Medvehagymás, fetás, cukkinis omlett

A személyiség ideája nem a miénk, itt az ideje kibonyolódnunk belőle.

Egyszer egy pszichiáternek dolgoztam, mint kutató asszisztens, kazettákról írtam le esettanulmányokat. 3000 kazettája volt a történeteikkel. Ahogy hallgattam a szalagokat, felfedeztem, hogy ők mind én vagyok. A történeteik az én történeteim voltak. Don Juan azt szokta kérdezni tőlem, mi bennem az egyedi. Semmi egyedi nem volt bennem. Ott volt 3000 különböző ember a kazettákon és ők mind én voltam. Nincs semmi egyedi, de van valami mágikus velünk kapcsolatban, mind meg fogunk halni. Don Juan kiemelt a társadalmi rendszerből, és láthattam, hogy nem érdekelte őket élek e vagy halok. Elpusztít minket. Miért ragaszkodunk ehhez a abszurd társadalmi rendszerhez, ami csupán a pusztulásunkhoz vezet.

A szenvedély, szerelem- mind csak vágy.

Ha megvizsgálod a társadalmi rendszert önmagadon keresztül, látni fogod, hogy sehova nem vezet. Nézz a szociális rendre, ne összehasonlítóan, hanem vizsgálatként. Egy igazi rádöbbenés a rendszerre és meglátjuk, hogy nincs semmi értelme vagy szándéka. A pénznek, vagy a többi dolognak van szerintünk értéke? Vagy a biológiai parancsnak?

Az összegzés egy mód, hogy megtámadjuk az önfontosságunkat. Szükségünk van arra az energiára, amit visszaszerezhetünk, ha ítéletmentesen megvizsgáljuk az újra átélt lószarunkat, az önfontosságunkat.

(Carlos Castaneda)

Véleményem szerint a medvehagyma legigazibb ízét az omlettben nyeri el. Nagyon finom volt levesben is, burgonyapürében is - de azt kell mondjam, az omlett az abszolút nyerő.

Hozzávalók 1 főre:
3 tojás,
1 evőkanál vaj,
2 evőkanál tej,
só,
1 öt centis darabka cukkini,
egy 1/2 fej kisebb vöröshagyma,
kevés piros kaliforniai paprika,
1 evőkanálnyi darab feta,
fél maréknyi medvehagyma.

A vékony félkarikákra vágott cukkinit és vöröshagymát a vajon kevés sóval megpároltam. Közben a tejjel felvertem a tojásokat. Sóztam, medvehagymát aprítottam és fetát morzsoltam a nyers tojásba.
Mikor már majdnem puha volt a cukkini, a kaliforniai paprikacsíkokat is sütni kezdtem. Egy-két perc elég is neki. Ekkor nagyobb lángra vettem a tüzet, és a serpenyőbe öntöttem a fűszeres tojást. Nem kevertem, csak hagytam átsülni, de a tetjét remegősre hagytam. Én így szeretem.
Friss kenyérrel tálaltam.
Isteni finom!

Almás-diós lustarétes

Az álmok a lélek meséi.

(duende)

Ez a kedvenc sütim. Abszolút nekem találták ki... :)) Nincs vele macera, és isteni finom. Bármely évszakban süthető, mindig az aktuális idénygyümölcsöket felhasználva. De készíthető sósan is, mint az igazi rétes. Már készítettem, meggyesen - ITT találod a link alatt.
Edit éppen most írta le remekül, hogyan készítsünk házilag túrót.

Hozzávalók egy 24-szer 36-os tepsihez:

20 dkg liszt,

15 dkg porcukor,

1/2 sütőpor,

25 dkg túró,

60 dkg alma (már letisztítva, magház nélkül),
3 csapott evőkanál kristálycukor,
10 dkg darált dió,
1/2 citrom leve,
csipetnyi só,

2 db tojás,

1, 5 dl tej,

12 dkg vaj.

