Körözöttes pogácsa

Terebélyes fa
hajszál-gyökérből fejlődik,
kilenc-emeletes torony
kupac földből emelődik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdődik.

Lao-ce

Készítettem múlt hét végén körözöttet házi kecsketúróból, de nem fogyott el. Úgyhogy ez ismét egy maradékhasznosítós recept. A körözöttben egyébként volt zsírdús tejföl is, egy kevés vaj is, így jó krémes-habos volt. A fűszerezése só, őrölt kömény, pirospaprika, 1 gerezd fokhagyma és újhagyma volt. Ez került most a pogácsatésztába, ami ugyan nem hamuban sült, de azért pogácsa. :)

Hozzávalók:
50 dkg liszt,
35 dkg kész körözött,
2 púpos evőkanál zsírdús sűrű tejföl,
6 dkg olvasztott vaj,
2,5 dkg élesztő,
1 dl langyos víz,
1 mokkáskanál kristálycukor.
A tetejére:
1 tojás,
reszelt sajt (20 dkg körülbelül)

Az élesztőt a langyos, cukros vízben felfuttattam, majd egy nagy kelesztőtálban a többi hozzávalóhoz hozzáadva tésztát gyúrtam, amit letakarva hagytam duplájára kelni. Lisztezett deszkán kinyújtottam, megkentem a felvert tojással, megszórtam a reszelt sajttal és kiszaggattam. Előmelegített sütőben, 180 fokon készre sütöttem.
Ha elkészítitek, egy pohár habzó, jó hideg sört javallnék melléje. :)
Tipp: mivel én nagyon szeretem a köménymagot - így utólag, kóstolás után - megállapítottam, hogy megszórhattam volna a tetejét még egész magokkal, akkor lett volna még finomabb. Majd legközelebb. Lesz, mert az egyik legjobb ízű pogácsa, amit valaha sütöttem.

Csőben sült karfiol "rakott krumpli" módra

Írok, ahogy ő is írt, mert az emlékezet gyönge, és egyetlen emberöltő túlságosan rövid, túl gyorsan lepereg ahhoz, hogy észrevegyük az összefüggéseket, fölmérhessük a cselekedetek következményeit; hiszünk az idő fogalmában, a jelenben, a múltban és a jövőben, pedig lehetséges, hogy minden egyszerre történik, ahogy a három Mora nővér mondta, akik minden idők szellemeit egyszerre tudták látni a térben.

(Isabel Allende: Kísértetház)

Az ötletadó Chef Viki istenien kinéző burgonyakörete volt. No meg az, hogy hetek óta vágyam egy jó kis rakott krumplira, de ugye böjt van és nálunk a fincsi házikolbász kihagyhatatlan belőle. De a hűtőszekrény rejtekén rejtegettem egy kis fej karfiolt is én...

Hozzávalók 2 főre fulljóllakásig vagy 3 főnek egy jó leves után:
60 dkg burgonya (lehetőleg kiflikrumpli, és tisztítva ennyi),
40 dkg karfiol rózsáira szedve (tisztítva ennyi),
5 db főtt tojás,
5 dkg olvasztott vaj,
3 dl tejszín (én 3,8-as tejjel készítettem, mert az volt a hűtőben),
fél marék medvehagyma,
2 újhagyma zölddel együtt,
só, frissen őrölt bors,
kakukkfű,
1 teáskanálkányi méz (kóstoljuk),
1 evőkanál mustár,
10 dkg reszelt, olvadós sajt.

Az az igazság, én előfőztem a burgonyát is, a karfiolrózsákat is, így gyorsabbnak és biztosabbnak tűnt a kellően krémes, lágy állag elérése. Tehát a krumplit hámoztam, majd jó vékony karikákra szeltem és föltettem enyhén sós vízbe főni. (Főzhetjük hajában is, ahogy a normále rakott krumplinál szokás, csak én siettem.) A karfiolrózsákat úgyszintén, valamit a tojásokat is. Míg főttek, elkészítettem az öntetet: összekevertem a tejet, az olvasztott vajat, mézet, fűszereket, apróra vágott új- és medvehagymát, mustárt.
Egy tűzálló tálat kivajaztam. Alulra került a burgonya, rá a tojáskarikák, erre a karfiolrózsák, majd meglocsoltam az öntettel. Végül reszelt sajttal borítottam az egészet. Előmelegített sütőben a sajt pirulásáig sütöttem.
Isteni, és az a jó benne, hogy nem besameles, mert hogy őszinte legyek, nem kedvelem e híres mártást. Csak azokban az ételekben használom amikben nagyon muszáj, és akkor is nem túl sűrűre készítem és minimális mennyiséget adok az adott fogáshoz. (lasagne, muszaka)
Egy szó mint száz, nagyon fincsi lett, és hagyományos ecetes-sós-cukros lével tálalt fejes salátával igazi tavaszi fogás.

Maceszgombóc

Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes és éhező nyomort, hanem az áldott szegénységet, mely szerény és egyszerű, akár a fekete kenyér.

~ Federico García Lorca

Nagyon szeretem a pászkát, más néven maceszt. Általában mindig van itthon, de eddig csak úgy magában rágcsáltam. Viszont múltkorában Fűszeres Eszternél láttam vele egy isteni brokkoliropogóst is (majd azt is elkövetem), és már nagyon régóta ki akartam próbálni levesbe a maceszgombócot, mert sokszor főzök húslevest. Anyu régen grízgaluskát főzött bele, amit rettentően utáltam. Kevés étel van amit nem eszek meg, de ezen rövid listán a grízgaluska ma is vezető helyen áll. Szóval ezért gondoltam, hogy meg kéne mán kóstolni a maceszgombócot, ha már a pászkát alanature is nagyon bírom. És nem csalódtam. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Eszter receptje tökéletes. Ámbár kicsit módosult, de így is maga a csoda lett: könnyű, olyan lebegős, hogy majd' elszálltak a kis gombóckák, és az ízük is pazar. A módosulás a böjt miatt történt egy részről, másrészről pedig mert 5 laponként van egybecsomagolva a pászka, és nem akartam csak egyet felbontani. Most zöldborsólevesbe főztem bele a gombócokat, amiktől egészen extra lett ez az egyszerű kis leves. (Ha majd húslevesbe főzöm, akkor én is zsírral készítem majd.)

