A következő címkéjű bejegyzések mutatása: téli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: téli. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 10., csütörtök

Sütőtökös kevert sütemény (muffin)


A fiatalság örök lángjában égünk. Legjobb esetben is úgy tekintünk öregjeinkre, mint fogyatékosokra. Csakúgy, mint a gyerekeinkre. Pedig ez a két kor az, amely közel van a szentséghez. Közel lehetne. És mesélhetne.
Mintha az élet egyetlen és elfogadott formája az őrült mókuskerék-cselekvés lenne. Mintha szemlélődő, lassú, meditatív élet nem is létezne. Talán már nem is létezik.

Emberek, olvassatok az ifjú Lin-csi vándorlásairól. Vagy hallgassátok a bölcs, öreg Lin-csit...




Ha karácsonyillatú és ízű sütire vágyunk, tökéletes választás. Eredetileg muffin recept, de tegnap így egyben, tortaformában sütöttem meg. Ha kissé ki is díszítjük, szívből ajánlom majd a fenyőünnepre is. Nemcsak azért mert finom, hanem mert nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető sütiről van szó, ami az ünnepekre való készülődést megkönnyítheti. Nagyobb családokban lehet duplázni is, mert igen gyorsan fogy. :)

Hozzávalók 12 muffinhoz vagy egy közepes tortaformához:
15 dkg liszt
25 dkg sütőtökpüré (főtt vagy sült sütőtök pürésítve)
1 púpos teáskanál sütőpor
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 gr.)
5 dkg olvasztott vaj + valamennyi a forma kikenéséhez
2 kicsi vagy 1 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só
5 dkg barna vagy világos nádcukor
1 és 1/2 csapott teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
vagy:
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
1/2 mokkáskanálka frissen reszelt szerecsendió
1/2 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
1/2 mokkáskanál őrölt kardamommag
vanília kivonat vagy por.

A tortaformát kivajaztam és liszteztem. Előmelegítettem a sütőt olyan 160 fokra. A liszthez adtam a sót, fűszereket, sütőport és jól elkevertem, majd ehhez jött a felvert tojás, a sütőtökpüré, a sűrített tej, cukor, olvasztott vaj. Csak fakanállal jól összekevertem. Körülbelül 25-30 percig sütöttem. Lehet tűpróbázni, megsült-e. A püré miatt kell kicsit hosszabban sütni, a nedvességtartalom miatt.
Kedves párom nem annyira sütőtök rajongó, de úgy kapásból 3 nagy szeletett megevett belőle.



2016. november 7., hétfő

Kerekrépa főzelék (nem savanyított répából)


Vannak napok, amikor semmi sem stimmel. Mintha rontásra kész manók lábatlankodnának mindenütt: amihez csak érünk elromlik, eltörik, szétmegy. Néha a szemünk sarkából láthatók is, mint egy gonosz kis vörös villanás, de persze annyira ügyesek, hogy elhitetik velünk, csak a szemünk káprázik. No igen. Nekik is kell élettér. Meg létjogosultság. Azért örülök, amikor távoznak.




Anikó ötlete alapján készítettem a főzeléket, vagyishogy a tökfőzelék készítését vettem alapul. Nagyon finom lett, köszönöm a sugallatot! :)
Sajnos villanyos, kései fotó sikerült most, mert "a gépek lázadása" nevű nap van ma úgy tűnik a maja naptár szerint - mindkét fényképezőgépem felmondta a szolgálatot. Aztán kellő fenyegetésre irgumburhumkidoblakazablakon! mégiscsak működtek, de csak estére...


Hozzávalók 4 főre:
80 dkg tisztított kerekrépa
1 nagy fej vöröshagyma (tisztítva 15-18 dkg legyen)
2 evőkanál olívaolaj vagy 1/2 evőkanál zsír vagy vaj

1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 csokor friss kapor
1 csapott teáskanál kristálycukor
1 teáskanál 10%-os ecet
2 púpos evőkanál sűrű tejföl
2 púpos evőkanál liszt

A répát hámozás után robotgéppel vastag szálasra szeltem, és jól besóztam. Hagytam állni 1/2 órát, majd felöntöttem vízzel és úgy is hagytam fél órát állni. Aztán átöblítettem és jól kinyomkodtam. A zsiradékon kevés sóval üvegesre pároltam az apró kockákra vágott vöröshagymát, majd rátettem a kinyomkodott répát is, és felöntöttem épp csak annyi vízzel, amennyi ellepte. Sóztam kissé, és gyömbért, apróra vágott kaprot adtam hozzá. Hagytam fedő alatt főni úgy 30 percig, majd behabartam a tejföllel és liszttel. Végül kevés cukorral és ecettel kerekítettem az ízén. A végén kóstolgassuk, úgy lehet a jó só-cukor-ecet arányt eltalálni.




A gyömbért ne hagyjuk ki, mert az az íz az, ami kerekké teszi, nagyon illik a répához! 
Feltétnek jó hozzá bármi: pörkölt, sült kolbász, fasírt, tükörtojás, bundáskenyér.
Ha valaki nagyon kedveli a kerekrépa retekre emlékeztető erőteljes ízét, akkor nem szükséges a sózás és áztatás. Én jobban szeretem, ha nem annyira tolakodóan erőteljes ízű.




No meg sütöttem levezetésnek egy kis csokis muffint.

2016. október 29., szombat

Extraropogós bőrős, hosszan sült karaj

Tegnap ahogy főztem, letettem egy kiürült üveget a hűtőszekrény és a konyhapult közötti résbe. Pont egy pezsgő mellé. Megálltam, mint ahogy a film is megáll, ha elakad a vetítőben. Azt a pezsgőt egy barátunktól kaptuk. Egy olyan barátunktól, aki pár hete ment át a nagy kapun. 
A halálban, gyászban az a legnehezebb, hogy a személy már nincs itt, de a tárgyak, amikhez kötődött, még nagyon sokáig maradnak. Az átmenet nem egy pillanat, hanem egy folyamat. Ki tudná megmondani, mikor s hol kezdődünk, és végződünk?




Hosszúhétvégére gondoltam. Vagy majd karácsonyra vagy szilveszterre. Tavaly megsütöttem évbúcsúztatónak, Chili&Vanília instrukciói alapján, amit ezúton is még egyszer köszönök, mert isteni lett akkor is, most is. Tényleg elronthatatlan. Csak ránézésre túlsült, mert a bőre extraropogós - csak jófogúaknak -, belül meg omlós, szaftos és puha a hús. Ez a képen süldő, de lehet sütni malacból is, viszont én ezelőtt sertésből készítettem, vagyis sokkal vastagabb zsírréteg volt a bőr alatt, így a hús is lágyabb lett. 

A módszer úgy kezdődik, hogy a bőrt egy dekoratőr-szikével beirdaljuk.
Mással nagyon nehéz elvágni, a szike tökéletes hozzá. Én jobban szeretem párhuzamosan, csíkosra, mert így mikor kisül a hús, minden szeletre jut ropogós bőrke is, és könnyű szeletelni is. Tehát olyan egy cm-es távolságokat szoktam hagyni, mert ahogy összesül a hús, pont a bemetszéseknél lehet szeletelni a karajt, bőrrel együtt. 

Amíg ügyködünk a húson, gyújtsuk be a sütőt, mert először brutál forrónak kell lennie.
A következő lépés hogy jól besózzuk. Alaposan kell, hiszen egyben hagyjuk a sütnivalót, ne legyen hát ízetlen. Zsírozzuk/vajazzuk/olajozzuk ki a tepsit, a húst is kenjük meg kissé. Ha besóztuk, fűszerezhetjük is, kinek mi szimpatikus, azzal. Én mustárral bekentem, koriandermagokkal megszórtam, és a tepsibe köré még szórtam szegfűborsot, babérleveleket, hagymát és fokhagymagerezdeket. Tavaly debreceniként sütöttem, vagyis kolbászt töltöttem bele, úgy is nagyon finom volt. De lehet keletiesebben is fűszerezni cukorral vagy mézzel, szójaszósszal, keleti fűszerekkel. Tehát ízlés szerint.




Ezután mehet a nagyon forró sütőbe, 15 percre. Ne fedjük le. A 15 perc eltelte után lekapcsoljuk a  sütőt 100 fokra és hagyjuk hogy a tűzhelyünk végezze a dolgát, olyan 5-6-8 óra alatt. Húsmennyiségtől is függ, időnktől is függ. Elég az 5-6 óra is, de ha úgy akarjuk beosztani az időnket, akkor 8 órát is bennmaradhat, pl. este betesszük, reggel kivesszük, ha például hideg sültnek szánjuk. 





