyira, hogy a répa félig megpuhuljon. Végül kevés vizet is adunk hozzá és egy lehelletnyi cukrot ha szükséges az ízek kiegyenlítése miatt.
Rizzsel tálaljuk. A rizst kínai módra főztem: hosszúszemű faját választottam. A fazékban (amiben főni fog) többször váltott hideg vízben átmostam, úgy hogy a kezemmel átmorzsolgattam a vízben a rizst kissé minden vízfrissítés alkalmával. Addig öntögettem le róla a vizet és engedtem rá a frisset, míg egészen tiszta víz maradt rajta. Ezzel a módszerrel a keményítő eltávozik róla, így nem lesz ragacsos. Dupla mennyiségű vízbe tettem föl egy kevés sóval - bár a kínaiak asszem nem sózzák. Fedőt tettem rá és kis lángon főztem. Nem kevergettem. Addig hagytam a tűzön, míg már csak fél centinyi víz maradt a rizs tetején (ez olyan tíz perc főzést jelent), ekkor lezártam a lángot és hagytam fedő alatt, míg elkészült a mellévaló. Rizsből személyenként 12 dkg-ot számolhatunk.



Nem hiszem hogy ez eredeti szecsuáni lenne, de finom és egyszerű. Akit érdekel a kínai konyha, itt a Terebess oldalán találhat még jó kis recepteket.
Az én ragumba most csak zöldség került: hagyma, fokhagyma, káposzta, sárgarépa, zöldborsó. Így hús nélkül is tökéletes volt.

2012. február 25., szombat

Böjti ételek

Sokan azért félnek belevágni a nagyböjtbe, mert nem tudják mit is egyenek ilyenkor - ha húst nem, akkor mit? Ráadásul a nagyböjt ideje arra az időszakra esik, amikor már a gyökérzöldségeken, krumplin, káposztaféléken kívül nincs is más ehető zöldféle. Persze a multiknál és a nagy piacokon lehet kapni cukkinit, padlizsánt, óriásira növesztett kaliforniai paprikát, vízízű műparadicsomot és hasonlókat. Lehet választani ezeket is, de én inkább más vonalat követek ilyenkor. 
Úgy gondoltam csokorba gyűjtöm a böjti alapanyagokat. Segítségünkre lehet, mert ilyenkor célszerű előre összeállítani a menüsort, mondjuk egy hétre. Nagyon megkönnyítheti a dolgunkat, és változatosabbá is válhat az étrendünk, mintha hirtelen, villámcsapásvezérelte-módon főznénk. 
Kétféle megközelítés létezik szerintem. Ha valaki jobban el van eresztve kosztpénzileg, akkor összeírja, mit enne, és napi szinten ahhoz vásárol. Ha a bukszánk nem olyan tömött, akkor pedig heti bevásárlást csinálunk: azt vesszük meg, ami akciós, olcsó. És utólag, az alapanyagokhoz igazítjuk a menüt. Én ez utóbbit szoktam csinálni. Nem akkor veszem meg a karfiolt, amikor 600 Ft kilója, hanem amikor leértékelik 250-re. Óriási összegeket lehet így spórolni. 
A böjt mindenkinek mást jelent. Van, aki a tejes ételeket is elhagyja ilyenkor, de halat például eszik, de húst nem. Van aki tejes ételeket eszik, de halat nem. Van aki csak péntekenként eszik húsmentesen és vannak, akik végig húsmentesen étkeznek a 4o napban. Van aki az édességet vonja meg magától, van aki naponta csak egyszer étkezik ilyenkor. Rajtunk múlik, mit tekintünk igazán böjtösnek. 




Krumpli. Előnye hogy finom és szerintem nincs ember, aki valamilyen formában ne szeretné. Rendkívül változatosan készíthető. Sokféle tepsiskrumplit süthetünk belőle. Süthetjük hajában, ehetünk hozzá savanyúkáposztából készült, tökmagolajjal meglocsolt salátát. A nudli ilyenkor nagyon nyerő, mert bármilyen olyan szószt elvisel, amit tésztára is tennénk. Készíthetjük fűszeres paradicsomszósszal, sajttal. Tehetünk rá kéksajtmártást, csinálhatjuk sajtos-tejfölösre is. És persze ott van a pirított morzsás édes változata is, amit egy tartalmas zöldség- , bab-, lencse-, sárgaborsóleves után tálalhatunk. Süthetünk belőle borzacskát (tócsnit), prószát, készülhet belőle sztrapacska túróval-tejföllel vagy sült savanyúkáposztával. A krumplilángos is nagyon finom, maradék főtt burgonyából remek étel.  És persze a krumplipürével töltött, tejfölös csőben sült palacsinta sem elhanyagolható finomság.

Rizs. Rizsből rendkívül finom rizottókat készíthetünk gombával, sárgarépával, sütőtökkel, kelkáposztával, fagyasztott cukorborsóval, kukoricával. Vega rakott kelhez is finom. Édességként pedig (tejberizs) egyszerű és gyorsan elkészíthető, mégis pazar tud lenni, mert rendkívül variálható. Lekvárokkal, kompótokkal, friss gyümölccsel, magfélékkel, csoki-, karamellöntettel, gyümölcsöntetekkel. Mindenhogyan királyi finomság. Levesbetétként sem elhanyagolható.

Gabonafélék: köles, árpa, zab, hajdina, kukorica, búzatöret (bulgur, kuszkusz). Készíthetünk kását kölesből, zabpehelyből, kukoricából. Reggelire vagy könynű vacsoraként tökéletesek. A kukoricapuliszkát ehetjük sokféleképpen, a böjt egyik legváltozatosabban készíthető alap-étele lehet. De a köles, árpa is készíthető a rizshez hasonlóan rizottószerűen is akár. Ezek a gabonák is zöldséglevesek felturbózására kitűnőek.