Hozzávalók 16-18 gombóchoz:
2 tojás szétválasztva,
2 evőkanál olvasztott vaj,
5 dkg maceszliszt*,
1 maceszlap beáztatva,
só, frissen őrölt bors,
késhegynyi őrölt gyömbér
és reszelt szerecsendió.

A tojások sárgájához hozzákevertem az olvasztott vajat, a fűszereket és a kinyomkodott maceszlapot. A fehérjét felvertem kevés sóval (kézi habverővel, lehet hogy ezért is lett olyan klassz levegős a kész gombóc), majd hozzáforgattam óvatosan a sárgáját és aztán a maceszlisztet is. Hűtőbe tettem pihenni 20-30 percig. Majd vizes kézzel kis gombócokat formáztam és a levesben kifőztem őket. Megdagadnak körülbelül dupla méretre, ezért én egész kicsi gombóckákat csináltam, elkészülve lettek olyan pingponglabda méretűek. Körülbelül 8-10 perc alatt megfőttek. Valóban nagyon könnyűek, levegősek és puhák lettek. Isteni, sokszor fogok még készíteni. :)

* A maceszlisztet konyhai robotgéppel daráltam. Nálunk szerintem nem is lehet kapni.

Házi müzliszelet

Mindenkinek van varázsereje, mindenki képes elérni a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni és tud böjtölni.

(Hermann Hesse)

Már próbálkoztam a müzliszelettel, de most sikerült is. Nagyon szeretem, és ilyenkor nagyböjtben csodálatos csemege. Nagy mennyiséget készítettem, mert amit nem tudtam így szépen formára vágni, abból granola lett - vagyis sült müzli, ami tejjel isteni.

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyihez:
50 dkg nagyszemű zabpehely,
15 dkg csokoládé,
30 dkg vegyes aszalt gyümölcs (az enyémben vörösáfonya, szilva és mazsola van most),
10 dkg mandula durvára vágva,
10 dkg szotyola (nem sózott),
5 dkg szezámmag,
csipet só.
Folyékony összetevők:
20 dkg nádcukor (a világosabb fajta),
10 dkg kristálycukor,
10 dkg repceméz,
3 dl víz.

Egy nagy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat. A nagyobb fajta aszalt gyümölcsöket kicsire daraboljuk, úgy tegyük bele.
A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, a sütőt begyújtjuk, 160 fokra. A cukrokat, mézet a vízzel fölforraljuk, majd összekeverjük a száraz hozzávalókkal. A masszát elsimítjuk a tepsiben, és egy evőkanál hátával jól le is nyomkodjuk. Ha vizezzük a kanalat, nem ragad. Körülbelül 20-30 percig sütjük, figyeljünk, mert hamar megéghet.
Amíg még langyos, újra összetömörítjük mégjobban egy kanál aljával. Mikor teljesen kihűlt, éles késsel szeleteljük. A lemorzsálódó részeket nagy zárható üvegbe tesszük, sokáig eláll, majd tejjel fogyasztjuk. A szeleteket én folpackba csomagolva tettem el egy sütisdobozba. Nagyon fincsi.
Kicsit morzsálódik, de ha kb. 20 %-al több nedves hozzávalót készítünk a receptben megadottnál, akkor tuti mégjobban összeáll. De így is működik, csak lesznek leváló darabok, nem lehet az egész mennyiséget szépen felszelni.

Kelkáposztás pitetorta

Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.

~ Fodor Ákos

Laktató. Mennyei. Húsmentes. Kelkáposztás pite, medvehagymával! Valójában inkább torta. De igaziból csak csőben sült kelkáposzta, tésztakéregben. A költői kérdésére válaszoltam, jelesül: Minek nevezzelek? Az ízt csak a kóstolás után tudod úgyis csak meg. :)
Egy biztos: még azok is szeretni fogják, akik amúgy nem rajonganak a kelkáposztáért.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához, vagy egy 26-os laposabb piteformához:
a tésztához:
20 dkg liszt,
12 dkg hideg vaj,
1 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
4 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
1 kis fej kelkáposzta (35-40 dkg-os),
2 dkg vaj,
1 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
1 evőkanálnyi majoránna,
1 citrom reszelt héja,
kevés citromlé ízlés szerint,
egy maréknyi friss medvehagyma,
1 tojás,
2 dl tejföl,
20 dkg trappista sajt,
12 dkg füstölt feta sajt,
2 evőkanálnyi zsemlemorzsa.
A legtetejére:
1 dl tejföl kevés vízzel higítva, annyira, hogy csurgatható legyen,
1 tojás.

A lisztet keverjük el a sóval és morzsoljuk el a kockákra vágott hideg vajjal, majd adjuk hozzá a tojást, a vizet is. A vízzel óvatosan, annyi kell csak, hogy összeálljon és enyhén lágy legyen a tészta. Ne dolgozzuk nagyon ki a tésztát, mert akkor lesz ropogós, ha épp csak összeállítjuk. Tegyük folpackba és hűtőbe, míg elkészítjük a belevalót.
A kelkáposztát vékonyabb csíkokra vágjuk.A fokhagymát nagyon apró kockákra, és megfuttatjuk egy nagy serpenyőben a felolvasztott vajon. Vigyázzunk, ne égjen meg. Hozzáadjuk a kelcsíkokat, kevés vizet öntünk alá. Hogy össze tudjon esni. Fűszerezzük, de egyenlőre csak sóval (óvatosan, mert a sajtok is sósak!), borssal, majoránnával. Hagyjuk addig rotyogni, míg rendesen összeesik a kel és elpárolódik alóla a víz is. Tegyük félre hűlni. Keverjük el a tejfölt a tojással, adjuk hozzá a trappistát reszelve, a fetát darabokra tördelve.
Gyújtsuk be a sütőt 170 fokra. A tortaformát vajazzuk ki, a tésztát nyújtsuk olyan nagyságúra, hogy a formán körben oldalt is legyen tészta. Elég magasan, mert sok a töltelék. Béleljük ki a tésztával a formát, az alját szórjuk meg zsemlemorzsával. (Így tán kevéssé ázik el a tészta.)
A töltelékhez miután kihűlt, keverjük hozzá a tojásos-sajtos keveréket is, adjuk hozzá az apróra vágott medvehagymát is, reszeljünk bele citromhéjat is, és kevés lével ízesítsük is. Kóstoljuk meg.
Ha jó  a töltelék, öntsük a tésztába. Kissé nyomogassuk le, hogy homogén legyen a teteje. Külön keverjünk el 1 deci tejföllel egy tojást (kevés vízzel higítva) és csorgassuk a tetejére. Medvehagyma levelekkel díszítsük.
Háromnegyed órán át süssük az előmelegített sütőben.
Mikor kivesszük, hagyjuk a formában langyosra hűlni, hogy a töltelék kissé megszilárdulhasson. Finom langyosan is, kihűlve is.
Egy jófajta száraz fehérbor abszolút kívánkozik hozzája, vagy valamilyen finom sör.

