Fehérpecsenye szőlővel, gyömbérrel

   Láttam az Édenkert madarát, kiterjesztette előttem a tollait, és már soha nem lehetek többé az, aki voltam.
Nincs mitől félni. Semmitől.
...
   Városi fények az éjszakában, a levegőből hátrálnak, akár ezek a szavak. Atomok, belsejükben a maguk világa s minden más világ. Bármelyiknek a kanóca lángra lobbanthat téged...
   Ó, ha fölrázhatnálak titeket, ha egy kicsit megmozdíthatnálak, ha elmondhatnám nektek - akkor el is monanám.

(R. D. Laing: Az Édenkert madara)

Akár szüretre is, de mindenképpen aktuális és nagyon finom. A recept Claudia Rodené, és ismét a legeslegzseniálisabbkedvencebb szakácskönyvemben találtam, a Casa Moro-ban.Bármilyen húsból tökéletes, mert az eredeti recept fürjet ír, de ebből a szép marhahúsból is tökéletes. Nem beszélve arról, hogy a sertésúshoz kiválóan illik bármilyen gyümölcsös kacifánt, no és a pulyka- és csirke is egészen megbolondul és kifényesedik tőle.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg fehérpecsenye,
5 evőkanál olívaolaj,
5 dkg vaj,
2 nagy gerezd fokhagyma mozsárban kevés sóval péppé zúzva,
3 evőkanál friss gyömbérlé (a gyömbért lereszeljük,a  levét kinyomjuk),
kb. 40 dkg fehér szőlő,
4 narancs leve,
1 nagy csokor petrezselyemzöld apróra vágva,
só és frissen őrölt bors.

A húst szeletekre vágtam, klopfoltam, a széleinél késsel kissé becsipkéztem, átvágva a hártyákat, hogy kiterülhessenek a sülésnél. Sóztam, borsoztam, aztán a vas tálamban a felforrósított vaj és olívaolaj keverékén elősütöttem a szeleteket. Mikor mind elősült, a visszamaradt zsiradékhoz hozzáadtam a sóval eldolgozott fokhagymapépet, a narancsok levét, a gyömbérlét és visszatettem a hússzeleteket is. Kevés vizet is adtam hozzá, lefedtem a tálat és kb. 2 órát pároltam, hogy finom omlós legyen. Közben ha nagyon elfőtte a levét, pótolgattam. Végül levettem a fedőt, és elfőztem a szaft nagy részét, hogy ne maradjon túl híg és túl sok a húson. Ekkor beletettem a szőlőszemeket is és még 5 percig rotyogtattam.
Tálaláskor petrezselyemmel megszórtam.
A körete kuszkusz vagy bulgur vagy pitakenyér. Isteni finom.

... és még egy kis nyár, mediterrán nyár... ha már ennyire őszbe fordult a világ (ó, soká lesz megint fény és meleg és könnyűség...)

Görög csirkehúsos lepény (kotopita)

Az örömök, amelyekre itt találtam, hatalmasak, mert nagyon egyszerűek és örök elemekből erednek: tág levegő, tenger, búzakenyér, és estefelé egy csodálatos ember, aki törökülésben ül előttem, kinyitja száját, s ahogy beszél, kitárul a világ. Néha, amikor a beszéd nem elég, felpattan és táncba kezd, s néha, amikor a tánc sem elég, gitárját a térdére rakja és játszani kezd.
Olykor a dallam oly vad, hogy azt hiszed, szerteszakít, mert hirtelen rájössz, hogy az életed sótlan és nyomorúságos volt, emberhez méltatlan, máskor meg a dallam szomorú, és érzed, hogy az élet úgy folyik szét, akár a homok az ujjaid között, és nincs menekvés.

(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)

Egy újabb recept a görög szakácskönyvből. Mire nem jó egy esős nap... nem volt kedvem piacra menni, így elhasználtam a hűtőben lévő fagyasztott csontokat, zöldségeket. Főztem egy csontlevest, s a csontokon lévő főtthusikat felhasználva készült ez a pite. Nagyon finom.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg főtt csirkehús,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
25 dkg réteslap,
1 babérlevél,
frissen reszelt szerecsendió,
1 tojás,
10 dkg reszelt sajt (vagy feta, az enyémben most az van),
só, frissen őrölt bors,
1 csokor petrezselyem vagy kapor,
olvasztott vaj a lapok kenéséhez,
a besamelhez:
2 dkg vaj,
1 púpos evőkanál liszt,
2-2,5 dl húslé (amiben főtt a csirke).

