A következő címkéjű bejegyzések mutatása: november. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: november. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 28., hétfő

Sárgaborsó dahl


Tegnap, mikor meggyújtottam az advent első gyertyáját, láttam hogy a szomszédoknál is világítanak már az ablakdíszek, égnek az erkélykorlátokra feltett pici égők. Jó érzés volt.
Ma délelőtt, ahogy a konyhában ügyködtem, megint észrevettem, hogy nem csak én vagyok itthon: az egyik helyen teregettek, a másikon ablakot pucoltak, a harmadikon szellőztettek. Ez is jó érzés volt, látni, hogy a lakások nem üresek, hanem élők, mert a nők otthon vannak bennük.
Eszembe is jutott erről egy film, amit nagyon szeretek. A szemközti ablak a címe, Ferzan Ozpetek filmje. Ha ráértek adventben, nézzétek meg. Érdemes.








A sárgaborsót nálunk általában csak főzeléknek készítik, amit én - bevallom - nem szeretek. Indiában viszont sokkal izgalmasabban, ezer módon főzik-sütik. Például a dahl-ok egyik állandó főszereplője, amik tulajdonképpen hasonlítanak a mi főzelékeinkre, csak sokkal fűszeresebbek és nincs bennük rántás.
Ha vegetáriánus ételekről van szó, akkor az indiai konyha nagy kedvencem. Az ételeik ízgazdagsága, sokszínűsége felülmúlhatatlan. Ez most egy exhas-dahl, ahogy épp ma, én készítettem. 

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg sárgaborsó
30 dkg vöröshagyma (2 nagy fej) apróra kockázva
2 nagy gerezd fokhagyma apróra kockázva
2 evőkanál ghí (tisztított vaj) vagy 3 evőkanál olaj
1 szeletke friss gyömbér apróra kockázva
1 teáskanál mustármag
1 teáskanál koriandermag
1/2 teáskanál kömény (római lenne az autentikus, de nem szeretem, így magyar köménymagot tettem az ételbe)
1 egész zöld kardamommag
1 babérlevél
1 egész pici piros csili
1 púpos teáskanál őrölt kurkuma
1 púpos teáskanál garam masala (indiai fűszerkeverék)

A sárgaborsót reggel beáztattam, többszörös átmosás után. 
A szárított fűszereket (kömény, mustármag, koriander) beledobtam a kissé felhevített ghí-be, hogy kipattogjanak, majd rádobtam az aprított hagymákat is, és a gyömbért is. Kevés sóval jól megpároltam (a hagyma üvegesedéséig), majd hozzáadtam a sárgaborsót is. Felöntöttem körülbelül kétszer annyi vízzel, amennyi ellepte a sárgaborsót, hozzáadtam a porfűszereket is, a babért, kardamomot, csilit is, sóztam és fedő alatt a sárgaborsó puhulásáig főztem. 
Tálaláskor adjunk hozzá egy gerezd citromot, és friss petrezselyem vagy korianderzöldet is, ha van. Friss mentával is isteni lenne, de akár még sűrű joghurttal is meg lehetne csepegtetni.
Rizzsel és feketekömyénymagos roti-val tálaltam.



2016. november 27., vasárnap

A hit


A legtöbbünknek elég nagy kudarcot kell vallanunk, vagy elég nagy sikert kell elérnünk ahhoz, hogy rájöjjünk: a beteljesedést sosem fogjuk megtalálni a látszatvilág szintjén. Ütni-vágni kell minket a karmikus tenger hullámainak ahhoz, hogy menedéket és tartós békét akarjunk keresni. Eleget át kell látnunk a világ hazugságaiból ahhoz, hogy éhezzünk az igazságra. 

(Eli-Jaxon Bear)




2016. november 15., kedd

Osso bucco milanese


Olyan gyorsan elfutott ez az év... Megint öregebbek lettünk eggyel. No sebaj. Ahogy Fodor Ákos mondta volt: szeretem ha telik az idő. Csak a múlót nem. 
Valahogy így, én is.







Már szerepelt a blogon egy osso bucco, de az a paradicsomos változat volt. Ez pedig a milánói, amely a "cucina bianco" - vagyis a fehér konyha - vidéke, ahogy az északi olasz régiók általában. A fehér konyha azt jelenti, hogy a fogások paradicsom nélküliek, mert a hegyvidékre nem jellemző igazán, hogy ezt a finom nyárgyümölcsöt termelnék.
Ahogy minden olasz ételnél, az osso bucconál is az alapanyagok minősége a mérvadó, mert szinte alig pár hozzávalóval készül. Végignéztem több receptet, videót, végül arra jutottam, hogy mindenki kicsit másképp készíti. Hozzávalókban is voltak eltérések és módszertanilag is, úgyhogy bátran mertem a fejem után menni. Azért igyekeztem a keretek között maradni, ha már egy elhíresült, ikonikus ételről van szó. Tehát az alapokat megtartottam. Az egyik videóban egy olasz szakács szárított vargányát is tett hozzá, úgyhogy zalai lány lévén, ezt mindenképpen beemeltem a saját változatomba.

Hozzávalók 2-3 főre (két nagyevőnek vagy három kisebb étkűnek):
1 kg csontos, szeletelt marhalábszár (nálam ez 3 nagy szelet volt)
1 fej vöröshagyma (15 dkg)
1 púpos evőkanál reszelt sárgarépa (ez olyan 2 dkg és kislyukú sajtreszelővel reszeltem)
4 dkg vaj
1 evőkanál olívaolaj
1,5 dl száraz fehérbor (szekszárdi sauvignon blanc-t használtam)
só
frissen őrölt bors
kevés liszt
fél marék szárított vargánya
6-8 dl házi húsleves (leveskockából is lehet, ha nincs épp készen húsleves).
A gremolátához:
1 nagy csokor petrezselyemzöld
1 nagyobb gerezd fokhagyma
2 citrom reszelt héja.


A vöröshagymát apróra kockáztam, és kevés sóval üvegesre pároltam egy nagy serpenyőben a vaj, olívaolaj keverékén. A húst sóztam, borsoztam, vékonyan lisztbe forgattam, majd nagy lángra kapcsoltam az edény alatt, és a hússzeletek mindkét oldalára kissé rápirítottam. Én elfelejtettem átvágni 2-3 helyen a hártyát, ami körbefogja a szeleteket, de ha megtesszük, akkor nem ugrik úgy össze, mint az enyém, hanem szépen kiterül és megmarad a formája. Majd legközelebb...
Aztán hozzáöntöttem a bort, hagytam hogy sisteregve forrjon 2 percig, majd a húslevessel is felöntöttem az ételt. Csak annyira, hogy majdnem ellepje a szeleteket. Hozzátettem a pár szelet szárított vargányát is, és belereszeltem a sárgarépát is. Ha marad ki a levesből az nem baj, mert viszonylag hosszú a párolási idő, tehát lehet hogy egyszer vagy kétszer pótolni kell az elpárolgott folyadékot. Addig pároljuk fedő alatt kis lángon, amíg omlóspuha lesz a hús és jó sűrű szaftja marad. Ez olyan két-két és fél óra.