Sütőben sült fűszeres krumplikarikák

Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian.
A könyvek számomra otthonok. A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy – akárcsak egy ajtót – kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk. 
Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.
Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén.

Minden boldogtalan család a csöndre esküszik. Elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit, annyi, mint arra kérni, hogy szűnjön meg létezni. 
Szeretni élénk színekkel lehet. Sosem vágytam a fakó változatra. A szeretet méregerős. Sosem kívántam felhígítani. Nem ijedtem meg a hatalmasságától, de fogalmam sem volt, hogy olyan megbízható is lehet, amilyen a nap járása. Hogy a szeretet naponta meg tud virradni.

(Jeanette Winterson)

Szeleshűvös télestékre való finomság... no és be lehet gyújtani a sütőt is. :) És ezzel a mozzanattal már regélem is a receptet! :) Eztán a burgonyát alaposan mosd meg, majd vágd fél centi vastag karikákra egy tálba. Locsolj rá olívaolajat, mozsárban frissen tört koriandert, mustármagot, köményt, no és némi borsot is tégy rá. Alaposan keverd át, aztán egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsiben terítsd szét. Olyan 200-220 fokon süsd, míg pirosropogósak nem lesznek a fűszeres csipszek.
Kínálhatod mustárral, ketchuppal, édes arab paradicsomdzsemmel, ajvárral, citromos sűrű joghurttal vagy tejföllel is. Még nagyon illik hozzá egy finom tea vagy forralt bor és egy jó film, vagy könyv. :)

Egyszerű gyöngybableves puliszkával

                                                  
                     és ajánlom magamnak: soha ne menj el idő előtt!
Az idő akkor jött el, amikor én-idegenek lesznek a történések, amelyek között élsz, s a gazemberek és bolondok birodalmában érzed magad. De ha elindultál, fontos, hogy könnyű szívvel és még könnyebb poggyásszal utazz!

(Popper Péter)

Most főztem először gyöngybabot. Eddig valahogy kimaradt. Egyszerű kis leveske böjti, mondhatnám. Könnyű is, mert bár laktató, nem igazán kalóriadús - így megfelel a 90 napos diétába is keményítőnapra.

Hozzávalók 4 főre:
30 dkg gyöngybab,
40 dkg vöröshagyma,
6 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál olívaolaj (vagy hidegen sajtolt napraforgóolaj),
1 babérlevél,
só,
ízlés szerint csilipehely,
2 teáskanál pirospaprika,
kevéske szárított csombor (borsikafű),
1 púpos teáskanál sűrített paradicsom,
levesbetétnek:
puliszka.

A gyöngybabot reggel főzés előtt beáztattam 2 órára.
A hagymát nem túl vékony félkarikákra vágtam, a fokhagymát pedig nagyon vékony szeletekre. Az olajon sóval megpároltam, alaposan. Levettem a tűzről, pirospaprikát kevertem hozzá, majd hozzáadtam a gyöngybabot is, fölengedtem vízzel, fűszereztem. Közben elkészítettem a polentát is. A végén kevertem csak hozzá a sűrített paradicsomot, mikor már a bab megpuhult. Ha előbb tennénk hozzá, a bab kemény maradna, soha nem puhulna be. Erre az egyre ügyeljünk.
És ennyi lenne. :)
Tipp: ha nem ennyire egyszerűen készítenénk, akkor szalonnát süthetünk ki az elején vagy kolbászkarikákat, és ezek zsírján süthetjük a hagymát, a pörcöt vagy kolbászkarikákat pedig a végén a leveshez keverhetjük.

Narancssaláta csilizselével, sajttal

– Akar dolgozni?
– Nem.
– Miért?
– Elvesztettem a meggyőződésemet.
– És ez mitől jön?
– Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom.
– Azelőtt dolgozott?
– Nem, de hiányzott az elhatározás.

 (Rejtő Jenő)

Nagyon szeretem a sajtokat. Nyáron főleg paprikával, paradicsommal, fügével, eperrel; télen naranccsal például. Mert a salikat is nagyon szeressem: alig munkával is pazar lakoma.
Ez egy friss fehér sajt, hasonlít kissé a fetára, de nem olyan krémes, morzsásabb állagú, enyhén sós. Salátákhoz nagyon passzolós.
Ami most alkotja a képen látható szín- és ízkavalkádot: narancs, lilahagyma, édes-savanyú csilizselé, sajt, napraforgócsíra. Ami még rákerült: némi só, olívaolaj, és a nyáron készített málnaecetem. Pazar. Előételnek is, akár egy könnyű vacsinak is.

Ázsiai verzió: narancs az alap szintén, elbírna egy kevéske a szójaszószt is, pluszban ráőrölt szecsuáni borsot, napraforgócsíra helyett szójacsírával vagy friss korianderzölddel is remek lenne. Olívaolaj helyett szezámmag-olajjal vagy mogyoróolajjal. A sajtot pedig lecserélném tofura. Akár füstöltre, akár natúrra. A csilizselé mindenképpen maradna, és rizsecettel savanyítanám.

Fetás-burgonyás BUREK

A mélységes magányban találom meg azt a nagylelkűséget, amely igazán szeretni tud.

(Thomas Merton)

Nohát... ma ráértem, meg olyan szürke, maszatolós idő is volt... szóval kedvem lett valami "lassanfinomat" alkotásához.
A burek az egész Balkánon nagyon kedvelt étel. Tésztája a mi rétesünkéhez hasonló. Bár még soha nem próbáltam házilag nyújtani - bevallom, elrettentett, hogy óriási asztalon óriásira kell kihúzni -, ma mégis belevágtam. Mert láttam videókat, hogyan készül a burek. Kisebb gombócokat csinálnak a rétestésztából, így már nem tűnt oly rémisztőnek. Ráadásul kóstoltam Görögországban és isteni finom volt, tehát úgy gondoltam megéri a kísérletezést. Ez most krumplis-fetás-tejfölös. De bármivel tölthető, úgyanúgy, mint a rétes. Nem lett elsőre tökéletes, de nem adom fel, mert még így tökéletlenül is mennyei. :)
Kicsit szakadt-lyukadt, de a bureknél ez nem olyan nagy gond, mert sok réteg kerül egymásra.