Én ezt mindig csonttal együtt sütöm, sokkal jobb íze lesz, szaftosabb marad, tehát érdemes a csonton hagyni a húst.

2016. október 27., csütörtök

Sütőtök kompót


Emlékeztető. 
Meghalok én is. Meghalsz te is. Meghal a fa is, a macska, a virág is. Meghal a nap, még a fekete lyuk is. Meghal minden, ami él. Múlt idők csillagporából vagyunk, múlt idők csillagpora leszünk. De addig is.
Élni jár belénk a lélek.





A sütőtököt nagyon szeretem. Csodálatos zöldség, annyi mindent lehet belőle készíteni. Variálhatóságának csak ötleteink végessége szabhat határt. 
No és igen. Tudom, mindig jövök a kis kompótjaimmal. Sajnálom. De imádatom a kompótok iránt nem csökkent az évekkel. Szóval, aztán sütőtökből kompótot főzetetek-e már? :))
(Amúgy csak megjegyzem, ami az olaszoknak a panna cotta vagy más hasonló könnyű desszert, az nálunk a magyar konyhában szerintem a kompót.)

Hogy őszinte legyek, a kompót is egy olyan műfaj, amit nem recept alapján főzünk, hanem hangulat szerint. De vannak azért betartható tanácsaim. 
Először mindig a levét tesszük fel azután, hogy megtisztítottuk és összekészítettük a belevaló gyümölcsöket. Nagyjából igyekezzünk csak annyi vizet feltenni a tűzre, amennyi majd épp ellepi a belevalókat. Ezért érdemes összekészíteni a gyümölcsöket, mert akkor látjuk a mennyiséget. 
Cukrozzuk és fűszerezzük a vizet. Kellően édesnek kell lennie. Használhatunk cukrot, mézet, nyírfacukrot vagy édesítőszert is. Ezt ellensúlyozandó, savanyítani is kell a szirupot, tehát citromlét is adunk hozzá. Vagy fanyar narancs levét, vagy grapefruit levét, de nagyon finomak a borral savanykásított kompótok is. Hogy a két íz: az édes és a savanyú jól kiemelődjön, sót is kell a kompótlébe tenni. Mindig egy kicsit többet, mint amit egy csipetnek gondolunk. Sokszor csak az a tényleg "még egy csipetnyi só" hozza ki egészen a gyümölcsök és fűszerek ízét. Tehát fűszer is kell a lébe. Ezt gyümölcstől függően variálhatjuk. A gyömbér, a csillagánizs, a kardamommag, a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, a boróka, az ánizs, a citrom vagy narancshéj mind mind illenek a kompótokba. De mondhatnám a vaníliát is, vagy egy-két zöldfűszert is, mint a bazsalikom, rozmaring, citromos kakukkfű, stb.
Tehát a levet hagyjuk körülbelül 10 percig forrni, hogy a fűszerekkel együtt összeálljanak benne az ízek. A megtisztított és darabolt gyümölcsöt csak ezután tesszük a lébe, és csak éppen 1-2 percre, hogy a ressenősségük épp csak eltűnjön. Ezután azonnal hidegvízfürdőbe állítjuk a mosogatóba, hogy gyorsan lehűljön, mert ha nem tesszük ezt meg, a gyümölcsök túlpuhulnak a sokáig forró lében.
Vannak olyan gyümölcsök, amiket csak akkor szoktam a kompótlébe tenni, amikor már kézlangyosra hűlt: például a málnát, ribizlit, áfonyát. 
Amikor hűl a kompót, akkor mindig kóstolom, mert ilyenkor még lehet pótolni, ha valami hiányzik belőle: cukor vagy savanyúság, vagy só.
Amikor langyosra hűlt, és beállítottam az ízét is véglegesen, hűtőbe teszem. Kitűnő könnyű desszertnek is, de húsok mellé is fantasztikus. Ha pedig jól behűtött pezsgővel vagy borral kissé felöntjük a jól behűtött, ízeiben igazán összeért kompótot, csodálatos gyümölcskoktélokat is ihatunk.



A sütőtökhöz jól illik a nádcukor, a méz, a fahéj, szegfűszeg, vanília, csillagánizs, kardamommag, szegfűbors, a narancs vagy citromlé, a fehérbor. Főzhetjük kicsit tovább, mint a gyümölcsöket, olyan 4-5 perc elég neki.
Tálalhatjuk egy kifaragott tökhéjban is, ha netán halloween partira készülne. :)

Ez pedig David Lebovicz sütőtök jam-je. Érdemes kipróbálni.

2016. október 26., szerda

Háromhagyma-főzet sajtgombóccal


A látásom egész látás. Specializált világban nem tudok létezni. Túl sok a fal, túl sok a kicsiny, zárt hely. Méhkaptár szerű világ. Nincs benne átjárhatóság, zárt és szűk. Nincs benne kapcsolat. Nincs benne sem én, sem te. Azt hihetnénk, a specializált világ egy individualizált világ. Pedig nem. Rovarizált világ. Maximum hatékonyság (látszólag), semmi különlegesség. 
Hol vesztettük el az egészlátást? A színeket, a gazdagságot?





A levest tulajdonképpen hívhatnánk főzetnek is, ahogy a főzelék szavunkban ez a szó meg is maradt. Mert hát minden fűszernek és zöldségnek van gyógyhatása is. És mert ez a képen látható leves valójában egy főzet. Influenzára, csúnya köhögésre.
Hiszek az ayurvéda tudományában (bár nem értek hozzá), és tudom, hogy Kínában is még nagyon sok helyen ételt, vagyis növényeket és fűszernövényeket írnak fel az orvosok, gyógyítók. Régen azt hiszem ez mindenütt így volt, csak aztán szétszabdalódtak a dolgok, ahogy az élet minden más területén is minden specializálódott.
Szóval ez egy antibiotikum-leves. :)

Hozzávalók 4 főre:
1 kg hagyma vegyesen (75 dkg vöröshagyma, 25 dkg lilahagyma) héjával együtt
4 duci gerezd fokhagyma
4 dkg vaj
1/2 evőkanál olívaolaj
1 púpos evőkanál liszt
2-3 teáskanál virágméz
1,5 dl száraz fehérbor (szekszárdi sauvignon blanc-ot használtam)
2 zöldségleves kocka

1 csillagánizs
1/2 mokkáskanál édeskömény mozsárban porrá zúzva
1 púpos teáskanál kakukkfű
1 darabka friss (2 cm-es szeletke) vagy 1 mokkáskanál szárított, porított gyömbér
A sajtgombóchoz:
20 dkg reszelt trappista sajt
1 nagy tojás
2 csapottabb evőkanál liszt
s aki szereti: 1 mokkáskanál csilipehely

A hagymákat jól megmostam, és a héjaikat egy kislábasba tettem fel főni úgy 1 liter vízbe. Közben a hagymákat félkarikákra vágtam, és a vaj-olívaolaj keverékén elkezdtem kevés sóval párolni, az apróra kockázott fokhagymával együtt. Mikor összeesett, s kissé aranyló színt kapott a hagyma, 2 teáskanál mézzel tovább pirítottam, most már nagy lángon. Hagytam kissé karamellizálódni, aztán meghintettem a liszttel, és 1-2 percig pirítottam. Majd felöntöttem a borral, jól elkevertem, hozzáadtam még fél liter hideg vizet is, aztán fűszereztem. Végül a külön edényben fővő hagymahéjakról leszűrtem a levesbe a főzetüket. Ekkor már láttam, mennyire sűrű a leves, ilyenkor lehet még hozzáadni vizet, ha szükséges. Ekkor tettem hozzá a 2 leveskockát is. Kóstoltam, és ami még hiányzott: só, méz, pótoltam. Hagytam felforrni, s forrás után még 10 percig főztem. 
Közben elkészítettem a sajtgolyókat: a reszelt sajthoz adtam a tojást, a lisztet és jól összegyúrtam, majd kis golyókat formáztam. A forrásban lévő levesbe potyogtattam őket, s hagytam 1-2 percig hogy átfőjenek, s aztán le is kapcsoltam a levest.
Eszméletlen színe lett a hagymahéjaktól, és a sajtgolyók meg azért voltak jók benne, mert nem nyúltak, mint ahogy egyébként a sajt nyúlik a forró levesben.

(A tamiflu nevű influenza elleni antivirális gyógyszer hatóanyaga a csillagánizsból is előállítható sikimisav. Influenzajárványok esetén többszörösére emelkedik a tamiflu értékesítése. Érdekesség, hogy 2005-ben időszakos hiány mutatkozott a csillagánizsból, mert belőle állították elő az akkor kitört influenzajárvány elleni gyógyszert.)

