Almás galette

Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

(Michel de Montaigne)

Galette. A franciák nagy találmánya. Mikor először rábukkantam már akkor tudtam, hogy étkezéseink egyik állandó szereplője lesz. Nagyon egyszerű elkészíteni és ezerféle tölteléke lehet mind a sós, mind az édes íztartományban. A tésztája is variálható: készülhet zabliszttel, kukoricaliszttel, rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, egyszóval pompás alap. Lehet desszert, sör- vagy borkorcsolya, főfogás, reggeli vagy vacsora. Két főre is könnyen kivitelezhető, de készülhet nagy családi összejövetelekre is menüsorba illesztve, vagy svédasztalra egy esti partihoz. Formázhatjuk egészen kis falatkákra, de pizzaszerűen nagyra is. Ugye nektek is tetszik ez a variálhatóság és egyszerűség? Mintha csalogatna, hogy újra és újra elkészítsük... fantáziánkat nem hagyja nyugodni, kísérletezésre sarkall. Ez most egy édes, almás változat, mert a gyümölcsöstálamban még állomásozott pár szépség. Ha eperrel készítenétek, ne főzzétek, mert nagyon sok levet enged. Hanem csak kevés morzsát vagy darált hántolt mandulát szórjatok a kinyújtott tésztára, erre tegyétek az eperszemeket, amiket kevés mézzel vagy cukorral, menta vagy más zöldlevélkével, vaníliával, pici rózsavízzel ízesíthettek előzőleg, s még a tejföl is jól illik rá.

Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
8 dkg sima fehér liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
3,5 dkg hideg vaj,
1 mokkáskanál porcukor,
csipetnyi só,
kb. 2,5 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
2 nagy alma vagy 3 kicsi,
2 dkg vaj,
1/2 evőkanál sötétbarna nádcukor,
1/2 evőkanál kristálycukor,
csipetnyi só (tényleg csipetnyi),
3 zöld kardamomnak a kis magjai mozsárban összetörve
(vagy 1 késhegynyi őrölt kardamom),
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 narancs reszelt héja (vagy 3 csepp 100%-os, eredeti narancs illóolaj),
1 evőkanálnyi narancslé,
1 marék durvára vágott dió.

A liszteket szitáld tálba, keverd el a sóval, cukorral, majd add hozzá a kockázott hideg vajat, morzsold el a liszttel, míg morzsaszerű nem lesz. Add hozzá a vizet, annyit amennyivel összeáll a tészta úgy, hogy sem kemény, sem túl lágy nem lesz. Nem szabad nagyon összedolgozni, nem kell gyúrni sem. Akkor lesz finom, ha nem sokat dédelgetjük, mert a porhanyósságát így őrzi meg majd sütés után is. Ha összeállt a tészta, csomagold folpackba és tedd egy órára a hűtőbe. Az egy óra a minimum, de ha reggelire készítenéd főtt tojásos-sonkás vagy túrós vagy sajtos vagy bármilyen töltelékkel, egész éjszakára is maradhat a hidegben. Valójában akár 48 órát is várakozhat.
Amíg a tészta pihen, készítsd el a tölteléket: 2 nagy almát hámozz meg, nagy darabokban vágd le a húsát a magházról. Egy serpenyőben olvaszd fel a vajat a cukrokkal, és tedd bele a darabolt almát. Fűszerezd, hagyd rotyogni pár percig és készen is van.
Melegítsd elő a sütőt 170 fokra. A nagytepsit béleld szilikonos sütőpapírral. A tésztát tedd lisztezett deszkára, vágd kétfelé, és mindkettőt nyújtsd vékony, 2-3 milliméter vastagságú kerek lappá. Tedd őket a tepsibe és töltsd meg a töltelékkel úgy, hogy a tészta szélein 3 centis üres részt hagysz: először megszórod a tésztát dióval, ráhalmozod az almát, majd megint megszórod dióval. A kihagyott tésztaszélt ecsettel vizezd be, majd hajtogasd rá a töltelékre úgy, hogy körben összecsippentgeted. A végeredmény egy látványos, rusztikus sütemény lesz. Mehet is a sütőbe 20-25 percre. Langyosan a legfinomabb, vaníliafagyival!

szegfűgombás vaj

El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van.

(A Karib-tenger kalózai)

A fűszervajak nagy kedvenceim. Kiválóak reggelinél vagy vacsoránál pirítósra kenve, de fantasztikusak például hajában sült burgonyához is. Ha serpenyőben felolvasztjuk, akármit is süssünk velük, biztosan csodás ízeket élvezhetünk. Alkalmasak leves, ragu vagy rizotto alapnak is. Grillszezonban is jól használhatók.
Ez most egy szegfűgombás változat, de bármilyen ízesítésűt készíthetünk. Keverhetünk a vajba aprított zöldfűszereket, fokhagymát, pritamin vagy kápia paprikát, aszalt paradicsomot, olajbogyót, kaprit, márványsajtot, és a sor még folytatható lenne.