Tehát készítettem rétestésztát 40 dkg lisztből, 1 tojásból, 1 csapott teáskanál sóból, 1 evőkanál olívaolajból, és 2,5-3 dl vízből valamint 1 teáskanál ecetet is adtam hozzá. Ez alapján készült a tészta:

Amit nyolc kis gombócban hagytam pihenni.
A töltelék csak annyi, hogy 2 kisebb krumplit megfőztem, kissé összetörtem. Kb. 12 dkg fetasajtot összemorzsoltam, plussz tejföl. És 10 dkg vaj olvasztva, plussz olívaolaj. Kenni kell, minden réteget, meg amúgy is úgy könnyű kihűzni, ha megfelelően vajas-olajos a tészta.
Aztán jött a nyújtás. Persze a pörgetés részt kihagytam, zsonglőrként még nem szerződtetnének... :)
Minden második rétegbe tettem kevés krumplit, fetát és kissé megcsorgattam tejföllel.

Úgy nyújtottam, ahogy a filmben: a tiszta konyhapultot vajaztam-olívaolajoztam, és azon dolgoztam. Nem olyan ördöngős. Legközelebb kipróbálom a hagyományos rétesformát: kis csigákba tekerem a tölteléket és majd úgy teszem a kerek formába, mint a tekeredő kígyót, szerintem úgy elsőre egyszerűbb.
Körülbelül 25 perc kell neki olyan 180 fokos sütőben. Mennyei. :)
És olcsó. Ez négy főre elég egy kiadósabb leves után. A sütőtál átmérője egyébként 25 cm-es.

A tojás nélküli filo-tészta nem ugyanez. Nm lehet ilyen vékonyra húzni, csak sodrófával kinyújtani. Én maradok ennél a tojásos-ecetes rétestésztánál.

"fokhagymás víz"

– Az vagyok, aki vagyok. Elmondanám neked, amit tudni szeretnél, ha képes lennék rá, hiszen jó voltál hozzám. De macska vagyok, és még soha egyetlen macska sem adott senkinek egyenes választ.

(Peter S. Beagle)

A héten készítettem kenyérre való kencét. Így hát volt maradék pirítósom pár darab, meg más is, kicsi ez, kicsi az... a hűtőben, a kertecskémben, itt-ott... Ilyenkor körberepkedem birodalmam és összegyűjtögetem a maradéknak álcázott kincseket. És láss csodát, ebéd lesz belőle.
Egyik kedvenc szakácskönyvemben találtam egy egyszerű receptet, egy provance-i kenyérlevest, amit az író nagymamája csak "fokhagymás víz" néven emlegetett, ellenben nagyon szeretett és sokszor főzött. Gondoltam, ez megfelel nekem is. S úgy is lészen, térültem, fordultam s máris készen a gőzölgő főzet, melyhez tettem a fazékba:

2 főre
6 gerezd fokhagymát,
sót,
2 babérlevelet, pár levél zsályát (helyettesíthető kakukkfűvel, petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majoránnával, rozmaringgal is akár),
személyenként 1 tojást,
reszelt sajtot (ízletes: pecorino vagy parmezán vagy más ízes sajt),
olívaolajat (vajjal is jó),
1,2 liter vizet.

Ha vajjal készítenétek, akkor a pirítósszeleteket vajon süssétek meg, serpenyőben. Ha nem, akkor csak pirítsátok meg natúran. Házikenyeret javaslok, az nem ázik szét oly könnyen.
A fokhagymát darabold kisebb kockákra-darabkákra, sózd meg és vagy mozsárban, vagy kés oldalával egészen gezemicéld. Add a vízhez, sózd még ízlés szerint és forrald föl a két babérlevéllel. Főzd 15 percig, majd add hozzá a zsályaleveleket is, és azzal is főzd még 5 percig. Végül a leveleket távolítsd el. Tányér aljára tégy egy-egy nagy szelet kenyeret, üss rá egy tojást, szórd meg reszelt sajttal és merd rá a forró levest. Locsold meg olívaolajjal (ha nem vajas pirítóst tettél bele). Pár percig várj, így a kenyér puhává válik, a tojás megfő kissé. S már kanalazhatod is.

Ha jobban kedveled a főttebb tojást, akkor mikor kiszedted a leveleket a kész levesből, hagyd a tűzhelyen forrdogálni, s ekkor üsd bele a tojásokat. Villával kissé keverd szét, hagyd megfőni. Ezt merd aztán a kenyérszeletekre és sajtra.
Meglepően finom. Megtartom. (Elhasználható hozzá, ha van szalonnabőrke félretéve, az is, el nem rontja.)

Karfiolfőzelék

Minden relatív. Nemcsak a fény hajlik, hanem minden. Mert relatíve elhajlíthatunk egy kérdést, elhaljíthatjuk az igazságot, elhajlíthatjuk a alkalmazási követelményeket, elhajlíthatjuk a törvényt. D egyenlő emcé négyzet, ahol D a dinasztia, m a rokonok tömege és a c természetesen a korrupció, mely az egyetlen állandó a világegyetemben – mert Indiában még a fény sebessége is a terheléstől és az áramszolgáltatás szeszélyességétől függ.

(Salman Rushdie)

Karfiolszezon van, én pedig hetek óta eszem, mert 160 forint kilója a piacon... meg mert nagyon szeretem is. Főzeléket azonban még nem főztem belőle, és nem is értem, miért? Hiszen tipikusan alkalmas erre a műfajra ez a finom zöldség. Na most pótoltam eme hiányt, amúgy isteni, és a fűszerezése hajlítható akár ezer irányba is - ez most egy kissé indiai hangulatú lett.