2016. október 19., szerda

Babéros, tejfölös karaj


Napok óta Sting dala jár az eszemben. Hogy olyan törékenyek vagyunk. Mióta gépeket épít az ember, mintha erről elfeledkeznénk. Arról, hogy az ember nem programozható, hogy nem bír ki mindent, hogy az élet bizony nehéz. Hogy a lélek milyen sérülékeny, s vele a test is. Elfelejtjük, milyen ritka kincs ez a érzékenység. Hogy ettől leszünk - többek között - olyan értékesek. Mert ha eltörünk, nincs másik darab belőlünk.




Későn értem ma haza, úgyhogy gyors és egyszerű ebédet csináltam. Tegnapról maradt dödölletésztám, azt sütöttem mellé jó ropogósra. Ez az étel egyébként nagyon jó arra, hogy olyan kedvenc köreteinket elsüssük mellé, amiket nagyon szeretünk, de csak ritkán eszünk, mert klasszikusan egy adott ételhez kötődik. Mint például a zsemlegombóc, mert az is tökéletes körete lenne. De említhetem még a nudlit - úgy meztelenjen (ha gasztrosznobozni akarnék, gnocchinak mondanám, de nem akarok) - vagy a knédlit, vagy a gőzgombócot, vagy akár a házilag készített szélesmetéltet, vagy a nagy kedvencemet: a házi tarhonyát alias reszelt tésztát. De nokedlivel is kitűnő ez a fogás. 

Hozzávalók 2 főre:
4 nagyobb szelet hús (karaj, tarja, comb, lapocka) jól kiklopfolva (de csirkéből is, pulykából is jó, ha nem sietünk annyira)
5 dkg vaj és 1 evőkanál olívaolaj (de készíthetjük 1 evőkanál jóféle házizsírral is)
mustár a hússzeletek kenéséhez
3 nagy gerezd fokhagyma
3 szép, kisebb babérlevél
3 szem szegfűbors kissé összetörve
só, frissen őrölt bors
1 dl jófajta félszáraz fehérbor (ha nincs, enyhe gyümölcsecet is jó, vagy kevés citromlé)
1-1,5 teáskanál méz
1 dl tejföl
liszt a hússzeletek beforgatásához

A húst klopfold ki jó vékonyra, sózd, borsozd, kend be mustárral. Lisztbe is forgasd bele. A vajon és olíván süsd elő a szeleteket, de piruljanak is meg. Vedd ki a zsiradékból az utolsó szeletet is, és öntsd a bort a serpenyőbe. Hagyd forrni, hogy az alkohol elpárologhasson, majd tedd bele a babérleveleket, a félbe vágott fokhagymagerezdeket, a szegfűborsokat, ízesítsd mézzel is, és tedd vissza a hússzeleteket. Öntsd fel annyi vízzel, amennyi épp ellepi. Kóstold, s ha szükséges, sózd még. Hagyd  főni úgy 10-15 percig. A tejfölt tedd egy kis tálkába, majd vegyél ki 3-4 evőkanállal a szaftból a tejfölbe, keverd el alaposan és öntsd vissza a serpenyőbe mindezt, s jól keverd el ismét. Hagyd még forrni pár percig, s készen is van az étel.
Gyors, laktató, finom. Ha kicsit szebben, nem ennyire rusztikusan készítenéd ezt a fogást, ne lisztezd a hússzeleteket, hanem majd a végén a tejfölbe keverj egy evőkanálnyi lisztet: vagyis habarással sűrítsd az ételt. Így simább lesz a szaftja.




Ő pedig a ropogósra sütött dödölle. Köretként nem hagymáztam-tejfölöztem, csak jó ropogósra sütöttem.
4 tál dödölléhez végy 80 dkg lisztesebb fajta burgonyát (tisztítva legyen ennyi), darabold, tedd föl a tűzre annyi vízben, amennyi épp ellepi a krumplikockák tetejét, teáskanálnyi sót is tégy hozzá. Amíg fődögél, egy serpenyőben bő zsírban vagy olívaolajban párolj pici sóval hagymát, majd szűrőkanállal vedd ki, csepegtesd le, s tedd félre. A zsírt öntsd egy csészébe. Ha megfőtt a burgonya, annyi vizet önts le róla, hogy a krumplinak csak a háromnegyedéig érjen. Törd bele a főzővízbe a burgonyakockákat, majd tedd vissza a tűzre (ez a titok nyitja tehát: TEDD VISSZA A TŰZRE), kis lángocskára. Adj hozzá még kevés sót ha szükséges (a liszt felveszi majd), és több részletben 35-40 dkg lisztet. Folyamatosan keverd, hogy a liszt teljesen belesímuljon a krumplis vízbe, s egynemű sűrű, ragacsos massza legyen. A végén már igazi izommunka elkeverni. Majd a serpenyőbe tégy 1-2 kanálka olajat abból, amit félretettél, s kis galuskákként szaggasd a krumplis keveréket a zsiradékba, s közepes lángon süsd mosolygóspirosra. Tálaláskor tégy rá a hagymából, s jól tejfölözd. Önmagában is gömbölyű étel, de itt Zalában vadpörkölt mellé - hagyma és tejföl nélkül - kötelező köret.
Ne finomított olajban készítsd, mert nem lesz könnyű a dödölléd. Vagy jóféle házi zsírban, vagy olívaolajban süsd.

2016. október 5., szerda

Májgombócleves


Az őszben az ízeket és illatokat szeretem a legjobban. Ilyenkor még gazdag a természet, tele vannak a kertek színpompás zöldségekkel. Egy melengető levesben az évszak izzó bőségét, mint ízletes kavalkádot, egybeforralhatjuk a fazék alatt lobogó tűz melegével.
A köd, nyirkosság, hideg nem az én világom. De bentről nézve... úgy már elmegy. 
Azt szokták mondani, mindenben meg lehet találni a szépséget, még abban is, amit nem kedvelünk. Valóban így van ez. A sülő gesztenye, alma, a forralt bor illata, a páratlan és gazdag levesek íze mind-mind erről tanúskodnak nekem.




Nem is akartam föltenni a blogra ezt az egyszerű levest, de mint menet közben kiderült, nem nagyon van a neten megbízható májgombóc recept. Több helyen is megnéztem, majdnem ugyanúgy írta mindenki - gondoltam, akkor biztosan jó lesz. Hát nem. Nekem szétesett a gombóc, és még szerencse, hogy egyet próbaképpen beleengedtem a levesbe, de többet nem szaggattam, várván milyen lesz... hát atomjaira hullott. Úgyhogy mégiscsak megőrzöm az utókornak - meg legfőképpen magamnak - az átvariált változatot. 
Az alapleves az előző napi krumplifőzőlé, benne egy kevés apróra kockázott burgonyával. Tehát így kezdődik a történet: végy egy kis fej vöröshagymát és egy nagy gerezd fokhagymát, kockázd nagyon apróra és 2 evőkanál olajon vagy 1 evőkanál zsíron kevés sóval dinszteld üvegesre. Pirospaprikázd, majd öntsd fel az előző napról félretett burgonyavízzel. (Ha aznap főzöl krumpliköretet, úgyis jó, persze.) Mivel nekem volt egy öklömnyi kis fej karfiolom, azt is beletettem, kis rózsáira szedve. (De mehetett volna a levesbe akár zöldbab is, fehér és sárgarépa is, vagy cukkini, csillagtök, brokkoli, sütőtök, kerekrépa is akár.) Önts még kevés vizet hozzá, sózd, úsztass meg benne 4-5 szem egészborsot és egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzöldet is tégy bele. Ízesítsd egy fél paradicsommal és paprikával is. (Ha van zellerzölded vagy lestyánod, abból is tehetsz egy szállal, a  leves csak még ízletesebb lesz tőle. No és aki szereti a csípőset, csilit is tehet bele.)
Amíg fő a leves, készítsd el a májgombócot így

