Amikor nem nagyon ehetek, akkor vagy szakácskönyvet olvasgatok, vagy - mivel már modern időket élünk - főzős videókat nézek. Tudom. Kicsit lökött vagyok.
Van három recept, amiket ki akarok majd próbálni.
Az első egy mexikói étel, zöldparadicsom-salsával készült ragu. Nálunk szinte csak savanyúságba használatos, ezért is ragadta meg a figyelmemet. Két változatban is megtaláltam, az egyiket hanyagolnám, mert bár szeretem a ropogós tepertőt vagy disznóbőrt, azért raguba nem főzném bele. :)) Maradnék a hússal készült változatnál, ez lenne az:
Találtam olyan változatot is, amiben nem főzik, hanem sütőben megsütik a zöldparadicsomot és a csiliket. Talán az még izgalmasabb.
A második egy alternatív pizza. Tulajdonképpen a pizza, és az USÁban, Angliában annyira szeretett sós piték kombinációja.
A harmadik egy ínycsiklandó desszert, ami hasonlít egy kicsit az aranygaluskára is, és a somlóira is, csak sokkal kevésbé bonyolult. Egyszerű kelt kenyértészta kell hozzá csak, csokoládé, tejszínhab. Ha megcsinálom majd, nem csokiöntettel fogom, hanem karamellöntettel, mert csokoládé van benne bőven.
Na és ez a ráadás. Egy nem szokványos szendvics. :)
Ami az olajat illeti, az nyilván legyen extraszűz. Wildschwein úrnak már
az ősidőkben feltűnt, hogy a boltokban szűz olaj nemigen található. Van
a mindenfajta minősítés nélküli, egyszerű és alázatos olívaolaj,
másfelől van az extraszűz. Ami viszont már önmagában is problematikus,
merthogy a szüzesség mint olyan bináris fogalom, valaki vagy szűz, vagy
nem szűz, vagy egy, vagy nulla, vagy plusz, vagy mínusz.
(Váncsa István: Lakoma)
Tulajdonképpen ugyanaz, mint az olasz focaccia, vagy a mi langalónk vagyis kenyérlángosunk. Sőt, a Balkánon ezt a vékony kenyértésztából sült kenyérlángost nevezték pogaca-nak. Kitűnő egy esti borozáshoz, sörözéshez. Kívül ropogós, belül puha, perec-szerű ízes kenyérke. Kemencében sülve az igazi.
Bármivel fűszerezhető, lehet sima is a tésztája, és csak a tetejét szórhatjuk meg ezzel-azzal.
Hozzávalók 4 darabhoz:
25 dkg liszt
2,3 - 2,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 mokkáskanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál olívaolaj, plusz valamennyi a tetejére
8-10 darab szeletekre vágott olajbogyó
1 nagy paradicsom kimagozva, kockákra vágva
1 maréknyi zöldfűszer apróra vágva (kinek mi van a keze ügyében: bazsalikom, kakukkfű, zsálya, oregano, rozmaring, tárkony, stb...)
1 gerezd fokhagyma lereszelve
és a tetejére nagy szemű só.
A langyos vízben elkevertem az élesztőt, a cukrot és a lisztből 3 evőkanálnyit. Hagytam felfutni, közben apróra vágtam a zöldfűszereket, kimagoztam, lecsepegtettem a paradicsomot és felkockáztam. A lisztet a keverőtálba tettem, sóval elkevertem, hozzáöntöttem a felfutott élesztőt és dagasztani kezdtem. Jó sűrű tésztának kell lennie, mert az olaj és paradicsom nedves, még higít rajta. Dagasztottam, míg szép sima lett, aztán hozzáadtam az olívaolajat, apróra vágott olajbogyót, paradicsomot és a zöldfűszereket is. Dagasztottam ismét addig, míg szép sima lett a tészta. Érdemes figyelni, ha túl lágy lenne, szitálhatunk hozzá kevés lisztet még.
Hagytam duplájára kelni, majd 4 gombócot csináltam a tésztából.
A sütőt előmelegítettem.
Egy nagytepsire 2 fougasse fér el, tehát kettőt kinyújtottam jó vékonyra, hosszúkás formára, aztán levélerezetet vágtam bele. Szilikonos sütőpapírra tettem, megkentem olívaolajjal és megszórtam nagyszemű sóval. (A tésztába ezért nem kell sok sót tenni, csak csínján.) Hagytam még 5 percig kelni, aztán forró sütőbe tettem.
Konyhaművészetünk szabadtéri gyakorlását illetően az első problémát a
tűzrakás szokta jelenteni. Van, amikor ez egyben az utolsó probléma is,
minthogy a többi gondot a helyszínre siető tűzoltók veszik le a
vállunkról, mely esetben annak kell örvendenünk, ha a tisztelt ünnepi
vendégkoszorú - darabra legalábbis - megvan, és esetleg annak, hogy csak
a házunk égett porig, holott ezzel az erővel háromszáz hektár erdőt is
felperzselhettünk volna.
(Váncsa István)
Megkívántam a gyrost. De olyan rettenet hőség volt, hogy egyszerűsítettem mindent. Süthetünk hozzá pitát, ha van merszünk bekapcsolni a sütőt, nekem most nem volt... így csak egyszerű laposkenyeret készítettem mellé. (Liszt, víz, só és olaj nélkül, száraz serpenyőben sütöttem a kenyereket.) Úgyhogy ez tulajdonképpen a török gyros, vagyis a dürüm. A húst sem sütőben készítettem, hanem serpenyőben. A sült krumpli pedig igazából dinsztelt krumpli: vagyis kevés olívaolajon pároltam fedő alatt, végül rápirítottam a fedő levétele után. A tzalziki pedig most nem görögjoghurtból, csak sima joghurt és kevés tejföl keverékével készült, kapor híjján friss mentával.
A fűszerkeverékből fog maradni, mert ez legalább 3-4 kg húshoz elég cirka. El lehet tenni egy kis üvegcsébe, és bármikor felhasználható, mert csupa száraz fűszer van benne.
Én lapockát vettem, az nem annyira zsíros hús, viszont omlóspuhára tud sülni. Négy főre 80-90 dkg hús bőven elég a gyroshoz.