Hozzávalók 2 éhes embernek (vagy 3 kevéssé éhesnek):
50 dkg karfiol (tisztítás után ennyi),
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.),
2 gerezd fokhagyma,
1 üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható, 400 grammos),
4 dkg vaj,
8 dkg liszt,
2 dl tejszín,
kb. 2,5 dl karfiolfőzővíz zöldségleveskockából (vagy alaplé ha van kéznél),
só,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 csapott teáskanál frissen őrölt koriandermag,
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió,
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma,
késhegynyi őrölt római kömény (a magyar kömény is tökéletes ha nincs római),
1 csokor petrezselyemzöld,
ízlés szerint csipet cukor,
és ízlés szerint pár csepp ecet.
A tetejére:
2-3 evőkanál fokhagymás olívaolaj,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csipet só,
1 pici piros friss csili kimagozva és apróra vágva.

A karfiolt apró rózsáira szedtem, és forrásban lévő zöldségalaplében megfőztem, de ügyeltem rá, hogy épp megpuhuljon csak, ne főjön szét.
Az apróra vágott vörös és fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam a vajon, majd hozzákevertem a fűszereket is. Liszttel rántást készítettem belőle, amit tejszín és karfiolfőzőlé keverékével engedtem fel. Folyamatosan kevertem, hogy csomómentes legyen. Annyi karfiolfőző-vizet adtam hozzá, hogy olyan főzelék sűrűségű legyen: se nem híg, se nem túl sűrű. Apróra vágott petrezselymet, alaposan leöblített csicserit adtam hozzá, és a karfiolrózsákat is beletettem. Hagytam egyszer összerottyanni és készen is volt. Érdemes kóstolni, nagyon kevés cukor és ecet még izgalmasabbá teheti, de el is hagyható.
Az olívaolajban elkevert csilis, enyhén sós pirospaprikás öntettel meglocsolva tálaltam. (Mindig készítek fokhagymás olívaolajat, mert salátákra is remek: fél liter olívaolajban érlelek 1 egész fej megtisztított, gerezdekre szedett fokhagymát úgy 1 hónapig, aztán leszűröm. A gerezdeket nagyobb darabokba vágva teszem az olajba, így jobban kijön az íze.)

Így önmagában is tökéletes fogás valamilyen finom házi kenyérfélével. De adható hozzá natúr sült hús is, hal is.
Ez az elkészítési mód is nagyon illene hozzá, nem csak zöldbabbal jó, szerintem a főtt tojás a karfiolnak is jó kiegészítője.
És szerintem ahogy a paradicsomos káposztát főzzük, az karfiollal is isteni lehet.

Sűríthetjük valamilyen alternatív módon is: étkezési keményítővel, burgonyával is. De bevallom, nekem a főzelék így régimódiasan (liszttel sűrítve) az igazi.

Kukoricalepény

Gordon Ramsay-féle verzió, nem mellesleg isteni.

Hozzávalók 4 főre (kb. 20 darabhoz):
20 dkg liszt (lehet a harmada kukoricaliszt is),
2 nagy cső kukoricáról lemorzsolt szemek vagy konzerv (30 dkg),
1/2 zacskó sütőpor,
só, frissen őrölt bors,
1 nagyobb fajta piros csili kimagozva és apróra vágva,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1/2 fej közepes lilahagyma,
2 tojás,
1/2 evőkanál olívaolaj a tésztába, 2-3 evőkanál a sütéshez,
20 evőkanál tej vagy (kukoricafőző)víz.

A lisztet elkevertem a sóval, borssal, sütőporral, majd a tojásokkal és tejjel, végül belekevertem a kukoricaszemeket, csilit, apróra vágott petrezselyemzöldet, negyedkarikákra vágott lilahagymát is. A serpenyőt közepesen felhevítettem, és kevés olívaolajra evőkanállal kis halmokat tettem, majd mindkét felüket a kis lepénykéknek piros-ropogósra sütöttem.
Könnyű, nem olajos, nagyon finom. Tálalhatjuk tejföllel, joghurttal, de paradicsomsalátával sem utolsó.
Lehet körete is akár halnak, akár húsnak, de fantasztikus feltétként például sóska- vagy spenótfőzelékhez is!

Petrezselyempesto

A szerencse néha fölöslegessé teszi a gondos felkészülést.

(Guillermo del Toro)

A piacon óvatosan kell vásárolni kérem szépen... ártatlanul és jóhiszeműen vettem egy szép csokor kardvirágot, és mellé nyertem a "gratulálunk, ön a századik vásárlónk" akció keretében egy félzsák petrezselyemzöldet is. Jó, jó... szeretem a zöccségződjét, de ennyire?! Kidobni meg vétek ugyi, ha már nálam landolt.
Pestová varázsoltam. Egy boszorkánykonyhában végül is bármi megtörténhet.

Nahát. Pestot sem szobamérleggel készítünk. A mennyiségek így csak irányadók. Ízlés és hozzávalók kéznélvalóságának függvényében készült.
A 10 nagy csokor petrezselymet mostam, salátacentrifugában jól megpörgettem, hogy ne nagyon maradjon vizes. A vastag szárait levágtam, csak úgy egyben lenyisszantottam a levelek alatt. Nagyobb egységekre vágva robotgépbe tettem. Pirítottam száraz serpenyőben 2 nagyobb maréknyi diót. És innentől minden ment szép sorjában a robotképbe: pirított dió, 1 evőkanál dióolaj, 2 evőkanál tökmagolaj, 4 evőkanál olívaolaj, 1 duci gerezd fokhagyma reszelve, fél marék mazsola, 1 teáskanál só, frissen tekert bors ráérzés szerint, 2 citrom reszelt héja és körülbelül 5 dkg reszelt parmezán.
Alaposan megdaráltam mindezt, kóstoltam is, ha kellett valami még, azt hozzátettem közben. Végül kimosott kis üvegcsékbe tettem, tetejükre még öntöttem olívaolajat, hogy teljesen ellepje a pestot. Bármikor előkapható, csak tésztát kell kifőzni hozzá és kész is a világ egyik legfincsibb "gyorsétele". De hajában sült burgonyával vagy bármilyen főtt zöldséggel is el tudom képzelni. Grillezett húsra vagy halra kenve is garantáltan sikert arathatunk vele.
Ha fagyasztóba tesszük, hónapokig is eláll. Én az enyémbe 1 késhegynyi szalicilt kevertem, mert nincs fagyasztóm, és elég sok lett - vagyis nem maholnap fog elfogyni.
Ha azt mondom mennyei, akkor nem érzékeltettem a lényeget. Csak megközelítettem.
Áldottak a piaci árusok, akik az ember lányát csakúgy megdobják egy zsáknyi petrezselyemződdel. Halleluja! :)

Csicseri spenóttal

Az egyszerűséget nemhogy ki kellene nőnünk; az egyszerűség kell, hogy életünk legbensőbb programja legyen.