Hozzávalók:
10 dkg szegfűgomba,
15 dkg szobahőmérsékletű vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
1 kisebb gerezd fokhagyma
só,
1 újhagymának a zöld szárrésze vékonyra karikázva,
ízlés szerint kakukkfű vagy citromos kakukkfűlevélkék.

A szegfűgombát szűrőkanálban mosd meg és csepegtesd le alaposan. Az olívaolajat hevítsd fel kissé serpenyőben, majd a gombát sóval és a nagyon apróra kockázott fokhagymával süsd addig, míg a levét egészen elfővi. Adj hozzá karikázott újhagyma-zöldeket is, és csak addig kevergesd a gombával együtt, míg a roppanósságát kissé elveszíti. Végül szórj hozzá citromos kakukkfűlevélkéket is. Hagyd kihűlni, aztán keverd el a vajjal. Kissé sózd, és feltétlenül kóstold meg. A só adagolásával és kóstolással tudod tökéletesre alakítani a vajkrém ízét, mert a fűszervaj akkor igazán finom, ha kissé sós.
Így is nagyon finom, de még jobb, ha késes robotgépben krémesre kevertetjük. Ez így rusztikus, inkább hajában burgonyához, kenyérre kenve jó, ha pedig összedaráljuk benne a gombát, bármi máshoz is kiváló. 
És utólag jutott eszembe, hogy a legfinomabb verzió az lett volna, ha a vajban sütöm meg a gombát, a sok vajban, ami mégjobban átvette volna az ízt, de majd legközelebb... 

Svájci gyökérkenyér

- Talán madár? - kérdezte az apját Lucien.

Père Lessard a pékség hátsó helyiségében a dagasztóasztal felett állt, és mintákat rajzolt a lisztbe az ecsettel olyan lelkesen, hogy fehér alkarja nagy havas sonkának látszott.

- Vitorlás hajó - felelte.

Lucien előbb erre, majd arra billentette a fejét. - Á, igen, már látom. - Dehogy látta.

Az apja meggörnyedt, és hirtelen kimerültnek látszott. - Dehogy látod. Nem művész vagyok, Lucien, hanem pék. Apám is pék volt, és az ő apja is. A családunk kétszáz éve eteti az embereket itt a dombon. Egész életemben az élesztőt szagoltam és a lisztport szívtam be. A családunk és barátaink egy nap sem maradtak éhen, még háború idején sem. A kenyér az életem, fiam, és mire meghalok, egymillió veknit megsütök.

- Igen, papa - mondta Lucien. Látta már apját búskomornak, általában pirkadat előtt, mint most, amikor az első vekniket várták a kemencéből. Megpaskolta apja karját, mert tudta, a kenyér hamarosan megsül, és a pékség nyüzsgése nem hagy időt madárnak látszó hajókon búsulni.

(Christopher Moore)

A recept Szemirámisztól származik, köszönetem érte. Hasonlít a dagasztás nélküli kenyérhez, mivel csak össze kell keverni fakanállal a hozzávalókat, aztán Isten nevében kelni hagyni. Nevét a gyökérhez hasonlatos formájáról kapta.

Hozzávalók 2 darabhoz:
50 dkg liszt (ha hozzájutunk BL80-as),
4 dl langyos víz,
1,8 dkg friss élesztő (vagy 0,5 dkg szárított),
1,5 dkg só (csapott teáskanálnyi),
1 mokkáskanál cukor.
Plussz: ha ízesítetten készítenénk, fűszerek vagy magok vagy aszalt paradicsom, olajbogyó, stb...

A lisztet nagy tálba szitáljuk, belemorzsoljuk a friss élesztőt, hozzáadjuk a sót, cukrot is és a vízzel kikeverjük. Nem kell nagyon, épp csak álljon össze a tészta. Lefedjük tiszta nylonzacsival a tálat és ha este készítjük, reggel formázzuk és sütjük, ha pedig reggel keverjük össze, este sütjük.
Amikor megkelt, lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, kettőbe vágjuk. A darabokat téglalap alakúra kilapogatjuk-nyújtjuk jó vékonyra, majd feltekerjük, hogy bagett-formája legyen. Aztán megcsavarjuk párszor, hogy a gyökér formát elnyerje. Szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire rakjuk őket, vízzel megspricceljük (vagy csettel megkenjük), liszttel finoman meghintjük. Újra letakarjuk és hagyjuk kelni még körülbelül 1 órán át. Közben a sütőt előmelegítjük 180-200 fokra és cirka 30 percig sütjük.
Ha fűszereznénk, azt akkor mikor kilapítjuk: szórjuk meg és úgy tekerjük fel a kenyeret.

Csicseri spenóttal

Az egyszerűséget nemhogy ki kellene nőnünk; az egyszerűség kell, hogy életünk legbensőbb programja legyen.