Zöldségfélék. Káposztafélék, gyökérzöldségek: zeller, sárgarépa, fehérrépa, cékla. Sütőtök, kerekrépa, feketeretek, csicsóka. Fagyasztva öt ehető zöldséget ismerek: a zöldborsót, kukoricát, zöldbabot, gyalult tököt és a parajpürét. Sóskát - ha jót akarsz magadnak - ne végy fagyasztva mert bűn rossz.

Ilyenkor vehetjük elő a spájzból a nyáron eltett kincseket: az üveges zöldbabot, lecsót, zakuszkákat, lekvárokat, befőtteket, és persze a savanyúság formájában eltett nyári zöldségeket.

Az aszalt gyümölcsök is igazi böjtös ételek. Önmagukban is isteniek persze, de készíthetünk belőlük levest, szószokat, használhatjuk sütikbe, müzlikbe is őket.

És ha már a müzli szóba került: az olajos magvak is a böjt alapkövei. Dió, mogyoró, mandula, tökmag, szotyola. Készíthetünk velük házi müzlikeveréket, tehetjük őket kenyérfélékbe, süteményekbe is. De rizottókban is finomak.

Száraztészták. Roppant gyors, egyszerű, finom ételek varázsolhatók belőlük hús nélkül is. Gyakorlatilag korlátlan variációban készülhet belőlük bármi.

Hüvelyesek: bab, lencse, sárgaborsó, csicseriborsó. Mind isteni finom és nagyon tápláló. A csicseriborsó például olyan komplex fehérjét tartalmaz, ami még a húsokén is túltesz, rendkívül sok vitamin és ásványi anyag van benne. A szuperételek egyike.

Gyümölcsök. Alma, körte, narancs, banán, kiwi, ananász, mandarin, citrom. Napi egy alma az orvost távolt tartja - szól a mondás. És igaz is. Nem csak vitaminokban gazdag és ásványokban, de tisztítja is a szervezetet, új erővel tölti fel.

Tejtermékek: sajtfélék, kefír, joghurt, író, tej, túró, tejföl, tejszín.

Tojás. Szintén nagyon tápláló, sok módon készíthető.

És persze a kenyér. Igen változatosan süthetjük, a böjt alapköve.

Remek húspótló a búzahús, vagyis a szejtán és a tofu is, én imádom.

A fenti listából látszik, hogy böjtben is is rendkívül változatosan étkezhetünk. Számomra a levesek ilyenkor abszolút előtérbe kerülnek (mondjuk máskor is sűrűn főzök levest), mert nagyon egészségesek és roppant finomak, valamint kiadósak is. Ehetőek délben is, este is. Könnyűek, diétásak.

Amit ajánlanék még: a gyógynövényteák. Tisztítják és regenerálják a szervezetünket. Ajánlott napi 1-2 csészével inni a böjt alatt.



 


És hogy ne maradjunk recept nélkül sem... Böjtben a főzelékek különösen előtérbe kerülhetnek. Íme egy egyszerű feltét, mert húsmentes időszakban igazán ennek vagyunk híján. Tényleg semmi extra. Puliszkát főztem. És volt belőle maradék. A kihűlt puliszkából golyókat formáltam úgy, hogy a közepükbe sajtot tettem, majd kevés olajon piros-ropogósra kisütöttem őket. Spenótfőzelékhez pl. szuper. Ha csak kis golyóbisokat formázunk a puliszkából, akkor nyakon boríthatjuk jóféle olasz paradicsomszósszal is, vagy egyszerűen szórhatunk rá sajtot, és meglocsolhatjuk tejföllel is. De egy kéksajtmártással (márványsajt és tejszín összeforralva) is remek.

2012. február 20., hétfő

Kezdődik a nagyböjt...

.

Idén viszonylag korán lesz húsvét. Ez a hét így már a böjt kezdete.


(Kép: képguru)


Holnap van húshagyó kedd. Ezt írja róla a wikipédia:

A húshagyó kedd a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztény egyházi évben, azaz a hamvazószerda előtti nap. A név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani. Mind Magyarországon, mind a világ számos más pontján különféle ünnepségek és népszokások kapcsolódnak naphoz, sok helyütt karneválnak vagy fesztiváloknak ad helyet. Francia neve Mardi Gras, szó szerint „kövér kedd”. Angol neve Shrove Tuesday (gyóntató kedd), inkább a böjt előtti megtisztulásra utal. Orosz neve blinij vtornyik, szó szerint „palacsinta kedd” a pogány korból ered és a napra utal. A húshagyókedd mozgó dátumú ünnep, időpontja a húsvét időpontjától függ, a húsvéttól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni kedd.
A húshagyókedd a farsangi szezon utolsó napja, sok helyen ünneplik karnevállal, felvonulással. Talán a leghíresebb a New Orleans-i karnevál, amelyet Mardi Gras-felvonulásnak is neveznek. Húshagyókeddre esik a híres Velencei karnevál utolsó napja is. A karnevál szó egyik etimológiája szerint a szó a latin carne levare (a hús elhagyása) kifejezésből származik, mások szerint carne vale (búcsú a hústól) adja a szó eredetét.

Szerdán hamvazószerda van.
A hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete.
Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző évi virágvasárnap barkáinak hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik.
II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda.

