Kamrábavaló lecsó

   Maga a kenyér fontos helyet foglalt el életünkben, mint sok mindenki máséban is. Erre mutatnak azok a jelzők, amivel kiékesítettük és megtiszteltük ezt a szót - kenyér - beszédeink közben, mint: éltető, Isten adta, áldott, életadó, mindennapi, és a többi. A kenyér megszegése külön családi szertartás volt, ami csak Anyámnak volt megengedve. S ő mielőtt felszelte a kenyeret, rátette az örök élet és örök remény jelét - egy keresztet; s mi csak azután kaptuk meg a ropogós serclit.
   Minden családnak megvolt a maga kis kovásza, s valahogy még szégyen is volt kovászt kölcsönkérni. Mert bizony a kovászt Anyám az Ő anyjától kapta, amikor férjhez ment és saját háztartást kezdett. Nagyanyám pedig az Ő anyjától, és így rendjén vissza a századokba. E kis kovászka volt letéteményese családi jellegünknek, egyéni-emberi karakterünknek; kulcsa a tradícióknak, folytonosságnak, szépségnek és szeretetnek.

(Kövi Pál: Erdélyi Lakoma)

Lassan itt az augusztus vége. Lábnyomát követve most a legszebb, legkívánatosabb kerti paprikák és paradicsomok között tobzódhatunk akár a piacon, akár a kiskertben. Azt hiszem, az ünnepi hosszúhétvége épp alkalmas lehet a kamra feltöltésére is, mert a savanyúságnak valók is most vannak a legjobb áron. Láttam zöld paradicsomot is, almapaprikát is. Persze ünnepeljünk is, mert az ünnepek fontosak. Talán az utolsó cölöpei a sodró időnek, ami csak folyik, de ciklusai már nemigen vannak. Jó társaságban, nem rohanva szegjük meg azt az új kenyeret, együnk hozzá finom lecsót, a szaftot akkurátusan tunkoljuk ki, fényesre törölve a tányért. Mindezt kísérjük le egy-két pohárka borral, s élvezzük a nyár utolsó lobbanását. Soká lesz ám újra, hát amíg itt van, marasztaljuk.

Hozzávalók:
3 kg színes kerti paprika (egészben mérve),
2 kg érett, lédús kerti paradicsom,
1 teáskanál só,
ízlés szerint 2 friss piros csili,
üvegek.

Egyszer régen tettem már el lecsót, de az nem ez a változat volt, hanem a komplett: olajjal, hagymával együtt. Nem volt rossz, de az olaj hajlamos egy idő után avas ízt produkálni, és mire az utolsó üvegeket kibontottam, nem volt igazán élvezhető. Ez a fajta tehát szimpatikusabb, és helytakarékosabb is. Télen pedig csak egy jó hagymás alapot kell készíteni hozzá, majd az üvegbezárt lecsóval összerottyantani és már élvezhetjük is a nyár egyik kedvenc ízét. A receptet Zsanuáriánál láttam meg, a módszerben kissé eltértem, mert én hagytam összeesni a paprikát a paradicsomszószban - számomra így egyszerűbb volt üvegekbe tölteni, és ismét csak helytakarékosabb is.
A paradicsomokat forrásban lévő vízbe tettem körülbelül fél percre, majd kiszedtem őket, és a héjukat könnyedén eltávolítva robotgépben rusztikusra aprítottam. A paprikákat megmostam és nagyobb darabokra vágtam. Föltettem a darált paradicsomot egy nagy fazékba főni a paprikadarabokkal, a csilivel és a sóval. Többször átkevertem, és mikor a paradicsom is levet engedett és a paprika is körülbelül felére összeesett, a kimosott, mikróban csírátlanított (2 percre teljes fokozatra betettem a frissen mosott üvegeket) üvegekbe adagoltam úgy, hogy a paradicsomszósz teljesen ellepje a paprikát. Az üvegekre folpackot tettem, arra egy késhegynyi szalicilt, majd a csavaros tetőkkel lezártam. Szárazdunsztban hagyom kihűlni.
Nem szabad sokáig főzni a lecsót, épp csak essen össze kissé a paprika, mert a lassú kihűlés alatt is puhul még az üvegekben. A paradicsom elég hozzá, mert jól össze lehet így szorítani a paprikát, nem kell sok a felöntésükhöz, de ha valaki paradicsomosabban tenné el, akkor növelje a mennyiséget fél kilóval.

Tettem el paradicsomlét is, ha már így belejöttem. Mivel nincs paszírozóm, ezért a megmosott gyümölcsöket negyedeltem, aztán föltettem egy nagy fazékba főni egy teáskanálnyi sóval. (Körülbelül 8 kiló volt a paradicsom.) Mikor teljesen összeestek a darabok és jó sok levet engedtek, akkor hagytam kicsit hűlni. Szitán kanállal átpaszíroztam-szűrtem, újra felforraltam és csírátlanított üvegekbe tettem a lecsós módszer szerint: tetejükre folpack, kevés szalicil, majd csavaros tető, és szárazdunszt. Nagyon fincsi, igazi nyáríz. Szeretem a bolti paradicsomléket is, de a házi valahogy más.

Töltött burgonya spenóttal, fetával

Figyelj intuíciódra, belső hangodra, kérdezz, légy kíváncsi, azt lásd amit látsz, azt halld amit hallasz, azután aszerint cselekedj, amit igaznak gondolsz. Ezeket az intuitív erőket születéskor kapja a lélek. Az évek során hamu és üledék rakódhat rájuk, de ez még nem a világ vége, mert meg lehet őket tisztítani. Némi beavatkozással, csiszolással és gyakorlattal lényeglátó erőink újra eredeti állapotukba kerülnek.

(Clarissa Pinkola Estes)

Egyszerű kis töltött burgonya spenóttal, fetával. Finomabb lett volna, ha a krumpli végig a sütőben készül, de nagyon meleg van... így inkább előfőztem, és épp csak összesütni tettem be a forróságba. Az érett, édes, jóízű kerti paradicsomokból készült saláta pedig kifejezetten isteni volt hozzá.

Hozzávalók 2 főre:
90 dkg burgonya (ez nálam 4 nagyon nagy darab volt, de lehetnek kisebbek is),
20 dkg spenót,
15 dkg füstölt feta,
1 közepes-nagyobbacska fej salottahagyma,
só, frissen őrölt bors,
citromos kakukkfűlevélkék,
12 szép nagy levél fodormenta,
1 púpos evőkanál sűrű tejföl (vagy 3 evőkanál sűrű tejszín vagy tejszínhab! finom lágy és krémes lesz a töltelék tőle),
olívaolaj.

A burgonyákat megmostam, félbevágtam, a pultra sorakoztattam. Amelyik nagyon billegett, azt kissé megvágtam, hogy egyenes felülete legyen majd alul és megálljon, majd föltettem főni. Közben a hagymát apróra kockázva megdinszteltem egy kevés olívaolajon, aztán rádobtam a megtisztított, rusztikusan megvágott spenótot is. Fűszereztem kevés sóval (a feta sós!), frissen őrölt borssal, citromos kakukkfűvel és aprított friss mentával. Mikor összeesett a spenót, hozzákevertem a széttördelt fetát is.
A kész burgonyáról leöntöttem a forróvizet, óvatosan hideggel felöntöttem. Hagytam langyosra hűlni, majd kivettem a vízből, lecsepegtettem. A közepeket kivájtam és hozzákevertem a spenótos töltelékhez - amihez egy kevés tejfölt is tettem, hogy krémesebb legyen. A kiolajozott tepsibe sorakoztatott krumplikat megsóztam, kevés olajjal meglocsoltam és aztán a tölteléket betöltöttem, és a kész, töltött burgonyákat is meglocsoltam jócskán még olívaolajjal. Forró sütőbe tettem összesülni.
(Ne sajnáljuk az olajat, a burgonya nagyon száraz tud lenni nélküle.)
Közben elkészítettem a paradicsomsalit: paradicsom, apróra vágott kevés salottahagyma, só, olívaolaj, balzsamecet, bazsalikomlevélkék.

Ha előételnek készítenénk, akkor ez a mennyiség 6-8 főnek is elég.
Ha köretnek tálalnánk, akkor 3 főre való adag. Natúr, vajon sült halszelet mellé például kiváló és izgalmas, pláne ha kevés citromlével még meg is csepegtetjük.
Ez a töltelék cukkinihez is jó, akár főtt burgonyával, akár rizzsel, akár gerslivel vagy kölessel vagy bulgurral (kuszkusszal) dúsítva.

Ha nem lett volna íly hőség, a burgonyát félbevágom, sóztam volna és olívaolajjal meglocsolva, alufólia alatt sütöttem volna puhára, majd kikapartam vóna és betöltve a tölteléket, visszatettem volna jól megpirulni.

Fügelekvár

Általad áldottak termésben, gyermekeikben,
úrnő, mind a halandók, s élelmük, ha kívánod,
adhatod, elveheted, s az a boldog, kit te szívedben
méltatsz jóakaratra: van mindene bőven.

(Homéroszi himnuszok, XXX. 5–10)

Tudtam beszerezni szép nagyszemű, érett fügét olcsón. Már tavaly is kacérkodtam a fügelekvárral, idén meg is csináltam.