4 főre  -
25 dkg csirkemájat
2 szikkadt zsömlét
1 nagy tojást
1 egészen kis fej vöröshagymát
1 evőkanál olajat vagy vajat vagy fél evőkanál zsírt
sót, borsot, majoránnát ízlés szerint
és kb. 15-20 dkg lisztet
dolgozz össze gombóctésztává a következőképpen:

a nagyon apróra kockázott vöröshagymát kevés sóval párold üvegesre a zsiradékon. A zsömléket áztasd vízbe. Aztán a májat vágd kis kockákra, és utána még a késsel a deszkán aprítsd, ahogy a zöldfűszereket szokás. Tedd egy tálba a májat, add hozzá a hagymás zsiradékot, a kinyomkodott zsömléket és a tojást is. Fűszerezd sóval, borssal, majoránnával. Adj hozzá annyi lisztet, amennyivel egy nagyon sűrű, nokedliszerű tésztát kapsz. Olyan sűrűnek kell lennie, hogy ha akarnád, vizes kézzel akár gombóckákra is formázhatnád. (Tehát jóval masszívabb legyen, mint a nokedlitészta, de azért még kissé lágy legyen.)
Ha készen van, evőkanállal szaggasd a forrásban lévő levesbe. Miután feljöttek a felszínre, hagyd még őket 3-4 percig lubickolni, vagyis annyi ideig, míg átfőnek. S már készen is van a leves.
Ha két napra főzöd, akkor inkább külön, sós vízben főzd ki a galuskákat, és egy lefedhető tálban külön tedd a hűtőszekrénybe, és másnap a levessel együtt melegítsd. Mert ha áll, a galuskák nagyon beszívják a levet, így másnapra az a meglepetés érhet, hogy eltűnt a leves. :)



2016. szeptember 22., csütörtök

Szárított vargányás linguine


Ahogy öregszem, úgy egyszerűsödöm. És azt hiszem, ez így van jól. Sok múlik azon, hogyan és hova csoportosítjuk az energiáinkat. Hogy tudjuk mi fontos, mi lényeges, mi halaszthatatlan. Mi az, ami elhagyhatatlan. És mi az, ami elhagyható.




Néhanapján, ha sok mászkálnivalónk van, szoktunk venni egész grillcsirkét készen. Tegnap is így volt. Jóllaktunk belőle, de megmaradt a melle húsa. Az mindig megmarad. Ma egy roppant egyszerű, de annál finomabb tésztába tettem bele.

Hozzávalók 4 főre (nem előételnek, jóllakásig):
75 dkg linguine tészta
1 kész grillcsirke melle húsa
4 dkg vaj
1 evőkanál olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
1,5 dl fehérbor
2 félmarék szárított vargánya
2 dl tejszín

frissen őrölt bors
friss vagy szárított bazsalikom vagy kakukkfű vagy tárkony vagy zsálya (épp mi van kéznél)
5-10 dkg reszelt parmezán jellegű sajt

Föltettem forrni vizet sóval a tésztának, és beáztattam 2 dl vízbe az szárított vargányát is. Közben a maradék sült mellehúsát széttépkedtem kisebb darabokra, és egy megtisztított fokhagymagerezdet négybe vágtam. A vaj és olívaolaj keverékén megfuttattam a fokhagymadarabokat, majd kivettem a zsiradékból. A vajon átpirítottam kissé a húsdarabokat, aztán felöntöttem borral, hagytam 1-2 percig rotyogni. Hozzáöntöttem a vargányát áztatóvizesől, és felöntöttem tejszínnel. Fűszereztem kevés sóval, kevés borssal és szárított bazsalikommal. Hagytam kissé összeforrni.
Közben a tésztát a forrásban lévő vízbe tettem. A kész szószt a tészta elkészültéig félrehúztam a tűzről, majd mikor puha volt a linguine, visszatettem a szószt is, és átmertem bele a kész tésztát. Ha kevésnek érezzük a szószt, kevés főzővizet is adhatunk hozzá. Addig hagytam a tűzön, amíg alaposan átkevertem a tésztát a szósszal.
Tálalásnál megszórtam reszelt sajttal is.
Nagyon egyszerű tésztaétel, de nekem az egyik kedvencem. Hús nélkül szoktam csinálni, de most adott volt, hogy a száraz mellehúsából valamit kell csinálni, és a vaj, tejszín bizony jót tett neki. Csodásan felvette a szószt, krémes és lágy lett az amúgy fojtóan száraz mellehús, a vargánya pedig ízt is adott neki. Most így ősszel, gombaszezonban, készítsük bátran friss erdei gombával. Bármelyik isteni lenne benne: a rizike, a szegfűgomba, a valódi vad csiperke, a rókagomba, az őzláb, és még folytathatnám hosszan a sort.

2016. szeptember 16., péntek

Szilvás cobbler


Sok évekkel ezelőtt, hol voltunk, hol nem voltunk, de volt egy házacska a Balatonnál, a Tűhegyen még jóval innen, de Badacsonyon túl, a villanyoszlopnál a kanyar után, egy szép szőlőben.  Ennek a pici házikónak a szintén pici konyhája roppant egyszerűen volt felszerelve. 
Mégis mindent meg tudtam csinálni benne. Akkor jöttem rá, mennyi sok fölösleges kacatot halmozunk fel az évek során. A konyhában is, meg másutt is. Emlékszem akkor meg is fogadtam, hogy nem bővítek, nem veszek csábító kütyüket. Be is tartottam, csak a legszükségesebb eszközeim vannak ma is. A konyhában is, meg másutt is.




A cobbler egy amcsi sütemény, ami a brownie-hoz hasonlóan egyszerű, de elképesztően finom. És ami a lényeg: gyümölcsös. Mert késő tavasztól ősz végéig, amíg érnek a finomságok a fákon, bokrokon, levelek alatt, szeretek idénynek megfelelő desszerteket készíteni. És a cobbler az egyik legjobb választás ehhez. Pillanatok alatt össze lehet dobni, és mindig isteni. Főleg ha még egy-két gombóc vaníliafagyit is teszünk mellé a tálalásnál.

Hozzávalók egy normále sütőtálhoz
A gyümölcsös réteghez:
1 kg szilva (magozva 80-90 dkg)
3-4 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint és lehet sötét vagy világos nádcukor is)
csipet só
1 mokkáskanálka vaníliapor (vagy vaníliás cukor)
1 csillagánizsnak 3 szirmocskája
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1 evőkanál rum
1 evőkanál étkezési keményítő
1 dl hideg víz.
A tésztához:
6 dkg zabpehelyliszt
14 dkg fehér liszt
5 dkg porcukor
7 dkg hideg vaj
3 evőkanál natúr joghurt
1 kisebb tojás
1 púpos teáskanál sütőpor
1/2 csapott mokkáskanálkányi só.
A tetejére:
kristálycukor, zabpehely

A szilvát kimagoztam, majd a cukorral, fűszerekkel feltettem főni. Mikor már kevés levet engedett, a vízben elkevert keményítőt is hozzáadva besűrítettem.
A tálat kivajaztam, a sütőt előmelegítettem olyan 170 fokra.
A tészta száraz hozzávalóit összekevertem egy tálban és elmorzsoltam a kisebb kockákra vágott vajjal, majd a felvert tojást és a joghurtot is hozzátéve fakanállal kikevertem a tésztát.
A sütőtál aljába került a szilvás krém, rá pedig az evőkanállal galuskákra formázott tészta. Végül a tészta tetejét megszórtam cukorral, és zabpehellyel is. (A cukor szuperül ropog, mikor esszük.)




A tésztájába lehet nyugodtan a zabpehelyliszt helyett akár teljes kiőrlésű lisztet, vagy kukoricalisztet, vagy rozslisztet is tenni. Bátran variálható.

2016. augusztus 2., kedd

Fougasse


Ami az olajat illeti, az nyilván legyen extraszűz. Wildschwein úrnak már az ősidőkben feltűnt, hogy a boltokban szűz olaj nemigen található. Van a mindenfajta minősítés nélküli, egyszerű és alázatos olívaolaj, másfelől van az extraszűz. Ami viszont már önmagában is problematikus, merthogy a szüzesség mint olyan bináris fogalom, valaki vagy szűz, vagy nem szűz, vagy egy, vagy nulla, vagy plusz, vagy mínusz. 

(Váncsa István: Lakoma)




Tulajdonképpen ugyanaz, mint az olasz focaccia, vagy a mi langalónk vagyis kenyérlángosunk. Sőt, a Balkánon ezt a vékony kenyértésztából sült kenyérlángost nevezték pogaca-nak. Kitűnő egy esti borozáshoz, sörözéshez. Kívül ropogós, belül puha, perec-szerű ízes kenyérke. Kemencében sülve az igazi. 
Bármivel fűszerezhető, lehet sima is a tésztája, és csak a tetejét szórhatjuk meg ezzel-azzal. 

Hozzávalók 4 darabhoz:
25 dkg liszt
2,3 - 2,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 mokkáskanál kristálycukor
1 csapott mokkáskanál só
1 evőkanál olívaolaj, plusz valamennyi a tetejére
8-10 darab szeletekre vágott olajbogyó
1 nagy paradicsom kimagozva, kockákra vágva
1 maréknyi zöldfűszer apróra vágva (kinek mi van a keze ügyében: bazsalikom, kakukkfű, zsálya, oregano, rozmaring, tárkony, stb...)
1 gerezd fokhagyma lereszelve
és a tetejére nagy szemű só.

