2014. szeptember 27., szombat

Citromos rizs



– Élhet az ember szeretet nélkül, Hamil úr?
– Igen – mondta, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát.
Erre sírva fakadtam.

(Émile Ajar: Előttem az élet)



Egy különlegesebb köret. Nagyon jól illik indiai vagy arab ihletésű ételekhez. Most egy paradicsomos, fűszeres, csicseriborsós-lencsés fogáshoz készítettem.
És hát, nekem bármi jöhet, ha citromos. Még a rizs is amit magában egyáltalán nem szeretek.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg hosszúszemű rizs,
2 evőkanál tisztított vaj,
só,
1 teáskanál koriandermag,
1 teáskanál mustármag,
1 csapott teáskanál kurkuma,
1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér,
1 citrom héja
és kb. 1/2-1 citrom leve.

A koriander és mustármagokat mozsárban kissé megtörtem, nem nagyon, csak rusztikusra. A tisztított vajat fölmelegítettem és a kétféle fűszert kissé átpirítottam benne, úgy jó, ha kissé pattog, serceg. Hozzáadtam a megmosott, lecsöpögtetett rizst és addig sütöttem állandóan kevergetve, míg a rizsszemek elváltak egymástól, pergősek lettek. Felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, sóztam és a másik két fűszert ( kurkuma és gyömbér) is hozzákevertem. Fedő alatt főztem forrástól számítva kb. 10-15 percig kis lángon, majd lezártam alatta a tüzet, de hagytam még fedő alatt egy jó negyed óráig. Végül fogyasztás előtt hozzákevertem a citrom reszelt héját és ízlés szerint a levét is. Attól függ, mennyire savanykásan, citromosan szeretjük, kóstolni kell.
Tálaláskor díszíthetjük zöldfűszerekkel: petrezselyemmel, koriander- vagy mentalevelekkel.


2014. szeptember 18., csütörtök

Fullextrás lecsós sertésragu



Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.

(Lakatos Menyhért)



( #lovemyfridge) A legjobbkor készítettem ezt a "hűtőnullászós" ételt tegnap. Mert a Bosch nyereményjátékot hirdet, amin 5 gyönyörű hűtőt lehet nyerni.  Fűszeres Eszter oldalán olvashatjátok a részleteket.
Szóval fagyasztót is kellett olvasztanom, volt benne egy darabka sertéscomb. Aztán észrevettem, hogy a két napja piacon vásárolt utolsómohikán kerti paradicsomok rohamos romlásnak indultak, és a szép színes paprikák közt is találtam már nem egészen jókat. Olcsón adták, mert hibásak voltak itt-ott, úgyhogy muszáj volt gyorsan valamit készítenem belőlük. Meg többféle szalonnából is találtam kis darabokat, meg egy darabka füstölt kolbász is árválkodott magában, úgyhogy egy fullextrás nyárvégi lecsós ragut főztem a hozzávalókból. Finom is, nagyon kiadós is. Vasgyomrúak és epéjűek előnyben! :)

Hozzávalók 6 főre:
40 dkg sertéscomb,
60 dkg paradicsom,
70 dkg színes, vastaghúsú kerti paprika (ez már a tisztított mennyiség, számolhatjuk nyugodtan a dupláját vásárláskor, vagyis 1,5 kg-ot vegyünk körülbelül),
25 dkg szalonna (az enyémben van fehér sózott mangalica szalonna és füstölt kolozsvári szalonna is),
1 rövid szál parasztkolbász (10 dkg körülbelül),
1/2 evőkanál sertészsír,
30 dkg vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 teáskanál őrölt pirospaprika,
1 teáskanál szárított turbolya vagy kakukkfű.