A következő nap a torkos csütörtök.
A torkos csütörtök a farsang különleges napjainak egyike, mely valaha része volt a magyar népszokásoknak is. Lényege, hogy - a közelgő nagyböjt előtt - ezen a napon bőségesen fogyasztottak zsírban gazdag, és egyben a farsangi időszakhoz kötődő ételeket (pl. fánk), valamint megengedett volt a szokásosnál mohóbban, torkosabban étkezni. Eredeti napja feltehetően a hamvazószerda előtti csütörtök azon európai országokban (pl. Olaszországban giovedí grasso, Lengyelországban tłusty czwartek, Németországban Fetter Donnerstag), ahol hagyománya folyamatos, ma is ekkor tartják. Magyarországon a hamvazószerda utáni csütörtökre helyezve élesztették újjá, egyes források szerint az oka a gazdaságosság, és azért esne erre a napra mert a háztartásban mégis megmaradt húsételek ,hogy ne vesszenek kárba úgymond engedélyezett az elfogyasztásuk eme torkos napon.
A régi magyar népszokás szerint is a hamvazószerda előtti napon, azaz húshagyó kedden kellett elfogyasztani az utolsó húsételeket, ezt követően a háziasszonyok a főzőedényeket a szokásosnál is alaposabban mosták el, nehogy hús- vagy zsírmaradványok kerüljenek a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt ételeibe. Meglepő tehát azt feltételezni, hogy a korábbi, a mainál sokkal szigorúbb katolikus szabályozás, a mainál jóval erősebben őrzött néphagyományok idején a torkos csütörtök hamvazószerda után lett volna. Ennek ellenére egyes magyar források és népi elnevezések (kisfarsang, csonka csütörtök, halottak húshagyata) azt a látszatot keltik, hogy hazánkban a régebbi időkben is a jelenleg használatos időpontban tarthatták meg, ennek megbízható tisztázása komolyabb kutatást igényelne. Elképzelhető, hogy ugyanaz az elnevezés két teljesen különböző indíttatású és eredetű szokást is takar, amelyek megtartása függhetett az adott terület többségi vallásfelekezetétől.
Általában a keresztény világban a torkos csütörtök a farsangi főszezon, a karnevál első napja. Az ezt követő pénteki napon - mivel a régi katolikus szabályok szerint minden pénteki napon Jézus halálának emlékére böjtösen étkeztek - a lendület alább hagyott, szombattól kezdve azonban egészen hétfő éjjelig, kedd reggelig tarthatták a mulatságokat. Kedden este - nehogy véletlenül is átlépjék az éjfélt, és így hamvazószerda napján bálozzanak - már nem volt különösebb ünneplés.

Következik a péntek, és ez már valóban a nagyböjt kezdete. Jézust pénteken feszítették keresztre, ezért a keresztény hagyományban a pénteki nap mindig böjti nap.
A böjt nem csak azt jelenti, hogy elhagyjuk a húst. A böjt megtisztulást jelent. Tartózkodást, egyedüllétet. Belső rendrakást, testben is, lélekben is, és szellemünkben is. A nagyböjt Jézus 40 napos pusztai elvonulását eleveníti fel. Így ha valóban böjtölünk, az azt jelenti, hogy távol maradunk a társaságtól is, kerüljük a fecsegést, internetet, televíziót.
Ilyenkor hazatérünk a lélek otthonába. 

Kívánok mindannyiunknak teljes megtisztulást, frissülést!

2012. február 19., vasárnap

After Eight brutálcsokitorta

.


-->
Az ember minden egyes napjában van öröm és harag, fájdalom és élvezet, sötétség és világosság, növekedés és hanyatlás. Minden pillanatba bele van vésve a természet nagy alkotása - ne utasítsd vissza és ne ellenkezz a dolgok kozmikus rendjével.

(Ueshiba Morihei O-sensei)




After Eight rajongó vagyok. Egyszerűen imádom. No és a brutál tömény édességeket szeretem. Ha már édesség, legyen is édes! Tudom, sokan kedvelik azokat a "nem is édes" desszerteket, amitől az ember bűntudata az ajtónk kívül marad és még csak nem is dörömböl. Oké, biztosan finik ezek a típusú sütik is, de ha már bűnözünk, csináljuk azt is maradéktalanul, nem? :) Ebből a csokitortából 1 vékony, pici szelet is elég. És ha ezt én mondom, nyugodtan el is hihetitek. Figyelem, csak elkötelezett csokoládérajongóknak és csak azoknak, akik szereti a fogkrémet tortában is!

Hozzávalók a 15 centis kicsi tortaformához:
15 dkg liszt,
7 dkg hűtőhideg vaj,
1 csipet só,
1 tojás sárgája,
3 evőkanál hideg víz.
A krémhez:
3 dl tejszín,
20 dkg fehér csokoládé,
20 dkg étcsokoládé,
5 csepp Aromax borsmenta illóolaj.
A tálaláshoz tejszínhab.
Plusz tojásfehérje a kenéshez,
üveggyöngy vagy bab vagy lencse vagy rizs
a vaksütéshez,
alufólia és sütőpapír.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Robotgépbe tettem a lisztet, a sót, a kockázott hideg vajat és morzsásra kevertem a késes aprítóval. Majd hozzáadtam a tojás sárgáját és a vizet és addig kevertettem a géppel, míg összeállt a tészta. Ez pár másodperc.
A tortaformát körberajzoltam sütőpapíron és kivágtam a kört. A tésztát lisztezett deszkán olyan nagyságúra nyújtottam, hogy bőven túlérjen a formán, mert viszonylag magas peremet kellett hagynom a krémnek. Kivajaztam a formát, aztán a sodrófára feltekertem a tésztát, és a forma fölött tekertem ki. Így könnyedén a helyére került a tészta. Eligazgattam, aztán beletettem a sütőpapírt. Az oldalára körben alufóliacsíkot tettem úgy, hogy bőven takarta belül a torta oldalát, nehogy sütés közben leleffenjen, ráhajoljon a tortaforma aljára. Üveggyöngyöket szórtam a sütőpapírra, aztán betettem sülni 10-15 percre. Üveggyöngy helyett lehet használni szárazbabot vagy rizst, bármit, ami lenyomja a tésztát.
Negyedóra múltán kivettem a sütőből, leszedtem róla  afóliát, kivettem a gyöngyöket és a papírt. Visszatettem sülni még körülbelül 25-30 percre. Mikor kivettem a kész tésztát, alul és 2-3 centi magasan az oldalát kikentem a tojásfehérjével. Így nem ázik el a tészta.
Míg sült a torta, elkészítettem a krémeket. Forrásig felmelegítettem a tejszínt, majd elfeleztem. Az egyikbe apróra darabolt fehércsoki, a másikba étcsoki került. Addig kevergettem, míg teljesen krémesre olvadtak a csokik. A fehércsokisba tettem a borsmenta olajat.
A krémeket a formába csorgattam és csak úgy nagyjából villával elkevertem. Szépen szelni úgy lehet, hogy jól behűtjük a tortát és forrásban lévő vízbe mártott késsel szeleteljük. De nekem így is tetszik... ;)