Amennyiben nem húslevesben főtt húst használunk fel, akkor a csirkehúst tegyük fel főni az egészben hagyott, megtisztított hagymával, babérlevéllel, sóval. Mikor megfőtt a hús, vegyük ki a főzőléből, szedegessük le a csontokról és tépkedjük kisebb darabokra. A főzőlével készítsünk egy besamelmártást a vajjal, liszttel. Mikor kihűlt a besamel, keverjük hozzá a tojást, az aprított petrezselyemzöldet, a sajtot, borssal és szerecsendióval fűszerezzük, ha szükséges még sóval (kóstoljuk meg.)
Vajazzunk ki egy tepsit vagy tűzálló tálat és a lapok felét egyenként mindet megvajazva tegyük egymásra, majd rá a tölteléket és a lapok másik felével borítsuk be a pitét.
Közepes lángú sütőben 30-40 percig süssük.
Kitűnő melegen és hidegen is.

Görög tejes lepény (galaktoboureko)

   A szellem nem filozófia és nem elmélet. A szellem nem tudás és nem bölcsesség. A szellem a világ világossága, az a világosság, amely úgy nyilatkozik meg, mint félelemtelenség, mint gondtalanság, mint bizalom, mint szeretet, mint gyermeki kedély.

(Hamvas Béla: Arlequin, részlet)

Ígértem a görög szakácskönyvből receptet. Mivel nagyon szeretem ezeket a szirupos tömörgyönyör sütiket, ezt választottam.

Hozzávalók:
6 dkg gríz,
50 dkg kristálycukor,
2 tojás,
0,5 liter tej,
reszelt narancshéj,
pár csepp citromlé,
25 dkg rétestésztalap,
csipet só,
8 dkg vaj a kenéshez
12 dkg víz a sziruphoz.

Keverjük össze a grízt 15 dkg cukorral, csipet sóval, a két tojással, majd apránként adjuk hozzá a tejet folyamatos keverés mellett (hogy ne legyen csomós). Melegítsük fel szintén folyamatos keverés mellett annyira, hogy krémszerűen sűrű állagot kapjon, majd tegyük félre a tűzről. (Ne melegítsük túl a tojások miatt.) Adjunk hozzá csipet sót, reszelt narancshéjat és kevés citromlét.
Egy tepsit vajazzunk ki jól, majd a lapokat egyesével szintén megvajazva tegyük bele úgy, hogy vissza is tudjuk majd kissé hajtani a tetejére. Csak a fele lapot használjuk el, a másik fele a tetejére jön. (Én csak 2 lapot hagytam kilógni a tepsiből, a többit csak simán rétegeztem.)
Mikor a fele lap belekerült a tepsibe, a krémes grízt kenjük el és jöhet a többi réteslap, mind vajazva. Sütés előtt vágjuk be a süti tetejét, mert később már törik.
Előmelegített, kb. 180 fokos sütőben süssük 25-30 percig.
Míg sül a süti, készítsük el a szirupot: a mardék cukrot főzzük fel 12 dkg vízzel.
A szirupot aztán a megsült pitére öntjük és hagyjuk állni teljes kihűlésig.

Ízek, imák, és szerelmem: Görögország ♥

Az elmúlt majd' egy évem mottója talán az lehetne, hogy "utazás az egész élet és utazó benne minden férfi és nő" - Shakespeare után szabadon. Hónapokig belül utaztam érzések, álmok és imák háborgó tengerén, s végül ez a láthatatlan, mítikus ösvény a valóságban is kalandhoz, élményekhez vezetett Görögország csodálatos tájain és tengerein.