Hozzávalók: 
2 kg érett füge,
20 dkg világos nádcukor,
40 dkg kristálycukor (lehet kevesebb is, ízlés kérdése, kóstoljuk),
1 csipet só,
2 nagy citrom vagy 2 narancs leve,
1 csapott teáskanál vaníliapor vagy 1 vaníliarúd magjai + maga a rúd is,
1 csapott evőkanál kakaópor.

A fügének levágtam a szárrészét, és megmostam. Negyedeltem és föltettem főni a csipet sóval, a vaníliával és az átszűrt citromok levével. Addig főztem, míg levet engedett és a héja is megpuhult, majd botmixerrel pürésítettem. Hagytam rotyogni kis lángon még 20 percig, aztán hozzáadtam a cukrokat is, és felforrásig kevergetve főztem. Forrás után hozzákevertem a kakaóport is, és még 10 percig kevergetve hagytam rotyogni a tűzhelyen.
Közben elmostam és mikróba tettem 2 percre az üvegeket, hogy csírátlanítsam. Mikor kész lett a lekvár, üvegekbe tettem, tetejükre folpack került, arra egy késhegynyi szalicil, végül a csavaros tető. Szárazdunsztba tettem, úgy hagytam kihűlni.

A füge alapjában elég ízetlen gyümölcs. Ezért érdemes fűszerezni, kinek mi illik hozzá. Tehettem volna bele fahéjat vagy szegfűszeget is, kardamommagot vagy gyömbért is akár. Ízlés kérdése. Általában nem ízesítem a lekvárjaimat, szeretem a' la natúran eltenni őket. De a fügét kell szerintem, mert tényleg elég jellegtelen önmagában.
Nem kell hozzá semmilyen adalék, mert sűrű és jól zselésedik önmagában is, és nem kell sokáig főzni sem. Nagyon egyszerű épp ezért eltenni lekvárnak, és ha kellőképpen kikerekítjük az ízét, nagyon finom és különleges.
Ha valaki nem kedveli az édes lekvárt, tegyen bele kevesebb cukrot. Adagolja fokozatosan, közben kóstoljon, így be lehet állítani a nekünk megfelelő cukorfokot. Nekem amolyan arabostörökösgörögös számíze van, ahol is cukorszirupban teszik el a gyümölcsöket, szóval én tényleg édesen szeretem a lekvárt.

Húsmentes hétfő

Azt hiszem nem, tudom hogy ez nagyon fontos.

• az állatokért
• az éhezőkért
• a bolygónkért
• az egészségünkért
• a pénztárcánkért

(forrás: Húsmenteshétfő)

Persze heti egy nap nem túl sok. Viszont ha elkezdjük, tudatosabbak lehetünk mind önmagunkra, mind a környezetünkre. És azt hiszem, ez a jelenlegi több mint 7 milliárd embert számláló világunkban nagyon fontos - segít, hogy túllássunk saját orrunkon és észrevegyük, mit teszünk az állatokkal és a Földdel is.
Ráadásul még csak nem is lemondás, még csak nem is hűdenagy áldozat. Inkább jó érzést ad, hogy tehetünk valamit egymásért, önmagunkért, az életért. :)

Csak példaképpen elmondom a mai menüt: soksajttal kevert fűszeres rizzsel töltöttem cukkinit, kápiapaprikát, salottahagymát, hozzá készítettem egy egyszerű paradicsommártást. Desszertnek pedig egy amaretti kekszes, idei friss kajszidzsemes amúgy klasszik tiramisut. Pazar lakoma volt!

Ugye, nem is olyan borzasztó? :)

Zöldbabos hús

Talán mégiscsak van egy jó játszma az életben, mégpedig az, hogy elfogadjuk, hogy az élet egy rettenetesen rossz dolog, de izgalmas lehet ebből a legjobbat kihozni.

(Feldmár András)

Már szerepelt ez az étel a blogon, csak spenóttal. Mivel az egyik kedvencem, nyaranta többször is elkészítem, mert finom is, ugyanakkor nagyon hamar elkészül. Most zöldab-dömping van, úgyhogy kipróbáltam ezzel a zöldséggel is. Működik.

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg zöldbab,
40 dkg darált hús,
4 evőkanál szemne (tisztított vaj),
4 nagy gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
5 szem szegfűbors mozsárban porrá zúzva,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 citrom reszelt héja,
1/2 citrom leve,
1 nagy csokor petrezselyemzöld vagy
15 levél friss fodormenta,
2 dl natúr joghurt.

A zöldbabot megtisztítottam, 2 centis darabokra vágtam. A fokhagymát nagyon apróra kockáztam, és a tisztított vajon sóval kis lángon megfuttattam. Hozzáadtam a darált húst és a babot is, nagy lángon kissé átsütöttem a hús fehéredéséig. Fűszereztem sóval, borssal, fahéjjal, szegfűborssal, majd annyi vízzel felöntöttem, hogy éppen ellepje az egészet. Nagy lángon főztem, így a bab is megpuhult, és a végére a fölösleges víz is elpárolgott. Mielőtt lezártam a lángot alatta, ízesítettem reszelt citromhéjjal is, citromlével is, és az apróra vágott zöldfűszerrel is. Egy-kettőt kevertem rajta, és készen is volt.

Pár szem szegfűszeggel ízesített főtt rizzsel és friss lapos kenyérrel tálaltam. A tetejét meglocsoltam natúr joghurttal.
Azt hiszem vega módban is működne, például pirított halumi sajttal vagy panírral, de el tudom képzelni tofuval is. Vagy főtt csicseriborsóval.

Körözöttes pogácsa

Terebélyes fa
hajszál-gyökérből fejlődik,
kilenc-emeletes torony
kupac földből emelődik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdődik.

Lao-ce

Készítettem múlt hét végén körözöttet házi kecsketúróból, de nem fogyott el. Úgyhogy ez ismét egy maradékhasznosítós recept. A körözöttben egyébként volt zsírdús tejföl is, egy kevés vaj is, így jó krémes-habos volt. A fűszerezése só, őrölt kömény, pirospaprika, 1 gerezd fokhagyma és újhagyma volt. Ez került most a pogácsatésztába, ami ugyan nem hamuban sült, de azért pogácsa. :)

Hozzávalók:
50 dkg liszt,
35 dkg kész körözött,
2 púpos evőkanál zsírdús sűrű tejföl,
6 dkg olvasztott vaj,
2,5 dkg élesztő,
1 dl langyos víz,
1 mokkáskanál kristálycukor.
A tetejére:
1 tojás,
reszelt sajt (20 dkg körülbelül)

Az élesztőt a langyos, cukros vízben felfuttattam, majd egy nagy kelesztőtálban a többi hozzávalóhoz hozzáadva tésztát gyúrtam, amit letakarva hagytam duplájára kelni. Lisztezett deszkán kinyújtottam, megkentem a felvert tojással, megszórtam a reszelt sajttal és kiszaggattam. Előmelegített sütőben, 180 fokon készre sütöttem.
Ha elkészítitek, egy pohár habzó, jó hideg sört javallnék melléje. :)
Tipp: mivel én nagyon szeretem a köménymagot - így utólag, kóstolás után - megállapítottam, hogy megszórhattam volna a tetejét még egész magokkal, akkor lett volna még finomabb. Majd legközelebb. Lesz, mert az egyik legjobb ízű pogácsa, amit valaha sütöttem.

Csokoládés eperturmix (smoothie)

Devo farmi le ossa, ahogy az olaszok mondják.
„Magamnak kell megteremtenem a csontjaimat.”

Elizabeth Gilbert

A csodálatos eper... ♡ ♡ ♡ Ilyenkor szezonban igyekszem minden nap valamilyen formában fogyasztani belőle. Sikerült nagyon olcsón vennem egy kilót, mert nem első osztályú volt - viszont nagy szemű, édes és alighibás. "Hammbekapni" tökéletes. A képen egy csokoládés, csilis eperturmix divatos nevén smoothie, ami szerintem csak urizálás és különben is leírhatatlan és kiejthetetlen látható. Na hát keresem rá a szavakat, de nem lelem. No nem az angol nyelvtudásom hiánya miatt, mert konyhanyelven szó szerint már nagyon jól beszélek... Azt hittem, a csoki majd elnyomja, de nem, csak teltebbé, erőteljesebbé tette. Minden íz tökéletesen érezhető. Ha az alaparányokat megtartom, lehet ízesíteni akár csilivel (ahogy most én is tettem), akár rózsavízzel, mentával vagy bazsalikommal, vaníliával vagy gyömbérrel, fahéjjal vagy kinek mi jut épp eszébe. :)

Hozzávalók 1/2 liter turmixhoz:
30 dkg tisztított eper,
2 dkg étcsokoládé,
2 evőkanál méz,
1 dl víz,
csipet só.

A vizet felforraltam, lezártam és az apróra vágott csokoládét elkevertem benne a mézzel együtt. Hagytam egészen langyosra hűlni. Aztán a turmixgépbe tettem az eperrel és egy csipet sóval no és egy csipet őrölt cayenne borssal együtt. A só kell bele, mert kihozza a csokoládé (és persze az eper) ízét. Simára turmixoltam, majd jégkockákkal megittam. Pazar.

Ha meggondolom, jól behűtve tálalható leveses csészében is, ugyanis bátran kinevezhetjük jéghideg eperkrémlevesnek is. S akkor lesz belőle - Hamvas Béla után szabadon: a Jóisten ebédje.