Figyelem! Csakis 100%-os, tiszta növényi, igazi illóolajat használhatunk!!! Az olcsó, párologtatókba való műolajak nem használhatók! Az Aromax márkájú olajakat bármely fitotékában vagy Rossmannban megvehetjük. És még egy figyelem! Illóolajat tisztán, önmagában tilos lenyelni!!! Csak külsőleg alkalmazhatók! Kivétel, ha nagy zsírtartalmú anyagba kerül és minimálisat használunk belőle. Fürdővízbe is csak tejszínbe vagy mézbe keverve kerülhet, mert megégeti a bőrt, annyira erős.
Ha normál méretű formában készítenénk,vagyis tizennyolcasban, szerintem ahhoz is elegendőek ezek a mennyiségek, csak akkor laposabb torta lesz az eredmény. Talán a liszthez lehet hozzátenni és 20 dkg-ból készíteni, 10 dkg vajjal, 4 evőkanál vízzel, 1 tojássárgájával.
Az én tésztámban van egy kevés darált dió és porcukor is, mert múlkorában diós metéltet ettünk, és maradt 4 dekányi dió-cukor keverékem, ezt beledolgoztam a tésztába.
Én egyébként 7 csepp olajjal készítettem, de így tényleg brutál mentás lett - mondjuk nekem így ízlik, de aki nem akarja nagyon mentásra készíteni, tegyen csak 5 csepp illóolajat a krémbe.
Ha van türelmünk kivárni, hogy kissé hűljenek a krémek, és sűrűbben folyóssá váljanak, szebb márványmintát kapunk. És ha mégtöbb türelmünk van, készíthetjük két rétegűre is. Meg kell várni, hogy a fehércsokis krém megszilárduljon, csak ezután ráönteni óvatosan a kissé már langyosra hűlt, és nem csurgósan folyó étcsokikrémet. Így csíkos lesz a tortánk.
Ha pedig valaki nem kedveli a fogkrémet tortában, hagyja ki a mentaolajat. Akkor is brutál finom csokitorta lesz a végeredmény. Sőt. Az ízesítések változatos világa tárul fel, mert bármivel megbolondíthatjuk a csokikrémet. Csilivel, rózsaborssal, narancshéjjal, , rózsaolajjal, stb.... és stb... és stb... :)
Tejszínhabbal tálaljuk. Nagyon finom a ropogós tészta és a tömény csokiláva kontrasztja. Asszem ma megsütöttem a kedvenc csokitortámat. :)

2012. február 17., péntek

A Kayapo indiánok otthona eltűnik

.

Hátha segíthetünk.





Remélem ez a kép beutazza a világot . . .

"Amíg az újságok és a televízió másról sem beszél, mint a celebek életéről a Kayapo indián törzsfőnöknek élete legrosszabb hírével kell szembenéznie: Dilma, "Brazília új miniszterelnöke engedélyt adott egy óriási vízi erőmű létesítésére (a harmadik legnagyobb a világon). Ez egyben a halálos ítélete a völgyben élő embereknek mert a gát létesítése 400,000 hektár erdőt fog hullámsírba temetni. Több mint 40.000 bennszülött indiánnak kell új otthont keresnie. Ezzel egyetemben megsemmisül a természetes környezet, az elpusztult erdőkkel együtt sok faj fog eltűnni a föld színéről."

Az egészben az a legmegrendítőbb ami miatt szégyellem, hogy a nyugati civilizációhoz tartozom, ahogy a Kayapo törzsfőnök reagált a történtekre, amikor meghallotta a döntést. Az emberi méltóságát sárba tiporva reménytelenül ült szemben a kapitalista "haladással" a modern, rablógazdaságot támogató civilizációval, ami nem fogad el más értékrendet.

De tudjuk, hogy egy kép többet ér ezer szónál, megmutatja a valódi igazságot, mi az ára a nagytőkés gondolkodásnak, amit a "minőségi életnek" nevezett oltáron áldozunk fel.

Írd alá az AVAAZ petícióját, hogy leállítsák a gát építését:

http://www.avaaz.org/en/amazon_under_threat/

Itt az ideje, hogy felébredjünk.

Megosztás · kedd

2012. február 15., szerda

Forróvizes gyorskenyér - kubai kenyér

 - kubai kenyér.

Az ima nem Istent, hanem az imádkozót változtatja meg.

                                                                                                                                                       (Erhard F. Freitag)



Ma blogszomszédolós nap volt... Kenyeret is sütöttem, mert egy morzsa nem sok, annyi sem volt itthon. Máginál láttam meg ezt a csodát ma délelőtt. Míg sült a hús, összeállítottam a kenyeret, s mikor kivettem a finom narancsos illatot árasztó sültet, tettem is be a helyére ezt a forróvizes forradalmi, 100 perces gyorskenyeret. Mire befejeztük az ebédet, ki is sült. Ráadásul. Én a cukrot ki is felejtettem belőle annak rendje és módja szerint. És még így is szépen és gyorsan megkelt.
Én is hitetlenkedtem, de egy próbát megért. Leginkább mert Mági képein olyan gyönyörűek voltak a kenyérkék. Hittem neki. Valóban gyors, valóban nem haláloznak el időelőtt az élesztőgombák a forróvíztől. Valóban ropogós a héja (ami később sem puhul be) és puha, finom a belseje. Máskor is sütöm! :) Hogy mitől kubai? No ezt nem tudom... :) Talán a forróvíz miatt. Köszönet a szuper receptért! :)

Hozzávalók:
50 dkg liszt (én most 30 dkg fehérlisztből, 5 dkg réteslisztből és teljes kiőrlésű búzalisztből készítettem),
1,5- 2 csapott teáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
2,5 dkg friss élesztő,
3 dl forróvíz.