Mikor kész az étel, elkészítjük a gremolátát is: apróra vágjuk a petrezselyemzöldet is, a fokhagymát is, és hozzáreszeljük a citromok héját is. A kész, még forró ételt megszórjuk a gremoláta felével, hagyjuk kissé hozzámelegedni az ételhez. A többit frissen kínáljuk a tálalásnál, az asztalon, hogy aki még szeretné, megszórhassa ezzel a friss ízű fűszerkeverékkel az ételét.
Köretként általában egyszerű sáfrányos rizottót szoktak készíteni hozzá, de mivel párom szülinapjára készült az étel, mi burgonyával ettük. Mer' nem vagyunk valami nagy rizsesek. 😏
Finom házikenyérrel is, jól lehet tunkolni vele a finom szaftot. De polentával (puliszkával) is asztalra kerülhet, sőt, én gerslirizottóval is el tudom képzelni. Természetesen valamilyen finom bor mindenképpen ajánlott hozzá.
A csontban lévő velőt pedig fokhagymás pirítóssal grátiszként elfogyaszthatjuk.

P.s.: a gremolátát ne hagyjátok le róla! A petrezselyem frisszöld íze, a citromhéj aromája és a fokhagyma mély és erőteljes zamata egyszerűen tökéletes kombináció. (És a fokhagyma NEM reszelve, hanem apróra vágva. Tudjátok, mint James Bondnál a martini koktél: nem mindegy hogy rázva vagy keverve. ☺)

2016. november 12., szombat

Csokoládé, gumicsizma, csodaköpeny



Ha lesz egy lányom, anya helyett B pontnak fog hívni engem,
mert úgy tudni fogja, hogy bármi történjék,
legalább mindig megtalálja a hozzám vezető utat.
És az egész naprendszert a tenyerére fogom festeni,
úgyhogy meg kell tanulnia az egész univerzumot,
mielőtt azt mondhatja: "Ó, ismerem, mint a tenyeremet."




És meg fogja tanulni,
hogy "ettől az élettől olyan kemény pofont fogsz kapni lányom",
hogy mire visszanyered az erődet, gyomron vág -
de az, hogy elveszted a lélegzeted az egyik rúgástól,
az egyetlen módja annak, hogy emlékeztesd a tüdődet,
mennyire szereti a friss levegő ízét.
Vannak itt fájdalmak,
amiket sem sebtapasz, sem költészet nem gyógyíthat.
Így hát amikor először rájön a lányom, hogy Csodanő nem jön,
tenni fogok róla, hogy tudja hogy nem kell,
hogy egyedül viselje a csoda-köpenyét.
Mert nem számít, mennyire szélesre nyújtod az ujjaid,
a kezeid mindig túl kicsik lesznek,
hogy elkaphasd az összes fájdalmat, amit meg akarsz gyógyítani.
Higgy nekem, megpróbáltam.
"És kicsim", fogom mondogatni neki,
ne hord úgy fenn az orrodat.
Ismerem a trükköt, milliószor megcsináltam.
Csak füst után szimatolsz,
hogy követni tudd az utat vissza az égő házhoz,
hogy aztán megtalálhasd a fiút, aki mindent elvesztett a tűzben,
hogy lásd, meg tudod-e őt menteni.
Vagy hogy megtaláld a fiút, aki meggyújtotta - mindenek előtt,
hogy lásd meg tudod-e őt változtatni.
De tudom, hogy úgyis meg fogja tenni a lányom,
úgyhogy inkább mindig tartani fogok egy extra készletet
a közelben csokoládéból és gumicsizmából,
mert nincs olyan szívfájdalom, amit a csokoládé ne tudna helyrehozni.
Na jó, van pár szívfájdalom, amit a csokoládé sem tud helyrehozni.
De azért vannak a gumicsizmák.
Mert az eső mindent el fog mosni, ha hagyod.
Azt akarom, hogy a lányom nézzen a világra
egy üveg-fenekű hajó alján keresztül,
nézzen egy mikroszkópon keresztül,
a létező galaxisokra az emberi elme tűhegyén,
mert úgy tanította az anyám.
Hogy lesznek ilyen napok, lesznek ilyen napok, mondta mamám:
amikor kitárod a tenyered, hogy kapj,
és csupán sebekkel és hólyagokkal végzed,
amikor kilépsz a telefonfülkéből, és próbálsz repülni,
és pontosan azok az emberek, akiket meg akarsz menteni,
ők lépnek rá a köpenyedre,
amikor a csizmád tele lesz esővel,
és térdig gázolsz a csalódásban.
És pontosan azok a napok azok, amikor annál több okod van
köszönetet mondani.
Mert nincs gyönyörűbb annál, hogy
az óceán sem hajlandó abbahagyni a part csókolgatását,
függetlenül attól, mennyiszer seperték el.
Egyszer fenn, máskor lenn, bájod szele továbblendít.
Megtalálod a csillagod
az újra és újra kezdésben.
És nem érdekes, mennyi akna robban egy perc alatt,
a fontos, hogy az elméd kiaknázza
szépségét ennek a furcsa helynek,
amit életnek hívnak.
És igen, a mércén, ami egytől a vak bizalomig terjed,
eléggé naiv vagyok.
De azt akarom, hogy a lányom tudja, hogy a világ cukorból van.
Annyira könnyen összemorzsolódhat,
de ne félj kinyújtani a nyelved, hogy megkóstold.
"Kicsim" - fogom mondogatni neki - "emlékezz, hogy
a mamád félős, és a papád egy hős, és te vagy a lány az
apró kezekkel és nagy szemekkel, aki sosem alkuszik meg."
Emlékezz, hogy a jó dolgok hármasával jönnek, és úgy a rosszak is.
És mindig kérj elnézést, ha valamit rosszul tettél,
de soha ne kérj elnézést azért,
mert a szemeid folyamatosan csillognak.
A hangod halk, de soha ne hagyd abba az éneklést.
És végül ha szívfájdalmat adnak a kezedbe, ha háborút és gyűlöletet
csúsztatnak be az ajtód alatt, és szórólapokat osztanak neked
az utcasarkokon cinizmusról és vereségről,
mondd meg nekik,
hogy igazán meg kellene ismerkedniük anyáddal.

(Sarah Kay: Ha lesz egy lányom)

 

2016. november 10., csütörtök

Sütőtökös kevert sütemény (muffin)


A fiatalság örök lángjában égünk. Legjobb esetben is úgy tekintünk öregjeinkre, mint fogyatékosokra. Csakúgy, mint a gyerekeinkre. Pedig ez a két kor az, amely közel van a szentséghez. Közel lehetne. És mesélhetne.
Mintha az élet egyetlen és elfogadott formája az őrült mókuskerék-cselekvés lenne. Mintha szemlélődő, lassú, meditatív élet nem is létezne. Talán már nem is létezik.

Emberek, olvassatok az ifjú Lin-csi vándorlásairól. Vagy hallgassátok a bölcs, öreg Lin-csit...