Az ízek mindig is szárnyukra tudtak venni, mert ha másképp nem is, de a főzéssel be tudtam járni a világ tájait. Azt hiszem, aki olvasott eddig tudja ezt rólam, hiszen a blogon sok nemzet ételei megtalálhatók, nem csak a magyar konyha jellegzetességei.
Görögország ízei épp olyanok, mint az ország maga: egyszerűek, letisztultak, könnyedek és tiszták. Hoztam magammal egy görög szakácskönyvet is, magyar nyelvre fordítva. Az sejthető, hogy nagyon sok halételük van, hiszen a csodálatos tengerek ezt lehetővé teszik. Ami nem jellemző a konyhájukra: pl. leveseket alig esznek, és azt a keveset is szinte csak a téli időszakban vagy ünnepekkor. Viszont rengeteg előételük van, sokféle finom krém, salátafélék. Húsok közül a bárány, kecske, szárnyas a legjellemzőbb. Finomak a kenyereik, péksüteményeik, és hát a szirupos, baklavára hasonlító sütik is mennyeiek. No és a fagylalt! Akárhol ettem Görögországban, mindenütt isteni finom volt. És vigyázat, mert náluk 1 adag fagyi (1 gombóc, de ők nem gombócolnak) annyi, mint nálunk 3 gombóc. És minél több gombócot kérsz, annál olcsóbb. Ez meglepő, de így van.
Az igazi feta sajt isteni finom, minden nap ettem. És amiről ódákat zengenék ha költő lennék, az a görög olajbogyó és olívaolaj. Minden görögre 9 olajfa jut, a világ 3. legnagyobb olívaolaj-exportőrei. A bogyókat egyébként kimérve árulják az egész haragoszöld színűtől a lilásbarnán át a feketéig, a kisszeműtől az óriási nagy bogyókig, van sótlan és különböző mértékben sós, lében eltett vagy olívaolajban és fűszerekkel pácolt, van aszalt is, olcsó és igazán drága, szóval mindenféle és mind finom. Gyakorlatilag kint fetán és olajbogyón éltem. Ettem azért polipot is, meg valami nagyon finom tengeri halat is. És ittam ouzót, metaxát csak azért nem, mert nem szeressem a konyakot, de a cippuro-t annál inkább: ez az ouzo pálinka változata. Ó, és hát minden délután frappét a teraszon vagy valamelyik kávézóban. Megállapítottam egyébként, hogy az egy főre eső kávézók száma Görögországab a legmagasabb, és ez Thesszalonikire különösen érvényes. És. Mindenütt lehet kérem dohányozni! (Eddig is imádtam ezt az országot, de ezek után meg... a szívem csücske.) A görögök nagy kávéfogyasztók, leginkább török kávét (amit ők görög kávénak mondanak) és frappét isznak. A frappé jeges kávé, sok és sűrű habbal. Nescaféból készül és turmixgépben eszméletlenül fel tudják habosítani. Mindenütt jár hozzá külön kancsóban jeges víz is, vagy ásványvíz. Isteni finom, és amúgy is jegeskávét iszom itthon is nyáron mindig.
És mindig, mindenhol szól a zene, de kizárólag görög zene, egyszerűen imádtam. Utálják az amcsikat (én is), azért a McDonald's-ot nagy nehezen beengedték az országukba sok-sok tárgyalás után azzal a feltétellel, hogy "mi görögök vagyunk és dohányzunk", tehát vagy az összes meki dohányzó lesz, vagy nem jöhetnek. Beleegyeztek az amerikaiak, de hát a görög az görög és nem eszik szemetet és műételt, így kb. egy év alatt majdnem az összes meki kihalt az országban. Ma már talán csak egy vagy két üzlet maradt meg, de azok sorsa is valószínűleg az eltűnés lesz.

A görögok egyébként nagyon lazák, jó fejek. Pedig ők sincsenek jobb helyzetben mint mi. Rengeteg a munkanélküli és mégis. Annyira mások, mint a magyarok. Kint totál fel lehetett ismerni ki magyar... valahogy mintha mindenki arcára rá lenne fagyva valamiféle rosszkedv és szorongás és bizalmatlanság. Engem viszont rendszeresen görögnek néztek, úgyhogy ezt jó jelnek vettem. :) Jó, a fazonom is görögös (sötét göndör hosszú haj, barna bőr, fekete szemek), de meg nevetős vagyok, mindig mosolygok, úgyhogy inkább ennek tulajdonítottam, hogy maguk közül valónak hittek. Pl. váltáskor az új magyar csoport kórusban köszönt nekem görögül, én meg vissza, aztán magyarul. Volt nagy derülés, mert görögnek néztek nem csak a görögök, de a magyarok is... Görög boltokban meg értetlenkedve hadartak nekem, hogy hogyhogy nem értem, mit mondanak? Aztán kis idő elteltével rájöttek: azért nem értem őket, mert nem görög vagyok... :)