A liszteket és a sót, cukrot, elmorzsolt élesztőt alaposan összekeverjük, majd hozzáöntjük a forróvizet. Én fakanállal kezdtem összedolgozni, mert tényleg forrásban lévő vizet adtam a liszthez és nincs dagasztós masinám. Szóval fakanállal összekutyultam, amennyire tudtam. Aztán óvatosan kézzel is nekibátorodtam, de csak finoman mert először tényleg forró volt. Mikor már nem kellett hozzá azbesztkéz, a konyhai munkalapon jól átgyúrtam. Szép sima a tészta, rugalmas, valóban nagyon jó gyúrni. A kenyérgombócot vékonyan beolajoztam olívaolajjal. A tepsibe sütőpapírt tettem, kissé beliszteztem. Erre tettem a tésztagombócot, pengével keresztben bemetszettem és letakartam egy nagy tiszta nylonzacsival. Hagytam pihenni míg a sütőm szabad nem lett. Máginál csak negyed órát kelt, nálam kicsit többet. De én kifelejtettem a cukrot ugye. :)
Az én sütőm már meleg volt, de nem előmelegítettet ír a recept. Hideg sütőbe tesszük 200 fokra és 40-45 percig sütjük. De így előmelegített sütőbe téve is szépséges lett. :)

Narancsos sült oldalas

.
Kezdetben meg akartam hódítani az életet, de ő lett a győztes.
Később megkíséreltem hogy kifürkésszem, de elvesztem végtelenségében.
Végül úgy gondoltam, hogy gondosan be kell osztani, de kibújt alólam.
Utoljára - bár vonakodva és tétován - megpróbáltam szeretni.
Ekkor túláradó örömmel ölelt magához.

(Erhard F. Freitag)



Nemrégen Alíz konyhájában láttam ezt a különleges narancsos csirkecombot - ma el is készítettem csak oldalasból mert a csirkecombot egyikünk sem szereti. Bevallom egyszerűsítettem a dolgot. Mert érdekes álmom volt az éjjel. Felkelés után nekiültem böngészni az álomfejtő könyveimet... és mire észbe kaptam, már késében voltam ebédügyileg. Az oldalast a fagyasztóból vettem elő. Ahogy volt, fagyosan dobtam be a sütőbe, a finom páclével nyakonborítva.  Így is isteni finom lett, köszönet érte Alíznak!

Hozzávalók 4 főre:
1 - 1,5 kg sertésoldalas,
2 narancs reszelt héja és leve,
só,
1 evőkanál olívaolaj,
2 teáskanál méz,
2 evőkanál szójaszósz,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 evőkanál vörösborecet.

A pácon alakítottam menet közben, mert kissé elsokalltam a mézet, ezért a sütés végefelé, mikor levettem a fóliát a húsról, öntöttem a szafthoz egy kevés vörösborecetet, és így lett jó.
Tehát a húst alaposan megmostam, mert az oldalas mindig tele van csontszilánkokkal. A sütőedénybe olívaolajat öntöttem. A húst besóztam és az edénybe tettem. Egy kisebb keverőtálban összekevertem az önetetet: a mézet, narancslevet és héjat, a gyömbért, szójaszószt. Mindezzel meglocsoltam a húst, lefedtem alufóliával és másfél órára előmelegített sütőbe tettem olyan 160-180 fokra. Végül a fóliát levettem, hozzáöntöttem a szafthoz a vörösborecetet, meglocsolgattam a húst többször is, míg szép pirosra nem sült.
Tényleg isteni a hús alatt képződő szósz.
Oldalasból nehéz megadni a fő/mennyiséget, mert ha olyat veszünk, amiben sok a csont és vékony rajta a hús, sokkal többet kell vásárolnunk belőle. Ha vastag húsosat kapunk, akkor természetesen kevesebb is elég.
Rizzsel tálaljuk. Amit készíthetünk akár mazsolával, akár kukoricával, akár sáfránnyal. De kuszkuszt is el tudok hozzá képzelni.
Ha krumplievők vagyunk inkább, akkor hajában egészben megfőzött, majd kevés olívaolajon jól átpirított burgonyával tökéletes.


 

Ez a recept csirkéből, pulykából, kacsából is kiváló, de akár főtt, s aztán sütött füstölt csülökhöz vagy sonkához is el tudom képzelni. Megbolondíthatjuk akár még kínai ötfűszer-keverékkel is, amit házilag is elkészíthetünk. Csillagánizs, édesköménymag, szegfűszeg, szecsuáni bors és fahéj alkotja a keveréket.