Ha karácsonyillatú és ízű sütire vágyunk, tökéletes választás. Eredetileg muffin recept, de tegnap így egyben, tortaformában sütöttem meg. Ha kissé ki is díszítjük, szívből ajánlom majd a fenyőünnepre is. Nemcsak azért mert finom, hanem mert nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető sütiről van szó, ami az ünnepekre való készülődést megkönnyítheti. Nagyobb családokban lehet duplázni is, mert igen gyorsan fogy. :)

Hozzávalók 12 muffinhoz vagy egy közepes tortaformához:
15 dkg liszt
25 dkg sütőtökpüré (főtt vagy sült sütőtök pürésítve)
1 púpos teáskanál sütőpor
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 gr.)
5 dkg olvasztott vaj + valamennyi a forma kikenéséhez
2 kicsi vagy 1 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só
5 dkg barna vagy világos nádcukor
1 és 1/2 csapott teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
vagy:
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
1/2 mokkáskanálka frissen reszelt szerecsendió
1/2 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
1/2 mokkáskanál őrölt kardamommag
vanília kivonat vagy por.

A tortaformát kivajaztam és liszteztem. Előmelegítettem a sütőt olyan 160 fokra. A liszthez adtam a sót, fűszereket, sütőport és jól elkevertem, majd ehhez jött a felvert tojás, a sütőtökpüré, a sűrített tej, cukor, olvasztott vaj. Csak fakanállal jól összekevertem. Körülbelül 25-30 percig sütöttem. Lehet tűpróbázni, megsült-e. A püré miatt kell kicsit hosszabban sütni, a nedvességtartalom miatt.
Kedves párom nem annyira sütőtök rajongó, de úgy kapásból 3 nagy szeletett megevett belőle.



2016. november 7., hétfő

Kerekrépa főzelék (nem savanyított répából)


Vannak napok, amikor semmi sem stimmel. Mintha rontásra kész manók lábatlankodnának mindenütt: amihez csak érünk elromlik, eltörik, szétmegy. Néha a szemünk sarkából láthatók is, mint egy gonosz kis vörös villanás, de persze annyira ügyesek, hogy elhitetik velünk, csak a szemünk káprázik. No igen. Nekik is kell élettér. Meg létjogosultság. Azért örülök, amikor távoznak.







Anikó ötlete alapján készítettem a főzeléket, vagyishogy a tökfőzelék készítését vettem alapul. Nagyon finom lett, köszönöm a sugallatot! :)
Sajnos villanyos, kései fotó sikerült most, mert "a gépek lázadása" nevű nap van ma úgy tűnik a maja naptár szerint - mindkét fényképezőgépem felmondta a szolgálatot. Aztán kellő fenyegetésre irgumburhumkidoblakazablakon! mégiscsak működtek, de csak estére...


Hozzávalók 4 főre:
80 dkg tisztított kerekrépa
1 nagy fej vöröshagyma (tisztítva 15-18 dkg legyen)
2 evőkanál olívaolaj vagy 1/2 evőkanál zsír vagy vaj

1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 csokor friss kapor
1 csapott teáskanál kristálycukor
1 teáskanál 10%-os ecet
2 púpos evőkanál sűrű tejföl
2 púpos evőkanál liszt

A répát hámozás után robotgéppel vastag szálasra szeltem, és jól besóztam. Hagytam állni 1/2 órát, majd felöntöttem vízzel és úgy is hagytam fél órát állni. Aztán átöblítettem és jól kinyomkodtam. A zsiradékon kevés sóval üvegesre pároltam az apró kockákra vágott vöröshagymát, majd rátettem a kinyomkodott répát is, és felöntöttem épp csak annyi vízzel, amennyi ellepte. Sóztam kissé, és gyömbért, apróra vágott kaprot adtam hozzá. Hagytam fedő alatt főni úgy 30 percig, majd behabartam a tejföllel és liszttel. Végül kevés cukorral és ecettel kerekítettem az ízén. A végén kóstolgassuk, úgy lehet a jó só-cukor-ecet arányt eltalálni.



A gyömbért ne hagyjuk ki, mert az az íz az, ami kerekké teszi, nagyon illik a répához! 
Feltétnek jó hozzá bármi: pörkölt, sült kolbász, fasírt, tükörtojás, bundáskenyér.
Ha valaki nagyon kedveli a kerekrépa retekre emlékeztető erőteljes ízét, akkor nem szükséges a sózás és áztatás. Én jobban szeretem, ha nem annyira tolakodóan erőteljes ízű.




No meg sütöttem levezetésnek egy kis csokis muffint.

2015. november 23., hétfő

Gyömbérszörp


Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e? Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz.

(Epiktétosz)





Télen is szoktam szörpöt gyártani, mert én vagyok az az elvetemült egyén, aki a legtutibb ételhez is bor helyett szörpöt iszik... :))) Kövezzetek meg. De úgy vagyok összerakva, hogy csak éhgyomorra esnek jól az alkoholos italok - szóval vagy eszem, vagy iszom. Átmenet nincs.
Így hát nagy szörprajongó vagyok, a boltit viszont nem szeretem, mert tele van műaromával meg ételfestékkel. Gyömbér mindig van itthon, mert nálam a húsleves alapfűszere, és azt elég sokszor főzök. Szoktam indiai ételeket is csinálni, azokba is kell de az igazán nagyon gyömbérhasználós ázsiai konyhát egyáltalán nem szeretem, úgyhogy a gyömbér általában olyan megmaradós. Ilyenkor vagy vékonyan felszelem és megszárítom, vagy szörpöt csinálok belőle. Vagy friss gyömbéres limonádét, de azt inkább nyáron.


Hozzávalók 2 liter szörphöz:

  • 10 dkg friss gyömbér
  • 1 kg cukor
  • 3 citrom leve
  • 1,5 liter víz
  • egy csipet só

A gyömbért meghámoztam, a nagyobb lyukú reszelővel (amivel a tököt is szoktuk) lereszeltem egy lábasba. Hozzáadtam a többi hozzávalót is, kevergettem, hogy a cukor elolvadjon benne. Forrás után még 5 percig hagytam főni, majd a lábosban kihűlni. 
Átszűrve ezután üvegekbe töltöm. Lehet forrón is, és kidunsztolni, akkor jobban eláll. Vagy ha kihűtjük, akkor vagy hamar el kell fogyasztani, vagy nagyon kevés szalicilt hozzákeverni.
Teát is szoktam édesíteni vele.

2014. november 20., csütörtök

Stíriai metélt


Néha elnézem az óriásplakátokon a gyönyörű modelleket, és alattuk az igazi embereket, és arra gondolok, hogy ez kicsit olyan, mintha egy bolygón lennénk, ahol az összes őslakos alacsony, zöld és kövér. Kivéve egy elenyésző kisebbséget, amely magas, sovány és sárga. És az összes reklámon a magas, sárgák szerepelnek, dukkózva, hogy még sárgábbak és magasabbak legyenek. Úgyhogy az összes kicsi zöld űrlény azzal tölti minden idejét, hogy búslakodik, amiért nem magas, sovány és sárga.

(Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3)




Oly sokszor hallottam már a nevét, de eddig sem nem ettem, sem nem készítettem. Milyen jó, hogy Zsanuária előásta és elkészítette, mert nagyon egyszerű és nagyon finom. Egy gazdagabb leves után (én hamisgulyást főztem ma) tökéletes fogás.

Hozzávalók 6 főre:
a tésztához:
50 dkg tehéntúró,
2 tojás,
csipet só,
1 evőkanál porcukor,
kb. 20 dkg liszt (amennyit felvesz a tészta, a túró nedvességtartalmától is függ).
A krémhez:
5 dkg puha vaj,
4 evőkanál porcukor (ízlés szerint),
3 tojás sárgája,
2,5 dl tejföl,
csipet só,
1 citrom reszlt héja,
vanília (magok vagy esszencia, kinek mi van),
egy marék mazsola,
3 tojásfehérje felvert habja.

