Húsvéti édes cipók

.

Kingsbridge-ben pompás ünnepséget tartottak Lammas napján, az aratóünnepen. Reggel a város minden házában sütöttek egy cipót – a termést éppen betakarították, úgyhogy bőven volt liszt, és olcsón. Azok, akiknek nem volt saját kemencéjük, szomszédjuk házában sütötték meg a cipójukat, vagy a kolostor, illetve a város két pékjének a kemencéiben. Délre a levegőt megtöltötte az új kenyér illata, s ettől mindenkit elfogott az éhség. A cipókat közszemlére tették ki a folyón túli réten felállított asztalokon, és mindenki körbejárta és megcsodálta őket. Nem volt köztük két egyforma. Soknak a belseje gyümölcsöt vagy fűszereket rejtett: volt szilvás kenyér, mazsolás kenyér, gyömbéres kenyér, cukros kenyér, hagymás kenyér, fokhagymás kenyér és számtalan másféle. Aztán voltak olyan cipók is, amelyeket petrezselyemmel zöldre, tojássárgájával sárgára, szantálfával pirosra vagy pedig napraforgóval lilára színeztek. Rengeteg furcsa forma akadt: háromszögek, kúpok, gömbök, csillagok, ovális alakzatok és gúlák, furulyák, tekercsek, sőt még nyolcas számok is. Megint mások még mutatósabbra készültek: voltak olyan cipók, amelyek nyulakat, medvéket, majmokat és sárkányokat formáztak.

(Ken Follett: A katedrális)

Ismét egy GoodFood recept. És igaza van bizony a kollegináknak, valóban hibásak a receptek. Ez is több ponton nem stimmelt. Valóban érthetetlen, hogy nem nézetik át a recepteket kiadás előtt, egy ilyen hírű gasztromagazinban. Nem is értem. Elsőre, szó szerint ránézésre jó az újság. Aztán ha minden receptet végigolvasunk, akkor jövünk rá, hogy tele vannak hibákkal.
De a cipócskák nagyon szépek, igazi húsvéti asztalra valók. Valójában ha van jól bevált kalácsreceptünk, készítsük azzal nyugodtan, csak ilyen kis gömböcökké kell formázni. A recept amit közlök, már az általam módosított változat.

Hozzávalók 16 darabhoz:
a tésztába.
60 dkg liszt,
3 dl tej,
1 dl víz,
4 dkg friss élesztő,
1 csapott mokkáskanál só,
6 dkg porcukor,
10 dkg mazsola,
1 mokkáskanál ánizsmag ( vagy őrölt fahéj és szerecsendió aki szereti),
8 dkg vaj.
A kenéshez:
1 felvert tojás.
A mintához:
6 evőkanál liszt,
kevés víz.
A sziruphoz:
3 evőkanál kristálycukor,
1 evőkanál víz.

Meglangyosítjuk a vízzel kevert tejet és belekeverjük az élesztőt. A vajat is felmelegítjük, csak épp annyira hogy folyékony legyen (de ne forró). Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, cukrot, mazsolát, ánizsmagokat. Jól összekeverjük a szárazanyagokat, aztán hozzáadjuk a vajat és az élesztős-vizes-tejet. Kidolgozzuk a tésztát szép simára és fényesre. Letakarjuk a kelesztőtálat egy nedves konyharuhával vagy tiszta nylonzacsival. Hagyjuk duplájára kelni.

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. (Légekeverésest 180 fokra, gázsütőnél ez 6-os fokozat.)
A tésztát kicsit lisztezett gyúródeszkára borítjuk és kétfelé, majd mindkét darabot nyolcfelé vágjuk. Minden darabot átgyúrunk és gombóccá formálunk. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük viszonylag távol egymástól őket (mert még kelni fognak.). A tetejüket egy zsilettel keresztalakban bevágjuk. Letakarjuk és hagyjuk még 20 percig kelni a kis cipókat. Sütés előtt lekenjük őket a felvert tojással. A lisztet kevés vízzel jó sűrű masszává keverjük (tényleg sűrű legyen, de még kissé folyékony), nyomózsákba tesszük, és a keresztalakokba nyomjuk. Sütőbe helyezzük és 15-20 percig sütjük. Figyeljünk rájuk, ha nagyon gyorsan barnulnának, a sütés felénél vegyük lejjebb a hőfokot.
Közben a kristálycukrot keverjük el egy nagyon kevés vízzel, hogy sűrű szirupot kapjunk. Melegítsük fel, hogy könnyen eloldódjon a cukor  a vízben.
Mikor kisültek a kis cipók, még forrón kenjük meg a cukorsziruppal.
A szirupot egyébként nyugodtan elhagyhatjuk, mert csak összeragacsoz mindent. Anélkül is ugyanolyan finom.
Persze ha gyerekeknek készül, akkor feltétlen kell rá a cukormáz. :)