2012. február 14., kedd

Pasta al gorgonzola

.
Ez az észak-kelet tájföldi tanárom, Ácsán Cshá egyik kedvenc története volt.
         Egy szép nyári estén, vacsora után, egy friss házaspár együtt indult sétára az erdőbe. Remekül érezték magukat, amíg meg nem hallottak egy hangot a távolból: „háp-háp!”
         „Hallod,” mondta a feleség, „ez biztos egy tyúk.”
         „Nem-nem. Ez egy kacsa volt.” javította ki a férj.
         „Nem… Biztos vagyok benne, hogy tyúk.” válaszolt.
         „Lehetetlen. A tyúk azt mondja, hogy „kot-kotkodács”, a kacsa meg azt, hogy „háp-háp!” Ez a kacsa volt, édesem.” felelte az ura, kissé már ingerülten.
         „Háp-háp!” Hallatszott ismét.
         „Na, ugye, hogy a tyúkod csak kacsa,” szólalt meg ismét.
         „Nem egyetlenem, ez csirke volt. Biztos vagyok benne.” bizonygatta, egyhelyben toporogva.
         „Ide figyelj asszony! Ez…egy…kacsa, K-A-C-S-A, réce! Megértetted?” Mondta feldúltan.
         „De tyúk,” ellenkezett.
         „Egy kacsa, hogy az ég áldjon meg, te…” 
De szerencsére a következő „háp-háp” megszakította a mondatát, hogy nehogy olyat mondjon, amit nem kellett volna.  
           A feleségnél már majdnem eltörött a mécses. „De hát tyúk!”
A férj meglátta neje könnybelábadó szemeit, és végre eszébe jutott, hogy miért is vette el. Az arca kisimult, és gyengéden így válaszolt: „Sajnálom drágám. Neked van igazad. Valóban tyúk.”
„Köszönöm egyetlenem.” mondta és megszorította kedvese kezét.
„Háp-háp!” zengett bele az erdő, mialatt továbbfolytatták sétájukat együtt, szerelemben.
A történet lényege, hogy a férj végre ráébredt, hogy nem az a fontos, hogy tyúk volt vagy kacsa. Ami igazán számít, hogy békében együtt legyenek, hogy élvezhessék a nyáresti sétájukat. Hány házasság megy tönkre lényegtelen dolgok miatt? Hány válásnál vágnak egymáshoz „tyúk vagy kacsa” szintű ügyeket?
Ha megértjük ezt a történetet, emlékezni fogunk, mi is az igazán fontos. A házasság fontosabb annál, hogy réce vagy csirke volt. És különben is, hányszor volt már, hogy teljesen száz százalékig biztosak voltunk abban hogy igazunk van, és később rá kellett jönnünk, hogy mégsem?  Ki tudja? Lehet, hogy tényleg egy génmanipulált csirke volt, ami képes a hápogásra!
(A nemek közötti egyenlőség és a zavartalan szerzeteséletem megőrzése érdekében, minden alkalommal, amikor ezt elmesélem, felcserélem a szereplőket.)

(Ajan Brahm - Opening the Door of Your Heart, bodhibuilding blog)





Kedves párom ma egyszerű tésztát kért ebédre. Azért játszottam egy kicsit. :) Egyébként a világ egyik legegyszerűbb étele, bármilyen száraztésztával is tökéletes, de a krumplinudli sem rúgja le magáról ezt a fini szószt. És szinte már nem is recept... A tésztát egyébként céklaporral színeztem és ravioliként is elkészíthettem volna, dee... bár marad a gyerek ha játszik, ennyire most nem voltam pepecselős kedvemben. :)



Hozzávalók 4 főre:
50 dkg száraztészta,
20 dkg gorgonzola sajt (vagy bármilyen márványos sajt),
2 dl tejszín,
só (nem biztos hogy kell, a sajt sós),
frissen őrölt bors,
1 evőkanál olívaolaj,
5 dkg vaj,
2 gerezd fokhagyma. 


A vizet tegyük fel forrni sóval. Közben az olívaolaj-vaj keverékén pici sóval futtassuk meg az apróra kockázott fokhagymát, majd öntsük fel tejszínnel és morzsoljuk bele a gorgonzolát. Kevergessük, míg elolvad a sajt és kissé besűrűsödik a mártás. A kifőzött tésztát szedjük a szószba, ha túl sűrű lenne, kevés tésztafőzővízzel higíthatunk rajta. És kész! Nudlira (gnocchira) is tökéletes mártás. Édes salátahagymát vagy lilahagymát is dinsztelhetünk bele a fokhagyma mellé, ha épp úgy tartja kedvünk.

2012. február 6., hétfő

A nagy pangasius-átverés

.

Sosem veszek sem pangasius, sem tilápia filét. Egyszer kóstoltam, de kiköptem. Bocsánat, de így volt. Évekkel ezelőtt. Még csodálkoztam is, hogy lehet az, hogy van hal, amit én nem szeretek? Hát van. A cikk sokkoló.


"Két hamburgi újságíró (Michael Höft és Christian Jentzsch) A pangasiushazugság (Die Pangasius-Lüge) című horrorfilmjét végignézve nem maradhat bennünk kétség: a pangasius fogyasztása káros az egészségre - erre jutott a Heti Válasz újságírója.

A Mekong-delta partvidékén folyó "tenyésztés" minden képzeletet felülmúl. A szűk halketrecekben (állati és emberi ürülékek között) hatvan-nyolcvan cápaharcsa vergődik egy négyzetméteren. Az állatokat döghússal, dél-amerikai csontliszttel, génmanipulált táppal, szójahulladékkal, szerves szeméttel etetik. Egy pangasiushoz képest a tápos csirke fejedelmi ínyenc. A halakat antibiotikummal tömik, nehogy elpusztuljanak a fertőzött vízben, és kínai injekciókkal kezelik." ..............

Cikk folytatása az élelmiszer.hu oldalán.

.

Jeruzsálemi túrótorta

.

Várj, összpontosíts:
Étel a tálban, a kupában ital.