Tégy fel egy jó nagy lábosban vizet forrni 2 teáskanál sóval. A túrót tedd tálba, add hozzá a tojást, sót, cukrot, keverd össze, végül annyi liszttel készíts tésztát, amennyivel egy összeálló, de nem kemény, inkább lágy tésztát kapsz. Deszkán nyújtsd ki fél centi vékonyra és vágd ujjnyi csíkokra, majd kb. 10-12 cm-es darabokra. Ha felforrt a víz, főzd ki. Forrás után, mikor feljön a tészta víz tetejére, 1 perc főlés elég neki. Szűrd le egy nagy szűrőben és öblítsd át hideg vízzel hogy ne főjön tovább és hogy lehűljön.
Vajazz és lisztezz ki egy közepes tepsit vagy lapos tűzálló tálat.
Egy nagy tálban keverd habosra a vajat a cukorral, a tojás sárgájával, majd a tejfölt is keverd hozzá. Ízesítsd vaníliával, reszelt citromhéjjal, tedd hozzá a mazsolát is. Csipet sóval verd kemény habbá a fehérjéket, és óvatosan forgasd bele a sárgájás krémbe. Végül a metéltet is óvatosan keverd el a tojásos habbal. Tedd tepsibe és előmelegített, 180 fokos sütőben süsd addig, míg a teteje szép pirosas-barnás lesz. Ha elkészült, hagyd a kinyitott ajtajú sütőben kihűlni, majd porcukrozd a tetejét.
Nagyon fincsi. :)



2014. november 2., vasárnap

Karfiolfőzelék


Minden relatív. Nemcsak a fény hajlik, hanem minden. Mert relatíve elhajlíthatunk egy kérdést, elhaljíthatjuk az igazságot, elhajlíthatjuk a alkalmazási követelményeket, elhajlíthatjuk a törvényt. D egyenlő emcé négyzet, ahol D a dinasztia, m a rokonok tömege és a c természetesen a korrupció, mely az egyetlen állandó a világegyetemben – mert Indiában még a fény sebessége is a terheléstől és az áramszolgáltatás szeszélyességétől függ.

(Salman Rushdie)




Karfiolszezon van, én pedig hetek óta eszem, mert 160 forint kilója a piacon... meg mert nagyon szeretem is. Főzeléket azonban még nem főztem belőle, és nem is értem, miért? Hiszen tipikusan alkalmas erre a műfajra ez a finom zöldség. Na most pótoltam eme hiányt, amúgy isteni, és a fűszerezése hajlítható akár ezer irányba is - ez most egy kissé indiai hangulatú lett.

Hozzávalók 2 éhes embernek (vagy 3 kevéssé éhesnek):
50 dkg karfiol (tisztítás után ennyi),
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.),
2 gerezd fokhagyma,
1 üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható, 400 grammos),
4 dkg vaj,
8 dkg liszt,
2 dl tejszín,
kb. 2,5 dl karfiolfőzővíz zöldségleveskockából (vagy alaplé ha van kéznél),
só,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 csapott teáskanál frissen őrölt koriandermag,
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió,
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma,
késhegynyi őrölt római kömény (a magyar kömény is tökéletes ha nincs római),
1 csokor petrezselyemzöld,
ízlés szerint csipet cukor,
és ízlés szerint pár csepp ecet.
A tetejére:
2-3 evőkanál fokhagymás olívaolaj,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csipet só,
1 pici piros friss csili kimagozva és apróra vágva.

A karfiolt apró rózsáira szedtem, és forrásban lévő zöldségalaplében megfőztem, de ügyeltem rá, hogy épp megpuhuljon csak, ne főjön szét.
Az apróra vágott vörös és fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam a vajon, majd hozzákevertem a fűszereket is. Liszttel rántást készítettem belőle, amit tejszín és karfiolfőzőlé keverékével engedtem fel. Folyamatosan kevertem, hogy csomómentes legyen. Annyi karfiolfőző-vizet adtam hozzá, hogy olyan főzelék sűrűségű legyen: se nem híg, se nem túl sűrű. Apróra vágott petrezselymet, alaposan leöblített csicserit adtam hozzá, és a karfiolrózsákat is beletettem. Hagytam egyszer összerottyanni és készen is volt. Érdemes kóstolni, nagyon kevés cukor és ecet még izgalmasabbá teheti, de el is hagyható.
Az olívaolajban elkevert csilis, enyhén sós pirospaprikás öntettel meglocsolva tálaltam. (Mindig készítek fokhagymás olívaolajat, mert salátákra is remek: fél liter olívaolajban érlelek 1 egész fej megtisztított, gerezdekre szedett fokhagymát úgy 1 hónapig, aztán leszűröm. A gerezdeket nagyobb darabokba vágva teszem az olajba, így jobban kijön az íze.)

Így önmagában is tökéletes fogás valamilyen finom házi kenyérfélével. De adható hozzá natúr sült hús is, hal is.
Ez az elkészítési mód is nagyon illene hozzá, nem csak zöldbabbal jó, szerintem a főtt tojás a karfiolnak is jó kiegészítője.
És szerintem ahogy a paradicsomos káposztát főzzük, az karfiollal is isteni lehet.

Sűríthetjük valamilyen alternatív módon is: étkezési keményítővel, burgonyával is. De bevallom, nekem a főzelék így régimódiasan (liszttel sűrítve) az igazi.

2013. november 14., csütörtök

Citrom-fokhagyma elixír


Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.

                                                                                                                                                                   (David B. Agus)



Már többször megcsináltam ezt a citrom-fokhagyma elixírt és kúrát. Úgyhogy már vannak tapasztalataim róla. Hatásos, úgy vettem észre. Emellett finom is, én nagyon szeretem az ízét is - persze nekem bármi jöhet, ami citromos. A citrom és én... na ez szerelemi viszony...
Az elixír azért ilyen sárga, mert fel szoktam kissé turbózni. Az eredeti recept csak citromot, fokhagymát és vizet tartalmaz. Az enyémbe mindig kerül friss gyömbér és kurkumapor is. Utóbbitól ilyen szép sárga.
Mi a hatása? Remek értisztító, energizáló, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, rosszindulatú sejtburjánzást gátló, stb....

Hozzávalók egy 3 hetes kúrához:
5 kezeletlen citrom (az is jó, amit természetes viasszal kezelnek, Aldiban, Lidliben, Spárokban lehet kapni),
30 gerezd fokhagyma,
1 liter víz.
Plusz az enyémben van:
1 csapott evőkanál kurkumapor,
1/2 teniszlabdányi friss gyömbér.

A fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, a citromot alaposan megmossuk és darabokra vágjuk. (Én a gyömbért is itt tettem hozzá tisztítva, darabolva.) Konyhai késes robotgépbe (vagy turmixba tesszük a víz egy részével) tesszük és jól összedaraboljuk. Hozzáöntünk 1 liter vizet és az első buggyanásig forraljuk. (A kurkumát akkor kevertem hozzá, mikor felöntöttem vízzel a citrom-fokhagyma-gyömbér keveréket.)
Hagyjuk kihűlni, aztán átszűrjük és hűtőben tároljuk. Minden reggel éhgyomorra egy kis kupicával iszunk belőle. Bár rengeteg fokhagymát tartalmaz, cseppet sem büdös. A főzés lelágyítja mind az ízét, mind a szagát ennek a csodás, rontásűző növénynek.
A kúrát 3 hét elteltével lehet ismételni. Én kb. félévente megcsinálom.