Mint kiderült, ez egy tradicionális angol húsvéti recept, amit nagypénteken fogyasztanak. A neve hot cross bun, Itt olvashatsz róla a Wikipédiában.

Egy szupertitkos ital receptje: Cola házilag

.

Szervusz, Laitana. A nevem Josep Mascaro. Százkét éves vagyok. Szerencsés fickónak érzem magam. Mert megszülettem. Ahogy te is meg fogsz hamarosan. Mert átölelhettem a feleségemet. Mert ismerhettem a barátaimat, és el is búcsúzhattam tőlük. És szerencsésnek, mert még mindig itt lehetek.
Miért jövök el ma hozzád?
Mert mindenki azt mondja majd, hogy rosszabbkor nem is születhettél volna. Válság van. De hidd el, ettől csak erősebb leszel. Megéltem én már ennél nehezebb időket is, de a végén úgyis csak a jóra emlékszik az ember.
Ne vesztegesd az időd értelmetlen dolgokra, inkább keresd meg azt, ami igazán boldoggá tesz. Mert az idő rohan. Én már 102 évet megéltem, és remélem, adatik még pár. Az élettel az a baj, hogy néha túl rövidnek tűnik. Használd ki minden percét., mert azért jöttél erre a világra, hogy boldog légy.

(Coca-cola reklám szövege)

Eszter befőz oldalán találtam a receptet (Ő pedig a New York Times-ban olvasta), és persze roppant kíváncsi lettem, tényleg hasonlít-e a kólára a szörp íze? Nos. Nem lehetne eladni kólaként, de finom, fűszeres szörpital lett belőle. Én módosítottam a receptet a közbeni kóstolgatások alkalmával. Azt hiszem, a végső változat sokkal inkább hasonlít erre a híres italra. No nem nagyon, de nyomokban azért igen. :) A kóla egyébként kokacserjéből készül (az ízesítésére pedig kóladiót használnak), ami a kokain alapja is. Bár ma már állítólag nem tartalmaz - vagy csak minimális mértékben - kokaint az ital, szerintem mégis ennek köszönheti nagy rajongótárborát. A télen többször is vettem, és saját tapasztalatból mondom: bizony függőséget okoz. Akármit is állítanak róla, nem csak az ízéért szeretjük. Élénkítő hatását is a kokacserjének köszönheti.
A Wikipédián elolvashatod, mi e híres ital hiteles története, ki találta fel, miért, mikor palackozták először és hogyan lett világhírű. 
Nem is tudom. Lehet hogy nekem is titkosítanom kéne a receptemet?! :))

Az eredeti New York Times-os receptet Eszternél olvashatod, ide a saját változatomat teszem közzé. Valóban érdemes rögtön duplázni vagy triplázni vagy négyszerezni is akár a mennyiséget, mert az alapreceptből igen kevés szirup lesz. Sokkal sűrűbb egyébként, mint egy szörp, ezért legalább hatszorosan lehet szódázni. Ja. És iszonyúan habzik, ezért javaslom először szódával megtölteni a poharat, aztán beletenni a szörpöt és elkeverni.
Tehát ez a legkisebb adag receptje.