Még epres receptek: Triffle, Tabouleh saláta eperrel, Tiramisu, Malpura, Muffin, Mártás, Tejberizs (főzzünk hozzá egy gyors eperöntetet a tetejére), Epres gombóc (vaníliás cukorral ízesítve mondjuk)

A világ legcsodálatosabb levese :)

Mindig a felnőttek győznek. Soha többé nem lázadozom. De egyszer majd mindketten ugyanannyi idősek leszünk. Nem fogom megcsípni, megkarmolni, megpofozni, megverni, nem fogom a haját húzni, és nem lököm le a lépcsőn. Csak farkasszemet nézek vele, és halkan azt mondom:
– Itt ez a margaréta, nővér. Tépje ki egyenként a szirmait, és akkor megtudja, mennyire szereti magát az Isten.
Remegve és ügyetlenül tépdesi majd a szirmokat. Én pedig derűs nyugalommal nézek rá.
– Isten szeret, nem szeret, szívből, igazán.
– Folytassa, Marie-Josèphe, és ne próbáljon csalni! Az utolsó szirom megmutatja az igazságot, az Úr igazságát.
És aztán elfordulok tőled, ott hagylak a lépcső tövében.
    Megtilthatod, hogy Guenaud növendék elhagyja az intézetet, de nem akadályozhatod meg, hogy Kisdarázs kiszökjön, hogy virágos réteken ugrándozzon, hallgassa a a pacsirta dalát, hogy vakító kékre fesse át az ég szürke színét, hogy télen, amikor hideg van, három napot rajzoljon a képre és mintát a holdra, hadd nevessenek a csillagok, nem akadályozhatod meg, hogy úgy ficánkoljon, mint a törpeharcsák a Voulzie-ban, hogy ő ébressze kukorékolva a kakast, hogy szelek szárnyán elrepüljön a fecskékkel, hogy a tavasz örömére cseresznyevirágot tűzzön a hajába, hogy megcsiklandozza a mohán alvó pillangót, hogy mezítláb gyalogoljon a sárban, hogy beburkolózzon egy rózsaszín, lila vagy éjkék felhőbe, és onnan nézze az aranysárgán izzó, majd az alkonyat szellőjében hűsölő búzatáblákat.

Viviane Villamont: Kisdarázs 

Ez a leves a világ egyik legfinomabbja. Mesés. És alig pár hozzávalóból áll - egy gyermek is el tudja készíteni -, mégis... és épp ezért, egy csoda. Persze a csodákhoz és a gyermeki egyszerűséghez néha nagyon kanyargós ösvényeken jutunk el...
A vargánya ízét semmi sem erősíti meg s hozza ki ennyire, mint ez az egyszerű kis leves. "Egyszerű kis leves" - írom, de valójában csak felsőfokokban lehetne beszélni róla. Az érzékek mámora, ha kóstolod. Nem lehet nem szeretni.

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg burgonya (agriát használtam),
2 dkg szárított vargánya,
só,
4 dkg vaj,
2 dl tejszín,
citromos kakukkfű.

A vargányát 3 dl meleg vízbe áztattam. A burgonyát meghámoztam és annyi sós vízben, ami épp ellepte, föltettem főni. Amikor megpuhult, botmixerrel tényleg és nagyon krémesre alakítottam. Beletettem a már puha vargányákat és hozzáöntöttem az áztatólevet is óvatosan, mert az alján lehet homok vagy földszemcse. Tejszínt is tettem hozzá. Még plusz vízzel lehet alakítani az állagán, ki mennyire sűrűre vagy krémesen szereti. Végül a vajat is hozzákevertem, szépen beleolvad a levesbe, sűríti és gazdagítja. Kóstoltam, ha só kellett bele, pótoltam. Végül, mikor már lezártam, friss citromos kakukkfűlevélkékkel szórtam meg.
Citromos kakukkfű híjján friss zsályával is mennyei, vagy normál kakukkfűvel is, vagy bazsalikomlevelekkel, vagy akár friss és nagyon leheletnyi rozmaringgal is jó, no és kaporral vagy petrezselyemzölddel is. De nekem a citromos kakukkfű az egyik legszeretettebb fűszerem, így soha nem készíteném mással. :)
Az egyszerű, de erőteljes ízek harmóniája ez a leves. Egyszerűen varázslatos. Már többször készítettem, de mindig olyan gyorsan elfogyott, meg annyira evidens is volt, hogy most jutott csak eszembe megörökíteni is.

Barbecue csirkeszárnyak

Meggyújtottál, hogy
fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom.
                                                                                     Fodor Ákos

Szombatra napsütést ígért az időjós, lehet végre szabadban lenni s enni. Ez járt ma a fejemben, mikor bevásároltam a piacon délelőtt... A barbecue egyébként nem grillezést jelent, annak épp az ellenkezője. A húsokat - általában nagy darabokat - hosszan és lassú parázson sütik órákon át, így omlós lesz és jó füstös aromájú. A csirkeszárny nem épp barbecuehoz való, de én most sütőben készítettem és valójában csak a pác miatt nevezem barbecue csirkeszárnyaknak. A füstös ízt ez esetben, a szabadtéri sütés hijján a füstölt pirospaprika adja, már ha valaki hozzájut ilyen isteni piros porhoz.
Ez a pác nem csak csirkeszárnyhoz jó, hanem oldalashoz is, tarjához is, vagy marhahúsokhoz is. A valódi barbecuenál a pácot csak a vége felé érdemes a húsra kenni, mert különben nagyon megéghet, vagy kicsit hígabbra kell készíteni, és a megsült natúr hús mellé kínálni szószként.

Hozzávalók 20 db csirkeszárnyhoz:
5 gerezd fokhagyma,
1/2 fej vöröshagyma (közepes hagymának a fele),
1 teáskanál csilipehely,
1 púpos teáskanál koriandermag,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 csapott teáskanál füstölt pirospaprika (ha van, ha nincs, akkor sima),
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
2 evőkanál mustár,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
3 dkg olvasztott vaj,
1 evőkanál balzsamecet,
1 evőkanál szójaszósz,
só,
3 evőkanál víz.

A vöröshagymát és fokhagymát nagyon apró kockákra vágtam, a koriander- és köménymagot mozsárban megtörtem, úgy kevertem a többi hozzávalóhoz. Jó sűrű krém lesz belőle, ami szépen megmarad a husikon. A nagy gáztepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral - érdemes, mert a cukros máz különben iszonyúan rá tud égni a tepsire - , és egybehalmoztam középre a szárnyakat, ráöntöttem a mázat, majd minden szárnyat jól megforgattam benne.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-50 percig sütöttem.

Maradékhasznósítós muszaka

Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

A gasztronómiában épp fordítva igazak a fenti sorok, hiszen a szem sokszor becsaphat, de a száj soha. Az evésben azt szeretem, hogy a nyelv soha nem hazudik: érzed, hogy egy étel jó-e vagy sem. Ízlik-e vagy sem. Nos, ez esetben sem a nyelv, sem a szem nem leplezi az igazságot: ez egy "fúziós" muszaka. Pontosabban csak maradékhasznósítós, mer'azúgyvolt, hogy a hétvégére többek között rizseshúst is csináltam. Maradt belőle, és mivel semmit sem szeretek kidobni bár husi az már nem sok volt benne így átalakult muszakává, mert két kis cukkinit is rejtegettem a hűtőszekrény mélyén.

Ez így 3 emberes vagy 4 kisebb adag leves után:
0,5 kg kész rizseshús (vagy kész rizs a'la natúran),
40 dkg cukkini,
3 nagy egész szál újhagyma zöldjével együtt,
25 dkg trappista sajt,
1 nagy paradicsom,
olívaolaj, só.
A besamelhez:
3 dkg vaj,
3 dkg liszt,
5,5 dl tej,
1 gerezd fokhagyma,
1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj,
só.

A cukkinit karikáztam olyan 3-4 milliméteres vastagságra és kevés olívaolajon kevés sóval nagy lángon meggrilleztem serpenyőben. Jó füstösre, feketésre sütöttem. Még egy kevés olíván szintén kevés sóval átsütöttem a karikázott újhagymát is.
Elkészítettem a besamelt: a vajon a lisztet kissé átpirítottam, majd apránként a tejjel fölengedtem, sűrűn kevergetve. A végén hozzáreszeltem egy gerezd fokhagymát, sóztam és kevés fahéjjal ízesítettem. A sajtot lereszeltem, a paradicsomot vékony félkarikákra vágtam.
Egy tűzálló tálban rétegeztem a hozzávalókat: cukkini, hagyma, paradicsom, besamel, sajt, rizs, stb... a végére sajt, majd arra besamel került.
Forró sütőben összesütöttem, hagyományos ecetes-sós-cukros lében készített fejes salátával tálaltam. Mindig megállapítom, hogy a maradékot kidobni vétek. :)

Ouarka / Warqa tészta (arab)

Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján megfulladt:
- A verseim! - kiáltotta azután kétségbeesetten.
- Megvannak - mosolygott Yves -, csak átolvastam őket.
- És milyenek, ha szabad érdeklődnöm?
- Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában merengek” című.
- Az véletlenül jól sikerült... - mormolta Troppauer, és lenyelt egy keménytojást egészben.

Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség

Hogy őszinte legyek, ez a találkozás a véletlen szülötte volt. Valami egész mást kerestem tegnap a jutyúbon. Kis nyomozás és arab szövegek guglifordítása után kiderítettem, mi is ez a tünemény. Úgy hívják hogy ouarka vagy másnéven warqa tészta, és tulajdonképpen a filo tészta egy változata. Ami pedig a rétestészta egy változata ugye. Leginkább utcán vagy piacokon készül, mesteri ügyes kezek és nagy rutin kell hozzá. A nevét ha jól értettem, egy fa leveléről kapta, ami ilyen leheletvékony és áttetsző, mint ez a finomság.