(Pilinszky János)

Megvettem végre az első szabadföldi spenótot a piacon. Már nagyon vágytam rá... Először csak önmagában akartam elkészíteni de aranyárban van még, így dúsítottam csicserivel - amit szintén nagyon szeretek. Én így önmagában ettem előételnek, de rizzsel, bulgurral akár laktató ebéd vagy vacsi is lehet belőle. Az eredeti variációt, ami csak spenót lett volna, bruscettának szántam: vagyis pirítósra téve, sajttal megszórva. (Akár mozzarellával, akár fetával, akár bármíly finom sajttal jó...)

Hozzávalók 2 főre:
1 üveg csicseriborsókonzerv (DM-ben szoktam venni),
1 nagy kupóc spenót (10-15-20 dkg),
2 nagy gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
2 evőkanál olívaolaj,
4 evőkanál tahiniöntet (2 evőkanál szezámmagot lágyan megpirítunk, kávédarálóval megőröljük, sót, citromlét, olívaolajat és kevés vizet adunk hozzá és homogén szósszá keverjük),
1 teáskanál tökmagolaj,
1 citrom reszelt héja és
ízlés szerint citromlé.

Az olajon az apróra kockázott fokhagymát kevés sóval megfuttattam, rádobtam a megmosott spenótleveleket és a jól átmosott csicserit, borsoztam és épp csak addig sütöttem nagy lángon, míg kissé megfonnyadt, és le is zártam a lángot alatta. (Ne fonynassziuk nagyon meg a spenótot éppcsak essen össze.) Reszeltem rá citrom héját, átkevertem a tahiniöntettel, kóstoltam, adtam hozzá még kevés citromlevet és tökmagolajjal meglocsoltam és már falatoztam is. :)

Citromos medvehagymakence

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

                               (Péterfy Bori and Love Band)

Hát ez is egy ötlet inkább csak. Tegnap este készítettem hajában sült krumplihoz és fennséges volt. Aztán rájöttem hogy még mennyi mindenhez jó. Például ezzel a kencével elkészíthetjük a "cigánypecsenyét tavasz módra", mert csak husit kell sütni hozzá és ezt a finomságot rákenni. Jó szárnyasokhoz, halhoz, sertés-, és marhahúshoz is, májhoz nem kevésbé illik. Tökéletes így, ahogy van kifőzött spagettivel elkeverve, finom érett sajttal megszórva. Főzni sem kell, csak a tésztát. Belekeverhetjük zsemlegombóc tésztájába is, csak akkor kevesebb olajjal készítsük, mennyei köret lesz belőle. Keverhetjük egyszerű főtt rizshez, tonhallal például. Tehetjük levesekbe. Mártásokba. Salátaöntetnek. Fejes salihoz. Meleg krumplisalátához, karfiolhoz. Cukkinihez. Retekhez.
A recept csak ennyi: körülbelül 3 dkg medvehagymát aprítunk, elkeverjük 1 dl olívaolaj és 1 evőkanál tökmagolaj keverékében, sózzuk, belereszeljük 1 egész citrom héját is, és ízlés szerint citromlével ízesítjük. Végül egy fél mokkáskanálkányi mézzel lágyítunk a medvehagyma harapósságán. És ha hozzám hasonlóan kaprirajongók vagytok, azt is lehet keverni bele. Nem rontja el... ez 2 főre való mennyiség.

Koulouri (görög szezámmagos perec)

       a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké

                                                (Spencer Michael Free)

Tegnap délelőtt a fészbukon szembejött velem egy kép erről a finom perecről. Athénban kóstoltam a nyáron, valami isteni. Legalábbis szezámrajongóknak kötelező, kihagyhatatlan. A tésztája is nagyon fincsi, de hát a pirított magocskák ellenállhatatlanná teszik. Belül puha, kívül ropogós... mesés.
Egy angol nyelvű blogon találtam meg a receptet, köszönet érte. Sokszor fogom még sütni.

Hozzávalók a tésztához (12 darabhoz):
11 gr szárított élesztő (ez pont 1 tasak),
250 ml langyos víz,
30 gr porcukor,
65 dkg fehér liszt,
1 nagy tojás,
30 ml (2 evőkanál) olívaolaj,
100 ml langyos tej,
8 gr só (1 teáskanál).
A külsejére:
1 és 1/2 csésze szezámmag,
mivel én nem jutok hozzá must-sziruphoz, ezért 2 púposabb evőkanál sötétbarna nádcukrot felforraltam 1,5 dl vízzel.

A szárított élesztőt jól elkevertem oldódásig a langyos víz és tej keverékében a porcukorral együtt. Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, sóval elkevertem, a közepébe ütöttem a tojást és csorgattam az olívaolajat, aztán az élesztős keveréket is hozzáadva kidagasztottam a tésztát. Nekem kevés tej még kellett hozzá, tüskeszentpéteri liszttel dolgoztam. Tehát ha még liszt vagy folyadék kell a tésztához, bátran, mert a lisztek nem egyformán működnek. A tészta ne legyen túl lágy, de kemény se, olyannak kell lennie, hogy legyen tartása, hogy majd formázni tudjuk.