Tehát a húst két centiméter vastag szeletekre vágtam, megszórtam a fűszerkeverékkel, és egy evőkanál olívaolajon serpenyőben nagy lángon mindkét felére rápirítottam a szeleteknek. Majd felöntöttem annyi vízzel, ami a szeleteket félig ellepte, fedőt tettem a serpenyőre, és kis lángon puhára pároltam. Egy óra gőzölődés elég is neki. A végén levettem a fedőt és elforraltam az összes vizet a hús alól.
A gyrosba csak fel kell szeletelni a húsdarabokat, meglepően hasonló az eredetihez. Adjunk mellé paradicsomot, édes lilahagymát is.
- És mi az élet titka? - kérdeztem.
- Nem emlékszem - mondta Sandra.
- Fehérje - jelentette ki a mixer. - Rájöttek valamire a fehérjéről.
- Aha - mondta Sandra. - Az az.
(Kurt Vonnegut: Macskabölcső)
Szeretem a tofut, és ha le van árazva a Spárban, mindig veszek is egy dobozzal. Kitűnő fehérjeforrás, meg fincsi is. És a sült kápia paprikát is szeretem, erőteljes íze és színe remekül kiegészíti a tofu semlegességét.
Egy könnyű, nyáresti vacsorának való finom vegán "salátát" hoztam. Vagy tapast - előételt -, bor, sör mellé való rágcsát. Vagy akármit.
Salátát érzésből csinálunk, nem pontos recept alapján. Egyrészt mert tipikus műfaja a "mivanitthon"- varázslás művészetének, másrészt mert tényleg érzésből csináljuk. :)
Tehát. Hat kápiát betettem az előmelegített, nagyon forró sütőbe a rácsra. Addig sütöttem, míg szenes-feketére sültek a héjak, majd egy tálba tettem őket, fedőt is kaptak, mert így a gőzben a héj leválik a húsról, és könnyű meghámozni. Tíz percig így pihentettem őket, aztán a fedőt levettem, hagytam langyosra hűlni a paprikákat. Addig felvágtam csíkokra a tofut, és elkészítettem a salátaöntetet, ami körülbelül fél deci olívaolajból, egy nagyon kis gerezd apróra kockázott fokhagymából, a kápiából kicsurgó finom paprikaléből, gyümölcsecetből és egy kevés mézből készült, némi frissen őrölt borssal megspékelve. Fehér salátahagymát is vágtam föl vékony karikákra.
Amikor a paprika kihűlt, lehúztam a szenes héjakat, eltávolítottam a magházat és a magokat, a paprikát pedig csíkokra vágtam. Egy tányéron rétegeztem a sült paprikát a tofucsíkokkal, hagymával, megszórtam bazsalikommal, végül meglocsoltam az öntettel. Folpackkal letakartam, és hűtőbe tettem egy órácskára. Adhatunk mellé érett, zamatos paradicsomot is, vagy akár azt is belekarikázhatjuk a többi hozzávalóhoz.
Van egy kedvenc strandolós helyünk. A büféablak mellett van mindig a fagylaltos pult is, így délutánonként gelato affogato-t
szoktam kérni kávé & desszert gyanánt. Első alkalommal a pultos
lány nagyon furcsán nézett rám, nem értette hogyan jön össze a forró
kávé a vaníliafagyival. Most már viszont évek óta ha meglát délután a
pultnál, tudja miért kérem, hogy nagy bögrébe főzze le a kávét. :)
Itthon viszonylag ritkán van részem benne, mert kicsi a fagyasztóm, és
nem mindig fér el benne egy nagy doboz fagyi. De most igen, úgyhogy
hódoltam is kedvenc nyári édességemnek.
A gelato affogato
roppant egyszerű desszert. Végy hozzá jó minőségű vaníliafagyit 2-3
gombóccal, s öntsd rá a forró eszpresszókávét. Voilá, s ennyi lenne. :)
Igazi délutáni, könnyű édesség, s egyben frissítő is.
Az enyémben ALDI-s vaníliafagyi van, nagyon finom, igazi vaníliával készül, látszanak is benne a kis fekete pettyek.
A fűszernövények erős illata legalább akkora örömet okoz a szakácsnak, mint a kóstolgatás.
(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána)
Kiegyeltem a "kiskertemben" (ami valójában csak ablakpárkány) a bazsalikomot. Rengeteg van most, ilyenkor a pesto a legjobb választás. Mivel nekem görögbazsalikomom van, ezért a szószt is fetával készítettem, ami nagyon krémessé tette.
Hozzávalók 2 főre (főételnek):
36 dkg durum spagetti
2 nagy marék bazsalikomlevél
2 gerezd fokhagyma
1 - 1,5 dl olívaolaj
6-8 dkg feta
só.
A spagettit sós vízben kifőztem. Amíg főtt, elkészítettem a mártást. A
pesto hozzávalóit turmixgépbe tettem, jó krémesre pépesítettem.
Kóstoljuk, és ha kell valami, lehet alakítani az ízén: só kellhet egy
kicsi bele, attól függ, mennyi és milyen sós fetával készítjük. Vagy
fokhagyma, vagy olívaolaj. A pestot mindig érzésre készítjük, nincs
igazán fix recept.
A megfőtt tésztát leszűrtem, a pestoval összekevertem.
Nagyon egyszerű, de a bazsalikom íze, illata egyszerűen felülmúlhatatlan.
Cica is szereti. :)
Ha hazafelé tartasz Ithakába,
kívánd, hogy utad jó hosszú legyen,
tele kalanddal és tapasztalással.
Se Laisztrügónoktól, se Küklopszoktól,
de még dühödt Poszeidontól se félj:
ilyeneket útközben nem találsz,
csak ha magas gondolat s lobogó
indulat hasít át testeden, lelkeden:
Laisztrügonok és Küklopszok csak akkor
merülnek fel s a vad Poszeidon is -
akkor lelked eléd vetíti őket,
mert mindezeket ott hordod magadban.
Kívánd hát, hogy utad hosszú legyen.
Sok nyári reggelt élj meg utadon:
milyen öröm lesz, milyen vad gyönyör
kikötni rég-megálmodott öbölben,
föníciai vásárokon ődöngeni:
vennéd halomra a sok drága holmit,
gyöngyházat, korállt, ébengyöngyöket
és mindenféle buja illatszert még,
vérforraló, vad illatszereket.