A citrom -  AntalVali.com
A fokhagyma
A kurkuma, a szent por - itt olvashatsz róla
A gyömbér gyógyhatásai - szintén itt olvashatsz róla

Váljék egészségünkre! :)

2013. november 10., vasárnap

Koulouri (görög szezámmagos perec)


       a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké

                                                (Spencer Michael Free)



Tegnap délelőtt a fészbukon szembejött velem egy kép erről a finom perecről. Athénban kóstoltam a nyáron, valami isteni. Legalábbis szezámrajongóknak kötelező, kihagyhatatlan. A tésztája is nagyon fincsi, de hát a pirított magocskák ellenállhatatlanná teszik. Belül puha, kívül ropogós... mesés.
Egy angol nyelvű blogon találtam meg a receptet, köszönet érte. Sokszor fogom még sütni.

Hozzávalók a tésztához (12 darabhoz):
11 gr szárított élesztő (ez pont 1 tasak),
250 ml langyos víz,
30 gr porcukor,
65 dkg fehér liszt,
1 nagy tojás,
30 ml (2 evőkanál) olívaolaj,
100 ml langyos tej,
8 gr só (1 teáskanál).
A külsejére:
1 és 1/2 csésze szezámmag,
mivel én nem jutok hozzá must-sziruphoz, ezért 2 púposabb evőkanál sötétbarna nádcukrot felforraltam 1,5 dl vízzel.

A szárított élesztőt jól elkevertem oldódásig a langyos víz és tej keverékében a porcukorral együtt. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, sóval elkevertem, a közepébe ütöttem a tojást és csorgattam az olívaolajat, aztán az élesztős keveréket is hozzáadva kidagasztottam a tésztát. Nekem kevés tej még kellett hozzá, tüskeszentpéteri liszttel dolgoztam. Tehát ha még liszt vagy folyadék kell a tésztához, bátran, mert a lisztek nem egyformán működnek. A tészta ne legyen túl lágy, de kemény se, olyannak kell lennie, hogy legyen tartása, hogy majd formázni tudjuk.


Hagytam duplájára kelni. Közben a cukorral felforraltam a vizet, és hagytam hűlni, illetve serpenyőben enyhén megpirítottam a szezámmagokat. Vigyázzunk, nagyon óvatosan és rövid ideig pirítsuk, egy pillanatra se hagyjuk magára a serpenyőt, mert a szezámmag nagyon hamar pirul, és ha túlmegyünk egy ponton, keserűvé válik. Akkor jó, mikor még épp csak sötétedik a színe, de már érezzük azt a jellegzetes, finom, diós illatot. Az illat megjelenése azt jelzi: kapjuk le a serpenyőt, mert jók már a magocskák.
Begyújtottam a sütőt 180 fokra. A tepsiket szilikonos papírral kibéleltem. A tésztát 12 darabra vágtam. Minden kis darabot kb. 80 cm hosszú, vékony szállá gyúrtam, majd középen összehajtottam és megcsavartam, a két végét összecsippentettem, hogy kis koszorúk legyenek.
Minden darabot a kihűlt szirupba, majd a szezámmagba forgattam.
Hagytam kelni a tepsiben még 20 percet, aztán sütöttem. Szép barnásra süssük, akkor lesz kívül ropogós, belül puha.


 

2013. november 5., kedd

Almával sült karaj


Egyszer, amikor Denys és én megint fent jártunk a magasban, és a farm pusztáján landoltunk, odajött hozzánk egy nagyon öreg kikuju.
– Ma nagyon magasan voltatok – mondta –, nem is láttunk benneteket, csak a gépet hallottuk dönögni, mint valami méhet.
Ráhagytam, hogy valóban nagyon magasan jártunk.
– Láttátok Istent? – kérdezte.
– Nem, Ndvetti – mondtam –, nem láttuk Istent.
– Aha, akkor mégse voltatok elég magasan – jegyezte meg. – Hanem azt mondjátok meg: feljuttok-e valaha olyan magasra, hogy láthassátok?
– Nem tudom, Ndvetti – feleltem.
– Hát te, Bedár – fordult Denyshez –, te mit gondolsz? Feljutsz-e elég magasra a gépeddel, hogy megláthasd Istent?
– Erről sajnos fogalmam sincs – felelte Denys.
– Hát – mondta Ndvetti –, akkor nekem meg arról nincs fogalmam, hogy minek röpködtök egyáltalán.

(Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában)

 


Ma egész nap szakadt az eső. Semmi kedvem nem volt piacra menni, így abból gazdálkodtam, amit itthon találtam. Volt a fagyasztóban pár szelet karaj, a gyümölcstálból pedig szép és ízletes almák mosolyogtak rám  ebben a szürkeségben...

Hozzávalók 2 főre:
4 szelet sertéskaraj (40-50 dkg),
25 dkg vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
6 db alma,
2,5 dl natúr joghurt,
1 evőkanálnyi mustár,
1 evőkanálnyi méz,
1 darab friss gyömbér (olyan 2 gesztenyényi nagyságú),
0,5 dl száraz rozé bor,
só, frissen őrölt bors,
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 teáskanál olívaolaj,
4 dkg vaj.

A húst bepácoltam nagyon kora reggel. A joghurtot elkevertem a mustárral és a lereszelt gyömbér kifacsart levével, és a kiklopfolt húsra, valamint a nem túl vékony félkarikákra vágott vöröshagymára, illetve a negyedekbe vágott fokhagymára öntöttem. Jól el is kevertem, hogy mindenhol érjen mindent a pác. Lefedtem és 3-4 órára hűtőbe tettem.
A sütőt begyújtottam 200 fokra.
A húst kivettem a pácból (maradhat rajta a joghurt), sóztam, borsoztam és az olaj és vaj keverékén hirtelen átsütöttem. Félretettem egy tányérba. A hagymákat is sóztam és jól átsütöttem a joghurtos páccal együtt a maradék zsiradékon. Egészen addig süssük-pároljuk, míg kissé karamellizálódik, enyhén barnás színt nem kap. Ha ez kész van, keverjünk hozzá mézet, fahéjat, öntsünk rá bort, tegyük rá a hússzeleteket, azokra pedig a negyedelt, hámozott almákat. Tegyük sütőbe és 20-25 percig süssük.
A joghurttól és vajtól nagyon omlós, puha lesz a hús, csöppet sem száraz, nagyon finom.
Köretnek barna rizst főztem. De a köles is nagyon jól illett volna hozzá, vagy a hajdina is akár. Az ételben is szereplő rozéval kínáljuk, nagyon jól illik hozzá.



2013. november 2., szombat

Karfiolos, citromos rizottó


          És a halálnak
nem a vágyát éreztem, de a szégyent,
hogy nem döntöttem el még: őt szeressem
mindennél jobban vagy egy eleven lényt
                                                 
                                            (Umberto Saba: In riva al mare - A tengerparton, részlet)


Nagyon szép karfiolt vettem, rengeteg van most a piacon és olcsó is. Csak mindig úgy járok vele, hogy egy fej sok, ezért részletekben fogy el. No ez egy amolyan karfiolmaradék-hasznosítós recept.