Hagytam duplájára kelni. Közben a cukorral felforraltam a vizet, és hagytam hűlni, illetve serpenyőben enyhén megpirítottam a szezámmagokat. Vigyázzunk, nagyon óvatosan és rövid ideig pirítsuk, egy pillanatra se hagyjuk magára a serpenyőt, mert a szezámmag nagyon hamar pirul, és ha túlmegyünk egy ponton, keserűvé válik. Akkor jó, mikor még épp csak sötétedik a színe, de már érezzük azt a jellegzetes, finom, diós illatot. Az illat megjelenése azt jelzi: kapjuk le a serpenyőt, mert jók már a magocskák.
Begyújtottam a sütőt 180 fokra. A tepsiket szilikonos papírral kibéleltem. A tésztát 12 darabra vágtam. Minden kis darabot kb. 80 cm hosszú, vékony szállá gyúrtam, majd középen összehajtottam és megcsavartam, a két végét összecsippentettem, hogy kis koszorúk legyenek.
Minden darabot a kihűlt szirupba, majd a szezámmagba forgattam.
Hagytam kelni a tepsiben még 20 percet, aztán sütöttem. Szép barnásra süssük, akkor lesz kívül ropogós, belül puha.

 

Török töltött pogácsa

Rácsok mögül nézek az éjszakába,

s hiába ül mellemre a börtön fala,

szívem együtt dobog a messzi csillagokkal.

                                                (Názim Hikmet Rán)

Csíki Sándor oldalán láttam meg ezt a guszta péksüteményt. Török sajttal töltött pogácsa - kissé eltér a mi megszokott pogácsánktól, mert inkább olyan mint egy kis papucs. A tésztája sütőporos, tehát nagyon gyorsan elkészül, amolyan vészhelyzetekre is alkalmas finomság. A tésztában lévő joghurt és olaj miatt nagyon finom lágy és puha, s végül töltelékként bármit tehetünk bele, csak a fantáziánk szab határt. A Food & Wine oldalon látható videóban a hölgy fetával és petrezselyemzölddel tölti meg. Az enyémben edámi sajt és ömlesztett sajt van és görög bazsalikom - mert ez volt itthon most éppen.
Aki a hagyományos kelt tésztákat kedveli jobban, készítheti abból is.

Hozzávalók 18-22 darabhoz:
2 tojás,
1 csésze joghurt (2,5 dl),
0,5 csésze olaj,
só,
1 tasak sütőpor,
liszt, amennyit felvesz a folyékony keverék,
és töltelékként:
fetasajt vagy valamilyen olvadós sajt (kb. 20 dkg), ömlesztett sajt, stb...
zöldfűszer.
+ 1 tojás a kenéshez.

A  tojásokat jól elkeverjük a joghurttal, olajjal, sóval, sütőporral, majd annyi lisztet teszünk hozzá apránként amivel egy lágy, de nem ragadós tésztát kapunk. Letakarjuk, félretesszük, addig elkészítjük a tölteléket.
Begyújtjuk a sütőt.
A tésztából kis golyókat formázunk (kb. 3-4 cm átmérőjűeket), lisztezett deszkán kinyújtjuk, középre egy csíkban tölteléket teszünk, majd két oldalról felhajtjuk a tésztát úgy, hogy egy kevés kilátszódjon a töltelékből is, és a két végét összecsippentjük, hogy papucska formát kapjunk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, a tésztát felvert tojással megkenjük, és az előmelegített, kb. 180-200 fokos sütőben megsütjük.

Görög csirkehúsos lepény (kotopita)

Az örömök, amelyekre itt találtam, hatalmasak, mert nagyon egyszerűek és örök elemekből erednek: tág levegő, tenger, búzakenyér, és estefelé egy csodálatos ember, aki törökülésben ül előttem, kinyitja száját, s ahogy beszél, kitárul a világ. Néha, amikor a beszéd nem elég, felpattan és táncba kezd, s néha, amikor a tánc sem elég, gitárját a térdére rakja és játszani kezd.
Olykor a dallam oly vad, hogy azt hiszed, szerteszakít, mert hirtelen rájössz, hogy az életed sótlan és nyomorúságos volt, emberhez méltatlan, máskor meg a dallam szomorú, és érzed, hogy az élet úgy folyik szét, akár a homok az ujjaid között, és nincs menekvés.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)

Egy újabb recept a görög szakácskönyvből. Mire nem jó egy esős nap... nem volt kedvem piacra menni, így elhasználtam a hűtőben lévő fagyasztott csontokat, zöldségeket. Főztem egy csontlevest, s a csontokon lévő főtthusikat felhasználva készült ez a pite. Nagyon finom.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg főtt csirkehús,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
25 dkg réteslap,
1 babérlevél,
frissen reszelt szerecsendió,
1 tojás,
10 dkg reszelt sajt (vagy feta, az enyémben most az van),
só, frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyem vagy kapor,
olvasztott vaj a lapok kenéséhez,
a besamelhez:
2 dkg vaj,
1 púpos evőkanál liszt,
2-2,5 dl húslé (amiben főtt a csirke).