Nem sietnek, sziesztáznak délután egytől kb. 6-ig, mindent lazán vesznek. Például Thesszalonikiben leültünk egy buszmegállóban. Jött egy motoros, a járgányát abszolút középen, a buszmegállóban tette le, a járdaszegélytől jó félméterre kintebb ráadásul, majd bement az egyik boltba. Jött a busz. Sofőr halál lazán megállt az út közepén, utasok le- és fel, majd ment tovább, mintha mi se történt vóna. Nálunk ez biztos nem így zajlott volna...
Ennyit az ízekről. Szerelmek. Hölgyeim. A görög férfiak a nőket még nőnek nézik és akként is kezelik. Mindegy hogy 20 éves vagy vagy 70, 50 kg vaságyastul vagy 90 anélkül, hajadon vagy férjezett, nekik a nő NŐ. És ezt éreztetik is, mert udvarolnak. Néha igen hevesen, szóval erre nem árt felkészülni. :)

Imák... az ortodox templomok gyönyörűek. Engem teljesen elvarázsolnak... Ahol nyaraltunk, a tengerparton is volt egy nagyon szép templom, cirka 10 méterre a hullámoktól. Sokszor bementem este, mert mindig égtek a gyertyák, mert van valami nagyon megnyugtató a sok ikonképben, az aranyozásoktól és ezüsttől dúskáló pompázatos környezetben, a tömjénfüstölők és gyertyák mézillatában... És minden út szélén ott vannak lépten-nyomon Isten postaládái - én így neveztem el azokat a kis rúdon álló, pici kis dobozkákat, amikben mindegyikben van egy-két ikon és mindig, mindegyikben ég egypár gyertya. Van, amelyik ortodox kupolát formáz, van, amelyik csak négyzet alakú, de még a tengerparton is vannak, remekül megférnek közvetlenül a strandröplabdapálya mellett is a világgal. Az utak szélén pedig majdhogynem kilométerenként látni őket. A görögök nagyon vallásosak, és nekem ez nagyon tetszik. Talán ezért nem veszítik el önmagukat a mekdonáldszos művilágban, ezért van tartásuk és jókedvük még akkor is, ha nincs igazán okuk rá. S talán még az istenek is vigyáznak rájuk az Olümposz hegyéről... Jártam a Meteoráknál is, és ha akarnám sem tudnám leírni, milyen döbbenetes és lélegzetelállító varázs az, ami ott elkapja az embert. És hasonló élmény a Fellegvár is Athénban, egyszerűen kifejezhetetlen. Látni kell, ott lenni...
Visszajöttem. De csak testben. A lelkem ott maradt, ott-hon maradt. Mert maga az ország is lenyűgöző, az emberek is, de a tenger. A tenger. Mit is mondhatnék róla? Nincs rá szó. Nincs. A tenger a szerelem.
Visszajöttem, de még mindig úton vagyok... Mert... utazás az élet, egy véget nem érő kaland. Most kezdődik. Mindig most kezdődik, mert mindig úton vagyunk.

... és egy kis kedvcsináló, bár nem itt jártam, de egész Görögország ilyen gyönyörű ♥

Pasta all'arrabbiata

Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában -, de az rettenetes, ha kihűl.

(Ancsel Éva)

Még mindig kánikula van, úgyhogy igazodom hozzá. Tüzes és egyszerű, de nagggyon jó... már annak, aki szereti a csili mérgesfinomcsípős érintését.
Ennél kevesebb hozzávalóval kevés étel készül. Épp ezért ilyenkor a legfinomabb, mert ollan édes kerti paradicsomból csináltam, hogy csak na! És persze erre a klasszikusra is igaz, hogy minél kevesebb a hozzávaló, azok annál jobbak legyenek. Friss házitésztával a legeslegigazibb, de ha nincs kedvünk és időnk éppen rá, nagyon jófajta olasz tésztával is tökéletes. Ezt pl. valamikor egy lidlis olasz héten vettem, ilyenkor bespájzolok - mert ez a fajta tészta igazán nagyon jó.

Most egy főre mondom: kell hozzá finom tészta étvágy szerint (én csak ezt ettem, úgyhogy kb. 18 dkg száraztésztát főztem ki), csilipaprika tűréshatár szerint (én jó erősssen szeretem), friss érett kerti paradicsom (2-3 nagyobb darab), 2 nagyon duci gerezd fokhagyma, olívaolaj bőségesen (3-4 evőkanálnyi), só, kevés cukor (paradicsomédesség függvényében), és vagy friss petrezselyemzöld, vagy friss bazsalikom.

Föltettem sós vizet forrni.
Közben az olívaolajon megfuttattam az apró kockákra vágott fokhagymát.
Mikor forrt a víz, beledobtam a paradicsomokat fél percre, majd kivettem, és lehúztam a héjukat.
A tésztát beletettem a forrásban lévő vízbe.
A paradicsomokat fölkockáztam apróra. A fokhagymás olajban, sóval, cukorral, csilivel jól összerotyogtattam. Ha nem lenne elég szaftos a mártás, a főzővízből lehet tenni hozzá. Úgy főztem, hogy mielőtt teljesen kész lett volna a tészta, áttettem a mártásba. Végül ebben főtt készre.
Tálalás előtt friss bazsalikomleveleket kevertem még hozzá.
Mennyei.

