Sültpaprika saláta

– Olyan szörnyű bátortalannak lenni? 

– Nem. Ha halhatatlan vagy, akkor nem. De ha halandó vagy, akkor nincs idő a bátortalankodásra, egyszerűen azért, mert ettől valami olyasmihez ragaszkodsz, ami csak a fejedben létezik. A bátortalanság nyugtat, amíg a dolgok átmenetileg csendesek, csakhogy aztán a lélegzetelállító, titokzatos világ kitátja száját, hogy bekapjon, ahogy ez mindannyiunknál bekövetkezik. És ekkor rájössz, hogy biztos módszereid egyáltalán nem voltak biztosak. A bátortalanság megakadályoz abban, hogy megvizsgáljuk és kihasználjuk emberi sorsunkat. 

– Évekig tart majd, mire meggyőzöd magad, és azután további évekig, mire megfelelően is cselekszel. Csak azt remélem, hogy van időd. 

– Megijedek, amikor ezt mondod – szóltam. Komoly arckifejezéssel vizsgált meg. 

– Említettem már, hogy fura ez a világ – mondta. – Az embereket vezérlő erők kiszámíthatatlanok, lenyűgözők, ám tündöklésük tanújának lenni nem akármi. 

(Castaneda: Ixtláni utazás)

 

A piacon nagyon olcsón gyönyörű vastaghúsú piros paprikákat lehet vásárolni. Hm... finomak, igazi őszi csodák. A paprika, paradicsom nálunk Magyarországon ilyenkor ősszel a legízletesebb és ilyenkor találhatjuk a legváltozatosabb fajtákat is az árusoknál. (Már akinek nincs kertje, ugye...)A paprikákat egy hosszúnyelű fogó segítségével nyílt láng fölött szenesre-feketére kell sütni. (Ha nagyobb mennyiséget készítünk, érdemes faszénparázs fölött csinálni, vagy a jó forró sütőben.) Sülés után egy tálba kell tenni őket, majd pár percre letakarni egy fedővel, így még könnyebben lejön a héjuk. Attól ugyanis megszabadítjuk őket. Aztán kicsit le kell mosni, hogy ne maradjanak fekete darabkák a paprikahúson. Aztán ki kell vágni a magházukat, és eltávolítani a magokat is, majd csíkokra vágni a szép piros húst.

  

Én a következőképpen ízesítettem: kevés hagymát és még kevesebb fokhagymát adtam a paprikaszeletekhez. Dióolajat, citromlét csöpögtettem rá, aztán sóztam. Hagytam összeérni egy órácskát. Tálaláskor frissen tört koriandermaggal megszórtam. Készíthetjük hagyományos salátalében is, úgy is nagyon finom: víz, ecet, só, cukor, olívaolaj. Így igazi marinált paprika lesz belőle. Felséges!

Savanyú tojásleves

🌿🥚Hozzávalók 4 főre: 

• 1 púposkás evőkanál zsír (felolvadva olyan 2 evőkanálnyi), vagy ugyanennyi olaj 
• 2 csapott evőkanál liszt (4 dkg) 
• 1 nagyon nagy fej vöröshagyma (15 dkg tisztítva) 
• 2 db nagy babérlevél 1 púpos teáskanál pirospaprika 
• 1 és 1/2 csapott teáskanál só (kb.) 
• 2-3 teáskanál 10%-os ecet + tálalásnál kínáljunk a leves mellé még 
• 4-5 db tojás + fejenként egy-egy ha egészet is ütnénk bele 
• 2 liter víz 

🌿🥚A vöröshagymát nagyon apró kockákra vágom, és a zsiradékon kis sóval üvegesre párolom, majd lisztet adok hozzá és kevergetem egy-két percig, majd a tűzről levéve pirospaprikázom, aztán apránként hideg vízzel felöntöm. Visszateszem a tűzre, beleteszem a babérleveleket és a sót. Közben néha keverek egyet rajta mert lisztes, így az alja leragadhat. Figyeljünk nagyon a forrásra, mert felhabzik és kifut, ha nem kevergetjük és nem tesszük kis lángra, mikor forr. Forrás után már elpötyög, de addig vigyázzunk rá. 🙂 

🌿🥚Forrás után még 10 percig főzöm. Végül a felvert tojásokat belecsurgatom úgy, hogy folyamatosan finoman keverem a levest, hogy a tojás ne nagy tömbökben szilárduljon, hanem egyenletesen. Hagyom hogy újra fölforrjon, és már kész is a leves. 

🌿🥚Az ecetet csak a láng elzárása után adom hozzá, mert fölhabzik tőle. Első körben kevés ecettel ízesítem csak, mert mindenki eltérő savanyúan szereti, ezért az asztalon a tálalásnál még kínálok mellé ecetet, így tetszés szerint ízesíthető a leves. 