A langyos vízben elkevertem az élesztőt, a cukrot és a lisztből 3 evőkanálnyit. Hagytam felfutni, közben apróra vágtam a zöldfűszereket, kimagoztam, lecsepegtettem a paradicsomot és felkockáztam. A lisztet a keverőtálba tettem, sóval elkevertem, hozzáöntöttem a felfutott élesztőt és dagasztani kezdtem. Jó sűrű tésztának kell lennie, mert az olaj és paradicsom nedves, még higít rajta. Dagasztottam, míg szép sima lett, aztán hozzáadtam az olívaolajat, apróra vágott olajbogyót, paradicsomot és a zöldfűszereket is. Dagasztottam ismét addig, míg szép sima lett a tészta. Érdemes figyelni, ha túl lágy lenne, szitálhatunk hozzá kevés lisztet még.
Hagytam duplájára kelni, majd 4 gombócot csináltam a tésztából. 
A sütőt előmelegítettem.
Egy nagytepsire 2 fougasse fér el, tehát kettőt kinyújtottam jó vékonyra, hosszúkás formára, aztán levélerezetet vágtam bele. Szilikonos sütőpapírra tettem, megkentem olívaolajjal és megszórtam nagyszemű sóval. (A tésztába ezért nem kell sok sót tenni, csak csínján.) Hagytam még 5 percig kelni, aztán forró sütőbe tettem.

2016. július 4., hétfő

Pastitio (a görög lasagne)


Ha hazafelé tartasz Ithakába,
kívánd, hogy utad jó hosszú legyen,
tele kalanddal és tapasztalással.
Se Laisztrügónoktól, se Küklopszoktól,
de még dühödt Poszeidontól se félj:
ilyeneket útközben nem találsz,
csak ha magas gondolat s lobogó
indulat hasít át testeden, lelkeden:
Laisztrügonok és Küklopszok csak akkor
merülnek fel s a vad Poszeidon is -
akkor lelked eléd vetíti őket,
mert mindezeket ott hordod magadban.

Kívánd hát, hogy utad hosszú legyen.
Sok nyári reggelt élj meg utadon:
milyen öröm lesz, milyen vad gyönyör
kikötni rég-megálmodott öbölben,
föníciai vásárokon ődöngeni:
vennéd halomra a sok drága holmit,
gyöngyházat, korállt, ébengyöngyöket
és mindenféle buja illatszert még,
vérforraló, vad illatszereket.
Járd be Egyiptom városait is mind
s tanulj, csak tanulj azoktól, kik tudnak.

Mindig eszedbe legyen Ithaka.
Sorsod, hogy célhoz érj, éppen ezért
ne erőltesd a hazautazást.
Hadd tartsanak tovább a szép napok,
s öreg fejjel köss ki a szigeten
minden kinccsel, mit útközben szereztél -
ne hidd, hogy kincsekkel vár Ithaka.

Ithaka adta néked ezt a szép utat.
Őnélküle nem keltél volna útra.
Ezt adta, nem tud adni mást.

Bármily koldusszegény, Ithaka mégse csalt meg.
Bölcs lettél és olyan tapasztalt,
hogy már azt is megérted, mit jelent Ithaka.

(Konsztandínosz Kaváfisz: Ithaka)




A görögöknek is van lasagne-jük, úgy hívják: pastitio. Egyszerűbb, mint az olasz változat, és legalább olyan jó. Én most Rick Stein receptjét készítettem el, szeretem nagyon, ahogy főz.

Hozzávalók 6 főre:
  • 40 dkg durum makaróni, vagy penne vagy cavatappi vagy kis átmérőjű hajlítottcső tészta (mindenképpen durumtésztát válasszunk, mert sokkal roppanósabb, rugalmasabb állagú, mint a tojásos tészták)
a szószhoz:
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 50 dkg darált hús (lehet marha is, sertés is, vagy vegyes is)
  • 1 dl száraz fehérbor
  • 1 olasz hámozott, darabolt paradicsom konzerv
  • 1 kis fémdobozos sűrített paradicsom 
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 kis darabka fahéj
  • 1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
  • 1 babérlevél
  • friss görögbazsalikom vagy oregano
  • egy csipet cukor ha szükséges
  • és az enyémben van 3 szál újhagymának a zöld szára is apróra vágva (természetesen kihagyható, csak most mindig van a hűtőmben, mert szezonja van)
a besamelhez:
  • 5 dkg vaj
  • 8 dkg liszt
  • 6 dl tej
  • 3 dkg reszelt sajt (parmezán-jellegű) és 10 dkg olvadós sajt (lehet trappista is)
  • 2 tojás
  • frissen reszelt szerecsendió

Kifőzzük sós vízben a tésztát, átöblítjük hideg vízzel, hogy ne puhuljon tovább, majd alaposan lecsöpögtetjük. (Vigyázzunk, ne főzzük túl, maradjon kissé roppanós.)
A raguhoz felkockázzuk a hagymát, fokhagymát, és olívaolajon megdinszteljük kevés sóval. Hozzáadjuk a darált húst, átsütjük fehéredésig. Felöntjük borral, hagyjuk rotyogni 1-2 percig, majd hozzáadjuk a darabolt paradicsomot is, a sűrített paradicsomot is, sózzuk és fűszerezzük a ragut. Hagyjuk rotyogni 20-30 percig, hogy összeálljanak az ízei, és hogy elfője a levét. Közben elkészítjük a besamelt a vajból, lisztből, tejből. Ízesítjük sóval és szerecsendióval. Lehúzzuk a tűzről, és belekeverjük a reszelt sajtokat, de egy keveset kihagyunk a sajtból, az majd a tetejére kerül. Hozzákeverünk 2 tojást is a sajtos besamelhez, majd 2/3-át hozzákeverjük a főtt tésztához. A maradék besamelt félretesszük, mert az lesz az utolsó réteg, ami majd a tetejére kerül.





Rétegezzük a hozzávalókat: kiolajozzuk a tepsit vagy tálat, a tészta felét egyenletesen eloszlatjuk, a ragu felét úgyszintén. Megint tészta, ragu és végül a maradék 1/3-ad besamel és megszórjuk a kihagyott sajttal. Az összeállításnál mindig kicsit nyomkodjuk le a rétegeket, simítsuk őket egymásra.
Előmelegített 180-200 fokos sütőben addig süssük, míg a teteje szép pirosas-barnás lesz.

Isteni és egyszerűbb, mint a lasagne. És olcsóbb is, mert a jóminőségű lasagne lapok nagyon drágák. Nagycsaládosoknak ideális recept, de vendégvárónak is tökéletes, ha társaságra főzünk.

2016. április 18., hétfő

Svéd húsgombóc (köttbullar)



Vándor és őstölgy akad össze itten,
mint kövült szarvas nagy erős agancsát
nyújtja, és mélyzöld színű vár a háttér:
   ősszel a tenger.

Északon zápor, hol a vackor érik.
Ébren éj mélyén figyel itt az ember
és a csillagkép-sereg imbolyog fenn
   tölgy-terebélyesen.

(Tomas Tranströmer: Vihar, Weöres Sándor fordítása)
 



Ismét egy klasszikus. Több helyütt nézelődtem receptügyben, legelőször is Padparadsánál. De ahogy lenni szokott, ötvöztem több receptet.