                                                                           (David Rothenberg)




Ma piac sincs, meg lemenni sem volt kedvem. Így abból főztem, amit itthon találtam. Reggel megnézegettem a talonba tett recepteket, a "majdcsakkipróbálomvalamikor" című gyűjteményemet. Volt itthon negyed kiló túróm, és hát megleltem Fűszeres Eszter ezer éve félretett jeruzsálemi túrótorta receptjét. Minden volt itthon hozzá, úgyhogy főztem egy lencsefőzeléket és megsütöttem második fogásként a tortát. Nagyon finom. Könnyű, gyümölcsös, isteni. És elkészíteni is rém egyszerű. Nehézségi fok: még a robotgépet sem kell elővenni hozzá kategória. :) Máskor is fog készülni.
Én féladagot készítettem, de a teljes adagot írom le.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:
2,5 dl kuszkusz,
5 dl forróvíz,
1 csipet só,
5dkg vaj,
2 tojás,
1 ek. méz.
A túrótöltelékhez:
50 dkg túró,
1 kis doboz philadelphia sajtkrém vagy 12 dkg mascarpone vagy 12 dkg natúr vajkrém,
2 tojás,
1 nagy narancs reszelt héja,
3 ek. méz.
A sziruphoz:
1/2-1 narancs leve,
5-6 evőkanál méz.
A tetejére: dió, mandula, mogyoró vagy pisztácia.




A kuszkuszt leöntjük a forróvízzel, sózzuk, mézet adunk hozzá és vajat és lefedjük 15-20 percre. Majd mikor kihűlt, hozzákeverjük a tojásokat is.
Közben összekeverjük a túrótölteléket. Én mazsolát is tettem bele, mert nagyon szeretem. A tortaforma aljára vágunk sütőpapírt, belesimítjuk a kuszkusz felét. Rákenjük a tölteléket, és erre jön a kuszkusz másik fele. Na ez nem egyszerű művelet, mert viszonylag lágy a túrókrém. Érdemes kiskanalanként beteríteni a tetejét, aztán finoman elsimogatni. Másik megoldás: kétrétegűre készíteni a tortát, vagyis alulra kerül az összes kuszkusz, rá pedig egyszerűen a túrókrém.
Előmelegített 200 fokos sütőben sütjük 40-50 percig. Mikor teljesen kihűl, felvágjuk szeletekre és a sziruppal meglocsoljuk. Dióval vagy mandulával megszórjuk. Nekem volt karácsonyról hántolt mandulám, úgyhogy az került rá, és vérnarancsot találtam felvágni.
Szirup: a mézet egyszerűen összekeverjük a narancs levével. Először a mézet tegyük tálba és csak annyi narancslevet adjunk hozzá, amitől sűrű, szirup-állagot kapunk. Én fordítva csináltam és kissé híg lett az öntecs.



Szerintem kuszkusz helyett kölessel is működik a recept - de azt nem elég áztatni, főzni kell hozzá. Bár az sem egy bonyolult és hosszadalmas mutatvány, elég dupla mennyiségű vízben főzni 10 percig, aztán hagyni a gőzben bepuhulni 20 percig. Mindenképpen mézzel ajánlom elkészíteni, mert ad neki egyfajta könnyedséget és nagyon finom plusz ízt - én vegyes virágmézet használtam a sziruphoz, a tortába pedig jó sűrű repcemézet tettem.

2012. február 4., szombat

Ananászlekvár kísérlet

.
Volt egy fél ananászom. És annyira megihletett a narancslekvár, hogy befőztem ezt is. :) Míg a narancslekvárommal maradéktalanul elégedett vagyok, addig ezzel nem. De. Most már tudom, legközelebb hogyan csinálnám. Egyébként így sem rossz, csak nem produkálta az általam várt nagyon intenzív ananász-ízt. De ezen lehet egy egyszerű technikával javítani.




Mint tudjuk, a cukor és a só a két legerőteljesebb és természetesebb ízfokozó.
Én általában nem cukrozással kezdem a lekvárjaim főzését (bár így is lehet és sokan így főzik a lekvárokat), csak a végén adom hozzá. Itt is így jártam el. De az ananász - főleg ha ilyen kevéssé édes, nem érett darabot sikerül vennünk - nem igazán erőteljes ízű gyümölcs, nem olyan mint pl. a narancs, citrom vagy a piros bogyós gyümölcsök. És nagyon rostos is, kevés leve van.



















Tehát. Ahogy legközelebb csinálnám.
Először is igyekeznék érettebb, édesebb darabot választani. Aztán a tisztítás után kicsire felkockáznám, majd lemérném, és a gyümölcs kilójánként 60 dkg cukrot számolva lecukroznám. Krumplinyomóval jól megdögönyözném-nyomiszkolnám, hogy adja ki a levét és hogy a cukor jobban átjárhassa. Hagynám állni fedő alatt 24 óráig.
Aztán a gyümölcs súlyának (cukor nélküli súlyának) a 80 százalékányi vizet hozzáöntve föltenném főni. Vagyis egy kiló gyümölcshöz 8 dl vizet adnék. Kis lángon pötyögtetve főzném jó másfél-két órán át, időnként alákevergetve, nehogy leégjen.
A főzés félórájánál adnék hozzá 1 citrom levét és csipet sót. Főzném még, majd kóstolnám. Ha úgy ítélném, még kell bele valami - cukor, citromlé -, pótolnám. A vége felé botmixerrel lekvárosítanám, vagyis hogy ne maradjanak benne nagyon nagy darabok, csak kisebbek és rostok. Addig főzném, míg megváltozik kissé az illata (karamellás árnyalatot kap) és sűrűbben kezdene pötyögni. Végül ebbe is kellene némi sűrítés, mert az ananásznak sincs igazán magas pektintartalma. Tehát kevés agar-agart ebbe is tennék, hasonló arányban, mint a narancslekvárba. Vagyis literenként 1 csapott teáskanállal tennék bele.
Jó hogy csak fél ananászom volt... legközelebb így csinálom majd. Még egy ötletem van. Víz helyett adhatunk hozzá valamilyen tartósítószer-mentes, 100%-os ananászlevet is, akkor tutira jó intenzív íze lesz.