Járd be Egyiptom városait is mind
s tanulj, csak tanulj azoktól, kik tudnak.
Mindig eszedbe legyen Ithaka.
Sorsod, hogy célhoz érj, éppen ezért
ne erőltesd a hazautazást.
Hadd tartsanak tovább a szép napok,
s öreg fejjel köss ki a szigeten
minden kinccsel, mit útközben szereztél -
ne hidd, hogy kincsekkel vár Ithaka.
Ithaka adta néked ezt a szép utat.
Őnélküle nem keltél volna útra.
Ezt adta, nem tud adni mást.
Bármily koldusszegény, Ithaka mégse csalt meg.
Bölcs lettél és olyan tapasztalt,
hogy már azt is megérted, mit jelent Ithaka.
(Konsztandínosz Kaváfisz: Ithaka)
A görögöknek is van lasagne-jük, úgy hívják: pastitio. Egyszerűbb, mint az olasz változat, és legalább olyan jó. Én most Rick Stein receptjét készítettem el, szeretem nagyon, ahogy főz.
Hozzávalók 6 főre:
40 dkg durum makaróni, vagy penne vagy cavatappi vagy kis átmérőjű hajlítottcső tészta (mindenképpen durumtésztát válasszunk, mert sokkal roppanósabb, rugalmasabb állagú, mint a tojásos tészták)
a szószhoz:
3 evőkanál olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
50 dkg darált hús (lehet marha is, sertés is, vagy vegyes is)
1 dl száraz fehérbor
1 olasz hámozott, darabolt paradicsom konzerv
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom
só, frissen őrölt bors
1 kis darabka fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
1 babérlevél
friss görögbazsalikom vagy oregano
egy csipet cukor ha szükséges
és az enyémben van 3 szál újhagymának a zöld szára is apróra vágva (természetesen kihagyható, csak most mindig van a hűtőmben, mert szezonja van)
Kifőzzük sós vízben a tésztát, átöblítjük hideg vízzel, hogy ne puhuljon tovább, majd alaposan lecsöpögtetjük. (Vigyázzunk, ne főzzük túl, maradjon kissé roppanós.)
A raguhoz felkockázzuk a hagymát, fokhagymát, és olívaolajon
megdinszteljük kevés sóval. Hozzáadjuk a darált húst, átsütjük
fehéredésig. Felöntjük borral, hagyjuk rotyogni 1-2 percig, majd
hozzáadjuk a darabolt paradicsomot is, a sűrített paradicsomot is,
sózzuk és fűszerezzük a ragut. Hagyjuk rotyogni 20-30 percig, hogy
összeálljanak az ízei, és hogy elfője a levét. Közben elkészítjük a
besamelt a vajból, lisztből, tejből. Ízesítjük sóval és szerecsendióval.
Lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a reszelt sajtokat, de egy keveset
kihagyunk a sajtból, az majd a tetejére kerül. Hozzákeverünk 2 tojást is
a sajtos besamelhez, majd 2/3-át hozzákeverjük a főtt tésztához. A
maradék besamelt félretesszük, mert az lesz az utolsó réteg, ami majd a
tetejére kerül.
Rétegezzük a hozzávalókat: kiolajozzuk a tepsit vagy tálat, a tészta
felét egyenletesen eloszlatjuk, a ragu felét úgyszintén. Megint tészta,
ragu és végül a maradék 1/3-ad besamel és megszórjuk a kihagyott
sajttal. Az összeállításnál mindig kicsit nyomkodjuk le a rétegeket,
simítsuk őket egymásra.
Előmelegített 180-200 fokos sütőben addig süssük, míg a teteje szép pirosas-barnás lesz.
Isteni és egyszerűbb, mint a lasagne. És olcsóbb is, mert a jóminőségű
lasagne lapok nagyon drágák. Nagycsaládosoknak ideális recept, de
vendégvárónak is tökéletes, ha társaságra főzünk.
A gazpacho nem csak zöldségekből, hanem gyümölcsökből is készíthető. Ez
most egy sárgabarackos változat, mert gyönyörű, nagyszemű, illatos
csodákat leltem a piacon. Eredetileg ez a recept sárgadinnyére íródott,
érdemes majd azzal is elkészíteni.
Hozzávalók 2 főre:
0,5 kg nagyszemű, érett sárgabrack
5 dkg lehéjazott mandula
5 dkg fehérkenyérbél,
1 dl száraz, gyümölcsös fehérbor
1 kisebb gerezd fokhagyma
só
3 evőkanál olívaolaj
2-3 ágacska menta
A barackot és a mandulát forrásban lévő vízbe tettem fél percre, majd
leöblítettem és mindkettőről eltávolítottam a héjakat. A kenyérnek
levágtam a héjrészeit. A fokhagymát szeletekre vágtam, a barackot
daraboltam és minden ment a turmixgépbe. Alaposan pürésítettem,
kóstoltam. Ha valami hiányzik, lehet pótolni. Ha nagyon fanyar lenne a
gyümölcs vagy a bor, egy levés mézet is lehet beletenni, az ízek
kiegyenlítése végett.
Kiöntöttem a gazpacho-t egy kislábosba, pár ágacska mentát a tenyereim
között kissé összemorzsoltam, és beletettem a kész levesbe. Hűtőbe
tettem 2-3 órára, hogy igazán jól behűljön. Fogyasztás előtt a mentát
eltávolítottam belőle.
Isteni. Lehet jégkockát is tenni bele, ha valaki igazán hűsen szereti.
Valamint ha már ettünk sárgabarackot, érdemes nem eldobni a magját. Ki
kell tenni a napra, és mikor már alaposan kiszáradt, fel lehet törni, és
lehet használni mandula helyett. Úgyanúgy le lehet héjazni, és nagyon
finom ízű, ha nem keserűmagú fajta a barack.
Ha gyerekek is esznek belőle, akkor vagy valamilyen enyhe
gyümölcsecettel savanykásítsuk, vagy forraljuk a bort pár percig, hogy
az alkoholtartalma elillanjon, és így adjuk a leveshez.
És mégegy tipp: a sárgabarackhoz nekem kifejezetten kedvenc fűszerem a
kardamommag. Érdemes kipróbálni vele ezt a különleges levest.