Hozzávalók 4 főre:
  • 30 dkg darált sertéshús
  • 30 dkg darált marhahús
  • 1 jó nagy fej vöröshagyma apróra kockázva
  • 1 nagy tojás
  • 3 púposkás evőkanál zsemlemorzsa
  • 2 evőkanálnyi tejszín
  • 2 evőkanál tört burgonya (helyettesíthető 1/2 áztatott és kinyomkodott zsemlével)
  • frissen őrölt bors
  • frissen reszelt szerecsendió vagy szegfűbors mozsárban porrá törve
  • 1/2 csokor petrezselyemzöld (el is hagyható)
  • 1/2 evőkanál olívaolaj vagy repceolaj
  • 10 dkg vaj
a mártáshoz:
  • 2 púposkás evőkanál liszt
  • 1,5 dl habtejszín
  • 1,5 evőkanál szójaszósz
  • 1/2 liter marhaalaplé (kockából is teljesen jó)
  • frissen őrölt bors
  • és ízfokozásként egy csipet cukor
a tálaláshoz:
  • egészben főtt burgonya
  • vörösáfonyalekvár 

   A burgonyákat megmossuk, héjastól feltesszük főni. Mikor készen van, egyet kiveszünk, a héját eltávolítjuk, villával összetörjük és hagyjuk hűlni. A többi krumplit fedő alatt hagyjuk tálalásig. (A legjobb betenni langyos sütőbe, hogy ne hűljön ki.)
   Míg hűl a tört burgonya, a vöröshagymát a kevés olajon és 1 evőkanál vajon pici sóval üvegesre dinszteljük, őt is hagyjuk kihűlni, majd hozzáadjuk a darált húsokhoz, amihez még megy: tojás, zsemlemorzsa, tört krumpli, tejszín, só, bors, szerecsendió, aprított petrezselyemzöld. A masszát kézzel alaposan összedolgozzuk, kis golyókat formázunk és a vajon kisütjük. Kis lángon csináljuk, hogy át tudjanak sülni a húslabdák.
   A visszamaradt vajhoz öntjük az alaplevet, ízesítjük szójaszósszal, borssal, s ha szükséges kevés sóval, pici cukorral és felforraljuk. Közben a tejszínből és lisztből habarást készítünk 1-2 dl hideg vizet is hozzáadva, amit az alapléhez adunk hőkiegyenlítéssel állandó keverés mellett. Összeforraljuk, majd átszűrjük tálalás előtt, hogy szép sima mártást kapjunk.
   Főtt burgonyával és vörösáfonya (én szoktam ribizlizselével is kínálni, még finomabb, pikánsabb) dzsemmel tálaljuk.
   Véleményem szerint a svéd húsgombóc íze a vajtól olyan, amilyen. Nem kihagyható, és nem helyettesíthető sem margarinnal, sem olajjal, sem zsírral.

2016. április 16., szombat

Zsidótojás (lengyeltojás)




Én még benne vagyok a tavaszi tojásőrületben... húsvét elmúla avagy sem, nekem még nagyon tavasz van, s tojásszezon.
Sokszor szembejött már ez a recept, de még soha nem készítettem. Kár volt. Az egyik legfinomabb krém, amit valaha ettem. És bár az eredetiben nincs medvehagyma, de most így a szezon végén elmondhatom: az egyik legjobb étel amibe medvehagyma kerülhet, az a zsidótojás - más néven lengyeltojás.
Az enyém nem annyira kóser, mert libazsír nem volt itthon, mangalicazsír viszont igen. Véletlenül se készítsük margarinnal (margarinnal semmit se ha lehet...) vagy vajjal, a zsidótojás zsírral tökéletes, krémes, finom. Rajongó lettem na. :)

Hozzávalók:
  • 6 főtt tojás
  • 1 nagyobb fej vöröshagyma lereszelve
  • kb. 1/2 evőkanálnyi mustár
  • frissen őrölt bors (úgy meglehetősen)
  • kb. 2 púpos evőkanál liba vagy kacsazsír (nálam mangalica)

A tojásokat keményre főzzük, hideg víz alatt hagyjuk kihűlni, majd megtisztítjuk és villával vagy tojásvágóval összetörjük (lehet reszelni is). A hagymát lereszeljük. A tört tojásokhoz hozzáadjuk a zsírt, mustárt, hagymát, sót, borsot és krémesre keverjük. A zsír annyi legyen hozzá, hogy a tojás el tudjon teljesen vegyülni benne, vagyis krém állagot kapjon. Kóstoljuk, a só-mustár-bors-hagyma aránya dönti el, hogy igazán finom lesz-e. Hagyjuk hűtőszekrényben állni 2-3 órát, hogy összeérjenek az ízek.
Lehet díszíteni újhagymazöldjével és ahogy már említettem, a medvehagyma nagyon jó bele szezonban. Aki akarja, kevés pirospaprikával is színezheti vagy díszítheti.
Nagyon finom pirítóson újhagymával, retekkel, uborkával, paradicsommal, paprikával. Egyszerűen isteni.

2016. április 11., hétfő

Kıymalı Pide, Lahmacun (török pizza-félék)


De bármelyik illatot érezte is, Armanousht mindegyik egy-egy ételre emlékeztette, olyannyira, hogy ha kicsit hosszabban időzne itt, feltehetően képes lenne ételként érzékelni Isztambult. A város egy valódi torta volt: belül egy-egy réteg történelem, a teteje vastagon bevonva a nyugatiasodás krémjével, itt-ott bohém díszítésekkel meghintve, a széleire pedig befejezésként keleti szószba kevert reszelt modernség került.

(Elif Şafak: Az isztambuli fattyú)




Már többször készítettem, csak mindig vacsorára, és nem tudtam lefotózni. Sajnos egy erősen addiktív ételről van szó, mert egyszerűen nem lehet nem szeretni. Amúgy a török konyha a szívem egyik csücske, zseniális ételeik vannak... Hát kérem a Kıymalı Pide és a Lahamcun a pizza: török módra.

Hozzávalók 4 darabhoz:
30 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 dl tej (elhagyható, csak ha van kevés maradékom a hűtőben, fel szoktam használni péksüteményekhez, kenyerekhez)
kb. 2 dl víz (amennyit felvesz a tészta)
1 evőkanál olívaolaj
1 mokkáskanál só
1/2 mokkáskanál kristálycukor 
A feltéthez:
30-35 dkg darált hús (bárány kellene, de az nálunk egyáltalán nincs, jó a marha- vagy sertéshús is, vagy vegyesen, de szárnyast nem javaslok, ízetlen ehhez az ételhez)
2 evőkanál olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 hámozott, darabolt olasz paradicsomkonzerv

frissen őrölt bors
1 teáskanál szumák (cserszömörce, el is hagyható, ha valaki nem jut hozzá, nekem a tesókám hozott Isztambulból :) )
1 teáskanál koriandermag mozsárban frissen őrölve
1 mokkáskanál kakukkfű
kevés római kömény őrölve (aki szereti, én nem vagyok oda érte) 
Végül, amikor megsült:
meglocsoljuk natúr joghurttal
és megszórjuk friss zöldhagymaszárral, petrezselyemzölddel (nyáron friss mentával is finom vagy korianderzölddel)

A tésztát megdagasztjuk (ne legyen túl kemény, de nagyon lágy sem), hagyjuk duplájára kelni.
Közben elkészítjük a feltéteket. Az apróra vágott hagymát, fokhagymát üvegesre pároljuk az olajban, majd átsütjük rajta a darált húst fehéredésig. Fűszerezzük, hozzáadjuk a paradicsomot és hagyjuk rotyogni, míg elfővi a levét. Ezzel készen is van. A zöldhagymaszárat és petrezselymet felaprítjuk.
A tésztát négybe gombócoljuk, hagyjuk negyedórát kelni.
Begyújtjuk a sütőt és a legmagasabb hőfokon hagyjuk.
A tésztát kinyújtjuk és a tepsibe helyezzük. Megkenjük a darált hússal, aztán a tészta két végét összecsípjük, papucsot formázva. Kinyújtjuk a következő gombócot, a tepsibe tesszük, kenjük, formázzuk. (A tepsiben kell megkenni a darált hússal, mert ha nem így tennénk, lepotyogna róla a feltét, mikor megpróbáljuk átvarázsolni valahogy a munkalapról a tepsibe a pizzákat...)
Mehet a sütőbe, full hőfokra. Ez fontos, mert vékony a tészta és ha lassan sütnénk, nagyon kiszáradna. Igazából kemencében sütve lenne a legfinomabb, ugyanúgy, ahogyan a pizza is.
Mikor készen van, meglocsoljuk joghurttal, megszórjuk a friss zöldekkel.




Ha vegák is készítenék, az lenne az ötletem, hogy sült padlizsánnal helyettesítsék a húst. Szerintem nagyon finom lenne. A padlizsános verzióra én tennék friss és vékony paradicsomkarikákat is - akár sütés előtt, akár a sütés után.

A Lahmacun egy egészen vékony tésztás, szintén darált húsos változat. Vagy tárcsán, vagy kemencében sütik, otthon az asszonyok serpenyőben, jobb híján. A tésztája szintén kelt tészta (a fenti használható hozzá, de több darab lesz belőle, mert nagyon vékonyra kell nyújtani), és a húsfeltétet nem sütik meg, hanem csak nyersen fűszerezik, így kenik a jól kinyújtott tésztára, amivel aztán együtt sül meg.


2016. március 17., csütörtök

Káposztás gömböleg (szlovák étel)


Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.