Hozzávalók:
1 közepes méretű narancs reszelt héja (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta narancs illóolaj)
1 nagy citrom reszelt héja (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta citrom illóolaj),
1/8-ad teáskanál őrölt fahéj vagy egy 5-10 centis egész fahéjrúd,
2 szegfűszeg,
1 kissé megtört szegfűbors,
2 csapott teáskanál fekete tea (nem filteres, én Earl Grey-t használtam)
1/8-ad teáskanál frissen reszelt szerecsendió
1 cikkely csillagánizs (nem egy egész!)
2 teáskanál szárított levendulavirág
1 teáskanál reszelt friss gyömbér
4 centis vaníliarúd, félbevágva (vagy 2 csepp 100%-os, tiszta vanília illóolaj)
1/4 teáskanál citromsav
300 g cukor (karamellizálva szerintem igazibb, főleg ha nincs barna nádcukrunk, akkor mindenképpen karamellizáljuk a cukrot)
10 dkg sötétbarna nádcukor,
1/2 liter víz.

Az összes ízesítőt fél liter vízzel felforraljuk, és kis lángon fedőt rátéve főzzük 20 percig. Majd átszűrjük egy vászondarabon, visszatesszük a lábosba és hozzáadjuk a cukrokat is. Ha nincs barna cukrunk, akkor előtte karamellizáljuk meg a cukrot. Ha van, akkor nem szükséges. A cukorral még főzzük nagy lángon cirka 5 percig. Csírátlanított üvegekbe töltjük (már ha többszörös mennyiséget készítettünk) és szárazdunsztba tesszük. Ha csak dupla vagy tripla adagot készítettünk, nem szükséges, mert hamar el fog fogyni. Emellett nagyon tömény, inkább szirup, mint szörp, ezért szerintem nem is nagyon tud megromlani a magas cukortartalom miatt.

Zalai savanyú répa

Az út örökre megy tovább,
felhők alatt és hold alatt,
de bármily messze tért, a láb
végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
látott kőtermek mélyiben,
a régi, ismert mezőkön át
füvön, fán, dombon elpihen.

~ J. R. R. Tolkien

Elnézést, ez is egyszer már fönn volt itt, csak a blogszerkesztés fárasztó tevékenység - sikerült elreptetnem az űrbe a bejegyzést, valahol már a Szaturnusz gyűrűi közelében járhat... így újra föl kell tennem.
A savanyú répa egy igazi vasi-zalai tájétel. A kerekrépából azt hiszem, máshol az országban nem készítenek ételt. Malacoknak szokták adni egyébként takarmánynak, mert nagyon egészséges és tápláló. Pedig régen népélelmi növény volt. Nálunk a piacon is kapni, nem csak savanyítottan, de frissen is. Nyersen szendvicsbe ízletes, igazi téli vitaminbomba. Az ilyenkor seízű paprika és paradicsom helyett.
A receptet szomszédasszonyomtól tanultam, ő ehte zalai, én viszont nem. Szülei így főzték régen, ő is így főzi - mai is. Hihetetlenül ízletes, csak egyre kell vigyázni. Ha egyszer belekóstoltál, nem tudod abbahagyni a kanalazgatást! :-)

Hozzávalók 6 főre:
1 kg savanyított répa,
20 dkg füstölt húsos csont,
50 dkg lapocka
30 dkg oldalas,
4 evőkanál olaj, vagy 1 evőkanál zsír,
só,
2-3 babérlevél,
10-12 szem egészbors,
1/2 liter natúr paradicsomlé,
2 dl tejföl,
2 csapott evőkanál liszt,
só.

A húst kockákra daraboltam, az oldalast csontonként elvágtam, a füstölt csontot úgyszintén. A zsíron átpirítottam a húst, míg zsírjára nem sült. Aztán hozzáadtam a savanyított répát, felöntöttem 1/2 liter paradicsomlével és annyi vízzel, ami bőven ellepte. Tettem bele babérlevelet, borsot és sóztam (óvatosan, mert a füstölt hús is sós). Fedő alatt a hús puhulásáig főztem, majd a lisztből és a tejfölből habarást készítettem, amivel besűrítettem a répát. Jól összeforraltam.
Nem kell megijedni, hogy ennyire paradicsomos. Meg tejfölös. Egészen fantasztikus így ebben az ételben.
Készíthetjük úgy is, hogy csak paradicsomosan, habarás nélkül. Így egészen könnyű étel. Tálaláskor aztán kínálhatunk hozzá tejfölt.
Kerekrépát savanyíthatunk házilag is.