Amennyiben nem húslevesben főtt húst használunk fel, akkor a csirkehúst tegyük fel főni az egészben hagyott, megtisztított hagymával, babérlevéllel, sóval. Mikor megfőtt a hús, vegyük ki a főzőléből, szedegessük le a csontokról és tépkedjük kisebb darabokra. A főzőlével készítsünk egy besamelmártást a vajjal, liszttel. Mikor kihűlt a besamel, keverjük hozzá a tojást, az aprított petrezselyemzöldet, a sajtot, borssal és szerecsendióval fűszerezzük, ha szükséges még sóval (kóstoljuk meg.)
Vajazzunk ki egy tepsit vagy tűzálló tálat és a lapok felét egyenként mindet megvajazva tegyük egymásra, majd rá a tölteléket és a lapok másik felével borítsuk be a pitét.
Közepes lángú sütőben 30-40 percig süssük.
Kitűnő melegen és hidegen is.

Üdvözlet a paradicsomból (legyen kéznél fügefalevél is)

    Fél életem – fél halálom
    az Istennek fölajánlom
    másik felét az ördögnek
    harmadikat nagybőgőnek –
    ami marad – vigye kánya
    szétszórom az éjszakába

                       (Gyurkovics Tibor: Bővelkedem, versrészlet)

Nohát. Igazi mediterrán előétel. Végy hozzá jóféle mangalica sonkát hajszálvékonyra szeletelve, napérlelte fügét, bazsalikomlevélkéket, friss kecskesajtot, koronázd meg finom olajjal (tökmag vagy mák vagy dióolaj is lehet, de akár olívaolaj is), cseppets rá finom érzékkel némi balzsamos eczetet (akár málna vagy bodzaecet is lehet), s mézet, mézet mitől édes lesz az élet is s az étel is és ne sajnáld! Ennyi a recept.

Zöldbabsaláta kaprival, paradicsommal

Ő volt a legszebb, a legédesebb.
"Irt már hozzám szerelmi verseket?",
kérdezte; s éppen az erkélyen állt,
és haján szikrázott a holdvilág
(mint Júliának); és szólt a tücsök,
s a hegyen a nimfa üvöltözött,
s retteneteset dobbant a szivem
s azt mondtam, hogy: nem. S máskor: "Meztelen
vagyok, jaj, éppen a kádban ülök,"
súgta kagylóba (s hallottam, csörög
odaát a víz) és: "Úgye, pikáns?"
gúnyolódott, s nekem csak elegáns
szó jött a számra az igaz helyett.
Ő volt a legszebb, legidegenebb,
legijesztőbb. Ma is gyerek vagyok
előtte. Néha megsimogatott.
Meg is csókolt... Volt köztünk valami?
Tudta. Bár sose mondtam meg neki.

                                                                     (Szabó Lőrinc: A legédesebb)

Nyár van. A saláták, friss zöldségek, gyümölcsök időszaka. Ilyenkor sokkal ritkábban főzök, mert inkább sok gyümölcsöt eszem és rengeteg zöldségfélét - azokat is valamilyen könnyű étel formájában. Idén rengeteg zöldbab termett mindenütt. Én nagyon szeretem, bár sokaknak nem kedvence. De megkockáztatom, hogy így saláta-formában még azok is szeretni fogják, akik nem rajongói egyébként. Tökéletes így önmagában is, de hajában sült újkrumplival egyenesen királyi lakoma. A remegőslágy sárgáját ringató főtt tojás is nagyon passzos hozzá. A nyár a grillszezont is jelenti, ezért sült húsok, halak mellé kitűnő köret is lehet.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg zöldbab,
3 kisebb paradicsom,
2 csapott evőkanálnyi kapribogyó,
1 csokor petrezselyemzöld.
A főzővízbe:
só és cukor.
Az öntethez:
4 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors vagy csili apróra vágva,
kb. 1 evőkanál méz,
1 teáskanálnyi balzsamecet,
1/2 teáskanálkányi mustár.

A zöldbabot megtisztítjuk (levágjuk a végét) és forrásban lévő sós-cukros vízben megfőzzük. Közben elkészítjük az öntetet, vagyis alaposan elkeverjük az olajokat, ecetet, reszelt fokhagymát, mézet, borsot, sót, mustárt. Az öntet akkor lesz finom, vagyis pontosabban akkor fog igazán csodás párost alkotni a zöldbabbal, ha kellően édeskés, ha a mustárt nem túlozzuk el benne és a balzsamecettel is csínyján bánunk.
Mikor puha a bab, tálba szedjük és azon forrón hozzátesszük a félkarikákra vágott paradicsomokat is, a kapribogyókat is, és alaposan átkeverjük az öntettel. Végül durvára vágott petrezselyemzöldet is keverünk bele. Ne hagyjuk ki, mert valami eszméletlen finom a salátában. Ehetjük azonnal is, meleg salátaként, de ha hagyjuk öszeérni az ízeit, tökéletes hideg salátának is. Csak ne hűtőhideg legyen (mert az elveszi az ízeket), csak hagyjuk állni fél-egy órácskát és fogyasztható is.