Amikor tésztát gyúrsz, érzed a földet az ereidben.
Amikor húst sütsz, az állat lelke szól hozzád. Meg kell tanulnod tisztelni.
Amikor halat tisztítasz, hallod a tenger morajlását. Óvatosan tisztítod, hogy megszabadítsd a víz emlékétől.
(Elif Shafak)
Tegnap úgy jártam, hogy nem volt már kenyér a piacon délelőtt. Így
vacsira sütnöm kellett valamit. Volt egy kevés főtt krumpli maradékom
is, azt beledolgoztam a tésztába.
Rajongok a laposkenyerekért. Egyrészt mert finomak, másrészt mert
viszonylag gyorsan készen vannak. Parathát most sütöttem először. Nagyon
finom, olyan mintha leveles tészta lenne, a hajtogatás és a benne lévő
vaj miatt. A fotón a tányéron lévőt eltéptem, hogy látszódjanak a
rétegek.
Hozzávaló mennyiséget nem igazán tudok írni, mert nem méricskéltem, de
körülbelül 25-30 dkg lehetett a liszt és ehhez volt 2 egész (nem túl
nagy) főtt burgonyám. A tésztájába tettem 1 evőkanál olvasztott vajat, a
többi a kenegetéshez ment el a 10 dekából. Körülbelül 1-1,5 dl vizet
adhattam még hozzá. Apránként, ahogy a tészta felvette. Hat kenyér lett
belőle. Itt találtam egy rendes receptet is.
Egy a lényege ennek a kenyérnek: a liszthez sót adunk és olvasztott
vajat vagy ghít, azt elmorzsoljuk benne, és annyi vizet adunk hozzá,
hogy viszonylag kemény, de mégis rugalmas és gyúrható tésztát kapjunk.
Amikor összeáll, jól átgyúrjuk, pihentetjük fél órát majd olyan
teniszlabdányi gombócokat készítünk belőle. A gombóckákat is jól
átgyúrjuk, hagyjuk 10 percig pihenni, majd kinyújtjuk jó vékonyra.
Megkenjük olvasztott vajjal, aztán bevágjuk késsel úgy, hogy a kör
sugara lesz a vágás. A szélétől feltekerjük tölcsér alakban, végül a
tölcsér csúcsát belenyomjuk a tészta közepébe, így egy csigabigát
kapunk. Hagyjuk pihenni, majd újra nyújtjuk egyesével - vajazzuk is
mielőtt serpenyőbe kerül -, közben ahogy sül, nyújtjuk a következőt.
Közepes lángon süssük, hogy át tudjon sülni.
Ebben a videóban a hölgy a parathá háromféle hajtogatását is bemutatja (a tésztába tojást is tesz, nem kell), szerintem az átvágós, tölcséres a legegyszerűbb, én úgy csináltam (a 4. perctől érdemes nézni).
A végeredmény egy nagyon leveles, kívül ropogós, belül foszlós, nagyon
ízletes kenyér. Fokhagymás tejfölbe mártogattuk, de lehet pl.
fokhagymás-zöldfűszeres vajjal kenni, szerintem isteni kenyér sülne
ki/meg belőle.
Egy kis indiai kenyértan: Csapati vagy roti: egyszerű
laposkenyér liszt, víz só felhasználásával. Szárazon sütik. A rotit
sülés után kenik meg olvasztott vajjal vagy olajjal.
Puri: a tésztájában van vaj is és bő, forró vajban vagy olajban sütik. Szépen felpuffad, van egész kisméretű is, és nagyobb is. Naan vagy nán
kenyér: a tésztájában van vaj is, és joghurt is, valamint
szódabikarbóna vagy sütőpor, de van aki élesztővel készíti. A nánt
szárazon sütik (a tandoori kemencében sült az igazi)
és sütés ütán kenik meg vajjal. Rengetegféle töltött nánkenyér létezik,
általában valamilyen fűszeres zöldséggel vagy burgonyával töltik.
Ezek a laposkenyerek nem csak Indiában népszerűek, de a Közel-Keleten is, csak maximum más néven neveztetnek.
A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván.
(Paul Gauguin)
Ritkán veszek brokkolit, mert csak én szeretem. Általában köretként
szoktam enni, csak egyszerűen megfőzöm - így szeretem a legjobban. Ma
viszont máshoz volt kedvem.
A besameles ételeket óvatosan készítem, mert éttermi és menzai emlékeim
nagyon rosszak róla. Túl sűrű, túl ízetlen és túl töménytelen (ami alatt eltűnik az étel) - röviden így foglalhatom össze. Ma sem ennék sehol, senkinél, csak ha magam készítem.
Hozzávalók 2 főre:
4 nagyobb szelet karaj csont nélkül vékonyra klopfolva
1/2 kg brokkoli
3 dkg vaj
1 teáskanál olívaolaj
só, frissen őrölt bors
1/2 fej vöröshagyma
1 dl száraz vagy félszáraz fehérbor (nekem most csak vörös volt itthon, de ezzel is jó lett)
a besamelhez:
2 evőkanál liszt
3 dkg vaj
2,5 dl tej
só
frissen őrölt bors
1/4 citrom leve
10 dkg reszelt, olvadós sajt
A brokkolit megfőztem enyhén sós vízben. A karajt vékonyra klopfoltam,
sóztam, borsoztam és a vaj és olívaolaj keverékén erős lángon
elősütöttem, majd egy tányérba félretettem. A maradék vajon kevés sóval
megdinszteltem a félkarikákra vágott hagymát, aztán ráöntöttem a bort.
Hagytam rotyogni 1-2 percig, hogy az alkohol elillanjon belőle. A
sütőtálba visszatettem úgy a hússzeleteket, hogy a hagymát a tetejükre
halmoztam, majd a brokkolirózsák következtek.
A vajból, lisztből és tejből besamelt készítettem, amit a végén sóval,
borssal, citromlével ízesítettem. Rálocsoltam a rétegezett hozzávalókra,
megszórtam reszelt sajttal és forró sütőbe tettem, míg a sajt megpirult
a tetején.
Önmagában is jó fejes salátával, de rizzsel vagy burgonyával is köríthetjük. Vagy házi szélesmetélttel.