A combot csíkokra vágtam. A fehér szalonnát kis kockákra, és a fél evőkanál zsíron kisütöttem, majd kivettem szűrőkanállal a szalonnadarabokat és félretettem. A felhevült szalonnás zsiradékon jól átsütöttem a húscsíkokat úgy, hogy sóztam, borsoztam. Mikor szép piroskásak voltak már, a nagyon apróra kockázott fokhagymát is átfuttattam a zsíron, beletettem a kockázott kolozsvári szalonnát is, a karikázott kolbászt is, és a félretett már kisütött szalonnát is, majd felöntöttem másfél deci vízzel, és hagytam rotyogni, hogy teljesen átpuhuljon a hús. Közben a paradicsomokat forrásban lévő vízbe tettem fél percre, majd leszűrtem és eltávolítottam a héjukat, és apróra kockáztam. A paprikákat rusztikus darabokra vágtam, a vöröshagymát nem túl vékony negyedkarikákra.
Amikor a hús elfőtte a vizet, hozzáadtam a hagymakarikákat is, és üvegesedésig pároltam, majd beletettem a paradicsomkockákat is, és nagy lángon pár percig hagytam rotyogni. Pirospaprikát, turbolyát kevertem hozzá, és végül a paprikadarabokat is beletettem. Kevés vizet öntöttem még hozzá és fedő alatt, de jó nagy lángon sütöttem, míg a paprikák is megpuhultak. Nem szabad túlsütni, épp csak puhuljanak meg a paprikák benne, úgy jó, ha egyben, szépen megmaradnak, de már nem kemények.
Kínáljuk friss házikenyérrel: vakarccsal, borral. Vagy sima egyszerű főtt burgonyával, vagy rizzsel. Vagy natúr puliszkával, de a natúr nudli is illik hozzá, vagy a nokedli is. Igazi hedonisták tejfölt is kínálhatnak hozzá.

Miért örülök ennek a nyereményjátéknak? Nem is a hűtőszekrényért. Hanem ezért: mert az étel élet. Meg kell becsülni. Nagyon. Főleg, ha állatok húsát is esszük. Mert mindannyian egy család vagyunk.
A tudatos és egészséges táplálkozás nem csak azt jelenti hogy gondosan odafigyelünk, mit eszünk mivel; mennyi kalóriát, vitamint és egyebet viszünk be testünkbe. Az egészséges táplálkozás leginkább tudatunk hozzáállását jelenti egészségünkhöz, az életünkhöz, MINDEN élethez... Mind Földanyánk testében élünk. Egy vagyunk minden teremtményével - minden emberrel, az állatokkal, a növényekkel és ásványokkal is. Köszönet Nekik, hogy éltetnek bennünket, s egyszer majd mi szolgálunk táplálékkal őnekik, hogy élhessenek. Így vagyunk egyek, test-vérek.
Ha hálát adsz Földanyának az ételért amit ad, Ő is hálás lesz neked és begyógyulnak sebei. Gondolj hát tisztelettel minden teremtett lényre, s erre a csodálatos Bolygóra. Ez áldást hoz mindannyiunkra. 

Nem pazarolhatunk és nem bánhatunk tiszteletlenül más teremtményekkel. A hűtőszekrény jó találmány. Mert így nem kell kidobni semmit sem, egy falat ételt sem. Az indiánok hűtőt vennének. 

2014. szeptember 12., péntek

2014. szeptember 11., csütörtök

Kukoricalepény




Gordon Ramsay-féle verzió, nem mellesleg isteni.

Hozzávalók 4 főre (kb. 20 darabhoz):
20 dkg liszt (lehet a harmada kukoricaliszt is),
2 nagy cső kukoricáról lemorzsolt szemek vagy konzerv (30 dkg),
1/2 zacskó sütőpor,
só, frissen őrölt bors,
1 nagyobb fajta piros csili kimagozva és apróra vágva,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1/2 fej közepes lilahagyma,
2 tojás,
1/2 evőkanál olívaolaj a tésztába, 2-3 evőkanál a sütéshez,
20 evőkanál tej vagy (kukoricafőző)víz.

A lisztet elkevertem a sóval, borssal, sütőporral, majd a tojásokkal és tejjel, végül belekevertem a kukoricaszemeket, csilit, apróra vágott petrezselyemzöldet, negyedkarikákra vágott lilahagymát is. A serpenyőt közepesen felhevítettem, és kevés olívaolajra evőkanállal kis halmokat tettem, majd mindkét felüket a kis lepénykéknek piros-ropogósra sütöttem.
Könnyű, nem olajos, nagyon finom. Tálalhatjuk tejföllel, joghurttal, de paradicsomsalátával sem utolsó.
Lehet körete is akár halnak, akár húsnak, de fantasztikus feltétként például sóska- vagy spenótfőzelékhez is!

2014. szeptember 10., szerda

Mindannyian egy család vagyunk


Az igazi indián filozófia szerint indiánnak lenni egyfajta tartást, szellemi állapotot jelent; indiánnak lenni létállapotot jelent, amit az ember a szívében hordoz. Azt jelenti, hogy a Szív szavát követed, és mintegy energia-elosztóként működsz ezen a Bolygón. Azt jelenti, hogy hallgatsz a szívedre, az érzéseidre, a megérzéseidre, hogy eloszthasd az energiádat, hogy a Föld és az Ég hasonló energiáit mágnesként magadhoz vonzzad s a szívedből - lényed valódi középpontjából - újra eloszthasd. Ez a mi feladatunk.