Tipp: ha még gazdagítani szeretnénk, éppcsak megpirított szezámmaggal is megszórhatjuk. Mesésen gazdag és izgalmas lesz tőle. :)

Panzanella: toszkán kenyérsaláta

kék nyárban, mely szikrázott, lobogott,

gyémánt csöndben, mely körülcsobogott,

lebegtem, ösvény, fű s virág felett,

dehogy ott – az egész világ felett.

És le se kellett hunyni a szemem,

álom gyúlt át minden érzékemen,

...

álom, melyben néma kéj simogat,

álom, mely élő falakon visz át,

álom, mely csupa tükrös bujaság,

álom, amelyben ég s föld tündököl

és egész testünk hangtalan gyönyör.

                                                                               (Szabó Lőrinc, Tutajon - részlet)

A tüzesforró nyár abszolút kedvence nálam most ez a toszkán kenyérsaláta, a panzanella. Írtam már nektek, hogy rajongok a kenyérlevesekért is (pl. gaspacho), mert finomak és a szikkadt kenyér legjobb felhasználási módjai is. Nos, ez az egyszerű kis saláta is ilyen maradék-kenyér hasznosítós étel, és nagyon finom. Viszont kizárólag jófajta, masszív, igazi házikenyérből működik csak, ehhez nem használhatók a felfújt pékáruk, mert folyékonnyá áznának a salátában. Azt meg nem szeretnénk, igaz?
Receptet ne várjatok. Mint minden saláta, ez is érzésre készül, no meg pocak-korgási skála szerinti mennyiségben. Annyi a lényege, hogy a kenyér valóban házi legyen. Szeletekre vágjuk és rusztikus darabokra tépkedjük. Vagy sütőben, vagy serpenyőben megpirítjuk. Én serpenyőben csináltam, kevés olívaolajjal és durva szeletekre vágott fokhagymával.
A saláta ne legyen agyonbonyolítva. Kerüljön bele jócskán érett, finom édes paradicsom, sokkal kevesebb újhagyma, vagy új lilahagyma, kevés fokhagyma (az enyémben direkt átsütött van, mert sokszor nekem a nyers elég durva, de aki szereti, teheti bele nyersen is), kerüljön bele olajbogyó és ennyi a szűk hozzávalók száma. No meg friss bazsalikomlevelek, az mindenképpen. Lehet még kevés uborkát vagy paprikát is tenni bele, ebben ez utóbbi van, mert paprikarajongó vagyok...
Az öntet: jó sok olívaolaj, kevés bor- vagy balzsamecet, só, frissen őrölt bors.
A paradicsomokat kis cikkekre vágtam és kézzel kissé megnyomkodtam, hogy több leve legyen. Minden hozzávalót egy tálba tettem - a kenyérdarabok kivételével. Sóztam, borsoztam, olaj és ecet került rá és kicsit hagytam állni, hogy levet engedjen. Ekkor kevertem bele a pirított kenyérszeleteket és a friss bazsalikomleveleket. Állítólag az olaszok hagyják egy órácskát állni, hogy a kenyér visszapuhuljon, de az enyémnek jó kis leve volt, így szinte azonnal puhult benne a kenyér. És én szeretem, ha még kissé ropogós a kenyér a salátában, így azonnal ettem. Ízlés kérdése.
Lehet fúziósra is csinálni, ha átmenetet csinálunk a horiatiki (görög saláta) és a panzanella között: vagyis mindezt még megszórjük rusztikusra morzsolt fetával is. Kiadós, mégis könnyű, nyárias. Nem is kell ennél jobb étel, vagyis kevés ennéljobb ételt tudnék mondani az izzó meleg napjaira. Isteni finom.
P.s.: az olívaolajat ne sajnáljuk... :)

Édes paradicsomdzsem

A paradoxonhoz ragaszkodni nem olyasmi, amire egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk. Ezért javasolt, hogy egész életünkben edzzünk bizonytalansággal, kétértelműséggel, a biztonság hiányával. A középen létezés felkészít rá, hogy félelem nélkül várjuk az ismeretlent. A köztes állapot, ahol pillanatról-pillanatra az elengedést gyakoroljuk, tökéletes edzőterep. Nem igazán számít, hogy ez inspirál vagy kellemetlenül érint minket. Ezt egyszerűen nem lehet jól csinálni. Ezért nagyon fontos az együttérzés, no meg a bátorság. Erőt adnak ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, hol vagyunk, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy úton vagyunk, átalakulásban, hogy az egyetlen idő a most, és a jövő tökéletesen megjósolhatatlan és nyitott.

(Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez!)

Édes kis semmiség... arab paradicsomdzsem, vagyis tulajdonképpen a ketchup egy változata. Panírt készítettem vacsira (most fokhagymával, sóval, friss bazsalikomlevelekkel és kapribogyóval), s remekül kiegészítette ez a finom és egyszerű krém, lekvár, dzsem? Minek nevezzelek...