2 evőkanál tört burgonya (helyettesíthető 1/2 áztatott és kinyomkodott zsemlével)
só
frissen őrölt bors
frissen reszelt szerecsendió vagy szegfűbors mozsárban porrá törve
1/2 csokor petrezselyemzöld (el is hagyható)
1/2 evőkanál olívaolaj vagy repceolaj
10 dkg vaj
a mártáshoz:
2 púposkás evőkanál liszt
1,5 dl habtejszín
1,5 evőkanál szójaszósz
1/2 liter marhaalaplé (kockából is teljesen jó)
só
frissen őrölt bors
és ízfokozásként egy csipet cukor
a tálaláshoz:
egészben főtt burgonya
vörösáfonyalekvár
A burgonyákat megmossuk, héjastól feltesszük főni. Mikor készen van, egyet kiveszünk, a héját eltávolítjuk, villával összetörjük és hagyjuk
hűlni. A többi krumplit fedő alatt hagyjuk tálalásig. (A legjobb betenni langyos sütőbe, hogy ne hűljön ki.)
Míg hűl a tört burgonya, a vöröshagymát a kevés olajon és 1 evőkanál
vajon pici sóval üvegesre dinszteljük, őt is hagyjuk kihűlni, majd
hozzáadjuk a darált húsokhoz, amihez még megy: tojás, zsemlemorzsa, tört
krumpli, tejszín, só, bors, szerecsendió, aprított petrezselyemzöld. A
masszát kézzel alaposan összedolgozzuk, kis golyókat formázunk és a
vajon kisütjük. Kis lángon csináljuk, hogy át tudjanak sülni a
húslabdák.
A visszamaradt vajhoz öntjük az alaplevet, ízesítjük szójaszósszal,
borssal, s ha szükséges kevés sóval, pici cukorral és felforraljuk.
Közben a tejszínből és lisztből habarást készítünk 1-2 dl hideg vizet is
hozzáadva, amit az alapléhez adunk hőkiegyenlítéssel állandó keverés
mellett. Összeforraljuk, majd átszűrjük tálalás előtt, hogy szép sima
mártást kapjunk.
Főtt burgonyával és vörösáfonya (én szoktam ribizlizselével is kínálni, még finomabb, pikánsabb) dzsemmel tálaljuk.
Véleményem szerint a svéd húsgombóc íze a vajtól olyan, amilyen. Nem
kihagyható, és nem helyettesíthető sem margarinnal, sem olajjal, sem
zsírral.
Én még benne vagyok a tavaszi tojásőrületben... húsvét elmúla avagy sem, nekem még nagyon tavasz van, s tojásszezon.
Sokszor szembejött már ez a recept, de még soha nem készítettem. Kár
volt. Az egyik legfinomabb krém, amit valaha ettem. És bár az eredetiben
nincs medvehagyma, de most így a szezon végén elmondhatom: az egyik
legjobb étel amibe medvehagyma kerülhet, az a zsidótojás - más néven
lengyeltojás.
Az enyém nem annyira kóser, mert libazsír nem volt itthon, mangalicazsír viszont igen. Véletlenül se készítsük margarinnal (margarinnal semmit se ha lehet...) vagy vajjal, a zsidótojás zsírral tökéletes, krémes, finom. Rajongó lettem na. :)
Hozzávalók:
6 főtt tojás
1 nagyobb fej vöröshagyma lereszelve
kb. 1/2 evőkanálnyi mustár
só
frissen őrölt bors (úgy meglehetősen)
kb. 2 púpos evőkanál liba vagy kacsazsír (nálam mangalica)
A tojásokat keményre főzzük, hideg víz alatt hagyjuk kihűlni, majd megtisztítjuk és villával vagy tojásvágóval összetörjük (lehet reszelni is).
A hagymát lereszeljük. A tört tojásokhoz hozzáadjuk a zsírt, mustárt,
hagymát, sót, borsot és krémesre keverjük. A zsír annyi legyen hozzá,
hogy a tojás el tudjon teljesen vegyülni benne, vagyis krém állagot
kapjon. Kóstoljuk, a só-mustár-bors-hagyma aránya dönti el, hogy igazán
finom lesz-e. Hagyjuk hűtőszekrényben állni 2-3 órát, hogy összeérjenek
az ízek.
Lehet díszíteni újhagymazöldjével és ahogy már említettem, a medvehagyma
nagyon jó bele szezonban. Aki akarja, kevés pirospaprikával is
színezheti vagy díszítheti.
Nagyon finom pirítóson újhagymával, retekkel, uborkával, paradicsommal, paprikával. Egyszerűen isteni.
De bármelyik illatot érezte is, Armanousht mindegyik egy-egy ételre
emlékeztette, olyannyira, hogy ha kicsit hosszabban időzne itt,
feltehetően képes lenne ételként érzékelni Isztambult. A város egy
valódi torta volt: belül egy-egy réteg történelem, a teteje vastagon
bevonva a nyugatiasodás krémjével, itt-ott bohém díszítésekkel
meghintve, a széleire pedig befejezésként keleti szószba kevert reszelt
modernség került.
(Elif Şafak: Az isztambuli fattyú)
Már többször készítettem, csak mindig vacsorára, és nem tudtam
lefotózni. Sajnos egy erősen addiktív ételről van szó, mert egyszerűen
nem lehet nem szeretni. Amúgy a török konyha a szívem egyik csücske,
zseniális ételeik vannak... Hát kérem a Kıymalı Pide és a Lahamcun a pizza: török módra.
Hozzávalók 4 darabhoz:
30 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 dl tej (elhagyható, csak ha van kevés maradékom a hűtőben, fel szoktam használni péksüteményekhez, kenyerekhez)
kb. 2 dl víz (amennyit felvesz a tészta)
1 evőkanál olívaolaj
1 mokkáskanál só
1/2 mokkáskanál kristálycukor A feltéthez:
30-35 dkg darált hús (bárány
kellene, de az nálunk egyáltalán nincs, jó a marha- vagy sertéshús is,
vagy vegyesen, de szárnyast nem javaslok, ízetlen ehhez az ételhez)
2 evőkanál olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 hámozott, darabolt olasz paradicsomkonzerv
só
frissen őrölt bors
1 teáskanál szumák(cserszömörce, el is hagyható, ha valaki nem jut hozzá, nekem a tesókám hozott Isztambulból :) )
1 teáskanál koriandermag mozsárban frissen őrölve
1 mokkáskanál kakukkfű
kevés római kömény őrölve (aki szereti, én nem vagyok oda érte) Végül, amikor megsült:
meglocsoljuk natúr joghurttal
és megszórjuk friss zöldhagymaszárral, petrezselyemzölddel (nyáron friss mentával is finom vagy korianderzölddel)
A tésztát megdagasztjuk (ne legyen túl kemény, de nagyon lágy sem), hagyjuk duplájára kelni.