Füge, füge, füge

Az ősi természetesség múló ízei az ihletettség titokzatosságában érnek el bennünket,  - ó, itt van; jaj elment. Akkor vágyódunk utána, amikor olyasvalakivel találkozunk, aki megerősíti ezt az ősi kapcsolatot. Akkor érezzük a vágyódást, amikor rájövünk, hogy kevés időt szenteltünk a konyha titokzatos tüzének vagy az álmoknak, túl kevés időt fordítottunk saját alkotó életünkre, életünk munkájára vagy igaz szerelmeinkre.
A természeti asszony világába kevés ajtó vezet, de az mind nagyon becses. Ha mély sebe van az embernek, az egy ajtó; ha van egy régi-régi története, az egy ajtó. Ha annyira szereti az eget és a vizet, hogy szinte nem bírja elviselni, az is egy ajtó. Ha mélyebb, teljes, egészséges élet után vágyódik, az szintén egy ajtó.
A természeti asszony nélkülünk meghal. Nélküle mi halunk meg. Para Vida, a valódi élet érdekében mindkettőnek élnie kell.

(Clarisa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)

A világ legegyszerűbb kánikuladesszertje. Ám fordítottan arányosan keletimesésen finom. Végy jó érett fügét, negyedeld. Szórj rá őrölt fahéjat, locsold meg rózsavízzel, bőségesen (tényleg bőségesen) finom mézzel, egy leheletnyi sót is tégy rá. Finoman keverd át. Jó hideg sűrű joghurtot 2 csepp narancsolajjal keverj ki. (Igazi narancsolajjal!) Tálald a fügét, tégy rá a joghurtból. S hogy valami ropogós is legyen benne, szórd meg összemorzsolt babapiskótával.
Lehet hogy ettél finomat... de ez. Ez varázslat.

Tipp: jó érett, zamatosízű szilvával is készítheted ugyanígy.

Üdvözlet a paradicsomból (legyen kéznél fügefalevél is)

    Fél életem – fél halálom
    az Istennek fölajánlom
    másik felét az ördögnek
    harmadikat nagybőgőnek –
    ami marad – vigye kánya
    szétszórom az éjszakába

                       (Gyurkovics Tibor: Bővelkedem, versrészlet)

Nohát. Igazi mediterrán előétel. Végy hozzá jóféle mangalica sonkát hajszálvékonyra szeletelve, napérlelte fügét, bazsalikomlevélkéket, friss kecskesajtot, koronázd meg finom olajjal (tökmag vagy mák vagy dióolaj is lehet, de akár olívaolaj is), cseppets rá finom érzékkel némi balzsamos eczetet (akár málna vagy bodzaecet is lehet), s mézet, mézet mitől édes lesz az élet is s az étel is és ne sajnáld! Ennyi a recept.

Zöldbabsaláta kaprival, paradicsommal

Ő volt a legszebb, a legédesebb.
"Irt már hozzám szerelmi verseket?",
kérdezte; s éppen az erkélyen állt,
és haján szikrázott a holdvilág
(mint Júliának); és szólt a tücsök,
s a hegyen a nimfa üvöltözött,
s retteneteset dobbant a szivem
s azt mondtam, hogy: nem. S máskor: "Meztelen
vagyok, jaj, éppen a kádban ülök,"
súgta kagylóba (s hallottam, csörög
odaát a víz) és: "Úgye, pikáns?"
gúnyolódott, s nekem csak elegáns
szó jött a számra az igaz helyett.
Ő volt a legszebb, legidegenebb,
legijesztőbb. Ma is gyerek vagyok
előtte. Néha megsimogatott.
Meg is csókolt... Volt köztünk valami?
Tudta. Bár sose mondtam meg neki.