(Pilinszky János)

Megvettem végre az első szabadföldi spenótot a piacon. Már nagyon vágytam rá... Először csak önmagában akartam elkészíteni de aranyárban van még, így dúsítottam csicserivel - amit szintén nagyon szeretek. Én így önmagában ettem előételnek, de rizzsel, bulgurral akár laktató ebéd vagy vacsi is lehet belőle. Az eredeti variációt, ami csak spenót lett volna, bruscettának szántam: vagyis pirítósra téve, sajttal megszórva. (Akár mozzarellával, akár fetával, akár bármíly finom sajttal jó...)

Hozzávalók 2 főre:
1 üveg csicseriborsókonzerv (DM-ben szoktam venni),
1 nagy kupóc spenót (10-15-20 dkg),
2 nagy gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 evőkanál olívaolaj,
4 evőkanál tahiniöntet (2 evőkanál szezámmagot lágyan megpirítunk, kávédarálóval megőröljük, sót, citromlét, olívaolajat és kevés vizet adunk hozzá és homogén szósszá keverjük),
1 teáskanál tökmagolaj,
1 citrom reszelt héja és
ízlés szerint citromlé.

Az olajon az apróra kockázott fokhagymát kevés sóval megfuttattam, rádobtam a megmosott spenótleveleket és a jól átmosott csicserit, borsoztam és épp csak addig sütöttem nagy lángon, míg kissé megfonnyadt, és le is zártam a lángot alatta. (Ne fonynassziuk nagyon meg a spenótot éppcsak essen össze.) Reszeltem rá citrom héját, átkevertem a tahiniöntettel, kóstoltam, adtam hozzá még kevés citromlevet és tökmagolajjal meglocsoltam és már falatoztam is. :)

Citromos medvehagymakence

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

                               (Péterfy Bori and Love Band)

Hát ez is egy ötlet inkább csak. Tegnap este készítettem hajában sült krumplihoz és fennséges volt. Aztán rájöttem hogy még mennyi mindenhez jó. Például ezzel a kencével elkészíthetjük a "cigánypecsenyét tavasz módra", mert csak husit kell sütni hozzá és ezt a finomságot rákenni. Jó szárnyasokhoz, halhoz, sertés-, és marhahúshoz is, májhoz nem kevésbé illik. Tökéletes így, ahogy van kifőzött spagettivel elkeverve, finom érett sajttal megszórva. Főzni sem kell, csak a tésztát. Belekeverhetjük zsemlegombóc tésztájába is, csak akkor kevesebb olajjal készítsük, mennyei köret lesz belőle. Keverhetjük egyszerű főtt rizshez, tonhallal például. Tehetjük levesekbe. Mártásokba. Salátaöntetnek. Fejes salihoz. Meleg krumplisalátához, karfiolhoz. Cukkinihez. Retekhez.
A recept csak ennyi: körülbelül 3 dkg medvehagymát aprítunk, elkeverjük 1 dl olívaolaj és 1 evőkanál tökmagolaj keverékében, sózzuk, belereszeljük 1 egész citrom héját is, és ízlés szerint citromlével ízesítjük. Végül egy fél mokkáskanálkányi mézzel lágyítunk a medvehagyma harapósságán. És ha hozzám hasonlóan kaprirajongók vagytok, azt is lehet keverni bele. Nem rontja el... ez 2 főre való mennyiség.

Háromhagymás rizotto

De akkor még, mondom, bokáztak az utcán, én meg csak battyogtam a nyomukban, mint örök életemben az olyanok után, akik érdekeltek - mert érdekelni a szédültek érdekeltek csakis, akik szédülten éltek, szédülten beszéltek, mindentől a megváltást várták, sose ásítottak, és soha örök igazságokat nem hangoztattak, csak kigyúltak és pattogtak, akár a sárga petárda, és hányták a szikrát a csillagokra, és amikor a ragyogás közepén megjelent a kék tűzkerék, vágyódón sóhajtottak mind a nézők.

(Jack Kerouac: Úton)

Na ilyenkor a medvehagymát is medvehagymával... mert hát most van szezonja. Meg mert isteni. :)
Nemrég vettem arborio rizst, ma lustavasárnapom volt, gyors, egyszerű ételt voltam csak hajlandó főzni. A rizotto ilyen. És nem becsilingelni akarom, de mesésen finom lett. :)

Hozzávalók 2 főre:
20 dkg arborio (vagy más) rizottorizs,
4 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
5 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi),
2 nagyon nagy gerezd fokhagyma (vagy 4 kisebb),
3 dkg medvehagyma,
1 liter átszűrt húsleves vagy zöldségalaplé (vagy 1 l víz és 2 zöldségleveskocka),
0,5 dl száraz vagy félédes fehérbor,
0,5 dl tejszín1 citrom lereszelt héja,
ízlés szerint citromlé (körülbelül egy nyolcad-cikknyi),
3 dkg parmezán vagy más erőteljes ízű keménysajt.

A hozzávalókat előkészítettem, mindent mostam, aprítottam. Föltettem forrni az alalét. Mellette föltettem a vaj felét az olívaolajjal, és az apró kockákra vágott vörös- és fokhagymát üvegesedésig pároltam, majd hozzáadtam a rizst, és kevergettem, míg a szemek kissé kristályossá, áttetszősfélévé váltak. Ekkor feltekertem a lángot és hozzáöntöttem a bort. Hagytam kissé elforrni, aztán egy merőkanál alaplét is hozzáadtam. Innen már kislángon készítettem, sűrű kevergetéssel, mindig csak 1-1 merőkanálnyi levet adva hozzá, mikor beszívta a rizs. A főzés felénél adtam hozzá az apróra vágott medvehgyamát. Mikor minden alaplevet elhasználtam (és ekkor már a rizs is puha volt), belereszeltem a citrom héját, hozzáöntöttem a tejszínt is, és ízesítettem citromlével. Mindenképpen kóstoljuk. Arra vigyázzunk, hogy mennyire sós a sajtunk, kalkuláljuk bele a végső ízbe. Tehát mikor készen volt, levettem a tűzről, belekevertem a vaj másik felét is, és a sajtot is. És már tálaltam is. arra figyeljünk, hogy ne legyen száraz, hanem krémes.