Számos filozófia beszél négy-öt különböző világról, s azt mondják, a Teremtő minden egyes világnak egyazon egyszerű törvényt adta: hogy minden dologgal harmóniában és egyensúlyban kell élnünk. Az emberek azonban újra és újra megtörték a harmóniát, mi is szétromboltuk. És ismét nem voltunk erre rákényszerítve.
Ha nem állítjuk helyre újra ezt az egyensúlyt, több lehetőségünk nem lesz rá. 

(Brooke Medicine Eagle, Nez Percé és Sioux sámánasszony)



Mindannyian egy család vagyunk - Az indiánok üzenete from Éva Sebestyén on Vimeo.

2014. augusztus 30., szombat

Mediterrán sült csirke



A legfontosabb az életben a víz
                                                               és a kenyér,
a ruha és a lakás, ami védelmet ad.
Jobb az ínséges élet védő tető alatt,
mint idegen világban az ínycsiklandó
                                                                            falat.
Akár sok, akár kevés, elégedj meg vele,
és ne vendégeskedjél idegenben.
Házról házra járni nyomorult egy élet,
mert ahol idegen vagy, be kell fognod
                                                                     a szádat.
Ha idegen vagy, le kell minden
                                                 szégyent nyelned,
s hallgatnod kell a keserű szavakat:
"Rajta, idegen, terítsd meg az asztalt,
és ha van valamid, adj nekem enni."

                                                                                                   (Sirák 29. 21-26)



Ritkán készítek csirkét, de ha igen, akkor általában sütöm. Ez most egy mediterrános hangulatú. A nagy gerezdek fokhagymák, ugyanis múltkorában sikerült vennem két óriást. Egy-egy fej körülbelül 30 dkg. Eszméletlen. :) Az egyiket feláldoztam, a másikban még gyönyörködöm.

Hozzávalók (4-6 főre):
1 tanyasi csirke (1,5 kg körülbelül),
50 dkg csirkemáj,
10-15 gerezd fokhagyma (a normálból),
1 dl száraz fehér vagy rozé bor,
fél marék olajbogyó,
pár szem koktélparadicsom,
5 dkg vaj,
1/2 evőkanál olívaolaj,
fűszerkeverék: 1 evőkanál durvább só, 1/2 mokkáskanál cukor, mozsárban összezúzott 1 teáskanál mustármag, 1 mokkáskanál koriandermag, 1/2 mokkáskanál római kömény, 1/2 mokkáskanál édeskömény, 1/2 mokkáskanál bors; 1/2 mokkáskanál őrölt rozmaring, 1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér, 1 teáskanál szurokfű (oregano) és 1/2 mokkáskanál pirospaprika. Ezeket összekevertem a sóval és ezzel fűszereztem a csibét.

A csirkét félbevágtam körben a hátán és a mellén, így két fél lett belőle. Alaposan bedörzsöltem a fűszerkeverék majdnem egészével, vajdarabokat tettem a mellehúsa és bőre közé, és vajdarabokat tettem a tepsibe is. Beletettem mindent, a bort aláöntöttem és körülbelül 180 fokon sütöttem másfél óráig. A májat csak a sütés vége előtt fél órával tettem tepsibe. Az utolsó fél órában locsolgattam is a szafttal.
Könnyű, nyárvégi étel. Rizzsel, sima főtt burgonyával, puliszkával vagy akár kuszkusszal is tökéletes. Készítettem hozzá mentás, joghurtos uborkasalátát is.

2014. augusztus 7., csütörtök

egy zsemlényi czipóból huszárt lovastól



"Az a jó rétes, ami szinte csöpög a zsírtól,
tésztáját észre sem venni,
úgy elolvad a nyelveden,
s tölteléke levesesen olvad egy;
mondjuk ki a szót: álommá. "


"...a rétes tésztája is csak úgy jó,
ha egy zsemlényi czipóból egy huszárt
lovastól rétesbe sodorhatsz vele."

(Emma asszony tanácsaiból)


2014. július 28., hétfő

"Suppli al telefono"


Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni.