Hozzávalók (vagy 1 nagyon éhes emberre, vagy 2 kevésbé éhesnek vagy ha mást is eszünk):
20 dkg kerekszemű rizottó rizs,
20 dkg karfiol kis rózsáira szedve (tisztítás után ennyi),
4 dkg vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
5 dkg vöröshagyma (tisztítva),
1 duci gerezd fokhagyma,
8 dl zöldségalaplé (a spárban lehet kapni zöldségleves kockát, én azt használtam 1 kockát plussz pici sót),
2 mokkáskanálka kristálycukor,
1 citrom reszelt héja,
kevés citromlé,
1 nagy tojás sárgája,
5 evőkanál zsírdús tejszín,
és ha van, akkor parmezán sajt ha nincs bármilyen más ízesebb sajt (én füstölt sajtot használtam).

A karfiolt rózsáira szedtem (jó kicsikre). A vizet felforraltam, beletettem a leveskockát, pici sót és a cukrot és megfőztem benne a karfiolt. Elég neki 4-5 perc. Kiszedtem a rózsákat egy tálba, az alaplevet hagytam nagyon kis lángon a tűzhelyen.
Közben az olívaolajon és a vaj felén megdinszteltem a kis kockákra vágott vöröshagymát és a végén a nagyon apróra kockázott fokhagymát is hozzá tettem, majd a rizst is átpirítottam, míg kissé áttetsző lett és a szemek elváltak egymástól. (A hagymákat ne égessük meg, közepes lángon és kevergetve csináljuk.)
Ekkor merőkanalanként hozzáadogattam az alaplevet és kis lángon főztem. Mindig mikor elfőtte a levét, újabb adagot kanalaztam hozzá, és természetesen kevergettem. Nem folyamatosan, de azért rendszeresen. Mikor már megpuhult a rizs, és az összes alaplevet hozzáadtam, belekevertem a reszelt citromhéjat is, és a főtt karfiolrózsákat is. Félrehúztam a tűzről, és a tojás sárgáját jól összekevertem a tejszínnel, majd ezt is a rizottóhoz kevertem, a maradék 2 dkg vajjal együtt. Végül a citrom levével ízesítettem. Lehet egész citromos is, vagy kevéssé, ki hogy szereti.
Reszelt sajttal díszítve tálaltam.
A maradék tojásfehérjét(jéket) felhasználhatjuk panírozáshoz (jó ropogós bunda lesz a végeredmény), vagy sörtésztához (orly-mód), vagy sütikbe, amcsipalacsintába felverve, stb...

2012. november 17., szombat

Mazsolás-túrós kenyérszuflé? puding?



Apám mindig azt mondja: "Az aggály és a kétely a jó szakácsok fő ellenségei. A szuflé vagy megdagad, vagy nem. Sehogy sem lehet beleavatkozni. Jobb ha az ember leül és vár, hogy mi lesz a vége."

(Sisko kapitány, Star Trek) 



Minek nevezzelek te szépség? Szuflénak? Pudingnak? Vagy csak rakott kenyérnek? Tényleg nem tudom. Azt hiszem, nem igazi szuflé, az angolok viszont kenyérpudingnak hívják. Mindegy is, ha finom. És ha hisztek nekem ha nem is, a legjobb dolog, ami maradék szikkadt kenyérrel történhet. Egyébként ez még a múlt szombati buliról megmaradt kilós darabból készült. Semmi sem vész kárba, csak átalakul. :)

A maradékfelhasználós receptekkel mindig bajban vagyok, nagyon nehéz mennyiségeket megadni, mert inkább érzésre rakja össze az ember lánya, mintsem pontos recept alapján.

A jénait kivajaztam jó vastagon, és elég kócosan belerakogattam a kenyérszeleteket, rádobtam a mazsolát, túrót. Három tojást felvertem, reszeltem bele citromhéjat, tettem bele valódi vaníliamagokat, 10 dkg cukrot és 4 dl tejjel felöntöttem. Rácsorgattam a szeletekre és vártam egy órácskát, hogy magukba szívhassák az éltető folyadékot, s aztán forró (kb. 200) fokos sütőbe tettem úgy félórára.
Volt kibontva az isteni citromlekváromból, így 2 evőkanálnyit vízzel öntet sűrűségűre higítottam, s ezzel a mennyei finomsággal még megcsorgattam. Nem volt rossz. :)

2012. november 12., hétfő

Omlós-szaftos sültcsirke

  

Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen?

A válasz: három.
A tanulság: attól, hogy elhatározol valamit, még nem biztos hogy meg is mered tenni.


 (Robert T. Kiyosaki)



Kiegészítés: és az sem valószínű, hogy a várakozástól a sültgalamb a szádba fog repülni.
Családi közkívánatra teszem fel ezt a grillcsirkét (buli volt), mert mindenkinek nagyon ízlett. Amin meglepődött mindenki, hogy ennek a csirkének nem száraz a mellehúsa sem. Hiába. A vaj mindig csodákat tesz. :)

Hozzávalók a páchoz (ez 2 csirkére elég):
1/2 üveg Édes Anna (részemről Erős Pista),
1 csapott evőkanál koriandermag,
3 szegfűbors,
1/2 teáskanál bors,
1-2 kardamommag,
1/2 teáskanál köménymag (ha szeretjük a római köményt, tegyünk bele azt),
1/2 teáskanál mustármag,
3 gerezd fokhagyma,
6 dkg vaj.


A fűszereket mozsárban összetörtem (a fokhagymát nagyon apró kis kockákra vágtam), és az Édes Annával elkevertem. Majd szobahőmérsékletű vajjal is összedolgoztam. (Nem egyszerű... :)  )
A csirkéket finoman besóztam (mert az Édes Anna is sós, de amennyi abban van, az kevés ahhoz, hogy a csirke ne legyen sótlan), aztán rájuk kentem kiskanállal a pácot. Nehéz művelet, nem igazán akar megmaradni a kezemre bezzeg ragadt rendesen, de ne adjuk fel. :) A lényeges momentum az, hogy a csirke bőre alá, a mellehúsa fölé jócskán tegyünk a fűszeres vajból. Így lesz finom porhanyós, ízletes.
Aztán a csibéket kissé kiolajozott tepsibe tettem, 1-2 deci vizet is alájuk öntöttem és olyan 180 fokon sütöttem majdnem másfél órán át. Közben locsolgattam őket és mikor nagyon elment alóluk a víz, pótoltam. Így szaft is maradt alattuk, amit külön kínáltam a tálalásnál.
A bőre nem lett túl ropogós, mivel vizes egy kissé a pác. A nagyon ropogós sült bőr titka az, hogy teljesen száraznak kell maradnia. Ez igaz csirkére is, disznóhúsra is.

2012. november 7., szerda

Vita Illuminativa


"Egyetek, szeressetek, gyönyörködjetek, és főként igyatok és igyatok és igyatok. Nem azt akarom, hogy kevesebb legyen, hanem azt, hogy több. Érted? Szamár! 
... Minden tőled függ. Minden lélek egésznek születik és egészségét nem vesztheti el. Légy okos, szerezd vissza egészségedet. A gyógyszer bárhol kapható. Igyál! Amit kínálok, a tisztaság olaja, a mámor olaja. Igyál, a többit majd hozza a bor."