Hozzávalók egy kis adaghoz:
80 dkg friss paradicsom (vagy 2 olasz hámozott paradicsomkonzerv),
3 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve,
1/2 teáskanál őrölt fahéj,
1 evőkanál kristálycukor (kb.),
só, frissen őrölt bors.

Ha friss paradicsomból készítjük, akkor dobjuk őket forró vízbe fél percre, aztán könnyen lejön a héjuk. Negyedeljük, a magokat vájjuk ki belőle, s daraboljuk még apróbbra.
Ha konzervből készül, akkor csak össze kell darabolni a paradicsomokat, és lével együtt főzhetjük,

Egy széles nagy serpenyőben olvasszuk fel a vajat az olívaolajjal, s mikor már kissé füstöl, illetve kissé megbarnul a vaj, tegyük bele a vékonyra szelt fokhagymát és a fahéjat, és kevergessük fél-egy percig. Arra vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma, közepes lángon csináljuk.
Adjuk hozzá a paradicsomot, sózzuk, cukrozzuk, frissen őrölt borssal ízesítsük. Kóstoljuk menet közben. Nagy lángon kell rotyogtatni, időnként megkeverve. Addig főzzük, míg jól besűrűsödik. Édeskésnek kell lennie.
Hagyjuk kihűlni, s hűtőszekrényben egy hétig is eláll.
Kitűnő pirítóssal is, vagy bármihez, amihez csak el tudjuk képzelni. Grillezett halakhoz, húsokhoz, sima sültkrumplihoz, különféle bundákban ropogósra sült zöldségekhez, rizshez... pitakenyérbe, stb...
(forrás: Casa Moro)

Fetakrém zöldfűszerekkel

Ha lelki vezért kellene választanom… biztosan Zorbászt választanám. Mert benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet: sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő, a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni s el is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse nyomorúságos kis életét.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)

Hát ez a kence a topten lista első három helyének valamelyikére rögtön felküzdötte magát... még jó hogy ezt a keveset meg tudtam menteni a fotózáshoz. Jön a paprika, paradicsom, uborka szezon, mellé ez a krém... s hozzá egy pohár finom bor és jóféle házikenyér pirítva... na jó. Azért az a tenger lehetne kicsit közelebb is. :)

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg fetasajt (vagy krémfehérsajt),
1 tubus natúr krémsajt (vagy 5-6 kockasajt vagy 10-15 dkg natúr krémsajt (mascarpone)),
annyi sűrű, 25%-os tejföl, amennyivel egy jól kenhető krémet kapunk,
1 csokor vegyes zöldfűszer (ebben most kakukkfű, tárkony, majoránna és zsálya került),
10-12 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2-3 evőkanálnyi magozott olajbogyó (ebben most pritaminnal töltött került),
extraszűz olívaolaj a tetejére.

A hozzávalókat krémmé dolgozzuk, s mikor kész, a krémet még meglocsoljuk olívaolajjal is és ennyi lenne. (A zöldfűszereket apróra vágjuk, az olajbogyót is, az aszalt paradicsomot is természetesen.)

Pirítóssal, s finom borral kínáljuk. Ez a krém töltelékként is nagyon jó.

Epres tabulé

Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.

(William James)

Nagyon szeretem az epret... én nem a hagymát is hagymával, sokkal inkább az epret is eperrel! És nem csak magában, nem csak porcukorral s tejföllel, nem csak fagyinak, nem csak sütiben. Hanem például az egyik kedvenc salátámban, a tabuléban is! Akik kedvelik a különleges, ezeregyéjszakás ízvilágot, azoknak nagyon be fog jönni azt hiszem.

Hozzávalók 2 főre (előételnek):
10 dkg kuszkusz,
3 dl forróvíz,
40 dkg eper,
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
kb. 15 nagyobb levél menta,
2 újhagymának a zöld szára (el is hagyható),
10 dkg főtt csicseriborsó (vagy ugyanennyi dióbél durvára vágva).
Az öntethez:
2 evőkanál eperszörp,
1 késhagynyi őrölt fahéj,
ízlés szerint só (1 csapott kiskanálnyi kb.),
1 pici gerezd fokhagymának is csak a fele péppé zúzva,
1 evőkanál víz,
2 evőkanál extraszűz olívaolaj,
1/2 csapott mokkáskanál csilipehely
és ízlés szerint ha megkívánja a saláta: pár csepp citromlé.

A kuszkuszt tegyük egy nagyobb tálba, öntsük rá a forrásban lévő vizet és fedjük le 10-15 percre egy tányérral. Közben vágjuk apróra a zöldfűszereket, mossuk meg az epret, szedjük le a leveleit és vágjuk negyedekbe. Amikor a kuszkusz beszívta a vizet, vegyük le a tányért róla és hagyjuk langyosra hűlni. Közben készítsük el az öntetet is. Mindent keverjünk el jó alaposan.
Végül az epret, csicserit, zöldfűszereket keverjük el a kuszkusszal, s aztán az öntettel is. Kóstoljuk, s ha valami még hiányzik, pótoljuk. Nagyon extra, szerintem isteni finom.
Főtt kölessel is tökéletes a kuszkusz helyett.
Inspiráció: Casa Moro (a világ legjobb szakácskönyve... )

Retekzalziki

Átvezetett a tetőn egy kis toronyig, igazából egy kis minaretig, és egy újabb szűk lépcsősorra mutatott, ami a torony legtetejébe vezetett, és azt mondta: – Én most magadra hagylak. Menj fel a toronyba. Addig ne gyere le, amíg be nem fejezted.

