2009. február 1., vasárnap

Spenótleves sonkával



„Tegnapon s a holnapon
És a messze eljövendőn
Egy a törvény: nincs halandó,
Ki az életet baj nélkül éli végig, bárhol él.”

(Szophoklész: Antigoné)




Már nagyon régen ettünk spenótot, de főzelékhez most nem volt hangulatom. Leves lett belőle.

Hozzávalók 4 főre:
1 zacskó fagyasztott parajpüré,
2 dl tejszín,
0,5 l tej,
3-4 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál liszt,
parasztsonka,
3 dkg vaj,
3-4 db tojás,
1/2 húsleveskocka vagy kész húsleves,
só,
őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
ízlés szerint pici kristálycukor (nem kötelező),
friss kenyérből kockák,
és akinek van otthon: frissen reszelt parmezán.

Elkészítettem a habarást: a tejszínnel és némi tejjel csomómentesen elkevertem a lisztet, végül addig higítottam míg az összes tej belekerült. A vajon megfuttattam a fokhagymát, majd rátettem a felolvadt és kinyomkodott parajpürét is. Kicsit pároltam így együtt, aztán felöntöttem a habarással. Forrásig kevergettem, kevés víz is kell hozzá - vagy akinek van csont- vagy húslevese az azt tegyen bele - , és a fél erőleveskocka. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele úgy meglehetősen. Hagytam forrni jó 10 percet, és készen is volt.
Nekem csak szárított porparmezánom van, ezért én a levesbe főztem bele. De akinek van otthon igazi, az a leves tetejére reszelheti tálalásnál.
Friss kenyérkockákkal, vékony csíkokra vágott parasztsonkával és főtt tojásdarabokkal tálaltam.
Vegák természetesen hagyják ki belőle a sonkát.

11 megjegyzés:

erős ildikó írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
erős ildikó írta...

Hoppá!
Sikerült kifőznöd, hogy mit főzzél ma?
Bár nem ettem belőle(sajnos), de már a tíz ujjamat nyalom... igencsak fogamravaló. Veszek spenótot, mihelyst vásárolni megyek!

Névtelen írta...

A spenót egyszerűen függőségben tart. Gyerekkoromban ezen röhögött a család. Egy gyerek, aki imádja a spenótot.

sedith írta...

Én is nagyon szeretem a spenótot, főzve is frissen is, bárhogy. A levesed nagyon klassznak tűnik. Nemsokára kipróbálom valamikor!
Ha megengednél egy javaslatot: talá jó lenne a kenyérkockákat kicsit megpirítani sütőben, csak éppen annyira, hoyg kapjon egy kérget, és akkor nem ázik szét a levesben. Én a köménymagos levesbe szoktam ilyen pirított kenyérkockákat tenni és nagyon jók.
Puszi, Edith

Kata írta...

Szeretném szeretni a spenótot az eszemmel, de nem megy:(( Azon ritka dolgok egyike, amit nem szeretek. Irigylem azokat, akik szeretik. Jó vagyok, ugye?

duende írta...

Ne is mondd, Napmátka. Tegnap zsufi napom volt. És a konyha még csatatér, Ma jön a mosogatás...

duende írta...

:)
Én is mindig szerettem, Lucifer. Mikor van igazi sóska, hetente készítek valami spenótosat.

duende írta...

Szia Edit!

Köszi szépen az ötletet. Én is pirított kenyérkockával szoktam sok krémlevest enni, de most ehez valamiért a sima kenyérkocka tűnt jó ötletnek. Szikkadtabb zsömlét vágtam fel hozzá.
Talán azért, mert van egy olasz hagymalevesem (megtalálod a levesknél), a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb levese, és ahoz is sima kenyérkocka kell. Ezt a spenótlevest is kicsit "olaszosra" vettem, talán ezért!

duende írta...

:)
Mint a hugom: de kár hogy nem szeretema fííínom tejecskét! :)

Van ilyen, én a sárgaborsótól kapok kiütést! :))

erős ildikó írta...

Spenót: szerintem sokan azért nem szeretik, mert csak az "alaprecepttel" találkoznak.
A friss spenót vajas tésztákba is isteni, meg salátának, meg mindenféle módon.
De Duende!
Hogy jön a sóska a spenóthoz? Ezt nem értem, noha mindkettő finom!

duende írta...

Egyetértek, Napmátka. Rengeteg jóféle variáció létezik.

Ja! :))))) Ezt jól megaszontam! :))
Spenótra gondoltam, oszt sóskát írtam...

Bár a sóskát legalább annyira szeretem, mint a spenótot! :)