(Szécsi Margit: Március, részlet)




Zsanuáriánál láttam meg a múltkorában, ma pedig éppen megint a "mit főzzek?" megválaszolhatatlansága kerengett az agyamban... Így tél végén, tavasz legelején ez a kérdés igen kínzó tud lenni. Unjuk a nehéz téli ételeket, de még nincsen igazán semmi, de semmi friss zöldségféle, amit persze már nagyon várunk. Én legalábbis. Körülnéztem a hűtőben, és a káposztafejet látván eszembe jutott ez a félretett, majdmegcsinálomegyszer-recept.
Levettem a mennyiséget, és kissé módosítottam is, csak a könnyebb elkészíthetőség kedvéért. (Megtaláltam egyébként a TV Paprika oldalán is.)

Hozzávalók 2 főre (egy jó tányér leves után):
  • 40 dkg káposzta
  • 30 dkg liszt
  • 1 nagyobb tojás
  • 1,5 dl víz
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 5-10 dkg húsos szalonna
  • 10-12 levél medvehagyma
  • 2 evőkanál zsír vagy 4-5 evőkanál olívaolaj (én bevallom olívaolajjal készítettem, így könnyebb az étel, mint zsírral)
  • a tálaláshoz: tejföl és frissen őrölt bors

A káposztát nem túl vékonyan felszeleteltem, majd a  szeleteket még háromba vágtam, hogy ne hosszú szálak legyenek. Megszórtam 1 csapott teáskanál sóval, jól átkevertem és hagytam állni fél óráig, hogy levet eresszen és bepuhuljon.
Közben a szalonnát kis darabkákra vágtam és a félkarikákra vágott vöröshagymával a zsiradékon megsütöttem. Mikor levettem a tűzről, a felaprított medvehagymát is hozzákevertem.
Föltettem egy nagy fazékban vizet forrni sóval. A káposztát kinyomkodtam, de rajta hagytam a levét. Hozzászitáltam a lisztet, beletettem a tojást is és a vizet, és összedolgoztam. Tulajdonképpen nokedlitészta, sok káposztával. Megkóstoltam, kell-e bele még só, mert ilyenkor még lehet hozzáadni.
Begyújtottam a sütőt. Amikor felforrt a víz, két evőkanállal hosszúkás gombóckákat készítettem, vízbe tettem. (Lehet kézzel is formázni, akkor készítsünk a pultra egy hideg vízzel teli kis tálkát is a kezünknek, mert ha vizezzük a tenyerünket, nem ragad rá a tészta.) Miután feljöttek a víz tetejére, onnantól még 7 percig főztem, majd egy tűzálló tálba szedtem ki, a hagymás-szalonnás zsiradékra. Átkevertem, hogy mindenütt egyenletesen legyen a gombóckákon a szalonna és a hagyma is, majd 10-15 percig forró sütőben készre sütöttem.




Sok tejföllel és frissen őrölt borssal kínáljuk, nagyon jól illik hozzá a sok friss bors. Nagyon finom, nem is gondoltam, hogy a káposzta íze ennyire érződik majd a gömbölegeken. Szuper kis recept, köszönetem érte. Nagyon szeretem ezeket az egyszerű parasztételeket.

2015. november 23., hétfő

Gyömbérszörp


Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e? Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz.

(Epiktétosz)




Télen is szoktam szörpöt gyártani, mert én vagyok az az elvetemült egyén, aki a legtutibb ételhez is bor helyett szörpöt iszik... :))) Kövezzetek meg. De úgy vagyok összerakva, hogy csak éhgyomorra esnek jól az alkoholos italok - szóval vagy eszem, vagy iszom. Átmenet nincs.
Így hát nagy szörprajongó vagyok, a boltit viszont nem szeretem, mert tele van műaromával meg ételfestékkel. Gyömbér mindig van itthon, mert nálam a húsleves alapfűszere, és azt elég sokszor főzök. Szoktam indiai ételeket is csinálni, azokba is kell de az igazán nagyon gyömbérhasználós ázsiai konyhát egyáltalán nem szeretem, úgyhogy a gyömbér általában olyan megmaradós. Ilyenkor vagy vékonyan felszelem és megszárítom, vagy szörpöt csinálok belőle. Vagy friss gyömbéres limonádét, de azt inkább nyáron.


Hozzávalók 2 liter szörphöz:

  • 10 dkg friss gyömbér
  • 1 kg cukor
  • 3 citrom leve
  • 1,5 liter víz
  • egy csipet só

A gyömbért meghámoztam, a nagyobb lyukú reszelővel (amivel a tököt is szoktuk) lereszeltem egy lábasba. Hozzáadtam a többi hozzávalót is, kevergettem, hogy a cukor elolvadjon benne. Forrás után még 5 percig hagytam főni, majd a lábosban kihűlni. 
Átszűrve ezután üvegekbe töltöm. Lehet forrón is, és kidunsztolni, akkor jobban eláll. Vagy ha kihűtjük, akkor vagy hamar el kell fogyasztani, vagy nagyon kevés szalicilt hozzákeverni.
Teát is szoktam édesíteni vele.

2015. október 4., vasárnap

Olasz krumplitorta


Ha valami nagyon szokatlan és meglepi a környezetedet, ragyogó arccal adj neki valami nevet. Mint tudod: az ételek élvezetét erősen befolyásolják a körülmények!
Például „szecsuáni-leves”-nek nevezhetsz bármit, ha dobsz bele egy erős keleti fűszert. Ki tudja, mi az?
Mikor Rózsika néném első krumplilevese sehogy se sikerült, és a férje megkérdezte, hogy mi ez, ő így válaszolt: „Napóleon-leves!”

(Polcz Alaine)



Évinél találtam a receptet, és hát elsőre szokatlannak tűnt... jelen esetben át sem kellett keresztelni e sütit, mert önmagában meglepő hogy burgonyából készül. De olasz édesség, úgyhogy bíztam benne, hogy finom lesz. Így is lett, és megtartom a receptet, mert maradék tört krumpli vagy krumplipüré átvarázsolására tökéletesen alkalmas. Egyébként egyáltalán nem érződik hogy miből van, csak nagyon lágy és könnyű az egész sütemény. Átvariáltam, mert nem tört krumplim volt, hanem krumplipüré maradékom.

Hozzávalók 8 szelethez:
40 dkg kész krumlipüré (én nem szoktam nagyon hígra készíteni, épp csak annyira lágyítom a vajjal és tejjel, hogy habosra keverhető legyen),
5 dkg liszt,
1 csapott evőkanál búzadara,
3 nagy tojás,
7 dkg vaj,
15 dkg porcukor,
6 dkg mazsola,
6 dkg durvára vágott mandula,
1 citrom reszelt héja,
1 teáskanál ánizsmag.

(Ide írom az eredeti receptet is: 50 dkg héjában főtt krumpli 3 dkg liszt 4 tojás szétválasztva 15 dkg cukor 12,5 dkg puha vaj 10 dkg mazsola 1 teáskanál őrölt szerecsendió 1 evőkanál reszelt citromhéj 6 dkg fenyőmag mandula kivonat)

A sütőt begyújtottam, a tortaformát kivajaztam, beliszteztem.
Egy nagy tálba tettem a krumplipürét, hozzáadtam a lisztet és a búzadarát és összekevertem. Hozzáadtam a mazsolát, mandulást is, belereszeltem a citrom héját és ánizsmaggal fűszereztem. Aki nem szereti, hagyja ki, de szerintem szenzációsan finom ebben a tortában.
A puha vajat kikevertem habosra a cukor felével, majd hozzáadtam a tojás sárgájákat is, és fehéredésig kevertem.
Egy másik tálban majdnem egészen felvertem a tojásfehérjét, mikor már jó habos volt, két részletben hozzáadtam a maradék cukrot és fényes habbá vertem.
A lisztes krumplimasszához először hozzákevertem a tojássárgájás vajat, majd óvatosan a fehérjehabot is, nehogy összeessen.
A formába kanalaztam és kb. 40 percig sütöttem. Nincs fokmérőm a sütőn, de olyan 160-170 fokos lehetett.
Mennyei. Ezer köszönetem a receptért Évának!

2015. augusztus 20., csütörtök

Kamrábavaló lecsó


   Maga a kenyér fontos helyet foglalt el életünkben, mint sok mindenki máséban is. Erre mutatnak azok a jelzők, amivel kiékesítettük és megtiszteltük ezt a szót - kenyér - beszédeink közben, mint: éltető, Isten adta, áldott, életadó, mindennapi, és a többi. A kenyér megszegése külön családi szertartás volt, ami csak Anyámnak volt megengedve. S ő mielőtt felszelte a kenyeret, rátette az örök élet és örök remény jelét - egy keresztet; s mi csak azután kaptuk meg a ropogós serclit.
   Minden családnak megvolt a maga kis kovásza, s valahogy még szégyen is volt kovászt kölcsönkérni. Mert bizony a kovászt Anyám az Ő anyjától kapta, amikor férjhez ment és saját háztartást kezdett. Nagyanyám pedig az Ő anyjától, és így rendjén vissza a századokba. E kis kovászka volt letéteményese családi jellegünknek, egyéni-emberi karakterünknek; kulcsa a tradícióknak, folytonosságnak, szépségnek és szeretetnek.