                                                                     (Szabó Lőrinc: A legédesebb)

Nyár van. A saláták, friss zöldségek, gyümölcsök időszaka. Ilyenkor sokkal ritkábban főzök, mert inkább sok gyümölcsöt eszem és rengeteg zöldségfélét - azokat is valamilyen könnyű étel formájában. Idén rengeteg zöldbab termett mindenütt. Én nagyon szeretem, bár sokaknak nem kedvence. De megkockáztatom, hogy így saláta-formában még azok is szeretni fogják, akik nem rajongói egyébként. Tökéletes így önmagában is, de hajában sült újkrumplival egyenesen királyi lakoma. A remegőslágy sárgáját ringató főtt tojás is nagyon passzos hozzá. A nyár a grillszezont is jelenti, ezért sült húsok, halak mellé kitűnő köret is lehet.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg zöldbab,
3 kisebb paradicsom,
2 csapott evőkanálnyi kapribogyó,
1 csokor petrezselyemzöld.
A főzővízbe:
só és cukor.
Az öntethez:
4 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors vagy csili apróra vágva,
kb. 1 evőkanál méz,
1 teáskanálnyi balzsamecet,
1/2 teáskanálkányi mustár.

A zöldbabot megtisztítjuk (levágjuk a végét) és forrásban lévő sós-cukros vízben megfőzzük. Közben elkészítjük az öntetet, vagyis alaposan elkeverjük az olajokat, ecetet, reszelt fokhagymát, mézet, borsot, sót, mustárt. Az öntet akkor lesz finom, vagyis pontosabban akkor fog igazán csodás párost alkotni a zöldbabbal, ha kellően édeskés, ha a mustárt nem túlozzuk el benne és a balzsamecettel is csínyján bánunk.
Mikor puha a bab, tálba szedjük és azon forrón hozzátesszük a félkarikákra vágott paradicsomokat is, a kapribogyókat is, és alaposan átkeverjük az öntettel. Végül durvára vágott petrezselyemzöldet is keverünk bele. Ne hagyjuk ki, mert valami eszméletlen finom a salátában. Ehetjük azonnal is, meleg salátaként, de ha hagyjuk öszeérni az ízeit, tökéletes hideg salátának is. Csak ne hűtőhideg legyen (mert az elveszi az ízeket), csak hagyjuk állni fél-egy órácskát és fogyasztható is.

Tipp: ha még gazdagítani szeretnénk, éppcsak megpirított szezámmaggal is megszórhatjuk. Mesésen gazdag és izgalmas lesz tőle. :)

Panzanella: toszkán kenyérsaláta

kék nyárban, mely szikrázott, lobogott,

gyémánt csöndben, mely körülcsobogott,

lebegtem, ösvény, fű s virág felett,

dehogy ott – az egész világ felett.

És le se kellett hunyni a szemem,

álom gyúlt át minden érzékemen,

...

álom, melyben néma kéj simogat,

álom, mely élő falakon visz át,

álom, mely csupa tükrös bujaság,

álom, amelyben ég s föld tündököl

és egész testünk hangtalan gyönyör.

                                                                               (Szabó Lőrinc, Tutajon - részlet)

A tüzesforró nyár abszolút kedvence nálam most ez a toszkán kenyérsaláta, a panzanella. Írtam már nektek, hogy rajongok a kenyérlevesekért is (pl. gaspacho), mert finomak és a szikkadt kenyér legjobb felhasználási módjai is. Nos, ez az egyszerű kis saláta is ilyen maradék-kenyér hasznosítós étel, és nagyon finom. Viszont kizárólag jófajta, masszív, igazi házikenyérből működik csak, ehhez nem használhatók a felfújt pékáruk, mert folyékonnyá áznának a salátában. Azt meg nem szeretnénk, igaz?
Receptet ne várjatok. Mint minden saláta, ez is érzésre készül, no meg pocak-korgási skála szerinti mennyiségben. Annyi a lényege, hogy a kenyér valóban házi legyen. Szeletekre vágjuk és rusztikus darabokra tépkedjük. Vagy sütőben, vagy serpenyőben megpirítjuk. Én serpenyőben csináltam, kevés olívaolajjal és durva szeletekre vágott fokhagymával.
A saláta ne legyen agyonbonyolítva. Kerüljön bele jócskán érett, finom édes paradicsom, sokkal kevesebb újhagyma, vagy új lilahagyma, kevés fokhagyma (az enyémben direkt átsütött van, mert sokszor nekem a nyers elég durva, de aki szereti, teheti bele nyersen is), kerüljön bele olajbogyó és ennyi a szűk hozzávalók száma. No meg friss bazsalikomlevelek, az mindenképpen. Lehet még kevés uborkát vagy paprikát is tenni bele, ebben ez utóbbi van, mert paprikarajongó vagyok...
Az öntet: jó sok olívaolaj, kevés bor- vagy balzsamecet, só, frissen őrölt bors.
A paradicsomokat kis cikkekre vágtam és kézzel kissé megnyomkodtam, hogy több leve legyen. Minden hozzávalót egy tálba tettem - a kenyérdarabok kivételével. Sóztam, borsoztam, olaj és ecet került rá és kicsit hagytam állni, hogy levet engedjen. Ekkor kevertem bele a pirított kenyérszeleteket és a friss bazsalikomleveleket. Állítólag az olaszok hagyják egy órácskát állni, hogy a kenyér visszapuhuljon, de az enyémnek jó kis leve volt, így szinte azonnal puhult benne a kenyér. És én szeretem, ha még kissé ropogós a kenyér a salátában, így azonnal ettem. Ízlés kérdése.
Lehet fúziósra is csinálni, ha átmenetet csinálunk a horiatiki (görög saláta) és a panzanella között: vagyis mindezt még megszórjük rusztikusra morzsolt fetával is. Kiadós, mégis könnyű, nyárias. Nem is kell ennél jobb étel, vagyis kevés ennéljobb ételt tudnék mondani az izzó meleg napjaira. Isteni finom.
P.s.: az olívaolajat ne sajnáljuk... :)