   – Micsodát? – kérdeztem

   A férfi csak mosolygott, kezembe nyomott egy zseblámpát, hogy „egészben le tudjak jutni, amikor végeztem”, meg egy összehajtogatott papírlapot, és elment.

   Felmásztam a torony tetejére. Az asram legmagasabb pontján álltam, ahonnan teljes egészében rálátni az indiai folyóvölgyre. Hegyek és megművelt földek sora húzódott végig, ameddig csak a szem ellátott. Gyanítottam, hogy a diákok nem jöhetnek fel ide, de olyan csodálatos érzés volt a tilosban járni. Lehet, hogy a Guru innen bámulja a naplementét. És a nap éppen lemenőben volt. Meleg szellő fújdogált. Kihajtogattam a papírlapot, amit a költő barátom nyomott a kezembe.

   Ez állt rajta nyomtatva:

   HOGYAN VÁLJ SZABADDÁ. INSTRUKCIÓK:

   Az élet metaforái Isten instrukciói.

   Felmásztál a tetőre és még annál is magasabbra. Semmi sem áll közted és a végtelen között. Most pedig engedd el.

   A nap a végéhez közeledik. Itt az ideje, hogy valami, ami csodálatos volt, átváltozzon valami mássá, ami szintén csodálatos. Engedd el.

   A megoldás iránti óhajod imádság. Az, hogy itt vagy, Isten válasza a könyörgésedre. Engedd el, és figyeld, ahogy feljönnek a csillagok – fenn az égen, és bent, önmagádban.

   Teljes szívedből kérj kegyelmet, és engedd el.

   Teljes szívedből bocsáss meg neki, BOCSÁSS MEG ÖNMAGADNAK, és engedd el.

Célod az legyen, hogy megszabadulj a felesleges szenvedéstől. Engedd el.

   Figyeld, ahogy a nappal forrósága helyet ad az éjszaka hűvösének. Engedd el.

   Amikor a párkapcsolat karmája bevégeztetett, csak a szeretet marad. Biztonságban vagy. Engedd el.

   Amikor a múlt végre elszakad tőled, engedd, hadd menjen. Aztán mássz le a toronyból, és kezdd el élni az életed hátralevő részét. Méghozzá boldogan.

Az első néhány percben nem bírtam abbahagyni a nevetést. A mangófák esernyője felett beláttam az egész völgyet, a hajam zászlóként csapkodott a szélben. Néztem, ahogy lemegy a nap, aztán a hátamra feküdtem, és figyeltem, ahogy előbújnak a csillagok. Valahányszor egy újabb csillag bukkant elő a sötétedő égbolton, elmormoltam egy rövid szanszkrit imát, és olyan volt, mintha én magam hívnám elő a csillagokat, de aztán olyan gyors ütemben kezdtek feltünedezni, hogy nem bírtam lépést tartani velük. Hamarosan az egész égbolt a csillagok fényjátékává vált. Az egyetlen dolog, ami köztem és a Mindenható között állt… nos, nem állt köztünk semmi.

 

(Elisabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

Egy újabb roppant egyszerű nemrecept. :) Retekzalziki. Hát mennyiségeket most tényleg ne várjatok. Étvágyszerint, retegnagyság szerint, stb... de én egy csokor normál méretű retekből készítettem és a házi pászkámmal éppenpont jól is laktam vele ebédre.
Ha előételnek készül, kevesebb is elég belőle.
A recept csak ennyi: lereszeltem a retket a nagyobb lyukú reszelőn, ahogy a zalzikinél szokás az uborkát is. Ha igazi zazikit akartok belőle, akkor sózzátok be enyhén a retket, hagyjátok 2-3 percig állni. Aztán ki lehet nyomkodni és így nem áztatja hígra a sűrű görög joghurtot, mert az kell hozzá. De még lehet úgy is sűríteni, hogy a sűrű görög joghurtot keveritek mascarponéval. (Az enyém nagyon híg, mert csak normále joghurttal kevertem, nem volt időm kicsöpögtetni.)
A kinyomkodott retket el kell keverni a sűrű joghurttal, kevés fokhagymát adni hozzá reszelve - én medvehagymát tettem bele mert szezonja van - lehet kissé sózni ha szükséges, pár csepp citromlét is hozzákeverni, tálalni, a tetejét olívaolajjal vagy tökmagolajjal bőségesen meglocsolni és már készen is van.
Előételnek is jó, de itt a grillszezon - grillezett húsokhoz, halakhoz is kitűnő.