Dinsztelt burgonya

"Az ösvényt, amiről beszélünk, nehéz ösvénynek nevezik. Ez az elnevezés azt a tényt tükrözi, hogy senki sem fog megmenteni bennünket. Senki sem fog varázslatos módszerekkel eljuttatni minket a megvilágosodáshoz. Úgy képzeljük, hogy a gyakorlás lágy, békés, kellemes és együttérzeéssel teli folyamat, de az ösvény nem az elvárásainkhoz igazodik.
Azt hisszük, elegendő elkötelezni magunkat egy spirituális közösség mellett, kifizetjük a tagsági díjat, aláírjuk a jelentkezési lapot és követjük a kapott instrukciókat: "Szilárdan hiszek abban, hogy ez a közösség hiteles, mert minden kérdésemre megkaptam a választ. Mondjátok meg, mit tegyek. Rátok bízom magam." Ez a hozzáállás kénylemes, mivel nincs más teendőnk, mint engedelmeskedni az utasításoknak. mindent a közösségre bízunk. Szeretnénk, ha tanítanának, és megszabadítanának bennünket a hibáinktól. De meglepetésünkre a dolgok nem így működnek. Ha azt képzeljük, hogy részünkről nincs szükség semmilyen törekvésre, akkor csupán ábrándokat kergetünk. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, és hogy végigjárjuk az önleleplezés folyamatát. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy megálljunk a saját lábunkon. Ez bizony nem könnyű feladat."

(Csögyam Trungpa: A szellemi materializmus meghaladása)

Úgy döntöttem kedvenc köretem megérdemli, hogy külön is megemlítsem.
A dinsztelt krumplit mondják azt hiszem zsíros krumplinak is, vagy nevezhetnénk párolt burgonyának is. Ami feltétlenül kell hozzá, az egy jó teflonlábas, fedővel. Mert olyan "leragadós".
A burgonyát vékonyabb karikákra vágom, sózom, és viszonylag sok olívaolajat, vagy napraforgóolajat öntök rá. Jól elkeverem hogy a só egyenletesen érje, és fedő alatt kis lángon párolom. Néha keverek rajta egyet-egyet. Isteni finom - olyan nagyon jó, igazi krumpliíze van - és nem száraz. Szoktam ezt petrezselymesen is készíteni, de akkor kockákra szelem a burgonyát és mielőtt készen lenne, azelőtt úgy 5 perccel elkeverem rajta a tetemes mennyiségű frissen aprított petrezselyemzöldet. Tényleg finom.
Szárazabb húsikhoz kiváló köret.

Almás, fahéjas göngyölthús

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg csirke- vagy pulykamell vagy karaj,
1 fél diónyi nagyságú friss gyömbérdarab,
1 nagyobb alma,
1 púpos evőkanál durvára vágott dió,
1 evőkanál mazsola,
15-20 dkg reszelt sajt (trappista),
5 dkg vaj,
só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
a bundázáshoz
liszt,
tojás,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.

A húst nagyobb szeletekre vágtam, kiklopfoltam, sóztam. Egy kisebb tálkába tettem a reszelt sajtot, a lágy vajat, az almát kicsi kockákra vágva, a gyömbért reszelve, a durvára vágott diót és a mazsolát. Fűszereztem fahéjjal és sóval, aztán alaposan elkevertem, jól összedolgoztam.

A hússzeletekre vékony rétegben elterítettem a masszát és felgöngyöltem őket. A két végüket fogvájóval összetűztem, hogy a sajt ne folyhasson ki, majd duplán bepaníroztam. Nagyon lassú tűzön sütöttem, hogy a belseje is átsülhessen.

Egészen egyszerű a töltelék, de mégis nagyon különleges lett. Azt hiszem, karácsonykor többek között ezt az ételt is elkészítem majd, csak annyit variálok rajta, hogy nem fogom panírozni, és sütőben sütöm majd meg. Eredetileg csak sajttal göngyölt húst akartam készíteni, aztán túl egyszerűnek tűnt - hát körülnéztem, mit tehetnék még a töltelékbe...A fahéj igencsak feldobta.

Palacsinta

Az öröm, a szív melegsége
elégséges az egyedüllétben is.

A szerelem gyönyörűsége
megváltó akkor is, ha társtalan.
De mégis úgy teljes,
ha tükröződik is.

(duende)

Hozzávalók 20-22 darabhoz:
25 dkg liszt,
2 kisebb tojás,
1 csapott mokkáskanál só,
5 teáskanál kristálycukor,
3,5 dl tej,
körülbelül 1-1,5 dl szódavíz,
olaj a sütéshez.

A lisztet egy tálba szitáljuk, elkeverjük benne a sót és a cukrot, aztán kis fészket csinálunk a közepén. Beleütjük a tojásokat és kicsit fölverjük a fakanállal. Hozzáöntünk a tejből annyit, hogy jó sűrű, de keverhető legyen. Így szép simára el lehet dolgozni. Aztán hozzáöntjük a maradék tejet is, újra elkeverjük. Végül higítjuk szódavízzel. Ha így apránként és alaposan mindig kikeverjük, garantáltan szép sima tésztát kapunk.
Palacsintasütőben sütjük, mindig egy teáskanálnyi olajat fölforrósítva. Erős tűzön érdemes sütni, mert úgy gyorsabban elkészül és nem lesz száraz.
Figyelem! Ez a darabszám a maximum, ugyanis én elég hígra is keverem ki a palacsintatésztát és lehelletvékonyra is sütöm. Az én palacsintámból még egy kisevő is meg tud enni 8-at, 10-et. Aki azt a falusi, jó vastag nagyiféle palacsintát süti, annak jóval kevesebb fog kijönni ekkora mennyiségből. Én viszont a szép vékony palacsintát szeretem.

Tölthetjük lekvárral, fahéjas, diós, kakaós, mákos cukorral. Készíthetünk túrós palacsintát is, mehet bele sűrű csokiöntet, mehet bele almatöltelék, gesztenyemassza tejszínhabbal lazítva... és még sorolhatnám. A variációk száma végtelen. Sósan, sós töltelékekkel is készíthető.
Apropó palacsintasütő. Szerintem az az igazi palacsintaíz csak a klasszikus, vas palacsintasütőben sült palacsintát jellemzi. A tefálos, tapadásgátló bevonattal ellátott modern palacsintasütőkben sosem lesz olyan igazi palacsintaíze a palacsintának. Piacokon, vas-edény boltokban kapható. Olcsó, érdemes kettőt is venni egyszerre, mert ha sok főre sütünk, mindkettőt bevethetjük és fele idő alatt elkészülünk.
A hagyományos vas palacsintasütőt először ki kell égetni. Vagyis ki kell kenni kevés olajjal, majd füstölésig hevíteni, addig, míg ráég az olaj a palacsintasütőre. Utána hűlni hagyjuk és egy papír törlőkendővel a felesleges olajat letöröljük róla. Ezután már használható. A vas palacsintasütőt sose mossuk el! Mindig csak töröljük át papírtörlővel a végén és kész. Így nem rozsdásodik és nem fog leégni benne a palacsinta.