(Hamvas Béla - Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.)

* * *

1945 verőfényes nyarán Budapest romokban. Még nem dőlt el semmi. Némelyek európai független demokráciáról álmodnak, mások biztosak abban, hogy a pokol után újabb pokol következik, szovjet típusú diktatúra. Hamvas Béla fővárosi könyvtáros ekkor Balatonberényben vakációzik. Úgy mondják, szinte egyetlen lélegzetre írta meg A bor filozófiája című esszéjét, vallásfilozófiai vázlatát, ateistáknak szóló imakönyvét.


(kép forrása ITT)

Nem kétséges, ha Balatonon nyaraló könyvtárosunk csak könyve első tizenhárom oldalát írta volna meg, aztán a vakáció többi részét pancsolással tölti, a magyar gasztronómia már ekkor is sokkal gazdagabb lett volna. Krúdy Gyula tizenkét éve halott, a csendet valakinek meg kellett törnie, és Hamvas megtörte. Ki kellett végre újra mondani, hogy Istent szólíthatjuk csóknak, mámornak és főtt sonkának, de legfőképpen bornak.
És Hamvas kimondta. A harcot újra fel kellett vennünk az antialkoholisták és a korpán-vízen élő pietisták ellen. Hamvas felvette. Béla, a mi Bélánk hirtelenjében a bor világtörténetét is felvázolta. Ez a hamvasi gasztrohistória természetesen három nagy korszakból áll.
A Noé előtti időből, amikor az emberiség még nem ismeri a bort, csak álmodozik róla. A Noé utáni korból, mely az első szőlőtőke elültetésével kezdődik. Az utolsó szakasz a víz borrá változtatásával indul. A vég kezdete. "Mi jelenleg ebben a korban élünk" - írja Hamvas.

Máskor száz évig nem történik ennyi a hazai gasztronómiai gondolkodásban, mint most ebben a 13 oldalban. Drága kincsünk ez nekünk, akik csókkal, mámorral, sonkával, borral dolgozunk.

Ez a könyv még csak ezután kezdődik. Béla fürdőnadrágot húz, megmártózik a Balatonban, majd egy szomorúfűz árnyékában cigarettára gyújt, bort önt poharába, tollat ragad és lefekteti minden magyar gyomorelmélet alapjait. Égető szükségünk volt erre, hosszú századok óta beszéltünk úgy ételről, italról, nőről, Istenről, hogy az ízlelés bölcseletének fundamentuma hiányzott. Mert e negyvenötös, kánikulai délután óta tudjuk, hogy szájunkkal vagyunk a világhoz nőve. Hogy ez az egyetlen közvetlen kapcsolatunk. Hogy csakis akkor tudjuk meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltük. Hogy csakis akkor ismerünk meg egy nőt, ha megcsókoltuk, vagyis ettünk belőle, s ő evett belőlünk.

Erről az alapkőről visszatekintve valahogy sokkal jobban értjük mindazt, amit magyar nyelven a gyomorról írtak. Innen nézve világosabb, miért szerette Mikes Kelemen úgy a nénjét, mint a káposztát, mit látott Szinbád a velős csont közepében, miért gondolta úgy Rejtő Jenő, hogy konyhaművészettel megjavítható lenne az emberiség.

A fővárosi könyvtáros belenéz a magyar tenger víztükrén csillogó lemenő napba, és azt mondja, a bor Isten maszkja. Egy embertelen és ateista kor hajnalán azt javallja, a puritán szívidióták ellen harcoljunk disznótorral. Szűzpecsenye, hurka, friss kolbász, ecetes paprika, hagyma, baracklekváros fánk, két üveg szekszárdi, s a terrorista pietista Istenre cseréli az elvet. Talán ha Rákosi Mátyás részt vesz ebben a tor-kúrában, másképp alakulnak a dolgok. Sajnos, a terápiára nem kerülhetett sor, Hamvas ugyanis nem volt kéznél. '48-ban kényszernyugdíjazzák, Szentendrén lesz földműves, majd Inotán és Tiszapalkonyán raktáros. Ez a földműves írta a Karnevál című nagyregényt, a raktáros pedig a Patmosz című esszéfüzért. Istenem, ilyen a magyar paraszt, néha összedob egy párkötetes regényfolyamot!

Nézzék csak ezt a negyvennyolc éves férfit, ahogy borosflaskával a kezében a hegyoldalon kaptat a ház felé. Túl van két nagy háborún, sebesüléseken, nőkön, lakását bomba vitte el, kéziratai elégtek, a haja hullik már, és az első mély ráncok is megjelentek arcán. leül a kőpadra a nagy diófa alá, újra önt, felhörpinti, nézi a csillagos eget, s a papírosra vési: "Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve, és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja."

Szerb Antal jól mondja, hogy a nagyok nem félnek a giccstől. Hamvas sem fél. Se a giccstől, se a szóismétléstől, se a komcsiktól. Nincs mitől félnie. Aki a jó vallásban él, a mámorvallásban, aki szájával van a világhoz kötve, akinek van bora, annak nincs mitől rettegnie. Akinek személyes haverja Dionüszosz lüsziosz, a Megváltó Boristen, annak nincs félnivalója. Se stilisztától, se kommunistától.

Aki pedig nem fél semmitől, az az angyalok énekszava és virágesője közepette a berényi éjszakában tovább építheti a magyar gasztrozófia alapját. Értekezhet az ízek ízéről, mely a napon érlelt női comb belső részén terem. Megkülönböztetheti a múzsai bornépeket a barbár pálinkanépektől - akár még úgy is, hogy az a történelmi tényekkel köszönő viszonyban sincs, hisz' nem remeg ő a historikusoktól sem. Beszélhet sík és hegyi, szőke és sötét, hím és női, logikus és misztikus, drámai és parázna borról. Dicsérheti a tűzbort, leköpheti a novabort, az ördög borát. Elárulhatja miért erotikusabb az ivás az evésnél, miért cseppfolyós csók a bor. Elkészítheti egy nagy magyar borkatalógus vázlatát, a kecskemétitől a csopakin át a szentgyörgyhegyiig. Megalkothatja a szájharmóniák összhangzattanát. Kijelölheti az alaphármast az étel, ital, dohány háromszögben. Létrehozhatja a Borágy Tanszéket, melynek első professzora lesz, s hangsúlyozhatja a szalonna, a kenyér és a zöldpaprika klasszikus érdemeit. Kitérhet kenyerekre, lángosokra, tésztákra, zöldségekre és a dohányharmóniákra is. Felrajzolhatja a térképre az ízek négy világtáját. Kijelentheti, hogy az éhség a gyomor sötétsége, az étel pedig a fény. Megmutathatja a nedvek útját: hogyan lesz a vízből bor, a borból vér. Bevezetheti olvasóját a poharak metafizikájába. Elmagyarázhatja miért nem hiányozhat nőből, borból a szakrális kurvaság.