De ahogy az lenni szokott - gondolom én - az arab háziasszonyok kitalálták a házi verziót, amit én ki is próbáltam és jelentem: műxik. :)
Aki kedveli az ázsiai konyhát, annak is ajánlom, mert hasonló a tavaszi tekercs tésztájához, csak az rizslisztből készül, ha jól tudom. Tehát eléggé elterjed a világ tőlünk keleti és déli felén.
A megadott mennyiségből nekem 10 darab lett (elég nagy a teflonserpenyőm).

Hozzávalók:
10 dkg liszt,
2 dkg kukoricakeményítő,
só,
1,5 dl víz (nekem kicsit még tennem kellett hozzá, mert túl sűrűnek találtam a tésztát és úgy lett jó, gondolom ez is lisztfüggő, mennyi vizet vesz fel).

A hozzávalókat csomómentesen eldolgozzuk, a serpenyőt kis lángra tesszük és ecsettel körülbelül 2 réteg tésztát kenünk szét palacsintaszerűen. Én nem tettem vízgőz fölé a serpenyőt, tökéletesen sült így is.
Ahogy készen van a tészta, egyből olajozzuk, úgy tesszük őket egymásra és le is takarjuk nylonnal, mert nagyon gyorsan szárad.
Bármivel tölthető, akár édes, akár sós töltelékkel. Vágható csíkokra, azokból kis háromszögek alakíthatók a töltelék köré. Lehet sütni sütőben vagy bő olajban vagy így szárazon serpenyőben, ahogy én is készítettem. Tehát ugyanúgy használható, mint a rétestészta.

Én most a legegyszerűbb és leginkább kéznél lévő dologgal próbáltam ki: ütöttem bele egy tojást, házi harissával megízesítettem, kevés újhagymazöldet szórtam rá és negyedbe hajtottam. Mennyei ropogósra sült a tészta, mikor készen lett. Meglocsoltam olívaolajjal, olajbogyóval, paradicsommal, csilivel ettem.

Brokkolis tészta "szénégető" módra

Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. És ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. El tudod képzelni mekkora megkönnyebbülés, amikor soha többé, senkire sem akarsz jó benyomást tenni?

Anthony de Mello

Maradt a brokkoliból 3 rózsa, sajnáltam kidobni, mert nagyon szeretem. És szembejött velem a Bűvös Szakácson a carbonara, ami az egyik kedvencem, úgyhogy "szénégető" módra készítettem egy tésztát ebédre a maradékból. Ez egy nagy tányérnyi, mert mást nem is ettem, úgyhogy fullextrásnagy adag. :)

Hozzávalók 1 főre:
18 dkg spagetti vagy fettuccine vagy linguine,
1 evőkanál olívaolaj,
4 dkg füstölt szalonna,
1 nagy friss falusi tojás,
só, frissen őrölt bors,
pár rózsa brokkoli (10-15 dkg),
3-5 dkg márványsajt vagy bármilyen kékpenészes sajt.

Úgy készítettem, ahogy Bűvös Szakács írta, vagyis egy nagy serpenyőben, kevés vízben főztem a tésztát. Egy kis lábosban az olajon megsütöttem a szalonnát, hagytam kihűlni, majd hozzáadtam a tojást is, borsoztam is, majd jól felvertem a tojást, hogy homogén legyen. Mikor elkészült a tészta (kevés főzővizet hagytam rajta), azon forrón hozzákevertem a kislábos tartalmát, a brokkoliszárakról levágott kicsi virágokat és az elmorzsolt sajtot is. Kóstoltam, ha só kellett, pótoltam. (Óvatosan sóztam a szalonna és a sajt miatt.)
Ötlet: még gazdagabb és finomabb, ha csak tojássárgájával készítjük, én úgy szoktam egyébként. (Csak most nem fogyott volna el a tojásfehérje, így inkább egész tojást tettem a szószba.) Erre az adagra 2 tojássárgáját számolhatunk, akkor lesz kellően krémes a szósz.

Egyébként lehet még egy variációban készíteni: adhatunk hozzá 0,5 dl tejszínt is, illetve a szalonnával egy kis gerezd apróra vágott fokhagymát is megfuttathatunk, mert a brokkolihoz mindkettő jól illik még.
Vega módra is készíthető természetesen, szalonna nélkül. Akkor viszont én fokhagymát mindenképpen tennék bele.

Jégkrém

   Rosa mama azt mondja, hogy az élet lehet nagyon szép, de azt még nem találták fel, és addig is élni kell.
   Nyaltam a fagylaltot. Nem volt lelkierőm, és a jó dolgok még jobban ízlenek, amikor az embernek nincs lelkiereje. Már sokszor megfigyeltem. Ha az ember legszívesebben megdöglene, akkor a csokoládé a mindennaposnál is finomabb.

Emile Ajar: Előttem az élet

No egy nemrecept. Merthogy minden jégkrémforma más, így nehéz mennyiségeket megadni. Az enyém, amit most vettem, hat darabos és körülbelül 4,5 dl folyadék fér el a hat rekeszben.
De elmondhatom, mi mindennel lehet tölteni a kis formákat.
A képen narancs jégrém van. Volt itthon még pár darab narancsom, kifacsartam, átszűrtem, cukorszirupot adtam hozzá és mehetett is a fagyasztóba.
A cukorszirup szuper dolog, nekem mindig van készen. Azzal édesítem a kávét, teát, limonádét, jeges teát. Úgy csinálom, hogy 1 kg cukorhoz 8 dl vizet adok, tűzre teszem és oldódásig keverem, majd felforrás után még 5-10 percig hagyom rotyogni, aztán hagyom kihűlni és üvegbe teszem.
Tehát a gyümölcsös jégkrém úgy készül, hogy leturmixoljuk a gyümölcsöt, ha magos akkor átszűrjük és cukorszirupot adunk hozzá ízlés szerint. Ha jó édes a gyümölcs, nem is kell hozzá sok. Lehet fűszerezni is, ha felfőzzük a gyümölcsalapot.
Lehet joghurttal is keverni a gyümölcsöket. Lehet tejjel vagy tejszínnel jegeskávét készíteni és azt lefagyasztani. Lehet csokikrémet is csinálni tejszínnel, tejszínhabbal például. Márthatjuk olvadt csokiba is, még istenibb lesz.
Szóval igazán variálható a dolog. Ahol gyerekek is vannak, ott kihagyhatatlan a nyári szezonból szerintem. :)

Citromos, rozmaringos sertésmáj

A lét magányossága. Ez az elszigeteltség a legörömtelibb kapcsolati szféra és a legalaposabb önismeret ellenére is fennmarad. Létezésünk elszigeteltsége arra az áthidalhatatlan szakadékra utal, ami az egyén és a többi élő között húzódik. Az egzisztenciális elszigeteltség tehát az egyedüllét siralomvölgye, ahova sokféleképpen el lehet jutni. A szembesülés a halállal és a szabadsággal elkerülhetetlenül ebbe a völgybe vezeti az egyént.

Irvin D. Yalom

Bármi ami citromos, az csak jó lehet azt hiszem, ez az örök sarkalatos szlogenem, mert vannak dolgok, amiket nem lehet eléggé szeretni sem megunni.
Egyszerű fogás, olcsó is, hamar el is készül.

Hozzávalók 4 főre pukkadásig:
80 dkg sertésmáj,
8 dkg vaj,
4 evőkanál olívaolaj,
kevés liszt,
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 közepes citrom,
1 púpos evőkanálnyi apróra vágott friss rozmaringlevél,
1 leveskocka,
só,
1 teáskanál méz,
4 dl víz.
Garnírung: 1,2 kg újburgonya, 2 fej brokkoli (1 kg).

A májat mosd meg, csepegtesd le alaposan. Vágd fél centi vastag szeletekre. A fokhagymát és a rozmaringleveleket aprítsd fel. Egy nagy serpenyőbe tedd bele a vaj és olívaolaj felét, majd vékonyan forgasd meg lisztben a májszeleteket és közepes lángon süsd meg mindkét felükön őket jó ropogós-pirosra. (Akkor jó, ha a közepe is átsül, de épp csak, mert ha lassan sütöd, túlsütöd és kemény lesz. Körülbelül 3-3 perc elég egy-egy oldaluknak.)
Ha minden szeletet megsütöttél, tedd félre és tartsd melegen.
A maradék vajat és olajat tedd a serpenyőbe, a citromot karikázd fel, a magjait távolítsd el (mert az keseríti meg az ételt ha benne marad) és kissé megnyomkodva a szeleteket süsd nagy lángon a mézzel együtt, hogy kissé megkaramellizálódjanak a citromszeletek. Ha ez megvan, vedd kicsire a lángot és add hozzá a zöldfűszert is, a fokhagymadarabokat is, és pici sóval futtasd meg a zsiradékon. Ezután öntsd fel vízzel, tégy bele egy leveskockát és forrald össze. A végén kóstold, ha hiányzik valami, pótold. (Só, méz vagy citromlé még.)
Tipp: még citromosabb lesz, ha a végén egy citrom héját is belereszeled.
Elég híg lesz ez az öntet, viszont jó intenzív az íze, nemcsak a májhoz illik, de a brokkolihoz és az újkrumplihoz is kiváló.

