Szilvás cobbler

Sok évekkel ezelőtt, hol voltunk, hol nem voltunk, de volt egy házacska a Balatonnál, a Tűhegyen még jóval innen, de Badacsonyon túl, a villanyoszlopnál a kanyar után, egy szép szőlőben.  Ennek a pici házikónak a szintén pici konyhája roppant egyszerűen volt felszerelve. 

Mégis mindent meg tudtam csinálni benne. Akkor jöttem rá, mennyi sok fölösleges kacatot halmozunk fel az évek során. A konyhában is, meg másutt is. Emlékszem akkor meg is fogadtam, hogy nem bővítek, nem veszek csábító kütyüket. Be is tartottam, csak a legszükségesebb eszközeim vannak ma is. A konyhában is, meg másutt is.

A cobbler egy amcsi sütemény, ami a brownie-hoz hasonlóan egyszerű, de elképesztően finom. És ami a lényeg: gyümölcsös. Mert késő tavasztól ősz végéig, amíg érnek a finomságok a fákon, bokrokon, levelek alatt, szeretek idénynek megfelelő desszerteket készíteni. És a cobbler az egyik legjobb választás ehhez. Pillanatok alatt össze lehet dobni, és mindig isteni. Főleg ha még egy-két gombóc vaníliafagyit is teszünk mellé a tálalásnál.

Hozzávalók egy normále sütőtálhoz
A gyümölcsös réteghez:
1 kg szilva (magozva 80-90 dkg)
3-4 evőkanál kristálycukor (ízlés szerint és lehet sötét vagy világos nádcukor is)
csipet só
1 mokkáskanálka vaníliapor (vagy vaníliás cukor)
1 csillagánizsnak 3 szirmocskája
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1 evőkanál rum
1 evőkanál étkezési keményítő
1 dl hideg víz.
A tésztához:
6 dkg zabpehelyliszt
14 dkg fehér liszt
5 dkg porcukor
7 dkg hideg vaj
3 evőkanál natúr joghurt
1 kisebb tojás
1 púpos teáskanál sütőpor
1/2 csapott mokkáskanálkányi só.
A tetejére:
kristálycukor, zabpehely

A szilvát kimagoztam, majd a cukorral, fűszerekkel feltettem főni. Mikor már kevés levet engedett, a vízben elkevert keményítőt is hozzáadva besűrítettem.

A tálat kivajaztam, a sütőt előmelegítettem olyan 170 fokra.

A tészta száraz hozzávalóit összekevertem egy tálban és elmorzsoltam a kisebb kockákra vágott vajjal, majd a felvert tojást és a joghurtot is hozzátéve fakanállal kikevertem a tésztát.

A sütőtál aljába került a szilvás krém, rá pedig az evőkanállal galuskákra formázott tészta. Végül a tészta tetejét megszórtam cukorral, és zabpehellyel is. (A cukor szuperül ropog, mikor esszük.)

A tésztájába lehet nyugodtan a zabpehelyliszt helyett akár teljes kiőrlésű lisztet, vagy kukoricalisztet, vagy rozslisztet is tenni. Bátran variálható.

Tonkababos, nutellás keksz

Az élet nem fehér és fekete, szokták mondani, és ez így is van. Mégis, óriási különbség van aközött, hogy valódi színeket használok és aközött, hogy összemosom a palettát. Egyik esetben felismerhető képet kapok, a második esetben azonban egy szürke, seszínű homogén képtelenséget. Vagy más példával: nem mindegy, hogy a menüt sorban, elkülönítve tálalom, vagy mindent egy fazékban. Egyik esetben finom és gusztusos ételeket fogok enni, a második esetben azonban... tudjuk mit.

Van jó jó és rossz jó. És van rossz rossz és rossz jó is. Meg kell tanulnunk megkülönböztetni. Ma divatos mindent összemosni. Azt hiszem, a vízöntő kor árnya a mindentegyenlővé-tenni akarás.

Ez a keksz élesen kontúros, színeiben is, ízében is. A receptet a legutóbbi Kifőztük magazinban láttam meg, Katucikonyha készítette. A tonkababot a "Saját levében" blog gazdasszonyától kaptam még valamikor régen, csak valahogy eddig nem tudtam, mibe is használjam el.

Érdekes illata van... ahogy reszeltem belőle, nagyon erőteljes volt, engem az amaretti keksz illatára emlékeztetett, vagyis határozottan mandulás jellege van. Az íze már leírhatatlan: kóstolni kell.

Most már jönnek a hűvösebb idők. Be lehet gyújtani a sütőt, lehet pepecselni a konyhában. Fel lehet tölteni a sütisdobozokat, a gyerekek elemózsiás dobozát, s iskolába vinni az otthon készült finomságokat.

Hozzávalók kb. 25 kekszhez:
18 dkg fehér liszt
7 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 dkg kakaópor
10 dkg porcukor
1/4 csapott mokkáskanálkányi só (két csipet)
13 dkg vaj
1 kisebb tojás
1 tonkabab reszelve
kb. 2-3 cl tejszín
1/2 mokkáskanál vaníliapor
1/2 mokkáskanál sütőpor
a töltéshez nutella.

Kimértem a száraz hozzávalókat, tálba szitáltam, a tonkababot lereszeltem. A hideg vajat kisebb kockákra vágtam és elmorzsoltam az elkevert szárazanyagokkal, majd a tojást és a kevés tejszínt hozzáöntve összegyúrtam tésztává. Hűtőbe tettem 1-2 órára.

Előmelegítettem a sütőt kb. 160 fokra, közben kinyújtottam a tésztát lisztezett deszkán olyan 2-3 milliméter vastagra és mintáztam, majd kiszaggattam a kekszeket. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsin 8-10 perc alatt megsültek, aztán kihűlés után nutellával (én az Aldiban kapható csíkos nutellát használtam, amelyik tejszínkrém és mogyorókrém kettőse) összeragasztgattam őket.

A keksz tonkabab nélkül is isteni, és ez esetben lehet kicsit több kakaóporral készíteni. Lekvárral, vagy más krémmel is tölthető.

a 004-es pénztár üzenete