Ha lelki vezért kellene választanom… biztosan Zorbászt választanám. Mert
benne volt meg mindaz, ami egy tollforgató embert megmenthet:
sastekintet, amely a magasból nyílegyenesen csap le zsákmányára; a
minden reggel megújuló teremtő tisztaság; szakadatlanul újnak látni
mindent, olyan örök mindennapi dolgoknak adni szűziséget, mint a levegő,
a tenger, a tűz, a nő és a kenyér; a kéz biztonsága, a szív
frissessége, az önnön lelkét kigúnyoló bátorság, mintha lenne ennél
nagyobb öröm, s végül a tiszta, vad nevetés - mély forrású, mélyebb az
emberi szívnél -, amely Zorbász öreg testéből szabadító erőként fakadt
fel a legválságosabb pillanatokban, felfakadt, és el tudott söpörni s el
is söpört minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -, amellyel a
szegény gyáva ember bástyázta körül magát, hogy biztonságban tengethesse
nyomorúságos kis életét.
(Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög)
Hát ez a kence a topten lista első három helyének valamelyikére rögtön felküzdötte magát... még jó hogy ezt a keveset meg tudtam menteni a fotózáshoz. Jön a paprika, paradicsom, uborka szezon, mellé ez a krém... s hozzá egy pohár finom bor és jóféle házikenyér pirítva... na jó. Azért az a tenger lehetne kicsit közelebb is. :)
Hozzávalók 4 főre:
25 dkg fetasajt (vagy krémfehérsajt),
1 tubus natúr krémsajt (vagy 5-6 kockasajt vagy 10-15 dkg natúr krémsajt (mascarpone)),
annyi sűrű, 25%-os tejföl, amennyivel egy jól kenhető krémet kapunk,
1 csokor vegyes zöldfűszer (ebben most kakukkfű, tárkony, majoránna és zsálya került),
10-12 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2-3 evőkanálnyi magozott olajbogyó (ebben most pritaminnal töltött került),
extraszűz olívaolaj a tetejére.
A hozzávalókat krémmé dolgozzuk, s mikor kész, a krémet még meglocsoljuk olívaolajjal is és ennyi lenne. (A zöldfűszereket apróra vágjuk, az olajbogyót is, az aszalt paradicsomot is természetesen.)
Pirítóssal, s finom borral kínáljuk. Ez a krém töltelékként is nagyon jó.