Brokkoli: tégy fel sós-enyhén cukros vizet forrni egy nagyobb, széles lábosba. A brokkolit szedd rózsáira, mosd meg és mikor forr a víz, tedd bele és főzd 10 percig, majd szűrd le róla a vizet.
Krumpli: mosd meg alaposan a burgonyát, egy nagyobb teflonos lábosba tedd, sózd meg, adj hozzá 3 evőkanál olívaolajat és jól keverd el. Tedd kis lángra fedő alá és párold időnként kevergetve-rázogatva 20-25 percig, míg megpuhul a burgonya. Ha puha, vedd le a fedőt és nagy lángon süsd, amíg szép pirosas-barnás lesz.

Ha maradna a sült májból, lehet házi májkrémmé varázsolni. Daráld le a májat húsdarálón vagy késes robotgéppel, adj hozzá zsírban dinsztelt hagymát, fokhagymát, fűszereket, és még házizsírral keverd ki jó krémesre. Nekem kb. 35 dkg máj maradt, ahhoz olyan 10-12 dkg zsírt kevertem és a maradék citromos-fokhagymás szaftot adtam hozzá, plusz friss majoránnát vágtam bele és jól meg is borsoztam. Isteni pirítóssal, újhagymával, paradicsommal, paprikával.

' napot!

Ma nincs recept. Csak hoztam egy... hááát. Egy egyszarvút.
Legyen szépséges napotok, odase' a szürkeségnek!

"– Hallottatok az egyszarvúakról? Látott valamelyikőtök valaha egyet is?
A kis kamrában tartózkodó élőlények közül csupán a macska és a csönd nézett vissza értelmesen.

Ettől az időtől fogva az egyszarvú kerülte a városokat, még éjszaka is, kivéve, ha nem talált más utat. Még így is volt néhány ember, aki űzőbe vette – de mindig csak a kóbor fehér kancát, soha nem az egyszarvút, a régi vidám és hódolatteljes módon. Jöttek kötelekkel és hálóval, csalival és kockacukorral; fütyörésztek, Bessnek és Nellinek szólongatták. Néha lassított, éppen csak annyira, hogy a lovaik megérezzék az illatát, aztán nézte, mint ágaskodnak, táncolnak és vágtatnak el rémült lovasaikkal. A lovak mindig felismerték.
– Hogyan lehetséges ez? – töprengett fennhangon. – Azt talán még megérteném, ha az emberek egyszerűen elfelejtették volna az egyszarvúakat. Vagy annyira megváltoztak volna, hogy már gyűlölnék őket, és ahol csak rájuk találnak, pusztítanák őket? De hogy egyáltalán ne is lássák őket, hogy rájuk nézzenek, és valami egészen mást lássanak! Milyennek látják akkor egymást? Milyennek látják a fákat, a házakat, az igazi lovakat – vagy a saját gyermekeiket?
   Néha ezt gondolta: Ha az emberek már azt sem tudják, mit látnak, talán élnek még egyszarvúak a világban, ismeretlenül és ezért boldogan."

Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú

Skót tojás

- Ügyesen főzöl - ismerte el.
- Nincs ebben semmi boszorkányság, csak odafigyelve, érzéssel kell csinálni. Ennyitől is egészen más lesz az étel. Hozzáállás kérdése. Ha a dolgokat igyekszünk szeretettel csinálni, többnyire engednek nekünk és hagyják magukat szeretni.

(Murakami Haruki)

Tudom, húsvét mán rég elmúla, de nem baj, ötletnek mindenképpen és mindenkor jó. Skót tojás, bár nem az "eredeti". Azt még bundázzák is, és bő olajban sütik. Valamint eredetileg kolbászhússal készült, vagyis nyers, kész kolbásztölteléket tettek a főtt tojás köré. Ez most darált húsból készült, nincs bundázva sem és kevés olajban sütöttem.

Hozzávalók 4 főre:
16 db jércetojás (kisebb, mint a normál tojás, olyan 3/4-e körülbelül méretre),
80 dkg darált hús,
20 darab medvehagymalevél,
15 dkg vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
2 tojás,
1 csapott evőkanál mustármag,
4 szem szegfűbors,
reszelt szerecsendió, frissen őrölt bors,
1 csipet cukor,
só,
a sütéshez olaj.

A jércetojásokat keményre főzzük. A darálthúst egy nagy tálba tesszük, és a vöröshagymát, fokhagymát hozzáreszeljük. A mustármagot és szegfűborsot mozsárban porrá törjük. A medvehagymát apróra vágjuk, és a fűszerekkel, a 2 tojással együtt a keverékhez adjuk, és összedolgozzuk az egészet. A tojások köré gombócba formáljuk a darált húst. Egy nagy serpenyőbe kevés olajat öntünk és közepes lángon megsütjük a gombócokat.

Salátával tálaljuk. Mivel volt bőven tormakrém maradékom, majonézt és tormakrémet összekevertem, és ezzel a mártással együtt kínáltam.
De remek lehet főzelékek feltétjeként is.

Mézes-diós pohárkrém

A csókok tüze idővel kialszik, de a főzőtudomány általában csak javulni szokott az évekkel.

(Terry Pratchett)

Rájöttem, én úgy vagyok a sütikkel, mint Fülig Jimmy a teával... A krémet kérném, a tésztát nem. Amúgy még karácsonykor eltörtem a gépem fémkarját, azóta nincs keverőeszközöm robotikailag - na ebből is látszik, mennyi sütit gyártok úgy nagy átlagban. Azért most gondoltam, ha mán ilyen jeles ünnepre virradtunk, mégiscsak kéne valami édesség a nagy eszem-iszomhoz.
A világ legegyszerűbb pohárkrémje, kézi habverővel sem nagy munka elkészíteni. Olaszosan egyszerű, magyaros ízvilágú mégis, a dió, pálinka és méz miatt. 10 perc alatt készen van. Robotika nélkül is!
(Bevallom elég tömény krém, szóval mégiscsak érdemes egy piskótalapot sütni hozzá, és tekercsnek elkészíteni.)

Hozzávalók 6 pohárhoz:
25 dkg mascarpone,
2 nagy friss tojás,
12 dkg darált dió (világos héjú, finom édes ízű dió legyen),
16 dkg vegyes virágméz,
0,5 cl sárgabarack pálinka,
1 csipet só,
a díszítéshez:
lépesméz, babapiskóta és valamilyen mentaféle.

A tojásokat kettéválasztottam: a fehérjéket egy nagy tálba, a sárgájákat egy kisebbe tettem. A sárgákhoz hozzáadtam a mézet és fehéredésig kevertem. Beletettem a mascarponét is, azzal is jól átkevertem, végül belekevertem a darált diót és a kevés pálinkát is.
A fehérjéket csipet sóval kemény habbá vertem, majd a mézes-diós krémet finoman beleforgattam.
Poharakba szervíroztam, tetejüket fél-fél piskótával, egy kis darab lépesmézzel és narancsos mentával díszítettem.
Kellemes Ünnepet kívánok minden Kedves Olvasómnak!

Csőben sült karfiol "rakott krumpli" módra

Írok, ahogy ő is írt, mert az emlékezet gyönge, és egyetlen emberöltő túlságosan rövid, túl gyorsan lepereg ahhoz, hogy észrevegyük az összefüggéseket, fölmérhessük a cselekedetek következményeit; hiszünk az idő fogalmában, a jelenben, a múltban és a jövőben, pedig lehetséges, hogy minden egyszerre történik, ahogy a három Mora nővér mondta, akik minden idők szellemeit egyszerre tudták látni a térben.

(Isabel Allende: Kísértetház)

Az ötletadó Chef Viki istenien kinéző burgonyakörete volt. No meg az, hogy hetek óta vágyam egy jó kis rakott krumplira, de ugye böjt van és nálunk a fincsi házikolbász kihagyhatatlan belőle. De a hűtőszekrény rejtekén rejtegettem egy kis fej karfiolt is én...

Hozzávalók 2 főre fulljóllakásig vagy 3 főnek egy jó leves után:
60 dkg burgonya (lehetőleg kiflikrumpli, és tisztítva ennyi),
40 dkg karfiol rózsáira szedve (tisztítva ennyi),
5 db főtt tojás,
5 dkg olvasztott vaj,
3 dl tejszín (én 3,8-as tejjel készítettem, mert az volt a hűtőben),
fél marék medvehagyma,
2 újhagyma zölddel együtt,
só, frissen őrölt bors,
kakukkfű,
1 teáskanálkányi méz (kóstoljuk),
1 evőkanál mustár,
10 dkg reszelt, olvadós sajt.

Az az igazság, én előfőztem a burgonyát is, a karfiolrózsákat is, így gyorsabbnak és biztosabbnak tűnt a kellően krémes, lágy állag elérése. Tehát a krumplit hámoztam, majd jó vékony karikákra szeltem és föltettem enyhén sós vízbe főni. (Főzhetjük hajában is, ahogy a normále rakott krumplinál szokás, csak én siettem.) A karfiolrózsákat úgyszintén, valamit a tojásokat is. Míg főttek, elkészítettem az öntetet: összekevertem a tejet, az olvasztott vajat, mézet, fűszereket, apróra vágott új- és medvehagymát, mustárt.
Egy tűzálló tálat kivajaztam. Alulra került a burgonya, rá a tojáskarikák, erre a karfiolrózsák, majd meglocsoltam az öntettel. Végül reszelt sajttal borítottam az egészet. Előmelegített sütőben a sajt pirulásáig sütöttem.
Isteni, és az a jó benne, hogy nem besameles, mert hogy őszinte legyek, nem kedvelem e híres mártást. Csak azokban az ételekben használom amikben nagyon muszáj, és akkor is nem túl sűrűre készítem és minimális mennyiséget adok az adott fogáshoz. (lasagne, muszaka)
Egy szó mint száz, nagyon fincsi lett, és hagyományos ecetes-sós-cukros lével tálalt fejes salátával igazi tavaszi fogás.