Közben elkészítjük a feltéteket. Az apróra vágott hagymát,
fokhagymát üvegesre pároljuk az olajban, majd átsütjük rajta a darált
húst fehéredésig. Fűszerezzük, hozzáadjuk a paradicsomot és hagyjuk
rotyogni, míg elfővi a levét. Ezzel készen is van. A zöldhagymaszárat és
petrezselymet felaprítjuk.
A tésztát négybe gombócoljuk, hagyjuk negyedórát kelni.
Begyújtjuk a sütőt és a legmagasabb hőfokon hagyjuk.
A tésztát kinyújtjuk és a tepsibe helyezzük. Megkenjük a darált
hússal, aztán a tészta két végét összecsípjük, papucsot formázva.
Kinyújtjuk a következő gombócot, a tepsibe tesszük, kenjük, formázzuk. (A
tepsiben kell megkenni a darált hússal, mert ha nem így tennénk,
lepotyogna róla a feltét, mikor megpróbáljuk átvarázsolni valahogy a
munkalapról a tepsibe a pizzákat...)
Mehet a sütőbe, full hőfokra. Ez fontos, mert vékony a tészta és ha
lassan sütnénk, nagyon kiszáradna. Igazából kemencében sütve lenne a
legfinomabb, ugyanúgy, ahogyan a pizza is.
Mikor készen van, meglocsoljuk joghurttal, megszórjuk a friss zöldekkel.
Ha vegák is készítenék, az lenne az ötletem, hogy sült padlizsánnal
helyettesítsék a húst. Szerintem nagyon finom lenne. A padlizsános
verzióra én tennék friss és vékony paradicsomkarikákat is - akár sütés
előtt, akár a sütés után.
A Lahmacun egy egészen vékony tésztás, szintén darált húsos változat. Vagy tárcsán, vagy kemencében sütik, otthon az asszonyok serpenyőben, jobb híján. A tésztája szintén kelt tészta (a fenti használható hozzá, de több darab lesz belőle, mert nagyon vékonyra kell nyújtani), és a húsfeltétet nem sütik meg, hanem csak nyersen fűszerezik, így kenik a jól kinyújtott tésztára, amivel aztán együtt sül meg.
Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
(Szécsi Margit: Március, részlet)
Zsanuáriánál
láttam meg a múltkorában, ma pedig éppen megint a "mit főzzek?"
megválaszolhatatlansága kerengett az agyamban... Így tél végén, tavasz
legelején ez a kérdés igen kínzó tud lenni. Unjuk a nehéz téli ételeket,
de még nincsen igazán semmi, de semmi friss zöldségféle, amit persze
már nagyon várunk. Én legalábbis. Körülnéztem a hűtőben, és a
káposztafejet látván eszembe jutott ez a félretett, majdmegcsinálomegyszer-recept.
Levettem a mennyiséget, és kissé módosítottam is, csak a könnyebb elkészíthetőség kedvéért. (Megtaláltam egyébként a TV Paprika oldalán is.)
Hozzávalók 2 főre(egy jó tányér leves után):
40 dkg káposzta
30 dkg liszt
1 nagyobb tojás
1,5 dl víz
só
1 nagy fej vöröshagyma
5-10 dkg húsos szalonna
10-12 levél medvehagyma
2 evőkanál zsír vagy 4-5 evőkanál olívaolaj (én bevallom olívaolajjal készítettem, így könnyebb az étel, mint zsírral)
a tálaláshoz: tejföl és frissen őrölt bors
A káposztát nem túl vékonyan felszeleteltem, majd a szeleteket még
háromba vágtam, hogy ne hosszú szálak legyenek. Megszórtam 1 csapott
teáskanál sóval, jól átkevertem és hagytam állni fél óráig, hogy levet
eresszen és bepuhuljon.
Közben a szalonnát kis darabkákra vágtam és a félkarikákra vágott
vöröshagymával a zsiradékon megsütöttem. Mikor levettem a tűzről, a
felaprított medvehagymát is hozzákevertem.
Föltettem egy nagy fazékban vizet forrni sóval. A káposztát
kinyomkodtam, de rajta hagytam a levét. Hozzászitáltam a lisztet,
beletettem a tojást is és a vizet, és összedolgoztam. Tulajdonképpen
nokedlitészta, sok káposztával. Megkóstoltam, kell-e bele még só, mert
ilyenkor még lehet hozzáadni.
Begyújtottam a sütőt. Amikor felforrt a víz, két evőkanállal hosszúkás
gombóckákat készítettem, vízbe tettem. (Lehet kézzel is formázni, akkor
készítsünk a pultra egy hideg vízzel teli kis tálkát is a kezünknek,
mert ha vizezzük a tenyerünket, nem ragad rá a tészta.) Miután feljöttek
a víz tetejére, onnantól még 7 percig főztem, majd egy tűzálló tálba
szedtem ki, a hagymás-szalonnás zsiradékra. Átkevertem, hogy mindenütt
egyenletesen legyen a gombóckákon a szalonna és a hagyma is, majd 10-15
percig forró sütőben készre sütöttem.
Sok tejföllel és frissen őrölt borssal kínáljuk, nagyon jól illik hozzá a
sok friss bors. Nagyon finom, nem is gondoltam, hogy a káposzta íze
ennyire érződik majd a gömbölegeken. Szuper kis recept, köszönetem érte.
Nagyon szeretem ezeket az egyszerű parasztételeket.
Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy
rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a
szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e?
Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható
észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz.
(Epiktétosz)
Télen is szoktam szörpöt gyártani, mert én vagyok az az elvetemült
egyén, aki a legtutibb ételhez is bor helyett szörpöt iszik... :)))
Kövezzetek meg. De úgy vagyok összerakva, hogy csak éhgyomorra esnek jól
az alkoholos italok - szóval vagy eszem, vagy iszom. Átmenet nincs.