Azt csinálhat, amit csak akar. Hamvas Béla Isten akaratából szabad ember. Jöhet a vészek kora, a vér bíbora, ő benéz a maszkok mögé. Lehetne szerény is, lenne mire. De minek? A szerénység elég alacsony formája a gyávaságnak. Tudja ő nagyon jól mit csinál: "Nemcsak célom, hanem becsvágyam is, hogy (...) az alapot minden jövendő borfilozófia számára megvessem. Mint ahogy Kant minden elkövetkezendő filozófia döntő gondolatait mondja ki, amelyeket el lehet fogadni, vagy amelyekkel szembe lehet szállni, de megkerülni és el nem hangzottnak tekinteni többé sohasem, úgy én is (...) a bor metafizikájának egyetemes érvényű és időtálló  eszméit kívánom leírni."

Azért némi szerénység mégis vegyül ebbe a vallomásba. Hiszen Béla nem csak a bor filozófiáját írta meg, de a magyar gasztronómia metafizikájának alapjait is lefektette. Csakis azért sikerülhetett ez neki, mert úgy tudott írni, mint Szókratész. Félelem és túlzás nélkül.

A továbbiakról most csupán annyit: Hamvas huszonhárom és fél évvel a berényi nyár után még csinált egy gargantuai vaskos tréfát. A gyilkos és puritán ateisták nagy ünnepére, november 7.-ére időzítette halinapját. Úgy halt meg, ahogyan élt.

Levélcíme: a Megváltó Boristen Pincéje, Hetedik Mennyország.
 
Cserna-Szabó András: Vita Illuminativa 
(forrás itt)

Erdeigombás canelloni



A csillagos végtelen közöl valami teljesen megnyugtatót, amit nem ért az ember, de tudja, hogy nagyon jól van így. Így, ahogy van, rosszul is. Nagyon jól.

(Rejtő Jenő)




Úgy tűnik, mintha mostanában csak tésztákat ennénk, pedig nem :) ... főztem én vadast is gombás zsömlegombóccal, meg savanyúrépát is, meg más finomságokat is, csak ezek voltak most az újdonságok.
Bármilyen erdei gombával jó, én rizikével (fenyőaljával) készítettem.

Hozzávalók 1 doboz canelloni tésztához (22 darab van benne), ez főételként 3 nem túl éhes embernek elegendő:
75 dkg gomba,
1 nagyon nagy fej vöröshagyma,
5 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olaj,
só,
frissen őrölt bors,
4-5 db szegfűszeg (ez csak akkor, ha rizikével készül),
3-4 evőkanál zsemlemorzsa,
1 doboz canelloni tészta (22 db).
A szószhoz:
3/4 liter paradicsompüré,
kb. 1 teáskanál só,
kb. 2 teáskanál kristálycukor,
2 dl víz.
A tetejére:
10 dkg sajt.

A gombát megtisztítottam és körülbelül egyszer egy centis kis kockákra vágtam. Az olajon megdinszteltem az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymát, aztán hozzáadtam a gombát is és a fűszerekkel addig sütöttem, míg levet engedett. Hagytam 1-2 percig rotyogni, de nem főztem el a levét. A végén kivettem a szegfűszegeket, nehogy valaki ráharapjon. (Ha nem erdei gombával készítjük, fűszerezhetjük kevés kakukkfűvel, vagy petrezselyemzölddel is a ragut szegfűszeg helyett.) Végül belekevertem annyi zsemlemorzsát, ami fölszívta a gomba szaftját.
A szószhoz csak sóztam-cukroztam a paradicsompürét és vizet adtam hozzá.
Egy sütőtálat kiolajoztam, kevés szószt öntöttem bele. (Ez azért kell, mert ahogy elkezdi felszívni a folyadékot a megtöltött canelloni, ha nem tesszük kevés szószba, végigreped, mivel nyers.) Betöltögettem a canellonikat (nem kell túltölteni őket, épp csak lazán) és egymás mellé sorakoztattam a tálban. A maradék szószt is ráöntöttem, alufóliával lefedtem és 40 percre nagy lángra, előmelegített sütőbe tettem. Végül a fóliát levettem, reszelt sajttal megszórtam és még 5 percre visszatettem a sütőbe.
Lasagne-ként is készíthető, de akkor nem kell a gombaraguba a zsemlemorzsa. És dupla ennyi sajt kell hozzá.

2012. november 3., szombat

Céklás, csicseris, gránátalmás rizssaláta



A spiritualitás nem másról szól, mint arról, hogyan viszonyulunk a mindennapi élethelyzetekhez.

(Csögyam Trungpa: Munka, szex, pénz)

 





Egy nagyon finom svédasztalra való étel az ősz kínálatából. Az idei első céklás falatok. Lesz még sok, érzem... mert nagyon szeretem. :)

Hozzávalók 4 főre főételként, 6-8 főre ha csak csipegetünk:
30 dkg hosszúszemű rizs (vadrizs is lehet benne),
70 dkg cékla (tisztítva ennyi),
1 üveg csicseriborsókonzerv,
1 nagy gránátalma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 teáskanál fokhagymagranulátum vagy 4 gerezd fokhagyma,
1 teáskanál őrölt gyömbér,
1 teáskanál frissen őrölt koriandermag,
1 teáskanál szumák (cserszömörce),
1 piros csili,
só,
1-2 evőkanál balzsamecet,
1 evőkanál olaj,
1,5 dl víz.
Plussz olaj a tálaláshoz, díszítéshez petrezselyemlevél.

A céklát megtisztítottam, 2-3 milis szeletekre vágtam és egy nagy tálba tettem. Hozzákarikáztam a lilahagymát is, megszórtam sóval, mozsárban frissen őrölt koriandermaggal, fokhagymagranulátummal, őrölt gyömbérrel, a kis kockákra felaprított csilivel, a szumákkal és meglocsoltam olajjal. Jól összekevertem, hogy mindenütt egyenletes lehessen a céklán a fűszer, s aztán meglöttyintettem a házi balzsamecetemmel is, végül egy sütőtálba tettem. Vizet öntöttem alá, lefedtem fóliával és nagy lángon 1 órán át sütöttem.
Addig főztem sok vízben a rizst, míg megpuhult, és amint készen volt, szűrőben leöblítettem.
Mikor már nem kellett azbesztkéz a céklához, az egyben sült szeleteket fölcsíkoztam, és levestől-hagymástól együtt összeforgattam a rizzsel, amihez egy lecsöpögtetett és szűrőn jól átöblített csicseriborsó konzervet is hozzáadtam. A gránátalmából kivarázsoltam a magokat, és majdnem az összeset szintén hozzákevertem a salátához. Csak díszítéshez tettem félre belőle. Tehát alaposan elkevertem mindent.
Tálaláskor a tetejét szórjuk meg gránátalmamaggal, s díszítsük petrezselyemmel. Ha kissé száraznak érezzük kóstolásnál, a tetejét meglocsolhatjuk még valamilyen jófajta olajjal is.
Ezt a céklás salátát szerintem készíthetjük gerslivel is, vagy hajdinával, vagy bulgurral is rizs helyett.
Sőt, akár önmagában (csicserivel és gránátalmával), akár köretként is tökéletes ez a sült cékla. Én még kaptam a piacon nagyon olcsón friss fügét is. No gránátalma helyett azzal is isteni...
Sajnos a fotó nem lett a legjobb, későn kaptam észbe... meg kell szoknom még hogy korán sötétedik. Viszont szép alkony volt, s a varjak is épp arra repültek. :)