Fotóalbum: növények

*

Végre kiszabadulhattam a négy fal közül a nyaralás idejére legalább. Kiélhettem a virágok iránti rajongásomat. Gyerekkoromban sokszor kiültem a hegyen a rétre. Volt egy rajzmappám és én telerajzoltam mezei virágokkal. Képes voltam órágig ülni a fűben, és egy-egy virágot alaposan megfigyelni és élethűen, aprólékosan lerajzolni.
Még mondja valaki, hogy nincs a világban teremtő értelem. Ez a sok szépség egyszerűen tökéletes, mind a csodát hirdeti.












A kert virágai.




Aranyló búzamező.




Eperfa és egy kis vadvirág a kőtengerből.








Megértem Van Gogh-ot... A napraforgók tényleg nagyon vonzók. :)

*

Fotóalbum: a házikó és a látvány a teraszról

*


A kis pad a bejáratnál.





Egylégterű, pici, de minden van benne, még kandalló is.



Duende épp a kandallópárkányon elmélkedik...

Ebben a kis hegyi pincében laktunk. Évek óta visszajárunk, mert csodálatos helyen van és nagyon kedvesek, nagyon aranyosak a házigazdák.


Ezen az úton jövünk fel a házhoz.


A szőlőben gondos őrszemek vigyázzák a termést. :)


És ezt látni a teraszról. A Balatont, igen. A révfülöpi öblöt.


És néha csodás játékát az égnek...

Folyt. köv...... (Remélem, még nem unjátok... )
*

Szegfűgomba leves márványsajtos csurgatott tésztával

*


Hogy ne csak sétáljunk, együnk is végre. :)
Ahol laktunk, van erdő is közvetlenül a ház fölött és van rét is, szőlőbirtok meg rengeteg - szóval minden van. Ezeket a csodás ízű szegfűgombákat a szőlő közötti füves sorokban találtuk és a közeli kaszált réten. Az egyik legfinomabb ízű gomba, mesés aromája van.
Figyelem! Csak az fogyassza el biztonságban, aki jól ismeri a gombákat, mert összetéveszthető a susujkafélékkel. Ha van gombaszakértő a közelben, vizsgáltassuk be, az a legbiztosabb. Vagy vásároljuk a piacon, ott csak szakértés után árulhatják.

A mezei szegfűgomáról leírást találsz ITT.







Hozzávalók 4 főre:
3 duplamarék mezei szegfűgomba (kb. 25 dkg),
5 gerezd fokhagyma,
1 dl száraz fehérbor,
1 kisebb szál sárgarépa,
2 evőkanál olaj,
só,
1 mokkáskanálnyi ételízesítő,
frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyemzöld,
kevés cirtomlé.
A tésztához:
1 tojás,
5 dkg márványsajt,
só,
3 csapott evőkanál liszt,
víz.

A szegfűgombának levágtam a szárait, majd folyó víz alatt átöblítettem. A fokhagymát vékony szeletekre vágtam, a sárgarépát úgyszintén. Olajon sóval, borssal, fokhagymával a gombát és a sárgarépakarikákat erős tűzön főzni kezdtem. Körülbelül 5 percig. Levet engedett, de most nem sütöttem zsírjára - hogy a jóízű szaftja ne vesszen el. Felöntöttem a borral, majd vízzel is. Sóztam még és ételízesítőt is adtam hozzá. Fűszerezhettem volna vadkakukkfűvel is, mert találtam. De védett helyen volt, így csak gyönyörködtem inkább benne.





Míg a leves főtt, megcsináltam a tésztát. Felütöttem egy mélytányérba egy tojást, aztán villával beletörtem a márványsajtot és lisztet, sót adtam hozzá plussz annyi vizet, hogy a nokedlitésztánál hígabb állagú legyen.
Mikor készen volt a leves (20 perc), a tányér széléről egy étkezőkéssel belecsurgattam a tésztát a levesbe.
A végén kevés citromlével tettem pikánsabbá. Isteni finom volt! :)

Balatonfelvidéki, száraz fehérborral készítettem, azzal is kínáltam. Egészen konkrétan: a szállásunk egy hegyi pince volt... A gazda finom borával készült a leves, s azt kortyolgattuk utána jóízűen. :)

*