Így hát nagy szörprajongó vagyok, a boltit viszont nem szeretem, mert
tele van műaromával meg ételfestékkel. Gyömbér mindig van itthon, mert
nálam a húsleves alapfűszere, és azt elég sokszor főzök. Szoktam indiai
ételeket is csinálni, azokba is kell de az igazán
nagyon gyömbérhasználós ázsiai konyhát egyáltalán nem szeretem, úgyhogy a
gyömbér általában olyan megmaradós. Ilyenkor vagy vékonyan felszelem és
megszárítom, vagy szörpöt csinálok belőle. Vagy friss gyömbéres
limonádét, de azt inkább nyáron.
Hozzávalók 2 liter szörphöz:
10 dkg friss gyömbér
1 kg cukor
3 citrom leve
1,5 liter víz
egy csipet só
A gyömbért meghámoztam, a nagyobb lyukú
reszelővel (amivel a tököt is szoktuk) lereszeltem egy lábasba.
Hozzáadtam a többi hozzávalót is, kevergettem, hogy a cukor elolvadjon
benne. Forrás után még 5 percig hagytam főni, majd a lábosban kihűlni.
Átszűrve ezután üvegekbe töltöm. Lehet forrón
is, és kidunsztolni, akkor jobban eláll. Vagy ha kihűtjük, akkor vagy
hamar el kell fogyasztani, vagy nagyon kevés szalicilt hozzákeverni.
Ha valami nagyon szokatlan és meglepi a környezetedet, ragyogó arccal
adj neki valami nevet. Mint tudod: az ételek élvezetét erősen
befolyásolják a körülmények!
Például „szecsuáni-leves”-nek nevezhetsz bármit, ha dobsz bele egy erős keleti fűszert. Ki tudja, mi az?
Mikor Rózsika néném első krumplilevese sehogy se sikerült, és a
férje megkérdezte, hogy mi ez, ő így válaszolt: „Napóleon-leves!”
(Polcz Alaine)
Évinél találtam a receptet, és hát elsőre szokatlannak tűnt... jelen esetben át sem kellett keresztelni e sütit, mert önmagában meglepő hogy burgonyából készül. De olasz édesség, úgyhogy bíztam benne, hogy finom lesz. Így is lett, és megtartom a receptet, mert maradék tört krumpli vagy krumplipüré átvarázsolására tökéletesen alkalmas. Egyébként egyáltalán nem érződik hogy miből van, csak nagyon lágy és könnyű az egész sütemény. Átvariáltam, mert nem tört krumplim volt, hanem krumplipüré maradékom.
Hozzávalók 8 szelethez:
40 dkg kész krumlipüré (én nem szoktam nagyon hígra készíteni, épp csak annyira lágyítom a vajjal és tejjel, hogy habosra keverhető legyen),
5 dkg liszt,
1 csapott evőkanál búzadara,
3 nagy tojás,
7 dkg vaj,
15 dkg porcukor,
6 dkg mazsola,
6 dkg durvára vágott mandula,
1 citrom reszelt héja,
1 teáskanál ánizsmag.
(Ide írom az eredeti receptet is: 50 dkg héjában főtt krumpli
3 dkg liszt
4 tojás szétválasztva
15 dkg cukor
12,5 dkg puha vaj
10 dkg mazsola
1 teáskanál őrölt szerecsendió
1 evőkanál reszelt citromhéj
6 dkg fenyőmag
mandula kivonat)
A sütőt begyújtottam, a tortaformát kivajaztam, beliszteztem.
Egy nagy tálba tettem a krumplipürét, hozzáadtam a lisztet és a búzadarát és összekevertem. Hozzáadtam a mazsolát, mandulást is, belereszeltem a citrom héját és ánizsmaggal fűszereztem. Aki nem szereti, hagyja ki, de szerintem szenzációsan finom ebben a tortában.
A puha vajat kikevertem habosra a cukor felével, majd hozzáadtam a tojás sárgájákat is, és fehéredésig kevertem.
Egy másik tálban majdnem egészen felvertem a tojásfehérjét, mikor már jó habos volt, két részletben hozzáadtam a maradék cukrot és fényes habbá vertem.
A lisztes krumplimasszához először hozzákevertem a tojássárgájás vajat, majd óvatosan a fehérjehabot is, nehogy összeessen.
A formába kanalaztam és kb. 40 percig sütöttem. Nincs fokmérőm a sütőn, de olyan 160-170 fokos lehetett.
Általad áldottak termésben, gyermekeikben,
úrnő, mind a halandók, s élelmük, ha kívánod,
adhatod, elveheted, s az a boldog, kit te szívedben
méltatsz jóakaratra: van mindene bőven.
(Homéroszi himnuszok, XXX. 5–10)
Tudtam beszerezni szép nagyszemű, érett fügét olcsón. Már tavaly is kacérkodtam a fügelekvárral, idén meg is csináltam.
Hozzávalók:
2 kg érett füge,
20 dkg világos nádcukor,
40 dkg kristálycukor (lehet kevesebb is, ízlés kérdése, kóstoljuk),
1 csipet só,
2 nagy citrom vagy 2 narancs leve,
1 csapott teáskanál vaníliapor vagy 1 vaníliarúd magjai + maga a rúd is,
1 csapott evőkanál kakaópor.
A fügének levágtam a szárrészét, és megmostam. Negyedeltem és föltettem főni a csipet sóval, a vaníliával és az átszűrt citromok levével. Addig főztem, míg levet engedett és a héja is megpuhult, majd botmixerrel pürésítettem. Hagytam rotyogni kis lángon még 20 percig, aztán hozzáadtam a cukrokat is, és felforrásig kevergetve főztem. Forrás után hozzákevertem a kakaóport is, és még 10 percig kevergetve hagytam rotyogni a tűzhelyen.
Közben elmostam és mikróba tettem 2 percre az üvegeket, hogy csírátlanítsam. Mikor kész lett a lekvár, üvegekbe tettem, tetejükre folpack került, arra egy késhegynyi szalicil, végül a csavaros tető. Szárazdunsztba tettem, úgy hagytam kihűlni.