Az ételhez is használt borral kínáljuk.
A sajtot egyébként itt a piacon vettem, kecskeméti sajtkészítőktől, három évig érlelt és tehéntejből készült, és nem viccelek: a parmezánt messze übereli. Sokkal ízletesebb és finomabb, pedig én ettem igazi parmezánt is. De ez annál is jobb. Nem olcsó, de tényleg mesés és rizottót csak ilyen sajttal érdemes csinálni.
Ez olyan nem túl éhes 2 emberre való adag, elfér utána a pocakban még valamilyen finom, könnyű desszert is.

Prósza medvehagymával

Szerintem az érettség az, ha az ember ismeri önnön korlátait.

(Kurt Vonnegut: Macskabölcső)

Na, most megmértem pontosan a hozzávalókat, nem csak úgy exhas a recept. :) Különben mennyei finom, gyors és egyszerű. Medvehagyma szezonban kihagyhatatlan, legalábbis szerintem az egyik legfincsibb étel eme erdőkaljazöldje felhasználásával. A képért elnézést, de gyorsan kihűl így nem nagyon művészkedtem a fotóval.

Hozzávalók 6 prószához:
65 dkg burgonya (tisztítva ennyi, én Agriát használtam),
10 dkg kolozsvári szalonna,
1 evőkanál zsír (nem túl púpos, csak normále evőkanálnyi),
5 dkg medvehagyma,
2,5 dl natúr joghurt vagy kefír vagy kultúra (író) vagy házi aludttej,
20 dkg liszt,
1 púposabb teáskanál só (körülbelül, kóstoljunk, mert a szalonna is sós),
plusz tálaláskor tejföl esetleg reszelt sajt a tetejére.

A szalonnát kis csíkokra vágjuk és a zsírban kisütjük. Hagyjuk hűlni, míg lereszeljük a nyers, hámozott burgonyát a reszelőnk sajtreszelő részén. Hozzáadjuk az apróra vágott medvehagymát, a kisült szalonnát zsírral együtt, a kefírt, a lisztet, kóstoljuk és sózzuk. Teflonos serpenyőt felhevítünk és egy mokkáskanálnyi zsírt felolvasztunk benne, majd egy merőkanálnyi masszát szétterítünk jó vékonyan. Akkora lesz mint egy palacsinta, csak kicsit vastagabb. Közepes lángon piros ropogósra sütjük mindkét felét. Megfordítani feldobással a legkönnyebb, de ha egy széles lapos falapáttal alányúlunk, úgy is lehet.
Tálaláskor kínálunk hozzá tejfölt, esetleg reszelt sajtot is.
Vegák, böjtölők hagyják ki a szalonnát, zsírt, helyette olajat keverjenek a masszába, kb. 2 evőkanálnyit.
Ezt a masszát csirke vagy pulykamell bundázásához is felhasználhatjuk.
Ha már nincs medvehagyma, akkor már van újhagyma. Az újhagyma zöld szárával is nagyon jó a prósza, vágjuk vékony kis karikákra, legalább nem vész kárba.
Az eredeti prószában csak burgonya, aludttej, só, zsiradék és liszt van.
Jótanács: Ha házi aludttejjel készítjük, hígabb lesz, mint egy sűrűbb bolti joghurttal vagy kultúrával például. Ezért a liszt mennyisége nem precízen pont ennyi. A burgonya is fajtától függően enged levet. Tehát ha nagyon híg lenne a masszánk - ami azt jelenti hogy süléskor szakad, nem marad egyben, nem tudjuk megfordítani, akkor lisztet adjunk még hozzá, és úgy már jó lesz.

Egyszerüen csak: sült alma

A Komoly Tanácsok Boltjában föl-alá sétál a boltos, Doktor Sétamárta. Jönnek a vevők, kérdezik tőle, mondja meg, Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet, hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen.

(Mosonyi Aliz: Boltosmesék)

 

Most van az az időszak, amikor már semmi sincs és még semmi sincs a piacokon. Úgy értem friss ződ, gyümölcs. Pedig már nagyon kívánom. A salátát, újhagymát. Retket, miegymást. 

Ez az almaköret mostanában többször is asztalra került. Mert alma van. És az alma finom. Főleg így.

Nagyon egyszerű. 

Hozzávalók 2 főre (ha csak ezt esszük köretként):

5 nagy vagy 6 kisebb alma,

1 késhegynyi só,

1 evőkanál nádcukor (nem a sötétbarna, hanem a világosabb) vagy 1 evőkanál méz,

2 dkg vaj,

0,5 dl fehérbor vagy rozébor vagy pezsgő (lehet édes is, muskotályossal meg isteni),

fűszerek tetszés szerint: őrölt fahéj, kardamommag, csillagánizs, szegfűszeg, vanília, citromhéj vagy narancshéj.

(Lehet csatnisabbra is készíteni, vagyis akár csili, hagyma is mehet hozzá, vagy szokatlanabb fűszerek, mint pl. a babérlevél, szegfűbors, stb...)

Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk le nagy darabokban a magházról. Vajat olvasszunk fel egy serpenyőben, dobjuk bele az almadarabokat, ízesítsük cukorral vagy mézzel és tetszés szerint fűszerekkel. Öntsük alá a bort is és nagy lángon süssük, többször rázogatva, megforgatva az almadarabokat. Egészen addig süssük, míg a bor elfő alóla, és a cukor vagy méz kissé karamellizálódik. És már készen is van.

Nem több, mint körülbelül 10 perc. Tényleg nagy lángon csináljuk, hogy az alma ne főjön szét.

Ehetjük csak köretként is. Vagy kiegészítő köretként. Kitűnően illik sertéshúshoz, szárnyasokhoz. De pazar lehet akár egy zöldséges piláf mellé is. Ha turmixgépbe tesszük (ha túl sűrű lenne, kevés vízzel higítható), remek almaszószt kapunk végeredményül. Ha pedig nem köretként fogyasztjuk, használható sütikbe, sütikhez is. Tehetjük palacsintába (akár a tésztájába is, csak akkor kissé daraboljuk fel), stb... De akár levest is varázsolhatunk belőle, akár melegen fogyasztva, akár behűtött gyümölcslevesként tálalva őtet.