Az almákat meghámoztam, levágtam a húsukat a magházról és olyan másfélszer másfél centis kockákra vágtam. A kristálycukorral, a vaníliáscukorral, a csipetnyi sóval és a citromlével nagy lángon addig főztem, míg levet engedett, majd azt el is főtte.
A lisztet, a porcukrot és a sütőport egy tálban összekevertem. A vajjal kikentem a tepsit, és még a felét kisebb darabokban eloszlattam az alján. A lisztkeverék felét elszórtam rajta, aztán rámorzsoltam a túrót is. Az almadarabokat elosztottam egyenletesen a túró tetején, aztán megszórtam a darált dióval. A liszt másik felét is elhintettem mindennek a tetején. A vajat felolvasztottam, és meglocsoltam vele a süteményt. A két tojást felvertem a tejjel, és azt is rácsorgattam egyenletesen a sütire. Hagytam fél órát pihenni, majd forró sütőbe tettem negyedórára. Ekkor levettem a lángot közepesre, és így sütöttem készre.

Aki szereti édességekben a fahéjat, az természetesen a citromlé helyett egy kevés fahéjjal főzze meg az almadarabokat.

Zelleres gombakrémleves

Ha panaszkodsz, áldozatot csinálsz magadból.
Ha kimondod, amit gondolsz, erőd teljében lehetsz. Változtass hát a helyzeteden valamilyen cselekedettel vagy a valóság kimondásával. Lépj ki a szituációból, vagy fogadd el!
Minden más őrültség.

(Eckhart Tolle)

Árválkodott 3 pici fej gomba a hűtőmben, meg pár darab gombaszár is. Még kettőnknek is kevés lett volna, ezért kombináltam meg ezt az egyszerű levest egy kicsit. A gombakrémleves egyébként kiváló étel a gombaszárak felhasználására. Ha töltött gombát készítünk, marad egy csomó belőle. Nem kell kidobni - én nem is szoktam semmit sem -, isteni leveske vagy mártás gyártható belőle. Számomra egyébként van valami kéjes öröm abban, mikor mások által már "semmire sem jó" alapanyagokból regékbe illő ízű ételt tudok kreálni.

Hozzávalók 4 főre:
8 pici fej gomba, vagy ennyinek megfelelő gombaszár,
1 kisebb zellergumó fele,
1 evőkanál olaj vagy 1 evőkanál vaj,
1 kis fej vöröshagyma,
3 teáskanál gombapor,
1 teáskanál ételízesítő (vagy csontlé vagy zöldségerőleves),
őrölt bors,
1 csipetnyi kristálycukor,
4 csapott evőkanál liszt,
2 dl tejszín.

A hagymát apró kockákra vágva kevés sóval üvegedésig pároltam az olajon a vékony szeletekre vágott gombával és zellerrel együtt. Ezután felöntöttem vízzel. Egy csipet kristálycukrot (tényleg csak egy csipetnyi kell bele, kiegyensúlyozza az ízeket), ételízesítőt, gombaport és őrölt borsot tettem bele, és hagytam a gomba és zeller puhulásáig főni.
Közben a lisztet csomómentesen elkevertem a tejszínnel. Hozzáöntöttem a kész leveshez, majd botmixerrel pürésítettem. Hagytam újra felforrni, hogy besűrűsödjön. Ha túl sűrű lenne, vízzel higítsuk a kellő állagig. És már lehet is tálalni. Akár pirított kenyérkockákkal, akár üresen, akár frissen vágott petrezselyemzölddel. Mi most puffasztott kölesgolyókkal ettük.
Tipp: Ez a leves még finomabb erdei gombából, ha éppen szezonja van. Én az erdő ízét a gombaporral csempésztem a levesbe. Ősszel sokszor gombászuk. Ami nem szokott frissen elfogyni azt leszárítom, aztán kávédarálóval porrá őrlöm. A keverékemben van sok-sok őzlábgomba, vargánya, fekete trombitagomba, és már nem is emlékszem, még hányféle erdei finomság...