Maceszgombóc

Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes és éhező nyomort, hanem az áldott szegénységet, mely szerény és egyszerű, akár a fekete kenyér.

~ Federico García Lorca

Nagyon szeretem a pászkát, más néven maceszt. Általában mindig van itthon, de eddig csak úgy magában rágcsáltam. Viszont múltkorában Fűszeres Eszternél láttam vele egy isteni brokkoliropogóst is (majd azt is elkövetem), és már nagyon régóta ki akartam próbálni levesbe a maceszgombócot, mert sokszor főzök húslevest. Anyu régen grízgaluskát főzött bele, amit rettentően utáltam. Kevés étel van amit nem eszek meg, de ezen rövid listán a grízgaluska ma is vezető helyen áll. Szóval ezért gondoltam, hogy meg kéne mán kóstolni a maceszgombócot, ha már a pászkát alanature is nagyon bírom. És nem csalódtam. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Eszter receptje tökéletes. Ámbár kicsit módosult, de így is maga a csoda lett: könnyű, olyan lebegős, hogy majd' elszálltak a kis gombóckák, és az ízük is pazar. A módosulás a böjt miatt történt egy részről, másrészről pedig mert 5 laponként van egybecsomagolva a pászka, és nem akartam csak egyet felbontani. Most zöldborsólevesbe főztem bele a gombócokat, amiktől egészen extra lett ez az egyszerű kis leves. (Ha majd húslevesbe főzöm, akkor én is zsírral készítem majd.)

Hozzávalók 16-18 gombóchoz:
2 tojás szétválasztva,
2 evőkanál olvasztott vaj,
5 dkg maceszliszt*,
1 maceszlap beáztatva,
só, frissen őrölt bors,
késhegynyi őrölt gyömbér
és reszelt szerecsendió.

A tojások sárgájához hozzákevertem az olvasztott vajat, a fűszereket és a kinyomkodott maceszlapot. A fehérjét felvertem kevés sóval (kézi habverővel, lehet hogy ezért is lett olyan klassz levegős a kész gombóc), majd hozzáforgattam óvatosan a sárgáját és aztán a maceszlisztet is. Hűtőbe tettem pihenni 20-30 percig. Majd vizes kézzel kis gombócokat formáztam és a levesben kifőztem őket. Megdagadnak körülbelül dupla méretre, ezért én egész kicsi gombóckákat csináltam, elkészülve lettek olyan pingponglabda méretűek. Körülbelül 8-10 perc alatt megfőttek. Valóban nagyon könnyűek, levegősek és puhák lettek. Isteni, sokszor fogok még készíteni. :)

* A maceszlisztet konyhai robotgéppel daráltam. Nálunk szerintem nem is lehet kapni.

Házi müzliszelet

Mindenkinek van varázsereje, mindenki képes elérni a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni és tud böjtölni.

(Hermann Hesse)

Már próbálkoztam a müzliszelettel, de most sikerült is. Nagyon szeretem, és ilyenkor nagyböjtben csodálatos csemege. Nagy mennyiséget készítettem, mert amit nem tudtam így szépen formára vágni, abból granola lett - vagyis sült müzli, ami tejjel isteni.

Hozzávalók egy nagy gáztepsinyihez:
50 dkg nagyszemű zabpehely,
15 dkg csokoládé,
30 dkg vegyes aszalt gyümölcs (az enyémben vörösáfonya, szilva és mazsola van most),
10 dkg mandula durvára vágva,
10 dkg szotyola (nem sózott),
5 dkg szezámmag,
csipet só.
Folyékony összetevők:
20 dkg nádcukor (a világosabb fajta),
10 dkg kristálycukor,
10 dkg repceméz,
3 dl víz.

Egy nagy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat. A nagyobb fajta aszalt gyümölcsöket kicsire daraboljuk, úgy tegyük bele.
A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, a sütőt begyújtjuk, 160 fokra. A cukrokat, mézet a vízzel fölforraljuk, majd összekeverjük a száraz hozzávalókkal. A masszát elsimítjuk a tepsiben, és egy evőkanál hátával jól le is nyomkodjuk. Ha vizezzük a kanalat, nem ragad. Körülbelül 20-30 percig sütjük, figyeljünk, mert hamar megéghet.
Amíg még langyos, újra összetömörítjük mégjobban egy kanál aljával. Mikor teljesen kihűlt, éles késsel szeleteljük. A lemorzsálódó részeket nagy zárható üvegbe tesszük, sokáig eláll, majd tejjel fogyasztjuk. A szeleteket én folpackba csomagolva tettem el egy sütisdobozba. Nagyon fincsi.
Kicsit morzsálódik, de ha kb. 20 %-al több nedves hozzávalót készítünk a receptben megadottnál, akkor tuti mégjobban összeáll. De így is működik, csak lesznek leváló darabok, nem lehet az egész mennyiséget szépen felszelni.

Kelkáposztás pitetorta

Ne terítsetek.
Ne bontsatok ágyat. Csak
búcsúzni jöttem.

~ Fodor Ákos

Laktató. Mennyei. Húsmentes. Kelkáposztás pite, medvehagymával! Valójában inkább torta. De igaziból csak csőben sült kelkáposzta, tésztakéregben. A költői kérdésére válaszoltam, jelesül: Minek nevezzelek? Az ízt csak a kóstolás után tudod úgyis csak meg. :)
Egy biztos: még azok is szeretni fogják, akik amúgy nem rajonganak a kelkáposztáért.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához, vagy egy 26-os laposabb piteformához:
a tésztához:
20 dkg liszt,
12 dkg hideg vaj,
1 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
4 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
1 kis fej kelkáposzta (35-40 dkg-os),
2 dkg vaj,
1 gerezd fokhagyma,
só, frissen őrölt bors,
1 evőkanálnyi majoránna,
1 citrom reszelt héja,
kevés citromlé ízlés szerint,
egy maréknyi friss medvehagyma,
1 tojás,
2 dl tejföl,
20 dkg trappista sajt,
12 dkg füstölt feta sajt,
2 evőkanálnyi zsemlemorzsa.
A legtetejére:
1 dl tejföl kevés vízzel higítva, annyira, hogy csurgatható legyen,
1 tojás.

A lisztet keverjük el a sóval és morzsoljuk el a kockákra vágott hideg vajjal, majd adjuk hozzá a tojást, a vizet is. A vízzel óvatosan, annyi kell csak, hogy összeálljon és enyhén lágy legyen a tészta. Ne dolgozzuk nagyon ki a tésztát, mert akkor lesz ropogós, ha épp csak összeállítjuk. Tegyük folpackba és hűtőbe, míg elkészítjük a belevalót.
A kelkáposztát vékonyabb csíkokra vágjuk.A fokhagymát nagyon apró kockákra, és megfuttatjuk egy nagy serpenyőben a felolvasztott vajon. Vigyázzunk, ne égjen meg. Hozzáadjuk a kelcsíkokat, kevés vizet öntünk alá. Hogy össze tudjon esni. Fűszerezzük, de egyenlőre csak sóval (óvatosan, mert a sajtok is sósak!), borssal, majoránnával. Hagyjuk addig rotyogni, míg rendesen összeesik a kel és elpárolódik alóla a víz is. Tegyük félre hűlni. Keverjük el a tejfölt a tojással, adjuk hozzá a trappistát reszelve, a fetát darabokra tördelve.
Gyújtsuk be a sütőt 170 fokra. A tortaformát vajazzuk ki, a tésztát nyújtsuk olyan nagyságúra, hogy a formán körben oldalt is legyen tészta. Elég magasan, mert sok a töltelék. Béleljük ki a tésztával a formát, az alját szórjuk meg zsemlemorzsával. (Így tán kevéssé ázik el a tészta.)
A töltelékhez miután kihűlt, keverjük hozzá a tojásos-sajtos keveréket is, adjuk hozzá az apróra vágott medvehagymát is, reszeljünk bele citromhéjat is, és kevés lével ízesítsük is. Kóstoljuk meg.
Ha jó  a töltelék, öntsük a tésztába. Kissé nyomogassuk le, hogy homogén legyen a teteje. Külön keverjünk el 1 deci tejföllel egy tojást (kevés vízzel higítva) és csorgassuk a tetejére. Medvehagyma levelekkel díszítsük.
Háromnegyed órán át süssük az előmelegített sütőben.
Mikor kivesszük, hagyjuk a formában langyosra hűlni, hogy a töltelék kissé megszilárdulhasson. Finom langyosan is, kihűlve is.
Egy jófajta száraz fehérbor abszolút kívánkozik hozzája, vagy valamilyen finom sör.

Havana szendvics

Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az ottelója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
fölgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait
meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.