🌿🥚Aki szereti benne az egyben buggyantott tojást, nyugodtan a legvégén üssön bele személyenként egy-egy darabot. Hagyja nagyon kis lángon főni még 3-4 percet és azonnal tálalható a leves. 

🌿🥚Anyu a savanyú tojáslevest babérral főzte, én is így szoktam. De aki köménnyel szereti, az az elején, mikor kellő hőfokra felmelegszik a zsiradék, dobjon bele egy púpos teáskanál köménymagot és hagyja hogy kipattogjanak. A hagymát csak eztán dinsztelje kis lángon üvegesedésig, majd jön a liszt bele, s a többi ugyanaz, mint a babérleveles változatnál.

Étvágyfalatkák

A változatos étrend élvezetesebbé teszi az étkezést, ráadásul segít elszakadni az általában kedvelt zsíros, sós és édes ízektől, és kifinomultabb ízlést alakít ki.

(Brian Wansink)

Olyan csipegethetnékem volt... nem voltam éhes, csak... 

A dolog roppant egyszerű: alulra egy szelet körte, rá egy kis kecsketúró, arra finom házi sonka, s végül mindezt megkoronázza egy karika chili. 

Remek! :)

Kefíres-avokádós burgonyasaláta

Van egy ismeretterjesztő film a Peru vadonjaiban élő óriásvidrák életéről. Ezek az állatok saját területen élnek. A film egy magányos vidra életét rögzítette, amelynek egy egész tava volt. Hónapokig élt egymagában, végül a film készítőjének türelme elnyerte jutalmát, mert egy másik vidra is megjelent a tóban. A film bemutatta a két magányos vidra találkozását és egymásra lelésük örömét, ami lenyűgöző volt. Boldogságukban vég nélkül bukfenceztek és együtt táncoltak, és örömük bámulatosan nyilvánvaló volt azok számára is, akik semmit sem tudtak róluk. Akár rendelkeznek az állatok a lineáris logika és kísérő jelensége, a beszéd képességével, akár nem, ez igazán lényegtelen. Az a fontos, hogy azon a szinten, amelyen ténylegesen megéljük az életet (a szubjektivitás szintjén), az állatok tapasztalata és életöröme azonos az emberével. 

A "lélek" kifejezés alatt általában véve az élet megtapasztalásának képességét értik. Minden élőben az Én ragyog a létezés tudatosságaként. A vidra és az összes többi állat ugyanúgy örömét leli az életben, mint az ember. Örömük létezésükből és az élet megtapasztalásából fakad. Még a legegyszerűbb tevékenységeket, például a krumplihámozást is lehet bosszankodva végezni - vagy örömmel, az élet iránti odaadással, tudván, hogy az élet által az életet támogatjuk. Amikor megállunk, hogy egy gallyal talpra segítsük a tehetetlenül hátán vergődő bogarat, amely így folytathatja életét, erről az egész világegyetem tudni fog, és válaszol rá.

(David R. Hawkins: A Valódi Én hatalma) 

Hozzávalók: 1/2 kg burgonya, 2 cső kukorica, 1 avokado, 2 fej fehér édeshagyma (vagy lilahagyma, vagy 4-5 gyönyghagyma), kb. 1 és 1/2 nagydobozos kefír vagy joghurt, 1 evőkanál tökmagolaj, kb. 1 teáskanál só, kb. 2 teáskanál kristálycukor, egy gerezd citrom leve, őrölt bors, 1 teáskanál mustár. 

A burgonyát (hajában) és a kukoricát megfőztem, majd egyből hidegvízfürdőbe tettem míg teljesen ki nem hűltek. (Kukoricakonzervvel, vagy fagyasztott kukoricával is készíthető persze.) Aztán egy nagy tálba szeltem a hozzávalókat: a burgonyát kockákra, a hagymát félkarikákra, az avokadot szintén kisebb kockákra. A kukoricát késsel levágtam a csőről, majd kézzel szétmorzsoltam a szemeket. A kefírt vagy joghurtot sóztam, cukroztam, borsoztam, citromlét, mustárt és tökmagolajat is adtam hozzá. Habverővel krémesítettem-simítottam, aztán ráöntöttem a zöldségekre. Finoman átkevertem az egészet és fél órára hűtőbe tettem. Nagyon könnyű nyári ebéd vagy vacsoraétel. Jól illik hozzá bármilyen rántott finomság: cukkini, karfiol, csillagtök, sajt. (Szépen tálalható paprikaszeletekben vagy kivájt félparadicsomokban is, vagy fodros salátaleveleken is jól mutat. Ugyanis látványra ha csak odacsapjuk a tányérra, elég gezemice-saláta-formája van... pedig az íze nagyon jó...)