(Carl Gustav Jung)



Egyszer messzi-messzi rég, egy távoli időben maradékhasznosítás gyanánt jött az ötlet... Azóta rendszeresen készítem, de csak nemrég óta tudom hogy Itáliában is népszerű. Olasz neve arra utal, hogy az olvadt sajt telefonzsinórhoz hasonlatosan nyúlik és köti össze a két félgombócot, mikor kettétörjük vagy harapjuk. (A név még abból a messzi-messzi galaxisból származik, ahol még volt madzagja az telefonoknak.)

Hozzávalók 14-16 gombóchoz:
2 adag maradék főtt rizs (az enyém most extrándúsan petrezselymes),
14-16 db minimozzarella vagy ugyanennyi 1,5-1,5 centis kockákra vágott trappista vagy más olvadós sajt,
5 db olajban eltett aszalt paradicsom,
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 tojás.
A panírozáshoz:
liszt,
tojás,
zsemlemorzsa,
a sütéshez bő olaj.

A maradék rizst elkevertem egy tojással, az apróra vágott aszalt paradicsommal és a kapribogyókkal. Gombócokat formáltam úgy, hogy a közepükbe egy-egy kocka sajt került. (Mozarellával is nagyon jó, de most nem kaptam a piacon abból a fincsi kimértből...) Igyekeztem jól összenyomkodni a rizst, hogy rendesen összeálljon a gombóc. Szokásos módon paníroztam: liszt, tojás, zsemlemorzsa. Bő olajban kisütöttem, papírtörlőre szedtem ki.
Önmagában is nagyon jó, de fejes salátával, paradicsomsalival vagy joghurtos uborkasalival is remek. Készíthetünk hozzá egy egyszerű paradicsommártást is, azzal is nagyszerű. A rizst tetszés szerint fűszerezhetjük, bármi adható hozzá, szóval jól variálható kis finomság.
Ha túl híg lenne a tojással a massza, kevés lisztet vagy szitált zsemlemorzsát adhatunk hozzá, hogy jobban összeálljon.



2014. július 27., vasárnap

Petrezselyempesto


A szerencse néha fölöslegessé teszi a gondos felkészülést.

(Guillermo del Toro)





A piacon óvatosan kell vásárolni kérem szépen... ártatlanul és jóhiszeműen vettem egy szép csokor kardvirágot, és mellé nyertem a "gratulálunk, ön a századik vásárlónk" akció keretében egy félzsák petrezselyemzöldet is. Jó, jó... szeretem a zöccségződjét, de ennyire?! Kidobni meg vétek ugyi, ha már nálam landolt.
Pestová varázsoltam. Egy boszorkánykonyhában végül is bármi megtörténhet.

Nahát. Pestot sem szobamérleggel készítünk. A mennyiségek így csak irányadók. Ízlés és hozzávalók kéznélvalóságának függvényében készült.
A 10 nagy csokor petrezselymet mostam, salátacentrifugában jól megpörgettem, hogy ne nagyon maradjon vizes. A vastag szárait levágtam, csak úgy egyben lenyisszantottam a levelek alatt. Nagyobb egységekre vágva robotgépbe tettem. Pirítottam száraz serpenyőben 2 nagyobb maréknyi diót. És innentől minden ment szép sorjában a robotképbe: pirított dió, 1 evőkanál dióolaj, 2 evőkanál tökmagolaj, 4 evőkanál olívaolaj, 1 duci gerezd fokhagyma reszelve, fél marék mazsola, 1 teáskanál só, frissen tekert bors ráérzés szerint, 2 citrom reszelt héja és körülbelül 5 dkg reszelt parmezán.
Alaposan megdaráltam mindezt, kóstoltam is, ha kellett valami még, azt hozzátettem közben. Végül kimosott kis üvegcsékbe tettem, tetejükre még öntöttem olívaolajat, hogy teljesen ellepje a pestot. Bármikor előkapható, csak tésztát kell kifőzni hozzá és kész is a világ egyik legfincsibb "gyorsétele". De hajában sült burgonyával vagy bármilyen főtt zöldséggel is el tudom képzelni. Grillezett húsra vagy halra kenve is garantáltan sikert arathatunk vele.
Ha fagyasztóba tesszük, hónapokig is eláll. Én az enyémbe 1 késhegynyi szalicilt kevertem, mert nincs fagyasztóm, és elég sok lett - vagyis nem maholnap fog elfogyni.
Ha azt mondom mennyei, akkor nem érzékeltettem a lényeget. Csak megközelítettem.
Áldottak a piaci árusok, akik az ember lányát csakúgy megdobják egy zsáknyi petrezselyemződdel. Halleluja! :)