(Gyurkovics Tibor)

Hoztam pár autentikus amcsi sajtburgert. (köszönetem Ildinyónak! :) ) Megnéztük emberemmel a Séf című filmet, ami amúgy nem tetszett, viszont remek zenéje van. Szóval hoztam a szendvicseket és a zenét. Mondjuk Valentin napra, mert a szívecskéket és édességeket inkább a nők szeretik, ellenben ha férfiembernek akarunk kedvezni, azt például egy ilyen remek hamburgerrel megtehetjük... tutira jobban fog örülni neki, mint rózsaszín muffinoknak, macaronoknak és röpködő Cupidóknak.

Tehát a filmbéli Havana sajtburgerhez kell:

fehér bagett
vaj
sült sertéslapocka vagy tarja
marhahúspogácsa ( hamburgerpogácsa)
sajt
vékonyra szelt füstöltsonka
ecetes uborka
mustár

Megsütjük a sertésszeleteket, sóval fűszerezzük (vagy ahogy tetszik). Kisütjük a hamburgerpogácsákat is (darált marhahús, só, bors, nagyon apróra vágott vöröshagyma, 1 tojás). Felszeljük a savanyú uborkákat is.
A bagett két végét levágjuk, aztán harmadoljuk. A darabokat hosszában félbevágjuk. Belsejüket megvajazzuk és megpirítjuk. Megkenjük mustárral, belerétegezzük a hozzávalókat. Rátesszük a tetejét is, majd ismét vajazzuk, de most kívülről. Úgy pirítjuk meg, hogy jól lenyomjuk például egy lábos aljával, míg sül. Megfordítjuk, vajazzuk és ezt a felét is megpirítjuk.

Csini darab lesz. :) Jó étvágyat hozzá & élvezzétek főzés közben a mjúzikot is, mert zseniálisan jó.
Happy Valentine! ♥ ♥ ♥

Sütőben sült fűszeres krumplikarikák

Minden újszülött ismeretlen világba csöppen, amely csak saját történetén keresztül válik megismerhetővé - életünket folyamatosan elbeszélve élünk mindannyian.
A könyvek számomra otthonok. A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy – akárcsak egy ajtót – kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk. 
Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.
Legingatagabb állapotomban egy-egy könyvön egyensúlyoztam, és miután bőrig áztam, összetörtem az áradatban, a könyvek átsiklottak velem az érzelmek vadvizén.

Minden boldogtalan család a csöndre esküszik. Elvárni valakitől, hogy tegye félre az érzelmeit, annyi, mint arra kérni, hogy szűnjön meg létezni. 
Szeretni élénk színekkel lehet. Sosem vágytam a fakó változatra. A szeretet méregerős. Sosem kívántam felhígítani. Nem ijedtem meg a hatalmasságától, de fogalmam sem volt, hogy olyan megbízható is lehet, amilyen a nap járása. Hogy a szeretet naponta meg tud virradni.

(Jeanette Winterson)

Szeleshűvös télestékre való finomság... no és be lehet gyújtani a sütőt is. :) És ezzel a mozzanattal már regélem is a receptet! :) Eztán a burgonyát alaposan mosd meg, majd vágd fél centi vastag karikákra egy tálba. Locsolj rá olívaolajat, mozsárban frissen tört koriandert, mustármagot, köményt, no és némi borsot is tégy rá. Alaposan keverd át, aztán egy szilikonos sütőpapírral bélelt nagy tepsiben terítsd szét. Olyan 200-220 fokon süsd, míg pirosropogósak nem lesznek a fűszeres csipszek.
Kínálhatod mustárral, ketchuppal, édes arab paradicsomdzsemmel, ajvárral, citromos sűrű joghurttal vagy tejföllel is. Még nagyon illik hozzá egy finom tea vagy forralt bor és egy jó film, vagy könyv. :)

Egyszerű gyöngybableves puliszkával

                                                  
                     és ajánlom magamnak: soha ne menj el idő előtt!
Az idő akkor jött el, amikor én-idegenek lesznek a történések, amelyek között élsz, s a gazemberek és bolondok birodalmában érzed magad. De ha elindultál, fontos, hogy könnyű szívvel és még könnyebb poggyásszal utazz!

(Popper Péter)

Most főztem először gyöngybabot. Eddig valahogy kimaradt. Egyszerű kis leveske böjti, mondhatnám. Könnyű is, mert bár laktató, nem igazán kalóriadús - így megfelel a 90 napos diétába is keményítőnapra.

Hozzávalók 4 főre:
30 dkg gyöngybab,
40 dkg vöröshagyma,
6 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál olívaolaj (vagy hidegen sajtolt napraforgóolaj),
1 babérlevél,
só,
ízlés szerint csilipehely,
2 teáskanál pirospaprika,
kevéske szárított csombor (borsikafű),
1 púpos teáskanál sűrített paradicsom,
levesbetétnek:
puliszka.

A gyöngybabot reggel főzés előtt beáztattam 2 órára.
A hagymát nem túl vékony félkarikákra vágtam, a fokhagymát pedig nagyon vékony szeletekre. Az olajon sóval megpároltam, alaposan. Levettem a tűzről, pirospaprikát kevertem hozzá, majd hozzáadtam a gyöngybabot is, fölengedtem vízzel, fűszereztem. Közben elkészítettem a polentát is. A végén kevertem csak hozzá a sűrített paradicsomot, mikor már a bab megpuhult. Ha előbb tennénk hozzá, a bab kemény maradna, soha nem puhulna be. Erre az egyre ügyeljünk.
És ennyi lenne. :)
Tipp: ha nem ennyire egyszerűen készítenénk, akkor szalonnát süthetünk ki az elején vagy kolbászkarikákat, és ezek zsírján süthetjük a hagymát, a pörcöt vagy kolbászkarikákat pedig a végén a leveshez keverhetjük.

Narancssaláta csilizselével, sajttal

– Akar dolgozni?
– Nem.
– Miért?
– Elvesztettem a meggyőződésemet.
– És ez mitől jön?
– Tavaly Nápolyban loptam egy kockás felöltőt, és azóta úgy érzem, hogy úrnak születtem. Elhatároztam, hogy többé nem dolgozom.
– Azelőtt dolgozott?
– Nem, de hiányzott az elhatározás.

 (Rejtő Jenő)

Nagyon szeretem a sajtokat. Nyáron főleg paprikával, paradicsommal, fügével, eperrel; télen naranccsal például. Mert a salikat is nagyon szeressem: alig munkával is pazar lakoma.
Ez egy friss fehér sajt, hasonlít kissé a fetára, de nem olyan krémes, morzsásabb állagú, enyhén sós. Salátákhoz nagyon passzolós.
Ami most alkotja a képen látható szín- és ízkavalkádot: narancs, lilahagyma, édes-savanyú csilizselé, sajt, napraforgócsíra. Ami még rákerült: némi só, olívaolaj, és a nyáron készített málnaecetem. Pazar. Előételnek is, akár egy könnyű vacsinak is.

Ázsiai verzió: narancs az alap szintén, elbírna egy kevéske a szójaszószt is, pluszban ráőrölt szecsuáni borsot, napraforgócsíra helyett szójacsírával vagy friss korianderzölddel is remek lenne. Olívaolaj helyett szezámmag-olajjal vagy mogyoróolajjal. A sajtot pedig lecserélném tofura. Akár füstöltre, akár natúrra. A csilizselé mindenképpen maradna, és rizsecettel savanyítanám.

Isteni krémes túrótorta

Alkímia

Dühömben azt találtam 
mondani:
Az Isten áldjon meg!

(d.)

Csudifinom, extrakrémes, pofonegyszerű túrótorta.

Hozzávalók egy 22 cm-es formához:
a tésztához:
15 dkg liszt,
10 dkg hideg vaj,
6 dkg porcukor,
1 csipet só,
és ha szükséges egy nagyon kevés víz.
A krémhez:
50 dkg túró,
2 tojás,
28 dkg porcukor,
4 dl tej,
30 dkg zsíros tejföl,
2 csipet só (kb. fél mokkáskanálkányi),
vanília esszencia (vagy magok),
1,5 citrom reszelt héja,
1/4 - 1/2 citrom leve (ki mennyire citromosan szereti),
7,5 dkg étkezési keményítő

A lisztet elkeverjük a cukorral, sóval, a kockázott vajjal pedig összemorzsoljuk, majd összeállítjuk, ha szükséges kevés vízzel (nekem tennem kellett hozzá). Nem szabad nagyon összedolgozni, épp csak álljon össze a tészta. Tegyük folpackozva hűtőbe, míg elkészítjük a túrókrémet.
Tipp: az alapot készíthetjük durvára összetört kekszmorzsából is, sokkal egyszerűbb. 

Gyújtsuk be a sütőt 180-190 fokra. A tortaformát béleljük ki az alján szilikonos sütőpapírral úgy, hogy kicsit felfelé is legyen, az oldalnál, mert ha valakinek nem zár rendesen a formája, ez segít megakadályozni, hogy kicsurogjon a nagyon folyékony krém.
Egy nagy tálba tegyük bele a krém hozzávalóit és botmixerrel jó alaposan, krémes állagúra turmixoljuk el. A formát vajazzuk és lisztezzük. A tésztát nyújtsuk jó vékonyra, a formánknál nagyobbra, hogy a szélein körben is legyen. Tegyük bele a formába, a szélein fölfelé is ki legyen bélelve, majd öntsük bele a krémet is.
Süssük 60-80 percig, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

A receptet itt találtam, de ne higgyetek neki már ami az elősütést illeti ugyanis úgy jártam, hogy betettem a forróságba oszt a szélein lecsúszott a tészta. Gyorsan kikaptam a sütőből, amennyire lehetett felhúzogattam, elsimítottam, és azonnal raktam vissza a krémmel. Szóval ne süssétek elő, mert az nem műxik.