(Kövi Pál: Erdélyi Lakoma)



Lassan itt az augusztus vége. Lábnyomát követve most a legszebb, legkívánatosabb kerti paprikák és paradicsomok között tobzódhatunk akár a piacon, akár a kiskertben. Azt hiszem, az ünnepi hosszúhétvége épp alkalmas lehet a kamra feltöltésére is, mert a savanyúságnak valók is most vannak a legjobb áron. Láttam zöld paradicsomot is, almapaprikát is. Persze ünnepeljünk is, mert az ünnepek fontosak. Talán az utolsó cölöpei a sodró időnek, ami csak folyik, de ciklusai már nemigen vannak. Jó társaságban, nem rohanva szegjük meg azt az új kenyeret, együnk hozzá finom lecsót, a szaftot akkurátusan tunkoljuk ki, fényesre törölve a tányért. Mindezt kísérjük le egy-két pohárka borral, s élvezzük a nyár utolsó lobbanását. Soká lesz ám újra, hát amíg itt van, marasztaljuk.

Hozzávalók:
3 kg színes kerti paprika (egészben mérve),
2 kg érett, lédús kerti paradicsom,
1 teáskanál só,
ízlés szerint 2 friss piros csili,
üvegek.

Egyszer régen tettem már el lecsót, de az nem ez a változat volt, hanem a komplett: olajjal, hagymával együtt. Nem volt rossz, de az olaj hajlamos egy idő után avas ízt produkálni, és mire az utolsó üvegeket kibontottam, nem volt igazán élvezhető. Ez a fajta tehát szimpatikusabb, és helytakarékosabb is. Télen pedig csak egy jó hagymás alapot kell készíteni hozzá, majd az üvegbezárt lecsóval összerottyantani és már élvezhetjük is a nyár egyik kedvenc ízét. A receptet Zsanuáriánál láttam meg, a módszerben kissé eltértem, mert én hagytam összeesni a paprikát a paradicsomszószban - számomra így egyszerűbb volt üvegekbe tölteni, és ismét csak helytakarékosabb is.
A paradicsomokat forrásban lévő vízbe tettem körülbelül fél percre, majd kiszedtem őket, és a héjukat könnyedén eltávolítva robotgépben rusztikusra aprítottam. A paprikákat megmostam és nagyobb darabokra vágtam. Föltettem a darált paradicsomot egy nagy fazékba főni a paprikadarabokkal, a csilivel és a sóval. Többször átkevertem, és mikor a paradicsom is levet engedett és a paprika is körülbelül felére összeesett, a kimosott, mikróban csírátlanított (2 percre teljes fokozatra betettem a frissen mosott üvegeket) üvegekbe adagoltam úgy, hogy a paradicsomszósz teljesen ellepje a paprikát. Az üvegekre folpackot tettem, arra egy késhegynyi szalicilt, majd a csavaros tetőkkel lezártam. Szárazdunsztban hagyom kihűlni.
Nem szabad sokáig főzni a lecsót, épp csak essen össze kissé a paprika, mert a lassú kihűlés alatt is puhul még az üvegekben. A paradicsom elég hozzá, mert jól össze lehet így szorítani a paprikát, nem kell sok a felöntésükhöz, de ha valaki paradicsomosabban tenné el, akkor növelje a mennyiséget fél kilóval.

Tettem el paradicsomlét is, ha már így belejöttem. Mivel nincs paszírozóm, ezért a megmosott gyümölcsöket negyedeltem, aztán föltettem egy nagy fazékba főni egy teáskanálnyi sóval. (Körülbelül 8 kiló volt a paradicsom.) Mikor teljesen összeestek a darabok és jó sok levet engedtek, akkor hagytam kicsit hűlni. Szitán kanállal átpaszíroztam-szűrtem, újra felforraltam és csírátlanított üvegekbe tettem a lecsós módszer szerint: tetejükre folpack, kevés szalicil, majd csavaros tető, és szárazdunszt. Nagyon fincsi, igazi nyáríz. Szeretem a bolti paradicsomléket is, de a házi valahogy más.


2015. május 29., péntek

A világ legcsodálatosabb levese :)


Mindig a felnőttek győznek. Soha többé nem lázadozom. De egyszer majd mindketten ugyanannyi idősek leszünk. Nem fogom megcsípni, megkarmolni, megpofozni, megverni, nem fogom a haját húzni, és nem lököm le a lépcsőn. Csak farkasszemet nézek vele, és halkan azt mondom:
– Itt ez a margaréta, nővér. Tépje ki egyenként a szirmait, és akkor megtudja, mennyire szereti magát az Isten.
Remegve és ügyetlenül tépdesi majd a szirmokat. Én pedig derűs nyugalommal nézek rá.
– Isten szeret, nem szeret, szívből, igazán.
– Folytassa, Marie-Josèphe, és ne próbáljon csalni! Az utolsó szirom megmutatja az igazságot, az Úr igazságát.
És aztán elfordulok tőled, ott hagylak a lépcső tövében.
    Megtilthatod, hogy Guenaud növendék elhagyja az intézetet, de nem akadályozhatod meg, hogy Kisdarázs kiszökjön, hogy virágos réteken ugrándozzon, hallgassa a a pacsirta dalát, hogy vakító kékre fesse át az ég szürke színét, hogy télen, amikor hideg van, három napot rajzoljon a képre és mintát a holdra, hadd nevessenek a csillagok, nem akadályozhatod meg, hogy úgy ficánkoljon, mint a törpeharcsák a Voulzie-ban, hogy ő ébressze kukorékolva a kakast, hogy szelek szárnyán elrepüljön a fecskékkel, hogy a tavasz örömére cseresznyevirágot tűzzön a hajába, hogy megcsiklandozza a mohán alvó pillangót, hogy mezítláb gyalogoljon a sárban, hogy beburkolózzon egy rózsaszín, lila vagy éjkék felhőbe, és onnan nézze az aranysárgán izzó, majd az alkonyat szellőjében hűsölő búzatáblákat.

Viviane Villamont: Kisdarázs 



Ez a leves a világ egyik legfinomabbja. Mesés. És alig pár hozzávalóból áll - egy gyermek is el tudja készíteni -, mégis... és épp ezért, egy csoda. Persze a csodákhoz és a gyermeki egyszerűséghez néha nagyon kanyargós ösvényeken jutunk el...
A vargánya ízét semmi sem erősíti meg s hozza ki ennyire, mint ez az egyszerű kis leves. "Egyszerű kis leves" - írom, de valójában csak felsőfokokban lehetne beszélni róla. Az érzékek mámora, ha kóstolod. Nem lehet nem szeretni.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg burgonya (agriát használtam),
2 dkg szárított vargánya,
só,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
citromos kakukkfű.

A vargányát 3 dl meleg vízbe áztattam. A burgonyát meghámoztam és annyi sós vízben, ami épp ellepte, föltettem főni. Amikor megpuhult, botmixerrel tényleg és nagyon krémesre alakítottam. Beletettem a már puha vargányákat és hozzáöntöttem az áztatólevet is óvatosan, mert az alján lehet homok vagy földszemcse. Tejszínt is tettem hozzá. Még plusz vízzel lehet alakítani az állagán, ki mennyire sűrűre vagy krémesen szereti. Végül a vajat is hozzákevertem, szépen beleolvad a levesbe, sűríti és gazdagítja. Kóstoltam, ha só kellett bele, pótoltam. Végül, mikor már lezártam, friss citromos kakukkfűlevélkékkel szórtam meg.
Citromos kakukkfű híjján friss zsályával is mennyei, vagy normál kakukkfűvel is, vagy bazsalikomlevelekkel, vagy akár friss és nagyon leheletnyi rozmaringgal is jó, no és kaporral vagy petrezselyemzölddel is. De nekem a citromos kakukkfű az egyik legszeretettebb fűszerem, így soha nem készíteném mással. :)
Az egyszerű, de erőteljes ízek harmóniája ez a leves. Egyszerűen varázslatos. Már többször készítettem, de mindig olyan gyorsan elfogyott, meg annyira evidens is volt, hogy most jutott csak eszembe megörökíteni is.