Jó étvágyat hozzá! :)

Fűszeres kenyér és tortilla csipsz

Az eljövendő fényességben állok,
kezemben vággyal, s oly szép a világ.

                                                                                                (Nazim Hikmet Ran)

Házi chips kártyapartihoz. Ahova ma nem mentem el... mert ha ónos eső van, a fogadóirodáknál nem érdemes nagy tételben fogadni arra a sanszra, hogy én hányszor fogok nem elesni... :(  Külön tehetségtelenségem van mindennemű jeges, síkos téli sporthoz, legyen az korcsolya, sí, szánkózás, de olyanokban is remekelek mint biciklizés, görkori, mármint az öt méteren belüli biztos fenékreesésben verhetetlen vagyok.
No mindegy, a csipsz isteni. Az úúúgy volt, hogy maradt fél tepsinyi kenyérlángos, eléggé megszikkadt már. Mivel nem szokásom semmit sem kidobni, ami étel (kenyeret különösen nem dobok ki), ezért az jutott eszembe, hogy a krémlevesekbe gyártott pirított kenyérkockák is el szoktak titokzatos módon tűnni a tálkából, mire elkészül a leves nálunk ilyen falánk manók laknak, különös tekintettel a pirított kenyérkockákra, egyszóval szeretjük ropogtatni.
Kicsit feldobtam. Készítettem kétféle öntetet, egy zöldfűszerest és egy pirospaprikás-csilist.
Tehát ennyi csak a recept:
a kenyeret tépdeljük kis darabokra. Készítsünk negyed tepsinyihez 4-5 cl olívaolajból és vegyes zöldfűszerből öntetet: kakukkfű, szurokfű és bazsalikom került az enyémbe és fokhagymagranulátum, 1/2 csapott mokkáskanálnyi. Zöldfűszerből a kakukkfűvel csínyján bántam: 1/2 teáskanálnyi, a szurokfűből 1 púpos teáskanálnyi, a szárított bazsalikomból 2 púpos teáskanálnyi került a keverékbe. Megpirítottam serpenyőben a darabkákat, majd félrehúztam a tűzről és ráöntöttem, a keveréket. Két fakanál segítségével alaposan elkevertem, hogy minden darabkára jusson. Legvégül sóztam, mert egy csipsz sósabb, mint a sima kenyér. Azt is alaposan elkevertem a kenyérdarabkákon és készen is volt.
A csilis hasonlóképpen: 4-5 cl olívaolaj, 1/2 csapott mokkáskanál fokhagyma granulátum, 1 csapott mokkáskanál őrölt csili, 2 púposabb teáskanál pirospaprika. Végül só. Az eljárás ugyanaz.
Ha nincs fokhagyma granulátum, reggel reszeljünk az olívaolajba 2-3 gerezd fokhagymát, jól keverjük el és hagyjuk álni 1-2 óráig, majd szűrjük át. Ezután fűszerezzük.
Ha van száradtabb maradék tortillakenyerünk, hasonlóképpen isteni tortilla csipszet készíthetünk belőle. De figyelmeztetek mindenkit: addiktív, és nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna. Mert isteni. A bolti csipszek a futottak korcsolyáztak még rovatban sincsenek ezekhez képest.
Ha mégis maradna (vannak még csodák), krémlevesekbe is mennyeiek.

Citromos, borsós piláf

Hagyjunk tévedni másokat is, önmagunkat is. Ez nagyon lényeges. Ha hagyom magam is, téged is tévedni, azzal azt jelzem: bízom benned. S még azt: szeretlek, akkor is, ha tökéletlen vagy.
Tévedések nélkül nincs megismerés.
Tévedések nélkül nincs út, nincs növekedés, nincs bizalom, tévedések nélkül -
talán
ez az ember legigazabb jelzője mert egyszerre sebezhetőséget és bátorságot feltételez.
Szép
kombináció. Kecses, girbegörbén egyenes.

(d.)

 

Tulajdonképpen zöldborsós rizs, csak kicsit megkacifántolva = indiaira hangolva. Ha rizs jön sorra ami elég ritkán esik meg a konyhámban mert nem szeressük, általában igyekszem valahogy átvarázsolni, izgalmasabbá, ízletesebbé tenni. Fincsi lett, önmagában is jó, de köretként is különleges akár halhoz, akár szárnyashoz, de rántott sajthoz vagy karfiolhoz is nagyon el tudom képzelni.

Hozzávalók 2 főre:
1 bögre hosszúszemű rizs (2 dl vagyis 20 dkg),
2 dkg vaj,
2 nagy gerezd fokhagyma,
1 púpos bögre zöldborsó (2,5 dl),
2 bögre víz (4 dl),
só,
3 kardamom magjai,
1 csapott mokkáskanál koriandermag,
1 csapott mokkáskanál mustármag,
1 nagy babérlevél,
1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér,
1 púpos mokkáskanál kurkuma,
1 darabka fahéj,
1 egész citrom lereszelt héja,
és ízlés szerint a leve.

A kardamom, koriander, mustrármagokat mozsárban összetörtem. A fokhagymát nagyon apróra kockáztam. A rizst megmostam alaposan. A fagyasztott borsót szűrőben meleg vízzel szintén átöblítettem, hogy ne legyen fagyott. Egy teflonos lábosban felmelegítettem a vajat, hagytam kissé barnássá válni, míg finom karamelles illatot kezdett árasztani. Ekkor beleszórtam a mozsárból a fűszereket, a fokhagymát és pár másodpercig kevergettem, míg az ő illatukat is megéreztem. Hozzáadtam a kurkumát, őrölt gyömbért is, és a rizst is. Addig sütöttem-kevergettem, míg a rizsszemek elváltak egymástól, és kissé áttetszőek lettek. Felöntöttem vízzel, sóztam, beledobtam a fahéjat, a bérlevelet is, és a zöldborsót is hozzáadtam. Fedő alatt egészen kis lángon addig főztem, míg a rizs tetején már csak félujjnyi kevés víz látszott. Lezártam a lángot és hagytam fedő alatt bepuhulni (15 perc). Végül belereszeltem a citrom héját és a levével ízesítettem, villával finoman átkeverve.
A vajat ne hagyjátok ki. Nem margarine, hanem VAJ szigorújan. Ahogy kicsit megkaramellesedik, édeskés lesz, a citromot tökéletesen és gyönyörűségesen kiegészíti.