Zsömlemártás

Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.

(Douglas Adams)

Egy nagyon régi és nagyon elfeledett étel. Zsömlemártás, húslevesben főtt husival. Még anyutól tanultam, egyik kedvence volt.
Nagyon egyszerű egyébként és nagyon finom.

Kell hozzá személyenként 1 zsömle és 1 gerezd fokhagyma, némi zsír, frissen őrölt bors és ha van kéznél, friss petrezselyem és természetesen húsleves.
A zsömléket kockázzuk és megpirítjuk. Egy lábosban zsiradékon (kacsa, liba, sertészsír) megfuttatjuk kevés sóval a nagyon apróra kockázott fokhagymát. Hozzátesszük a zsömlekockákat és felöntjük annyi húslevessel, amennyit felszív, de még kissé folyékony is marad - olyan mártás sűrűségű. Jól összeforraljuk, de csak annyira, hogy teljesen ne ázzanak szét a zsömledarabok. Frissen őrölt borssal és ha van, friss, apríott petrezselyemmel tálaljuk.

Tipp: vegák is elkészíthetik, ha főznek egy finom zöldségalaplét. A zsiradék ebben az esetben pl. olívaolaj. Az alaplében főtt zöldségekkel kínálhatják.

Fetás-burgonyás BUREK

A mélységes magányban találom meg azt a nagylelkűséget, amely igazán szeretni tud.

(Thomas Merton)

Nohát... ma ráértem, meg olyan szürke, maszatolós idő is volt... szóval kedvem lett valami "lassanfinomat" alkotásához.
A burek az egész Balkánon nagyon kedvelt étel. Tésztája a mi rétesünkéhez hasonló. Bár még soha nem próbáltam házilag nyújtani - bevallom, elrettentett, hogy óriási asztalon óriásira kell kihúzni -, ma mégis belevágtam. Mert láttam videókat, hogyan készül a burek. Kisebb gombócokat csinálnak a rétestésztából, így már nem tűnt oly rémisztőnek. Ráadásul kóstoltam Görögországban és isteni finom volt, tehát úgy gondoltam megéri a kísérletezést. Ez most krumplis-fetás-tejfölös. De bármivel tölthető, úgyanúgy, mint a rétes. Nem lett elsőre tökéletes, de nem adom fel, mert még így tökéletlenül is mennyei. :)
Kicsit szakadt-lyukadt, de a bureknél ez nem olyan nagy gond, mert sok réteg kerül egymásra.

Tehát készítettem rétestésztát 40 dkg lisztből, 1 tojásból, 1 csapott teáskanál sóból, 1 evőkanál olívaolajból, és 2,5-3 dl vízből valamint 1 teáskanál ecetet is adtam hozzá. Ez alapján készült a tészta:

Amit nyolc kis gombócban hagytam pihenni.
A töltelék csak annyi, hogy 2 kisebb krumplit megfőztem, kissé összetörtem. Kb. 12 dkg fetasajtot összemorzsoltam, plussz tejföl. És 10 dkg vaj olvasztva, plussz olívaolaj. Kenni kell, minden réteget, meg amúgy is úgy könnyű kihűzni, ha megfelelően vajas-olajos a tészta.
Aztán jött a nyújtás. Persze a pörgetés részt kihagytam, zsonglőrként még nem szerződtetnének... :)
Minden második rétegbe tettem kevés krumplit, fetát és kissé megcsorgattam tejföllel.

Úgy nyújtottam, ahogy a filmben: a tiszta konyhapultot vajaztam-olívaolajoztam, és azon dolgoztam. Nem olyan ördöngős. Legközelebb kipróbálom a hagyományos rétesformát: kis csigákba tekerem a tölteléket és majd úgy teszem a kerek formába, mint a tekeredő kígyót, szerintem úgy elsőre egyszerűbb.
Körülbelül 25 perc kell neki olyan 180 fokos sütőben. Mennyei. :)
És olcsó. Ez négy főre elég egy kiadósabb leves után. A sütőtál átmérője egyébként 25 cm-es.

A tojás nélküli filo-tészta nem ugyanez. Nm lehet ilyen vékonyra húzni, csak sodrófával kinyújtani. Én maradok ennél a tojásos-ecetes rétestésztánál.

"fokhagymás víz"

– Az vagyok, aki vagyok. Elmondanám neked, amit tudni szeretnél, ha képes lennék rá, hiszen jó voltál hozzám. De macska vagyok, és még soha egyetlen macska sem adott senkinek egyenes választ.

(Peter S. Beagle)

A héten készítettem kenyérre való kencét. Így hát volt maradék pirítósom pár darab, meg más is, kicsi ez, kicsi az... a hűtőben, a kertecskémben, itt-ott... Ilyenkor körberepkedem birodalmam és összegyűjtögetem a maradéknak álcázott kincseket. És láss csodát, ebéd lesz belőle.
Egyik kedvenc szakácskönyvemben találtam egy egyszerű receptet, egy provance-i kenyérlevest, amit az író nagymamája csak "fokhagymás víz" néven emlegetett, ellenben nagyon szeretett és sokszor főzött. Gondoltam, ez megfelel nekem is. S úgy is lészen, térültem, fordultam s máris készen a gőzölgő főzet, melyhez tettem a fazékba:

2 főre
6 gerezd fokhagymát,
sót,
2 babérlevelet, pár levél zsályát (helyettesíthető kakukkfűvel, petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majoránnával, rozmaringgal is akár),
személyenként 1 tojást,
reszelt sajtot (ízletes: pecorino vagy parmezán vagy más ízes sajt),
olívaolajat (vajjal is jó),
1,2 liter vizet.

Ha vajjal készítenétek, akkor a pirítósszeleteket vajon süssétek meg, serpenyőben. Ha nem, akkor csak pirítsátok meg natúran. Házikenyeret javaslok, az nem ázik szét oly könnyen.
A fokhagymát darabold kisebb kockákra-darabkákra, sózd meg és vagy mozsárban, vagy kés oldalával egészen gezemicéld. Add a vízhez, sózd még ízlés szerint és forrald föl a két babérlevéllel. Főzd 15 percig, majd add hozzá a zsályaleveleket is, és azzal is főzd még 5 percig. Végül a leveleket távolítsd el. Tányér aljára tégy egy-egy nagy szelet kenyeret, üss rá egy tojást, szórd meg reszelt sajttal és merd rá a forró levest. Locsold meg olívaolajjal (ha nem vajas pirítóst tettél bele). Pár percig várj, így a kenyér puhává válik, a tojás megfő kissé. S már kanalazhatod is.

Ha jobban kedveled a főttebb tojást, akkor mikor kiszedted a leveleket a kész levesből, hagyd a tűzhelyen forrdogálni, s ekkor üsd bele a tojásokat. Villával kissé keverd szét, hagyd megfőni. Ezt merd aztán a kenyérszeletekre és sajtra.
Meglepően finom. Megtartom. (Elhasználható hozzá, ha van szalonnabőrke félretéve, az is, el nem rontja.)

Csokis-narancsos kalácspuding

Isten segítsen felfelé, lefelé magam is elboldogulok.

(szomáli közmondás)

Sütöttem pár napja kalácsot, de szép nagyra sikeredett, úgyhogy maradt belőle. Mi ilyenkor a teendő? Hát kalácspudingot kell varázsolni belőle. :)

Hozzávalók:
30 dkg szikkadt kalács szeletekre vágva,
4 dl tej,
3 tojás,
12 dkg porcukor,
csipet só,
narancslekvár,
fél marék mazsola,
5 dkg dió,
fél marék tortadara,
5 dkg vaj.

A hozzávalók egyébként nem kőbe vésett adatok, mert hát annyiból gazdálkodjunk, amennyi maradék van. Tehát.
A kalácsszeleteket megkentem narancslekvárral. A tűzálló tálat kivajaztam, a maradék vajat felolvasztottam.
A diót durvára daráltam és összekevertem a mazsolával és a tortadarával. Rétegekben tettem a tálba (2 réteg lett), a tetejüket megszórtam a dós-mazsolás-tortadarás keverékkel. A tejet a felolvasztott vajjal, a tojás sárgáival, csipet sóval, és kb. 4 dkg porcukorral összekevertem. Ráöntöttem a szeletekre és előmelegített sütőbe tettem (180 fokra körülbelül) cirka 15 percre. Közben a fehérjét fölvertem a maradék porcukorral, de úgy, mint mikor habcsókot készítünk: vagyis mikor már viszonylag kemény volt, kanalanként hozzáadagolva vertem tovább, hogy szép kemény, jól formázható legyen. Kivettem a pudingot és rákentem a habot, majd visszatettem még pár percre, míg kissé megsült a hab is a tetején.
Hát mit mondjak? Isteni. :) (De nem fotogén...)

Finom melegen is, hidegen is. Egy gazdag leves után tökéletes fogás, de  menüsor végére is beilleszthető. Imádom a kalács (kenyér) pudingokat na. Egyébként fehér toastkenyérből is tökéletes. Ó, és egy-egy gombóc vanília vagy csokifagyival sem rossz ötlet megkóstolni. :)