Meggyes parfé mentával, csokoládéval

Egyedül meg fél a lélek,
Azt hittem hogy már nem élek,
Csak néztem, ahogy néz az élet,
S mosolyogva homlokomon csókol,
És éppen jókor...

(Anna & The Barbies)

Megint egy édes semmiség, de nagyon finom kombináció. Meggyes parfé mentával, csokoládédarabokkal, hm... :)

Hozzávalók:
30 dkg kimagozott meggy,
1 nagy dobozos natúr joghurt,
10 mentalevél,
5 dkg étcsokoládé,
1 cl gyümölcspálinka,
csipet só,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 10 dkg).

A kimagozott meggyet késsel összedaraboltam, lecukroztam és az apróra vágott mentaleveleket, valamint a csipet sót is hozzákevertem. Hagytam állni egy órácskát, aztán pálinkával, a durvára aprított csokoládéval és joghurttal jól elkevertem.
Ha van őzgerinc formánk, érdemesebb abban kifagyasztani, mert forróvízbe mártva a forma alját, s aztán tálra borítva szépen egyben lehet kínálni. Fagyinak is jó, ha valakinek van gépe, illetve ha többször átkeverjük a fagyasztás során.
Isteni.

Meggyes galette

Mosolyuktól felragyogott a konyha, ez a mágikus hely, ahol az asszonyok megosztják egymással a fájdalmaikat, a szerelmi pletykákat és persze a receptjeiket.

(F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve - Rejtélyek, vágyak, receptek)

A galette szerintem a franciák egyik nagy találmánya. Zseniálisan egyszerű, ugyanakkor végtelenül variálható. Még az olyan sütni nem tudó (sem szerető) lényeknek is csettintésre sikerül, mint nekem... Van már egy recept a blogon, az egy sós változat. Ez pedig édes, Lilla oldalán találtam. Egy Nigella recept, bár valójában nem követtem. Csak annyiban, hogy kukoricaliszt is került a tésztába, amitől nagyon jó íze lett és finom ropogósra sült. Egy biztos. Nigellának abban igaza van, hogy ezzel a sütivel házi istennőkké válhatunk. Könnyedén és gyorsan.
Ez egy kicsit arab beütésű galette lett. Mert a rózsavíz ebből sem maradhatott ki... egyszerűen imádom. Az illatát. Az ízét. És a meggyhez is fantasztikusan illik, akárcsak az eperhez. A kardamomomról nem is beszélve... a másik nagy kedvencem.

Hozzávalók 4 főre (4 darabhoz):
a tésztához:
7 dkg liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
6 dkg vaj,
csipet só,
1 csapott evőkanál porcukor,
2-3 evőkanál hidegvíz.
A töltelékhez:
25 dkg magozott meggy,
1 evőkanál sötétbarna nádcukor,
4 babapiskóta édes morzsának összetörve,
1 evőkanál rózsavíz,
4 kardamommagnak a kis magjai mozsárban megőrölve,
1 nagydobozos 20%-os tejfölnek kicsit több mint fele,
kristálycukor.
A díszítéshez:
porcukor, citromfű vagy mentalevél.