Kitűnő kaláccsal, vajjal, de sütikhez is, vagy az örök klasszikus gyümölcsjoghurthoz is: pohárban alulra teszünk 1-2 centinyi ananászlekvárt, rá pedig sűrű natúr joghurtot. Pont ahogy a bolti összekeverős joghurtoknál. Csak ez tényleg ananászból van és nincs benne más csak cukor és egy kevés agar-agar. Egyébként én gyümölcsjoghurtot sosem veszek a boltban, mindig az eltett lekvárjaimból készítem. Össze is lehet eleve keverni, s úgy poharakban kínálni. A narancslekvár is isteni így. De az összes többi is: eper, málna, sárgabarack, ribizli. Kitűnő reggelire vagy könnyű vacsorának.
A fél ananászból, ami tisztítás után tisztán 60 dkg gyümölcsöt adott, nyolc kis erőspistás üvegnyi lekvár lett. Egy nagy ananász 1 kiló 80-90 dkg általában. Ebből kinyerhető 1 kiló 20-30 dkg gyümölcs. Szóval egy ananászból is jó sok lekvár kijön. Én 450 forintért vettem ezt a termetes darabot. Ha kiszámoljátok, megéri lekvárt főzni. Még így télen is.
Legközelebb a kiwilekvárral jövök. :)) Éljenek a trópusok! :)

2012. február 2., csütörtök

Ruszli

.
A szimbólumelméletben a hatalmas vizek jelentik azt a helyet, ahonnan az elgondolások szerint maga az élet ered. Délnyugaton, a spanyol leszármazottak között a folyó az igazi életre való képességet szimbolizálja. La Madre Grande, a Nagy Anya nevet kapta, akinek vizei nemcsak az árkokon és folyómedreken futnak végig, hanem úgy törnek elő a nők testéből, mint amikor gyermekeik születnek. A folyó a Gran Dama, aki kéken, ezüstösen, s néha az arany színében fodrozódó szoknyájában sétál végig a tájon, aki a termőfölddel egyesül, hogy élet növekedjék rajta.
A folyó olyan női vonást jelképez, amely felkavar, amely szenvedélyt korbácsol. Amikor a nők alkotnak, szemük villog, beszédük dallamos, arcuk élettől sugárzik, hajuk még fényesebbnek tetszik. Felkavarja őket a gondolat, felajzzák őket a lehetőségek, szenvedélyessé válnak amiatt, hogy most, a nagy folyóhoz hasonlóan, teremtő útjukon haladva, szünet nélkül áradniuk kell kifelé. Ilyenkor érzik a nők önmaguk megvalósulását.
Az írás, a festés, a gondolkodás, a gyógyítás, a cselekvés, a főzés, a beszélgetés, a mosolygás, az alkotás mögött mindig a Río Abajo Río folyik, ő táplál mindent, s azt, amit készítünk.


(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)



A fotókat nézzétek el nekem... :) Mondhatni eklektikusra sikeredtek, mer' a ruszli egy nagyon is ruszt(l)ikus étel, én meg igen arisztokratikus formába öntöttem. Összezavar ez a januári tavasz, akarom mondani a hetek óta tartó abnormális napsütés.
A ruszli valójában inkább nyári étel, mert kitűnő kánikulában - jól behűtve, egy pofa hideg habzó sörrel vagy gyöngyöző fröccsel. De nekem valamiért a télhez kötődik. Talán mert ilyenkor kevés jó vacsoraétel van, a változatosság pedig gyönyörködtet, és különben is, mi lenne méltóbb kiegészítője egy jó ruszlinak, mint a forró, hajában parázsra sült krumpli? Mellé egy pohár forralt bor, és igazi téli finomságot varázsoltunk belőle.
Valójában azért most kerül sorra, mert évek óta most először tudtam olyan ruszlit venni, amiben nincs édesítőszer. És akkor itt föl is tenném a költői kérdést és ha válaszolni tudsz nekem értelmeset, nyertél egy hangszórót , hogy mi a jó firifüttyért köll a ruszliba édesítőszer? Ráadásul úgy, hogy minden édesítőszeres ruszliban van cukor is, szóval érti ezt valaki? Néha ki tudok akadni dolgokon - mint például a világ tönkretétele, a bolygó sorsa és hasonló csekélységek - és ezen sorban igen elől van a ruszlik kiváltotta sokkom. És ha mán így állunk, hogy nem lehet ehetőt kapni a boltokban (ráadásul nem is olcsó), kerestem receptet is. Ha valaki hozzájut bármilyen fajta apróhalhoz, és hozzám hasonlóan szereti a ruszlit, el tudja készíteni.



Hozzávalók:
1/2 kg apróhal (10-20 centiméteresek),
1/2 kg vöröshagyma,
1 kávéskanál mustármag,
pár szem egészbors,
2-3 babérlevél,
1 mokkáskanál koriandermag.
A pácléhez:
1/3 rész 10%-os ecet,
2/3 rész víz,
egy kevés só,
ízlés szerint cukor.


Az apró halat lepikkelyezzük, fejét levágjuk, belétől kitisztítjuk, az uszonyait és farkát nem vágjuk le. Alaposan átmossuk, majd vastagon besózzuk, így tesszük be a hűtőszekrény alsó polcára 2-3 napra.Aztán a halakat többször váltott vízben átmossuk, hogy a só kiázzon belőle. A hagymát nem túl vékony félkarikákra vágjuk és kissé besózzuk. Míg a hagyma áll a sóban, elkészítjük a páclevet. A hagymát kinyomkodjuk. Aztán rétegezzük a hozzávalókat vagy egy nagy, vagy több kisebb üvegben. Alulra hagyma kerül, rá fűszerek, rá a haldarabok, megint kevés fűszer, erre hagyma és így tovább. Egy hét múlva érdemes megkóstolni, és ha valami hiányzik belőle pótolni: só, cukor vagy ecet. Mert a hal és hagyma beveszi ezeket és változik az íz, ezért minden képpen érdemes kóstolni és ha szükséges utánízesíteni. Ha pótoltunk valamit, akkor még hagyjuk egy hétig, s aztán fogyasztható is.
A recepteket itt találtam.