A füge alapjában elég ízetlen gyümölcs. Ezért érdemes fűszerezni, kinek mi illik hozzá. Tehettem volna bele fahéjat vagy szegfűszeget is, kardamommagot vagy gyömbért is akár. Ízlés kérdése. Általában nem ízesítem a lekvárjaimat, szeretem a' la natúran eltenni őket. De a fügét kell szerintem, mert tényleg elég jellegtelen önmagában.
Nem kell hozzá semmilyen adalék, mert sűrű és jól zselésedik önmagában is, és nem kell sokáig főzni sem. Nagyon egyszerű épp ezért eltenni lekvárnak, és ha kellőképpen kikerekítjük az ízét, nagyon finom és különleges.
Ha valaki nem kedveli az édes lekvárt, tegyen bele kevesebb cukrot. Adagolja fokozatosan, közben kóstoljon, így be lehet állítani a nekünk megfelelő cukorfokot. Nekem amolyan arabostörökösgörögös számíze van, ahol is cukorszirupban teszik el a gyümölcsöket, szóval én tényleg édesen szeretem a lekvárt.
Talán mégiscsak van egy jó játszma az életben, mégpedig az, hogy
elfogadjuk, hogy az élet egy rettenetesen rossz dolog, de izgalmas lehet
ebből a legjobbat kihozni.
(Feldmár András)
Már szerepelt ez az étel a blogon, csak spenóttal. Mivel az egyik kedvencem, nyaranta többször is elkészítem, mert finom is, ugyanakkor nagyon hamar elkészül. Most zöldab-dömping van, úgyhogy kipróbáltam ezzel a zöldséggel is. Működik.
A zöldbabot megtisztítottam, 2 centis darabokra vágtam. A fokhagymát nagyon apróra kockáztam, és a tisztított vajon sóval kis lángon megfuttattam. Hozzáadtam a darált húst és a babot is, nagy lángon kissé átsütöttem a hús fehéredéséig. Fűszereztem sóval, borssal, fahéjjal, szegfűborssal, majd annyi vízzel felöntöttem, hogy éppen ellepje az egészet. Nagy lángon főztem, így a bab is megpuhult, és a végére a fölösleges víz is elpárolgott. Mielőtt lezártam a lángot alatta, ízesítettem reszelt citromhéjjal is, citromlével is, és az apróra vágott zöldfűszerrel is. Egy-kettőt kevertem rajta, és készen is volt.
Pár szem szegfűszeggel ízesített főtt rizzsel és friss lapos kenyérrel tálaltam. A tetejét meglocsoltam natúr joghurttal.
Azt hiszem vega módban is működne, például pirított halumi sajttal vagy panírral, de el tudom képzelni tofuval is. Vagy főtt csicseriborsóval.
Devo farmi le ossa, ahogy az olaszok mondják.
„Magamnak kell megteremtenem a csontjaimat.”
Elizabeth Gilbert
A csodálatos eper... ♡ ♡ ♡ Ilyenkor szezonban igyekszem minden nap valamilyen formában fogyasztani belőle. Sikerült nagyon olcsón vennem egy kilót, mert nem első osztályú volt - viszont nagy szemű, édes és alighibás. "Hammbekapni" tökéletes. A képen egy csokoládés, csilis eperturmix divatos nevén smoothie, ami szerintem csak urizálás és különben is leírhatatlan és kiejthetetlen látható. Na hát keresem rá a szavakat, de nem lelem. No nem az angol nyelvtudásom hiánya miatt, mert konyhanyelven szó szerint már nagyon jól beszélek... Azt hittem, a csoki majd elnyomja, de nem, csak teltebbé, erőteljesebbé tette. Minden íz tökéletesen érezhető. Ha az alaparányokat megtartom, lehet ízesíteni akár csilivel (ahogy most én is tettem), akár rózsavízzel, mentával vagy bazsalikommal, vaníliával vagy gyömbérrel, fahéjjal vagy kinek mi jut épp eszébe. :) Hozzávalók 1/2 liter turmixhoz: 30 dkg tisztított eper, 2 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál méz, 1 dl víz, csipet só. A vizet felforraltam, lezártam és az apróra vágott csokoládét elkevertem benne a mézzel együtt. Hagytam egészen langyosra hűlni. Aztán a turmixgépbe tettem az eperrel és egy csipet sóval no és egy csipet őrölt cayenne borssal együtt. A só kell bele, mert kihozza a csokoládé (és persze az eper) ízét. Simára turmixoltam, majd jégkockákkal megittam. Pazar.
Ha meggondolom, jól behűtve tálalható leveses csészében is, ugyanis bátran kinevezhetjük jéghideg eperkrémlevesnek is. S akkor lesz belőle - Hamvas Béla után szabadon: a Jóisten ebédje.
Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom. Fodor Ákos
Szombatra napsütést ígért az időjós, lehet végre szabadban lenni s enni. Ez járt ma a fejemben, mikor bevásároltam a piacon délelőtt... A barbecue egyébként nem grillezést jelent, annak épp az ellenkezője. A húsokat - általában nagy darabokat - hosszan és lassú parázson sütik órákon át, így omlós lesz és jó füstös aromájú. A csirkeszárny nem épp barbecuehoz való, de én most sütőben készítettem és valójában csak a pác miatt nevezem barbecue csirkeszárnyaknak. A füstös ízt ez esetben, a szabadtéri sütés hijján a füstölt pirospaprika adja, már ha valaki hozzájut ilyen isteni piros porhoz.
Ez a pác nem csak csirkeszárnyhoz jó, hanem oldalashoz is, tarjához is, vagy marhahúsokhoz is. A valódi barbecuenál a pácot csak a vége felé érdemes a húsra kenni, mert különben nagyon megéghet, vagy kicsit hígabbra kell készíteni, és a megsült natúr hús mellé kínálni szószként.
A vöröshagymát és fokhagymát nagyon apró kockákra vágtam, a koriander- és köménymagot mozsárban megtörtem, úgy kevertem a többi hozzávalóhoz. Jó sűrű krém lesz belőle, ami szépen megmarad a husikon. A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral - érdemes, mert a cukros máz különben iszonyúan rá tud égni a tepsire - , és egybehalmoztam középre a szárnyakat, ráöntöttem a mázat, majd minden szárnyat jól megforgattam benne.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-50 percig sütöttem.