A liszteket összekevertem egy kis tálban a sóval, cukorral, aztán a kockázott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam, majd annyi vizet adtam hozzá, hogy a tészta összeálljon úgy, hogy ne is ragadjon, de ne is legyen kemény. Folpackba csomagoltam és hűtőbe tettem 1 órára.
Mikor lehűlt a tészta, a sütőt előmelegítettem 180 fokra, a meggyet elkevertem a barnacukorral és a rózsavízzel, no meg a porrá zúzott kardamommal.
A tésztát négybe vágtam, kis gombócokat formáltam belőlük. Lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam őket és sütőpapírral kibélelt nagytepsibe raktam.
A meggy levének egy részét elkevertem a tejföllel. (Csak annyi meggylét adtam hozzá, hogy ne nagyon higítsa el a sűrű tejfölt.)
Megszórtam az édes morzsával őket úgy, hogy körülbelül mindnek maradjon a szélén egy 5 centis rész üresen, minta  pizzánál, mert ez lesz majd ráhajtva a sütire. Aztán a lecsepegtetett meggyel megszórtam, a maradék levet rácsurgattam egyenletesen elosztva a négy kis sütin. Megszórtam a meggyet kristálycukorral (úgy érzésre), végül rácsurgattam a meggylével kevert tejfölt. Ezt is megszórtam kristálycukorral. Az üres tésztarészeket ecsettel bevizeztem és összecsipkedve ráhajtottam a töltelékes részre.
Sütőbe tettem és körülbelül 15-20 percig sütöttem.
A fotón hiányzik a porcukor és a díszítés, de azt szerettem volna, ha látszik a sütemény úgy igazán.
Tehát tálaláskor nagyon finoman-vékonyan meghintjük porcukorral, s díszítjük valamilyen zöld levéllel.
Nagyon finom melegen is, hidegen is.

Édes paradicsomdzsem

A paradoxonhoz ragaszkodni nem olyasmi, amire egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk. Ezért javasolt, hogy egész életünkben edzzünk bizonytalansággal, kétértelműséggel, a biztonság hiányával. A középen létezés felkészít rá, hogy félelem nélkül várjuk az ismeretlent. A köztes állapot, ahol pillanatról-pillanatra az elengedést gyakoroljuk, tökéletes edzőterep. Nem igazán számít, hogy ez inspirál vagy kellemetlenül érint minket. Ezt egyszerűen nem lehet jól csinálni. Ezért nagyon fontos az együttérzés, no meg a bátorság. Erőt adnak ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal, hol vagyunk, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy úton vagyunk, átalakulásban, hogy az egyetlen idő a most, és a jövő tökéletesen megjósolhatatlan és nyitott.

(Pema Chödrön: Közelíts a félelemhez!)

Édes kis semmiség... arab paradicsomdzsem, vagyis tulajdonképpen a ketchup egy változata. Panírt készítettem vacsira (most fokhagymával, sóval, friss bazsalikomlevelekkel és kapribogyóval), s remekül kiegészítette ez a finom és egyszerű krém, lekvár, dzsem? Minek nevezzelek...

Hozzávalók egy kis adaghoz:
80 dkg friss paradicsom (vagy 2 olasz hámozott paradicsomkonzerv),
3 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 nagy gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve,
1/2 teáskanál őrölt fahéj,
1 evőkanál kristálycukor (kb.),
só, frissen őrölt bors.

Ha friss paradicsomból készítjük, akkor dobjuk őket forró vízbe fél percre, aztán könnyen lejön a héjuk. Negyedeljük, a magokat vájjuk ki belőle, s daraboljuk még apróbbra.
Ha konzervből készül, akkor csak össze kell darabolni a paradicsomokat, és lével együtt főzhetjük,

Egy széles nagy serpenyőben olvasszuk fel a vajat az olívaolajjal, s mikor már kissé füstöl, illetve kissé megbarnul a vaj, tegyük bele a vékonyra szelt fokhagymát és a fahéjat, és kevergessük fél-egy percig. Arra vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma, közepes lángon csináljuk.
Adjuk hozzá a paradicsomot, sózzuk, cukrozzuk, frissen őrölt borssal ízesítsük. Kóstoljuk menet közben. Nagy lángon kell rotyogtatni, időnként megkeverve. Addig főzzük, míg jól besűrűsödik. Édeskésnek kell lennie.
Hagyjuk kihűlni, s hűtőszekrényben egy hétig is eláll.
Kitűnő pirítóssal is, vagy bármihez, amihez csak el tudjuk képzelni. Grillezett halakhoz, húsokhoz, sima sültkrumplihoz, különféle bundákban ropogósra sült zöldségekhez, rizshez... pitakenyérbe, stb...
(forrás: Casa Moro)